Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

X nemakarom X zenésdi X taláralatt

Ez az egész nem volt rendjén. Egyszerűen nem. Mardosta bűntudata a múltbéli tette miatt és -szerinte- egyedül csak magának köszönhette, amibe keveredett. Miért nem tudta visszafogni magát? Miért jött ki a sodrából? Egyszerű a válasz: kamasz. A valóság pedig az, hogy valami olyasmire akarták kényszeríteni a szülei, amely nemcsak őket, de az egész varázslóvilágot veszélyeztette volna. Ő persze helyesen járt el, ám nem úgy, ahogy rendjén lett volna. Csúnya ilyet mondani, de talán jobb is így.
Mindent el akart felejteni. Önzőn hangozhat, de nem is nagyon érdekelte más akkor a saját baján kívül. Jól esett volna neki, ha beszélhetne erről Zalánnal és Kornéllal. Vajon tényleg el merné mondani nekik? Biztos csalódnának benne, de talán ennek ellenére a KKZ trió ugyanúgy megmaradhat.
Az évnyitó elején ugyan  megmutatkozott, de a vacsorát nem várta meg, helyette csak kilógott a teremből. Semmi kedve nem volt tettetni a boldog boszit, ráadásul étvágya sem nagyon akadt. Aladár persze végig a nyomában volt, próbálta felvidítani a lányt, de az igyekezett nem tudomást sem venni az árnyékáról, mely ezt felfogta és visszahúzódott.
A konyha felé vette az irányt, nem látta az őt megelőző elsőst. A nyikorgó ajtót belökte, szemeit szipogva törölte bele talárja ujjába, hogy elrejtse szomorúságát s csak ekkor találkozott szembe az épp kakaót kapó lánykával.
- Neked nem az évnyitón kellene csücsülni? - tette fel kérdését, de nem is nagyon merült bele a részletekbe jobban. Leült hát mellé és a bánatát korábbról kiszúró manócska hamar töltött egy bögre kakaót Kornéliának is.
- Jaj, nem kellett volna - meglepődött, ám a kedveske mosoly láttán nem is folytatta inkább, csak megköszönte illedelmesen - Köszönöm - aprócska mosollyal viszonozta a manóét, mely hamar visszaszaladt a dolgára. Tulajdonképpen nem is számított rá, és ez a gesztus  megmelengette a szívét.
Kakaójában elsüllyedő kanalát a zsebében pihenő pálcájával egy pillanat alatt megbűvölte, hogy az táncraperdülve a csészében kavarni kezdhesse italát.
- Szóval hogy-hogy itt? - nézett fel ismét a lányra kékjeivel, melyek enyhe rózsaszínben játszottak szomorkás hangulata miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Jaj, de kedvesek vagytok. Nagyon szépen köszönöm - mosolyog rá a manóra, akitől a kakaót kapta, és már le is huppan az első székre szerencsére, amikor nyílik az ajtó. Össze is rezzen, hogy majdnem kilöttyen a kakaó a bögréből. Most már lehet, hogy ettől remeg a keze, nem az izgalomtól, hogy a Rellonba osztotta a bot? Merthogy éppen észrevehetően remeg a keze, ezért kénytelen mindkét tenyerét a bögre meleg oldalára tapasztani, úgy mégiscsak stabilabban tudja fogni azt. Nem hiányzik, hogy máris leöntse a szépen vasalt talárját. A hozzá intézett kérdés megakasztja kicsit, csendben bámul fel a lányra, aki betoppant, miközben agya hevesen pörög, mit is mondhatna. Nem kellene már első nap büntetést kapnia, ha nem muszáj.
- Lehetségeeees... - szólal meg végül, a szó szinte vontatottam esik ki a szájából, ahogy nyakát a válla közé húzza és félig a gőzölgő bögre mögé bújik. Nem lehetne, hogy most összezsugorodjon és eltűnjön egy egérlyukban? Biztos van itt néhány, amilyen ódonnak tűnik ez a kastély is. A manók szerencsére elterelik a másik lány figyelmét, mivel neki is töltenek kakaót. Milyen kis segítőkész és kedves lények, állapítja meg magában, és a gondolattól mosolyra húzza a száját, tekintetével követve az előtte elhaladó manót. A kakaótól talán váratlanul akadt társa is elfeledkezik az iménti kérdésről, bár túl nagy reményei nincsenek. Szeme sarkából megállapítja, hogy talárja alapján eridonos lehet. A színek erről árulkodnak. Belekortyol a kakaóba is, ami nagyon finom, annyira, hogy egy akaratlan "mmmm" hanggal nyugtázza, és bár nem húzza ki magát szálegyenesre, ahogy illene, mégis felenged kicsit a szorongása és már nem próbál összezsugorodni. Szinte már otthon érzi magát egy pillanatra, mielőtt újabb kérdést kapna. Upsz. Igazán csendben maradhatott volna.
- A mosdót kerestem - dönt egy hihető füllentés mellett. Ha a természet hív, annak ki tudna nemet mondani? Legfeljebb azok a híres guruk, akikről a mágiatörténet könyvek valamelyikében olvasott. - Meg kicsit túl sok volt az ember, de mindjárt visszamegyek, csak ezt megiszom előtte. Isteni finom. Szerinted is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kérdésre odanéz a lányra. Kicsit elvörösödik a képe, ahogy önkénytelen beletúra hajába.
- Menő lenne, ha a barátaim lennének, de inkább csak a szobatársaim - ad rövid, homályos tájékoztatást a lánynak. Amúgy sem igazán számít számára kik tették, a lényeg, hogy a vége jó legyen, vagyis össze kell gyűjteni a nadrágokat és visszatenni a helyükre.
- Oh nem, az itt van - húzza elő, hogy aztán rámutasson a nadrágra vele - de nem elég hosszú ahhoz, hogy lepiszkáljam vele - mutatja is be, pár bökéssel a nadrág irányába.
Pár perc és az áhított ruhadarab a kezébe kerül, amitől hihetetlen boldogág járja át. Elvigyorodik és ha a lány nem lép el időben azonnal magához is vonja egy nagy ölelésre.
- Köszönöm, ha meglátott volna egy prefektus vagy tanár biztos megint büntetőmunkára küldött volna szeméremsértés miatt - engedi el Emmát, csak, hogy végre bele tudjon bújni a nadrágba.
- Meglepő, mennyire tudja értékelni az ember a hétköznapi tárgyakat, ha mellőznie kell egy darabig - rázza a fejét hitetlenkedve. Az biztos, hogy egy darabig nem felejti el, mennyire fontosak a nadrágok.
Az öröm nagy, kell egy kis idő, még Rómeó fejében tudatosul a lány előző kérdése.
- Oh nem hiszem, hogy bűbájt szórtak rájuk, ők is tudják, hogy nem igazán megy a varázslás. Maximum ha attól féltek valaki majd segít - megvonja a vállát. Lehet biztonság kedvéért kötözgettek rájuk csomókat vagy hasonlók. Kreatívok az eridonosok annyi szent.
- Bár ha nem nagy gond, egy próbát megérne - a lányra pillant a fiú, remélve, hogy ezt a varázslatot is megcsinálja neki. Ha csak egyet vagy kettőt vonz oda, az is haladás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A lesütött tekintetet nem látta, háttal állt éppen, viszont cserébe így Benett se látta azt a kis somolygást, ami a megjegyzésére a fiú ajkára kiült.
- Valóban. Az ehető verziójuk az összesnek könnyű. Viszont ettél e valaha kiválóan elkészített omlettet jó helyett? Bizony nagy a különbség ám - bizonygatta. A fűszerek mennyisége, minősége, a főzés pontos időtartama, a serpenyő hőmérséklete mind mind olyan dolog, amiket ha nagyjából eltalál az ember  remek ételt tud készíteni belőlük, viszont ha pontosan eltalálja, akkor a szájában valami mennyei csodához hasonlatos orgia keletkezik majd.
Felsorakoztatta a kellékeket. Végignézett rajtuk elégedetten, majd Beni felé pillantott, ahogy az magyarázni kezdett. A visszajelzések mindig fontosak voltak, hiszen a fiú nem akart megbántani senkit sem. Az ilyen tisztázásokkal pedig inkább a másikat védte mint önmagát.
A végén bólintott.
- Nem emészteném magam, ha levonnál tőlem pontokat, ezért vagy másért vernek meg tökmindegy, csak nem akarom, hogy rosszul érezd magad miattam - ezek a szavak komolyak voltak és még csak nem is mosolygott közben a meghámozott virslit a pultra tette - Belián bá nem bánja ha közvetlen vagyok vele bármit kimondhatok amit csak gondolok, Seth bá óvó és gondoskodó, viszont magázódunk. Minden tanárnak mások a komfortzónái, csak szeretném kiismerni a tiéd is - a végére csak elmosolyodik, mielőtt visszafordulna, hogy az egyik fiókból vágódeszkát húzzon elő.
- Jut bőven kettőnkre is a szendvicsből, nem kell ide manó. Szereted az omlettes melegszendvicset? - legszívesebben odarohant volna a kanhoz, hogy megfogja a kezét, még közelről a válaszára vár, viszont tudta, hogy ezt nem igazán preferálnák, így visszafogta magát. Csak szemei csillogásán látszik, mennyire nagyon szeretne egy remek ételt csinálni Benettnek.
- Tudsz hagymát vágni? - közben visszafordul, kihúz egy fiókot, nagykés után kutatott. Ujjai végül ráfonódtak a fanyélre és a pengét kezdte ellenőrizni. - Jó lenne megélezni... - állapította meg végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ízlés dolga, kinek mi a kiváló - vágok vissza egyből. A fűszerezésről hadd ne nyissak vitát. Tudhatná, hogy ez mennyire szubjektív megítélés alá esik. Ami az egyiknek csípős, a másiknak meg se kottyan, s nyúl a következő kanál őrölt paprikáért. - De kíváncsivá tettél. Hátha tanulok valami új praktikát - teszem hozzá némi gondolkodás után, számat halvány mosolyra húzva. Szerencse, hogy nem tanítom közvetlenül. Belső hangom azt súgja, hogy nem szabadna ilyet engednem. Vizsgaidőszak alatt pláne. De talán, ha megkínál a főztjével, abból nem feltételez senki rosszat. Fogalmam sincs igazából, hogy mennyire kell óvatosnak lennem, van olyan kollégám, aki magasról tesz ezekre, de én mégis azt érzem, hogy tanácsos lenne kikérnem az igazgatóság véleményét. A szabályzatunkat úgysem tartja be senki, azt hiába olvasgatom.
- Szerintem kettőnk közül te érzed magad rosszabbul emiatt - fordulok felé, amint befejezi a mondatát, s közelebb sétálok hozzá a pult mellé, hogy ne kelljen hangosan beszélnem, nem mintha tartanunk kellene bárki érkezésétől. - Furcsa hobbi, hogy a tanáraid komfortzónáit feszegeted. Az idő majd megmutatja, hol vannak a határaim - vonom meg a vállam sejtelmesen. Erre nem tudok neki egyértelmű választ adni, magam is tanulom, keresem a korlátokat, változtatok is rajtuk, ha kell. Beliánról hallottam, hogy barátságos fajta, emlékszem a korábbi beszélgetéseinkre, amikor felajánlotta nekem a segítségét. Hálás vagyok érte. Sethről tudom, hogy semmit sem vesz fél vállról. Örülök, hogy normális tanárokkal beszélget, akiktől tanulhat, és akik támogatni tudják.
- Könnyen barátkozol az emberekkel? - kérdezem tőle, talán kissé váratlanul, de érdekelni kezd, mert egyszerre látom őt elveszettnek és társaságinak. Lehet, hogy válasza nem fogja fedni a valóságot, de teszek egy próbát. Kérdésére bólintok, remélem eloszlatom benne a nyugtalanságot, ha beállok idézőjeles kuktának.
- Mondd, mit csináljak, de nem akarok önállósodni túlzottan, akkor félek, hogy elrontanék valamit - szögezem le az elképzeléseim. - A kést viszont hagyd, nem véletlenül nem akarják, hogy éles legyen. Ez egy iskola - emlékeztetem. Még az kéne, hogy az egyik diák a másikba vágja egy veszekedés végén. Bármennyire szeretném megélezni egy pálcamozdulattal, nem tehetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szinte biztos, hogy látszik az arcomon az a zuhanórepüléssel érkező felismerés, hogy az embernek a szobatársai nem feltétlenül a barátai. Még most is képes vagyok meglepődni ezen a naiv kis gondolatomon, pedig pontosan tudom, hogy nem az az általános, hogy mindenkivel egy közepesen jó viszonyt ápol az ember, és hogy illendőségből ezt barátságnak nevezi. Na de mindegy is.
Miközben repül lefelé a nadrág, csak fél füllel tudok odafigyelni arra, amit a pálcájával mutogatva mondd a srác, de egy szórakozott mosoly biztosan felkúszik az arcomra. Csak akkor nézek rá, amikor már a nadrág a kezemben van, így sajnos túl későn észlelem, hogy egy ölelés vár rám. Már kínos lenne megakadályozni, és a tizedmásodpercek alatt lefuttatott pánikolós átgondolásommal végül arra jutottam, hogy jobb ez így. Egy kézzel én is átkarolom, szelíden meglapogatva a hátát, beleadva minden erőmet, hogy ne vegye magára az általános idegenkedésemet az ismeretlenekkel való testi kontaktustól.
-Igazán nincsen mit!- Felelem őszinte boldogsággal, és magam sem tudom eldönteni, hogy minek szól az öröm, annak, hogy segíthettem, vagy annak, hogy vége van az ölelésnek.
-Igen...igen...- hümmögök helyeslően, és jól jön az, hogy épp keresünk valamit, mert így van okom feltűnően nem a srácot nézni, miközben öltözik. Sajnos másik nacit nem találtam meg a szememmel, de helyette rájöttem, hogy még csak be sem mutatkoztunk. Valószínűleg ez a hajó már elment, majd egy alkalmas pillanatban megkérdezem a nevét.
Amíg Ő válaszol, én tovább kutatok a teremben, de amikor összeáll a fejemben mit is mondott, inkább visszaállok mellé.
-Miért ne segítene valaki?- kérdezem értetlenkedve, de már a kérdés pillanatában leesik, hogy ez ismét egy naiv feltételezés. -Mármint... mindegy. Furák a szobatársaid. Ez valami különleges alkalom, vagy rendszeresen szórakoznak ilyenekkel?- kérdezem immár rendesen a srác szemébe nézve. Nem tűnik annak a tipikus fiúnak, akit valamilyen külső tulajdonsága alapján kinéznének, és a végtelenül kedves kisugárzása miatt képtelen lennék elhinni, hogy elviselhetetlen a természete. De még ha egy szörnyű alak is lenne, ez azért akkor is túlzás.
-Oké, akkor megpróbálom, de még nem megy tökéletesen.- figyelmeztetem előre, miközben újra átgondolom, hogy mit is kell tegyek, hogy sikerüljön.
-Várj csak, hogy hívnak?- kérdezem hirtelen, mert a "gyertek nadrágok" lehet nem lett volna elég specifikus kérés. -Nem akarom mindenki nadrágját ideröpíteni.- teszem hozzá kicsit magyarázkodva, bár nem mintha amúgy az menne. Ha csak kettő-három elindul, már annak örülök.
Miután elárulta a nevét, vagy hogy milyen jelzővel utalhatok rá, minden agyamat összeszedve végzem el a varázslatot. Megfelelő pálcamozdulat, megfelelő varázsige, és megfelelő mennyiségű stressz, hogy nehogy kudarcba fulladjon az egész.

//Sikerül vajon a varázslat? >> KATT <<//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A visszavágás elszórakoztatta. Kekecnek találta Benettet, aki mindig mondott valami szúrósat, mintha csak a határhoz közel kapott volna egy kis emlékeztetőt a fiú, hogy óvatosabban.
- A híres mágus séf nem ezt mondaná - kuncogott. Benett csatlakozását óriási lelkesedéssel fogadta, közösen főzni mindig sokkal izgalmasabb volt mint magában. A másik megállapítására, miszerint furcsa hobbi a tanárok komfortzónájának feszegetése felnevetett.
- És még csak nem is ez a legfurcsább hobbim - rázta meg fejét komisz vigyorral. Mint utólag kiderült gyermekkora óta elég sok olyan szokást és hobbit sikerült felvennie, ami másokat meglepett vagy megdöbbentett.
Lelkesedése az újabb kérdést hallva kicsit elapadt. Egyszerűen megvonta a vállát, mosolya kellemetlen grimasszá nyúlt.
- Ha hagyják - felelt kurtán. Ő tényleg szeretett volna sok barátot, viszont az amilyen képességekkel nem igazán rendelkezik ezt nagyon megnehezítette egy erre szakosodott iskolában.
- Igen, egy iskola. Ahol az udvaron elvarázsolt és különösen agresszív vasgolyókat lehet a másikhoz vágni több méterrel a föld felett, átkokat tanítanak és a mellette fekvő erdőben vérfarkasok rohangálnak. Szerintem egy éles kés nem oszt nem szoroz - kipakolta a vágódeszkát, aztán a tompa kést Benett felé nyújtotta.
- Fel tudod vágni a lilahagymát és a paradicsomot? - kérdezte a másikra pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány nem tudta elkerülni a hatalmas ölelést, azonban nem tart olyan sokáig, Rómeó ellép tőle és máris teljes figyelmét a nadrágja felhúzása köti le. Szinte sugárzik az örömtől, hogy újra nadrágban lehet. Sőt még néhány kis bugis mozdulatot is tesz csípőjével és lábaival, hogy megtáncoltassa a viszont látott ruhadarabot.
A kérdésre, hogy miért ne segítene neki valaki, kicsit úgy néz vissza a lányra, mint aki azt kérdezi, miért segítenének. Viszont szólni csak a következő kérdéskor szól, méghozzá egy zavart mosoly kíséretében megrángatott vállal.
- Csak az átlagos szivatás ami a fiúk között menni szokott - tudja, hogy nem az. Ahogy valószínűleg sokan mások is tudják, mégsem akar úgy tűnni Emma előtt, mint aki panaszkodik. Borzalmasnak találja a sopánkodó embereket akik mások sajnálatából gyűjtenek erőt. Rómeó inkább a mosolyokból szeretne.
A varázsige felvetésre újra lelkesen csillan fel szeme. Szinte látja, ahogy pár pillanaton belül visszatér az összes nadrágja és boldogan átkarolhatja őket.
- Ohm, Rómeó - böki gyors ki, mielőtt újra az ajtó irányába pillantana ahonnan a ruhákat reméli. Most egészen olyan mint egy kutyus aki várja, hogy eldobják a labdát végre. Csak itt épp nem elkapnia kell nem utánafutnia.
- Izé, Gróf- Vinkó Rómeó. Júlia nélkül. Tudod, csak simán, Rómeó. Nincs és - kezd el pofázni mindet mondat végén odaemelve tekintetét az ajtóra, majd mikor eszébe jut az újabb és újabb kitoldás a lányra néz, aztán ismét vissza.
A varázslat végre elhangzik, a fiú pedig már szinte ugrál, annyira várja a ruhákat. Vár és vár, aztán egy kicsi idő után a lányra néz elbizonytalanodva. Nem szól de újfent kiül arcára a kérdés, "Hol vannak a ruháim? "

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mielőtt a másik még bármit mondhatott volna, Jacob máris előbányászta táskája tartalmát, s átnyújtotta a friss, hazai zöldséget. Ezzel akarta jelezni békés szándékát, és elnézést kérni még a múltkoriért. - Aha, otthoni uborka a kertünkből. Felhasználhatod salátának, szendvicshez, csak úgy magában is ehető, de el is rakhatod savanyúságnak - mondta lelkesen, ő ilyen világban nőtt fel, ezért pontosan tudta, hogyan kell elrakni tartósan ezeket a zöldségeket. - Ha kell segítség, csak szólj, és elmondom, hogyan rakhatod el - fűzte még hozzá. - És tényleg nem akarlak tovább feltartani, remélem, hogy tényleg nincs harag már a múltkori végett. Összefuthatnánk majd valamikor - mondta mosolyogva, ahogy bekötötte a táska száját, aztán intett egyet, s félreállt az útból, hogy Zalán is mehessen a dolgára, Jacob pedig még várt valakire, mert uborkát azt másnak is hozott ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tudtam eldönteni, hogy a fiú teljesen bolond, vagy csak végtelenül pozitív személyiség, bár az én olvasatomban a kettő kézenfogva jár. A gyermeki boldogság, az apró örömtánc, és a csillogó szemei valami fura empátiát ébresztettek bennem, annak ellenére, hogy alig néhány perce ismertem. Talán ezért is érintettek meg a szokásosnál jobban a szavai.
-Ami így végződik- rajzolok egy apró kört jobbommal a padló felé, jelezve hogy a szituációnkra utalok - az nem átlagos szivatás a fiúk között.- szögezem le ellentmondást nem tűrő hangszínnel. Addig átlagos egy szivatás, amíg az két irányú, és a velem szemben álldogáló srácról el nem tudnám képzelni, hogy valaha is keresztbe tett bárkinek szándékosan. Vagy nagyon jó színész... de ennyire csak nem hazudnak a megérzéseim.
Ahogy a nevét fejtegeti, önkéntelen mosolyra húzódik a szám, mintha az 5 éves unokaöcsém magyarázna a dínókról.
-Értem, megvan, nyugi.- bólogatok bőszen, hogy nem kell tovább magyaráznia. Ezt követően megpróbálom minden tudásomat összeszedni, és elvégezni a varázslatot. Néhány másodpercig rezzenéstelen arccal figyelek, hátha mozdul valami a közelben, de semmi. Hasonlóan csalódott tekintettel nézek Rómeóra, és tényleg öszintén sajnálom, hogy nem működött.
-Bocsánat, még elsősként tanultam az elméletet Svájcban, de itt csak jövőre lesz tananyag, úgyhogy nincs még benne gyakorlatom.- magyarázkodok immár én a fiúra nézve, és a végén egy apró sóhajjal megcsóválom a fejem. Szörnyű, hogy egy ilyen hasznos varázslatot csak harmadikban tanítanak... és még szörnyűbb, hogy magamtól nem gyakoroltam eleget, de a másodikos tananyag is épp elég most nekem.
-Nem akarod Te is megpróbálni? Hátha neked jobban megy!- kérdezem egy kicsit lelkesebben a fiútól, elvégre a kastélyt jól ismeri, arról a fura szoborról is tud, szóval biztosan nem elsős. -Vagy van valami más ötleted?- teszem még hozzá kissé tanácstalanul, mert lassan el kéne kezdeni a mai órákra készülni. A végén még egy prefektus is elkap minket, hogy nincs rajtunk egyenruha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hogy kicsoda-micsoda? - kapom oda a fejem értetlenkedve. A Napnál is világosabb, hogy ki akar hozni a sodromból. Türelmes típus vagyok, nem lesz könnyű dolga. Leendő tanárként amúgy sem veszíthetem el könnyen a fejemet. De vajon ki lehet az a séf, akire utalt az előbb? Aránylag nagy koponyának számítok itt az iskolában, de nem rémlik senki, akire illene ez a jelző. Lehet, hogy ez is valami szigorúan belsős aranyvérű információ, és még mindig szenvedek attól, hogy nem ilyen környezetben töltöttem a gyerekkorom. Egyébként meg, ha mást is mondana, az egy dolog. Miért kéne attól még meggondolnom magam, hiszen pont a különböző véleményektől ilyen színes a világ.
- Egyre kíváncsibbá teszel - ismerem be nagy nehezen. Tekintetem félve, oldalasan emelem csak rá, mert kissé tartok attól, hogy a következőkben valami olyat oszt meg magáról, amit nem biztos, hogy olyan nagyon tudni akarok, de mivel szeretem beleütni az orrom ebbe-abba, most se bírom ki, hogy elengedjem a fülem mellett a kijelentését. Adja magát, hogy rákérdezzek. - Szóval mindig a másik a hibás, ha nem sikerül? - fordítom meg a dolgot, hogy fény derüljön a felfogására. Nem hiszem, hogy ez csak a másikon múlna. Lehet, hogy ő például haverokra gondolt, a barátság viszont nekem annál sokkal mélyebb dolgot jelent.
- Na jó, meggyőztél. Van itt kés, csak egy magasabb szekrényben, hogy az elsősök lehetőleg ne hordják szét. Máris hozom, aztán felvágom, mert bár nem mondom, hogy olyan profi technikával dolgozom, mint az a mágus séf, de szerintem ezzel a feladattal még azért boldogulok. Vagy ennyire életképtelennek nézel? Nem én felejtek el enni-inni, és ájuldozom el tőle a folyosón... - cukkolom, mert felhúzom magam, ha lassan is. Elsietek a késért, és teszem a dolgom, amire kért. - És akkor ez egy remélhetőleg nagyon finom omlettes melegszendvics lesz, igaz? - kérdezek vissza bizonytalanul, ahogy méregetni kezdem, hogy Rómeó mivel foglalatoskodik éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

valahogy így

Kezdetnek a betegszobát kellene megtalálnia. Már kapott egy fél könyvre való papírt, amit át kell olvasnia, némelyiket aztán meg kitölteni, néhányat pedig aláírni. Bár belepillantott már a kezében tartott papírköteg tartalmába, úgy döntött hamar, még egy emelettel korábban, hogy majd a betegszobán is ráér ezzel foglalkozni. Mivel magyarul csupán pár szót sikerült megtanulnia az elmúlt egy évben, amelyet csak úgy mellékesen Székesfehérváron töltött - és az a pár szó egyébként sem feltétlenül iskolabarát -, már viseli is a hivatalból kapott fordítógyűrűt. Hogy is mondták? Nyugati szárny, második emelet, ő pedig még az elsőn van. Bár nem mondható, hogy pontosan tudja, merre is megy, egészen magabiztosan lépked a folyosón, végtére is mi rossz történet? Legfeljebb valaki majd útba igazítja, ha mégsem sikerül odatalálnia, ami viszont majdhogynem teljességgel kizárt. Abban biztos, hogy a nyugati toronyban van, és amint feljut a második emeletre is, gyerekjáték lesz. Mégiscsak a betegszobát keresi, aligha lesz túlságosan elrejtve. Meglepetten, mi több, megrökönyödve tapasztalja aztán, amint befordul egy újabb folyosóra, hogy itt minden és mindenki mintha túlharsogni igyekezne másokat. Szemöldökét összeráncolva pillant körbe, megtorpanva egy pillanatra, amíg latolgatja, hogy biztosan erre akar-e menni. Van vajon másik útvonal? Egy ilyen ódon kastélyban bizonyára akad, neki azonban fogalma sincs, merre lehet, hiszen ez az első ténylegesen itt töltött napja, az állásinterjú alkalmából tett látogatásakor pedig nem a kerülőútvonalak bemutatása volt a cél. Lemondóan szusszan egyet és elindul előre. Ha nem lenne ilyen hangzavar, talán még beszélgetni is kedve lenne, ez a rengeteg párhuzamos beszélgetés azonban most nem igazán van kedvére. Csupán a mehetnéke lesz intenzívebb tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Sietős, kemény léptei vetnek erős visszhangot a folyosókon, s ruhája szinte lebeg utána, fekete fürtjeivel együtt. Megnyitott a korcsolya pálya, ezért ilyen izgatott, bár ezt senkinek be nem vallaná. Eleme napok óta nem hagyja nyugodni és egy fruska szintjére vitte jókedvét, amit diákjai elől csak neveltetése révén volt képes elrejteni. A fagyott vízen siklania majdnem olyan kellemes, mint a hullámok közt úsznia, így ma próbálja minden teendőjét elintézni, hogy pár órát korcsolyázhasson. Befordul a mindig vehemensen csevegő, vagy épp perlekedve hangoskodó festmények folyosójára, ahol mindig zavaróan nagy a zsivaj. Ezért inkább neki is iramodik, hogy mielőbb kijuthasson innen. Aztán valami nagyba és keménybe ütközik. Csupán azért nem terül ki, igen elegánsan, béka módjára, mert pompás az egyensúly érzéke, de egy piruettet bizony bemuratott. - Szavamra! Nem tud...vigyázni... - háborodik fel első indulatából, ám amint felpillant az útját álló alakra, eleme viharos hullámzásba kezd, lélégzete pedig el-elakad. Zavarba esve fog ekkor Hella halaszthatatlan ruha és haj igazgatásba, hogy mihamarabb visszaszerezze méltóságával együtt az irányítást is saját teste felett, amiben most, a víz az úr egészen. - Lehet magam is figyelmetlen voltam, de önnek illenék utat engednie egy hölgynek - mondja kissé számonkérőn, megbánás nélkül, fel sem pillantva és csipetnyi rigorózussággal hangjában. Úgy véli mindenképp előle kellett volna a férfinak kitérnie. Sőt egyenesen azt kérdezi mi okból volt egyáltalán a lába előtt. Nem számol persze azzal, hogy esetleg az illető nem vette észre közeledtét, ami pedig igen valószínű tekintettel a folyosó szakaszon uralkodó általános vircsaftra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Kifejezetten zavarja ez a zsibongás, ezért mielőbb szeretne túljutni ezen a fecsegő és vitázó festményekkel teli útszakaszon. Kicsit sietősebbre is veszi a tempót, közben pedig időnként a falakon található portrékra pillant, időnként pedig a lába elé. Nem is hallja, hogy bárki közeledne, ebben a zajban gyakorlatilag esélye sincs meghallani, így váratlanul éri, hogy valaki szó szerint beleszalad, miközben éppen egy rusnya boszorkány portréjára pillantva húzza el a száját. A lábán szerencsére biztosan áll, aligha tudná ledönteni róla egy olyan törékeny teremtés, mint aki belé ütközött. A legnagyobb probléma talán az, hogy a meglepetéstől elfeledkezik a kezében lévő papírkötegről, ahogy a nő után kap, nehogy összetörje itt magát, és a fél folyosót elborítja így a munkaszerződése és minden hozzá tartozó további hivatalos dokumentum. Első dolga ennek ellenére, hogy rámosolyog a nőre, akihez még biztosan nem volt szerencséje, azonban láthatóan nem a vasorrú bába.
- Elnézését kérem - szólal meg, ezzel tulajdonképpen magára is vállalva kimondatlanul is a felelősséget az iménti ütközésért. Kicsit furán érzi magát, mivel ebben most a fordítógyűrű is szolgálatára van, de habár hallott ezekről a varázstárgyakról korábban is, sosem használta őket, és nem tudja, mennyire bízhat meg bennük.
- Jól van? Minden rendben? - kérdezi meg őszinte érdeklődéssel, majd csak ezután kotorja elő a pálcáját, hogy összeszedje a szétszóródott papírokat egy kupacba újra. Majd sorba rendezi őket a betegszobán, jelen pillanatban az is elég, ha nem töltik meg az egész folyosót.
- Hadd kárpótoljam valamivel a figyelmetlenségemért. Tea? Kávé? Randevú? - érdeklődik, sokkal fontosabb kérdéseket téve fel, mint azt, hogy jó irányba tart-e, ha a betegszobára szeretne eljutni. - Thorsten vagyok, Thorsten Löwenherz - mutatkozik be, és hagyja, hogy a név - mint ahogy általában - elérje a megszokott hatást. Mégiscsak egy nem hétköznapi név, kinek a sport világából, kinek az aranyvérű körökből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A felé küldött, amúgy kedves mosoly úgy pattan le a professzornőről, hogy szinte hallani lehet a falon a koppanását. Hiúsága csorbát szenvedett, ráadásul minden erejével azon van, hogy eleme ne járjon pezsgő vitus táncot ereiben az ismeretlen puszta közelsége okán. Mert ha szabad utat engedne a víznek, az izgalom párafelhőjébe vonná és biztosan arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Vagy akár még hozzá is érjen. De az nem történhet meg, semmiképpen sem. Így csak hűvös szemének lenéző pillantásával méri végig a férfit. Ambivalens helyzet amikor a teste kémiája összecsap elméje tudatosságával. Feje búbjától lábujja hegyéig érzi azt a furcsa, erős bizsergést, amit egy bizonyos, néven nem nevezendő auror esetében épp csak karcolgatott. Míg agya ezer és egy gondolattal tiltakozik mindez ellen. - Pompásan volnék ha nem állta volna utamat - nyílik szóra erős színnel árnyalt szája, és ami elhagyja ajkait annak is leginkább keménysége van, mint bármi más hatása. Hella nem finomkodik tovább. Ellép az alak mellett, aki épp papírjait szedi össze. Legalább varázsolni tud, ez a minimum. Állapítja meg egy fintorral, ami gőgösségének ékes bizonyítéka. Közben húsában ott motoszkál a különös késztetés, hogy maradjon és legalább nézze az alakot. - Szavamra, ez felháborító...Talán azt képzeli elegendő egy tetszetős mosoly és pár szó ha nincs is mögöttük semmi? - csattan fel, észre sem véve, hogy elszólta magát, miszerint megnyerőnek találja a férfi mosolyát. Haja lebben utána, ahogy igyekszik valahogy kikerülni ebből a felkavaró szituációból. - Jó magának - közli azzal a rezignált hangtónussal, amiből egyértelműen hallható, hogy nem alél el a név hallattán. Ismerősen cseng, igen, de hallott ő már kismillió nevet élete során. Társasági eseményeken, bálokon, megnyitókon. Nehéz őt egy névvel lenyűgözni, bár az ő nevétől a legtöbben megtorpannak. Elvégre az Erdődy grófnő igen jól cseng bárhol a mágusvilágban. Tökéletes neveltetését most mégis felül írta indulata így sajátját nem közli. Esze ágában sincs egy ilyen emberrel parolázni. Elég baj az is, hogy eleme ennyire felélénkült a közelségétől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Némileg meglepetten veszi tudomásul, hogy a hölgy, aki éppen szó szerint beleszaladt, már majdhogynem undok próbál lenni. Fejét kissé oldalra döntve méri végig, és nem kér újra elnézést, hiszen már megtette. Arról nem is beszélve, hogy a folyosón lenne még hely mellette elmenni, mert termete ellenére nem igazán állja el egészen az utat.
- Áh, azt csak a pályán szoktam, itt még igazán hagytam helyet mindenki másnak is - válaszolja egy elnéző mosoly kíséretében, szabad kezével mutatva is, hogy igazán nem sajátított ki minden teret a folyosón. A papírjait gyorsan sikerül is összegyűjteni, aztán majd foglalkozik velük úgyis a betegszobán. Most egyébként is érdekesebb számára a nő, akiből csak úgy árad a gőg. Nahát, csak nem egy makrancos hölgy, Shakespeare után szabadon? Nem az első, akit az útjába vetett a sors vagy éppen a véletlen. Továbbra is sármos mosoly kíséretében mutatkozik be, ha már úgyis felajánlotta, hogy valamivel akár kárpótolhatná is a figyelmetlenségért, amit már majdhogynem lovagiasan vállalt magára.  
- Milyen értelemben semmi? - kérdezi meg szemöldökét kérdőn megemelve. Azt is nehezére esik kissé elhinni, hogy valakinek semmit nem mond a neve.
- Kérvényt kellene benyújtanom a családfámat és minden végzettségemet mellékelve? Megoldhatom, de addig is, legalább a nevét igazán elárulhatná, kedves... - próbálkozik azért kiszedni a nőből, hogy tulajdonképpen kihez is van szerencséje. Ha mégsem, beéri magának a Katalinnal, úgy tűnik, tényleg egy makrancos nőszemélybe botlott, aki ha nem is mindig ilyen, ma biztosan bal lábbal kelt. Azt inkább nem is véleményezi, hogy jó neki. Valóban az, nem panaszkodhat, ám ezt egyelőre megtartja magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szemeit forgatva igyekszik minél távolabb kerülni a férfi közeléből. Bizonytalan benne, hogy felháborodása vagy ösztönös, ezért érthetetlen vonzalma miatt kezd egyre dacosabbá válni. A döntésben épp az idegen segíti, nagyképű megnyilvánulásaival, amiktől Hella tudatos énje, szerinte igen nyomós okkal berzenkedik. - Abban az értelemben, hogy alig két perc telt el azóta, hogy majdnem ledöntött a lábamról és ennyi idő alatt három ajánlatot is tett nekem. Passzióból szórja így a meghívásokat, vagy ezzel fényezi az egóját? - szúrja oda rigorózus megjegyzését, akár egy skorpió a tüskéjét, hogy azután teljes terjedelmében elengedje a férfi további mondandóját füle mellett. Az utolsó pár szóig. - Elég az, hogy legnagyobb sajnálatomra én már az önét tudom - fordul el teljes testével az alaktól, ám mielőtt végleg ott hagyná, még válla felett hátraveti fejét. Tekintete hűvös mélységében fellángol egy igen jellegzetes fény, amit legnagyobb akaratával sem képes uralni. A vágyódás és a gőg különös keveréke lobog zöldjeiben mialatt beszél - Jobb, ha tudja a bocsánatkérési technikája épp oly csapnivaló, mint a bűbájolása. Jó napot! - veti még oda konok éllel, ám gyorsan be is zarja ajait, mivel maga is érzi, hangjában több incselkedés volt, mint sértettség. Ezután olyan gyorsan indult el, hogy az már majdnem hoppanállásnak számítana, ha nem lett volna mozdulataiban kiművelt elegancia. A férfi nem érhette utól, mert eltűnt az egyik általa ismert, diák korában felfedezett rejtek folyosón, mely egy padlóváza mögött nyílt és az emeletre vezetett. Egész úton hol azon dohogott, amit a férfi mondott hol azon, ahogyan teste és eleme reagált a puszta jelenlétére. Ezen csak több órányi korcsolyázás segíthet. Vagy talán még az sem, s kénytelen lesz Nimet felhívni telefonon, hogy panasznapot tarthasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Meglepődik a válaszon, hiszen ugyanúgy szétnézhetett volna a nő is, mint ő, és egyikük sem tette. Ő még csak nem is rohant olyan sebbel-lobbal, mint a makrancos hölgy itt, aki valami oknál fogva egészen hevesen pörlekedik vele egyébként is. A fordítógyűrűnek köszönhetően ugyan érti, de mégiscsak némileg nehezen követi, pontosan mi is a gondja vele látványosan kelletlen társaságának. Passzió? Nahát. Elneveti magát. Mi másért is tenné? Ezt a fél világ tudja róla, hogy az égvilágon semmi gondja nem szokott azzal lenni, ha hasra esnek előtte már a neve hallatán. Sőt. Mégiscsak egy Löwenherz, határozottan ehhez szokott. Máguskörökben ez jelenteni szokott valamit. A muglik között pedig a sportnak hála akadt nem is olyan kis rajongói tábora, szóval úgy érzi, az egóját fényezni fölösleges, ő mindössze csak nagylelkűen időt szán bárkire, akit érdekel a társasága. Méregeti még kicsit a hölgyet, közben gyakorlatilag el is feledkezve arról, hogy a kérdésre válaszoljon. Hüvelyk és mutatóujját álla alá illesztve dörzsöli meg a reggel óta frissen serkent borostáját.
- Áh, szóval derítsem ki magam? - kérdezi meg. Kihívás elfogadva, előbb vagy utóbb megoldja, ha éppen el nem felejti. Attól függ, mennyi munkát adnak neki a kviddicsjátékosok vagy éppen bárki más, aki valamilyen sportot űz ebben az iskolában és igényt tartana a szakmai tudására.
- A bűbájolásom? Ugyan, kedves, ne ítélkezzen elhamarkodottan. Még igazán nem látta, mire vagyok képes a pálcámmal - válaszolja a nőre kacsintva, ajkain magabiztos vigyorral. Választ azonban már nem kap, mert a nő elviharzik mellette.
- Viszlát - kiáltja utána, majd útnak indul ismét, hogy mielőbb kijusson erről a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A Jul első napja van! Nagyon szeretem ezt az időszakot, mert hiába nem mi vagyunk többségben, a keresztény hagyományok nagyon sokat átvettek a mieinkből, így kicsit olyan, mintha az egész világ megállna egy kicsit és a Yule-ról emlékezne. Gyönyörű fények, csodás illatok, díszek, amik mind azt magasztalják az eljövendő fényt. Ugyan szeretem a sötétet is, hiszen abban tud csak igazán ragyogni a fény, viszont már ideje, hogy elkezdjenek hosszabbodni a nappalok.
Az iskolában ilyenkor mindig kicsit ünnepiesebbek az ételek, ahogy közeleg a szenteste és a karácsony, mindig van valamilyen különleges süti a tálcán, előkerülnek az ünnepi fűszerek és jellegzetes ételek is, ami egészen biztosan sok plusz munkát ró szegény manókra a konyhában.
Tudom, hogy önként dolgoznak itt, de én akkor is szeretném megháláni az éves kemény munkájukat, a Jul és a karácsony is a kedves gesztusokról szól. Áldozatot nem szoktam bemutatni, mint az ősi hit hívői, de ilyenkor minden nap csinálok valami, amivel szebbé tehetem mások napját.
Kihelyeztem egy plakátot az iskolai faliújságra, amiben közös mosogatásra invitáltam a diáktársaimat vacsora utánra, pontban nyolcra. Sajnos nem sokan tették tiszteletüket ezen a háladó eseményen, ami miatt kicsit szomorú vagyok, ám lelkesedésem töretlen. Majd ráérek bánkódni, amikor nincs mit csinálnom!
A konyhába lépek a már megérkezett csapattal, ahol is a manók tüstént hozzánk sietnek, hogy miben segíthetnek.
- Szép estét, barátaim! Nem, köszönjük nem! - Nyújtom oda az egyik manónak tenyeremet, aki azonnal egy forrócsokival kívánt köszönteni, míg mások a többiekez léptek oda.
- Azért érkeztünk, hogy megháláljuk a munkátokat! Nagyon köszönjük az egész éves áldozatotokat, a csodás ételeket, a makulátlan asztalt. És azt, hogy vagytok. -
Egy pillanatnyi szünet után munkára invitálom a kis csapatomat és én magam is hozzáfogok az egyik mosogatónál egyesével suvickusszal tisztítani a zsíros, morzsás tányérokat. Az élet úgy hozta, hogy az egyik Danvers mellé kerültem, akit inkább csak hírből ismerek, sosem volt szerencsém beszélni egyikükkel sem. Mindenesetre meglepett, hogy itt találkoztunk.
- Köszönöm, hogy eljöttél. - Szalad ki a számon, ahogy próbálom kirázni a gyűjtőbe az egyik tányérból a maradékot. Ezt még eladományozza az iskola a Bestáriumnak.
- Fontos, hogy visszaadjuk a közösségnek a sok jót, amit velünk tesznek. - Folytatom csevegve, a pálcám a fülem mögé téve, amíg kinyitom a fiókot, ahová a már tiszta tányérok kerülnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Júlia
- Elég volt a hisztiből -

Még csak pár nap telt el azóta, hogy véletlenül hazacipelte részegségében Júliát és azóta kell hallgassa Will nyafogását, zsörtölődését, nevezzük, aminek jólesik. Amúgy is türelmetlen és ingerlékeny, így elég rövid ideig bírta cérnával. Még mindig ott vannak leragadva, hogy Júlia szerint Will mérgezte őt két éven át a receptjével, de Will állítja, hogy ebből egy szó sem igaz.
Megunta az újra és újra elismételt frázisokat, úgy hogy eldöntötte, pontot tesz a dolog végére. Willre rászólt, hogy üljön meg a seggén, Júliát meg felhívta, hogy szeretné tisztázni ezt az egészet, legyen benne partner, főleg mert ő aztán itt tényleg semleges fél a történetben. Kreálják újra a bájitalt úgy, ahogy ő használta eddig, aztán vessék össze azzal, ami Will birtokában van. Akkor kiderül, hol és mi csúszott félre. Így aztán most nem a semmiért ücsörög a konyha egyik nagy asztalának a szélén lábát lógatva, jegyzetfüzettel és tollal az ölében. Majd a toll leír helyette mindent, de most lépésről lépésre végig fogja követni Júlia receptjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Adél|
Hogyan kell rossz receptet követni |
______________________________________________________

 A kis egyenruhámba slattyogok be a konyhába. Nem egészen értem Adélt, vagy azt, hogy neki miért érdeke, hogy a szerető kibéküljön a férjével, de amíg nem keveri bele Noaht és mondjuk az első születésnapi tortáját nem velem akarja megsüttetni addig ha másért nem Adélért megteszem.
- Helóka - mosolyodom a lányra, int is egyet szabad kezével, mielőtt behúznám magam mögött az ajtót. A kellékek egy csodásan csörgő műanyag szatyorban csücsülnek a másik kezében, minden mozdulatnál összekoccanva.
-Készen állsz a bulira? - utalok kicsit meg is rázva a zacskót. Ez el fog tartani egy darabig. Remélem hozott valamit inni, meg egy jó ürügyet, ha benyit valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A motivációja pokolian egyszerű: csendet akar végre. Kezdi hiányolni a nyugalmas pillanatokat, amikor Will Júliát rágta helyette; persze nem adja át a férjét csak úgy, de egy bébiszitter mellé sosem árt, és ha haragszik a dadus, valahogy vagy el kell vágni végleg a köldökzsinórt, ha Will hibázott, vagy ráébreszteni a dadát, hogy nem a kis hisztis kölyök a hibás. Akárhogy is, most legalább tesznek érte, hogy ne értelmetlen sárdobálás legyen ebből.
Sápadt a mosolya, de legalább teljesen józan első ránézésre, meg valójában is, ahogy lecsusszan az asztalról, hogy teret adjon az érkező Júliának egy Sziával.
- Én abszolút. Most már tudnom kell, hol siklott félre a dolog, vagy sosem fogja abbahagyni a hisztériát. - Ezzel meg is indokolta a motivációját. Közben megpaskolja a táskáját jelzésképp.
- Most én hoztam nasit minden eshetőségre. - A múltkori kis dokumentumos tényfeltárásukkor Júlia tisztelte meg, most meg, ha már iderángatta, rajta a sor.
- Nos, hol kezdjük? Szeretnék mindent lejegyzetelni pontosan úgy, ahogy csinálod, és összevetni az ő receptjével. Valahol ott kell lennie a válasznak. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Adél|
Hogyan kell rossz receptet követni |
______________________________________________________

Adok egy puszit az arcára ahogy közelebb lépek hozzá, mielőtt levágnák mindent nagy nyögés kíséretében a pultra. Nem nehéz különben, csak jól esik ilyen felpakoltság után nyöszörögni. Azt hiszem ez a korral jár.
- Valahol ott, ahol megpróbáltam kinyittatni vele a kastély kapuját - jegyzem meg mellékesen. Ott kezdődött az egész.
- Van cheetos? - húzom ajkam vigyorra. Majd megköszörülöm a torkomat, jelezve, hogy elkezdem a nagy bizonyítását annak, hogy a férje kicsinálta a méhemet.
- Nos először a száraz gyógynövényeket kell összetörni. A mozsár, csudanehéz, várjá mindjárt megvan - megemelem újabb nyögéssel majd valamelyest óvatosan leteszem, hogy a gyógynövényeket kezdjem el sorban előhúzni - Nem tudom te mennyire vagy csak megfigyelő vagy segíteni is szeretnél? - pillantok rá. Mert ha esetleg kéz alá dolgozna, van ám itt előkészítenivaló ahjjajajja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Édesen elkuncogja magát, akár egy huncut kislány rosszban sántikálva, pedig most épp, hogy valami egészen igazságosra és racionálisra készül.
- Látod, ezt tényleg elrontottad. A bankszámláját kellett volna kinyittasd vele még idejében. - A kuncogásból vigyor válik; értik ők a dolgot, először a pénztárcába kell belenézni és aztán jöhet a többi. Őshiba volt nem a piszkos anyagiakkal kezdeni, Júlia.
- Az is, meg ropi is, meg mogyoró... Jázmin elég sok holmit berakott. Emlékszik rá, mit szeretsz. - És a manó lelkes is volt, hogy a kisasszonyokat felszerelheti mindenféle finomsággal. Megfoghatatlan számára, honnan jön a házimanók ezen lelkesedése, de kifejezetten szereti Jázmint és örül neki titkon, hogy ilyen, még ha nem is fejezi ezt ki túl sűrűn.
- Ha szeretnéd, hogy a nyakunkba robbanjon minden, szívesen segítek. Ha a bájital tanárom nem lett volna borzasztóan idegesítő és ronda, vele is lefeküdtem volna a jó jegyekért. - Végre odalibben Júlia mellé, hogy belekóstoljon ő is a Cheetosba a csacsogás mellett. - Mennyi ideje használtad a főzetét? - A múltkori nagy ordibálásban és házi jelenetben elveszett ez a fontos információ két sértegetés között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Adél|
Hogyan kell rossz receptet követni |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy látszik, a mágus séf kilétét homály fogja fedni. Nem bolygatom, nincs kedvem vallatni, s egyre inkább az az érzésem, hogy csak heccelni próbál. Az idegeimmel játszani, a jóindulatommal és az időmmel visszaélni, most pedig hallgatni vagyok muszáj a sok hülyeséget, ami az agyából kipattan. Pedig, ha azt a sok kreatív gondolatot valami jóra használhatná, ő lenne az iskolaelső, simán.
- A legutóbbi vizsgáid hogy is sikerültek ? - szalad ki belőlem a kérdés nagy hirtelenséggel, mintha eddig ügyet se vetettem volna arra, hogy mi volt a témája. Ha megszakítottam őt, vagy kizökkentettem ezzel, akkor sajnálom. Aztán kapcsolok, hogy ez így kicsit bunkó lehetett, úgyhogy megrázom a fejem és próbálom felvenni a fonalat. Pedig nem szokott elkalandozni ennyire az eszem. - Ugye nincs ez a jelmez nálad a suliban? Mindenki hülyének fog nézni, ha megtalálják. Rejtsd el jól - mivel naiv vagyok, és nem értek a humorhoz ilyen mélyen, simán bekajálom a dumáját, na meg miért ne nézném ki belőle, amilyen szeleburdi, hogy még a gyógyszereire se figyel, s enni is elfelejt rendesen. Olyan ő, mint egy gyerek, ha egy halom plüssmacival aludna, azon se lepődnék meg, vagy ha cumizna az ujjával álmában.
- Ezt a részét mondjuk megértem... Szemetek tudnak lenni a diákok. Sajnálom, hogy nehezen megy a beilleszkedés - veszek mély levegőt, ahogy kicsit közelebb megyek hozzá, majd újra a konyhapultnak dőlök. Eszembe jutnak a régi szar emlékek. Én is különc voltam, nem annyira, mint ő, de az eszem miatt mindig utáltak, meg elég higgadt és stréber voltam, bevallom. Még mindig furcsának tűnhetek. Szeretném, ha most tanárként ügyelhetnék arra, hogy a diákok közötti egyenlőtlenségek csökkenjenek. De nem tudok védelmező lenni.
- Átlagos ember vagyok. Talán kicsit jobban vág az eszem, de ennyi. Nem hiszem, hogy annyian akarnának segíteni - még diszkréten fejeztem ki magam. Mert szerintem körülbelül senki. De ennyire nem égethetem le magam előtte. Úgyhogy folytatom a segédkezést, odaviszem neki, amivel kész vagyok. - Igen, itt van minden, tessék. És nem, nem vagyok allergiás semmire - közlöm vele büszkén, ahogy nézem, hogy süti az ételt. Elégedett vagyok, talpraesett diák, pedig az előbb még olyan esetlennek és elveszettnek látszott. Gyorsan hozok magunknak tányért, evőeszközt, s az egyik pultnál megterítek, hogy ne kelljen kimennünk a Nagyterembe. A konyhát finom illat lengi be, türelmetlenül nyüzsgök körülötte, a válla mögül lesem a tűzhelyen a készülő fogást, s várom, hogy lassan asztalhoz üljünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Extra protein. - Még meg is rebegteti a vékony ujjacskáit Júlia orra előtt, amikről lerí, hogy életében a pálcán, íróeszközön, ecseten túl, csak maximum egyféle pálcát fogtak és az sem kezdte ki a bőrét. Igazi, finom úri hölgy.
Ettől függetlenül további akadékoskodás nélkül keresi meg a kést és elkezdi szeletelni az elé tolt gyömbért és ricinusbabot, bár tegyük hozzá, el-elpattan egy-két darabocska, de ügyesen elkapja őket és visszakapargatja egy kupacba mindet. Közben hümmög egyet-kettőt; szóval két éve már. Igen, akkor még mindenki teljesen más leosztásban élte az életét, mint most.
- És mit mondott a gyógyító? Helyre lehet hozni? - Az első sokk hatására még finomkodott a házban, de mostanra semleges a hangja. Júliát nem annak a fajta embernek ismerte meg, aki vágyakozik a túlzott együttérzésért, és ő sem képes igazán sokáig vagy mélyen ráhangolódni mások bajára. Ahhoz túl önző.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Épp csak visszaérkeztem. Átöltöztem és már vettem is az utamat az iskola felé. Több dolog miatt is. Táskámban ott rejtőztek a jegyzetek és képek, amelyeket a kutatásom alatt készítettem, valamint valami más fontos dolog is. Egy rakat jegyzet a jóslásról. Olyan gyorsan kellett elmennem, hogy már csak meg sem tudtam magyarázni senkinek se. Vagyis... Summer tudott róla. Főleg a kocsma miatt, de amúgy is egyre jobban voltunk, és ezt a tendenciát tartani akartam.
Most mégis másik emberhez sietek azonnal egy hét után. Őszintén fogalmam sincs hogy lehet ekkora szerencsém, de szinte be sem lépek az ormótlanul nagy épületbe, és már meg is pillantom. Arcomra azonnal jókedvű, megkönnyebbült mosoly terül szét.
- Zalán - kiáltok oda, hogy biztosan ne veszítsem szem elől. Miközben haladok, már közben magyarázni kezdek neki. Sokszor átgondoltam hogy magyaráznám meg, de igazán nem volt mit. - Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Pont most. Ugye nem vetted magadra? Még mindig segíteni szeretnék, ha hagyod - magyaráztam egyik dolgot a másik után dobva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nehezebben indult a reggele a szokásosnál. Persze sokáig az volt a szokásos, hogy alig bírt felkelni, de a főzetnek hála a pihenés résszel már nem volt gond. Helyette a hirtelenjében jövő és múló kisebb-nagyobb rohamokkal kellett megbirkóznia. Reggel majdnem betörte a fejét a mosdókagylóba, amikor elájulni készült a zuhanyból kilépve. Ha Kornél nincs ott, lehet hogy Augustine hege mellé került volna valami újabb is.
 Az ilyen napok már eleve kudarcra voltak ítélve nála. A reggelinél a többiek hozzá sem mertek szólni, még Kornélia is csak megszeppenten pislogott rá az Eridon asztalától. Túl jól érezte magát múlt héten, jutott a konklúzióra. Sikerült pár vizsgája, nem is olyan rosszul, volt ideje kikapcsolódni, Szofi nem lógott indokolatlanul sokat a nyakán... De most...
 Úgy lépet ki a nagyteremből, mintha csak gnómganét szolgáltak volna fel az asztalnál. Tudta, hogy ma vár rá egy vizsga, de muszáj volt előtte elmennie funi. Az majd kitisztítja a fejét.
 Hátát vetette a hatalmas ajtónak, amikor odakiabáltak neki, annyira el volt veszve a saját gondolataiban. Valaki pont akkor próbált kijönni rajta, így Zalán majden előreesett tőle. Alig fél méterrel sikerült megtorpannia Rue előtt, de gyorsan hátra is hőkölt a nyakába zúdított mondatoktól.
 - Magamra? - kérdezett vissza értetlenül. - Nos, ami azt illeti, először azt hittem, hogy csak azért mondod azt, hogy megnyugodjak és fel tudjál rugdosni a szobámba. Aztán belegondoltam, hogy talán nem is, utána meg... - megállt, hogy gondolkodjon kicsit. - Utána lehet, hogy tényleg elrettentél kicsit a dologtól. Amit megértenék. - Esetlenül álldogált ott Autumn előtt, amikor több diák is elkezdett szállingózni a nagyteremből. Kezével alig láthatóan intett Kornélnak, hogy majd később megkeresi, nehogy meg merjen állni. Aztán Rami vörös tincsei kúsztak el a szeme alsó láthatárán, amit pár hosszú kínos másodpercig elmélázva követett a tekintetével. Utána villámgyorsan bámult vissza Rue zöld szemeibe, bár az ő kékjei szétszórtságról árulkodtak.
 - És feltételeztem, hogy tényleg így van. Főleg, hogy a te vizsgáid fontosabbak, mint az én nyűgöm. De most azt mondod, nincs igazam - hangja kissé elmélyült, ahogy ténymegállapítást tett. - Szóóóval... Minden oké?