32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 8. 02:07 | Link

Veronika

- Jöhet. Hmmm... Mindegy, azt is rád bízom. Mindent rád bízok! - mosolyog Veronikára Mary. Mint mondta, teljesen megbízik Veronika ízlésében.
- Ühüm, persze ráérek! Azalatt még megeszek pár ilyen szendvicset... - teszi hozzá Mary. - Én korcsolyacipővel még sosem koriztam, csak csúszkáltam a jégen, de mindig ki akartam próbálni. - ez így is volt. Mary tényleg mindig is ki akarta próbálni a korcsolyázást, de sosem lehetett... Görkorizni is csak egyszer volt alkalma, azt is csak akkor, amikor az édesanyja a közelben sem volt. Ő, mármint az édesanyja, ilyen szempontból mindig is túlságosan féltette. Amiért Mary hálás is volt, de azért ha mindig mindentől megóvja az anyja, hogy szerez minimális tapasztalatot felnőtt korára? A válasz: Sehogy. Muszáj kockáztatni. És hát ennél nagyobb bajban, amilyenben most van úgysem lesz egy jó ideig, vagy talán soha az életben, az biztos. És ezt pár esés sehogy sem fogja tudni felülmúlni.
- Megígérem! - mondta komoly képet vágva, jobb keze szíve fölé téve, bal keze pedig fölemelve. Ami bár lehet egy kicsit - vagy nem is kicsit - túl színpadias, de akkor is komolyan gondolta. Közben elkészült az ínycsiklandozóan finomnak ígérkező szendvics, ami be is váltotta ígéretét.
- Hát ez remek! - néz Veronikára Mary. Tényleg nagyon ízlik neki, ilyen finomat még soha nem evett. Miután ezt megállapította magában, Veronika belevágott a mondandójába, amire Mary feszülten figyelt, mivel nagyon érdekelte a dolog. Amikor Veronika a kviddicses részhez ért, Marynek bevillant valami:
~ Pillanat... Veronika mondott valamit erről a bálon... ~ gondolta Mary. ~ Csak egy kviddics meccsen volt, és akkor is egy idősebb, szőke Levitás srác húzta előtte az agyát, majd verte meg a meccsen... És a bálon mindketten megállapítottuk, hogy szemét volt... ~ vonta fel szemöldökét Mary, viszont a gondolatmenetet félbe hagyta, és tovább figyelt a vele szemben lévő lányra. Félő volt, ha tovább gondolkozik ezen, elveszti a fonalát annak, amit a lány mond neki. Szerencsére eddig sikerült gondolkodás közben is figyelnie rá. Igazán érdekes volt amit mesélt. Mire végzett, én is a szendvicsemmel.
- Hmm... Ez igazán érdekes... És hogy döntesz, végül elmondod a szüleidnek? Vagy inkább titokban tartod még egy kicsit? Habár, ha rám hallgatsz nem tartod titokban sokáig, mert még a végén lebuktok, és úgy nagyobb baj lesz. Vagy épp abból lesz a hiszti, hogy milyen sokáig titkoltad... Meg azért Áronnak is biztos jobb, ha ő eleve nyíltan szeretné. És ahogy elnézlek, neked is jobb lenne. - mosolygott rá Mary, és kicsit megbillentette fejét. - Minden esetre, én nagyon szorítok nektek. Ami pedig a félelmed illeti, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon okos lány vagy, és elég idős, hogy eldöntsd, mit is akarsz, és hogy tényleg akarod-e. És ezt a szüleidnek is be kell látniuk. Ahogy mindenki másnak is. Amennyiben nem sül el jól a dolog, legalább szereztél egy kis tapasztalatot, és amilyen hibát elkövettél ebben a kapcsolatban, nem fogod a következőben. Ha, lesz ilyen egyáltalán. - kacsintott Veronikára Mary.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. január 8. 02:08
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 9. 01:28 | Link

Mary

- Rendben, ha van valami, amire allergiás vagy, még most szólj. Nem akarlak egy szendviccsel kinyírni.
Elég rosszul is jönne ki a dolog, ha most fogná magát, és ő lenne bogolyfalva szendvicses gyilkosa. Előtte még szeretne élni, szeretne családot, gyerekeket, ki tudja, később talán még alakulhat olyan furcsán az élete, hogy ezzel keresi majd a kenyerét. Reméli persze, hogy nem így alakul majd. Most, hogy már nem titkos a szerelme, nem remél szöktetést, titkos esküvőt, de, mint minden lány, ő is álmodozik az esküvőjéről, gyermekeiről most is. Kék szemű szőke fiúcskákról és lánykákról. Persze ezeket nem közölte még Áronnal, tudja, hogy emiatt nagyon könnyen megfutamodhat.
- Tényleg? Nos, kedves Mary, akkor ma addig nem jövünk le a pályáról, amíg meg nem tanulsz koricipővel korizni. Hányas a lábad? Hátha jó rád valamelyik cipőm, vagy az anyukámé.
Elmosolyodik azon, ahogy a lány megígéri, így aztán egy kis bátorságot is nyer. Reméli, hogy tényleg nem lesz annyira vészes, hiszen nagyon sok mindennel védekezik, persze Mary nem biztos, hogy tudja, ki is Ali, Adorján oké, mert a házvezető-helyettesük, de az Alis sztori a tavalyi év szenzációja, és mostanra egészen elfelejtették az emberek.
- Tényleg ízlik? Na, ez remek! Akkor már bátran merem készíteni. Ajándék. Te vagy az első kóstolóm, szóval ez az ajándék szendvicsed.
Örül neki, hogy ízlik, még egy kis bíztatás, amivel rá tudja venni magát, hogy beszéljen és szerencséjére. Nem tudja, hogy mit mondott volna akkor, ha a lány negatívan állt volna hozzá. Akkor lehet, hogy egy kicsit összeomlott volna. Most fontos számára minden támogatás. Ilyen helyzetben még nem nagyon volt.
- Szerintem hamar fel fog tűnni nekik. Apukám szerintem sejti. Van valami furcsa a viselkedésében. Mostanában akármikor bejön hozzám körbenéz, mintha a szekrényben bújtatnám a szeretőmet, pedig csak egyszer fordult elő.
Az egy vicces jelenet volt. Nem számított rá, hogy bárki hazajön és szegény Áron a szekrényben landolt, a szerencsétlen mozdulatoknak köszönhetően felhasadt szemöldökkel, amit utána ápolgathatott.
- Furcsa, hogy nyíltan szeretné. Tudod, neki nagyon sok lánnyal volt már dolga…úgy.
Erre nem igazán tud jó szót, de reméli, hogy Mary érti a dolgot. Közben nyílik az ajtó, amin besétál egy vörös hajú, szeplős, magas lány. Nem ül le, hanem mosolyogva elindul feléjük.
- Sziasztok. Én váltalak ma. Megyek is öltözni.
- Remek. Köszi.
Kap egy puszit az elhaladó vöröskétől, majd mosolyogva visszafordul a lány felé.
- Ő Kincső, eridonos, én szereztem neki a munkát. Ez azt jelenti, hogy húsz perc múlva szabad vagyok. Áronra visszatérve, én… remélem, hogy nem lesz más. Tudom, ő az első és még annyi mindenki jöhet, de ez olyan különleges, már az első találkozásunkkor éreztem, hogy valami más, valahogy már akkor közel éreztem magamhoz és nem tudom elképzelni azt, hogy ne így legyen. Furcsa lenne, ha egyszer vége lenne, azt hiszem.


Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed