Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Biccentve, széles mosollyal köszöni meg a kávét, amit a névtelen nyújt felé. Többedik alkalommal van egymáshoz szerencséjük már, hol egyikük, hol másikuk hoz kávét a másiknak - névtelenül. Az újságot még nem teszi le keresztbe tett lábairól, ám a mondat végére érve csukja össze bosszúsan és teszi maga mellé. A férfire néz.
- Nem volt szerencsém látni nekem sem, de hozzám is eljutott. Szegény férfi - ismeretlenül is képes empátiát mutatni mások felé, ehhez nem kell hatalmas érzelmi intelligencia. - Katasztrófaturista vagy, ugye? - itt azért elmosolyodik szélesen, érezhető, hogy csak hecceli a másikat. A kapcsolatuk kívülről elmélyültnek, sőt mi több, barátinak tűnhet, pedig tényleg mindössze két idegen egy kávé mellett beszéli meg az adott nyűgjeit.
- Most olvastam el egy cikket a vélákról. Hihetetlennek tartom, hogy vannak még olyan mágusok, akik nem a társadalmunk rendes tagjainak hiszik őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egyszerre nyúlnak a padlizsán után, egyfajta furcsán tökéletes ritmusban. A futó érintésből, mellyel ez végződik, megint számtalan érzés színe jelenik meg Marfa látóterének peremén. Visszahúzza ugyan kezét, de nem azonnal teszi ezt meg, mert meghallja a férfi szavait. - Csak a szemembe ment valami - válaszol lágy, mégis kissé rekedtes hangján és megérinti szemét, hogy letörölje azt a kis nedvességet. Megszokta már, hogy ezekkel a frázisokkal és mozdulatokkal fedje el az igazságot arról, ami valójában történik vele ilyenkor. Ezután mindketten felegyenesednek, ám a zöldséget még mindig a férfi tartja a kezében. A magát szégyenlősen összehúzó Marfa érte nyúl, azonban mintha az idegen auráját érinené ujjaival. Nagyon erős kisugárzása van a vele szemben állónak, mert megint érzékelni kezdi emocióit. Aggódással vegyes ingerültség jeleit igazolja vissza ezután a férfi cselekedete. Odaveti az érmét, ami el is találja az árust, akit a hajlott hátú, törékeny nő szintén érezni kezd magában.- Kérem, ne... - szólal meg és teszi a férfi karjára kezét, vállalva mindent ami ezzel jár, hogy valahogy magára vonja az őt megtaposó úriember figyelmét. Joggal tart ugyanis attól, hogy összekapnak az eladóval, akinek ez az iménti gesztus nagyon nem tetszik, hiába próbál szájára mosolyt húzni. Marfa érzi a benne gyűlő megalázottságot és haragot. - Menjünk innen...Kérem, uram... - súgja alig hallhatóan, majd ujjait valamiféle nyomatékosítás gyanánt, ahogy csak erejéből telik, ráfeszíti az alak alkarjára. Nehezen tudja tartani tudatának védvonalait. Hihetetlenül erős színek áradása keveredik saját félelmével. Kínlódik az ilyen helyyzetekben. Kékjeiből sugárzik a kétségbeesés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A kisasszony érintésére a férfi aggódó, ugyanakkor melegséggel telt tekintete az övét kezdi keresni, és ujjai között a padlizsánt tartva, vele együtt emelkedik fel. Egy szavát sem hiszi, de ebbe nem most, a mérgelődő árus előtt kíván belemenni.
- Csak ennyit szeretett volna vásárolni? - kérdezi lágyan, arcát felé fordítva. Az alkarján pihenő vékonyka ujjakat észre sem veszi. A nő közelsége megütközően természetes számára, mintha régről ismerné őt, de könnyen lehet, hogy csupán az érzés ismerős, amit kivált benne, és amiről egy ideje egészen elfeledkezett. Habár az ő döntésének köszönhető, de a könyvtár, az egyetem és a pulpitus egyike sem teszi lehetővé, hogy magánemberként itt, Bagolykövön vagy az afrikai kontinensen, ahol ideje jelentős részét tölti, kiteljesedjen. A kedvese, ha hozzá tartozik még egyáltalán, több ország távolságban él, levelezésük hónapról-hónapra csendesebb.
- Csss, nincs baj - suttogja ő is szája szélén finom mosollyal, és közelebb dől hozzá, hogy szavait biztosan meghallja. Pillantása közben a túloldalon pöffeszkedő kereskedőn nyugszik. Kivár, mert kíváncsi, hogy az hangot ad-e méltatlan mérgének, vagy inkább a mellettük almát válogató idős asszonnyal kezd foglalkozni. Úgy tűnik, az utóbbi mellett dönt.
- Most már akár indulhatunk is - búgja John. Hangját játékosság színezi, és jobbjában a kisasszony táskáját tartva sétálni kezd. Hogy az ujjak időközben eltűntek-e a karjáról, kérdéses, de ha még ott vannak, ő semmi jelét nem adja annak, hogy ez zavarná. - Kegyed elfogad egy kis málnát vagy csak szörnyűséges zöldségekkel tudom kiengesztelni?
Merthogy az eset nem marad kárpótlás nélkül, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Zavaros érzések érkeznek felé a hangokkal együtt. Riadalma jottányit csökken, ám értetlensége növekszik helyette. A kedves szavak, melyeket elsuttog az idegen különösnek hatnak a fülének. A kérdésre csak bólint egyet, mivel mást nem szeretett volna venni. Ennél a pultnál valószínűleg most már nem is fog, ahogy a helyzet áll jelenleg. Ezután még lágyabb, szinte becéző nyugtatást suttog a férfi, amire Marfa lesüti szemét, de a kezét nem veszi el a másik alkarjáról. Érezni akarja a másikat, hogy ha bármi történne, valahogy közbeavatkozhasson. Szerencsére az árus kufár vére erősebbnek bizonyul és inkább a másik, eddig katasztrófaturistaként őket figyelő almás hölgy felé fordul nyájaskodva. - Miért csinálta ezt? - kérdedzi azután, hogy pár lépéssel már eltávolodtak a standtól. Tekintete állandó szomorúsága mellett frusztráltságáról vall. Boldogult volna, ha ez az ember nem viselkedik ennyire furcsán. Érzékeli a benne kialakult jó hangulatot, a nosztalgikus érzéseket, de ez csak még bonyolultabbá teszi az egész szituációt a magát és képességét örökké lebecsülő Marfa számára. - Kiengesztelni? - kérdez vissza, mint aki méltatlannak hiszi magát bármi ilyesmire. Közben összébbhúzza magán kabátját és lehajtja a fejét. Szeretne láthatatlanná válni. Eltűnni innen, hogy belső világába menekülve visszanyerje lelki békéjéjét. - Nagyon szeretem a málnát - suttogja végül mégis, de lehet olyan halkan, hogy a férfi meg sem hallja. Ekkor veszi észre, hogy keze még mindig az ismeretlen karját szorongatja. Miért nem tette szóvá? Ezt kérdezve néz fel rá oldalvást fordítva fejét. Az alak aurájába burkolózva feledkezett meg róla, az idegen mégsem jelezte és most még a szatyrát is viszi helyette. Érthetetlen ez az egész és egyre inkább azzá válik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bemutatkozhatnának már, -mondhatnád- de minek? Vicces és izgalmas egy kicsit, hogy csakis akkor futnak össze, ha a véletlen úgy hozza. Tudom, tudom, szerinted nincs véletlen és mindenre van magyarázat. Szerinte van, szerencse legalábbis biztos, neki pedig már párszor összejött ez a mutatvány.
- Ízig-vérig. - Abszolúte büszke vigyorral bólint a helytálló megállapításra. - Tudtad, hogy a felkapott turisztikai helyeket merényletek után érdemes meglátogatni? Sokszorosan jobb a közbiztonság, egy halom ember visszamondja az útját, tehát nem kell tülekedni a tömeggel, és a hely maga olcsóbban fogja kínálni a szolgáltatásait ideiglenesen, hogy visszacsábítsa a bevételét jelentő embereket. A katasztrófaturizmus megérős biznisz. - Ő pedig soha nem utazott még így, de eladni az elméletet annál nagyobb elánnal képes.
- A vérőrültekre gondolsz? Akik még mindig ebben a tiszta mágusvér szarságban hisznek? - Azok tényleg piszok őrültek, nem is érti, hogy van ennyi idejük és energiájuk totál felesleges dolgokkal foglalkozni. Miért nem választanak valami kellemesebb elfoglaltságot, mondjuk a szélhámosságot, mások átverését, valamit?
- Sosem értettem, hogy van egyeseknek ennyi szabadidejük, hogy másokat cseszegessenek a származásuk miatt. - Nem mintha tehetne bármelyik kölyök is róla, ha vélának, félvélának, negyedvélának, sőt bármiféle keveredésnek születik.
- A végén kiderül, hogy aktivista vagy, aki a diszkrimináció megszüntetéséért lobbizik. - Ami nem elképzelhetetlen tekintve, hogy intelligens válaszokat szokott kapni a könnyelmű felvetéseire a kávétársától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Johnnak nem tűnik fel, hogy kezd megfeledkezni magáról, és nem csak arca, de egész lénye is kivirul. Ajkai mosollyá szélesednek, tekintete ragyog, ahogy a mellette sétáló nőre pillant. Még annak ellenére is, hogy a másik csalódottnak tűnik.
- Miért fizettem ki ezt az egyszem padlizsánját? - kérdez vissza, és mutatólag fel is emeli a kezében himbálózó táskát. - Mert előtte a figyelmetlenségem miatt majdnem elsodortam Kegyedet. Édesanyám illemre nevelt, és higgye el, ez a szegény zöldség még éppen belefér a havi keretbe.
Jókedélye nyilvánvaló, az a tekintetéből, hangjából, szavaiból, de még járásából is kiérződik. Az kissé furcsa ugyan, hogy így megered a nyelve, hiszen a pódiumon kívül általában ő a beszélgetések hallgatólagos részét képezi, de most még ezt sem veszi észre.
- Esetleg valami érdekeset lát az utca kövén? - kérdezi aztán, és látványosan megtorpan, hogy színpadiasan ő is lehajtsa a fejét, és elgondolkodott arccal, nagyon komolyan keresse azt, amit a kisasszony olyan elánnal figyel. Természetesen tudja, hogy nincs ott semmi, csak... - Nem értem, miért nem felemelt fővel jár. - Egy kicsit még maguk közé is dől, hogy alulról nézhessen fel a szemét lesütő nőre. - A világ egy-két méterrel a föld felett kezdődik. Valahol itt - a csörgő szatyorral együtt emeli fel a kezét, és mutat széles mosollyal saját magára.
Azután finoman kibontakozik a nő karjából, és eltávolodva tőle pont úgy kezd hátrálni, mint ahogy azelőtt tette, hogy nekiütközött volna. Tekintetét végig a kisasszonyon tartja, és egyik lábát a másik után téve, jobbra-balra kanyarogva halad háttal a forgalomnak és mindenki másnak.
- Én is - mondja John, s halványan még a vállát is megvonja. A mosolya képtelen kisimulni, csak nézi a nőt és hátrál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdeklődően hallgatja a férfit, mert őszintén szólva, ebbe még így, ilyen formában soha nem gondolt bele. Kötve hiszi, hogy merényletek után olyan vidám lenne meglátogatni bármilyen látványosságot is, de nem tagadja, a logikai érvelést nem tudja megbuktatni.
- Még nem közelítettem meg ilyen szempontból, ha minden kötél szakad, akkor mennék el ilyenek után bárhova is. Ne akard, hogy kikövetkeztessem, esetleg ilyesmikkel foglalkozol - incselkedve emeli fel orrát. Leszedi a papírpohár tetejét, hogy kávéja habját fújja kicsit arrébb, majd kortyoljon belőle aprót.
- Nekem teljesen mindegy miben hisznek, amíg nem kevernek bele egy teljesen kívülálló csoportot. Komolyan, mintha 600 évvel ezelőtt lennék ugyanúgy, pedig azt hinné az ember, már felnőtt a társadalmunk annyira, hogy ne bélyegekkel nézzünk egymásra - csóválja meg fejét rosszallóan. A legjobban az bosszantja fel, hogy vannak olyan gyerekek, akiket ebben nevelnek fel, és azok a gyerekek teljesen elhiszik, hogy ez így van rendben. Mutogatni és kinevetni, kiközösíteni egy más fajból, akár nem aranyvérrel született valakit.
- Nem tehetem meg. A szerződésem nem engedi, hogy állást foglaljak, ha csak azt nem mondják, ami nem fog megtörténni - mosolyodik el sejtelmesen. - Ám véleményem attól még van, ami nem szokott tetszeni sokaknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szürreális ez az egész. Az idegen kedvesen beszél hozzá és mosolyog. A tekintetéből melegség árad, az érzései pedig ezzel összecsengenek. Színei kellemesekké válnak, mint egy puha takaró. Kevesekkel találkozott, akik ennyire harmónikusak lettek volna. Az emberek általában mást de legalábbis szélesebb spektrumot éreznek, mint amit kimutatnak. Ez az ember azonban tényleg önazonosnak tűnik. - Az illem azt is diktálja, hogy ilyen kedves legyen egy jelentéktelen nővel, akit nem is ismer? - kérdezi halkan, s ahogy kiejti a szavakat teljesen egyértelmű, hogy komolyan is gondolja őket. Szürke moly ő a sok ragyogó lepke között. Annyi szépséget látott már ebben a városban is, hogy meg sem tudná számolni. Pontosan ezért érzi most méltatlannak magát arra a figyelemre, amit kap ettől az idegentől. Mégis elmosolyodik, amikor a nevezett lehajolva ránéz. Megrázza fejét válaszként. Nem lát semmi érdekeset. Illetve olyasmit nem, amit az úriemberrel megoszthatna. Ezután érez felőle egy halvány színváltozást, szavai pedig elgondolkodtatják. - Mert ha nem a lábam elé nézek, még elbotlok és valakit megtaposok - hagyja el Marfa ajkát egy még saját magát is meglepő válasz. Bátorsága azonban egyelőre eddig a pontig tartott. Ismét visszahúzódik és titokzatos tekintetű kékjeit leszegezi a cipője orrára. - Téved. A világ egészen máshol kezdődik - csikarja ki belőle a férfi különös, de mulattató viselkedése az újabb szavakat, amikkel csak azt éri el, hogy egyre többet mutat meg magából neki. Felpillent rá, de addigra az ismeretlen úr már elindult hátrafelé. Szó szerint rükvercben. Marfa ajkán elbűvölő mosoly fakad. Fejét megrázva nézi ezt a lehetetlen alakot, és nem ő az egyetlen. - Álljon meg! - figyelmezteti még mindig mosolyogva. A férfi mögül sikeresen ellép pár vevő, de egy cekkerekkel felvértezett idős néniről hősnőnk látja, hogy nem lesz elég gyors, hogy megtegye. Marfa hirtelen hozza meg a döntést. Lábai azonnal mozdulnak. Odaszalad a férfihoz, majd magához vonva megállásra készteti. Ezután forulni igyekszik vele egy kicsit, hogy a másik lássa mitől óvta meg ezzel a mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A hűvös szélben dobja hátra haját, ahogy leül a már előre kiszemelt padra. Táskáját és a kávéját is maga mellé teszi, amíg az előbbiből túrja ki könyvét, azon pedig a heti újságot.
Keresztbe vetett lábain támasztja meg a vékonyka kötetet, támasztéknak használja egyelőre, amíg nem jut el odáig. Egyelőre a hírek sokkal jobban lekötnék. Kortyol, fél kézzel nyitja ki az újságot és kezdi el olvasni az őt érdeklő oldalakat. Természetesen számított arra, hogy eljegyzésének felbontása megjelenik, de nem gondolta volna, hogy ennyire hamar ott fognak virítani a sorok.
- Hiénák - morogja maga elé szemeit forgatva. Kávés poharát arrébb tartva, lefelé sandítgatva olvassa a következő cikket, halkan hümment. Nem akarja elhinni, hogy ilyesfajta cikkeket kiadnak: mégis ki hordana csíkosat kockással? Bár kár tagadnia, hogy remek modellt találtak a ruhához, aki könnyűszerrel elhiteti az emberekkel, hogy ez rendben van így. Majdnem, mint a szandál-zokni kombináció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ahol a katasztrófa megterem, ott engem is megtalálsz. - Nehéz eldönteni, hogy épp bevallotta, terrorista, vagy valami homlokegyenest másra gondol? A jókedve töretlen és indokolatlan, főleg hogy tragikus eseményeket vázol úgy, mint más a káposztás tészta receptjét.
- Itt eleve az emberekkel vannak gyökeres problémák. Elárulok neked egy fun factet: engem például összeszedtek csecsemőként egy inkubátorból. - Ehhez képest nem tűnik rosszul, vagy rossz körülmények közt felnevelt embernek. - Ha már eleve akkora társadalmi gondok vannak, mint például hogy egy nő nem akarja vagy tudja felnevelni a gyerekét, előbb a legalapabb alapoknál kellene kezdeni a javítást, nem? A mentalitás és például a felsőbbrendű gondolkodás egy hozadék válasz a nagyon primer gondjainkra, mint a nevelés mai napig hézagos tudatossága. - Vannak, akik csak így csinálják bele a világba a dolgukat, többek között a gyereknevelésnek csúfolt elfoglaltságot, de valójában nem foglalkoznak a kiskorú mentális jólétével. Na azokból tevődik össze a társadalom rendszerint hangosabbik része.
- Óh? - Előredől a kávéval a kezében, rátámaszkodik alkarokkal a térdeire, hogy oldalvást pisloghasson fel a napszemüvege pereme fölött a nőre. - Folytasd csak. A vélemény csak akkor fáj, ha van benne igazság is. Kinek léptél a sarkára, hm? Szívesen segítek, hogy tovább fájjon az illetőnek. - Rossz és komisz, ez is igazán ízesen átjön a jelleméből, de nem eredendően gonosz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

John homlokát keresztezi néhány halovány ránc, amint összehúzott szemöldökei alatt a kisasszonyra pillant. Pontosan tudja, mit jelent a kishitűség, ahogyan azt is, hogy mivel jár, és nem csupán könyvek hasábjain olvasott róla, ellenkezőleg, saját bőrén is tapasztalta kamasz- és fiatal felnőtt korában. A húszas évei elején kicsit sem volt magabiztos, évek munkájával viszont elérte, hogy ma már kérdés sem fér hozzá, hogy az - már ami személyiségének körvonalait és képességeit illeti.
- És mondja, az a nő, akiről most szó van, az én vagy a saját szemében jelentéktelen? - teszi fel az önmaga logikája alapján következő kérdést, miközben mosolyát csibészes pimaszság járja át. Kedves, ugyanakkor már ennyi beszélgetésből is érződik, hogy komolyan veszi partnerét, és meghall mindent, olyat is, ami mellett a legtöbben elmennének.
- Ó, touché! - kiált fel elmélyített hangon, és baljával a szívéhez kap. - Mily kíméletlen visszavágás, hát ez most roppantul fájt - mondja már-már szomorúan, ám az arca elárulja: kajánmód élvezi a helyzetet, a kisasszony társaságát, a sétájukat és a mai napot. Ha belegondolna se tudná megmondani, mikor érzett ereiben ennyi életet.
- Azt ne mondja, hogy a beton alatt két méterrel, mert félek, itt helyben összerogyok - cukkolja lágyan a törékeny lelket, és közben bizony észrevesz minden aprócska mosolyt az arcán.
Lépés lépést követ, John egyre szélesebben mosolyog, és mikor a kisasszony figyelmezteti, ő úgy tesz, mintha nem hallaná, s kezét füléhez érintve folytatja a hátrálást.
A következő pillanatban megfordul vele a világ, és az előző látkép helyett már egy felpakolt idős hölgyet lát, rögtön maga előtt pedig, talán túlságosan is közel a kisasszony arca tűnik fel. Derűsen pillant le rá, mosolya alól még fogai is előbukkannak. Halk kuncogással kezd maguk közé dünnyögni.
- Úgy sejtem, még több málnára lesz szükség. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halkan kuncog fel, rosszallóan csóválja meg a fejét mellé. Nem kenyere mások kárán jól szórakozni, de nem hibáztatja a férfit, hogy kihasználja az elé kerülő alkalmakat. Akkor sem teheti meg, ha igencsak kétes munkájára kerülhet fény ezzel a megszólalásával - ám nem ítélkezik ilyen gyorsan.
Elgondolkodva hallgatja a másik, és bár néhol bólint, szemöldöke ráncba szalad és úgy is marad a végére.
- Azzal egyet kell értenem, hogy a probléma már a kezdetektől jelen lehet, de nem várhatjuk el például a Minisztériumtól, hogy az egyéni problémáinkat oldják meg, minthogy nem tudok felnevelni egy gyermeket, akit világra hoztam - feleli végül. - Sajnálom, hogy elhagytak - fűzi hozzá, mert nem akar nagy feneket keríteni neki, mikor láthatóan a férfi sem teszi. A padon dől hátra, elgondolkodva nézi a kissé borult eget pár pillanatig.
- A nevelést nem befolyásolhatod, amikor a család azt intim körülmények között teszi. Nem szólhatsz bele, hogy neveljenek fel egy gyereket, akkor meg már majdnem mindegy, mikor kikerül a világba - most komolyan arra a konklúzióra jutottam, hogy végül is a legjobb megoldás lenne elvenni aranyvérűektől a gyermeküket? - nevet fel hitetlen. Sóhajt, mert nyilvánvalóan nem gondolja komolyan, hogy egy gyermeket is el kellene venni a családjától, ha az nem indokolt, csak szavaiból igencsak ez vehető ki.
- Ha ilyet tennék, nekem fájna - somolyodik el a pohara mögött. - Egyelőre minden sarok biztonságban van, esküszöm, de ha katasztrófa lesz belőle, te leszel az első, akinek elmondom - fogadja meg azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még nem sikerült megszoknom a kastélybeli helyem, és amíg nem kezdődik el a tanév, ki is használom a lehetőséget, hogy annyi időt töltsek a faluban - amit már csak a megszokás neveztet így, hiszen kinőtte magát -, amennyit csak lehet. Pedig rengeteg holmin kellene még áttúrnom magam, és a sok golfütőt már most nem tudom hová tenni. Sem fejben, hogy miért, sem térben, hogy tényleg, hová?
A téren áthaladva aztán meg is feledkezem minderről kissé, de arról is, hová tartottam. Talán nem is volt konkrét úti célom, de ha volt is, félreteszem, mert egész máson kezd el kattogni agyam. Megtorpanok, és mivel nem szeretném, ha valami szatírnak nézne a nő, akin megakadt tekintetem, óvatosan meg is szólítom:
- Bocsásson meg, amiért megzavarom - kezdek bele, összeérintve kezeimet -, de olyan ismerős valahonnan! Pedig ha találkoztunk volna már, arra egész biztos emlékeznék.
Nem csak, mert kivételesen jó a memóriám, hanem mert van valami benne, amitől az az érzésem támad, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Különös alakkal hozta össze a véletlen, aki mintha belelátna. Felkapja fejét a férfi kérdésére. Sosem volt tudatában, hogy a hátát leszámítva nagyon is szépnek mondható, ahogy annak sem, egy ideje, hogy képessége valóban hasznos tudás. Elsőnek ott volt az a kislány, akit az ő útmutatásával is már csak holtan sikerült megtalálnia a nyomozóknak. Aztán nem is olyan rég az a kolléganője a lapnál, aki eltűnt, de ő hiába igyekezett, nem tudott segíteni. Ezek törték darabokra az addig meglévő csekély önbizalmát. - Minden szemben - adja meg a választ, ami koránt sem vidám, de tükrözi lelkének állapotát. Ugyan ki látna benne mást, mint egy púpos boszorkányt, akit elrejtenek ruhái és tekintetéből is csak bánat sugárzik. Mindeközben folyamatosan érzi a férfiból áradó aranyló ragyogást. Az öröm érzetét, amit nem tud hová tenni. Kedves mosolya és viselkédése kezd eljutni Marfa szívéhez. Lassan nyitja meg őt, szinte észrevétlenül. - Érzem, hogy nem mond igazat - szólja el magát, de bízik benne, hogy ez nem tűnik majd fel az úriembernek. Arcán hiába látszott szomorúság, az érzései másról beszéltek. - A világ a lelkünkben kezdődik. Itt belül - teszi mellkasa közepére, a szíve fölé szabad kezét és megint lesüti szemét. Egyáltalán nem hat rá a fiatalember cukkolása, mert tisztában van azzal, hogy az idegen mit érez közben. Tudja jól, hogy minden szavát az a megmagyarázhatatlan öröm táplálja, ami beragyogja. Ezután haladnak is egy kicsit, így egy bakelitlemezeket áruló standhoz jutnak, ahol mindig szól valami muzsika. Most épp a Poets Of The Falltól a Daze című számot hallani. A zeneterápia részeként Marfa sokat halgatta, így azonnal felismeri. Az érzései pedig végre áthatolnak a bohókás alak emocióin, s nem csak azért mert a nevezett szó szerint hátramenetben távolodott el tőle. Viszont a helyzet akkor válik igazán bizarrá, amikor Marfa konstatálja, hogy a férfit ölelve olyan közel került, hogy már nem csak az érzéseit érzi megint, hanem a beszéde keltette levegőáramlást is az arcán. Belenéz egyenesen a férfi szemébe. - Lehet nem is szereti - pillant el végül mellette, a bölcs tekintetű nénire, aki úgy néz rájuk, mintha valami olyasmit tudna, amit még senki. Átjárja az ismeretlenből áradó fény melegsége. A lélegzete felgyorsul, a pupillája kitágul és a pulzusa is megemelkedik. A zene pedig csak fokozza mindezeket az ösztönös, de Marfának szinte idegen reakciókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdeklődve néz fel az előtte álló férfire. Széles mosollyal figyel rá, még napszemüvegét is leveszi, hogy megadja a kellő tiszteletet és egymás szemébe tudjanak nézni.
- Maga zavarba ejtően illedelmes - feleli ugyanúgy mosolyogva, ahogy arrébb csúszik a padon, hogyha a másik le szeretne ülni, meglegyen a lehetősége rá. Az újságon pihenteti kezeit.
- És nagyon tudja, hogy kell körbeudvarolni egy nőt - billen félre feje kicsit, oldalra sandítva fürkészi a férfit. Csak szórakozik, bár ez nem feltétlen lesz egyértelmű a másiknak is, tudja jól. - Újságíró vagyok, ha ez esetleg segít, és elnézést kérem, de ön nem ismerős nekem - őszintén vall színt. Jobb, hogy még az elején derül ki, mintha később lenne kellemetlen. A férfi kisugárzása megnyugtató, és ha esetleg nem is lenne legközelebb, most élvezi ki - mert abban ő is biztos, hogyha találkoztak volna már, megjegyzi magának az illetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azzal soha senki nem vádolt még meg, hogy barátságtalan volnék, de viszonylag ritkán, szerintem egy kezemen megszámolhatóan kevésszer fordult elő, hogy csak úgy megszólítottam valakit az utcán. Engem gyakran elcsíptek így, de jómagam igyekeztem nem lenni tolakodó. Ha meg kellett ismerjük egymást valakivel, a sors úgyis úgy alakította.
Most mégsem tudok elmenni csak úgy mellette, és mikor a nő arrébb húzódik, egyértelmű jelet adva, hálásan elmosolyodva le is ülök mellé, persze illedelmes távolságban.
- Köszönöm! - mondom, és aprót nevetek. - Igazán, csupán őszinte voltam.
Tekintetem elidőzik kicsit arcán, aztán az újságon. Szóval ír. De nem, valamiért nem a neve az, ami megfog. Főleg mivel még nem is tudom. Illetve tudom, csak még nem tudom, hogy tudom.
- Az én nevem Ránki Magor, kedves...?
Aztán mielőtt még mondaná a nevét, ha megtisztel vele, beugrik, hogy hol láttam már. Az újság stimmel, de nem íróként emlékszem rá, hanem hogy elfoglalta az arca az egyik oldalát egynek. Sőt, többnek is, ami azt illeti, csak ritkán fordult meg a kezemben olyasfajta lap, ami nem csak betűk rengetegéből áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

A férfi szelíd finomsággal, már-már elnézően ingatja meg a fejét a nő válaszára, mintha nem is egy ismeretlennel, hanem valaki olyannal beszélgetne, aki a szívének közeli és akivel a kapcsolatuk meghitten bensőséges. Tekintete a kékekbe mélyül.
- Tisztelettel megkérem, kisasszony, hogy a nevemben ne szóljon - mondja, s hangja néhány árnyalattal hűvösebben cseng. - Fogalma sincs róla, én mit látok vagy gondolok. Ezek szerint legalábbis, biztosan nincs.
Bal szemöldökét, akár egy sértődött kisgyermek, felhúzza, de a mozdulat mögött természetesen nincs valódi sérelem. Csupán némi bosszúság, amiért a kisasszony nincs tisztában saját körvonalaival.
- Csak ugratom kegyedet - vall színt John, és ha akarná sem tudná visszafogni magát; fülig érő szájjal, megbabonázva figyeli a boszorkányt. - Isten a tanúm rá: nem állt szándékomban füllenteni.
Míg beszél, a belső hang néma csendben jut el tudatáig, és gondolatban visszajátssza a kisasszony előző szavait. Érzem, hogy nem mond igazat. Érzi? Az a fránya női megérzés, ugyebár. Más nem is lehet.
- Igaza van - biccent, és tükörképként ő maga is a szívére teszi a kezét. Van ebben a pillanatban valami didergetően földöntúli, ahogy állnak ott egymással szemközt, méterek távolságában, és a zene dallama alatt szívükre tett kézzel a vásárló falusiak bolyában egymást nézik.
Aztán már a nő karjainak melegét érzi magán, és a testét átjáró boldog izgalom kuncogásra készteti.
- Mindenki szereti a málnát - feleli dünnyögve, és orrát felhúzva billegteti közben a fejét. Szabad keze elindul a nő arca felé, talán, hogy kézfejével végigsimítson rajta, talán más cél vezérli, azonban a mozdulat félúton elhal, és John beharapott ajkaival fürkészi tovább a leheletközel álló kisasszonyt. A barna szemek az ő kékjei között zizegnek, szíve hevesen dobol, gondolatai pedig az itt és az ott közti szakadékkal küzdenek. - Még a nevét sem tudom - suttogja maguk közé, alig hallhatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A régi önmagam arcát takargatva bújna el a férfi elől az újságja mögé, amiért ilyeneket mondd és ennyire közvetlen. A mostani Lianna azonban meglepően könnyedén fogadja a bókokat és még igyekszik is segíteni rájöjjön a férfi, honnan ismerheti. Szeretné hinni, hogy a WoMenben leközölt tavaszi kollekció egyik öltönye ragadt meg esetleg benne, de csalódnia kell.
- Halty Lianna - nyújtja felé jobb kezét egy kézfogás erejére, majd nevet fel csilingelően. - Látom az arcán, hogy sikerült beazonosítania. A Dior reklámarca vagyok többek között - vallja meg végül, honnan lehet annyira ismerős a férfinak. Ennyi elég volt, hogy elhiggye, tényleg az újság miatt ismerik a legtöbben, miközben tudja, hogy nem. A Diornak köszönhet majdnem mindent.
- Igen egyedi neve van, szinte már öltözteti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Korábban sem jöttem zavarba, ha nőkkel kellett szóba elegyednem, de most kicsit kellemetlenül érzem magam, amiért látszólag csak a külseje miatt szólítottam meg őt. Nem szeretném, ha az lenne a benyomása rólam, hogy sekélyes vagyok.
- Teljesen igaza van, és ne haragudjon! - szabadkozom ismét, míg megfogom a kezét egy pillanatra. - Önben kétség kívül több van, minthogy csupán egy csinos arcként azonosítsák. Hol olvashattam írását?
Egyelőre nem tudhatom, legfeljebb sejthetem, hogy nem én vagyok a célközönsége, ellenben ő láthatja rajtam, hogy valóban legfeljebb a nevem öltöztet engem, hiszen bár könnyed elegancia jellemzi ruhatáram, az, hogy márkás volna, semmiképp.
- Gyakran mondják, igen - bólintok mosolyra húzva ajkaim. - Külföldön sokaknak a kiejtésével is meggyűlt a baja. De az ön neve sem mindennapi.
Mi több, igen szépnek is találom, de már így is valósággal letámadtam, szóval ezt egyelőre megtartom magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Minden pillanattal egyre közelebb kerül hozzá ez az idegen. Belelát a lelkébe úgy, ahogy ő szokott másokéba érzéseiken keresztül. Ijesztő helyzet, amit nem más, mint egy ballépés szült néhány perccel ezelőtt. Talán itt kellene hagynia. Hazáig szaladni, s elbújni kék menedéke mélyén. Mégis marad. - Igaza van, csak érz... - harapja el az utolsó szót és vele együtt majdnem a nyelvét is, amiért már megint majdnem felfedte képességét. Arcán pír jelenik meg, de ez lehet akár annak jele is, hogy szívére vette a feddést. Valójában egyáltalán nem, hiszen folyamatosan ott látja és érzékeli az idegenből áradó emóciókat. Töretlenül örömteliek. Megdöbbentően harmónikusak és egyenletes erejűek. - Ezt csak reméltem, de most megnyugtatott - bólint azzal a lágy mosollyal, amire készteti ez az egész szituáció. Azonban észreveszi a férfi tekintetét, amit nem tud mire vélni. A barnák mélyén különös fényt lát megcsillanni. Ezután ott állnak egymással szemben, a tömeg közepén szíveikre simított kezekkel. Nem mindennapi jelenség lehetnek a piacon járók számára, ám ez most valamiért nem ijeszti meg hősnőnket. Hajlott hátával, túlméretes ruháiban mozdulatlanul, a külvilág minden érzését kizárva képes csak a férfit érzékelni. Képessége folyamatos fejlődésben van, ahogyan azt meg is mondták a szakértők, akiket felkeresett. Ez is egy eddig nem tapasztalt aspektusnak tűnik. Ezután egy újabb eseménysor végkifejleteként már egymás karjában állnak, s közelebb van ehhez a névtelen idegenhez, mint a testvérén kívül szinte bárkihez. - Miért érzem azt, hogy... - suttogja kettejük közé, de nem fejezi be a mondatot. Lehetetlen volna megállapítania, hogy melyik érzés melyikükhöz tartozik. Eggyéváltak színeik egy különös, de szemetgyönyörködtető árnyalattá. - Ahogy én sem - válaszolja puhábban egy sóhajnál. Közben teljesen belemerült a barna szemekbe, amikben nem lát mást csak saját magát. Kivételesen nem riadt meg ettől, csak hagyta, hogy megtörténjen. Legyen bármi is az oka annak, amit most átél, nem menekül el sem saját belső világába, sem otthonába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A megakadt gondolatra aprót mozdít a fején, várja, hogy a kisasszony újra megszólaljon, ám a folytatás elmarad, a szavak helyét arcpír veszi át. John még nem érti, mi történik, arról pedig, hogy a nő mit szeretett volna mondani, fogalma sem lehet. Nem tudja, hogy titok vagy valami egészen más akart legördülni ajkairól, ahogy azt sem, miért pirult bele ebbe ilyen nagyon. És, ami a többség számára legérdekesebb lehet, hogy ezzel neki aztán az égvilágon semmi gondja sincs. Megérti, sőt, valóban tiszteletben tartja mások intim- és komfortzónáját, a határaikat, ahogy egyébként ugyanezt várja el ő maga is azoktól, akikkel így vagy úgy, de kapcsolatba kerül.
- Nagyon szépnek találom a mosolyát, tudja? - jegyzi meg szívére tett kézzel, egyetlen pislogás vagy kószán megrezzenő arcizom nélkül, önmaga lehető legtisztább és legőszintébb módján, akár ha meztelen állna ott a piactéren, a boszorkánnyal szemben. És mosolyog, kedves-szelíden, meglepő természetességgel, mert az érzés, hogy ismeri a másikat, ott sejlik mélyen a lelkében.
- Mit? - lopva kérdez vissza, mintha tilosban járnának - és voltaképpen tilosban is járnak, csakhogy az ő kedvese erről a találkozásról csupán abban az esetben szerezhet tudomást, ha John azt úgy kívánja, és egy éjszaka pennát ragadva levélbe fogalmazza a történteket. A mellében forrón zsizsegő igazság azonban az, hogy ezt, itt, most, még egyedül magának akarja. Tekintete a kékszín szempárban ragad, és bár megállja, hogy a kisasszony arcához érjen, arra képtelen, hogy a válaszra finoman nevetni ne kezdjen. - Na de kérem, most komolyan? Kegyed játszik velem! Tudja mit? Pont nem kell tudnom a nevét ahhoz, hogy meghívjam egy doboz málnára. Jöjjön - és szabad kezét a kisasszony kezéhez érinti, hogy ujjait az övéi közé simíthassa, közben pedig egy vétlen pillanatra sem veszíti el a ragyogóan tiszta kék szempárt. Halvány, de érzésre annál erőteljesebb mosollyal kezdi húzni a nőt, hogy közösen ráleljenek a piac legédesebb málnáira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kézfogás után ejti vissza kezeit ölébe, pontosabban az újságra. Már annak idején is, mikor először költözött ide, meglepte, mennyire közvetlenek az itt élő emberek, és örül annak, ez nem változott.
- Ez igazán kedves öntől, de többet néz ki belőlem, mint ami vagyok - feleli őszintén. - Régóta nem írtam már, ami azt illeti. A WoMen divatmagazin igazgatója vagyok már egy ideje, az írást másra bízom azóta - ugyan néha hiányzik neki, hogy papírra vesse véleményét, de mióta a WoMen kinőtte magát, aligha van esélye megtenni ezt - csak örömét leli abban, hogy a divatnak szentelheti a mindennapjait.
- Maga tényleg tudja, hogy vegyen le egy nőt a lábáról. Már el is felejtettem, hogy a külsőm miatt jött ide - széles mosolya beteríti arcát, ahogy megajándékozza vele a férfit. Hallható a hangjából, hogy incselkedik és nem gondolja komolyan, legalábbis nem veszi magára, hogy csak a külseje miatt tűnt fel a férfinak. Akarva-akaratlan, de sokan belebotolhatnak az arcába itt-ott.
- Gyakran jár külföldre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Tudatalattijában ott motoszkál egy érzés. Nincs színe, csak elemi ereje, ami ebből a mélységből még csak felsejlik, de már olyan intenzíven, hogy hősnőnk beleremeg. Mi történik? Mi ez az egész? Annyi kérdés marad válasz nélkül, hogy az egyenesen bosszantó. Legszívesebben feltenné őket, de fél, ha megszólal minden semmivé válik. Márpedig erre a megtapasztalásra szüksége van, akár tüdejének a levegőre. Ez az ember különleges. - Most már igen -mondja csendesen, majd ismét megajándékozza az idegent az említett mosollyal, amit ezek szerint szépnek talál. Kétség ehhez a kijelentéséhez nem férhet, mivel olyan tisztaszín érzéssel közölte, amit festeni sem lehetne. Ezt Marfa egészen lenyűgözőnek találja. Ebben a tettető, kegyetlen világban, ahol még azok is elrejtik, vagy épp nem tárják ki a másik előtt szívüket, akik közel állnak egymáshoz. Erre most itt ez az ismeretlen ember, akinek egyenesen ráragyog a lelke. Ilyet nagyon kevésszer tapasztalt, pláne nem egy vadidegen esetében. Vele ilyen nyíltan nem viselkedett még talán senki, leszámítva a testvérét. - Mindent...de most csak Önt érzem - válaszol végül, kimondva azt amit már kétszer úgyis majdnem megtett. Megszegte ismét azt a szabályt, amit önmagának alkotott ideköltözése előtt. Miszerint senki sem tudhatja, hogy mire képes. Kékjei keresi a férfi barnáit. Körülöttük jönnek-mennek a piacot járók, de mintha csak az övék volna a tér és az idő egésze. Hősnőnk nem mozdul mindaddig míg a férfi el nem neveti magát. Összerezzen. Oh jaj, hát becsapta volna képessége? Tévedett az úriemberrel kapcsolatban? Megint csak kérdések, amikre ugyanúgy nem talál választ. - Nem, esküszöm nem... - beszél rekedten a torkát szorító frusztráltságtól, de aztán valami ismét teljesen összezavarja. A férfi érintése és ereje amivel húzza olyan jóleső, hogy nem csak lábai, de egész teste önként követi. Elindulnak tehát megkeresni a legédesebb málnát. Mi ez, ha nem a leglehetetlenebb és mégis legcsodásabb dolog, amit Marfa valaha is elképzelt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, azt tényleg nem, de elgondolkoztál rajta, milyen lenne, ha a pszichológia nem kezelné a már meglévő problémát, hanem megelőzné? Nem kell belenyúlni a család életébe, az az ő dolguk, de meg lehet tanítani az egyént felelősségteljesebben élni. - Mindez akkor hangozna igazán kétszínűen a szájából, ha a nő tudatában lenne a személyiségének. Eddie minden, csak nem felelősségteljes, azaz... nem akar azzá válni. Nagyon kényelmes a maga nomád, kifacsart és hiányos szabályai szerint játszani ezt a játékot, és még kényelmesebb osztani egy ideálizált világ idealizált tanácsait, amik sosem fognak megvalósulni.
A sajnálatra csak megrántja a vállát, de látszik rajta, hogy nem zavarja, elvégre csecsemő kora óta technikailag volt családja és nem vált deviánssá. Néha gátlástalan és morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoz, de ki nem?
- Ez néha az én fejemben is megfordul, de akkor nem lenne elég megfejhető aranyvérű kölyök a kártyaasztal mellett. - Már megint vigyorog, túlságosan vigyorog. Fejen kellene csapni.
- Helyes. - Néha éhes a drámára, máskor a szívatásra, megint máskor a szabályok kikerülésére. - De attól még ma sem árulom el, ki vagyok, és remélem, te sem. Sose tudni, mikor futunk össze megint. - Ez a helyzetük pikantériája, a random faktor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Aprót nevetek és megrázom fejem.
- Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a szavát, de nem hiszem, hogy tévednék - jelentem ki kedvesen, ügyelve rá, hogy ne hangozzak beképzelt mindentudónak. - Bár azt sajnos be kell vallanom, valószínűleg nem olvastam kegyedtől semmit, a divat nem tartozik az erősségeim közé.
Ezt valószínűleg egy ezzel foglalkozó lap igazgatójaként, és egykori írójaként elég jól látja rajtam.
Csipkelődik velem, és megint nevetnem kell, elismerően bólogatva szavaira.
- Touché. Remélem nem is jut eszébe többé, ennél jobb benyomást szeretek kelteni másokban.
Legalábbis, ha nem bűnözőkről van szó. Sok ellenséget szereztem magamnak, és valószínűleg még most, ennyi év után is akad olyan, aki nem szép gondolatokkal emlékszik vissza rám, de egyelőre nem avatom be ilyen szinten a múltamba Liannát.
- Már nem - felelem, és arra gondolok, talán mégis úgy fair, ha ő is tudja, mivel foglalkozom. Illetve, hogy már mivel nem. - A munkám miatt sokat voltam más országokban, ahol épp szükség volt rám, de azóta.. mondjuk úgy, kényszer-visszavonultam. Viszont az új tanévtől defenzor leszek itt, az iskolában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

John belemosolyog a kisasszony válaszába, amelyben már érez némi magabiztosságot vagy legalábbis bizonyosságot afelől, hogy hisz neki. Nem kérdőjeleket, tagadást és ellenkezést kap, amit a nők bók esetén gyakorta használnak, hanem egyszerű szavakat; elfogadását annak, amit John neki mondott. Más válasszal sem lett volna gond, egyáltalán, ez viszont nagyon tetszik a férfinak.
A kisasszony újabb mosolyára már beharapott szájjal, arcán meg nem kopó vigyorral fordul el néhány pillanatra, de még így is vissza-visszapillant a másikra. Irreálisan erős késztetést érez arra, hogy megállás nélkül őt nézze, és újra meg újra meg újra mosolyt csaljon az arcára.
- Érez engem? - kérdezi, és közben olyan óvatossággal vesz levegőt, hogy arról csupán pulóvere alatt emelkedő mellkasa tudósít. Ilyesmit nem sűrűn hall az ember, ő pedig már az emlékét sem őrzi annak az éjszakának, amikor hasonló szavak szöktek a levegőbe. - Pedig még kegyedhez sem értem.
És attól tartok, itt a még szócskán van a hangsúly, de John udvarias ember lévén csak a legritkább esetben ront ajtóstul a házba. Most sem tervez arcátlanul pimasz lenni, még akkor sem, ha a szíve ritmusa átdobol az ész mezsgyéjén.
- Cssss, csak vicceltem, tudom, hogy nem játszik - suttogja, és ujjai már simulnak is a kisasszony ujjai közé. - Nemcsak kegyed érez, hanem én is.
Hogy pardon? John és az érzések? Mióta Bogolyfalván van, még levél útján sem adott hangot fikarcnyi érzésének sem, nemhogy hangosan beszéljen arról, hogy ő egyébiránt képes érzéseket táplálni - a tudományon kívül, tegyük fel, példának okáért, emberi lények iránt.
Nem gondolkodik, nem jár az esze. Tisztán és tökéletesen jelen van, ott, a piactéren, kézenfogva a kisasszonnyal, akinek még a nevét sem tudja. De valójában... változtatna egy név bármin is? Semmi esetre sem.
- Nézze csak! - mutat az egyik árus gyümölcsösstandja felé, amelynek sarkában mázsányi málna és eper piroslik, és már húzza is a nőt magával. - Mmm, jó, ezt meg kell kóstolnia - mondja, és elengedve a formás kis kezet, magától értetődően a málnák közé nyúl, s kettőt ujjai közé csípve, teljes testével a boszorkányhoz fordul. Szemöldökét kérdőn emeli a magasba, hogy utána az édes gyümölcsökkel a mellette álló ajkához közelítsen. - Egyet, nagyon kérem, csak egyet vegyen el, a másik az enyém - mondja mohón, és szívből nevet közben. Ha a kisasszony elveszi a részét, és valamilyen csoda folytán marad neki is, akkor azt ő is eltünteti. Közben szédületes jókedvvel figyeli a másikat, elmerül abban, ahogy élvezi a falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Titkokat rejtő kékjeivel végre jobban meg meri nézni magának a férfit. Kedves mosolyát, jóságot sugárzó barna szemeit eddig is látta. Egész lényét azonban, amit vonzónak talál, csak most sikerült. Vajon milyennek láthatja őt a másik? Hiszen külsejét most úgy lehetne leírni, saját véleménye szerint legalábbis, hogy átlag alatti. Mégis hisz az idegennek, aki az előbb a mosolyát dicsérte, s most is alig veszi le róla a szemét. - Igen. Érzem... - bólint szinte alig láthatót. Ha már felfedte magát, nem fog visszakozni. További magyarázatot azonban nem ad erre a kijelentésre. Annak még nincs itt az ideje és talán a helye sem, hogy elmesélje képessége mibenlétét. - Biztos benne? - mosolyodik el a kijelentés hallatán, mivel az minden szempontból téves. Az úriember ugyanis megfogta karjait akkor, amikor majdnem fellökte, azuán a padlizsánon is összeértek ujjaik, majd pedig legutóbb akkor kerültek szoros közelségbe, amikor Marfa elhúta őt a nénike útjából, nehogy elüsse. Ezen alkalmakkor minden esetben osztozott érzésein az ismeretlennel. Érezte őt úgy, mint eddig keveseket. Tisztán és erősen. Pontosan úgy, mint most, amikor újra összefonódnak ujjaik és az alak mellett sétál egy málnást keresve. - Mit érez? - tudkolja csendes érdeklődéssel, mert kíváncsi jól érzékeli azt a boldogsággal vegyes vágyakozást, amit most megjelenni lát a férfi felől áramlani. Eltűnődik ezek okán, de nem tudja mire vélni megjelenésüket. Mindeddig saját emocióira sem fordított sok figyelmet, viszont erre még most sincs lehetősége, mert igen hamar megérkeznek a megfelelő standhoz. A pazar illatot ársaztó gyümölcsöktől roskadozó pulton ott vannak a legszebb málnák, amiket valaha látott. Rubinvörös színük elvonja minden más portékáról a vevők figyelmét. Ritka kincsek tavasz elején. Látva őket Marfa is így gondolja, s már csak akkor fordul a férfi felé, amikor az pontosan vele szemben áll és megkínálja, amit lehet nem is volna szabad. Mindig bánatos kékjei ekkor akaratlanul ragyognak fel a vágyakozás fényével, s hajol leheletnyit közelebb az ismeretlenhez, majd bársonypuha ajkát megnyitja. Éppen csak annyira, hogy másik azt a bizonyos egy szem málnát beletehesse a szájába. Szemeit lehunyva élvezi ezután a nyelvén szétáradó édes, ugyanakkor kicsit savanykás ízharmóniát, s a vele szemben állóból sugárzó fények csodás játékát lelki szemei előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vidáman csóválja meg fejét. Egyáltalán nem érzi úgy, hogy a férfi illetlen lenne vele, sőt... olyan illedelmes, valóban zavarba ejtő, hogy vannak még ilyen férfiak.
- Ne bánja, most itt van velem és legalább személyesen tud meggyőződni arról, milyen vagyok - kicsit flörtölős, kicsit hetyke, ahogy a szavak elhagyják a száját. Az újságot csukja be és süllyeszti vissza táskájába a könyvvel együtt, így csak a kávét tartja gondosan manikűrözött ujjai között.
- Ígérem, elfelejtem - emeli fel jobb kezét. Nem hinné, hogy Magor valóban csak a külseje után érdeklődne, hiszen akkor nem jött volna ide, maximum messziről találgat. Ám Lianna legnagyobb örömére közeledett felé, hogy végül egymás mellett ülve, máris személyesebb vizekre evezzenek.
- Felkeltette az érdeklődésem, és ha csak nem érzi tolakodónak, igazán érdekelne mit hagyott maga mögött, hogy defenzor lehessen - fordul Magor felé a padon. - Amihez egyébként őszintén gratulálok - még emlékszik rá, milyen nehéz dolguk volt a defenzoroknak annak idején is. A kastélyt óvó bűbájok rendben tartása, a diákok és tanárok védelme - igen összetett munkakörről beszélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Időbeni prevenció? - kérdez vissza elgondolkodva. - Nem erre találták ki az iskola pszichológusokat? Ember legyen a talpán, aki önmagától elmegy oda 14 évesen akár, vagy áldjuk meg a pszichológust, aki több száz diákot egyöntetű figyelemmel tud kísérni - sok megoldás lehetne erre, a köztük éppen felmerülő problémára, de mindegyikben van logikai buktató, vagy egyszerűen nem olyan egyszerű, mint most köztük, ahogy beszélnek róla. Ha itt, egy bogolyfalvi padon ülve meg tudnák váltani a világot, lehet Merlin-díjra kéne őket jelölni.
- Micsoda szenvedélynek adsz te teret? - felháborodva kérdezi meg, ám hamar kiderül, csak színészkedik. Mint mondta, nincs joga ítélkezni, és mindenkinek van hobbija. Ha a férfinek a kártyázás, akkor csinálj egészséggel, sok nyereményt kíván neki.
- Ó, nem-nem - csóválja meg fejét. Van valami kellemesen megnyugtató abban, hogy egyikük sem tudja a másikról, kicsoda valójában. Tényleg lehetnek akárkik. - Tartsuk meg jó szokásunkat, különben félek, elvész a könnyebbült hangulata az egésznek - mint amikor idegen embereknek sokkal könnyebben beszélsz a problémáidról, mint azoknak, akiket évek óta ismersz. Ugyanez a helyzet ezzel a szituációval is: sokkal könnyebb észt osztani egy még, több hét elteltével is, idegennek, mint a legjobb barátodnak. Bár akkor sem kellene az ítélkezéstől tartanod, így főleg nem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- És látod, el is érkeztünk a munkaerő hiányig. - Nagyon elégedett-tudálékos fejjel bólint, mint aki megfejtette minden probléma gyökerét. Valójában csak beleunt a témába, túl mély és túl kacifántos ahhoz, hogy huzamos ideig lekösse.
- Mindennek, ami izgalmas, micsoda kérdés ez? Te sosem engeded ki a gőzt? - Tény, nehezen tudná elképzelni ezt a talpig elegáns nőt egy romkocsmában iszogatni és játszani. Mondjuk a golf, na igen, azt kinézné egy ilyen felsőosztálybelinek tűnőből. Olyan, mint a Radetzky-lány, arról is üvölt, hogy apa pici királylánya azzal a különbséggel, hogy a mellette kávézgató már felnőtt nő.
- Nem tudnád kivel kivesézni a világmegváltó terveid, hm? Fúj, látom ezeket a repülő patkányokat megtartották. - A lába közelébe repült egy galamb, nos kösz neki, arrébb is terelte lábfejjel és rúgásszerű mozdulattal. A galambok sunyi dögök, erőteljesen rühelli őket.