Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lehet, hogy csúnya dolog a mit sem sejtő tulajdonos szállodájával és annak lakóival kísérletezni, de annyira azért nem csinál nagy galibát a lány. Most éppen csinált egy kicsit, de nem olyan "mindjárt kijönnek a titokvédelmi alaptörvény megsértése miatt a mágiaügyi minisztérium emberei"-félén, csak olyan "gyorsan tüntessük el a nyomokat, mert biztosan nem sokan szeretnének egy piros madárféle varázsaurával a fejük fölött élni"-módon.
Doléance villámgyorsan kilépett a hotelszobája előtti folyosóra mezítlábas sarkával fékezve a tempót, mert az ajtóval szemközti Majális replikára igazán nem szeretett volna felkenődni. Körbenézett jobbra-balra, sehol egy lélek. Talán mindenki látta a hatalmas vörös villanást, ami egy pillanatra atomrobbanás-szerűen, némán beterítette a szállodát. Talán még a muglik is megfigyelhették a különös fényhatást. 35-ös női lábak ledobogtak a lépcsőn, az épp (szokatlan módon) pálcátlan kezek pedig kilökték a nagy üvegajtók egyikét, amik a teraszra vezettek.
A kócos, tizenötnek tűnő, valójában már húszéves lány megpillantja végre az első áldozatát. Bizony, tudta, hogy valami baki történt, de most, hogy a saját szemeivel látja, még valódibbnak tűnik a baj. Ezért nem fogják megdicsérni az Intézetben. Már a kalandjai elején elhatározta, hogy sosem fogja a mentorát, Oszkárt hívni, hogy simítsa el az ő gikszereit. Addig marad itt, amíg kell, hogy kiköszörülje a csorbát. Hol is az az itt? Az utóbbi időben már hetente váltogatta lakhelyeit, az elején még hónapokig időzött egy helyen. Valahol Európában van, csak erre emlékezett biztosan. Az éjszakai tájat nézve a teraszról ez a város is csak olyan volt, mint a többi. Persze mind izgalmas és mind máshogy izgalmas, de a lány amióta megérkezett, ki sem tette a lábát a dolgozószobává alakított lakosztályából, így nem tudhatta, mi is az az izgalmas, ami kint várna rá, ha nem varázsolna éjt nappallá téve.
Na, de ami most fontosabb az az, hogy az erkélyen iszogató magányos fiúcskának egy főnixalakú varázsnyom lebeg a feje felett. Ha Doléance felnézne, valószínűleg az ő feje felett is piros bűbájmadár úszkálna.
Vajon meddig terjed a varázslat? Elmúlik, ha kilépünk a szállodából? - tűnődött el kíváncsian. - És mi változhatott még?
Ezekre a kérdésekre sürgősen válaszokat kellene találni.
- Szia! - Doléance egy édes mosollyal igyekezik kompenzálni hatalmas bűntudatát, amiért munkája nyomán a fiúnak most piros pacával a feje fölött kell tengődnie. Bár előfordulhat, hogy ő még észre sem vette új "társát". Akkor viszont az lehet neki meglepetés, hogy Doléance feje fölött lebeg egy piros paca. Na nem baj, a lány nem zavartatja magát. Valamivel a térde alatt végződő fehér nyári ruhája szegélyét gyűrögeti, miközben helyet foglal az idegen előtt.
Most mit is mondjon? Szüksége lenne egy kísérleti alanyra, akinek a segítségével eltüntetheti balul elsült mestermunkája mellékhatásait.
- Lenne kedved tesztalanyként közreműködni egy varázslatomban? - kérdezi őszintén a lány, mert nem nagyon ért a hazugságokhoz, és mert nem gondolta, hogy egy ilyen kérdésre csak az esetek kis százalékában kap pozitív választ az ember. Abban legalább biztos lehet, hogy a vele szemben ülő varázsló, hiszen tulajdonképpen valami olyasmi volt a cél, hogy megtudhassa, van-e mágus a közelben, csak nem ilyen drasztikus - és maradandó - módon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát... persze! - hangzik Doléance szájából a jól megfontolt mondat. Tulajdonképpen mindig tudja, épp mit csinál akkor; aztán hogy mi lesz a vége, az - mint a mellékelt ábra is mutatja - nem feltétlenül sül el úgy, ahogy várja, de ettől függetlenül, hogy aktuálisan mit tesz, annak tudatában van. Szóval ez a mondat így helytálló. Most például tisztában van vele, hogy nagyon örül annak, hogy a fiú előtte ilyen simán belement abba, hogy segítségére lesz az ellenbűbáj megtalálásában. Eztán pedig tudatosan rákönyököl a teraszt övező korlátra, és megpróbál elnézni a távoli vidám fény és zenebona irányába. Éjjeli mulatozás zajlik nem messze, épp csak annyira távol, hogy ne lássa pontosan, vajon az ott szórakozók feje felett lebeg-e valami, ami amúgy nem szokott.
Ha Tolland hagyja, Doléance előzetes figyelmeztetés nélkül rákoppint pálcájával a fiú orrnyergére a szeme között, és egy néma sasszem-bűbájt alkalmaz így rajta. Az áldozat hirtelenjében egyből kiszúrhatja a pici szöszke pihéket a lány szája felett, ha pedig elrántja a tekintetét, megint valami mást nézhet meg túlságosan aprólékosan. Óvatosan kell bánni ilyenkor a szemünkkel, mert émelyítő, fejfájdító élmény lehet mindent ilyen közelről látni. A lány magán is elvégzi a sasszem-bűbájt, és a szabadtéri buli irányába fordul.
Szerencsére senki fején nincsen se piros se másféle aura, ami vagy azt jelenti, hogy a hotelen kívülre nem hatott a lány varázslata, vagy csak annyit, hogy muglikra nem hat, és ott csak azok buliznak. Vajon mennyire valószínű ez? A fiatal boszorkány ekkor szembesül azzal, hogy fogalma sincs, utazásai mely állomásán van éppen.
- Te... - kezdi, de nem tudja, milyen nevet kéne mondjon eztán. Ilyenkor általában kitalál egy kedves becenevet, de most az sem jut eszébe. Hát csak folytatja anélkül. - Hol vagyunk most?
Ha a fiú kinézelődte magát, egy intéssel megszünteti a látásjavító varázslatot, és próbálja a gondolatait a probléma megoldása felé terelgetni. Néha nehezére esik koncentrálnia, most is el-elkalandozik.
- Ja igen, el kéne mesélnem, mi történt, ugye? - jut eszébe a gondolat, amikor már azon vacillál, melyik mozdulat, vagy a hangsúly volt-e a ludas a bűbáj elengedésekor.
- Hát az úgy volt - Doléance visszaül az asztalhoz, és elővarázsol magának egy bögre meleg kakaót, hátha hosszú lesz a mese. Ha minden apróságra kitér közben (például, hogy milyen színű volt a bűbáj fénypászmája, és hogy erről a nagypapája, jut eszébe, mert neki volt egy olyan sapkája, amin az egyik csík épp ilyen volt...), akkor biztosan it ülnek pirkadatig.
- Épp egy olyan varázsigén dolgozom, ami megmutatja a varázslókat. Először csak azt akartam tesztelni, jól tudja-e, ki varázsló és ki nem. De... nem piros... - felnéz a feje fölé - sárga... - épp akkor vált zöldeskékre a felette lebegő jószág - ...színes nyomjelekkel. Ha minden jól megy, majd azt is lehet szűrni, ki elemi mágus vagy metamorfmágus vagy illuzionista!
A lány belelkesül későbbi terveibe, bár még évek kellhetnek hozzá, hogy így felfejlessze a varázslatát. Itt be is rekeszti a jövőképet, pedig még tudna mit mesélni róla.
- Szóval valamit elrontottam, ezért most itt vannak ezek a dolgok - legyint a fiú feje fölé -, meg kéne szüntetnünk a bűbájt, mielőtt a környék varázslói esetleg megjegyeznék, hogy nem szeretnének szivárvánnyal élni tovább.
Milyen szépen fejezte ki magát!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mallorcán vannak. Hol is van Mallorca? Valahol a tengeren, Európában. Hogy is került ide? Igazából ez nem is fontos, biztos hoppanált, mert mostanában legkedvesebb utazási módjához, a vonatozáshoz nincs elég ideje, a hoppanáláshoz meg nem kell tudnia a menetrendet.
Miután a lány végigmondja, hogy is történtek a dolgok, sajnos nem kap azonnali megoldást a problémára. Emlékeztetnie kell magát, hogy most első alkalommal nem egy szakemberrel beszélget, aki mindenre tudja a választ. Bár a lánynak nem erőssége az arcról olvasás, próbálja kitalálni, mit gondolhat a vele szemben ülő. Nem éri fel ésszel? Nem hiszi el? Vagy csak ügyefogyottnak tartja?
Könnyeden félreteszi ezt a dolgot. Ha majd nagyon fontos lesz, egyszerűen megkérdezi, kitalációkból úgysem lehet építkezni.
- Szia, Tolland! - köszön újra. - Én Doléance vagyok, és van sokféle becenevem, de azok furcsák.
A lány megérti új ismerőse aggodalmát: nem egy dolgozószobát robbantott már fel kisebb-nagyobb részben félresikerült bűbájokkal, de olyan jó kis védőpajzsai vannak az ilyen esetekre is, hogy nem szokta nagyon megrázni a dolog.
- Rendben - egyezik bele azért, és követi a fiatalabbat. A folyosó utáni előtér hideg de szép kövezetén Doléance megtorpan.
- Kell egy cipő - jelenti ki, és eliramodik a folyosóbeli szobája felé, fél perc múlva pedig lefékez ugyanott, ahol Tollandot hagyta, lábán egy rózsaszín nyuszis mamusszal.
- Ezt találtam - von vállat magyarázatként, mert egyszer-kétszer már rászóltak, hogy ez nem kinti viselet. Sajnos a szobájában uralkodó kupiból ezt tudta elsőnek kiragadni, és különben is, a fehér hálóinghez éppen még illik is.
Lábán a puha, bolyhos védelemmel már kényelmesen baktat Tolland mellett a meleg nyári éjjelen. A fiú vesz előbb észre valamit. Doléance-nak nem gyanús, hogy mit kereshet valaki éjnek évadján egy hotel bokrában. Ezerféle okot találna rá, miért is van ott az ember. Szereti a természetet; narglikra vadászik; kényelmesebb a pázsit ott, mint az ágya; ide beszélt meg randevút... szóval sok ötlete van, de készségesen követi a fiút a paca felé.
Ahogy a fickó kiszúrja, hogy a két nyomozó közeledik, a bokor megrezzen, az alak pedig a járdára kiugorva futásnak ered. Doléance társa megugrására reagálva szintén szedi a mamuszait az alak után, és közben azon vacillál, illik-e varázslattal megállítani egy szerencsétlen flótást, aki csak éjszakai kocogásra indult. Ha Tolland rászól, hogy csináljon valamit, még valószínűbben emeli fel pálcáját, de talán magától is a következőkre jut:
Némán int kékkőris pálcájával, először balra fel, majd jobbra át, végül középre le, és a menekülő ember előtt megjelenik egy hatalmas plüssmackó, amiről az elegánsan visszapattan és kevésbé elegánsan a popójára döccen. Bár fiatalabbak és frissebbek lévén eddig is sikerült futással csökkenteniük a távot, így már könnyedén beérhetik. Milyen szerencse, hogy a hotel területén tilos a hoppanálás és dehoppanálás!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még jó, hogy a plüssmackós trükköt vetette be, és nem a vasszűzeset. Bár Doléance tarsolyában rengeteg furcsa bűbáj található, még elképzelhetetlenül ártalmasak is, ő csak a kedveseket szokta kijátszani. Hogy honnan kapkodta magára az ártalmasabb varázslatokat? A legelsőket Oszkár barátja, kollégája és tanára kérésére sajátította el, mert a férfi nagyon aggódott azért, hogy a filigrán lánykának baja esik, ha nem tudja bűbájjal megvédeni magát. Doléance jelleme olyan, hogy ha valaki elfogja az utcán, mindenféle kapálózás és sikítozás helyett megszeppenve, szófogadón követné a bűnözőt. A legtöbb kegyetlen varázslat viszont rendelésre készült: a sötét varázslatokat kedvelő vagy aurornak készülő belgiumi diákok olykor Doléance segítségét kérték a bűbájok megalkotásához vagy felkutatásához. A mackósat önmaga szórakoztatására szokta használni, de a varázslatoknál mindig csak az ember saját fantáziája szab határt, mire alkalmazza őket.
Az ajándék plüssfigura nem jött be annyira az üldözöttjüknek, akiről kiderült, hogy csak egy ártatlan - azért kicsit gyanús, miért éjfél tájékán szed magának csokrot bárki is - hölgy volt. Doléance meggyőződése szerint halandzsul beszélt, de mivel a páros nem értett a koboldok nyelvén, úgy tűnik, jobbnak látta egy taslival nyomatékosítani mondandóját. Tolland erre csak nevetett, Doléance pedig próbált vele nevetni azt kifejezendő, hogy érti a tréfát, bár akkor már rég azon tűnődött, melyik népcsoportban okoz örömet, ha valakit pofon vágnak, vagy esetleg a nevetés jelenthet-e valami egész mást.
Dolga végezetlenül kullognak vissza a szállodához újabb ötletek gyűjtésére. A fejük felett lebegő nyomjel mindkettejüknél rózsaszínné vált, és Doléance meg merne esküdni, hogy nyuszi formájúak ezzel Kumagorora emlékeztetve őt. Mivel kényelmetlenül nagyra dagadt a felhő számára, a lány szórakozottan fellegyezget, hátha ezzel arrébb tessékelheti a dolgot. Ez nemigen sikerül, viszont ahogy hozzáér a légies anyaghoz, valami túlontúl kézenfekvő jut eszébe. Hogy véghezvigye újdonsült tervét, elindul a szobája felé. Az ajtó küszöbén nyuszimamusza súrlódása kizökkenti. Lenéz a lábára. És rájön, hogy elfelejtett valamit.
- Van egy ötletem - néz hátra Tollandra, hiszen a fiú nem gondolatolvasó, illene vele is közölni a következő lépést. Fel is vázolja a teendőket, ahogy Doléance kuplerájjal meghintett hotelszobája felé indulnak. Lesz dolguk bőven, a boszorka varázskönyvei és papírhalmai nem a rendszerezettségükről híresek.
- Talán elég lenne egy eltüntető bűbáj, ami nem szilárd tárgyakra, hanem ilyesmikre van. Csak annyi a dolgunk, hogy kiterjesszük nagy területre. De honnan tudjuk meg, mekkorára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már belevetették magukat a papírböngészésbe. Tolland meglepő bűbájokkal találkozhatott, ha beleolvasott a lány pici kövér betűivel rótt sorokba. Egyes varázslatokról az embernek hirtelen ötlete sincs, miért lenne bárkinek is szüksége rá. Harapós bögre? Eszperentésítő? Kalapos bűbáj? (A lap alján kiderül, hogy semmi köze a fejfedőkhöz, a nevét a feltalálójáról, Kalapos Józsefről kapta.)
Doléance rátalál az iratkötegre, ami valószínűsíthetően több efféle bűbáj összetételéről szól, de már nincs ideje alaposabban megvizsgálni, mert Tolland eltűnik az ajtó mögött az ötletével együtt. A lány a nyuszis mamuszt a szőnyegen felejtve csattog kutatótársa után.
A már nyitott ajtó alatt, lábain hintázva várja, mi sül ki Tolland iparkodásából: megszületik egy létra, így felmászhatnak a csapóajtón a plafonon át. A belgiumi mestertanonc csöndben ámul, milyen szép is innen a kilátás. Nem tudta, hogy fel szabad a tetőre jönni, de ez nagy szerencse, mert egy buborékban fellebegni a magasba, és még a többi bűbájt is fenntartani egyszerre nem biztonságos az ő számára, túl gyakran elkalandozik a figyelme. A buborékos varázslatnál amúgy millió egyszerűbb módja is van a repülésnek, de ez Doléance kedvence, így nehezen enged belőle. Még jó, hogy itt van Tolland a józanabb megoldások képviseletében.
- Tiéd az a terület, enyém ez - mutogat a lány két égtáj felé, és elvégzi a javasolt varázslatot mindkettejükön, aztán szuggerálni kezdi a távolt. A lámpák fényében felfedez alakokat messze, de egyikük feje fölött sincs pecsét. Talán mert nem varázslók? Vagy tényleg nem jutott odáig el a bűbáj? A talány megoldódik, amikor egy sötét alak egy csoffadt virágcsokorral a szálloda környékén bandukolva, egy láthatatlan vonalon átlépve a feje fölé kap egy kis piros fénygömböt. A sötétben rögtön észreveszi a derengést és fel is kiált döbbenetében, majd a csokrot eldobva két kézzel pánikban hadonászni kezd. Ajaj, cselekedni kell!
- Hoppá - jelenti ki ennek láttán higgadtan a lányka.
- Megvan - értesíti Tollandot is, és ha a fiú sem bámészkodik, róla is, magáról is leveszi a látásjavító varázslatot.
- Nem nagy a hatósugár - mondja, de közben már az eddig a bal kezében felejtett papírokat bújja. Még öt-tíz percre van szüksége, hogy összeállítsa a kombinált varázslatot az ötleteiből. Addig Tolland megtekintheti, hogy a feje fölötti - azóta lila - pecsétet még mindig rémülten, de most már varázspálcájával szikrákat szórva próbálja eltávolítani az alak odalent.
Doléance ahogy van, a földön ülve több hosszú varázsigét mormolva, pálcájával sokszor szélesen lendítve, mint egy karmester, varázslatot végez.
Munkája nyomán mindkettejük feje fölül eltűnik a felhő, bizonyára odalent is megszabadult tőle az ürge, akinek meggyőződése lehet, hogy ő tüntette el nemkívánatos követőjét.
Doléance elgondolkodva pillant a feje fölé, a nyomjel hűlt helyére. Ezzel nem oldódott meg, hogy történt a baki. Talán sosem derül ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha megkérdezte volna valaki Doléance-t, miért ül egy párnán a társalgóban, és ez a bizonyos párna miért egy szekrény tetején van, biztos valamilyen magától értetődő válasza lett volna rá. De ezen a késői órán senki sem volt már a társalgóban. Egyszer egy prefektus benézett, de nem vette észre a beszűrődő holdfényben a szekrény tetején törökülésben gubbasztó lányt. Az csak forgatta ujjai között a pálcáját, és néha motyogott maga elé. Amikor egy sugárzó fénymacska osont be a helyre, azt sem vette észre. Amikor az illető állat a szekrény tetejére próbált felkepeszteni két mancsával kapaszkodva, Doléance odafordította a fejét és némán segített a fénypamacsnak szilárd talajt érni. Szórakozottan hozzáért ujjával a macska orrához, gondolatban pedig még mindig annál a bűbájnál járt, aminél egész nap. A cicának beletelt egy kis időbe, mire végre a bolondos házvezető teljes figyelmét magára tudta vonni, de ezután már könnyen ment a kommunikáció.
Szerencsére Doléance nem az a mérgelődős-átkozódós lány volt, ezért nem tett megjegyzést arra, milyen butaság vészhelyzet esetén is feloldhatatlan hoppanálásgátlót vonni az iskola egész területére. Az erejét a rohanásra tartalékolta, két lefelé vezető lépcsősor múlva pedig már a bejárati csarnokon söpört kifelé. Amint engedte a védelem, köddé is vált nyomban.

Karjában a kedvenc állatát formázó patrónussal érkezett az utcába, majdnem egyensúlyát vesztve a lendülettől és még fújtatva a rohanástól. Pár sietős lépés, és oda is ért a földön fekvő nőhöz. Leguggolt, megvizsgálta helyettesét, de fogalma sem volt, mi baja lehet és mi a teendő - nem erre szakosodott.
- Hova? Hova? - sürgette a macskát, már annak a küszöbén volt, hogy elveszítse örök higgadtságát. A patrónus tudta az utat.
Percek sem kellett hozzá, Doléance és az ájult hölgy feltűntek a közeli klinikán, a macska addigra eltűnt. A levitás lány nem volt hozzászokva a kiabáláshoz, már épp felkészült, hogy a pálcájával hívja fel a figyelmet magára, de előbb vették észre, hogy ezt meg kellett volna tennie. Egy magát Dr. Darányi Zoltánként bemutató férfi első pillantásra tudta, mi a helyzet, így Doléance-nak nem kellett elmagyaráznia, amit maga sem értett. A Bagolykő professzorasszonyát röptében megvizsgálták, de már gurították is el egy ágyon másfelé, Doléance pedig magára maradt a kavalkádban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Doléance a kórházi ablak szürke sötétítőjének most nyitott lapjait piszkálja a varázspálcájával. Az árnyakat figyeli, amit a lapok vetnek az ablakpárkányon. Nagyon bele tud merülni az ilyesmibe, de most mégis észreveszi a perifériájában megmozduló beteget.
Halk lépteivel gyorsan ott terem az ágynál. Udvariatlanság vagy nem, Rubya professzor fölé hajol, és ahogy gondolta: helyettese épp akkor ébredezik.
- Nem - mondja révetegen a lány, próbálva visszaemlékezni, mit is csinált, amikor elhívták a kastélyból. Fogalma sincs. - Semmi fontos dologban.
Ő nem is készül mást fűzni a dologhoz. El volt itt a maga kis világában egész éjjel, aludt is kicsit, amúgy pedig a szokásos kép és gondolatkavalkádot élvezte a fejében, amik sosem hagyják unatkozni. Hajnalban küldött egy rövid üzenetet a kastélyba, hogy a kék vezetőség kihagyják ezt a napot. Nem, mintha ilyen felelősségteljes lenne a lány amúgy, most valahogy mégis eszébe jutott, hogy ezt kell tennie. Talán, amikor nincs senki más kéznél, aki figyel az ilyen "normális" dolgokra, akkor hajlandó megerőltetni magát.
A tegnapról megismert férfi toppan be a szobába, Doléance, hogy helyet adjon neki, felkuporodik az ágy közelében lévő székre. Ellenőrzi: nincs rajta cipő. Nem fognak rászólni, hogy ne koszolja össze a szék ülőkéjét. Figyel arra, mit mond az orvos kollégájának. A szavak csillogó kék-szürke ködként bekacskaringóznak a fülén, okos kis feje egy-két dolgot leszűr belőlük, némelyek mindenféle egyéb gondolatokkal összecsomózódnak, későbbi kibogozásra várnak, de Doléance-t ekkor már az ágy gyűrődéseiben lévő minták varázsolják el. Azért fél füllel mindig figyel.
Azt is észreveszi, amikor hozzá szólnak. Nemigen jut eszébe semmi jó válasz arra, amit a professzor elmond neki a betegségéről. Húsleves. Ez az egy dolog. Talán ez nem ideillő. Inkább nem próbálkozik meg vele. Még egy rendes mondatba foglalva sem lenne semmi haszna.
A továbbiakban, a közös munkájukra és saját jelenlétére vonatkozó megjegyzésekre már tényleg illene reagálnia. Sosem ment jól ez a komoly beszéd. Nem hatja meg, el sem jut a tudatáig, mit jelenthet az, hogy ellenőriztetni akarták a "módszerei helyességét".
- Ügyesek vagyunk együtt - böki ki végül egy mosolykával. Okosan csillogó szemei árulják el mindig, hogy nem egy buta fruska, még ha zöldségeket is beszél olykor.
- Szervezhetnénk egy kirándulást a gyerekekkel - néz a professzor szemébe a ki tudja honnan jött ötlettel. - Egy kastélyban például. Vonattal utaznánk oda.
Fájdalmat lát beszélgetőpartnere arcán, és saját szíve gyorsabban kezd ettől dobogni. A fájdalommal igazán nem tud mit kezdeni, és mást szenvedni látni igencsak kicsalja belőle a pánikot.
- Szüksége van valamire? - teszi fel a kérdést, egy végre igazán helyén való mondatot jelen szituációban. És még magázódni sem felejtett el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Logikai játékok - a lány már itt eldöntötte, hogy meg fogják látogatni a helyet.
- Kiváló! - bólogat, csak úgy szálldos a haja bele.
- A vizsgák után, addigra biztosan meggyógyul - ezt inkább reménykedve mondta, nem meggyőződéssel -, indulhatnánk.
A lovagrendről nem sokat tudott, mert azt végig Rubya professzor intézte, ő csak be-besegített.
- Ha a lovagok is jönnek, mindenképpen. - Neki aztán mindegy, ő csak néző lesz.
Ekkor toppan be a férfi, akiről még az örökké álmodó Doléance is tudja, hogy elemi mágiát tanít az iskolában, hogy ex kviddicssztár, és hogy házvezető-helyettese vőlegénye az illető.
- Csókolom - mondja egészen nem odafigyelve, mit is ejtett ki éppen a száján. A beteg és a látogató ettől fogva nemigen törődnek vele, ő csak lábát lógázva nézelődik, kibámul az ablakon, figyeli a plafon és a falak összeértét, kukucskál, hogy lássa, ki halad el éppen a kórterem ajtaja előtt... Aztán ráébred, hogy el vannak macskásodva a tagjai - nyújtózik egyet -, és hogy tulajdonképpen itt már nincs rá szükség, ellenben a Levitában mindig jól jön egy házvezető, ha valakinek valami gondja-baja támadna.
- Viszontlátásra - mosolyog Artemisiára és Merkovszky professzorra, majd mindenféle egyéb magyarázat nélkül kisétál a betegszobából. Addig gyalogol, míg végre nem talál egy kihalt helyet, ahol biztosan nem látja varázstalan ember. Pördül egyet a sarka körül, és Bagolykő váránál bukkan fel újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Krisz

Doléance szalad végig a Balaton-parton Szalamantonban. Arcára még a szokásosnál is nagyobb lelkesedés ült ki, ugyanis hamarosan sosem látott élményben lesz része. (Valójában kis korában apukája és nagypapája is elvitte ilyen helyekre, de az olyan régen volt, hogy már nem emlékszik rá.) A méltán híres szalamantoni varázslócirkuszt készül ugyanis meglátogatni. Társasága is van erre az eseményre, csak elkeveredett tőlük a nap folyamán, mert a lányka leragadt kacsákat etetni, miközben a többiek még mentek volna vásárolni az előadás előtt.
A lány most észlelt, hogy hamarosan kezdődik a műsor, így otthagyta a kacsákat. (De megígérte nekik, hogy hamarosan visszajön, és hoz még enni.) Szalad, szalad, a haja lobog a szélben, fehér nyári ruhája - ha látod a lányt, 70% esélye van, hogy ebben a ruhában találkozol vele - úszik utána, igyekszik tartani a lépést.
Érzi, ahogy futás közben szandálja meglazul, így kénytelen megállni egy picit. Lehajol, és megigazítja a fehér topán csatját. Egy kacsa ráhápog. Doléance nem tudja eldönteni, ez egyike-e azoknak a kacsáknak, akiket az imént etetett, de úgy képzeli, igen.
- Tényleg jövök nem sokára - biztosítja a tóban ringatózó szárnyast.
- Háp - válaszol a madár.
- Háp - ismétli, de a lány ezt már nem hallja, mert letér a tóparti betonútról, és a fűbe vágott ösvényen szalad a cirkusz felé.