Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Más diák talán pironkodva kérne elnézést, tucatszor megismételve azt és felelőtlenül ígérgetve, hogy soha többé nem tesz hasonlót se. Talán próbált volna elrejtőzni, bárhogy és bárhol, mindenáron elkerülve a lebukás kínos élményét. Talán zsigerből hazugságokkal árasztaná el Mikhailt, negédes szavakkal simogatná a házvezető lelkét és egóját. Más diákok talán mutattak volna bármilyen... érzelmet. Domi ajkait egy halk sóhaj se hagyja el, nincs meg a gyomrot összeszorító hideg érzet, amiért rosszat tett és kiderült. Nem önti el pír az arcát, amiért idejekorán rajtakapták a kihágáson. Arca szenvtelen, feketéi kitartóan bámulnak a vízfüggönyön át egy adott pontot. Ujjai között lustán füstölög a cigarettacsonk, amit kisvártatva elnyom a cipője talpán. Hogy a házvezetője jelenléte sarkallta-e erre, valószínűleg még ő maga sem tudná megmondani.
Ujjai lassan engedik el a táskáját, ami nesztelenül hanyatlik vissza a pad lábának és húzza vissza a kezét az ölébe. A csikket suta mozdulatokkal forgatja baljában. Most nem tartja illőnek, hogy nemes egyszerűséggel a peronra pöccintse, ahol már annak társai rég a földbe lettek taposva.
Szeme sarkából pillant ismét a férfire, ahogy a szavai eljutnak hozzá és egy mosoly halovány árnyéka fut végig arcán. Kipihenve sikerül elég hamar összeraknia Mikhail felbukkanásának okát. Már megint a pletykák...
- Mondhatni - kínzó lassúsággal érkezik a válasz, amit félig elnyom a hangosbemondóból érkező kissé torz, erélyes tájékoztató. Némán követi pillantásával a leszálló varázslókat, majd a távozó vonatot. Páran pálcát ragadnak és esernyőbűbájjal próbálják távol tartani maguktól a záporozó esőcseppeket, másik sietős léptekkel közelítenek a fedett peron oltalma alá. Csupán egy valaki áll meg félúton, hogy szemügyre vegyen valamit, majd pár pillanattal később az eső szakadatlan kopogása közé el-elhaló, lágy hangok vegyülnek.
Domi előrébb hajol ültében, térdére könyököl és feketéit az alakra függeszti. Lassan emeli kezét, hogy baljával a pár kósza dallamot megszólaltató alak felé mutasson. A mozdulatok közepette ujjai közül észrevétlenül hullik ki a cigarettacsikk.
- Tud zongorázni? - kérdi halkan, hangjában megmagyarázhatatlan érzelmek árjával. Vágy? Szomorúság? Izgalom? Ingerültség? Talán az összes. Talán egyik sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Tulajdonképpen ez egy nagy változás lesz az életemben, de már nagyon várom. Igyekszem biztosítani azt a lányka számára, hogy jól érezze magát nálam, illetve próbálom majd megtenni a tőlem telhetőt. De valami legbelül azt súgja, hogy nagyon jól elleszünk - néztem vidáman a fiúra. Az életemben még számos dolog várt megvalósításra, az pedig, hogy jót tehettem valakivel, az rám is pozitív hatással volt. Noha tisztában voltam vele, hogy volt olyan terület a hétköznapjaimban, amelyben nem voltam túl szerencsés, de ennek ellenére megpróbáltam minden erőmmel arra összpontosítani, amiből ki lehetett hozni a legjobbat. Tudtam, hogy csakis úgy lehet előre lépni, ha nem a sikertelenség érzése vezérli az embert, mert az csak visszarántja, hanem úgy, ha megtesz minden tőle minden telhetőt, hogy javítson az élethelyzetén.
- Rendben, ez esetben, ha veled kapcsolatosan megálmodok valamit, rögtön értesítelek - feleltem a barátomnak oly határozottan, ahogyan ő is rávágta, hogy kíváncsi a jövőjére. Amennyiben abban a helyzetben voltam, mindig megkérdeztem az adott illetőtől, hogy eláruljam-e neki, mit tartogat számára a jövő, így kevésbé volt lelkiismeret furdalásom, ha éppen olyan álom jelent meg valakivel kapcsolatban, aminek a másik fél nem igazán örült volna. Persze senki sem szeretett rossz híreket kapni, de sajnos benne volt a pakliban ez is. Mindig abban reménykedtem, hogy jó híreket közölhetek az adott illetővel, ez pedig most sem volt másképp.
- Köszönöm, ez nagyon rendes tőled! - ejtettem feléje egy nagy mosolyt, majd végighallgattam, hogy mire gondolt a "marketing címszó" alatt.
- Naná, hogy benne vagyok! - vágtam rá örvendezve. Amit elmondott, az nagyon elnyerte a tetszésem, kreativitás terén pedig nagyon is a toppon volt Nathaniel.
- Ha tehetek érted bármit, csak szólj! - ejtettem végül ki a szavakat, amelyekkel már az elképzeléseim szerint ő is tisztában volt. Mindig jól kijöttünk egymással, és segítettük egymást, ahogyan csak tudtuk, mióta barátok lettünk.
- Na, és mondd, meddig tervezel itt maradni, te örök utazó? - tettem fel a kérdésemet nagy vigyorral az arcomon. Tudtam róla, hogy egy helyen nem volt sokáig képes megmaradni, mindig is vonzotta a világ sokszínűsége, a felfedezés. Igaza is volt, hiszen így számos élményben lehetett része, valamint változatos élete lehetett az utazások végett.
- Tudod már, hogy mi lesz a következő úti célpont? - érdeklődtem tőle vidáman, miközben tekintetem szöges egyenest rá emeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagyot nyelve próbálja meg legyőzni a feszültséget. Elvégre most ő a nagylány, neki kell felelősségteljes döntéseket hoznia, mégpedig higgadtan. Még szerencse, hogy itt van Karola is, mert egyedül rettegne ilyeneket csinálni, így legalább van kire hárítani a felelősséget.
Csak a pillanatnak egy töredéke volt, amíg azt hitte, hogy a prefektus olyat látott, amit ő nem és ezt szeretné közölni vele, hirtelen eláll a lélegzete és meredt tekintettel fordul Karola felé. – Ja… hogy… azt hittem, hogy a szárnya szakadt el…. – Sóhajtja megkönnyebbülten. Ez sem egy jó dolog, ha valakit elszakítanak a családjától – ő már csak tudja. Legszívesebben ő is ordított volna, valószínűleg őt is kergették volna, de nem haza próbálták volna vinni, hanem egy sokkal fehérebb helyre, mint az otthonuk.
Bólogatva hallgatja a levitás lány elméletét. Logikusan hangzik, hogy valamelyik gyerek játéknak nézte, elvégre mennyi élethű játék van már a piacon. A húgának is olyan ajándékokat adtak még pár éve, hogy csak lesett. Attól az élethű sírós kisbabától a mai napig rémálmai vannak, annyira valósághű volt. De Panna elvolt vele, ez a lényeg. – Igen, a kicsik mindent összefogdosnak meg kell nekik. – Bólogat a hatalmas 151 centije magasságáról. Ő már csak tudja, hogy milyenek a kicsik, mint ahogy a kis tündér pánikját is átérzi. Valami ilyesmit érzett nem is olyan túl régen, pedig készítették is rá. – Igen, rémisztő, ha kiszakítanak az otthonod biztonságából és az idegenben vagy… egyedül. – Bólogat a tündér utolsó nyoma irányába bólogatva. Ühüm, ezt túlzottan is jól megérti, ehhez még tündérnek sem kell lennie.
- Örvendek! Én nem jegyeztelek így meg! – Ismeri be zavartan a hajába túrva, majd elmormolva egy bocsit mellé. Annyira nem figyelgette a levitásokat, a sajátjaitól nem sok mindent hallott az étkezőasztalnál, sokszor legszívesebben külön evett volna tőlük. – Nekem is tetszik, kényelmes. Hangulatos este. Egyszer lehet én is megnézem majd a tiéteket, ha van valami. – Nem tűnik kopottnak az Eridon, de amilyen bulit tud ott csapni némelyik társa, simán kinézi, hogy felrobbantanak egy trágyagránátot és akkor menekülniük kell a szag elől. Csak a ruhája át ne vegye. – Biztos az is nagyon szép. A Levita klubhelyiség hogy néz ki? – Nem tudja, hogy lesz-e lehetősége valaha megcsodálni, de így jobban belegondolva nagyon elkezdte érdekelni, hogy a többi ház milyen. Ezek szerint nem egyforma az elrendezés különböző színekben, pedig úgy lenne egységes. De a diákok sem egységesek, igazuk van. – Mégis jól tanultok. Hogy csináljátok? – Jól jönne neki pár tipp, hogy kevés tanulással olyan tudása legyen, mint a levitás csapatnak. Biztosan jobb tanulási módszereik vannak, mint neki. Állítólag tanulni is meg tudni tanulni meg nem mindenkinek egyforma a tanulási stílusa. Ő ezzel annyira nem törődött annyira, de lassan ideje lenne.
- Én sem tudom, hogy miféle csapdába lehetne becsalni… valamibe, ami nem szúrna meg minket, ha benyúlunk... Nagyot harap egy ilyen? – Kérdi halkan felnyögve. Ez egy nagylányos döntés lenne a részéről, hogy hagyja magát megharapni, de azért nem szeretne a Molyemberré változni és házról házra röpködve üldözni a gonoszt emiatt az eset miatt. - Ha már megharap, akkor már végül is mindegy, hogy rózsa, nem?-
A molyemberes fantáziálás helyett leguggol Karola mellé a bokorhoz, hogy bekedveskedjék magukat a kis tündérnek. Reméli, hogy menni fog, mert már eléggé ráijesztettek. Csalódottan pislog a levitás jobb fülére, amikor látja, hogy próbálkozásuk sikertelen. – Kár, hogy nem jött elő ez a kis tündér, pedig olyan szép tündérke. Nagyon szép. – Próbál finoman hízelegni, de ez sem válik be. Lehet, hogy tényleg orosz. Ekkor eszébe jut egy újabb ötlet, igaz ez kevésbé finom, csak tátogni meri Karolának, ahogy mutogat a bokorra: „SÓBÁLVÁNYÁTOK? Az megölné?” Tátogja tovább, ahogy látványosan szétteszi a karját. Azért az rossz volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kérdésre elmosolyodik és meg is csóválja fejét. Ez a nő menthetetlenül romantikus, nem is fér hozzá kétség, éppen ezért az lesz a legegyszerűbb, ha a létező legódivatúbb aranyvérű szokásokig nyúl vissza, hogy azokkal örvendeztesse meg jövendőbelijét. Már előre forgatja szemét a klisés és hatásvadász megoldások miatt, de akárcsak ez a kijelentés, úgy az összes többi "úriemberes megmozdulás" puszta szédítés. Nincs az a férfi, aki ezeket komolyan gondolná, s miért pont Konrád lenne különb?
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy jobb, ha nem a családunk alapján szerezzük első benyomásainkat - egyetértően biccent egyet, miközben tovább vizslatja a belteret. El tudja képzelni, hogy egy ízléses cseresznyebútor legyen beépítve a falakhoz, melyeken majd a javasok rendelvénye nélkül is kapható készítmények sorakoznak majd, míg minden egyéb elrejtve a fiókokban, illetve a hátsó helyiségben lesz. Számba véve a tényt, hogy a város első asszonya minden bizonnyal kivenné majd a részét az itteni munkálatokból és a későbbiekben a patikusi feladatokból is, mindenképp fontos a pihenő rész kialakítása. Feleslegesnek tartaná, így azonban egészen más megvilágításba kell kerüljön ez az aprócska részlet.
- Bár ez a kijelentés bizonyos értelemben helytálló, nem báb leszel mellettem, hanem a város első asszonya. Sokakkal ellentétben szavad lesz és hangod. Nekem nem lesz időm a lakosok minden problémáját meghallgatni, azokat valószínűleg Te fogod közvetíteni felém. Egészen addig, míg ezek kérdésfeltevéssel és javaslattal párosulnak, mindig lesz beleszólásod - talán nem lenne szabad ilyen hűvösen fogalmaznia, válasza pont, hogy megnyugtató, elvégre senki sem azt várja, hogy némán ácsorogjon mellette a nő, még ő maga sem. S igen, az engedelmesség szükséges rossz, mely együtt jár ezen tisztséggel, de nem kell gúzsba kötve éreznie magát. Igen, ezt lehet érteni abból, amit mond. A valóság viszont sokkal ridegebb és sivárabb: nincs sem szava, sem hangja, csupán a látszat kedvéért merül fel ez az eshetőség. Talán, ha bebizonyosodik, hogy eszes és talpraesett, ez még változhat.
A mondandóra bólint egyet, mert bár lehetne kialakult véleménye, tulajdonképpen nincs. Neki az is jó, ha Bogolyfalván maradnak és az is, ha Kunszenillára költöznek, teljes mértékben hidegen hagyja Őt a kérdés. Csak annyin fog változtatni a helyválasztás, hogy mennyivel szór el több pénzt az építkezésre, mivel azonban ez az összeg semmiképp sem lesz csekély, tulajdonképpen bárhová mehetnek. - Kitűnő elképzelés. Be kell olvadnunk a falu lakói közé, mégis tudniuk kell, hogy nem vagyunk egyek velük. Barátságosnak, elérhetőnek kell lennünk, mégis meg kell tartanunk a távolságot, az elképzelésed pedig tökéletesen fedi ezt az elgondolást - némi fényezés itt-ott és Elizabet módfelett elégedett lesz saját teljesítményével. Egyébiránt egyáltalán nem bolond dolog, amit mond és meglepő módon a férfi is jórészt osztja véleményét.
- Nem. Legyen bármilyen meglepő, nem Te vagy a legfélelmetesebb ember, úgyhogy együtt kell élned a tudattal, hogy öröm lesz veled holnap is találkozni - pimasz félmosolyra húzódnak ajkai, majd órájára pillant. Nem is vette észre, hogy már fél órája itt lődörögnek, neki azonban ülése lesz a Tanáccsal és erősen késésben van. - Bocsáss meg, de rohannom kell, esetleg egy másik időpontban folytatjuk - ígéretet rejtő tekintete Lizi íriszeibe fúródik, hogyha a nő is egyetért, akkor elhagyhassák az üzlethelyiséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Áh, nem gond, én is csak azért, mert prefektusként igyekszem odafigyelni az újakra - kedvesen rámosolyogtam, tényleg nem volt miért szégyellnie magát, nagy ez az iskola, és nem ismerhetünk mindenkit. Most viszont itt volt az alkalom a bemutatkozásra, ez gyorsan meg is történt, így Pollinak is lett már legalább egy ismerőse, bár biztos voltam benne, hogy már másokkal is találkozott.
- Ó a miénk is klassz, én mondanám, hogy gyere és nézd meg, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Csak úgy nem járkálhatunk be egymáshoz, ezt valamiért nagyon is szigorúan veszik, amióta áll ez az épület. De néha akadhatnak olyan helyzetek, amikor megnyílnak a kapuk. Mi mondjuk nem voltunk szerencsések, szükséges volt sajnos a házrészünk átépítése - ecseteltem kicsit talán hosszan a történéseket, s remélem, hogy ezzel nem untattam nagyon Pollit.
- Hangulatos, és nagyon otthonos, kicsit hasonlít a tiétekhez - mosolyogva idéztem fel, hogy milyen is a klubhelyiségünk, a tanulással kapcsolatos dolgokon pedig elmosolyodtam.
- Fogalmam sincs, de egy közös van mindannyiunkban, imádunk olvasni. Talán ez a titka, hogy több időt is képesek vagyunk ráfordítani valamire. De azért ne gondold azt, hogy minden levitásra jellemző az, hogy nagyon jól tanulunk. Azért ezt az élet is befolyásolja, mert akadhatnak jobb és rossz napjaink. Valójában én sem vagyok mindenből jó, van, amit nem ártana gyakorolnom. De szorgalmas vagyok, amennyire lehet. Azt hiszem, hogy inkább ez a titka, a szorgalom, meg az időráfordítás. Amúgy nálatok is vannak jó tanulók, és a rellonosok közt is van egy-két kiemelkedően teljesítő tanuló - súgtam meg, már csak azért is, hogy Polli ne adja fel, s bízzon magában. Tényleg nem a ház színétől függ az, hogy ki hogyan tanul.
- Hű látod, ez egy nagyon jó kérdés. Sosem harapott még meg tündér. Szerintem olyan lehet, mint egy darázscsípés, de nem vagyok szakértő - elmosolyodtam, ez egy jópofa kérdés volt, s őszintén tényleg nem tudtam, hogy mennyire kellene félnünk egy apró pici tündértől.
- Akkor mindegy, legfeljebb átváltozol - mondtam komolyan, de valójában csak ugrattam a lányt, s rögtön újra elnevettem magam. - Ne félj, nem fogsz átváltozni, ha meg is harap, szerintem csak bepirosodik majd, de nem vészes-
Egy ideig próbálkoztunk a tündér csalogatásával, minden kedvességet bevetettünk, amit csak lehetett, még sem értünk célt. Kezdtem feladni a reményt, tanácstalanul guggoltam a bokor előtt, mikor Polli érdekes dolgot tátogott felém. Az ötlet jó volt, egész jó, viszont ahogy tovább gondoltam, mégis el kellett vetnem ezt.
- Nem, ez nem biztos, hogy jó lesz Polli, mert akkor sosem találjuk őt meg. Várj csak...- hirtelen eszembe jutott, hogy maradt a zsebemben egy szem bonbon, így azt kicsomagoltam a papírból, hogy a finom csokoládé illatával csaljam oda magunkhoz a kis tündért.
- Tündérke, nézd csak milyen finom csokoládé van itt. Nyamm de finom...hmm, ezt neked is meg kellene kóstolnod - picit még beljebb is toltam a kezem, amikor egyszer csak megmozdult a bokor, s úgy tűnt, mintha előbújna a kis tündér.
- Nézd Polli...beszélj hozzá - súgtam oda a lánynak, s kíváncsian figyeltem, hogy mi lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Polliból biztosan sosem lenne jó prefektus. Neki nem menne, hogy felügyelje az újakat, még az eridonos elsősökkel sem bírna el, nem még, hogy mások éjjel rakoncátlankodó diákjaival hadaskodjon.  Főleg, ha az a más házak a Rellon, el nem tudja képzelni, hogy mit tudna mondani egy rendbontó rellonos diáknak éjjel a sötét folyosón egyedül. Valószínűleg sírna.
Figyelmesen hallgatja Karolát, a végén lemondóan biccent. Hát, igen. Nem lehet csak úgy átjárni egymáshoz, pedig néha jó lenne tartani valamilyen pizsi partit, vagy ha majd egyszer itt lesz Panna és véletlenül külön házba kerülnek, akkor vele is borzasztó lenne külön aludni. Biztosan van rá valamilyen mód, hogy találkozhassanak. – Miért kellett átépíteni ilyen sürgősen? – Kérdi döbbenten. El nem tudja képzelni, hogy mi történt abban a házban, ami ekkora káosszal járhatott. Csőtörés volt és elázott az összes okosságuk?
– Talán egyszer majd megnézem. –Biccenti mosolyogva. Ki tudja, egyszer még lehet náluk is káosz, amilyen őrült némelyik háztársa. Bár bolondságban Pollit sem kell félteni, otthon a szülei állandóan nevelni meg csitítani próbálják, amikor a húgával összeszabadul. – Óóó… olvasni azt nem szoktam annyira… de gyakorolni szeretem a zongorát. Abban verhetetlen vagyok. Talán a pálcával is menne többet. - Ha a tanulmányainál is olyan elszánt volna, mint a zongoránál, már talán harmadikba is járhatna. Igaz, azt mondták neki, hogy arra született is. Boszorkánynak is született, azt nem tudja, hogy különösebben tehetségesre sikeredett-e. Nem érzi magában az erőt. Nem rossz tanuló, nem is erőlködik különösebben. Még keresi a helyét a világban.
- Utálom a darazsakat. – Nyögi fel alsó ajkába harapva. – Az nagyon fáj. – Pillant fájdalmasan Karola arca irányába. Nem olyan bátor kislány Polli, mint látszik néha, nincs túl nagy fájdalomküszöbe. Ha a közelébe kerül egy darázs, mert teljesen kétségbe van esve, mert zavarja a hangja, meg egyáltalán elképzeli, hogy megcsípheti. Először kicsit el is hiszi, hogy át tud változni valamivé, főleg a darázscsípés után, ami számára az egyik legborzalmasabb dolog, ami vele történhet. – Lehet valaki allergiás tündérharapásra? - Kérdi inkább érdeklődéssel a hangjában, mint aggodalommal. Nem egy allergiás fajta, inkább csak a fájdalomtól fél, mert hiába kicsi a lény, élesek lehetnek a fogai. Amilyen kicsi, még a tejfogai is beletörhetnek az ujjába? Minél többet gondolkodik rajta, annál rémisztőbb az egész. – Az lehet túl durva lenne… - Helyesel száját elhúzva. Picit szégyelli, hogy ilyen drasztikus megoldások jutottak az eszébe, de tényleg segíteni szeretne, csak egy hirtelen gondolat volt.
Érdeklődve előre dőlve figyeli, hogy mit talál ki a levitás. Elégedetten mosolyodik el a csokoládé ötletére, sokkal kíméletesebbnek tűnik, sőt egészen hamar be is válik.
Halkan, lassan közelebb merészkedik, ügyelve, hogy ne tegyen semmilyen hirtelen mozdulatot – de legszívesebben kapálózna, mert ez túlottan izgalmas- lágy hangon megszólal. – Szia kicsi! Hoztunk neked csokit, ha elfogadod visszaviszünk a mamádhoz. – A beszédre először az apróság összerezzen, aztán végül megbátorodik az édesség illatára és közeledik hozzájuk. – Biztosan nagyon éhes már. – Súgja oda Karolának, ahogy a parányi lény majszolja el a csokoládét és egyre kényelmesebbé válik a jelenlétükben, a lábacskája már hozzá is ér Karola ujjához evés közben. Talán, ha elfogy még rá is szállna? Polli halkan kedveskedik közben, hogy szokja hangjukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Egy látnok megérzései csak nem tévedhetnek.
Jegyzem meg kedvesen, kisfiús mosolyt küldve a lány felé. Tudom, hogy tényleg jó lesz benne, mert amikor együtt dolgoztunk, akkor is voltak pillanatai, amikor kedvesen anyáskodott felettem, úgy, hogy szerintem észre se vette. Szerettem az ilyen pillanatokat, mivel felismerem az anyai törődést, és szinte falom az energiáját. Én magam, annak ellenére, hogy legjobb tudomásom szerint az anyám még mindig jó egészségnek örvend, apámnak hála idejekorán megfosztódtam ettől a szeretettől, nem csoda hát, hogy minden egyes formáját maximálisan kihasználom. Próbálom magamba gyűjteni, elraktározni, lassan feldolgozni. De mivel koromnál fogva anyát már nem kereshetek magamnak, így nagy valószínűség szerint egy olyan nő mellett kellene megállapodnom, aki idősebb nálam, és kiélheti rajtam anyai energiái egy részét. Csak addig, amíg én magam fel nem növök arra a szintre, hogy már ne ezt keressem egy nőben. Nem mintha attól lenne hangos a környék, hogy megállapodnék, vagy akár csak lenne valaki az életemben, mert szó sincs ilyesmiről.
- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
Tőlem pedig, hogy őt segítem, de hát erre valók a barátok, nem igaz? Azért vagyunk, hogy segítsük egymást, és ha van lehetőségünk, akkor miért is ne tennénk? Máskülönben értelem sincs. Noha mindketten önzetlenül segítenénk a másikon, van abban valami bájos, hogy éppen most jön jól egymás megsegítése. Tényleg érdekel, hogy vajon milyen jövőt jósolhat nekem a világmindenség, mit mondhat rólam az univerzum. Talán ha túl szörnyűséges, nem hiszi el a végtelenül kedves arcú nő itt mellettem, de elmeséli. Ebben reménykedem, ami azt illeti.
- Sosem tervezek, így nem nagyon tudok erre választ adni. Terveim szerint az október végi testületi ülésre már bevihetik a kész anyagot, addigra szeretném egyen tudni, és talán maradok még egy vagy két hónapot. A karácsonyt mindig máshol töltöm, más és más országban. Itt is megnézném egyszer, hogy milyen, talán kiegészíteném az akkori összeállítást, helyet hagynék pár képnek, és a jövőév januárjára datálhatnánk a végleges formába öntést. Minden a polgármester úron múlik.
Ő lehet, hogy szűkösebb határidőt szeretne, vagy nem tartja olyan fontosnak a karácsonyi időszakot, hogy képeken jelenítse meg. A következő találkozásunk alkalmával mindenképpen szóbahozom majd neki ezt az eshetőséget is. A vendégszeretetével semmiképpen sem szeretnék visszaélni, mert nem lenne illő, szívesen fizetek a szállásért, csak maradhassak hosszabban.
- Arra gondoltam, hogy csinálnék egy képes kalauzt a magyar mágusfalvakhoz. Érdekes lehet a kontraszt Kunszenilla és Bogolyfalva között, hiszen az elnéptelenedés és a túlnépesedés tökéletes ábrázolása. Illetve ott vannak a gyönyörű helyek, mint az Angyali Menedék. Nem láttam még ilyen művet és úgy vélem, hogy ez mindenkinek a hasznára válna, hátha úgy döntenek, hogy megmentik azt a szegény falut.
Az ember mindig remél, és sajnál, amikor ennyire eltűnik a világból a mágia, de most elsősorban annak örülök, hogy mi ketten összesodrodtunk úra.
- Neked van olyan terved, amivel felborítanád a világot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Vajon Zina esetében ha az étel valóban kutyából készülne, az mennyire számítana kannibalizmusnak? A kutyák félig farkasok, a kicsilány félig farkas, akkor ez negyedkannibalizmus? Vagy mivel már bizonyos szintig az, így teljesen annak számít? Elvégre ha egy kisujjat megeszel is ember, szóval azt hiszem ebben az esetben a zéró tolerancia az iránymutató, úgyhogy sajnálom Zina, nem ehetsz kutyát, maximum a bundáját nyalogathatod.
Ugyan kiben merülne fel egy ilyen társalgás folyamán a gyanú, hogy partnere nemcsak, hogy messziről származik, de nem is egy fajba tartoznak? Zinában. Jó, persze nem azért, mert Niadrát leplezte le varázslatos módon, inkább saját állapota miatt esetében ez a leggyakoribb felállás. A lány is teljes békés tudatlanságában üdvözli a nőt, még csak azt sem lehetne mondani, hogy igazán különösnek tartaná viselkedését, elvégre gyerekek között dolgozik, nem csoda, ha vannak olyan tulajdonságai, melyek a kicsikre emlékeztetnek. Valljuk be, szinte mindenki elsütötte már a hot dogos kérdést fiatal korában, a különbség csak az, hogy Niadra egészen komolynak tetszik mindeközben.
Egy mosoly bujkál a lány szája szélén, ahogy arra vár, vajon végül elfogadja-e a nő a kóstolót, s végül szemöldöke egészen megemelkedik a kutatómunka hallatán. Furcsa ötlet, meg kell hagyni, de gyorsan túllendül rajta, és inkább a füvön csoportosuló gyerektömeg felé bök a fejével. - Még érdekesebb lenne, ha egyszerűen kitalálna ezzel kapcsolatban valamilyen eredet-mesét. Kíváncsi vagyok, hogy hányan hinnék el. - Őszintén megfordul a fejében a csíny, és már kalkulál... Talán a csoport fele?
Ha úgy vesszük a jó cél érdekében bök hát ebédjének második részére - közeleg a telihold, ilyenkor igazán farkas éhes szokott lenni... Viccelek, azért van nála kettő, mert egy hot dog nem hot dog, kettőtől lesz boldog.
- Csak nyugodtan - biztatja a másikat, a habozást kihasználva pedig a beálló csöndben ő is harap egyet sajátjából. Azaz mindkettő a sajátja, de a sajátjább sajátból.
A szendvics gyorsan merül feledésbe, ahogy az újdonság varázsa leveszi a lábáról, Zina pedig furcsa örömöt érez, amiért ő mutathatta meg ezeket az ízeket a fiatal tanárnőnek. Mindig a nagyobbak azok akik az új dolgokkal megismertetik, mindig tőlük származnak az információk, képek, hangok, szóbeszédek, és most egyszer Zina is nagynak érzi magát attól, hogy valami olyat ismert, amit a másik nem. Bár ő magában nem igazán tudja megfogalmazni miért is ül egy apró vigyor a szája szélén, mielőtt észbe kapna, már az érzéstől megrészegülve nyújtja közelebb italát a nő felé. Olyan ez most mint egy kísérlet, vajon ezt sem ismeri, azt sem, hogy reagál majd erre ha, hogy reagál majd arra ha. - Nem hiába volt jó illata. Kólát? Ebben sincs semmilyen furcsaság - majd elbizonytalanodik - azt hiszem. - Őszintén, sosem nézett igazán utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kis felháborodással, melyet kiváltott belőlem a tény, hogy a hivatalsegéd száját húzva indult el a péntek délutáni levélhordásra, lépek ki a hivatal kapuján. Alig múlt négy, így azt se mondhatom, hogy olyan nagyon sokat túlóráztam volna. A leveleket kettőkor adtam neki, és pont nem érdekelt, hogy ő csak hat órában van, amúgy sem dolgozik többet négynél, mert a többi ideje elmegy arra, hogy szenvedjen. Felajánlották neki a nyolc órát, de akkor meg azért szenvedett. Roppant mód utálom és taszítónak találom a szenvedést, amit a lustaság és a lehetőségek nem tetszése vált ki az emberekből. Én két hét múlva végzek az egyetemen, megkapom a doktori fokozatomat, és titkárnő vagyok. De örülök neki, mert én ezt akarom csinálni. Jó vagyok benne, elégedett a fizetésemmel, elégedett az életemmel. Azokkal a feladatokkal, amiket nekem adtak. Ha valami nem tetszik jelzem, és amíg Daróczy Konrád nem harapja le a fejem, úgy érzem, hogy nincs miért hisztériáznom. Nem mellesleg közeledik a szakvizsgám dátuma is, mert halmozva az élvezeteket, még anyakönyvvezetőnek is elmentem. Mégsem panaszkodom, mert miért is tenném? Mindent meg lehet oldani.
Ezekkel a bosszús gondolatokkal és nem mellékesen egy Mester Adrián úrnak szóló, igen vaskos borítékkal a kezemben indulok el, hogy a Boglyas tér egy másik pontjára siessek, ugyanis valahogy a hivatalsegédünknek nem sikerült eljutni odáig, hogy minden borítékot, ami egy helyen volt, felemeljen, és ez úgy ott maradt az asztalomon, mint annak a rendje. Bánni azonban mégsem bánom, mert Mester úr igazán a kedvemre való, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet. Érzem, hogy bizsergető a jelenléte, a tekintete, így ha esetleg úgy adódik, szíves örömest töltök fele egy kicsit több időt. Vagyis nem, eszemben sem volt visszahívni a rinyáló nőszemélyt, helyette a saját szabadidőm terhére vonulok át oda, ahol Mester úr lakik, hogy átadhassam neki a következő testületi ülés anyagát. Rendben, fejben mondjuk úgy, hogy kissé elkalandozva, bosszúságom elillantva, helyes kis mosollyal az ajkaimon érkezem meg az úrhoz. Lopva megigazítom a vörös tincseket, amiket a zöld szín még jobban kiemel, és aztán kopogok. Csak nem? Még a végén átmegyek valami ostoba fruskába? Nem, nem. Csak semmi kóbor képzelgés. Ez egy szakmai látogatás. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csak egy szokásos péntek délután, leszámítva, hogy Mester és Yez ma kicsit kiruccantak kettecskén, Ruben pedig ki tudja melyik nőjével hetyeg. Így hát az éjszakai műszakjára készülődve öltözködik és szedi össze magát, hangulata pedig semmivel jobb vagy rosszabb az átlagosnál. Két napja volt vizsgálaton és megerősítették, hogy a füle lassan regenerálódik, de tudatosították is, hogy a mágikus füldugók nélkül minden bizonnyal sohasem fog tudni létezni. Nem mintha ne szokta volna már meg, évek teltek el. Olyan ez, mint mikor valaki szemüveges lesz vagy fogszabályzós: az elején zavaró, furcsa, valahogy mindig az elme előterébe törleszkedik, később azonban, ahogy megszokja, már az lesz a természetes. Így van ezzel Nairobi is, aki ennek örömére édesanyja sírjához is ellátogatott, hiszen egy évben négy-öt alkalommal ő jár gondozni azt. Mindig talál rajta friss virágot, amiből arra következtethet, hogy apjának jót tett az elvonó és talán, de csak talán jobb ember lett. Hah, micsoda naivitás, pontosan jól tudja, hogy ugyanaz a hazug, szemét szarkupac, mint aki ezidáig volt.
Dolga végeztével leül a nappaliba és rágyújt, majd bekapcsolja a zenét. Mostanság valamiféle érthetetlen okból kifolyólag rászokott a viking stílusú zenékre, ezekre a jó kis norvég alternatív számokra. Ahogy a SKALD zümmög a háttérben, mélyet szív a dohányból, fejét a támlára hajtja és relaxál. Ez eddig szép és jó lenne, ám halk kopogásra lesz figyelmes. Mivel tudott, hogy többen is laknak is, kérdés nélkül lép az ajtóhoz, hogy kinyissa azt.
- Nyitom már - a dekkel a szájában válaszol, miközben zsebéből előkotorja a kulcsot és megcsörgetve azt végül a zárba illeszti. Egy kis matatás és az ajtó kitárul, ő pedig magához mérten udvariasan kiveszi a cigit ajkai közül. Mondanom sem kell, hogy tekintete villám sebességgel nyargal végig a kicsípett nőn, hogy aztán íriszei megállapodjanak a szeménél. - Hello bogaram. Ruben épp nincs itthon, tudod, több vasat is tart a tűzben, de ne keseredj el, érte nem kár - hangja kedves és cseppet sem rosszindulatú, még legyint is egyet, elvégre fel sem merül benne, hogy ez a vörös pipi épp Dominikhoz érkezett. Az pedig pláne nem, mekkora csalódás lesz neki, hogy a meglehetősen férfiasan öltözködő, átható, szürkéskék tekintetű Nairobival találja szemben magát a hercegi külsejű tanácstag helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallom, ahogy odabent motoszkál valaki, kiszól, de az ajtó okozta tompaság miatt nem hallom, hogy nem ő az, és máris kicsit jobb kedvre derülök. Szeretem az átható tekintetét, az emberekben mindig a szemük fog meg először, a kék szem pedig különösen nagy hatással van rám. Ahogy mosolytól felfelé gördülő ajkaim elnyílnak, hogy köszöntsem, az elém táruló látványra úgy fagy belém a szó, és hirtelen csak gyors egymásutánba pillogok hármat, próbálva megemészteni a látványt, és nem hangosan kimondani a kérdést, hogy: te most fiú vagy vagy lány?
- Um. Ruben?
Nem ismerem, ebben biztos vagyok, szerintem sosem hallottam még, hogy bárki is ezt a nevet mondaná. Ruben. Ritka és különleges, de teljesen biztos vagyok benne, hogy még nem volt vele dolgom. Viszont a másikat elnézve, lehet, hogy be kellene dobnom a "hogyha egy jó ügyvédre van szükségetek" szöveget, de helyette csak teljes nyugalommal, iróniamentesen felelek neki.
- Titkárnő vagyok, nem kurva.
Mert, ha ez a Ruben éppen valamelyik nőjével van, akkor gondolom ő ilyen selyemfiú vagy hímringyó a környéken, és nekem az olyanokhoz nem nagyon van közöm. Én szeretem tudni, hogy az, akivel lefekszem, kivel volt együtt azelőtt, hogy vele lefeküdtem volna. Hm. Igen, ezzel a magyarázattal meg is lehetne indokolni, hogy miért szexeltem a legjobb barátommal, hiszen ott voltam minden barátnőjénél, és oh, fúj, nem, ez mégsem jó, mert azt a hisztériás tyúkot nem akarom még csak gondolatban sem felidézni. Istenem Zsófia, koncentrálj.
- Ami azt illeti, én Mester urat keresem, de valószínűleg rossz a házsszám.
Vagy az is lehet, hogy Ruben meg az ajtóban álló a testvérei. Az ajtóban álló... lány. Vagy egy lázadó meleg fiú vagy egy leszbikus lány. Szörnyen klisés vagyok, tudom.
- Nem tudod, hogy őt merre találom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Teljes mértékben érthetetlen, hogy a nő miért ilyen értetlen. Elvégre dude, ki máshoz jönne egy ilyen szexi bige? Yezebel sohasem volt az a csajozós fajta, miért lett volna; Mesternek ott van Aida; Woody-val még az ördög sem kezdene, így csak Weiss maradt kizárásos alapon, mivel neki dunsztja sincs, hogy ki lehet a vörös. A kijelentésre viszont először megemeli a szemöldökét, utána pedig kitör belőle a nevetés. Hát, nem egészen így értette, de rossz az, aki rosszra gondol, ugyebár.
- Nem erre céloztam, inkább arra, hogy átver téged. Kicsit naiv csajnak tűntél - megvonja vállát, mert ha már szókimondóak, akkor hajrá. Igazából ebben a hacukában számára is ínyenc falat, de az ilyen Ruben félék különösen odavannak érte. Nem külsejének megkérdőjelezhető volta miatt, hanem mert süt belőle, hogy még hisz az igaz szerelemben, ami legyen bármily hihetetlen, nem létezik és soha nem is létezett. Ettől függetlenül nem kívánja felvilágosítani, hiszen a húsvéti nyulat és a Mikulást se ő leplezte le, ez sem áll szándékában. Jaj de gonosz.
- Dominikhez jöttél? - ismételten felvonja fél szemöldökét, miközben próbálja végigpörgetni magában, miért is keresné egy ilyen csinos példány az ő drága lakótársát. Nem említette, hogy várna valamit, akár embert, akár csomagot, viszont ha ez valami hivatalos balhé, akkor jobb lesz, ha összekapja magát. - Nincs most itthon, Lacikával elugrottak kirándulni, de hátha én is segíthetek - bemutatkozni továbbra sem tervez, amíg ki nem derül, hogy ki is a jövevény, elvégre neki kellett volna kezdenie. Beengedni talán be fogja, amennyiben válaszokat lel a következő percekben, addig is kényelmesen támaszkodik meg az ajtófélfánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szóval lány. Oké. Hihetetlenül megtévesztő, és simán el tudom róla képzelni, hogy számos olyan csínyt követett el az életében, amik miatt az itt híres, vagy inkább hírhedt Felagund professzor már régen felmondott volna. De nem, ő nem volt itt, emlékeznék rá. Fel sem merül bennem a gondolat, hogy régebben nem úgy nézett ki, mint, ahogy most kinéz.
- Oh. Ezen azt hiszem, segíthetünk.
Mert ha kell, tudok én olyan arcot mutatni, amilyen a munkahelyemen is mutatok, és nem nagy változásokról van itt szó, csupán szemem zavart, kedves csillanása tűnik el, helyette nyílt, de szigorú lesz, határozott. Mosolyráncaim tovatűnnek, ajkaimon a játszi báj mintha ott se lett volna. Hirtelen, mintha egy másik ember lennék, a kisugárzásom is megváltozik, van benne valami határozott és tiszteletet parancsoló. Hihetetlen, hogy az ember egy kis fegyelemmel mennyi mindent képes elérni. Az egyik szemöldököm egy kicsit megemelem, de aztán vállat vonva lazulok el megint.
- Jogot tanulok, a tárgyalóteremben nem kedvelik a harsányakat.
Alapból én olyan voltam, mint amilyet az előbb mutattam neki, de amióta Richárddal élek, Benővel "barátkozom", Norina közelében vagyok, teljesen mássá váltam. Újra elkezdtem lazább lenni, újra elkezdtem emberivé válni. Tudom, hogy a minisztériumban töltött idő alatt nem feltétlenül én voltam a legkedvesebb ember a világon, de rá kellett jönnöm, hogy olykor lehetek egészen emberi is.
- Igazából a hivatalsegéd ottfelejtette a testületi ülés anyagát, amit fontos lenne, hogy átnézzen a közeljövőben történő változások miatt. Mivel elég vastag anyag, jobbnak láttam elhozni neki. A rokona vagy? Mert akkor itt hagyhatom végül is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már épp elkönyvelte volna, hogy pontosan olyan cuki kis titkárnő félének való, aki néha megigazgatja a szoknyáját és ostobaságokat fecseg, mikor a kisugárzása megváltozik. Noha eddig úgy vélte, könnyedén ágyba csábíthatná, ha akarná, ez az új nő előtte kétségeket kelt benne ennek kapcsán. Arcáról nem lehet leolvasni semmit, csupán egy óvatos, félszeg mosoly árulkodik arról, hogy meg van elégedve ezzel az új látvánnyal.
- Ugyan már... Az a legfontosabb, hogy a szakmádban mindig önmagad légy - ő sem Hasfelmetsző Jack, amikor épp kicsinosít valakit egy pengeéles késsel, na és aztán? A maga stílusában kell mindenkinek érvényesülnie - az más kérdés, hogy egyes szituációkban némiképp módosulnia kell a viselkedésnek ahhoz, hogy célt érhessünk, ezért is nem pokróc a nap huszonnégy órájában Nairobi sem. Lehetne, mert minden feltétel adott hozzá, hogy úgy mondjam, mégsem teszi. A kedvesség lefárasztja, mert extra erőfeszítést igényel foglalkozni az emberekkel, de ilyen az élet. Ha mindenkit elküldene a bús picsába, aki a kaszinóban antipatikus neki, nem lennének ott vendégek.
- Az unokahúga - egy megnyerő mosollyal löki el magát, hogy aztán kinyújtsa egyébként teletetovált kezét. Ha eltekintünk attól, hogy nőként mennyire fiúsan öltözködik, be kell látnunk, a vonásai kimondottan szépek. Ha úgy vesszük, le sem tagadhatnák, hogy egy családfáról szakajtották őket Dominikkal. - Nairobi Jones. Természetesen odaadom neki, amint hazaér - mindig megfeledkezik róla, hogy Mester amolyan főmufti szerűség és már szóba került egy párszor, hogy egy kis ráhatással alpolgármester is lehetne. Mégsem kényszerítik ilyesmire Daróczy-t, így is igen közel vannak mindenféle információhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem szeretem kiadni magam.
Sokan jönnek, akik nem csak annyit mondanak, hogy a "polgármester úr vár", hanem egész anekdotát adnak elő arról, hogy miért is jöttek. Én a rövid mondatok híve vagyok, azoké, akik nem kötik az orromra a miérteket, mert nem akarom tudni. Én sem úgy jöttem ide, hogy azt mondjam, egy halott anya gyereke vagyok, aki a másik szülőjénél lakik, annál, aki még csak a nevére se vette, és akinek képtelen azt mondani: apa.
- Az én szakmámban úgy vélem, hogy az a legfontosabb, hogy jó és szakértő legyek. Egy ügyvéd, egy titkárnő, ők mindig sokadlagosak. Az, akit az előbb láttál is én vagyok, vagyis, amíg a minisztériumban dolgoztam, ilyen voltam.
Már tudok róla beszélni, már nem fáj. Akkor a bukás nagyon megviselt, mára rájöttem, hogy hálás vagyok azért, amiért nem ott vagyok, hanem Daróczy Konrád szolgálatában állok. Nagyon sokat fejlődtem itt, sokkal többet tanultam, mint az elmúlt évek alatt odaát és noha felmerült a kérdés, hogy a csinos kis "dr." megszerzése után maradok-e, nálam nem volt kérdéses egy pillanatig sem a dolog. Nem akarok visszamenni, nem akarok mást csinálni. Szeretem azt, ahol most vagyok, aki most vagyok. Úgy vélem, hogy remek emberek vesznek körül, és biztosított a folyamatos fejlődés is.
- Óóó, akkor Ruben gondolom a testvéred, ezért gondoltad, hogy én meg ő...
Nem tudom, hogy ki a srác, de gondolom akkor Adrián a rokonait fogadta be, mondjuk Lacika szempontjából ez egy jó döntés, fontos, hogy egy gyerek közel tudja a rokonait, hogy több szempontot ismerjen meg a világgal kapcsolatban. Szerencsés gyerek. És jobban megnézve a lányt, egyértelműen látszik, hogy szép vonásokkal rendelkezik, olyanokkal, mint Adrián, vagyis minden bizonnyal valóban rokonokról van szó. Milyen ostoba is vagyok! Pedig nagyon egyértelmű, hogy rokoni szálak fűzik őket össze.
- Hollóvölgyi Zsófia.
Fogadom el a kezét, és finoman szorítom meg. Igazán szép, ahogy így hosszan nézem őt, kedves a mosolya, és lenyűgözőek a szemei. Igen, a szemei kifejezetten igézőek, és én azon kapom magam, hogy elveszve bennük, ujjaim között tartom a kezét, így apró pírral az arcomon eresztem el, és nyújtom felé a barna borítékot.
- Minden benne van, a felnyitását ismeri, másnak nem nyílik ki, rokonnak sem. Fontos lenne, hogy hétfőre átnézze az aktuális ügyeket. Van benne egy meghívó is, hétfőn este hat órára. Lenne egy zártkörű, rendkívüli testületi ülés, amint mindenképpen meg kellene jelennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ez bizony így igaz - fúrtam a tekintetem a férfiéba mélyen. Pont ezért voltam kíváncsi arra, hogy meg szeretné-e tudni előre a jövője egy részét, amelyet esetleg megálmodok majd. Idáig az álmaim sosem tévedtek, reméltem, hogy vele kapcsolatban csakis pozitív jövendöléseim lesznek a jövőjét illetően. Mindig is kedveltem őt, remek volt vele együtt dolgozni, és tök jól kijöttünk egymással. Emellett mindig számíthattam rá, szóval szó szerint igaz barátra leltem benne. Az ismeretségünk során folyton igyekeztem őt hasznos tanácsokkal ellátni, ami később a javára válhatott, ez pedig jó érzéssel töltött el.
- Ugyan, ez természetes! - viszonoztam egy széles mosollyal a barátom válaszát.
- Tyűűű, akkor elég sokáig itt maradsz! Ha még karácsonykor is itt leszel, akkor mindenképpen koccintanunk kell egy forralt borral! - ajánlottam fel neki az elszalaszthatatlan lehetőséget, bár elképzelhető volt, hogy jobb dolga is lesz ennél. Mindenesetre reménykedtem benne, hogy nem ez lesz az utolsó találkánk, és a szeretet ünnepét is együtt ünnepelhetjük majd meg... legalábbis részben.
- Ez igen nemes szándék - válaszoltam neki komoly arccal, miután mesélt nekem a jövőbeli elgondolásairól.
- Én elsősorban a nagy társadalmi különbségeket törölném el, aztán átvenném a világuralmat, és helyreállítanám a rendet - vontam meg a vállam elgondolkodva, mókásan Nathaniel-re tekintve. A mondandóm első részét komolyan gondoltam, a másodiknál viccesre vettem a figurát, bár arra gondoltam, sok mindent kéne tenni ahhoz, hogy minden rendben menjen a világban. Illetve sose lesz tökéletes semmi sem, de azért bőven lenne mit javítani a jelenlegi helyzeten. Bár a legfőbb álmom az volt, hogy elismert, sikeres fényképész legyek, a fiú segítsége pedig rengeteget javított a renoménom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szegény fiú totál nem érti, hogy én miért vagyok ennyire megijedve. Legalábbis minden erre utal, ahogy tanácstalanul néz rám amikor szinte rohanok felé, meg ahogy visszakérdez. Tényleg nem úgy tűnik, mintha bármi baja lenne, szóval lassan megnyugszom, kifújom hosszan a levegőt, aztán mire észbekapok már a hintákban ülünk. Oké, eléggé megijedtem na.
- Csak azt láttam, hogy esel. Vagyis hát én úgy láttam, hogy esel. Vagyis hát én ezer százalék, hogy leestem volna, így meg se fordult a fejemben, hogy szándékosan így, szóval … na érted – magyarázkodok összevissza miközben a cipőmet bámulom zavaromban. Basszus, nem kéne magamból kiindulni. Mindenesetre igyekszik teljesen megnyugtatni a srác, bólintok is egyet jelezve, hogy oké, értem, elhiszem, semmi baja, de tényleg.
- Igazán megtisztelő – nézek végre rá egy hatalmas nagy mosollyal az arcomon. Csak nekem tartogatta ezt a szuperhős landolást, ez tök kedves. – Bocs, hogy így elrontottam akkor a műsort.
Minimum egy tapsviharral kellett volna fogadnom, nem pedig falfehér arcú enyhe pánikrohammal. Azt, hogy lányokkal nem jön ide nem is kommentálom. Nem is kezdek el azon agyalni, hogy akkor vajon hova mehet velük, már ha lányokkal akar menni akárhova is. Tökre semmi közöm nincsen hozzá, kíváncsiskodni nem igazán szeretek, és nem is igazán illik.
– Most szerencsénk van, ilyenkor nem szoktak kinn lenni a szülők a kicsikkel. Már egész jól tudom, hogy mikor érdemes jönni. Este például nem. Azt hihetnéd pedig, hogy igen, hisz a pöttömök már alszanak, de hidd el, hogy jobban jársz ha nem jössz erre. Nem túl bizalomgerjesztő népek járnak erre akkor – osztom meg vele a felfedezésem. Nem magyarázom el, hogy ezek mind a kocogásaimnak köszönhető, nem úgy volt az, hogy én direkt ide indultam, egyszerűen errefele futottam mindenféle időpontokban.
- Hogyne lennél nagy kviddicses! Csak viszonyítsd magad hozzám és tessék, te olimpiai bajnok vagy! – van egyáltalán olimpia a mágusoknál? Vagy valami más néven hívják ezt? Mindegy, remélhetőleg érteni fogja, hogy ő profi hozzám képest. Előbb ülök fel egy thesztrálra, mint egy seprűre annyi szent. Éppen javában ezt képzelem el, hogy milyen klassz lenne már, amikor hirtelen visszakérdez.
- Velem? Persze. Tudod nem igazán szeretem a kastély zártságát sok esetben, meg néha klassz csak úgy ellenni valahol. Ahol simán viselkedhetek úgy, mint egy gyerek – vonok vállat vigyorogva. És hogy be is mutassam, hogy én bizony gyerek vagyok a javában jobban meg is lököm magam a hintán. – Szerintem ebből nem lehet kinőni, vagy megunni. És téged mi hajtott a mászóka tetejére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Én tényleg nem akartam szívrohamot okozni senkinek, de tényleg. Nem ez volt a célom, hiszen úgy hittem, eleve nem is lát senki sem, nemhogy Lau, hogy aztán fusson felém, látványosan levegőért kapva, hogy majdnem elvigye a rémület. Próbálok én bűnbánó tekintettel nézni felé, hátha jobb így.
- Belegondolva… messzebbről, ha nem látni az első mozdulatokat, akkor lehet, hogy tényleg úgy tűnik, hogy éppen zuhanok lefelé. Ehh. Jogos, jogos, felesleges májerkodás volt – bólogatok is hozzá, mert más, ha én tudom, mi a frászkarikát művelek, meg más, hogy ezt mondjuk valaki végig is nézi. Értem én, mire céloz, szerencsére se nekem, se neki nincs baja, bár kicsit zavarban lehet, ahogy a cipőjét nézi, így bátorító mosolyt küldök felé, ne érezze kellemetlenül magát. De tényleg ne.
- Ugyan – nevetgélek egy sort, nem olyan nagy dolog ez, csak egyszerű igazság, hogy nem szoktam nagyon ide jönni senkivel sem és nem szokta látni, ha ilyet teszek. Ez az első amúgy is, valahogy a random akrobatika távol áll tőlem. – Jaj, dehogy rontottad! – rázom meg a fejem, eleve nem is volt műsor, csak random jött és ő véletlen látta meg, így aztán minden más sem szükséges hozzá. Inkább nekem kellene majd arra figyelni, hogy… Na mindegy, sosem érünk a végére, ha mind a ketten szabadkozni akarunk, nem?
- Igen, amikor kicsik vannak itt, nem pózerkedek a mászókán – nevetek fel, mert furán is jönne ki, ha azért nem tudnak a gyerekek játszani, mert én épp fejjel lefele lógok. – Este nem? Jaj, képzelem. Gondolom alkohol és minden rossz, aztán imádkozz, hogy nem szólnak hozzád. A mugli városokban is ez van, játszótér, park, este tök veszélyes. Jah… hát amúgy se nagyon járok ki, ha otthon vagyok – vagyis kimegyek, de nem este. Nincs ingerem rá, amit szeretnék, megvan általában hamar. Remélem erre Lau nem úgy jött rá, hogy valamelyik megkörnyékezte aprót kérni és hasonlók, sőt, mert az elég kellemetlen lenne. De hát, nem tudhatom ugye, nem biztos, hogy jó emlék.
- Jaaaaj – nevetek fel. Bajnok. Klasszisokkal jobbak voltak ott, de persze, nem csüggedtem, azonnal semmi nem mehet, a mágiát is mai napig próbálom, így a kviddicset is próbáltam. – De azért… köszi. Jól esik. Van hova még fejlődnöm bőven. Nem tudom fogok-e még – mert ugye idén nem játszottam, talán jövőre sem, nem gond ez, repülni attól még majd fogok. Egyszer. De addig még van idő gyakorolni mást.
- Ezt megértem. Most már én is inkább kint vagyok, mint bent a szobánkban, de mondjuk ott egészen jó. Teljesen megértem, a gyerek dolgok – bólogatok nagyokat, lökve én is megint a hintán. Könnyebb gyereknek. Ez fix. – Valami ilyesmi. Úgy elgondolkodtam, hogy mindjárt végzek, kéne valami szakirány talán, meg minden ilyen komoly dolog és meh. Nem tetszik. Jobb volt ott lógni. Te mit fogsz tovább tanulni? – fordulok felé, mert nekem lövésem sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Kiürült kamrára bevásárlás a megoldás. A legjobb minőségű és ízű zöld árut pedig egyértelműen a piacon lehet beszerezni. Ezeken a zöldségeken és gyümölcsökön még látszódik, hogy szerető gondoskodással termesztették őket, ami zamatukban is megmutatkozik. Ezért szereti hősnőnk innen beszerezni amire a főzéshez szüksége van és amit nyersen elfogyasztanak. Motorját leparkolta nem messze a bejárattól és elindult, hogy sorban beszerezze a fejében összeírt lista alkotóelemeit. Megbűvölt táskájába vett már répát, fehérrépát, hagymát, krumplit, gombát, pár fürt Otelló szőlőt, körtét és épp az olajos magvak közt válogat. Haja egyszerű lófarokba fogva súrolja lapockái alját. Bőrdzsekiben és farmerben van, a kabát alatt pedig fehér topot és hozzá favágóinget visel és nyakába sálat tekert, hogy védje torkát a csípős őszi menetszéltől. Kedve egészen jónak mondható, hiszen már egy kakaós csigával és egy dupla kávéval helyrebillentette alacsony cukorszintjét. Imolát a szüleire hagyta, hogy míg ő elintézi a bevásárlást a kicsi ne legyen egyedül otthon. Délután fogják megcsinálni közösen azokat az őszi díszeket, amiket a legutóbbi kirándulásukkor gyűjtött gesztenyékből és falevelekből terveztek. A kislány már előző este izgatott volt emiatt. Nagyon szeret alkotni, valahogy rááll a keze és már látszik, hogy szépérzéke is van hozzá. Ebben egyértelműen az apjára ütött, aki szintén jó kézügyességgel volt megáldva. Elektra sajnos nem büszkélkedhet olyan nagyon ezen a téren, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy Imola boldog legyen és fejlődhessen, ha ez az útja. Bárhogyan is alakul ő hősnőnk csodája, aki egyetlen kincsként szeretett férjétől megmaradt neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ismeritek a friss, ropogós alma hangját, amikor beleharap az ember? Hogyne. Ezzel a nesszel és mókusszerű, teli szájjal mosolyogva intek a kofának, kezemben a megrágcsált zöldalmával. Hátat fordítok neki, mélyet szippantok a bogolyfalvi levegőből, és – ha ez egyáltalán lehetséges – még szélesebb vigyor terül szét borostás arcomon. Hazajöttem. Figyelem, ahogyan kikerül néhány fiatal, akik csacsogva, kezükben egy elviteles kávéval vagy forrócsokival nevetgélnek. Végig nézek rajtuk, s konstatálom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Furcsa, ám egyben izgalmas, hogy újra a faluban vagyok, közel a kastélyhoz és mindenhez, ami régen voltam. Jó érzés. Akkurátusan emelem színtelen ajkaimhoz a zöldalmát, hogy újabb falattal soványítsam meg, majd bakancsos lábammal elindulok a magárus stand felé. Régebben lehetett wasabival bevont mandulát kapni, ami annak idején az egyik kedvenc csemegém volt, ezért kíváncsian csillogó fekete szemeimmel lépdelek az irányába. Sokan keresztezik utamat, de egyik kezemben az almával, másikban az egyre súlyosodó szatyorral kerülöm ki őket, hogy végre megpillanthassam az idős boszorkányt. Ismerős az öreg hölgy, és amikor felnéz rám szürke szemeivel, megcsillan bennük a felismerés.
– Hogy van ma, Norma? Mondtam, hogy nem szabadul tőlem – villantom meg fogaimat, majd néhány másodperc bájcsevely és a wasabis finomság megtalálása után a mellettem kutató nőre tekintek. Feje lehajtva, haja lófarokba kötve, bőrkabát és kedvemre való stílus. Elmosolyodok, majd megkerülve őt lépek a cukrozott gyömbérek felé, ám észreveszem, hogy nem hoztam magammal zacskót, az pedig a nő másik oldalán van. – Elnézést! Ne haragudj – kezdem rekedtes hangszínemen. – Adnál egy tasakot onnan? – fejemmel annak irányába bökök, arcomon kedves mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mandula, dió, pisztácia, sütni való gesztenye és török mogyoró. Kis zacskókban ezek vannak Elektra elé letéve és épp egy újabbat tölt meg amerikai mogyoróval amikor meghallja, hogy valaki tőle kér zacskót. Leteszi a kis lapátot és tép egyet a görgetegről, majd egy hanyag mozdulattal odanyújtja a hang irányába, és már épp belekezdene egy csípős megjegyzésbe mellé arról, hogy ha az illető így akarja felszedni, az nagyon gyenge próbálkozás lenne, amikor felpillant. Sötét szemeiben szinte azonnal öröm csillan meg. A viszontlátásé. - Nyugi nagymenő, neked kettőt is adok, ha már ilyen szépen kérted! - nevet a férfira és azon nyomban megöleli, hogy azután gyorsan elválva tőle jobban megnézhesse magának elhunyt férje tanúját, régi közös barátjukat. - Jól nézel ki, de hogy-hogy itt vagy? Csak azt ne mond, hogy a wasabis mandula miatt - nevet Marcellra ismét és gyorsan megtölti még saját utolsó zacskóját míg a nevezett válaszol. Közben néha rápillant a férfira és úgy látja alig fogott rajta az idő. Az élet elsodorta őket egymástól, pedig annak idején nagyon jóban voltak. Marcell és Zoli még a Bagolykőben ismerkedtek meg és amikor évek múltán ő és Zoli egymásba szerettek nem is volt kérdés ki lesz az, aki tanúsítja ennek tényét a hivatalos iratokon. Szerencsére sosem érezte magát mellőzöttnek, ha a két barát összejött, legtöbbször náluk. Volt bőven közös témájuk. Az írás és a motorozás mindig szóba került. Meg persze ott volt az a sok iskolai sztorizás. Rengeteget nevettek. Ráadásul a férfi azzal hagyott maradandó nyomot maga után egykori alma materükben, legalábbis az ő meglátása szerint, hogy megmentett egy lányt, akit meg akartak verni. Ez pedig olyan hőstett volt, ami csak még jobban megerősítette Elektra hitét a hősök létezésében és mosolyt csal még most is szép ívű ajkára ahogy eszébe jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A hanyag mozdulatra komolyabb ábrázatomat veszem elő, hiszen eszem ágában sem volt megzavarni őt a válogatásban. Inkább összeszorítom ajkaimat, amiknek szegletében már csak apró mosolymaradékok húzódnak meg. Fogaim közé veszem az almát, hogy szabaddá tegyem legalább egyik kezemet, és megindítom azt a zacskó felé, amikor a nő felém fordítja arcát. Ábrázatom a hitetlenkedő, a zavart és a vidám határain ugrál, egyik halmazból a másikba, kiveszem az almát a számból, az újonnan szerzett tasakos kezemben szorongatva tárom szét karjaimat, hogy magamhoz ölelhessem a régen látott jóbarátot. A gyümölcsöt tartó kezem kissé kiemelem, de a másikkal finoman fogom megtarkóját, ahogyan feje belefúródik kulcscsontomba. Egy pillanat töredéke csupán, de még nagyobb nyugalom száguld végig bennem. Eltávolodunk egymástól, majd széles vigyorral felkacagok. – Nem változol semmit, igaz? – még mindig karakteresen csípős. Fejemet csóválom, majd a bókra játékosan végig nyalom fogaimat, és nyelvemmel csettintve igazgatom meg színpadiasan bőrdzsekim nyakát.
– Neked sincs okod panaszra – bókolok vissza. Arra, hogy hogyan is kerültem ismét ide néhány másodpercre elhallgatok. Csupán a titokzatosság kedvéért; picit közelebb hajolok, majd sunyi mosollyal fedem fel magam. – Az Eridon ház újonnan választott házvezető-helyettese áll előtted – tárom szét karjaimat, s amikor ismét leengedem, beleharapok az almába. – Igazából az sem lenne hazugság – nevetek fel a mandulára. Kölyök korom óta az a kedvenc nassolni valóm. Még ha a hatodiknál ki is gyullad a fejem. Néhány pillanatig csak figyelem őt, majd amikor kínossá válik a boldog bámulásom, visszafordulok a mandulák fölé. – Mesélj te – mondom félig almával teli szájjal. – Nem láttalak a… – temetés óta. – Nagyon régóta – mosolygok kedvesen. – Mi jót csinálsz még Bogolyfalván? A Nagyvárosban lenne a helyed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hazudna, ha azt mondaná nem pillantott néha utána, hogy mi is lett régi barátjával, de két év úgy ahogy volt, szinte teljes egészében kiesett az életéből. Férje és kisfia halála, várandóssága a kislányával és az ő betegsége ideje alatt Elektrát csak a remény tartotta életben. Azonban miután a hullámok lassan elsimultak körülötte kezdett nyitni a tágabb környezete és világ, így annak hírei felé. Ezek az információ szikrák pedig fellobbantották benne a riporter lét tüzét, amiről már azt hitte kihunyt benne egészen. - Mért, kellene? - kérdez vissza féloldalas és rá jellemző szemtelen mosollyal, majd kifizeti a vásárolt finomságokat, hogy minden figyelmét ezután barátjára fordíthassa. - Persze, hogy nincs, hisz tudod, az újságírás fiatalon tart - reagál a kedves szavakra. Nem igazán tud az ilyesmivel mit kezdeni, ezért is terel mindig valami csipkelődéssel, amiben szerencsére a mellette almáját falatozó fickó mindig benne volt. Hiányzott neki. Ezt a tényt abban a pillanatban be kellett magában ismernie, amikor összenézetek az előbb a zacskó felett. Eközben a férfi látványos megjátszással igazítja meg bőrdzsekije gallérját. - Még mindig adod a menő macsót mi, nagymenő? - neveti el magát a látottakon. Semmi kétség, az eltelt évek nem komolyították meg, és ennek hősnőnk kifejezetten örül. - Az ég óvja őket, ha te leszel a pótapjuk - reagál a titokzatoskodás után kibukó nagy hírre még mindig nevetve - Vagy inkább téged óvjon? - kérdezi vidám hangon és tekintetében őszinte szeretet fényei táncolnak és mélyen egy adag büszkeséget is észrevehet az újdonsült házvezető helyettes - Azért gratulálok - bokszol bele a férfi erős vállába, ahogy régen. Ezek a szokásai is megmaradtak, ahogy éles nyelve és esze sem csorbult. Egykori rellonos lévén sosem látott bele az eridonosok világába igazán, de el tudja képzelni, hogy milyen lesz ennyi tűzet kordában tartania barátjának. Kelleni fog az erő és a kurázsi, de ezek benne mind megvannak, ám ezt hősnőnk ki sosem mondaná. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne dicsérné vagy biztatná, ám azt is mindig a maga sajátos stílusában szokta megtenni. - A temetés óta - pillant jóval halványabb mosollyal oldalvást - Nincs tiltólistán a szó. Nyugodtan kimondhatod - jegyzi meg békés hangszínen, amiből a másik hallhatja, hogy ő már elfogadta ami történt és sikerült továbblépnie. - Az Edictumba írok és a rádióban vezetek egy későesti műsort. Szóval csak a szokásos dolgokat csinálom - kezd felelni a neki feltett kérdésekre és ha a férfi is fizetett elindulhatnak folytatni a vásárlást a fűszeresnél. - A nagyváros túl sokat kapott már Rothstein Elektrából - mosolyogva utal arra a tényre, hogy az ottani élete a tragédiával véget ért, és nem igazán találná már meg ott a helyét újra. - Ráadásul a kislányomat is könnyebb úgy nevelnem, hogy a szüleim tudnak segíteni - teszi még hozzá. Mióta átköltöztek a saját, kis lila házukba azóta persze máshogy zajlik az életük. Vagy a szülei jönnek át, vagy ő viszi el hozzájuk Imolát, ám a lényegen, hogy nélkülük nem tudna dolgozni, ez nem változtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mosolyogva csóválok ismét fejet. Dehogy kellene! Kifejezetten örülök, hogy ebben a változó világban, ezzel a millió történéssel a hátunk mögött még tudunk azok lenni, akik régen is voltunk. Zoli barátom Elekrája mindig feldobta az összejöveteleket. Még ha eleinte a fiús témák is voltak porondon, egy idő után a nő is megjelent, hogy együtt folytassuk az estét. Ugye stabil kapcsolatom nem sok volt, csak a kisiskolás szerelem Petúniával – aztán a rommá ment házasságom; de erről később. Ezért általában hármasban töltöttük ezeket a felnőtt estéket. Nosztalgikusan mosolyogva teszek néhány lapáttal a gyömbérből a zacskóba, majd mindent, amit összeszedtem Norma néni felé nyújtok. – Kifejezetten jól áll az újságírás – ejtek meg egy utolsó bókot. Régebben Zoltán vérét is szívtam Elektra szépségével, de mindig is tudnivaló volt, hogy azt, hogyha nem viselkedik, lecsapom a kezéről csak gyerekes csipkelődés volt.
Amikor a macsós színjátékom végére érek, boldogan felnevetek. – Tudod, vannak dolgok, amik nem változnak – kacsintok játékosan, és a fizetés végeztével mindent a nagyobb szatyorba dobok. – Ezt mégis hogy érted? – felháborodásom megjátszott, ám hangszínem egészen hihető is lehetne, hogyha a nő nem ismerne. Az igazat megvallva, nem kevés félsz van bennem az új pozíció miatt, de próbálom elhitetni magammal, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Óraadó tanárként már szerepeltem életem során, az ex-szel együtt vezetett bolt vezetésében is részt vettem. Ásványok után kutattam messzi tájakon, de… varázstanodai házat még nem volt szerencsém vezetni. Nagyon izgatott vagyok. – Ha belőlem és Zoliból indulok ki, akkor eléggé hamar beleőszülök – furcsa, hogy ő már nincsen. Elektrával alapvetően sok közös témánk volt, mégis leginkább barátom kötött össze bennünket. Nem szeretnék a múltban ragadni, abból még soha semmi jó nem származott, ám most jól esik kicsit úszkálni a nosztalgikus érzésekben. A gratulációra köszönetképpen fejet hajtok a magam, jellegzetes csibészvigyorával, majd a régi találkozás említésére megszelídül mindkettőnk mosolya. Tudom mélyen, hogy nem kellene ennyire finomkodva viselkednem, de mégsem engedem el a dolgot. Csak mély sóhajjal kínálom meg mosolyomat, és bólintok egyet, hogy; értettem, nincsen tabu.
– Az igen – húzom el egy elismerő mosolyra ajkaimat. – Majd egyszer körbe vezethetsz a szerkesztőségben. Vagy akár a rádióban – elvégre most már újra itt vagyok, és igen érdekes lenne, hogyha pont mi nem tartanánk a régre nyúló kapcsolatot. – Milyen témájú a műsorod? – kérdem, majd jobb kezemmel az egyik fűszerlevelet kapom fel, hogy megszaglászhassam.
– Nekem is jól fog jönni egy kis nyugalom – sóhajtok először kissé meggyötört módon, de nincsen időm ebben az érzetben maradni, mert egy ismeretlen tényező üti meg a fülemet; a kislány. Még egyet szimatolok lassan a levélből, majd a megcsócsált almát a nő mögötti kukába hajítom. Nem hiába; a sportolói múlt. Összehúzom a szemöldökömet. – Van egy lányod? – teltek az évek, persze. Nem is lenne meglepő, ha Elektra újra házasodott volna. Csupán meglepő az információ. Ábrázatom ellenére nagyon is örülök, hogy nincsen egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Már megint egy bók Marcell széles tárházából, ami csípős riposzton vagy egy hálás mosolyon túl nem igazán kap egyéb viszonzást. Hősnőnk élénken emlékszik rá ugyanis, hogy már szegény elhunyt férjét, aki eridonos létére igen visszafogott és romantikus volt is kikészítette közös barátjuk, amikor azzal cukkolta akkor még leendő férjét, hogy milyen szerencsés és, hogy ha nem vigyáz ő lesz Elektra következő hódolója. Ezek a heccelések persze alaptalanok voltak, hiszen egyértelműen látszott milyen mély szerelem is volt közte és Zoli közt. A sors azonban nem volt kegyes hozzájuk. Négy és fél év boldogság adatott számukra. - Ma már vannak remek hajfestő bűbájok, szóval nem féltelek - kacsint a férfira és elpakolja eddig vásárolt holmijait, hogy beférjen még pár apróság. Ha nem lenne ez a tértágító és súlycsökkentő bűbáj most két nagy cekkerrel lenne felszerelkezve, de így csak csatos bőr oldaltáskája lóg a vállán. - Jobb ötletem van! Adj interjút és akkor nem csak, hogy körbevezetlek, de még segíthetsz is nekem, hogy népszerű maradjon - ajánlja fel a lehetőséget és rellonoshoz méltó ravaszságáról tesz tanúbizonyságot, hiszen kellemest köt így egy csapással össze a tagadhatatlanul hasznossal. - Amúgy egy könnyed, beszélgetős, tanácsadós dolog sok jó zenével. Az igazán komoly témáimat azóta is írásban közlöm. Hisz ismersz - mosolyog hamiskásan és nem kerüli el a figyelmét, hogy Marcell őszintén kíváncsi arra amit csinál. Ez nagyon jól esik neki - Még mindig próbálok hidat verni a mágusok és a muglik közé és mindenek felett az igazságot napvilágra hozni - folytatja és hallatszik a hangján milyen céltudatos és elhivatott mindezzel kapcsolatban. - Itt meg fogod találni - helyesel most először beszélgetésük kezdete óta csipkelődés, irónia és terelés nélkül. Ebben a témában őszintén egyetért a férfi nézőpontjával. Bogolyfalva a béke szigete. Ezután lányára terelődik a szó és hősnőnk szaktudásának bevetése nélkül is látja, hogy Marcell meglepődött. Elmosolyodik a férfi arckifejezésén. - Imolának hívják, Zoli az apja és lassan négy éves. Azután, hogy Zolit és Petit eltemettük én teljesen elvesztem. Észre sem vettem, hogy várandós vagyok. Azt hittem csak a gyász az oka, de végül rájöttem. Reményt kaptam általa - meséli és sötét, átható tekintetű szemében szomorúsággal vegyes öröm csillan - Csak ő és én vagyunk egymásnak - teszi még hozzá és lelkének kapuján át igazi anyai szeretet árad, amit le sem tagadhatna - Biztosan jól kijönnétek ti ketten - jelenti ki és aprót bólint is hozzá - Ugyan a szeme és a jelleme jórészt az enyém, de sok vonását Zolitól örökölte. Épp olyan nyugodt és ügyes kezű mint ő volt - meséli elfogulatlanul. Mivel Imola valóban nem egy rohangáló rosszcsont, hanem egy kis művészpalánta. Éleslátása pedig néha még hősnőnket is megdöbbenti. Megérzi az emberek valódi jellemét. Ez korának velejárója és ártatlanságának egyenes következménye. Még nem ítélkezik, csak az ösztöneire hallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem baj, ügyes landolás volt. És most már tudom, hogy ne féltselek annyira – mosolyodom el legyintve egyet. Tényleg nem gond, most már látom, hogy milyen mókás ez a jelent, meg na, megjegyeztem, hogy az ilyesmi bizony tökre előfordulhat a srácnál. Csak úgy leugrál valahonnan.
- Az anyukák csúnyán is néznének rád, ha elfoglalod a mászókát, vagy a hintát vagy bármit. Merthogy ilyen nagy létedre ne akarj itt bohóckodni. Őszintén szólva nem tudom, hogy mi folyik pontosan este, irányt váltottam, amikor erre futottam – magyarázom – Elég gyakran szoktam futni, egy ideje inkább estefelé van rá időm, akkor nyugisabb meg csendesebb is a falu – város – és elég hamar rájössz, hogy merre nem érdemes menni. Atrocitásom nem volt soha, de nem is nagyon lenne rá lehetőség, mert elhoppanálok és kész.
Látni szoktam furábbnál furább fazonokat, és ennyi szerencsére. Egyetlenegyszer elegyedtem szóba az éjszaka közepén valakivel, ami minden volt csak veszélytelen nem. De hogy mennyire nem az, arra csak a beszélgetés végén jöttem rá. Pillantásom el is téved a Fő utcza irányába, mintha innen láthatnám a Kins&Kenset, vagy annak tulaját.
- Hogyhogy nem tudod? – kérdezek vissza rögtön észrevéve a bizonytalanságot a szavaiban. Szeretne, az szinte biztos de akkor mi akadályozza meg abban, hogy játszon?
- Mindig is jobban szerettem kint lenni. Lehet, hogy azért is, mert folyton eltévedtem a kastélyban. Most már jobb, nagyon ritkán vétem el az irányt. De a szabadban lenni, mindig jó. Főleg ha víz is van a közelben – elnémulok egy kicsit, töprengővé válnak a vonásaim, szinte szenvedővé. Ez ám a nagy kérdés, mit fogok tovább tanulni. A kérdés, ami már jóideje foglalkoztat. És amire nem tudom a választ. Még mindig nem, pedig most már igazán jó lenne eldönteni. – Halvány lila gőzöm sincs. De itt szeretnék maradni, mestertanoncnak – ez tuti, eddig már eljutottam. Nem akarok egyetemre menni a ki tudja hova. Itt szeretnék lenni a közelben, és erre nagyon jó okom van. Cirka 170cm-nyi, barna hajú, barna szemű okom. Nem meglepő, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érdeklődve figyeli Olcsi szavait. Ők nem ilyen híres aranyvérű család, de ettől függetlenül a szülei igyekeznek távol tartani valamennyire a mugliktól. Persze muglik között van a házuk, van otthon számítógép meg tévé (igaz ezeket nem szokták olyan sokat használni, leginkább csak filmeket és meséket néznek rajta), meg hát persze Polli tisztában van a forinttal, jár mugli boltokba, egyszerűen csak limitálják a hozzáférését a dolgokhoz. – Van saját mobilod? – Kérdi csillogó szemekkel. Nagyon sok ember kezében látta már, a szülei rá is szóltak, hogy ne bámulja már annyira feltűnően őket, hogy mit csinálnak rajta, mert illetlenség. De hát, ha egyszer érdekli. Azt mondják, hogy neki nincs rá szüksége, így is több képernyőt néz, mint kéne egy boszorkának az ő korában. – Milyen színű a tokja? Megmutatod? Megfoghatom? – Árasztja el kérdések, sőt mi több kérések újabb hadával a rellonost. A világvége kezd elmúlni. Volt már a kezében mobil, annyira lenyűgözték a színes tokok, amiket rájuk lehet tenni, volt köztük olyan puha zselés is, mint a labdái.
- Ó-ó! Ott dolgoznak a szüleim is, mind a ketten a gazdasági osztályon vannak. Lehet ismerik a bátyád…. látásból? – Az elején nagyon bepörgött, hogy még akár távoli ismeretség is lehet köztük, de aztán rá kellett jönnie, hogy a gazdasági dolgozók lényegében semmit nem találkoznak a diákokkal, esetleg az iktatószámukat és a nevüket látják.
Meredten bámulva hallgatja, amit a lány mesél neki. Néhol behunyja a szemét, lassan megrázza a fejét, hogy kifejezze, ő ezzel bizony nem ért egyet. – Én nem tudnék így élni… de akkor most… Te is… így fogsz férjhez menni? – Kérdi a száját húzva ismét a rellonos arcába bámulva. Ez nem lenne fair vele szemben, hát nem ezt érdemli. Senki nem ezt érdemli. Pollit még nem érdeklik a fiúk, de ha egyszer majd fogják, akkor ő az igazi nagy szerelmet akarja, ahogy a mesékben. Jó, nem kell első látásra, jó a harmadik randin is. De igazit, nem kötelességtudatosat. Disney hercegnő szerelem, nem történelemkönyvi hercegnő szerelem, ő így képzeli.
- Komolyan eljönnél? Karácsonykor szoktam Budanekeresden a Nagyszínházban a gyűjtésen játszani! – Nem gyakran szokta felajánlani az ismerőseinek, hogy jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit tud, de Olcsinak szívesen megmutatná. Az emberek általában szeretni szokták a fellépéseit, csak ő utálja őket. Mármint az embereket, nem a fellépéseit, azokra gyakorol annyit, hogy jól sikerüljenek. De az emberek… hogy azok milyen_hangosan_tapsolnak. – Csak tudod, a La Campanella… a Vágta… - Sóhajta teljes lemondással. – A technikáját értem, látom. – Magyarázza levegőben a képzeletbeli billentyűkön mutogatva. – De annyira gyorsan vált oktávokat, hogy… áh… - Sóhajtja ismét állait a tenyerébe temetve, karjával dramatikusan lekönyökölve a térdeire. – A Navine jó. De a Rellon? Normális? Nem bántják egymást? – Kíváncsiskodik a fejét oldalra döntve a csuklójával. Meg legfőképp, más házból valókat nem bántanak le? Polka mást hallott. – VELÜK? A nagyokkal? A nagy-nagy szőkékkel? – Ájuldozik hirtelen kiugorva a pózából, kezeivel mutogatva a nagy szintjeit, bár az még így sem közelíti meg Mihailt meg Theont. Talán, ha felállna az ülésre és rendesen kinyújtaná a karját. De így? – De tényleg őt akarják a fiúk a suliban? – Kérdi bizonytalanul, bár azért a beképzelt seggen elmosolyodik. Tetszik neki ez a nyelvezet, annak ellenére, hogy nem szokta használni. Van néhány ilyen lány a suliban, akiről süt, hogy a legtökéletesebbnek hiszik magukat és beleköthetnek a kisebbekbe, vagy akár a nagyobbakba is, ha úgy tartja kedvük. – Kicsúfoljuk? Ááá…. A rellonosokkal? – Biztos benne, hogy ha néhány kemény rellonost tudnak a saját oldalukra állítani, akkor ez a buta liba bizony be fogja fogni a száját. Remélhetőleg akkor még járatni fogja, amikor a trágyagránát érkezik felé.  – Benne vagyok. – Feleli komolyan bólintva. Egy látványos bosszút már csak nem hagyhat ki. – Azt hiszem… ezt látni akarom. – Feleli szemeit összeszorítva. Még éppen visszaérnek az első órára, ha az állomáson elcsípik a visszamenő vonatot. Csak nem fog feltűnni senkinek a hiányuk, elvégre nem mentek messzire… Budapestig? Az országhatárt nem hagyták el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lepillantok a lábaimra, elvégre tényleg nincs baja, kicsit ugyan jobb lett volna, ha nyújtok egyet előtte, de a zsibogás már kiment belőle, ha mondjuk meghúzom és nyüszítek, jogos lett volna az aggodalma, meg a dorgálása.
- Köszönöm! Nem, annyira nem kell, ameddig nem varázsolok – mert akkor már tényleg kell, ha valami újba fogok bele, az alap és könnyed dolgok már egészen veszélymentesen sikerülnek, ha nem is olyan szép ívekkel meg mindennel, mint másoknak, de ha nem robban meg sül el balul, akkor már megéri.
- Na eghen. Nagy szamár vagyok, nem ide való és a többi. Mondjuk, nem is akarnám elfoglalni, mert olyankor simán leülök egy padra vagy máshova a faluban és elvagyok – vonok vállat, hogy nekem aztán mindegy hol lógatom a lábaimat, ha úgy tartja kedvem. Eleszegetek valami árnyékos helyen, vagy olvasok. – Aaa, hogy futni szoktál! Én nem szeretek, de néha jó, főleg, mikor edzés volt, akkor bemelegíteni meg ilyenek. Este viszont ugye nem járok erre, sejtelmem sincs, csak tippelni tudok, hogy semmi kellemes – húzom el a számat, mennyire lehet kellemes olyan közegben kocogni, ahol… inkább nem tippelek, miféle alakok vannak. Sőt. – Örülök, hogy nem volt semmi gáz. Én nem tudok hoppanálni, de szerintem sose lennék gyorsabb, ha látnám, hogy ilyenek közelednek felém – vélhetőleg akkorát sikítanék, amilyet sose hallottak. Nem is élek a faluban, így aztán könnyű elkerülni ezeket, mert mire sötét van, nekem már addigra a kastélyban kell lennem. Így könnyű, nem?
- Hát sose tudni, bekerülök-e jövőre, lesérülök-e, vagy leszek-e jobb. Ez olyan lutri, mint a mágiám – nevetek egy aprót, mert ahogy abban se lehet bízni, a jövőben sem. Lesz ami lesz alapon működünk együtt és bár nehezebb, kiszámíthatatlanabb, de eddig is működött.
- Eltévedni nem nehéz, még most is néha sikerül, ha elgondolkodom. De értelek. Hát nem tudom, nekem mindegy, hol vagyok, kint vagy bent, de sokat bent lenni nem jó – bólintok a dologra, bár a vízre nem, mert ahhoz nem ragaszkodom. Megértem, hogy nem tud most így hirtelen válaszolni rá, én még napok múlva sem tudnék.
- Én is maradni szeretnék. De passz. Egy biztos, auror meg gyógyító nem leszek, mert ahhoz ügyesnek kell lennem – és nem kéne mondjuk elbaltázni, mert… nos mert. Mindenki tudja. Talán a sport? Lehet. Én még ráérek, persze.
- Abból indulj ki, mit szeretsz csinálni? Hobbi? – hátha kicsit beszélünk róla és legalább ihletet adok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeret utazni. Az utazás valahol a változás szinonimája számára és ahelyett, hogy hoppanálna, vagy kandallón keresztül járkálna, inkább felül a vonatra és utazik pár órát. Erre persze most szüksége is van, hiszen a budanekeresdi lakását eladta, ám néhány holmija még ott van, amiket el kell hoznia. Öccsének szólt is, hogy a mai napon nem nagyon találkoznak majd, mert a "maradékot" elhozza és nem biztos benne, hogy összefutnak emberi időben.
Az állomásra sétálva hagyja, hogy kigombolt kabátjával játsszon az őszi szél, mely most még épp nem csípős és csontig hatoló, hanem kellemesen simogató. Szereti ezt az évszakot még annak ellenére is, hogy sokakat depresszióba és fáradtságba taszít, vagy épp lehangol a folyamatosan sötét és esős évszak. Szereti a színeit, ahogy a fák lassanként először csak átöltöznek, majd le is vetik ruhájukat november végére. Nincs is jobb dolog, mint az eső kopogására elaludni, vagy egy forró teával kémlelni az utcán járó-kelő embereket: jönnek és mennek, némelyek esernyőt tartanak, mások kapucniban próbálnak szárazak maradni és persze vannak, akik elfelejtenek bármit is magukkal vinni. Megáznak, futnak, valami fedett helyet keresnek, vagy egyszerűen csak sietős léptekkel igyekeznek eljutni a céljukhoz. És akkor ott van ő, aki szívesen visz esernyőt, de ha teheti, akkor anélkül, hagyva, hogy az égi áldás mossa arcát, sétálgat, akár mindenféle konkrét cél nélkül is.
Az állomásra érve valamennyire fel kell ocsúdnia abból a transzból, melybe gondolatai ejtették, hogy a jegyárusító ablak felé kanyarodjon és megvegye az utazáshoz szükséges papírokat. Az üveghez lépve meglepődve ismeri fel a mögötte ülő nőt, ám arcán nem látszik a sokk, csupán tekintete tükrözi, hogy igencsak váratlan egy találkozás ez a mai. - Asztrid kisasszony, nem gondoltam volna, hogy épp itt találkozunk majd - háta mögé pillant, hogy felmérje, mekkora sor fogja hamarosan erőszakkal eltávolítani, ha bájcsevejbe kezd, de egyelőre senki sem várakozik mögötte, így ugyanazzal a lazasággal és nyugodtsággal fordul vissza, hogy egy kedves görbe íveljen arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Reggel hattól este hatig szóló, tizenkét órás munkaidő. Két nap munka, két nap pihenő. Ez az alap beosztása, de ma cseréltek egyik váltótársával. Kolléganőjének el kellett mennie valami halaszthatatlan okból. A műszakváltás nem okozott Asztridnak gondot. Nincs senkije akihez igazodnia kellene. Neki meg olyan mindegy, hogy ma vagy holnap lesz otthona négy fala között vagy, ha az idő engedi, akkor a természetben. Ma tehát itt van az ablakban és kiszolgálja az érkező utasokat. Gyorsan és hatékonyan ad jegyet. Nem cseveg, nem csacsog senkivel. Nem azért fizetik. Nincs rossz kedve, ennek ellenére nem mosolyog sokat. Ilyen a természete. A felrúnázott jegykiadó gépbe viszont olyan könnyed és kecses mozdulatokkal üti be a szükséges adatokat, mintha csak egy zongora billentyűin játszana. Egyik utazó jön a másik után. Telik a nap és lassan eljön az első rövid szünet, a reggeli ideje. Asztrid csak kétszer eszik egy nap és mindig otthonról hoz ételt. Rápillant a monitor jobb felső sarkában lévő órára mert rajta soha sincs. Nem hord. Bilincsnek érzi. Tényleg csak néhány perc és ehet ettől kicsit felfelé ível ajka szeglete. Meghallva, hogy beszélnek hozzá odafordul a hang forrásának irányába és már kezdi is a jól begyakorolt szöveget. - Jó reggelt! Miben segíthetek? - kérdezi lágy de tartózkodó hangon - Oh, Farkasházy úr, bocsánat nem ismertem meg - szabadkozik csendesen amikor meglátja ki áll előtte és még a vállait is lehorgasztja zavarában. Nem számított itt ismerősre. Főleg nem a szakemberre. Hirtelen nem is tudja mit csináljon ezért vékony ujjait elemeli a billentyűzetről és maga előtt a pulton összekulcsolja kezeit. Nem a szavak embere. Teljesen kizökkentette a nem várt találkozás abból a rutinból, amit a névtelen utasok kiszolgálása közben kialakított. Egyenruhában van. Fehér, hosszú ujjú ing, felette sötétzöld felöltő rajta a Magyar Mágus Vasutak logójával. Két aktív pálca előtt klasszikus szárnyaskerék. A mellénnyel megegyező színű nyakkendő, vastag csomóra szépen kötve. Még apja tanította. Ülve nem látszik de térd fölé érő szoknya tartozik még a szetthez. Mint egy pajzs vagy vértezet. Asztrid szeret így gondolni itteni viseletére. Megvédi őt az emberektől. De úgy látszik most ez sem segít.