Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lánya és a tanítás mellett is szakít rá időt, hogy továbbra is hasznára legyen Zlatannak. Átható tekintetű, sötét szemeit éppúgy nyitva tartja, mint éles füleit. Figyel minden környezetében történő szokatlan eseményre, s ezt immár egy olyan zárt helyen is megteheti, mint a tanoda. Arra oktatja diákjait miként láthatnak bele másokba legilimencia híján. Tantárgyát a fiziognómiát azonban nem csak a katedrán alkalmazza. Jártában-keltében igyekszik elemezni az iskola közösségének azon tagjait, akikkel kapcsolatba kerül. Egyszerre gyakorlat és feladat is ez számára. Az auror parancsnokság vezetője kérte fel rá, hogy ha már úgyis ott van a tűz közelében, legyen éber, s értesítse őt ha bármiféle gyanús dolgot venne észre akár a diákok, akár a tanárok esetében. Semmi konkrétumot nem mondott, ez a férfi szokása, csak egy-két morzsát hintett elé, melyekkel hősnőnk azt kezd, amit csak akar. Megállapodásuk nem is szólt sem többről, sem másról. Cserébe pedig Elektra nem kért mást, mint titkos hozzáférést az általuk vezetett aktákhoz. Elvégre valamit, valamiért. Méhesről már vaskos dosszié pihent az irattárban. Hamarosan talán elég mocskot talicskáznak össze, hogy elkapják azt az Armaniba bújt Patkányt. Emiatt már nem fáj riporternőnk feje. Arra vár csupán, hogy ez megtörténjen, s ő publikálhassa leleplező cikkét az üggyel kapcsolatban. Természetesen ezzel Kállay kollégának is elégtételt szerezve, akit az évnyitón látot, s megnyigvással konstaálta, hogy sokkal jobban van, mint annak idején, amikor először találkoztak. Késő este van már, amikor végez Zlatannál. Egyelőre nincs mit mondania, hiszen még csak október eleje van. Ennek fényében a csevely ezen része rövi lélegzetű. Még váltanak pár szót a tanításról és arról, milyen érzés ennyi év után újra a kastély falai között lenni, hogy azután Elektra átmenjen és beleássa magát néhány lezáratlan erőszakolási ügy anyagába. Hála az aurorok parancsnokának teljes lelki nyugalommal görnyedhet a billenytűzet és a papírok fölé, megigazítva szemüvegét. Fekete pulóvere ujja feltűrve, lábán bőr bokacsizma, melyre rálóg kopott-kék farmere szára. Haját kusza kontyba tornyozta feje tetején, s baljában tollat szorítva a hagyományos módon, kézírással jegyzetel egy füzetbe. Nem hozta el gépét. Az ott pihen toronyszobájának biztonságában, íróasztala fiókjában. Egy-két lapot mondhatni könnyebb szívvel gyújtana fel szükség esetén, bár erre nem hinné, hogy sor kerülne. Egyedül vannak az épületben. Elméletileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Este hét is lehetett talán, de ő csak most ért vissza a helyszínről, ahonnét bizonyítékokat gyűjtött. Beszélni akart Ágostonnal az ügyről, ám az épületben már senki sem tartózkodott a lenti őrszolgálaton kívül. Nyakkendőjén lazítva tért be második emeleti kis irodájába, ahol csak lekívánta tenni a begyűjtött anyagot, hogy azután tovább állhasson. Nem mintha bárki is várt volna rá odahaza a kutyáján kívül, de az elmúlt napokban kifáradt, jól jött volna a pihenés. Már épp átlépte volna irodájának küszöbét, amikor egy borítékra lett figyelmes asztalának sarkán. Visszasétált, pálcájával rámutatott a borítékra, s elmormolta a megfelelő varázslatot, mire a boríték életre kelt, s tudatta vele a tartalmat.
Hidegzuhanyként érte a hír, a már meglazított nyakkendő fojtogatását érezte, ezért még jobban lazította, s gombolta felső gombjait, mintha ezzel megszabadulhatna attól a torokszorító érzéstől.

Megtalálták neje maradványait oly hosszú idő után.

Szédülés, sokk, harag, önvád?

Tengernyi érzés kavargott mellkasában, miközben fogyott a levegő, megrendült lába alatt a talaj. Le kellett ülnie, s felocsúdnia, szembesülni azzal, hogy ez idáig hiú remények után ácsingózott. Hogy lányait szembesítenie kell majd az igazsággal, miszerint remény nincs többé. Anya nincs többé.
Legalább ez idáig még gondolhatták, hogy egy napon majd előkerül. Most azonban bizonyosságot nyert, hogy többé sosem.

Mark elkeseredetten görnyedt asztala felé, félre söpörve onnan az ott felhalmozott iratokat, próbálta leküzdeni a benne feszülő érzelmek armadáját, de nem sikerült. Dühében leverte a rúnázott asztali lámpát és az egyéb csecsebecséket, melyek most idegesítő lomként hatottak rá.
Könnyei előtörtek a sötétbe burkolózott irodai bútorok közt, egy ideig csak feküdt az asztalon és felnőtt ember létére zokogott. Gondolnánk, talán jobb is, hogy mindez irodája magányában történt, s nem épp hazafelé az utcán, vagy a lányai előtt.

Néhány perccel később már csak folytak azok a könnyek, talán lelkének egy része meg is könnyebbült, noha nem gondolta azt, hogy ennek majd ilyen súlyos árát kell fizetnie.
Az íróasztalon egyetlen tárgy maradt, egy fénykép a családról. Most is ezt vette kezei közé, hüvelykével simított végig nejének arcán, akitől most végleg el kellett búcsúznia.
Valahogy előkerült a fiókjából egy lángnyelv whiskey is, amit az egyik hadonászó fogolytól koboztak el. Nem akarta megtartani, most azonban szükségét érezte annak, hogy megbontsa az üveget és érezze az alkohol erőteljes világát.

Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, míg irodájában iszogatott, de minden bizonnyal már nagyon későre járt. Egy kicsit mintha el is bóbiskolt volna, bár inkább csak gondolataiba ülve révedt maga elé, mikor neszezésre lett figyelmes a közeli irattárból.
Nehézkesen felegyenesedett székéből, pálcájára szorította ujjait, s kissé zavaros léptekkel indult meg, hogy rájöjjön, ki ólálkodik ott ilyen késői órán. Persze amennyit ivott, az sem volt kizárt, hogy csak beképzeli a dolgot, mindenesetre a neszezés egyre közelebbinek hatott.

Az ajtó résnyire nyitva volt, ahhoz érve, azon keresztül pillantva viszont ismerős arcot látott feltűnni maga előtt. Már jól ismerte a nő vonásait, fejtartását, azt, ahogyan laza kontyba tűzi haját. Pillantása végig futott a csizmába bújtatott lábakon, s újra megakadt a láthatóan munkába mélyült nő vonásain.
- Te meg mit keresel itt? - lökött egyet az ajtón, hangjában nem volt semmi kedvesség, sőt, azt is mondhatnánk, hogy némi indulat szőtte át szavait. Pillantása is haragos volt, mintha szívből utálta volna Elektrát. Persze talán haragudott is rá, és most mindenki másra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Azonos rassz és közel azonos kinézet. Mind fehér nők, sötét hajjal, világos bőrrel. Természetesen törékeny fizikummal, arcukon az áldozatokra jellemző vonásokkal. Valóban vannak, akiket még küllemük is nehéz sorsra predesztinál... Tűnődik el az egyik fotót elemezve, majd átlép a következő aktára. Korban sem nagy a flotáció, a legfiatalab tizenhét a legidősebb huszonegy éves volt akkor. Aztán következik egy szünet, ám úgy négy év múltán ismét előkerülnek újabb hasonló ügyek. Valószínűleg megházasodott? Esetleg gyermeke született, de beleunt a szerepébe? Jegyzetel hősnőnk szálkás, alig olvasható betűivel a mellette fekvő füzetbe, majd mélyet sóhajtva lapoz egyet. A lelkét eladná egy kávéért, de már így is hármat ivott. Sok lenne a jóból, ezért inkább egyszerűen csak folytatja a munkát. Ez az egy éjszakája van rá csupán. Így szólt a megállapodás. Ki kell használnia minden percet a cél érdekében. Tehát görget tovább. Földrajzilag jórészt a fővároshoz lokalizál, egy-két kivétellel. Kerül fel ez a megállípítás is a lapra. Minden eset egyedinek tűnik, mégis nagyon sok köztük a hasonlóság. A tettes ismeretlen, a körülmények ugyan jórészt változóak, de a nők háttértörténetében szintén vannak közös pontok szép számmal. Lecsúszott nemesi család, beteg szülő, vagy testvér, aki miatt még akkor sem fednék fel a bántalmazójuk kilétét, ha az életük múlna rajta. Maradék jóhírük, rokonaik testi épsége nagy ár lenne az elégtételért. Valószínűleg megvett hallgatás, esetleg fenyegetések is ráróhatók tehát az elkövetőre. Egyikük sem arany vérű, ami nem meglepő. - Szereted bemocskolni magad? Játszani egy kicsit, majd mosni kezeidet, tudván, hogy úgysem derül rá fény, igaz? - beszél  magábban, ahogy az országos adatok közt sorjázva keresi az összecsengő eseteket az elmúlt tizenöt évre visszamenőleg. Teljesen bele van merülve kutatásába, így semmit sem hall abból, hogy valaki bejött a helyiségbe. Ezért éri váratlanul a hozzá intézett kérdés. Teljes testében összerándul, hogy ezzel egyidőben fel is pattanjon az asztal mellől. Tekintete ekkor találkozik a férfi alakjával, amitől mellkasát is szűkülni érzi. - Te mit keresel itt? - fordítja vissza azonnal a kérdést, s míg ezt tszi magához veszi füzetét, de nem néz az aurorra. Szokásához híven terelni próbál. - Egek, a frászt hozod az emberre! - perlekedik a maga élesnyelvű módján, mintha joga volna hozzá, pedig jól tudja a világon semmihez sincs joga, ami a férfival kapcsolatos. Szavai ellenére óvatosan lép egyet a gép felé és a kikapcsoló gomb felé nyúl, hogy mentse a menthetőt. Ebbe az ügybe nem akarta belevonni annak idején sem Markot. Éppen elég volt Méhest a nyakába varrni. Ekkor veszi észre a tekintetét. Haragot lát a szemében, ami megtorpanásra készteti. - Miért nézel így rám? - szökik ki szép ívű ajkai közül a bársonyos hangú kérdés, amit talán nem kellett volna feltennie. Nem érti mivel szolgált rá erre a győlölséggel terhes tekintetre, mely most már perzselte bőrét. Tisztázták a helyzetüket mielőtt elutazott. Mi történhetett? Az zavarja ennyire, hogy itt találta? Meglehet. Mégsem tűnik elg nyomós indoknak ahhoz ez a tényállás, hogy ennyi mérget és malíciát vessen felé. Elektra szíve megremeg a kétely hullámától, mely átrohan egész lényén. Mégis ártott neki. Helyesen akart cselekedni, elmondta az igazat, s lásd az ő megmentője meggyűlölte. Ki tudja, talán kiderül, perceken belül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Ez az aurori kirendeltség. Semmi keresnivalója itt firkásznak - továbbra is keményen sújtanak le szavai, ahogy az ajtófélfának támaszkodik,  azzal nem is tud mit kezdeni, hogy frászt hozott a másikra. Kettejük közül ő van úgymond otthon, nem pedig Elektra. Körbe is pillant, tekintetével kutatva, hogy van-e itt egy kolléga, vagy bárki, aztán pillantása ismét visszaugrik a nőre. Most nem is érti azt, hogyan is juthatott be éjnek idején erre a helyre, de faggatózni sincs kedve. Rohadtul nem érdekli, hogy miféle ügyről lehet szó, szíve szerint felborogatna mindent és üvöltene az éjszakába.
- A csodálatos újságírónőő megint valami fantasztikus új ügyön dolgozik, nemde? - gúnyolódva bámulja a nőt, tekintete szikrákat szór, mérhetetlen düh járja át a mellkasát. Nem lepi meg, hogy az élesnyelvű publicista visszavág kérdésével, hisz ahhoz elég csavaros az észjárása, hogy folyton folyvást kérdésekkel halmozza el a másikat. Mert hát, végül is firkász. A vérében van.
Közelebb lép, s még mielőtt megnyomhatná a gombot Elektra, elkapja a csuklóját, s pillantását a monitorra szegezi. Ha eddig nem érezte volna a nő az alkohol szagát, ilyen közelségből egész biztos, hogy orrába kúszhat a jellegzetes whiskey aroma.  - Nahát..nahát. Ki adott erre engedélyt? - közel fordulva a nőhöz, még mindig szorítva csuklóját, haragos barnáival kutatja a másik tekintetét.
- Mindegy is. Szedd össze a cuccod, és húzz el innen, de most - utasítja, mintha ehhez joga lenne. Igaz, ha abból indulunk ki, hogy az auror kirendeltségen vannak, ahol Mark az auror, Elektra pedig csak egy besunnyogó, akkor ebben az esetben még lenne is rá joga. Ám ő sem makulátlan, hisz dög részeg. Ahhoz képest egész jól tartja magát, lábai megtartják, tekintete azonban ködös. Dühös, elvakult, fájdalmakban gazdag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Arca éles vonású maszkká szilárdul az őt feddő szavak hallatán. Dühe úgy égeti torkát, mint a legtöményebb vitriol. Belső hangja üvöltve tiltakozik, mert egyszerűen nem érti, mi okból beszél vele ilyen megalázó módon a férfi. Ugyanazért harcolnak, egy oldalon állnak, csupán hősnőnk eszköztára más, vagyis inkább szűkösebb. Ajkát összepréselei, hogy ne kezdjen hurrikánként tombolni, ám amikor az auror gúnyolni kezdi, önuralma semmivé válik egy pillanat alatt. Tekintete és hangja haraggal teli, ahogy megszólal - A munkámat végzem, ahogy te is a tiédet. Nincs jogod így beszélni velem. Ezt senkinek sem tűröm el, még Neked sem és most elmegyek! - nyúl a gép felé, szándékosan nem fedve fel Zlatant. Enegdélye volt itt lenni, s meg is szerezte nagyrészt, amiért jött. Nem fog visszaélni a Parancsnok bizalmával. Mozdulata nyomán ekkor már majdnem sikerült elérnie a masinát, hogy kikapcsolja. Azonban Mark erős ujjai a másodperc töredéke alatt fonódnak vékony, csontos csuklójára. A férfi iménti tettével jócskán túllőtt a célon. Magára szabadítva ezzel a harcias riporternőt, aki már emeli is szabad kezét, hogy egy jókora pofonnal honrálja a szíves marasztalást, amikor megcsapja az átható alkoholszag. A szentségit! Mark, te részeg vagy! - mondja szitkozódó tónussal hangjában, s tekintetét mondhatni belevési a vele szemben álló szemeibe. A férfi lélektükrei homályosak, be vannak véresedve, mintha...A felismerés letaglózó erővel sújt le Elektrára. Látta már ezt a mintát, annyiszor saját tükrében, hogy azonnal fel kellett volna ismernie. Másra koncentrált. Ennyi a mentsége. Viszont most, már teljes figyelme a férfié. Ütésre emelt jobbjával puhán ér az auror arcához. Tenyere rásimul, mely alatt érzi az italtól lángoló bőrfelületet. Haragja csillapszik, hogy helyét valami mélyről, lelke rejtett zugából elősuhanó érzésnek adja át, ami az aggodalom és a szerelem különös keveréke. - Mi történt? Kérlek, mond el... - beszél a férfihoz senkiével össze nem téveszthető, bársonyos hangon. Sötét kifejező szemei egy pillanatra sem eresztik a másik deliriumtól opálos barnáit, amiket annyira jó volt látnia, amikor még arra sem emlékezett, hogy kicsoda. Mark volt az, akivel bármit megoszthatott. Támaszt nyújtott, s a legsötetebb időkben reményt adott számára, puszta jelenlétével. Ugyanez az ember az, aki most olyan erősen szorítja a csuklóját, hogy az már fájdalmat okoz, mégsem húzódik el tőle. Marad...Vele.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Valóban nincs joga ahhoz, hogy így beszéljen a nővel, vagy bárki mással, de ezek a szavak most lepattannak róla, egyik fülén be, a másikon meg ki. Nem gondolkodik, nem hall és lát, legalábbis azokat a dolgokat nem veszi észre, amikre igazán figyelnie kellene. Nem veszi észre, hogy ittasan milyen barom, mintha ösztönlény lenne ezen pillanatokban. Azt sem bánná, ha a nő azon nyomban elmenne, de előtte azért még lecsap az áldozatára, s erősen fogja Elektra csuklóját, nem rezdül akkor sem, mikor a nő szabad keze a magasba lendül, farkasszemet néz a sötét szempárral.
- Számít ez? Attól még nem kéne itt lenned! - ismétli dühösen ráncolt homlokkal, s egy kicsit még jobban is szorítja a nő törékeny csuklóját. Várja, szinte provokálja, hogy az a kéz megüsse, de legnagyobb döbbenetére a csattanás helyett csak egy gyengéd érintés az, mi éri borostás arcbőrét. Meg is borzong tőle, elfordítja arcát, szabad kezével erre a csuklóra is rászorít, s immár mindkét kezével a nőt szorongatja.  
- Hagyd ezt abba! Minden a Te hibád! - hirtelen emeli meg a hangját, lök is rajta egyet, de így elengedi végre azokat a csuklókat, viszont vészesen közelít a nő felé, s szorítja sarokba Elektrát. - Az Istenit! - csap bele a falba öklével, közvetlen a nő feje mellett, de aztán megrázva fejét, arrébb lép, s immár háttal a nőnek, az irattartó polcra görnyed, fejét elmerítve a karjai közt zokogni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Tisztában van vele, hogy a másik fél szemszögéből valóban betolakodó. Mégsem megy sehová, amire két jó indoka is akad. Egyrészt a csuklóját a férfi erős ujjai szorítják, akár egy satu. Másrészt valami nincs vele rendben, ezt hősnőnk egyre tisztábban látja. - Tudom, de nekem számít - reagál türelemmel az újabb felhördülésre. Immár aggodalma erősebb, mint gyengédsége, melyhez csipetnyi félelem is társul. Értetlenül állnak ebben patthelyzetben ők ketten, majd kisvártatva Markot teljesen eljárja az ital. Agresszivitása beigazolja Elektra baljós előérzetét. Ritkán riad meg bármitől, de most gerince mentén végigfut az elemi rettegés hulláma. Teljes valójában érezhetően megremeg, amint elhagzik az egyetlen vád, melytől egész életében menekült, s mely minduntalan utolérte. Feje mellett az auror belecsap a falba, melynek hangja keveredik hősnőnk nyögésével. Azonnal elfordítja fejét, attól tartva, a következőt ő maga kapja. Ütötték már meg, de azok idegenek voltak és nem olyasvalaki akit szeret. Elerednek könnyei, ám mindezt észre sem veszi. Sötét íriszei feketévé válnak, ahogy pupillái a veszélyérzet hatására kitágulnak. Lélegzete akadozik, ajka elfehéredik, míg szíve egyenetlenül kalapál majd szétfeszítve bordái ketrecét. Életre kel ösztönének legmélyebb része, az amigdala, hogy azonnal bekapcsolja az üss vagy fuss protokollt. - Te hagyd abba... - nyögi fájdalommtól reszkető hangon, ám még mielőtt maga szabadíthatná ki kezeit, a szívének oly kedves férfi elereszti és arrébb húzódva zokogni kezd. Elektra csak nézi őt és elméje színes szélesvászna elsöttétül. Tudata mondhatni beszűkül. Nem érez mást csak csuklói lüktető fájdalmát. Biztosan befognak lilulni ott, ahol az ujjak bilincse rájukfeszült. Jóbarátja a hegyomlásnyi kocsmáros egyszer régen megtanította neki a részegekkel való bánás szabályait. Első szabály, nem hatnak rájuk az észérvek. Második szabály, ha agresszívak, maradj csendben és ha közelednek fuss. Mindezeket totálisan semmibe véve lép közelebb hozzá. Baljával óvatosan nyúl felé, hogy vékony ujjait a hátára csúsztassa. Érzi a zokogás keltette rázkódást, megszólalni viszont egyelőre képtelen. Egyet tud csak biztosan, bármit is tett az imént Marknak szüksége van rá és ő nem megy sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem akarta őt megütni, nem akart ennyire durva lenni, mégis kifordította önmagából az ital, s a benne kavargó érzelmek. Miközben rátört a zokogás, tengernyi gondolat és érzés kavargott benne, mintha csak film pörögne lelki szemei előtt, úgy látta az elmúlt időszak történéseit. Gyötörte az önvád, a bűntudat. Most minden lépését hibának érezte, utálta magát, azt hogy nem tett meg mindent azért, hogy megtalálja a nejét. Mióta megismerte Elektrát, elhanyagolta a kutatást, újra érzett, újra szerelmes lett, de most ezzel is szembe kellett néznie. Mert hogy egy másik nő végett megfeledkezett gyermekei anyjáról. Ezt pedig nem tudta megbocsájtani magának, ezért volt neki most oly nehéz látni ezt a nőt.
Megérezte a hátára csúszó tenyér meleg érintését, s ezúttal nem húzódott el. Csak még jobban felszínre törtek benne az érzések, teste rázkódva adta ki magából minden fájdalmát.  - Elfelejtettem Őt - kezdett végül bele, nyelve a könnyeit, ahogy Elektra felé fordult, s próbálta eltörölni baljával a könnyeket.

- Nem kerestem, egy ideje már nem - nézett végül azokba a sötét szemekbe. - Ha keresem , akkor talán még időben megtaláljuk. Hogy….hogy momdjam meg a lányoknak? - idegesen masszírozta homlokát, még mindig folytak a könnyek az arcán. - Meghalt Elek…míg veled voltam, ő ott ott haldoklott - sírva nézett ismét a nő szemeibe, teljesen maga alatt volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Felvették az adatait és némi zuhavona után, amiért nem magyar állampolgár, de átengedték a rostán. Valamiért, mikor idegen származásúakkal van dolga a magyar bürokráciának, mindig megbicsaklik kicsit. Furcsa, pedig tudtával ebben a városban sokan külföldről szalajtott érkezett.
Szóval most itt ül, régi kis ismerősével szemben, akinek a számára viszont ő nagyon is ismeretlen, legalábbis jelen fizimiskájával. Egyenes háttal ül az asztal másik felé, Williammel szemben.
- Azt hiszem, mi még nem ismerjük egymást, a nevem Marius Cavaliere. Én fogom képviselni az elkövetkezendő tárgyalásokon.
Mosolya apró szarkalábakat gyűr a szeme sarkába, ahogy lerak William elé egy bögre kávét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Mikorra Várnai nyomában megérkezett a Parancsnokságra, lélekben lehiggadt épp annyira, hogy ismét felszínre bukjon benne a bő öt évvel ezelőtti történtek tanulsága. Így amikor felvették az adatait és a szűk kihallgató szobába ültették, már nem pazarolta az energiáját indulatos fecsegésre, a száját pedig egyetlen dolog hagyta el a továbbiakban: ügyvédet akarok.
Bármit gondoljanak róla, ezt a jogát kénytelenek voltak tiszteletben tartani. Papírt toltak elé, hogy írja le a képviselője elérhetőségét, ő pedig épp a családi ügyvéd nevét kezdte volna a papírra karcolni, amikor a keze megtorpant a lap fölött. Maeve. Maga sem tudja miért a nő jutott eszébe (és véletlenül sem a hosszú hónapok gondos kondicionálásnak köszönhetően), de végül az ő elérhetőségét adta át az auroroknak.
A beszélgetésük rövid, lényegre törő, de annál megrázóbb volt. Senki sem segít, hangzott az egyszerű ítélet, majd az ígéret: de én fogok.
Két nap telt el azóta. A parancsnokságról még délután a Zengőbe szállították, majd most, fél órával ezelőtt hopp-hálózaton keresztül szállították vissza. Diszkréten a hátsó ajtók egyikén kísérték a privát kihallgatók egyikébe, így a minisztérium látogatói nem, csak a parancsnokság dolgozói nézhették végig az egyenruhás vonulását. Őket azonban úgy tűnt, cseppet sem érdekli ez.
Kényelmetlenül hűvös van a szobában. Legalább is erre fogja a jéghideg ujjait, amit maga előtt ropogtat az asztalon a férfivel szemben. Bizalmatlanul méri végig.
   -  Tárgyalások? Ez az egész csak egy félreértés, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Sajnálom, hogy nekem kell átadnom a rossz hírt, de.. igen. A házkutatás során olyan közvetett tárgyi bizonyítékokra bukkantak, ami megfelelő vádalap lehet.
Hagy egy kis szünetet. Let that sink in. Miután elég pánikot vagy elkeseredést vél felfedezni William tekintetében, kissé előrehajol az asztalnál, bizalmas testtartást véve fel.
- A jó hírem pedig, hogy megkaptam az aktákat. És a legtöbb legfeljebb közvetett bizonyítéknak lehet jó, de még az is támadható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Tudják, hogy amíg az ügyvédjével beszél, senki sem figyeli őket és kvázi tömeggyilkosságot is bevallhatna, a férfinek tartania kellene a száját. Mégis természetes a bizalmatlansága a vadidegennel szemben. Így amikor az a házkutatást említi, a szeme láthatóan megrebben és az izmai is megfeszülnek, az első reflexe az, hogy olyan képet vágjon, mintha őszinte meglepetésként érné a hír. Hogy micsoda? Találtak valamit nálam? Mégis micsodát? Én aztán nem tudok semmiről!
Ez az arckifejezés néhány másodpercet követően, öltönyös Őlilasága számára pedig valószínűleg szemet gyönyörködtetően változik először ellenszenves kételkedéssé, némi értetlenséggé, majd akkor, amikor tényleg felfogja a szavakat, őszinte pánikká.
   -  Azok a cuccok nem az enyémek, csak nálam voltak. A feléről azt sem tudom, hogy mi az. - A hangszíne megemelkedik, bár ez most nem fenyegető, hanem riadt. - És különben is, ha volt is ott valami, akkor sincs semmi köze ahhoz, ami Adéllal lett. És különben is.
A gondolatai, így a beszéde is csapongók, nehezen követhető. Az egyik kezével idegesen a másik keze körmeit kezdi piszkálgatni. Végül halkan teszi hozzá:
   -  ... mert különben mit is találtak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egy időben elkezdett foglalkoztatni az emberi lélek. Talán tizenhat lehettem, vagy még annyi sem, amikor ellenállhatatlan vágyam volt arra, hogy az emberi elmét megértsem. Persze nem komolyan, csak a magam suta tini módján, amikor érdekes volt egy bűntény és a valós eseteket krimi regényekként akartam olvasni, mert úgy hittem, hogy egy napon majd én leszek az, aki a bűnözőkről profilt állít fel és majd a tudásomat a jó szolgálatába állíthatom.
Csupa magasztos álom egy fiataltól, talán csak a saját önnön egóm vezetett. Aztán egészen máshogyan alakultak a dolgok, hiszen önmagamat kellett először jobban megismernem mielőtt mások élete és halála felett akartam királykodni.
Az emberi sors törékeny, egyszer még Párizsban élsz, aztán meg majdnem felrobban melletted egy magyar faluban a kávéfőző az örsön. Sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.
- Különös történet, de tetszik. Ez egy meglehetősen egyéni módja a nyelvtanulásnak. Viszont működik. - Tárom szét nevetve a karom. Testbeszédem általában nyitott, új helyzetekben pedig különösen igyekszem, hogy kifogástalan legyen az, ahogy prezentálom magam. Azonban most őszintén jót derülök ezen a történeten. - Szellemesen sajátítottad el a francia szellemiséget. - Lehet, hogy most fognak kivágni az ablakon, mert néha túlzásba esek a hülye poénjaimmal.
- Az egy szép település, jártam arra többször ügyeket intézni az elmúlt hetekben. - Arcomra sajnálat ül ki a lány története kapcsán. Persze ez már a múlt, de az ilyen tragédiák mindig rányomják az emberek életére a bélyegét, akár több generáción át kísérthetnek a sebek, amiket az akkor élők szereztek.
Meglepve tapasztalom, hogy nem csak nekem van rúnázott ékszerem. Farkasé sokkal díszesebb összehasonlítva az én rúnázott ezüst karperecemmel.
- Szép darab. Elemi mágia, huh? Melyik elem? - Nekem sajnos nem jutott más spéci képesség, csak jól tudok számolni meg jól értek a bájitalokhoz. Gondolkodtam pár képesség elsajátításán, azonban az élet túl gyorsan zajlott mellettem, egyszer még pályakezdő voltam, aztán meg már egyedülálló apuka. Minouch mellett pedig nincs megállás.
A kávéfőző jó szolgálatott tett, különösen, hogy a fordító segítségével már más is érthette, amit mondok. Nem titok ami életünk, de nem akarom, hogy erről csámcsogjanak. Lesütött szemmel bólintok, hogy valóban rémes.
- A szüleim és a testvéreim Kanadában vannak. Nem tudom, hogy meddig tart még ez az egész. - Rázom meg merengőn a fejem. Még csak most kezdődött Vasile, hiába várod a végét.
- Nem szívesen reklámozzák, hogy hibát követtek el. Vagyis... hiba? Nem volt bizonyíték. - Nyilván mindig lehet alaposabb munkát végezni, de egész biztos vagyok benne, hogy a kollégáim high prio esetként kezelték az ügyet és mindent megtettek.
- Egész nap kérvények? Oh, Dieu... - Kínomban röhögve, szemeim összeszorítva próbálok jó pofát vágni ehhez az esethez. De nem vagyok gyakorlott auror, nem mehetek terepre, maradnak a papírok.
- Az én kislányom is idejár. Nyolc éves, Liliane a neve. Hány éves a kislányod? - Kérdezem érdeklődve. Jó lenne a kiscicámnak is egy barátnő az iskolán kívül is. Amolyan összejárós, mint nekünk is volt kissrác koromban a faluban.
Megköszönöm a kávéfőzést és én magam is töltök egy keveset. Egy löttyintésnyi tejjel iszom, sajnos nem vagyok olyan vagány, hogy töményen legyűrjem a feketét.
- Az nagyon kevés. Akkor ez egy békés hely, mhm? - Álmos kisváros, rémisztő háttérsztorival. Már csak a visszajáró démonok hiányoznak, mint a horror regényekben. - Vagy most éledezik a bűn errefelé? Hogy-hogy ennyien vagyunk? - Érdeklődöm tovább a székek irányába mutatva, hogy ott kényelmesebben folytathassuk a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egy kis helyes és nagyon tipikus fekete bőrtáskát rak fel az asztalra és felhajtja a csatos tetejét. A mappát, ami előkerül belőle, odacsúsztatja William elé. Ha a férfi felcsapja és belenéz, a gyanúsabb tárgyakról fényképeket lát némi általános leírással, listába szedve. A talált jegyzeteknek pedig egy átiratát, másolatát. A jegyzetek közül is mindössze csak azokat gyűjtötték össze, ahol említés színek újszülöttekről, terhességről és/vagy mérgekről lehet szó.
- Ezeket, talán többet mond, ha mutatom, mintha felsorolnám. Mindenesetre nem érdemes kétségbeesni. Az ügyed mindössze az előéleted miatt kezelik szigorúbban, de közvetlen bizonyíték híján nem kellene, hogy probléma legyen.
Megkeveri a kávét, amit behozott magával. Bár William nem tudja, de tele van cukorral, hogy elviselhetően édes legyen számára az elviselhetetlenül keserű helyett.
- A probléma a feleség vallomása, amely alapján a viselkedésed gyanúsnak ítélték  az eset idejénen környékén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Érdeklődve nézi végig, ahogy a táska, majd pedig a mappa is az asztalra kerül. Arrébb tolja maga előtt az érintetlen kávéját, az asztal fölé hajol és felületesen kezdi átfutni a listát. Az arca pedig lassan és az egészségtelen neonfényben alig észrevehetően, de szürkészöldre vált. A könyökén támaszkodva lassan a hajába markol és egy sóhajba fulladó fuck szakad ki belőle.
Nincs idegrendszere hozzá, hogy felfogja, a lista mennyire teljes vagy épp hiányos. A sorokat bámulja, amíg a másik keze is a hajába téved, így támaszkodik a papír fölött tovább. Az ajkába harap.
   -  Adél mindig mindent csak túlreagál - kezdi halkan, a szemét továbbra is a lapon tartva. - De előfordulhat... mármint lehet, hogy tényleg kapott tőlem magamit. De semmi olyat, amitől baja lehet, az kizárt. Csak valamit, hogy - csöndben maradjon - ne legyen annyira ideges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Végre kinn vannak a szabadban. Az idő szebb nem is lehetne, s a fák már város szerte mind felöltötték vörös-narancs-arany ruháikat. Imola kedvenc évszaka az ősz. Más gyerekek talán az iskolához kötik és nem kedvelik, de Rothstein Elektra lánya máshogy áll hozzá. Valahogy mindenhez. Különleges gyermek. Talán még mindig túl felnőttes, túl komoly és korához képest kicsi és törékeny. Rengeteg nehézségen mentek át mindketten, de ez a tiszta szívű gyermek még mindig oly hatalmas lelki erővel rendelkezik, mely sok felnőtt előtt is példaként állhat. - Anya, szeretnék hintázni egy kicsit - közli az aprónép és anyjáéra kísértetiesen hasonló szemeit a kezét fogó nőre emeli. Piros kabátjában, barna csizmájában kis micisapkájában, mely alól hosszan omlanak le loknis mogyoróbarna fürtjei, épp olyan mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna le ide a Játszótérre. - Rendben Kicsim, én leülök oda szembe, hintázz csak nyugodtan - feleli Elektra, majd elválnak útjaik, hogy a gyermek a hintához, míg ő maga, szava szerint az azzal átellenben álló padok egyikéhez sétáljon. Tudja, hogy Imola okos lány és megbízik benne. Igyekszik a korának megfelelő teret adni neki. Abban is biztos egy ideje, hogy a kis lányka azért mindig csak hintázik, mert olyankor úgy érzi szabad lehet es közelebb érzi magát az éghez, ahol az Apukája és a Bátyja vannak. Mindenki másként éli meg a gyászt, mely hosszú folyamat, sőt meglehet sosem ér véget. Hősnőnk tekintetével követi csemetéjét. Arcát melegíti a nap sugara, melytől úgy érzi, feltöltődik. Akárcsak kedvenc hőse, Superman. Erőt nyer a Nap fényéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Azért megnyugtat, hogy a kolléga úr jól fogadja a hülye poénjaimat. Általában az emberek nem szokták szeretni a szóvicceket, sem pedig azokat, amiket nem értenek. Persze én sem szeretem magam kihagyva érezni egy-egy humoros megszólalás alatt, amikor a poén elszáll a fejem fölött, vagy pedig nincs meg a megfelelő információm ahhoz, hogy értelmezni tudjam a viccet, de általában éretten kezelem a dolgot. Valaki kellemetlennek érzi, hogy magyarázzák el neki a poént, azonban én szívesen tanulok mindenből. Nincs ezzel gond. Csak szerényen.
- Gyerekkoromban ehhez hasonló faluban éltem, úgyhogy ez sem lesz idegen. De Párizs után furcsa. - Épiyonne annak ellenére, hogy falu volt kifejezetten pezsgő élettel rendelkezett a közelben elterülő edzőtábor miatt. Meg persze rengeteg meccs is volt, nagyon pörgött a turizmus is. Igaz, amikor a mérkőzések voltak, a szüleink nem engedtek ki minket az utcára, mert olyankor tudtak balhék is zajlani. Én nem nevelném ilyen helyen Minoucht, bár Párizst sem mondanám ideálisnak erre. Meglátjuk, hogy itt mi fog kialakulni és meddig maradunk.
- Ah, szép, szép. - Felem őszinte elismeréssel, ahogy az ingem lehúzom a karkötőre. Általában jobban bánok a szavakkal, kicsit kínos volt ez az előbbi dolog. A kislányom szokta mutogatni a kis díszeit meg rajzait így.
- A kihallgatás az egy nagyon érdekes terület. Először én is ilyesmiben gondolkoztam, profilozás vagy kihallgatás, de hamar rájöttem, hogy nem az az én utam. - Később a terepre akartam menni, de egyetem alatt kiderült, hogy abban sem sikerülne megtalálni önmagam, így visszatértem azoknak a dolgokhoz, amit mindig is szerettem. Szerencsés vagyok, hogy volt erre lehetőségem.
- És mikor vizsgázol le? Utána visszamehetsz a kihallgatószobába? - Kérdezem érdeklődve. Budanekeresden inkább el tudok képzelni nagy kihallgatásokat, de ezen a részen nem sok minden történik. Legalábbis álmos helynek tűnik.
- Valóban az. A provance-i időjárás után lehet nem lesz annyira kellemes, de... szép. - Felelem bólintva. Még nincsenek olyan nagy hidegek, de meg kell majd szokniuk ezt is. Remélhetőleg nem tart sokáig ez az egész rémálom. Majd időnként meglátogatjuk őket a gyerekkel, talán akkor mindannyian jobban fogjuk viselni.
- Ez nagyon... izgalmasnak hangzik. - Válaszolom tettetett lelkesedéssel hangomban. Kihallgatóként valószínűleg egyből levágja, hogy a hátam közepére sem kívánok ilyen melót, de... ez egy ilyen kör volt. Legközelebb jobb lapokat kapok.
- Milyen ez a Pramberger tér? A tipikus külvárosi no-go zóna? - Érdeklődőm fejemet oldalra biccentve. Tényleg egy átlagos kisvárosnak tűnik, talán ez a hely tartogathat némi kihívást nekem.
- Na és a labor? Merre van? - Kérdezem mellékesen, eszembe juttatta ez a téma ezt a kérdést is. Azt ígérték, hogy nyugodtan használhatom az itteni eszközöket a minták elemzésére. Reményeim szerint talán komolyabb ügyekbe is be fognak vonni előbb vagy utóbb. Igaz, lehet, hogy ahhoz már hoppanálnom kell a fővárosba, de ezzen nincs gondom.
- Azt hiszem lesz időm megtanulni magyarul. - Nagymama le lesz nyűgözve, hogy a kisunokája mennyit fejlődött. De szerintem a kislányom magyarja lesz számára a legnagyobb öröm, hiszen a dédi és közte mindig fordítani kellett. Sosem esett jól neki, hogy ennyire elfranciásodtunk.
- Áh, hét? Minouch 8. Van neki is fordító... karkötője, esetleg valamikor elmehetnénk a játszótérre. - Már megint a karkötőkről beszélsz, Vasile! Kapd már össze magad. Azt sem vettem észre, hogy a becenevén hívtam a gyereket.
- Tejet, köszönöm. - Felelem összeszedve a szükséges dolgokat ahhoz, hogy egy kicsit hűltebben tudjam inni a kávémat. Nevezzetek puhánynak, nem iszom semmit forrón.
A kávém tartom fel tósztra, igaz koccintani nem akarok vele.
- A nyugodt közös munkára! - Mondom barátian bólintva, majd lassacskán elkezdem szürcsölni a keserű nedűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ezt majd még alaposan át kell beszélniük Williammel, hogy hogyan fejezze ki magát majd a tárgyalások során. Az ilyen mondatokat, minthogy "Adél mindig mindent túlreagál", nagyon sürgősen ki kell majd írtani a lehetséges narratívák közük.
- Jó, ha őszinte vagy velem és valóban mindössze ennyit kapott, nem lesz bonyolult tárgyalás. Tudtommal nincs is, aki fellebbezzen. - Adél nem úgy tűnt, mint aki kifejezetten szeretné a férjét börtönben tudni.
- Extraktáljuk az emléket, ami arról szól, hogy te, személy szerint mit adtál neki, kérünk egy vizsgálatot a nálad talált komponensekről és arról, hogy az Adél szervezetében kimutatott származékok átfedésben vannak-e a hatóanyagokkal. Ha nem találnak semmit, nehezen leszel támadható, még az előéleted figyelmevételével is.
Egy pillanatra megáll, ismét kortyol egyet a kávéból és kérdőn pillant Willre.
- Amikor előkészítetted.. akármit is adtál Adélnak.. lehet abban az emlékfoszlányban szó másról, valami terhelőbbről? - Sajnos, még ha végül ártalmatlan bájitalt is készített elő a fiú, ha közben másról is beszélt, máson is tanakodott, akárcsak megfontolás szintjén, az emlék nemhogy kevésbé használható, de visszafelé is elsülhet a felhasználása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Extraktáljuk az emlékeket. Az arca megrándul. Emlékszik ugyanerre a beszélgetésre bő öt évvel ezelőttről. Akkor is felajánlották neki, hogy ha átadja az emlékeit, azzal hosszadalmas tárgyalás nélkül is bizonyíthatja az ártatlanságát és a néhai nagyapjára kenhet mindent. Amennyiben azokban az emlékekben nincs semmi terhelő, amennyiben igazat mondott és amennyiben tényleg csak megfigyelőként vett részt a végül félresikerült kísérlet során. És akkor is nemet mondott.
A kezei alól felsandít a férfire. Elgondolkodva rágcsálja az alsó ajkát.
   -  Előfordulhat.
Honnan kellene tudnia? A végére Adél begyógyszerezése olyan rutinműveletté vált, hogy nem figyelt oda rá, mikor és hogyan teszi.
   -  A manóval csináltattam meg a főzetet, én nem nyúltam hozzá. De lehet, hogy a receptet ezek közül a holmik közül szedtem elő - bök a mutatóujjával lefelé a lapra, továbbra is a homlokát támasztva. - Nem lehetne simán csak megkerülni az emlékeket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egészen kellemes ez a falu, ahogy egyre inkább felveszi az őszi ruháját. Kíváncsi vagyok, hogy karácsonyra készülnek- valamilyen különleges díszkivilágítással. Kifejezetten hangulatos lenne, főleg azon a környéken, ahol a sarokház áll a belvárosban.
Minouch nagyon szeret a szabadban játszani, igaz most még félős kicsit, hiszen sokakat nem ismer a faluból, meg az is nagyon zavarja, hogy csak a karkötője segítségével tud beszélni a gyerekekkel. Tiszta apja lánya, az én fejem is megfájdul tőle, ha sokat hordom. Nem irigylem, hogy csak ezzel tud iskolába járni, egy igazi hős. Amikor délután a leckét írjuk, akkor én veszem fel és úgy fordítom neki a szöveget, a matek meg persze magától értetődő. Eleve az volt a kedvenc tantárgya, így meg pláne, hogy ebben van a legnagyobb önállósága.
- Papa, papa! Menjünk hintázni. Lökj magasra! - Kiáltja a nyolcévesem franciául, ahol betérünk a játszótérre. Jóval előttem szalad, rendesen szednem kell a lábam, hogy utol tudjam érni. A hintáknál már egy csöppnyi kislány egyedül játszott, nem túl messzire tőle egy hölgy ült, bizonyosan az édesanyja. A gyermekem már büszkén ül a hintában készen arra, hogy minél magasabbra repüljön. Kis korában azt hitte, hogy vattacukorból vannak a felhők és odáig akart szállni.
- Készen vagy? - Kérdem játékos hangon, ahogy jól hátrahúzom a hintát. Az igenlés után jó nagyot lendítek rajta, ő pedig boldogan száll. Amikor lassulni látszik, újból gyorsítok rajta.A nem közvetlen mellettünk lévő hintán játszik a kislány, de szemmel láthatóan kevésbé vadóc, mint az én Minouchom. Vajon ő is ilyen lenne, ha mellette lett volna az anyukája?
 - Papa! - Kiált fel újból, amikor hirtelen ellöki magát és a kavicsok közé vetődik. Majdnem elesik, de sikerül megállni a lábán.
- Vigyázz! - Szólok rá a fejemet csóválva. Liliane is kiszúrta az egyedül játszó kislányt, úgy dönt, hogy megpróbál barátokat szerezni. Felveszi a fordító karkötőjét, hogy érthesse a kicsi lány amit mond. Kedvesen köszön neki és a mellette lévő hintára ül, hogy versenyezzenek ki tud magasabbra repülni.
Úgy döntök, hogy hagyom barátkozni őket és leülök a szemközti padra az édesanya mellé.
- Jó napot kívánok! Szabad ez hely? - Kérdezem a magam törött magyarjával. Rajtam nincs a karperec és nem szeretnék egyből angolozni, mert sosem tanulom meg a nyelvet.
- A kislányom játszik a kislányhoz. - Magyarázom esetlenül mutogatva a hinták irányába. Ez így nem hangzik helyesnek. De valami témaindítónak jó lesz, ha nem sülök fel még jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mind magasabbra hajtja magát az aprónép. Vékonyka lábait olyan katonásan mozgatja, testével együtt a megfelelő ütemben, hogy lassan más koccig feljut. Hősnőnk figyeli, de nem szól rá, hiszen tudja milyen rutinos már ebben Imola. Ekkor jelenik meg egy másik, korabelinek tűnő kislány, aki szintén a hintához tart, nyomában szaladó apjával együtt. Felhuppan rá és hagyja, hogy a férfi lökje. Vidámnak és elevennek tűnik, ahogy élvezettel száll magasba a szerkezettel. Igazán csak akkor tűnik fel, hogy milyen kis rettenthetetlen, amikor minden különösebb gond nélkül ugrik ki a hintából. Vajon az ő lánya is ilyen volna, ha még élne az Apja és a Bátyja? Bizony ez a kérdés motoszkál a riporternőben, mígnem a kis vadóc már ott is terem Imolánál és mellé telepedve próbál barátkozni. Imola ugyan félénk kislány, de ha valakiben meglátja a jót, azzal hamar hamar nyitottá és bájossá, bár kíméletlenül őszintévé is válik. Kire ütött ez a gyerek? Na vajon kire? Természetesen mindkét szülőjére, még akkor is ha egyikük már nincs vele. - Jó napot! Persze, természetesen - emeli sötét szemei elé tenyere élét, hogy láthassa a férfi arcát. Szakmai ártalom, hogy vonásait azonnal elemezni igyekszik. Elsőre csak a szimpátiáig jut, majd miután az apuka megint megszólal már másra is felfigyel. - Nagyon eleven, igaz? - biccent fejével a kislány felé - Az enyém kicsit visszahúzódóbb, de szerintem a hinta jó kiindulópont lehet - húzza mosolyra szép ívű ajkát. Ezalatt a két csemete is elkezdi a maga ismerkedési rítusát.- Szia! Imola vagyok, téged hogy hívnak? - kérdezi az aprócska lány a másiktól és úgy fordul, hogy lássa beszélgetőtársát, ám a hinta láncát közben egy pillanatra sem engedi el ujjai közül. Lassít is egy kicsit és mindeddig átszellemült arcán érdeklődés látszik. Kíváncsi a másik kislányra. Kevés barátja van és akad, akitől fél is egy kicsit, de az a lány már nagy és nem foglalkozik vele, mert ő picike. Testileg legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örülök neki, hogy nem rettent el, de abban is biztos vagyok, hogy Denis lényéhez kell a kitartás. Én sokszor küzdök vele, pedig a bátyám és imádom, és emlékszem arra, ahogy Barni az esküvőnkön azt mondta, hogy Denis örökké a családom lesz, mégis, úgy érzem, ha megtudja a házasságunkat, akkor ez kérdésessé válik majd. Szeretem a bátyám, de ő egyszerűen néha túl makacs ember nekem, és félek a találkozástól. Talán éppen ezért óvok másokat is, rájuk vetítem ki a saját félelmemet. Túl kellene lennem azon, hogy elmondom neki, férjhez mentem, saját döntésemből, szeretem a férjemet, vele akarok lenni, és szeretném, ha megértené, hogy nem kívánok özvegy lenni. Nehéz dolog a húgának lenni, annyi szent. De tudom, hogy az se könnyebb, ha valaki az én bátyám.
- Pontosan, a haboskakaó a legjobb dolgok egyike.
Tetszik nekem  a lány, tökéletes navinés alkat, kedves, szimpatikus, olyan, akinek nagyon jó kisugárzása van, és ezt nagyon tudom értékelni. Szeretek olyan emberek mellett lenni, akiknek az egész lénye pozitív, nincs bennük keserűség, vagy, ha van is, nem akarják átragasztani másokra. Nyilván, bennem is szokott lenni, adott helyzetek vagy tények miatt, de nem szeretem én sem azt, ha mások hangulata miattam válik rosszabbá, folyton azon dolgozom, hogy akik a közelemben vannak, jót kapjanak. Persze ez néha nem sikerül, de alapvetően úgy vélem, hogy mi Navinések azért születtünk a világra, hogy egy kicsit tompítsuk a túláradó vagy éppen energiákat, emellett pedig jóságot adjunk át.
- Rá fogsz lelni, az iskola és az ottani lehetőségek, a tanárok, a háztársak rá fognak vezetni mindenre, amiben kételyt érzel. Én, amikor levizsgáztam, úgy jöttem ki onnan, hogy rendben volt az életem nagyon sok tekintetben.
Ami nagyon pozitív volt. Nyilván, ezt követően volt egy összeomlás, ahogy a Barnival való kapcsolatunk egyik pillanatról a másikra zátonyra futott, és el kellett mennem erről a helyről, hogy rendeződjenek a gondolataim, de ott is volt bennem tudatosság, és építettem mindarra, amit a tanáraimtól és az iskolától kaptam.
- Ha valahol elakadsz, és szeretnél beszélgetni, keress meg nyugodtan, persze, ahogy elkezdődik a tanév, jönnek a barátok is, csak tényleg, ha úgy érzed, hogy szívesen meghallgatnád, hogy mit gondolok, akkot tényleg.
Ajánlom fel neki, lassan búcsúzóul, mert látom, ahogy a diákok gyülekezni kezdenek, és az órámra pillantva látom, hogy lassan a tanóra végére érünk, és még nagyon sok dolgunk lesz ma, hiszen elő is kell készülni ahhoz a bizonyos búcsúhoz.
- Örülök, hogy megismertelek Emma, és remélem, hogy találkozunk hamarosan, de most sajnos mennem kell. Nagyon örültem neked.
Kezet nyújtok búcsúzóul, hogy aztán összeszedelőzködve, összeszedjem a csapatot, és visszainduljunk az előkészítőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Majdhogynem naivnak érzi magát, hogy azt gondolta, ilyen egyszerűen megoldható és William nem forgatott a fejében mást is. Elvégre... ő maga beszélt a fiúval ennél sokkal terhelőbb, sokkal szörnyűbb elképzelésekről, tervekről.
- Hajjaj, akkor a nehezebbik utat kell választanunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megoldhatatlan az ügy.
Majdhogynem derűsen kacsint egyet az asztal másik végében ülőre. Az egész gesztus megtöri a helyiségben ülepedő nyomott, rossz hangulatot - vagy legalábbis egyáltalán nem illik oda.
- Sajnos a családtagok megtagadták, hogy tanúskodjanak melletted, de Adél készségesnek tűnik. Illetve Ms. Rosenfeld jól választott, mikor mellettem döntött, ennyiből is bőven tudok már dolgozni.
Szégyentelen. Szégyentelenül ajnározza saját alteregóját, miközben nem felejt el még egy rúgást bevinni Williamnek azzal, hogy még jobban hangsúlyozza: a családja levette róla a kezét, ezúttal végleg.
- Ugyan volt egy érdeklődő, a Nathaniel név mond valamit? Megkeresett, hogy gyakorlati tapasztalatként és személyes érintettség okán szeretne asszisztensként részt venni az ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Anna

A habos kakaót tényleg nem veri semmi. Talán csak a tűzforró americano, ami a termoszomban pihen, és így hogy újra eszembe jut, kortyolok is belőle még egyet, miközben bólogatva nyugtázom a kijelentést.
A termoszomat szorongatva hallgatom Annát, és őszintén jól esik, hogy a kissé béna bizonytalanságomat igyekszik eloszlatni. Tökéletes tanárnő lesz, mert ez a néhány perc elég volt hozzá, hogy biztonságban érezzem magam mellette, és ne legyek se több se kevesebb, mint egy 15 éves gyerek. Gyereknek lenni pedig a világon a legcsodálatosabb és legkiszolgáltatottabb dolog, s ezért is olyan ritka, hogy valaki mellett különösebb ismerettség nélkül nem akar előjönni a felnőtt énem. Tudom, hogy érettebb vagyok a korosztályomnál -ezt teszi az emberrel, ha 7 évvel idősebb a bátyja- mégis azokat a tanáraimat szerettem igazán, akik a koromnak megfelelően kezeltek. Nem tettek rám száz százalékos felelősséget, de a döntés az enyém volt, hogy mennyit vállalok. És álltalában ezek a tanárok voltak azok, akiknek az óráján önként jelentkeztek a diákok, sosem volt susmogás, és a dolgozatokon is kimagasló volt az osztályátlag.
Éreztem, ahogy Anna mondataira az arcvonásaim is szinte kismacskaszerűvé válnak, el se akarom hinni, hogy hogy lehet valaki ennyire jóindulatú.
-Nagyon rendes vagy, köszönöm szépen.- hálálkodom kicsit lesütött szemmel, még mindig a termoszomat szorongatva, és közben igyekszem bevésni a memóriámba, hogy ha szükség lesz rá, ne felejtsem el feleleveníteni a felajánlását. Nem mintha a jövőben képes lennék eljutni arra a szintre, hogy önként kérjek segítséget felnőtt emberektől, akiket ráadásul alig ismerek, de a problémáimra általában már az is bőven elég megoldás, ha eszembe jut, hogy léteznek kedves emberek a világban, mint Anna.
-Én is nagyon örülök, és köszönök mindent.- felelem mosolyogva, és vele együtt felemelkedem a padról, inkább csak megszokott illedelmesség gyanánt, de milyen jól tettem, mert így legalább egy cseppet sem ért meglepetésként hogy kezet ráztunk búcsúzóul. Eddig azt hittem, hogy ez csak egy ódivatú német tradíció, de mivel ebben szocializálódtam kifejezetten jól esett, hogy nem csak nekem természetes ez.
Már bőven csak a hátát figyeltem Annának, amikor eszembe jutott, hogy pont azt felejtettem csak el megkérdezni tőle, hogy mégis mi a fenét érdemes megnézni Bogolyfalván... de visszatekintve a beszélgetésünkre ez talán annyira nem is jelentős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Különben mi a picsára számított, de őszintén? A nagyapja holmija hónapok óta ott hevert a gyerekszoba szőnyegén, néha arrábbpakolta, néha arrébbrugdosta őket, amikor pedig úgy tűnt, a szobába lakó költözik, átcipelte a folyosóra. Csak idő kérdése volt, hogy valaki, szerencsésebb esetben a felesége, kevésbé szerencsésebben pedig egy auror, belebotlik.
Okkal nem ő intézte sosem azokat az ügyeket, amikor a nagyapja mellett dolgozva kénytelenek voltak megkerülni a törvényt. Sosem volt meg a fegyelmezettsége hozzá.
A derűs kacsintást nem tudja hová tenni, azonban kizökkenti annyira, hogy csodálkozva felemelje a fejét, a kezét pedig leejtse a papírokra. A verbális ütés pedig ismét betalál, ezen azonban nincs ideje rágódni, ugyanis:
   -  Nate? Az öcsém Nate?
Megütközve pislog- Láthatóan időbe telik, amíg az agya megemészti a hallottakat.
   -  Nagyon nem. Kurvára határozottan, de maximálisan nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Titkon nagyon jól szórakozik, ahogy a pánik ellepi Will arcát. Fogalma sincs, hogy mi lehet ennek az oka, mindössze jó érzékkel drámát szagolt. Elvégre a férfi sosem mesélt arról, hogy lenne testvére.. erre egy testvér megkeresi őt, az idegen ügyvédet, mikor Will bajban van?
Ez rosszindulatú görény ő maga is, kiszagolja a rosszindulatot saját maga is.
- Fiatalabb testvér, igen. - Biccent, mintha csak fene elővigyázatosan double checkelt volna.
- Oh. - A meglepettség őszintének tűnik az arcán. - Azt hittem, örülni fogsz, hogy mégis jelentkezett egy családtag. De felveszem vele a kapcsolatot és diplomatikusan visszautasítom.
Körbenéz a teremben, ami az ilyen meghallgatások alkalmára természetesen törvényi előírások szerint mágikusan is levédettek, még egy telefon felvevőeszköze is megzavarodna itt.
- Némileg komolyabbra fordítva a szót. Ezt az ügyvédedként fontos tudnom. Igazak a vádak? Vagy csak részben, ahogy már említetted. Nem kell tettednek, nem kell hazudnod, Ms. Rosenfeld azért fogadott fel, hogy megvédjelek és így is fogok tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Tényleg sosem beszélt a testvéreiről. Talán elvárható lenne, hogy különösen sötét és gyűlöletes családi titok legyen ennek a hátterében nagybőgővel kísérve, de nincs ilyen igazán. Mármint... nem mondaná, hogy szép, ami történt, de részéről nem gondol rá, csak arra, hogy nem kedveli azt a két csótányt. Igazán lehetett volna bennük annyi tapintat és gerinc, hogy nem születnek meg.
   -  Köszönöm - válaszol meglehetősen zaklatottan és valamelyest sértődötten (?). naná, vegye csak fel a kapcsolatot vele és tapintatosan küldje el a jó büdös picsába, mert semmire sincs kevésbé szüksége, mint Nate okoskodására most. Bő másfél éve találkoztak utoljára az esküvőn, akkor nem beszéltek, előtte pedig még akkor, amikor a srác bőven Roxfortos volt. Talán változott azóta? Biztosan. Érdekli? Nahh.
Marius körbepillantására ő is ösztönösen ugyanígy tesz. Hátradől, a karjait pedig összefonja maga előtt.
   -  Nem igazak. Nem bántottam. Igen, adtam be Adélnak szert, hogy megnyugodjon, de semmi olyasmit, amitől baja lehet. És különben is, ha meg akartam volna szabadulni tőle, akkor megtehettem volna sokkal hamarabb, mi a picsáért vártam volna vele eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Óráknak tetsző percek teltek el, mire a férfi beszélni kezdett hozzá. Addigra hősnőnk is képes volt ismét gondolkozni és érezni egyszerre. Figyelte az aurort és minden rezdülését, a legapróbbat is érzékelni igyekezett. Mert félt tőle, s mert féltette. Összemosódtak e kettő határai. Végül most elhagyta az első szó a szívének kedves száját, s Elektra szinte azonnal rájött az eddig vezető eseménylánc kiváltó okára. Ajka elé kapta szabad kezét, hogy elfojtsa feltörő hangját, mely egyszerre volt a döbbeneté és az együttérzésé. Közelebb ment Markhoz, mire a nevezett megfordult. - Nem felejtetted el őt...Sosem fogod, mert nem is tudnád... - szólal meg még mindig reszkető hangon, majd végighallgatja a vele végül szembe forduló és néző auror szavait. Némán áll előtte. Keze mozdul, hogy megérintse. Ha nem tartana tőle, hogy ismét kirohanással honorálná, úgy magához is húzná, hogy megölelje, ám idejében megáll a mozdulatban. - Túl sok a ha és a volna Mark, ezt te is tudod. Ne vádold magad, kérlek...Tudom jól, hogy most a világot felégetnéd, meghalnál utána, hogy vele lehess, hogy a bocsánatáért esedezz...De..Ez nem megoldás...Nem vagy hibás mert élni mertél, míg ő ki tudja hol járt... - sóhajt mélyet, majd egyet oldalra lép egyet pedig hátrébb. Háta így most épp ott érinti a falat, ahová az imént még a férfi ökle csapódott. Kezeit mellkasa előtt összefonja. Elzárkózik. Ebből a testhelyzetből beszél tovább. Hangját a nyugalom és a tapasztalat bölcsessége árnylaja azóta, hogy beszélni kezdett - A lányaid meg fogják érteni. Keserű és kemény időszak vár mindhármótokra, de szükségük lesz rád és te ott leszel. Hidd el mind tovább tudtok majd élni ezzel a teherrel. Minden nappal könyebb lesz. - bólint tudattalanul, majd lehajol, hogy összeszedje holmiját, mely lesodródott az íróasztalról és kiesett kezéből. Tétován emeli magához őket és sötéten csillogó lélektükrei egy kérdést intéznek Markhoz. Mit tehetek érted? Választ azonban nem kap a férfitól. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázza beszédes némaságát. Megérti min megy most keresztül. Lelke mélyén pedig már tudja, őt is elveszítette örökre, ahogy a férfi a nejét. Nincs már keresnivalója sem itt, sem a parancsnokságon. Ezért dolgait magához szorítva, könnyes szemekkel és vöröslő csuklókkal sétál ki a helyiségből, hogy odakinn a kihalt folyosón, s a haza vezető út alatt elsirassa Markhoz fűződő, igazzá és méllyé vált, egy pillanat alatt hiábavalóvá lett szerelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.