32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 17. 16:32 | Link


Sharlotte Johanson
   A fő utcai séta folytatása

Mikor a lány is beleegyezik a fagyoskodás beszüntetésébe, megkönnyebbülten az ajtóhoz sietek és lenyomom a kilincset. Kelleme látvány tárul elém. Takaros kis vendéglő, és azonnal meg is kívánok valami gyümölcsös finomságot. Kabátomat hamar leveszem, sálamat az ujjába dugom és fekete, magas nyakú felsőmet igazítom meg, majd húzok egyet a copfomon.
-Nos, ismerős szituáció. Szégyenletes vagy sem, és sosem végeztem el ezt a sulit. Nem volt soha kitartásom a tanuláshoz és vizsgákhoz. Valahogy nem éreztem magaménak a varázsvilágot sosem. Nem fogadtam el magam, nem ezt képzeltem el. A szívem más felé húzott.
Amit később sikerült megvalósítani, és amiről idő előtt kiderült, mennyire mocskos világ is tulajdonképpen. És aminek hála megízlelhette a szerelmet, még ha túlontúl fájdalmas vége is szakadt.
-21 éves vagyok.
Mosolygok a lányra, s mihelyst Ő is megszabadul a gönceitől, egy asztalhoz lépünk és leülünk. Rögtön mellettünk terem egy kedves kiszolgáló.
-Egy epertorta szelet lesz.
Mosolygok rá, majd megvárom még Sharlotte is rendel, aztán ismét beszédre nyitom ajkaim.
-Tehát angol vagy. És Spanyolországban születtem, Tenerifében. Aztán Madridba költöztem és ott is dolgoztam. Szívem csücske szülőországom.
Mosolyodok rá, aztán folytatom.
-Munkám során sok helyre eljutottam. Voltam Kínában, Afrikában, Görögországban, Törökországban, és az USA-ban is. Azt hittem az ember könnyen el tud szakadni a gyökereitől, de nem így van. Érdekes, hogy itt, Magyarországon is otthon érzem magam. Azt hiszem ez a sulis éveknek köszönhető. Mintha az is a gyökerem lenne. Tudod, a múltam nagy része, Életem fontos szakaszát töltöttem itt.
Mosolyogva magyarázok, már-már unalmas lehet Sharlotte számára, de ha így van, biztosan mielőbb témát vált majd. Aztán rendelésünk is megérkezik, természetesen egy pohár víz kíséretébe, s én lassan mélyesztem a villát a süteménybe, majd kapom be az első falatot.
-Kissé szkeptikus voltam a cukrászdával szemben. Ettem már borzalmas sütiket, amin nem érződik a különleges íz, mindinkább bolti mivoltja.
Magyarázom, miért is kezdtem hozzá kimérten, de amint minden kételyem elszállt, már határozottabb mozdulatokkal falatoztam.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 18:24 | Link

Lucy Dijjas

Megkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is.
- Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér.
- Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt.
- Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort.
- Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt.
- Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 17. 20:18 | Link


Sharlotte

-Mint említettem, én buktam, jó párszor.
Hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Igen, bármely bután hangzik, nem véletlen, hogy mindig is lusta voltam a varázslás tudományát kellőképpen elmélyíteni, és sok évre a mugli világ egy hétköznapi polgára voltam én is, elnyomva ezzel varázsösztöneimet.
-Gyermekkori álmom valósult meg.
Válaszolok a foglalkozásomra feltett kérdésére. Jöhetnének a meghökkenő reakciók, hogy akkor mi a jó francot keresek én itt, de mielőtt ez megtörténne, én már folytatom is a mesélést.
-Madridban, egy spanyol divatlap a Vogue modellje lettem. Főként fotómodellként dolgoztam, de rengeteget voltam a kifutón is, néhány divatházat képviselve, vagy éppen csak bemutattam pár divattervező őrült kollekcióit.
Néha tényleg abszurd ruhákat alkottak, melyeket soha senki nem húzna fel. Ahhoz képest mondjuk, viszonylag sokan rendeltek ruhákat tőlük, főleg a báli szezonban.
-Mi történt...?
Elmosolyodok, ám Sharlotte is hamar rájöhet, ez a mosoly halovány és élettelen a többihez képest. Lenézek a bal kezemre és sóhajtok egy halkat, majd a lányra nézek.
-A lencse másik oldalán álló fiatalember jegyese lettem. A Vogue fiatal, ám annál tehetségesebb fotósának párjaként cikkeztek rólunk. Augusztusi esküvőnk előtti egy hétben...megcsalt.
Fejezem be nagy nehezen a mondatot. Nem, nem várom a sajnálom szót. Furcsa lehet, hogy beszélgetésünk bensőséges vizekre evezett, de úgy vélem, ha én bizalmamba fogadok valakit, az viszont is elkövetkezik.
-Decemberben elvette azt a nőt, aki jelenleg öt hónapos terhes. Azt a gyermeket várja a szíve alatt, akit együtt terveztem a Kedvesemmel.
Végig higgadt és fegyelmezett vagyok, hangom egyszer sem csuklik el. Nem, nem leszek gyenge többé.
Aztán a lány is mesélni kezd magáról, amit türelmesen és érdeklődve hallgatok végig, aztán a hangjában érzem, már ilyen fiatalon belekóstolt a keserűség vizébe.
-Mi történt?
Kérdezek rá a családi tragédiára. A tapintat az iménti megnyílásommal köztünk megszűnt. Itt valami egészen más van már.
A nyitott mondatot egyenlőre nem firtatom, úgy vélem, hamarosan szóba kerül ismét.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 21:08 | Link

Lucy

A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá.
- Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak.
- Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 18. 17:25
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 18. 17:17 | Link


Sharlotte

Nekem csak elváltak a szüleim, és azt is nehezen éltem meg. Ráadásul két évvel idősebb is voltam. Sharlotte-nak viszont meghalt az édesanyja és a körülményeket tekintve egészen jól van már. Pedig egy halál feldolgozásában rengeteg idő kell, legalábbis az agyturkászok azt hangoztatják.
-Nekem csak elváltak a szüleim. És a bátyáddal jól kijöttök? Mennyivel idősebb nálad? És édesapád?
Nehéz elveszteni az egyik szülőt, főleg az édesanyát, akiben fejlődik az ember, de még nehezebb, ha valaki mindkét szülőjét elveszti. Ha Sharlotte számíthat az apja és testvére szeretetére, bár a szívében tátongó űr nem fog egyhamar csillapodni, de sokat lendít a feldolgozásban.
Aztán érdekes kérdéssel áll elő a lány. Bekapom az utolsó falat tortát, a villát a tányérra helyezem, megtörlöm a szám és a kis darab szalvétát a villa alá rakom, majd kortyolok a vízből. Ezt a kérdést pont idefele tettem fel magamnak Nem tudom, az őszintét megvallva, de nem vall rám, hogy ilyen könnyen válaszolok meg egy kérdést, így Sharlotte-ra mosolygok és neki kezdek.
-Tudod, ez egy érdekes kérdés, és a válasz nagyon összetett. Sok lány megy keresztül azon a korszakon, mikor énekesnő, színész, modell akar lenni. Olyan ez, mint a férfiaknál az autóversenyzés vagy a rendfenntartás. Én azonban sosem nőttem ki a modellkedés körű szőtt álmaimat.
Mosolyodok el, aztán természetesen folytatom a válaszadást.
-Azt hittem, hogy a modell szakma köré szőtt undorító sztereotípiák nem léteznek, vagy legalábbis el vannak nagyolva. Hát nem, és ez hatalmas csalódás volt számomra. Hogy a ranglétrán egyre feljebb kerülj, hogy egyre híresebb modell legyél, vagy akár top modell, akinek nemzetközi karrierje van, nos, a feljebb való küzdelemnél egyszer csak azon kapod magad, hogy ágyba kell bújnod valakivel, aki a legjobban érdekelt a munkádban. Én, amit elértem, úgy értem el, hogy senki ágyában nem landoltam.
Mesélem büszkén, de ennek hátulütői is vannak.
-Tripla annyi energia, rengeteg áldozat és elmondás árán értem el. Kemény munkával.
Magyarázom tovább. Emlékszem mennyi lány feküdt le annak, akinek kell, csakhogy megkaphassa a hőn áhított munkát. És fel sem fogták, mit tesznek a lelkükkel és a jövőjükkel.
-A modellkedés mindig a szívem csücske marad. Nem munka volt, hivatás, amit örömmel végeztem. Még mindig így érzem. De azt hiszem, nem tudnám már folytatni. És igen, nem állok készen a modellkedésre, mert minden lencse túloldalán a vőlegényem keresném.
Kicsit elkomorodik a hangom, és egy pillanatra lesütöm a szememet, aztán megiszom a maradék vizet, és Sharlotte-ra nézek.
-Most, ha nem haragszol, mennem kell, fáradt vagyok. Remélem, a jövőben még összefutunk. Köszönöm, az estét. Ja! És a vendégem voltál.
Kacsintok a lányra mosolyogva, a pénzt az asztalon hagyom, felkapkodom a ruháimat, még intek egyet a lánynak, majd sietős tempóban lépek ki a cukrászdából és meg sem állok a hotelszobámig.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 18. 18:53 | Link

Lucy-zárás

Anyja elvesztése nagyon felzaklatta. Amit érzett az kifejezhetetlen, de szerencsére azt a szenvedést hamar túllépte. Utána jöttek az őrlő gondolatok, az emlékek, és a sok változás, amik révén eljutott idáig.
- Nagyon jól. Mivel alig 2 évvel idősebb nálam, így mindenben tud segíteni, jobban megért, mint mások. Meg saját akaratomtól függetlenül is megvéd olyan dolgoktól, amitől félt, és sokszor nem is gondolom át, hogy mi mindent köszönhetek neki - pár pillanatra elhallgat, majd tovább folytatja - Apámmal utoljára az utazáskor találkoztam. Akkor meggyötört volt, bár ugyanúgy aggódott értem is, mint haldokló feleségéért. Azóta csak pár levelet váltottunk, nem találkoztunk. Ettől függetlenül azonban mindig nagyon jó volt a viszonyunk - mosolyodik el a végén, majd az evést is lassacskán befejezi. Legyűri még azt a pár falatot, és ismét a lányra néz, ahogy az beszél. Neki is voltak gyerekkori álmai. Először valami hercegnő akart mindig is lenni, aztán a popsztár, a modell, énekesnő és hasonló ideák is jöttek egymás után. Egy ideje azonban nem foglalkozik a jövővel, így minden ilyen gondolatot elhagyott, és csak a pillanatoknak él. Nem töpreng azon, hogy mi lesz majd holnap, vagy esetleg azután. Azon pláne nem, hogy sokkal azután mik fognak történni, vagyis mik történhetnek. Csupán az számít neki, ami akkor, és ott van. Természetesen vannak dolgok, amiket ő is szívesen csinálna később, és ugyan meg is élhetne belőlük, nem tervez semmit. Még vár, mit tartogat neki a sors, és nem vágyakozik semmi iránt, ami talán nem is következik be.
A másik beszámolója után ismételt mosoly jelenik meg arcán. Olyasfajta 'értem' mosoly, mely tekintetével együtt kifejezett mindent, amit akkor gondolt. Ő is a vízért nyúlt, majd a maradékot megitta. Mire tekintete visszatévedt a vele szemben ülőre, addigra az ismét beszélt.
- Dehogy haragszom, én is indulok szerintem - mosolyodott el kedvesen - Remélem, és én köszönöm - nézett rá ismét. Arra, hogy fizet, egy újabb majdnem nevetésbe átnyúló mosoly volt a válasz, és egy, az átlagosnál kicsit halkabb - Lucy számára biztosan hallható - 'Köszi' volt. Ahogy távozott a lány,  ő is visszaintett neki, majd fizetés után, kabátját gyorsan magára kapva távozott a cukrászdából.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed