37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér
Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 57 58 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 18. 01:43 | Link
Kenszi bácsi

A győzelem édes érzése minden feszültségért kárpótolja. Szereti, hogy ha bármiben jobb lehet, mint Adél, vagy akár a többi gyerek. Az osztályban testnevelés órán sokáig mindig majd’ kiköpte a tüdejét, hogy megmutassa: ő bizony sokkal gyorsabban fut, mint a többiek. Elsőben még arra is képes volt, hogy külön gyakorolta a matekot, hogy előbb tudjon fejben kiszámolni dolgokat, mint mások.  Még az sem szegi kedvét, hogy majdnem elnyalt az imént, mert úgysem látta Adélka.
A kérdésére megnyugtató válasz érkezik. A jellemző szóval már nemigen törődik, az a lényeg, hogy ott volt a nem. És ha ott van a nem, akkor az bizony nem fog megesni.
- Akkor jó. Azért rossz lenne…
Kezd bele lemondóan, de azt már csak magában fejezi be, hogy ha „Adélnak baja lenne”. Bármennyire is idegesítik egymást, valamiféle fura kötelék van közöttük, igazából a végén már csak jókat nevetnek a saját hülyeségükön.
- Egy bará… Adélt… fogadtunk, hogy ki ér ide hamarabb.
Motyogja az orra alatt, de csak az utolsó szavaknál pillant fel a férfira. Ha nem lett volna az az incidens az piás bácsikkal, akkor nem féltené ennyire a lány bőrét, ám így egészen más a helyzet.
- Az iskolából nehezebb lehet kiszökni. Meg még csak 14 éves… Gondolom, erős bűbájok védik a kastélyt, ugye?
Kérdezi reménykedő hangon, kissé dideregve. Nem számított arra, hogy ennyire hidegek az éjszakák, úgy öltözött fel, ahogy nappalra is tenné, ha nem szólna bele az Anyukája, hogy vegyen fel még egy pulóvert.
Valószínűleg sokkal komolyan behatolás és kiszökést gátló bűbájok vannak a kastély kapuján, amire nem is számítottak a lányok.
Ekkor hirtelen nagy súlyt érez a vállán, amitől egy pillanatra összerezzen, ám aztán rájön, hogy csak egy extra kabát landolt rajta, kis kezeivel összehúzza a mellkasán, majd végigméri magát az újonnan szerzett ruhadarabban.
- Köszönö-mm.
Pillant fel meglepetten a férfire, aki jelenleg egy szál pólóban áll. Elkerekedett szemekkel mered a férfire, aki úgy van itt a hidegben, mintha nyár lenne.
- A bácsi meg fog fázni. Tessék vissza felvenni!
Mondja lágyan, ám mégis némi határozottságával a hangjában. Ezt az Anyukájától tanulta, amikor még kicsi volt, akkor sokkal kedvesebben unszolta rá a pulóvert meg a kesztyűt, mint manapság.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2016. január 20. 19:39 | Link
Zelei Riri
éjjel | a szökőkútnál | x

Fogadás. Mindjárt gondoltam. Bólintok neki, hogy értem. Noha nem tartom előnyös dolognak, hogy ekkorka gyerekek ilyesmikben versenyezzenek. De majd megtanulják a saját kárukon. Vagy nem. Minden esetre tiltani se lenne értelme. Amit a fejükbe vesznek, úgyis véghez viszik.
- Bűbájok, prefektusok... - erősítem meg Ririt az elgondolásában. Nem egyszerű kiszökni a tanodából, ám bevallhatjuk, hogy nem is annyira nehéz. A diákok idővel megtalálják a módját. Ahogy észrevettem, a lényeg, hogy takarodóig a körletükön kívül maradjanak. Igazából lehetőleg a kastélyon kívül. Ilyenkor már csak visszafele lehet gond. Olyankor viszont nagy slamasztikába keveredhetnek.
Lágyan megrázom csak a fejem, így jelezve a csöppnek, hogy megvagyok a dzsekim nélkül. Nem fázom. Ezt láthatja is rajtam. Nem vacogok, nem didergek. Nem kell aggódnia értem. Ettől még persze kedves, hogy teszi.
- Meddig akarsz várni rá? - érdeklődöm meg tőle, elpillantva az úton az iskola irányába, miközben kezemet zsebre teszem. Na nem azért kérdezem tőle, mintha sietnék bárhová. Maradok vele, amíg meg nem jön a kis barátnője vagy amíg úgy nem dönt, hogy hazaindul. Tudom, nem kérte ezt tőlem senki, nem kötelességem, és meglehet, a leányka nem is kér belőle, hogy bárki felügyelje. Azonban, ha már így összeakadtunk, nem fogom itt hagyni egyedül az éjszakában. Úgyis ráérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 23. 23:08 | Link
Kenszi bácsi

Ő maga csak nappal szökdösött ki a kastély falai közé, illetve az épület környékére. Egy idő után például már leengedte az Anyukája egyedül ebédelni, amikor neki még sok dolga volt, de általában ez egy közös családi program volt. Alapvetően nem szívesen eresztette el a nő sehová, nehogy valamelyik diák belekössön, vagy rosszba vigye. Legalábbis kisebb részt ez volt az oka annak, hogy végül beruháztak egy saját házba. De leginkább azt szerette volna az Anyukája, hogy ha ez a lány is a lehető legcsaládiasabb körülmények között nő fel. Az ikrek 12 éves korukban költöztek a kastélyba, előtte pedig sokfelé éltek, Telkin, Szedresen, Zakopaneban, de mindig otthonban. A kicsinek pedig csak a nagyszülei zakopanei lakásában volt lehetősége 2 évig megtapasztalni, hogy milyen is az, amikor van itthon.
- Anyu is ment régebben néha járőrözni.
Teszi hozzá csipogva, miközben még mindig az utat kémleli. Szereti, hogy már nem a kastélyban élnek, mert így nem kell még néha sem a folyosókon járőröznie az Anyukájának, hanem egész este együtt lehetnek.
Felsandít a férfira egy sóhaj keretében. Nem tudja hogyan, de nem fázik. Biztosan valami bűbáj van a pólójában.  Valóban ideje lenne mennie, későre jár, ráadásul, ha otthon észreveszik, hogy nincs az ágyában, akkor mindenkire a szívbaj fog jönni. Ebbe ez idáig nem is gondolt bele, hogy mi van, hogy ha azt ugyan nem vették észre, hogy kiszökött, de a riasztóbűbáj jelezte, hogy valaki meglépett. Nem tudja, hogy az Anyukája ránéz-e már a lányok körmére, vagy csak hümmög egyet, hogy már megint csatangolnak.  Újabb sóhaj, ez már a lehetséges következményeknek szól. Azóta nem is gondolt arra, hogy mit fog ezért kapni, amióta elindultak a késdobáló elől.
- Szerintem már nem jön… menni kéne.
Motyogja egy utolsót pillantva a kastély felé, majd bizonytalanul tesz két lépést az otthonuk irányába. Mi van, ha ez a bácsi becsenget, hogy meghozta a gyereket?
- Ugye nem tetszik szólni… otthon?
Kérdezi a félelemtől kissé reszkető hangon. Most, hogy sikerült legyőznie Adélt, már nem is annyira jó érzés. Az is lehet, hogy azért csinálta az egészet, hogy jól megbüntessék a szökdösésért, ő pedig igazából meg sem próbált kijutni a kastélyból.
- Én tényleg nem szoktam ilyet.
Teszi hozzá gyorsan védekezésként pityeredő hangsúllyal. Ő tényleg nem, általában nagyon is szófogadó, rendes kislány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2016. január 24. 20:16 | Link
Zelei Riri
éjjel | a szökőkútnál | x

Nem igazán tudok mit kezdeni a kapott információval, hiszen fogalmam sincs, ki az édesanyja és mivel foglalkozik. Mellékesen pedig nem igazán értem, ez most hogy jön ide. Mondjuk nem is nagyon próbálkozom vele.
Örülök a bejelentésének. Tőlem mehetünk. Mármint mehetnénk, ha az apróság nem kezdene aggodalmaskodni. Lenézek rá és megrázom a fejem. Nem fogom megmondani otthon. Ennek számos oka van. A legfőbb talán az, hogy nem tervezem találkozni a családjával. Elkísérem, ameddig igényt tart rám, lehetőleg a házuk ajtajáig, aztán a háttérbe húzódva figyelem csak, rendben beért-e. Még csak az kéne, hogy én bekopogjak egy utcán talált kislánnyal akárhova is. Hiába van jó hírem a faluban, ettől egy gyermekét féltő szülő még csöppet sem fog megnyugodni.
Apropó nyugtalanok... Nem messze halad el tőlünk két bódétulaj. Valószínűleg a szállásukra tartanak. Az egyikük idepillantva észreveszi a párosunkat és azonnal földbe gyökerezik a lába. Az imént említettem, hogy bogolyfalviak egészen megbarátkoztak velem és akinek nincs oka rá, az nem tart tőlem. Nos ők viszont nem idevalósiak. De azt tudják, hogy mi vagyok. Nem nézek el feléjük, de érzem feszültségüket és észlelem, ahogy hezitálnak. Összeszedik végül magukat és felénk indulnak. Lemondóan szusszanok egyet, szememet lehunyva.
- Jó estét! Minden rendben? - szól hozzánk a férfi.
- Szívecském, ismered ezt az urat? - vág a dolgok közepébe a kedves arcú, pirospozsgás hölgy, lehajolva a lánykához. Mind a ketten egyik kézzel a pálcájukat szorítják talárjuk alatt, hátuk mögött. Kellemetlen helyzet. Viszont szép dolog, hogy így odafigyelünk egymásra. Az imént én mentettem ki Ririt a kocsmatöltelékek karmai közül, most meg ők akarják megmenteni az én agyaraim elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. január 25. 02:05 | Link
Kenszi bácsi


- Köszönöm.
Hálálkodik lesütött szemmel a férfinek, miközben újra szipog egyet. A zsebébe akart nyúlni, ám véletlenül a férfi zsebét érinti meg a sajátja helyett, hirtelen el is felejtette, hogy dupla kabát van rajta.
- Jaj!
Mondja, majd úgy elrántja jobbját a férfi zsebétől, mintha az tűzből lenne. Nem akart ám ő semmit kirámolni onnan, úgyhogy benyúl a bácsi kabátja mögé, s a sajátjából halássza elő az egyik még tiszta zsepijét, hogy ki tudja fújni az orrát, meg megtörölni az egyre pirosabb szemeit. Alapvetően a kabátja ujjába törölte volna a könnyeit, de most a nehéz bőrkabát miatt ez bajos lett volna.
A szőkeség egyre inkább úgy érzi, hogy ideje lenne hazamennie. Már meglehetősen álmos is, talán csökken benne az adrenalin, vagy csak tényleg későre jár. Nagyot ásít, majd hátra néz a férfi irányába, hogy követi-e, amikor a nem is messzi távolból mozgásra lesz figyelmes. Ismét összerezzen, a körvonalakból látja, hogy nem a dühös Anyukája, meg még valaki, hanem valaki mások járnak kint. Az utolsó árusok most pakolhattak össze. Viszont feléjük tartanak, fura testtartással. Mi van, ha aurorok és el akarják kapni, amiért kiszökött éjjel? Van rajta valami gyerekbűbáj, amit észlelnek az aurorok, hogy ha éjjel kint jár, akkor el tudják kapni? A szíve ismét a torkában van, mint amikor a részeges férfiakkal találkozott, a lábaitól kezdve minden porcikájában érzi a félelmet. Nagyot nyelve próbálja meg csökkenteni a feszültséget, miközben rémültem bámul a mellette álló pólós férfire. Itt vannak, megszólítják őket. Egy rendesnek tűnő boszorkány kedvesen megkérdezi tőle, hogy ismeri –e ezt az urat. Most mit mondjon? Végül is nem ismeri, de megmentette, sőt vállalta, hogy pólóban kint áll a hidegben, csak hogy ő ne fázzon.
Viki megint elsírta magát, sok ez neki mára. Őrület, hogy mibe keverte magát egy hülye fogadás miatt. Már tényleg nem vágyik másra, csak hogy kiabáljon vele az Anyukája, a testvérei, az Apukája, de még Kísz is.
- Éhn… één…
Könnyes szemmel a férfira pillant. Most mit mondjon? A nevét sem tudja, de megmentette. A furaságra ellenére végül is bízik benne egy kicsit, de fogalma nincs, hogy ki ő és milyen ember. Mint ahogy ezeket a varázslókat sem ismeri egyáltalán.
- Éhn nem tudom, haza akarok menniii.
Kitör belőle a zokogás, majd pánikolva megindul, mint az őrült és futni kezd: valahová, ahol nincsenek kérdések, nincsenek idegenek, nincs fogadás, csak az otthon biztonságos falai. Útközben azonban nem számol azzal a közeli jeges résszel a földön, amin idefelé is majdnem elesett, s ismét megcsúszik rajta, ám ezúttal megindul a föld felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2016. január 25. 19:03 | Link
Zelei Riri
éjjel | a szökőkútnál | x

Ez nem hiányzott. Ez soha nem hiányzik. Komolyan értékelem, hogy nem hagynak egy ilyen kis gyereket csak úgy egy vámpírral kódorogni, azonban ettől még nem kell rajonganom érte, hogy szokás szerint pórul járok azzal, hogy csak segíteni akartam. Mindegy, az én bajom. Mindig tudom, mit vállalok ilyenkor. Az esetek nagy része így végződik. Most azonban a lányka reakciója csak tetézi mindezt. Ahogy nekiáll elhaló hangon, pityergőn válaszolni, a férfi rámarkol a varázspálcájára és arca egyre inkább undorba torzul, ahogy engem néz. Csak állok lesütött szemmel. Kivárok. Jobb ilyenkor meg se szólalnom, ezt már régen megtanultam.
A boszorkány máris hajol le Ririhez, hogy megnyugtassa, ám ő futásnak ered. Mindkét bódés rám kapja tekintetét, hogy egy becsmérlő pillantással jutalmazzanak, a baj pedig pontosan ekkor történik. Észlelem, mi fog következni nem messze tőlünk. Nem szokásom szuperhős módjára minden elzúgó kölyök segítségére sietni, meg úgy egyáltalán beleártani magam a halandók ügyetlenkedéseibe, hogy aztán soha ne tanuljanak óvatosságot, ám vannak helyzetek, amikor lépek. A mostani is ilyen. Hiszen amilyen lendülettel szalad a gyerkőc és amilyen csúszós a jég, ezt nem úszná meg olyan sérülés nélkül, ami aztán kihatással ne lenne a további életére. Hiába az én hatalmas kabátom, hogy felfogja a kis test ütődését, a fejét érdemben nem óvja semmi. Ez mg mindennél nagyobb gond.
Ott termek a lánynál és elkapom. Féltérdre ereszkedve tartom hosszú, hűs karjaimban. A varázslók elképedve kapják oda fejüket. Ők természetesen az esést nem látták, de azt annál inkább, hogy hirtelen megragadtam a gyereket. Felénk indulnak és pálcát rántanak rám.
- Mocsadék vérszívó! Azonnal engedd el! - förmed rám, vörösödő fejjel a jellegtelen arcú, középkorú férfi. Csak úgy izzik a tekintete. Lefogadom, volt már dolga fajtámbelivel.
- Ne aggódj, kicsim, nem lesz semmi baj... - próbálja felvenni a szemkontaktust a hölgy Ririvel és nyugtatgatni. Mind a ketten készek rá, hogy rögvest megátkozzanak. Csak nem akarják véletlenül eltrafálni a kölyköt.
- Megcsúszott és elkaptam. Nem akarom bántani. - magyarázom meg a lehető legegyszerűbben tettemet, hiszen ilyen idegállapotban mást úgysem fognának föl. Viszont az nem javít a helyzeten, hogy a feszült helyzettől immáron előtűntek szemfogaim, és ezek között susogom ki szavaimat.
- Na persze, te... - kezd bele egy fröcsögő áradatba a férfi, a legválogatottabb, legocsmányabb jelzőkkel illetve engem, miközben a nő csak csitítgatja tovább a kislányt és bizonygatja, hogy nem kell félnie. Azonban ez sajnos nem igaz. És nem miattam nem igaz, hanem miattuk. Teljes pánikban vannak, a pasas főleg nem beszámítható és tartok tőle, hogy ostobaságot fognak csinálni. Döntök hát.
- Hazaviszlek anyukádhoz. - közlöm a lánykával csöndesen, békésen. Noha bejelentésem és annak mikéntje elég nagy kontraszt a bódésok kétségbeesett, folyamatos károgásához képest, mégsem azzal a szándékkal mondom ezt neki, hogy megnyugtassam vagy a saját oldalamra állítsam. Kiálló agyarakkal ez egy nevetséges próbálkozás volna. Csak szólni akartam, mi következik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 27. 13:35 | Link
Ákos
visszadátumozva: december 16 (Lilla születésnapja)
öltözet

Tétován, de belementem a mai találkozóba. Igazából fogalmam nem volt róla, mit akarhat Ákos, bár sejtettem, hogy jól fel kell öltöznöm hozzá, mert valamiféle szabadtéri programról magyarázott. Bizalmatlan voltam vele és a programötleteivel szemben, ezért aztán vacilláltam eleinte, hogy lejöjjek-e. Ma volt a születésnapom, abban pedig biztos voltam, hogy ő ezt nem tudja. Márpedig hajlamos elrontani dolgokat, a szülinapom pedig nem szerettem volna, hogy ezek közé a dolgok közé tartozzon... Így aztán felfegyverkeztem a leggyanakvóbb hozzáállásommal, felöltöztem a legmelegebben amit az itteni ruhatáram engedett, aztán összeszedtem a bátorságom és eljöttem a szobámból.
Eddig egyébként jónak ígérkezett a nap, a szüleim által küldött levelet már megkaptam, és Olivér is meglátogatott reggel. Teo csak egy csomagot küldött, hiszen ő Hollandiából nem tudott hazajönni, ám egy gyönyörű nyakláncot kaptam tőle. A medálja egy gyönyörűen kidolgozott hópihe volt, valószínűleg valamilyen bűbájt is tettek rá, mert gyönyörűen csillogott, és jobban, mint amennyire általában a medálok csillogtak. Rögtön fel is vettem. Rachel is felköszöntött már, illetve még pár háztárs, sőt, még olyan tanár is volt, aki valahonnan tudta, hogy ma van a születésnapom. Ezt mondjuk nem teljesen értettem, hogyan csinálják. Elég sok diák jár ide azért ahhoz, hogy ne jegyezzék meg mindenkinek a születésnapját... Mindenesetre jólesett a sok köszöntés, mert a kastélyban mindig sokkal kevésbé éreztem úgy, hogy igazán törődnek velem. Most legalább egy kis pótlást kaptam.
Határozott léptekkel közeledtem a Boglyas tér felé, ám amikor megérkeztem, hirtelen megtorpantam. Innentől ugyanis már nem tudtam, hogy merre tovább, Ákos pedig – szokás szerint – még nem volt sehol. Szóval zsebretett kezekkel és jól bebugyolálva vártam, hogy a fiú megjelenjen, közben pedig néha körbetekintgettem a kihalt téren. Hát igen, mindenki a karácsonyra készülődött már, és egyébként sem volt a legjobb az idő, nem volt annyira meglepő, hogy nem volt túlzottan forgalmas a hely.
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2016. január 27. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. január 27. 14:49 | Link
Lilla
- vizsgaidőszak miatt elegánsan visszadátumozva -


Fáj a feje. Két egész napja nem tudott semmi értelmeset csinálni, és igazság szerint nem is akart. A plafon bámulásába viszont lassacskán beleunt, szóval ideje volt zaklatnia kedvenc harci-Barbie-ját, ő úgyis mindig megfelelő mennyiségű izgalmat és mókát csempészi az életébe.
Megérkezik a Boglyas térre, mélyen zsebeibe nyúlva kezeivel, melengetve őket. Elégedett mosoly ül ajka sarkába, ahogy meglátja Lillát várakozni. Ahogy sejtette, minden után, még most is elég egy baglyot röptetnie, és ő máris ugrik, ott lesz. Ott lesz, mert tudja, hogy ez kell neki, hogy engedelmeskedni szeretne, Ákost pedig rengeteg kellemesé érzés járja át emiatt. Főként elégedettség, ahogy pár pillanatig rajta legelteti tekintetét és végül elindul felé.
De mielőtt még igazán közel érhetne, leguggol, a kezébe vesz egy adag havat. Előfutárának a hógolyót választja, na meg persze utána küld egy másikat is. De lássanak csodát, micsoda úriember: nem kifejezetten Lilla fejét célozza.
 - Ne vágj ilyen fancsali képet, na! Jobb lenne, ha a mosoly fagyna az arcodra, nem? - kérdezi szélesen vigyorogva, zsebre rakott kezekkel. És amennyire ismeri már a rellonos lánykát, biztos nem hagyja majd ennyiben, szóval csak óvatosan közelíti meg, félig arcába húzott sállal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 27. 15:10 | Link
Ákos
visszadátumozva: december 16 (Lilla születésnapja)
öltözet

Nyugodtan nézelődtem a téren, amelyet most hó lepett be. A tekintetemmel végigjártam a szökőkutat, amely most a hideg miatt nem üzemelt, illetve a padokat, amelyekre régóta nem ülhetett le senki, mert már egészen vastag, érintetlennek tűnő hóréteg volt rajtuk. Egyszerűen imádtam ezt a látványt. Én sosem élveztem annyira a nyári tüző napsütést és a meleget, jobban szerettem a csendes, kissé borús, ám nyugodt időszakot. Ilyenkor mindenki bezárkózott a szoba melegébe, az emberek pedig végre kicsit békénhagyták a természetet, hadd aludjon. Valamiért jólesett erre gondolnom.
Fázni egyáltalán nem fáztam, főleg így, hogy azért viszonylag melegen fel is öltöztem. Egy halvány mosoly kíséretében jutott eszembe a legutóbbi beszélgetésem Adammel a stégen. A víz még húsz fokos sem volt, de én simán belemártottam a lábam. Érdekes dolog ez, hogy miért vannak fázós és egyáltalán nem fázós emberek... De örültem neki, hogy az utóbbiak közé tartozom. Főleg azért, mert hogyha fázós lettem volna, akkor most nagyon bosszankodtam volna Ákos késedelme miatt. Így is kicsit elfogott a türelmetlenség, mikor arra gondoltam, hogy pár pillanat múlva előbukkan majd valahonnan. Hát még mennyire lettem volna türelmetlen akkor, hogyha mindezek mellett még fázom is.
Végül megjelent. Igazából elég régen nem láttam, maximum önismeret órán futottunk egymásba, de ott sem láttam most már egy ideje. Így aztán örültem a hülye fejének, bár igyekeztem ezt nem túlságosan kimutatni. Semmi köze hozzá. Köszönni persze nem köszönt, miért köszönt volna, inkább rögtön elkezdett piszkálódni. Jellemző. Azonban ezzel a mondattal most éppen nem volt szerencséje, ezért csak elégedetten elvigyorodtam, úgy válaszoltam neki.
- Ne reménykedj, egyáltalán nem vagyok fázós. Inkább magad miatt aggódj. - néztem végig a fiún, megállapítva, hogy ő még csak nem is vitte annyira túlzásba az öltözködést, mint amennyire mondjuk én. Pedig még az én öltözékem sem volt eltúlozva.
- Szóval miért kellett idefáradnom? - kérdeztem felvont szemöldökkel, Ákos arcát fürkészve, közben kicsit felemelve az államat, játsszva a szerepet, amely alapján én éppen hatalmas áldozatot hoztam azzal, hogy elvonszoltam magam idáig. Tulajdonképpen így is volt, kockára tettem miatta a szülinapomat. Minimum egy magyarázattal tartozik nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. január 27. 15:22 | Link
Lilla
- vizsgaidőszak miatt elegánsan visszadátumozva -


 - Aggodalom... - nevetgél magában egy kicsit. Sajnos, az olyasmi nem éppen megy neki. Az némi empátiát és törődést feltételezne, amiből sajnos híján van. Nem tehet róla tulajdonképpen, de ellene sem tesz, ami már az ő sara. Mindegy, a gondosan felépített taktikát választja és rámosolyog Lillára, azzal a tipikus nem-is-vagyok-pszichopata mosolyával, amit annyira begyakorolt már az évek alatt.
 - Nem hinném, hogy megfagynék, de ha mégis, majd megengedem, hogy átmelengess - húzza fel egyik szemöldökét csaknem kihívóan, hogy mit szól majd hozzá Lilla. Imádja piszkálni, húzogatni a haját, mert személy szerint kevés viccesebb dolgot tud elképzelni, mint amikor a kis rellonos pattogó harci-Barbie lesz és megpróbálja leszedni a fejét. Vagy egyáltalán hatni rá valamivel... bármivel.
 - Unatkoztam - válaszolta nemes egyszerűséggel, kifejezéstelen arccal, vállát megfogva. Ha jól következtet, ezzel most kicsapja a biztosítékot. Nem mintha nem ez lenne az igazság, tényleg, unatkozott. És kellett valami hatékonyabb fejfájás-csillapító. Bár ilyen téren még nem tesztelte Lillát, de ki tudja, talán arra is jó lesz majd. Már az is előrehaladás, ha nem arra kell figyelnie, hogyan lüktetnek az erek a fejében, illetve hogyan nem képes értelmes gondolatokat kicsikarni magából. Mintha szögesdróttal lenne elbarikádozva az agyától és a gondolataitól - mármint az értelmes gondolataitól. Nem a felületes, hétköznapi baromságokra gondol, amikre az emberek pazarolják az agyi kapacitásukat. Ő egy egész más világban szeretne már lenni, de mégis itt ragadt.
 - De ha jó kislány leszel, akkor elviszlek egy különleges helyre vacsorázni. Ha nem, megfürdetlek a hóban - mosolyodik el már-már ijesztően kedvesen, ahogy lefekteti a játékszabályokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 27. 15:39 | Link
Ákos
visszadátumozva: december 16 (Lilla születésnapja)
öltözet

Nem igazán számítottam a reakciójára, bár hogy ezen miért voltam egyáltalán meglepődve, az egy nagyon érdekes kérdés. De igazából azt hittem, hogy majd leráz valami egyszerű mondattal, mint az "eléggé fel vagyok öltözve", vagy valami hasonló, ami alapvetően azt sejteti, hogy nem a kedves anyukája vagyok, hogy megjegyzéseket tegyek a hidegre és a lenge öltözetre. Végül elszánt pillantással néztem a szemébe pár pillanatig, majd levéve róla a pillantásomat, merengő tekintettel, de egyáltalán nem bátortalanul feleltem neki.
- Lefogadom, hogy azt nagyon szeretnéd. -  eresztettem meg végül egy kisebb mosolyt, ám közben visszanézve rá csak egy szekptikus pillantást kapott, az "arról ne is álmodj, te beképzelt majom" üznetet küldve.
Már éppen meg akartam volna sürgetni, magyarázatot követelve, amikor válaszolt a kérdésemre. Így igaz, ezzel tényleg kicsapta a biztosítékot, nem is kicsit. Elöntött a méreg. Szóval megint csak szórakozik, a saját szülinapomon, én pedig olyan idióta vagyok, hogy ugrok, amint füttyent. Hirtelen teljesen ismeretlen eredetű és intenzitású agressziót éreztem magamban.
- Szóval unatkoztál?! - nem is vártam ki a következő mondatát. Először felmerült bennem, hogy faképnél hagyom, de aztán meggondoltam magam. Elindultam azonban, el is mentem a szökőkútig, ahol aztán felmarkoltam egy nagy adag havat a szegélyéről. Közben elhangzottak Ákos következő szavai is, én pedig hitetlenül csattantam fel.
- Vacsora? Majd ha már nem lesz tele jéggel a képed! - az biztos, hogy ma nem én fogok megfürödni. Lendületesen eldobtam az időközben jó keményre gyúrt hógolyómat, egyenesen bele Ákos arcába. Váratlanul érhette, és biztos voltam benne, hogy el fogja találni, csak abban nem, hogy pontosan hol. Közben pedig már szaladtam is vissza az újabb adag hóért a szökőkúthoz, és egyben a menedék irányába. Most kicsinálom, mert megérdemli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. január 27. 16:49 | Link
Lilla
- vizsgaidőszak miatt elegánsan visszadátumozva -


 - Hát, azt el tudnám viselni - mondja, már-már kedvesen mosolyogva a lányra. Megenged magának pár őszinte pillantást, amivel ellophatja kicsit a pillanatot, kicsit csodálhatja. De aztán meglátja Lilla tekintetét és ennél kevés viccesebb dolgot tudna hirtelen mondani, szóval jóízű nevetésben tör ki.
Mintha tudnál nekem ellenállni - indul be az agya egy pillanatra, de szinte abban a pillanatban hunyorognia kell, mert a halántékába izzó fájdalom hatol, ettől pedig megrándul az ajka, akaratlanul is.
 - Ja, eléggé. Értékelhetnéd az őszinteségem! - védekezik máris, de nem tud komoly, felháborodott fejet vágni, mert látja, Lilla mennyire ki van rá akadva és emiatt akaratlanul is vigyorra húzódnak ajkai. Imádja azt az arckifejezést, amivel ilyenkor rábámul. Látszik rajta, hogy a düh, a hirtelen agresszió eltorzítja és simogatja Ákos lelkét. Már el is indul, ő pedig indulna utána, de látja, hogy Lilla havat markol fel, ő pedig tovább vigyorog.
 - Nem jó válasz! - nevet a lányra, ahogy az egyik hógolyó eltalálja a nyakát, és pár hideg hódarab a ruhája alá kúszik. Ő pedig felszisszenve konstatálja, ahogy a hideg víz végigfolyik rajta. Nem, így már nem fog kesztyűs kézzel bánni a lánnyal, pedig kedves akart lenni, de ez szemtelenség volt. Ő mondta, hogy ha rossz lány lesz, vége lesz. Szóval már veszi is a hógolyót. Nem gyúrja meg megfelelően és nem is nagy, mert inkább a gyorsaságra ment rá, hogy még eltalálhassa a lány hátát, mielőtt eltűnne a látóköréből, majd fedezékének egy padot választ és beguggol mögé
 - Ezt még nagyon meg fogod bánni, remélem tudod! - válaszolja, de elég komoly, ahhoz képest, hogy vigyorog. Komolyan gondolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 27. 17:11 | Link
Ákos
visszadátumozva: december 16 (Lilla születésnapja)
öltözet

Most csak hülyítesz?
Próbáltam megtalálni a józan eszem, bár amikor megerősített, nem is tűnt úgy, mintha viccelt volna. Beharaptam az alsó ajkamat és leszegeztem a tekintetemet a hóra, azon gondolkodva, miért csinálja ezt velem.
Azonban nem hagyott nekem időt arra, hogy ezt átgondoljam, már jött is a hülye kifogásaival, miközben én a szökökút felé tartottam.
- Te tök hülye vagy. - morogtam, mert így is gondoltam. Ha kicsit is értene a nőkhöz, sőt még csak nem is a nőkhöz, de úgy egyáltalán az emberekhez, tuti nem mondana ilyet. Értékeljem az őszinteségét? Jobb lett volna, ha hazudik. Persze igazából az is lehet, hogy most hazudott. Elvégre tudjuk, hogy imádja húzni az agyamat. A jó fene sem tudja, hogy miért akart engem látni, még az is lehet, hogy ő maga sem. Az biztos, hogy amit mond, inkább a hergelésemre irányul, mintsem bármi másra.
Rossz embert tesztelsz.
Futott át az agyamon indulatosan, miközben hozzávágtam a hógolyót. Találat, ráadásul nem is rossz helyen, a hó már folyt is befelé a kabátja alá. Elégedetten vigyorogtam, miközben futottam vissza a szökőkúthoz. Közben egy hógolyó eltalálta a hátamat, de a vastag kabát miatt ez annyira nem is zavart.
A fenyegetést szinte elengedtem a fülem mellett. Megbánni? Ugyan már. Ha csak egy kicsit megtorolhatok pár jól irányzott hógolyóval az idegeskedésből amit okozott nekem, már akkor is ez egy elégedett szülinap lesz. Nevet ő is, vigyorgok én is, azt gondolja vicceskedem vele. Még az is lehet, hogy fogalma sincs, hogy a feszültség amit éppen azzal vezetek le, hogy hozzávágok dolgokat, teljesen valódi. Ő okozza, minden egyes érthetetlen megnyilvánulásával, minden kétértelműséggel és minden nemtörődömséggel, amellyel azt érzékelteti, hogy nem számítok neki. Elértem arra a pontra, hogy nem akarom visszafojtani a bennem kavargő vihart, amit okoz. Inkább levezetem, a magam módján. Például úgy, hogy most addig fogom hozzávagdosni a hógolyókat, ameddig az alsógatyájáig csurom vizes nem lesz. Ennek a remek gondolatnak a megnyilvánulásképp pedig gyúrtam is egy szép nagyot és próbáltam úgy dobni, hogy pont a pad mögé essen, amely mögött Ákos rejtőzött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. február 26. 22:05 | Link
Lilla
- vizsgaidőszak miatt elegánsan visszadátumozva -


Egyáltalán nem hülyíti a lányt, maximum a saját érdekében ferdíti el a valóságot. Annyira érezni akarja a kapcsolatot kettejük között, de már tudja, hogy a kedvességgel nem megy semmire. Sokkal elemibb dolgokra vágyik, hogy féljenek tőle, hogy mérgesek legyenek rá, hogy gyűlöljék, ebből sokkal könnyebben ért és sokkal jobban szórakoztatja.
Ma viszont nem ez a célja, semmi ilyesmi, csak kicsit jól szeretné érezni magát.
 - Én vagyok a hülye? Te nem tudod eldönteni, mit akarsz - válaszolja egy prüszkölés és szemforgatás közepette. Még hogy őt nehéz megérteni! Hát ha hazudozik, azt senki nem tolerálja. Ha igazat mond, nos azt még kevésbé. Akkor tulajdonképpen mindegy is, nem?
De aztán Lilla végül úgy dönt, őrjöngésben tör ki és hógolyókat vág hozzá. Végül is még mindig jobb, mintha egy baltával ugrana a fejének, ez tény. Ámbár ettől függetlenül nem repes az örömtől. Jól szórakozik, nevetgél, egy csomó hógolyót gyúr, hogy előre betárazhasson, de amikor a lány ejti a hógolyót, súrolja a fejét, és az egyik fülét el is találja. Éles, sípoló hangot hall és egy pillanatra zsibbadást érez a tarkóján.
Nem törődik vele, egyszerűen megfordul, feláll és már dobálja is a hógolyókat Lillának. Elsőként egyet ejt, hátha arra felfigyel a lány, majd kiugrik a rejtekéből, hogy kicsit jobban lássa. Bal karjában tartja a maradék hógolyókat, és már meg is indul a lány felé, a négy-öt hógolyóját ütemesen dobálja, hogy maximum visszadobni legyen ideje, de effektíven gyúrni nem. Aztán amikor elég közel ér, akkor a szökőkút másik oldalán telepszik meg és elindul körbe, a másik irányból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. február 26. 22:09 | Link
Ákos
visszadátumozva: december 16 (Lilla születésnapja)
öltözet

Nem tudom sajnos ezt az ellentmondásosságot mire vélni, egyszerűen nem megy. Az egyik pillanatban félreérthető megjegyzéseket tesz, a másikban pedig azt mondja, hogy csak unalomból találkozik velem. Én ezzel egyszerűen nem bírok mit kezdeni.
A szökőkút felé menet kap el a válaszával, egy pillanatra pedig meg is állok, és fogcsikorgatva nézek rá vissza.
- Én tökéletesen tudom, hogy mit akarok. – ez pedig nem más, mint a velem szemben álló, 1’90 körüli vadbarom, aki abból űz sportot, hogy lovagol az idegeimen - egészítem ki gondolatban a halk megjegyzésemet, amely úgy hagyja el az ajkaim, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy Ákos is hallja. Utálom őt, egyszerűen annyira utálom... Kiskoromtól kezdve arra tanítottak és verték belém tűzzel vassal, hogy kontrollálnom kell az érzéseimet, a mozgásomat, az arckifejezésemet... Mindent. Mindennek tökéletes kontroll alatt kellett lennie, az egész életem egy jól megkomponált tánc volt, és minden elemének az irányítása az én kezemben volt. De feltűnt ez a hülye, és elvette tőlem az egyetlen dolgot ami mindig az enyém volt – az irányítást.
Közben pedig mégsem utálom annyira. Sőt. Úgy szeretném... Nem is tudom. Először talán jól megpofozni, igen, az jó lenne. Aztán pedig lecsókolni az arcáról a nyomát.
Most is ez a két érzés cikázik bennem jobbra-balra, ahogy sarkon fordulok és a szökőkúthoz futok.
Mielőtt eldobnám az első hógolyómat, sóhajtok egyet. Arra gondolok, hogy el kell engednem ezt az egészet valahogyan, márpedig ha ez a feszültség bennem tombol, akkor ez egyszerűen nem sikerülhet. Ezért kezdek aztán hógolyókkal vagdalkozni. Mert szeretném én is jól érezni magamat, szeretném kihasználni, hogy egyáltalán a közelében lehetek, mert az utóbbi idők tapasztalatából ítélve már ez is nagy szó. És szinte pár perccel azután, hogy Ákost kezdem bombázni a hógolyókkal, máris sokkal jobban érzem magam és őszintébb a mosolyom.
Elkezd felém közeledni, miközben sorozatosan dobálja felém a hógolyókat. Jó sokat csinált előre, ez okos volt... De én sem vagyok teljesen hülye, mellettem is van már egy kisebb kupac. A gond csak az, hogy ahogy folyamatosan közeledik, a hógolyók előbb utóbb elfogynak. Mégis hogy csinált ilyen sokat? Kétségbeesett gyorsasággal gyúrom az újabbakat és dobálom felé ahogy közeledik, azonban mivel nem tudok rendesen odafigyelni rá, egyre több hógolyója talál el. A végén a kabátomból már csavarni lehetne a vizet és a hajam aljából is. Igazából jó érzés, ahogy a hó befolyik a pulóverem alá, és lehűti az egyébként az ugrándozástól már felmelegedett bőrömet.
Ákos már elért hozzám a szökőkúthoz, ezért szembe fordulok vele, és elindulok ugyanabba az irányba mint ő, hogy ne érhessen el. Közben néha kihajolok és a pár megmaradt hógolyómat szinte megállás nélkül dobálom a hátának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. február 26. 22:17 | Link
Lilla
- vizsgaidőszak miatt elegánsan visszadátumozva -


Tulajdonképpen az a megoldása a fejfájására, hogy nem figyel oda rá. Úgy tesz, mintha ott sem lenne, mintha időnként nem akarná átvenni felette az uralmat. Még csak nem is kell erőlködnie, összeszednie magát. Egyszerűen csak vesz egy mély levegőt, és meg van oldva a dolog.
Amúgy is jobban koncentrál éppen Lillára, pontosabban arra, hogy megkapja a méltó büntetését. Pedig ő felajánlotta neki, hogy ha jó lesz, akkor csak elviszi vacsorázni, de a másik szokás szerint harcot akar. Ákos gondolkodás nélkül őt vádolja, ő a hisztis liba, ő csinálja magának a fesztivált, ő akar folyamatosan rosszban lenni. Hiszen azt mondja, tudja, mit akar és ha ez az, Ákos nem habozik megadni neki.
Egy ponton már nem érdeklik a hógolyók, amiket kap, tulajdonképpen félre sem hajol igazán. Csak az a célja, hogy Lilla minél vizesebb legyen, hogy ő vele közben mi lesz, az már lényegtelen.
A szökőkúthoz érve pedig fogócskázni kezd Lillával, ugyanis a lány lassacskán menekül előle. Benne pedig olybá tűnik végleg lecsapódott a józan észért felelős biztosíték, mert megunja a dolgot és a szökőkútba gázol, tudván, mi vár rá. Nem más, mint a hanyagságból, ősz óta ott felejtett, jéghideg, trutyis víz, ami a sípcsontja közepéig ellepi a lábát. De nem érdekli, valószínűleg végleg elment az esze és ki is kapcsolt az összes fájdalom- és hőérzékelő receptor a bőrében.
Amint odaér Lillához, a lány sem ússza meg, reményei szerint sikerül elkapnia legalább a kabátját és egy durva mozdulattal berántja maga mellé, hogy a lány megfelelően tudjon együttérezni vele.
 - Igen? És mit akarsz? - kérdez Lilla legutóbbi válaszáról, még egészen a hócsata előttről. Közben erősen, határozottan tartja a lány vállait, komolyan a szemeibe néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. február 26. 22:36 | Link
Ákos
visszadátumozva: december 16 (Lilla születésnapja)
öltözet

Egy darabig működik a stratégia, és a hátrálásom bőven elég ahhoz, hogy Ákos ne érhessen utol. Ahhoz azonban már közel sem, hogy közben még folyamatosan újabb és újabb hógolyókat is gyártsak, de azért pár még van nálam és egyet kettőt gyúrok is... Éppen csak annyi a baj, hogy nem annyira gyorsan, mint ahogyan fogynak.
Ákos azonban stratégiát vált, innentől kezdve pedig az egész amit művelek szertefoszlik, értelmetlen lesz. Pár pillanat sem telik el, és már nagyon közel ér hozzám, majd hirtelen erős rántást érzek, és nagyon kell figyelnem, hogy ne essek orra, egyenesen arccal a vízbe. Ez a gyerek biztos nem normális, ha most nem lettem volna észnél, már simán elhasaltam volna a szökőkútban, és a legkisebb gond lett volna az, hogy mindenem vizes lenne... De fájna is nagyon.
Mindenesetre megállok vele szemben, a sípcsontomig teljesen vizes leszek, érzem ahogy a cipőm is lassacskán átázik. Mérges lennék rá, ha a pillanat megengedné, de nem engedi.
Állom a pillantását, kékjeimet én is a szemeibe fúrom, miközben tudatja velem, hogy igenis hallotta az iménti kis megjegyzésemet. Na erre most mit mond az ember, hogy ne is legyen túl őszinte, de ne hangozzék hülyén? Aztán hirtelen támad egy ötletem.
Egy fél lépéssel közelebb araszolok Ákoshoz, majd beharapom kissé az alsó ajkam, pár pillanatig pedig lesütöm a szemem, hezitálok.
- Ezt. - mondom, és az arcom egyre közelebb ér az övéhez, pár pillanat múlva pedig már csak egy-két centi választ el tőle... Amikor a jobb arcára nyomom az utolsó, a kezemben már olvadásnak indult hógolyómat, és szépen lassan végigkenem rajta. Pimasz mosoly terül el az arcomon, miközben kicsit újra növelem a távolságot kettőnk között, közben pedig jól mulatok az elázott fején. Talán ezután már nem lesz kedve ilyeneket kérdezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. február 26. 23:23 | Link
Lilla
- vizsgaidőszak ÉS fórumhiba miatt elegánsan visszadátumozva -
What the f. are we supposed to do about you and I


Látja a meglepettséget Lillán, ahogy fél, pedig ő fogja rendesen. És igen, hajlandó itt állni, egy borzasztóan hideg szökőkútban, amúgy is bőrig ázva, eláztatva Lillát is és magával rántva a hülyeségbe. Aztán próbálja kihúzni belőle, hogy mi a francot akar, ha már annyira nagyon tudja és bizonygatja. Természetesen tipikus fiúból van, nem kifejezetten érti az utalásokat, szeret játszani, de pont emiatt nehezen választja el ő maga is a komoly dolgokat. Sőt, igazából az sem érdekli, ha komolyan elcsesz valamit, amíg nem őt érinti rosszul a dolog.
Most viszont elégedett félmosoly ül az arcán, ahogy Lilla közeledik hozzá és nem tudja levenni róla a szemét. Még az a - számára furcsa - gondolat is megfordul a fejében, hogy mennyire gyönyörű. A lánynak viszont sikerül meglepnie a hóval az arcában, ami már sokkal kevésbé kellemes.
Ennek ellenére a helyzetben nem pipa lesz, inkább hasznára válik, hogy semmi nem hatja meg igazán. Hiszen erre a helyzetre is egy nagy, jóízű nevetéssel reagál.
 - Na jól van, elég volt a játékból - neveti, aztán leguggol és a meglepetés erejét kihasználva, egy könnyed mozdulattal a vállára veszi a lányt és kiegyenesedik vele.
 - Totál meg fogunk fázni, szóval most velem jössz.
Na igen, azt még mindig nem kifejezetten tűri, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy ő akarja, szóval gond nélkül viszi az apró lányt a vállán, és nem nagyon hatja meg, ha ellenkezik. Ő most visszanyúlt ősei módszeréhez, bár nem a hajánál fogva, de hazarángatja az asszonyt. Amúgy csak jól esik neki abszolút kontroll alatt tartani az eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 12:07 | Link
B a b e t t

Amikor elindult a munkából haza, egyáltalán nem gondolta, hogy a Boglyas tér egyik fáján fog kikötni ezen a csodaszép, verőfényes délutánon. Márpedig most határozottan ott ücsörög egy vastagabb ágon, mintha csak seprűn ülne. Ebben még nem is lenne talán semmi igazán különös, hiszen tehetné fogadásból vagy valami egészen egyedi gyakorlatként felkészülőben az újabb kviddicsidényre, mert hiába van addig még hátra jó néhány hét, a felkészülést nem lehet elég idejében kezdeni. Esetleg foghatja arra, hogy ismerkedik a helyi flórával, bár a szomszédos fák némelyike sokkal inkább indult rügyezésnek, mint ez a példány itt. Netán fészket rak, ha már főnix. A tényleges magyarázat ennél azonban sokkal hétköznapibb és sokkal Marisosabb, már ha lehet ilyet mondani, ugyanis egy megtermett, játékos kedvű kutya az oka annak, hogy most odafent lógatja a lábát és óvatosan előre dőlve körülnéz, hogy biztosan eltűnt-e már a környékről a jószág. Amikor betévedt a térre, a lógó nyelvű, borjú méretű és meglehetősen mackósan mozgó bernáthegyinek tűnő kutya valami érdekeset találhatott benne, mert amint felfedezte, meg is indult felé. Ezzel aztán kezdetét is vette az egymásba torkolló események sorozata. Az állat még nevelésre szoruló példány lehet Maris szerény véleménye szerint, bár ki tudja. Nem ért ő ehhez. Akárhogyan is, a kutya saját akaratát érvényesítve, gazdáját maga után húzva egyre csak közeledett felé, ő meg ugye köztudottan félni szokott az állatoktól, különösen, ha az a veszély fenyeget, hogy az illető állat reggelinek nézi, netán csak úgy hipsz-hopsz kilapítja. Ez a kutya nem tűnt vérengző fenevadnak egy cseppet sem, de mégis, ki tart ekkora állatot kedvencnek? Elvisz, mint a vonat. Vagy éppen elüt. Nézőpont kérdése. Menekülési útvonal kilátásban további vidám kergetőzés nélkül a szökőkút körül? A legközelebbi fa. Fel is mászott rá a lányunk úgy, hogy most már nem biztos benne, hogy meg tudná ismételni, lemászni viszont még nem szándékszik, mert mi van, ha ismét erre téved a kutyuli. Aranyosnak aranyos eb ugyan, ezt elismeri, csak ne menjen túl közel. Biztos, ami biztos, ő még marad odafent már csak ezért is. Még a kilátás sem utolsó. Időnként aztán vígan integet ismerősöknek, fülig érő szájjal köszön, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.  
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2016. február 28. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 13:09 | Link
Annamari és Maszat, a bernáthegyi

Nati a falulátogatást mára tartogatta, bár szegénynek jó sok időbe tellett, mire magához tért. Még az is megtörtént vele a rellonos hámból kirúgás után, hogy fordított a reggeli rutinja sorrendjén: előbb felöltözött, és utána akart zuhanyozni, úgyhogy elölről kezdhette a műveletet. De kétségkívül megérte ez a buli, mert új embereket ismert meg, még játszottak is, bár kicsit furcsa volt ez a varázstársas neki.
Szerencsére elvileg még nem jutott el Petra, Dominik, és főképp Dávid fülébe az információ, márpedig a rellonos Dávid azért igencsak piszkálta volna, hogy szárnyat bontogatott a kis unikornis-csikócska.
Hát, ja, megvolt a Csermey-testvéreknek a maguk kis szokása, ami azt illeti, egyébként hellyel-közzel össze is tartottak.
Az a bernáthegyi bizony hozzá tartozott, legalábbis úgy döntött, hogy a némileg takarításra szoruló, lelkes és játékos kóbor állat mostantól az övé lesz, mert csak.
- Maszat, nem! Állj, hagyjad szépen békén! – fogta vissza, legalábbis próbálta engedelmességre nevelni. Azért lett Maszat a neve, mert minden méretes dagonyába belement, és eléggé maszatos is volt a jószág. Szó, ami szó, a kanegyednek nem ártott volna egy alapos fürdetés.
- Bocsi, lejöhetsz nyugodtan, nem fog bántani, nem harapós – pillogott fel ártatlanul a kislány a nagylányra, aki a fára menekült Maszat szeretetrohama elől. – Csermey Natália Babett vagyok, Navinéből. És te?
A kicsit kínos csöndet jó lett volna megtörni, bár ebbe a kategóriába Maszat lelkes ugatása nem igen tartozott bele. Remélte, hogy azért kis kedvence nem hozott akkora frászt a másik lányra. Úgy hetvenedik felszólításra a hetvenkedő kutya még hajlandó is volt engedelmeskedni, és letette tomporát a földre. Még így, ülő helyzetében is kevés híján akkora volt az ebadta, mint maga a kislány.
Maszat kutyus
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. február 28. 13:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 14:42 | Link
B a b e t t   é s   M a s z a t

A meglehetősen nagy méretekkel bíró kutyuli nem hajlandó tovább menni, erről meggyőződhet azonnal, amint lekukkant, nem csak a sétálókat meg a szép épületeket bámulja. Sajnos az a stratégia nem válik be, hogy ha nem vesz tudomást róla, majd odébb vándorol. Talán az a fél szendvics lenne ennyire érdekes egyébként, amiről úgy gondolta, hogy majd délután, tanulás közben fogja elpusztítani? El is kezd kotorászni a zsebeiben, és előveszi az alufóliába csomagolt zsemle maradványát, amit az egyik kedves manó csomagolt össze neki hajnalban a konyhában, és kibontja. Felmordul a gyomra az illatára, de ha ezen múlik, hogy továbbra is megtartsa mind a három alapvető dimenzióját, ám legyen.
- Inkább attól félek, hogy kilapít, mert ahogy elnézem, legalább kétszer akkora, mint én. De az sem kizárt, hogy éhes, és csak a sonkás szendvicsem maradéka ilyen érdekes neki. Szóval én ezt most odaadnám neki - ajánlja fel a szendvicset kissé lefele nyújtózva. Ugyan van olyan magasan, hogy még a rellon megtermett kviddicsjátékosainak is lábujjhegyre kellene állni és alaposan kinyújtózni, hogy elérjék az ágat, de ez a legkevesebb. Jól megkapaszkodva jobbjával lelógatja a bal kezét, kicsit még ki is dől oldalra, aztán meg elengedi. A kicsomagolt szendvics aztán szét is esik a földön, de remélhetőleg a kutya ezt nem bánja, hiszen a sonka úgyis sonka marad és mégsem kell átverekednie magát az alufólián sem.
- Hát izé... én még maradnék azért inkább, amíg meg nem eszi. De nem sajátítom ki az ágat, szóval ha kedved, te is feljöhetsz ám. Szép a kilátás, de tényleg, a blöki meg csak nem viszi el a padot - gondolja végig hangosan a másik lehetőséget, majd még odébb is helyezkedik, hogy lehessen látni, hogy tényleg van ám még hely. Bár a pad tényleg kényelmesebb lenne meg biztonságosabb.
- Na jó, inkább mindjárt lemegyek, csak vegyem rá magam. Egyébként örvendek, Babett. Szólíthatlak így, ugye? Szóval a rendhagyó körülmények ellenére örülök. Bakonyi Annamari vagyok az Eridonból - mutatkozik be végre ő is, és rázna kezet is, csak hát kicsit nagy a távolság. Két tenyerén megtámaszkodva vesz aztán egy nagy levegőt, majd még egyet.
- Hogy bírsz egy ekkora kutyával? Borjúnak is elmenne, komolyan tartok tőle, hogy agyonnyom - szólal meg ismét, de azért közben megközelíti már a fa törzsét, hogy aztán lekászálódjon, csak előbb megnézi, hogy is a lesz a legbiztonságosabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 14:58 | Link
Kutyakaland és Annamari Smiley

Nati kínosan elvigyorodott, mert az neki is eszébe juthatott volna, hogy a kutyusok nagy húsimádó lényecskék, és azért neki is volt kajája, amit odaadhatott volna Maszatnak.
- Nem szégyelled magad, Maszat? Te kis kunyerálós… - a kutya bűnbánó szemekkel meredt újdonsült gazdijára, aztán megajándékozta Natit egy méretes kutyaöleléssel, kis híján magával rántva a boszitanoncot.
- Persze, nyugodtan.  Amúgy nem rég fogadtam örökbe, Maszatnak hívják. De pszt, a tesóim, Dominik és Petra meg ne tudják! – tette ajkaira mutatóujját, jelezvén, hogy ez titok akart lenni. – Ők is eridonosak, mint te. Dávid, a nagyobbik bátyám meg rellonos.
Kicsit talán túl őszintének tűnhetett, de nem ártott előre figyelmeztetni a virgonc, és néhanapján igencsak bajkeverő testvérei háztársait, hogy ha esetleg egy vöri ikerpárba, meg egy vörös, hozzá hasonlatos srácba botlanának, akkor azok bizony a Csermey-populáció népes tagjai.
- Nem könnyű megbírni vele, de azon vagyok, hogy megneveljem. Talán Emmus néni és HVH-néni megengedik, hogy megtartsam. Nem tudod, hol vehetnék itt neki való holmikat? Első körben egy pórázra lenne szükségünk, meg hámra. – döntötte oldalra a fejecskéjét Natika, segítségben reménykedve, s abban, hogy talán sikerül lecsalogatnia a nem is annyira bátor főnixlánykát. Pedig bátrabbnak hitte őket, úgy elsőre, legalábbis Petrából és Dominikból kiindulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 28. 17:20 | Link
B a b e t t   é s   M a s z a t

A jóllakott ember boldog ember, rémlik neki valami ilyesféle komoly bölcsesség, és hátha a kutyákra is igaz? A szendvicséről hajlandó lemondani ennek reményében.
- Aranyos... és nagy...on nagy - állapítja meg, miközben alaposan végigméri az ebet. Merjen lemenni? Tényleg barátságosnak tűnik, és épp bűnbánóan pislog a gazdájára, bár, ahogy érti, nem is olyan régen lett a lány a gazdája. Vajon nem csak egy véletlenül elkóborolt egyedről van szó, akit már keresnek a tulajdonosai? Megfordul a fejében a lehetőség, de nem teszi szóvá, mert akkor még talán meg is kellene keresni azokat az embereket, amire neki nem éppen van ideje. Bogolyfalva ugyan nem túl nagy és bernáthegyije sincs minden embernek, ráadásul egy ilyen kutya csak nem sétál egymagában éppen itt, de... ehh, egye fene.
- Oké, lakat a számon. De azért nem kellene körbekérdezni előbb, hogy nem hiányzik-e valakinek? Vagyis hogyha csak most lett a tied, nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ekkora kutya csak úgy sétálna itt, amikor van bestiáriumunk meg minden - sóhajtja, mert érzi, hogy ez lesz a veszte. Mehet gazdit kutatni, amikor tanulnia kellene a vizsgáira, viszont ezzel a napi jó cselekedet is le lenne tudva.
- A tesóid is vörösek, mint te? Azt hiszem, tudom, kikről beszélsz. Másodév, nem? - tér vissza a család témaköréhez. Prefektusként többnyire tudja, legalább látásból, ha amúgy nem is, hogy kicsoda tartozik az Eridonhoz, és természetes vörösből még sincs annyira sok, hogy ne idéződjön az eszébe a nevek hallatán egy vörös hajú lány meg egy fiú, akiknek nem csak a hajszíne hasonlít.
- Van egy állatkereskedés innen nem messze, de a bestiáriumba is benézhetünk - javasolja. Talán tud róla valaki valamit, mondjuk látták már a bestiáriumban, ha valaki helyi a tulajdonosa. Egy ekkora állatnak még csak nem is lehet valami kellemes egy hálókörletben szűkölködni, ha egyáltalán beengedi a házvezető. Nem akar ő semmi jónak elrontója lenni, de ezzel is számolni kell szerinte. Ha prefektusként gondolkodik, nem értékelné például, hogy állandóan nyüsszög egy szerencsétlen állat, mert nem jó neki, vagy hiányolja a korábbi lakhelyét, gazdáit. Közben lassan sikerül meggyőznie magát, hogy nem lesz belőle kutyaeledel, mert a bernáthegyi éppen a szendvicsen nyammog jóízűen, úgyhogy lekászálódik. Beletelik néhány percbe, meg pár szálkába a tenyerében, a végén már inkább ugrik is, aztán leporolja magát.
- Na, mi legyen? - kérdezi csípőre téve a kezét, szeme sarkából időnként a kutyára pillantva. Nem szeretne semmiféle meglepetést tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 28. 22:23 | Link
Vadmacska
Késő estére járt az idő és eléggé hűvös volt ahhoz, hogy bosszankodva, zsebre vágott kézzel vonuljak végig az utcán. Nem igazán úgy alakultak a dolgok ahogy azt terveztem, tekintettel arra, hogy az ikremet nem találtam otthon. Az igazat megvallva rá akartam ijeszteni arra a szerencsétlenre azzal, hogy betoppanok hozzá csak úgy a semmiből, de sajnálatos módon ez a terv eléggé befuccsolt, így választhattam a hotel és a ki tudja meddig kóborlok itt mint valami szellem között. A másodikra esett a választásom és most a faluban kóboroltam. Legalább körbenézek a helyen egy kicsit. Nem sok ember volt kint ilyenkor és ez őszintén szólva kicsit sem lepett meg sőt, nem is érdekelt. A sötét ruházatomnak köszönhetően nem voltam könnyen kiszúrható szóval aki nem szó szerint engem keresett a tekintetével az biztosan nem szúrt ki. Visszajutottam a főútra és azon haladva tovább eljutottam a térre aminek valami fura neve volt. A szökőkút felé sétáltam ezen a lapított kör alakú téren és végül megálltam előtte. Nem volt annyira érdekes hogy két pillantásnál tovább rajta tudjam legeltetni a tekintetem, szóval kerestem egy padot ahová nemsokára le is dobtam magam. Sok mindent számításba vettem mikor felkerestem az én nagy sikerű másik felemet, de azt nem hogy éppenséggel nem találom otthon. A zsebemből előszedtem a gyújtóm meg egy szál cigit és rágyújtottam. Máris egy kicsit jobb lett a kedélyállapotom és sikerült rávennem magam hogy ne gondoljam át újra miért kellene betörjek hozzá, csak hogy kitoljak vele. Még az is lehet, hogy valami védi a házat. Ellenben legalább értesülne róla, hogy van ott valaki. Megért volna egy próbát, de azzal csak többet ártottam volna minthogy hasznom lett volna belőle. Kifújtam a füstöt és felnéztem az égre ahol jó pár csillagot ki tudtam szúrni. A városokban ahol megfordultam nem lehetett ezeket ennyire kivenni, így egy kicsit el is terelődött a gondolatom a testvéremről meg úgy minden másról. Ugyan az eget bámultam, de az éberségem egy kicsit sem lankadt, így fel is tűnt a lépések zaja a közelből és ahogy azt megítéltem, ez a valaki pontosan erre tartott...
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. február 28. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 28. 22:48 | Link
Ren Donovan

A mai napom nem állt másból, mint rohanás. Egy rémálom volt, konkrétan. Futottam jegyzetekért ide, rohantam el vásárolni oda, a gyerekekkel sétáltam, Arwent nyüsztöltem, Palomát fürdettem meg, utána Peggyt és Adriant is, egy szóval a nap végére már azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Ami velem ritkán esett meg, mert hé, kviddicseztem, azért elég jók a reflexeim... De ma este egy kiadós alvás után még beszélgettem pár percet anyáékkal, aztán bezuhantam az ágyamba egy hatalmas, pihentető és hosszú alvásban reménykedve... hát. Nem jött össze, egy órával később már zihálva ültem fel, mint aki rugóra jár.
Egy ideig még feküdtem ott és bámultam a plafonra, de végül csak feladtam, gyorsan felpakoltam a hajamat a fejem tetejére, felkaptam egy fekete pólót, meg farmert hozzá, beleléptem a tornacipőmbe, aztán megállapítva, hogy megint úgy nézek ki, mint egy csontváz, felrántottam a pulcsim és kisettenkedtem a házból. Palomát alig sikerült visszaterelnem a házba. Végül aztán mély levegőket véve indultam, hogy nagyjából kiszellőztessem a fejemet, a Boglyas tér meg ideálisnak tűnt. A környezetemmel különösebben nem törődve dobtam le magam a szökőkút mellett a földre és bámultam a vizébe eltűnődve. Miért nem tudok aludni?
- Fene egye meg... - motyogtam majd inkább a peremnek döntöttem a fejem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 28. 23:03 | Link
Vadmacska

A lépések felé tekintve kiszúrtam valamiféle árnyat, amit nemsokára egy lámpa fényének köszönhetően nem kellett elkönyvelnem ennyinek. Valamiféle nő volt, nem nagyon akartam még ezt se biztosra venni mert a mai férfinak titulált nyápicok háromnegyede is eléggé elüt a régebbi férfiideáltól. Nem is nagyon foglalkoztam vele elvégre nekem aztán semmi közöm hozzá és ha békében marad nem is lesz. A csikket a földre dobtam és éppen eltapostam volna felállva mikor a másik itt tartózkodó személy valamiféle káromkodást produkált. Felvontam a szemöldököm és ennyivel le is tudtam a reá irányuló figyelmemet és eltapostam felkelve a csikket. Megigazítottam magamon a kabátom és zsebre vágtam a kezem, hogyha a másik mégis csak tervezne valamit. Nem voltam barátságosnak mondható a lehető legkevésbé sem zsebre vágott kézzel, de nem igazán érdekelt. Nem éppen az volt a specialitásom hogy jópofizzak bárkinek. A csaj a fejét nekinyomta közben a szökőkút peremének, én meg úgy döntöttem jobb ha elhúzok mielőtt valami drámának vagy monológnak leszek a hallgatósága és köszönöm, de inkább kihagynám. Nem mintha nem érdekelne valakinek a baja, de nem éppen egy full ismeretlené. Elindultam és még az orrom alatt elhordtam a mai fiatalságot mindennek. Még alig esett le a tojáshéj a nemesebbik felükről, de máris hatszáz problémájuk van és ilyen meg olyan bajuk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 28. 23:18 | Link
Mr Mindent jobban tudó punk ribizli

Alig hogy kicsit lehiggadtam volna és elkezdhettem volna kiszellőztetni a fejemet, sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem egyedül vagyok a környéken. Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől. Legjobb lett volna, ha ignorálom a barackba, de végül mégiscsak arra sandítottam. Valami punk lehetett a csávó, vagy emo, vagy ilyesmi, minden esetre látszott rajta a #ihatemylife és az #ihateeverybody, szóval úgy voltam, hogy inkább nem is szólok hozzá, jobb a békesség. Deeee nem, Mr Punk Beach úgy döntött, hogy ő kommentálja a mai fiatalságot, aki szenved és hatszáz baja van.
- Mondja az, akire már kiült a korai depresszió, meg a halálvágy és még nem múlt el harminc. Wow. Mai fiatalság. Taps taps. - jegyeztem meg epésen, mert ha már egyszer ő ilyen megmondóember, kicsit kóstolja meg a saját katyvaszát is. - Javasolni tudok egy öregek otthonát, ahol nyugi van és nem egy iskola követlen közelében elterülő egyetlen lakott települést. Punk ri... - tettem hozzá az utolsó, kedves jelzőt már inkább magamnak, mint neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 28. 23:35 | Link
Vadmacska

A leányzó, mivel a hangja szerencsére megadta a választ a kérdésemre, viszont a beszólása olyan hidegen hagyott, mint az a tény, hogy éppenséggel felhúztam szegény szerencsétlen hatezer problémával rendelkező nőt. Megálltam és felé fordultam, de a tekintetem nem tükrözött semmit. Nem volt sem harag, sem pedig valamiféle szánakozó, sajnálkozó a tekintetem, csak olyan mint mindig, semmitmondó. Nem is szólaltam meg rögtön, inkább vártam egy kicsit hátha még szeretne valamit benyögni, de végül csak a csend maradt közöttünk, már ha nem veszem figyelembe az alapzajokat. Nem húzott fel amit mondott, inkább csak annyit ért el vele, hogy rá kezdtem figyelni. Régebben még a sulis éveim elejénél rendesen helyben hagytam volna, de azóta tanultam némi fegyelmet is. Végeredményben csak szólásra nyitottam a számat és igyekeztem érthetően, lassan és teljesen higgadtan magyarázni neki ami nem volt nehéz.
- Azt hiszem el kell ismernem, hogy van vér a pucádban. - jegyeztem meg. - De csak ennyi és semmi több. Azzal ha jártatod a szádat nem jutsz sehova, szóval kapard fel magad onnan és csinálj valami értelmeset. Mondjuk húzz haza, elvégre ott van a helyed. - mondtam és ennyivel le is tudtam a beszélgetésünket az én részemről. Nem igazán akartam hozzászólni, de most már mindegy. Reméltem ennyivel le is tudtuk a dolgot és mindenki mehet szépen a saját dolgára. Amúgy meg ha nem akarja mások rosszalló megjegyzéseit hallgatni mit keres itt? Azt hitte nem járnak élő és lélegző emberek egy térre? Akkor elég nagyot bakizott az is biztos...
Utoljára módosította:Ren Donovan, 2016. február 28. 23:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 28. 23:54 | Link
Mr "Én Vagyok az apád" punk beach

Nem mondhatnám, hogy különösebben felzaklatott, mert nem ő volt az első ilyen főgyökérzet, akivel találkoztam az életem során. Egyszerűen szerettem volna, ha tudja, hányadán is állunk, ja és hogy ne engem osztogasson, mert én nem ijedek meg a rémes "magányos farkas vagyok és veszélyes" imidzsétől. Az viszont irritált, hogy ott ácsorgott és úgy döntött, hogy ő most az Atya úr isten.
- Neeeeeem kellll iiiiilyen lassan beszélneed, meeeert nem vagyok szeeelllemi fogyatéééééékos. - válaszoltam elé állva tök lazán és összefontam a karjaim a mellkasom előtt. Hú. Tökre Deja Vum van, szerintem apám tartott nekem ilyen szent beszédet még évekkel ezelőtt. Vagy az is lehet, hogy mindjárt azt mondja, hogy együtt fogjuk uralni a galaxist mint apa és fia... nem. Az egy másik sztori. Sh.t!
- Miért, a te helyed hol van? Te is itt ülsz, arany apám. Szóval fogd magad Darth Vader, "I'm your father", mindenki vágja, de én erre nem vagyok vevő... Hess, húzz haza! - biggyesztettem az ajkaim közé a cigarettát, majd leppeltem a két kezemmel, mintha egy rossz szellemet szeretnék elűzni. Hasonló volt a felállás.
- Amúgy sem kell mindent kommentálni, szerintem ezt anyukád kihagyta a nagy betűs kódexből. Az hogy ledobom magam és rágyújtok, még nem jelenti azt, hogy a homlokomra tetováltattam, hogy "Önjelölt pszichológusok számára analízálandó személy". Ki sem férne. Na meg... akkor inkább azt íratnám hogy "Punk ri... kíméljenek". - És ezzel ki is adtam ami a lelkem nyomja, felőlem Ollókezű edward most már oda megy, ahová csak akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. február 29. 00:15 | Link
Vadmacska

Végighallgattam a monológját és alig bírtam megállni, hogy ne jelenjen meg egy gúnyos mosoly az arcomon, de végól sikerült leküzdeni a késztetést. A szövege majdnem olyan volt, mintha ezzel próbálna valamiféle rést ütni az egómon csak sajnálatos módon a szavai leperegtek rólam. Míg magyarázott végigmértem és eldöntöttem hogy fizikailag nem lenne nehéz elintéznem, habár őszintén szólva nem volt hozzá kedvem. A sötét karikák alapján a szeme alatt, illetve azt is figyelembe véve, hogy olyan volt mint valami deszka, már ha azt a vékony típusút értjük amelyik elhajlik egy kis súlytól nem tűnt túlzottan ijesztő jelenségnek, csak mint valami alultáplált és rémálmokkal küszködő szerencsétlennek. Most az egyszer úgy döntöttem még választ is adok neki, hogy mi a fenét keresek itt.
- A haza nálam nem létező dolog, ami pedig a téren való ücsörgésemet illeti az ikertestvéremet várom hogy végre hazatolja azt az átkozott képét. A tetoválással kapcsolatban pedig nem igazán érzem hogy szükségem lenne rá. Túlzottan nagy figyelmet adna nekem és nem bírom ha a pofámat bámulják. - A kezem még mindig ott volt a zsebemben és a testtartásom sem változott, sőt a cigije sem tudott megzavarni.
- Most hogy kitomboltad magad... Gyere meghívlak valamire ha már elsőre belőtted a stílusomat megérdemelsz ennyit és addig sem döglünk itt a nagy semmiben. - mondtam és megfordulva elindultam. Szerencsére azért volt pár hely amit már be tudtam lőni merre van. - Nem kötelező ám, velem jönnöd. - tettem hozzá folytatva az utamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 57 58 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér