Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

B a b e t t   é s   M a s z a t

A jóllakott ember boldog ember, rémlik neki valami ilyesféle komoly bölcsesség, és hátha a kutyákra is igaz? A szendvicséről hajlandó lemondani ennek reményében.
- Aranyos... és nagy...on nagy - állapítja meg, miközben alaposan végigméri az ebet. Merjen lemenni? Tényleg barátságosnak tűnik, és épp bűnbánóan pislog a gazdájára, bár, ahogy érti, nem is olyan régen lett a lány a gazdája. Vajon nem csak egy véletlenül elkóborolt egyedről van szó, akit már keresnek a tulajdonosai? Megfordul a fejében a lehetőség, de nem teszi szóvá, mert akkor még talán meg is kellene keresni azokat az embereket, amire neki nem éppen van ideje. Bogolyfalva ugyan nem túl nagy és bernáthegyije sincs minden embernek, ráadásul egy ilyen kutya csak nem sétál egymagában éppen itt, de... ehh, egye fene.
- Oké, lakat a számon. De azért nem kellene körbekérdezni előbb, hogy nem hiányzik-e valakinek? Vagyis hogyha csak most lett a tied, nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ekkora kutya csak úgy sétálna itt, amikor van bestiáriumunk meg minden - sóhajtja, mert érzi, hogy ez lesz a veszte. Mehet gazdit kutatni, amikor tanulnia kellene a vizsgáira, viszont ezzel a napi jó cselekedet is le lenne tudva.
- A tesóid is vörösek, mint te? Azt hiszem, tudom, kikről beszélsz. Másodév, nem? - tér vissza a család témaköréhez. Prefektusként többnyire tudja, legalább látásból, ha amúgy nem is, hogy kicsoda tartozik az Eridonhoz, és természetes vörösből még sincs annyira sok, hogy ne idéződjön az eszébe a nevek hallatán egy vörös hajú lány meg egy fiú, akiknek nem csak a hajszíne hasonlít.
- Van egy állatkereskedés innen nem messze, de a bestiáriumba is benézhetünk - javasolja. Talán tud róla valaki valamit, mondjuk látták már a bestiáriumban, ha valaki helyi a tulajdonosa. Egy ekkora állatnak még csak nem is lehet valami kellemes egy hálókörletben szűkölködni, ha egyáltalán beengedi a házvezető. Nem akar ő semmi jónak elrontója lenni, de ezzel is számolni kell szerinte. Ha prefektusként gondolkodik, nem értékelné például, hogy állandóan nyüsszög egy szerencsétlen állat, mert nem jó neki, vagy hiányolja a korábbi lakhelyét, gazdáit. Közben lassan sikerül meggyőznie magát, hogy nem lesz belőle kutyaeledel, mert a bernáthegyi éppen a szendvicsen nyammog jóízűen, úgyhogy lekászálódik. Beletelik néhány percbe, meg pár szálkába a tenyerében, a végén már inkább ugrik is, aztán leporolja magát.
- Na, mi legyen? - kérdezi csípőre téve a kezét, szeme sarkából időnként a kutyára pillantva. Nem szeretne semmiféle meglepetést tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Késő estére járt az idő és eléggé hűvös volt ahhoz, hogy bosszankodva, zsebre vágott kézzel vonuljak végig az utcán. Nem igazán úgy alakultak a dolgok ahogy azt terveztem, tekintettel arra, hogy az ikremet nem találtam otthon. Az igazat megvallva rá akartam ijeszteni arra a szerencsétlenre azzal, hogy betoppanok hozzá csak úgy a semmiből, de sajnálatos módon ez a terv eléggé befuccsolt, így választhattam a hotel és a ki tudja meddig kóborlok itt mint valami szellem között. A másodikra esett a választásom és most a faluban kóboroltam. Legalább körbenézek a helyen egy kicsit. Nem sok ember volt kint ilyenkor és ez őszintén szólva kicsit sem lepett meg sőt, nem is érdekelt. A sötét ruházatomnak köszönhetően nem voltam könnyen kiszúrható szóval aki nem szó szerint engem keresett a tekintetével az biztosan nem szúrt ki. Visszajutottam a főútra és azon haladva tovább eljutottam a térre aminek valami fura neve volt. A szökőkút felé sétáltam ezen a lapított kör alakú téren és végül megálltam előtte. Nem volt annyira érdekes hogy két pillantásnál tovább rajta tudjam legeltetni a tekintetem, szóval kerestem egy padot ahová nemsokára le is dobtam magam. Sok mindent számításba vettem mikor felkerestem az én nagy sikerű másik felemet, de azt nem hogy éppenséggel nem találom otthon. A zsebemből előszedtem a gyújtóm meg egy szál cigit és rágyújtottam. Máris egy kicsit jobb lett a kedélyállapotom és sikerült rávennem magam hogy ne gondoljam át újra miért kellene betörjek hozzá, csak hogy kitoljak vele. Még az is lehet, hogy valami védi a házat. Ellenben legalább értesülne róla, hogy van ott valaki. Megért volna egy próbát, de azzal csak többet ártottam volna minthogy hasznom lett volna belőle. Kifújtam a füstöt és felnéztem az égre ahol jó pár csillagot ki tudtam szúrni. A városokban ahol megfordultam nem lehetett ezeket ennyire kivenni, így egy kicsit el is terelődött a gondolatom a testvéremről meg úgy minden másról. Ugyan az eget bámultam, de az éberségem egy kicsit sem lankadt, így fel is tűnt a lépések zaja a közelből és ahogy azt megítéltem, ez a valaki pontosan erre tartott...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Végighallgattam a monológját és alig bírtam megállni, hogy ne jelenjen meg egy gúnyos mosoly az arcomon, de végól sikerült leküzdeni a késztetést. A szövege majdnem olyan volt, mintha ezzel próbálna valamiféle rést ütni az egómon csak sajnálatos módon a szavai leperegtek rólam. Míg magyarázott végigmértem és eldöntöttem hogy fizikailag nem lenne nehéz elintéznem, habár őszintén szólva nem volt hozzá kedvem. A sötét karikák alapján a szeme alatt, illetve azt is figyelembe véve, hogy olyan volt mint valami deszka, már ha azt a vékony típusút értjük amelyik elhajlik egy kis súlytól nem tűnt túlzottan ijesztő jelenségnek, csak mint valami alultáplált és rémálmokkal küszködő szerencsétlennek. Most az egyszer úgy döntöttem még választ is adok neki, hogy mi a fenét keresek itt.
- A haza nálam nem létező dolog, ami pedig a téren való ücsörgésemet illeti az ikertestvéremet várom hogy végre hazatolja azt az átkozott képét. A tetoválással kapcsolatban pedig nem igazán érzem hogy szükségem lenne rá. Túlzottan nagy figyelmet adna nekem és nem bírom ha a pofámat bámulják. - A kezem még mindig ott volt a zsebemben és a testtartásom sem változott, sőt a cigije sem tudott megzavarni.
- Most hogy kitomboltad magad... Gyere meghívlak valamire ha már elsőre belőtted a stílusomat megérdemelsz ennyit és addig sem döglünk itt a nagy semmiben. - mondtam és megfordulva elindultam. Szerencsére azért volt pár hely amit már be tudtam lőni merre van. - Nem kötelező ám, velem jönnöd. - tettem hozzá folytatva az utamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Most az egyszer sikerült meglepnie, hiszen tudta kit keresek ami azt jelenti hogy vagy ismeri az én fenomenálisan melegszívű testvérem vagy pedig itt mindenki puszipajtása mindenkinek és tud mindenkiről mindent.
- Az f*sza.. - jelent meg egy grimasz a képemen mivel kicsit sem volt kedvem többet csövezni ezen a téren. A pados megjegyzését olyan könnyen elengedtem a fülem mellett, mintha ki sem ejtette volna azt. A következő mondatára újra csak néma csenddel válaszoltam, de aztán meghívtam valamire. Felőlem aztán egy tea is lehet de tényleg nem volt kedvem itt ücsörögni tovább és bírtam ahogy próbál elküldeni a fenébe. Sétáltam a vendéglátó helyek felé miközben egy félmosoly jelent meg a képemen az utolsó szavai miatt. Egy ideig csendben baktattam és mivel tudtam hogy követ vártam egy ideig míg megszólaltam.
- Tulajdonképpen honnan ismered Kylet? - tettem fel egy teljesen egyszerű kérdést. Persze sejtettem, hogy a válasz az lesz majd, hogy ki ne ismerné, hiszen ő itt a pálcakészítő bla, bla, bla... Megvártam míg válaszol és csak utána tettem fel a kérdést ami meghatározta hova is megyünk. Nekem tulajdonképpen teljesen mindegy volt.
- Melyik típus vagy, az amelyik részegre issza magát, vagy pedig az aki inkább kerüli az alkoholt? - kérdeztem, aztán bevártam.
- Visszatérve arra amit a téren mondtál egy ideig nála tervezem eltölteni az időmet. - mondtam és ennyivel le is zártam a témát, majd betértem oda, ahol olyat kaphattunk ami a hölgyeménynek is megfelel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A feladat teljesítését félrehajtott fejjel nézi végig, bár időnként pillanatokra lehunyja a szemét, hogy látása helyett inkább képességére hagyatkozzon.
A kérdésre nem válaszol, csak elmosolyodik. Ő aztán nem fog segíteni, nem az a dolga. Így aztán a feladatmegoldás nem lesz tökéletes, de nem is várja el a fiútól. Bizonyos százalék fölött kell teljesíteni, és ez egyelőre úgy tűnik, meg lesz neki, de az érzékelős feladatnál majdnem kicsúszik az időből.
- Pedig igazán édes egy jószág - mondja, miközben eltünteti a fiú látását akadályozó vízcsíkot, aztán elemével "kifacsarja" a plüsst, végül vízcsápokkal visszaemeli magához a tárgyakat, és elteszi a táskájába.
- Az a hat fok, öt fok lett volna, úgyhogy kapsz tőlem némi kiegészítő feladatot. Csak a biztonság kedvéért.
Nem akarja megijeszteni a fiút, de nem is köti az orrára, hogy enélkül is megfelel a követelményeknek. Hadd izguljon! Ő meg legalább kiélvezi még egy kicsit ezt a vizsgát, és nem lesz az, az érzése, hogy kereken tíz percért kellett félbehagynia az alkotást.
Tenyerében vízgömböt képez, majd Brandon felé hajítja azt. Közben tudatja a feladatot, és sokat számít nála, hogy a srác képes-e elkapni a gömböt úgy, hogy annak formája közben nem változik meg, és még a feladatra is tud figyelni.
- Fagyaszd meg!
De rögtön utána már képzi is a következő gömböt, amit szintén hanyagul eldob, ehhez a "Színezd pirosra!" utasítást adja, végül egy kockára alakított tenyérnyi víztömeget is képez. Ezt egyelőre nem dobja el, megvárja, míg a fiú az első kettővel végez, vagy elbukik. Aztán ezt is továbbítja, de itt előtte mondja el a tudnivalót hozzá:
- Robbantsd fel! Vagyis tégy úgy, mintha egy a közepéről induló erőhatás szétvetné a formát, majd a cseppeket abban a formában fagyaszd meg!
A feladatok nem könnyűek, de jobban mérik a képesség tudatos használatát, és azt, mennyire tud a vizsgázó nyomás alatt is nyugodt maradni, mint a korábbiak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A lánynak sikerült akkora előnyre szert tenni, hogy Alfonz mire befordul a sarkon, már nem látja nyomát. Társában bízva óvatos, de nem kifejezetten lassú léptekkel indul a következő sarok felé, közben szemét szoktatva a félhomályhoz be-benézeget a házak udvaraiba. Persze, ha a lány egy bokor mögött rejtőzik, így sem fogja megpillantani, de reménykedik benne, hogy nem volt ideje átgondolni a dolgot, és most igyekszik minél messzebb kerülni tőlük. Talán éppen vissza az iskolába. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv a számukra Alfonz szerint.
A férfi lassan eléri az épület másik felét, de nem figyel fel semmi gyanús neszre, és talán ez a leggyanúsabb az egészben. Nem hallani cipőkopogást, kavicszörgést, levélrezdülést, mintha valaki ágakat hajtana félre, sem ajtónyikordulást, ami valószínűleg annak a velejárója lenne, hogy a lány megpróbál bejutni egy kerítéssel szegélyezett udvarba. Akárha Heléna hoppanált volna abban a pillanatban, hogy befordult a sarkon. De ez nem túl valószínű. De talán megbújt valahol arra. Alfonz tanácstalanul megtorpan, aztán elindul visszafelé. Ha a lány mégis továbbment, vállalja a következményeket. Bár kissé viccesnek tartja, hogy egy ilyen egyszerű ügyet mennyire véresen komolyan kezd kezelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hanga, vizsga.

- Ezzel a ténnyel nem tudok vitába szállni. - szuszogom lesütött szemmel Hanga felé, miközben sorra vettem mozdulataimat. -Tudtam, hogy valamit rosszul csináltam. - csak ennyit tudok hozzáfűzni a summázáshoz, a következő feladatok hallatán meg csak bólintok. Jégkék szemeimet Hangára emelem, és igyekszem kiolvasni céljait arcvonásaiból, de hiba.
Na, azért a kezében képzett gömb már sokkal többet árul el. Mikor megmoccannak ujjai, hangos sóhajjal préselem ki az utolsó csepp levegőt is tüdőmből, karjaimat ellazítom és lógva hagyom. Mikor felém hajítja a gömböt, egy félkörívet írok le lábammal, így a testem körüli pályára vezetve sikerült megállítanom a labdát anélkül, hogy bármit is veszítene az alakjából. Ezek után már könnyű belülről indulva megfagyasztatni a dolgot, mert ugye ha befelé csinálnám a térfogat-növekedés miatt előbb utóbb szétrepedne a megalkotott réteg. Mielőtt végeznék ezzel, már repül is a következő, amit jobb kezemmel "kapok el", majd egy ujjamat a felszínéhez érintve mintha festéket oldanék benne. A fagyottat a földre engedem lassan, a festettet viszont a kezem alatt lebegtetem öt centivel.
- Huh... - mondom az utolsó feladat hallgatása után. Azért nem gondoltam volna, hogy a kiegészítőfeladatok nehezebbek lesznek, mint a főfeladatok, de legyen hát. Átveszem lassan az irányítást a Hanga által uralt kockán, közénk reptetem, a művésznő érezheti pulzusumon, milyen hevesen ver a szívem.
Ökölbe szorítom kezem, minek hatására szétrobban a geometriai alakzat. majd szinte azonnal kinyitom tenyeremet, amivel megállítom a szétfröccsenő cseppeket. Szememből már nyugodtság árad, ajkaimat benedvesítem, majd lassan elkezdek magam körül a cseppek felé fújni. Leheletem nyomán minden vízmolekula megszilárdul, majd mikor Milyen Hanga szemébe nézek, és látom nincs kifogása, az ezernyi apró jégszilánk csörömpölve hullik a földre, majd tűnik el a levegőben elpárologva. Egész szép kis mutatvány volt, de meg kell támaszkodnom az egyik mosdókagylón.
- Azt hittem.... Könnyebb lesz a vizsga. De egy élmény volt. Köszönöm ezt a rendhagyó környezethez társuló rendhagyó vizsgamódszert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Karolina mosolyát annak ellenére is viszonzatlanul hagyja, hogy tudja: részéről az csupán egy teljesen ártatlan, kedves gesztus, amit nyugodt szívvel, büntetlenül viszonozhatna, hiszen sem kevesebb, sem rosszabb nem lenne tőle – mégsem teszi. Hogy a feleségéhez való feltétlen hűség, vagy a felettes szigorú arcképe miatt, nem tudni. Kedvtelensége, ami a már hetek óta tartó reménytelen várakozásból fakad, kezd egészen eluralkodni rajta, a kétely és hiány lassan beeszi magát a húsa alá, bebújik a szöveteibe, és lázas gondolatain túl felfalja, felemészti szívét és testét is. A fiatal nő mosolyát látván köhint egyet, s az ital automatára pillantva követi a törékeny ujjak tétova útját, melyek bár az automata felé indulnak, teste előtt állapodnak meg. Az üres, kérő tenyérről a végzős diák szemeibe vezeti tekintetét, majd halvány, alig-alig észrevehető mosollyal nyúl öltönynadrágja zsebébe, hogy az ott csörgő aprókból néhányat kiemelve, beleejtse őket a hófehér kézbe.
- Nem tesz semmit – mondja nyugtatóan, mikor megpillantja a Karolina orcáin egyre csak növekvő pírfoltokat. – Egyébként is én hívtam kávézni.
Gondolata végét elharapja, utolsó szavát talán már ki sem ejti, csak a fejében hallja, amint kimondja. Csendben a felrúnázott géphez fordul, és míg leendő gyakornoka elkészíti élete első mugli automatás, hivatali feketéjét, ő felhörpinti sajátját.
- Itt, itt – a forró kortyot gyorsan lenyelve, szabad kezével mutat a megfelelő gombra, és ha a lány nem nyomja meg időben, megteszi ő. Aztán hátrál egy lépést, kiissza az utolsó cseppet is az átforrósodott műanyagpohárból, majd azt a gép melletti kukába hajítva fel-alá kezd sétálni, hogy míg Karolina bíbelődik a valószínűleg keserű kávéjával, egy pillanatra se kelljen felé fordulnia, ránéznie vagy hozzászólnia. Lassú léptekkel, a portás irányába halad, majd vissza, és míg sétálgat a rosszul megvilágított plafont figyeli.
- Kész is? Remek - biccent a felé intő kisasszonynak, s míg elhalad mellette, szótlanul int neki, hogy kövesse. Rájuk telepedő csendben közelítik meg a lépcsősort, hogy visszatérhessenek az irodába. Mára már nem maradt más dolog, csak a házi feladat kiosztása; némi statisztikaelemzés és kötelező könyvtári időtöltés gyanánt töménytelen mennyiségű adatbogarászás.
- Még ma átnézem az irodai munkáját, Ön pedig, kérem, a vizsgaidőszak előtt küldje el bagolyban a házi feladat megoldásait - az asztala előtt áll meg, és míg a leányzó szedelőzködik, minden fontos információt elmond neki. - Elégedett vagyok a mai teljesítményével, már amennyit láttam belőle, természetesen. A részletesebb kiértékelést a holnapi nap folyamán megkapja. Azt hiszem nincs más megbeszélnivalónk - halkabbra fogott hanggal néz körbe, jobbjával végigsimít a papírok között, hátha talál valamit, végül bólint egyet, és búcsúzóul szelíden, egészen barátin elmosolyodik. - Hát akkor, a viszontlátásra, Hollósi kisasszony!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

{Halbárány}
Szombat hajnal

Nos, Marcikánk megint hajnalig maradt barátaival a kocsmában, mint minden szombaton általában. Lassan le kellene szoknia az állandó éjjeli kalandjairól, még a végén az összes pénze felszívódik, és akkor nem lesz több pia. Bár néha-néha Đominic ad több pénzt, mondjuk nem a lenyűgöző takarítós képességeiért, hanem csak a két szép szeméért.
Szóval a játszótér egyik hintáján ücsörög, kissé ittas állapotban. Haverjai valamikor felszívódtak, neki meg semmi kedve sem volt visszamenni a kastélyba. Majd reggel. A nedves homokot bámulja, lassacskán elhagyja az értelem az arcát, s csak bambul, mint általában a tanórákon. A szokásosnál több alkohol került a szervezetébe. Hiába na, mégiscsak 17 éves, honnan tudná hol a határ? Azért nincs annyira rosszul, hogy össze-vissza okádja a játszóteret.
Hirtelen megrezzen, beletúr a hajába. Nincs valami jó illata, ingét leöntötte, kabátján ismeretlen foltok találhatók. Nadrágja egyik szára fel van tűrve. Úgy néz ki, mint valami rossz csöves. Borzalmas. Ingén a felső három gombot próbálja begombolni, de nem igazán jön össze, s őszintén szólva, nem is nagyon áll szándékában összeszednie magát.
A hintáról a homokba telepedik, s az eget kémleli. Szép a Hold. Tetszik neki, majdnem kerek, meg kellene ugatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 Már kezdett elbizonytalanodni kvalitásaiban. A kis szőke tényleg ilyen gyorsan eltűnt volna a szemük elől? Ha igen, biztosan neki való az aurori munka? Talán a bogolyfalvai napok alatt túl kényelmessé vált, és már egy csavargó diákot sem képes elkapni az éjjel. Nem, ez nem olyan komoly kihágás. Ez inkább elvek kérdése.
 Néma csendben figyelt, hátha meghallja a sietős lépteket valamerre az utcán. Talán nem elég körültekintő a leányzó, és inkább a gyors menekülés híve. Vagy talán Alfonz megtalálta és éppen felé tartanak. Igen, ez a gondolat kissé megnyugtatta. Bízott társában.
 Aztán mozgást látott a szeme sarkából, nagyjából abból az irányból, ahol Heléna eltűnt. Odakapta a fejét, de csak Alfonzot látta egyedül. Eszerint a lánynak csak sikerült felszívódnia. Az állomáson a háttérben már fütyültek a későn érkezőknek, de az éjjeli órákban olyan kevesen közlekedtek, hogy felesleges is volt jelezniük.
 Aztán meghallotta a csörömpölést. Valahonnan abból az utcából jött, ahol a lányt elszaladni látták. Kino biccentett Alfonznak a megfelelő irányba. Nem mintha társa nem hallotta volna a zajt.
Halk, óvatos, ámde korántsem lassú léptekkel indult meg a hang irányába. Nem látta közvetlenül a lány alakját, de valószínűleg a következő utcára fordulhatott be. Ami azt jelenti, hogy ha még nem menekült el onnan, elzárták a kivezető útját. Mielőtt azonban még belépett volna az utcára, egy pillanatra megállt, hogy figyeljen. Nem lehetett biztos benne, de mégis tudta, hogy Heléna ott van. Nem akart sokat időzni a falhoz lapulva, bár tudta, hogy Alfonz úgysem engedte volna el. Mégis inkább úgy érezte, elég is volt a bújócskából.
 Vett egy mély levegőt, majd egy szempillantás alatt befordult a rövidke utcába. A lány ott állt, pálcával a kezében, Kino pedig nem is gondolkodott, újabb sóbálvány átokkal próbálta végre hatástalanítani Helénát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ez az, mond még. - ha nem lenne épp elfoglalva, most biztos bevágna egy pózt, amitől a másik röhögőgörcsöt kap, de amúgy nagyon rákoncentrál a művére. Hiába, ha valamit elképzelt fejben, akkor az pontosan úgy kell kinézzen a valóságban is. Nincs olyan, hogy nem. Kapja a hajborzolást, mire komolyságot erőltet vonásaira, s úgy néz a lányra, mintha az egy halálos bűnt követett volna el.
- Te most komolyan hozzányúltál a hajamhoz? Hát hülye vagy? Hát el fogod rontani, most komolyan. - nagy beleéléssel magyarázza, ezzel célozva azokra a hímneműekre, akik tényleg képesek órákat állni a tükör előtt. Mármint oké, kell az igényesség, meg a kinézet, de nem kell annyit foglalkozni egy hajjal mint egy lány. Ő kétszer végigszánt a feje tetején, és kész, ennyi, akkor is tökéletesen áll.
- Bocs. - sóhajt, elhúzza száját. A hangsúlya nem a lány ellen irányult, nem is azt akarta elérni, hogy Luca ezt így érezze. Ebből a szempontból nem tud uralkodni magán.
A kérdésre újra rá néz, hogy lássa, tényleg komolyan gondolja - e a lány. Az emberek nem szoktak ilyeneket kérdezgetni, ő meg egészen eddig nem is beszélt róla valami nagyon. Elvesz egy cukorkát, szájába veszi, figyelmét újra a falra fordítja, miközben forgatja nyelvével az édességet. Végül vállat von, folytatja a munkáját.
- Nem működött. - jelenti ki, mint tényt. Hangjában nem érződik semmi, sem hogy bánná, sem, hogy örülne neki. Csak közli a nyilvánvalót. - Szép volt, jó volt, ennyi volt. - összegzi, aztán újra megvonja vállát. ez van, ilyen az élet.
- A te házad táján van valami? Válaszolnod kell, nem úszod meg. - elmosolyodik, és nagyon is komolyan gondolja. Ha ő vallott, akkor a lánynak is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Persze... tegnap volt. És holnap önismeret vizsgám lesz, semmi gond. Amúgy is rám férne most egy kis önismeret, mi? Nem, nem készülök erre a vizsgára. Az idei tananyag nevetségesen könnyű. Meg amúgy is. Kit érdekel, ha véletlen épp csak átmegyek önismeretből?
Tehát, tegnap óta gyakorlatilag konstans módon fekszek az ágyamban és olvasok, csak a legszükségesebb esetben kelek fel (például ha véletlen fel kell menni a kastélyba egy új könyvért, vagy ha esetleg mosdóba megyek). Nem, nem ettem semmit tegnap este óta, de nem is kívánom. Azt hiszem, ezen nem is nagyon kell meglepődnünk, hiszen minden stresszhelyzetben így reagálok - a gyomrom összeszűkül, és nem képes táplálékot befogadni. Nem véletlen, hogy ilyen vékony vagyok.
Éppen halál nyugodtan olvastam egy Moldova kötetet, amikor kopogást hallottam az ajtómon. Valaki keres, mondta egy házlakó, de nem igazán fogtam fel, hogy ki szólt hozzám, csak éppen annyit, hogy le kell mennem a bejárati ajtó elé. Így hát a könyvemmel a kezemben, cipőmet fel sem véve mentem le a lépcsőn, mert elképzelni sem tudtam, ki kereshet engem. Talán Seth, gondoltam. De még ezt sem hiszem.
És Cameron alakját láttam meg odakint, amit abszolút nem értettem. Mit akarhat már megint, tettem fel magamban a kérdést, aztán rájöttem, hogy nem éri meg ezzel foglalkozi - és mielőtt még egyáltalán köszönhettem volna neki, vagy megkérdezhettem volna, hogy amúgy miért áll a bejárati ajtóban és egyáltalán, honnan tudja, hogy hol lakom, közölte, hogy "játszótér. Most". Én pedig csak bámultam rá pár pillanatig, majd annyit feleltem: "semmi kedvem hozzád... várj öt percet, és jövök". Hogy miért mentem bele? Hát. Ha tudnám, akkor sokkal könnyebb lenne az életem. Például talán nem buknék meg holnap önismereten.
Szóval, miután felvettem a cipőm, lementem a lépcsőn... a hátizsákom nélkül. Mostanában nem mindig hordom magamnál. Abban reménykedek, hogy nem sok szükségem van már a benne lévő gyógyszerekre. Azt mondták. Ami egy elképesztően pozitív hír. Bár most nem nagyon van kivel megosztanom.
Csendben haladtunk a játszótér felé, legalábbis én nem nagyon szólaltam meg, csak akkor, mikor beléptünk a kiskapun. Ekkor dőltem neki az alacsony kerítésnek, és pillantottam fel Cameronra.
- Miért is lettem iderendelve? - kérdeztem halkan, még szürkébb és élettelenebb hangon, mint ahogy alapjáraton szoktam beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Rájöttem, hogy egészen szerethető a tél. No nem azért mert élvezem a hideget, de amikor felhős az ég, akkor kevésbé zavar a napfény. Nem kell napszemüveg, nem érzem olyan hamar hogy égeti a bőrömet és valahogy szabadabbnak is érzem magam. Ezt eddig nem vettem észre. Svédországban erős volt a nap abban a pár órában, de itt Magyarországon, egészen elviselhető. Ezen a felfedezésen pedig annyira felbuzdultam, hogy úgy döntöttem, kilátogatok a piacra és ha nem is veszek semmit, legalább levegőzök egy jót, meg kiélvezem, hogy napközben, nyugodtan sétálgathatok.
Annyira élvezem, hogy teljesen elragadtatom magam. Egy pillanatra a szemem is lehunyom, de aztán rájövök, hogy ki kell élveznem, hogy a rendes színeiben látom a világot, és nem sötétítve, a napszemüvegen keresztül, szóval gyorsan ki is nyitom. Inkább ébren álmodom, vagy valami ilyesmi, s integetni kezdek, mert bár nincs itt senki ismerős, én örülök a világnak körülöttem. Nyilván tök őrültnek látszom de nem baj. Megállok, mélyet szívok a levegőbe, valahogy így az is másnak érződik, aztán körbefordulok széttárt karokkal.
Most érzem igazán, miért is kiabálta Leo a Titanicba, hogy "I am the king of the world!", mert én is így érzek. Egészen addig, amíg a nagy forgásban, orrba nem vágok valakit.
- Oh, Merlinre! Bocsánat! - kapom a kezem előbb a számhoz, aztán a srác orrára tapasztom - Nem akartam. Nem fáj, ugye? Én ööö... hogy tehetném jóvá?
Kezdek magyarázkodni, aztán várom, hogy mondjon valamit. Persze elengedem az orrát, ellenőrizve, hogy nem vérzik-e vagy ilyesmi. Bízom benne, hogy nem vágtam nagyon orrba, csak kicsit. Nem mintha attól jobb lenne. De reménykedem, hogy nem átkoz szét helyben és ad egy lehetőséget, hogy jóvá tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A hátam mögé dugom a kezeimet, ahogy rám dörren. Persze lehet túlzásba estem, de na, nekem kétszer törték be az orrom, nem csoda, ha aggódom egy ilyen helyzetben. Nyelek egy nagyot, aztán próbálom összeszedni magam. Nem is értem miért érzem magam hirtelen nagyon kicsinek, pedig szerinte is én vagyok a magasabb. Persze nem sokkal. Valószínű, hogy csak a cipőm sarka teszi, de mindegy is.
- Öhm... bocsánat... Én csak... elbambultam... De tényleg nem akartam - magyarázkodom még mindig, aztán ahogy kicsit nyugodtabb lesz, még be is mutatkozik. Megint csak pislogok kettőt, hogy nem kér semmit, de bemutatkozik, és még ismerkedni is próbál. Én mondjuk azt vártam hogy minimum itt hagy akkor már, de ha nem, akkor végül is oké. Talán mégis csak tudok valahogy enyhíteni az előbbi kellemetlenségen.
- Emdzséj - nyújtom előre a kezem, hogy bemutatkozzam, s ismét a becenevem használom, talán mert mostanában úgy érzem, ez a név írja le legjobban, hogy ki vagyok.
- Csak a következő tanévtől kezdek. Boltom van a faluban... - felelem a kérdésére, a kastélyt illetően, és bár én amúgy nagyon lelkes vagyok a dolgot illetően, inkább nem kezdem el neki is ezt ecsetelni, mert azért még mindig tartok tőle, hogy haragszik ám rám. És egyébként is bánt, hogy ilyen rosszul indítok egy jövendőbeli iskolatárs előtt.
Az újabb kérdése pedig nem éppen egyszerű, de nagyon-nagyon szeretnék segíteni neki, így erősen töprengek. Körbe is nézek, de előtte jól zsebre dugom a kezeimet, nehogy megint orron csapja.
- Bájital hozzávalók? - kérdezem végül bizonytalanul. Nem tudom mi más lehetne hasznos, ami piacon beszerezhető. - Esetleg valami nassolni való, ha szereted az ilyesmit. Egyébként, nem tudom...
Mert ugye nem ismerem. Nekem például egy csendélet festéshez bármi jó lenne. Aztán ki tudja, lehet árulnak valahol régi könyveket is... Utána kéne járni. De egyelőre várok, hogy tudtam-e segíteni. Aztán legfeljebb elválnak útjaink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Elmosolyodom. Vajon tényleg furcsa? És ha Choi Min Jong-ként mutatkoztam volna be, akkor azt milyennek ítélné?
- Pedig egy félig magyar lány ragasztotta rám... Azt gondoltam ez jobban érthető lesz, mint az igazi - felelem mosolyogva, és igyekszem nem tudomást venni a kesernyés utóízről, amit az exem emléke ébreszt bennem még mindig. Nassolni valóra vágyik én pedig bólintok, bár őszintén nem tudom, merre kéne menni, így csak magam elé mutatok, hogy akkor induljunk és keressük meg a nasis standot. A mesterképzésre viszont összeszorul a szívem egy pillanatra.
- Nem olyan sokára... - ismétlem utána, elvégre mi az a két év, ha már vártam 24 évet ~ah, pár hét és 25 leszek!~, az a kettő nem oszt nem szoroz... Feltéve, hogy tényleg csak kettő lesz, és nem bukom meg hatszor. De ezt inkább nem fejtem ki egyelőre. Mosolyt erőltetek az arcomra, aztán válaszolok csak.
- Igazából még csak negyedikes leszek... De gondolom igen, ha te is odajársz, akkor biztos összefutunk majd.
A boltot pedig csak úgy tök mellékesen említem meg, mert annyira nem érdekes a dolog szerintem, ő neki azonban felkelti az érdeklődését és rávilágít valamire, amire én korábban nem igazán gondoltam.
- Öööö... azt hiszem felveszek majd valakit... Ezen még nem gondolkoztam... De az is lehet, hogy tanítási időre bezárok... Vagy az nem túl hasznos? - kérdezem tőle, mintha bizony értene hozzá. Pedig erre még én is tudom a választ. Tökéletesen katasztrofális lenne. Nagy veszteséggel mondjuk nem járna, hiszen nincs nagy vevőköröm, de akkor is.
- Egyébként művészeti ellátó... Nem nagy szám. A könyvesbolt üzleti szempontból jobb volt, de ez csak átmeneti állapot. Ha elvégeztem a sulit, csak festeni fogok...
Megvonom a vállam. Így belegondolva vicces, hogy én, aki sosem akartam boltot, már a harmadik üzletbe vágok bele, és tulajdonképpen, ha nehezen is ismerem el, de élvezem. Igaz, a mostani üzlet, jóval kellemesebb, mint a könyvesbolt volt, nyugodtan festhetek az üzletben, és nem zavarnak meg olyan gyakran, mint korábban.
- Szerintem akkor tanulod meg, ha belevágsz. Bármi, amit ezzel kapcsolatban tanulható, csak is élesben sajátítható el... Milyen üzletet szeretnél?
Magyarázom neki, mert nekem ez a személyes tapasztalatom. Soha senki nem tanított. Egyszerűen csak mindig ott voltam és szép lassan megtanultam a dolgokat.
- Jó a hozzáállásod... - bólogatok. Bárcsak én is így álltam volna annak idején a sulihoz, akkor nem most kezdeném a negyediket.
- Oh! Ott vannak a nasik! - mutatok hirtelen az egyik standra, ahol mindenféle cukorkák, meg magok és rágcsák vannak kirakva. S arra felé veszem az irányt, elvégre Benedek, vagy Alfréd? - erre még rá kell kérdeznem - nasit akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ujjával kissé megigazította szemüvegét, ahogy tekintetével felmérte a piac méretét - és tömöttségét -, mielőtt belevágott volna a közepébe. Ez nem igazán az ő közege volt, kicsit kényelmetlenül is érezte magát, de mivel elvileg csak itt lehetett kóliusz-levet venni, amit átültetéskor a bonsai gyökerére kell locsolni, muszáj volt áldozatot hoznia, elvégre mindenképpen szerette volna, hogy az apró fa egészségesen fejlődjön. A többi kelléket megvette már, de a falubéli növény-szaküzlet épp kifogyott minden ilyesmiből, a következő szállítmányra pedig heteket kellett várni...szóval Riannek igazán nem volt más választása.
Nekiindult, s talán először életében örült annak, hogy szörnyen sovány, mert gond nélkül manőverezett az emberek között, csak néha-néha lökve meg valakit, de amennyien voltak, ez egészen elkerülhetetlen volt. A növényes nénit viszont csak nem találta - hogy most valóban órákon át bolyongott, vagy csak érzésre volt annyi, nem tudta volna határozottan megmondani, mindenesetre kezdett egyre frusztráltabb lenni. Ezért fordulhatott elő, hogy véletlenül, egészen gyengén összeütközött egy barna hajú, tizenéves lánnyal, kicsit meglökve őt.
 - Bocs - motyogta oda se nézve a mai napon már hatezerszer elismételt mondatot, így talán nem is lett olyan szívből jövő, mint egyébként szokott. Tekintetét továbbra is az árusokon, de főként a portékákon tartotta - mivel még soha nem járt erre, fogalma sem volt, mit hol fog találni, úgyhogy igyekezett nagyon figyelni, hogy ne kelljen a szükségesnél több időt elpocsékolnia itt.
Nem mintha egyébként annyira ragaszkodott volna a komoly és határozott időbeosztásokhoz, de zavarta a sok ember, no meg hogy mindenki igyekezett rátukmálni valamit, ő pedig azt érezte, hogy ha nem vásárolja meg az eladó összes létező termékét, mélyen meg fogja bántani. Most is, legalább hat pennát vett, melyek közül az egyik szivárványszínűen fogott - pedig nem is használt pennát, golyóstollal szeretett írni, csak vizsgáknál kotort elő egyet, és akkor is azt, amelyeket Giltől kapott.
Szóval...itt volt az idő, hogy megtalálja azt a kóliusz-levet, mielőtt még bevásárol tatuepéből, vagy megveszi azt a kosár kismacskát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Adrian Blythe

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Már akkor biztosra vette, hogy Richárdnak valami baja van, amikor a fiú csak úgy elment mellette mindenféle csípős megjegyzés nélkül. Tulajdonképpen észre se vette. Ez általában önmagának már-már kínosan nagy jelentőséget tulajdonító szemünk fényének más esetben esélyesen csúnya sértésnek minősülne, amit aztán a szokásos örök harag követne, csak hát Richárd külön esetnek minősül. Megismerkedésük óta még soha nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy tegyen valami elmés megjegyzést szándékosan rávilágítva lányunk hiányosságaira, hibáira, egyszóval mindenre, amivel vérig lehetne sérteni. Innen nézve már kimondottan furcsa, hogy ezúttal tulajdonképpen orrát lógatva kihagyja a kínálkozó alkalmat. Akkor ott ez csupán kissé meglepőnek tűnt egyébként Cameronnak, aztán egy félkész festmény mellett ácsorogva és arra várva, hogy a múzsa homlokon csókolja megáldva közben valami értelmes gondolattal a folytatást illetően, arra a következtetésre jutott, hogy Richárdnak valami baja lehet. Fél pillanattal később kissé rémülten vette tudomásul ama szörnyű tényt is, hogy ő történetesen törődik a fiúval. Na fene. Még a végén meglágyul itt a szíve az emberek között és normális érző lény lesz. Na jó, a normális azért túlzás. Érző lény lesz. Végtére is, Owl után már ez se meglepő. A csipogó tollcsomóval a nyomában indult útnak aztán hagyva a fesményt egyelőre, hogy bekopogjon Merkovszky házának ajtaján. Ismeretlen nyitott ajtót, aki aztán szólt Richárdnak. Kellett várnia néhány percet, amit azért önmagához hűen unatkozó képpel, száját húzva várt ki, elvégre mégse esküvőre mennek, minek erre nagy rákészülés, de kibírta komolyabb megjegyzések nélkül. Most pedig éppen kinézi magának az egyik hintát és vállat von a hozzá intézett kérdésre. Minek kellene megindokolnia, mit keresnek egy játszótérten éppen?
- Szerinted? Ez egy játszótér - ad választ aztán, közben a hintát tartó oszlopnak döntve a vállát.
- Hagyjál már, Owl, nem vagyok az anyád - morogja a madárnak, mintha az értené, de úgyis mindegy, végtére is csipog tovább. Meggyágyult. Szemét forgatva sóhajt egyet.
- Ez elromlott - jelenti ki aztán, de azért még úgy veszi kézbe, mintha attól tartana, hogy eltöri, és ujja hegyézvel megsimogatja a madár tollait, hogy elhallgasson már végre. Rohadt sok törődést igényel, pedig akkora sincs, mint a fél ökle.
- Na de nem miatta vagyunk itt, hanem miattad. Mitől vagy olyan, mint akin átgyalogolot egy óriás? Ki vele, mi böki a csőröd - érdeklődik roppant kedvesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fogalmam sem volt, Cameron miért hozott engem egy játszótérre, ráadásul pont most, amikor egyébként az is fura, hogy a napi három szavas átlagom fölött is hajlandó vagyok beszélni, és nem csak bólogatással, meg ilyesmikkel kommunikálok. Szóval, mikor válaszolt, összevontam a szemöldököm, ugyanis a helyet nem tudtam összekapcsolni lényegi okokkal, pont ezért kérdeztem meg. Cameron biztos lehet benne, hogy nem fogok elkezdeni homokozni vagy csúszdázni.
- Mph, jó. - ennyit nyögtem ki, de nem mozdultam a helyemről, a kerítés mellől. Egyszerűen nem volt erőm és energiám hozzá, hogy ennél többet kinyögjek, vagy csináljak valamit azon kívül, hogy vagyok. Ugyanis egyáltalán nem éreztem vágyat arra, hogy bármiféle szociális interakcióba lépjek.
Cameron aztán a baglyával hadakozott, arra pedig, amit mondott, egy aprót rándult a szám széle, de ez persze csak egy óvatlan pillanatig tartott. Minek van baglya, ha nem akar róla gondoskodni, merült fel bennem a kérdés, de végül csak elengedtem ezt a gondolatot, mert nem tudtam ezzel foglalkozni.
Megjegyzésére egy nevetésszerű fújást hallattam, de ez sem volt túl nagy volumenű, és a pillanatnyi vidámság egészen hirtelen hagyott alább bennem.
- Te romlottál el... - motyogtam aztán, de talán nem is hallotta, mert a gondolataimat tovább fűztem magamban, ez pedig kellemetlen érzést váltott ki a torkomban. Szóval inkább magam előtt néztem a földet, és próbáltam úgy tenni, mintha nem is léteznék.
Már megint beszélt, és most a problémáim firtatta, amin megütköztem volna, ha nem vagyok túl fáradt hozzá. Így viszont csak felnéztem, és szólásra nyitottam a szám.
- Kedves vagy, mint mindig. - jegyeztem meg, de hirtelen ennyi jött ki. Hát... tulajdonképpen minek is kéne elmondanom, hogy mi a bajom? Senki sem tudja, ugye. És nem is hiszem, hogy ez tartozna másra, mint Sebbyre meg rám, ami azt illeti. Mégis, az, hogy gondolatban kimondtam a nevét - ez nem tett éppen jót, úgyhogy grimaszba szaladt az arcom.
- Nemtom'. Miért érdekel? - nyökögtem aztán. Elsősorban ezt úgy értettem, hogy "valóban nem tudom eltitkolni, hogy bajom van, mi? Hát, figyelj, amúgy fogalmam sincs, hogy miért keltette fel az érdeklődésed ez a dolog, úgyhogy ódzkodom kicsit, hogy elmondjam", de hát ezt túl hosszadalmas lett volna kifejteni. - Csak szakítottunk a barátommal, ennyi. - ahogy ezt kimondtam, hát, ez ismételten nagyon rossz volt. Mert hát, kimondtam, és akkor már valóságnak számít. Tényleg így van, a francba.
És azt mondtam, hogy csak. Hát hogyne. Nem mintha nem ez tenné ki a gondolataim nagy részét tegnap óta, és valljuk be, nem véletlenül nézek ki most így, ahogy - még Cameron, Cameron is észrevette, hogy valami nem stimmel, pedig ha van valaki ebben a kastélyban, aki tényleg csak és kizárólag saját magára figyel, az ő. És még ő is látja, hogy valami nincs rendben. Ezek szerint nem viselem a legjobban. Rezignált sóhaj szaladt ki belőlem.