31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Sharlotte Johanson hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 18:24 | Link

Lucy Dijjas

Megkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is.
- Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér.
- Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt.
- Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort.
- Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt.
- Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 21:08 | Link

Lucy

A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá.
- Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak.
- Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 18. 17:25 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 18. 18:53 | Link

Lucy-zárás

Anyja elvesztése nagyon felzaklatta. Amit érzett az kifejezhetetlen, de szerencsére azt a szenvedést hamar túllépte. Utána jöttek az őrlő gondolatok, az emlékek, és a sok változás, amik révén eljutott idáig.
- Nagyon jól. Mivel alig 2 évvel idősebb nálam, így mindenben tud segíteni, jobban megért, mint mások. Meg saját akaratomtól függetlenül is megvéd olyan dolgoktól, amitől félt, és sokszor nem is gondolom át, hogy mi mindent köszönhetek neki - pár pillanatra elhallgat, majd tovább folytatja - Apámmal utoljára az utazáskor találkoztam. Akkor meggyötört volt, bár ugyanúgy aggódott értem is, mint haldokló feleségéért. Azóta csak pár levelet váltottunk, nem találkoztunk. Ettől függetlenül azonban mindig nagyon jó volt a viszonyunk - mosolyodik el a végén, majd az evést is lassacskán befejezi. Legyűri még azt a pár falatot, és ismét a lányra néz, ahogy az beszél. Neki is voltak gyerekkori álmai. Először valami hercegnő akart mindig is lenni, aztán a popsztár, a modell, énekesnő és hasonló ideák is jöttek egymás után. Egy ideje azonban nem foglalkozik a jövővel, így minden ilyen gondolatot elhagyott, és csak a pillanatoknak él. Nem töpreng azon, hogy mi lesz majd holnap, vagy esetleg azután. Azon pláne nem, hogy sokkal azután mik fognak történni, vagyis mik történhetnek. Csupán az számít neki, ami akkor, és ott van. Természetesen vannak dolgok, amiket ő is szívesen csinálna később, és ugyan meg is élhetne belőlük, nem tervez semmit. Még vár, mit tartogat neki a sors, és nem vágyakozik semmi iránt, ami talán nem is következik be.
A másik beszámolója után ismételt mosoly jelenik meg arcán. Olyasfajta 'értem' mosoly, mely tekintetével együtt kifejezett mindent, amit akkor gondolt. Ő is a vízért nyúlt, majd a maradékot megitta. Mire tekintete visszatévedt a vele szemben ülőre, addigra az ismét beszélt.
- Dehogy haragszom, én is indulok szerintem - mosolyodott el kedvesen - Remélem, és én köszönöm - nézett rá ismét. Arra, hogy fizet, egy újabb majdnem nevetésbe átnyúló mosoly volt a válasz, és egy, az átlagosnál kicsit halkabb - Lucy számára biztosan hallható - 'Köszi' volt. Ahogy távozott a lány,  ő is visszaintett neki, majd fizetés után, kabátját gyorsan magára kapva távozott a cukrászdából.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 20. 13:52 | Link

Főnix-gyülekezet meg persze a Főnök

Talán nem is normális, hogy ilyenre vállalkozott. Áh, hogy is lenne az?! Nem, azt a határt már réges-rég átlépte, de azért nem sokan vannak, akik kényszeresen csökkentik a szabadidejüket. Olyankor nincs mit csinálnia, és rendszerint csak gondolkodik, ami nem tesz jót neki.
Mindenesetre ha már húga felügyelete, a tanulás - már amennyire -, Eric, a házimunkák, a Mágustusa, az elemi mágia meg a nonverbális varázslás nem köti le eléggé, akkor kell még valami. Valami hasznos, és ha már akad a faluban álláslehetőség, akkor arra azonnal le is csap, mint jelen esetben volt hajlandó jelentkezni a Cukrászdába.
Napja teljesen megszokottan telt, pont, mint a többi, nagyjából ugyanazt tette, és így is rengeteg ideje akadt még, mielőtt elindult volna. Talán már kicsit késésben is volt, de ez is egy hátulütője a túl sok gondolkodásának. Ettől függetlenül azért a lelkesedést, ami nem csak erőltetett és felszínes érzelemként mutatkozott meg kamatoztatta is rendesen. Ezerwattos vigyorral és csillogó szemekkel indult el.
Az üzletbe beérve először is a másodperc töredékei alatt elcsodálkozott, ahogy tett még pár lépést. Elsőként megállapította, hogy túl sok itt az eridonos, azaz csak három, de talán ahogy így rájuk nézett ők is céllal voltak ott. Ebből továbbindulva vette sorjában az embereket. Kiva. Róla aztán ilyet sohasem gondolt volna, de hát ő sem az, akiből olyan sok elkövetett dolgot kinéztek volna az emberek. Mégis, ha kolléga lesz, az csak jó lesz. A következő mondjuk Keith. Nagyon nem ismeri, de majd ez is változni fog, viszont amennyit látott belőle, az tökéletesen elég valamennyi kis vélemény leszűréséhez. Kedves srác, olyan tipikus cukigyerek. Nagyjából ennyi. Leonie pedig.. őt jellemezni se kell, ha így vannak már biztos, hogy ez érdekes felállás lesz.
- Sziasztok! - köszönt is rögtön, hiszen nem is telt el idő szinte, csak néhány másodperc. - Bocs a késésért - azért ezt még muszáj volt hozzátennie, már csak ténylegesen a hibája miatt is.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. június 20. 18:47 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 22. 15:31 | Link

Emberek...

Ahogy megérkezik igazából csak biztosabb és határozottabb lesz a mosoly képén, ahogy Vera megszólal, miszerint is csüccsenjenek csak le ahhoz a bizonyos asztalhoz, ő pedig hoz inni. Megszokott tempójában indul is a kijelölt helyhez, és a hozzá legközelebbi széken helyet is foglal, nagyjából amikor a főnök visszatér a szivárványszínű hűsítőkkel.
- Wow.. köszi - ennyivel le is rendezi, de azért ábrázata átrendeződik rendesen, és megállapítható, hogy tényleg örül. A volt navinés beszédét csendben hallgatja, figyel is, ami szokatlan, de néha azért mégis lehet, még ő is képes rá, majd ahogy átgondolta a dolgokat mondja is részéről a választ.
- Tökéletes lesz itteni pénznemben is, és talán... a két hét néhány esetben praktikusabb lehet, ezért első sorban ez mellett szavazok, de persze ha az egy hónap a többieknek jobban tetszik, az se baj - talán így tudja a lehető legtömörebben kifejteni a választ, mert fontosnak tarja megjegyezni, hogy nincs abból probléma, csak elsődlegesen talán így jobb, ez villant fel ott belül a buksijában.
A továbbiakban még ahogy az idényakciókról, meg százalékos kedvezményekről esik szó is csak csendben hallgatja, persze a jégkása eltüntetését folytatja közbe. A kis csend, az a kihagyás, ami a főnökasszony mondandója után letelepedett igazándiból számára nem jelentett semmit, nem is észlelte, csak amikor újra megszólalt. Ehhez társult egy halvány félmosoly is, mivel róla ejtett szót. Igen, a háttérmunka sokkal inkább hozzá illő. Nem az, hogy nem szereti az embereket, bár mondjuk mostanában talán nem a legempatikusabb és kedvesebb mindenkivel, hanem nagyba tesz a környezetére, de a sütést még szereti is csinálni.
Ahogy Mary nevét is említi a lány, egy kicsit talán meglepődök Lotti. Furcsa, hogy mennyi minden közös már bennük, egy csomó helyen összefutnak, de végül is ha már rokonok, ez nem is baj. Ugyancsak egy mosollyal jutalmazza a felismerést, aztán ismét belegondol, hogy mit is kellene mondania.
- Én nagyjából kettőtől minden hétköznap délután is ráérek, akár egészen estig, jó sokáig is, hála a bátyámnak... Hétvégén pedig akármikor, de tényleg. Délelőtt is akár kora reggeltől, meg délután is szintén, akár estig - a dolgok miértjét meg módját nem firtatja, legyen elég ez a pár tényszerű megállapítás, de persze mindezt mosolyogva.
- Kérdésem nincs, jelenleg. Ha lesz, akkor majd szólok - ez is csak egyszerű megállapítás, de kedves hangon és angyali vigyorral, csak most, csak nekik. Ez pedig nem túlzás. Ha már munkatársak, nekik azért kijár. Meg hát barátai is ezen felül, szóval ennyivel is kevesebb felmerülő probléma lehet köztük.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 28. 16:32 | Link

Eric
ruha

A nagy melegben öngyilkos gondolat, hogy az ember kimerészkedik a házából, vagy éppen a kastélyból egy kicsit, de ha dolgozni kell, akkor kell. Márpedig neki a cukrászdában van egy stabil kis állása suli mellett, Vera tanítja, mert ők ketten munkálkodnak a konyhában lényegében, ők csinálják a sütiket, azokat az édes finomságokat, amiket a vevők rendelnek. Óriás feladat ez neki, de legalább az idejét elfoglalja, meg leköti a figyelmét is valamivel.
Most azonban nem ez a fontos, egy kicsit elkérte magát a főnöktől, merthogy fontos dolga, egészen pontosan megbeszélnivalója lenne. Azért mégsem szándékozott messze menni, így Ericnek előre szólt, hogy ide tessék fáradni, méghozzá délután négy órára. Olyan sokáig remélhetőleg nem tart majd, hogy Vera addig ne tudja vinni az üzletet, amíg elrendezi a dolgokat. Főleg, hogy ő sem ül ki addig várakozni, amíg meg nem érkezik a fiú, hanem éppen úgy dolgozik, és csak akkor fárad ki, mikor már ott ül valamelyik asztalnál. Külön megkérte egyik kollégáját, hogy jelezze neki, és amikor ez megtörténik, akkor már jelez is az exnavinésnek, és kötényét levéve indul meg előre. Nem olyan nehéz kiszúrnia a levitást, ezért minden habozás nélkül indul oda hozzá. Nem bonyolít túl semmit, noha tudja, milyen horderejű döntést hozott.
- Szia! - nagyjából ennyi a köszönés, kedven hangon, de egyébiránt teljesen közömbös vele, nem öleli meg, csak mosolyog, ahogy szokott, aztán leül vele szembe.
- Öhm.. kérsz valamit? - ezt még muszáj megkérdeznie, amivel el is intézi egyik társa munkáját, és ha elmondta a srác, akkor újból fel is pattan, hogy hozza neki, amit kért. Azt nem tudja, hogy a másik tisztában van-e vele, hogy neki ez a munkahelye, de már nem igazán érdekli, majd kiderül minden egyszer segítség nélkül is.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 13:29 | Link

Eric

Jól van, ha nem kér semmit, akkor ő nem erőlteti, de azért nem szeretné olyan színpadiasan tudatni a sráccal, hogy itt dolgozik, hogy lendületesen odasétáljon a pulthoz és hozzon magának valamit. Ő szomjas, mert be kell vallani meleg van, de ezt későbbre hagyja, amikor majd még annyira se fog számítani, mint most.
- Oké - azért ennyivel még elrendezi, muszájnak érzi, hozzá pedig a lehető legkedvesebben mosolyog. Ez olyan egyfajta "nem is sejted mi lesz itt" mosoly, persze ő nem akar jelenetet rendezni. Már magában letisztázott mindent, ezért a legnagyobb nyugodtsággal áll a fiúhoz, főleg amikor felhozz a témát, hogy beszéljen. Semmi mély levegő, semmi visszakérdezés, csak a szemkontaktust keresi, aztán meg is szólal.
- Megcsaltalak - aztán bevág egy angyali vigyort. - és nem bánom. Rájöttem mit érzek. Irántad... már semmi olyat, ami hozzád láncolna. És... már azt is bánom, hogy elvetettem a kisbabámat - színtelen hang, kifejezéstelen arc, és a fiúéba fúródó tekintet. Már ha eddig a pillanatig képes tartani a szemkontaktust, vagy éppen nem kerül magán kívül, tör ki hisztiben, kiabál vagy bármi mást csinál. Annyira ismeri, hogy egy okéval nem fogja lerendezni.
- Nos.. biztos nem kérsz semmit? Én szomjas vagyok - néz rá ártatlanul, mintha csak azt közölte volna, hogy milyen unalmas a napja, aztán meg sem várva a reakciót indul a pulthoz, hogy egy poharat magához véve engedjen bele vizet. Valami más jobb lenne igaz, de ez is megfelel, mert sokáig tartana. Ha a srác véleménye változott, akkor természetesen megkapja, amit akart, mert ez a dolga lényegében. Utána csak lazán visszasétál az asztalhoz, lecsüccsen és újra beszélni kezd.
- Rajtad viszont látszott, hogy valami nyomaszt. Talán te is akartál valamit mondani? - lazán odavetett kérdés, mintha a másik soha az életben nem jelentett volna neki semmit. Pedig ott a tetoválás kezén, ami mindig emlékeztetni fogja arra az egy évre, de ez van, az emlékek olyanok, amiket senki sem vehet el az embertől, hiába szeretné. Az pedig már más téma, hogy ki hallotta, vagy mit gondol, nem számít neki.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 2. 17:22 | Link

Eric

Egy kicsit talán hevesebb reakciót várt, hisztit, kiabálást, vagy akármit. De úgy néz ki, még ha belül nem is, kívülről minden eljutott tudatáig, felfogta, és nem is akad ki rajta. Talán félreismerte, vagy csak az egy év alatt megtanult ő is álca mögé bújni? Hát amint a gyerek témára áttér ez is kiderül. Itt már nem mosolyog, de nem is dühöng. Fejét a kezébe temeti, de csak annyit mond, hogy basszus. Ő bizonyára mást is mondott volna, de csak egy más helyzetben, máskor és másképp. De most ez van.
- De el ám - kedvesen mosolyog, talán még lenézőnek is hathat, vagy enyhén gunyorosnak. Ez viszont csak azért lehetséges, mert őt már nem érdekli, és most lazán a fiú nyakába zúdít mindent. Ettől függetlenül semmi mást nem fejez ki arca, továbbra sem, de tekintetével a másikét keresi. Égető tud lenni ilyenkor a szemkontaktus, de ha már ő szenvedett, akkor Ericnek is kell. Éspedig a levitásnak fogalma sincs róla, hogy mi mindenen ment keresztül, hogy eljusson idáig, és meghozza ezt a döntést, de megcsinálta, és büszke magára. Akkor már pedig szinte sugárzóan boldog, amikor a srác is elmondja, amit az elején is akart. Csak most igazán határozott és ijesztően édes a mosolya.
- Remek, jól tetted. Jó volt legalább? Remélem nem bántad meg - igazából ötlete nem volt, hogy miért csalta meg a másodéves is, mert nagyon látszott rajta, hogy szerette - vagy épp szereti. Nem mint ez akadály lett volna, hiszen amikor Daniellel újra találkozott még bele volt esve az asztalnál ülőbe. De ez megváltozott. Egyiket sem szereti, csak rá kellett jönnie, hogy kihasználta őket. Nem bánja, örül is, hogy megtette és nem szalasztotta el őket.
- Nos, szóval, valami még? Mert részemről.. itt vége - mintha visszhangzana fejében a vége. Elég érdekes, hogy ezt ilyen határozottan kimondja, de el kell fogadni. Eric hiába szeretné visszacsinálni, innentől szabad ember, mert Lotti már eldöntötte, hogy ő is az, és azt csinál amit akar. Ha esetleg volt valami, amit még a volt pasija fontosnak tart elmondani, azt csendben mosolyogva végighallgatja, aztán feláll.
- Ha megbocsátasz, nekem most mennem kell vissza dolgozni. Érezd jól magad, legyen szép napod, ja és igyál sokat, mert baromi meleg van... - mindezt pedig oltári aranyos hanglejtéssel, mintha csak anya mondaná a gyermekének, és jó tanácsokkal látná el a útra. Talán kicsit cinikus is, de hát ő ezeket tényleg nem azért mondja, mert idegelni akarja a srácot. Azaz de, csak borzasztóan jól el tudja játszani, hogy nem, és így teljes mértékben úgy tűnhet, hogy ilyen boldogan válik el a másiktól. Csak ez nem így van, mert semmit se érez.
Szóval, ha még végignézte a bármiféle momentumot, amit erre a búcsúzásra produkált egykori szerelme, meg is fordul lendületesen és poharával együtt visszatér a konyhába a sütikhez. Azt legalább élvezi, még a hőségben is.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 3. 16:51 | Link

Mary
ruci

Hát ha már egyszer leküldték sütiért, mert se a húgit se a bátyót nem vitte a rá a lélek, hogy pont őt kérje meg sütésre, muszáj volt menni. Na mondjuk éppenséggel ők is képesek lettek volna erre, de még a felajánlás után is határozottan kijelentette, hogy senkinek nem kell lemenni helyette. Ugyanis akkor már eszében volt, hogy hiszen a cukrászdában dolgozott addig is, amíg el nem utazott, és a munka az bizony most is jól jönne neki, persze ha kell, és ha van erre lehetőség, ahhoz viszont beszélni kell a főnökkel. Ilyen ügyben pedig Alexet biztosan nem bízza meg, mert a srác ilyenre nem képes.
A kissrác aludt, amíg eljött otthonról, remélte, hogy a ház ura képes összeszedni magát, ha felkel és akar valamit. Így egy kicsit nyugtalanul, de határozott tervekkel indult el. Már tudta, hogy amit mindenképp vennie kell, az egy csokitorta. Hát arra szüksége van, meg aprósüteményekre is, és valami krémesre, igen.
Szinte már azt is tudja, hogyan fog odamenni a pulthoz, és milyen sorrendben kéri, amit szeretne, meg hogyan nem fog semmit reagálni az egykori kollégák meglepődésére, csakhogy a csodálatos terve meg is hiúsul az ajtón belépés után pár másodperccel. Valahogy másként képzelte el a viszontlátást, valami bocsánatkérő ajándékkal, meg hát szépen tálalva a dolgokat, de ahogy unokahúsát meglátta már biztos volt abban, hogy nem tud elmenekülni a probléma elől.
- Öhm.. Szia! - köszönt ahelyett, hogy a másik nevét mondta volna, mert igazából az is valami ilyesminek lett szánva, de megérti, mert a meglepettség számára kezd alapvető kelléknek tűnni a mindennapjaihoz. Csak csendben nézi és hallgatja a lány kérdését és ahhoz szánt mozdulatát, majd megkönnyebbültnek hangzó, de igazából ettől távol álló sóhajtással válaszol. Akarná mondani, mondana annyi mindent, de így elsőre nem tudja hol is kezdje.
- Hosszú - jelenti ki először, de ismeri annyira a fiatalabb navinést, hogy teljesen mindegy, milyen hosszú az a történet, vagy mivel akart takarózni, nem tágít. Viszont ő nem is akar kibújni a történtek elmesélésének kötelezettsége alól, így egy kérdést azért még feltesz.
- Mennyi időd van? - szinte lényegtelen, de valamit muszáj mondania, hogy Marynek is egyértelmű legyen, ez most nem egy laza két perces bájcsevej lesz, mintha csak pár napja látták volna utoljára egymást, és pletyiznének egy jót. A kettő közt ég és föld a távolság.
Amennyiben a rokonának is van ideje, mert neki aztán mindig, tekintetével már keres is egy távoli asztalt, csak, hogy minél nyugodtabban tudják átbeszélni, amit át kell, mert abból lesz elég.
Szál megtekintése


Czukorvarázs Cukrászda - Sharlotte Johanson hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed