Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Na, még jó, hogy átöltöztem a temetőben. Mire visszaértem a kastélyhoz, már áll a bál, szó szerint. A falubeli mókán az utolsó fordulóban szükség volt zombijelmezemre is, így gyorsan felkaptam, szóval nem kell megtennem a kitérőt a szobámig vagy egy öltözőig, hogy átvedlődjek. Az arcom a felismerhetetlenségig van torzítva, kilóg a hús, itt-ott a csont. Annyira szerencsére nem élethű, hogy fájjon. De annyira igen, hogy biztos lehessek benne, ma nem fogok egy lánnyal sem táncolni, mert halálra rémisztem mindet.
Azért persze benézek, mert egy bálon sem táncol mindig mindenki, ahol pedig happening van, ott meg kell jelennem nekem is. Csak a lúzerek kuksolnak a szobájukban ilyenkor.
Persze az érdekesebbik ajtó vonja magára a figyelmem, amely nem elhagyatott szekrénynek tűnik, hanem szobor áll a védelmében. Áldozzak valamit. A focimezem, bár szakadt és retkes, nem nagyon tudok mit leszedni róla. Lenézek a körmeimre, de épp tegnap vágtam le őket. Végül kitépek egy szálat a hajamból, és azt teszem a tálba. A csokimat nem adom.
A kőfejű megelégszik az adománnyal, úgyhogy mehetek. Ezt olcsón megúsztam. Bár ki tudja, mit csinálnak a bál után a szajréval. Majd jól megvuduznak, aztán nézek.
Amint belépek, egy szellem suhan át rajtam. Fordulnék felé, hogy "bocs", de rajtam röhög az elmebeteg tógás csóka. Ez direkt csinálta!
Inkább gyorsan tovább is haladok, mielőtt hívja a haverjait, és kipécéznek maguknak, hogy engem csesztessenek az est hátralévő idejében. Kár, hogy a zombijelmezem nem elég félelmetes a halottaknak. Legközelebb szellemirtónak öltözöm.
A táncosokat megkerülve először valami nasiért indulok. Ebéd óta (ami igazából estebéd volt, mert mára valaki lezúzta a napot, és az nem kelt fel, úgyhogy egész nap úgy érzem, éjjel van, és menni kéne aludni) nem ettem semmit, úgyhogy első körben betolok az arcomba két bevérzett körmű boszorkányujjnak tűnő süteményt.
Haladnék tovább valami üdcsiért, amikor előttem egy csaj nekisétál az asztalnak. Ha nem tudnám, hogy tilos itt az alkohol, azt hinném berúgott.
Valószínűleg az, hogy az arcom felismerhetetlenségig átalakult, bátrabbá is tett. Így van merszem cukkolni a lányt. Holnap már úgysem ismer meg. Hiszen zsong a kastély a rokkant srácoktól.
- Na, a mai napra elhagyott a szerencséd? Kis Tizenhármas!
Persze széplányokat nem hagyunk a pácban. Igen, hogyne, csúnyákat sem. De ez a macskanő nagyon spórolt a ruhaanyaggal, és volt is mit kidobnia. Aki egy beszólással otthagy egy ilyen nőt, az fogyatékos. Vagy jön érte a nő kétajtósszekrény pasija tíz perc múlva, hogy átformálja az arcberendezését. Azért én csak megreszkírozom a dolgot, a feltételezett nagydarab fickó csak nem bánt egy gyereket, aki már amúgy is kerekesszékben ül.
Előveszem a pálcám, és egy Evapores-szel segítek a lányon, hogy az összes folyadék felszívódjon a ruhájáról.
- Azt hittem, a fekete macskáknak kedvez ez a nap.

Jelmezem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A lány először nem veszi a lapot, és épp arra gondolok, milyen hülye is vagyok, hogy így állítok oda bárkihez, és miért hiszem azt, hogy az illető majd bírni fogja a fejem... de végül mosolyog, úgyhogy megnyugodhatok. Vagy mégsem sértődött meg, vagy ez a gyilkolás örömének elébe tekintő elégedett mosolya csupán. Viccelek.
Tényleg milyen szerencsétlen! A ruháját bekapja a két vas a székemben elöl. Ilyet még sosem csinált. A lány tetszik neki. Segítek kiszabadulni a kismacskának, ő pedig egyrészt szabadkozik, másrészt jelzi, hogy nem orrolt meg korábbi szavaimért.
- Ha mégis rám akarsz esni, csak szólj, szívesen elfuvarozlak, ahová csak akarod - kacsintok rá. Nagy csajozósnak tűnök, mi? Ha tudnák az emberek, hogy ez mekkora tévedés! Amiket kimondok, és amiket közben belül érzek, homlokegyenest ellentétesek. Talán azért van merszem ilyeneket mondani ahelyett, hogy fülem-farkam behúzva továbbállnék, mert úgy érzem, teljesen mindegy. Mindegy, hogy lejáratom-e magam vagy sem. És bátraké a szerencse - tartja az igaz levitás.
Reflexszerűen a lány mögé nézek, amikor az látszólag indokolatlanul hátrább lép. Egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy lesz mögötte valami vagy valaki, amit vagy akit majd ledönt ezzel a mozdulattal. Ő a második kétbalkezes lány, akit megismertem a kastélyban. Vagyis Bogárka csak kétballábas volt, mint tudjuk - derülök magamban.
Amúgy a korábbi megállapításom a külsőmről tévesnek bizonyult. A lánynak bejön a zombi-style.
- Kösz! A tied sem kutya! - sütöm el az ócska poént. De eskü csak véletlen volt, nem tudatosan választottam ezt a szót. Annál kifinomultabb a humorom. Höhö.
No, mivel kalandunk befejeztetett, én tovább is haladnék. Most, hogy a balszerencse macskája tisztes távolságba lépett az asztaltól, először is felmarom az egyik ott álló poharat. Valami zöld trutymó van benne ital gyanánt. Biztosan érdekes íze lesz.
- Megígéred, hogy vigyázol magadra, Tizenhármas? - vigyorgok rá, mielőtt elindulnék valami érdekesség felé. Egy-egy üvegcse áll egy-egy asztalon az egyik falnál. Meg kell néznem, minek köszönhetik kitüntetett szerepüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Cuncimókus? Ejha, hova kerültem?
- Alex! - kiáltok vissza a vállam fölött, nehogy aztán úgy maradjak meg Tizenhármas emlékeiben, mint Cuncimókus. Az büszkeségem sárba tiprása volna. Tizenhármas, mi? Hogy is mondják? Bort iszok és vizet prédikálok? Na mindegy.
Odaérvén a figyelemfelkeltően elhelyezett bájitalokhoz hamar rájövök, hogy nem nekem való ez a móka. Ki kéne találnom, mi van az üvegben abból, hogy látom a hozzávalóit, meg hogy ránézek a löttyre. Hagyjanak már, majdnem buktam kémiából. Ezen okulva idén fel sem vettem a bájitaltant.
Csalódottan fordulok el az asztaltól, és csak lézengek néha szót váltva egy-egy érdekes kinézetű arccal. Apropó kinézet, van jelmezverseny is, úgyhogy én is leadom a voksomat. Bevallom, nem a legötletesebb jelmezre szavaztam, hanem a legjobb csajra, de ezt úgysem tudja senki. No meg gyanítom, hogy inkább a népszerűség fog nyerni, nem pedig az öltözet.
A bál elején belém kötő szemét görög szellem talál rám épp, és próbálom meggyőzni, hogy húzzon haza, amikor az egyik prefektusunk lép a színpadra. Már vége is a bulinak? A Launak megadott figyelmes csönd szerencsére a kötekedő kísértetet is lehiggasztja. Éljen, Lau! Dupla erővel tapsolok neki ezért a jótéteményért.
Nahát, Zach is előkerült? Megtapsolom a többiekkel együtt, na meg a véres menyasszonyt is a temetőből, ő a bálkirálynő.
Visszaszívom a népszerűségi versenyt. Úgy látszik, bejött a zombi a népnek, harmadik lettem a szavazáson! Menő. Majd még egyszer meg kell köszönnöm az arctorzító bájitalt annak az eridonosnak.
Na, de nem ez a lényeg, hanem hogy vittem a temetős játékot! Pedig az első fordulót jól megszívtam a denevérekkel, viszont úgy tűnik, senki nem tudja olyan jól kombinálni az eszet és a puskázási technikákat, mint egy levitás! Vagy a "csokit vagy csalok" kiskutyatekintetem vált be nagyon a falulátogatáson.
Telibe vigyorgok, ahogy átveszem a csokimat és az utalványomat. Kaja! A Pillangóvarázstól ugyan kicsit elveszi a kedvem az, hogy ott voltam Nikivel a múltkor... na. Szedd össze magad! Ha a teázás nem is jött össze, lesz egy ingyen hónapom gyűjteni a kilókat és a jobb emlékeket az étteremről.
A bolyjal tartok én is vissza a kastély felé. Ez az egész napos sötétség annyira elnyomja az embert, hogy nem kell könyörögni, hogy aludjak végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kiérünk Ágoval a Roxfort Bagolykő kapuján, és Alia azonnal a vállamra repül valahonnan a közelből.
- Helló, Manó! - köszöntöm a madarat oldalra fordított fejjel. Elképeszt, mennyire okos ez az állat. Mondtam neki ma a bagolyházban, hogy kisállat kiállítás van, úgyhogy jöjjön velünk, ő pedig várt rám...!
Amúgy fura érzés a baglyoddal programot csinálni. Kamit le lehet vinni sétálni, eldobsz egy botot és visszahozza. Ha olyan a kedve. Valahogy Aliára sosem tekintettem így. Remélem, ezt nem tudja. Vagy ha tudja, nem bánja. Kedvelem, meg minden, néha kedves, vannak érzései (folyton megsértődik rám), de elsősorban levélszállításra lett kitalálva, nem játszópajtinak. Ahh, hogy lehetek ilyen szemét? Megállok a kerékhajtásban és megsimogatom a begyét.
- Merre induljunk? - kérdezem aztán a mellettem taposó Ágot.
Eltökélt szándékom még a mai nap folyamán egy jó fej bolhazsák gazdájává tenni. Vagy felőlem persze kígyója is lehet, bár asszem leginkább madárbarátnak tudom elképzelni a lányt. De furcsa, hogy csomót vagyunk együtt, mégsem tudom ezt róla!
- Tényleg, milyen állatokat szeretsz? - vetem fel. - Mármint háziállatokat, szóval a zsiráf nem ér.
Alia nézelődve ücsörög a vállamon. Na, erről beszéltem. Nem olyan, mint egy kutya. Én pedig a "Vigyél haza!" feliratú bódé felé irányítom magunkat, hátha tényleg találunk valakit, akibe Ágo első látásra beleszeret. Úgy tűnt, jól jönne neki valaki, mostanában talán kicsit befordultnak tűnik. Vagy rémeket látok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Papagájt - nyugtázom és rámutatok már a távolból egy nagyobbacska, zöld madárra a bódéból kinövekvő ágon ülve. - Mint az?
- Megtaníthatnád beszélni! - lelkesedem neki, bár magam nem szeretnék papagájt. Én a kutyabarátok oszlopos tagja vagyok.
Tetszik, hogy Ágo nyitott mindenre, nem tökéli el rögtön előre, mit tesz, mit vesz, mi lesz. Úgyhogy ezen felbuzdulva szívesen hívom fel a figyelmét mindenféle állatra. Kivéve az ízeltlábúakat. Nem szeretném úgy álomra hajtani a fejem esténként, hogy arra várok, mikor mászik rám egy madárpók. Hangyafarmja esetleg lehet. Jó-jó, persze, azt választ, amit szeretne, csak az múlik rajta, teszek-e zárbűbájt az ajtómra és az ablakokra, vagy sem.
- Na, hát ő például úgy néz ki, mint akire ráfér egy kis gondoskodás - mutatok diszkrét nevetéssel egy morcosnak tűnő bagolyra, mikor odaérünk a bódéhoz. Nagy a zsúfoltság és a hangzavar, bár az állatoknak elég helyük van, hogy ne zavarják egymás köreit. Alia itt megelégeli a nézelődést és felreppen a vállamról. Utánanézek, valami magasban lévő tálszerű dologra repült. Gondolom kaja.
Kiszúrok egy jó fej kutyust az árnyékban heverészve. Miért nem játszik a többiekkel? Letartom a kezem, hátha van kedve barátkozni. Hallom azért Ágo kérdését is, hogy szerintem milyen állat passzolna hozzá.
- Azt gondolom, hogy te olyan madaras vagy - mondom neki még mindig a kölyköt bűvölve, bár nem tudom igazából, honnan jön ez az érzés. - Vagy talán kutyás.
Itt felnézek, és látom, hogy Ágo már kipécézett magának valakit. Vagy arra a játékos kis vörös macskára néz, amelyik próbál játszani egy másik farkával, vagy arra a másikra, aki szerintem még ahhoz is lusta, hogy elmozdítsa a farkát a vörös útjából. Rettenetesen mókás ezzel a pökhendi ábrázattal.
- Kit látsz? - kérdem a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Azt hiszem, ezt az észrevételt támogatja az egész... hé! Átköltöztél már a Lomtárba, vagy mizu? - kérdem hirtelen. Nem emlékszem, hogy segíteni kellett volna cipekedni. - Már egy jó ideje másodikos vagy, nem lenne ideje otthagyni a Gólyalakot?
- Aha, tényleg elég jó fej. Bár én nem nagyon látom örömömet a madarakban.
Elnézek az oszlophoz, amire Alia repült. Még mindig ott van.
- Mármint, kicsit olyan ingerszegény, nem? Eteted, nézed, ahogy szépen repül, néha besértődik és szétcsípdeli a kezed... - felmutatom a sajátomat - Tegnapelőtt volt egy kis vitánk a barátaimmal való bánásmódról.
- Nem akarsz olyat, akivel lehet játszani? - kérdezem őt, bár nyilván, ha a madarak jönnek be neki, akkor ő meglátja bennük azt, amit én nem. Mondjuk nem tudom miért ellenállok, Alia tényleg olyan, mint aki tele van emberi érzésekkel, csak ezek ritkán pozitívak, ez veszi el a kedvem. Ha Pemzli nem nézne rá olyan éhesen, és nem lenne annyira uraskodó, a bagoly lakhatna Azerothban, és talán egy rendes kapcsolatot is ki bírtunk volna építeni.
Keresem a tekintetemmel a hatalmas zöld madarat, akit már távolról kiszúrtunk, de nem lelem, viszont Ágo rámutat a macskára, amit ténylegesen kinézett.
Nyilván csak viccel. Nevetésre készen bámulok barátomra, de mivel úgy tűnik, tényleg valami véleményt vár, egy hehhentés után komolyabban nézek vissza az uracskára.
- Öhm - nem, ezt nem bírom, muszáj röhögnöm. - Ez a méla undor! Ez a macska igába fog téged hajtani, Ágo!
Meg sem mozdul, de tényleg. Csak néz ki a fejéből, mint aki nem kapott reggel kávét, és ez elszúrta az egész napját.
- Menj, próbálj vele összebarátkozni, hátha felderül a képe - próbálok komoly maradni, de még mindig kuncogok. Amúgy mókás, tényleg, de...
- Nincs valami baja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Akkor holnapra előkészítem neked az izomerőmet, és segítek átcipekedni, na? - ajánlom fel, hogy kicsit megsürgessem a költözést. Abinak is jót tenne a társaság. Az ő szobatársa akár szellem is lehetne, amennyi szociális életet él, és szerintem az sem egészséges, hogy Abigél beszélgetőpartnereinek zöme plüssökből tevődik össze. Úgyhogy ezzel két legyet ütnénk egycsapásra.
- Hát egyik láb, másik láb, szokott menni - humorizálok, pedig nyilván nem az a problémája, hogy technikailag nem tudja megoldani az odamenetelt. Kíváncsian figyelem, ahogy először is Ágot majdnem felnyársalja egy kecske a miniszarvaival. Szerencsére időben kapcsolnak, és nem történik ütközés, ezért folytatódhat a macskabarátkozási hadművelet.... Szóval kíváncsian figyelem, hogy vajon a durcás kis lény hagyja-e magát?
Jaj, hát persze, hogy hagyja, essssszében sincs megmozdulni - heherészek továbbra is barátomat figyelve a fűben. A kutyus, akit kipécéztem, nem érezte úgy, hogy szüksége lenne egy kis simogatásra, ezért már rég felhagytam a csalogatásával. Hogy jobban lássam, mit művel a Sátán Macskája, közelebb gurulok én is, azért tisztes távolságra, hogy ne zavarjam az ismerkedési folyamatot. Lol ez a macska. Ágo elkezdi taszigálni, én próbálok halkan röhögni, hogy ne riasszam el az állatokat a közelünkből, pedig ki akar törni belőlem a hahota.
- Én is épp erre gondoltam - bólintok Ágo aggodalmára. Mi van, ha nem tud járni? - De szerintem csak eszében sincs. Olyan "fuck off" feje van, nem annyira játékos kiscica attitűd. Körülnézek és meg is látom, amit keresek. Nem messze van egy sornyi doboz mindenféle állateledelekkel. Belenyúlok abba, amelyiken egy macska játszik egy pillangóval. Gondolom nem lepkekaja lesz. Nyert, száraz macskaeledel. Egy kis marékkal kiveszek belőle és odanyújtom barátosnémnek.
- Nézzük meg, hajlandó-e megmozdulni egy kis kajáért - kommentálom eme tettet. Egyből ki fog derülni, tud-e járni, mert most nem látok senkit a környéken, akitől meg lehetne kérdezni.
- Van egyfajta ízlésed - röhögök a lányon, mikor kinyilvánítja, hogy ez itt az ő macskája, de valójában nekem is egyre szimpatikusabb ez a dilinyós állatka.
- Tudod már a nevét? - térek a legizgalmasabb kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ó, anyám, ezzel a macskával csak a gond van. Direkt cicózik velünk, az holt zicher! Reggelig azzal fogok szórakozni, hogy felkajtatom az egész kastélyt körülvevő vidéket ezért a kis szörnyetegért. Nem kerekesszékek alá tervezték ezt a terepet, de elzötyögök a dudvásabb részeken is. Inkább, mint hogy a lebegést használjam. Minden bokor után azt remélem, hogy meg lesz a dög, és visszamehetek lefeküdni. Úgy az első húsz bokornál ez még elképzelhető volt, de most már kevéssé vagyok benne biztos. Én nem is értem, hogy jutott volna el idáig az a macska. Egyáltalán mennyire valószínű, hogy a Levita toronyból sikerült megérkeznie a földre, még ha sok kisebb tető is van alattunk?
Ágo rázott fel fél órája azzal az ágyamban, hogy Diamond - így hívják a macskát. a nevet nem én választottam. - a nyitott ablakon át távozott a szobájából. Nem konkrétan kérte, hogy segítsek megkeresni, de nyilván ez volt a célja azzal, hogy felvert hajnalok hajnalán. Egyrészt piszkosul jó barát vagyok, másrészt a macska félig az enyém, így kutya - höhö - kötelességem alsógatyában és köntösben terepjárni, hogy megtaláljam. Ágo szerint annyira béna szegény, hogy tuti elvinné egy sólyom, vagy valami. Ezt én sem tudom megcáfolni. De legalább ennél messzebb nem juthatott a görbe kis lábain, így az erdőben nem kell kutatni utána.
Már tényleg tele a... hócipőm ezzel. Felnézek, hátha már küldött Ágo jelzőbűbájt, hogy megvan a Sátán Macskája, de még semmi. Kár. Ekkor veszek észre egy moccanást a közeli aprócska bokorban. Igyekszem minél kevesebb zajt csapni, úgy lopakodni közel a helyhez. Nem mintha a Sátán Macskája olyan jó futó lenne, de én sem vagyok versenyben ezzel a székkel ezen a talajon. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy bekészítek egy sóbálvány átkot, de lehet ezzel nem csalnék mosolyt kedves Ágota arcára, így marad az, hogy elkapom, ha ugrik. Óvatosan közeledek a bokorhoz, amikor beszédet hallok belőle. "Honvágyam volna?" - Nesze, mondom magamban. Akkor mi a szöszért ugrottál ki az ablakon? Várj! Lehajolok, és észreveszem a bozót tövében rám villanó szempárt. Ezt most komolyan a macska mondta? Nem, nem lehetek ilyen hülye... de azért...
- Öh, megismételnéd? - kérdeztem meredten belebámulva a macska szemeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mielőtt Diamond válaszolna, hátranéz. Áh, ez nem ő volt, persze - nyugszom meg egy pillanat alatt. Ez csak egy sima macska. A szerencsétlenebbik, génhibás fajtából. Szeretjük, de tökkelütött.
- Miért tenném? - hangzik most meg, és pontosan úgy hangzik, ahogy általában elképzelem, hogy beszélne a Sátán Macskája, ha tudna. Mint valami istenség, akinek szilárd meggyőződése, hogy mi csak a szánalmas alattvalói vagyunk, csak arra jók, hogy kiszolgáljuk őt. Amúgy tényleg ez történik. Néha kicsit úgy érzem magam Ágo és a macska mellett, mint egy papucsférj, akivel mindig elvégeztetik a szennyes melót.
- Te teljesen begolyóztál, Alex - morgom magam elé, és megunva a fura szituációt, megindulok a macska felé. Majd ha végre otthon vagyunk, kivallatom Ágot és a szőrmókot is, mi volt ez pontosan.
- Cic-cic - hívogatom a szörnyet, és óvatosan közelebb gurulok. Diamond arra is lusta általában, hogy megmozduljon, de most úgy kuporog ott, mint azok a macskák, akik a következő pillanatban elugranak. És tessék. Amint odaérnék, eltűnik a bokor túloldalán. Látom magam előtt, ahogy apró görbe lábait rakosgatja egymás elé, úgy iramodik. Olyan lehetetlen felépítése van, hogy hamar ki fog ebben fáradni, úgyhogy mielőtt végleg szem elől veszteném, indulok megkerülni a bokrot, hogy elkaphassam az állatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Spurizok előre, de megtorpanásra késztet az alak, aki a bokrok mögött vár rám. Vajon végig ő szívatott? - teszem fel magamnak a kérdést, hiszen nem hallottam lépteket korábban, tehát a bokor mögött kellett lennie a gyereknek eddig is. Vagy csak nem figyeltem.
Karjában a macskával ő is furcsán méreget engem (biztos elkápráztatta az alsógatyára húzott szürke köntös látványa), úgyhogy gyorsan megemberelem az arcizmaim: gyanakodva bámulni mégis udvariatlanság. Aztán, mielőtt köszönhetnék, a srác megszólal, és túláradó kedvességétől megint az az érzésem támad, hogy van olyan rosszindulatú, hogy ő ugratott az előbb. Vagy Diamond tényleg beszél. Nem, ez nonszensz. Akkor viszont totál idiótának tarthat, hogy bevettem. Nem kell hosszas gondolkodás, hogy úgy döntsek, inkább nem forszírozom a dolgot. "Hallottad a macskát beszélni?" - vicces lenne.
- Helló - pótlom helyette az elmaradt köszönést. - Mondjuk félig az enyém, és bocs.
Átveszem tőle - ha adja - a Sátán Macskáját. Az ölembe teszem, és ahogy combot érnek a mancsai, megint ugyanolyan lustának és életuntnak tűnik, mint szokott. Mint akinek eszében sincs újfent eltűnni az éjszakában. Nahálisten. Nem okozna erkölcsi problémát valami helyhez kötő bűbájt alkalmaznom rá, ha ugrálni támadna kedve, de jobb így, hogy nem kell.
Normálisan ez lenne a kötetlen csevegés elkezdésének pillanata, de az eddigi tapasztalatok alapján a gyerek nem kíváncsi rám. No, meg Ágonak is szólni kéne, hogy befejezheti a keresgélést.
- Öhm, kösz, hogy elkaptad - mondom hát a srácnak. - Reggelig hajkurászhattam volna.
Ha működnének itt a mobilok, egyszerűen felhívhatnám Ágot, hogy küldetés teljesítve, mehetünk haza, de így még őt is meg kell keresnem.
- Figyu, ha látsz egy lányt erre bóklászni, mondd meg neki, hogy megvan a macska, légyszi - kérem, és belegondolok egy pillanatra, vajon hány csaj bóklászik a parkban, és mennyi az esélye, hogy egy vadidegenhez jut el az üzenet?
Elköszönök, és a kapu felé veszem az irányt. Leadok egy-két jelzőfényt, onnan a legnagyobb az esélye, hogy Ágo észreveszi. Ha pedig nem, akkor folytathatom az éjszakai mókát barátosném megkeresésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Hát az úgy volt... Dalmi valami beadandót készít, amit a szakos tanára követelt meg tőle, úgyhogy semmiképp sem ért volna rá hétvégén. Itt bejön némi bűntudat, nekem is tanulnom kéne. A varázstantárgyaimból elég jól állok, de a mugli tudományok piszok nehezek. Egyelőre csodálattal adózok bárkinek, aki képes leérettségizni matekból.
Na, és tegnap meg gemmológia óra volt, amin megismertem egy... Tiffanyszerű lányt. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy láthatóan be volt fordulva. Már csak a kis esőfelhő hiányzott a feje fölül. Nem mondom, hogy hasítottam gemmológiaórán - azért szereztem hét pontot, pedig a kártyámról írt jegyzetemet fel sem olvastatta velem Rubya prof -, szóval ráértem rajzolgatni a lány pergamenjére, hátha felvidul. Hát nem vidult, pláne akkor nem, amikor véletlenül a fantasztikus kígyórajzom közben Rubya professzor egy pakli kártyát varázsolt elénk, ezért megcsúszott a pennám és áthúztam a fél jegyzetét. Engesztelésül elhívtam a majálisra, és én lepődtem meg a legjobban, amikor tényleg igent mondott. Nem indult valami jól a kapcsolatunk. Mondjuk Tiffel sem... bár az rosszul is végződött, azóta sem találkoztunk.
Szóval ma őt keresem. Úgy volt, a levitás lányokkal jövök le, de segáz, majd összefutunk velük. Most Sheelát keresem, akiről nem derült ki, mi volt tegnap a baja, az viszont igen, hogy navinés, ezért nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mára vidámabb lesz. Nem sok navinést ismerek, de ha például a nagytermi Emmára gondolok, elvileg sugárzó cukiságoknak kéne lenniük. Vagy mi. Mondjuk rólunk is azt hiszik, hogy befordult magolósok vagyunk, és én vagyok az élő példa, hogy nem, úgyhogy asszem a sztereotipizálással itt nem sokra megyek.
Nem beszéltünk meg konkrét helyet, a lány elég harapósan távozott, úgyhogy csak remélhetem, hogyha a kapuban maradok, összefutunk. Persze egész tömeg hömpölyög befelé, és folyton fel akar esni bennem valaki, úgyhogy inkább haladok az árral én is, és egykettőre a majálison találom magam, akármennyire is ki akartam maradni belőle. Azon nyomban festett arcú, übervidám táncoló bohócok vesznek körül.
- Bocs, nem látok tőletek - próbálkozom, de csak ropják körülöttem. Most mit hisznek ezek? Kipattanok a székből, és beszállok az eriszdelahajamba?
- Sorry - vetem oda a bohócoknak, mert láthatóan nem hat rájuk az érvelés, és kerekesszékemet oldalirányba lökve kikerülöm őket. Mögöttem is jönnek, hát nem foglalkoznak velem sokáig, rátelepednek a következő érkezőkre.
Egy szökőkúthoz hajtok, ami a legmagasabb pontján van a majálisnak. Az egész színes, nyüzsgő kavalkádot belátni onnan, és már alig várom, hogy körbe nézhessek, de előbb egy mozdulattal visszapördülök, és a befelé áramló, néhány felnőttel tarkított gyerekáradatot kezdem vizsgálni. Váratlanul jött partnerem nem valami magas, ahogy leszűrtem tegnap, így a kibukkanó fejeknek nem is szentelek időt. Hosszú barna hajat keresek, és a tegnapi ruhát próbálom társítani a lányhoz, pedig nyilván ma mást fog felvenni. Tekintve, hogy ülök, ha valaki elém áll, nem lesz esélye, de talán ő engem hamarabb kiszúr itt a szökőkútnál, mert ahogy látom, direkt úgy intézték, hogy az első útja mindenkinek ide vezessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Tényleg ő lel rám előbb. Mire észreveszem, már egyenesen felém tart.
- Szia - köszönök én is, és elolvasom a pólóján a feliratot, de nem teszek rá megjegyzést. Hiába moralizálnék, nem használna, na meg ki vagyok én hozzá?
- Haragszol még a jegyzetért? - kérdezem a lányt. - Lemásoltam volna... - mondom neki, de attól tartok, ha én másoltam volna le, azt többet nem olvassa el.
Témaváltásként inkább a napunk további részét kezdem tervezni. Száznyolcvan fokos fordulatot veszek, hogy újra lenézhessek a majális "térképére".
- Hova akarsz menni először?
Kiszúrom a körhintát, látok standokat, és kaját - remélem lehet kapni lángost -, átellenben sátrakat, de hogy pontosan mit csinálnak ott, odáig már nem terjed el a szemüvegem varázsa. A másik oldalon kviddics van - na, az nem az én terepem - meg egy színpad. Én módszeresen körbejárnék mindent jobbról indulva, mert ott vannak az érdekesebb dolgok, de lehet, hogy ő rögtön kiszúr valamit, amiért odavan.
- Jártál már majálison? - érdeklődöm meg. - Otthon is szoktak lenni ilyesmik, a muglik által rendezve. Ennél sokkal kevésbé pompás, de a lényege nálunk is ugyanez. A kedvencem a dodzsem. Ő...
Volt - de ezt már csak magamban teszem hozzá. Amikor még tudtam járni. Bár... talán meg tudnám oldani... Eddig a lányra néztem, de most újra az alattunk elterülő képet vizslatom, van-e valahol bűbájdodzsem. Létezik egyáltalán olyan? Megpróbálnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Asszem, még haragszik. Egy kicsit félrehúzom a számat, de aztán emlékeztetem magam, hogy a cél most az ő kirángatása a borús hangulatból. Ahogy velem is megtették akkor, most én jövök. A gond az, hogy fogalmam sincs, mit szabad ilyenkor és mit nem. Aileent annyival könnyebb felvidítani. Csak el kell sütnöm egyet a válogatott favicceim közül, amiket ő mégis értékel, megölelnem és kész is: egy mosoly az arcán.
Hiába mondanám még egyszer el, hogy sajnálom. Inkább elterelem a figyelmét a majálissal - gondolom, amikor mégis kibök egy választ. Csak kicsit. Ez inkább aranyos, mint komolyan bosszús felelet. Elvigyorodok magam elé, hiába, nem tudom elrejteni. Kezdetnek jó lesz. Lehet, hogy totálisan félreértelmeztem a választ, de a lényeg az eredmény: most már vidámabban vetem bele magam a próbálkozásba.
Elindulunk jobbra, és érezhetően sűrűsödik a tömeg is. Mindenki lassan halad az új terepen, nézelődik. Lassú lendítésekkel hajtom a kerekeket, az alapzajban pedig jól kell fülelnem arra, mit válaszol.
- Még sosem? - kérdezem felvonva a szemöldököm, de nem torpanok meg, elvégre lehet, hogy nálunk ez éves program, de talán csak mert muglik között élünk. - Honnan jöttél?
Ez elég durván hangzik.
- Mármint... szóval nem akartam goromba lenni - óvatoskodom, nehogy megharapjon -, csak érdekelne, hol laksz, ahol nem csinálnak majálisokat?
- Na akkor ma sokat kell bepótolnod - jelentem ki eltökélten, és bátran felmosolygok rá, hátha nem csak egy mogorva fintort kapok. Ahogy bekerített állatként idegesen kapkodja a pillantását, sejtem, merről fúj a szél. Senki sem szereti a tömeget, bár én inkább morogni szoktam, mint berezelni tőle.
- Körhinta? - kérdem a mellettünk forgó lovacskás darabra mutatva, amelyen kaphatna egy kis teret. Úgy sejtem, nem lesz ínyére a gyerekes játék, hát már most elkezdek érvelni mellette.
- Nézd, még az a mestertanonc is kipróbálja - mutatok Dalmi egyik évfolyamtársára, akinek a nevét nem tudom, de most épp egy fehér paripán lovagol élveteg fejjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Beszélgetésünk közben Sheela összeütközik egy pasassal, mire az ordenáré módon elkezdi szidni a lányt, mint a bokrot.
- Jól van, véletlen volt, bocs már! - emelem fel én is a hangom, pedig igazán nem akarok kötekedni. - Varázsló vagy, bakker - morgom ezt már csak akkor, amikor otthagy minket az ipse. - Kábé két másodpercbe telik felitatni a szmötyit a talárjáról - dohogok a mellettem állónak. Utálom az ilyet.
- Szigorúak a szüleid? - nyugtázom a válaszát, mikor ismét felvesszük a beszélgetés fonalát. - Előlük menekültél ide? Úgy tudtam, a londoniak a Roxfortba felvételiznek. Azt mondják, az valami patinás iskola, és oda menő járni.
Nem hiszek neki. Meggyőződésem, hogy hiába a morcos viselkedés, Sheela belül ugyanolyan játékos lány, mint a többiek, és ahogy elnézem a körhintát, csak egy-két törpe ül rajtuk, a többi mind "vén" bagolyköves, akik csak arra vártak, mikor csinálhatnak megint úgy, mintha gyerekek lennének. Másfelől egy lovon ülve körbe-körbe forogni nekem sem lenne túl csalogató.
- Dehogynem, nézd, hogy élvezik - próbálkozom azért még, majd új ötletem támad.
- Ha annyira cikinek találod, nézd - mutatok túl a körhintán, éppen az mellett, ahol tábla hirdeti: - Arcfestés?
- Kapsz valami nagy és csillogós mintát az arcodra, és senki nem fog felismerni - kecsegtetem a lányt.
- Én pedig szeretnék eeeegy... - forgatom a fejem a szórakozni vágyó mágusok által kitaposott út túloldalán álló bódék és zsúrkocsik között.
- Pattogó kukoricát nem, azok folyton elugrálnak - gondolkodom hangosan. Sajnos a normális tartalmas kaják még arrébb vannak, be kell érnem valami édességgel. - A csótánycsokor gusztustalan. Sose próbáld ki.
- Oké, egy sima vattacukrot - hangzik a döntés. - Megvársz itt?
Nemcsak hagyományos ízesített darabok vannak, de olyanok is, amiken ehető gumigyíkok vagy gumiegerek mászkálnak, a chillis pedig olyan, mintha nem is vattacukor lenne, hanem egy nagy fáklyaláng egy hurkapálcán, csak épp ez ehető tűz. Odamegyek a bajszos fickóhoz, aki a vattacukrot árulja, és a világítós kiállított darabokon ámulva úgy döntök, nem most fogok kísérletezni. Kérek egy sima erdei gyümölcsöset meg egy zöldalmásat. Pár knútba fáj csak, azt kicsengetem neki, majd egy kézben egyensúlyozva a két pálcikás felhőt, visszagurulok Sheelához.
- Zöld vagy lila? - kérdem szétválasztva egy-egy kézbe a két finomságot. Remélem szereti. Ha nem, hát simán belém fér mind a kettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Az baj - mormogom, de nemigen tudom, mi mást mondhatnék erre. Nem is értem, hogyan, miért hurroghatnák le ezt a lányt. Talán olyanok a szülei, mint Kriszé. Ha van rajta sapka, az a gáz, ha nincs, az a gáz.
Nem tudtam, hogy a Roxfort olyan nehéz, de gondolom, hiszen a leghíresebb iskola Európában. Ez megmagyarázná, miért van annyi angol a Bagolykőn. Én örülök, hogy Magyarországra születtem.
Úgy látom rajta, tanakodik azon a körhintán, ahogy a fejét csóválja és oda-odapillantgat. Végül a mérleg nyelve a "nem" feliraton állapodik meg. Lecsapásra váró megjegyzést is kapok hozzá.
- Biztos? Ha egy gyagyás gyilkos kergetne, jól kifáraszthatnád, ha felülnél egy ilyenre. Sosem érne utol egy másik lóval! - vigyorgok.
- Bocs - mondom aztán. - Majd megszokod a hülye poénjaimat... Már említették, hogy le kéne csukni értük.
Vattacukorszünet. Felé nyújtom a zöld felhőt, és félrehúzódom az útról, hogy megkezdhessem a sajátomat. Lefejtem az első csíkot az erdei gyümis vattacukorról, felcsavarom és betömöm a számba. Pikk-pakk szétolvad a nyelvemen. Ahogy felpillantok rá, látom, hogy még nem kezdte meg a sajátját, ehelyett az arcfestős táblát fixírozza.
- Na, gyere - mondom neki, és a kevésbé ragacsos kezemmel hajtani kezdem magam a kreatív szekcióhoz, néha rásegítve a másikkal is.
Most már azt is megfigyelheti, ahogy a főként fiatal nők ülnek egy-egy színes pléden vagy asztalkánál, és különböző színű festékekkel pingálnak. De nem csak arcra, látok egy napocskát egy vállon, valaki pedig a bokájára kért indiai mintát. Egy hosszabb asztalon albumot lapozgat valaki, mellette hever még több könyv is. Odagurulok az asztalhoz, és várom Sheelát, hogy kövessen. Felcsapom az egyik kötetet, abban mindenféle minták találhatóak megszámozva.
- Jó sok van - keltem fel a figyelmét, és oldalra csúsztatom az albumot, hogy Sheela is megnézhesse. Egy újabb csíkot húzok ki a vattacukorból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Felnevet, talán udvariasságból, talán tényleg vicces vagyok... Áh, semmi...
Szájjal esik neki a vattacukornak, tiszta ragacs lesz az arca - láttamozom magamban. Ha nem járt majálison, nem lep meg, hogy nem ismeri a vattacukrot, de nem gondoltam, hogy így áll neki. Nem teszem szóvá, nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni, majd rájön. Pézsé van nálam, vizet meg bármikor tudunk varázsolni.
Végül nincs ilyesmire szükség. (Ezt hogy csinálta?) Az arcfestés pedig szerencsére kedvére való. Ránézek a képre, amire az ujját nyomja. Vadmacska.
- Akkor nosza - mondom neki, és a rendelkezésünkre álló szőke lányra bízom Sheelát. Újdonsült haverinám elmagyarázza neki, mit szeretne. Olyan komolyan kitalálta ezt, csak magamban mosolygok, és falom a vattacukrom, amiből már csak egy egész kicsi maradt a pálcikámon. Én kihagyom a festészetet egyelőre, követem a lányokat a közeli székekhez, és mellettük figyelem, ahogy készül Sheela sminkje.
Egy szórólap osztogató srác a kezembe nyom egy flyert, kinyitom, és a majális mozgó térképét találom a közepén. Az izgő-mozgó ábrán minden játéklehetőség fel van tüntetve, és hamar rájövök, hogy ha valamire rábökök, további infókat is megtudhatok. Kedvtelve bökdösöm a papírt. Állítólag a közelünkben van valami szupergyors körhinta, azt asszem, kihagyjuk. Ezeken kívül érdekelnek a kvízek a szökőkúttól már megfigyelt sátraknál, és érdekel, mi a szösz lehet az a varázsige mondó verseny. A legközelebb egy kis fehér bódé esik a rajz alapján, ott zsákbamacskát és süteményt lehet kapni. 1 knút a dolog, annyiért a hülyének is megéri. Tapasztalat, hogy az ilyen alkalmakkor a buliszervezők imádnak mesés ajándékokat prezentálni, tényleg hasznos dolgokat kaptam már ettől a kastélytól. Vegyük például a Mikulás napi tükröt, ami megmutatja a velem beszélő leghőbb vágyát. Igazából nem tartom etikusnak, ezért nem használom, de mennyire menő már?
Befejezem a szórólap-toszogatást és felnézek, Sheelát épp akkor engedi el a festőlány.
- Jó lett - mondom neki, és elé tárom a tervem.
- Van a közelben - mutatom az irányt - zsákbamacska, van kedved venni egyet? Csak egy knút. Meg valahol mellette mindenféle célversenyek, az is jó lehet.
Kérdőn nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sheela szintén elégedett az arcára kapott festéssel, és ennek igazán örülök. Vidítás in progress. Miután kinézegette magát a tükörben, a zsákbamacskás ötletet is pozitívan fogadja, bár felháborodott megjegyzése akár arra is engedhet következtetni, hogy fogalma sincs, mi ez a dolog. Röviden felnevetek. Remélem, tényleg viccnek szánta, és nem gondolja azt, hogy konkrétan zsákba kötözött macskákat fogunk vásárolni. Bele sem gondoltam eddig igazán, milyen félrevezető lehet ez a megnevezés valakinek, aki nem ismeri a fogalmat. Mint például a... - üres vattacukros pálcámat Sheeláé után dobom, és magamban agyalva követem a mutatott irányba meginduló lányt. - Mint a...
Megérkezünk egy fehér fabódéhoz, amely falán valaha festett virágok, most már inkább csak maszatok sejlenek.
Fogalmam sincs. Egy elvont szó sem jut eszembe, ami hasonló lenne, mint a zsákbamacska. Azon veszem észre magam, hogy míg ezen a hülyeségen agyaltam - jó, nem hülyeség, erre még visszatérek -, Sheela már nagyban beszélget az árus nővel. Közelebb gurulok, köszönés helyett intek, hogy ne szakítsam félbe a nőt, és belehallgatok, miről magyaráz. A zsákbamacskavétel részleteit taglalja, a lényeget pedig én is elkapom: ott a láda.
Odaadom a nőnek az egy rézpénzt. Társaságom rögtön rávágja, melyiket szeretné, én inkább fölé hajolok a csomagoknak, úgy nézem végig őket. Kábé húsz darab hever a dobozban. Ahogy kiveszik Sheeláét, eggyel kevesebb.
- Vajon mindegyiknek lehet örülni? - kérdezem olyan halkan, hogy csak a lány hallja meg, nem akarom megsérteni az eladó boszorkányt. A bájitalos játékoknál lehet kapni szívást, de nem gondolnám, hogy a zsákbamacska valami szerencsétlenséget tartalmazna. Az milyen lenne már? Fizetni kell érte... mondjuk, csak egy knútot.
Túl sokat agyalok. Kiveszem az 5-ös zsákot, az ölembe teszem, és arrébb vonulok, hogy más érdeklődők is a ládához férjenek. Felnézek Sheelára, zsákomat markolva várom a jelet, hogy mehet a bontás. Amint megkapom, meghúzom a csomag száján a zsinórt, hogy belenézhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Engem javarészt kikerülnek az emberek, ezért csak akkor esik le, hogy a tumultus körülöttünk zavaró lehet, amikor Sheela erről említést tesz. Bár nem tudom, hol fogunk nyugisabb helyet találni.
- Menjünk - nyugtázom, és visszaejtem a zsákocskát az ölembe. Majdnem kicsúszik belőle a dolog, ezért rá is húzom a zsinórját, hiába izgat, mi van benne. Követve az egyik emberáradatot, céllövöldéknél lyukadunk ki. Megfeledkezve egy knútos nyereményemről mutatok az üvegpiramisra.
- Azt ledobom - jelzem Sheelának, és be is állok a sorba, hogy én is kipróbálhassam. Meglephetném Dalmit egy plüssállattal.
- Nem próbálsz ki egyet? - kérdem a lányt, és néha hajtok egyet-egyet előre, ahogy halad a sor. Amikor már a pult közelében vagyunk, a többi játékot is megnézhetem, ahogy egy-egy diák próbálkozik velük. A karikás rudas játékot szeretem, unokatesóméknál régen sokat játszottunk a kertben színes műanyagkészletével. A mozgó sem lehet annyira vészes, de az utolsó játéknál, ahol egy nagy darab gyerek próbálkozik, felvonom a szemöldököm. A lyukak meglehetősen kicsik, és ahogy a játékszabály hirdeti, négyből háromszor beléjük kell találni a labdával. Kicsit esélytelen. A srácnak sem sikerül, ahogy az várható volt, elfordulok tőle és újabbat gurítok magamon előre. A többi hármat kipróbálnám, ha nem nagyon drága. Végre odaérek a piramishoz, és megkapom a négy labdámat is.
- Szurkolj - kacsintok a lányra, és visszafordulok a játék felé. Nincs olyan messze a cél, bizakodó vagyok, de úgy tudom, tesznek ebbe valamiféle turpisságot az efféle bazárokban. Itt még csak látványos fémrudak sem kellenek, amik nem engedik az alsó sort leesni, elég egy kis bűbáj, és esélyem sincs. Bízva abban, hogy nem célja a majális szervezőinek kitolni velem, rövid súlylatolgatás után eldobom az első labdám. Ha az nem is sikerül, az ő röptéből szerzett tapasztalatokkal már biztosan jobban fog menni a másik három dobás, hát újra és újra megcélzom a piramist.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mondom. Tiszta Tiff. Fájna neki, ha kedvesnek kéne lenni. Ha Rubya prof. óráján nem derült volna ki, hogy navinés, esküdnék, hogy rellonos. Mindenesetre próbálom poénként értelmezni, amit mond, és nem törődni vele. Biztos okkal ilyen, nem szórakozásból.
- Na, spárgázni például pont nem fogok - mondom neki ahelyett hogy felvenném a sértést, és megcélzom a játékos pultot. Aztán csak-csak odaeszi a fene a játékokhoz őt is. Örülök, hogy velem várakozik, nem egymagában, de hamar rájövök, hogy maga is célba dobni készül, nem csupán sort áll a kedvemért.
- Csak nem megtetszett? - jegyzem meg neki, kiválasztva a legudvariasabb formát a "lealacsonyodsz a vacak plüssökért küzdőkhöz?" kérdésemhez. Ez talán nem hangzik gúnyosnak. Nem kenyerem a cinizmus igazából, és őszintén sajnálom, hogy azt veszem észre magamon, hogy a fejemben járnak ezek a gondolatok. Valami nem stimmel, erre figyelnem kell - jegyzem fel magamnak, mert nem szeretnék később ráébredni, vagy még inkább, ha a barátaim közölnék velem a tényt egyszer csak: tapló lettem.
Mint a lányokat általában - ezen már meg sem lepődöm -, őt sem sikerül kiismernem. Az előbb beszólogat, most meg váratlan mód még azt is megígéri, hogy szurkol. Ez rendes tőle, nem vártam feleletet. Hát még rá is mosolygok, és kezembe kapom az első labdát.
Ő is épp odajut a saját játékához. Még oldalra pillantok dobás előtt, hogy boldogul, vajon élvezi-e, lelkesebb lett-e a majálisra. Nem sikerül semmit leolvasnom az arcáról, csak a koncentrációt, ezért a saját dolgom felé fordulok, és elhajítom az első labdát.
Nem is olyan könnyű ez, mint elsőre tűnt. Vagy kancsal vagyok. Az utolsó előtti dobást elbaltázom. Épphogy sikerül ledöntenem az összes palackot a végsővel. A pult mögötti pasasra sandítok, az ő műve-e, hogy lebukott az utolsó két, alig ingó üveg, de ugyanolyan meglepettnek tűnik, mint én, szóval tényleg a saját képességeimen múlt csak. Sovány, de megvan.
Sheelához fordulok, akinek már csak egy karika van a kezében. A rudakra nézek, három karika szépen a helyén. Ez megvan neki - somolygok magamban, és iszkolok a plüssökhöz, hogy ne álljak útjában a következő dobónak. Majd beér a lány is.
Addig is végignézem a felhozatalt, és egy kneazle plüss mellett döntök hosszú, puha szőrrel. Kezemben a játékmacskával fordulok Sheela felé, aki akkor ér oda.
- Gratu - mosolygok, és félreállok, hogy jó rálátása legyen az ajándékokra. A kneazle-t az ölembe ejtem, és akkor jövök rá, hogy van ott még valami.
- Hé, zsákbamacskabontás? - lóbálom meg a fekete szütyőt kérdő tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sheela kiválaszt egy jó fej plüssfarkast, és vevő a zsákbamacskulásra is. Arrébb vonulunk ismét, de ezúttal nem tereli el a figyelmünket holmi célba dobás vagy horgászat. Újra meglazítom a zsákom nyakán a zsinórt, és belenyúlok, hogy kihúzzak belőle valami puhát. És narancssárgát.
- Hétfő van, mi? - morogja a Garfield figura plüssfotógéppel a kezében. Soha nem láttam a képregényben fényképezőgépet Garfieldnál.
- Szombat van - közlöm a tenyeremen ülő macskával, bár fogalmam sincs, hallja-e, amit mondok.
- Akkor ne zaklass, sziesztázom - közli a dagadt vörös, majd magára húz egy kék takarót, amit ki tudja honnan rántott elő, és már durmol is egy nagy gombócként.
- Hát ez... - felvont szemöldökkel nézek Sheelára.
- Te mit kaptál? - kérdezem vele éppen egyszerre, ezen jót vigyorgok, és nyújtom felé a plüssmacskámat, miközben várom, hogy ő is megmutassa a saját bigyóját. Egy cédulának tűnik.
Kiderül, mi az, egyből lelkesedem.
- Hű, az király! Egyszer én is kaptam a cukrászdába egyet, az ilyen mindig jól jön. Elvihetsz magaddal - kacsintok rá, de nem gondolom komolyan, hogy rám költse az utalványát. Én úgyis a kiadós kajákat preferálom.
- Az enyém... - térek vissza a saját meglepetésemre - nem tudom, mihez kezdjek vele. Lehet, majd lepasszolom - vonom meg a vállam. Egy knút nem volt vészes ár érte. Még azért várok vele, felrakom a polcra, hátha van egy még fel nem fedett jó képessége. A képregényből tanulva, nem szeretnék én lenni Jon, akinek semmi sem jön össze, míg a macskája folyamatosan oltja és kibabrál vele. Heh.
Lehet, Ágotának be fog jönni. Nem tudom, ismeri-e ezt a mesehőst, de kísértetiesen fogja emlékeztetni Diamondra. Sőt, lehet Ágo macskája is kap végre egy hozzá illő társat, lol.
- Hova menjünk? - váltok témát, és előkapom a kerekesszék oldalából a szórólapot, amit kaptam. Úgy tartom, hogy a lány is lássa. - Az én ötletem volt az előző kettő, most te jössz.