Groszeibl Hedvig
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Ophelia
Egyáltalán nem ijedtem meg tőle. Láttam már a muglik között is hozzá hasonlós, sőt még rosszabbat is. Ott is a nagy számért kötöttek belém állandóan és meg tanultam kezelni az ilyesfajta helyzetet. Azért még is valamiért kirázott a hideg, amikor a lány szemébe néztem. Nem a félelem miatt, az biztos nem, inkább valami más volt az oka, a kisugárzása vagy nem tudom. Igen, biztosan a kisugárzása miatt lehettem libabőrös. - Nem beléd kötöttem csak kijavítottalak. De most komolyan ilyen gyerekes dolog miatt taszítottál a fának? –értetlenkedtem, a kérdésem végén egy halvány futó mosoly jelent meg az arcomon. talán észrevette talán nem. Nem izgatott, inkább a mozgással voltam elfoglalva ugyan is az még nehézkesen ment. Pont úgy érkeztem az esésnél, hogy a csípőmet az egyik fa aljában heverő köbe beütöttem. A felállással hamar megvoltam a hajolás volt az, ami nehezemre ment, de az ismeretlen szőkeség még ebben is „segített”. Egy újabb varázslatot küldött felém -ami elől persze nem tudtam kitérni –és újra a földön találtam magam. Mázlim volt, mert nem estem olyan nagyot, a fejemet megint bevertem, de az már meg se kottyant. - Ah, te tényleg nem vagy eszednél. –masszíroztam meg a kobakom majd feltérdeltem. Felé fordítottam az arcomat és a tekintetét kerestem. –Had kérdezzek már valami. Neked mire jó ismeretlent így szadizni? –hangomon semmi gúny nem hallatszódott. Nem akartam tovább cukkolni csak megérteni, hogy neki mire jó ez. Bár tudtam, hogy nem fogom megtudni, de még is azért érdeklődtem e felől egy kicsit.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HedvigNem igazán érdekel, a lány mit gondol, az meg, hogy mit mond, végképp nem. Ha mást nem is, magamnak bebizonyítottam, hogy fényévekkel jobb vagyok annál, mint mikor idekerültem, és nem csupán mágia terén. Talán meg is nyugodhatnék, pech, hogy az nem megy olyan könnyen. - Nem, alapból átkozni való kisugárzásod van, az, hogy még szerencsétlen is vagy, csak egy plusz- vonok vállat. Nem fogok kamuzni, szerintem nem is várja el, viszont jelenleg ez a véleményem róla, és nem rejtem véka alá. Ha jó kedvemben lennék, biztos szemközt röhögném, de így csak szemet forgat, és összefonom a karom a mellkasom előtt. Lebámulok az órámra. Elmúlt takarodó, nem kéne itt kint lennem, ha nem akarok megint büntit. Mostanában mániájuk, és esküszöm, van egy beépített Ophelia radaruk. A kérdést ignorálva sóhajtok fel. - Petrificus Totalus- küldök felé egy bájos mosolyt, miután sóbálvány átkot szórtam rá. - Nem tudom, mi lesz rosszabb számodra, ha rád talál egy prefi, vagy, ha nem. Mindenesetre jó éjt- ezzel vágok egy stílusos hátraarcot, és visszamegyek a Rellonba, nem törődve a réten hagyott lánnyal. Az emberek többsége úgyis azt fogja hinni, hogy Noel műve, ami talán jobb is így.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HedvigSzörnyen meleg volt a kastélyban, hát önszántamból választottam a kinti járőrözést, mert hát a prefektus nem nyugodhat, annak mennie kell, ha esik, ha fúj, és akkor is, ha rárohad a melegben a póló. Fáradt voltam, nyűgös voltam, nem volt kedvem ehhez az egészhez, már csak fel akartam slattyogni Kahlil irodájába, hogy kisajátítsam a zuhanyzóját, aztán elnyúljak az ágyon, és kész, ennyi mára. Éppen ezért indultam el a kastély felé, már csak a rét környéke volt hátra a napi sétából, úgyhogy ezt is le akartam gyorsan tudni. Azonban egyszer csak egy mozdulatlan alakra lettem figyelmes. Gyanús volt, hogy csak úgy állt ott, de egyébként is, ilyenkor éjjel már nem kéne senkinek sem kint lennie, úgyhogy odamentem hozzá, hogy megnézzem mi történt. Na fogadjunk, hogy egy rellonos keze munkájával hozott össze a jó sors már megint. Egy lányt találtam sóbálvány átokkal kezelve, és valahogy nem tudtam megállni, hogy ki ne röhögjem. - Most komolyan? Sóbálvány? Nem tudsz egyetlen rendes pajzsbűbájt se? - néztem rá észrevehetően igencsak kicsire becsülve a teljesítményét, aztán előhalásztam a pálcám, hogy kiszabadítsam a szerencsétlenül járt kölyköt. Komolyan, miért járnak ide ennyire élhetetlen emberek? Néha úgy érzetem, hogy a rellonosokon kívül az iskola maradékja olyan végtelenül reménytelen, hogy kár is rájuk az energiát pazarolni. - Na meséld el nekem szépen, hogy miért is ne büntesselek meg azért, mert kint vagy takarodó után? - kérdeztem, várva a választ.
|
|
|
|
|
Dolánszky Alex
INAKTÍV
Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
|
Jeremy
Ó, anyám, ezzel a macskával csak a gond van. Direkt cicózik velünk, az holt zicher! Reggelig azzal fogok szórakozni, hogy felkajtatom az egész kastélyt körülvevő vidéket ezért a kis szörnyetegért. Nem kerekesszékek alá tervezték ezt a terepet, de elzötyögök a dudvásabb részeken is. Inkább, mint hogy a lebegést használjam. Minden bokor után azt remélem, hogy meg lesz a dög, és visszamehetek lefeküdni. Úgy az első húsz bokornál ez még elképzelhető volt, de most már kevéssé vagyok benne biztos. Én nem is értem, hogy jutott volna el idáig az a macska. Egyáltalán mennyire valószínű, hogy a Levita toronyból sikerült megérkeznie a földre, még ha sok kisebb tető is van alattunk?
Ágo rázott fel fél órája azzal az ágyamban, hogy Diamond - így hívják a macskát. a nevet nem én választottam. - a nyitott ablakon át távozott a szobájából. Nem konkrétan kérte, hogy segítsek megkeresni, de nyilván ez volt a célja azzal, hogy felvert hajnalok hajnalán. Egyrészt piszkosul jó barát vagyok, másrészt a macska félig az enyém, így kutya - höhö - kötelességem alsógatyában és köntösben terepjárni, hogy megtaláljam. Ágo szerint annyira béna szegény, hogy tuti elvinné egy sólyom, vagy valami. Ezt én sem tudom megcáfolni. De legalább ennél messzebb nem juthatott a görbe kis lábain, így az erdőben nem kell kutatni utána.
Már tényleg tele a... hócipőm ezzel. Felnézek, hátha már küldött Ágo jelzőbűbájt, hogy megvan a Sátán Macskája, de még semmi. Kár. Ekkor veszek észre egy moccanást a közeli aprócska bokorban. Igyekszem minél kevesebb zajt csapni, úgy lopakodni közel a helyhez. Nem mintha a Sátán Macskája olyan jó futó lenne, de én sem vagyok versenyben ezzel a székkel ezen a talajon. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy bekészítek egy sóbálvány átkot, de lehet ezzel nem csalnék mosolyt kedves Ágota arcára, így marad az, hogy elkapom, ha ugrik. Óvatosan közeledek a bokorhoz, amikor beszédet hallok belőle. "Honvágyam volna?" - Nesze, mondom magamban. Akkor mi a szöszért ugrottál ki az ablakon? Várj! Lehajolok, és észreveszem a bozót tövében rám villanó szempárt. Ezt most komolyan a macska mondta? Nem, nem lehetek ilyen hülye... de azért...
- Öh, megismételnéd? - kérdeztem meredten belebámulva a macska szemeibe.
|
|
|
|
|
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV
cikeszhajkurászó || büszke apuka
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
|
[Lori, akivel szintén rég láttuk egymást]Ha jó idő van, és az embernek van szabadideje, ráadásul a közelgő kviddicsmeccs itt van a nyakán, világos, hogy kijön a kviddicspályára. Főleg, ha egy olyan megszállottról van szó, mint én. Így hát kviddicstalárban baktattam ki a pályára, hónom alatt az egyik iskolai seprűvel (megvan a következő célom - egy saját seprű), hogy a Sárkánylovasok edzései mellett egy kicsit külön is repkedhessek. Mikor beléptem, és konstatáltam, hogy - hála a jó égnek - senki sincs itt, ledobtam a lassan széteső bőrtáskámat a lelátó legalsó sorába, majd elkezdtem nyújtani. Szinte gépies voltam, de gondolataimat igyekeztem visszaterelni a folytonosan ismétlődő mozdulatsorokhoz. Futás. Lefutottam pár kört, még mindig igyekezve elnyomni a többi gondolatom. Nem lesz ez így jó, oda kell figyelni, ha nem akarok lesérülni a meccs előtt.
A bemelegítés ugyanolyan hosszú volt, mint amilyen lenni szokott, és ugyanolyan idegesítő volt, mint amilyen lenni szokott. Természetesen tudom, hogy szükség van rá, de az ember már kviddicsezne, és legszívesebben elhagyna mindenféle bemelegítést.
Végül a gyakorlólabdákhoz siettem, és elővettem a cikeszt. Halványan elmosolyodtam, mikor a kezeim közé került a kis szárnyas, majd pár másodperc habozás után elengedtem. Egérutat is adtam neki, hogy ne adtam volna, hiszen az nem lenne helyénvaló, ha rögtön üldözni kezdeném. Egy fél perc múlva aztán felszálltam a seprűmre, és ellöktem magam a talajtól.
Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni egy sportot, főleg akkor nem, mikor csatlakoztam a csapatba. De azóta a kviddics a szenvedélyemmé vállt, ezt máshogy nem lehet megfogalmazni.
Tehát, felreppentem, és lassan körözni kezdtem. Szemeim minduntalan a kis aranylabdát kutatták. Igaz, jobb lett volna, ha van valaki, aki a másik fogót játssza, de így sem eredménytelenek a hasonló edzések.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
NathHihetetlen, hogy teljesen legálisan jövök vissza ilyenkor a suliba. Azt ugyan nem tudom, minek pörgök én ennyire, holott amúgy hulla fáradt vagyok, na meg teljesen illegálisan is kilógok, de ez most olyannyira jól esik. Igen, határozottan. Dolgozok, holott sose gondoltam volna, hogy ezt fogom én tenni valaha is, tudniillik a pénzem pont elég arra, hogy örök életemre ne kelljen rá gondolnom, vagyis addig nem, míg el nem költöm az összeset, de valamivel el kell ütni az időt ugyebár. És végre megint félig érdemes tagja lehetek a cyber térnek, már amikor Arvid engedi, hogy alaptopján csüngjek. És engedi, néha, szóval már ezért simán megérte. Asszem'. Pizzás csigát majszolva szelem az utat a suliig, mérhetetlen nyugalommal. Mintha nem is pár napja lett volna, hogy valaki követett, de az már régen volt, nem? De. Igazából ignorálom a tényt, hogy Sofi bakancsa van rajtam, a hatalmas kupiban csak azt találtam, na meg a macskát. Sokan mondták már, nem ártana rendet is tartani, de az nem annyira egyszerű, főleg, ha három olyan lány lakik egy helyen, akiknek már az is fizikai fájdalom, hogy arrébb dobják a pizzás dobozt. Részben ezért is kajálok útközben, na meg azért, hogy ne vessék rá magukat. Visszasírom az Üvegházas időket, rájöttem, nem nekem való ez a lakjunk együtt dolog, de majd csak megszokom, na meg mostanság úgyis a klubhelyiségben dőlök ki, hála a sok lecónak, mert az alól nem mentenek ám fel. A suli kapujához érve, észreveszek valami nagy vöröset. Hát ez meg? Összevonom a szemöldököm, és már megfontoltabb léptekkel haladok a vörös micsoda felé. Csak nem ET? Vagy Gozilla? Egyikkel se lenne jó összefutni. Aztán hamar megnyugszom, mikor látom egy srác az. Mellélépek, bámulom, vagy fél percig, hogy szokjam a látványt, és leküzdjem a féltékenységem, csak mert az ő haja hosszabb, mint az enyém. - Pizzás csigát?- nyújtom felé a zacsit, amiben van még egy érintetlen darab.
|
|
|
|
|
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
OpheliaHogy indul neki egy Blackwood a Bagolykős létnek? Na hogy? Hát ha rólam van szó, akkor úgy, hogy amint a lehetőségek engedik - ergo lerakta a cuccát-, máris elhagyja a körletét, sőt, még a kastélyt is, és megpróbál visszajutni a faluba. Na, ezt csináltam most én. Nem azért, mert meg akartam szökni, hiszen nem azért mentem bele abba, hogy itt szenvedjek ebben a fura kis országban, ahol olyan érthetetlen a nyelv, hogy bájitalt kell hozzá innom, hogy felfogjam, pedig nem vagyok egy nehéz eszű ember, ezt bárki megmondhatja, aki kicsit is ismer. Ja de hogy itt nem ismer senki. Aha, ez igaz, és elég szívás. De éppen ezen kívántam most változtatni azzal a végtelenül egyszerű lépéssel, hogy visszamegyek a faluba, ahol talán van élet. Nem tűrtem jól a bezártságot, nagyon nem. Esetleg szívesen megnéznék pár helyet, például valamit, ahol lehet kajálni, mert ez a fiú bizony éhes, és nem is kicsit. A fülem mögé tűrtem a hajam, mert már túlságosan is szétzilálta a szél, azt pedig nem szeretem. Már majdnem elértem az iskola kapuját - óh, mennyei szabadság! - mikor észrevettem, hogy szemből közeledik valaki. Na de ilyenkor? Felvettem a lehető legnyugodtabb arcom, mert hát engem itt senki sem ismer, még ha valami tanár jön szembe, az se, majd azt mondom, hogy én vagyok a postás, vagy a postás fia, ha igazi apám már úgyse volt. Na, és akkor aztán tartson vissza! Ja hogy itt baglyok viszik a küldeményt? Pedig ki se néztem volna, hogy itt is van ekkora infrastruktúra, de egye fene, majd növesztek tollat a hátamra. Végül egészen közel ért az érkező, és én megbámulhattam a lányt, aki meg megbámult engem. Hát ez is jól kezdődik, nem látott ez még vörös embert, vagy mi? Már épp meg akartam érdeklődni, hogy vajon valamit szívott-e, hogy ennyire el van varázsolva, mikor megszólalt, és én meghallottam eddigi életem legszebb magyar mondatát. - Naná! - vigyorodtam el, és lecsaptam az elemózsiára, aztán biccentettem egyet a lány felé. - Köszi! - majd ezzel indultam is volna tovább, lefelé a faluba, mert mégis csak adózzunk az eredeti elhatározásainknak. Na meg egy csiga nem csiga.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Blackwoood no1.  - Ha nem jössz le most azonnal, én szedlek aztán megetetlek egy macskával- teszem csípőre a kezem, miközben a fán lévő kanárimra próbálok hatni. Eddig teljesen sikertelenül, és láthatólag a fenyegetés se válik be nála. Chh, elkényeztetett kis dög ez, ráadásul szerintem most kamaszodik, mert eddig még nem fordult elő, hogy ellenkezett volna. Egy kívülálló valami olyasmit láthat, hogy egy szőke csaj, rövid naciban, bikini felsőben - a meleget így lehet csak elviselni- és napszemüvegben, fenyeget... egy fát. Igen, merthogy a rajta lévő sárga tollkupacot nem igazán lehet messziről látni, mivel a levelek között lapult meg. Tehát két következtetést vonhat le, vagy dilis a lány, vagy hallucinál a hőguta miatt. Hirtelen én magam sem tudom, melyik a jobb eshetőség, így nem is nagyon foglalkozok ezzel. - Hát, te akartad- indulok el a fa felé, majd mégis megtorpanok. Nem akaródzok én oda felmászni, mert nem jövök le. El is kezdek gondolkodni, hogyan érhetném el, hogy Lilla önszántából tegye meg a lefelé vezető utat, de egyetlen épkézláb ötlet se jut eszembe. Kapóra jön, hogy egy srác lép ki a suli ajtaján. Gyorsan mérlegelni kezdek, vajon mennyi fog veszni a büszkeségemből, közben tekintetem közte, és Lilla között váltogatom, majd az utóbbira vetek egy gyilkos pillantást, és a srác felé megyek. - Bocsi, tudnál segíteni? A Kanárim nem akar lejönni a fáról- n a, hogy ez most mennyire hangzott hülyén, csak akkor derül ki, mikor a srác képen röhög, véleményem szerint jó hangosan, mert... mert mégis ki állna elő ilyesmivel? Egyáltalán ki tart még itt rajtam kívül kanárit? Visszagondolva, addig kellett volna nyaggatnom Serent, amíg nem egy sólymot varázsolt volna elő nekem... minimum. Megannyi égő szituációtól megmentett volna.
|
|
|
|
|
Tristan Blackwood
INAKTÍV
Tris "NemRunatesója" Blackwood
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
|
LaFonde-lányHullameleg van, mégsem maradok a kastélyban; az a minimum, hogy legalább a környéket felfedezem egy kicsit, vagy legalábbis halálosan eltévedek és három nap múlva a teljes kiszáradás szélén, egy kevés darth vaderi hörgőkoncert közepette kivánszorgok az erdőből. Vagy még akkor sem. Jövőképem azonban keresztülhúzza a szőke, fürdőruhás szőke, aki kanárivadászatra hív. - Az komoly - nézek az ismeretlenre, de néhány pillanat után levonom a következtetést, hogy nem szívat, tényleg ez a helyzet, és ehhez kéri becses asszisztenciám. - És ilyen esetekben mi a teendő? - pislogok a lányra, mert szívesen segítek, tényleg, de nem láttam még makacskodó kanárit, úgyhogy nem tudom, mivel lehetne jobb belátásra téríteni...bár ahogy elnézem, a lány se nagyon. - Hozhatnánk egy macskát. Vagy egy dinoszauruszt - vetem fel a lehetőséget közömbös hangon, elvégre annak legalább felérne a nyaka a madárig...bár hogy aztán mit csinálna, jó kérdés. Lehozza a szájában? Nem túl valós. Követem a fához, és a szemem meresztgetve próbálom megállapítani, vajh merre is van az a rakoncátlan jószág, és igen, mintha tényleg látnék valamit sárgállani a levelek között, vagy az valami más? Tudja a fene. - Mire hallgat? - Hát, ha a macskáknak mondhatjuk, hogy cicc...inkább nem fejezem be a gondolatmenetet, és hálát adok az égnek, hogy mindezt nem hangosan jegyeztem meg, mint ahogy az esetek nagy többségében szoktam. - Felajánlanám, hogy felmászok érte, de azt hiszem, az csak akkor érdemes, ha képzett elsősegély-nyújtó és csontkovács vagy, egyéb esetekben nem hiszem, hogy érdemes megkockáztatni. Kecsességem és koordinációs készségem egy részeg, sánta kiselefántéval vetekszik - jegyzem meg egy mosollyal és némi öniróniával. A famászás nem az én terepem, meg úgy alapvetően túl szétszórt és figyelmetlen vagyok a legtöbb sporthoz, hogy a testi adottságok hiányát ne is említsük. Maradjunk annyiban, hogy nem a legmegfelelőbb embert választotta ki a kanárimentés nemes feladatára a lány.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Blackwoood no1. - Mielőtt bármilyen nemű megjegyzést tennél, gondolj bele, hogy egy másodikos mennyi átkot tudhat- fenyegetem meg burkoltam, ami kicsit fura, főleg, hogy én kértem az ő segítségét, de Lillát csak én sértegethetem. A pálcámért nyúlok, vagyis... végig tapogatom zsebeim, de mikor nem találom, póker arccal tekintek a srácra. - És tényleg sokat tudok- úgy van, maradjunk is ennyiben, bár a pillanat kellemetlenségét nem szünteti meg, de legalább már ki tudom vágni magam. Hűűű, azt hiszem, tényleg fejlődőképes vagyok. - Nem tudom, eddig mindig szót fogadott, ezért sem vettem meg a kamasz kanári kezelő könyvet- áááá csak egy leheletnyi szarkazmus van a hangomban, igazából, ha nem húzott volna fel az a tollkupac, még örülnék is neki, hogy legalább nem egy háztárssal van dolgom. Tudom, hogy nem rellonos,azt nem tudom, honnan, de tudom. A macska szó hallatán, a szemeim is elkerekednek. - Haver, te nem néztél Szilveszter és Csőrikét? Szerinted egy macska nekiállna jobb belátásra bírni?-oké, ez ugye nem hangzott hülyén, csak én képzelem be magamnak a meleg miatt. Jesszusom, nem, egyáltalán nem akarom tudni, mit gondol jelenleg rólam. Vissza is megyek a fához, már az álhőssel magam mögött, abban a reményben, hogy ő talán tud nekem segíteni. - A Lillára, asszem'. Megneszólalj!- tudom, hogy a pasikat általában irritálja ez a név, de szerintem cuki, és még mindig jobb, mint A Kanári. Seren is megmondta. - Mázlid van, pontosan az vagyok- vágok teljesen hiteles képet. Túl sok időt töltök a házamban, ha már egyszer hagynám, hogy egy idegen összetörje magát a kanárimért.... - Na jó, nem, de én se tudok fára mászni, kimaradt- forgatom meg a szemem, mert tény, hogy gyerek koromban sokkal fontosabb dolgaim is voltak. Legalább is, akkor azt hittem. - Te Navinés vagy, ugye?- döntöm oldalra a fejem, miközben a srácot fürkészem. Ugyan kérem, lerí róla. Jó ez csak tipp, de még mindig jobb, mintha azt kérdezném, melyik házba jár. Ettől én is a falra mászok.
|
|
|
|
|
Tristan Blackwood
INAKTÍV
Tris "NemRunatesója" Blackwood
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
|
Kanáriszüret
- Nem készültem semmiféle megjegyzést tenni - vonom meg a vállam, de jót somolygok magamban a félresikerült fenyegetésen. - Rengeteget - bólogatok egy vigyorral. Oké, nem vagyok tapasztalt pálcaforgató, képességeim legjobb indulattal is csak az átlagos szintet veregetik, és egyébként sem szoktam se átkozódni, se feleslegesen bűbájolgatni, de azért egy másodikos szintjét bőven meghaladom - ám ha ez kell a másiknak, hogy májernek érezze magát, rajtam ne múljon. - Akkor azt hiszem, itt az idő, hogy beruházz egyre - mutatok rá a vitathatatlan tényre, hogy ha a kanári úri kedvén múlik, ő ugyan le nem jön arról az ágról. A szarkasztikus felhangot szimplán elengedem a fülem mellett, egyszerűbb, mint megsértődni rajta, utóbbi ráadásul felesleges is volna; valószínűsítem, hogy a lány nem az én tiszteletemre használja, semmi személyeskedés, csak ilyen. Megesik. - Legalább megmozdulna, haver - válaszolom, de mivel nincs tervemben kikapni a hátsó zsebemben rejtegetett cirmost, ötletemet csak szájkaratéval tudom védelmezni. - Hát, ahhoz képest, hogy lehetne mondjuk Prudence, Winifred vagy Wilhelmina, nem is olyan rossz névválasztás - jegyzem meg némi iróniával, ezt egyszerűen nem lehet megállni. Ki nevez Lillának egy kanárit, de úgy mégis? Felvont szemöldökkel pillantok rá, mikor kijelenti, hogy elsősegély-nyújtó és csontkovács, de végül bevallja, hogy ő sem tud felmászni a fára. - Ezt megtippeltem, különben nem sűrűn jöttél volna segítségért - válaszolom, elvégre a kanáriszüret egyedül is működőképes, és valószínűleg nem igényli, hogy idelentről biztassam mászás közben, bár ki tudja. Lehet, valójában csak egy kis motivációs beszédre van szüksége, és máris fut felfelé azon a törzsön. - Persze - jegyzem meg egy széles, joviális mosollyal. Gőzöm sincs, melyik ház a navine, de biztos, hogy nem abban vagyok, mert az enyém e-vel kezdődik, igaz, tegnap óta nem sikerült megtanulnom a nevét - annyira fura, azt se tudom, milyen nyelven van -, abban viszont biztos vagyok, hogy nem az említett. Eszem ágában sincs kijavítani, főleg, mert annyira egyértelmű, hogy a lány csak vaktában mondott valamit, hát had könyveljen el így.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
NathNem mondom, fura egy srác ez, bár lehet csak azért, mert hosszú hajú pasikkal nem gyakran találkozok, vagy nem is tudom. Mindenesetre, nem akarok én találkozni vele egy sötét sikátorban az éjszaka közepén, ami szerintem érthető is. Persze ez nincs az arcomra írva, a világért se vállalnám fel, hogy tartok valakitől, már csak az kéne. Gondolom, a takarodóra vonatkozó szabály neki sem szent, már meg se lepődök ezen, sőt kimondottan örülök annak, hogy nem prefibe is belebotlok ilyenkor. Engedély ide, vagy oda, nekem is már bent kéne lennem, így nem vesztek semmit azzal, ha leállok csevegni, olyat úgyis ritkán szoktam. - Ugye tudod, hogy most haraptál bele hat lónak elegendő nyugtatóba, és két perc múlva dőlsz, mint a dominó?- kérdezem csevegő hangnemben, mintha azt vitatnánk, ma sötétebb az ég. A fejem is oldalra döntöm, miközben a srác arcát fürkészem. Meg nem lehet mondani, hogy kamuzok, pedig így van, már ha Arvid nem nyugtatózta be tényleg a kaját, pedig némelyik vendég megérdemelné, de nem panaszkodok. - Na, jó nem, de ha ennyire éhes vagy, miért nem mész a konyhára? Ha megfenyegeted a manókat, olyan vacsit rittyentenek össze, hogy csak na- vigyorgok rá, mint aki tapasztalatból beszél, mert így is van, csak aztán kibékültünk, így elkerülöm a ciánozás veszélyét. Egy haragtartó manó sose jó dolog, én már csak tudom, mikor méreg erős kávét kaptam, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. - Megmutatom, ha akarod, vagy ott van még az étterem, ahol dolgozok, nálam meg egy kulcs hozzá- ugyanis ma rajtam volt a sor, hogy zárjak. Biztos a srác is örülne, ha tudná, milyen jó hely a falatozó. - Mellesleg Oph vagyok- mivel lusta vagyok kimondani a teljes nevem, meg amúgy is többnyire így hívnak, így ezt is megspórolom magamnak.
|
|
|
|
|
Sheilah Frewen
INAKTÍV
Sheli
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
|
Tiffany, Charles Csalódottan nyitom ki szemeimet, ahogy a nap sugarai betörnek a csikólak ablakán. Na neee, olyan szépet álmodtam, minek kellett felébrednem?!? ÁÁÁ, nem akarok felkelniii....most mégis mit csináljak, fél kilenckor?? Ilyenkor vasárnap épeszű ember nincs ébren... Kikászálódom az ágyból, s az első, amit felülés közben észreveszek, hogy szeretett bazinagy gyíkom, aki még annyira új, hogy neve sincs, ( 30 cm )nagyban fel próbál mászni az ágyamra. Erre elröhögöm magam, s felsegítem az ágyra. Turkálni kezdek a bőröndömben kánikula-ruha után mindjárt megfulladok, komolyan. Egy félórányi gondolkodás után előhalászom a fehér-zöld kockás rövid gatyám, meg egy lehetőleg hozzá nem illő toppot, a nyakamba akasztok néhány hosszú-rövid nyakláncot, aztán hirtelen megakad a szemem az éjjeliszekrényen levő szemüvegemen... bleah, maradjak inkább vak, minthogy ezt felvegyem...de tök jól néz ki a kerete..forgatom a kezemben a narancssárga-zöld keretes szemüveget, majd egy hirtelen megfontolásból kipattintom a két lencsét a keretből. Na, így már klassz Büszkén teszem fel immár lencse nélküli szemüvegemet, majd kissé gyorsan kifésülöm a hajam, fogat mosok, s mikor teljesen elrendeztem magam, visszaülök az ágyamra a gyík mellé, aki most meg a száját nyalja éhessége kifejezése érdekében. Most mi legyen? Talán sétálnom kellene egyet...kivihetném ezt a balféket is kaját szerezni, meg egyáltalán kitapasztalni, hogy mit szokott enni...de hova menjek? Hisz alig ismerem a kastélyt..ÁÁÁ, megvaan: megyek a kedvenc helyemre, a fénylő lelkek udvarába, klassz Újonnan feldobódva sétálok ki a kastélyból egyenesen a kedvenc helyem fele, szatyromban a gyíkommal ( hhú, ki kéne találni neki egy nevet...) Mikor odaérek, egyből a szökőkút peremére ülök le, és belelógatom kezeim a vízbe. Húúú, hátha van benne bééka..Azzal kotorászni kezdek a békanyál alatt, míg a balfék gyíkom vidáman ugrándozni kezd a fűben, hogy: ÁÁÁ, szabadsáááág!
|
|
|
|
|
Tiffany Elswood
INAKTÍV
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
|
Sheilah, Charles A vöröske örült, hogy újra kijöhetett a lakrészükből. Nem volt semmi baja, de azért még is csak jobb a friss levegőn, mint összezárva 16 emberrel. Kint kánikula volt, így egy egyszerű feket toppot és rövidnadrágot vett, majd kibontott hajába tűzött egy masnit. Nem rajongott kimondottan az ilyen hajba bügyükért, de ezt nemrég kapta, és egészen elnyerte e tetszését. Nyugodtan sétálgatott a kastély falai közt, nem igazán figyelve, hogy hova jut. Hamarosan friss, nyári szellő csapta meg, és vízcsobogás hangját vélte hallani. Azonnal arra vette az irányt, és megállapította, hogy valószínűleg annál a valamilyen Lélek Udvarnál kötött ki. Hallott már rólla, de még sosem volt errefelé. Ahogy megindult a forró napon, a piha füvön keresztül hirtelen valami mászkálni kezdett a lábán. Tiff azonnal megállt, és jéghideg tekintettel nézett le a földre, mintha ölni tudna csak egy csúnya pillantással. Egy hatalmas gyík-szerűséget vélt felfedezni. Felemelt szemöldökkel a farkától fogva a magasba emelte a hidegvérűt, majd ugyan olyan sértődött tekintettel körbe pásztázta a területet, hátha talál valakit vagy valamit, akire ráfoghatja, hogy a tulajdonosa az állatnak. Gyorsan csípte el a nyugodt lányt a kútnál, és nagy, dübörgő léptekkel indul meg felé, majd megállt előtte. -Ez...khm... a tied? -kérdezte amolyan gyilkos mézédes mosollyal. Nem zavartatta magát, hogy egy 30 centis gyík van a kezében, hisz sosem írtózott a hidegvérűektől, sőt, ijesztő kötődést lehetett felfedezni közte és a csúszómászók közt. De azért lehetőleg senki se mászkáltassa az állatkáját közterületen. Ha rálépett volna szegény párára, na az lett volna vicces. Így még a lány meghálálhatná Tiffnek, hogy megtalálta még mielőtt valaki kilapítja. Ruci
|
|
|
|
|
Angelina Mary Philips
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
|
Benjamin és Hugica
Süt a nap, vagy ezer fok van, a napon lenni öngyilkosság, még akkor is, ha az ember éppen nem vámpír, beköszöntött a nyárias légkör. Kellemetlen, de minimum idegesítő dolog, valahogy a hűvösebb és elviselhetőbb idő megszállottja, mert ilyenkor nem igazán érzi jól magát, bár ki az, aki élvezi a sült csirke szerepet? Mindenesetre összekapta magát a toronyban, egy füzetecskével a kezében megindult a szabadba, valami árnyékosabb hely találásának reményében. Ott majd képes lesz a pihenőnap szellemében egy kicsit lazítani.
Vasárnap van, ami önmagában nem vidám, ettől függetlenül Angelina mosolygósan ballag kifelé, hogy a birtokot felkutassa. Az elmúlt időszak nem volt könnyű testvérének, amiről apró dolgokat már hallott, de már rájuk fér egy komolyabb beszélgetés, éppen ezért hívta őt is ki, remélhetőleg a szokásos késését minimalizálja, és nem sokkal utána kilép majd ő is ezen a nagy ajtón és megindul az erdő felé. Egész gyors léptekkel halad, hogy célt érjen.
Barna haja ki van bontva, de egy hajgumi pihen a csuklóján, hogy összefoghassa azt. Egyszerű fekete, pántos felső és rövidnadrág a viselete. Nem vitte túlzásba. Napszemüveg pedig egyelőre feltolva hajpántnak, de a kifelé séta alatt szemei elé csúsztatja. Nem szokott prioritást élvezni nála az, hogy órákig válogassa a tökéletes ruhát, ez testvérére se jellemző. Az már annál inkább, hogy tudat alatt is képesek hasonló, néha teljesen egyforma, öltözködésre és megnyilvánulásokra, nem lepődne meg most sem, ha tükörképként ballagna elé nemsokára.
Hamarosan egy fából készült kis házikóhoz érkezik, ahol nem is igazán tervez tovább menni. Egy nagy fa pont árnyékot biztosít a faház lépcsőfokára, oda le is ül, félig háttal az érkezési irányának, szóval nem nagyon veszi észre, ha valaki most érkezik. Felcsapja a füzetet és egyelőre csak kis firkákat rajzolgat, a lap szélére pedig rímelő szövegeket ír, mint mindig.
|
|
|
|
|
Charles Wingbell
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Tiffany, Seilah~Jézusom, mekkora ez az iskola?!~ Mondtam magamban, miközben már második órája keringtem az udvaron. - Fentről sem látok semmit.- repült mellém hű barátom, Robert.- De két lány van egy szökőkút mellett, nem messze innen. Menjünk oda, hátha lesz egy kis medencés birkózás.Igen, ő az én papagájom, és sajnos folyékonyan tud beszélni. Mióta talált egy férfimagazint, csak az ilyenekre tud gondolni, ezzel pedig szégyenbe hoz engem. Mostanában próbálom lenevelni róla, szóval most is ezt kell tennem. - Na, ezt nem kellett volna, most nem kapsz uzsonnára kekszet! - Jól van, jó leszek, de menjünk oda! Elindultunk, vállamon robbal, és beléptünk egy udvarra, ahol egy fekete pólós lány, nagy léptekkel odasietett a szökőkút mellettihez, és valamit lóbált a kezében. -Ez...khm... a tied?- Olyan hangsúllyal, hogy azt hittem, hogy jobb lenne inkább menekülni. - Hölgyeim, mondják el kérem, hogy mi a probléma, és majd megoldjuk.- A madár hangsúlya ás beszéde azt sugallta, hogy egy zakkant perverzzel van dolgom, de valójában csak egy bolond papagájjal, aki fel akar csípni két hölgyet. - Te bolond tollas Casanova, nem megmondtam, hogy ilyeneket nem csinálunk úri hölygyek körében?!- csaptam fejen, amire ő egy fülcsípéssel kontrázott.- elnézést a zavarásért, de most jöttem az iskolába, és eltévedtem. Segítenétek?
|
|
|
|
|
Sheilah Frewen
INAKTÍV
Sheli
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
|
Tiffany,Charles Épp csak, hogy belelógatom a kezeim a szökőkútba, egy lány megáll előttem, kezében Gyíkkal, nem túl barátságosan, s kérdezi, hogy az enyém-e... -Öh, igen, bocsesz, ha bántott...- motyogom, csúnyán nézve az említett állatra. Szép finoman kiveszem a lány kezéből. - Na és...hogy hívnak?- próbálok barátságos lenni, s ahogy felemelem a fejem, meglátom a természetes vörös mögött épp hozzánk szóló srácot is egy bazinagy papagájjal a vállán, mire gyorsan hozzáteszem: - titeket... - Még egyszer végigpásztázom a lányt, hú, mintha ismerném valahonnan majd hirtelen eszembe jut, hogy nekem is be kéne mutatkozni. -Ja, amúgy a nevem Sheilah nézek mindkettőjükre, majd felállok a szökőkút támlájáról, hogy megmozgassam elgémberedett tagjaimat, és hogy kényelmes pozícióba helyezzem Gyíkot az ölemben.
|
|
|
|
|
Tiffany Elswood
INAKTÍV
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
|
Sheilah, Charles, Gyík és Robi - Legfeljebb én bántom őt...-adja át a kapálózó állatot. Ahogy hangokat hall a háta mögül tesz egy 180 fokos fordulatot, hogy szembe találja magát a beszélőkkel. Nem veszi figyelembe a festett vörös bemutatkozni vágyó felhívását, inkább felemelt szemöldökkel az érkező fiúra, és színes papagájára tekint. - Gratulálok. Nekem is sikerült már. Nem nagy szám. -vonja meg a vállát a fiú bejelentésén, miszerint elveszlődött. Azon gondolkodik, hogy talán a fura állatok tulajdonosainak találkájára csöppent be, vagy talán ezek azon vannak, hogy állatkertté alakítsák a kertet. - Na mindegy -fújja ki a levegőt- Máskor vigyázz rá, mert még valaki kilapítja, és szerintem nem leszel tőle túl boldog. -néz végig a lányon. Nem figyelt oda, így nem igazán emlékszik a nevére, de nem zavarja, hogy amolyan ismeretlenekkel van körülvéve, hisz több, mint valószínű, hogy úgy sem találkoznak soha többet, akkor meg minek töltse a memóriáját lényegtelen információkkal? - Ha arra kimész, majd jobbra, megint jobbra, majd balra, az előcsarnokba jutsz -ad gyors magyarázat félét a tétova szőke fiúnak, és beszélő madarának, majd csatját megigazítva hajába megindul. Nem tudja, hogy hova akar menni, de itt elkezdett unatkozni. Csak valami igazán izgalmas tudná felkelteni a vöröske figyelmét, s meggyőzni őt, hogy még is maradjon még egy ideig.
|
|
|
|
|
Charles Wingbell
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Tiffany, Seilah- Hmm, éhes tettem.-kilátott rob, és egy pillanat alatt felszállt a levegőbe, és megtámadta a lány kezében lévő gyíkot. - Jössz azonnal vissza te anyaszomorító?! Bár ejtettek volna le tojáskorodban! Engedd el, engedd már el!- odafutottam, és elkezdtem ráncigálni a lábánál fogva a - Nem segítenél légy szíves!- fordultam felé kétségbeesetten. fojtattam a hadakozást a tollas rémséggel, és próbáltam a többieket is cselekvésre bírni a többieket is. Már nem is tudom, ,miért kértem a tizenkettedik szülinapomra papagájt.
|
|
|
|
|
Benjamin Lawrence Krise
INAKTÍV
kaméleon
RPG hsz: 100
Összes hsz: 2210
|
Angelina & Amanda
a szabad hétvége utolsó napján Meleg, meleg, forró, hőség, sivatag. Csak ezek járnak a fejében. A kis nyaralásnak köszönhetően bőre most kissé vöröses, már barnuló szakaszba lépett, nem néz ki úgy, mint egy sötétben tartott hipó reklám arca. Nem mintha neki ez fontos lenne, majd mikor vedleni kezd, mint a kígyó, lesz miért morogni, csak erre jó a nappal való találkozás. Így, egy saját maga térdnadrággá alakított farmerben és fehér trikóban csoszog a birtokon, miközben jéghideg tonikot szürcsöl. Jólesően sóhajt, ahogy némileg hűt ezzel magán, és megállva körbeles. Nemrég ért vissza, de nem tudott a fenekén nyugton ülni, a lepakolás után kimerészkedett egyből. Terve ugyan nincs, még annyi sem, amennyivel máskor beérné, de az improvizálás hasznos dolog, él vele. Megindulva végül, követi az orrát, menetel előre, mintha tudná, hova is megy, egyre közelebb érve az erdőhöz. Elgondolkodva játszik el a ténnyel, hogy mennyivel lehet hűsebb a fák sötét árnyékai alatt, nem figyelve a tényt, hogy mik lakoznak benne, így útját folytatja az ígérkező hűs felé. Eljutni viszont már nem jut el, csak az erdőt övező helyig, a vadőrlakig, ahol belebotlik egy barna hajzuhatagba. Még csak messzebbről látja őt, mögötte ácsorog, megállva, és próbálja kitotózni, kivel is áll szemben. Hunyorogva méregeti a hajzuhatagot, amely ismerős számára, kicsit jobban megnézve ismeri fel az egyik háztársa arcképét, a prefektuslányét. Elvigyorodik, hiszen ő mindig a kellő formában köszönti az útjába kerülőket, ismerősöket, majd felötlik agyában a tény, hogy legjobb tudomása szerint, a lányból kettő is van. Ikerhúg, ikernővér, eleve maga az iker dolog számára ijesztő kissé, hiszen ha belőle lenne kettő, akkor nemigen járna jól az emberiség. De most, nem is magát akarja megkettőzni, de tökéletes tipp arra, mihez is kezdjen. Így, visszahúzódva az árnyékba, a mágiát felhasználva faragja magát a tökéletes klónná, az ikerré, arcán pedig kaján vigyorral szemléli végig magát a művelet végén. A papucsából, mely eddig lábán pihent, kilép, hiszen feltűnően nagy lenne lábára, ruháit pedig megigazgatja magán, hogy álljon is valahogy, nőiesebb legyen egy fokkal. Csak ezek után lép ki a tettek mezejére, indul meg a lány felé, haját félresöpörve arcából, és egy mozdulattal melléteremve huppan le a földre. - Szerbusz. – köszön rá, próbálva tartani a szerepét, mocsok, feltörő vigyorát és nevetését pedig mélyre eltemetve, hogy ne bukkanjon elő. Addig is a firkálmányokat szemléli kölcsönzött íriszeivel.
|
|
|
|
|
Sheilah Frewen
INAKTÍV
Sheli
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
|
Tiffany, Charles Épp elmélyülten gondolkodom azon, hogy vajon honnan ismerem én ezt a csajt, na meg azon, hogy hogy lehet annyira barátságtalan, hogy csak úgy hátat fordít, miközben épp hozzá beszélek, és a szavamba belevágva , unottan magyaráz a fiúnak. Már állnék fel, hogy ,mégis mit képzel ez magáról, minek néz engem, amikor majdnem szívbajt kapok, mert a fiú papagája, huzigálni kezdi Gyíkot, hogy megegye. Én visszarántom, kevés sikerrel, úgyhogy kezdek kétségbe esni. -Hééé hagyd békén a gyíkom te óriásmadár!!! Azzal nagyot rántva sikerül kiszabadítanom balfék hüllőmet a madár csőréből, ami látszólag gazdáját is megizzasztotta. A baj csak az, hogy a nagy erejű rántással hátrabukom, és telibe fejelem a szökőkút második támláját. Kissé elszédülve állok fel, és veszem tudomásul hogy tiszta víz vagyok. Na meg mérhetetlenül fáj a fejem. Áuu, na ezt nem követem el még egyszer.. Viszont önsajnálat helyett eszembe jut, hogy a táskámban van egy alma...ha még ép. Kutatni kezdek, és szerencsére meg is találom a csak egy kicsit kilapított almát. Odanyújtom a papagáj elé: -Tessék, nem tudom, szereted-e, de minthogy Gyíkot edd meg,inkább odaadom.
|
|
|
|
|
Tiffany Elswood
INAKTÍV
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
|
Sheilah, Charles Már éppen fordulna be az épület hűvös falai közé, mikor ricsaj csapja meg a fülét, majd egy segédkiáltás, neki címezve. Lassan fordul meg, de ahogy szeme elé tárul a látvány nagyba elröhögi magát. A két diák és állataik kiselőadása mérhetetlenül jól hatott a lánynak -összegörnyedve próbált levegőhöz jutni, de ez mint kiderült nem túl könnyű nevetés közben. Mire sikerül valahogy kiegyenesednie, szétszedték már a gyíkot és a papagájt. Egy félmosollyal sétál vissza hozzájuk, és megsimogatja a madár fejét. - Vicces a papagájod -közli a fiúval, habár inkább a tollasnak címezve. Ha prefektus lenne, akkor most mindenképpen az lenne az első dolga, hogy elküldené a festett vöröst a gyengélkedőre, de mivel ő nagyon jól meg van egyszerű diák ként esze ágában sem áll segítséget nyújtani. - Hmm...Alma -csillan fel a szeme, és mikor a kiscsaj előszedi az almáját, és felkínálja eledelnek, Tiff azonnal kikapja a kezéből, és jóízűen beleharap. - Rég nem ettem almát -jelenti ki, és tovább falatozik a gyümölcsből. Közben megunja az áldogálást, és ő is leül a kút szélére, habár tisztes távolságba a másik kettőtől. Talán sikerült elijesztenie őket. Másra sem vágyott, mint kicsit sütkérezni a napon, és egyedül, csendbe egész kellemes lett volna. De úgy tűnt, hogy az állatbarát gyerekek ezt nagyon nem akarták, hogy megvalósuljon.
|
|
|
|
|
Aileen Aurora
INAKTÍV
Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
|
Maid Café – Min Woo, GilbertIgazán örülök, hogy kommunikációs kísérleteimet végre siker koronázza, ezért úgy döntök, hogy valami kedveset rajzolok az omlettre. Kezembe fogom a ketchupos tubust és lendületes vonalakkal egy nyuszipofit alkotok az étel tetejére. Mivel gazdám italt nem kért, így a továbbiakban hagyom nyugodtan étkezni és inkább a többi asztal felé fordulok.
Miközben kiszolgáltam láttam, hogy egy vendég nagyobb zajt csinált, mint, ami indokolt lett volna. Kicsit később pedig Niki el is ment. Szeretném megtudni, hogy mégis mi történt, ezért a szememmel Runát keresem, aki eléggé aggódni látszik. Mindenképpen oda akarok menni hozzá, hogy támaszt nyújthassak neki, illetve, ha valami rosszul sült el, segíthessek helyrehozni.
Azonban nem akarom csak úgy faképnél hagyni a gazdámat, ráadásul lehet, hogy nem is tudok majd hozzá visszajönni, ha a probléma azonnali megoldást követel. Ajakamat beharapva nézek körbe a sátorban, hátha találok olyan pincért vagy pincérlányt, aki éppen szabad és átvenné a helyemet.
Mivel úgy tűnik, hogy épp mindenki elfoglalt, majdnem feladom a dolgot, mikor megpillantom Tykit, aki egyelőre csak áll az egyik asztal mellett. Elnézést kérek gazdámtól és a fiúhoz sietek.
- Légy oly kedves és vedd át tőlem a további tennivalókat annál az asztalnál! – intek a fiú felé, majd megkérem, hogy kövessen, mert úgy gondolom, hogy gazdámat is tájékoztatnom kéne a pincércseréről. Mire az asztalhoz érünk le is firkantom ezt a pár mondatot a füzetecskémbe:
„Elnézést kérek gazdám, de akadt egy kis problémánk egy másik asztalnál és rám ott szükség lenne, ezért ha nem veszi rossz néven, helyettem ez az úriember szolgálná ki önt a továbbiakban.”
Gazdám keze mellé helyezem az írást, majd egyik lábamról a másikra állva, némiképp idegesen várom, hogy válaszoljon.
|
|
|
|
|
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DávidJóval takarodó utánSzörnyű, egyszerűen még nem bírta megemészteni azt, hogy a napnak csak bizonyos szakában bújhat elő, mintha csak valami közveszélyes bűnöző lenne. Pedig nem. Olivia még így... most sem lenne képes ártani senkinek, hiába elkerülhetetlen néha. Most, hogy már minden csendes, és csak pár kósza lélek szaladgál, az eridonos is nyugodtabban bújik elő, nem kockáztatva egy esetleges balesetet. Pedig éhes, de még mennyire, viszont még mindig nem annyira, hogy olyas valamire vetemedjen, ami miatt ki nem állhatja magát. Ezért is veszi a rét felé az irányt, naivan hisz abban, hogy a levegő segít majd neki "kijózanodni", mintha az annyira egyszerűen menne az ő esetében. Nem figyel arra, mi zajlik körülötte, különböző megbotránkoztató képek lepik el az agyát, és nehezen akarja elismerni, az a szörnyeteg, ami "rémálmai" során kíséri, valójában ő maga. Pedig ott volt, ő volt, és megtette. A legborzasztóbb, azóta se érezte, annyira.... élőnek magát. Mintha az összes kő, amit napok óta cipelt, egyszerre omlott volna le a szívéről, jól lakott, de még mennyire... Csak most, hogy sikerült beleütköznie valakibe, veszi csak észre, gyorsabban ment a kelleténél. Az agya tisztul is ki, ha rá is készült telepedni az a bizonyos vörös köd, ez az ütközés nagyon is jól jött most. - Úristen, ne haragudj, minden rendben?- kérdi zaklatottan a srácot, aztán lép is hátrébb egyből. Több okból kifolyólag is, ez a találkozás nem épp a legjobb időpontban történik, még így se, hogy végül is neki köszönheti, hogy nem cél irányosan a falu felé vette az irányt, viszont ez az illat. Oliv nem mer levegőt venni, tartása is megfeszül, mégis aggódva pillog a srácra, remélve, nem esett neki semmi baja.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Angi & BenjikeEseménydús napok hada kergeti Egészségügyileg mondhatni, nagyjából rendbe szedte magát, bár a pihenéssel és a kipihentséggel továbbra sem ápol jó viszonyt. Lefoglalják a teendők, amiket azonban szívesebben űz, minthogy csak nézzen ki a fejéből egész álló nap a klubhelyiségben. A hétvége se telt tétlenül. A DÖK-el szervezővé lépett elő a Tusán, ami folyamatban van, Yarista is a versenyzők között van, így ha találkoznak is nem túl sokat, bár lehet, hogy még azt is bevállalva, ha egy nap 48 órából állna is kevés lenne. Viszont itt egy hétvége, ami nekik is szabad volt és jó lehetőség arra, hogy picit lazítson, na meg a Drágával is találkozzon. Mentoraként amúgy is a lelki támasza, persze ha nem ő mentorálná se lenne másképpen. Elég érdekes dolgok történtek velük a mögöttük álló 1 évben, furcsa belegondolni is, hogy már ennyi. Egyszerre boldogságot hozó és rémületet Manda számára. Ez amolyan furcsaság az életében, eddig sosem tartott ki senki mellett, na persze mellette se más. Ez az apropója, na meg Jo kedves kis diagnózisai annak, hogy megbeszélte a nővérével a találkozót. Na igen, ha még nem lenne nyilvánvaló az iskolában mászkálóknak, már duplázódott. Ez elég erős fegyvertény, de persze hátulütője is van. Nevezetesen nem kis szívrohamot kapott, mikor megtudta, hogy a beiratkozáskor a másik iskolában lévő háza rokonházába kerül és nem vissza a Rellonba. De az, hogy ennek pont a kék háznak kell lennie… Mondhatni mélységes csalódás, de valahogy a testvére esetében valamelyest sikerült felülkerekednie, persze az apró célzásait megkapja, de Angi nem veszi fel, ismeri és szereti a húgát, ezért nem is problémázna ezen. A hosszanti búcsúzást követően elindul az erdő felé, ez rémlik neki, mint megbeszélt hely, bár éppen cseppet sem biztos magában, az ilyen kis pihenések nem jók másra, mint, hogy elfelejtsen fontos dolgokat, amit utál. Kicsit negatív a belső hangulata, de ezt a külső nem tükrözi, ugyanis mosolyog, közben egész békésen libeg a fás rész felé, majd a fatákolmányhoz érve különös kép villan fel előtte, amire egy egyszerre döbbent és kiakadt arccal reagál. A KÉT (?) hasonmásától még kellő távolságban van ahhoz, hogy őt ne fedezzék fel, viszont elég közel is, hogy hallja és lássa őket. Megkerüli az épületet és a faház oldalánál egy fa mellett tanyázik. Nem tudja eldönteni, hogy a képzelete, a szeme, vagy valami más játszik-e vele, vagy felbukkant a harmadik ikrük. Úr isten, ez valami elfuserált hallucináció lehet csak. Kivárás, ez lesz a megoldás, eléggé mogorván pillog egyikük felé, akit végigmérve tapasztalja, hogy a viselete sem az a „hú, de nagyon nőies”, bár a mai divatot inkább nem illeti kritikával. Mindenesetre kíváncsi a reakciókra egyelőre maga nélkül is, ha valaki szórakozik velük valami bájitallal, akkor megjárja, Angelina a békésebb és az óvóbb, de ha bántják, azért bűnhődik a galád és Manda fogja büntetni!
|
|
|
|
|
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
BotondAz a jó a szerdai napban, hogy olyankor Nath-nek nincsenek délután órái, tehát nyugodtan grasszálhat fel és alá a kastélyban, ahogy épp az esze szolgál. Most éppen az jutott eszébe, hogy milyen jó is lenne kiülni egy kicsit valahová, mert bár nem volt már az az eget verő jó idő, mégis vágyott a friss levegőre. Mivel a konyhát már pár nappal ezelőtt sikeresen megtalálta, így nem is volt kérdéses, hogy csak úgy közlekedhet, hogy az egyik kezében egy kakaós csiga, a másikban pedig egy virslis bukta van. Tulajdonképpen olyan reménytelenül sokat evett, hogy a manók is csak tátott szájjal figyelték, mégsem volt rajta egy deka zsír sem. Hát igen, ezek a növésben lévő fiúk... Letelepedett hát a szökőkút szélére, hogy nyugalomban falatozhasson. Lassan már beilleszkedett az Eridon világába, annyira nem volt más, mint a Roxfort, hiszen iskola ez is, meg az is. Mindenhol volt valami, amivel rendet lehetett bontani, ez pedig Nathanielnek bőven elég volt a boldogsághoz, na meg az, hogy ha nem kellett a testvérében huzamosabb ideig együtt lennie. Már pedig ha itt kint sétált, akkor jó messze volt tőle, ráadásul még azt is leshette, hogy mások mit művelnek. Mikor végzett a kakaós csigával a kezét belenyomta a vízbe, majd megtörölközött a nadrágjában, és hümmögve megcsodálta a másik kezében tartott péksüteményt. Nagyon jól néz ki, azt meg kell hagyni. Hátravetette hát a haját, és némi mérlegelés után nagyot harapott, és elkezdte bámulni az eget. Hova is menjen ez után? Lehet, hogy a falut kéne újra meglátogatni, vagy szétnézni, hogy itt azok a... fú, mik is? Ja! A Rellonosok hol laknak, és hasonlítanak-e a Mardekárosokra, mert ha igen, akkor vicces őket bosszantani. Igen, ez jó lesz.
|
|
|
|
|
Angelina Mary Philips
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
|
Benjamin és Hugica
Meglepődve tapasztalja, hogy nem is olyan sokáig kell magányosan üldögélnie, hiszen hamarosan társaságot kap, testvére személyében, vagy minimum a tükörképe személyében, de egyelőre semmi gyanakvás nem fellelhető a tekintetében. Talán csak azt lehetne neki felróni, hogy eléggé lenézően tekintget „húga” ruházatára. Persze, nem várja, hogy divatbemutatót tartson valaki az erdőben, de ettől azért többet várt, mint amit mutatott éppen. A nadrág, meg a felső, mindegy is, a megbotránkozását félreteszi, biztos a szerelem hülyíti meg szegényt, megesik, ami azt illeti erre kíváncsi is, de nem érdeklődik, a megszokott szótlanság sincs, testvérével amúgy sem ilyen, egy kis mosolyt küld felé, majd azért visszaköszön, bár a köszöntő gesztus is egyre furcsábbá teszi a dolgot.
- Szia húgi. Megint annál a szőkénél mulattad az időt? – Kérdez rá, miközben az arcát fürkészi, majd a firkálgatást abbahagyva, kicsit szélesebb vigyorral tárja szét karjait ölelésre ösztönzően. – Sikerült elkésned, de elnézem neked.
Mondja, közben még vélhetően a kedves párjáról áradozik már fogalmazódnak benne a kérdések, hiszen elég titokzatos volt legutóbb és el sem akart mindent árulni. Rendben van, hogy ő még az a nagyon rellonos, de mégis csak a testvére kérdezte. Egyszerre meglepő és gyanús a hallgatagsága, de majd most kiderül.
- Mi a helyzet a pincében? Régen jártam arra… Bár most lényegesen kevesebbet alszom nyitott szemmel. – Nevet, de valószínűleg testvére is fog, tisztában van a dolgok okaival. Közben pedig becsukva a füzetet szembefordul vele és kérdően tekint rá, leginkább amiatt, mert tudja mennyire sok a dolga, mégsem pihen szinte soha, ellenben most eléggé virgoncnak és kipihentnek hat itt mellette. Nem tetszik ez neki, de nem tudja megmagyarázni egyelőre, hogy miért.
|
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
Szelniczky Mínea Reggel a klubhelyiségből indultam. Egész nap a kastély körül sétáltam. A fénylő lelkek udvara szimpatikus hely volt ismerkedni. Egész nap, csak körbe mentem, néha barátokkal találkozva. Estefele megpillantottam egy lányt. -Szia! Nincs kedved sétálni? Csábítóan mosolyogtam a lányra. -A nevem Zsolt, és téged hogy hívnak?- Még egy helyben álltunk, de amint pozitív jelt kaptam elindultunk a lánnyal sétálni. A lány szerintem jól nézett ki. Örültem az újabb ismerkedésnek. -Melyik házban vagy?- A nap narancssárga sugarai megszépítették az eget. A pillanat nem tarthat sokáig, mivel lassan este van. Miután minden kérdésére választ kapok kihasználja a romantikus pillanatot egy hülye kérdéssel, ami egy kérés inkább. -Mesélj magadról! Mindent, amit fontosnak tartasz! Majd egy bátorító mosollyal, érzékien megfogom a lány kezét. Remélem, hogy a lánynak nem lesz ellenére, és kíváncsian várom meséit. Aktívan részt veszek benne, meglepődök, és lassan a szökőkút fele irányítom a lányt. Ha meséjét befejezi: -Szereted a fénylő lelkek udvarát? Olyan gyönyörű! És a szökőkút!- Mindvégig mosolygom, ezzel próbálom bátorítani a lányt.
|
|
|
|
|
Gál Botond
INAKTÍV
Botosjeti || Csőrmester
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
|
Bence
Rég nem járt erre, utolsónak az őrült meccs alkalmával lépett először a pályára. Nem, mintha félt volna visszatérni, vagy szégyellt volna bármit is, amikor akkor tett, csak egyszerűen nem volt meg a számára jó alkalom. De ezen a napon, a hatalmas semmittevése közepette úgy gondolta, itt a lehetőség, hogy sétáljon egyet. Strandpapucsban, térdnadrágban és egy egyszerű trikóban menetelt a birtokon, napszemüvege m9gül szemlélődve. Nem botlott senkibe, pedig nem volt kánikula, a nap sem tűzött olyan vaddisznó erővel. Vagy talán csak neki magas a tűrőképessége. Ahogy a pályához ért, nyújtózva tekintett körbe a most néptelen lelátókon, sétált beljebb, nosztalgiázott egy kicsit, mint a nagy öregek a régi szép időkről. Nem gondolta végig teljesen, mit is csinálhatna itt, egyedül, minden nélkül, de nem is volt szükség tervekre. Kezeit leengedve tekintett körbe, immáron belül, pillantott a tárolókra, amelyre csak haloványan emlékszik, de azt tudja, hogy a seprűket rejtik. Elgondolkodva, hirtelen indult meg a seprűk helye felé, zsebre tett kezeit előhúzva nyitotta ki az ajtót, és benyúlva vette magához az első seprűt, amit megfogott. Nem ért hozzá, nem tudja, mi milyen, milyennek kell lennie, milyennek számít. Lehet, hogy ha mugli autókról kérdeznék, sokkal jobban boldogulna a válasszal, mint azzal, amiben azt kellene összefoglalnia, hogy melyik a legjobb versenyseprű. Talán ez, ami a kezében van? Nem ezen töprengett inkább, hanem azon, hogy mégis hogyan hozhatná működésbe. Nos, igen. Eléggé furcsa dilemma számára, de erről még nem tanult eleget, hiszen nem vette volna hasznát ebben az életben. Most is csak a szórakozása múlik rajta, no meg a kíváncsisága. Ellépkedett a tárolótól, miközben még mindig a repülés eszközét bámulta, és gondolkodott. Abban biztos volt, hogyha feldobja, leesik, és ezzel össze is töri kissé, és nem halad előrébb. De más, értelmes dologra nem tudott gondolni. Így, megelőzve a késztetést, hogy mégis feldobja, a földre tette, körbejárta, mintha ebből a szemszögből másképp mutatna, majd egyszeriben huppant le a földre, törökülésbe húzva a lábait és a seprűre tekintett. - Te sem fogsz magadtól repülni.. - mormogott egy sort, majd hátradőlve kalkulált tovább, hátha beüt az isteni szikra. Vagy nem.
|
|
|
|
|
Szelniczky Mínea
INAKTÍV
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
|
Zsolt Eszméletlenül unatkozom.
Ezért indultam kisebb körtúrára az iskola területén, és nagyjából minden olyan helyet végigjártam már a délután folyamán, amit valamire valónak tartok. Hiába vannak nagyon szép helyiségek, meg olyanok, amik tele vannak mágiával, nem mindegyiket szeretem a zsúfoltságuk miatt, és emiatt képes vagyok szabályt szegni, késő este vagy hajnalban kilógni a hálókörletből, csak hogy magányosan élvezhessem a szépségüket. Bár a folyosón elkerülhetetlen, hogy összetalálkozzak némi ismerőssel, és nekik egy halvány mosoly kíséretében intek, vagy köszönök, ha a közelben vannak, különösebben nem érdekelnek. Nem állok le bájcsevegni, nem bírom a jó pofizást. Sokan nem szeretnek és mégis a legszebb mosolyukkal kérdezősködnek a hogylétem felől, amikor összetalálkozunk, de jó emberismerő vagyok és ennek köszönhetően észreveszem azokat a jeleket, amik azt sugallják, hogy „csak udvariasságból kérdeztem, válaszolj már, nem érdekelsz”.
Lassan kezd sötétedni, és hál’ istennek a folyosók is kezdenek kiürülni, ami nem jelent mást, minthogy felmehetek a szökőkúthoz egy kicsit, legfeljebb maradok addig, amíg az első arra járó prefektus meg nem talál, és vissza nem küld a klubhelyiségbe. És akkor mondjuk átmegyek máshova, az iskola lehető legtávolabbi pontjába. A büntetőmunka sohasem tartott vissza, mondjuk a pontlevonás már egy kicsit kellemetlenebb tud lenni. Meglepetten és kissé döbbenten fordulok a hang irányába, nem szoktak csak úgy leszólítani. – Szia. Öm… - Pislogok egyet-kettőt, igazából hirtelenjében azt sem tudom mit mondjak, aztán inkább a válaszolgatásnál maradok, közben megindulok mellette olyan miért-ne alapon. – Mínea. – Mutatkozok be én is, de egy félmosolyt sem engedek meg magamnak, nem vagyok az a hatalmas barátkozós típus, de ez a rögtön egyről a kettőre puszipajtás stílus meg végképp nem jön be. Rellonos vagyok és elkényeztetett, az istenért. Nem tudom, hogy miért kell ezen meglepődni. Apropó, a házam. – Rellon, harmadik évfolyam. – Jegyzem meg, és bár nem kérdezek, azért én is szívesen tudnám ugyanezen információkat a sráctól, aki kisistent játszik és azt hiszi, egy mosolyával ellophatja a szívem. Ácsi, rossz lányra talált ilyen téren.
- Nincs mit mesélnem, elég unalmas életem van. Semmi olyannal nem tudok felvágni, mint például, hogy kviddicsezem vagy prefektus vagyok, mert ez esetben hazudnék. – Jegyzem meg egy halvány és kicsit sem őszinte mosoly kíséretében. Nem vagyok a legszociálisabb alkat, ami azt illeti, így a közös események is legtöbbször kimaradnak az életemből, ráadásul kétlem, hogy én valaha is jó csapatjátékos lehetnék. Pedig szeretek kviddicsezni. A kezemet egy finom mozdulattal húzom ki az övéből, elvégre mint mondtam, nem vagyok az a lány, akit egy mosollyal le lehet venni a lábáról. Pláne nem elég ehhez kétpercnyi ismeretség – és akkor most túloztam. – Igen, főleg ilyenkor meg éjszaka. Gyakran ki is lógok éjszaka, olyankor a legnyugodtabb ez a hely. – És képes vagyok órákat egyhelyben üldögélni, a gondolataimba merülve vagy egy tankönyv társaságában, mert éjszakai bagoly vagyok és szeretem az egyedüllétet. És aludni is, de mindig úgy tartottam, hogy fölösleges időpocsékolás, ezért nem viszem túlzásba.
|
|
|
|
|
