34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Borostyán Lenke összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Le
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. január 4. 19:42 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin




Olyan furcsa volt ez a mai nap. Szinte sohasem izgulok semmi miatt, azt az elvet vallom, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell, ma még is remegő térdekkel szálltam fel Pesten a vonatra. Jó, lehet, hogy azért remegett a lábam, mert épp egy családi veszekedésből szakadtam ki, és, ha a hozzátartozóim, vagy ismerőseim kérdezték volna, biztosan erre fogom, de belül éreztem, hogy ez most nagyon más. Hiszen ma, életemben először éltem át azt az érzést, hogy szabad és független vagyok. Úgy éreztem magam, mint egy huszonegy éve börtönbe raboskodó fogoly, aki ma szabadul, és minden egyes perccel, minden egyes kilométerrel, amivel távolodtam Budapesttől, ez az érzés erősödött bennem. Térkép segítségével megtaláltam a házamat, a saját házamat. El sem tudom hinni, hogy tényleg az enyém, csakis az enyém. Először féltem, mikor kinyitottam az ajtót, és beléptem. Talán azt vártam, hogy rám szegeződjenek a kérdő, fojtón óvó pillantások, esetleg a házi sárkánnyá változott nagymamát vártam, aki majd rám ripakodik, amiért későn értem haza. De semmi nem volt. A házban béke és csend honolt. Mondhatni az egész napot azzal töltöttem, hogy le-fel járkáltam a házban, minden egyes apró zugát megnéztem, és megállapítottam, hogy a bátyáim, férfi létükre mindent tökéletesen rendeztek be, pontosan az én ízlésemnek megfelelően. Mondjuk a nyakam merném tenni rá, hogy a barátnőik keze is benne van vastagon, különösen a téli kertnél látszik meg nagyon, de igazából ez teljesen lényegtelen. A fő az, hogy eljöhettem otthonról, és végre elkezdhetem élni a saját, önálló életemet.
Az idő annyira elment a felfedezéssel, hogy szinte észre sem vettem, hogy rám esteledett. Gondoltam, nem ünnepelhetném meg mással a szabadságomat, minthogy elmegyek, és szétnézek itt-ott a faluban, ismerkedem egy kicsit a helyiekkel. Szinte biztos voltam benne, hogy a velem egykorúak valamelyik szórakozóhelyen múlatják az időt. Kicsit kirittyentettem magam, amolyan Lenkésen, és elindultam. A térkép alapján a csárda volt közelebb, és mivel nem volt kedvem sokat gyalogolni, ide tértem be. Benyitva az ajtón megcsapott az összetéveszthetetlen kocsmaszag, a különféle italok keveredett bukéja, de most valahogy ez sem zavart, elvégre ünnepelni jöttem, vagy mi fene. Kecsesen a pulthoz suhantam, kiélvezve, hogy a vendégek nyál csorgatva bámulnak végig rajtam, majd körmeimmel dobolva az asztallapon, jeleztem a személyzetnek, hogy rendelnék. Nem kellet sokat ácsorognom, hamar megkaptam a francia konyakomat, mindig is ezzel ajándékoztam meg magam egy-egy jeles alkalomkor. Az asztalok felé fordulva láttam, hogy mindenhol ül valaki, javarészt hobbi alkoholisták, akikhez semmi kedvem sem volt, de a bárszékeknél sem maradhattam, félő volt, hogy valamelyikük esetleg felbátorodik, és be kell látnom nem sok esélyem van ellenük. Mindig is utáltam, ha egy férfira voltam utalva, most viszont úgy tűnik, tényleg nincs más választásom, így hát, az egyik normálisnak tűnő fazon asztalához sétálok, persze kecsesen, kissé megköszörülöm a torkomat, csak, hogy észre vegyen, és minden érzelemtől mentes hangon megszólítom.
-Elnézést, szabad ez a hely?-mutatok a vele szemközti székre. Remélem valami intelligens figurával hozott össze a sors, nem sok kedvem lenne rögtönzött illemtanórát tartani arról, hogyan kell a hölgyekkel viselkedni, mint azt már tettem olyan sokszor. Ma nem, ma ünnepelni akarok, mindenféle bosszúság nélkül.
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2015. január 4. 20:06
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. január 8. 21:31 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin




Nem szokásom megriadni az olyan helyzetektől, ami most épp előállt, hogy egyedül vagyok nő egy társaságban, de tekintve, hogy ez egy csárda, mit ne mondjak, egész merész vállalkozásnak tűnik a mai este. A törzsvendégek kigúvadó, rám tapadó tekintetéből arra következtetek, hogy nem sokszor van hölgy társaságuk, hiszen egyik-másik azt sem tudja, hogyan emelgesse jobban a söröskorsót, hogy a nem létező izomzat végre kidomborodjon a foszlott ingujj alól. Magamban jót nevetek a szánalmas próbálkozáson, majd mielőtt még belekeverednék egy kellemetlen társalgásba, célba veszem az egyik asztalt, ahol egy férfi ül. Megjelenése bizalomgerjesztőbb a többi vendéghez képest, és így, néhány méter távlatából úgy tűnik, nem okozna neki gondot megmondani, hányat mutatok. Sietős, de természetesen kecses léptekkel közelítem meg, majd felteszem gyors, és mindenféle érzelemtől mentes kérdésemet arra vonatkozóan, szabad-e a szemközti hely. Körmeimmel a konyakos pohár szélét karcolgatom, de nem kell sokáig unottan ácsorognom, ugyanis hamar érkezik a válasz, amin egy kicsit meghökkenek. Attól függ, ki kéri hangzik a felelt, egy vigyorral megspékelve. Már ott tartok, hogy hagyom a csudába ezt az egész ünneplést, mély levegőt veszek, hogy elmondjam, ki is vagyok, fejben a másodperc tört része alatt összeáll a tervem: kiosztom, és elhúzok a sunyiba. Aztán egy biccentés jön a férfitől, amely jelzi, hogy helyet foglalhatok. Elgondolkodom, mit is tegyek, elvégre nem azért jöttem ma ide, hogy a már jól begyakorolt illemtan monológomat ledaráljam, végül mégiscsak helyet foglalok. Újabb meglepetés, hogy asztaltársaságom úgy tűnik, beszédes kedvében van: arról érdeklődik, mi járatban vagyok itt, ráadásnak egyedül. Bizalmatlan pillantásokkal méregetem, nem tudom miért, sosem bíztam az idegenekben, pláne nem, ha az ellenkező nemből való volt az illető. Aprót kortyolok a konyakból, ezzel is nyerve némi időt magamnak, majd végül úgy határozok, kihasználom az alkalmat az ismerkedésre, hiszen ki tudja, lehet, szomszédok vagyunk, és, ugyebár a szomszéddal nem árt jóban lenni, de ha nem is lakunk egymás mellett, több, mint valószínű, hogy falubeli, és talán nem egy magának való libaként kéne bevonulnom Bogolyfalva történetébe…
-Ünnepelni jöttem. De látom önnek, akarom mondani, neked sincs társaságod, leszámítva a söröskorsót...
Ez az Lenke, jól csinálod, kinyögtél két kerek mondatot egy ismeretlen férfinek. Ez már haladás!- Biztatom magam, majd egy aprócska mosoly jelenik meg arcomon, ami, bár nem az asztaltársaságomnak szól, mégis van egy olyan érzésem, hogy a magáénak fogja betudni.
-Gyakran megfordulsz itt?
Bukik ki belőlem a kérdés. Hanglejtésemből kivehető, hogy nem túl pozitív a benyomásom a helyről, de legalább a konyak isteni…
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2015. január 8. 21:38
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. január 9. 19:16 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin


Furcsa ez a mai este… Sosem szoktam idegen férfiakkal társalogni, még az ismerősökkel sem igazán, most mégis, szinte első szóra helyet foglalok az asztalnál, és, bár egyik-másik megnyilvánulásomból levehető, hogy idegen nekem ez a szituáció, igyekszem a lehető legfesztelenebbül érezni magam. Nem egyszerű, pláne nem úgy, hogy ez az első igazán szabad estém, mondhatni még sosem jártam ilyen helyen, nem tudom, hogyan is kéne viselkednem. Szerencsére nem vagyok egyedül az érzéssel, ugyanis asztaltársaságom gesztusaiból is az vehető le, ő sem az efféle esték specialistája. Szép páros vagyunk, azt hiszem… Mivel társalogni még mindig jobb, mint kukán bámulni egymást, és az italainkat, ehhez folyamodunk. Természetesen szóba kerül, a miért jöttünk ide téma, és úgy tűnik, megragadja a figyelmét, hogy ünnepelni jöttem. Kérdést is intéz hozzám ezzel kapcsolatban, de mire felocsúdok a mélázásból, már csak a bocsánatkérő mosolyt látom megvillanni az ajkán, aztán elfedi a csárda homálya, majd egy – a vajsörnél kívánatosabb ital társaságában látom újra felbukkanni, újra magammal szemben. Poharát koccintásra emeli, kicsit félénken, de én is hasonlóan teszek. Az üvegek finoman koccannak össze, majd aprót kortyolok a konyakból, elvégre hamar megárt, ha nem vagyok óvatos vele… Türelmesen végighallgatom az ő idejövetelét, és nem kicsit lepődök meg azon, hogy ő is most érkezett Bogolyfalvára. Lassacskán kezd kínossá válni, hogy én még mindig csak némán, meghökkenve ülök, úgyhogy kissé megköszörülöm a torkomat, és egy mély lélegzetvétel után beszélni kezdek.
-Én is, akárcsak te most érkeztem, mondhatni szó szerint… Hivatalban? Csak nem a Minisztériumban dolgozol? Nálam sem túl gyakoriak az efféle görbe esték. Eddig csak és kizárólag a tanulásra koncentráltan, és azt hiszem, kicsit kiöregedtem már ebből…
Az eddigieknél szélesebb mosolyt csillantok meg. Munkahelyéről a tőlem nem megszokott módon kíváncsiskodom, de valamiért nagyon érdekel, hogy hivatal alatt tényleg az MM-et értette-e. Elvégre a család több tagjai is ott tengeti a szorgos hétköznapokat, így nem csoda, ha az átlagosnál nagyobb érdeklődéssel vagyok a munkahelye iránt. Kellemetlenül is érzem magam egy kicsit, és úgy érzem, túl közvetlen vagyok ezzel az ismeretlennel. Ki tudja, talán már a konyak szállt egy kicsit a fejembe, vagy az új hely tényleg változásokkal jár, még nálam is.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. február 2. 16:48 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy



A mai napom sem indult másképp, mint az összes többi, mióta Bogolyfalván élek. Lassan két hónapja már, hogy eljöttem otthonról, azóta furcsa módon a szüleim nem jelentkeztek. Talán most az egyszer végre tényleg komolyan vették a szavaimat, amiket könnyekkel küszködve ordítottam nekik. Furcsa ez a hallgatás, olyan vészjósló. Az egyetlen dolog, ami vigasztal, hogy ezt a címemet nem tudják, és biztos vagyok benne, hogy a bátyáim sem fogják nekik eldalolni, elvégre ők menekítettek ide. Mégis olyan ijesztő. Idejövetelem óta mindig azt várom, hogy mikor toppannak be, mikor jelenik meg a sárkány-nagyi és csípnek meg, hogy ébresztő, és véget ér a gyönyörű álmom az én csodálatos, szabad, független életemről. Épp ezért ma, miközben a pompás pálmaházamban reggeliztem arra az elhatározásra jutottam, hogy ezt így tovább nem folytathatom. Nem kuksolhatok a négy fal között csak azért, mert attól tartok, hogy az utcán majd szembetalálom magam a családom néhány nem kívánatos tagjával. Be kell illeszkednem a felnőtt lét szürke hétköznapjaiba, itt az ideje, hogy elkezdjek dolgozni, és kialakuljon egy normál napirend, mert mióta itt vagyok, az első estét leszámítva jóformán ki se tettem a lábam a házból.
A nagy lelkesedésemet azonban délutánra mintha a szél fújta volna el. Elvégeztem azt a minimális házi munkát, ami volt, de továbbra sem volt kedvem kiruccanni otthonról. Végül addig-addig nyüstöltem magam a tükör előtt, hogy összeszedtem magam, és sétálni indultam. Kilépve a kapun, barna hajzuhatagomba rögvest belekapott a feltámadó, csípős, hideg szél, de ez már nem tudott eltántorítani az elhatározásomtól. Kecses léptekkel szeltem az utcákat, néhol megálltam, hogy bámészkodjam a kirakatban, aztán szerintem még a jó öreg Merlin sem tudná megmondani, hogy a búbánatba keveredtem a vasútra, viszont a ciki az az, hogy azt még én sem tudom, hogyan fogok visszakeveredni a lakásomhoz. A helyzet ugyanis az, hogy sosem volt jó a helyismeretem, de a büszkeségem meg nem engedte, hogy térképpel a kezemben induljak útnak, és egy ceruzával jelölgessem, melyik utcában voltam, stb. Végül jobb megoldás híján arra jutottam, megvárom a legközelebbi vonatot, és megkérdezek egy leszállót, tud-e nekem segíteni haza találni. Lelki szemeim előtt már ott lebegett a kusza helyzet, ahogy odaslattyogok egy idegenhez és felteszem neki a kérdést: Bocsi, ne haragudj, de nem tudnád megmondani merre lakom Alig lesz gáz, ez olyan igazi Lenke-style. Most az egyszer viszont szerencsém volt, a gőzös hamar befutott, én pedig csak ültem, és vártam a kínálkozó alkalmat, hogy lecsaphassak áldozatomra. Végül egy körülbelül velem egy korosztályú lányra esett a választásom, határozottan lépdeltem felé, majd odaérve kicsit megköszörültem a torkomat, és belevágtam.
-Szia, ne haragudj! Tudnál nekem segíteni? Sikeresen eltévedtem, és, háát az a helyzet, hogy nem tudom, hogy merre lakom. Ugye te idevalósi vagy?
Ajkamra derűs mosoly kúszik, próbálom palástolni, mennyire zavarban vagyok, miközben reménykedem, hogy egy falulakóhoz van szerencsém, mert, ha nem, kocoghatok oda valaki máshoz, vagy B verziónak ott van az utcán éjszakázás. Vasúton még sosem aludtam, talán épp itt az ideje, hogy kipróbáljam.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. február 10. 14:32 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy



Ahogy a padon ültem és vártam a vonatot millió-egy gondolat suhant át az agyamon, és szinte kivétel nélkül mindegyik önmarcangoló volt. Az egyik különösképp felhívta magára a figyelmemet, az amelyik azt mondatta ki velem, hogy talán tényleg igazuk van a szüleimnek, tényleg képtelen vagyok az önálló életre, és még most is, huszonegy évesen szükségem van valakire, aki ott áll a hátam mögött és elkészíti az ebédemet, összepakolja a szobám, és lelkesen ül a telefon mellett, hogy, ha netán bajba kerülnék, ahogy most is fel tudjam hívni, és a segítségemre tudjon sietni. Talán tényleg nem nekem találták ki a szabadságot, és épp itt lenne az ideje, hogy megadjam magam, visszaadjam a bátyáimnak a kulcsot, és visszahurcolkodjam a fővárosba, a szüleimhez, bűnbánó kisgyermekként és folytassam azt az életformát, amit eddig. De nem fogom ezt tenni, már csak azért sem, mert pontosan tudom, hogy erre számítanak! Fogadni mernék, hogy tűkön ülve várják a pillanatot, hogy azt vághassák a fejemhez: Én megmondtam kislányom… Egy frászkarikát lesz igazuk, megoldom ezt is, ahogy már sok minden mást az eddigi két hónap alatt. Csak nem lehet ez bonyolultabb, mint a porszívó kezelésének megtanulása… A gőzös végre megérkezik, és vele együtt visszaszáll hozzám a remény, hogy talán az utasok közül valaki tudja, hogy merre is lakom. Határozottan, de persze elegánsan libbenek oda egy lányhoz, és kissé bugyuta módon szegezem neki a kérdést. Sajnos nincs szerencsém, nem idevalósi, ettől függetlenül azonban úgy tűnik, ismeri a környéket, és, ha a sors kedvez nekem, talán útba esik neki a házam hazafelé menet, ergo nem kell egyedül bandukolnom, azon rettegve, hogy nem jegyeztem meg hol kell balra vagy jobbra fordulni, és megint eltévedek.
-Macskabagoly utcza 2.-Jelentem ki nagy bátran a címemet, mert bármennyire is furcsa, ezt azért még tudom. Lassan elindulunk a pályaudvar kijárata felé, és, hogy a hazáig vezető úton ne csak koslassunk egymás mellett, mint a kukák, próbálok társalgást kezdeményezni, bár igaz, ami igaz nem vagyok nagy szószátyár.
-Látogatóba érkeztél a faluba? Én nem rég költöztem ide, nagyjából két hónapja, de egyszerűen nem tudom megjegyezni, hogy hol fordulok le jobbra vagy balra, hogy hazataláljak… És térképpel sétára indulni, nos, hát elég kellemetlen lenne…
Tétován elmosolyodok, remélem neki jobban megy ez a random dumálósdi, mert én, szemmel láthatólag elég béna vagyok benne.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. február 14. 12:04 Ugrás a poszthoz

Valentin nap-Random randi

Maszk,Ruha

Elképedve bámulom az ismeretlen álarcos lányt a tükörben, pedig ez a személy én vagyok. Nem értem magam... Miért is jelentkeztem erre a random randira? Mindig is távolságtartó voltam az ellenkező nemmel, sosem szerettem, ha legyeskedtek körülöttem, és természetesen a valentin nappal is hadilábon állok, vagyis, hogy álltam mostanáig. Mindig kerültem az efajta nyálas, pelenkás angyalkákkal, szívecskékkel, I love you feliratokkal és egymásba tapadt szerelmes párokkal teli rendezvényeket. Mondhatni a gyomrom majd kifordul, ha csak arra gondolok, hogy márpedig most a Fénylő Lelkes Udvara telis tele lesz a felsoroltakkal, és ki tudja még mivel, és én oda fogok menni, ebben a maskarában meg ezzel a nyavalyás lakattal és árgus szemekkel fogom figyelni, hogy ki az a szerencsétlen áldozat, akinek el kell viselnie egy teljes napon át.
Gondolatban már a rendezvényen kóricálok, majd ahogy tekintetem találkozik tükörképem kétsegbeesett szempárjával, belém bújuk a kisördög, aki arra bíztat, hogy ne menjek ki a FLU-ra, és ne csináljam végig ezt az egészet, mert mit szólnának az örző-védő szolgálatot 21 évig teljesítő szülök. Szinte már érzem magamon a rosszalló pillantásaikat, hallom a pap dörmögő hangját, ahogy azt sulykolja belém, hogy nem helyes, amit csinálok, épp ezért megtiltja, hogy odamenjek. Már a gondolattól is iszonyatos dühbe jövök, a kezemben lévő rúzst a tükörnek vágom, még szerencse, hogy kellőképp vastag az üveg, és a lakattal, valamint az arcomat fedő maszkkal elindulok.
Kecses léptekkel szelem az utcákat, céltudatosan megyek, de, hogy a múltkori eltévedős jelenetet megspóroljam magamnak szégyen szemre a táskámba csúsztattam a térképet, biztos, ami biztos.
Végre megérkezem a rendezvény helyszínére, és ironikusan mustrálom, hogy minden, amire szállítottam: angyalkák, szívek, szájon át egymást lélegeztető, szinte már felfaló párok, mind-mind jelen vannak. Sebaj, ezt akkor is végigcsinálom! A díszletről pillantásom a lézengő vendégseregre kúszik, és megnyugtat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki még nem akadt rá a párjára. Kíváncsi pillantásokkal méregetem az álarcosokat, miközbem azon gondolkodom, tényleg szeretném-e megtalálni a nekem szánt lovagot, majd újból elém kúszik a papa képzeletbeli szónoklata, és döntésem sziklaszilárddá válik: akarom! Ajakaimra félszeg mosolyt csalok, és ténylegesen belevágok a keresgélésbe. A ketyere a mellkasomban hevesebben ver egy kicsit, azt hiszem izgulok. Miért is? Jaj, tudom már, mert életem első random-vak randija kezdetét veszi.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. február 28. 16:28 Ugrás a poszthoz

Kinoshi Thaihasy




Mázlim van, de még mekkora. Az ismeretlen lány tud rajtam segíteni… Istenem, hogy mennyire gyűlölöm ezt a szófordulatot: segíteni nekem. De nincs más választásom. Vagy hagyom, hogy kisgyermek módjára hazavezessenek, vagy kóborlok itt a sötét, és egyre jobban kihűlő utcán, ahol bármikor felbukkanhat egy kétes alak, és akkor azt hiszem végem. Sosem voltam olyan, hú de nagyon félős kislány, legalábbis nem mutattam, de tudom, hol vannak a határaim, amiket bármennyire is utálok, nem léphetek át. A hideg is kiráz, ha csak arra gondolok, hogy egyedül kell végigvonulnom ezen az egyelőre ismeretlen terepen. Na azt már nem!
Gondolataim kissé elkalandoznak, de remélem a lánynak nem tűnt fel túlzottan, Pislogok néhányat, végigsimítok enyhén kócos tincseimen és igyekszem a lehető legjobban koncentrálni, elvégre, ha kiszúrja, hogy nem figyelek, akár itt is hagyhat. Brr… A lány be is mutatkozik, Kinonak hívják, azonban a kérdésem, ami arra irányult, mi célból jött Bogolyfalvára megválaszolatlan maradt. Mintha csak elengedte volna a füle mellett. Talán azért történt így, mert rögtön elregéltem, hogy én miért vagyok itt. Megdöbbentő, hogy mennyit fecsegtem ez alatt a rövid idő alatt. Szinte már magamra sem ismerek. Elképzelhető, hogy igaz a mondás, miszerint a városi –jelen esetben falusi- levegő szabaddá tesz. Mióta itt vagyok ezerszer nyitottabbá váltam az emberekkel szemben.
Na, már megint sikerült kizökkennem a jelenből, koncentrálj, Lenke, koncentrálj! Szerencsémre épp akkor kapcsoltam vissza a mellettem sétáló lányhoz, amikor ő egy kérdést tett fel nekem. Kölcsön kenyér visszajár alapon akár semmisnek is vehetném, ahogy ő tette az enyémmel, de akkor némán kullognánk egymás mellett, ami azért elég kínos lenne, és a felém nyújtott kezet nem vehetem semmisnek. Miközben az illemnek megfelelően megszorítom a jobbját bemutatkozom, és elmélázva ugyan, de válaszolok a kérdésére.
-Lenke vagyok. Igazad van, tényleg nyugis, de pont ez kell most nekem a nagyvárosi nyüzsi után… Messze vagyunk még?
Dörzsölöm meg kipirosodott tenyereimet. Remélem a válasz nem, különben előfordulhat, hogy én is a bőröndök sorsára jutok, és lebegtető bűbájjal, jégtömbbe fagyva fogok hazaérni
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 18:16 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Gyűlölöm Pestet, azt hiszem, mindig is utáltam, a szívem mélyén, legbelül. Itt nőttem fel, ide kötnek a gyermekkori emlékeim, de ha ezekre gondolok, más sem jut eszembe, csak a féltő tekintet, a madárka és az aranykalitka esete. Engem ugyanis valahogy így neveltek fel, burokba zárva, szabadságnak álcázott rabságban, ahol látszólag azt tettem, amihez éppen kedvem szottyant, gyakorlatilag azt, amit a szüleim elvártak tőlem. Két évvel ezelőtt úgy hagytam el ezt a várost, hogy soha, de soha többé nem akarom látni, és többet biztosan nem fogok visszajönni, most mégis itt vagyok. Hogy miért? Ember tervez, Isten végez, tartja a mondás. Sajnos a Parfümvarázs csődbe ment Bogolyfalván, nem volt más választásom, el kellett adnom, azonban nem engedhettem meg magamnak azt a megaláztatást, hogy ismét a bátyáimra keljen támaszkodnom, mind anyagilag, mind lelkileg. Megvan nekik a maguk baja, nem kell, hogy még az enyémet is a nyakukba vegyék. Persze, tudják, hogy mi történt az üzlettel, de már csak akkor mondtam el nekik, miután állást szereztem magamnak varázspszichológusként itt Pesten. Nem voltak elragadtatva az ötletemtől, hiszen tudják, hogy ezt a szakot csak amolyan tessék-lássék módra végeztem el, nem akartam a szakmában dolgozni, de mint azt tudjuk, a dolgok nem mindig alakulnak a számításaink szerint, ezt dobta a gép, ezt kell szeretni.
Most telt le nemrég a munkaidőm, és mint már hétköznapokon, kicsit kiszellőztetem a fejem egy kis sétával. Nem mondom, hogy mindezt félelemérzet nélkül teszem, hiszen ki tudja, bármelyik sarkon összetalálkozhatom a szüleimmel, ez a randevú pedig csöppet sem lenne szívderítő számomra. Ki tudja, talán megpróbálnának magukkal ráncigálni, hiszen, ha a faluba utánam jöttek, bármi kitelik tőlük. Mondhatni lapos kúszásban közlekedem, igyekszem észrevétlen maradni, és eljutni így a közeli parkba, hogy a madárcsicsergés segítsen kicsit lecsendesíteni harsogó gondolataimat.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 19:19 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Szó szerint menekülök, mint az üldözött vad, és kívülről talán úgy fest, mintha paranoiás lennék, ha valaki azonban ismerné az életem történetét, megértené, miért vagyok ennyire óvatos és elővigyázatos.  Biztosra veszem, hogy ezt a napot nem úszom meg a kellemetlen találkozó nélkül, mondjuk, igaz, ami igaz, mióta ide járok dolgozni, minden nap így gondoltam. De, ahogy a mondás is tartja, jobb félni, mint megijedni… Ahogy így somfordálok utcáról utcára, egyre jobban kezd bennem erősödni az érzés, hogy valaki figyel és követ. Eleinte megnyugtatom magam azzal, hogy biztosan csak bebeszélem magamnak, és a kutya sem figyel rám, az egyik sarkon azonban már nem bírom tovább, megállok, hogy egy kicsit megnyugodjak, és hogy körül tudjak nézni. Leskelődöm, szerencsére nemhogy a szüleimet, de még ismerős arcot sem látok sehol, némiképp csökken a pulzusszámom, és már indulnék tovább, amikor valaki megragadja a vállam hátulról. Még az ütő is megáll bennem, elsápadok, nagyjából úgy nézek ki, mint egy jóképű hulla. Lábaim megremegnek, még szerencse, hogy a mai nap kivételesen eltekintettem a tűsarkútól, különben most biztosan kibicsaklana a bokám. Sikítani sincs erőm, szemembe könnyek szöknek, és esküdni mernék, hogy itt a világ vége, újra visszatoloncolnak az aranykalitkába, és soha többé nem élvezhetem a megszokott szabadságom.
Lassacskán megfordulok, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy édesapám áll mögöttem. Szerencsére még az én megérzéseim sem tévedhetetlenek, ugyanis nem jó apám, hanem egy sötét paraszt áll a hátam mögött, aki még nem tudja, kivel is húzott ujjat. Miután visszanyerem életerőm és lélekjelenlétem, mély levegőt veszek és minden, ami a csövön, akarom mondani a torkomon kifér, rákiabálom erre az idiótára.
-Mondd, te normális vagy? Vagy teljesen becsavarodtál, mióta nem találkoztunk? Hogy jut eszedbe a nyílt utcán ráhozni a frászt egy nőre? Eszednél vagy, amikor ilyen ostobaságokat művelsz? Mégis hány éves vagy, kettő? Az óvodás gyerekek, de még az a buta projekt-kölyök is értelmesebb volt, mint te vagy! Idióta…
Sarkon fordulok, és már indulok is tovább, semmi kedvem ezzel a lököttel tölteni a délutánomat. Remélem, azért lesz benne annyi férfiasság, hogy utánam jön, és elnézést kér
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 20:08 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Hiányoztál a fenének-Dünnyögöm magamban, nem tudom, vajon meghallotta-e Aaron vagy sem, bár, ahogy ismerem, az effajta megjegyzések mindig elérik a kagylóit, ha akarja, ha nem. Nem is baj, legalább tisztában van vele, hogy csöppet sem volt hiányérzetem a legutóbbi találkozásunk óta. Na jó, ez ebben a formában természetesen nem igaz, lassan kezdem élvezni a találkáinkat, amelyek mindig hatalmas szócsatákban végződnek, persze nem annyira, mint ő, elvégre könnyen az idegeimre tud menni a tahó modorával, amit, ha jól sejtek, külön ezekre az alkalmakra tartalékol.
Igyekszem elhúzni a csíkot, amilyen gyorsan csak lehet, nem sok kedvem van egy ilyen köszöntő után megvívni az aktuális szópárbajt, végétre is most rémisztett halálra, szükségem van a regenerálódásra. Valahol legbelül azért reméltem, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, hanem utánam jön, hogy kiengeszteljen egy kicsit, persze csak az ő neandervölgyi modorában. Nem okoz csalódást, alig távolodom el tőle, már a sarkamban van, és csak úgy sziporkázik, kedvesebbnél kedvesebb megjegyzéseket szúr nekem, úgy látszik, pompás délután elé nézünk mindketten.
-Bocs, hogy nem vagyok felkészülve a hozzád hasonló sötét parasztok meglehetősen furcsa köszönés módjára. A szatírok nem, de hallottál már az emberrablókról, a gyilkosokról, bérgyilkosokról? Nem lepődnék meg, ha nem, elvégre te az ilyesmit mamutcsonttal vagy bunkós bottal intézed, ugye?
Nem lassítok a tempón, de ez úgy látszik, őt egy cseppet sem zavarja, egyfolytában a nyomomban van, és úgy tűnik, meg sem kell magát erőltetnie túlságosan.
-Nem, ezt a hadműveletet kifejezetten neked tartogatom, de a helyedben vigyáznék, nagyon vékony jégen táncolsz!
Rákacsintok egy hamis mosoly kíséretében, s csak most veszem jobban szemügyre, és figyelek fel a pólóján éktelenkedő foltra.
-Nem gondolod, hogy ennyi idős korodra már meg kéne tanulnod használni az evőeszközöket, vagy ha ez nem megy, akkor legalább előkét használni? Vagy netán bölényvadászatról jöttél, és azért nézel ki így?
Bökök a fejemmel a paradicsomfolt felé, igyekszem komoly maradni, de látva esetlenségét, egyre nehezebben tudom visszatartani a nevetést.
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 16. 20:14
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 21:19 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


-Oh, hidd csak el, van olyan személy az életemben, aki simán fogna, és elrabolna a nyílt utcáról, ha tehetné. De persze, hol is érdekel ez téged, neked csak az ócska poénjaid a fontosak, ne is zavartasd magad, fogalmazzunk úgy, hogy megedződtem már…
Legyintek egyet, és ennyivel lezártnak is tekintem a témát. Nincs kedvem a részletekbe belemenni, és mesélni Aaronnek a családom ügyes-bajos dolgairól, egyrészt, mert nem tartozik rá, másrészt, mert úgy sem értené meg a helyzetet, az ízetlen tréfáihoz ezzel kapcsolatosan pedig semmi kedvem. Maradjon meg csak abban a naiv tudatban, hogy túlságosan sok krimit olvasok és élénk a fantáziám, az igazságot meg elég, ha én tudom.
Hamarosan megérkezünk a parkhoz, ahová eredeti tervem szerint egyedül készültem, de ha már úgy hozta a jó (vagy inkább rossz) sors, hogy társaságom is akadt, egye fene, megleszünk a padon valahogy ketten is. Az ülőalkalmatossághoz érve helyet foglalok, és csak most válaszolok a srác tapizós megjegyzésére. Esküszöm, hogy ennek elment a józan esze!
-Merlin mentsen meg attól, hogy ilyen értelemben hozzád kelljen érnem! Mondtam már neked, hogy én nem a bárból összekapart liba kategória vagyok, engem nem veszel le a lábamról az egóddal! Tapizásról itt szó sem volt, ha bekövetkezik a szóban forgó esemény, az kőkemény kínzás lesz számodra, és egyvalamit megígérhetek, nem fogom ismerni a könyörületesség szót! Szóval, jobb, ha nem húzod ki a gyufát!
Előadásom talán még hiteles is lenne, ha nem bujkálna a szám sarkában a mosoly. Hiába, ezzel a fiúval egyszerűen képtelenség komolyan beszélni, nekem legalábbis biztosan.
A téma a foltos pólójára terelődik, és ha most ásványvizet kortyolgatnék, biztosan ráköpném az egészet, ahogy a filmekben szokás nagy meglepődésekkor.
-Még, hogy te főzni? Na, ne hülyíts! Beteg vagy?-Kezemet a homlokára teszem, nincs láza, a félrebeszélést nem lehet erre fogni, de akkor meg mi baja lehet?
Szinte éreztem, hogy a feminista elveimet ma még támadás fogja érni a részéről, s bár tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy jól felhúzzam magam, és valami epéset szóljak vissza, nem tudok uralkodni magamon, rögtön felcsattanok.
-Mondd már meg nekem, hol van az törvénybe iktatva, hogy a házi munkát, vagy speciel a főzést csak és kizárólag a nők végezhetik el? Ti, pasik sem haltok bele, ha időnként fakanalat vagy mosogatórongyot, esetleg porszívót ragadtok, és besegítetek egy kicsit. De nálad ezek a szavak, hogy segítés, házi munka, tisztelet, egyenjogúság nem szerepelnek, ugye?[/b
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 22:23 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


Mindjárt gondolhattam volna, hogy Aaron képtelen komolyan venni bármit is, és hogy halványlila fogalma sincs arról, mikor kell abbahagyni a viccet. Mert most ez az elrablásos történet tényleg nem móka tárgya… Ha csak egyszer lett volna a helyemben anno, megtudná milyen a madár élete az aranykalitkában, és nem űzne tréfát belőle. Ha egyszer jól meg akarnám szívatni, biztosan rávenném, hogy jöjjön el velem a szüleimhez, bemutatnám, mint a kedvesemet, aztán hallgathatná, hogy hány száz fős lagzit, meg hosszú menyasszonyi ruhát, meg mindenféle földi jót terveznek az őseim. Azt hiszem, az összes szál haját egyenként tépdesné ki, de én is! Brrr! Már a feltételezés is borzasztó, hogy még ha csak látszatból is, de egy párként jelenjünk meg valahol. Mondjuk, a képére kíváncsi lennék… Ki tudja, lehet, hogy április elsején megpróbálkozom ezzel a csínytevéssel .
Gondolataim kicsit messzire kalandoztak, de Aaron flörtölő hozzászólását nem tudom figyelmen kívül hagyni.
-Megmutatod? Te? Nekem? Biztos vagy te benne, hogy nekem szántad ezt a mondatot? Úgy gondolod, megengedném, hogy bármit is megmutass? Ugyan kérlek!
Ismét szemeimet forgatom. Eddig abban a hitben éltem, hogy én vagyok a naivabb kettőnk közül, de itt az ideje, hogy rádöbbenjek, a sötét parasztom sokkal ártalmatlanabb, mint azt az elején gondoltam volna.
Sejthettem, hogy tapizásként fogja megélni a lázmérés mozdulatát is, de még mielőtt bármit is reagálhatnék rá, eldob egy mondatot, amin jobban fennakadok, mint ezen.
-Úgy érted, van egy lány az életedben, akinek a kedvéért hajlandó vagy megtanulni még főzni is?
Az őszinte megdöbbenés kiül arcomra, s csak miután kimondtam szavaimat, akkor esik le, hogy ez nagyon is úgy hangzott, mintha féltékeny lennék az állítólagos nőszemélyre. Igyekszem korrigálni, remélem nem szúrt neki nagyon szemet.
-Hogy sikerült elérnie, hogy áldozatot hozz érte? Gondolom, nagy árat kell fizetnie a kedvességedért…
Vannak elképzeléseim arról, hogy mi mindent kell megtennie annak a szerencsétlen libának, aki Aaront választotta, de azt hiszem, az én gondolataim meg sem közelítik a valóságot, ismerve a fiú furcsa modorát.
-Ne haragudj, mindig elfelejtem, hogy barlangból menesztett őskövület vagy! Nem gondolkodtál még azon, hogy itt lenne az ideje felzárkóznod a huszonegyedik századhoz?
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 16. 22:24
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 19. 13:54 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Végre valahára veszi az adást ez a tírpák, és leszáll az emberrablós témáról. Kicsit későn kapcsolt, ez igaz, de ha számításba veszem, hogy ő végtére is egy neandervölgyi ősbunkó, akkor nem is olyan vészes a helyzet. Hiába, meg kell már egyszer szoknom, hogy vénszülék szegény, ráadásnak pasiból van, ergo sokkal, de sokkal lassabban forognak a kerekei.
Teljes mértékig meg vagyok győződve arról, hogy Aaron egy nőfaló, magát a helyi vagányok közé soroló srác, aki minden nőben annyit lát, mint mókus az odvas fából. Épp ezért is bosszantanak annyira, általában igencsak gyengére sikerülő flörtölő megjegyzései, hiszen melyik nőnemű örül annak, ha olcsó húsdarabnak nézik?! Jó, talán a plázamaca-bárliba kategóriába sorolandó hölgyek lelkesednek az ilyesmiért…  Epésnek szánt mondatomra mindössze egy mindentudó pillantást kapok egy néma vigyor kíséretében. A lehető legszigorúbb és leglesújtóbb tekintetet sugárzom felé, hozzáfűznivalóm azonban nincs a dologhoz, hiszen úgy sejtem, hiába is magyaráznám neki, hogy, ha utánam hajítanák inkább elszaladnék, minthogy bármilyen szinten is foglalkozzam vele… Elkényeztették már őt a könnyű nőcskék, és mint ilyet szinte lehetetlenség visszarángatni a valóságba.
Vagy mégsem? Mégiscsak létezik olyan lány, aki a rettenetes modora, egekig szárnyaló egója ellenére el tudja őt viselni olyannyira, hogy a főztjét is megegye? Elképesztő…
-Három? Hallottál már olyasmiről, hogy az egészséges kapcsolatban EGY férfi és EGY nő vesz részt? Esetleg iszlámvallású lennél, és a hárem kialakítására gyúrsz?
Következő mondata végképp fejbe vág. Nem is tudom szó nélkül hagyni, annyira feltornássza a vérnyomásomat.
-Te kitartatod magad egy nővel? És még férfinak mered nevezni magad? Nem gondolod, hogy ez azért már tényleg szánalmas?
Elfordítom róla a tekintetem, annyira felbosszantott, hogy rá sem bírok nézni. Mindig is tudtam, hogy nem tiszteli a nőket, és azok a lányok sem magukat, akik vele kezdenek, de hogy ilyen mélyre süllyedjen, arra nem voltam felkészülve. Miután sikerül kissé lehiggadnom, íriszeimet újra rászegezem, és éppen sikerül elkapnom felmérő pillantását.
-Ugyan már, halvány lila elképzelésed sincs róla, hogy kell ezeket az állatokat elejtened. Fogadni mernék, hogy ezt is a nőd intézi helyetted.-Vetem oda foghegyről, tekintetemből némi megvetés sugárzik.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 17:23 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


Tudom, hogy pontosan azt a reakciót produkálom, amit elvár, jobban mondva, amire számít tőlem, mégis képtelen vagyok uralkodni magamon. Hogy is tudnám magamban tartani a véleményemet, ha egyfolytában a feminizmusomat sértő dolgokkal hozakodik elő? Nem egészen értem a srácot, elvégre maximálisan tisztában van vele, hogy miután elköpi ezeket a megjegyzéseket, irtózatosan kiakadok, elküldöm melegebb éghajlatra, különféle jelzőket aggatok rá, és magamban is elkönyvelem egy idióta sötét parasztnak. Miért éri ez meg neki ennyire? Nem tudna magának valami más, szórakoztatóbb elfoglaltságot találni, mint az én idegeimen való táncolás? Netán mazochista lenne?
Alig fejezem be gondolatbeli eszmefuttatásomat, újabb támadás indul ellenem a részéről. Sosem unja meg?! Most épp egy panaszáradatot kell végighallgatnom tőle, amelynek lényege, hogy szegény, szerencsétlen Aaron a három nő martalékául esett, akik csak kihasználják őt.
-Ha nem tudnám, hogy hogyan is állsz te valójában a nőkkel, most azt hiszem patakokban folynának a könnyeim sanyarú sorsodért, de így, ne haragudj, de egyetlen cseppre se számíts tőlem! Jól teszik ezek a csajok, ha egy kicsit megdolgoztatnak, legalább arra a kis időre férfinak érezheted magad…
Harapom el egy kicsit a mondat végét, és kíváncsian várom a reakcióját, bár nagyjából sejtem, mit is fog mondani.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan is tűrheti el, hogy egy nő kitartsa, ezt tudtára is adom, de olyan szinten megvetem ezt a fajta életmódot, hogy rá sem bírok nézni. Tudom, hogy hírből sem ismeri a megbánást, de abban azért reménykedtem, hogy legalább a legapróbb jelei közül produkál néhányat, és ha csak a kedvemért is, de úgy tesz, mintha legalább egy kicsit szégyellné magát. De Aaron az Aaron, nem tagadja meg magát most sem.
-Épp ezért kéne visszavonulnotok, mert ostobák és kőbunkók vagytok, csak hülyítitek és kihasználjátok a nőket! Egyáltalán nem logikus, hogy a nőre támaszkodsz. A dolog úgy lenne egészséges, hogy egyikőtök sem támaszkodik a másikra, de ezt egy hozzád hasonlónak hiába is magyaráznám, úgy sem értené…
Forgatom meg dühösen a szemeimet. A téma ezután a vadászatra terelődik, illetve arra, hogy biztos vagyok benne, hogy hozzá sem tudna kezdeni a zsákmányszerzéshez, csak a száját jártatja.
-Fogadni!-Húzom ki magam diadalittasan, ajkamon mosoly terül el, szememből a kalandvágy tüze süt. Biztos vagyok a dolgomban, bármi legyen is a tét, állom.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 18:20 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


-Lassan már annyit panaszkodsz, hogy kezdem úgy érezni magam, mintha a rendelésen lennék. Nem tudnád kicsit gatyába rázni magad? Természetesen, ha szükséged van varázspszichológusra, állok rendelkezésedre, de vigyázz, mit kívánsz, mert húzós ám az óradíjam!-Vigyorodom el, bár ez a vigyor inkább a durcás arckifejezésnek szól, amit Aaron produkál. Nagyjából úgy fest, mint az ovi homokozójában a kissrác, akinek lenyúlták a lapátját vagy a vödröcskéjét.
Az iménti mondatom, miszerint legalább akkor férfinek érezheti magát, amikor a nők kegyeiben járhat, nem marad reakció nélkül. Mindjárt sejtettem, hogy valami nagyot fog mondani, és igyekszik úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ő jöjjön ki jól belőle, az én vérnyomásom pedig az egekbe szökjön. Be kell vallanom, utóbbiért nem kell túlzottan megerőltetnie magát, elég, ha eldob pár hímsoviniszta mondatot. Kíváncsiságom határtalan, de nem várakoztat sokáig, azt még nem tudtam eldönteni, hogy szerencsémre vagy szerencsétlenségemre.
-Nem féltelek én benneteket, ehhez megvan az eszetek. Hülyíteni és megszerezni nem nagy kunszt egy nőt általában, viszont megtartani és szeretni, na ahhoz már kell egy értelmi- és érzelmi intelligencia szint, és ez hiányzik sokatokból, ezért váltok sötét parasztokká.
Vigyorodom el ismét. Ez a szófordulat mindig is a madagaszkári kalandunkat juttatja eszembe, amikor ez az idióta magával rántott a mélybe, és annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy eltörte a karját. Állítja, hogy miattam tette, engem védett, na de ki is kérte őt arra, hogy ugorjon fejest a tengerbe a társaságomban?
Visszatérek gyorsan a jelenbe, épp jókor ahhoz, hogy halljam a párkapcsolati eszmefuttatását.
-Nem, azt nem várnám el, tőled pláne nem, hogy megfőzd a vacsit. Merlin mentsen meg tőle! Jobban féltem én a konyhámat attól, hogy a kezeidre bízzam!-Kacagok fel.
Le sem tudná tagadni, mennyire meglepődött azon, hogy rákaptam a fogadás ötletére. Nem tudja, honnan is tudhatná, hogy nagyon szeretek fogadásokat kötni, habár nem egyszer fordult már elő, hogy ráfáztam a dologra. Most viszont biztosra vettem, hogy Aaronnek köze sincs a vadakhoz, ezért nyugodt szívvel álltam rá a dologra, de sejthettem volna, hogy valamivel ki fog bújni alóla…
-Á-á!-Emelem fel a mutatóujjam.-Szirénekről itt szó sem volt, csak mamutról, tigrisről és őzikéről. Amúgy is, vadászatról tárgyalunk, nem horgászatról. És, csak óvatosan azzal a nagy önbizalommal, tudod, a szirének rendelkeznek egy tömény izomból álló uszonnyal, amit ha használnak ellened, nagyon nem jársz jól! Szóval, mikor megyünk őzikére vadászni?
Rákacsintok, ajkamon ismét mosoly jelenik meg, ezt nem fogod megúszni ennyivel!


Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 19:21 Ugrás a poszthoz

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék



-Mi ebben a furcsa? Attól, mert te mindig kihozod belőlem a legrosszabbat, mások nem ennyire elmebetegek, már megbocsáss.-Felnevetek, ezt már nem lehet kibírni fapofával.-És képzeld, férfi pácienseim is vannak, akiknek épp arra van szükségük, hogy valaki, történetesen egy nő jól fejbe vágja őket a kőkemény igazsággal. Itt hangyányi szünetet tartok, ez a fél perces néma csend jár azoknak a pasiknak, akik bemerészkednek hozzám. Persze, őket nem kínzom annyira, mint amennyire Aaront próbálom, de erről neki nem kell tudnia.
- Mondjuk, igaz, ami igaz, elsőre nekem is meglepő volt anno, hogy értesz a régiségekhez, aztán eszembe jutott, hogy te végétére is a Neander-völgyből jöttél, nem csoda, hogy képen vagy az elmúlt korokkal.-Dobom oda neki a mondatot némi élccel a hangomban, ha már egymás foglalkozását szekáljuk, ne maradjon ki ő sem a jóból.
-Honnan tudod, hogy nincs? Elég sok idő telt el a legutóbbi találkozásunk óta!-Mosolyodom el, és igyekszem elbizonytalanítani a srácot. Igaza van, tényleg nincs senkim, az utóbbi időben nem igazán volt időm arra, hogy párt keresgéljek magamnak, költözés, üzletvezetés, csőd, álláskeresés, ésatöbbi, ezek nem épp a legmegfelelőbb körülmények arra, hogy az ember összefusson élete szerelmével. Mondjuk, nem is nagyon keresgéltem, ez is igaz. Mindegy, a lényeg, hogy megingassam Aaront, borzasztóan zavar, hogy nyitott könyv vagyok előtte.
A téma a főzőtanfolyamra terelődik, és persze arra, hogy én biztosan nem bíznám rá a konyhámat. Az ki van zárva! Egy tea megfőzését se hagynám neki, nem hogy egy komplett ebédét, Isten ments, nincs annyi varázsló Bogolyfalván és környékén, hogy el tudnák oltani azt a tüzet, amit Aaron összeszerencsétlenkedne.
-Rendben, főzhetsz nekem valamit, de csak és kizárólag úgy, hogy közben minden mozdulatodat figyelni fogom!  Még a végén ételmérgezés címen elteszel láb alól, kitelik tőled, tudom nagyon jól!
Vigyorodom el ismét, már némi komolyság azért felfedezhető a mondatomban. Tényleg jobban féltem az életem attól, hogy csak úgy, biztonsági óvintézkedések nélkül megkóstoljam a főztjét.
-Lehet, hogy finomabbak, de veszélyesebbek is! Ha jól tudom, a legutóbbi találkozáskor eltörted a karod egy szirén miatt. Hiányzik ez neked megint?
Néz a fiúra, mindentudó pillantással.
-Hogy mit csináltál? Rám hajtottál? Ezt nevezed te annak? Én ezt még gyenge próbálkozásnak sem hívnám.-Itt megállok, egy félpillanatnyi szünetet tartok, csak azért, hogy fel tudja fogni, nálam ez édes kevés, még akkor is, ha csak poénnak szánta.-És igen, megyünk! Ne aggódj, nem jelentek vetélytársat számodra, az identitásommal minden a legnagyobb rendben. Csak épp szeretném látni, hogy azzal a modorral, stílussal és dumával, amivel engem kitüntetsz, hány nőt tudnál meghódítani. Én választhatok helyet, pompás! Itt, Pesten a közelben van egy remek szórakozóhely. Ott aztán megmutathatod, mit is tudsz valójában!
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 20. 19:29
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. április 2. 19:02 Ugrás a poszthoz

Gwen | Kora esti órák


Öltözék

Találkozót beszéltem meg ma kora estére Gwennel, a Parfümvarázs alkalmazottjával, vagyis régi alkalmazottjával. Furcsa, hogy nincs többé a kicsi rózsaszín boltocska, hiába telt el már jó néhány hét azóta, még mindig nem tudom felfogni, hogy csődbe ment. Pedig az elején annyira flottul ment minden, és én naiv kislány módjára azt hittem, ez mindig így lesz. Lám, minden nap tanul az ember valamit… Igaz, azóta nem tétlenkedtem, elkezdtem varázspszichológusként dolgozni Pesten az ispotályban, és a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy tetszik is, amit csinálok, pedig anno csak azért szereztem meg ezt a képesítést, hogy a sárkány-nagyi, és a szüleim leszálljanak rólam, elvégre ez egy diploma, így én sem lógok ki a sorból.
Talán ennek a meglepő szimpátiának köszönhető, hogy egészen idáig nem volt alkalmam rá, hogy felkeressem a szőke lányt, és a neki járó végkielégítést átadjam. Nem tudom, eszében volt-e az egyáltalán, hogy én ilyesmivel tartozom neki, mindenesetre én borzasztóan kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire elhúzódott ez az egész. Nem mertem nyilvános helyre hívni, hogy átadjam neki a borítékot, tekintettel a jelenlegi helyzetre, ami most a kastélyban és a faluban egyaránt van. A minisztériumnál ugyanis betelt a pohár, és ideküldték a kopóikat szaglászni, ergo most mindenki gyanús, most mindenkit megfigyelnek. Nem igazán venné ki jól magát, ha mondjuk a teaházban bonyolítanánk le ezt a teljesen tisztességes üzletet. Még a végén azt hinnék, kenőpénzt adok Gwennek, hogy hallgasson ügyes-bajos dolgaimról, pedig erről aztán szó sincsen. Aztán szépen lecsuknának bennünket, elkoboznák a pálcánkat, és hűvösre tennének mindkettőnket, aztán lenne miről írnia az iskolai pletykalapnak. Jut eszembe, azért a paparazzi fotóért, ami a különszámban megjelent, még el kell kapnom a felelőst…
De ez most mindegy is. Sietős léptekkel igyekszem a kis tavacskához, ez viszonylag csendes környék, talán itt nem kerülünk bajba.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. április 3. 19:08 Ugrás a poszthoz

Gwen | Kora esti órák


Öltözék


Teljesen belefeledkezem a felügyelőkről szövődő gondolataimba. Nem igazán tudom hova tenni az ittlétüket, szerintem inkább csak megzavarják az eddig viszonylagosan jól működő rendszert, de a minisztérium biztosan jobban ért a dolgához, mint én. Egy a lényeg, nem kerülhetek összetűzésbe velük, mert a családom, különösen édesapám szorosan kötődik az MMM-hez, már csak az hiányozna, hogy valami szabálytalanságot kövessek el, bezsuppoljanak, és anyáéknak kelljen óvadékot fizetni értem. Azt hiszem, az életben soha többé nem szabadulnék meg tőlük, visszaköltöztetnének Pestre, és már csak szép emlék maradna a szabad, önálló élet. Brr! Még a hideg is kiráz, ha csak erre gondolok!
Saját eszmefuttatásomtól libabőrösen, és elkomorult arccal érkezem a kis tavacskához, ahol már Gwen vár rám türelmesen. Remélem, nem várakoztattam nagyon meg, nem szokásom késni, neki azonban annál inkább, habár a munkába általában mindig pontosan érkezett. Meg is lepődöm egy kicsit, s ez meg is látszik rajtam, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja sértésnek venni.
-Szia!--fogadom a köszönését, majd helyet foglalok mellette, és köntörfalazás nélkül vágok bele a mondókámba.
-Ne haragudj, hogy eltűntem az utóbbi időben, és az üzlet csődbe menése óta nem is írtam neked, csak tudod lefoglalt az álláskeresés, illetve az önsajnálat. Remélem, minden rendben van veled. Most viszont azért hívtalak ide, hogy lerójam a tartozásomat.
A táskámból előhúzom a fehér borítékot, és a lány felé nyújtom. Egész csinos kis összeg van benne, milliárdos persze nem lesz belőle, de el lehet belőle éldegélni egy kis ideig.
-Ne haragudj, hogy ezt ilyen titokzatosan intézem, de tekintve, hogy a falu és a kastély is hemzseg a felügyelőktől, nem akartam nyilvános helyen odaadni a végkielégítésed. Még a végén illegális ügylettel gyanúsítottak volna meg bennünket, és gondolom neked sem hiányzik egy kihallgatás az őrszobán, meg a többi hercehurca.
Sejtelmesen elvigyorodom, hallottam azért ezt-azt a lány dolgairól, persze nem sokat, de azért Bogolyfalván teljesen titokban nem marad semmi sem.
-És mik a terveid a jövőre nézve? Maradsz a faluban, esetleg új vizekre evezel?
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. április 3. 19:09
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 16:47 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Én megesküszöm a világ minden kincsére, hogy nem vagyok normális. Oké, tudom, sokaknak ez nem volt újdonság, de magam előtt azért mégiscsak elég kellemetlen ezt beismerni. Hogy miért mondom, illetve gondolom most ezt? Az ispotályban felvetődött az ötlet, hogy egyvalakit a varázspszichológusok közül elküldenek egy tíz napos továbbfejlesztési kurzusra Csehországba, ahol speciális esetekkel foglalkozhat, és mint ilyen, nagy előrelépést jelent szakmai körökben. Túlzottan nem voltam oda először az ötletért, eszembe sem jutott megpályázni ezt a lehetőséget, hiszen úgy véltem, jól elvagyok jelenleg Budapesten, nincs szükségem egy ilyen kalandra. Majd talán egyszer... Aztán hogy, hogy nem, a fülembe jutott, hogy az én Sötét Parasztom épp Csehországban van, ki tudja, mi okból, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én, mint akinek az eszét elvették, roham tempóban fogtam hozzá a prezentációm összeállításához, és a leadási határidő előtt fél órával a főnököm orra elé csúsztattam, hozzáteszem utolsóként. Hogy miért gondoltam meg magam ilyen hirtelen? A leghalványabb fogalmam sincs. Egyszerűen csak azt érzem, hogy muszáj utána mennem, muszáj látnom őt, muszáj beszélnem vele. Hiányzik. Hiányzik a furcsa modora, egy-egy elejtett mondata, még az is, hogy az idegeimre menjen. Nem, nem szerettem belé, egyszerűen csak úgy érzem, szükségem van rá. Persze, ezt sosem vallanám be neki, inkább harapnám ketté a saját nyelvemet. Lényeg a lényeg, a főni az én pályázatomat ítélte a legjobbnak, és egy széles mosoly keretében közölte velem, hogy pakolhatok a bőröndömbe, ugyanis holnapután indulok.
Ez két napja történt. Pontban tízkor a megbeszélt helyen voltam, és egy zsupszkulcs segítségével landoltam, igazából fogalmam sincs hol. Ez így jól hangzik, ugye? Amikor közölték velem, hogy ide jöhetek, annyira be voltam sózva, hogy nem figyeltem oda a helyszínre, szóval most itt vagyok, mindössze annyi információval a tarsolyomban, hogy valahol Csehországban leledzek. Némán sétálok, magam után húzva a bőröndömet. Ha valaki kívülről lát, szememből némi kétségbeesést olvashat ki, ami nem csoda, hiszen a nyelvet nem beszélem, a papír, ami a szálláshelyem pontos nevét és címét tartalmazza valahol a táskám legalján van. Valamiféle csodára várok azt hiszem, vagy legalábbis arra, hogy megjelenjen az én Dark Peasant-om, és kihúzzon a csávából. De arra, hogy ez bekövetkezik, azt hiszem, mikroszkópikusan kicsi az esély...
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 18:08 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék

Az elveszettség érzése egyre jobban fokozódott bennem, és nem gyakran fordul meg a fejemben a sírás, most mégis egyre jobban érlelődött bennem egy jó alapos női hiszti. Ilyenkor az emberek általában mindenkit hibáztatnak, a főnököt, a kollegákat, még a követ is, ami esetlegesen az útjukba akadt, de magukat nem. Én nem ezek közé az embertípusok közé vagyok sorolható, amint a példa is mutatja, ugyanis némán dohogok magamban, és egyszerűen nem tudom felfogni épp ésszel, hogy ennyire kelkótya vagyok.
Mindeközben persze ott motoszkál bennem a kérdés, vajon Aaron hol lehet, egyáltalán a közelemben van-e. Mondjuk, ami azt illeti, igen kicsi a valószínűsége, hogy épp most legyen itt dolga, ahol én vagyok. Kétségbeesve kódorgok az utcán, ami eléggé kihalt, ki tudja, talán munkában vannak az emberek, elvégre a délelőtti órákban az átlag ember nem a városban nézelődik. Vonszolom magam után a bőröndömet, hangosan kattognak a kerekek az elcsépelt macskakövön, amikor egyszer csak ismerős figura toppan elém. Ámulatomban azt sem veszem észre, hogy táskám hatalmas puffanással ér földet, és hogy a kofferem füle is kicsúszott a kezemből. Nem számítanak ezek most. Elvégre az ismerős hang, ami megüti a fülemet nem máshoz tartozik, mint Sötét Paraszthoz. Ez egyszerűen lehetetlen...Kicsit megrázom magam, végétre is itt az ideje, hogy összeszedjem magam, nem feltétlenül kéne, hogy észrevegye (ha eddig nem tette volna meg), hogy mennyire is örülök annak, hogy látom.
-Bort iszol, és vizet prédikálsz?-Nézek rá felvont szemöldökkel.-Csak azt ne akard velem megetetni, hogy minden vágyad az volt, hogy találkozz velem!
Pillantásom kétkedő irányába, nem hiszem, hogy pont ezt kívánta volna a jó tündértől, ha összefutott volna vele. Igyekszem hozni a formám, amit már megszokhatott tőlem, de azért látszik rajtam, hogy örülök annak, hogy egymásba botlottunk.
-És mi járatban itt, Csehországban?-Teszem fel ártatlanul a kérdést, megjátszva a buta lányt, aki semmiről nem tud. Miközben a válaszát várom igyekszem észrevétlenül felszedegetni az imént elejtett cuccaimat.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 19:41 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Azt hiszem, előbb kéne gondolkodnom, mint beszélnem, legalábbis, ha Aaronnel társalgok. Most ugyanis sikerült lebuktatnom magam, a napnál is világosabb számára, hogy éppen rá gondoltam. Talán nincs annyira szemfüles, hogy összeálljon neki a kép, hogy pont rá gondoltam, és pont Csehországban, azaz, hogy már a találkozásunk előtt tudtam, hogy most itt tengeti a mindennapjait. Reménykedem, hátha nem szúrt szemet neki, ha mégis, majd kimentem magam valahogy.
-Igen, túl nyugodtak voltak a mindennapjaim...-Válaszolok a feltett kérdésere.-Oh, kérlek, ne keverj össze magaddal. Tudom, hogy nagy hatással vagyok az életedre, hiszen a buta plázamacák után vérpezsdítő normál nővel is társalogni, ebből kifolyólag gyakran vagyok eszedben, ne is tagadd!-Vigyorodom el szélesen. Tudom már, mi hiányzott nekem: az ilyesfajta szócsatáinkat azt hiszem, semmiért nem cserélném el, habár néha nagyon az idegeimre tud menni a pimaszságával. Ahogy most is. Miközben a bőröndömet és a táskámat halászom fel a földről, az arcát kémlelem, amin a segítségnyújtás gondolatának szikráját sem látom. Felmérgelem magam rajta, de haragom csak egy pillanatig tart, kár lenne szóvá tenni, ez egy olyasfajta vita köztünk, amivel sosem fogunk dűlőre jutni.
-Elhiheted, nekem valahogy kevésbé tetszenek a bosszantásaid, legalábbis az adott pillanatban. Nem egy találkozásunkkor éreztem azt, hogy jól se... akarom mondani fenékbe billentenélek, de utólag visszagondolva, tényleg szórakoztató majdnem minden találkozásunk...
Vigyorodom el szélesen, majd miután már stabilan tartom a kezemben a holmiaimat, előadom az ártatlan lányt, aki semmit nem tud a fiú életéről. Úgy tűnik, sikeres volt a produkcióm, nem sejt semmit, és lelkesen beszél arról, hogy ő bizony egy ideje már itt él, illetve, hogy egy darabig itt él.
-És miért döntöttél úgy, hogy elhagyod Magyarországot? Muszáj volt menned, mert felcsípted valami kigyúrt állat nőjét, és halálos fenyegetést kaptál, vagy úgy gondoltad, a magyar bárok és lányok már nem tartogatnak meglepetést számodra, ezért a cseheknél próbálkozol?-Egy pillanatnyi szünetet tartok, majd válaszolok a fel nem tett kérdésre.-Én? Igen, hosszú sztori... Hmm, kávé, az most jól esne. Van a közelben egy kávéház, gyorsbüfé, bármi?
Érdeklődöm, miközben már a környéket pásztázom. Ennyi tatyóval nincs sok kedvem a hosszú sétához, remélem, nem kerül rá sor.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 20:56 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Mindjárt gondoltam, hogy ennyi lesz az össz, amit le fogsz szűrni a mondókámból...-Mosolyodom el lemondóan. Hiába, neki mindig is csak az maradt meg abból, amit eldaráltam neki, ami az egoját, a saját magáról kialakított képet növeli, megerősíti. Van, ami sosem változik, azt hiszem, Aaronnél ez egy ilyen dolog.
A vigyorból hirtelen komolyra forduló arcvonást és tekintetet azonban nem tudom hova tenni. Furcsán ejti a szavait, De még milyen nagy hatással, érződik, ez most nem az a megszokott, egoista, minden nő az enyém, azt kapok meg, akit csak akarok srác hangja, hanem valami egészen más. Időm azonban nincs túl sok arra, hogy elfilozofálgassak egyetlen mondatán, ezért elraktározom magamban, és később visszatérek rá. A pillantását mindenesetre állom, habár egy kicsit belepirulok, nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Amint elfordítja tekintetét, és zavartan a hajába túr, én is babrálok egy kicist a tincseimmel, kell valami pótcselekvés, ami oldja ezt a furcsa, szokatlan légkört.
Szerencsére Aaron hamar a helyzet magaslatára áll, és sajátos modorával megtöri a csendet. Nem bírom ki, hogy ne nevessek fel. Még, hogy én az ő fenekét fogdossam, ez még... Sosem gondoltam ilyesmire!
-Ki beszélt itt arról, hogy akárcsak egy ujjal is hozzáérnék a hátsó fertályadhoz? Én csak és kizárólag arra gondoltam, hogy úgy igényesen fencin rugnálak egy-egy megnyilvánulásodért, mint például amilyen ez is. A bálványozásodat meghagyom a lotyóidnak, ha nem bánod!
Rákacsintok, majd a témát a csehországi tartózkodására terelem. Mimikáján is látszik miközben válaszol, hogy kényes neki erről beszélni, hisz állkapcsán szinte pattanásig feszül a bőr.
-Értelek.-Bólintok, úgy érzem, nem most van itt annak az ideje, hogy ezt a kérdést boncolgassuk, talán majd máskor visszatérünk rá.
A kávét emlegetve hamar elhatározásra jutunk, és szerencsére a hosszú sétát is sikerül megúsznom, ugyanis a közelünkben épp van egy kávéház. Meglepődök, amikor a bőröndöm után kap, és elveszi tőlem, de azért kihangsúlyozza, ennek semmi köze ahhoz, hogy illemtudó lenne velem csak azért, mert nőből vagyok. Nem szólok egy szót sem, nehogy meggondolja magát, és tovább kelljen vacakolnom a kofferral, de azért egy elégedett mosoly feltűnik vonásaimon.
A kávézóba hamar megérkezünk, szerencsére nincs dömping, így hely akad bőven. Az egyik, beljebb eső asztalt célozzuk meg, s miután mindketten helyet foglaltunk, belekezdek a mesélésbe.
-Szóval, az imént azt mondtam, hosszú és bonyolult az idejövetelem története. Kezdjük ott, hogy fogalmam sincs, hol vagyok...
Nagyjából eddig jutok a sztorival, ugyanis megérkezik a pincér, várva, hogy leadjuk a rendelésünket. Mivel még nem tudom eldönteni, hogyan is kérem a kávémat, nálam ez ugyanis mindig változó, ezért a srácra pillantok, hátha neki van határozott elképzelése.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 3. 22:40 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Csak, ha az egodról, és annak növeléséről van szó!-Vigasztalom, bár lehet, hogy hangyányi gúny is felfedezhető a hangomban, de természetesen pont csak annyi, hogy ne sértsem meg vele a srácot. Mondjuk, van egy olyan érzésem, hogy ha meg akarnám bántani, tényleg meg kéne erőltetnem magam, tekintve, hogy a mi nyugodtnak, idillinek és harmonikusnak cseppet sem mondható viszonyunk másból sem áll, csak a szájkaratéból, lehet, hogy fel sem tűnne neki, ha valamelyik beszólásomat komolyan gondolnám. Megérne egyszer egy misét, hogy mindketten levegyük a külvilág és az egymás felé mutatott álarcunkat, és komolyan elbeszélgessünk valamiről, de ez a beszélgetés azt hiszem még várat magára. Pláne, hogy Aaron épp azt elemzi, mennyire furcsán hatna, ha itt a nyílt utcán állnék neki a fenékbe rúgásnak, valamint az előbbi megjegyzésemhez hozzáfűzi, hogy egyszer igazán bálványozhatnám én is.
-Naná, hogy csípnéd a szegény, szerencsétlen áldozat szerepét, akit egy nő csak úgy, minden ok nélkül rugdos az utcán. Még a végén elkezdenél hangosan jajveszékelni, és mire én észbe kapnék, már egy zárkában ücsörögnék fizikai bántalmazásért!-Színlelek felháborodást, majd folytatom.-Talán, majd ha sikerül elsajátítanod a hölgyekkel való inteligens bánásmód minden fortélyát, akkor tárgyalhatunk a csodálatomról feléd nézve..
Könnyen beszélek, elvégre ahogy ismerem, ez sosem fog bekövetkezni, legalábbis egyhamar biztos nem, szóval egészen nyugodtan elodázhatom a bálványozását.
Gyorsan letudjuk a miért van Csehországban témát, és hamarosan megérkezünk a kávézóba, ahol a pincér sem várat soká magára, s habár félbeszakítja idejövetelem történetét, nem időzik sokat az asztalunknál, így már tudom is folytatni.
-Az egész úgy kezdődött, hogy a főnök nem is olyan régen felvetette, hogy a varázspszichológusoknak az ispotályból lehetőségük van egy csehországi tíz napos továbbképzési kurzuson részt venni, ahol különleges esetekkel foglalkozhatnak. Ez természetesen szamailag nagy előrelépést jelent. Én eleinte nem foglalkoztam ezzel az egésszel, eszem ágában nem volt Csehországba utazni, majd valami indíttatásból az utolsó pillanatban meggondoltam magam, alig pár óra alatt megírtam a páylázatot, és a leadási határidő előtt fél órával a főnököm orra elé csúsztattam. Két napja pedig bejelentette, hogy a döntése alapján én jöhetek ide. Gyorsan összepakoltam, már amennyire egy nő gyorsan tud pakolni egy utazásra, és ma délelőtt egy zsupszkulcs segítségével megérkeztem.
Remélem nem zúdítottam rá túl sok információt egyszerre. Idő közben megérkezett a rendelésünk, a két kapucsínó és a két süti is. Nagyot kortyolok az italból, rámfért már.
-Ja, és ami a legszebb az egészben, hogy nem tudom, hol van a szállásom, és azt sem tudom, mikor foglalhatom el, vagy hogy miképpen jutok majd haza. Szép kilátások, ugye?
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 5. 20:44 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


Most az egyszer tényleg vigasztalni akartam, végétre is mégsem hagyhatom, hogy elsüllyedjen az önsajnálatban, amiért nagyjából kiismerhetővé vált az egoizmusa kapcsán. Nem mintha túlzott jelét mutatná, hogy erre készülne, de a biztonság kedvéért nem ártott meg neki ez a pár kedves szó tőlem, főleg úgy, hogy nem nagyon szoktuk egymást elhalmozni az ilyesmikkel.
Nem számítottam rá, hogy a jajveszékelés emlegetése ekkora felháborodást vált majd ki belőle, bár sejthettem volna, hisz köztünk ez mindig is vékony jégnek számított: férfi és nő viszonya, ki is az igazi férfi, mi várható el egy férfitól, és az ehhez hasonló témák. Bármennyire is próbálom magamban tartani a nevetésemet, végül győzedelmeskedik az akartaom felett, és kitör belőlem.
-Ne legyél abban olyan biztos! Igaz, ami igaz, nem nagyon szoktam fizikai bántalmazáshoz folyamodni, de tudod, kicsi a bors, de erős... Szóval csak óvatosan a megjegyzésekkel, mert még a végén kihozod belőlem az állatot.
Fenyegetőzöm, bár szinte biztos vagyok benne, hogy annyira még Aaron sem tudna felbosszantani, hogy tetlegességig fajuljak. Ez nálam elvi dolog, és a magammal szembeni elvárások nem engednék meg az ilyesmit.
Mondandója második részénél szinte úgy érzem, káprázik a fülem, vagy csak félre hallottam, amit mondott, de a lényeg a lényeg, iszonyatosan megdöbbenek.
-Várj, jól hallottam? Te most tényleg beismerted, hogy a szócsatáink alkalmával bizony igencsak betalál egy-egy mondatom? Na, ne! Ezt kőbe kell vésni, és eltenni az utókor számára! Ami pedig a bálványozásodat illeti... Ch, kérlek, előbb harapnám ketté a saját nyelvemet!
Az én arcomon is megjelenik a gonoszkás vigyor, ahogy az övén. Hihetetlen, hogy mennyire az idegeimre tud menni néha. Nem is értem, miért hiányzott annyira ez a szarkasztikus modor, a saját magáról zengett dicshimnuszok.
A kávézóba érve elmesélem neki idejövetelem felettébb különös történetét, és fogadni mertem volna rá, hogy nem fogja elhinni nekem azt az egészet. Mondjuk, lehet, hogy igaza van, a helyében én sem hinném el magamnak, hogy totál véletlenül keveredtem arra a helyre, ahol ő van. Pedig végülis ez féligazság. Kicsit zavarba is jövök, remélem külső jegyekben ez nem nagyon mutatkozik meg, de kitartok az igazam mellett, a világért sem ismerném be neki, hogy tényleg miatta jöttem Csehországba.
-Már mondtam, hogy fogalmam sem volt arról, hogy te jelenleg Csehországban tartózkodsz. Pusztán a véletlen műve, hogy találkoztunk... Arról meg pláne nincs, még csak halvány lila ibolyám sem, hogy ki az az Alíz. Ha jól emlékszem, a múltkorában is említetted a nevét, nagyjából ennyi is az információ, amit róla tudok. A pácienseim pedig mostanában a hattól tizenkét éves korig terjedő korosztály, gondolom a te főnökeid ettől valamivel azért idősebbek, de csak, hogy megnyugtassalak, nem szoktam visszaélni a betegeimtől hallott információkkal.
Magyarázom a bizonyítványom, remélve, hogy elhiszi, amit mondok. Tartok tőle azonban, hogy van annyira kétkedő, hogy nem fogja annyiban hagyni ezt a témát, de hátha most az egyszer szerencsém lenne...
Ismételten meglepődöm, amikor felajánlja, hogy ha nincs hová mennem, ellakhatok náluk. Eleinte még fontolóra is veszem a lehetőséget, elvégre jelen pillanatban elképzelésem sincs, hol fogom tölteni az éjszakát, de belegondolva abba, hogy lássam őt egy másik nővel... Inkább a híd alatt éjszakázom.
-Köszönöm, de nem szeretném megzavarni az idillt, és amúgy sem hiszem, hogy a barátnőd szívesen venné, ha beállítanék hozzátok harmadiknak.
A barátnő szót szándékosan hangsúlyozom, talán a kelleténél egy kicsit jobban is. De mivel fogalmam sincs, ki lehet a lány, csak következtetni tudok a meglévő információkból: már másodjára hallom a nevét, együtt élnek... Azt hiszem, ezen nem sok félreérteni való van. Mindenesetre igyekszem féken tartani gondolataimat, nem kellene, hogy szembesüljön azzal, hogy engem mennyire is zavar a fennálló helyzet.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 5. 22:37 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Inkább grr!-Mordulok fel, persze csak amolyan kisoroszlánosan, hozzá a jellegzetes macskás kézmozdulatot is produkálva. Ezzel aztán biztosan nagyon megijesztettem Aaront, de sebaj, legalább azt hiszi, tényleg nem számíthat tőlem nagy dolgokra, de nagyon téved, mert ha verekedni nem is tudok olyan nagyon, mint ahogyan azt az előbb fitogtattam, szájkaratéban, tekintve az eddigi szócsatáinkat, megfelelő vitapartnerre talált bennem. És ezt nemcsak én, de ő is elismerte az előbbi mondatával. Most persze, hogy rávilágítottam arra, mit is jelentett ki az imént, persze rögtön cáfolja a mondatát, de hiába, ezt már nem tudja úgy csűrni-csavarni, hogy jól jöjjön ki belőle.
-Ezt már kár tagadnod, ne is erőlködj vele! Ne aggódj, nem fogom a nagyközönség előtt kiteregetni, hogy elismerted, hogy egy nő, egy magamfajta nő képes felérni a szintedhez, és egy-egy beszólással csorbítani az önhittséged. Számíthatsz a diszkréciómra, de tényleg!
Vigyorodok el ismét. Nem mintha lenne kinek beszámolnom a történesekről, tekintve, hogy mióta Budapesten dolgozom, még csak nem is nagyon mászkálok a faluban. Idejét sem tudom már, mikor beszéltem utoljára a szomszédokkal, vagy egyáltalán bárkivel, aki bogolyfalvi lakos.
Gondolataim kissé elkalandoztak, de Aaron mondata kizökkent az agytekervényeim szövevényeiből. Szerencsém van, úgy tűnik, nem akarja tovább boncolgatni az ideutazásom kissé hihetetlen történetét, aminek elmesélésére már a kávézóban került sor. Miközben az italomat kortyolgatom, enyhén szólva is forr bennem némi indulat, talán féltékenység, de ne nevezzük így, mert úgy hangzik, mintha érzelmileg kötődnék a sráchoz, szóval valamiért birizgálja a fantáziámat, hogy Aaron egy lánnyal él együtt. Persze, nekem semmi közöm nincs ehhez, hisz nem kötődünk egymáshoz, mégis a kelleténél erősebb hangsúllyal ejtem ki a barátnő szót, amit természetesen nem hagy figyelmen kívül. Elmagyarázza, hogy a szóban forgó Alíz csak egy kedves ismerőse, akivel jelenleg egy háztartásban lakik, és az egyetlen nőnemű, akivel meg kéne küzdenem, ha mellette szeretnék aludni, a macskája, Sheza lenne. Kissé zavarosnak tűnik nekem ez a történet, még akkor is, ha állítása szerint úgy tekint erre a lányra, mintha a húga lenne... Talán azért vagyok ilyen kétkedő, mert sosem jártam még hasonló cipőben, és konzervatív módon nálam a férfi és nő együttélésének érzelmi alapjai kell, hogy legyenek.
-Értem. Nem tartoztál volna egyébként ilyen részletes magyarázattal, elvégre nem vagyok az anyád, sem pedig a feleséged, hogy számon kérhesselek, mit miért és hogyan csinálsz, de azért köszi, hogy beavattál a részletekbe!-Villantok egy bűbájos Lenke-vigyort, majd folytatom.-Azt mondod, ez a lány tud rád hatni, és valamilyen szinten kordában tud tartani? Mert, ha ez így van, mindenképp találkoznom kell vele, de először azért megpróbálkoznék a szállásom megkeresésével, de ha csődöt mondanék, akkor, de csak akkor, ha tényleg nem zavarok, elfogadom az ajánlatodat! De a macskáddal, ha nem haragszol, nem küzdenék meg a melletted alvás lehetőségéért. Ha arra kerülne sor, megteszi majd nekem a kanapé is, mert még a végén egy strigulaként végezném én is az ágyad alján, pusztán azért, mert benne aludtam.
Kissé hamiskásan elvigyorodom, majd nagyot kortyolok a félig már kihűlt kávémból, amit majdhogynem Aaronre köpök, amikor megjegyzi, nem gondolta volna, hogy ennyire érdekelnek a nőügyei. Enyhe köhögőroham tör rám a félrenyelés miatt, ami pont kapóra jön, amíg fuldoklom, tudok azon agyalni, hogyan is vágjam ki magam a szorult helyzetből.
-Oh, csak és kizárólag azért érdeklődtem, mert kíváncsi vagyok rá, hogy sikerült-e már olyan nőt találnod, aki képes elviselni maga mellett, ha nem is éjjel-nappal, de huzamosabb ideig...
Gondolkodó arccal nézek rá, mintha azon töprengenék, vajon egyáltalán megszületett-e már az a nőszemély, aki hajlandó erre a veszélyes feladatra vállalkozni, valójában azonban azon járnak az agykerekeim, mennyire sikerült hitelesen előadnom magam.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 7. 21:31 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


A kisoroszlánéhoz hasonlatos morgásomon igazán jóízűt nevet, talán mióta megismertem, most láttam először szívből derülni valamin. Elmosolyodom én is, de észreveszem rajta, hogy nincs megszokva neki az őszinte kacagás, ezért a tématerelés eszköszéhez folyamodik. Nem firtatom a dolgot, hisz ki tudja, lehet csak arról van szó, hogy nem szeret megnyílni ilyen téren az emebrek előtt.
Enyhén megdöbbenek, mikor fellengzősen kijelenti, hogy az ő esetében nem beszélhetünk önhittségről, és pusztán csak azért, hogy jó kedvem legyen, elismeri, hogy mély sebeket szoktam ejeteni rajta a szócsatáink alkalmával, és ezekért talán még be is perel. Minden szavából, mondatából süt az irónia, pedig az elején még azt hittem, most végre őszintén fog nyilatkozni. Sebaj, a hecc kedvéért adom a buta lányt, helyeslően bólogatok mindenre, amit mond.
-Végre elismerted! Hidd el, ez életem legszebb napja! Ha beperelsz, előtte azért tájékoztass kérlek, szeretnék egy jó ügyvédet fogadni, és arra még gyűjtenem kell! Tudod, az ilyen súlyos vádak, mint lelki sérelem okozása, biztosan nagyon szigorú büntetést érdemel, és a te pici szívedet ért károkért nem tölteném a fél életem a sitten.-Túlzom el én is hozzá hasonlóan a dolgokat.
A kávézóban a törétnetem elmesélése után látom rajta, hogy nem hisz nekem, és ez rettentő mód felbosszant. Nem értem, mégis mi a fenét nem lehet azon elhinni, hogy valaki elindul a vakvilágba, és egyszer csak megérkezik valahová... Ráadásnak, ha ez a valaki pont én vagyok, aki az életének minden fontos döntését ilyen spontán hozza meg, végképp nem világos, miért nem lehet hitelt adni a szavamnak.
-Csak azt ne mondd, hogy el tudnál képzelni, mint a feleséged, mert most fordulok le a székről!-Nevetek fel hangosan ezen a képtelen illúzión. Egy másodpercig elmerengek rajta, de hamar visszatérek a valóságba, ahol Aaron borzongása fogad.
-Ne aggódj, nem használnám fel ellened az Alíztól tanultakat, csak épp annyira hasznosítanám őket, amennyire az adott helyzet megkívánná!
Vigyorodom el, hiszen ő is sejtheti, hogy a lehető legtöbbször élnék a lehetőséggel, hogy szívassam őt. Persze, egy idő után megsajnálnám, és lekattanék róla, de ezt neki nem feltétlenül kell tudnia.
-Köszönöm a bizalmadat előre is, és kérlek tényleg mindenképp tájékoztass, ha változás állna be a magánéletedben, mert én esküszöm, hogy addig a pillanatig nem fogok tudni nyugodtan aludni!-Vetem oda neki reakcióként, belül persze el is várom, hogy szóljon, ha változás van barátnő fronton. Nem tudom, hogyan fogadnám a hírt, de azt hiszem, ebbe jobb, ha nem is gondolok bele.
A szállásom felől érdeklődik, bár látom a tekintetén, hogy úgy véli, nincs szó semmilyen továbbképzésről, ebből kifolyólag sehol nincs számomra szoba foglalva. Kissé feldühít hitetlenkedése, ezért a táskámban kezdek kotorászni, amiben minden földi jó megtalálható, de végül sikerül előhalásznom, ha ugyan kissé gyűrödten is a szálloda nevét és címét tartalmazó papírt. Elé tolom, hogy ő is jól lássa, bár tartok tőle, hogy az olvashatóságával akad majd némi problémánk.
-Ezen a papíron van, ni! Csak épp nem tudom, hol is van ez pontosan. Neked van tipped esetleg?
Pillantok rá reménykedve. Nagyon bízom benne, hogy ki tudja majd bogarászni az írásból, hová is kell mennem, tartok tőle ugyanis, hogy galibák adódnának abból, ha az éjszakát nála tölteném.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. május 29. 22:00 Ugrás a poszthoz

My Dark Peasant

Valahol Csehországban
Öltözék


-Miért csak a másdoik feleségedként tudnál elképzelni? Csak azt ne, hogy lemaradtam valamiről, és már volt egy házasságod! Tudod, képtelenség még csak elképzelni is, hogy egy nő hosszabb távon kibírja veled.-Vetem oda viccesen neki, a köztünk örök vitának is mondható problémakört. Persze, burkoltan benne van az is, hogy idegesítene, ha csak a másdoik lennék az életében, én ugyanis szeretek mindenhol az első lenni. Persze, férjhez azért nem mennék hozzá, az túl abszurd lenne a mi helyzetünkben, de azért nem árt bezsebelni az ilyesfajta információkat, ki tudja, mit hoz még a jövő.
Az Alízzal kapcsolatos mondataimat, és az ártatlan kislány előadásomat siker koronázza, bosszús pillantásokat mér rám, és kijelenti, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy minden adandó alkalommal kihasználnám a lánytól megszerezett tudást, épp ezért nem is olyan jó ötlet szerinte, hogy meglátogassam őket közös otthonokban. Nekem egész más okokból vannak fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, és aggályaimat csak alátámasztja csipkelődő hozzászólása.
-Na, azt mindjárt gondoltam, hogy nem csupa szívszeretből ajánlgatod a nálad alvás lehetőségét...-Forgatom meg a szemeimet, majd lelkesen keresni kezdem a szállásom nevét és címét tartalmazó papírt. Miután megtalálom, az orra elé tolom, és csak reménykedni tudok, hogy Aaronnek van legalább halvány fogalmra róla, merre kéne keresnem. Sajnos azonban neki sincs halovány lila ibolyája sem, úgyhogy muszáj leszek Alízhoz folyamodni segítségért.
-Akkor induljunk.-Bólintok helyeslően a hoppanálás lehetőségére, majd összehúzom a táskám, megragadom a bőröndöm fülét, és várakozva nézek a fiúra, jelezve, hogy én készen állok az indulásra.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. június 6. 15:33 Ugrás a poszthoz

Ash

Outfit

Rekkenő hőség tombol Bogolyfalván, ami egyre elviselhetetlenebb. Emebrt nem is látni az utcán, legfeljebb hat-hét óra felé merészkedik elő a lakosság, amikor már elviselhetővé redukálódik a hőmérséklet. Én is, akárcsak mindenki más be vagyok zárkózva a lakásba, ahol egy nagy legyezővel és lehűtött limonádéval próbálom elviselni az elviselhetetlent. Épp a kanapén tanyázom, elterülve, mint a szép magyar Alföld, amikor valaki vagy valami megkocogtatja az ablakomat. Felmordulok, hisz semmi kedvem nincs felállni megnézni, hogy kiféle, miféle a jövevény, de amikor harmadjára ismétli meg a jeladást, rájövök, hogy ezt a látogatót bizony nem úszom meg. Nagy nehezen összeszedem minden tesi- és lelki energiámat, és feltápászkodom, hogy az ablakhoz slattyogjak, csigalassúságban. Odaérve látom, hogy egy bagoly az, ami megzavarta a nyugalmamat, és egy levelet szorongat a csőrében. Viszek neki egy kis jutalomfalatot, majd a tekercsért cserébe lerakom elé. Ismerős a jószág, de nem tudnám megmondani kihez tartozik, amíg el nem olvasom a sorokat. Ash írt, hogy mit szólnék egy barlangfürdői kiruccanáshoz, eleinte semmi kedvem kimozdulni itthonról, de a többszöri olvasás meghozza a kedvemet. Gyorsan összekapom magam: felöltözés, sminkelés, szükséges dolgok összekészítése, és már úton is vagyok az említett hely felé.
Megérkezve tapasztalom, hogy megint sikerült elkésnem, ugyanis Ash már a sziklának támaszkodva egy cigivel a kezében vár rám. Néha én is hódolok a káros szenvedélynek, de most nem tudnám elviselni a füstöt, túl tömény lenne most a majd 36 fokban.
-Szia! Bocsi, tudom megint elkéstem, de nehéz rávennie magát az embernek a kimozdulásra ilyen kánikulában. Nagyon megvárakoztattalak?-Teszem fel udvariasan a kérdést, némi szempilla rebegtetéssel, bár a napszemüvegtől nem biztos, hogy látja. Remélem, nem akar sok időt itt kint csacsorászással eltölteni, mert a tűző nap már szinte égeti a bőrömet. Talán nem ártott volna mégsem az a naptej...
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. június 6. 16:36 Ugrás a poszthoz

Ash

Outfit
Bikini


Ash válaszából kiderül, hogy nem én késtem, ő érkezett meg korábban. Ez azért vigasztal egy kicsit, hogy most az egyszer nem várakoztattam meg valamit, hiába, a pontosság nem az erősségem, talán nem is lesz már soha.
-Oh, ez ismerős érzés, a baglyodig alig volt erőm elmászni... Hiába, öregek vagyunk mi már ehhez az időhöz.-Nevetek fel.
Látom, ahogy végigmér, s úgy vélem, tetszik neki amkit lát. Talán úgy véli, kicsit túlöltöztem az alkalomhoz, de ha mást nem is, ezt az egyet sikerült a szüleimnek belém nevelniük: bárhová megyek, ki kell öltözni, mert a nő csak úgy nő, ha szoknyát és magas sarkút visel. Lehet, hogy értelmetlen berögződés az egész, de semmi pénzért nem cserélném el a gardróbomat, ami telis tele van az említett ruhadarabokkal és lábelikkel.
-Egész jól, épp szabadnapom van. Mostanában elég sokszor ad a főnököm egy-egy nap pihenőt, mert néhány kollégám otthagyta az ispotályt, így nekünk, akik maradtunk több páciens jut, és nagyon tart attól, hogy túlságosan is magunkra vesszük a betegek problémáit, és esetlegesen depresszióba esünk.-Magyarázom annak okát, hogy ma miért is van időm vele lébocolni a fürdőben.-Ahogy én sem láttalak már nem is tudom megmondani mióta. A vizsgaidőszakig még durván két hónapod van, ha jól sejtem. Megy a tanulás? Milyen a mestertanonc képzés?
Érdeklődöm, miközben szélesre tárja előttem az ajtót, úriemberhez méltóan. Ezt már szeretem, amikor egy férfi tudja, hogyan is kell egy nővel bánni, és nem kell külön elmagyarázni, mit hogyan illik. Készíteném elő a tárcámat, hogy megvegyem a belépőmet, de Ash beelőz, és kifizeti helyettem. Erre aztán végképp nem számítottam. Miután megkapjuk a pecséteket óraegyeztetés, akarom mondani helyszínegyeztetés, hol találkozzunk.
-Rendben, és köszönöm!-Mutatom fel a jobb kezem, utalva a belépőre. Magamhoz képest villámgyorsan átöltözöm a bikinibe, és a gyönyörű cipellőmtől is megválok a flip-flop kedvéért.
Szedem a lábam, hogy ne várakoztassam meg nagyon Asht.
-Melyik medencét próbáljuk ki először?-Teszem fel a kérdést egy mosoly kíséretében mikor a fiú elé érek. Most tűnik csak fel, mennyire alacsony is vagyok hozzá képest.
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. június 7. 12:18 Ugrás a poszthoz

Ash

Bikini


-Azt hiszem, el fogunk jutni arra a szintre, hogy azon versengünk, melyikünk szed több gyógyszert, és ki tesz havonta több látogatást a javasasszonynál. Közben meg azon fogunk morogni, hogy ezek a mai fiatalok milyen lengén öltöznek, és hogy a szomszéd kölyök már megint berúgta a viárgoskertbe a labdát.-Vázolom fel nagyvonalakban a jövőről kialakított képemet, persze nem bírom én sem nevetés nélkül megállni, hiszen, remélhetőleg ez az időszak még nagyon nagyon sokára fog beköszönteni.
A téma a szabadidőmre és az MT képzésre terelődik, miközben beljebb kerülünk a fürdőbe, hiszen odakint már igencsak perzsel a nap. Egyetértek vele abban, hogy jó, ha az embernek néha-néha jut szabadnap, hiszen mindenkinek jár a pihenés, és az sem mellékes, hogy a már említett depressziót sem árt megelőzni. Érdeklődve hallgatom véleményét az itteni oktatásról, tényleg kíváncsi vagyok rá, hiszen ő mégis csak a Roxfortból jött, biztosan furcsának talál néhány dolgot.
-És boldogulsz a magyar nyelvvel az angol után? Gondolom odakint nem nagyon használtad a magyart. Emlékszem, nekem Graz után rettenetesen furcsa volt, hogy nem németül szólnak hozzám, pedig a nagyszüleimmel magyarul beszéltem.-Révedek vissza egy pillanatra a múltba.-És mit mondanak a felsőbb évesek a vizsgaidőszakról? Nagyon szigorúak a mestertanoncokkal, vagy azért nincsenek ráfeszülve annyira a témára?
Faggatom tovább, majd miután megkapjuk a pecséteket elviharzom átöltözni, ahogy ő is. Igyekszem gyors lenni, de ismételten nem jön össze, már vár rám a szökőkútnál. Odaérve tanácskozunk, melyik medencét is kéne kipróbálni először. A pillantásom nekem is a színes haboson akad meg, így erre teszem le a voksomat.
-Szerintem kezdjünk a színes habossal, az néz ki a legjobban.-Mosolyodom el hamiskásan, mert gondolatban azt is hozzáteszem, hogy ott tudunk habcsatát is vívni. Elindulunk a medence felé, út közben feltérképezem a lehetőségeket, mit lehetne kipróbálni a habos-babos után.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Borostyán Lenke összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Fel