SZÉKESFEHÉRVÁR
Az Ombozi birtok
Apa
Szülők,

Csak bólogatok, meg persze kiegészítem azzal, amit én tudok.  Csak beszélek és beszélek, nem bírom abbahagyni. Most könnyű, vagyis könnyebb, mintha sokan hallgatnának, de azért én ezt nem így képzeltem el. Az alap téma sem ez volt, amit valójában meg kellett volna tárgyalni.
Az első reakcióját még némán hallgatom végig, nem akarom én sem félbeszakítani, ha ő sem tette, azonban a második "bekezdés" után már kissé piros pofival, némi csalódottsággal, dühvel és szomorúsággal válaszolok, mindenféle melléktevékenység nélkül.
- Igen, eltévesztettük. Akkor is, amikor visszajöttem. Meg akkor is, amikor lementünk uzsonnázni a tisztásra. Meg akkor is, amikor végre volt elég merszem elmondani, hogy mit szeretnék. És hogy miért nem mondtam addig. És miért nem tettem semmit. És miért vártam annyit, számomra végeláthatatlan ideig.
Felkapom a tálat, amit legszívesebben a fatörzshöz vágnék, hogy apró darabokra törjön. Akkor legalább egy kicsit le lenne vezetve a feszültségem. De nem, én vagyok akkora lüke, hogy semmi ilyet nem teszek. Inkább gyorsan leteszem, kissé talán erősebben, mint kéne, ökölbe szorítom a kacsóim, amin az ízületeim már réges-régen kifehéredtek az erőteljes nyomás miatt. De nekem ennyi nem elég. Ha nem török, nem zúzok, legalábbis tettekben nem, akkor majd megteszem szóban, amit már előre látok, hogy életem egyik legnagyobb hibája lesz.
- És akkor is, amikor a visszaérkezésem után a legelső dolgom az volt, hogy megírtam neked azt a rohadt levelet. Remegő kézzel, de vettem a bátorságot hozzá. Annak ellenére, hogy fogalmam se volt, mi lesz annak a találkozásnak is a vége. Vagy mit fogok hallani. Vagy mit nem fogok hallani. És mindezt azért, mert borzalmas volt kivárnom azt az egy évet, amíg visszajöhetek.
A végére már szinte ordítok, és most kivételesen nem érdekel, ha bárki meghallja. Már szinte fuldoklok a visszatartott könnyeimtől, meg a méregtől, de nekem még ez sem elég. Miért is lenne elég? Ha borul a bili, legalább boruljon rendesen, és folyjon ki belőle minden, aminek ki kell. De legalább kiürül, és mindenki lenyugszik, megnyugszik, és felszabadul egy kicsit.
Hirtelen felindulásból térdelek fel a helyemről, és minden, de tényleg minden érzelmemet, gondolatomat, vágyamat és bátorságomat összeszedve csúszok arrébb, és villámló szemekkel, meg piros arccal vagyok már körülbelül tíz centire az arcától.
Gyáva leszek, vagy nem gyáva? Teszem fel magamban a kérdést, aztán rájövök, hogy alapból gyáva vagyok, mert a tetteimet jelenleg a kétségbeesés és harag vezérli. Mert amúgy tuti nem tenném ezt meg, amit most mégis.
Egyik kezemmel megfogom az állát, de úgy, mint még eddig soha. Az ujjaim határozottak, de fájdalmat biztos nem okoznának. Arra már nem lennék képes. Arra viszont igen, hogy akár akarata nélkül is végrehajtsam.
A következő tettemben már csak az érzelmeim és a vágyam van benne. Teljes mértékig hirtelenjében hajolok oda hozzá, hogy most már egy milliméter se válasszon el tőle.
A körülbelül fél percnyi csókban minden benne van, amit ki akarok fejezni. Szeretet, szerelem, vágyakozás, tökéletesség, boldogság, izgalom, "akarom", gyengédség, erő, majd a vége felé belekeveredik a beletörődés is.
A bennem dúló háború tökéletes kifejezése után csak éppen, hogy egy pillanatra a homlokának támasztom az enyém.
- Itt van a szerinted zárt ajtó.
Azzal elhajolok, leeresztem a kezem mellé, majd elsétálok onnan. És most már az sem érdekel, ha bárki is észreveszi a könnyeim, amiknek nagyon sok oka van. De talán a legfőbb a bizonytalanságé.
A szobámba visszafelé jár az agyam, szinte berontok az étkezőbe, hogy egy szó nélkül menjek fel az emeletre, ahol vár rám egy csomagolás. Kinyitom a szekrényem, és a saját kezemmel kezdek el bepakolni, természetesen elmerülve a gondolataimban, mely csak egyetlen mondatból áll.
Ha ez volt az utolsó, legalább szép emlékeim lesznek.

Székesfehérvár - Ombozi Birtok

Székesfehérvár - Ombozi Birtok

MAGYARORSZÁG MÁGUSFALVAI

TALÁROSTaláros


 

Történelmi áttekintés:
Talárost később alapították a többi mágusfalunál, mivel az alapítói nagyon sokáig megpróbáltak együtt élni a muglikkal, füves asszonyokként, emberekként ismerték őket. Az ország három részre szakadásakor döntöttek úgy, hogy ki szeretnének maradni a mugik harcaiból és biztonságos helyen nevelik fel a gyermekeiket. Történt ugyanis, hogy az általuk lakott Nyírbélteket is feldúlták a török seregek, s majdnem az összes család földönfutóvá vált, a házaikat felégették, a jószágaikat pedig elhajtották. Szerettek volna már meglévő falvakban letelepedni, ám a közelben lévő Szalamandra-Szentegyed nem fogadta be őket, mivel elítélték őket a muglikkal való közösködésük miatt.
Nem szerettek volna túlzottan messzire menni, így a mai Püspökladány közelében, 1529-ben megalapították a falujukat, melynek nem adtak rögtön nevet. Az elsődleges célja az volt az akkori körülbelül 30 embernek, ahogy biztonságban tudhassák magukat, hogy ne kelljen rettegésben élniük.  A falu alapítói között volt egy híres talárszabász is, Veres József, aki híres volt arról, hogy a gyengébb anyagból is minőségi talárt volt képes varrni. Később őt választották meg a polgármesternek- tekintve, hogy azon kevesek közé tartozott, aki képes volt írni-olvasni, s 1567-ben bekövetkezett halála után a tiszteletére Talárosnak keresztelték el a falut.
Az évek alatt a lakosság megtöbbszöröződött, mindenkit szívesen láttak a kis közösségükben.  Egyre jobb és jobb kapcsolatot ápoltak a többi varázslófaluval, sőt néhány külföldi mágusfaluval testvérfalukká váltak, így segítve egymás fejlődését.  A két világháború között több olyan családot fogadtak be, akiknek a biztonságuk érdekében menekülniük kellett a szülőhazájukból.    

Látnivalók:
- A faluban található egy régi ösvény, mely mentén idősebb-fiatalabb fák sorakoznak, szám szerint 6 darab. Ezeket a testvérfalvak egykori polgármesterei ültették, a testvérük pedig a másik városban áll. Az ösvény végén áll egy park, a testvériség parkja.
- Egy régi talármúzeum is talárható a talárszabászat emeletén, melyben 1200-as évekből származó talárok is találhatóak. Nyomon lehet rajtuk követni a divat fejlődését, illetve a talárkészítés rejtelmeibe is bevezetnek Veres József leszármazottjai.


Érdekességek:
- A talárokat külföldre is innen szállítják, olyan híresen jó minőségűek. Különféle bűbájokkal ellátott talárokat, védőkesztyűket gyártanak a vállalkozásban, mely családiból ma már faluszintűre nőtte ki magát, kifejezetten keresik a tehetséges, fiatal szabászokat.
- Nem mindegyik testvérfalut lehet megközelíteni hopphálózaton keresztül, ám Talárosról mind a 6 falu elérhető ilyen módon is.

Szendrei Véda munkája

KUNSZENILA

Kunszenila




Történelmi áttekintés:
Kunszenila valaha egy nyüzsgő, élettel teli hely volt, s bár lakosainak száma soha nem ért el bűvös magaslatokba, de másfél emberöltőnyi ideje még nem gondolták azt, hogy valaha majd magukénak mondhatják az egyben szomorú és megtisztelő címet, ami a legkisebb varázslófalunak jár egész Európában, s ami még szomorúbb; ha nem csak a varázslófalvak listáján nézzük, akkor is valahol a sor végén kullogna. Sok mindennek tulajdonították az emberek és a lakosság nagyon magas számú eltelepülését, de rá kellett jöjjenek, hogy különösebb oka nincsen; egészen egyszerűen senki nem szeretne egy aprócska, a semmi közepén lévő faluban lakni, ahol a vízért is a kútra kell járni.
Az itt élők ma már nem mások, mint a sok-sok évvel ezelőtt itt született boszorkányok és varázslók - szám szerint 12 fő -, akik valószínűleg itt fognak elhunyni, hogy aztán ez az aprócska kis hely örökre megszűnjön.


Látnivalók:
- az ország legnagyobb karácsonyfája
- egy emlékfal, ahova azok nevét vésik fel, akik az elmúlt öt évtizedben távoztak a városból

Érdekességek:
- a nagy kivándorlás az előző nemzedéknél kezdődött, szinte minden fiatal elhagyta akkor a szüleit.
- egy ideig próbálkoztak a falu feltámasztásával, nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, különböző programokkal akarták csalogatni az embereket - sikertelenül
- semmilyen közintézmény és bolt nincsen a településen, és egyedül egy kandalló van rácsatlakozva az országos hopphálózatra, ezen keresztül tud mindenki közlekedni.

Szabó-Kelemen Zsombor munkája

SZALAMANDRA-SZENTEGYEDSzalamandra-Szentegyed

A legtisztább mágusfaluként emlegetett helyiség jelzője nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk.
Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.

A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.

Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő "átkot", de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben.
Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal.
Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?

Dolánszky Alex munkája

ÜSTÖSDÜstösd



Történelmi áttekintés:

A település első írásos említése az 1300-as évek elejéről származik, ekkor költözött az addig lakatlan vidékre (a mai Győrtől kb. 20km-nyire délnyugatra) hat varázslócsalád, köztük Buchmeier Pál is, aki tíz évvel később megnyitotta első üstöntödéjét. Talán ez volt az, ami a falut elindította a gyárvárossá válás útján. 1425-ben itt nyitották meg az ország első mágikus édességgyárát, majd ötven évvel később egy játékgyárat is, bár akkor még mind a kettő céhes formában működött. Az ez után következő évszázadokban sokan azért költöztek az időközben várossá terebélyesedett Üstösdbe, hogy céheket, majd később manufaktúrákat és gyárakat hozzanak létre, vagy ezekben dolgozzanak. Mivel a települést a kezdetektől fogva álcázóbűbájokkal védték, nyugodtan fejlődhetett a mugli háborúktól mentesen. Virágkorát az 1800-as évek végén élte, ekkor vált világhírűvé a város hatalmas piaca, ahol a pletyka szerint minden megtalálható.
Az 1900-as évek elején a bűnözés elharapódzott a városban, egy híres banda a félvérek és a muglik kilakoltatását követelte, céljukat zsarolással, kínzásokkal és gyilkosságokkal akarták elérni. 1940-ig több, mint 230 ember hagyta el a települést, de a banda tagjait csak húsz évvel később tudták elfogni. Azonban az alapítóról sosem tudtak meg semmit. Sokan úgy gondolják, hogy később új tagokat toborzott, és így a csoport a mai napig tevékenykedik.
Manapság viszonylag kevesen lakják a helyet, és nem is vonzó az új lakóhelyet keresők körében, de turisták gyakran megfordulnak a városban. A város régi pompáját nem sikerült helyreállítani, de erre próbálkozások az utóbbi években is voltak.

Látnivalók:
- A bevásárlónegyed, a város leghosszabb utcáját foglalja magában. A régi céhek maradványaiként kisebb-nagyobb boltokat találunk itt, melyekben csupa minőségi, kézzel készített terméket vehetünk. A boltok többsége a külföldi megrendelésekből él meg, mert már nincs akkora forgalom, mint a város fénykorában.
- Az ország legnagyobb mágikus piaca, mely minden hónap harmadik vasárnapján a főtéren található meg. Hajnaltól késő estig a legkülönfélébb árusok portékái közül lehet válogatni, bár azért mindent nem árusítanak.
- Játékmúzeum, ami a régi játékgyár épületéből lett kialakítva. Tizenkét szobában mutatják be a régi és új idők mágikus játékait, valamit egy helyiséget a muglik által kedvelt játékoknak is fenntartanak. A látogatás alkalmával mindent ki lehet próbálni, bár néhány dolgot csak felügyelet mellett.
- Az édességgyár, ahol magyar mágikus édességeket lehet megkóstolni, és megtudni, hogyan készülnek.
- Az öntöde, egészen pontosan a régi üstöntöde, bár csupán egy része szabadon bejárható, hiszen itt még ma is folyik termelés.

Érdekességek:
- A bevásárlónegyedben sok külföldi cég kisebb üzlete is megtalálható
- A gyáraknak köszönhetően a település levegője füstös, az eget ritkán látni miattuk, ezért mindig félhomály uralkodik a városban.

Merkovszky Ádám munkája

SZALAMANTONSzalamanton


Történelmi áttekintés:

A történet szerint évszázadokkal ezelőtt élt egy velejéig romlott, gonosz varázsló, aki eltökélte, hogy minden muglival végez és, amikor ez megtörténik, a varázslók végre békében élhetnek.
Ezt azonban már az akkori varázslók többsége sem nézte jó szemmel, pedig azokban az időkben még sokkal többet jelentett az úgy nevezett tiszta vér és a varázslóönérzet. Végül a mágust a Balaton északi partjának nyugati csücskében sikerült bekeríteniük, és megölniük. Ekkorra azonban már több száz mugli áldozata volt gonosz tetteinek, és a közben mellé szegődött híveinek. A végső csatában tíz hős mágus – 6 varázsló és négy boszorkány vesztette életét. Állítólag, amikor az ártatlanok kiontott vére a földre hullt, ott kinőtt egy virág, melyet később nagyezerjófűnek neveztek el, mai ismertebb nevén ez a boszorkányfű.



Az egykori csata helyén még ma is áll a hősök emlékműve – ez a város egyik terén található meg, a megölt muglik sírjaival együtt. A tíz hős sírja is megtalálható még, folyamatosan gondozzák őket és évente egyszer, május 7-én meg is koszorúzzák.
Ennek közelében lelhető fel Szalamanton falu, amely viszonylag új település, az 1600-as évek végén hozták létre. Mivel a falu a Balaton partján áll, ezért az itt élők elsősorban a turizmusból élnek, híresek a fesztiváljaik, és több közismert személyiség is Szalamantonban telepedett le.
A falu összetétele vegyes, bár legfőképpen félvérek lakják. Főszezonban főleg külföldi turistákkal találkozni a település utcáin, ellenben télen alig lézengenek emberek a faluban.
Bűnözés szinte nincs, az egyik legbiztonságosabb mágusfalunak nevezhető, ami köszönhető a Balatoni javító-nevelő intézet, valamint a bíróság közelségének, hiszen ezek miatt az aurorok gyakran megfordulnak Szalamantonban.

Látnivalók:

- A hősök sírjai, valamint a csata emlékműve, illetve a közelében épült múzeum, amely bemutatja, hogy mi történt akkor régen
- Az ország fiatalkorú bűnelkövetőkre szakosodott mágikus bírósága ebben a faluban működik, szinte az összes fontosabb ilyen típusú tárgyalás itt zajlik le.

Érdekességek:
- A Mirákulum nevű cirkuszi társulat központja, elsődleges előadóhelyük
- Mágikus Dallamok Napja fesztivál helyszíne
- Itt rendezik meg a Hőhűtő hetet
- Bűbájos Bálint-napi mulatságok helyszíne
- A Balaton közepén található a fiatalkorúak javító-nevelő intézete, ahová Szalamantonból szokták átszállítani a rabokat

Merkovszky Ádám munkája

CSERMELYMENEDÉKCsermelymenedék



A menekültek eldugott varázslófalva


Történelmi áttekintés:

Ez a helyiség valamikor a muglik két nagy világháborúja között jött létre. Eleinte csak pár varázslócsalád menekült fel az Északi-középhegységbe a pusztítások elől, hogy mágiájukkal feltűnésmentesen megvédjék családtagjaikat, később többen is csatlakoztak a csoportosuláshoz, így elég változatos manapság is a lakók nemzetisége. A mugliriasztó bűbájok segítségével tökéletesen el tudtak együtt rejtőzni, s egy összetartó közösségben építgették-szépítgették településüket.
A községben működött egy igen fejlett aurorképző intézmény is, de a 18 évvel ezelőtti nagy aurormészárlás után, - amit környékbéli sötét varázslók követtek el -, a hely bezárt, az épület azóta is üresen áll, a gyereket rémisztgetik vele rémtörténet gyanánt.


Látnivalók:
- Csermelymenedék nem az a falu, ahol annyi mindent nézegetni lehetne, de a helyiek nagyon büszkék a patak tisztaságára és a hidaktól varázslatossá tett hangulatára.

- A falu egykori aurorképzője bezárás után is vonzza még az arra tévedő turistákat.



Érdekességek:
- Alapvetően a Hosszú-völgyi-patak két felére építkeztek, romantikus hidak kötik össze a két oldalt.

- Érdekes, hogy manapság még a fiatalok sem nagyon hagyják el ezt a nyugodt környezetet, ha ki is repülnek a családi körből, idővel úgy is visszatérnek.

- Mivel sokféle mágus gyűlt itt össze, nincs a falunak konkrét iparága, mindenki értett valamihez, ami később azzá fejlődött ki, hogy az évek alatt önellátóvá váltak.

Vikohino Thaihasy munkája

ÓKÍGYÓS

Ókígyós

Fekvése: Újkígyós, Szabadkígyós és Kétegyháza háromszögében
Jogállás: Falu
Polgármester: Vámos-Monori Krisztina
Lakosságszám: 586 fő
Ismert családok: Keserű, Monori

Történelmi áttekintés:
Ókígyós város egy békés megyei, mágusok lakta település, ami közönyös egyszerűséggel marad elrejtve a kíváncsi varázstalan szemek elől. Az erdők és szántók közt régi, elhagyatott romkastélyok és várak maradványai bukkannak ki a földből, ezeken iskola után a környék gyerekei szinte mind összegyűlnek bandázni sötétedésig. Befelé haladva egyre kisebb telkeken állnak már a házak, a faluközpontban pedig az egy-két emeletes épületek is megjelennek. A cakkos-cifra macskakövek kanyarulataiban álló üzletek kirakataiban a legkülönfélébb termékek kelletik magukat, a felső erkélyekről burjánzó mágikus növények kígyóznak az üvegblokkok elé.

A faluban élők a többi mágustelepüléshez hasonló módon küzdenek az elnéptelenedéssel, ahogy évről évre egyre több fiatal költözik nagyobb mágusvárosokba a boldogulás reményében. Mezőgazdasági vívmányai mára elvesztették eredeti bájukat, minden, amivel réges-rég előrukkoltak, mára még a muglik körében is elterjedt találmánnyá vált. A lakosság jelentős része a mai napig növények, varázsnövények termesztéséből él, de jelentős a kőmíves, asztalos, fém- és bőrdíszműves tevékenység is. Az Ókígyósi Általános Iskolához tartozó üvegházban (mely leginkább csak névleg képezi részét az iskolának, gyakorlatilag a diákoknak nincsen bejárásuk az épületbe) rengeteg különleges és érzékeny kezelést igénylő növényfaj lelhető fel, melyet előre egyeztetett időpontban, tanulmányutak során akár Bagolyköves, akár Egyetemi hallgatók is látogathatnak.

Alig pár évvel ezelőtt, korábbi polgármesterének (és szám szerint 17 unokájának) hála, új látványossággal bővült a környék látképe, a hivatal pedig nem titkoltan bízik abban, hogy fellendítheti a környék nappali turizmusát is. Az Óriáskígyó Vidámpark tárt karokkal és kapukkal várja varázslatos látogatóit, akik az Alföld látképe fölé nyúló attrakciókon kicsit kiesnének a hétköznapok szürke monotonitásából. Aggodalomra semmi ok, a játékokból nem fognak.

Érdekességek:
Polgármesteri címe már több mint 200 évre visszamenően ugyanazon család női tagjai között öröklődik. A Monori család lánygyermekei születéskor csak egy vezetéknevet örökölnek, házasságukkor pedig csupán részlegesen veszik fel férjük családnevét. Bár hivatalosan négy évente tartanak polgármesteri választásokat, a már említett időszakban összesen 4 olyan szavazat érkezett, amelyet nem a Monori család valamely jelöltjére adtak le. Kékes-Monori Erzsébet után Vámos-Monori Krisztina vette át a polgármesteri címet lánya, Monori Heléna születése után két évvel. A Postához kapcsolt irattárban bárki számára elérhető a helyiség történelmével fogllakozó könyvek tára, ugyanígy a törzslakosok családfáinak miniatúrája is.
Az országos hopp-hálózatra a Kerek Nyereg biciklibolt kandallói lettek rákötve, és bizony nem kis meglepetést okoz ez a mai napig mindenkinek, aki első ízben látogat el a faluba és landol a zsúfolt üzlethelyiségben.

Látnivalók:
Bolond Boszorka Bájitalbödön
Édes-Keserű Fajátékbolt
Faragatlan Füvészkert
Óriáskígyó Vidámpark
Ókígyósi Általános Iskola - Üvegház

Zippzhar Mária Stella munkája

Írország - Ardmore

Egy különleges útinapló margójára


 A szirt szélén állva karomat enyhén már gömbölyödő pocakom köré fonva állok. Előttem a tenger mögöttem a zöld dombok ölelte vidék. Hajnal van, a szél lágyan leng körül és simogatja arcom, ahogy a víz felől érkező sós permet is egyként vele. A nap kelet felől lassan bújik az ég felé, ahogy szerető párjához édesdeden. Magam vagyok, szeretek egyedül sétálni és közben gondolataimon mint csónakon sodródni messze-távol a nyüzsgő világtól.
 Mostanság sok bánat és sok öröm ért, s most és itt jött el az ideje, hogy magamban rendezzem ezekből adódó érzelmeimet. Sikerült is talán, mert már nem fáj semmi és mosolyogva nézem a tájat, ahová mindig is visszavágytam. Gyermekként éltünk itt úgy egy évet, de már akkor megfogadtam, hogy eljövök újra és beváltottam ígéretemet. Bakancslista, volt, van és lesz is. De már sok dolgot kihúzhattam róla, ami jó.
 Ádám még aludt amikor kiléptem a kis házból, amit egy domb tetején vettünk ki nem messze innen. A karját féltőn körém fonta, alig tudtam kikecmeregni az ágyból, de szerencsére nem ébresztettem fel. Egy cetit hagytam a párnán, hogy aggodalmát,ami mostanság egyre erősebb valahogy lenyugtassam. Kellett egy sóhajnyi magány, egy könnycseppnyi igazi magány, amit én választottam.
 Egy dal jutott az eszembe, amit nem régen hallottam először és azóta az elmémben motoszkált, nem hagyott nyugodni. Nem tartva a lámpaláztól elkezdem dúdolni, ám alig hagyja el ajkam az első pár akkord távolról, mintha csak kíséretet akarna adni, egy furulya szólal meg mögöttem. Hátrapillantok gyorsan, de egy lélek sincs az ég egy adta világon rajtam kívül a vidéken. Nem ijedek meg, hiszen ez a varázslatos Írország, ahol mindennaposak a rejtelmek és az apró csodák. Folytatom hát tovább a dúdolást és élvezem a végtelen nyugalom eme véges és értékes pillanatát. Közben eszembe jut egy ötlet, amire remélem Ádám is helyeslően reagál majd, ha felvetem neki.

ilyennek láthatják a minisztériumot a muglik


így néz ki a valóságban



EMELETEK, OSZTÁLYOK: KATT

Földszint:

• Recepció
• Biztonsági Őrszolgálat

1. szint: Miniszteri Hivatal:

• Mágiaügyi miniszter
• Miniszteri Hivatal államtitkára
• Miniszteri tanácsos
• Miniszteri Titkárság

2. szint: Varázsbűn-üldözési Főosztály:

• Auror Parancsnokság
• Varázsbűn-üldözési Kommandó
• Végrehajtási Szolgálat
• Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztály
• Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály
• Varázshasználati Főosztály
• Mágiai Vizsgahivatal
• Tárgybűvölésügyi Ellenőrző és Nyilvántartó Hivatal
• Animágus Nyilvántartó Iroda

3. szint: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya:

• Varázsbaj-elhárító Osztag
• Amneziátor Parancsnokság
• Muglimagyarázat Szerkesztő Bizottság
• Félrevezetési Ügyosztály
• Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatala

4. szint: Varázslény-Felügyeleti Főosztály:

• Bestia tagozat
• Mágus-Kentaur Kapcsolatok Hivatala
• Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottság
• Vérfarkas Nyilvántartó- és Befogó Egység
• Sárkányügyi Kutató- és Ellenőrző Központ
• Értelmes Lény tagozat
• Mágus-Kobold Kapcsolatok Hivatala
• Házimanók Áttelepítése Részleg
• Vérfarkassegítő Iroda
• Szellem tagozat
• Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

5. szint: Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya:

• Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
• Nemzetközi Varázsjogi Hivatal

6. szint: Mágikus Közlekedésügyi Főosztály:

• Hop Hálózati Felügyelet
• Seprű-ellenőrzési Hivatal
• Zsupszkulcs Felügyelet
• Hoppanálási Vizsgaközpont
• Mágusszövetség Magyarországi Hivatala

7. szint: Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztály:

• Magyar Kviddicsliga Központi Irodája
• Bizarr Találmányok Szabadalmi Hivatala

8. szint: Tárgyalótermek

9. szint: Igazságügyi és Belügyi Főosztály

• Belső-ellenőrzési ügyosztály
• Gazdasági Ügyekért Felelős Iroda
• Igazságügyi Hivatal
• Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek
• Jogszabály-előkészítésért és Jogalkotásért Felelős Bizottság

Alagsor: Rejtély- és Misztériumügyi Főosztály

Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály
"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Készségesen végighallgatta amit Riell mondott, de nem volt hozzáfűznivalója. Igazából elmondhatta volna, hogy számára még az sem volt nagy megrázkódtatás, hogy kiderült, varázsló, hiszen a testvéréről már előbb kiderült és nem volt számára nagy szám, hogy neki is ereje van. Valójában sosem irigykedett Tristanra ezért, Nath sokkal földhözragadtabb volt ilyen tekintetben, még ha el is fogadta, hogy létezik ilyesmi, annak ellenére sem vágyott rá igazán már nyolc-kilenc évesen sem, és hogy mégis így esett, azt is csak vállrándítással fogadta el. Az elemi mágiának felnőttebb fejjel már tudott örülni is, eleinte nagyon bírta a dolgot, most viszont már csak púp a hátán. Neki maximum az jutott néha eszébe, hogy jobb lenne muglinak lenni, mert noha már legalább valami bimbózó motivációja volt a jövőt illetően, de ez még koránt sem volt cél. Ahogy ezidáig soha semmi.
És aztán újabb szavak következtek, újabb mondatok és gondolatok, Nathaniel pedig egyre inkább magába burkolózott. Nem akarta ezt az egészet megbeszélni ezzel az idegennel. Nem akart itt lenni sem igazából, sem pedig azt, hogy bárki is megmondja neki, hogy mit kell tennie, vagy hogy kioktassa őt, és bármennyire is igyekezett, hogy ne látszódjon rajta, biztos volt benne, hogy kiültek az arcára a gondolatai, ő egyszerűen olyan típus volt.
Megint nem válaszolt. Nem tetszett neki az irány, amerre haladtak, és mivel továbbra is biztos volt benne, hogy nem akasztották csak úgy valakinek a nyakába anélkül, hogy beszámolót adtak volna neki a történtekről, nem is értette az egészet. A pohár pedig akkor telt be, mikor ennek ellenére a férfi kerek-perec rákérdezett a dologra.
- Már elnézést, de ehhez az ég világon semmi közöd - közölte villámló tekintettel még a testbeszédével is szinte falat vonva kettejük közé, minden rezzenésével azt sugallva, hogy ha folytatják a kérdezősködést, annak nem lesz jó vége. Most még nem volt hangos, visszafogta magát, de ez érzékeny pont volt számára, kellemetlen téma, és baromira nem akart belemenni. Nem most, nem itt, nem vele.

Írország - Szerelmem <3

Írhon - Ádámom

 Ajka a nyakamhoz ér, átjár az a jóleső bizsergés ami hónapok óta mindig. Örülök, hogy utánam jött és most átölel. Szemem  a tengerre függesztem, miközben köszönök neki, majd elmosolyodom, hogy azután kisvártatva elé tárjam az imént elmémből kipattant ideát.

- Neked is szépet, Álomszuszék...Házasodjunk össze! Itt, ma vagy holnap! Tudom korán van és még kávét sem ittál, de ennél szebb hely és jobb alkalom sosem adódhat. Csak mi ketten, semmi cicoma és családegyesítés...

 Felé fordulok, hogy lássam vajon sokkot kapott-e vagy sem és, hogy pillantásom erejével hassak rá, persze csak finoman lágyan, hiszen a szabad akarata fontos nekem és tiszteletben tartom azt is, ha nemet mond.
 Sosem vágytam nagy esküvőre, erről látott álmaimban is inkább megszöktem a férjemmel a násznép elől és elszáguldottunk egy motoron a naplementébe úgy menyasszonyi és vőlegényi díszben. Így hát adta magát a dolog, hogy ha már itt vagyunk miért ne válthatnám valóra egy részét álmaimnak.

- Azt hiszem, most aztán elvetettem a sulykot. Ramóna elájulna ha nem lehetne örömanya, ahogy az Apám sem repesne, hogy nem ő vezetett oltárhoz, de ez a mi életünk...

 Mondom halkan és nagyon, nagyon óvatos hangon mert mindkét említett arca megjelenik lelki szemeim előtt, ahogy közöljük velük, hogy már házasok vagyunk. Persze látom kedves öcséim elfojtott vigyorát is és Ádám Apjának helyeslő arckifejezését is és persze Anyuét.
 Ő tudja mi ebben a kérdésben a véleményem és mint eddig mindenben ebben is a pártomra állna a konokokkal szemben, de majd kiderül mi lesz, ha Kedvesem végre felocsúdik és válaszol. Gyomromat enyhe görcs rántja meg, és az a bizonyos émelygés is elfog kissé, de legyőzöm mindkettőt.

AZ ESKÜVŐ
Róma, Loveguard Birtok, a házban egy szobában
2014. 06. 14. 14:15

Az esküvőnk
Róma, Loveguard birtok
2014. június 14.
Ikrek
A ruha, és a csodahaj

Eljött a Nagy nap. Az esküvőjét minden lány tökéletesnek képzeli el, és igyekszik olyan szervezőbrigádot felfogadni, akik mindenben a kedvére tesznek, hogy ez az Ő tökéletes napja legyen. Na, hát ez több esetben is eltér attól, mint amilyen a Loveguard-Földesy esküvő. Az első eltérés az, hogy Mira a szervezésben nem sokat segíthetett, csak az elején. Aztán ahogy kiderült, hogy terhes, Kristóf már nem hagyta neki, hogy újabb idegeskedésnek tegye ki magát, és baja legyen a két kis ikernek. A vőlegény nagyon kitett magáért az utóbbi hónapokban. Egyszerre volt négy helyen, és csinált hatvanféle dolgot, és még mindig nem zavarodott bele. Főnyeremény.
Az esküvőt szépen meg is szervezte, csak azzal nem számoltak, hogy ez az a stresszes nap, amikor jó meginni pár nyugtatófőzetet, mert az lesz, ami Mirával...
Egész éjszaka nem aludt, részben a háromhetes kisfiúk miatt, részben meg hát amiatt, hogy már javában kattogott az agya, és hajnalban már az erre felbérelt emberek elkezdték felállítani a díszítéseket, meg mindent ami kell. Ébreszteni sem kellett, Krisi előtt felkelt, és lezuhanyozott, hogy ezzel is előrébb legyen. Muszáj volt valami ételt kétszer is magába tuszkolnia a kicsik, meg az ájulás elkerülése végett, de alig várta, hogy ott üljön a szobájában, és az utolsó simításokat végezzék rajta.
A sminkes és a fodrász egymást váltva dolgoztak, varázsolták gyönyörűvé a feketeség egész fejét, mindeközben Mira próbálta elkerülni, hogy lebőgje a szemfestékét. A gyomra görcsben volt, és az sem segített ezen, hogy mellette pár méterrel Ali próbálta nyugtatni keresztfiát, Domit, amire persze Valentin is rákezdett.
- Add nekik a cumit, attól elhallgatnak - szólt oda fáradtan barátnőjének.
A sírás nyöszörgéssé csendesült, az ajtón kopogtattak. A virágokat intéző nő lépett be, maga előtt lebegtetve a koszorúslányok, és a menyasszony csokrát. Ezt Amira a tükörből látta meg, de olyan gyorsan állt fel, mintha végig ott lett volna, a nő előtt.
- Kisasszony, megho...valami baj van? - ijedten pillantott a lányra, ugyanis egy cérnaszálra volt tőle, hogy Amira megölje pusztán a szemeivel.
- Valami baj?! Ez mi a varangy? Mintha a fiaim pelenkáját fűzték volna a csokorba - hangját csak egy kicsit emelte fel, esze ágában sem volt kiabálni, de érezni lehetett az élt benne. Mielőtt még bármi mást mondott volna, az anyja megragadta a nő vállát, Aliyaah pedig a menyasszony kezét, ezzel szétválasztva őket.
- Ali... - lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Nem akart sírni.
- Mi a bajod Mirus? Mindjárt hozzámész álmaid férfijához - Aliyaah volt jó ideje a lány Nagy Ő-je, csak lányban és barátként, így a szavaira kicsit megnyugodott, és elmosolyodott. Karba tett kezekkel nézett körbe a szobában, az órára pillantva. Kettő óra.
- Ó Merlin, negyed óránk van, és még a ruhám sincs itt, se a gyerekeké...köntösben kell az oltárhoz mennem? - soha nem látszott még ennyire kétségbeesettnek. Csodaszép volt, a szemén mégis csak a riadtság tükröződött.
A szobájában ki és be futkostak az emberek, a sminkes, a fodrász, a virágos, a családtagok...egy perc nyugta se volt a lánynak, és még azt sem hagyták, hogy a kezébe vegye a fiait, akik torkuk szakadtából üvöltöttek már. Érezték ők is a feszültséget az anyjukon, aki nem ment abba bele, hogy ők a saját szobájukban várják meg, és majd lent láthatja őket.
Se Ali, se Mich nem tudták teljesen lecsillapítani őket, és a menyasszony is egyre idegesebb volt, mert már eltelt negyed óra, lassan kezdeni kell, de ő még mindig ott ül egy köntösben, míg a koszorúslányok már régen a ruhájukban mászkálnak. Fél három előtt tíz perccel nyitott be a szobába Mira apja és Maxie, akik egy dobozt, és három eltérő nagyságú ruhás zsákot vittek be. Ebben rejlett a kis Nóri, Daniel, az ikrek, és Mira ruhája, amiket a szabó az utolsó pillanatra hagyott.
- Visszük a gyerekeket, te pedig segíts a lányomnak az öltözésben, rendben? - Eric kérdőn pillantott Alira, majd kivitték a kisfiúkat, Nóri és Daniel pedig a folyosón vártak. A feketeség egészen addig a kedvesétől kapott nyaklánccal szórakozott, míg barátnője ki nem csomagolta a gyönyörű ruhát.
- Remélem, hogy ezzel nem lesz baj, különben nem tudom mit csinálok - mondta egykedvűen, aztán odasétált, hogy megnézze a ruhát. Mosoly ült ki arcára, pontosan olyan, mint ahogy elképzelte.
A tükör előtt állt, talpig fehérben, lábán a magassarkú szandáljával, és a hasát behúzva hagyta, hogy kissé rángassák a fűző megkötése miatt. Végig bámulta magát, de csak az ismeretlen ürességet látta a szemében. Leblokkolt. Az a reccsenés zökkentette ki, amit a háta felől hallott. Szemei kikerekedtek, a tükörből látta, hogy tanúja szemei szintén.
- Ne, mondd, hogy nem...ne... - mereven nézett előre, és már nem tudta megállni, hogy el ne sírja magát. A kezét az arcához emelve potyogtatta könnyeit, és a mellette levő fotelra rogyott. Már nem tudta a két kezén sem megszámolni, hogy hány hiba, vagy feszültségkeltő pillanat volt ezen a napon. Újabb percek teltek el azzal, hogy a menyasszony telesírta a zsepiket, de eközben a ruha ügy simán megoldódott, csak Ali pálcájára volt szükség. Még néhány mély levegő és szipogás, és Mira újra tükörbe nézett. A sminkje egy cseppet sem kenődött el, de nem látta magát olyannak, mint ahogy elképzelte. Boldognak.
A szoba ajtaja elől hangos vitatkozás, és babasírás hangja szűrődött be. Amira ezzel már nagyon felhúzta magát, és az ajtót kivágva lépett ki az apja elé, aki az anyjával és Daviddel vitatkozott, kezükben a síró Domival.
- Add ide azt a gyereket - mordult rá az apjára, és elvette tőle a fiát, akin tökéletesen állt a babaöltöny. A karjába fektetve próbálta nyugtatni, de csak magát hergelte, és ez ment perceken keresztül, mígnem Mira elindult a folyosó végén levő szoba felé, ahol Kristóf készülődött.
- Nem mehetsz be Mirus! Kristóf nem láthat az esküvő előtt - David a lány után futott.
- Nem érdekel, David. Az én férjem lesz, az ő fia bőg a kezemben, és ha be akarok menni, akkor bemegyek - nehezen fogta vissza az újabb könnyeket. Néhány pillanatig farkasszemet nézett a sógorával, majd lenyomta a kilincset, és maga után egyből be is vágta.
- Kristóf?

AZ ESKÜVŐ

Az esküvőnk
Róma, Loveguard birtok
2014. június 14.
Ikrek
A ruha, és a csodahaj, csokor

Könnyes szemekkel, idegességtől mogyorónyira zsugorodott gyomorral vette kezébe kisfiát a hófehér ruhában tündöklő menyasszony, és legyőzte a rossz érzés, muszáj volt bemennie a párjához, hogy a kis lelke megnyugodjon. Meg hát részben az is benne volt, hogy a "biztos ez?" kérdésre választ kapjon magától.
Ahogy belépett és Kristófot szólította, a visszaszólásból hallotta, hogy nem kellett volna bemennie, ennek ellenére Ő nem akar most vitatkozni, csak elkérte a gyereket.
- Nem bírom ami itt folyik - jegyezte meg halkan, és átadta az apukájának Domit, így volt pár másodperce arra, hogy végignézzen a vőlegényen, és szíve a lehető leggyorsabban dobogjon. Gyomrában az idegesség helyét átvette az ezernyi pillangó érzete. Egy pillanatra sem gondolkodott tovább azon, hogy mi a válasz a kérdésére. Főleg így, hogy Krisi kezében ott feküdt az egyik ikrük, és a lehető legédesebb módon próbálta csitítani. Mira csak állt mellettük tökéletes ruhájában, amit párja nem látott a csukott szeme miatt, és nézte őket, hallgatta a nyugtatást, majd az éneklést. Utóbbin nem kicsit meglepődött, mert még nem igazán hallotta a hangját így.
- Köszönöm - súgta oda mosolyogva, igazán boldogan. Finoman végigsimított Domi fejecskéjén, és nyomott rá egy puszit, aztán nagy nehezen, de elindult kifelé, vissza a szobájába, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék.

- Menjünk - bólintott Amira amikor Ali benyitott a szobájába újra. A tükör előtt állt eddig, virágjával a kezében, és nézte, mit fognak látni a vendégek. A több száz vendég.
Lassan, ruhájára odafigyelve indult el kifelé, a lépcsőn különösen figyelve. Egy fotós már ott elkezdte a fényképek gyártását, követve minden lépését. A lépcső alján várta édesapja, és a koszorúslányok a párjaikkal, hogy elindítsák a sort. Elsőként a két és fél éves Nóri, és a négyéves Daniel mentek, virágszirmokat szórva a többi páros, és a menyasszony-édesapja páros elé.
A zene felcsendült ahogy a menyasszony édesapjába kapaszkodva megindult vőlegénye felé. Lassan, mosolyogva nézett előre, egyenesen vőlegényére, szíve csak úgy zakatolt. Az egyáltalán nem érdekelte abban a pár percben, hogy kik veszik körül, és hányan lesik minden mozdulatát.
Eric mondott valamit Kristófnak amikor odaértek, de ezt a feketeség nem hallotta. Igazából már nem gondolt rosszra, remélhetőleg szülei teljes mértékben megbékéltek a kapcsolatukkal - mást nem is tudnak csinálni -.
- Szia - súgta oda széles mosollyal a vőlegényének, majd szembeállt vele.

Petre, válás



Ruha

Mira és Krisi esküvője
Katimmal <3

Írország - Szerelmem <3

Roxforti cserediákoskodás
június 22.

Kellemes, napos időben szedelődzködtek a diákok és kísérőik, hogy elérjék a vonatot, ami az első ahhoz, hogy eljuthassanak a híres, hatalmas, és távoli Roxfort kastélyba. A kétfordulós kvízen Keiko, és Mínea remekeltek, így az övék lett a megtiszteltetés, hogy egy teljes héten keresztül roxfortos diákok legyenek.
A két kísérő, Wickler igazgató, és Rubya tanárnő büszkén és örömmel vállalták, hogy a két fiatallal tartanak. Mind a négyen időben odaértek a megbeszélt helyre, az iskola kapujához, ahonnan szép egyenletes tempóban haladva bőven elérték a vonatot.
Az út eléggé unalmas volt, hisz csupán annyiból állt, hogy vonatoztak, aztán hopp-porral a King’s Cross pályaudvarra mentek tovább. Itt akadt az első bökkenő, ugyanis Samu nagyon viccesnek gondolta, hogyha meglovasítja a tanárnő jegyét, ami nélkül nem utazhat. Azért valljuk be, vicces látni az elképedt diákok arcát amikor azzal szembesülnek, hogy van tíz percük megoldani a helyzetet, vagy a következő fordulóval visszamennek az iskolába.
Végül a lányokat Rubyával hagyta, hogy a kastély falain belül a helyére rakja a kopogószellemet, és visszavegye tőle az ellopott jegyet. Így a napi bakiadagot ellőve még az utolsó percekben felpattantak a vonatra, hogy elkezdődjön az órákon át tartó unalmas út.
Keiko és Mínea magukra lettek hagyva, de a vonaton még voltak fiatalabb diákok, akik év közben érkeztek az iskolába, vagy külön kérésre haza lettek engedve, és most mennek vissza. Úgy az út negyedénél hallatszott először a folyosóról a kocsi, és az azt toló nő hangja, aki az édességeken kívül hűsítő italokat is kínált.
Kinek hogy, de ez a nap is elment, és a lányok már csak arra lettek figyelmesek, hogy a vonat fékez, az ablakból pedig megpillanthatták a kis falu, Roxmorts pályaudvarát. A vonatról leszállva három, egymástól teljesen különböző nőt, illetve lányt fedezhettek fel, akik egyből kiszúrták a négy érkező idegent.
- Üdv itt, Roxmortsban - mosolygott rájuk a nő, aki talpig fekete talárban volt, az iskola címerét ábrázoló kitűzővel a mellén. - Josephine Hock vagyok, a Sötét varázslatok kivédését tanítom a kastélyban, az Igazgató engem küldött a lányokkal kísérőnek - a szőke hajú nő kedves, és nyitott volt a vendégek felé. A mellette álló Hollóhátas leányzó vállára tette a kezét, majd folytatta. - Ők pedig a lányok, akik a Ti pártfogóitok lesznek, vagyis szobatársak lesztek, és együtt fogtok órára járni, és a többi.
- Szép estét - a tanárnőhöz közelebb álló lány bátortalanul pillantott rájuk. - Florence Rosemary Clifford vagyok, a Hollóhát prefektusa. 14 éves vagyok, harmadéves, és gondolom Te leszel a pártfogoltam - fejét oldalra döntve nézett egyenesen Keikora.
- A nevem Doris Marie Arkwright, Mardekáros prefektus vagyok, 16 éves, ötödéves - a fekete hajú lánytól ennyi telt, nem épp a legkedvesebb, de legalább komolyan veszi a szabályokat.
- Fáradjanak velünk, csónakkal fogunk átmenni az iskolához, érdemes körülnézni, nagyon szép így estefelé a táj. Áh, de vigyázzanak, közvetlenül a vízbe nézni tilos, ha nem akarnak a tó fenekén aludni.
Az SVK tanárnő határozottan elindult a rájuk várakozó csónakok felé, hogy mindél előbb felérjenek a kastélyba, hisz már a Nagyteremben várják a vendégeket a tanulók, és tanárok.

Ádámom <3

 Beszéd és csók mindkettőt szeretem és mindkettő kell nekem, s most amit mond talán jobban mint puha ajka sajátomon. Beleegyezett, hogy összeházasodjunk, s bennem máris ezer kérdés és megoldandó ügy képe gyülekezik hadseregként állva csatába hevesen dobogó szívem ellen.

- Adj nekem hat órát, addig szerezz egy öltönyt meg két gyűrűt és légy a város főterén álló templom előtt pontban kettőkor.

 Rákacsintok Kedvesemre és szenvedélyes csókot adok neki mielőtt beszaladnék a házba, hogy ott gyorsan magamra kapjak egy farmert egy pólót és egy kardigánt, majd belebújjak túracipőmbe. Ismét kilépve a házból varázspálcám segítségével egy vasparipát kreálok magamnak, majd gyakorlott mozdulattal pattanok fel a motorra. Mindig is imádtam nyeregben lenni, tudtam ezt a szabadságot mugli körülmények között, ahol nem célszerű hoppanálni, semmi sem adhat.
 Persze a szüleim kitértek tőle a hitükből, de mivel az öcséimnek van jogosítványuk nem aggodalmaskodtak tovább. Öles gázzal farolok ki az útra és már száguldok is a város felé, hogy ruhát, cipőt és ehhez hasonló csacskaságokat szerezzek, valamint, hogy legszebb mosolyomat előszedve a talonból rávegyem Ardmore papját, hogy bár a magam részéről nem vagyok megkeresztelve, de eskessen össze bennünket Ádámmal.

Írország - Szerelmem <3

Egyetlenem

 A gépet leállítottam a templom mögött, majd bementem és átöltöztem, szerencsére az Ír vendégszeretet a papra is jellemző volt, így egy hatalmas kacagás és egy jóféle barna sör ajánlata mellett az esküvő után elvállalta a szertartás lebonyolítását. Magas volt, negyven év körüli és vörös haja kócosan meredt mindenfelé mint egy szalmaboglya, de rendkívül jó lelkűen állt hozzám, ami tetszett. Most hogy átöltöztem, a sebtében bérelt ruhámba és megszépítettem magam pár egyszerű fodrász és sminkbűbájjal kisétálok az épület elé. Nyomban észreveszem Ádámot.

- Én készen állok, ha Te is.

 Lépek oda hozzá és megfogom a kezét. Sajátom egy kicsit hideg, ha izgulok ez általában így van. Remekül fest, csodásan áll rajta az öltöny, amit választott, ha nem lennék belé szerelmes, most biztosan totálisan beleszeretnék. Remélem ő is hasonlóan érez irántam, mert igencsak kitettem magamért, már ami a ruhát és a többi kiegészítőt illeti. Szerencsére Dublinban mindent meg tudtam szerezni, a legutolsó hajtűig és még egy csodás diadémot is tudtam venni egy antikvitásban. Míg várom, hogy elinduljunk körbepillantok és látom páran már figyelnek bennünket.

Roxfortozás - június 22.

Yaricsbogyó

Roxfotozás - Június 22.


Végre eljött ez a nap is. Annyira vártam már, mióta kiderült, hogy mehetek. Akkor is nagyon boldog voltam, de most, hogy már indulunk, még inkább. Le sem lehet vakarni az arcomról azt a vigyort, nagyon örülök. És ez egy kis izgalommal is társul, nem is csoda, hogy már nagyon korán fent voltam. Még a nap sem kelt fel, de én már teljes harci öltözetben vártam, hogy elinduljunk végre. Persze szokás szerint még az utolsó pillanatban eszembe jut, hogy nem raktam el a fogkefém, és a fésűm sem, így azt még gyorsan bedobtam a táskám elülső zsebébe. Előtte még persze elmentem a konyhába, hogy egyek valamit, bár nem sok kedvem volt hozzá, de Dasha már így is eléggé kioktatott, hogy miért nem szoktam reggelizni, pedig az a nap legfontosabb étkezése, és blablabla... Aranyos, hogy ennyire figyel arra, hogy mit, és mikor eszem, de köszönöm, én így is jól vagyok.
Szóval az út... Kicsit nagyon hosszú volt, de nem telt el annyira unalmasan. A Rellonos lánnyal egész jól elbeszélgettünk, és a tanárnő jegye is sikeresen visszatalált a gazdájához. Igaz, hogy Levitás vagyok, de annyira azért talán mégsem, hogy még itt is a tanulásról beszélgessek. Sőt... Ha jól tudom, akkor önszántamból nem is szoktam arról beszélni, csak ha nagyon muszáj. És akkor sem én hozom fel azt témának. A tanulásról bőven elég a tanórákon beszélni, meg mikor tényleg tanulunk. De most nem ez a helyzet, szóval Míneának nem kell félnie, egy árva szót sem fogok mondani, ami a tanuláshoz kapcsolódik.
Mikor leszálltunk a vonatról az maga volt a megkönnyebbülés. Nem bírom nagyon az ilyen hosszú utakat, de egyszer, egy évben még elviselem. Három nő vár ránk, pontosabban két diák, és egy tanár.
- Jó estét! - köszönök én is illedelmesen, ahogy kell, majd csendben hallgatom a bemutatkozásokat, és csak biccentek. Szóval azzal a kicsit félénk lánnyal kell együtt lennem majd. Biztos ő is izgul emiatt az egész miatt, amit meg is értek.
Ne nézzünk a vízbe... Hát oké. Így azért kicsit nehezebb lesz türtőztetnem magam, hogy szóltak, hogy ne. De nem nézek bele, inkább a kastélyt nézem. Nagyon szép. Már várom az elkövetkezendő napokat.

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakásában

Átgondolni... Ez a szó, amit kivett a srác mondatai közül elégé megütötte a fejét. Nem csak azért, mert jelenleg ő rá is illet... hanem úgy alapjáraton. Bár... már éppen csak egy kevéssé sajgott az ökle..mégis, hogy már lenyugodott, döbbent csak rá, hogy valóban eltúlozta a dolgot. Nem így kellet volna... Most már nem változtathat ezen...s nem is kell.
Persze az egész nem tükröződött jelenleg az arcán, szinte csak egy gyors minutumban járatta végig elméjének különböző szegleteiben, mialatt igyekezett inkább a másikra koncentrálni.
A kérdései, amelyeket igyekezett határozottan kínálni a másik felé, úgy tűnt célt is értek, s valóban megnyitja a másik száját. Bármit is fog hallani Haru...elsődlegesen a barátnője miatt van itt. Ám ha tudja az igazságot, akkor úgy tudd állni az egészhez, hogy, ha nem is teljesen, de részben segíthesse az eperlányt. Amióta ott volt..... hiába lépett néha előre, ha lelkileg mindig utána vissza tett két lépést. A narancs nem akarta ezt látni, mert fájdalmas volt szembesülnie azzal ami ismételten megtörtént... Még ha nem is ugyanúgy, mint régebben. Szemeivel hosszan nézett a másikra,s míg várta, hogy ténylegesen formát alkosson szavaival az elmúlt eseményekről, rájött, hogy Yar jóval nagyobb nála. Elmondhatóan erősebb is, így nem lett volna meglepő, ha nem úgy alakul az egész, ahogy történt. Ahogyan erre, egyre jobban, minden egyes másodperccel rájött, zavart mosoly hagyta el ajkát. Szembesült azzal, hogy nem csak szerencséje volt, hanem egyenesen mázlija.
Ajkához emelte jobb kezét, mialatt halk köhintéssel tüntette el a mosolyt, s reménykedett abban, hogy az egész szinte észrevétlen maradt. Kissé megdöntött fejjel hallgatja az elejét, bár nem teljesen azt kapja amire számít. A védőbeszéd, sokkal inkább azzal kezdődik, hogy ő maga rontott el valamit...... Valóban, ha belegondol, akkor az információk elégé hiányosan jutottak hozzá. Két szipogás, könnyáradat közül szedte csak össze egészen azt, amit később próbált egybe ragasztani. Így valóban lehettek apró lyukak, félreértések. Éppen ezért nem kérdezett, s nem is tett semmilyen mozdulatot afelé, hogy közbe kívánna szólni.
Aztán hirtelen az egész rázúdult, néha olyan apró információ részletekkel is, amikre úgy igazán nem volt kíváncsi.... bár szerencséjére Yar ezt még időben észrevette, így maradt csak annyi, amennyit fel is tudott dolgozni. A végén, kék szemei lepetten mérték fel az előtte lévőt, majd dörzsölgetni kezdte az orrnyergét.
Az ő története sem volt könnyű dolog....de így..ez....
Mielőtt bármilyen reakciót is tehetett volna, lehunyt szemmel intett, hogy egy kis időt kér. Át kellet gondolnia, hogy mégis mit mondhatna. Mit mondjon? Egyáltalán, hogy tehetne itt bármennyire is pontot valaminek a végére? Nem is neki kellene ezt megtennie.... nem.. nem teljesen ezt akarta.
- Tudod, még mindig úgy gondolom, hogy ezt át kellene beszélnetek. Mindkét lánnyal... az, hogy elbújsz csak időt ad, de nem segít.
Próbált rápillantani nyugodtabban, halkan sóhajtva figyelte, hogy a másik letört, mint a bögre füle.
- Megígéred... hogy rövid időn belül beszélsz Vikoval?
Azt, hogy azzal a lánnyal beszélsz e...nem rám tartozik. A harmadik sosincs kellemes fényben, akkor sem, ha nem is teljesen tehet a dolgokról.
- Szeretném, ha megtennéd. Magatok miatt.
Nézett rá komolyan.