Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden érzelem, még a harag is jobb a semlegességnél. Ezt még az édesapja mondogatta neki, amikor annyi idős lehetett, mint most a saját lánya. Érzi a szikrák pattogását és talán valahol várja is, hogy a szomszéd most majd a torkának ugrik, azonban nem ez történik. Csalódott emiatt? Meglehet. Kezelhette volna jobban a kialakult helyzetet? Bizonyára. Mégsem tette. Helyette úgy döntött, nem konfrontálódik a férfival, hanem egyszerűen megkérdezi a lányát, hogy van-e kedve néha átmenni. Mivel nem emlékszik a szőke kislányra -elméletileg- ezért nem is intheti óva sem a saját, sem a másik fél gyermekét. Szíve szerint pedig megtenné. Az a lányka egy mini maffiózó, s ez predesztinál pár dolgot, amit nem kíván Zsófiának. Ezért csak biccentett, megértette az elmondottakat. Közben lassan meg is érkeznek. Újból lemarad, hogy még pár szót váltson a szomszédjával. - Nos, azt hiszem mindkettőnk érdekében jobb, ha mi ketten nem keresztezzük egymás útját. A lányát ettől függetlenül bármikor szívesen látjuk - mosolyodik el alig láthatóan, de csak mert örül, hogy Imola talált magának egy kis barátnőt. Kisvártatva elérnek a lila falú, türkiz ajtós házig. Így nem marad más hátra, csak a búcsúzás. Hirtelen nem jut jobb az eszébe. Nincs miről szót váltaniuk tovább. Mert ugyan mi közös lehet a férfiban és benne? Meglehet, semmi. Egy új ismerőssel többje lett. Ennyi. Abban azonban szinte teljesen biztos, hogy a Remetének semmi köze ahhoz, amiért Hege kénytelen Karsa álarcát magán viselve élni. Sem azokhoz, akik miatt Otília abba a kórházi ágyba jutott Írországban. Ez az ember csupán a sötét ló, Elektra színes-hangos- olykor véres és könnyektől sem mentes sakktábláján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Visszajönni a családjátok mindig olyan mehh. Nem akarja otthagyni őket, de már vissza is jönne, mert végre van miért. Kezd beintegrálódni, na és hát Layla társasága igazán emeli a színvonalat, mit ne mondjon. Tagadhatatlanul vonzónak találja a lányt, de ezen a ponton inkább jó haveri iszonyban vannak, néha összefutnak itt-ott, egyszer-kétszer repültek is már és passzolgattak egy-kettőt... Na, úgy érzi, alakul ez a dolog, ha nem más, lesz egy remek haverinája, bár a tény, hogy többször rajta felejti a szemét az egészségesnél kicsit megvétózza ezt.
De most is például úgymond közös programon vannak: játszótér. Csak kijöttek beszélgetni, mert whynot. Körülöttük a gyerekek zsibonganak, ő meg Laylát löki meg néha finoman, hogy feljebb és feljebb szálljon. Már majdnem hercegnős! Csak hát ott a pimasz vigyor a képén.
- Na és summa summarum, Michelle erősen gondolkodik, hogy ide írassa be Vincentet és Isabelle-t is majd. Mondtam neki, hogy már nem egy en bloc fegyenctelep az iskola, én is jó helyen vagyok, de a Rellonért nem kezeskedem. Erre kiröhögött, érted? Csak úgy! - Elég ránézni a fejére, nem vette zokon, sőt, ő is a nevelőanyjával röhögött a dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A hintában ülve élvezi, ahogy hosszú, vörös hajába bele-belekap a hűvös téli szellő. Nem gondolta volna, hogy Lafayette-el ilyen jóba lesz majd, először csak egy könnyed teázásnak indult, aztán lépten-nyomon egymásba botlottak, míg végül már szándékosan vágtak neki a közös programoknak. Maga sem tudná megmondani, miért nem érzi feszélyezve magát mellette, bár igaz, ami igaz, sokszor jön zavarba attól, ahogy a fiú ránéz. Néha félre-félrever a szíve és persze kapta már rajta magát, hogy akkor is a levitáson jár a pici buksija, mikor nincs vele. Mégsem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen csak barátok.
Lehunyja szemeit, ahogy a lökés hatására ismét a legmagasabb pont felé közeledik, s amikor elindul visszafelé, még egy mosoly is kerül ajkaira. Ez a görbe azonban a fiúnak szól és a sztorinak, amiben éppen benne van.
- Bár a rellonosok közel sem olyan megátalkodottak, van azért igazság a szóbeszédekben. Én is kinevettelek volna - meg sem próbálja visszatartani, kibuggyan belőle a tőle megszokott angyali kacagás, amiért egyébként nem lehet rá haragudni. Annyira kedvesen, édesen cseng, egyszerűen betölti az ember szívét és melegséget áraszt. - Bánod, hogy levitás lettél? - kérdőn pillant Lafira, talán még feje is kissé oldalra biccen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mindig olyan emberekkel próbálta körbevenni magát akár tudatosan, akár öntudatlanul, akik nem árasztják magukból a feszültséget, akikben van kedvesség, melegség. Valószínűleg azért is, mert a saját családja egy merő káosz és keresi azokat a kapcsolatokat, ahol nem kell ugyanazokkal a problémákkal szembesülnie. Layla ilyen színfolt az életében, s noha még nem tudja, hogy csak egy folt marad-e, vagy idővel kirajzolódik rendesen, szeretné azt hinni, hogy nem csak elsuhan majd a semmibe a barátságuk (vagy bármi más) a ballagásukkal.
- Jó, te túl jó lélek vagy, Layla. - Megforgatja a szemét kicsit sunyi mosollyal a szája szegletében.- Egyáltalán tudsz te rosszat gondolni arról a bagázsról? Ott van az a Jeremy jó ég tudja, kicsoda. Az az agyonvarrt gyerek a mesterképzésről, asszem tőled egy évvel kisebb. Ne mondd nekem, hogy nem úgy néz ki, mint valami zugdrogos. - Hát, biztosan mondtak már szebbeket a rellonosokra... Nem, aligha. A Rellonnak lett az évek alatt egy alaphíre, sajnos. Bár mostanság látott egy-két ritka szép lányt ott, mint például azt a Cassandra Romanovát, hát úristen! De róla meg ordít, hogy valami nem kóser vele, nem normális, hogy ennyire vonzónak találja minden srác maga körül, sajnos beleértve őt is.
- Az egyedüli konszolidált arcok ott az a néhány lány, meg a prefektusaik. És finito, caputo, nada, nincs több. - Elég kemény standardjai lehetnek, és láthatóan nem ismer normális rellonosokat.
Oh holy cow... Egy másodpercre elbambul, de tényleg csak egy másodpercre, mert annyira jólesik a fülének ezt a kacajt hallgatni. Veszélyes dolog, nem kellene rászoknia, de nem bírja nem értékelni, hogy Layla nevetése olyan, mint a szélcsengő csilingelése. Minden nap hallgatná, és minden nap ugyanolyan idiótán tudna bámulni a tulajdonosára.
- Bánni? Hmm, nem. Határozottan nem. Szerintem a jellemem sokkal közelebb áll hozzájuk, mint más házakhoz, deee... mindannyian keverékek vagyunk, nem? Ez csak azt jelenti, hogy több levitás szorult belém, mint eridonos, navinés vagy rellonos. Ettől még tudok én seggarc lenni, ha megstrapálom magam. - Határozottan gonoszul vigyorodik el, miközben a visszalibbenő Layla hintáját elkapja kétoldalt és tisztes karizommal meg is tartja, hogy szinte gorombán közel kerüljön a lány arcához.
- Ha gonosz farkas lennék, most felfalnálak. - Azzal a lendülettel lök rajta egy újabb szelídet, hogy folytathassák az amúgy meglehetősen romantikus felhangú játszadozásukat. Elvégre rajtuk kívül kb csak szülők és gyerekek tartózkodnak idekint most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hívták, végre hívták. A vásár után rom-eltakarítani, s ő nem is bánja, hogy lejárt a felhajtás, a zaj, a puffogtatás, a zaj. Említettem már, hogy a zaj? Sissi többször is halálra rémült a sétáik alkalmával, már inkább le se hozta a faluba, maradtak a kastély környékén.

A meló meg jó, bármilyen is, mert legalább van, most, itt, a Boglyas téren. Ő épp ácsorog az egyik sarkon, toporog s közben nagyokat szipog. A nagykabát alatt három réteg ruha van, a sima beaniejét meg lecserélte egy fülvédős verzióra. Bojt is van a tetején. Kesztyűs kezei majdnem könyökig a zsebében. Úgy érzi, felkészült. Mármint amennyire fel lehet készülni. Mert azt még mindig nem tudja, hogyan fog varázsolni. Nem mintha nem tudna. Nem kvibli, nem-nem. Csak a mágia és ő nem szeretnek egy légtérben lenni egymással. De azért elhozta a pálcáját. A belső zsebében nyomkodja a mellkasát.
Míg nem érkezik meg a társa, akihez beosztották, inkább nem is fog neki semminek,  csak bámulja a vásár után maradt szeméthalmot és általános kuplerájt. Ahhoz képest, hogy a résztvevők többsége nem olyan mágia-analfabéta, mint ő, teljesen úgy tűnik, mintha egy csorda mugli kisgyerek hagyta volna szanaszét a szemetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, de nagyon szeretem csinálni. A külön töltött időben nagyon sokat fotóztam, még nem válogattam ki minden képet, de ha van kedved, valamikor megmutatom őket.
Azt nem tudom mondani, hogy így láthatja valaki elfogulatlan is, hiszen az nyilván nem lenne igaz, mivel a bátyám egyáltalán nem kritikus velem kapcsolatban. Még Barnabást is jól fogadta... viszonylag. Lehetett volna rosszabb is, de a lényeg, hogy végül nem miatta, hanem miattam történtek a bajok, persze kár, hogy egyáltalán történtek bajok. Az első és legnagyobb kudarcom az ő elvesztése volt, és ezt szeretném egy nap neki is elmondani. Fontosnak tartom, hogy megértse, mit is jelent nekem.
- Ahol éltem nagyon sok kisgyerek volt, sokat játszottam velük, és inkább a kisebb gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Tanítóként vagy nevelőként. Már jelentkeztem is az egyetemre, a jövőhéten lesz a felvételi elbeszélgetés. És munkát is elkezdtem keresni.
Szeretnék teljesen önálló lenni, nem félek a kihívástól, Will is alaposan megvizsgált, és még mindig makk egészségesnek mondott. Persze, hajlamos vagyok megbetegedni, egy picit ebben a hűvös időszakban az én orrom is folyik, de már nem az van, ami régen volt. Az egész olyan, mintha tényleg egy tökéletesen új fejezet lenne az életemben.
- Rendben. Szóval, ami a legfontosabb, hogy egészséges vagyok. Will csinált egy csomó tesztet, kivizsgálást, adott be bájitalokat is, és nem, nincs tünetem arra, hogy vámpír lennék, vagy damfír.
Nem dohányzó kezébe karolok, és ezzel finoman arra kérem, hogy sétáljunk. Menjünk valamerre, bármerre, csak induljunk útnak a fények alatt, mert ha csak így egy helyben állunk, egészen biztos, hogy megfagyunk.
- India varázslatos hely. A lelkem egyszerűen megtisztult. Nagyon egyszerű körülmények között éltem, egy kis faluban. Része lettem a mindennapoknak. Az antropológusok csinálnak ilyesmit. Nem tettem semmit, ami európai, inkább az ő szokásaikat vettem át, írtam egy naplót, a tapasztalataimról, és arról, hogyan formálta a gondolkodásomat az ott töltött idő. A természet közelsége, az emberek történetei. Képzeld, láttam megszületni nem egy kisbabát. Sőt, az egyiknél még segítettem is. A női test... fantasztikus, hogy mire képes. Remélem, hogy nekem is lesz majd egy nap kisbabám, mert át akarom élni az egészet. És főzni is megtanultam mágia és modern eszközök nélkül.
Persze, eddig is tudtam főzni, volt pár bevált receptem, és terem is, ahol ki tudtam teljesedni. Norina, Will, Cath, ők mind tanítottak engem, de ez, amit én ott tapasztaltam egy merőben másik szint volt.
- Sokat gondolkoztam magamról is, és hogy mit szeretnék csinálni, amikor visszajövök, hogyan szeretném csinálni. Sokat gondolkoztam Barnin. Nagyon szeretnék tőle lehetőséget kérni arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, nyugodtan, és elmondhassam neki, hogy hol hibáztam, hogy belátom, mit csináltam rosszul, és  ha erre van lehetőségünk még, akkor szépen elválni egymástól. Szeretem Bogolyfalvát, és szívesen kialakítanám itt az életem. A régi szobám várt rám, mindenem benne van, de, ha sikerül, idővel külön költöznék, egy kisebb házba. Önálló felnőtté szeretnék válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hosszabb volt ez a nap, mint illenne lennie, s még hol a vége. Elugrott egy reggeli szemetes munkára - még mindig mindenre igent mond, bár kezd utolérhetetlenné válni ez az egész munka-iskola-élet háromszög. Nem mintha olyan sok minden történne vele a munka-iskolán kívül. Barátnője se volt tavaly óta. És legalább két hónapja büntetőmunkán se volt. Ez egészen felháborító. Bár inkább az a felháborító - sőt, talán inkább szomorú -, hogy az élet-kategóriába sorolja be a büntetőmunkákat. Mások zaklatása olykor az egyetlen fénypontja a napjainak. De már azok a napok is letűnőben. Valahogy nem esik már olyan... jól? Nem, nem jól, az soha nem volt igaz. De már elment tőle a kedve. Gyomra sincs hozzá. Meg aztán ott van az, amit az anyja mondott. Hogy máshol, máshogy vezesse le. Hogy keressen valami jót az életben. Bármit, ami kikapcsolja, felölti, vagy legalább elvonja a figyelmét.
Úgyhogy dolgozik. Hajnalban, amikor még az orrát se dugta ki senki a paplan alól. Meg késő este, amikor mindenki újra begubózott. Dolgozik, amikor nincs épp órája, s amikor adnak neki melót.

Elsőre nem is fogja fel, hogy vele beszélnek. Aztán hátrafordulva rájön, hogy csak ő lesz az, akit... minek is? Világfájdalmas képűnek nevezett? Az... milyen az?
Odacövekelve a járdára, lassan az arcához emeli a kezét és végighúzza ujjait borostáján.
Mikor odapillant, ahova mennie kéne a srác szerint, értetlensége átcsap egy kerekedő szemű csodálkozásba. A száját is eltátja picit. Nem azért, hogy megtegye, amit kértek tőle, csak hogy jobban megnézze magának ezt az... izét. Mi történik? Az illúzió fele lép párat, háttal a másiknak, de véletlenül megközelítőleg pont a kút mellé, úgyhogy akár még hasznos is lehet minden szándéka ellenére.
 - Mit csinálsz? - szól elég hangosan ahhoz, hogy eljusson a hang a srácig. Hangja csodálkozó, mégis enyhe vádló él van benne. Zavarát szeretné számon kérni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kell a pufajka. Az a fajta, ami bűbájjal meg prémmel bélelt. Kívül sötétkék vászon, belül meg jó meleg. Meg az usánka se árt, meg a jó vastag sárkánybőr kesztyű. Sok dolog lesz ma, mer' vége a vásárnak. A nagyfőnök aszonta kapok segítséget. Na még jó! Ha aszitte maj egymagam csinálom, hát rosszul hitte. Kevés vagyok én ehhe, mint létrafokhoz a tik.
- Ohó! Kit látnak szemeim! A pudli megvan-i még?
Gyalogolok szapora léptekkel a sarkon ácsorgóhoz. Aztán kiszúrom, hogy a kabátjára ugyanaz az embléma van feltűzve, mint nekem.
- Sümegi Endre vagyok, de hívjál csak Endynek! Amúgy meg én asszem mi mostan együtt fogunk itt rendet tenni.
Közlöm közibe meg lehúzom a kesztyűmet, mer kezez azér csak ne abba fogjunk már vele. Ha ő is nyújtja a magáét akkor megrázom, aztán visszahúzom a sárkánybőr ujjast. Kicseszett hideg lett tegnapho képest.
- Kezdjük a szeméttel. A góré elmondta mi a módi, vagy kérsz okítást?
Kérdezem megvakarva barkómat, mer ha nem tud semmit és belecsapunk, akko csak sűrűbben leszünk, de haladni azt nem fogunk. Pedig jó lenne egyig végezni, hogy még haza is jussak. Jön a nő, hát csak nem állnék má elé kukásan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bárcsak! Irigylem a legilimentorokat, sok szempontból megkönnyített életet élnek.
Nekem sosem volt hajlamom rá, hogy az ilyen föld feletti dolgokat űzzem, és nem vénségemre fogok nekiállni elsajátítani ezt, mert még mindig túl földhözragadt vagyok. Én jobban szeretem a kézzel fogható dolgokat, mint a bájitalok. Tudom, hogy miből és miért lesz az, ami és, hogy miképp alakul ki a hatásuk. Viszont határozottan irigykedem olykor, mert sokkal egyszerűbb lenne a férjem fejébe is belelátni, hogy lássam, egy-egy pillanatunkat hogyan is éli meg. Fun fact: Nem lenne jó, és nem tenne jót szegény nőnek, még akkor sem, ha most még hiszi, az a kevés rózsaszín köd, amit néha a férje varázsol valódi. Szegény kicsi őzike lány, elég komoly csapdában van, és a legrosszabb, hogy rendszeresen elhiszi, nincs bajban.
- Ez kiváló alkalom a fiataloknak a bűbájgyakorlásra. Mivel alapvető és nem balesetveszélyes bűbájokról beszélünk, ráadásul egy mágustelepülésen, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, de ha mégis, én elrendezem.
Az ilyenekbe nem szokott a minisztérium belekötni, sokkal inkább arról van szó, hogy amikor egy-egy átok, vagy testi sérülést is okozható bűbáj, vagy bűbájsorozat hangzik el, illetve olyan helyen, ahol a muglik ezt követően tátott szájjal bámulhatnak, hogy mégis mi történt az elmúlt pillanatokban.
- Ez egy nagyon jó ötlet, beszélek Konráddal, elmondom neki, hogy mit szeretnénk, és biztos vagyok benne, hogy támogatni fog minket. A titkárnője, Zsófia valójában az én titkárnőm is, ő egészen biztosan segíteni fog nekünk, precíz lány, jogot végzett, így elég sok akadályon át tudunk majd jutni egyszerűen.
Nem mintha szeretném még leterhelni őt, de úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kifejezetten terápiás célzattal van jelen nála a munka, és nem tudom, hogy az elmúlt év tragédiái, a lánya jelleme, vagy éppen minden is egyszerre okozza-e ezt. Viszont tudom, hogy milyen az, amikor az ember belemenekül valamibe, én is van, hogy megteszem.
- Ez egy nagyon jó ötlet, és szívesen is tevékenykednék benne, de az elnökséget nem vállalnám, mert van egy projektem, aki jó pár évre le fog kötni.
Mosolyodom el szélesebben, és lopva a hasamra simítom a kezem. Tudom, tudom, ilyenkor még nem szabad elmondani senkinek, de ha valakinél a titkok jó helyen vannak, ő Balázs, így nem félek attól, hogy kitudódik egyelőre még nem látható kis titkunk, mely hamarosan az egész ruhatáram lecserélésével jár majd.
- Sziasztok! Minden apróságnak nagyon örülünk, hiszen jó célt szolgál, de amit hoztatok, több is, mint apróság.
Hiszen nem is csak egy-egy darabról beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy a fiatalok nagyon is törődőek, ami nagyon jól esik, hiszen ilyenkor kiemelten fontosnak tartom, hogy szép ünnepet adjunk mindenkinek. Érkezik két magasabb fiú, ikrek, még a hajuk állásában sem lehet megkülönböztetni őket, és, ha átadják nekik az adományokat, elviszik őket.
- Természetesen, sőt, éppen most kezdtük el tervezni, hogy komolyabb formába vinnénk át az adakozást, hogy minél többen tudhassanak róla, és legyen egy központi hely is hozzá. Ha bármilyen kérdésetek van, nagyon szívesen megválaszoljuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetlen probléma van azzal, hogyha méretarányos rajzokat akarsz csinálni épületekről: kell valami, amihez mérheted. Az illúzióban lévő virágok kicsit meginognak, ahogy a srác lép bele, de ezen már ne múljon. Fél szememet becsukva korrigálom a dolgot, majd térek vissza a füzethez, ahogy a srác beáll a kút mellé. Fejemet felemelve vigyorodom el szélesen, ahogy akarva vagy akaratlanul - nem érdekel különösebben -, de tényleg beáll a kút mellé. Ceruzámat emelem fel, fél szememet becsukva teszem a srác elé. Szóval a kút magassága, a srác belefér nagyjából két és félszer, akkor a háztömb... ismét lefelé figyelek, gyorsan húzom meg a vonalakat, mielőtt az isteni szikra, és a tökéletes számolásom elvész.
- Rajzolok - felelem könnyedén. A füzetre fektetem alkaromat, a srácra pillantok. - És az illúziómban állsz - vonom meg vállamat. Egyáltalán nem illik a srác a képbe, mert pont nem valami kastélybéli jöttmenttel adnám az utcaképet, de a szükség törvényt bont vagy mi a fasz, szóval egyelőre belefér. Viszonylag.
Oké, szóval koncentrálni kell. Menni fog az. Eddig is ment. Főleg a Nagyterem előtt, amikor sokkal többször voltam megzavarva, mint kellett volna. Oké. Lássuk csak. Lassan homályosodik el minden a srác körül, míg az illatok felerősödnek. A édes és kesernyés illat keveredik a levegőben, bekerül a képbe a jellegzetes virágillat - ezzel párhuzamosan kerül ajkaimra féloldalas mosoly. Én is érzem a virágok illatát, majd a háttérből megszólaló alapzajt, mintha csak egy piacon lennél. Mindenki kiabál, és bár a szavak kiérthetetlenek - hiszen nem tudok olaszul -, de egyértelműen rád akarnának tukmálni valamit. Nevetve emelem kékjeim a fiúra.
- Gyere, megmutatom miben vagy partner - intek felé. Láttam már, a kastélyba jár a gyerek, de a nevét meg ne kérdezd, mert elvérzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem lehet egyetlen ember miatt egy egész házat elítélni - von vállat hanyagul, mert hát való igaz, simán rávághatná, hogy minden rellonos veszélyes és lehetetlen alak, akiktől óvakodni kell... Csak hát a többi házban is van ilyen. Layla sem tipikus navinés, rengeteg eridonos vonás is felfedezhető benne, sőt egyenesen csoda, hogy nem oda került beosztásra. - Ettől függetlenül tényleg vannak elég érdekes alakok a zöldeknél - elhúzza száját, mert nem egy és nem kettő volt, aki annak idején piszkálta alakja, hobbija, szenvedélye miatt. Rengeteg gonoszkodásnak volt kitéve, még meg is átkozták egyik alkalommal, aztán már csak a nevetésüket hallotta maga mögött. Bárcsak képes lenne megvédeni magát! - Szóval szerinted jófejek a rellonos lányok? - erre a kijelentésre felkapja a fejét és rögtön azon gondolkodik, milyenek is ők? Vajon Layla hasonlít rájuk? Esetleg kellene hasonlítania? Amikor rájön, mennyire buta kérdést tett fel, alsó ajkába harap, ezzel is próbálva legyűrni a zavart, mely pír formájában rögvest megjelenik arcán. A fenébe!
- De biztosan nem akarnál, mert... - kezd bele a magyarázatba, azonban ekkor a hintát elkapja a két erős kéz és míg az egyik pillanatban messze szállt a széllel, most veszélyesen közel kerül Lafayette-hez. Mintha percek, sőt órák telnének így el, mozdulatlanul, hatalmas őzgida szemekkel bámul vissza, szíve összevissza verdes, s egy pillanatig nem tudja, hogy ijedtében vagy zavarában szaladjon inkább világgá. Ajkai enyhén elnyílnak, szólni akar, azonban a gonosz farkas kijelentés minden gondolatot kitöröl elméjéből. Nem tudja elfelejteni, hogy a báránynak hitt Nathaniel végül ordassá változott és el is kapta az ártatlan áldozatát. Ezen megvilágításból már másképp érzékeli a pillanatot, csakhogy továbbra is dermedten várja a folytatást, miszerint a hinta elinduljon.
Ekkor ugyanis az addig benntartott levegő végre kiszabadul és rájön, hogy kivel áll szemben. Felismervén, hogy nincs veszélyben, mert a levitás vigyáz rá, végre valahára mosolyra kunkorodik ajkának széle. - És mi van akkor, ha nem a szegény Piroska vagyok, hanem a vadász? - felvonja fél szemöldökét, mert bár lehetetlen elképzelés, azért jó érzés, hogy ebben a történetben nem kell mellékszereplőként hagynia másoknak, hogy feje felett görgessék az eseményeket, hanem lehetne ő az, aki megteszi ugyanezt. Bár, ha Lafayette a farkas, talán nem is olyan ördögtől való dolog Piroskának lenni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ha ez csak egyetlen emberre alapozott vélemény volna... De nem tud elmenni amellett, hogy a családjából kb mindenki onnan jött ki a futószalagról és nem épp kedvesek vagy normálisok, akármennyire is szereti őket.
- Őőő mi? - Jófejek? Fogalma sincs. Jófejek a rellonos csajok? Hirtelen kiül valami pure chills életérzés az arcára, mintha megcsapta volna mínusz tíz fok. - Rohadt furák egyesek. Mintha mágnest nyeltek volna. Úgy értem, láttad már például Cassandra Romanovát, azt a negyedikest? Valami marhára nincs rendben vele. Valahányszor a közelében vannak az emberek, mintha mindenkit mágnes húzna felé. Ez nagggyon nem normális. - Van egy sanda gyanúja, mivel állhat szemben, de Nina óta nem volt szerencséje vélaleszármazotthoz és Cassandra folyton cseréli a külsejét. Hát honnan kellene azt neki tudnia, hogy a csaj cosplayes? Sehonnan, tessék. Ártatlan, nem érdeklik általában mások körülményei és háttere.
Az egyetlen, aki most is érdekli, az Layla, és hogy viccből megállítsa a hintát egy pillanatra. Nincs herkulesi ereje, szóval nem is tudja a végtelenségig tartani a hintát, csak épp egy rövid percig.
- Mert? - Na miért ne egyenek meg, Layla, miért? A vigyora átszelídül egy csibészes mosolyba, miközben rajta tartja a szemét a lány minden vonásán. Van egy olyan másodpercnyi érzése, mintha Layla vonásai megváltoztak volna, de nem, összességében arra jut, hogy csak képzeli. Hiszen ugyanolyan megilletődött, mint mindig, ha ez a bengára nőtt levitás tesz valami hirtelent és zavarba ejtőt. Imádja húzni Layla agyát. Végül inkább elengedi és meglendíti a hintát, hogy ne unatkozzon a másik, és úgy tűnik, a hangulat megakadása is továbblendül.
Aha, szóval vadász szeretne lenni? Nem, nem fogja kinevetni, mert Layla állóképessége, ügyessége és izomzata ezt igenis lehetővé tehetné.
- Akkor gyorsan kell futnom, hogy ne vágd fel a hasam, rakd tele kövekkel és dobj bele a folyóba. - És amilyen szemétláda, elengedi a hintát, és tényleg hátrálni kezd csupán annyi előnyt biztosítva a lánynak, hogy kiszállhasson sérülés nélkül a hintából... De utána bizony tényleg futni kezd. És amúgy úgy volt, hogy elmennek kajálni ezután, szóval még el se jutottak addig, máris meglógna. Szemtelen kis gyökér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A válaszra oldalra biccenti fejét és kíváncsian fürkészi Lafayette arcát. A név elhangzására azonban némiképp kétségbeesik mélyen legbelül. - Szóval akkor... neked is tetszik Cassandra? - azt biztosan tudja, hogy a lány gyönyörű, olyan szettekben meri magát megmutatni, amiket Layla még álmában sem venne fel, mert attól is zavarba jönne. Csodálja az alakját, az ajka ívét, az átható tekintetét és a stílusérzékét. Őszintén, minden lány ilyen akar lenni. A gondolat, hogy egy olyan emberrel kellene felvennie a versenyt, aki ennyire tökéletes, egyszerűen tel-... na várjunk csak. Miért kéne felvennie bárkivel is a versenyt? Elvégre ők csak barátok, nem? Mondjuk Cassandra mellett nevetségesnek tűnnek szeplői, pisze orra, szinte már kicsi mellei. És mi van azzal az anyajeggyel az ajka felett? Rémes, mennyi hibája van és ezt csak most, ahogy elképzeli magukat egymás mellett látja meg.
- Mert... mert te nem vagy az a seggarc típus - ahogy kiejti ezeket a szavakat a száján, borzasztóan idegennek hatnak. Layla soha, de soha az életben nem beszélne így, most is leginkább a zavara az, ami szóról szóra elismételteti vele a hallottakat, s füle rögvest égni is kezd - ezúttal a szégyentől. Hogy mondhatott ilyet? Még az ismételt hintalökésnek hála kerekedő menetszél sem tudja eltüntetni ezt a vörösséget egy csapásra.
- Én soha nem lennélek képes bán-... - kezdené mondandóját, csakhogy a hinta mellől ellép a levitás és... futásnak ered??? - Lafayette, állj csak meg!! - ahogy ismét előre lendül, ki is ugrik a hintából és a fiú után ered. Nem kétséges, hogy fürgébb nála, éppen ezért, bár a játszótér másik végéig kell kergetnie, hogy utolérje és akkor is csak azért sikerül, mert egy lendületes ugrással egyenesen a levitás hátára érkezik. Mondanom sem kell, hogy kétes egyensúlyuk okán azonnal érzi, hogy dőlni kezdenek, ám ahelyett, hogy elengedné a fiút, csak még jobban belekapaszkodik. Ha veszniük kell, vesszenek együtt. Szerencséjükre legalább oldalra esnek, ám mindez nem nyújt vigaszt egyiküknek sem, hiszen a homokozóban landolnak, mindenük tiszta piszok és sár, valamint alig pár pillanattal az ocsúdás után egy gyermek sírása hangzik fel egyenesen a fejük felett. A keserves üvöltésből kivehetőek a 'homokvár', 'szándékosan' és 'kilapít' szavak, valamint a perifériából a dühös anyuka is tökéletesen beazonosítható.
- Lafayette, ez a Te hibád, úgyhogy most szedd a lábad, mert nem akarok itt lenni, mikor ezt újra kell építsük - nem az a sziszegős, rellonos hang ez, inkább a kétségbeesett fajta, ami azt akarja, hogy tényleg pattanjanak fel és rohanjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kende említésére a szívem akaratlan kezd el sokkal jobban dobogni, mint az egészséges lenne. Nagyon szívesen megkérném tényleg, hogy segítsen, de megint előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna: túlságosan népszerű, és bár biztosan szívesen segítene, de nem szeretném elvenni az idejét ilyenekkel. Akaratlan harapok alsó ajkamba, végül halványan mosolygok csak Améliára. Adminisztrációval. Nem is rossz ötlet. Abban még senki nem sérült meg. Azt hiszem. Mosolyom lesz szélesebb, ahogy még hozzám is ér. Kedves, így kicsit nyerek vissza abból az önbizalomból, amit a magaménak mondhatok.
Ami addig tart, amíg Kende ismét szóba nem jön. Halkat sóhajtok, arcomra egyértelműen felkerül a pír.
- Aham, majd megkérdezem. Biztos szívesen segít - pillantok el róla, mert ilyenkor soha nem merek a másik emberre nézni. Mármint olyankor, ha Kende a téma. Ha tisztában lennék azzal, mit csinálok, rájönnék, mégis mennyire egyértelműek a reakcióim, bármikor, amikor Kende jön szóba. Ennél jobban nem is lehetnék szerencsétlen. Kékjeim esnek a felém fordított könyvre.
- Olyan bolond vagy, szaladsz akár a reggeli szél, még elüt valamelyik autó - idézem fejből az első pár sort. - Apa mindig ezt mondta nekem, ha késésben voltam - kuncogok halkan, majd maradnak elnyílva ajkaim, ahogy felém nyújtja a kötetet. Kezemet felemelve tolom vissza felé. - Legyen a tiéd. Ha a kedvenced, biztosan van már példányod, de örülnék, ha a tied lenne. Az nem volt kikötve kinek adjuk - mosolyodom el szélesen, fejem billen félre minimálisan, majd fordítom fejemet az atya felé, végül vissza Améliára. Aprót bólintok, táskám pántját megfogva dobom a vállamra, majd indulok el feléjük.
- Szép napot - köszönök halkan, és csak hagyom, hogy Amélia intézze a kérdezgetést. Lehet, hogy fiatalabb nálam, de az biztos, hogy talpra esettebb is. Ez nagyon sok mindent elmond rólam, és ezt Cone soha nem tudhatja meg. Fel is kapom fejemet, gyanakvóan nézek körbe, mert bármelyik sarkon megjelenhet, de nem látom sehol, úgyhogy visszafordulok. Így éppen elkapom az ikreket. Kis pírral nyújtom át a táskát, mert az is ajándék, majd pillantok a nőre. A polgármester asszonyra. Milyen kedves. Arcát fürkészve lépek közelebb aprót.
- Én… én szeretném megkérdezni, hogy esetleg valahogy aktívabban is van-e lehetőség segíteni? - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra. - Mármint nem az adományokkal, mert köz- és önveszélyes vagyok, de Amélia mondta, hogy esetleg valami adminisztratív dolog… - harapok alsó ajkamba. Ideje lenne befognom a számat, mert a fecsegéssel semmire nem megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyiszor elképzeltem már ezt a jelenetet, hogy hirtelen már nem tudtam mi igaz, és mi nem. Elgyakoroltam otthon a tükörbe nézve, hogy mit fogok mondani. Hogy kemény leszek és szikla szilárd, hiszen megbántott. Aztán a hónapok elkezdtek telni, és a düh eltűnt a szememből, helyette csak a féltés volt. A mondataim újra fogalmazódtak, kevésbé voltam elutasító, bár még mindig képes voltam éreztetni a csalódottságomat. Aztán eltelt egy év, és abbahagytam ezt a szokásom. Átvette a helyét egy másik, mikor a családi varázslatot használva minden nap helyzetjelentést tettem Kolosnak. Olyan fontos információkkal zúdítottam el, minthogy brokkolis tésztát eszek ebédre, Péntek megette az egyik osztályom háziját, vagy éppen megpróbáltam lekapni a város papját. Addig írogattam, amíg el nem kezdett válaszolni. A világ legidegesítőbb nővére voltam, és egyben a legboldogabb, mikor először láttam a vissza válaszát.
Most pedig ott állt előttem, és képtelen voltam bármit is kinyögni. Annyira hihetetlen volt, a mellkasom nehézzé vált, és pokolian fájt minden egyes levegővételtől, mintha csak maratont futottam volna. A bódulatból hangja zökkentett ki. Más volt, mint mikor legutoljára hallottam, mégis ugyanolyan. Főleg az a mosoly. És akkor koppant, végre felfogtam, hogy tényleg ő áll előttem, és nem csak egy valóságos álomba ragadtam bele. Táskám kicsusszant ujjaim közül, és pillanatok alatt ugrottam a nyakába zokogva. Az elmúlt évek összes visszatartott szorongása, aggódása és fájdalma hirtelen egyszerre csapódott le bennem, és képtelen voltam tartani magam. És őszintén, nem is akartam. Kolos a testvérem, a legjobb barátom, a bizalmasom. És három év magány után végre újra ott volt a karjaim között.
- Szeretlek, és… és…úgy hi…hiányoztál - sírtam vígaszhatatlanul a nyakába. Erősen szorítottam, amennyire csak tudtam, mintha soha nem is akarnám elengedni. Aztán mégis megtettem. Hatalmasra dagadt, vöröslő szemekkel néztem az arcát, mégis az arcomon levakarhatalan mosoly bizonygatta, hogy nincs semmi baj. Most már nincs, mert velem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Na MOST fagy le az agya. Hogy jutottak el IDÁIG? Bambán bámul Laylára, mintha nem látott volna még embert, nőt, Laylát, senkit, beszélni is elfelejt egy pillanatra, annyira nem érti, hogy a fészkesben tetszik neki Cassandra.
- Mon chouchou, arra próbálok kilyukadni, hogy az a lány lehet, hogy félvéla. Alapjáraton nem tetszik, de ... van egy félvéla családi barátunk. Eléggé ugyanaz a jelenség, mint anno vele volt. - Nina, élete első nagy szerelme. És olyan rondán pofára esett, mint annak a rendje, ugyanis Nina házas, és boldog, és köszöni szépen, nem rúgja fel a kapcsolatát, hogy egy olyan gyereknek tegye szét a lábát, akit még pelenkázott is, és az apjával is kavart. De Nina a szíve egyik csücske mai napig, olyan kedvesen és tapintatosan valószínűleg soha nem fogják visszautasítani, mint ahogy ő tette. Lafayette egyik legkedvesebb emléke a vígaszrandijuk, még ha kicsit kesernyés is az utóíze. Ő tényleg azt hitte, hogy szereti Ninát, aztán kiderült, hogy némi vélaturpisság is volt a dolognak sajnos. De hát nem tehet róla, a férfiak alapjáraton nehezen állják meg, hogy ne vessék magukat egy félvéla lábai elé. Ha egy telivér véláért egyesek képesek lennének a Kviddics Világkupán kiugrani a lelátókról, elképzelhetjük, mekkora hatalma van egy félvélának. Laylának igazán nincs miért aggódnia, mert a vélaszármazékokkal kvázi képtelenség normálisan versenyezni, és nem is kell.
- Akkor jobban meg kell ismerjük egymást. - A szó legkomolyabb értelmében gondolja a kijelentését. Noha kezdi levágni, hogy Laylához végtelen türelemre lesz szüksége, tud várni. Egy darabig egészen biztosan a saját határain belül, de persze, ha Layla egy olyan személy, aki többre hivatott, semhogy csak találkozzanak, aztán elváljanak az útjaik, valószínűleg ezek a határok kitolódnak majd esetében.
De jelenleg épp a futásra, nem a saját limitjeire koncentrál, ugyanis egy hivatásos akrobata és annak állóképessége ellen megy a küzdelme. A csúfos alulmaradását mi sem reprezentálja szebben, mint hogy egész konkrétan előrebukik, immár Laylával a hátán, megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát azzal, hogy az egyik lábát megveti maga előtt, és a másikat hátranyomja, mintha rajtpozíciót venne fel, azonban még ez sem elég az oldalra dőlés megállításához. Nincs még két lába, amit oldalt is kitámaszthatna.
Innentől elrendeltetett dolog, hogy hatalmasat essenek, egyenesen egy adag ázott, sokat gyúrt homokba bele. A fél arca, és a szája telemegy homokkal, még a szemébe is jut belőle, mert valahogy próbálta felül tartani Laylát, de ez aligha jött össze. Hallja a nagy, megindult sírást és a vádakat, de nem egészen realizálja, hogy ők itt most bajban lesznek, pedig sürgősen fel kellene szedniük magukat és kereket oldani, ha nem akarnak mérges szülőknek elszámolni gaztettükről: szétrombolták egy gyerek mesterművét, kérem!
Kétszer sem kell Laylának rászólnia, talpra pattan, elrikkant egy 'Nagyon sajnáljuk!'-ot, majd egy jól irányzott rántással felhúzza magához a lányt és ujjaikat összefűzve rohanni kezd egyenesen a játszótér kijárata felé, mint valami rém rossz gyerek. Te prefektusok mintapéldánya, te, Lafayette Saint-Venant! A térig nem tervez lefékezni egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán nem a legszerencsésebb ilyen hűvös időben egy padon üldögélni, de megvan a magam képessége ahhoz, hogy ezt egyáltalán ne érzékeljem. Mi, akik a levegő mágiájának csodáját birtokoljuk, amúgy is sokkal másabbul éljük meg ezt az egész hideg-meleg történetet. Persze odafigyelek arra, hogy a testem megtapasztalja az apró időjárási viszontagságokat, ám összességében arra törekszem, hogy mindig kellemes legyen a hőháztartásom és ez által a közérzetem is.
- Engedd meg, hogy segítsek.
No nem a kesztyű felhúzásában, hanem magában abban, hogy ne dideregjen. Mintha nem is tennék semmit, ám valójában nagyon is sok minden változik, ugyanis anélkül, hogy a táj más lenne, vagy olvadni kezdene a hó, a magam melegét kiterjesztem rá is, így kellemesebbé válhet az itt üldögélés. Csodálatos dolog az elemi mégia, én pedig nagyon könnyen bánok vele. Sosem éreztem ezzel kapcsolatban semmi negatívan, a képességem megjelenése is pozitív élethelyzetben történt. Nem veszítettem el, nem bújt el soha, teljesen természetes volt a jelenléte a számomra, és gondolom, ez fordítva is így volt.
- Örülök, hogy ezt hallom, mindig jó, amikor nem kiégett az ember, hanem még lelkes és nyitott a diákságra, és persze fordítva is fontos, hogy a diákok lássák a másikon, hogy szereti azt, amit csinál, és jó is benne.
- Mind a ketten nagyon jól vagyunk, az év ezen szakaszában különösen jó a hangulat nálunk, nagy ünnepszerelmes az én férjem, persze a lányunkkal együtt, néha őrültek háza van, le se tagadhatnák egymást.
A végére aprót nevetek is. Bogi örökbefogadott gyerek, mégse mondaná meg róla senki, hogy az. Sőt, mi több, amikor legutóbb együtt vásároltunk, szembe találkoztunk a nénikkel, azokkal az asszonyokkal, akik a távollétemben a "nyugdíjas maffia" gúnynevet kapták, és hosszan ecsetelték a vegyeskereskedésben, hogy Bogi mit örökölt tőlem és mit az apjától. Kell ennél több? Nem. Egy újabb jó emlék.
- Én egy kicsit kijöttem, hogy levegőzzek egyet, de az iskoláról hasonlóan jókat tudok elmondani. A mestertanoncok igazán jó csapatot alkotnak, aminek örülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Éppen lett volna dolga, de a dolog elúszni látszik. Szóvicc.
Az van, hogy lezsírozta Tányával, hogy elcserélje valakivel az esti járőrözését, ahova frankón beosztották, miközben edzése van Pesten. Eltepert, - mert a nő egy mákos guba és hamar elintézte neki ezt a kört - így ráadásul késés nélkül esett be az uszodába, ahol az edzője már egy másik félvér versenyzővel üvöltötte ki még a nem létező lelkét is. A hely visszhangzott, a lelátókon unatkozó úszók legtöbbje a műsorra meresztette tekintetét. A kivétel mellé csapódott a navinés is. Lekapta a melegítőt, rutinosan felkészült és ráállt a rajtkőre, hogy akkor elkezdje edző nélkül, laza ráhangolódással, mert előre tudta, hogy Marci rajta vezeti majd le a fene nagy jókedvét. Kitartó rage volt a csavóban: soha máskor nem engedte el, időnél hamarabb, Reiner Kendét.
A brutális edzés után olyat pencizik a vonaton, hogy majdnem rajta is marad. Még az bebaszna! Haver, eltelt két nap! Megy leteperni Mihailt, mint a huzat.
Ráérősen lép az ajtóhoz, kilöki az ajtót és landol a peronon. Fáradt léptekkel halad, gyanútlanul, de egyszerre minden álom kiszökik a szeméből, ami hitetlen csillan.
- Hiányoztam, Sztravinszkij?! - megemeli nevetős hangját, de nem vár arra, hogy felé fordul-e, megindul és beéri. - Frankón nem kellett volna kijönni elém, de adlak - hatalmas vigyorral ránt egyet a táska pántján, miközben szürkéskék tekintete lassan körbejárja az állomást. - Mi volt ma az egyetemen? - a válaszra figyelve lép a kijárat felé. Maga elé engedi a másikat, kikerül egy vele szembe jövő lányt, majd ha szabad a terep, sztorizni kezd.
- A másnap sem volt rossz. Ők felváltva lenyomták a hattyúk halálát, én pofán röhögtem őket, mint egy állat. Úgy néztek rám, hogy mindjárt kinyúvasztanak - felsandít a másikra. - Mekkora mázlid van, Sztravinszkij, hogy túléltem - szélesen vigyorog a másikra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hideg van.
Fogalmazódik meg bennem az első gondolat, amint lehetőségem van felszállni a vonatra, ami végre Bogolyfalvára visz. Így, hogy hamarosan vége a télnek, végre kezd olyan idő lenni, amihez hozzá vagyok szokva gyerekkorom óta. Nekem a nulla fok nem hideg, még a mínusz ötöt sem mondanám annak, de már valami alakul. Kesztyű nélküli ujjaimat mégis meg kell mozgatnom, hogy az elgémberedettséget szedjem ki belőlük a már fűtött kabinban. Kabátomat veszem le, gondosan hajtogatom magam mellé, míg könyvemet veszem elő a táskából és teszem fülembe az air podsot. Egy idő után a könyvet már csak a kezemben tartom, és a kellemes basszussal fülemben nézelődöm kifelé az ablakon. Idilli. Addig, amíg háromszor meg nem zavarnak vihoncáló lányok, így kérésüknek eleget téve mosolygok a kamerába. Édesek.
Lehunyt szemekkel sóhajtok aprót, lassan kászálódom fel. A zene ugyanúgy üvölt a fülembe, míg magamra veszem a kabátomat, megfogom a táskát és leszállok a vonatról. Mély levegőt véve indulok el elnyújtott léptekkel a társasház felé, egészen addig, amíg szemem sarkából meg nem látom a mozgást. Megemelkedett szemöldökkel nézek oldalra, Reiner szája meg csak mozog és mozog. Szusszanva veszem ki a hozzá közelebb eső fülemből a fülest.
- Hogyne - bólintok aprót, azt sem tudom miről beszél, mivel teljesen lemaradtam az elejéről. Zsebembe nyúlva állítom meg a zenét, másik fülemből is kiveszem a fülest és rakom is el őket. Ámbár a mozdulat megakad kicsit, mikor meghallom a kérdést. Érdeklődik. - Leadtam két beadandót, megírtam egy zh-t és kiváltottam egy vizsgámat - lépek ki Reiner előtt teljes természetességgel, vissza sem fordulva felé. - A szokásos - fejezem be végül mondandómat.
- Igen, valóban hatalmas mázlistának érzem magam - mosolyodom el féloldalasan. - Bár ez rólad jobban elmondható. Nem mindenki alhat el a hangomra, Reiner - rebben meg szemöldököm, ajkaimon szemtelen mosoly villan fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még mindig hadilábon áll a digitális fiszfaszokkal, így egy pillanatra ráncolja a szemöldökét a rövid válaszra, majd tekintete esik arra az izére, amit Sztravinszkij elpakol. Nagyjából egy pillanatig érdekli, majd kérdez rá a másik napjára. Azt hallgatva nem nagyon akar ő semerre sem továbbtanulni. Instant bukás a VAV-on? Károlyék likes this. Nulla okosképző a gyereknek! Nem. Aprót ráz a fején, majd amikor visszaér Mihail mellé, aki be is fejezi. Mindez újév elején? Az oktatóknak nincs élete.- Frankó. Legalább érdekel, amibe ennyi időt feccölsz, az sose baj - hajába túrva pislákol kicsit.
Halkan felnevet, de a folytatás miatt visszafogja, hogy hallja Mihail szavait. Elnyílt ajkakkal pillant oldalra, majd vissza maga elé. Vigyora megváltozik, gödröcskéje besüpped arcába, ahogy hangosabban engedi ki a nevetést. - Ó, én megtettem, mint a huzat. Faszán aludtam utána a gyerekszoba padlóján - bólogat nevetgélve.
A táska pántját átemeli a fején, hogy könnyebben cipelhesse a holmiját és bár elég széles a válla, az a szar folyton le akar csúszni. Ahogy ezzel megvan befordul Mihailal szembe és hátrálva elkapja a tekintetét. - Gáz, ha nálad zuhanyzom? Nem másznék fel a kastélyig, aztán vissza, mint egy kretén - balra, majd jobbra mozdul a feje, a mellkasánál ránt a táskán, ahogy visszapördül mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A pár perces út a társasházig mindig elég idő arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. A szanaszét lévő gondolataimat, az egész napos egyetem után, ezen a pár méteren szoktam helyre tenni, hogy pár órával később már készen fogadhassam Reinert, és teljes mellbedobással tudjak neki segíteni. Most is ez lenne a megszokott, ha nem sétálna mellettem, be nem álló szájjal. Ajkaimra mégis felkerül a mosoly.
- Igen. Valóban érdekel - aminek én nagyon örülök, a mellettem sétáló szerintem nem mindig. Főleg akkor nem, mikor sokkal jobban megdolgozom, mint arra felkészült volna előtte. És bár ezekért elnézést soha nem fogok kérni, még csak azt sem tudom mondani, hogy sajnálom. Ha nem dolgozom meg, ha nem szakítom fel a sebeket, akkor nem tudok neki érdemben segíteni. Márpedig úgy tűnik, hogy igenis hatásos az, amit csinálunk péntek délutánonként. A többi délután nem számít.
- Örülök, hogy jót aludtál - csóválom meg fejemet óvatosan. Nagyon örülnék, ha ezt én is elmondhatnám magamról, de másodikán már a kifutón kellett állnom teljes pompámban, így elseje éjjelén én már utaztam. Lehet be kellene pótolni ezt az elmaradozott alvást. Fáradtan sóhajtok halkat, fejemet kapom fel, ahogy Reiner beszambázik elém állok meg. Csípőmet tolom ki, a kérdésre emelkedik meg fél szemöldököm.
- Szemtelen vagy, Reiner - mielőtt mozdulhatna kerülöm ki és lépek el mellette. De még mennyire szemtelen. Kevesen engedik meg ezt maguknak velem szemben, sőt... kicsit jobban elmerengve a dolgon, senki nem engedi meg ezt magának velem szemben. - Figyelemmel arra, hogy a kastély a másik irányban van, te meg szépen elsétáltál velem eddig - mutatok a társasházra. - Gondolom nemigen kellene nemet mondanom - sandítok rá oldalasan, majd vissza előre azonnal.
Szemtelen vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A maga bája is megvan a téli hónapoknak, és talán ez is az én kedvenc hónapom, csak annyira rettentően hideg ne lenne. Igen, a hónak hidegnek kell lennie a házak tetejéről lelógó jégcsapoknak is fagyosnak kell lennie, de a levegő a nap segítségével kicsit felmelegedhetne. Nem nagy kérés ez természetanyától, ha a kesztyűmet és a sapkámat levehetem a kobakomról én már egy elégedett ember vagyok. Felfogni sincs időm, hogy Emma hozzám beszélt és pillanatok múlva érzem azt az átható melegséget, amit neki köszönhetek.
- Nagyon köszönöm, ez tényleg fenomenális! Csodálatos képesség. Valóban, valóban az – ecsetelem hálálkodva a nőnek. Így aztán ki lehet bírni minden nap, irigykedem is a kolleginára de bizonyára ennek is megvannak a bizonyos feltételei, hogy ezen képesség a hatalmában legyen. Az én varázserőm csupán pálcával tudom érvényesíteni, el sem tudnám magamat elemi mágusként képzelni. Nem volt nagy tehetségem diákéveim alatt néhány tantárgyhoz, az egyik ilyen a Bűbájtan volt. Visszagondolva mókás, hiszen a történelmünket oktatóm amihez nem használok pálcát az óráimon, csak akkor mikor a táblára kerülnek az óracímek és a dolgozatkérdések.
- És te hogy állsz a diákokkal? Milyen a kapcsolatod velük? Gondolom te egy kicsit könnyebb helyzetben vagy, hiszen van egy lánykátok. Egyszer én is szeretnék majd gyerekeket, de az még messze van – mondom. A tanári állásnál fontos, hogy ne csak a tárgyunkat szeressük hanem a gyerekeket is, a magunk módján. Az sem jó ha nagyon közvetlen a kapcsolat, de a távolságtartás sem célra vezető. Feleknek kell lennünk a diákokkal, én szívesen veszem ha egy tanuló bennem egy mentort, vagy barátot lát aki próbál neki segíteni, hogy a későbbiekben boldoguljon az életben.
- Ezt igazán örömmel hallom. Ne aggódj, máshol is ilyenek az ünnepek, mint például az én drága szüleimnél. Igazán örülök hogy megismertelek benneteket, nagyon értékes emberekkel lett gazdagabb az ismeretségi köröm – nézek őszinte mosollyal a kolleginára, aki ebben a pillanatban egy kedves unokanővéremre hasonlít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez a bűnbeesés. Nem is szeretem annyira, nem is olyan, és nem is tudom. Valahogy az egész más. De kell. Függő vagyok, és a függésem tárgya nem más, mint a sajtos széllel töltött, négy sajtos pizza. Nem kell rá más, csak a sajtok, meg némi fűszer, és szerintem ez az, amiben eltér a bogolyfalvi minden másiktól, hogy annak olyan nagyon különleges a fűszerezése. De nem mehetek oda, mert véleményem szerint Barni ha meglátna, akkor kifutna a világból már az előtt, hogy békés egymás mellett élést ajánlanék neki. Nem, olyan szavakkal, mint "barátság" nem is dobálóznék, mert szerintem azt nagyon nem venné jó néven. Valamiért azt érzem, hogy engem nem venne jó néven. Ami jogos, csak elég nehéz a változást szemléltetned, ha az, akinél ezt szeretnéd szemléltetni, vélhetően az kívánja, hogy Indiában maradj. Vagy bárhol máshol. Nem mondom, hogy ne lenne jogos, hiszen eléggé rosszul jöttek ki a lépések. Csak, mindegy, ez a pizza sem olyan rossz. Én pedig most nem húztam el a számat.
A történethez hozzátartozik, hogy a kupéban egyedül vagyok, meg az is, hogy három doboz pizzát vettem, mert ha már egyért felutaztam, akkor három is lehet belőle, és különben is. Ez egy elfojtás, egészen biztos, hogy az. El kéne járnom az anonim pizzavásárlók ülésére, hátha meg tudják mondani, hogy mi a bajom. Egyszerű, találkoznom kellene vele, megmondani, hogy itt vagyok, szeretem a pizzát, enni fogom, be fogok jönni, meg fogom venni és meg fogom enni. De nehéz. Szóval most az egyik ülésen kuporogva - a csizmámat szigorúan levéve - ülök felhúzott térdekkel, és nézem a dobozokat. Bűntudatom van, de azért éhes is vagyok. Ez olyan, mintha most megcsaltam volna a pizzáját? Jó, ez tényleg hülyeség. Viszont nem a sajtosat veszem magamhoz, hanem a hawaii-t, amit tényleg impulzusból vettem. Felnyitva a dobozt sóhajtok egyet, és beleharapok az első szeletbe. Feltétlenül meg kell néznem, hogy van-e anonim pizzafüggők klubja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudok nem mosolyogni, ezt váltja ki az elemem. Szeretem, nagyon szeretem, ahogy valaki mást boldoggá teszek vele. Valójában én magam is boldog vagyok tőle, minden használattal egy kis plusz is érkezik, és sokkal jobbá teszi a közérzetemet. Nem használom állandóan, mert akkor kikopna és elveszíteném a varázsát ennek az egésznek. Nem akarok belegondolni sem, hogy milyen lenne az, amikor én nem szeretem az elememet. Ilyen egyik alternatív univerzumban sem fordulhat elő. Ez tény.
- Másabb. Bogi még kicsi, tizenöt éves lesz egy kiskamasz. Most még inkább gyermeki, de már most félek attól, hogy milyen lesz, amikor elkezdik érdekelni a fiúk vagy a lányok. Nem is tudom, hogy őt féltsem jobban vagy az apját, vagy a randevúra és tapizásra igyekvőket a férjemtől. Bármennyire is pacifista család vagyunk, úgy vélem, hogy akkor egy-két sunyi átok elhangzik majd.
Könnyeden, kuncogva beszélek arról, hogy a lányok párkapcsolatba keveredik, ahogy arról is, hogy akár a saját nemével teszi majd ezt. A mi családunk nagyon elfogadó, nem ítélkezünk. Hogyan is tennénk, egy legilimentor és egy pszichológus is tudja, hogy mennyire nehéz neked a megküzdés, hogy felvállald ki is vagy. Ugyan a férjem láthatóan nem fogadta szimpátiával a gondolatot, hogy akkor, amikor Bogi elkezd megkattanni, nézzen be a fejébe, de valamiért azt érzem, hogy apjaként meg fogja tenni.
- Az én diákjaim idősebbek, gyakorlatilag felnőttek, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek hasonló problémáik, mint Boginak, de felnőttek, másabb a légkör, mint alapképzésen. A múltkor helyettesítenem kellett Önismereten, és meglepődtem, hogy milyen pofátlanok is vannak. Például az a félhosszú hajú levitás fiú. Ilyen vagány gyerek képzelem magam alkat. Nem kívánom, hogy valaha a lányom közelébe jöjjön típus.
Akármennyire is próbálok nem olyan lenni, mint sokan, hogy csak a legkiemelkedőbbeket és a legrosszabbakat jegyzem meg, mégis, valamiért azokat, akik csak úgy elvannak, közepesen, de jól teljesítenek, nem tudom megjegyezni. Ez nem kifejezetten szép, de próbálok tenni ellene, csak ez a tanítás olyan dolog, amit még szoknom kell.
- Egy nap majd egészen biztos lesz, hogyan látod magad egy gyerekkel vagy többel?
Mindig olyan érdekes, amikor egy fiatal ember a családalapításon gondolkozik, elkezd vágyni rá, a dolgok pedig bevonzzák egymást. Eddigi tapasztalataim alapján Simon szerethető figura, kedves, ha elképzelem, egy hozzá hasonló lányt látok mellette, bájosat, illedelmeset.
Én is nagyon örülök neki, hogy igent mondtam Tivadar őrült ötletére, hogy tanítsunk. Nagyon izgalmas jellemek vannak a tanári karban és az iskolában is. A faluba érdekes érzés visszatérni, itt születtem, itt nőttem fel, és hát ennek és annak kapcsán, hogy az anyukám volt itt a kultúra felelős, mindenki ismer, és más esélyekkel indulok, ami nem éppen szerencsés, de mindenképpen mókás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csöppnyi dolog talán, de még is örömöt hozott magával ez az egész melegség. Jó belegondolni, hogy pár méternyivel arrébb az előttünk elsétáló férfi érzi az időjárást, én viszont egy kellemes tengerparton érzem magam Emmának köszönhetően. Annyira elkényelmesedtem, hogy már ott tartok a lábamat is felrakom a maradék helyre a padra. Tudom mit követel meg az illem, igen nagy tiszteletlenség lenne tőlem. Ezzel azt jelezném, hogy nem szeretném azt ha más is helyet foglalna mellettünk. Nyitott ember vagyok, így a gondolattól is kiráz a kizárt hideg, hiába egy pillanatra meggyengültem. Csak hallgatom amit a nő beszél, és egyetlen pontra a túloldali padra szegeződik a szemem. Egy idős asszony, és egy fiatal felnőtt nő ül egymás mellett, és beszélgetnek. Gondolom, nagymama és az unokája lehetnek hiszen szeretetteljesen tekintenek  másikra. Mindig is elámultam az időn, ahogyan múlik és amit hoz magával. Néhány évtizeddel ezelőtt talán a deres hajú asszony ült ott az ő nagyanyjával, és így tovább. Könnyek szöknek az ember szemébe, ha visszagondol a gondtalan gyerekkorra és a nagyi kakaójára. Szegény nagyszüleim már elmentek, de még mindig mélyen őrzőm az emléküket a szívemben tehát még mindig élnek. Csak már bennem.
- Nagyon fogja védelmezni a Bogit. Mármint a Tivadar. Ez a természetes, minden apa ezt teszi ha a kicsikéjéről van szó. Az biztos, amikor elkezd a lányotok érdeklődni a fiúk vagy a lányok után, akkor kicsit neveletlenebb lehet. Én az voltam akkor sajnos – mesélem el, hiszen kamaszkorában általában egész más az ember, mint a későbbi éveiben. Szívem szerint amikor diák voltam még, minden nap másik lánnyal randevúztam volna, azután ez mint mondtam változott. Sokkal jobban tisztelem a női nemet már, mint azelőtt. Bár akkor se voltak annyira súlyos problémák velem.
- Elmeséled mi volt? Hát, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond szokták mondani. Sokféle embertípus van, igen nyilván. Valaki kinővi, valakiben megmarad a… bocsánat hogy kimondom, nos az utálatosság – mondom ki végül a szót. Ha valakin nem lehet változtatni, úgy kell elfogadni ha nem bírjuk ki kell kerülni. Ezért is nehéz a mi, tanárok dolga.
- El nem tudom mondani mennyire szeretem a gyerekeket. Ez így a lelkem mélyéről jön. Sok családtagomnak van gyereke, mindig amikor megyek látogatóba nem tudom hogy mit vegyek nekik, mivel lepjem meg őket. A sajátjaimmal nem is tudom mit csinálnék, hét napig tartó mulatságot rendeznék ha gyermekem születne. Apropó, ti szeretnétek még gyerkőcöt? – kíváncsiskodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fordul a hangra és rögtön felismeri, ki közeledik. Hirtelen nem tudja, mit érez. Hogy örül-e a beosztásnak, vagy átkozza. Végülis nem rajta fog múlni a dolog. Ő igyekezni fog - de hogy ez az igyekezet látszani fog-e, meg értékelik egyáltalán, azt nem tudhatja.
 - Megvan még Sissi, igen. - Védi a kis szőröst, mert ő nem csak pudli, sőt, egyáltalán nem az, mert bichon és abból is keverék. És az övé.
Aztán mondja a saját nevét is, mert kéne, ilyenkor azt szokták, és nyújtja a kesztyűmentes jobbját a másiknak.
 - Bácskai Lénárt. - Becenevet, ilyesmit ő nem tesz hozzá, nem mintha nem becéznék, egyesek csúfolkodva, mások kedvesen - mások alatt csak az anyját érti persze. De a Lénárt az jó. Az pont elég.

Itt jön most a kellemetlenebb része.
 - Elmondta úgy... nagyjából. De jobban megtanulom, ha csinálom közben. - Zavarában nyomkodja a kiálló macskaköveket cipője orrával s reménykedik, ez a magyarázat így elég lesz. Hogy nem kér tőle semmit előre, hogy bizonyítsa tudását, képességét, nem teszteli vagy ilyesmi. Dolog közben hamar kitanulja s beleszokik, mert annyira azért nem hülye, csak ez az egész elméleti bevezető és mesélés az idegeire megy. Teljesen fölöslegesnek érzi. Szóval nem, nem kér okítást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nézi a semmiből előbukkanó kutat, épületet, a mindent, ami az előbb még nem volt itt, egész biztosan nem volt itt. A srác meg azt mondja, hogy rajzol. Összeszűkült szemmel hátrales rá, mert azért tudja ő, mi az a rajzolás, és látja, hogy olyasmit csinál ott, de ő nem azt kérdezte, hanem ezt. Illúzió? Ez az... illúzió? Amit annyiszor emlegetnek, de soha nem tudta, mi az? Olyan, mintha szellemek lennének, amiket a kastélyban lát néha. Csak... szagjuk van? Beleszimatol a levegőbe és hirtelen érzései támadnak. Az eridonos barátnőjének volt ilyen parfümje. Pontosan emlékszik, mert mindig úgy befújta vele magát, hogy utána tele volt vele Lénárt szája, orra, ruhája, s napokig virágszagú volt.
Meg hangok? Mostmár határozottan több érdeklődést mutat a dolog iránt, mint szokott bármi iránt, ami nem ehető vagy nem Sissi. Oda is lépked a másik mellé, hogy megnézze magának, mi ez az illúziócsinálás.
A rajz nagyon hasonlít. De ami a téren van, az több. A rajz csak... sok vonal. Ahhoz soha nem értett, meg nem is izgatta a dolog. De azt nem tudta, hogy rajzolással lehet ilyeneket csinálni. Hogy szagok és hangok is előjönnek tőle.
 - Tudsz olyat csinálni, hogy nincs semmi vonal, de azért hallod a hangokat meg érzed az illatokat? - Érdeklődik, egyáltalán nem zavartatva magát, hogy még mindig a másik rajzát bámulja, meg néha őt is, aztán az illúzióját, aztán vissza rá. Szenvtelensége egyeseket könnyen zavarba tud hozni. - És a kép... honnan jön?
Számára a képeknek mindig jelen idejűeknek kell lenni. Ha most látja őket, akkor vannak. Ha nem látja őket - akkor is vannak, de számára láthatatlanok. De ami itt van előttük, az... nincs. És mégis van.
Kezdi érezni a közeledő fejfájás lüktetését, de most még ez sem zavarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valamit mondana, de nem tudja kiejteni, nem jön hang. Ismerős helyzet, a szavak néha eltévednek és nem találnak a szabadba, vagy pont az fogja őket vissza, aki küzd velük. Helyzetfüggő. Nem faggatja mégsem, még ha kíváncsisága fel is ébredt, ő azt fogja vissza. Sok itt a kérdőjel, majd elválik, hogy melyekre kap választ is.
- Tehát kemény vagy, értem – és mégsem? Mivel nem esik le neki a nyilvánvaló, az alkohol adta bátorságnak gondolja és könyveli el. Egy ideig mindenki bír mindent, a kérdés az, mi marad utána. Egy jéghideg fürdő állítólag még jó is, emlékszik, hányan mentek télen a Balatonhoz csobbanni, mindegyiket lehülyézte, miközben a kabát alatt vacogott. Azóta változott, a hideget jobban tűri, mégsem ugrana.
- Nem, hát hogyan? - eleve az a dolog lényege, hogy sose találkozott semmivel, aztán hirtelen mindennel. Sárkányok, elemi mágusok, szellemek és megannyi dolog, köztük pedig saját lénye, ami egy nehezen emészthető kategória volt és még most se a legjobb. Már mondhatná, hogy semmin sem lepődik meg, felőle jöhet a csupakabra, a medvedisznóember, akármi, mert a mágia mindenre rácáfol, amiben felnőtt. Mesék, mi? Ha ez egy mese, akkor rohadt szar és szeretne mást kérni.
- De hát mondom hogy ne… ó… óóóó – torpan meg. Azért sellőzik ennyire, mert oda tart? Vagy mert…? Nagy szemeivel bámul rá, majd, minden kellemes illemet mellőzve, le a lábaira. Mert vannak lábai. A sellőknek uszonya. Na most gondolható, micsoda matek megy a fejében. - Én akkor most… most ezt nem értem. Sellőhöz mész, ugye? Azért kell a víz? - ez a leglogikusabb. Mert ő még mindig egy mugli fejben, ha valamit nem adnak a szájába emészteni, nem fog rájönni könnyen. De hát király is. Ó, ez az este megint…
- Elha… - kérdezné, de el is harapja, mert hamarabb kicsusszan a válasz. Elvették tőle és azért volt ennyire óvatos, mert ellenfélnek nézte. Vagy valami olyasmi. Elhúzza a száját. - Sajnálom. Semmi esélye, hogy visszakapd? - részegen biztos nem, de ezzel az egésszel most nagyon össze lett kavarva. - Vagy hát fogalmam sincs hogy megy ez. Össze vagyok most zavarodva a sellők és királyok között, nézd el nekem.