Téli kirándulás
1. helyszín, Bécs

Álmodóilag: dec. 13-17.
SZJ-s: dec. 13-14.



Már korán reggel, pontosabban háromnegyed hétkor sietős léptek zaja törte meg az egyébként még békés kastély csendjét. Húsz fő igyekezett a Bejárati csarnokba, ki korábban, ki éppen csak hétre érkezve. A maradék kettő a faluban várta, hogy megérkezzenek, hisz két előkészítős is a csapattal tart.
A DÖK elnöke várta a kiránduláson résztvevő kis csapatot, akik számára csak akkor derült ki, mi az első úti cél. Egy gyors népszámlálás után már indultak is Bogolyfalvára, hogy a Minisztériumbeli kandallón keresztül hamar eljussanak a szállásukra, ami Bécs egy kis utcájában foglal helyet. Ebben a kis utcában legfőképp fél-máguscsaládok élnek.
Egyesével, és pakkokkal beletelt pár percbe, hogy mindenki a jó helyre kerüljön, persze a biztonság kedvéért Đominic ment elsőre, utoljára pedig Amira, hogy senki ne maradjon a faluban.

A megérkezést követően, mielőtt bárki elment volna a szobájába, sort kellett keríteni a szabályok, szobabeosztás, és programok elmondására.
Mikor ezekkel megvoltak, elkérték a szobakulcsokat, és a fiatal hölgy eligazította őket a folyosó végére, a szervezőket pedig az első emeletre.

Téli kirándulók
Bécs

A portás hölgy helyett egy középkorú férfi érkezett az időre összegyűlt csapathoz, hogy elkísérje őket az étkezőbe. A kandalló melletti üvegajtón át, egy hosszú folyosón keresztül léptek be a nagy, világos, körasztalokkal teli terembe. Az ételt és italt, amit a manók frissen tálaltak, mindenki magának szerzi be az ablak előtt végighúzódó svédasztalról. Sokféle saláta, gyümölcsök, joghurt, és minden egyéb megtalálható rajta, tehát senki nem marad éhen.

Miközben nagyban folyik a falatozás, a férfi kezében egy prospektussal beáll az egyik asztal mellé, és egy röpke torokköszörülés után felolvassa, milyen szórakozási ehetőségek vannak azoknak a vendégeknek, akik nem akarnak délután és másnap kint lenni a városban, hanem inkább maradnának a szállóban.
Ebből megtudhatjátok, hogy minden az alagsorban található. Az alagsorba úgy juthattok le, ha az emeletre menet megálltok az egyszerű vázának tűnő dísznél, és kétszer elismétlitek a jelszót, ami nem más, mint a tündérkert.
Így a váza felemelkedik, és feltárul egy lejárat, gyér világítással a lépcső mentén. Leérve jobbra kell fordulni, és egy rövid folyosóra juttok, ahonnan ajtók nyílnak. Van itt medence, szauna, játékterem, és párbajterem feliratú is. Bármit választotok, nem fogtok unatkozni.

Reggeli után még mindenkinek volt bőven ideje arra, hogy pihenjen, vagy szórakozzon, de pontban 9-kor busz dudált a Tündérszállás bejárata előtt. Mindenkinek volt 5-10 perce, hogy felkapja a kabátját, meg amit magával akart vinni, és együtt indultak be a városba, hogy megnézzék maguknak az adventi vásárt.

Téli kirándulás
2. állomás, Lethifalva
dec. 17-18-19-20



Van egy apró, de varázslattal teli falu valahol az Alpokban, aminek története az 1800-as évekre nyúlik vissza. Az évszázad elején rengeteg ember tűnt el ezen a vidéken, maguk mögött hagyva családjaikat, szeretteiket. A 12. ilyen eltűnés azonban már felkeltette mindenki érdeklődését, és biztos volt, hogy az emberek nem mind önszántukból mentek el. Két-három évig mentek a találgatások, míg egy párfős máguscsoport el nem indult, hogy hónapok alatt, de kiderítsék, mi történik.
Innentől nem maradt meg semmi bizonyíték, a csoport összes tagja egy éjszaka alatt eltűnt. Azt rebesgették, hogy a faluban élőket lethifoldok támadták meg. Azóta egy eltűnésre sem volt példa, az ott lakók nyugodtan élhették tovább életüket. A csoport eltűnésének 10. évfordulóján a falu megkapta a Lethifalva nevet, és 1980-ban síközponttá alakították a fiatalabb lakosok. Azóta ez a mágusvilág síparadicsoma, hisz rengeteg lehetőség van a pihenésre, és a hóban való sportokra.

Szombaton reggel 9-kor, amikor a kis csapat összepakolt, és leadták a szobák kulcsait, a kandallóba lépve Lethifalvára indultak. Mint elsőre, most is Đominic ment előre, végül pedig Amira.
Egy kis, egy helyiségű épületbe érkeztek a kandallón át, ahol bal oldalon húzódott egy pult, mögötte egy idős, mosolygós néni ácsorgott. Pár perc alatt elrendezték a szobákat, a foglalást, és máris ott termett egy középkorú férfi, hogy eligazítsa a csapatot.
A nagy ajtón kilépve a szabadba, a havas területre érkeztek. A hó is hullott, de ezt csak egy percig kellett elviselniük, hisz a macskaköves úton áthaladva beléphettek a szállóba. Nagyon szép, modern kialakítású hallba érkeztek, ahonnan lifttel lehetséges a közlekedés felfelé. A hallból boltíves bejáraton át lehet bejutni az étkezőbe, ahol csak gondolni kell egy ételre, és a tányéron illatozik egy pillanat múlva.
A férfi felvezette őket a 3. emeletre. A liftből kilépve egyenesen egy nappaliba érkeztek, a kandalló kellemes meleget csinált, az egyik falon végig ablak húzódott, tökéletes kilátással.
- Az önöké a 3. szint teljes egészében. 9 szoba van, a tizediket pedig megoldottuk a szervezőknek - mondta a férfi kedvesen, csak úgy információként. - Ha bármi kérdésük van, szóljanak nyugodtan. Dohányzó helyiséget találnak a hallból balra kivezető ajtónál, de az ajtó nem enged be 18 évnél fiatalabb személyeket. A falun belül bárhová mehetnek, vannak szalonok a hölgyek számára, meleg vizes medence a szálló alagsorában, természetesen lehet igényelni masszázst, szaunát, és amire még szükségük van. Síelni is bármikor mehetnek, meg fogják találni az oktatót, akitől bérelhetnek felszerelést is.

Ezzel befejeződött a körbevezetés, és a csapat egyedül maradt, hogy az elnök ismertesse a szobabeosztásokat.

Roxforti cserediákoskodás
június 22.

Kellemes, napos időben szedelődzködtek a diákok és kísérőik, hogy elérjék a vonatot, ami az első ahhoz, hogy eljuthassanak a híres, hatalmas, és távoli Roxfort kastélyba. A kétfordulós kvízen Keiko, és Mínea remekeltek, így az övék lett a megtiszteltetés, hogy egy teljes héten keresztül roxfortos diákok legyenek.
A két kísérő, Wickler igazgató, és Rubya tanárnő büszkén és örömmel vállalták, hogy a két fiatallal tartanak. Mind a négyen időben odaértek a megbeszélt helyre, az iskola kapujához, ahonnan szép egyenletes tempóban haladva bőven elérték a vonatot.
Az út eléggé unalmas volt, hisz csupán annyiból állt, hogy vonatoztak, aztán hopp-porral a King’s Cross pályaudvarra mentek tovább. Itt akadt az első bökkenő, ugyanis Samu nagyon viccesnek gondolta, hogyha meglovasítja a tanárnő jegyét, ami nélkül nem utazhat. Azért valljuk be, vicces látni az elképedt diákok arcát amikor azzal szembesülnek, hogy van tíz percük megoldani a helyzetet, vagy a következő fordulóval visszamennek az iskolába.
Végül a lányokat Rubyával hagyta, hogy a kastély falain belül a helyére rakja a kopogószellemet, és visszavegye tőle az ellopott jegyet. Így a napi bakiadagot ellőve még az utolsó percekben felpattantak a vonatra, hogy elkezdődjön az órákon át tartó unalmas út.
Keiko és Mínea magukra lettek hagyva, de a vonaton még voltak fiatalabb diákok, akik év közben érkeztek az iskolába, vagy külön kérésre haza lettek engedve, és most mennek vissza. Úgy az út negyedénél hallatszott először a folyosóról a kocsi, és az azt toló nő hangja, aki az édességeken kívül hűsítő italokat is kínált.
Kinek hogy, de ez a nap is elment, és a lányok már csak arra lettek figyelmesek, hogy a vonat fékez, az ablakból pedig megpillanthatták a kis falu, Roxmorts pályaudvarát. A vonatról leszállva három, egymástól teljesen különböző nőt, illetve lányt fedezhettek fel, akik egyből kiszúrták a négy érkező idegent.
- Üdv itt, Roxmortsban - mosolygott rájuk a nő, aki talpig fekete talárban volt, az iskola címerét ábrázoló kitűzővel a mellén. - Josephine Hock vagyok, a Sötét varázslatok kivédését tanítom a kastélyban, az Igazgató engem küldött a lányokkal kísérőnek - a szőke hajú nő kedves, és nyitott volt a vendégek felé. A mellette álló Hollóhátas leányzó vállára tette a kezét, majd folytatta. - Ők pedig a lányok, akik a Ti pártfogóitok lesznek, vagyis szobatársak lesztek, és együtt fogtok órára járni, és a többi.
- Szép estét - a tanárnőhöz közelebb álló lány bátortalanul pillantott rájuk. - Florence Rosemary Clifford vagyok, a Hollóhát prefektusa. 14 éves vagyok, harmadéves, és gondolom Te leszel a pártfogoltam - fejét oldalra döntve nézett egyenesen Keikora.
- A nevem Doris Marie Arkwright, Mardekáros prefektus vagyok, 16 éves, ötödéves - a fekete hajú lánytól ennyi telt, nem épp a legkedvesebb, de legalább komolyan veszi a szabályokat.
- Fáradjanak velünk, csónakkal fogunk átmenni az iskolához, érdemes körülnézni, nagyon szép így estefelé a táj. Áh, de vigyázzanak, közvetlenül a vízbe nézni tilos, ha nem akarnak a tó fenekén aludni.
Az SVK tanárnő határozottan elindult a rájuk várakozó csónakok felé, hogy mindél előbb felérjenek a kastélyba, hisz már a Nagyteremben várják a vendégeket a tanulók, és tanárok.

Roxfort
A vendégek fogadása, vacsora

A Nagyteremben szinte vágni lehetett a csendet, miközben sok fej forgolódott az ajtó felé. A vendégek már átlépték a bejárati csarnok hatalmas ajtaját, és elindultak a terem felé, de az ott várakozók izgatott susorogva dugták össze fejüket, és találgathattak, hogy kik érkeznek, kik lehetnek azok a fontos vendégek, akiket várnak, hisz a nevek nem árultak el sokat. Nem is telt bele pár percbe, mire a gondnok, aki az ajtó előtt várta őket, megragadta a kilincset, és szélesre tárta előttük az ajtót. Minden szempár arra szegeződött, az alacsonyabban még nyakukat is nyújtogatták, hogy jobban lássanak, jobban lássák azt a pillanatot, amikor a bagolykői csapat belépett a terembe. A csendet, izgatottságot taps, üdvrivalgás, és rengeteg üdvözlés fogadta. Az idősebb fiúk, nem hazudtolva meg magukat, máris szebbik mosolyukat küldözgették a két diáklány felé, miközben azok elhaladtak mellettük. Az igazgató, aki eddig hatalmas mosollyal figyelte őket, lelépett pódiumáról, hogy elsőként lépjen Wickler úr elé, és kezét nyújtva, barátságosan köszöntse őt, mint ahogy a régi barátok szokták egymást. De nem nyújtotta el, hamar lépett a tanerő felé, és Rubya professzor asszony kezét finoman megfogva, kézcsókkal köszöntve őt. Ezután lép a diákok elé, kikkel szívélyes mosollyal, és köszöntéssel fog kezet, majd, hátrébb lépve pillant ismét mindnyájukra.
- Hatalmas szeretettel köszöntelek titeket a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola falai között! Nagy örömmel tölt el, hogy a tengeren túlról eljöttetek hozzánk, hogy eltöltsetek nálunk két, gyönyörűséges hetet. Remélem, hogy megannyi kellemes kalandban, szórakozásban lesz részetek, és, hogy mind nagyszerű emlékekkel, barátságokkal feltöltve távoztok majd. Na, de ez még a jövő! – mosolyodott el ismét, majd a diáksereg felé fordult. - Nos, mint már azt nemrégiben, és több alkalommal is bejelentettem, hogy cserediákok érkeznek hozzátok két teljes hétre! Kérlek titeket, hogy a lehető legnagyobb örömmel, lelkesedéssel fogadjátok be őket magatok közé, és bánjatok velük úgy, mintha mindig is a mi diákunk lett volna! De, had mutassam be immáron személyesen is őket nektek! tárja szét karját, majd fellépve a pódiumra, felinvitálja őket maga mellé, sorba állítva pedig, elsőként az professzor asszony felé fordul.
- Az illem úgy kívánja, hogy elsőként a hölgyekkel kezdjem. Így tehát, kérlek, köszöntsétek köreinkben Artemisia Rubya tanárnőt, ki a Bagolykő Mágustanoda falai közt Gemmológiát oktat a diákoknak. Ittléte alatt kérem, hogy tisztelettel bánjatok a tanerővel! – elcsendesülve hagyja, hogy a diákok tapssal fogadják, majd, udvariasan elvezeti őt a tanári asztal felé, és kihúzva neki a széket, hagyja, hogy kényelembe helyezze magát. Eztán siet vissza, és áll az igazgatótársa mellé.
- Másodszorra Gróf Wickler György urat mutatnám be, mint a Tanoda igazgatóját, régi, jó barátomat, és egykori, igaz csak rövid idejű, de elismert mentoromat! – ismét hagy helyet a tapsnak, és fogadtatásnak, majd újabb kézfogással invitálja őt is a tanári asztalhoz, ahol, a roxforti tanerők immáron a két vendéget is szívéjesen fogadják. Végezetül, ismét a diáksereg felé fordul, a két diák közé állva, karját vállaikon megpihentetve.
- És íme, az este, és a két hét igazi nyertesei, mondhatjuk sztárjai. A beosztási ceremónia most rövidke lesz, hiszen, hozzánk hasonlóan az ottani diákok is négy házba kerültek besorolásba, így, immáron csak elmondom, ki hova kerül. Bal oldalamon, Keiko Sama kisasszony, a levita nebulója látható. Nem árulok el sokat, ha azt mondom, Keiko egy roppant éles eszű, jó tehetségekkel megáldott diák. Nem húzom az időt, a kisasszony a Hollóhát falai közt fog lakni ebben a két hétben! – azzal, miután megvárta az említett asztal felöli üdvrivalgás végét, kezet fogott a lánykával, és hagyta, hogy a felé nyúló, gratulálásra váró diákok maguk közé fogadják. Mosolyogva nézi végig, ahogyan helyet foglal, és még pár perc erejéig, ismét magához veszi a szót.
- Nem maradt más hátra, mint végső soron bemutatni nektek Szelniczky Mínea kisasszonyt, a Rellon ház diákját! Ő is, mint Sama kisasszony, rendkívüli tehetségű, éles eszű lány, akire büszke lehet hazája. Az ő háza két hétre a Mardekár lesz! – azzal ismét gratulál, majd útjára engedi őt, hogy Keiko mintájára, belevethesse magát a neki örülő, őt üdvözlő diákok közé. Végezetül, miután mindenki helyet foglalt, ismét a diákság felé pillant.
- Nos, hogy mindenki most már helyet foglalt, az új diákjaink is elfoglalták a helyüket, nem maradt más, mint… a vacsora! Nem húznám az időt, hisz látom, hogy egyesek szeme már kopog az éhségtől, így hát, jó étvégyat! – int, mire minden asztalon megjelenik a többfogásos lakoma, válogathatnak bőven, ő maga pedig, a tanári asztalhoz ülve, elfoglalja helyét, és beszélgetéssel egybekötve, a zsibongó tömeg mintájára, nekilásson a vacsorának.

Jótékonysági rendezvénysorozat
SZALAMANTON
június 11-12.


//Kérjük a szálazásra figyeljetek, az első poszthoz (azaz ehhez) szálazzatok, hogy a játék egyben legyen!//

Nem csak a fesztivál területén, de valószínűleg az egész faluban hallani az itt uralkodó állapotokat és zenéket, a fiatalok hangos sikolyait és a boldogság hangjait.

Néhány zene, amire biztos megmozdulnak a tagjaitok:

Everytime we touch
Shot Me Down
Lean On
Happy

A szombati futásra készülők pedig jó, ha időben érkeznek a rajthoz, mert lemaradnak a színkavalkádról!

Pörög a fesztivál, egyre többen és többen lesznek a vendégek. Kicsik és nagyok egyaránt, családok és frissen alakuló kapcsolatok, minden van itt kérem, amit csak el tudunk képzelni.

A színpadokon több koncert és buli is folyik egyszerre, hogy mindenki megtalálja amit keres.

Bro Safari - The Drop
Justin Timberlake - Can't Stop the Feeling
The Chainsmokers - Inside Out
The Chainsmokers - Don't Let Me Down
Zara Larsson, MNEK - Never Forget You
Coldplay - Hymn For The Weekend
Sia - Cheap Thrills

Közben azoknak, akik éppen nem a koncerteket akarják végigtombolni, ott van például a vízenjárás lehetősége. Ennek több verziója is választható, mint például az átlátszó labdás, a köveken sétálás, vagy az elemi mágusok segítségével történő.
De míg a Nap hét ágra süt, akár strandolhattok is itt, napozhattok, de játszhattok a felnőtteknek való játszótéren is. Pingpong, vízi csúszda, darts, és a többi... Este pedig ott lesznek a tábortüzek több helyen is.

SummerFest - Szalamanton
június 22-25.






Földön





Vízen





Levegőben





Cirkuszban








Fesztivál zenei listája

Télűző Tűzfesztivál

428. Kviddics Világkupa - Nyitóceremónia



Április 7-én kezdetét veszi az olaszországi Rosaraban a 428. Kviddics Világkupa, melyet legutóbb 2014-ben rendeztek meg Patagóniában. A bolgár csapat győzedelmeskedett, idén azonban újra 16 csapat repül pályára azért, hogy megmérettessék magukat.

Az elmúlt hónapokban a világ válogatottjai mérték össze erejüket, most pedig kezdhetünk izgulni, kezdődik az igazi verseny. Ennek azonban hagyományosan a nyitóceremónia adja meg a kezdőlökést, melyet itt, a Rosaraban felépített stadionban tartanak.
Összegyűlik mind a 16 csapat és kabaláik, az edzők, támogatók és persze a rajongók. Ezen az estén a kabalák műsoroznak, a játékosok bemutatkoznak a közönségnek. A biztonsági előírások szigorúbbak lettek az előző verseny nyitóprogramján történő balesetből okulva (a nem megfelelő élőhelyen tartott kabalák vérfürdőt rendeztek), ezért idén remélhetőleg minden rendben fog menni és az összes résztvevő sérülés nélkül megússza az estét.



Helyszín: Rosara, Olaszország
Időpont: április 7., este 7-től

---

428. Kviddics Világkupa


Nyolcaddöntő meccsei:

április 14.	Olaszország - Oroszország
április 18.	Japán - Nigéria
április 22.	Anglia - Németország
április 26.	Kanada - Lengyelország
április 30.	Norvégia - Peru
május 4.	Új -Zéland - Írország
május 8.	Bulgária - Malajzia
május 12.	Brazília - USA

Negyeddöntő mérkőzései:

május 21.	Németország - Bulgária
május 25.	Lengyelország - Brazília
május 28.	Írország - Japán
június 1.	Oroszország - Norvégia

Elődöntők mérkőzései:

június 9.	Írország - Oroszország
június 16.	Brazília - Németország

Bronzmérkőzés és döntő:

június 23.	Németország - Írország
július 1.	Brazília - Oroszország

A mérkőzések időlimitjét ebben az évben a szervezői bizottság 36 órában állapította meg a játékosokra való tekintettel. Minden tizenkét óra után 1 órás szünetet tartanak, ahol a játékosok elhagyhatják a pálya területét és pihenhetnek. Amennyiben a 36 óra alatt nem sikerül elkapni a cikeszt, a mérkőzést a gólok száma dönti el.
A bajnokság ideje alatt a stadion mellett nagy területen táborhely szolgál pihenőhelyként az idelátogatóknak, valamint találhatóak errefelé kviddicses kirakodók, boltok és éttermek, pubok is.
Szerte a világban zsupszkulcsokat helyeztek el a szervezők és a helyszín is rácsatlakozott a Hop-hálózatra.