Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Renée Blanche

Természetesen aggódik a nőért, és belső nyugtalansága kiül arcára is. Megnyalja ajkait, majd míg Renée beszél, be is szívja azokat. Minden erejével azon van, hogy megértse a másik bonyolult helyzetét; a gyerekdolgot, az öccsét, a közöttük olykor igen zavaros és feszült viszonyt, mégis ott bujkál benne a gyanú, hogy attól még, hogy a nő pont hozzá fordult, még nem akarja megosztani vele a probléma körülményeit. Így pedig ő hogyan segítsen? Munkaköri sajátosság, hogy kérdez, előfordul, hogy ugyanazt a kérdést többször is, árnyalatnyi különbséggel teszi fel, és ha gyanúja támad, egy tapodtat sem mozdul. Akkor sem, ha ez a szemben ülőnek, és néha neki is kényelmetlen. Mindennek a végére akar járni, minden adódó körülményről tudni szeretne, mielőtt bármilyen lépést is tenne az ügyben. Mint más ügyfél esetében, úgy most sem vág Célestine szavaiba, figyelmesen végighallgatja és csak miután teljesen elhalkul, akkor mintegy összegzésképpen fejti ki gondolatait.
- A gyerek Pierre-től van, de nem merted neki elmondani, mert féltél, hogy nem akarja majd. Megszakítottad vele a kapcsolatot, megszültél, Éttien segítségét kérted, végül eljöttél otthonról, hogy rendbe jöjj lelkileg.
Miután az apakérdésre Renée nem válaszolt, a férfi egyértelműnek veszi, hogy beletrafált a névbe, és bár egészen csalódott, hogy a szőke pont annak a fogyatékosnak szült gyereket, érzéseit egy pillanatra sem mutatja. Elvégre nem rá tartozik, és még véletlenül sem szeretne ítélkezőnek tűnni. Merthogy egy pillanatra sem fordul meg fejében, hogy egyébként jó véleménye megváltozzon Célestine-ről.
- És mihez kezdesz most? - kérdezi előredőlve, az asztalán fekvő mappa betört sarkait simítgatva. - Én miben tudok segíteni?
Ha a tanárnő látogatásával csak annyit szeretett volna elérni, hogy a vasárnap délelőtti félreértést tisztázza, akkor minden bizonnyal végeztek, hiszen a hivatalnok elfogadottnak tekinti a magyarázatot. Ha viszont Renée segítségre szorul, akkor még csak most jön a java, ő pedig - ha nem is mondta el elégszer -, mindenben mellette áll, amiben egy jó barát csak tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem érez megkönnyebbülést, hiába mondhatta el mindezt. Mert a teljes igazság még mindig mélyen lapul. Az összegzés eleje hibás ugyan, de minden más igaz. Hagyja, hogy a férfi nyugodtan végigmondja, amit gondol, nem is szól közbe. Nem akar. A végén lévő felajánlás tulajdonképpen megmelengethetné a szívét, de csak egy szomorú mosolyt tud küldeni a másik íriszeibe. Nem tud őszintén köszönetet mondani, nem tud őszintén segítséget kérni. Nem tud őszinte lenni. Egyszerűen csak fél, hogy mit fog szólni Konstantin. Milliónyi érzés kavarog benne, az esze harcol a szívével, ami félelmében meg sem engedte volna, hogy a tanerő idáig jöjjön. De eleget rettegett már mindentől, ideje lenne végre felvenni a kesztyűt. De még korai. Túl korai.
- Nem Pierre-től van a gyerek - lesüti a szemét, ahogy kiejti a száján a szerényke mondatot. Elmondhatjuk, hogy arca a vörös legrendkívülibb és legváltozatosabb árnyalataiban játszik, pulzusa meglódul, ahogy az igazság végre kicsúszik a száján. Bár most veri a fejét képzeletben a falba, hogy képes volt erre, de már mindegy. Most majd nevet fog kérni a férfi, nevet fog követelni, hogy tudja, kitől félt Célestine. De a válasz annyira könnyű és annyira nehéz elmondani! Végül Renée nem vár tovább. Képtelen csak ülni és várni a halálos ítéletét. Hirtelen kel fel, magára rántja a kabátját és megragadja a babakocsit.
- Nézd, nekem mennem kell, én nem... - látszódik arcán a pánik. Nem beszélhetek. Szomorúan néz a férfire, majd nyitja az ajtót és kitolja Fleurt a folyosóra, hogy még egyszer utoljára visszapillantson. Alig bírja kimakogni, amit akar, egyszerűen csak fizikai fájdalom. Lassan hátrál. - Én nem... Én csak... Sajnálom - azzal becsukja az ajtót és menekülőre fogja a dolgot. Képtelen Kolos szemébe nézni, tudva a valódi igazságot. Képtelen rá, nem megy. Olyan gyorsan távozik, mint egy forgószél és meg sem áll a házukig. Hazaérve egyszerűen csak összecsuklik a küszöbön, miután kulcsra zárja a lakásajtót és kitör belőle a sírás. Elrontotta. Mindent elrontott. És fogalma sincs, hogyan hozza rendbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valójában nem is kellett volna gondolkodnia a dolgon. Tudta, hogy az a helyes, ha felajánlja a segítségét, mégis inkább maga ellen viaskodott, természetellenes volt az, amit Manda akart tőle. A hozzá hasonlóknak nem szokott gyere lenni, vagy legalábbis nem sűrűn és itt most nem csak a vérfarkasságról volt szó, ő maga emberalakban sem volt egészen labilis, mégis sokat jelentett neki, hogy az előtte lány, aki már anyuka volt, nyugodt szívvel bízta volna rá a csöppségét. Szerette Lilit, és Mandát is, ez nem képezte vita tárgyát, azt is tudta, hogy Zora megértné, ha néha-néha lelépne. De ő mint apa? A gondolat egy kissé visszás volt, nem ő csinálta, most mégis neki kellene szenvednie vele? Legszívesebben beverte volna a gyerek képét, aki csak úgy szó nélkül itt hagyta. Hogy lehet hoppon hagyni két ilyen szép, törékeny dolgot. Oldalra billentett fejjel figyelte, ahogy Manda kiveszi Lilit a hintából, közelebb lépett hozzájuk és óvatosan végigsimította az ujjával a kislány arcát.
- Senki nem várja, el könyörögj.
Közli mély, bariton hangján, az arcára egy csúfos mosoly kúszik. Ő sem az a fajta, sőt, ha jobban belegondolunk egyik Rellonosnak sem kenyere az, hogy a földön csúszva szégyenüljenek meg, akkor lenne baj, ha Amanda ezt bevállalta volna. Egy pillanat erejéig égnek emeli a tekintetét, beletemeti az arcát a tenyerébe, majd megfogja a lány derekát és elkezdi kihúzni a játszótérről.
- Menjünk haza.
Bólint szigorúan, ennyi friss levegő bőven elég volt mára, az pedig, hogy ezek után miről volt szó kettőjük között, nem tartozik senkire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Janovics Jázmin Laura

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Janovics Jázmin Laura

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 Nem gondolta volna, hogy ez a nap is eljön végül. Most pedig már itt ült a vonaton, egy kényelmesnek mondható fülkében, ahol egyik útitársa az ablaknak dőlve aludt, néha fel-felhorkantva hatalmas süvege alatt, másik éppen kivöröslött orrát fújta a talárja ujjából előbányászott aprócska zsebkendővel. Ő meg csak egyszerűen bámult ki az ablakon, a hegyes-völgyes tájat figyelve, és azon gondolkodott, vajon Viko megkapta már-e üzenetét. Csak ennyit írt:

"Drága kishúgom,
 Egy időre benézek hozzád látogatóba. Ne főzz semmit, készítettem valami ínyencséget.
                                             Kino"
 Nem volt benne biztos, hogy jelenleg akar-e egyáltalán mást írni neki, de egyelőre elég lesz. Talán sikerül mindent időben elrendeznie. Meg amúgy is, testvére most fontos ember, sok mindent csinál. Nem kell még ezzel is foglalkoznia.
 Pedig gondolhatott volna máson is. Esetleg arra, mi folyhat éppen Sheffieldben. Mi történhet a lakásával, munkatársai mit gondolhatnak majd, ha megtudják a hírt. De inkább hagyta.
 Sóhajtott egyet, és a fülke felé belseje felé fordult. A kalapos varázsló serényen hortyogott mellette, míg a náthás boszorkány ismét előbányászta Kornyik Bettina Szellemszerelem könyvét.
 Pár perc és végül Bogolyfalvára érnek. Már épp időben. A nem túl beszédes utazókkal nehezen ment a figyelemelterelés.
 Mikor a vonat lassítani kezdett, magához vette méretes poggyászát és elsőként indult ki a kabinból. A gőzös még meg sem állt teljesen, mikor lelépett a peronra. Egy pillanatra megállt, körülnézett, majd mély levegőt véve elindult... volna, ha meg nem szólítja egy lány. Rosszkor, nagyon.... vagy nem is. Jókor, nagyon jókor szólította meg, hogy kicsit elódázza a kellemetlen tényközléseket, vagy kitérő válaszokat.
 - Az igazság az, hogy nem vagyok idevalósi, de szívesen segítek. Egészen jól tájékozódom. Merre laksz? Talán még útba is esik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Janovics Jázmin Laura

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A szökőkút peremén ücsörögve múlatja az idejét, vagyis a frissen felrúnázott telefonját nyomogatja és lesi meg azokat a nem fogadott SMS-eket vagy hívásokat, amik azalatt az idő alatt futottak be, amíg kvázi bekapcsolni is képtelen volt a készüléket.
Azon felül, hogy a többszöri válasz hiányára néhányan azzal reagáltak, hogy ő micsoda egy ignoráns paraszt, még azt is kénytelen tudomásul venni, hogy bizony valóban, még egy kósza a mágikus interferencián átficcenő hálózat sincs sehol. Pedig a nap első fele azzal telt el, hogy random mászkált a téren meg a főutcán, miközben a telefont tartó kezét a magasba emelte, mint valami 21. századi Oroszlánkirály plakát. Nem lesz ez így jó, valahogy ezt a problémát meg kell majd oldania, az nem létezik, hogy az itt hátralévő éveit az internet teljes hiányában töltse el!
A lelki megrázkódtatásoktól megnyúlt arccal nyomogatja a telefon érintőképernyőjét, húzogatja a hüvelykujját jobbra meg balra. Aztán fogja magát és komoly tizenhét évének minden világfájdalmát egyetlen mozdulatba beleölve elfekszik a peremen, majd a fogai közé veszi a telefon tetejét. Nem harap rá erősen, na még az kéne, hogy elroppantsa az okostelefonját, sírva is fakadna. Csak ő most szenved, szóval csinálja, amihez kedve van, például ezt. Még candy crushozni sem olyan vicces internet nélkül, gyorsan elfogy az az öt élet és így nem tud további életeket kérni az ismerősöktől, kénytelen kivárni a húsz percet.
Az élet szomorú, nem jó most neki lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mesélő

Számára nem létezik most a többi ember, vagyis senki olyan, aki boldogabb nála. Ez pillanatnyilag nem túl nehéz feladat. Valószínűleg a s*gge is befagyna, ha nem lenne a kabátján melegítő bűbáj, így viszont még a hideg kövön feküdve is viszonylag jó a klíma. Na, hát legalább ez.
Néhány percnyi nyugalma és ideje van még elmerülni a teljesen felesleges és céltalan szenvedésbe, ami semmit sem mozdít előre az ég világon, csak jó benne dagonyázni, aztán azonban ruhasusogást hall maga mellől, a szeme sarkából pedig motozást lát. Kiköpi a telefont a szájából (gyakorlatilag csak egyszerűen kiveszi) és zsebre vágja, ahogy megszólítják.
- Csókolom, nem haragszom, van itt elég hely, gondolom. - Megemeli a fejét, a mozdulattól roppan egyet a nyaka, de nem törődik vele, csak szétnéz, hogy tényleg jogos-e a kijelentése. Az. Egyedül ő csak olyan kretén, hogy pad helyett ideül. Meg a néni.
- Jah, hát köszönöm szépen, izé.. - Most erre mit lehet mondani? Ha valami csaj dicsérgetné, azzal tudna mit kezdeni(bár elég hülyén hangzana egy huszonéves nő szájából a "csinos fiatalember" szókapcsolat), de amikor egy idős nő? Na mindegy, úgy fogja fel a dolgot, mint amikor a nagymamája csipkedi az arcát, hogy milyen helyre fiatalember lett, onnan ismerős a hangszín.
Felül a helyén. Egy dolog magában heverészni, más dolog, hogy még az ő léha, henye hozzáállásával is érezni, milyen illetlenség egy közel nyolcvan évvel idősebb mellett tenni ezt.
Reméli, nem most fog szívrohamot kapni, ugyanis elképzelése sincs arról, hogyan kell újraéleszteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mesélő

Ő felvállalja, hogy előítéletes, nincs mit tenni, ez olyasmi berögződés sokaknál, ami nem tudatos, inkább csak az évek azok, amelyet tette róla, hogy az a telefon a zsebébe csusszanjon. Ebből nem következik, hogy rossz ember lenne.
Persze, ettől függetlenül rossz ember.
Vagy legalábbis biztosan nem jó.
Ugyanakkor nem zavartatja magát a társaságtól, nem érez kényszert arra, hogy felálljon és arrébb menjen, csak mert a másiknak sötétebb a bőre. Ha lenne két szemfoga vagy teliholdanként átváltozna farkassá? Már rég a sarkon járna. De a cigányokkal részéről semmi baja nincsen. A bőrszín mégis csak más, mint egy fertőző betegség vagy a tudat, hogy a másik szemében csak a ma esti potenciális vacsora.
- Hát, nem pont egy leányzó, de... sok leányzót lehet rajta nézni. Wifinek hívják és hiányzik.
Képes ezt olyan búskomorsággal és világfájdalommal mondani, mintha tényleg egy lányról lenne szó, aki nemrég összetörte a szívét. Megint az idős nőre pillant a szeme sarkából, aztán a fejével is felé fordul ismét.
- Egyébként meg azért ülök itt, mert halálosan unatkozom. - Legalább azt nem lehet kétségbe vonni, hogy ez a mondata színtiszta őszinteségből fakadt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

William sétál át a téren egy iskolai barna kuvikkal a vállán és közben a nyakát nyújtogatja, mintha keresne valamit. Megáll a szökőkút mellett, visszafordul, pásztázza a terepet. A kuvik békésen szundikál, láthatóan nem érdekli, hogy a tanár miért hozta őt ide. A professzor végre megtalálta, amit keresett, mert célirányosan elindul a padok között az egyik fához, aminek viszonylag alacsonyan van az egyik ága. Óvatosan fölébreszti az állatot, és átköltözteti őt a faágra. A szárnyas érdeklően figyeli és várja a következő utasítást.
Livingstone professzor benyúl a talárja egyik zsebébe, amiből elővesz egy levelet, amit a pálcájával a fához erősít, illetve több kisebb pergamen cetlit, amit szintén kitűz. Újra átfutja a szöveget, hogy biztosan nem felejtett el semmit, majd biccentve egy fél-mosollyal az arcán elindul a kastély felé. Ahogy lép kettőt szemrehányó huhhantást hall.
- Jaj, téged majdnem elfelejtettelek. – mondja pironkodva, és a másik zsebéből egy marék bagolycsemegét vesz elő. A kuvik szeme megcsillan, és izgatottan kezd fészkelődni az érkező lakoma láttán.
- Kérlek, maradj itt, és hozd el nekem a diákok válaszát, cserébe tessék, adok neked egy kis finomságot. – majd a faágra teszi a bagolycsemegét, megcirógatja a madár jobb szárnyát, aki ettől boldogan megborzolja a tollazatát, és kedvesen huhhant még egyet.
William most már nyugodtan visszatérhet az iskolába.

A pergamenen a következő felirat olvasható:

„Kedves játszani vágyók!

A minap elrejtettem három tárgyat az iskola különböző pontján. Nincs nehezebb feladatotok, mint hogy megtaláljátok ezeket, és végül a fán található bagollyal elküldjétek nekem. - Remélem ott lesz a bagoly, próbáltam lekenyerezni egy kis csemegével, de kitudja, hogy az meddig tart ki. Ha nem lenne ott, csak füttyentsetek egyet, azt meghallja, és visszasiet majd hozzátok.
Utatok során különböző dolgokat találhattok majd, lesz, amire szükségetek lesz, és lesz, amire nem. Kaptok majd feladatokat, amiket ha ügyesen oldotok meg, tovább juthattok rejtett területekre, amiknek a segítségével végül rábukkanhattok az elrejtett tárgyakra.
Hagytam itt cetliket, a bátrabbak jegyzetelhetnek a kalandjuk során, és ha elég ügyesek, akkor elég nekik minden helyszínt csak egyszer meglátogatniuk.
Sok sikert, és jó vadászatot kívánok nektek!

Üdv: William Steve Livingstone”

A szöveg alján a következő két feladványt látjátok.

„Egészítsétek ki a talált betűkkel a két nevet, és a leghíresebb műveiket írjátok meg nekem!”

_ Ö _ _ S _ _  és _ _ _ Ö _ _ A _ T _

„Egészítsétek ki a talált számokkal a két dátumot, és dátumokhoz tartozó közös város nevét írjátok meg nekem!” (Bocsánat, ez lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz, de a többi igazán könnyű - Will)

_ _ 5 _ és _ 5 _ _ (Egy kis segítség lehet A múlt árnyainak termében levő egyik emlék.)
És még egy kicsi:

Szép és büszke város vagy te (itt a város neve van), minden joggal,
s bár szenvedtél majd száz évig török uralommal –
Nyáry Pál szégyenére, hogy föladta a várat –
Isten végül magyar kézre adta e szép tájat.

Innen öt felé mehetsz tovább. Merre indulsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mesélő

Se nem bátor, se nem naiv, inkább csak egészségtelenül érdektelen mások véleménye felé, talán azért is van, hogy bár észreveszi a sugdolózást és az elszállingózó embereket, őt ez nem igazán hatja meg.
Jah, látszik a nénin, hogy azt sem tudja mi fán terem a Wifi. Mehh, ő sem, jellemző, itt senki sem tudja, de már kezdi elfogadni a dolgot. Angliában legalább már nem teljesen tudatlanok a mugli technológia iránt legalább a közeli mágustelepüléseken. Az iskola az más, az valószínűleg mindig mindenhol ennyire el van szeparálva - és különben is, azok annyi mágia miatt, amennyivel megszívja magát a kastély, biztosan kisebb managócok is, nehéz lenne megoldani. Mondjuk biztos nem lehetetlen.
- Ó, aha, hát nem igazán hiszek az ilyen... - a két kezével össze-vissza mozdulatokat tesz kifejezve a jóslás "ködös misztériumát".
- Szóval tuti van benne valami, mármint nem tanítanák meg becsülnék nagyra, ha nem lenne... - Na tessék máris kezd magyarázni gyors tempóban, látszik a kifejezésmódjában is, hogy a gondolatai ide-oda csaponganak, ő pedig csak bele-belekap azokba verbálisan.
Arra a szókapcsolatra, hogy "igaz szívű" csak meglepett, kétkedő arccal néz vissza az asszonyra. Okay, bye, akkor neki semmi keresnivalója nincs itt. De érdekességnek azért elmehet.
- És mennyibe kerül?
Az apja kereskedő, igaz, hogy kocsmatulajként alkohollal kereskedett, szóval vendéglátós, de végeredményben mégiscsak kereskedő, neki pedig szintén a vérében van az ilyesmi. Nem is csoda hát, hogy rögtön a valami-valamiért elv az első, amit tisztázna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mesélő

Elsőre ösztönösen tartana ellent a hirtelen mozdulat miatt; egyáltalán nem számított rá ugyanis, hogy egyszer csak megragadják a kezét. Az ember reflexei pedig így működnek, ha valami nem várt történik. Aztán látva, hogy úgy is mindegy már, ellazítja a karját, hogy a nő maga elé vehesse. Hát ki tudja, még az is lehet, hogy mond valami értelmeset, sosem hal meg a remény.
- Hát nem magáról képzelem, csak.. így szokták.
Ingyen jóslás, na persze. Mindenki magából indul ki, így Kornél is ezt teszi. Saját magából kiindulva pedig semmi sincs ingyen, ő például sosem szokott szívességet tenni, annyira nem vitte fel az isten (abban is de jó lenne hinni, de hát nála ateistább embert aligha hordott a föld a hátán) a dolgát, hogy megengedje magának. Sokkal gyanakvóbb egy alak, mint sokan gondolnák, épp ez a tulajdonsága és az előítéletei azok, amik miatt bár ellazul a keze, de a figyelme szorosabb lesz.
Jaajaja, igen, érződik az akcentusom, tök egyértelmű, hogy a nő onnan veszi. Meg jaj, milyen meglepő, hogy jobb a viszonyom az apámmal, mint fiú a férfiéval, végül is csak a családmodellek 90%-a ilyen. Ezt eddig én is meg tudnám csinálni. Az pedig már szemtelenül könnyű blöff, hogy nem távolodnak el tőlem a lányok. Ceh! Egy ilyen sráctól? Még szép, hogy nem! Mintha azt mondaná, hogy "fiatalember, magának barna a haja".
Szóval unottságát és szkepticizmusát igyekezve rejteni hallgatja a cigányasszony szavait, sőt, ha a banya felnéz, olyankor mindig egy félszeg, de kedves mosolyt villant rá. A színészi képességeire legalább nincs panasz.
- Tök úgy hangzik, mintha találkoznék Gandalffal. - "Fiam, vidd ezt a gyűrűt keresztül Középföldén és dobd a vulkánba, blabla. Ez is olyan sablon amúgy, szóval továbbra sem igazán sikerült meggyőzni.
- Blee, ezt muszáj?
Nem lehet rá haragudni a reakciója miatt, annyira tipikusan tizenhét éves; az undora is láthatóan nem kifejezetten az asszony személyének szól, hanem magának annak a ténynek, hogy mégiscsak beleköptek a tenyerébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Táboros játék^^

Elküldtek játszani. De most komolyan.
Még érettségi előtt gondoltam egy utolsó alkalommal meglátogatom Lint itthon, ha már ő sosem jön hozzám, mert lefoglalja a tanítás meg a tetoválás. Amit amúgy tökre megértek. Nos, a Mókus éppen valami kézlenyomatos, láblenyomatos, mindencsupafestékes dologban volt benne egy csapat elsős lánykával. Invitáltak engem is. Jó mókának tűnt, de a zajszint már meghaladta azt, amit még ép ésszel el bírok viselni, ezért sajnos hárítanom kellett a lehetőséget. Amíg viszont Lin befejezi a kézműves óráját és kimosakszik, nekem keresnem kellett valamit, amivel elütöm az időt. A Levita toronyig jutottam, ahol a szfinx valami pultról meg főnökről magyarázott. Úgy tűnik, berozsdásodtam, mert fogalmam sem volt a megoldásról, így lepattantam az ajtóról. Ott kapott el Arslí na Fírinne professzorunk, és propellergyorsasággal elkezdett magyarázni fejtörőről meg táborról meg játékról, meg hogy én a halloweeni játékban is milyen jól szerepeltem két éve, úgyhogy - közben már taszigált is a BCs irányába - tekerjek szépen le a Boglyas térre, és oldjam meg a rejtélyt és különben is tábor. Az ember nem vitatkozik a házvezetőjével, még akkor sem, ha kábé tíz évvel fiatalabbnak néz ki, és egy kék plüssmackóval alszik. (Igen. Tudom. Mindenki tudja.)
Órákon át bolyongtam. Lin már rég végzett, de én meg nagyon belemelegedtem a feladatba, és nem akartam a felénél abbahagyni. Majd kiengesztelem valamivel - döntöttem vállat vonva az órámnak, és folytattam az utamat fel-alá a kastélyban. Ki az a hülye, aki azért felmegy a faluból a kastély második emeletére, hogy azután szétnézzen a bogolyfalvi barlangfürdőben (a néninek elismerésem!), minekutána lebattyog a suli alagsorába, hogy rögtön onnan spurizhasson a boglyas téri telefonfülkéhez? Nem tudjátok? Hát Alex! És nagyon remélem, hogy a többi kis ügyefogyott kalandor is jól beszívta. Oké, hogy néhány évig kerekesszékben ültem, de azért a maradék 15-ben gyalogoltam, mint minden normális ember, és megesküdnék rá, hogy életemben nem jártam még ennyit, mint ma! Köszi az edzést, 'Stone prof!
A számsorozatos példánál, bevallom, szükségem volt némi segítségre, mert gyökér vagyok, és nem sikerült teljesen értelmezni a feladatot, utoljára pedig a szfinx addig nyomatta a szövegét, míg csak rá nem jöttem a feladványra. Most itt állok, hónom alatt az USA államainak mérhetetlenül vastag törvénykönyvével. (Az egyik a fejemre esettek közül. A vörös kötet pont annál az oldalnál nyílt ki, amilyen számú piros kulcs volt nálam. Ez nem lehet véletlen.) Van még két fiolám, az egyikbe a pókhullákat is beleraktam. Meg 7 galleon. Na jó, ezt csak úgy zsebre vágtam a bagolyházban. Ki hagyta volna ott?
A huhogásnak nem, talán inkább csak huhhantásnak nevezhető hangokat kiadó bagoly tényleg vár rám a fán, ahogy Livingstone professzor ígérte. (Egyáltalán ki ez az ember? Nekem nem tanított semmit, az tuti. Biztos valami új tanár tele buzgósággal, hogy megfogja a diákok érdeklődését valahogy. Tábort is szervez, beszarás. Bezzeg én már tavaly elballagtam...)
A már nem emlékszem hol olvasott tanácsra megsimogatom a madár jobb szárnyát, amit valóban üdvözült fejjel fogad. Azután útjára indítom a válaszaimmal, és elhatározom, hogy az áltsuliban skippelt kötelező olvasmányokat előveszem érettségi után...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

 - Macskabagoly utcza... hmm... - ismételte meg a lány szavait, miközben fejben kinyitotta szépen a térképét, és elképzelte Bogolyfalvát. Ha jól emlékszik, kicsit kerülő lesz, sőt... De kit érdekel ilyenkor, mikor amúgy sem szeretne igazán megérkezni céljához!
 - Azt hiszem tudom, merre van, ha gondolod, el is kísérlek - mosolygott rá a lányra, majd pálcáját előhúzva egyet suhintott, mire csomagjai felemelkedtek a földről. Így legalább nem kell a nehéz bőröndöket cipelnie. Amúgy is biztos volt benne, hogy nem fogják ellopni őket, még akkor is, ha mögöttük kullognak. Ez a falu nem a zsebmetszők és tolvajok kincsesbányája, de azért nem árt óvatosnak lenni.
 Szépen körültekintően elengedte a füle mellett a lány kérdését. Meg amúgy is folytatta, úgyhogy nem nagyon kellet neki válaszolnia. Persze, hisz nem is volt biztos abban, meddig marad itt, vagy hogy egyáltalán végül itt maradhat-e. Bár otthon végül tisztáztak mindent, nem maradhatott...
 - A térkép nagyon hasznos, az első pár héten meg pláne. - Koncentrálj a jelenre! - Amúgy nem olyan bonyolult itt a közlekedés, ha belegondolsz, a központból nagyjából bárhova eljuthatsz. Bár azért a sikátorokat én is elkerülném a helyedben.
 Nem szokott ám ilyen beszédes lenni, de hát a szükség nagy úr. Meg amúgy is szimpatikus volt neki az idegen. Valahogy magára emlékeztette, mikor még Dániába került. Bár ő kevésbé volt nyílt, ha jól emlékszik...
 - Amúgy Kinoshi vagyok, de szólíts csak Kinonak - nyújtott kezet a mellette sétálónak, miközben befordultak jobbra. - Hogy tetszik Bogolyfalva? Elég nyugodt, nem?