Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
Kriszti- Hát ez nem egy egyszerű kártyajáték és tétje is van, egyszer majd ha több időm lesz, akkor elmagyarázom neked, de kell egy kis idő, mire megérted, szóval nem egy "Csapd le csacsi"! - válaszolta Rach a lánynak, tudta, hogy nem egyszerű folyamat elmagyarázni az egészet, mert nagyon összetett játék, de ha egyszer ráérez az ember, akkor nincs megállás. - Persze, elhiszem, az rém kellemetlen lenne számodra. - bólintott kegyetlen őszinteséggel Kriszti megjegyzésére, mert tudta, hogy aranyvérűként hogyan reagálnának a többiek a lány családjának összetételére. - Mondhatod anyádról, hogy már nincs köztünk és fáj erről a témáról beszélni, azt meg titokban tarthatod, hogy milyen az igazi származása. Szerintem ez a legkézenfekvőbb válasz a zavaró kérdésekre, mert így mások is tiszteletben fogják tartani, hogy neked ez egy fájó téma, az már más kérdés, hogy mi az igazság. Vagy esetleg mondhatod, hogy aranyvérű, csak elhagyott, ha nem akarsz ennyire durvát füllenteni, aztán úgyse fogják firtatni a dolgot. - felelte Rach, bár nem volt büszke, hogy azt tanácsolta Krisztinek, hogy hazudozzon a családi hátteréről, de hát ő mondta, hogy nem akarja, hogy kiderüljön az igazság, ezt pedig csak így lehet kivédeni. - Nekem tényleg szerencsém van a családommal, nem is tudnám elképzelni másként az életemet. Legalább emiatt nem kell, hogy fájjon a fejem, de hidd el, hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak sokan nem mutatják ki, hogy nincs minden rendben, mert a büszkeségük nem engedi. - mondta a lánynak, igaz kissé úgy érezte, hogy bődületes hülyeség nagy igazságokat felhozni, mivel a diáktársa már biztosan tisztában van az élet dolgainak nagy részével és valószínűleg azt is tudja, hogy az emberek nem mindig olyanok, amilyennek előadják magukat. - "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében." Bocs, ezt nem hagyhattam ki, csak ez az idézet jutott erről az utóbbi témáról az eszembe. - mentegetőzött mosolyogva Rachel, majd biztatóan a lányra nézett és keresztbe fonta a karjait ~ Hiába, úgy látszik, hogy Kriszti is érettebb a koránál, ezen a téren önmagamra emlékeztet. ~A Rellonos egy kicsit elmerengett, de aztán visszatért a valóságba, nem akart illetlenül sokáig elgondolkodni, úgyhogy újra teljes figyelmével összpontosított beszélgetőtársára.
|
|
|
|
|
Vitéz Rebeka
INAKTÍV
Lakóbalfal
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
|
Sebi- Hát majd meglátjuk - mosolyog le kedvesen a srácra. Remémykedik, hogy igaza lesz Sebinek, és tényleg jól fog teljesíteni. Habár, ahogy önmagát ismeri nem... - Egy fej is szép magasság, de biztos, hogy megnyúlsz még ebben az évben, és még engem is túlnősz, habár az nem valami nagy eredmény, hiszen én sem vagyok egy égimeszelő - nevet. Tényleg nem a legmagasabb emberek közé tartozik, de boldog ő így is. - Hát tényleg nem a leglellemesebb dolog, de attól még együtt lehet vele élni. Én nem hiszem, hogy bárki is minden hétvégén hajókázik - mondja kissé elszörnyedve. Nem érti, hogy lehetne ezt kibírni, de biztos van olyan, akinek bírja a gyomra. - Minden diák nagyon kedves, meg rendes meg mindem egyéb más sablon, de hát ez így van. Erről tudok mesélni, viszont a többiről kérdezzd a felsőbb éves diákokat.- vigyorog.
|
|
|
|
|
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Rach^^Valahogy úgy éreztem, a lehető legjobb kezekbe kerültem, és a társaim se lesznek olyan tolakodóak, hogy olyasmiről faggassanak, ami nekem kényelmetlen téma. Igazság szerint tojnék a kvibliségére anyámnak, ami sokkal inkább bosszant, hogy feladta ilyen hamar és csak úgy ott hagyott minket a francba apával. - A származása a legkevesebb. Csak apát sajnálom, mert ő tényleg odáig volt érte és az öcsémért is. Anya nem érdemelte meg apát. – A véleményem mellett szilárdan és határozottan kitartottam. - De úgyis fogok neki találni olyat, aki szeretni fogja és megbecsüli.Már rég óta tervbe volt véve, hogy megkeresem a tökéletes leendő feleséget, mert nekem is hiányzott az, hogy legyen valaki, aki mindig hazavár, és segít apának kimászni abból a lelki gödörből, amibe belezuttyant. Nagyon örültem, hogy azért a legtöbben szerencsések a családjukkal, senkinek se kívánom azokat a facsaró érzéseket, amik majdnem tönkre vágtak engem is, és emiatt a dokis látogatásokat is szívből utáltam. Mégis mi köze egy nyamvadt tintapacának ahhoz, hogy én mit érzek a sok idegen, új dologgal kapcsolatban? Azok a hülye tesztek… egyáltalán mi értelmük van? Sosem fogom ezt az oldalát a lélekgyógyászatnak megérteni… - Segítesz megtalálni a tökéletes új családtagot? – ajánlottam fel a lehetőséget Rachnek, ő biztos remekül elnavigálta magát az aranyvérűek körében, és bizonyára jól ismerte a legtöbb házasságra alkalmas hölgyet is.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
Kriszti- Értem, azt hittem, hogy nagyon zavar a származása is, legalábbis idáig úgy vettem ki a szavaidból. Valóban nem volt szép tőle, hogy lelépett, de ne is foglalkozz vele, ő már a múlt! - tanácsolta Rach a lánynak, mert nem érdemelte meg az a nő, hogy ennyit beszéljenek róla, ha már otthagyta a saját családját. - Az öcséddel mi a helyzet? - tette fel az újabb talán kellemetlen kérdést a lány, de úgy érezte, hogy fontos pontra tapintott, bár remélte, hogy nem egy kényes témába kontárkodott bele. Nagyot nézett, amikor Kriszti felvetette az ötletet, hogy segítsen neki megtalálni a tökéletes családtagot. Egyelőre csak nézte egy ideig a lányt és gondolkodott, hogy vajon ezt hogy gondolta, de aztán megszólalt: - Hogy érted, hogy segítsek megkeresni? Mire gondoltál ezalatt? - biggyesztette le a száját kérdőn, egyelőre nem tudta elképzelni, hogy ebben a témában hogyan tudna a diáktársa segítségére válni. Miközben beszélgettek Rach úgy érezte, hogy nagyon gyorsan telik az idő, ezt annak tudta be, hogy jó társaságban bizony csak úgy repülnek a percek. Remélte, hogy azért neki sose lesznek olyasfajta problémái, hogy szétszakad a családja, de jól ismerte a szüleit és tudta, hogy nagyon szeretik egymást és meg se fordult a fejében, hogy valaha is különválnának az útjaik. Igaz nem tudhatta előre, hogy mit hoz majd a jövő, de remélte, hogy erre sohasem fog sor kerülni, egyelőre minden a legnagyobb rendben volt, boldog, büszke aranyvérű család voltak ők és a szülei legnagyobb gondja az volt csak, hogy helyt álljanak az élet minden területén kínosan ügyelve mindig a jó hírnevükre. A Rellonos már megint azon kapta magát, hogy messze járt gondolatban, úgyhogy gyorsan összekapta magát és újra a lányra összpontosított, remélte, hogy nem teszi szóvá az elbambulását.
|
|
|
|
|
Szőke Gellért
INAKTÍV
TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
|
NoémiMiközben már a bolognai végén járok, neki akkor érkezik meg a kajája. Na jó, nem. Az nem étel! Én egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ki az, aki csak azon él, és semmi normálisat nem eszik. A lány villaforgatására csak egy szemforgatással válaszoltam, na most komolyan, ez mire kellett? Még magamban egy kicsit nevettem is, de igyekeztem, hogy ez ne látszódjon az arcomon. Hatalmas nagy szemeket meresztve nézek aztán bele a tányérjába, pontosan hús után kutatva. Én nem, tudom, hogy ebben van-e, de ha kiderül, hogy még vegetáriánus is a csaj, hát én esküszöm, hogy ledobom magam a seprűről. Nem azt mondom, hogy ez mind felesleges, mert hát azért nagyon csinos a hölgyemény, de azért én ezt akkor sem tudnám megcsinálni, akármilyen vékony, karcsú vagy izmos testért. Ez egyszerűen sok. - Izé... Ebbe ugye van valami hús? -Nézek rá a lányra, mert most már szeretnék választ is kapni kérdésemre. Mire elfogyott az összes tészta, ami a tányéromban volt, szerencsére már jól is laktam. A gyomrom teljesen rendben van már, és idegileg sem vagyok annyira kikészülve. Azért ez a kis érdekes beszélgetés elvonta a figyelmemet, s minden problémámról meg is feledkeztem, hál' istennek. Sőt, még magamnak se vallanám be, de végül is örülök, hogy betoppant ő is kajálni. Azért Noémi nem is olyan rossz társaság, annak ellenére, hogy vannak rossz szokásai. Vagyis inkább ezek nem rossz szokások, csak egyszerűen más, mint a többiek. A mondatán, amin ő felnevetett csak mosolyogni tudtam, én annyira nem tartottam viccesnek, mint ő, de azért elég hülyén jött volna ki a dolog, vagy micsoda... - Ööö... Gellért. -Mondtam ki végül. Na jó. Ezzel picit megfogott, és most hülyének is érzem magam, hogy elfelejtettem bemutatkozni. Már korábban is történt ilyen, úgyhogy valahogy ki kéne küszöbölnöm ezt a hibámat is, mert előbb-utóbb nem fog jóra vezetni.
|
|
|
|
|
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Rach^^- Tudom, és igyekszem is túllépni ezen. Csak pocsék a dokim – vallottam be a nyilvánvalót, mert gyakorlatilag semmiből sem állt az az egy óra, mint hogy én hallgattam, a doki meg mindenféle idióta tesztnek ntett ki, akár egy kísérleti nyulat. – Azért nagyon rossz, hogy mindig egyedül vagyok otthon, mert apa későn ér haza. Lehetnének emberibbek is a műszakok.Ez való igaz, de apu imádta a munkáját, és hiába változtattak volna meg a munkarendjét, ő képes lett volna akár még az irodájában is aludni, ha nem penderítenék haza. Tényleg egy mániákus ebből a szempontból, de azért örültem neki, hogy volt valami, amiben megtalálta a helyét, ha már a családkép, amit megálmodott, így széthullott. - Kvibli, a bíróság a váláskor Nórához ítélte – talán furcsállhatta, de úgy éreztem, ha nem a családban betöltött szerepén szólítom a nekem életet adott nőt, akkor könnyebb lesz túllépni rajta, és elfelejteni. – Balázs nem örökölte a mágiát, és ki nem állhat minket apával.A segítséget nagyon is egyszerűen értettem. Rachel, mint társasági aranyvérű, nyilván jobban ismerhette z eladósorban levő, makulátlan, anyának és feleségnek ideális hölgyeket. - Tudnál nekem egy listát készíteni azokról a hölgyekről, akik megfelelnek az aranyvér normáknak, és tökéletesen illenek apuhoz? Apu a sötét hajú, vidám hölgyeket kedveli, és persze, tudjon főzni. Az én részemről meg szeresse a gyerekeket és a kisállatokat – reméltem, hogy lesz esély ilyen nőt találni, akit egy napon anyámnak szólíthatok. Több szem elvégre többet lát.
|
|
|
|
|
Márky Sebestyén
INAKTÍV
Bors.
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
|
Meglátjuk. Ezt a szót nagyon jól ismeri, hiszen otthon is ezt kapta a legtöbb dologra, ötletre, amit felvetett. Nem rossz kifejezés amúgy, tökéletes, de nem akkor, amikor épp valamit nagyon biztosra vesz, és nagyon szeretné, hogy végbe menjen. Azonban itt nem akadékoskodik, hiszen nem az ő meccse lesz, nem ő reppen fel a talajról a sípszóra, hanem Rebi, és most inkább csak lelkesítő szerepe van. Állítólag, ha valamit eltökél magában az ember, akkor az hasonlóan is alakul, vagy ha nem, marad az, hogy megpróbált mindent, és legközelebb jobb lesz. - Az biztos. Csak arra kell gondolni, hogy minden oké, és kész. Vagy a gonoszabbik, hogy lesznek olyanok, akik sokkal ügyetlenebbek. – nem szokása amúgy szapulni azt, aki valamiben kezdő, és mondjuk ő maga jobban ért hozzá. Ez csak egy egyszerű szójáték, inkább az a fajta, aki segít, de mivel még nemigen találta meg azt az oldalát, amiben kiteljesedhetne, így nem oszt semmit, maximum tanácsot, és jókedvet. Az is néha sokat számít. - Apa akkora körülbelül, mint én egy fejjel. De van egy unokatestvérem, akinek olyan hosszú lábai vannak.. Na vele sem lehetne futóversenyt szervezni, gyalog leelőz. – igaz, ő a ritkán látott rokon, rég látta, lehet, gyermeki emlékei kicsit túlóznak, de az igaz, hogy hosszú, és magasabb, mint a családja nagyja. - Szerintem egy lánynál nem baj, ha alacsony. Szerintem aranyos. – mondja ő. Aki nála jelenleg sokkal kisebb, az még óvodás, vagy előkészítős, akikkel persze.. nem lenne szerencsés ilyesmit játszani. Csak azért vicces a felállás, még így is. - A gazdagok igen, amikor nem tilos, és nincs befagyva a víz. De annak születni kell, ez tény. Vagy a külföldön, tenger közelében élők. Nekik sokkalta könnyebb mindez. – nem egy hajós történetet olvasott már, vagy hallgatott embereket, akik ha itthon is, de sokat tették mind a tavon, mind valamelyik folyón. Még ha unalmas is a történet, új – kivéve, ha százszor meséli el egy ember ugyanazt -, érdekesnek számít, és történelemnek. De a jelen most itt játszódik, és nem hiszi, hogy a lány hajózási történeteket fog mesélni. Na meg, nem is az érdekli jelenleg. - Aaa, akkor jó házba kerültem! Mondjuk, ha mégis találkozni fogok morcos emberrel, egye fene. – áll fel közben, mivel válla már kipihent, és érzi, hogy elbírja a célig. Ha nem, majd megoldja. Két válla van, szerencsére. - Mehetünk amúgy. Megvagyok! – veszi is fel a nemrég említett zsákot, és amint a lány is kész, elindul ismét előre, a cél felé. Kitartásának köszönhetően el is érik a célt, elcsacsognak közben, mindent elővéve, amit csak lehet. A fiúcska el is fárad a végén, amikor elbúcsúzik, és elköszön, már csak annyira van ereje, hogy felmérje a szobát, majd a leghamarabb az ágyba dőlhessen, egy megérdemelt alvásra. //köszi a játékot! ^^//
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
Haylie Ma nem azért ugrottam be, mert büntető munkára jövök. Hanem mert reggel van, de a reggeit lekéstem. Szóval jelenleg egy kávés bögrével a kezemben ülök és az élet nagy, hatalmas dolgairól gondolkozok. Hogy mi legyek, ha nagy lesz, mit csináljak holnap ilyenkor, hova tűnt az ébresztőm, mit csináljak mikor az óra túlságosan unalmas ahhoz, hogy ébren lehessen maradni. Szóval ilyen kis apróságok. Szívem szerint most is aludnék, de akkor elkések. Szóval helyette inkább itt vagyok. Hamarosan hozzák a melegszendvicsemet, mert ugye ma még nem is ettem. Növésben lévő szervezet vagyok, napi ötször eszek bőségesen minimum. Nem hízok, mert eleget edzek ahhoz, hogy ne legyenek ilyen gondjaim. A napjaim annyiból telnek, hogy tanulok, órán vagyok, házit csinálok, eljárok a külön dolgokra, mint például színjátszó vagy kviddics, továbbá még ott ahol tudok segítek. Egy hangú? Nem éppen, mert nincsen megszokott napirendem, sőt. Nincsen semmilyen napirendem, az órarendemet is csak azért tudom, mert több helyen megvan. Mondjuk az egyik gitáromba is beragasztottam. Apám tényleg, a banda. Hűha, hamarosan eléggé összeszokott lesz a csapat ahhoz, hogy játszunk valamit. Mármint, előadást, koncertet. Igazából, nem is olyan rossz ötlet ez, csak megkell beszélni a többiekkel. Hayley-vel, Isaac-kal meg Rachel-lel. Biztosan örülnének neki, bár van ami még nem biztos. Hogy melyek lennének azok a számok, amiket előadnánk. Hozzák a szendvicsemet, megköszönöm és elkezdem enni. Végre valami kaja.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
KrisztiA Rellonos belegondolt, hogy valóban nehéz lehet ezeket a negatív dolgokat feldolgoznia a lánynak, hogyha orvosi segítség kell neki. Arra gondolt, hogy azért talán így könnyebb lesz valamivel, mintha magában tartaná a sérelmeket és a sok kellemetlenséget, ami vele történt, hogy valaki meghallgatja és tanácsod is ad neki. Ő sem szégyellné igénybe venni más segítségét, ha bajban lenne és olyan ügyről lenne szó, amire nincs ráhatása vagy nem tudja megoldani egyedül a problémát. - Az én apukám is sokat dolgozik, keveset látjuk, de azért amennyire sikerül neki mindig szakít ránk időt. Mi vagyunk az ő szenvedélye és a varázspóker. - felelete a zöldike mosolyogva. A kvibliség hallatán elhúzta a száját, ráadásul még a gyűlölet is jelen van az életükben. - Sajnálom, hogy ilyen a testvéred, de tudod a családtagokat nem válogathatja meg az ember, talán jobb is, hogy anyádhoz került. - felelte Rach együttérzően és közben áldotta magában az eget, hogy neki nincsenek ilyen jellegű gondjai és hogy tökéletes aranyvérű családba született. - Nos, összehozok valamit, csak kérek egy kis időt hozzá, anyumat is bevonom, úgyis imádja az ilyesfajta dolgokat, szóval neki nálam is nagyobb az ismeretsége, amint válaszol a baglyomra értesíteni foglak ezügyben. - mondtam biztatóan Krisztinek. Minden paramétert tökéletesen leírt, szóval úgy voltam vele, hogy nem lesz túl nehéz dolgunk, aztán majd kiválasztja magának a jelöltek közül a számára legmegfelelőbbet. Reméltem, hogy sikerrel fog járni és végre egy olyan anyja lesz, aki méltó hozzá, és az apjához, és aki sosem fogja elhagyni őket. A lány örült ennek a megbízásnak, mert szeretett intézkedni és másoknak segíteni, legalábbis azoknak, akik szerinte méltóak voltak rá, így boldogan engedett ennek a kérésnek.
|
|
|
|
|
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Rach^^
Így belegondolva, be kellett látnom, hogy Rachelnek igaza volt. Ha maradtak volna, az csak egy mérgezett környezethez vezetett volna, és mindannyian belerokkantunk volna előbb, vagy utóbb, de inkább előbb. Ilyen szmepontból tényleg nem jó a keveredés, mert egyszerűen kellemetlen az egész környezetnek, és jobb, ha a varázstalan és a varázsvilág nem kavar. Nem állnak készen ránk, és volt egy olyan érzésem, hogy huzamosabb időn belül nem is fognak. - Mivel foglalkozik a te apukád? Az enyém varázsbaj-elhárító– érdkelődtem, ha már az enyém foglalkozását elárultam. Büszke voltam az édesapámra, mert olyasmivel foglalkozott, amit szeretett is, és nagyon ügyesen csinálta, eddig kétszer voltam bent a Minisztériumban, és mindig pozitív véleményeket kaptam róla. Szerették a kollégái, a lelkiismeretes, pontos munkavégzés miatt, az egyetlen hátrány, amit felróttak neki, az a komor hangulata mostanság, és hogy túlzásba viszi, épp ezért kell egy feleség, aki szereti, és visz egy kis színt az életébe. Meg az enyémbe is, hogy legyen, aki viselheti az anyukám címet. - Ó, köszönöm, rendben, még én is gőzerővel keresek, remélem, sikerrel járunk, és megtelik végre élettel a balatoni birtokunk.Naná, mert akkor visszaköltözhetnénk oda, bár apu direkt azért vett itt lakást, hogy közelebb lehessen hozzám, ha bármi baj lenne, illetve minél messzebb Kalocsától, addig jó. Viszont a Bakonyban álló birtokunkra kíváncsi lennék, a nagypapa lakik ott, apai ágról, és ő mondta, hogy szívesen fogad minket vissza, most, hogy végre megjött az utódok esze. Hát igen, jól kell tudni választani, és itt nem csak a vérminőség a fontos, hanem hogy jellemben milyen az a leendő férj, vagy feleség.
|
|
|
|
|
Vittman Noémi
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
|
Gellért
A nagytermi vacsora ideje alatt, egy hétköznap este Szinte a mennyekben éreztem magam, tisztára mint egy reklámban, annyira tökély volt ez a salika! Nekem nem hiányoztak kicsit sem a tocsogós zsírós undi cuccok, mert még ha majdnem minden nap ugyanazt is ettem, lássuk be, már maga az érzés, hogy szuper-egészségesen eszem, sokkal-sokkal boldogabbá tett, mint bármilyen izé... Ízek. Persze most éppen bűnöztem, mert csirkés salit kértem, pedig amúgy tökre vegán voltam már ezer éve, csak hát... Egy kis zsírszegény csirkehusi néha becsusszant. Hupszi. És valahogy erre a Navis kviddicses fiúka rá is jött, mert rögtön le is leplezett. Jajj ne már, mintha nem éreztem volna magam eddig is eléggé gázul emiatt az egész miatt. Ajj de gázos. Ne már. Na persze nem mutattam, hogy zavarban vagyok, csak egy még szélesebb és csinibb mosolyt villantottam rá. Mindenki tudja, hogy ilyenkor ezt kell csinálni, ugyebár?
- Hát izéke... Van sajni. Pedig amúgy tökre vegán vagyok, tényleg... Csak hát néha elgyengülök. A BFF-em bizti azt mondaná, hogy most teszem tönkre hónapok munkáját, és tisztára igaza van - húztam el a számat, majd félre is toltam a tányéromat. El is ment az étvágyam mára, ahogyan magam elé képzeltem Fanni arcát. Ekkor jutott eszembe, hogy Gellértel tutibizti ismerik egymást, mert hát ugye háztársak... Hát én majdnem elájultam, eskü.
- Jézi, ugye nem köpsz be neki? - kérdeztem, a kelleténél kicsit talán hevesebben, így aztán rögtön halkabbra is vettem a hangomat, mert hát tökre nem úrihölgyhöz méltó, hogy itt kiabálok...
- Cserébe én sem árulom el a CSK-dnak, hogy itt mérgezted magad - kacsintottam rá, hogy tényleg bizti lehessen benne ő is, hogy mi most tökre szövetséget kötöttünk. Huh jajjci, még tiszta szerencse, hogy eszembe jutott, hogy nekem is lenne mivel beköpnöm őt, így azért totál más a helyzet. Jobban fogok aludni. Közben intettem az egyik házimanónak, hogy vigye előlem ezt a csirkehúsos borzalmat. Ma már nem vacsizok, az amúgy is jobbat fog tenni a derekamnak, mostanában mintha kicsit vastagabb lenne... Ajh, miért én?
|
|
|
|
|
Szőke Gellért
INAKTÍV
TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
|
NoémiMost, hogy a kajám elfogyott, már csak ez a beszélgetés maradt, amiért még mindig itt vagyok. Csendesen végighallgattam, Noémi meséjét arról, hogy a tányérjában csirkehús is van, meg, hogy neki azt nem kéne enni, mert... Vegán. Úr isten! Honnan tudtam? Bár azt még mindig nem értem, hogy miért az, és, hogy mi köze a húsnak a külsejéhez. Szerintem egyáltalán nem befolyásolja az egyik a másikat, de ő tudja. - Ahaa, értem. Vagyis nem. Miért vagy vegán? Pont ez az, hogy elgyengülsz, ha nem eszel húst. -Úgy érzem magam, mintha valami szülő lennék, aki próbálja elmagyarázni a gyermekének, hogy miért hülyeség az, amit mond. - Hát nem tudom, hogy milyen munkáról beszélsz, ami hónapokba telik, de az biztos, hogyha normálisan étkeznél, akkor is nézhetnél így ki.Látva, hogy eltolta tányérját, arra következtettem, hogy már biztos nem kéri. Mondjuk ebben teljesen egyetértek vele. Ehelyett, inkább próbálna valami marhahúst, vagy valamit enni. Attól az égvilágon semmi baja nem lenne. Tányéromat épp el akartam vinni, de így már megkérdezem tőle is, nem lenne valami szép gesztus, ha csak úgy szó nélkül ott hagynám az övét. - Elvihetem? -Nézek rá kérdőn. Aztán eszembe jutott még egy kérdés. - Egyáltalán mióta vagy vegán? Mióta küzdesz a normális étel ellen? -Mert azért mondhat akármit, de ez nem normális. A hirtelen kérdésére, nem tudtam mit válaszolni. Többször is átforgattam magamban, mire végre előtudtam állni valami válasszal. Na de mi van? Mi közöm az ő nem tudom kijéhez? - Hát, mivel információ hiányában szenvedek, és azt sem tudom, hogy ki a te bé... micsodád, ezért valószínűleg nem. -Amúgy se mondanék senkinek semmit, nekem semmi közöm nincs ahhoz, hogy ő mikor és mit eszik. Ez is csak egy fokkal jobb, mint a sima zöldség meg gyümölcs párosítás... - Höhöhö. -Próbálok nem nevetni, de azért ez még egy nagyon gyenge viccnek sem felelne meg. - Ahaa, hát oké. Mondjuk én ezt nem nevezném méregnek, de ha akarsz akkor nyugodtan. -Kacsintottam rá a lányra. - Mondjuk azt nem tudom, hogy mit fog hozzá szólni, mert az tudnod kell, hogy egy negyedóriásról beszélünk, aki nem hiszem, hogy valami vegán lenne.
|
|
|
|
|
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV
Vandália
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
|
 Nagyon-nagyon reggel van. Ahhoz képest, hogy, mivel tegnap este fáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni, borzalmasan ébredtem. Úgy éreztem magamat, mintha nem csak a hajam, de az egész fejem kócos lenne. Nagy nehezen magamhoz tértem, majd az ablakomhoz álltam. Leültem az előtte lévő székre és csak bámultam kifelé. Még mindig szokatlan volt, hogy nem otthon voltam, és kissé elveszettnek éreztem magamat, de ezzel együtt iszonyatosan jó is volt. Tudom, bonyolult vagyok, becsülöm azt az embert aki képes megérteni. Hajamat felkötöttem, rendbe szedtem magamat, majd korgó gyomrom hatására útnak indultam. A minap hallottam más diákokat beszélgetni a konyháról, így én is a keresésére indultam. Szerencsémre hamar meg is leltem, ami rám nézve elég ritkaság. Automatikusan felemeltem a kezemet kopogásra, majd bátortalanul bekopogtam, de nem jött válasz, így hát benyitottam. 3 manó sürgött forgott odabent, az egyikük rám nézett, és kissé morcosan megtudakolta mit is akarok én itt. Az egyik asztalhoz leültem, majd kértem egy kávét és egy szendvicset, az pedig szó nélkül elvonult, és nekilátott. Az asztalra könyökölve néztem őket, illetve magát a termet. Illett a kastélyhoz, már ha lehet ilyet mondani. A színek, a bútorok, az elrendezés mind a helyén volt, ha rajtam múlott volna nem változtattam volna semmin. Finom illatok keringtek a levegőben, biztosan az ebéd készült odabent. Ásítottam egyet, megnyújtóztattam magamat, majd mire kinyitottam a szememet, a kis manó már ott állt előttem. Az orrom elé tolta a szendvicset, és a bögre kávét. Egy halovány mosollyal biccentettem feléje, majd neki is láttam. Nagyon éhes voltam, nem tartott sokáig míg elpusztítottam az ételt. Bár, nálam az ilyen sosem tart sokáig, még ha nem is látszik rajtam, nagyon szeretek enni. Most is, életmentő volt.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
DáliaRach gyorsan befejezte a leckéi megírását, majd úgy döntött, hogy rendet rak a szobájában. Nem mintha siralmas hadi állapotok uralkodtak volna a helyiségben, mert mindig is odafigyelt a tisztaságra, de azért úgy gondolta, hogy ideje újra takarítani kicsit. A családjában ő volt a legpedánsabb, otthon se kedvelte a rumlit, a manókban pedig sosem bízott meg igazán és mindig tartotta a három lépés távolságot velük, bár sose szolgáltak rá szegény lények erre a kimért viselkedésre, egyszerűen ő sem tudta volna megmondani, hogy miért nem kedveli ezeket a teremtményeket. Általánosságban idegesítette a jelenlétük és mindig is bizalmatlan volt velük szemben. Egész gyorsan kitakarított a szobájában, igaz nem sok tennivalója akadt, mert pár napja szépen a helyére rámolt mindent, úgyhogy csak csip-csup dolgok maradtak hátra. Miután elvégezte a "piszkos munkát" útja egyenesen a fürdőszobába vezetett, ahol lezuhanyzott és hajat mosott, majd felvette fekete nadrágját, fehér blúzát és hozzá fehér balerinacipőt. Haját kiengedve hagyta, szárítás után megfésülte, a formájával és a tartásával sosem volt gondja, lévén, hogy hosszú, dús haja volt és könnyen formázható. Úgy döntött, hogy ellátogat a konyhába, mert megéhezett és szívesen evett volna valami finomat, üres gyomorral pedig a világ pokoli volt számára. Gyors léptekkel az említett helyiség felé vette az irányt, majd benyitott a kissé nyikorgó ajtón és egy idegen lányt talált ott néhány manó társaságában, akik épp bőszen tevékenykedtek. - Szia! - köszönt oda a lánynak, mert a tiszteletre megtanították, nem volt kőbunkó ok nélkül, most pedig egész jó kedve volt és a köszönés még akkor is alapvető dolog volt nála, ha épp világfájdalmas hangulatban volt. Leült az asztalhoz megvető pillantásokat küldve a manók felé, majd miután odatolta egyikük elé az ételt, nevezetesen egy finom szendvicset minden jóval megpakolva, elkezdett jóízűen lakmározni. Evés közben még jobb hangulata lett, végre nem üres gyomorral ült az asztalnál, az ételt kólával öblítette le.
|
|
|
|
|
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV
Vandália
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
|
Amint befejeztem a falatozást, az egyik manó már ott is termett előttem és elvitte a tányéromat. Kezembe vettem a bögrét, majd megfújtam a kávét, éreztem, hogy nagyon meleg, majd kortyoltam egyet. Egész jól csinálják, ezt el kell ismerni. Mikor ezzel is végeztem, letettem a poharat az asztalra, és ebben a pillanatban nyílt is az ajtó. Kissé megszeppentem, hogy már nem leszek egyedül, és biztosan zavarban leszek. Egy lány lépett be, rám köszönt, majd leült az egyik asztalhoz, és ő is megkapta a kis reggelijét. - Szia! Köszöntem vissza kissé bátortalanul. Idősebbnek tűnt nálam, bár ha úgy vesszük itt szinte mindenki idősebb nálam. Az ajtón kívülről már lehetett hallani egy két diák hangját, a kastély is kezd ébredni. Meglepő, hogy itt mindenki milyen hamar felébred. Odahaza, ha kellett tudtam volna akár délutánig is aludni, csak ezt természetesen nem hagyták, főleg azóta amióta Léna megszületett, nem volt az egész családnak sokáig alvás. Kissé kellemetlennek éreztem, hogy a lánnyal itt ülünk egymástól pár méterre, de olyan nagy a csend. Bátortalanságom ellenére, lassan feltápászkodtam, majd odasétáltam az Ő asztalához. Megálltam mellette, de kissé már meg is bántam az akciómat, hiszen még mindig evett, így az az érzés fogott el, hogy biztos zavarni fogom. Erőt vettem magamon, majd az arcomra erőltettem egy halovány, de azért kedves mosolyt, hátha megszán. - Leülhetek hozzád? Dália vagyok. Mutatkoztam be, a mosolyom nem lankadt, reméltem, hogy beválik, és végre elkönyvelhetek magamnak egy sikeres ismerkedést, ami eddig még nem jött össze, ha pedig mégsem, akkor majd máskor. Vannak itt még vagy ezren, nem búsulhatok egy sikertelenségen.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák, Előkészítős tanár
damfír - életművész
RPG hsz: 439
Összes hsz: 5044
|
Rachel- Nekem nem tűnt szörnyűnek. De hát te még nem hallottad az öcsémet, amikor zuhanyozik - nevetem el magam, mert valóban nem volt rossz, amit dúdolt, és szegény Kwonhoz képest mindenkinek aranyhangja van. De a Silencio sem rossz ötlet, sőt, így hogy tökéletesen hajtja végre kiváló megoldásnak bizonyul. Mondjuk, így titkokat nem tudunk megbeszélni, de talán nem is azt akar. - Ez esetben nem kell sokat keresgélniük, hogy beáruljanak, máris itt van egy prefi... De egyébként nem hiszem, hogy bárkit zavar, ha kicsit csendben vannak - ha meg mégis, nos vállalom a következményeket. De igazán nem teszünk kárt egyetlen műben sem, és feltételezem, hogy később a hangjukat is visszaadja majd nekik Rachel. Azt gondolnám, hogy a tény, hogy itt vagyok, hogy vigyorogva figyeltem, ahogy elnémítja a portrékat bizonyíték lenne, hogy én nem a jó prefik közé tartozom és hogy nem jó embert választottak erre a posztra, de rá kell jönnöm, hogy ő sem ismer még eléggé. Még akkor sem, ha kipingáltunk egy mosdót már együtt. Felhúzom a szemöldököm és úgy nézek rá. - Sosem voltam jó - feleltem még szélesebben vigyorogva. Igaz, mindez nézőpont kérdése. De a közvélemény mindig az volt, hogy egy rosszcsont vagyok, és bár sokat csillapodott a bennem levő kalandvágy, kizárt, hogy valaha is eltűnjön. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ezt itt és most kell megbeszélnem vele, így inkább a tetoválása felől kérdezem. Nekem fura a válasza, de semmivel sem furább, mint amit én adnék, ha a piercingjeimről kérdeznének, így csak bólintok. - Értem. Van nálad papír meg ceruza? - kérdezem, mert ha esetleg ő felkészült, akkor neki is állhatok már most megrajzolni a kért sárkányt.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
DáliaRach látta, hogy a nemrég még másik asztalnál ülő lány felkapja a cókmókját és megközelíti egy kedves mosoly kíséretében az asztalát, de nem zavartatta magát emiatt, ha le akar ülni a másik személy, felőle nyugodtan letelepedhet mellé. Intett neki egyet, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan és jóízűen tovább falatozott. Amint végzett a közepes méretű, minden finomsággal telepakolt szendvics elfogyasztásával, megtörölte az egyik kéznél lévő szalvétában a kacsóját, majd kezet nyújtott a másiknak, jelezvén, hogy díjazta a bemutatkozást, de most jött el részéről az idő, hogy viszonozza azt, mivel már befejezte az étkezést és teli szájjal nem sok illendőség lett volna bemutatkoznia. - Üdv, Rachel Octavia Amber vagyok, de hívj csak Rachel-nek vagy Rach-nek. Mi szél hozott ide és melyik házba kerültél? - érdeklődött a lánytól, miközben a kóláját kortyolgatta. Szép lassan iszogatott, mert eléggé hideg volt az itala, a manókat meg feleslegesen nem szerette volna ugráltatni, ódzkodásának köszönhetően örült, hogy messze volt tőlük. Remélte, hogy a másik is aranyvérű családból való, mert egy félvérrel vagy netán muglival nem szívesen osztozkodott volna az asztalnál, bár erre mondják, hogy késő bánat. Ha aranyvérű volt az illető, akkor bizonyára hallania kellett már a családjáról, hiszen befolyásos körökben mozogtak és igencsak ismeretek voltak a szülei. A bátyja élvezte a legjobban a rivaldafényt, bár néha vissza is élt vele, de ez már az ő dolga volt, Rach ebbe nem szólt bele. - Érdekes neved van. - tette hozzá monoton hangnemben, hiszen nem sok ilyen nevezetű embert ismert, még itt az iskola falai között, ahol tényleg sok volt a magyar származású diák, itt sem hallott hasonló nevet viselő tanulóról.
|
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
|
Kriszti- Apukám auror, sokat dolgozik, de azért amennyit tud, szakít ránk időt. Na és a kártyázásra is, azt is nagyon szereti, ez már több nála, mint hobbi. A munkájában elismert, népszerű, jól végzi a dolgát, nem lehet okunk panaszra. - válaszolta Rach szándékosan többes számban, hiszen a családjának sosem okozott volna csalódást, mindent megtett, hogy fenntartsa a jó hírnevet és minél több kapcsolatra tegyen szert, akárcsak a felesége. - A te apukádnak is érdekes szakmája van, büszke lehetsz rá. - felelte a Rellonos elismerően. Kíváncsi volt rá, hogy a bátyja mire viszi majd az életben, igaz sokat tanult, de a fékezhetetlen természetéből adódóan kérdés volt, hogy hogyan fogja a megszerzett tudást kamatoztatni a későbbiekben és mennyit fog csiszolódni már ami a viselkedést illeti. - Remélem, hogy sikerrel jársz, igazán megérdemelnél már egy rendes anyát. Én is megteszem, amit tudok, aztán együtt csak jutunk valamire. - mondta mosolyogva, biztatóan a lányra tekintve Rachel, valóban szorított a lánynak, hiszen már nagyon rászolgált arra, hogy egy szerető, figyelmes anyja legyen, aki mindent megtesz érte és méltó az aranyvérhez is. - Remélem, hogy itt is gyorsan megtalálod a helyedet, de tudod, hogy nyugodtan fordulhatsz hozzám bármilyen gond esetén, vagy akkor is, ha épp unatkozol. - ajánlotta fel a segítségét Krisztinek, hiszen neki is jól esett, amikor újoncként volt kire számítania. Kíváncsi volt, hogy vajon hány barátja lesz majd az újdonsült diáktársának, de úgy érezte, hogy feltalálja magát ahhoz, hogy új ismeretségeket kössön és minél több ismerősre tegyen szert. Eleinte neki sem volt olyan könnyű beilleszkedni, de mostanra már megtalálta a helyét az iskola falai között, bár sokszor küzdött honvággyal, ami teljesen természetes jelenség volt az esetében.
|
|
|
|
|
Vittman Noémi
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
|
Gellért
A nagytermi vacsora ideje alatt, egy hétköznap este Hallgattam a fiú mondandóját, de közben csak egy elnézően ráztam a fejemet. Jajjci, hát annyira látszik, hogy sosem olvasott még egyetlen vegán bloggertől egyetlen posztot sem, hogy ennyi erővel már a homlokára is kiírhatta volna! Perszi én sem voltam túlzottan oda ezekért a mugli dolgokért, de azért lássuk be, az internet igazából tökre szupcsi dolog, főleg a sok szép képpel, ami fent van rajta. Jajj, annnnyira királyak.
- Nem-nem. Csak meg kell inni mellé egy-két bájitalt, azok pótolnak mindent, amit a husiból ennél. Meg amúgy is, nagyon jól lehet pótolni a husit sok mindennel. Nem gyengülsz le tőle, csak meg kell szokni és ügyesen kell csinálni. -
Az a helyzet, hogy én tökre ritkán szoktam így bármit magyarázni ebben a kastélyban másoknak, főleg mert általában mindig inkább a tananyagokról szoktak magyarázni a többiek, az pedig engem totál hidegen hagy. Viszont ebben a témában így tökre király vagyok, úgyhogy végre én is kisegíthettem mást. Egész szupi érzés volt.
- Oh köszimöszi - szemeimmel a távolodó salátás tányéromat követtem, ahogy Gellérttől aztán átkerült egy manóhoz, majd végül eltűnt a konyha mélyén. Ajh, igazából tökre tudtam volna még enni. Még szerencse hogy hamar elvitte, így legalább nem tartott túl sokáig a kísértés. Tökre hihetetlen, hogy hány éve foglalkozom már a helyes táplálkozással, és még mindig milyen gyengusz tudok lenni! Tisztára borzalmas.
- Pár éve tértem át az egészséges táplálkozásra - nyomtam meg jóóól az "egészséges" szócskát, szánt szándékkal. Kezdtem úgy érezni, hogy ez a fiú nem hisz nekem, sőt, nem ért egyet velem. Hát milyen Navinés Ő? Tökre nem is ari.
Arra már végképp nem tudtam mit mondani, hogy nem tudott Fanniról. Elvégre még így háztársak is voltak meg minden, és nem tudta kiről beszélek? Ráadásul folyton együtt voltam vele... Hát én nem is értem, bizti csukott szemmel járkál ez a srác a kastélyban, más magyarázata ennek aztán nem lehet. Miután döbbenten pillogtam rá pár másodpercig, úgy döntöttem inkább nem foglalkozom tovább ezzel a furisággal. A stressz árt a szépségnek, ezt mindenki tudja.
- Jaaaj igen, őt tökre vágom! Nagyon durvi az a srác, ilyen tökre... Nagy. - furi hogy vannak itt ilyen félóriások meg ilyesmik, egyébként sem nagyon tudtam elképzelni, hogy a félóriások mégis hogyan készülnek, mármint a méretkülönbségek... Hát bizti fura lehet, én tutira nem próbálnám ki, dehát ki mit szeret a hálószobájában.
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
NatiSzofira egyébként nem volt jellemző, hogy áthágja a szabályokat -á, dehogy, ő még soha az életben nem szökött meg a kastélyból valakinek a karjában, miközben egy felügyelő tartózkodott a közvetlen közelükben. Most is csak és kizárólag azért tartózkodott a folyosón, mert halaszthatatlan találkája akadt.
Halkan hagyta el a klubhelyiséget és kínosan ügyelt rá, nehogy összeakadjon Daisuke-val, mert szinte biztos volt benne, hogy a fiú lebeszélné arról, amit tervezett. Nem valami nagy dolog volt, tulajdonképpen semmi olyasmi, amit ne lehetett volna néhány ügyes pálcamozdulattal meg nem történtté tenni, de ahhoz éppen elég, hogy egy kicsit kimozdíthassák a felügyelőek a nyugalmukból.
Nem kedvelte őket különösebben. Halkan igyekezett a megbeszélt hely felé, a cél a bejárati csarnok lett volna, mert hát mi más is fogadhatná az éppen megérkező diákokat, mint egy kisebb beltéri medence, nem igaz?
A zsebéhez csúszott a keze, hogy biztos lehessen benne, nem felejtette a szobájában a -gyakorlatilag- legfontosabb segédeszközét a mai művelethez; a pálcáját. A szőke lány nem rajongott különösebben a felügyelőkért, ahogyan senkiért sem, aki a minisztérium hatáskörébe tartozott. Annyiszor citálták már be kihallgatásra, hogy zsigerből gyűlölt mindent, aminek köze volt hozzájuk. Csak mert az apja áruló. Mert bűnöző. Ezért miért őt büntetik? Mert szereti az apját? Éppen itt volt az ideje egy kis visszavágásnak.
Szofi meghúzta magát az árnyékban, addig, amíg biztossá vált benne, hogy mindössze a navinés posztol a csarnokban. Kissé csalódottan konstatálta, hogy bármennyire is igyekezett, továbbra sem ő a pontosság bajnoka, miközben a lány felé vette az irányt.
- Minden megvan? -érdeklődött apró mosollyal, ahogy mellé ért.
Ez az egész helyzet olyan volt, mint egy elfuserált akciófilm. Ők ketten éppen igyekeztek egy üzletet nyélbe ütni, miközben akárki észrevehette volna a mesterkedésüket. Nem a legjobb forgatókönyv.
|
|
|
|
|
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
SzofiEzaz! Egy rellonosra volt csak szüksége ahhoz, hogy igazán feldobják a diákok napját egy kis beltéri árvízzel. Nem kellett más segédeszköz ehhez a kis akcióhoz, csupán pálca, meg némi kreativitás így, ebéd közben. Még jó, hogy ő előtte evett, mert most ami ramazuri itt lesz, hát kell hozzá valamennyi energia, hogy mindezt véghezvigyék. A vörös unikornislánynak semmi baja nem volt ugyan a felügyelőkkel, azonban egyszerűen unta már a sok besavanyodott arcot, akik állandóan azon nyavalyogtak, hogy jaj, felügyelők így, felügyelők úgy, micsoda szemétség, hogy nem csinálhatnak semmit, bla-bla-bla. Hát kérem szépen, micsoda hozzáállás ez? Szegény felügyelők egész nap az akták előtt kuksolnak, a fülledt irodájukban, és még csak lehetőségük sincs egy jó műsort végignézni, mert mindenki parázik tőlük. Eljött a pillanat. Előbújt a rejtekhelyéről, és örömmel konstatálta, hogy Szofi hellyel-közzel pontosan érkezett. Öt perc még nem a világ vége. - Persze. Készen állsz? – húzta ördögi vigyorra a száját, olyasmire, amitől a legtöbb ember zsigerből frászt kapott, és simán ráküldött volna egy rakat dementort minimum, ha nem magát a halálos átkot élből. Mondjuk ahhoz nagyon pipának kellett lennie az illetőnek, hogy Natit más síkokba kívánja… Hát most tuti lesz pár ember, akik kanál vízben meg tudnák fojtani, nem mintha amúgy nem lenne elég ellensége, van hát, hiszen Csermey-csemete. A könyvtárba gyakorlatilag a büntetőmunka óta nem tette be a lábát, és hát… ja, nem volt egy jó élmény találkozni a morcos tekintettel, hogy „Már megint egy Csermey, remélem, te nem teszed tönkre a berendezést taroló-átokkal”. - Ebből oltári nagy cirkusz lesz, az tuti - tiszta sor, ehhez még jövendőmondónak sem kell lenni, hogy bárki megjósolja a beltéri, túlméretezett pocsolyával járó következményeket. Cserébe ő még a csarnokhoz vezető folyosókon a páncélokat megbűvölte. Nem volt könnyű megtanulnia ezt a bűbájt, most már egész tűrhetően alkalmazza. Olyanra, amire nem kéne. Hát igen, az unalom nagyon nagy úr tud lenni, főleg, ha nem egy magolós, vizsgára tankönyvheggyel készülős típus az ember.
|
|
|
|
|
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV
Vandália
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
|
A lány szerencsére hamar válaszolt, így leültem az előtte lévő székre, majd mikor bemutatkozott, magamban elemezgettem kicsit a nevét, hogy biztosan megjegyezzem. Elég részletes bemutatkozást kaptam, szóval nem volt gondom semmivel. Felvettem legnormálisabb mosolyomat, megköszörültem a torkomat, majd válaszra is bírtam magamat. - Üdv Rachel! Hát, csak megéheztem. És Te, mi járatban? Mondtam röviden és tömören, majd vállat vontam, hiszen ennél több okom nem volt azért, mert most itt vagyok. Mondhattam volna azt is, hogy csak egy kis kastély felfedezésre indultam, ami végül is benne volt a pakliban, de az igazság az volt, hogy inkább a korgó gyomrom vezette utamat. - Levitás vagyok. Ennyire látszik rajtam, hogy új vagyok? Kérdeztem vissza kissé meglepődötten, hiszen azt mindig is tudtam, hogy nagyon alacsony és pici vagyok, mindig túl fiatalnak néztek, de azt nem hittem, hogy már itt is kiszúrják, hogy új vagyok. Vagy, mondjuk az is lehet, hogy Rachel már régebb óta idevalósi és könnyebben kiszúrja az új arcokat. Kicsit idősebbnek tűnik mint én, szóval azt hiszem az utóbbi elméletem a helytálló. Egy pár perc csend után a lány újból megszólalt, mondatára elmosolyodtam, és egy halk kacajt is elejtettem. Nem ő az első aki ezt mondja, igazából már kezdek hozzászokni. - Köszönöm! Anyukám szereti a dáliákat, szerinte azok a legszebb virágok. Azt hiszem más név nálam nem is jöhetett volna szóba emiatt. Árultam el neki, egy kis családi információt is. Nem éreztem azt, hogy a lányt untatnám ezzel, de szerencsémre könnyen észreveszem valakin, ha nem élvezi a társaságomat, így csak csendben üldögéltem tovább, és vártam Rachelre.
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
Nati- Tökéletesen. -felelt a szőke halvány mosollyal.
Az a tény, hogy éppen ebédidő volt éppúgy segítette őket, mint hátráltatta Az előnyei közé tartozott, hogy valószínűsíthetően senki sem akar majd épp akkor átsuhanni a csarnokon, amikor a két lány belső kacsaúsztatóvá varázsolja, ugyanakkor épp ez volt a hátránya is. Nem nagyon volt hová eltűnni, ha véletlenül rajta kapják őket; ennek pedig elég nagy esélye volt, elvégre a felügyelők állítólag mindenhol ott vannak.
- Nyilván. De ettől még jól fogok aludni. -rántotta meg a vállát Szofi. - A páncélokat te bűvölted meg? Remek munka.
Szofiát sem kellett félteni, ha arról volt szó, hogyan kell belekeveredni valamibe. Az első éveiben a Beauxbatons-ban ő maga volt a mintadiák. Komoly fegyelmet tanult otthon a balettórákon és igyekezett aszerint is viselkedni. Mindenkivel kerülte a konfliktust, csak a tanulással foglalkozott és többnyire a legjobb modorát kaparta elő reggelente, még akkor is, ha éppen szívesebben verte volna bele az előtte ülő fejét a padba. Aztán ezeket a hajlamait Daion vezette le, de ez már egy másik téma.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, bekeveredett egy nem éppen hozzá hasonlókból álló társaságba és sokkal jobban élvezte azt az életmódot, minthogy a tanulásra koncentráljon. Ezt az egészet már csak tetézte, hogy az apja lelépett a minisztériumból és állítólag sötét ügyletekbe keveredett, a szőkét meg folyton kihallgatásokra rángatták. A törvény és ő innentől kezdve külön utakon jártak. Gyűlölt mindent, amit a minisztériumhoz lehetett kötni.
A vörösre pillantott és előhúzta a pálcáját a farzsebéből.
- Ha elkapnak, akkor ez az egész csak egy baleset volt, rendben? Nem mintha nem akarnék vele eldicsekedni és nyilván el sem fogják hinni nekünk, de látni szeretném az arcukat, amikor tudják, hogy hazudunk, mégsem mondunk semmit. -villant meg egy féloldalas görbület a lány arcán.
Jobb kezét Nati felé nyújtotta, hogy biztos lehessen benne, egyetértenek és megkötik a némasági fogadalmat.
|
|
|
|
|
Hunter Bailey
INAKTÍV
Mr Bailey
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
|
 A hatalmas, igazi vagány kastélyhoz méltó bejárati ajtó két szárnya egy pálcamozdulatra, dörrenve tárul fel az elégedetten vigyorgó, jólfésült fiatalember előtt. Szemeit fekete napszemüveg takarja, arcát néhánynapos borosta hivatott még markánsabbá tenni. Bal keze farmernadrágja zsebében pihen, míg a jobbjában tartott pálcával a mellette lebegő, egymásra pakolt ládák és bőröndök felé int, hogy azok akaratának szó nélkül engedelmeskedve lassú tempóban elinduljanak előtte. Mielőtt azonban követné őket, még egyszer hátranéz válla fölött, vet egy utolsó pillantást az idáig megtett napsütötte útra, de ahelyett, hogy döntésének súlyán kezdene gondolkodni, inkább visszafordul, és az öreg épület ódon illatát mélyen magába szívva belép a csarnokba. - Üdv újra, iskolapad – suttogja maga elé, s a mögötte becsukódó ajtó közelében ismét megáll. Egyébként sem szokása túlaggódni vagy elsietni iskolai dolgokat, de most, hogy fogalma sincs, merre induljon, végképp ráér. Egy higgadt fejmozdulattal elpillant először balra, szemrevételezi a kviddicskupát, majd jobbra fordulván szembetalálja magát a házkupával. Nos, azt már most világosan látja, hogy ő egyik elnyeréséhez sem fog túl sokat hozzátenni. A Roxfortban sem szakadt meg soha, nem itt fog beleizzadni a munkába. Sorry, Levita. Majd hozzászoktok. Finoman sóhajtva felpillant a telefestett mennyezetre, tekintete végigszalad a festményeken, majd megunva a bámészkodást csakhamar visszatér bőröndjeihez. Int nekik, mire azok újra útnak indulnak, és ő követve őket elhalad néhány hangosan viháncoló diáklány mellett. Hála a szemeit takaró sötét lencséknek, szabadon nézelődhet, most viszont csak éppen vet egy-egy trükkös pillantást feléjük. A lépcsők felé sétál, csomagja mozduló pálcájának eleget téve már emelkedik is. Egy lépcsőfok, két lépcsőfok. Ajkai dúdolásra nyílnak, közben számolja a megtett fokokat és hallgatja a csarnokban visszhangzó beszédfoszlányokat. Elhalad tanárok és diákok mellett is, nem izgatja magát különösebben, nyugodtan szedi a fokokat. Az őt nézőben könnyen magabiztos, határozott alak benyomását keltheti, aki pontosan tudja, mit akar és hova tart. Nyolc, kilenc, tíz. És vissza.Egy korlát mellett ülő szőke lány mellé lépdel vissza, egyik lába lejjebb, másik lába egy fokkal feljebb dermed mozdulatlanná. Bőröndjei már valahol a lépcsőfordulóban várakoznak, pálcát tartó keze kinyújtva maradt. Izgatottságtól megcsillanó szemei a lány lábairól egészen arcáig kúsznak, és a gondolat, hogy ismeri őt valahonnan, a látottak alapján egyre erősebbé válik. Amint észhez tér, pálcáját egy elegáns mozdulattal zsebébe csúsztatja, majd felszabaduló kezével először csak feljebb tolja, végül le is veszi szemüvegét. Tekintete újra végigszalad a másik alakján. Kezd egészen biztos lenni abban, hogy ezt a lányt a tévéből ismeri. Aranyvérű lévén egyedül csak mugli barátainál tudja tévézésre pazarolni az idejét, miközben a kanapén henyél, így ez idáig csupán kétféle csatornával volt szerencséje megismerkedni. Hát, az egyik erősen felnőtteknek ajánlott tartalommal bír, a másik pedig a mugli sportok gyűjtőhelye. Többször nézett már futballt és kosárlabdát, de női kézilabdát is volt szerencséje látni. Bingó.- Téged ismerlek a televízióból – nem sokat teketóriázik, rögtön belevág a közepébe. A tévé szót kissé furcsán ejti ki, ráférne még némi gyakorlás. Kékjeit a kézilabdasztár szemeire függeszti, vonásai meg sem rezzennek. – Szerintem híztál.
|
|
|
|
|
Hedda Jorgensen
INAKTÍV
kézilabda szupersztár
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
|
 Most, hogy végre sikerült megszereznie a telefonját, amivel az ég egy adta világon semmire sem megy wifi hiányában - a mobilnetet pedig már említeni sem merem -, még otthon letöltött egy rakat játékot, amihez nem kell online lennie. Most épp a bejárati csarnokban várakozik egyik barátnőjére és nagyon elmélyülten öldösi le a zombikat. Meg kell vallanom, hogy különös őt ennyire életidegen szituációban látni. Tudjátok, megszoktam, hogy állandóan valami hülyeségen töri a fejét, mondjuk hogy leöntsön vízzel, alfarhang párnát rakjon alád, kipingáljon vagy csak úgy a létezésével az idegeidre menjen. Ráadásul a karma, bár tönkrement az egyik kedvenc farmerja a gyilkos orrmányos medve incidens alkalmával, megajándékozta helyette egy baromi jó rövid gatyóval, ami kiemeli formás, izmos combjait. Felette egy egyszerű ejtett vállú felső, nyaklánc, kiengedett göndör haj, alig valami smink és egy tornacipő. Szóval épp tök átlagosan tengeti a mindennapját, ami szürke és sivár, mikor arra lesz figyelmes, hogy valaki figyeli. Merthogy ő csak áll az egyik lépcsőfokon lábait keresztbe téve, belemélyed a telefonba és nem tesz semmit, mégis bekerül perifériájába egy cipő. Megvárja, míg a pálya véget ér, hiszen első a zombik kiirtása, csak utána nyomja meg a lezáró billentyűt, hogy fejét felemelve szembenézzen egy Ryan Gosling hasonmással. Merthogy nemcsak a fiú jött mulgi környezetből, így jah, Hedda is tud egy s mást. Szóval csak így állnak, szemeznek, szőkénk felvonja fél szemöldökét, hátha ezzel kicsikarhat bármilyen reakciót és akkor... Megszólal. Ó igen, dagad ám a lányom melle, a mája már kétszer nagyobb a megszokottnál. Végre egy földön élő ember, aki megismeri, erről beszélek emberek! A legnagyobb sztárokat mindenhol ismerik, ismétlem mindenhol. Ez az ember tájékozott, rendes fickó. Épp elmosolyodna és szóra nyitná a száját, mikor elhangzik a bűvös mondat. Egyetlen másodperc tizedrésze alatt koccannak össze a fogai és vág olyan fejet, mint aki nem is tudom... Hát szóval ő ilyen fura csontszerkezettel rendelkezik, szóval ahogy a fejét hátrahúzza, hirtelen hatalmas tokája villan és ajkai is ideges csücsörítőprésbe kerülnek. Aztán mielőtt bármi mást tehetne, gyönyörű lendülettel, kézilabdásokat megszégyenítő pontossággal vágja orrba az ismeretlent. Csak úgy a semmiből. - Nem híztam, hanem izmosodtam, de asszem' most már ezt is tudod. Tapasztalatból tanul a legjobban az ember - megrázza jobb kezét, amivel a csodás találatot bevitte és mérgesen néz az RG hasonmásra. Akárki is ez, elég nagy tahó. Hogy lehet úgy indítani egy beszélgetést, főleg egy nővel, hogy hízott? Van ennek tökéletes esze? Kéri az ostort az élettől (meg Heddától), vagy mi a madárfészek van? - Egyébként Hedda Jorgensen vagyok, kézilabdás, üdv.
|
|
|
|
|
Hunter Bailey
INAKTÍV
Mr Bailey
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
|
A telefont csak azután veszi észre, hogy duplán is végigmérte a lányt - természetesen csakis azért, hogy biztos legyen ráeszmélésében. Hát nehogy már bebukja itt a dolgot! Ha nem is jól, de ismeri ezeket a készülékeket, hiszen az összes mugliszármazású haverjának van, és általuk kipróbált már egy-két népszerű játékot is, de azok nem kötötték le úgy a figyelmét, mint a világháló csodája. Na, arra minden ellenkezés nélkül rátudna függni. Visszapillant a kézilabdázó ráemelkedő tekintetébe, vár még egy pillanatot, azután megszólal. És kivár. Látni akarja szavai hatását, és csak azután folytatja, hogy a felismert sztár elmosolyodik. Az ő arca azonban ugyanolyan rezzenéstelen marad, semmitmondó szemmel és vonásokkal tesz határozott kijelentést. Valójában nem sértésnek szánja, nem is bóknak, a gondolat egyszerűen csak testet ölt. Megtörténik. Habozás nélkül. A kézilabdás lány arca azonnal torzulni kezd, amúgy szép pofija furcsa formát vesz fel, amit az egy lépcsőfokkal lejjebb álló Hunter hirtelen nem is tud hová tenni. Az mondjuk leesik neki, hogy noha szavai révbeértek, a címzett nem repes tőlük örömében. Fejét kissé oldalra dönti, ahogy nézi a metamorfmágusokat megszégyenítő szőkét, szemöldökei árnyalatnyit összébb húzódnak. Érzi a vesztét. - Áú! – akaratlanul is kiszökik száján a felkiáltás, és egy gyorsan múló pillanatra még egyensúlyából is kibillen. Míg jobbjával égő orrához kap, addig balját oldalra nyújtja, és leír vele jó néhány apró kört a levegőben mire visszanyeri balanszát. Megütközve, sőt mi több, megszeppent ártatlansággal néz fel támadójára, homlokát és szemöldökeit mindvégig értetlenül ráncolja. - Egy aláírás is megtette volna... - mondja orrhangon, ujjaival szorítva a fájó pontot, majd végigsimít szája fölött, így ellenőrizve egyik kedvenc testrészének egészségi állapotát. Szerencsére nem vérzik. - Üdv. Hunter Bailey, bevert orrú újonc.Tartózkodva figyeli Heddát, ujjai közben zsibbadó tagját masszírozzák. Legalább már tudja kivel kell feltétlenül jóban lennie. - Mardekáros vagy, mi? - kérdezi, de szükségtelen hallania a választ, biztos abban, hogy beletrafált. A Roxfortos hét év alatt többet lógott velük, mint saját háztársaival, így bőven volt ideje megismerni, megszokni és megszeretni a mentalitásukat. Félig-meddig félszeg, félig-meddig elégedett vigyorra húzódnak ajkai, és orrát elengedve felpillant a lépcsőfordulóban várakozó bőröndökre.
|
|
|
|
|
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Szofi és a beltéri medence-hadműveletNati nagyon nehezen bírta megállni, hogy ne engedje útjára a kitörni készülő nevetését, de félő volt, hogy azzal nagyon könnyedén véget vetne a tervezett szórakozásuknak. - Hát még én, mondjuk, szívem szerint végignézném a műsort. Te melyik felügyelőt néznéd meg ázottan? – vigyorgott így is, mint a vadalma. Előre leképzelte, hogy a társaság majd csónakon közlekedik a környéken. A dicséretbe egy nagyon csöppet belepirult, mert bizony sok munka volt benne, míg egy félfolyosónyi lovagi páncélt így megbűvölt tűrhető állapotra, hogy feltartsák az arra tévedőket. - Köszi. Hatékonyak? – kérdezte azért biztonság kedvéért. Azért nem olyan egyszerű felsőbb éves dolgokat megtanulni, ezt tavaly óta gyakorolta folyamatosan, hogyan bűvöljön meg egy lovagi páncélt. Egy szőnyeget könnyebb úgy megbűvölni, hogy kicsússzon a rálépő lába alól. Natáliának semmi baja nem volt a minisztériumi emberekkel, egyszerűen csak unatkozott, és nem egészen arra használta az eszét, amire kellett volna – tanulni, a könyvtár egyébként sem tartozott nagyon a kedvenc helyei közé. - Még szép. Ki gondolta volna, hogy egy egyszerű bűbáj ekkora galibát tud okozni – bólogatott, mikor a kifogásokat keresték, ha esetleg elkapnák őket, az meg persze, nem történhet meg vele. Nem, azt ő nem fogja hagyni. Megcsinálják a kacsaúsztatót, és lelécelnek abban a minutumban. – Kezdjük is el. Csak úgy áradni fog belőlünk a jóindulat.
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
Nati és a kacsaúsztató- Nem igazán tudnék egyet kiemelni közülük. -nevetett fel.
Tulajdonképpen szinte megérte volna lebukni, csak hogy láthassák, amint a felügyelők idesereglenek és Szofit az sem zavarta volna különösebben, ha lekapják őt meg a navinést a tíz körméről. Elvégre, éppen ez lett volna a cél, nem? Egy kis bosszúságot kívántak okozni, semmi komoly kár, de épp elég ahhoz, hogy a minisztériumi tagok a nemtetszésüket fejezhessék ki. Legalább valami izgalmas is történne velük azon kívül, hogy olyan apróságok után nyomoznak, amiknek láthatóan az égvilágon semmi értelmük sincsen.
A páncélok komoly fejtörést okoztak Szofinak, mert bár az illetékteleneket kellett volna feltartaniuk, a szőke is beléjük szaladt és csak több nekifutás után sikerült túljutnia rajtuk.
- Eléggé. Szerintem pont elég időt szereznek nekünk, hogy leléphessünk innen. -bólintott egy aprót a szőke, hogy nyomatékosítsa a szavait, miközben a vöröset figyelte.
A másik lány még csak másodéves volt és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nem szabadna belevinnie a rosszba, függetlenül attól, hogy ez Nati ötlete volt. Neki nyilvánvalóan le kellett volna beszélnie a lányt erről az ostobaságról és felelős nagykorú módjára szépen visszakísérni a sárgák klubhelyiségébe, de aztán rádöbbent, hogy Natáliának vélhetőleg nem ez a első ilyen ügye. Annyira pontosan megkomponált tervvel állt elő, hogy a mindig rajtra kész szőkének is leesett az álla.
- Ugyan, hiszen ez csak egy aprócska kis hiba. -ingatta a fejét mosolyogva, majd egy apró levegővétel után maga elé emelte a pálcáját, bízva benne, hogy a vörös is így tesz.- Aguamenti!
Tessék, egy kis tavacska. A módszer nem volt éppen a leggyorsabb, de volt idejük bőven, elvégre a páncélok remekül funkcionáltak.
|
|
|
|
|
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Szofi és a Beltéri Medence Hadművelet- Köztünk maradjon, én Piroska Farkasát nézném meg ázott ürgeként – kacsintott Nati, halkan kuncogva, majd ő is nyakon öntötte kicsit egy kis Aguamentivel a bejárati csarnokot. Az a többszörösen összetett terv, és bűbáj-együttes rendesen kifárasztotta, ezek után biztos, hogy aludni fog a körletében, mint a jó gyerek. Kíváncsi volt, vajon hogy fogják majd kideríteni, hogy mi, vagy ki, pontosabban kik a felelősök ezért a beltéri medencéért. - Tökéletes.Megmutatom én, drága bátyókáim és nővérem, hogy vagyok legalább olyan jó, mint ti…
A tény, hogy Szofi bevallása szerint hatékonyan feltartják az arra tévedőket a páncéllovagok, elégedetté teszi, és rögtön el is hessegette a kisebbségi érzésével kapcsolatos gondolatait. A testvérei mindig si nagyobb figyelmet kaptak nála, és ha ő szóba is került, akkor mindig a külsejével szekálták. Már baromira unta a magasságos, plafonos vicceket, és jól megérdemelt kis bosszúhadjárat is volt ebben az ürgeúsztatós tervben. - Oké, és most léceljünk le valamerre, mielőtt elkapnak, csak ne a páncélok felé menjünk, mert akkor tuti a lebukás. Nem tudtam végrehajtani a felismerő-bűbájt, nem volt már elég idő hozzá – pironkodott a hanyagsága miatt, máskülönben könnyen vissza is értek volna. A legrövidebb úton akart eljutni a klubhelyiségéig, és ezt is tanácsolta Szofinak. – Váljunk külön, és élvezzük a műsort. Ha együtt látnak, nagyobb a lebukás veszélye.//Nyílt játék, lehet csatlakozni, örülni a csínynek, vagy bosszankodónak  //
|
|
|
|
|
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Rach^^- Jó nektek. Az enyém nagyon le van törve, amióta anya elhagyta. Ő tényleg szerette anyát – És tudtam, hogy addig nem fog tudni talpra állni, amíg egy másik nő hatással nem lesz rá, még nagyobb hatással, mint anyám volt. Egy ilyen puccos bálon találkoztak anno, és apa odáig meg vissza volt érte. Hiba volt. - Igen, bár veszélyes is. Aggódom érte, annyira túlvállalja magát. Köszönöm, hogy te is így gondolod. Nagyon szeretném, ha apa végre újra mosolyogna – elmosolyodtam Rach mondatára. Egy anya… egy anya, akit szerethetek, akitől tanulhatok. Valaki, aki példát mutatna, hogy milyen a jó szülő, és milyen egy igazán igazi nő. – Tényleg nagyon köszönöm.Rach támogatása nagyon sokat jelentett nekem, mert így már nem voltam egyedül, és tudtam, hogy találok egy olyan személyt, aki nem néz rám ferde szemmel azért, amiről mi nem tehettünk, hogy megtörtént. Hogy háromnegyed vérű voltam csak, és csonka családban éltem. - Mindent megteszek, hogy helyrejöjjenek a dolgok – ezzel részben az aranyvérre, részben a családi békére céloztam. Talán itt sikerülhet. // Köszöntem a játékot //
|
|
|
|
|
