36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 17. 12:54 | Link

Kriszti


- Igen, fényképeztem már elég sok témában, van egy albumom is, amelyben a képeket őrzöm. -válaszolta a lánynak, majd arra gondolt, hogy nemsokára beszerez egy másik albumot, hogy legyen mibe elhelyezni a fotóit, amelyek jobban sikerültek, ha betelne az előző.
- A kereskedésben biztosan találsz megfelelő lényt magadnak, ott nagy a választék. -válaszolta a lánynak, mert ötlete sem volt jelenleg, hogy melyik állattal járna jól Kriszti, de ha szétnéz az üzletben, akkor biztosan megtalálja a hozzá való kedvencet.
- Én mindig kedveltem a hüllőket, a siklót pedig szintén egy kereskedésből választottam ki magamnak, szerencsére semmi gond nincs vele és rendesen el tudom látni. -jelentette ki Rach, majd arra gondolt, hogy milyen gyorsan megy az idő, mert már két éve nála lakik a kedvence, azaz a terráriumában, egyelőre nem nőtt sokat, valószínűleg ez lesz a normál és végleges mérete. Ritkán evett, csak időnként kellett rágcsálóval megetetni, egyébként nem igényelt különösebb törődést, mert a nap nagy részét átaludta. A Rellonos néha elvitte "világot látni" egy kicsit, az volt neki a kikapcsolódás, már ha egyáltalán élvezte a dolgot, bár nem adta jelét annak, hogy a séta ellenére lenne.
- Sok időt kell ahhoz még eltöltened itt, hogy rájöjj, milyenek is az emberek, azt tanácsolom, hogy az ismerkedések elején légy óvatos, ne bízz meg senkiben vakon, de szerintem ezt magadtól is tudod. -javasolta Rachel a lánynak témát váltva, mert úgy volt vele, hogy jobb ha tudja, mire számíthat és nem mindenki olyan, amilyennek mutatja magát, bár talpraesettnek tűnt, azért a jóhiszeműség megvolt benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 20:25 | Link

Rach^^

- Majd megmutatod egyszer? – érdeklődtem, hátha Rach megengedi, hogy megnézzem majd valamikor a fényképalbumát. Kíváncsi voltam, hogy milyen a lány stílusa, biztos egyedi és szép lehetett.
- Nekem se lenne bajom velük, de apu frászkarikát kapna, és annak nem örülnék. Így is sokat dolgozik, elég idegesség neki a munkahelyén helytállni – szóltam hozzá a hüllő-kérdéshez. Én inkább gyík-párti voltam. Na, kaméleon lenne az utolsó, amit tartanék. A rejtőzködő képessége egyedülálló, és nem szeretném, ha nem találnám meg a kis pajtást, úgyhogy jobban járok valami olyan kedvenccel, ami észrevehető.
Rach további tanácsaival teljes mértékig egyet is értettem. Bogolyfalván sem bíztam én meg mindenkiben, nagyon nehezen barátkozom, de el kell kezdenem beilleszkedni, megismerkedni a hellyel, ahol elkezdem a tanulmányaimat, ha betöltöttem már a tizennégyet.
- Persze, ezt apu is mondta – főleg azok után nem bízok az emberekben, hogy anya és Balázs úgy orvul magunkra hagytak minket, anélkül, hogy megpróbáltak volna küzdeni, vagy valami. Nem is szerettek minket igazán, és… még mindig haragudtam rájuk. Reméltem, hogy itt pozitívabb kapcsolatokban lesz részem, de nem fogok senkit úgy olyan szinten közel engedni magamhoz. Nem szabad, különben felhasználhatják a gyengeségeinket.
- Neked nehéz volt az első év?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 18. 18:44 | Link

Sebi
-Egészségedre - mosolyog, majd int a fiúnak, hogy kövesse. Szépen egyesével lépdel a lépcsőfokokon felfelé, hogy a fiú, a csomagjaival is tudja tartani az iramot. -Én még itt nem igazán találtam órát, de lehet, hogy csak én vagyok vak - mondja nevetve. Igazából ő maga sem tudta, hogy miért nem késett el még soha sem. De ezek szerint, nagyon jó a belső órája.
-Másod éves, kviddics csapattag vagyok. Veszprém belvárosában élek anyummal, nevelőapummal és a bátyámmal. Szeretek gitározni és olvasni. A vérszerinti apámat nem ismerem, de úgy őszintén nem is szeretnék vele talalkozni. Viszont idejár a féltesóm is, Lanetta, aki szintén Eridonos, és egy évvel felettem jár. Ja, és utálom, ha a felnötteken kívül bárki is Rebekának hív. - sorolja el magáról, a szerinte legfontosabb adatokat, és tényeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 18. 21:38 | Link

Kriszti


- Nos, persze, miért is ne? -reagált a lány kérdésére, nem gondolta volna, hogy ennyire érdeklődni fog az album iránt, de azért jó érzéssel töltötte el, hogy megmutathatja majd neki a jobban sikerült fotóit.
- Valamikor kerítünk rá sort és akkor megszemlélheted őket! -tette hozzá még, mert most már tervbe volt nála véve, hogy a közeljövőben megmutatja neki a képeit.
- Mit dolgozik apukád? -érdeklődött a lánytól, mert még nem esett szó az édesapja munkásságáról, de azt már leszűrte Kriszti elmondásából, hogy imádja őt és nagyon jó a kapcsolatuk.
- Jól mondta apukád, mert sosem árt az elővigyázatosság, hiszen elsőre nem tudhatod, hogy kivel hoz össze éppen a sors és az emberek nagyon sokfélék errefelé. -magyarázta neki Rach, bár nem akarta kiokítani, de úgy érezte, hogy jobb, ha újra elmondja neki ezt és ha már az apukája is ezen a véleményen volt, akkor biztosan hallgatni fog rá a lány.
- Nem volt olyan vészes az első évem. Tulajdonképpen az nehezebb volt, hogy hátrahagytam a barátaimat és a családomat, így ritkábban találkozom velük, de bagolyban tartjuk a kapcsolatot és amikor tehetem, akkor szünetekben hazautazom látogatóba. Itt is szert tettem néhány barátra és a tanulás sem okoz különösebb gondot, idén vezetőségi segítő lettem, beléptem a színjátszókörbe is és blogolni is szoktam, szóval már egész otthonosan érzem itt magamat. Szerintem neked sem lesz gondod a beilleszkedéssel, menni fog az! Ha kell segítség, csak szólj nyugodtan! -bátorította Krisztit a Rellonos és amit mondott, azt komolyan is gondolta.
- Attól pedig ne tarts, hogy nem lesz állatkád, biztos, hogy fogsz olyat találni, amit meg is tarthatsz, csak egy kis kompromisszum kell hozzá! -mondta Rachel, miközben kedvesen a leendő háztársára mosolygott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 18. 22:25 | Link



Még egyszer megdörzsöli az orrát, biztos, ami biztos alapon, de amilyen hirtelen jött, úgy el is illant. Nem allergiás fajta, így nem, bőre szokott vörös árnyalatot venni, kipattogni, ha valami olyanhoz ér, de az sem sűrűn fordul elő. A tüsszögés meg inkább nátha időszakban kínozza, vagy ilyen apró eseteknél, amikor nem is várja. Azért a zsebébe túr mégis, és kihalászik egy kissé gyűrt, de még tökéletes zsebkendőt, majd elfordítva kicsit magát, kifújja az orrát. Nehogy valami oda nem illő dolog pihenjen ott, megelőzi. Egy kis törlés, szipogás, és végül a zsepi megy oda, ahova kell. Vissza a zsebébe.
- Köszönöm! – mondja végül, miután mindennel végzett, és ismét visszapillant a lányra. Egy kicsit igazgat a táskája pántján, mert igencsak vágni kezdi a vállát, azonban nem akarja ledobni sem, hogy húzza maga után. Nem mutatna épp szépen, és az összes koszt felszedné vele a földről, ami nem lenne épp okos dolog. Hagyja ott, kicsit megküzdve vele, de kitartva.
- Óóó, pedig azt hittem, sok helyen ki van rakva egy-egy, hogy biztos ne késsen el senki, sehonnan. Otthon is van kirakva pár, és ha valamelyik netán rosszul járna, akkor lehet nézni a többit. – reméli, ő majd megleli az ittenit, ha szüksége lesz rá. Ha nem, akkor majd alkalmat kerít neki a faluban, amiről meséltek neki még a vonaton. Úgy is be kell járnia.
- Aaa kviddics! Nekem anya nem szeretné, hogy benne legyek. Nem tudom miért, néha játszottam már, nem is annyira vészes. Vagy nagyon az? Milyen itt? – érdeklődik, mert hát az otthoni feleannyira sem komoly, mint ami itt mehet. Bizonyára van benne rizikófaktor, és ez az, ami miatt kíváncsi rá nagyon. Ha soha nem is veszik be a csapatba, érdekelni még érdekelheti. Reméli, lesz meccs mostanság.
- Veszprém nincs is messze a Balatontól. Az állatkertbe már voltunk ott! Szép hely. – emlékszik vissza egy pár évvel ezelőtti kirándulásra. - Sajnálom, nem akartam, hogy kellemetlen dologról mesélj. – jegyzi meg azért, mert hát nem mindenki szeret az ilyesmikről beszélni nyíltan. Vagy ha meg is teszi, odabent nem a legjobb. - Rendben van, akkor nem foglak úgy hívni, Rebi! – ad szavat neki, és megállva picit, leteszi a táskát, mert már eléggé görcsöl tőle a válla. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz, idefele nem tűnt annak, vagy csak annyira elmerült mindenben, hogy észre se vette?
- Kicsit megállhatunk, ha nem baj? – érdeklődik, miközben a sajgó tagot átmozgatva masszírozza meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 19. 15:46 | Link

Sebi

-Tudod, még most, nem soká lesz az első meccsem. De egyébként ha jó a csapatod, akkor élvezetes a játék, még úgy is, hogy kissé veszélyes - mosolyog biztatón a fiúra. - Jövőre talán meggyőzheted anyud, és a legközelebbi válogatásra eljöhetsz - mondja, hiszen minél több az ember, annál jobb, legalábbis szerinte. De lehet, hogy mások nem így vannak ezzel.
-Igen, mi is elég sokat járunk a Balatonhoz nyaralni, mert közel van, meg szép meg minden ilyesmi. Egyébként nem baj, nem te kérdeztél, én mondtam el önként. - mondja, hogy ne legyen bűntudata a fiúnak. Egyébkémt tényleg nem csinált nagy ügyet az egészből, de azért mégsem a legkellemesebb társalgási téma. Gondolataiból Sebi kérdése rángatta vissza a valóságba. - Persze, hogy megállhatunk. Segítsek valamit?- fordul a fiú fellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 20. 19:11 | Link

Rach^^

Arcomra halvány mosoly ült ki, örömöm jeléül, s nagyon vártam már jó előre a pillanatot, hogy láthassam Rach fotóit. Ízléses, szépen elrendezett, elegáns stílusra tippeltem elsőre, ahogy eddig ismertem őt, bár ki tudja, lehet, okoz még meglepetéseket a nagylány.
- Varázsbaj-elhárítóként dolgozik, és elég sokáig, de sokszor a papírmunka tovább tart, mint megoldani egy-egy esetet. Képzeld, legutóbb azt írta, hogy egy amputoportált fiatal párost kellett helyre tennie, mert meg akartak lógni a mérges apuka elől – meséltem vígan, tudom, hogy nem a legneveltebb dolog így beszélni mások bajairól, de örültem, ha apu megosztott velem ezt-azt a munkájával kapcsolatban, amikor tudott velem foglalkozni. – Szóval, apu sosem unatkozik. És a te apukád?
Ez igaz. Emiatt is építettem ki nehezen kapcsolatokat a előkészítőben, nem sok társamat ismertem, mert nem szerettem volna, ha kigúnyolnának azért, mert kvibli az anyám, és ott hagyott minket, és a tesómat is hozzá ítélték… ettől komolyan tartottam.
- Rach, kérlek, ne mondd el a többieknek, hogy csak háromnegyed részt vagyok aranyvérű. Apu félvér, anya kvibli – nem mondtam el a többit, mert még én magam sem tudtam továbblépni, anya tette, hogy csak úgy ott hagyta apát, és engem is elhajított a francba, nagy károkat hagyott maga után. Talán idővel enyhülni fogok, ha nagyobb leszek, ki tudja. Most még túl friss. – Szeretném helyreállítani a tönkrement értékeket, hogy tehetném ezt meg?
Abban biztos voltam, hogy lesz állatkám, hisz apu imádott engem, és ragaszkodott hozzám, elvégre csak én voltam neki, az apai családrésztől messze voltunk, az anyai meg… nos, ha az anyai nagyszüleim tudnának arról, ami történt, kiskanállal kéne felkaparni becses, szépen ívelt állukat a fényesre vikszelt kúriapadlóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 20. 19:55 | Link

Kriszti


- Izgalmas munkája lehet apukádnak a papírmunkát leszámítva. -felelte Rach kedvesen, majd amikor Kriszti megosztotta vele az egyik esetet, mivel vizuális típus volt, nem volt nehéz elképzelnie ezt a kényelmetlen helyzetet, amit az imént hallott.
- Az én apukám auror, nagyon szereti a munkáját és jó is benne. Szerencsére arra is figyel, hogy a munkája mellett elég időt szenteljen a családjának, a hobbija pedig a varázspóker, amit én is szívesen űzök. A bátyámmal játszik a legtöbbet, ő is szereti ezt a fajta kártyajátékot, szóval ez nálunk amolyan családi hagyomány. -válaszolt a Rellonos a lány kérdésére.
- Hm, szerencséd, hogy nagyrészt aranyvérű vagy. -jelentette ki kurtán komorabb arccal, mert nem kedvelte a muglikat, a félvéreket pedig még csak-csak elviselte, nem örült volna, hogyha kiderül a lányról, hogy varázstalan, akkor nehezen folytatta volna a társalgást, egyszerűen belé rögzült ez a dolog, hogy utálja a muglikat, már a szülei is így nevelték tiszta aranyvérűként, hogy azok ellenségek. Persze ezt a gondolatmenetét nem fejtette ki újdonsült diáktársának, mert nem akarta megbántani ezzel és szerencséjére nagyrészt aranyvér csörgedezett benne.
- Rendben, nem mondom, de valóban jobb, ha ezt nem hangoztatod. -tette hozzá Rachel immár kevésbé kimérten és a lány szemébe nézett:
- Sajnos a származásodat nem tudod helyreállítani, még akkor sem, ha fejre állsz...viszont azért tehetsz, hogy a nemesebbik énedet éltesd és hogy jobb ember légy. Tehát azt javaslom, hogy inkább az aranyvérűek társaságát keresd és légy büszke arra, hogy nagyobb részt te is az vagy! A többi pedig felejtős! -tanácsolta Rach, nem volt benne biztos, hogy tetszeni fog a javaslata a lánynak, de rajta állt, hogy megfogadja -e amit mondott neki. Büszke volt rá, hogy tiszta aranyvérű volt, de nem mindig viselkedett ehhez méltóan, bár ezt nem kötötte mindenkinek az orrára, viszont a kihívásoknak nem tudott ellenállni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 20. 20:25 | Link

Rach^^

Rachel apukája sem unatkozott ezek szerint, bár én még sosem kártyáztam, csak a csokibéka-kártyákat gyűjtögettem nagy szorgalommal. Két doboz is tele volt vele már.
- Azt hogy kell játszani? – nem voltam annyira műveletlen, hogy ne hallottam volna már a kártyajátékok nevét, de annyiféle variánsuk létezett, megannyi szabállyal, így képtelen voltam megkülönböztetni őket, hogy nem láttam és nem próbáltam ki. Pedig biztos tök jó szórakozás lehet, és vicces is. Főleg, hogyha tétje van, ha-ha.
- Én is így érzem – bólintottam, valóban szerencsésnek éreztem, hogy több varázstalan nem nagyon van a családban, én odáig, meg vissza voltam a mágiáért, létezni sem tudnék a varázsvilágon kívül. Nem is igazán a vérségi minőség miatt nem örültem volna, ha kitudódik, hanem ha kiderül, hogy mégis milyen következményei voltak. Nem akartam sajnálkozó tekinteteket többé, és azt hallgatni, hogy ó, te szegény pici lányka, és társaik. Hallgattam egy életre elégszer.
- Mielőtt félreértenél… nem szeretném, ha utánanéznének, miért csak az apámról beszélek, és az anyámról miért nem. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Tovább akarok lépni, és nehéz lenne, ha folyton felemlegetnék – suttogtam, mikor végre megtaláltam a megfelelő szavakat, és csak azért vettem vissza a hangomból, hogy fixre ne legyen sírás a vége. Mások előtt nem. Otthon a macimnak lehet. – Rendben. El sem tudnád képzelni, mennyire szeretném már, ha megszoknám, hogy ketten vagyunk csak apuval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 20. 21:48 | Link


Megérti ő a szülők féle aggódást, csak hát, lassan lázadó kórba ér, meg minden, meg amúgy is. Érdekli a dolog, kit ne érdekelne. A mágia nélküli világnak ott a foci, a kosár, meg a többi nagy, világot átmozgató sportág, amiknek a gyerekek csodálóik lehetnek, és űzhetik. Persze, az itteni kicsit veszélyesebb, de sok mód van, ami meggátolja a nagyobb gondokat. Próbált annak idején érvelni, de nem ment sokra vele, azóta pedig nemigen próbálkozott, tudja jól a választ már akkor is, ha csak említi a dolgot, burkolva. A lényeg, a lényegben, hogy ő is olyan, mint a többi kissrác, rajong, lelkesedik, ki akarja próbálni. Teljesen átlagos. Nem kötelező élsportolóvá válnia, egy-két alkalom után úgyis megtudná, megy-e neki, vagy sem. Inkább a lány mondandójára koncentrál, mintsem elvesszen a gondolatai között.
- Hűű! Akkor gondolom biztosan izgulsz miatta. Én lehet nem is tudnék aludni. – jegyzi meg mellékesen a dolgot, majd már vissza is kanyarodik. - Nem volt kétséges, hogy élvezetes. Néztem már párszor, ha a közelben volt valami kisebb bajnokság, vagy esetleg rangadó, akkor elmentünk megnézni, mert jó volt a hangulat. Egyszer a családommal, a többire meg inkább az ismerősünkkel. Anyáékat nemigen kötötte le, a lányok meg.. lányok. Mármint.. – pislog párat - Ne haragudj! Nem úgy értettem. A testvéreim sem épp sportrajongók, inkább azt nézték, ki a helyesebb.. – erre már grimaszol, mert annyira tipikus. Szerinte. Mindegy is. Reméli, nem sértette meg, vagy nem vette magára a célzást, amit nem is neki célzott. Hű de bonyolult.
- Remélem, tényleg megengedi anya.. Addigra talán magasabb leszek! – reménykedik a dologban, mert hát, most nem épp valami nagy ember, és nem sok szerep maradna neki. Terelőként egész mulatságos lenne, az biztos. Elbírná az ütőt, de maga az ütés.. Megrázza csak a fejét gondolatban, és elhessegeti a gondolatot.
- Melyik részén voltatok? Dél, vagy az északi part? – érdeklődik, immáron a táska nélkül, kicsit megpihenve. Ha kidobálná a táska tartalmának felét, tök jó lenne, de sajnos azt nem teheti meg, mert szüksége van rá. Na meg hogy nézne ki, ha zoknikat szórna szét..
- Ááá, nem kell. Mindjárt jobb lesz! – bólint, és még kicsit mozgatja a vállát, hogy helyrebillenjen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. április 23. 13:26 | Link

Sebi

-Igen, eléggé izgulok, de azért az alvás még megy. Egyébként én is elég sok meccset néztem végig, főleg a bátyámmal, aki szintén játszik. - meséli izgalommal telve. Halálosan izgult, de azért az éjszakái viszonylag nyugodtan teltek. Egy pillanatra megdermedt a lányos kijelentés hallatán, de mivel szinte azonnal ki is javította magát, inkább csak elmosolyodott - Nincs harag, néha mindenkivel előfordul, hogy elöbb jár a szájja, mint az esze. Egyébként nekem is volt pár ilyen osztálytársam - vigyorog visszagondolva az általános sulis osztálytársnőire.- A fiúk ebben A korban iszonyatos gyorsan tudnak nőni. Például volt egy osztálytátsam, aki hatodikban szinte a vállamig sem ért, de mire eljött a ballágás, majdnem egy fejjel magasabb volt mint én. - mondja visszagondolva akkori legjobb barátjára. Szinte születésüktől fogva ismerték egymást, majdnem szomszédok voltak és mindent együtt csináltak. Azóta is tartja vele a kapcsolatot, bár személyesen csak ritkán találkoznak. A srác úgy tudja, hogy Rebi egy zene tagozatos gimibe jár.
-Attól függ, hogy melyik évben. Voltunk mindkét parton de a tihanyi apságban tett kirándulás hagyta bennem a legnagyobb nyomot.- Mindig is lenyűgözték a kastélyok, várak, templomok és apátságok. Ezért is volt az, hogyha nyaralni memtek, akkor az volt az első, hogy megnézte az adott városban található ilyesfajta építményeket.
-Rendben - bólint végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 26. 21:38 | Link


Elképzelni sem tudja, hogy milyen lenne, ha ő állna egy meccs előtt. Nem az a nagyon izgulós fajta, legalább is, az esetek többségében nem sikerült eddig. Vagy nem volt akkor nagy horderejű, hogy kiváltsa belőle. Egyszer sikerült annyira rápörögnie, hogy belázasodott, és lemaradt az egészről sikeresen. Kicsi volt, és élete első komolyabb kirándulása állt előtte, és hiába bizonygatta, hogy ő jól van, maradnia kellett. Azóta maximum forgolódott csak éjjelente, semmi több. Mintha a láz csak akkor akart kibabrálni vele. El tudja képzelni, hogy egy meccs előtt is jelentkezhet.
- Ááá! Akkor neked van gyakorlatod, látásban. Nekem otthon nem nagyon, de láttam meccseket ugye. Na azok milyenek voltak! Majd kimegyek ide, és megnézem, hogy remekelsz. – ígéri meg, mivel amúgy is tervezte, hogy megnézi magának a dolgot. Hátha egyszer ő is oda felkerül a levegőbe, ha úgy hozza a sors. Sosem tudhatja, és rossz Jóslástanból is, amit eddig látott belőle. Nem neki való a csészebámulás, meg gömbsimogatás. Kinek mi.
- Hú, akkor örülök. Nem akartalak megbántani! – nyugszik meg, hogy nem sikerült olyanba lépnie, amit nem tudott volna megmenteni. Vagy csak nehezen. Amúgy nem szokta szapulni a lányok dolgait, inkább nem foglalkozik velük szimplán, az a legegyszerűbb. Legalább nem csak ő volt az, akinek vannak élményei. Mondjuk, neki biztos több, hiszen több lánnyal kerülhetett kapcsolatba eddig, de nem akar már jobban belemenni, elég volt súrolnia a dolgot. Jobb, ha így is marad.
- Az én ismerősöm egy nyár alatt nőtt meg majd’ 180 centisre. Én évek óta gyúrok a növésre gondolatban, és elértem 5 centit.. Lehet, hogy én pont a kivétel leszek. Apa sem nagyon magas, de nem is kicsi. Azt csak nekem sikerült. – húzza el a száját, mivel nem épp kellemes neki a dolog, azonban megtanulta, hogy nem érdemes mérgelődnie folyamatosan. Majd lesz, ami lesz, ez ellen nem tehet semmit, nem tud belenyúlni. Amit a természet leírt, az úgy is marad, hiába hisztizik. Megkíméli magát.
- Áhh! Az csak jó. Mi hajóval szoktunk menni a másik partra, azzal a legjobb. Lassú, de tök élvezetes. – lelkesedik a dologért még így, ilyen messze, és immáron vállát pihentetve. Szereti a mugli dolgok nagy részét, és a család is ki volt párral békülve. A hajókázás erre tökéletes volt. Szerette nézni a vizet, érezni a szelet. Lehet, hogy kalóznak kellene állnia.
- És amúgy milyen az Eridon? Mesélsz nekem kicsit róla? – érdeklődik végül, hogy mégis hova csöppent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2016. április 30. 11:21 | Link

Egerszegi Ákos
~ outfit ~


Az utóbbi időben szinte teljesen bezárkózott. Mást sem csinált, csak a könyveket bújta éjt-nappallá téve. Persze ez elengedhetetlen volt, határidők, kutatások és még Martinnak is kellett feladatot szolgáltatnia. Félreértés ne essék, nem volt gondja a fiúval, remek segítőnek bizonyult, csak egyszerre sok minden nehezedett Nadine vállára. Elmerült a múltban, az elmúlt napok, hónapok történéseiből szinte semmi sem jutott el hozzá. Így ezen a szombati délelőttön úgy döntött, ha már megvan az az előnye, hogy Bogolyfalván lakik, meglátogatja a kastélyban tengődő húgát. A jó időre való tekintettel választása egy könnyű, tavaszi szoknyára esik, de egy blézert is magával visz, ha esetleg hűvösebb lenne. Magában mosolyogva ballag a kastély felé, megannyi régi emlék idéződik fel benne, álmodozik, nem is igazán jár itt. Olyan messzinek, olyan távolinak tűnik az, hogy ő ide járt, mennyi új arc van azóta, mennyi lelkes kis tekintet. Mindig megdobogtatja a szívét, ha újra ide jöhet és ez most sincs másképpen. Benyitva a nagy tölgyfa ajtón egy pillanatra megáll, és mélyet lélegzik az iskola jellegzetes légköréből. Mintha ezúttal egy cseppnyi feszültség is keveredne bele, de hát ennyi kamasz között mindig akad valami nézeteltérés.
A faliújságon mintha sok dolog lenne egyszerre, de Nadine nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, csak átsiklik felette a pillantása. Kicsit tétovának érzi magát, nem is tudja éppen merre keresse Leonie-t, nem beszélték meg előre a találkát, csak meg akarta lepni a vöröst. Így most inkább időt szentel a csarnoknak és a házpontokat tanulmányozza, kicsit elhúzza a száját, a Navine jól elhúzott, fölényesen vezeti a mezőnyt. Elszakítja tekintetét a homokóráktól és egy közeledő diákot állít meg, hátha szerencsével jár.
- Szia, ne haragudj, nem láttál valamerre egy körülbelül ekkora – kezével mutatja a méretet – vörös energiabombát? - neveti el magát, mert másképpen tényleg nem tudná jellemezni a húgát. - Leonie-nak hívják - teszi még hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 1. 14:23 | Link

Sebi

-Így is lehet fogalmazni -nevet. Tényleg elég sok meccset látott már, főleg a bátyjával nézett sokat- Hát, azt nem tudom, hogy mennyire fogok remekelni, de... - Hagyja, hogy a mondat második fele a levegőben lebegjen. Nem igazán bízik magában, mert az mégis más, mikor a testvérével járszik, mint mikor egy csapat másik játékossal. Ráadásul, ha elszúrja, akkor azon az egész meccs sikere múlhat.
Küld egy biztató mosolyt a fiú felé, üzenvén, hogy tényleg nem haragszik. Hiszen néha tényleg mindenkivel előfordul, hogy olyat mond, amit igazából nem gondolt át rendesen.
- Csak várj türelmesen. Elöbb vagy utóbb majd csak megnyúlsz - mosolyog kedvesen. Nem valami jó jóslástanból, de ehhez nem is kell annak lennie. Ez borítékolható mindenkinél.
-Én ha hajókázunk, tengeribeteg leszek, szóval nem sűrűn szállunk vízre - Megborzongava gondol vissza, arra, mikor először szállt hajóra. Gyorsan elhessegeti az emléket, és válaszol a fiú kérdésére - Mire vagy kíváncsi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 3. 21:12 | Link


Beletrafált a dologba, miszerint meccslátásból Rebi a tapasztaltabb. No nem kell ehhez doktori diploma, se semmi, csak egyszerű logika, semmi több. Pedig nem teljesen volt mugli a közeg, ahol felnőtt, a lehetőség adott lett volna, hogy ő maga is sportoljon, űzze a kviddicset apróbb korától, csak épp ugyanaz volt a nóta, mint most is. Nem, és nem. Pedig szóba is hozta annak idején, többször is, mint ahogy a gyerekek szokták, amikor el akarnak érni valamit, azonban célba sosem ért. Édességet, képregényt, játékot előbb sikerült kicsalnia, ha úgy hozta a sors. Nem sokszor tette, de előfordult.
- Biztos nagyon jól! Én tudom. Vagyis, csak tippelek, de általában jól szoktam. – erősíti meg, mert az esetek nagy részében valóban így volt. Így sikerült. Most meg majd az ég tudja. - Izgulni fogsz, ezt tény, de szerintem pont ez a löket fog segíteni benne. Legalábbis nekem segíteni szokott, mert olyankor jobban figyelek. -  az, hogy ezt tanácsként, vagy csak azért mondja el, hogy a másik ne izguljon annyira, maga sem tudja megmondani pontosan. Tény, hogy annak fogja fel, aminek szeretné, de ő nem épp az az ember, aki épp a tanácsokkal szép számban áll, a tapasztalat pedig, ebben a témában a nullánál is apróbb. No de mindegy is, inkább lapoz maga is, és hanyagolja a dolgot. Ha valami eszébe jut, szívesen közli majd, inkább rágódik a többi dolgon, vagy épp szón.
- Hát… remélem, tényleg így lesz! Nem szeretnék nagyon magas lenni, csak.. magasabb. Legalább egy fejjel. – vagy kettővel, de az egy a biztosabb. Ha. Ha úgy adódik, addig pedig csak vár, és majd újdonsült szobájának ajtószárfáján fogja húzogatni a vonalakat, sikerült-e már elhagyni az előzőt. Otthon is szép gyűjteménye volt ebből, elejét szülei kezdték meg, majd ő folytatta, azonban egy ideje vészesen mindig ugyanoda esett a vonal.
- Óóó… az nagyon kellemetlen tud lenni. Egy barátom is az, és.. láttam milyen. Szerencsére én nem, de nem is minden hétvégén tettük. – azonban elég sokszor. Volt egy pici, családi hajójuk, mint sokaknak akik ott élnek, vagy ezzel a hobbival élnek. Imádott beugrálni a tó egy mélyebb pontján a vízbe, csak úgy, mintha az csak egy medence lenne, nem pedig a feneketlen mélység. Mondjuk, nem díjazták az elején, de jó úszó vált belőle, így végül már hagyták, de mindig figyeltek, és lesben álltak, ha jönnie a baj.
- Mindenre! Tudom, tág fogalom de olyanokra, hogy milyenek arra a diákok, van-e olyan dolog, amiről tudnom kell. Az olyan, nincs leírva, de mindenki használja szabály. Ilyesmik, meg ami vicces, vagy érdekes. – fordítja kicsit tágabbra a kérését, mert természetesen nem egy disszertációt kért az Eridon házáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 6. 21:51 | Link

Kriszti


- Hát ez nem egy egyszerű kártyajáték és tétje is van, egyszer majd ha több időm lesz, akkor elmagyarázom neked, de kell egy kis idő, mire megérted, szóval nem egy "Csapd le csacsi"! - válaszolta Rach a lánynak, tudta, hogy nem egyszerű folyamat elmagyarázni az egészet, mert nagyon összetett játék, de ha egyszer ráérez az ember, akkor nincs megállás.
- Persze, elhiszem, az rém kellemetlen lenne számodra. - bólintott kegyetlen őszinteséggel Kriszti megjegyzésére, mert tudta, hogy aranyvérűként hogyan reagálnának a többiek a lány családjának összetételére.
- Mondhatod anyádról, hogy már nincs köztünk és fáj erről a témáról beszélni, azt meg titokban tarthatod, hogy milyen az igazi származása. Szerintem ez a legkézenfekvőbb válasz a zavaró kérdésekre, mert így mások is tiszteletben fogják tartani, hogy neked ez egy fájó téma, az már más kérdés, hogy mi az igazság. Vagy esetleg mondhatod, hogy aranyvérű, csak elhagyott, ha nem akarsz ennyire durvát füllenteni, aztán úgyse fogják firtatni a dolgot. - felelte Rach, bár nem volt büszke, hogy azt tanácsolta Krisztinek, hogy hazudozzon a családi hátteréről, de hát ő mondta, hogy nem akarja, hogy kiderüljön az igazság, ezt pedig csak így lehet kivédeni.
- Nekem tényleg szerencsém van a családommal, nem is tudnám elképzelni másként az életemet. Legalább emiatt nem kell, hogy fájjon a fejem, de hidd el, hogy mindenkinek megvan a maga baja, csak sokan nem mutatják ki, hogy nincs minden rendben, mert a büszkeségük nem engedi. - mondta a lánynak, igaz kissé úgy érezte, hogy bődületes hülyeség nagy igazságokat felhozni, mivel a diáktársa már biztosan tisztában van az élet dolgainak nagy részével és valószínűleg azt is tudja, hogy az emberek nem mindig olyanok, amilyennek előadják magukat.
- "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében." Bocs, ezt nem hagyhattam ki, csak ez az idézet jutott erről az utóbbi témáról az eszembe. - mentegetőzött mosolyogva Rachel, majd biztatóan a lányra nézett és keresztbe fonta a karjait ~ Hiába, úgy látszik, hogy Kriszti is érettebb a koránál, ezen a téren önmagamra emlékeztet. ~
A Rellonos egy kicsit elmerengett, de aztán visszatért a valóságba, nem akart illetlenül sokáig elgondolkodni, úgyhogy újra teljes figyelmével összpontosított beszélgetőtársára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 8. 20:54 | Link

Sebi

- Hát majd meglátjuk - mosolyog le kedvesen a srácra. Remémykedik, hogy igaza lesz Sebinek, és tényleg jól fog teljesíteni. Habár, ahogy önmagát ismeri nem...
- Egy fej is szép magasság, de biztos, hogy megnyúlsz még ebben az évben, és még engem is túlnősz, habár az nem valami nagy eredmény, hiszen én sem vagyok egy égimeszelő - nevet. Tényleg nem a legmagasabb emberek közé tartozik, de boldog ő így is.
- Hát tényleg nem a leglellemesebb dolog, de attól még együtt lehet vele élni. Én nem hiszem, hogy bárki is minden hétvégén hajókázik - mondja kissé elszörnyedve. Nem érti, hogy lehetne ezt kibírni, de biztos van olyan, akinek bírja a gyomra.
- Minden diák nagyon kedves, meg rendes meg mindem egyéb más sablon, de hát ez így van. Erről tudok mesélni, viszont a többiről kérdezzd a felsőbb éves diákokat.- vigyorog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 10. 07:41 | Link

Rach^^

Valahogy úgy éreztem, a lehető legjobb kezekbe kerültem, és a társaim se lesznek olyan tolakodóak, hogy olyasmiről faggassanak, ami nekem kényelmetlen téma. Igazság szerint tojnék a kvibliségére anyámnak, ami sokkal inkább bosszant, hogy feladta ilyen hamar és csak úgy ott hagyott minket a francba apával.
- A származása a legkevesebb. Csak apát sajnálom, mert ő tényleg odáig volt érte és az öcsémért is. Anya nem érdemelte meg apát. – A véleményem mellett szilárdan és határozottan kitartottam.- De úgyis fogok neki találni olyat, aki szeretni fogja és megbecsüli.
Már rég óta tervbe volt véve, hogy megkeresem a tökéletes leendő feleséget, mert nekem is hiányzott az, hogy legyen valaki, aki mindig hazavár, és segít apának kimászni abból a lelki gödörből, amibe belezuttyant.
Nagyon örültem, hogy azért a legtöbben szerencsések a családjukkal, senkinek se kívánom azokat a facsaró érzéseket, amik majdnem tönkre vágtak engem is, és emiatt a dokis látogatásokat is szívből utáltam. Mégis mi köze egy nyamvadt tintapacának ahhoz, hogy én mit érzek a sok idegen, új dologgal kapcsolatban? Azok a hülye tesztek… egyáltalán mi értelmük van? Sosem fogom ezt az oldalát a lélekgyógyászatnak megérteni…
- Segítesz megtalálni a tökéletes új családtagot? – ajánlottam fel a lehetőséget Rachnek, ő biztos remekül elnavigálta magát az aranyvérűek körében, és bizonyára jól ismerte a legtöbb házasságra alkalmas hölgyet is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 10. 21:53 | Link

Kriszti


- Értem, azt hittem, hogy nagyon zavar a származása is, legalábbis idáig úgy vettem ki a szavaidból. Valóban nem volt szép tőle, hogy lelépett, de ne is foglalkozz vele, ő már a múlt! - tanácsolta Rach a lánynak, mert nem érdemelte meg az a nő, hogy ennyit beszéljenek róla, ha már otthagyta a saját családját.
- Az öcséddel mi a helyzet? - tette fel az újabb talán kellemetlen kérdést a lány, de úgy érezte, hogy fontos pontra tapintott, bár remélte, hogy nem egy kényes témába kontárkodott bele.
Nagyot nézett, amikor Kriszti felvetette az ötletet, hogy segítsen neki megtalálni a tökéletes családtagot. Egyelőre csak nézte egy ideig a lányt és gondolkodott, hogy vajon ezt hogy gondolta, de aztán megszólalt:
- Hogy érted, hogy segítsek megkeresni? Mire gondoltál ezalatt? - biggyesztette le a száját kérdőn, egyelőre nem tudta elképzelni, hogy ebben a témában hogyan tudna a diáktársa segítségére válni.
Miközben beszélgettek Rach úgy érezte, hogy nagyon gyorsan telik az idő, ezt annak tudta be, hogy jó társaságban bizony csak úgy repülnek a percek.
Remélte, hogy azért neki sose lesznek olyasfajta problémái, hogy szétszakad a családja, de jól ismerte a szüleit és tudta, hogy nagyon szeretik egymást és meg se fordult a fejében, hogy valaha is különválnának az útjaik. Igaz nem tudhatta előre, hogy mit hoz majd a jövő, de remélte, hogy erre sohasem fog sor kerülni, egyelőre minden a legnagyobb rendben volt, boldog, büszke aranyvérű család voltak ők és a szülei legnagyobb gondja az volt csak, hogy helyt álljanak az élet minden területén kínosan ügyelve mindig a jó hírnevükre. A Rellonos már megint azon kapta magát, hogy messze járt gondolatban, úgyhogy gyorsan összekapta magát és újra a lányra összpontosított, remélte, hogy nem teszi szóvá az elbambulását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 08:23 | Link

Rach^^

- Tudom, és igyekszem is túllépni ezen. Csak pocsék a dokim – vallottam be a nyilvánvalót, mert gyakorlatilag semmiből sem állt az az egy óra, mint hogy én hallgattam, a doki meg mindenféle idióta tesztnek ntett ki, akár egy kísérleti nyulat. – Azért nagyon rossz, hogy mindig egyedül vagyok otthon, mert apa későn ér haza. Lehetnének emberibbek is a műszakok.
Ez való igaz, de apu imádta a munkáját, és hiába változtattak volna meg a munkarendjét, ő képes lett volna akár még az irodájában is aludni, ha nem penderítenék haza. Tényleg egy mániákus ebből a szempontból, de azért örültem neki, hogy volt valami, amiben megtalálta a helyét, ha már a családkép, amit megálmodott, így széthullott.
- Kvibli, a bíróság a váláskor Nórához ítélte – talán furcsállhatta, de úgy éreztem, ha nem a családban betöltött szerepén szólítom a nekem életet adott nőt, akkor könnyebb lesz túllépni rajta, és elfelejteni. – Balázs nem örökölte a mágiát, és ki nem állhat minket apával.
A segítséget nagyon is egyszerűen értettem. Rachel, mint társasági aranyvérű, nyilván jobban ismerhette z eladósorban levő, makulátlan, anyának és feleségnek ideális hölgyeket.
- Tudnál nekem egy listát készíteni azokról a hölgyekről, akik megfelelnek az aranyvér normáknak, és tökéletesen illenek apuhoz? Apu a sötét hajú, vidám hölgyeket kedveli, és persze, tudjon főzni. Az én részemről meg szeresse a gyerekeket és a kisállatokat – reméltem, hogy lesz esély ilyen nőt találni, akit egy napon anyámnak szólíthatok. Több szem elvégre többet lát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 16. 21:32 | Link


Meglátjuk. Ezt a szót nagyon jól ismeri, hiszen otthon is ezt kapta a legtöbb dologra, ötletre, amit felvetett. Nem rossz kifejezés amúgy, tökéletes, de nem akkor, amikor épp valamit nagyon biztosra vesz, és nagyon szeretné, hogy végbe menjen. Azonban itt nem akadékoskodik, hiszen nem az ő meccse lesz, nem ő reppen fel a talajról a sípszóra, hanem Rebi, és most inkább csak lelkesítő szerepe van. Állítólag, ha valamit eltökél magában az ember, akkor az hasonlóan is alakul, vagy ha nem, marad az, hogy megpróbált mindent, és legközelebb jobb lesz.
- Az biztos. Csak arra kell gondolni, hogy minden oké, és kész. Vagy a gonoszabbik, hogy lesznek olyanok, akik sokkal ügyetlenebbek. – nem szokása amúgy szapulni azt, aki valamiben kezdő, és mondjuk ő maga jobban ért hozzá. Ez csak egy egyszerű szójáték, inkább az a fajta, aki segít, de mivel még nemigen találta meg azt az oldalát, amiben kiteljesedhetne, így nem oszt semmit, maximum tanácsot, és jókedvet. Az is néha sokat számít.
- Apa akkora körülbelül, mint én egy fejjel. De van egy unokatestvérem, akinek olyan hosszú lábai vannak.. Na vele sem lehetne futóversenyt szervezni, gyalog leelőz. – igaz, ő a ritkán látott rokon, rég látta, lehet, gyermeki emlékei kicsit túlóznak, de az igaz, hogy hosszú, és magasabb, mint a családja nagyja. - Szerintem egy lánynál nem baj, ha alacsony. Szerintem aranyos. – mondja ő. Aki nála jelenleg sokkal kisebb, az még óvodás, vagy előkészítős, akikkel persze.. nem lenne szerencsés ilyesmit játszani. Csak azért vicces a felállás, még így is.
- A gazdagok igen, amikor nem tilos, és nincs befagyva a víz. De annak születni kell, ez tény. Vagy a külföldön, tenger közelében élők. Nekik sokkalta könnyebb mindez. – nem egy hajós történetet olvasott már, vagy hallgatott embereket, akik ha itthon is, de sokat tették mind a tavon, mind valamelyik folyón. Még ha unalmas is a történet, új – kivéve, ha százszor meséli el egy ember ugyanazt -, érdekesnek számít, és történelemnek. De a jelen most itt játszódik, és nem hiszi, hogy a lány hajózási történeteket fog mesélni. Na meg, nem is az érdekli jelenleg.
- Aaa, akkor jó házba kerültem! Mondjuk, ha mégis találkozni fogok morcos emberrel, egye fene. – áll fel közben, mivel válla már kipihent, és érzi, hogy elbírja a célig. Ha nem, majd megoldja. Két válla van, szerencsére.
- Mehetünk amúgy. Megvagyok! – veszi is fel a nemrég említett zsákot, és amint a lány is kész, elindul ismét előre, a cél felé.
Kitartásának köszönhetően el is érik a célt, elcsacsognak közben, mindent elővéve, amit csak lehet. A fiúcska el is fárad a végén, amikor elbúcsúzik, és elköszön, már csak annyira van ereje, hogy felmérje a szobát, majd a leghamarabb az ágyba dőlhessen, egy megérdemelt alvásra.

//köszi a játékot! ^^//
Utoljára módosította:Márky Sebestyén, 2016. június 19. 08:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 19. 13:55 | Link

Kriszti


A Rellonos belegondolt, hogy valóban nehéz lehet ezeket a negatív dolgokat feldolgoznia a lánynak, hogyha orvosi segítség kell neki. Arra gondolt, hogy azért talán így könnyebb lesz valamivel, mintha magában tartaná a sérelmeket és a sok kellemetlenséget, ami vele történt, hogy valaki meghallgatja és tanácsod is ad neki. Ő sem szégyellné igénybe venni más segítségét, ha bajban lenne és olyan ügyről lenne szó, amire nincs ráhatása vagy nem tudja megoldani egyedül a problémát.
- Az én apukám is sokat dolgozik, keveset látjuk, de azért amennyire sikerül neki mindig szakít ránk időt. Mi vagyunk az ő szenvedélye és a varázspóker. - felelete a zöldike mosolyogva.
A kvibliség hallatán elhúzta a száját, ráadásul még a gyűlölet is jelen van az életükben.
- Sajnálom, hogy ilyen a testvéred, de tudod a családtagokat nem válogathatja meg az ember, talán jobb is, hogy anyádhoz került. - felelte Rach együttérzően és közben áldotta magában az eget, hogy neki nincsenek ilyen jellegű gondjai és hogy tökéletes aranyvérű családba született.
- Nos, összehozok valamit, csak kérek egy kis időt hozzá, anyumat is bevonom, úgyis imádja az ilyesfajta dolgokat, szóval neki nálam is nagyobb az ismeretsége, amint válaszol a baglyomra értesíteni foglak ezügyben. - mondtam biztatóan Krisztinek. Minden paramétert tökéletesen leírt, szóval úgy voltam vele, hogy nem lesz túl nehéz dolgunk, aztán majd kiválasztja magának a jelöltek közül a számára legmegfelelőbbet. Reméltem, hogy sikerrel fog járni és végre egy olyan anyja lesz, aki méltó hozzá, és az apjához, és aki sosem fogja elhagyni őket. A lány örült ennek a megbízásnak, mert szeretett intézkedni és másoknak segíteni, legalábbis azoknak, akik szerinte méltóak voltak rá, így boldogan engedett ennek a kérésnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 22. 10:51 | Link

Rach^^

Így belegondolva, be kellett látnom, hogy Rachelnek igaza volt. Ha maradtak volna, az csak egy mérgezett környezethez vezetett volna, és mindannyian belerokkantunk volna előbb, vagy utóbb, de inkább előbb. Ilyen szmepontból tényleg nem jó a keveredés, mert egyszerűen kellemetlen az egész környezetnek, és jobb, ha a varázstalan és a varázsvilág nem kavar. Nem állnak készen ránk, és volt egy olyan érzésem, hogy huzamosabb időn belül nem is fognak.
- Mivel foglalkozik a te apukád? Az enyém varázsbaj-elhárító– érdkelődtem, ha már az enyém foglalkozását elárultam. Büszke voltam az édesapámra, mert olyasmivel foglalkozott, amit szeretett is, és nagyon ügyesen csinálta, eddig kétszer voltam bent a Minisztériumban, és mindig pozitív véleményeket kaptam róla. Szerették a kollégái, a lelkiismeretes, pontos munkavégzés miatt, az egyetlen hátrány, amit felróttak neki, az a komor hangulata mostanság, és hogy túlzásba viszi, épp ezért kell egy feleség, aki szereti, és visz egy kis színt az életébe.
Meg az enyémbe is, hogy legyen, aki viselheti az anyukám címet.
- Ó, köszönöm, rendben, még én is gőzerővel keresek, remélem, sikerrel járunk, és megtelik végre élettel a balatoni birtokunk.
Naná, mert akkor visszaköltözhetnénk oda, bár apu direkt azért vett itt lakást, hogy közelebb lehessen hozzám, ha bármi baj lenne, illetve minél messzebb Kalocsától, addig jó. Viszont  a Bakonyban álló birtokunkra kíváncsi lennék, a nagypapa lakik ott, apai ágról, és ő mondta, hogy szívesen fogad minket vissza, most, hogy végre megjött az utódok esze. Hát igen, jól kell tudni választani, és itt nem csak a vérminőség a fontos, hanem hogy jellemben milyen az a leendő férj, vagy feleség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 30. 22:00 | Link

Kriszti


- Apukám auror, sokat dolgozik, de azért amennyit tud, szakít ránk időt. Na és a kártyázásra is, azt is nagyon szereti, ez már több nála, mint hobbi. A munkájában elismert, népszerű, jól végzi a dolgát, nem lehet okunk panaszra. - válaszolta Rach szándékosan többes számban, hiszen a családjának sosem okozott volna csalódást, mindent megtett, hogy fenntartsa a jó hírnevet és minél több kapcsolatra tegyen szert, akárcsak a felesége.
- A te apukádnak is érdekes szakmája van, büszke lehetsz rá. - felelte a Rellonos elismerően. Kíváncsi volt rá, hogy a bátyja mire viszi majd az életben, igaz sokat tanult, de a fékezhetetlen természetéből adódóan kérdés volt, hogy hogyan fogja a megszerzett tudást kamatoztatni a későbbiekben és mennyit fog csiszolódni már ami a viselkedést illeti.
- Remélem, hogy sikerrel jársz, igazán megérdemelnél már egy rendes anyát. Én is megteszem, amit tudok, aztán együtt csak jutunk valamire. - mondta mosolyogva, biztatóan a lányra tekintve Rachel, valóban szorított a lánynak, hiszen már nagyon rászolgált arra, hogy egy szerető, figyelmes anyja legyen, aki mindent megtesz érte és méltó az aranyvérhez is.
- Remélem, hogy itt is gyorsan megtalálod a helyedet, de tudod, hogy nyugodtan fordulhatsz hozzám bármilyen gond esetén, vagy akkor is, ha épp unatkozol. - ajánlotta fel a segítségét Krisztinek, hiszen neki is jól esett, amikor újoncként volt kire számítania. Kíváncsi volt, hogy vajon hány barátja lesz majd az újdonsült diáktársának, de úgy érezte, hogy feltalálja magát ahhoz, hogy új ismeretségeket kössön és minél több ismerősre tegyen szert. Eleinte neki sem volt olyan könnyű beilleszkedni, de mostanra már megtalálta a helyét az iskola falai között, bár sokszor küzdött honvággyal, ami teljesen természetes jelenség volt az esetében.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. május 30. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 1. 22:42 | Link

Nati

Szofira egyébként nem volt jellemző, hogy áthágja a szabályokat -á, dehogy, ő még soha az életben nem szökött meg a kastélyból valakinek a karjában, miközben egy felügyelő tartózkodott a közvetlen közelükben. Most is csak és kizárólag azért tartózkodott a folyosón, mert halaszthatatlan találkája akadt.
Halkan hagyta el a klubhelyiséget és kínosan ügyelt rá, nehogy összeakadjon Daisuke-val, mert szinte biztos volt benne, hogy a fiú lebeszélné arról, amit tervezett. Nem valami nagy dolog volt, tulajdonképpen semmi olyasmi, amit ne lehetett volna néhány ügyes pálcamozdulattal meg nem történtté tenni, de ahhoz éppen elég, hogy egy kicsit kimozdíthassák a felügyelőek a nyugalmukból.
Nem kedvelte őket különösebben. Halkan igyekezett a megbeszélt hely felé, a cél a bejárati csarnok lett volna, mert hát mi más is fogadhatná az éppen megérkező diákokat, mint egy kisebb beltéri medence, nem igaz?
A zsebéhez csúszott a keze, hogy biztos lehessen benne, nem felejtette a szobájában a -gyakorlatilag- legfontosabb segédeszközét a mai művelethez; a pálcáját. A szőke lány nem rajongott különösebben a felügyelőkért, ahogyan senkiért sem, aki a minisztérium hatáskörébe tartozott. Annyiszor citálták már be kihallgatásra, hogy zsigerből gyűlölt mindent, aminek köze volt hozzájuk. Csak mert az apja áruló. Mert bűnöző. Ezért miért őt büntetik? Mert szereti az apját? Éppen itt volt az ideje egy kis visszavágásnak.
Szofi meghúzta magát az árnyékban, addig, amíg biztossá vált benne, hogy mindössze a navinés posztol a csarnokban. Kissé csalódottan konstatálta, hogy bármennyire is igyekezett, továbbra sem ő a pontosság bajnoka, miközben a lány felé vette az irányt.
- Minden megvan? -érdeklődött apró mosollyal, ahogy mellé ért.
Ez az egész helyzet olyan volt, mint egy elfuserált akciófilm. Ők ketten éppen igyekeztek egy üzletet nyélbe ütni, miközben akárki észrevehette volna a mesterkedésüket. Nem a legjobb forgatókönyv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 1. 23:03 | Link

Szofi

Ezaz! Egy rellonosra volt csak szüksége ahhoz, hogy igazán feldobják a diákok napját egy kis beltéri árvízzel. Nem kellett más segédeszköz ehhez a kis akcióhoz, csupán pálca, meg némi kreativitás így, ebéd közben. Még jó, hogy ő előtte evett, mert most ami ramazuri itt lesz, hát kell hozzá valamennyi energia, hogy mindezt véghezvigyék.
A vörös unikornislánynak semmi baja nem volt ugyan a felügyelőkkel, azonban egyszerűen unta már a sok besavanyodott arcot, akik állandóan azon nyavalyogtak, hogy jaj, felügyelők így, felügyelők úgy, micsoda szemétség, hogy nem csinálhatnak semmit, bla-bla-bla. Hát kérem szépen, micsoda hozzáállás ez? Szegény felügyelők egész nap az akták előtt kuksolnak, a fülledt irodájukban, és még csak lehetőségük sincs egy jó műsort végignézni, mert mindenki parázik tőlük.
Eljött a pillanat. Előbújt a rejtekhelyéről, és örömmel konstatálta, hogy Szofi hellyel-közzel pontosan érkezett. Öt perc még nem a világ vége.
- Persze. Készen állsz? – húzta ördögi vigyorra a száját, olyasmire, amitől a legtöbb ember zsigerből frászt kapott, és simán ráküldött volna egy rakat dementort minimum, ha nem magát a halálos átkot élből. Mondjuk ahhoz nagyon pipának kellett lennie az illetőnek, hogy Natit más síkokba kívánja…
Hát most tuti lesz pár ember, akik kanál vízben meg tudnák fojtani, nem mintha amúgy nem lenne elég ellensége, van hát, hiszen Csermey-csemete. A könyvtárba gyakorlatilag a büntetőmunka óta nem tette be a lábát, és hát… ja, nem volt egy jó élmény találkozni a morcos tekintettel, hogy „Már megint egy Csermey, remélem, te nem teszed tönkre a berendezést taroló-átokkal”.
- Ebből oltári nagy cirkusz lesz, az tuti - tiszta sor, ehhez még jövendőmondónak sem kell lenni, hogy bárki megjósolja a beltéri, túlméretezett pocsolyával járó következményeket. Cserébe ő még a csarnokhoz vezető folyosókon a páncélokat megbűvölte. Nem volt könnyű megtanulnia ezt a bűbájt, most már egész tűrhetően alkalmazza. Olyanra, amire nem kéne. Hát igen, az unalom nagyon nagy úr tud lenni, főleg, ha nem egy magolós, vizsgára tankönyvheggyel készülős típus az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 2. 11:13 | Link

Nati

- Tökéletesen. -felelt a szőke halvány mosollyal.
Az a tény, hogy éppen ebédidő volt éppúgy segítette őket, mint hátráltatta Az előnyei közé tartozott, hogy valószínűsíthetően senki sem akar majd épp akkor átsuhanni a csarnokon, amikor a két lány belső kacsaúsztatóvá varázsolja, ugyanakkor épp ez volt a hátránya is. Nem nagyon volt hová eltűnni, ha véletlenül rajta kapják őket; ennek pedig elég nagy esélye volt, elvégre a felügyelők állítólag mindenhol ott vannak.
- Nyilván. De ettől még jól fogok aludni. -rántotta meg a vállát Szofi. - A páncélokat te bűvölted meg? Remek munka.
Szofiát sem kellett félteni, ha arról volt szó, hogyan kell belekeveredni valamibe. Az első éveiben a Beauxbatons-ban ő maga volt a mintadiák. Komoly fegyelmet tanult otthon a balettórákon és igyekezett aszerint is viselkedni. Mindenkivel kerülte a konfliktust, csak a tanulással foglalkozott és többnyire a legjobb modorát kaparta elő reggelente, még akkor is, ha éppen szívesebben verte volna bele az előtte ülő fejét a padba. Aztán ezeket a hajlamait Daion vezette le, de ez már egy másik téma.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, bekeveredett egy nem éppen hozzá hasonlókból álló társaságba és sokkal jobban élvezte azt az életmódot, minthogy a tanulásra koncentráljon. Ezt az egészet már csak tetézte, hogy az apja lelépett a minisztériumból és állítólag sötét ügyletekbe keveredett, a szőkét meg folyton kihallgatásokra rángatták. A törvény és ő innentől kezdve külön utakon jártak. Gyűlölt mindent, amit a minisztériumhoz lehetett kötni.
A vörösre pillantott és előhúzta a pálcáját a farzsebéből.
- Ha elkapnak, akkor ez az egész csak egy baleset volt, rendben? Nem mintha nem akarnék vele eldicsekedni és nyilván el sem fogják hinni nekünk, de látni szeretném az arcukat, amikor tudják, hogy hazudunk, mégsem mondunk semmit. -villant meg egy féloldalas görbület a lány arcán.
Jobb kezét Nati felé nyújtotta, hogy biztos lehessen benne, egyetértenek és megkötik a némasági fogadalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Az érkezés napján
Írta: 2016. június 2. 12:58
| Link



A hatalmas, igazi vagány kastélyhoz méltó bejárati ajtó két szárnya egy pálcamozdulatra, dörrenve tárul fel az elégedetten vigyorgó, jólfésült fiatalember előtt. Szemeit fekete napszemüveg takarja, arcát néhánynapos borosta hivatott még markánsabbá tenni. Bal keze farmernadrágja zsebében pihen, míg a jobbjában tartott pálcával a mellette lebegő, egymásra pakolt ládák és bőröndök felé int, hogy azok akaratának szó nélkül engedelmeskedve lassú tempóban elinduljanak előtte. Mielőtt azonban követné őket, még egyszer hátranéz válla fölött, vet egy utolsó pillantást az idáig megtett napsütötte útra, de ahelyett, hogy döntésének súlyán kezdene gondolkodni, inkább visszafordul, és az öreg épület ódon illatát mélyen magába szívva belép a csarnokba.
- Üdv újra, iskolapad – suttogja maga elé, s a mögötte becsukódó ajtó közelében ismét megáll. Egyébként sem szokása túlaggódni vagy elsietni iskolai dolgokat, de most, hogy fogalma sincs, merre induljon, végképp ráér. Egy higgadt fejmozdulattal elpillant először balra, szemrevételezi a kviddicskupát, majd jobbra fordulván szembetalálja magát a házkupával. Nos, azt már most világosan látja, hogy ő egyik elnyeréséhez sem fog túl sokat hozzátenni. A Roxfortban sem szakadt meg soha, nem itt fog beleizzadni a munkába. Sorry, Levita. Majd hozzászoktok.
Finoman sóhajtva felpillant a telefestett mennyezetre, tekintete végigszalad a festményeken, majd megunva a bámészkodást csakhamar visszatér bőröndjeihez. Int nekik, mire azok újra útnak indulnak, és ő követve őket elhalad néhány hangosan viháncoló diáklány mellett. Hála a szemeit takaró sötét lencséknek, szabadon nézelődhet, most viszont csak éppen vet egy-egy trükkös pillantást feléjük. A lépcsők felé sétál, csomagja mozduló pálcájának eleget téve már emelkedik is.  
Egy lépcsőfok, két lépcsőfok. Ajkai dúdolásra nyílnak, közben számolja a megtett fokokat és hallgatja a csarnokban visszhangzó beszédfoszlányokat. Elhalad tanárok és diákok mellett is, nem izgatja magát különösebben, nyugodtan szedi a fokokat. Az őt nézőben könnyen magabiztos, határozott alak benyomását keltheti, aki pontosan tudja, mit akar és hova tart.
Nyolc, kilenc, tíz.
És vissza.
Egy korlát mellett ülő szőke lány mellé lépdel vissza, egyik lába lejjebb, másik lába egy fokkal feljebb dermed mozdulatlanná. Bőröndjei már valahol a lépcsőfordulóban várakoznak, pálcát tartó keze kinyújtva maradt. Izgatottságtól megcsillanó szemei a lány lábairól egészen arcáig kúsznak, és a gondolat, hogy ismeri őt valahonnan, a látottak alapján egyre erősebbé válik. Amint észhez tér, pálcáját egy elegáns mozdulattal zsebébe csúsztatja, majd felszabaduló kezével először csak feljebb tolja, végül le is veszi szemüvegét.
Tekintete újra végigszalad a másik alakján. Kezd egészen biztos lenni abban, hogy ezt a lányt a tévéből ismeri. Aranyvérű lévén egyedül csak mugli barátainál tudja tévézésre pazarolni az idejét, miközben a kanapén henyél, így ez idáig csupán kétféle csatornával volt szerencséje megismerkedni. Hát, az egyik erősen felnőtteknek ajánlott tartalommal bír, a másik pedig a mugli sportok gyűjtőhelye. Többször nézett már futballt és kosárlabdát, de női kézilabdát is volt szerencséje látni. Bingó.
- Téged ismerlek a televízióból – nem sokat teketóriázik, rögtön belevág a közepébe. A tévé szót kissé furcsán ejti ki, ráférne még némi gyakorlás. Kékjeit a kézilabdasztár szemeire függeszti, vonásai meg sem rezzennek. – Szerintem híztál.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2016. június 2. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. június 2. 14:25 | Link


Most, hogy végre sikerült megszereznie a telefonját, amivel az ég egy adta világon semmire sem megy wifi hiányában - a mobilnetet pedig már említeni sem merem -, még otthon letöltött egy rakat játékot, amihez nem kell online lennie. Most épp a bejárati csarnokban várakozik egyik barátnőjére és nagyon elmélyülten öldösi le a zombikat. Meg kell vallanom, hogy különös őt ennyire életidegen szituációban látni. Tudjátok, megszoktam, hogy állandóan valami hülyeségen töri a fejét, mondjuk hogy leöntsön vízzel, alfarhang párnát rakjon alád, kipingáljon vagy csak úgy a létezésével az idegeidre menjen. Ráadásul a karma, bár tönkrement az egyik kedvenc farmerja a gyilkos orrmányos medve incidens alkalmával, megajándékozta helyette egy baromi jó rövid gatyóval, ami kiemeli formás, izmos combjait. Felette egy egyszerű ejtett vállú felső, nyaklánc, kiengedett göndör haj, alig valami smink és egy tornacipő.
Szóval épp tök átlagosan tengeti a mindennapját, ami szürke és sivár, mikor arra lesz figyelmes, hogy valaki figyeli. Merthogy ő csak áll az egyik lépcsőfokon lábait keresztbe téve, belemélyed a telefonba és nem tesz semmit, mégis bekerül perifériájába egy cipő. Megvárja, míg a pálya véget ér, hiszen első a zombik kiirtása, csak utána nyomja meg a lezáró billentyűt, hogy fejét felemelve szembenézzen egy Ryan Gosling hasonmással. Merthogy nemcsak a fiú jött mulgi környezetből, így jah, Hedda is tud egy s mást.
Szóval csak így állnak, szemeznek, szőkénk felvonja fél szemöldökét, hátha ezzel kicsikarhat bármilyen reakciót és akkor... Megszólal. Ó igen, dagad ám a lányom melle, a mája már kétszer nagyobb a megszokottnál. Végre egy földön élő ember, aki megismeri, erről beszélek emberek! A legnagyobb sztárokat mindenhol ismerik, ismétlem mindenhol. Ez az ember tájékozott, rendes fickó. Épp elmosolyodna és szóra nyitná a száját, mikor elhangzik a bűvös mondat. Egyetlen másodperc tizedrésze alatt koccannak össze a fogai és vág olyan fejet, mint aki nem is tudom... Hát szóval ő ilyen fura csontszerkezettel rendelkezik, szóval ahogy a fejét hátrahúzza, hirtelen hatalmas tokája villan és ajkai is ideges csücsörítőprésbe kerülnek. Aztán mielőtt bármi mást tehetne, gyönyörű lendülettel, kézilabdásokat megszégyenítő pontossággal vágja orrba az ismeretlent. Csak úgy a semmiből.
- Nem híztam, hanem izmosodtam, de asszem' most már ezt is tudod. Tapasztalatból tanul a legjobban az ember - megrázza jobb kezét, amivel a csodás találatot bevitte és mérgesen néz az RG hasonmásra. Akárki is ez, elég nagy tahó. Hogy lehet úgy indítani egy beszélgetést, főleg egy nővel, hogy hízott? Van ennek tökéletes esze? Kéri az ostort az élettől (meg Heddától), vagy mi a madárfészek van?
- Egyébként Hedda Jorgensen vagyok, kézilabdás, üdv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Az érkezés napján
Írta: 2016. június 2. 15:35
| Link



A telefont csak azután veszi észre, hogy duplán is végigmérte a lányt - természetesen csakis azért, hogy biztos legyen ráeszmélésében. Hát nehogy már bebukja itt a dolgot! Ha nem is jól, de ismeri ezeket a készülékeket, hiszen az összes mugliszármazású haverjának van, és általuk kipróbált már egy-két népszerű játékot is, de azok nem kötötték le úgy a figyelmét, mint a világháló csodája. Na, arra minden ellenkezés nélkül rátudna függni.
Visszapillant a kézilabdázó ráemelkedő tekintetébe, vár még egy pillanatot, azután megszólal. És kivár. Látni akarja szavai hatását, és csak azután folytatja, hogy a felismert sztár elmosolyodik. Az ő arca azonban ugyanolyan rezzenéstelen marad, semmitmondó szemmel és vonásokkal tesz határozott kijelentést. Valójában nem sértésnek szánja, nem is bóknak, a gondolat egyszerűen csak testet ölt. Megtörténik. Habozás nélkül.
A kézilabdás lány arca azonnal torzulni kezd, amúgy szép pofija furcsa formát vesz fel, amit az egy lépcsőfokkal lejjebb álló Hunter hirtelen nem is tud hová tenni. Az mondjuk leesik neki, hogy noha szavai révbeértek, a címzett nem repes tőlük örömében. Fejét kissé oldalra dönti, ahogy nézi a metamorfmágusokat megszégyenítő szőkét, szemöldökei árnyalatnyit összébb húzódnak. Érzi a vesztét.
- Áú! – akaratlanul is kiszökik száján a felkiáltás, és egy gyorsan múló pillanatra még egyensúlyából is kibillen. Míg jobbjával égő orrához kap, addig balját oldalra nyújtja, és leír vele jó néhány apró kört a levegőben mire visszanyeri balanszát. Megütközve, sőt mi több, megszeppent ártatlansággal néz fel támadójára, homlokát és szemöldökeit mindvégig értetlenül ráncolja.
- Egy aláírás is megtette volna... - mondja orrhangon, ujjaival szorítva a fájó pontot, majd végigsimít szája fölött, így ellenőrizve egyik kedvenc testrészének egészségi állapotát. Szerencsére nem vérzik. - Üdv. Hunter Bailey, bevert orrú újonc.
Tartózkodva figyeli Heddát, ujjai közben zsibbadó tagját masszírozzák. Legalább már tudja kivel kell feltétlenül jóban lennie.
- Mardekáros vagy, mi? - kérdezi, de szükségtelen hallania a választ, biztos abban, hogy beletrafált. A Roxfortos hét év alatt többet lógott velük, mint saját háztársaival, így bőven volt ideje megismerni, megszokni és megszeretni a mentalitásukat.
Félig-meddig félszeg, félig-meddig elégedett vigyorra húzódnak ajkai, és orrát elengedve felpillant a lépcsőfordulóban várakozó bőröndökre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint