36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szőke Gellért összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Le
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. január 23. 21:36 Ugrás a poszthoz

Rachel


~ Még mindig nem tudom, merre menjek ~tűnődöm magamban. Tényleg nem. Először járok ezen a helyen, honnan is tudnám? A levélben az állt, hogy itt. De hol van az itt? Jó, valószínű, hogy jó helyen vagyok, sőt ez egyértelmű. De ezután merre menjek?
Tele vagyok kérdésekkel, miután beléptem az iskola kapuján. Lehetőleg, magába a kastélyba szeretnék bejutni, de nem tudom, hogy. Talán azon a nagy ajtónál kéne próbálkoznom, de nem vagyok biztos magamban. Ez az egyetlen épp-kézláb ötletem, úgyhogy szép lassan elindulok a bejárat felé, hátha csak úgy kinyílik magától. Végül is ez mágia. Azért jöttem ide, hogy mágiát tanuljak, akkor csak kinyílik az az ajtó magától.
Mikor már közelebb értem, rájöttem igazam volt. A hatalmas kapu csak úgy kinyílt előttem, mintha távirányítóval mozgatnák. De persze tudtam, hogy ez nincs így.
Amikor átléptem a küszöböt lélegzetelállítóan szép helyiséget találtam magam előtt. Nos, én arra számítottam, hogy egy picit középkoribb, lehangolóbb helyre jövök. De ez nekem így első ránézésre jónak néz ki. Tetszik a dizájnja, ami nálam fontos. Mindig is szerettem, ha valami jól nézett ki a szobámban, vagy akár egy idegen helyen.
Nos, az első lépésem meg is van. Picit beljebb sétáltam és észrevettem, nem egyedül vagyok. Hál' Istennek, végre van kitől megkérdeznem, merre tovább. Távolról már kivehettem, hogy lány az illető és megközelítettem. A kérdezősdivel sosem volt gondom, mindig is szerettem ismerkedni, új barátokat szerezni. Remélem ez most sem lesz másképp és könnyen szerzek barátokat, nem pedig magamban fogok lógni a folyosókon, már ha eljutok odáig.
- Helló! -köszönök mosolygósan a lánynak- Tudsz egy kicsit segíteni? Most vagyok itt először és nem pontosan tudom, merre menjek. -Remélem, hogy van ideje a lánynak és nem terhelem azzal, hogy segítséget kérek.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. január 23. 23:24
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. január 23. 22:56 Ugrás a poszthoz

Rachel


Míg vártam a lány válaszára elgondolkodtam, hogy mennyi mindent hagytam most hátra, azért, hogy most itt legyek. Otthon maradtak a szüleim, az öcsém, és a barátok. És most itt vagyok. Arra várok, hogy útbaigazítsanak és elfoglaljam helyemet az iskolában.
Mikor megkaptam a választ, picit elképedtem. Na ez jó kérdés. Én se tudom, hogy hova szeretnék eljutni, csak azt tudom, hogy valahova nagyon. Elképesztően tanácstalannak éreztem magam és talán még egy kicsit ciki helyzetben is voltam.
~ Mit gondoltam? Megkérdezem, hogy hogy tudok eljutni valahova, de azt nem tudom, hogy hova?!
Szerencsémre a lány már egyből előhozakodott egy kisegítő kérdéssel, amivel talán most egy picit talpra is tudok állni. Maga a ház neve nem ugrott be hirtelen, de azt tudtam, hogy a levél, ami ide invitál itt lapul a vállamon lévő táskában. És abban pontosan le van írva, hogy melyik házba kerültem.
- Uh. Várj egy picit, nem tudom pontosan, de mindjárt megmondom -és azzal levettem a vállamról a táskát, és előkerestem magát, a papírost- Azt mondja, hogy... ööh... -picit kényelmetlennek éreztem a helyzetet- Navine! -húztam ki magam, mikor megtaláltam a választ a kérdésre.
Na, ezzel meg is volnánk, de ezzel ismét jött egy helyzet, ami megint csak az én figyelmetlenségemből adódott. Elfelejtettem bemutatkozni.
- Gellért -mondtam, majd kezet ráztam vele- Szőke Gellért.
Miközben vártam a válaszra, felmerült bennem egy kérdés, amit jó ha megkérdezek, csak úgy, ismerkedés képen.
- Egyébként te régóta vagy itt? -kinézetről nem nézett ki túl idősnek, amolyan velem egykorúnak- Vagy te is csak elsőéves vagy? -érdekel a válasza, ha ez annyira nem is fontos.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. január 23. 23:26
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. január 24. 16:43 Ugrás a poszthoz

Rachel


Örültem, hogy Rachel tud segíteni, így könnyebb a dolog, ez egyértelmű. Annak viszont már kevésbé, hogy nem tudom merre van a "Déli Szárny". Homlokomat ráncolva elgondolkodtam, hogy pontosan most merre is van dél és akkor valószínű, hogy arra lesz a helyiség is amiről a lány beszélt. Mindenesetre nem kérdeztem erre rá, nem akartam nagyon tájékozatlannak tűnni.
Viszont amikor Rachel megemlítette a portrét, elcsodálkoztam. Még, hogy egy portrénak nevet adnak, ráadásul még ő kéri a jelszót, na, ilyet biztos, hogy nem láttam. Biztos, hogy ez is mágia, akár csak az ajtó.
- Rendben, köszi. -mosolyodtam el.
Még nem indultam, hogy felfedezzem az eldugott folyosót, hisz még vártam a lány válaszára, s minden bizonnyal nem csak ennyi lesz a szóváltásunk, ő is ismerkedőnek tűnik.
- Akkor nem csak én vagyok, az egyetlen újonc. -vigyorodtam el- Rellon? Azt hiszem már hallottam róla. Az összes házról olvastam valamit. -mielőtt elindultam picit komolyabban utánanéztem, hogy hova fogok jönni.
Egy mosollyal fogadtam, hogy igazam lett, és tényleg elkezdtünk egy leheletnyivel komolyabban beszélgetni. A lány kimondottan kedves, és segítőkésznek tűnt. Erről tanúskodik a megjegyzése is.
- Persze, ezt én is remélem. Szeretek társaságban lenni és nem csak egy szobában ülni, egész nap. -picit fel is bátorított, amit Rachel mondott a háztársaimról. De viszont nem nagyon bírtam tovább állni, picit fáradt is voltam az út után, ezért néhány lépést arrébb ballagtam, letettem táskáimat a lábam mellé, s neki dőltem a korlátnak.
Aztán a lány már egy kicsit személyesebb kérdést tett fel, ami arról árulkodik, hogy neki is érdeke az ismerkedés.
~ Ha ilyen gyorsan megy minden, akkor elég hamar nagy baráti körre tehetek szert ~elmélkedtem magamban.
- Innen, Magyarországról. A fővárosból. -válaszoltam őszintén- És te? -már csak azért is érdekelt, mert lerítt róla, hogy nem teljesen magyar származású, de nekem ezzel semmi gondom sincs.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. január 24. 19:49 Ugrás a poszthoz

Rachel


- Annyira nem, csak szerettem volna tudni, hogy pontosan hova jövök. Tudod, az az ember vagyok, aki mindig, hónapokkal előtte már készülődik egy utazásra, összeír mindent, amit vinni akar. -mikor ezt elmondtam, muszáj volt a következő kijelentésre is reagálnom- Persze, ez érthető. Minden ember más, hacsak egy kicsit is.
Örülök, hogy Rachel jobban "körbevezet" így elméletben, legalább tudom, hogy mire számítsak, mi lesz úgy, avagy mi lesz másképp, mint eddig.
- Aha, értem. Remélem több barátot is sikerül majd találnom, házon belül és kívül. Nekem ezzel aligha lesznek gondjaim. Én bárhol el tudok aludni ha kellően fáradt vagyok. -mondom viccelődve.
~ Azért jó, hogy a lány is mond dolgokat magáról, végül is így teljes egy ismerkedős-beszélgetés.
Jól jött most, hogy találkoztam vele, hisz ezeket a dolgokat, legrosszabb esetben csak később, saját bőrömön tapasztalhattam volna meg.
- Persze, talán ezzel mindenki így van. Otthon nekem is sok barátom volt, aztán pedig, mint már tudjuk, idejöttem.
Kíváncsian hallgattam Rachel beszámolóját hazájával kapcsolatban. Mindig is szerettem beszélgetni más nemzetiségű emberekkel, talán ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon szerettem az idegen nyelveket. Mindig is érdekelt más nemzetek kultúrája.
- Amerika? Az szuper. Gondolom akkor beszéled az angolt, meg a koreait is. Én szerintem nagyon jó, ha egy ember több nyelven beszél. Visszatérve Amerikára, oda én mindig is szerettem volna eljutni, de eddig nem sikerült. Angliában, Franciaországban, meg Ausztráliában vannak rokonjaink, oda szoktam utazgatni nyaranta. -mondom Rachelnek- És milyen Amerika? Mitől jobb, mint itt? -kérdeztem a legnagyobb kíváncsisággal.
Később fura kérdést kaptam. Ilyet csak a nagyszüleim szoktak tőlem kérdezni, amikor találkozunk.
- Nos, tulajdonképpen még nem tudom. Kiskoromban kviddicsezni akartam, de még odáig sem jutottam el, hogy valamikor is hosszabb távon repüljek egy seprűn. Szóval fogalmam sincs. -mondom- És neked van valami elképzelésed?
Én még mindig le voltam ragadva az Amerika-Korea témánál, s nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá az ázsiai országra is.
- Egyébként te akkor már voltál Koreában? Vagy csak Amerikában és Magyarországon laktatok?
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. március 25. 17:03 Ugrás a poszthoz

Rachel


- Eleinte nekem is gondot okozott, de aztán, már beleszokik az ember -mondom.
Figyelmesen hallgattam végig Rachel beszámolóját Amerikáról, és nagyon érdekesnek találtam. Mindig is szerettem az amerikai filmeket, amik ilyen kertvárosokban játszottak, régebben én is egy olyan helyen akartam lakni. Az is vonzott mindig, hogy családi házunk legyen, sok szomszéddal, vasárnaponként közös hús sütögetések, és még sok minden. De persze mindennek megvan az előnye és a hátránya.
- Egyszer majd én is el akarok jutni, valamilyen Ázsiai országba -jegyzem meg.
~ Na, most rajtam a sor, nekem kell mesélni ~mosolyodok el.
- Igen, elég nagy családunk van. Angliában él bátyám a feleségével, ott tényleg nagyon rossz az időjárás. Nem is szeretek nagyon ott lenni. Nem szeretem az esőt. Mindig csak a napon szerettem lenni, már ha egy kicsit is be volt borulva az ég, teljesen megváltozott a kedvem. Ausztráliában kereszt szüleim élnek, ott viszont, nagyon gyakran süt a nap -ezen el is mosolyodok. Kiskoromban mindig szerettem ott lenni.- Franciaországot sem szeretem nagyon. Ám nem az időjárás miatt. Ott egyszerűen mások az emberek, nem ugyanolyanok. Nem természetesek, és a hangulatuk is állandóan változik. Tehát így összességében Ausztráliában szeretek lenni a legjobban. De én úgy vagyok vele, hogy azért mégis csak Magyarországon az igazi -szülőhazámhoz húz a szívem ez egyértelmű. Itt éltem mindennapjaimat, máshol viszont csak néhány hétig voltam.
Ezután szívesen hallgattam Rachelt. Örültem, hogy sok mindenben hasonlítunk, bár engem még nem nagyon mozgattak meg a különböző varázsdolgok a kviddicsen kívül, de sportolni és íjászkodni ugyanúgy szeretek.
- Hát, az attól függ. Ha jó idő van akkor mindenképpen kint vagyok, és sportolok valamit, vagy a barátokkal csinálunk ezt-azt. Mondjuk én is szeretem az íjászatot. De ha rossz az idő, akkor szeretek bent lenni a szobában, és ott eltölteni valamivel az időt. Ilyenkor általában olvasgatok. Mindig valami izgalmas regényt vagy hasonlót, mert tanulni, szinte egyáltalán nem szeretek -válaszolom vigyorogva.
Na de már érzem, hogy nagyon elhúztuk az időt, és már kezd a nap is lemenni. Minél hamarabb meg kéne találnom a helyemet.
- Na jól, van. Itt az idő, mennem kell. Akkor még egyszer: Déli Szárny, igaz? -mosolygok.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. március 27. 00:14
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. március 29. 00:12 Ugrás a poszthoz

Lotti


- Én elhiszem neked, meg minden, de ezt mondtad húsz perccel ezelőtt is. -Adok hangot annak, hogy egyre kevésbé hiszek abban, hogy itt valaha még találni fogunk, akár egy darab sírkövet is.
Lottival még korábban, hetekkel ezelőtt beszéltük, hogy el kéne látogatni a temetőbe, amit persze nem én hoztam fel. Tudtam én akár valamit is a faluról? Mikor idejöttem, a Bagolykőbe, első két hónapomban csak a kastély falain belül tartózkodtam, s gőzöm sem volt arról, hogy mi lehet ebben a faluban.
Egyrészt most járok Bogolyfalván először, illetve mégsem. Egyszer már jártam a fő utcán, egymagam, csupa kíváncsiságból, de egy-két pillanat alatt, meg is fordultam és visszamentem az iskolába.
- Biztos vagy te ebben? Biztos nem kéne kint lennie valami feliratnak, hogy "temető", vagy valami ilyesmi? -Eléggé hülyén hangzik, hogy az ember a tudta nélkül egy temetőbe csöppen bele, ha tegyük fel egy kisgyereknek bepattan a kislabdája, s valaki utána megy, hogy visszahozza.
- Nem Lotti! Te találtad ki, hogy van itt valami, akkor most már nehogy elund magad egy "kerítésmászástól". -Ez már több mint vicces.- Meg amúgy is. Úgy gondolod, hogy itt tényleg van valami? -S ezzel a lendülettel át is lépek a kerítésen.- Látod? Itt nincs se...
Egyszerűen elállt a lélegzetem. Már egyáltalán nem hittem abban, hogy itt tényleg lesz valami, csak egy átverésre számítottam Lotti részéről, de mint látszik, igaza volt.
- Ömm... Lotti? -Fordulok hátra, a lányt várva.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. március 30. 23:56 Ugrás a poszthoz

Lotti


Miközben itt állok, és tekingetek hátrafelé, várva a lány reakcióját, egyre sötétebb lesz. Mikor már ő is átlépte a kerítést elmotyogtam valami "most már hiszek neked" félét.
- Nos, nem hazudtál. Pedig azt hittem. -Mosolyodok el.
Kezd egyre és egyre sötétebb lenni, és ha ez még nem volna elég, a csípős, hideg szél is fúj. Elmormolok egy Lumost, mire egy picit világosabb lett a minket körbevevő kis térben.
- Ha már itt vagyunk, körbe is nézhetnénk, nem? -Vigyorgok a lányra.- Ha csak nem unod el magad. -Nevetem el magam.
Én se vagyok a legbátrabb típus, és ez azért meg is látszik, mert annyira nem akaródzok elindulni. A sötét és a hideg is rádolgozik erre, és kezd a helynek egy kis hátborzongató érzése lenni.
De természetesen mindezt igyekszem ezt magamban tartani, s nem kimutatni. Nem lenne túl szerencsés egy lány előtt beégni azzal, hogy parázok. De aztán kíváncsiságom győz, s elindulok egy közeleső sírkőhöz.
- Azért szépen megvan csinálva ez a kis temető. -Mondom Lottinak. Igényesen, szépen ki van rakva kavicsokból az út, és ez nekem nagyon tetszik.- Na és te hányszor voltál már itt, hogy már ennyire unalmas? -Kérdem Lottit, utalást téve a nemrég elhangzott megjegyzésére. Még, hogy sütizni menjünk, egy temető helyett... Ha már alapból egy bátrabb dologban állapodtunk meg (mert azért ehhez bátorság kell, bőven), akkor nehogy már egy cukrászdába menjünk. Ránézek Lottira, várva, hogy velem jöjjön, az én kis felfedező utamra.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 1. 22:19 Ugrás a poszthoz

Lotti


- Jól van, na! Csak egy kósza gondolat volt azután, hogy vagy fél órát barangoltunk, s közben csak azt hallottam, hogy tudod hol van a temető. -Muszáj volt, hogy egy kis magyarázat is társuljon, az úgynevezett bocsánatkérésemmel, mert nagyon nem akartam, hogy a későbbiekben a lány nagyon haragudjon rám.
Még szép, hogy akarok. Azért jöttünk ide, hogy körülnézzünk, tudtommal. A sírok közt bóklászva a sírfeliratokat nézem, hátha találok néhány ismertebb nevet, akikről tanulhattunk mágiatörténelem órán, vagy hasonló. De eddig nem jártam túl nagy sikerrel.
Meg kell, hogy mondjam, én is eléggé parázok. Amikor már sötétedéskor a temetőben sétál az ember, hát az eléggé nyomasztó tud lenni. De ezt semmiképp sem fogom a lány orrára kötni, mert nem szeretném, hogy a későbbiekben az lenne a téma, hogy akkor miért nem megyünk vissza, hisz mindketten félünk. Nem, nem. Ez nem lesz így. Muszáj, hogy körbenézzek itt, hogy aztán a klubhelyiségben elmondhassam a barátoknak, hogy én itt jártam.
Amit Lotti a falusiakról és halottakról mond, azt csak elengedem a fülem mellet. Nem tudok rá reagálni, hisz se helyeselni, se cáfolni nem tudok, mert hát nem sok dolgot tudok én a falusiakról.
- És te hogy-hogy parázol, még mindig, hogyha már ennyiszer jártál itt? -Kérdem a lányt, egyre nagyobb kétségeim vannak afelől, hogy ő járt itt valaha is. Nem tudom, miért, csak eddig a viselkedése nagyon nem ezt tükrözi. Nem hinném, hogy még az elején, kívül a kerítésen, csak úgy elunta volna magát, vagy csak sütizni akart volna.
Egyre hidegebb lesz, és látom, hogy az égen már csak a nap egy nagyon kicsi kis része úszik lefele, s a túloldalon már jön felfele a hold. Órámra nézek, de a sötét miatt nem látom rendesen, így hát a pálcámat kicsit közelebb húztam, és csak akkor tudtam rendesen leolvasni az időt.
- Tíz perc múlva nyolc lesz. -Tudatom Lottival is.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 9. 17:39 Ugrás a poszthoz

Lotti


A sötét miatt kezd egyre hátborzongatónak tűnni ez az egész temető, s már a pálcám sem nyújt annyi fényt, amennyire nekem szükségem lenne. Már én is nagyon szívesen mentem volna vissza a kastélyba, és ettem volna valami finom vacsorát, de úgy éreztem, hogy akkor nagyon gyávának tűnnék, meg hát nem kis durranás lenne, a klubhelyiségben elmesélni mindenkinek, hogy mi milyen bátrak voltunk, hogy itt jártunk, és mennyi mindenen átküzdöttük magunkat. Ám, itt van egy kis hiba. Mi nem küzdöttük át magunkat semmin, sőt mindketten, ha tehetnénk, már rég rohannánk vissza, a legrövidebb úton.
- Na jó. Bevallom, én is parázok egy kicsit. -Fordulok a lány felé, egy mosollyal, de az már aligha látszik a sötétben.- Találkoztál már valaha mumusokkal? -Kérdem a lánytól. Én még sosem láttam egy mumust se, de annyit tudok róluk, hogy elég félelmetesek tudnak lenni, meg, hogy ellehet üldözni őket egy varázsigével, vagy valami hasonló.
Most már el is mondhatjuk magunkról, hogy voltunk éjszaka a temetőben, hisz már a napból, ami nemrég olyan melegen, és barátságosan sütött ránk, semmi sem maradt az égbolton, csak a szürke hold, valamint a csillagok. Ennek láttán, a szél is felbátorodott, és tudatosult bennem, hogy megérte volna hozni egy kabátot is, mert immáron túl hideg van ahhoz, hogy csak egy pulóverben mászkáljak itt. De már nincs mit tenni, nem tudok visszamenni a hálótermembe.
- Fogalmam sincs, picit még körül kéne nézni, nem? -Kérdem a lánytól, de nem őszinte kíváncsisággal, hisz én is örülnék már annak, ha végre ismét átléphetnénk azt a bűbájokkal teleszórt kerítést, és végre ismét a faluban lennénk.
- Na, hát akkor nagyon szép este elé nézünk, úgy látom. -Mondom kicsit gúnyosan, amit talán nem kéne.- A pálcádat? Ugye azt tudod, hogy csak most fogom kezdeni a második évemet, és alig tudok többet egy lebegtető bűbájnál? -Kérdem hüledezve. Azért annak jobban örültem volna, ha legalább annyit tudott volna, hogy merre a kiút, arra az esetre, ha eltévednénk. De mostmár teljesen mindegy, már azt sem tudom, hogy hanyadik sírkövet hagytuk el, és azt sem, hogy melyik irányból kezdtünk neki az egésznek.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 17. 20:35 Ugrás a poszthoz

Noémi


~ Elegem van mindenből! ~Kiáltok fel magamban. Az utóbbi pár napban nagyon feszült vagyok, közeledik az első kviddics meccsem, és még mindig tapasztalatlannak érzem magam. A seprűm már megvan, de most meg az időjárás nem kedvez a magánedzéseimnek. Esőben semmiképp nem szeretnék kimenni, akármennyire is öltöznék fel, repülés közben könnyen megfáznék, ami végképp nem lenne jó a jövőhéti játékot nézve. A mérkőzésen a lehető legjobbat szeretném nyújtani, de ez így nem fog sikerülni, ha továbbra se tudok lemenni a pályára gyakorolni.
Hosszasan gondolkodtam, míg korgó hasam nem ébresztett rá a tudatra, hogy lassan sötétedik, és a reggeli almámon kívül, még semmit nem ettem. A nagyterembe nem szeretnék menni, most ott nagyon nagy a tömeg, s egyáltalán nem vágyom zsúfoltságra. Van ám, a sárga házban is egy konyha, de az se tetszene igazán, ha valamelyik csapattársammal találkoznék. Már csak a konyha jöhet szóba, és ott aligha lenne valaki, hisz mindenki parázik a felügyelőktől. Na jó, nem mindenki, vegyük például a Rellonosokat, szinte senki sincs ott, aki ne kötne bele szívesen egy felügyelőbe. De most ők is hajtanak az idei pontversenyre is, ezért itt, az év elején nem hiszem, hogy mínusz pontokat akarnának gyűjteni. Én se akarom bajba sodorni, se magamat, se pedig házamat, de ez most nagyon nem izgat. Egyszerűen csak egyedül akarok lenni, és csillapítani éhségemet, mert hát az se lenne túl szép, ha elájulnék valahol a kastélyba. Na, aztán a gyengélkedőn biztos nem engednék meg, hogy játszhassak az Eridon ellen.
Nos, ahogy én azt elterveztem, nem vártam túl sokat, és már el is indultam a Nyugati szárny felé, ahol csendesen végigsétáltam az első emelet folyosóján, de mivel felügyelőt nem láttam, bátran lépcsőztem le, a földszintig. Ott, aztán megkerestem a konyhát, ahova belépve, rájöttem, hogy soha nem voltam még itt.
Túl sok kedvem nem volt főzni semmit, meg hát nem is tudok... Ezért egy házi manótól elkértem valami bolognai szerűséget, s nekitámaszkodva egy asztalnak, belekezdtem annak elpusztításába. Rájöttem, hogy már nagyon hiányzott, hogy egyek, gyomrom az első néhány falattól egyenesbe is állt. Ránéztem a bejárati ajtóra, de nem jött be senki rajta, úgyhogy nyugodtan állapítottam meg, hogy egy felügyelő sem látott meg. Különben, ha ez nem így lenne, akkor már hamarabb berontott volna a konyhába, és kiszabott volna valami büntetőmunkát.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 23. 13:33 Ugrás a poszthoz

Noémi


Csendesen tömöm befele a kaját, igyekezve, hogy a manókat semmiképpen ne zavarjam meg, amikor bejön a Levitás csaj. Na, ez nem lehet igaz! Már fontolóra vettem, hogy szépen leteszem a tányéromat, amikor megszólított. Na, ebből már nem fog kisülni semmi jó, hisz jól tudom, hogy amikor zaklatott vagyok, senkivel se tudok jó pofizni. Sőt, általában el is küldöm őket melegebb éghajlatra, bár mostanában igyekszem az érzéseimet kordában tartani.
- Helló. -Motyogom oda, csendben a lánynak, hátha nem lesz valami beszélgetős kedvében, ha látja, hogy velem most nem éri meg beszélni. De, úgy tűnik, hogy csalódnom kell, mert már egyből egy szúrós megjegyzéssel kezd.
- Igen? Na nem baj. Sose volt bajom a testsúlyommal. -Kacsintok rá a lányra, és eszem tovább a vacsorámat. Valahogy jobban akartam visszavágni, de nem jutott eszembe semmi frappáns válasz.
Mikor láttam, hogy mit kér, csak akkor döbbentem rá, hogy ki is ő. A nevét sajnos nem tudtam, de akkor már világossá vált, hogy az arca ismerős valahonnan. Fogalmam sincs, hogy honnan, de azt tudom, hogy ő tipikusan az a lány, akiben egy egész világ omlik össze, ha egy héten keresztül egyszer sem vesz fel magassarkút, vagy ha elfolyik a szemfestéke, vagy letörik a körme. Na, azért ilyet is ritkán látni, tulajdonképpen itt, a Bagolykőben még nem láttam hozzá hasonlót, hiszen nagyon kevesen törődnek az ilyen dolgokkal, végül is varázslók vagyunk...
- És te azt, hogy tudod megenni? -Kérdezek rá arra a valamire, amit egyesek ételnek hívnak.- Ha én csak olyat ennék, akkor már rég éhen halnék.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. április 23. 17:33 Ugrás a poszthoz

Lotti


Ez a szituáció félelmetes, és vicces is egybe. Az igazság az, hogy tulajdonképpen nincs mitől félnünk, vagyis van, de bajunk nem eshet. Hogy miért? Az egyértelmű, hogy a tanárok, valamint a lakosok sem akarják kockáztatni a diákok egészségét, ezért biztos, hogy nincsen a faluban semmi veszélyes dolog. Na jó, tudom, hogy benne van a házirendben, hogy ekkortájt már nem szabad kint tartózkodni, de azzal a tanárok is tisztában vannak, hogy miszerintünk a szabályok azért vannak, hogy felrúghassuk őket, vagy nem?
- Nem tudom. Csak kérdeztem. -Mosolygok rá a lányra, bár ő ezt már aligha látja ebben a sötétben.
Csendben sétálok tovább, olykor olykor rálépek egy-egy fagallyra, aminek a hangja nagyon tudja fokozni a hangulatot. Ilyenkor csak a fejemet kapkodom, de úgyse látok semmit, úgyhogy megyek tovább.
- Nem azt mondtam, hogy félek, hanem azt, hogy para ez az egész. -Fordulok Lottihoz. Nem szeretem, ha azt hiszik, vagy azt mondják, hogy félek. Nem, és ez egyáltalán nincs így. Én vagyok a világ legbátrabb embere! Na jó, csak képzelődöm...
- Gyere már! Még mászkálunk egy kicsit, és aztán megyünk vissza. Úgy jó? -Nézek rá társamra, de meglepődök azon, hogy már aligha látom az arcát, annyira besötétedett.- Nem lehetne csendesebben? -Mordulok rá a lányra. Nem akarom, hogy bárki meghalljon minket. Az is lehet, hogy pont ebben az időben, valaki más is itt kóborol.- Meg amúgy is, tehetek én róla, hogy még csak másodikos vagyok? -Kérdek vissza, remélem, hogy nem köt belém, mert akkor biztos, hogy rákérdek arra is, hogy ő miért hagyta a kastélyban a pálcáját.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. május 7. 18:19
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 14. 23:52 Ugrás a poszthoz

Anne

Egy szabad hétvége szombatjának délelőttje...


Manapság igen csak jól mennek a dolgok. Tanulás terén szinte már nincs is akadály, amit nem tudnék leküzdeni. Az összes szorgalmimat, amiket beküldtem elfogadták, és ezzel pontok nyertem a házamnak. Végre úgy érzem, hogy hasznos is vagyok, nem csak úgy éldegélek a kastély falai közt, a lábamat lógatva. Szerencsére már túl vagyok az első kviddicsmeccsemen, amin énszerintem várakozáson felül teljesítettem, bár ezt lehet, hogy csak én gondolom így. Na mindegy. A lényeg az, hogy nem paráztam annyira, mint az azelőtti heteken, és még csak le se estem a seprűről, sőt, semmi rosszat nem csináltam. Jó, mondjuk gólt nem dobtam, így az még várat magára. Az is lehet, hogy már nem sokáig, mert holnap meccs van, és bármi megtörténhet.
Most, jelenleg itt sétálgatok Bogolyfalva utcáin, jó sok finomsággal megtömött táskával a hátamon. Mindig beszoktam vásárolni a szabad hétvégéken, hogy legyen mit kajálnom olyankor is, amikor nagyon elfoglalt vagyok, és nincs időm lemenni enni.
Szerencsémre most sem rossz az időjárás, sőt, szép tavaszias idő van. Nagyon nagy a meleg, de ez ugyan nem érződik annyira, mert van annyi szellő, hogy ezt enyhítse. A napokban nagyon gyakori az ilyen idő, és én ezt igyekszem minél többször kihasználni. Így teszek most is, ezért nem egyből a kastélyba megyek vissza, hanem a kis tavacskához, ahova még nem volt szerencsém elmenni. Legtöbbször társaságban voltam, és mindig elment az idő, az ilyen-olyan boltba mászkálgatásokkal.
Mikor kiérek a zöld, füves területre, bebizonyosodik, hogy megérte ide eljönni. Gyönyörű látvány. Alapjában véve nem az vagyok, aki teljesen bele van zúgva a természetbe, de nincs is ellenemre egy séta.
Picikét közelebb megyek a tavacskához, és leguggolok, nézve a napot, a víz felszínén. Nem sokkal rá fel is pillantok a sugárzó égitestre, de egyből elrántom a fejemet, mert most is, ahogy mindig, zavarja a szememet.
Utoljára módosította:Szőke Gellért, 2016. május 17. 18:39
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 15. 04:27 Ugrás a poszthoz

Noémi


Miközben már a bolognai végén járok, neki akkor érkezik meg a kajája. Na jó, nem. Az nem étel! Én egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ki az, aki csak azon él, és semmi normálisat nem eszik. A lány villaforgatására csak egy szemforgatással válaszoltam, na most komolyan, ez mire kellett? Még magamban egy kicsit nevettem is, de igyekeztem, hogy ez ne látszódjon az arcomon.
Hatalmas nagy szemeket meresztve nézek aztán bele a tányérjába, pontosan hús után kutatva. Én nem, tudom, hogy ebben van-e, de ha kiderül, hogy még vegetáriánus is a csaj, hát én esküszöm, hogy ledobom magam a seprűről. Nem azt mondom, hogy ez mind felesleges, mert hát azért nagyon csinos a hölgyemény, de azért én ezt akkor sem tudnám megcsinálni, akármilyen vékony, karcsú vagy izmos testért. Ez egyszerűen sok.
- Izé... Ebbe ugye van valami hús? -Nézek rá a lányra, mert most már szeretnék választ is kapni kérdésemre.
Mire elfogyott az összes tészta, ami a tányéromban volt, szerencsére már jól is laktam. A gyomrom teljesen rendben van már, és idegileg sem vagyok annyira kikészülve. Azért ez a kis érdekes beszélgetés elvonta a figyelmemet, s minden problémámról meg is feledkeztem, hál' istennek. Sőt, még magamnak se vallanám be, de végül is örülök, hogy betoppant ő is kajálni. Azért Noémi nem is olyan rossz társaság, annak ellenére, hogy vannak rossz szokásai. Vagyis inkább ezek nem rossz szokások, csak egyszerűen más, mint a többiek.
A mondatán, amin ő felnevetett csak mosolyogni tudtam, én annyira nem tartottam viccesnek, mint ő, de azért elég hülyén jött volna ki a dolog, vagy micsoda...
- Ööö... Gellért. -Mondtam ki végül. Na jó. Ezzel picit megfogott, és most hülyének is érzem magam, hogy elfelejtettem bemutatkozni. Már korábban is történt ilyen, úgyhogy valahogy ki kéne küszöbölnöm ezt a hibámat is, mert előbb-utóbb nem fog jóra vezetni.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 17. 19:17 Ugrás a poszthoz

Anne

Egy szabad hétvége szombatjának délelőttje...


A nap iránti "érdeklődésemet" egy hang zavarta meg. Nem gondoltam volna, hogy még lesz itt valaki, de nem bosszankodom miatta, sőt. Kifejezetten örülök most annak, hogy nem vagyok egyedül, és beszélgethetek valakivel. Mert ugye nem csak köszönni jött, az a bizonyos valaki?
A hang hallatára hirtelen felálltam, és megfordultam, mint amikor kiskoromban édesanyám rajtakapott valamin, én meg csak nem akartam, hogy lássa, amit csinálok. Végigmérem a lányt, és be is ugrott, hogy ki is ő. A napokban érkezett egy ikerpár a tanodába, és abból az egyik végül Navinés lett. Mondjuk azt nem értem, hogy hogyan, és, hogy miért, de külön házban vannak, az biztos.
- Helló! Hát te? - köszönök rá mosolygósan. Ez valószínű, hogy a szép időjárásnak köszönhető, mert ilyenkor van nagyon jó kedvem.
Mikor ténylegesen megállapítottam, hogy, igen, ő lesz az új ikerpár egyike, csak akkor jutott el az agyamig, hogy igen ám, de azt nem tudom, hogy ő most melyik.
- Várj, ne mondd! Kitalálom. Te vagy a... - Dobpergés.- Hanna. Igaz? - már egy picit fel is nevettem magamban, mert hát igen... Eléggé viccesen próbáltam megtudni azt, hogy ő most háztárs, vagy sem. Igazából nem nagyon érdekel, hogy igazam lesz-e, vagy sem, mert ha rosszul tippeltem, akkor úgy is elnevetjük az egészet, ha meg eltaláltam, akkor meg, akkor meg... Akkor nem történik semmi.
Utoljára módosította:Kiss Veronika, 2016. május 30. 19:49
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 24. 20:17 Ugrás a poszthoz

Noémi


Most, hogy a kajám elfogyott, már csak ez a beszélgetés maradt, amiért még mindig itt vagyok. Csendesen végighallgattam, Noémi meséjét arról, hogy a tányérjában csirkehús is van, meg, hogy neki azt nem kéne enni, mert... Vegán. Úr isten! Honnan tudtam? Bár azt még mindig nem értem, hogy miért az, és, hogy mi köze a húsnak a külsejéhez. Szerintem egyáltalán nem befolyásolja az egyik a másikat, de ő tudja.
- Ahaa, értem. Vagyis nem. Miért vagy vegán? Pont ez az, hogy elgyengülsz, ha nem eszel húst. -Úgy érzem magam, mintha valami szülő lennék, aki próbálja elmagyarázni a gyermekének, hogy miért hülyeség az, amit mond.- Hát nem tudom, hogy milyen munkáról beszélsz, ami hónapokba telik, de az biztos, hogyha normálisan étkeznél, akkor is nézhetnél így ki.
Látva, hogy eltolta tányérját, arra következtettem, hogy már biztos nem kéri. Mondjuk ebben teljesen egyetértek vele. Ehelyett, inkább próbálna valami marhahúst, vagy valamit enni. Attól az égvilágon semmi baja nem lenne. Tányéromat épp el akartam vinni, de így már megkérdezem tőle is, nem lenne valami szép gesztus, ha csak úgy szó nélkül ott hagynám az övét.
- Elvihetem? -Nézek rá kérdőn. Aztán eszembe jutott még egy kérdés.- Egyáltalán mióta vagy vegán? Mióta küzdesz a normális étel ellen? -Mert azért mondhat akármit, de ez nem normális.
A hirtelen kérdésére, nem tudtam mit válaszolni. Többször is átforgattam magamban, mire végre előtudtam állni valami válasszal. Na de mi van? Mi közöm az ő nem tudom kijéhez?
- Hát, mivel információ hiányában szenvedek, és azt sem tudom, hogy ki a te bé... micsodád, ezért valószínűleg nem. -Amúgy se mondanék senkinek semmit, nekem semmi közöm nincs ahhoz, hogy ő mikor és mit eszik. Ez is csak egy fokkal jobb, mint a sima zöldség meg gyümölcs párosítás...- Höhöhö. -Próbálok nem nevetni, de azért ez még egy nagyon gyenge viccnek sem felelne meg.- Ahaa, hát oké. Mondjuk én ezt nem nevezném méregnek, de ha akarsz akkor nyugodtan. -Kacsintottam rá a lányra.- Mondjuk azt nem tudom, hogy mit fog hozzá szólni, mert az tudnod kell, hogy egy negyedóriásról beszélünk, aki nem hiszem, hogy valami vegán lenne.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. május 31. 22:47 Ugrás a poszthoz

Flóra


A mai reggel sem volt kivétel, aludtam, mint a bunda. Mikor felkeltem, már rég órán lett volna a helyem. Persze, ilyenkor már kedvem sincs bemenni órákra, de azért az összeset mégsem hagyhatom ki. Az első kettőt ki is hagytam, legalább tudtam valamit reggelizni is. Viszont aztán nem volt megállás, óráról órára mászkáltam, míg csak nem untam meg az egészet, és mágiatörténeten folytattam is az alvós projektemet.
Sajnos nem megy minden olyan szépen, bár a professzor nem vett észre/nem szólt érte, de a jegyzetelést ma sem úszták meg azok, akik ébren maradtak. Már nem is tudom, hogy ki keltet fel az óra végeztével, de bizonyára ő tolta elém azt a jó néhány pergamenes firkálmányt, hogy holnapra írjam át. Ajj, miért?
A késői reggelinek köszönhetően, egyáltalán nem voltam éhes, amikor mindenki a nagyterembe csődült, így én társ nélkül maradtam, és kerestem magamnak valami helyet, ahol leülhetek egy kicsit.
Már nyakunkon a nyár, talán ez az oka annak, hogy mostanában állandó jelleggel, reggeltől-estig meg lehet sülni odakint. Így van ez ma is, talán így lesz holnap is, és még azután is.
Kora délután tájt nem nagyon szoktam még bemenni a klubhelyiségbe, most se szeretnék. Ezúttal nem is olyan messze a Navine háztól, az erkély felé veszem az irányt, ma még úgysem voltam friss levegőn.
Kiérve a kis terasszerű helyre, nyomban megragadok egy kis széket, és közelebb húzva magamhoz, leülök rá. Hát nem is fogok megtenni még egy lépést. Nem, ez így jobb.
A széken ülve, csak, hogy ne unatkozzak, előveszem a táskámból a pergament, ami a jegyzetet tartalmazza, és néhány bekezdésbe bele-bele olvasgatok. Te jó ég, hogy ez mennyire hosszú. Biztos elfogja venni kb másfél órámat az este.
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. június 1. 21:02 Ugrás a poszthoz

Flóra


Ajj, kellett nekem aludni! Nem lenne már mára semmi programom, ha figyeltem volna azon az órán. Mostanra már le lenne tudva minden, és a klubhelyiségben már semmi más nem várna, a barátokon és a kanapén kívül.
Miközben az unalmasabbnál unalmasabb sorokat böngésztem, észre se vettem, hogy valaki más is kijött az erkélyre. Szerencsémre hamar rádöbbentem erre, egy talán túlságosan is hirtelen hang véget. Hirtelenjében a hang irányába kaptam a fejemet, de a napnak köszönhetően nem tudtam kivenni az ismeretlen alakból semmit, azon kívül, hogy lány. Mikor viszont ő is leült egy székre, akkor már viszont sokkal többet láthattam, s fel is ismertem a lányt. Na jó, nem név szerint, sőt még azt sem tudom, hogy melyik házba tartozik, de az száz százalék, hogy láttam.
- Ezt gyakran gyakorlod, vagy csak most kedvet kaptál hozzá? -Bukik ki belőlem a hirtelenjében jött kérdés, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy rám hozta a frászt.- Amúgy, szia! -Köszönök én is, egy kis mosollyal az arcomon.- Semmi különöset. Ezt a jó hosszú jegyzetet olvasgatom, de hidd el nekem, hogy nem akarod megtudni, milyen unalmas. Mágiatöri...-Válaszolok neki, de már a szóban forgó tárgyat összetűrve süllyesztem a táskám zsebébe.
Csendben mérem végig a lányt, tetőtől-talpig, aztán a haján akad meg a szemem. Na nee. Itt mégis, hogyan oldják meg a hajfestést? Tudtommal nincsen semmilyen fodrász szerűség a faluban.
- Már régóta ilyen, vagy már itt festetted? -Kérdem tőle, fejemmel a haja felé bökve, hogy azért tudja, hogy miről van szó.- Egyébként Gellért vagyok. -Nyújtok kezet, miután beugrik, hogy egymás nevét sem tudjuk. Vagy csak én nem tudom az övét...
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. június 2. 21:43 Ugrás a poszthoz

Flóra


Örülök, hogy legalább neki boldogságot okozott az, hogy megijesztett egy embert, bár annak ezerszer jobban örülnék, ha az nem én lettem volna. Na, már mindegy, megtörtént.
- Nyugi, már itt sincs. -Nevetem el magamat. Legalább abban egyetértünk, hogy nem a mágiatöri a legjobb tantárgy a világon. Ott van például a repüléstan. Buta aki azt nem szereti.- Hát nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én nem igazán szoktam nézegetni, hogy Đominic mennyire jóképű, vagy sem. -Húzom mosolyra a szám. Hát igen. Nem nagyon szoktam nézegetni. Vagy csak a pergamenem bámulom és próbálok mindent feljegyezni, vagy húzom a lóbőrt, úgy, ahogy ma.
- Óhhóhóhó, hogyne ismerném? -Nevetem el magam. Habár még sosem beszéltünk, de a Navi-Eridon meccset nem fogom egy ideig elfelejteni. Több okból is. Egyrészt akkor léptem először pályára...- Nemrégiben játszottam ellene. Magán, a meccsen nem sokat foglalkoztam vele, de azután elég sokat hallottam az akkori kapitányunktól, hogy milyen nehéz dolga volt. -Vigyorodom el. Luca tényleg nagyon sokat beszélt róla, mikor a meccset elemeztük.- Ahamm, értem. Gondolom, akkor a sajátját is ő festette. -Igen, ez eléggé valószínű. Nem is értem, hogy miért kérdeztem meg.
- Flóra? Szép név. -Mosolyodtam el. Tudtam, hogy ismerős, de a nevét akkor még biztos nem hallottam, mivel most egyáltalán nem számítottam, pont erre a névre.- Pontosan. Ahogy az előbb is említettem. Én lennék a Navine sztárhajtója. Na jó, nem. -Neem, még véletlenül sem vagyok egoista. Egyszerűen csak próbálok vicces lenni, habár ez nem mindig sikerül. De azért igyekszem!
- Nem gondoltam volna, hogy kviddicsezel. -Egyáltalán nem rossz indulatból mondtam, csak olyan törékenynek néz ki a kviddicshez. Mosolyogva nézem Flórát, ahogy bemutatja a legutóbbi gólját, majd mikor ismét leül, rádöbbenek, hogy akkor most nekem is elő kell hozakodni valamivel.- Hát, én nem is tudom, hogy melyiket mutassam be, a sok közül... -Mondom vigyorogva. Soha sem tudtam jól hazudni, úgyhogy most is próbáltam picit viccesebbre fogni. Hát igen. Nem túl szemgyönyörködtető az az egy gólom, két meccs alatt...
Szőke Gellért
INAKTÍV


TeamIronman
RPG hsz: 48
Összes hsz: 193
Írta: 2016. június 21. 20:10 Ugrás a poszthoz

Flóra


Az, hogy ő végignézi, azt, ahogyan én elrakom a pergament, egyre csak erősíti bennem azt a feltételezést, hogy ezek a rellonosok borzasztóan utálnak minden egyes tárgyat, amiről ők a tanulásra asszociálnak. Így nem is csoda, hogy jelen pillanatban elsők a házak közötti pontversenyen. Hátulról.
Na jó, ez csak amolyan hiedelem, hisz a mi házunkról sem azt tartják, hogy szorgalmasak vagyunk, és tanulunk, de eddig mégis mi vagyunk az élen. Ha már mi vagyunk az élen, akkor azt se felejtsük ki, hogy a kviddicses tabellán is mi vagyunk az elsők, bár ott egyel több meccset játszottunk, mint a többiek.
- Rendben, majd meglátom. -Csupán ennyi említést tettem arra, hogy őszerinte a házvezető helyettesemet kellene csodálnom minden egyes mítoszok órán.- Ha mondom. -Ismét tőmondatban válaszolok, de talán nem is igényel ez egy hosszabb magyarázatot. A lényeg, hogy ismerem, és kész.
Igazából engem is nagyon érdekelnek az ilyen hair design dolgok, de annyira nem olyan régóta, hogy értsek is hozzá. Így hát csendben, szó nélkül nézem Flórát, majd egy biccentéssel jelzem, hogy igen, szép lett.
- Ja, persze. Majd egyszer. -Nevetem el magam. Sajnos a navinés csapatedzések nem elegendőek ahhoz, hogy valaki sztárrá váljon. Nap, mint nap edzenem kéne, de egyedül halálosan unalmas. Egyrészt amiatt, mert mást nem tudok csinálni, csak üres karikákra gyakorolni a dobást, valamint csak úgy repülni vágtába. Én viszont ezt nem szeretem. Minimum kéne egy társ, akivel bármikor lejárhatnék a pályára, amikor nekem tetszik. Igaz, ilyen nem nagyon létezik a kastély falain belül.- Tyű, én már nem emlékszem, hogy miért csatlakoztam. -Mondom, és megjelenik az arcomon egy halvány vigyor.- Talán fogadásból. Vagy nem tudom.Nevetem el magam. Hát ez van. Rémes a memóriám, pedig egyáltalán nem történt olyan régen.
Na igen. A hazudás sem az erősségem, úgyhogy nem volt olyan nehéz dolga Flórának, mondhatni könnyen leleplezett. Na, de miért nem lehet elhinni, hogy valaki csodahajtó? Hogy valaki elképesztően gólérzékeny. Na jó, talán azért, mert rólam van szó. Na de azt mégsem mondhatom, hogy még csak egy tetves gólom van, míg ő már nem tudom mennyinél jár...
- Na jó, lehet, hogy nincsen olyan sok... -Csupán ennyit mondok, nem többet. Ezzel még nem árultam el semmit. A hirtelen ötletén először csodálkoztam egyet, majd csendesen válaszoltam rá.- Nos, nem tudom, hogy feltűnt-e, de jelenleg az égegyadta világon senki nincs itt rajtunk kívül, márpedig én innen nem fogok felállni, az biztos. Szóval ez kilőve. -Vágok egy megjátszott szomorú arcot. Mondjuk az sincs kizárva, hogy csak úgy gondol egyet, és engem vesz célkeresztbe, de reméljük ez nem fog előfordulni, különben biztos, hogy az én pálcám is meg fog villanni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szőke Gellért összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Fel