Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kis felháborodással, melyet kiváltott belőlem a tény, hogy a hivatalsegéd száját húzva indult el a péntek délutáni levélhordásra, lépek ki a hivatal kapuján. Alig múlt négy, így azt se mondhatom, hogy olyan nagyon sokat túlóráztam volna. A leveleket kettőkor adtam neki, és pont nem érdekelt, hogy ő csak hat órában van, amúgy sem dolgozik többet négynél, mert a többi ideje elmegy arra, hogy szenvedjen. Felajánlották neki a nyolc órát, de akkor meg azért szenvedett. Roppant mód utálom és taszítónak találom a szenvedést, amit a lustaság és a lehetőségek nem tetszése vált ki az emberekből. Én két hét múlva végzek az egyetemen, megkapom a doktori fokozatomat, és titkárnő vagyok. De örülök neki, mert én ezt akarom csinálni. Jó vagyok benne, elégedett a fizetésemmel, elégedett az életemmel. Azokkal a feladatokkal, amiket nekem adtak. Ha valami nem tetszik jelzem, és amíg Daróczy Konrád nem harapja le a fejem, úgy érzem, hogy nincs miért hisztériáznom. Nem mellesleg közeledik a szakvizsgám dátuma is, mert halmozva az élvezeteket, még anyakönyvvezetőnek is elmentem. Mégsem panaszkodom, mert miért is tenném? Mindent meg lehet oldani.
Ezekkel a bosszús gondolatokkal és nem mellékesen egy Mester Adrián úrnak szóló, igen vaskos borítékkal a kezemben indulok el, hogy a Boglyas tér egy másik pontjára siessek, ugyanis valahogy a hivatalsegédünknek nem sikerült eljutni odáig, hogy minden borítékot, ami egy helyen volt, felemeljen, és ez úgy ott maradt az asztalomon, mint annak a rendje. Bánni azonban mégsem bánom, mert Mester úr igazán a kedvemre való, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet. Érzem, hogy bizsergető a jelenléte, a tekintete, így ha esetleg úgy adódik, szíves örömest töltök fele egy kicsit több időt. Vagyis nem, eszemben sem volt visszahívni a rinyáló nőszemélyt, helyette a saját szabadidőm terhére vonulok át oda, ahol Mester úr lakik, hogy átadhassam neki a következő testületi ülés anyagát. Rendben, fejben mondjuk úgy, hogy kissé elkalandozva, bosszúságom elillantva, helyes kis mosollyal az ajkaimon érkezem meg az úrhoz. Lopva megigazítom a vörös tincseket, amiket a zöld szín még jobban kiemel, és aztán kopogok. Csak nem? Még a végén átmegyek valami ostoba fruskába? Nem, nem. Csak semmi kóbor képzelgés. Ez egy szakmai látogatás. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hallom, ahogy odabent motoszkál valaki, kiszól, de az ajtó okozta tompaság miatt nem hallom, hogy nem ő az, és máris kicsit jobb kedvre derülök. Szeretem az átható tekintetét, az emberekben mindig a szemük fog meg először, a kék szem pedig különösen nagy hatással van rám. Ahogy mosolytól felfelé gördülő ajkaim elnyílnak, hogy köszöntsem, az elém táruló látványra úgy fagy belém a szó, és hirtelen csak gyors egymásutánba pillogok hármat, próbálva megemészteni a látványt, és nem hangosan kimondani a kérdést, hogy: te most fiú vagy vagy lány?
- Um. Ruben?
Nem ismerem, ebben biztos vagyok, szerintem sosem hallottam még, hogy bárki is ezt a nevet mondaná. Ruben. Ritka és különleges, de teljesen biztos vagyok benne, hogy még nem volt vele dolgom. Viszont a másikat elnézve, lehet, hogy be kellene dobnom a "hogyha egy jó ügyvédre van szükségetek" szöveget, de helyette csak teljes nyugalommal, iróniamentesen felelek neki.
- Titkárnő vagyok, nem kurva.
Mert, ha ez a Ruben éppen valamelyik nőjével van, akkor gondolom ő ilyen selyemfiú vagy hímringyó a környéken, és nekem az olyanokhoz nem nagyon van közöm. Én szeretem tudni, hogy az, akivel lefekszem, kivel volt együtt azelőtt, hogy vele lefeküdtem volna. Hm. Igen, ezzel a magyarázattal meg is lehetne indokolni, hogy miért szexeltem a legjobb barátommal, hiszen ott voltam minden barátnőjénél, és oh, fúj, nem, ez mégsem jó, mert azt a hisztériás tyúkot nem akarom még csak gondolatban sem felidézni. Istenem Zsófia, koncentrálj.
- Ami azt illeti, én Mester urat keresem, de valószínűleg rossz a házsszám.
Vagy az is lehet, hogy Ruben meg az ajtóban álló a testvérei. Az ajtóban álló... lány. Vagy egy lázadó meleg fiú vagy egy leszbikus lány. Szörnyen klisés vagyok, tudom.
- Nem tudod, hogy őt merre találom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szóval lány. Oké. Hihetetlenül megtévesztő, és simán el tudom róla képzelni, hogy számos olyan csínyt követett el az életében, amik miatt az itt híres, vagy inkább hírhedt Felagund professzor már régen felmondott volna. De nem, ő nem volt itt, emlékeznék rá. Fel sem merül bennem a gondolat, hogy régebben nem úgy nézett ki, mint, ahogy most kinéz.
- Oh. Ezen azt hiszem, segíthetünk.
Mert ha kell, tudok én olyan arcot mutatni, amilyen a munkahelyemen is mutatok, és nem nagy változásokról van itt szó, csupán szemem zavart, kedves csillanása tűnik el, helyette nyílt, de szigorú lesz, határozott. Mosolyráncaim tovatűnnek, ajkaimon a játszi báj mintha ott se lett volna. Hirtelen, mintha egy másik ember lennék, a kisugárzásom is megváltozik, van benne valami határozott és tiszteletet parancsoló. Hihetetlen, hogy az ember egy kis fegyelemmel mennyi mindent képes elérni. Az egyik szemöldököm egy kicsit megemelem, de aztán vállat vonva lazulok el megint.
- Jogot tanulok, a tárgyalóteremben nem kedvelik a harsányakat.
Alapból én olyan voltam, mint amilyet az előbb mutattam neki, de amióta Richárddal élek, Benővel "barátkozom", Norina közelében vagyok, teljesen mássá váltam. Újra elkezdtem lazább lenni, újra elkezdtem emberivé válni. Tudom, hogy a minisztériumban töltött idő alatt nem feltétlenül én voltam a legkedvesebb ember a világon, de rá kellett jönnöm, hogy olykor lehetek egészen emberi is.
- Igazából a hivatalsegéd ottfelejtette a testületi ülés anyagát, amit fontos lenne, hogy átnézzen a közeljövőben történő változások miatt. Mivel elég vastag anyag, jobbnak láttam elhozni neki. A rokona vagy? Mert akkor itt hagyhatom végül is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem szeretem kiadni magam.
Sokan jönnek, akik nem csak annyit mondanak, hogy a "polgármester úr vár", hanem egész anekdotát adnak elő arról, hogy miért is jöttek. Én a rövid mondatok híve vagyok, azoké, akik nem kötik az orromra a miérteket, mert nem akarom tudni. Én sem úgy jöttem ide, hogy azt mondjam, egy halott anya gyereke vagyok, aki a másik szülőjénél lakik, annál, aki még csak a nevére se vette, és akinek képtelen azt mondani: apa.
- Az én szakmámban úgy vélem, hogy az a legfontosabb, hogy jó és szakértő legyek. Egy ügyvéd, egy titkárnő, ők mindig sokadlagosak. Az, akit az előbb láttál is én vagyok, vagyis, amíg a minisztériumban dolgoztam, ilyen voltam.
Már tudok róla beszélni, már nem fáj. Akkor a bukás nagyon megviselt, mára rájöttem, hogy hálás vagyok azért, amiért nem ott vagyok, hanem Daróczy Konrád szolgálatában állok. Nagyon sokat fejlődtem itt, sokkal többet tanultam, mint az elmúlt évek alatt odaát és noha felmerült a kérdés, hogy a csinos kis "dr." megszerzése után maradok-e, nálam nem volt kérdéses egy pillanatig sem a dolog. Nem akarok visszamenni, nem akarok mást csinálni. Szeretem azt, ahol most vagyok, aki most vagyok. Úgy vélem, hogy remek emberek vesznek körül, és biztosított a folyamatos fejlődés is.
- Óóó, akkor Ruben gondolom a testvéred, ezért gondoltad, hogy én meg ő...
Nem tudom, hogy ki a srác, de gondolom akkor Adrián a rokonait fogadta be, mondjuk Lacika szempontjából ez egy jó döntés, fontos, hogy egy gyerek közel tudja a rokonait, hogy több szempontot ismerjen meg a világgal kapcsolatban. Szerencsés gyerek. És jobban megnézve a lányt, egyértelműen látszik, hogy szép vonásokkal rendelkezik, olyanokkal, mint Adrián, vagyis minden bizonnyal valóban rokonokról van szó. Milyen ostoba is vagyok! Pedig nagyon egyértelmű, hogy rokoni szálak fűzik őket össze.
- Hollóvölgyi Zsófia.
Fogadom el a kezét, és finoman szorítom meg. Igazán szép, ahogy így hosszan nézem őt, kedves a mosolya, és lenyűgözőek a szemei. Igen, a szemei kifejezetten igézőek, és én azon kapom magam, hogy elveszve bennük, ujjaim között tartom a kezét, így apró pírral az arcomon eresztem el, és nyújtom felé a barna borítékot.
- Minden benne van, a felnyitását ismeri, másnak nem nyílik ki, rokonnak sem. Fontos lenne, hogy hétfőre átnézze az aktuális ügyeket. Van benne egy meghívó is, hétfőn este hat órára. Lenne egy zártkörű, rendkívüli testületi ülés, amint mindenképpen meg kellene jelennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha tudná Benő, hogy most mit érzek az irányába, akkor valószínűleg elsajátítaná a fává változás mesés képességét, mert tudja, hogy a természet bántalmazása ellen vagyok. Történt ugyanis, hogy egy hülye vitában, hülye fogadást kötöttünk, amit én hülye elvesztettem, így most egy hétig morcossal kell élnem. Nekem. Vele. És ezt totálisan komolyan is gondolta. De nem ám úgy, hogy mondjuk én költözök a vadőrlakba, és akkor papás-mamást játszunk a kutyákkal, hanem, hogy a kis dögöt költözteti bele az életterembe. Most otthon van nálam a kis tálja, az a párna cucc, amint aludnia kéne, de persze nem ott alszik, hanem a fejemen. Én amúgy teljes mértékben kutyás vagyok, de Morcost nagyon nem kedvelem, mert ő egy bokafogó, és mert mindig ugat, és mert Benő azért hozta el a menhelyről, mert azt mondta, meglátott benne engem. Leginkább ezért nem leszünk mi soha jóba a kutyával.
De ha már le lett paterolva, hogy szitterkedjek felette, akkor nem zárhatom be, mert az kínzás lenne, és mert már így is történt pár baleset Richárd antik bútoraival, inkább nem kockáztatnék. A kutyával felszerelkezve, kosárral a karomon, mint valami elfoglalt, de biofüggő üzletasszony sétálgatok a sorok között, hogy zöldségeket és gyümölcsöket vásároljak, mert ha Richárdon múlik, akkor csak húst fogyasztunk reggeltől estig. A középkorú férfiak szörnyűek, hát még az olyanok, akikkel együtt él a lányuk, aki csodálatos. Ez lennék én, ugyebár.
- Héló!
Húzom vissza a kutyát, aki most már harmadszorra meg rá az előttünk sétáló lánylábára. Nem megharapni szándékozik, hanem nyalogatni. Morcosnak mostanában ilyen bokanyalogató fétise van, nem tudom, hogy honnan tanulta, mert az feltűnt volna, ha Benő is ilyet művelne. Szóval a rászólás most a kutyának szólt, de lehet, hogy egy picit hangos volt, és a lány értékelheti úgy, hogy neki szóltam. Hoppácska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Hogyan?
Értetlenül pislogok rá, mert nem tudom, hogy miért is mondja. Bocsánatot kér tőlem? De mégis miért? Hacsak nem mogyoróvajjal kente be a bokáját, vajmi kevés oka lehetne neki rosszul érezni magát, hiszen történetesen az én kutyám, vagyis egész konkrétan Benő kutyája az, aki rossz fát tett a tűzre. A nagy helyzet az, hogy olyan távol áll tőlem az állatokkal való foglalkozás, hogy az csak na, meg én a nagyobb testűeket szeretem, ezzel a pici verzióval olyan nehezen boldogulok. Talán tényleg igaz rám, hogy olyan vagyok, mint ő, mert néha egyszerűen magammal se találom a hangot.
- Nem neked szántam, hanem a kutyának.
Akit most is próbálok visszahúzni, de úgy tűnik nagyon tetszik neki a lány bokája. Esküszöm, csak vicceltem vele, hogy egy nap ez a kutya egy bokába lesz szerelmes, nem gondoltam volna, hogy tényleg meg is történik. Aztán nézd meg, hát kis híján képes elhúzni is, csak, hogy megkapja, amire vágyik. Erősebben fogok rá a pórázra, mert érdekes módon, ha Benő ott van, akkor nem csinál ilyet.
- Morcosnak hívják, okkal. De úgy tűnik, hogy a te lábad nagyon megfogta. Lehet jó íze van a bőrödnek, és azért.
Mosolygok rá viszonylag kedvesen - ez a másoknál sima mosolygás -, ám, ahogy megpillantom az egyik árus tekintetét, úgy jövök rá, hogy ez akár még zaklatásnak is beillene, és kislányokat ilyen szövegekkel szoktak elcsalni. De ha védekezek, az még gyanúsabbá tesz. Csodálatosan indul ez az ismeretségem is. A táskámba nyúlva egy csomag nedves törlőkendőt nyújtok át neki.
- A kutyanyál ellen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ha egyszer ez a kutya visszakerül Benőhöz, soha, de soha többet nem vagyok hajlandó még csak ránézni se. Az eszem megáll tőle, hogy mindig, amikor elindulunk valahova, akkor éget engem. Ez rendesen égetés, amit ő művel, és biztos vagyok benne, hogy szándékos. De most mit mondjak neki, én se örülök a helyzetnek, és csak azért mertem belemenni a fogadásba, mert biztos voltam benne, hogy nekem van igazam, vagy, ha nem, akkor tudom úgy alakítani a helyzetet, hogy nekem legyen. De nem így lett. Annyira nagyon befürödtem a helyzettel. hogy az valami hihetetlen, és most bőségesen megiszom a levét, ahogy az a mellékelt ábrán is látszik.
- Ugyan.
Most erre mit mondjak? Elvégre az én kutyám - se - nyálazta össze az ő bokáját, az a minimum, hogy valahogy megpróbálom kármentesíteni. Vennem kéne neki valamit talán kárpótlásul, de akkor meg elterjedne az, hogy én vagyok a cukrosnéni a környéken és az ilyen Jolika félék, akik amúgy is ki vannak élezve a polgármesterre, figyelnek engem is, mint a titkárnőjét, keresik, hogy mikor cselekszem valami olyat, amikor panasszal élhetnek ellenem. Az lenne aztán csak a szép menet, ahogy behoznák az ellenem szóló panaszt, én átvenném, és odaadnám a polgármester feleségének, hogy megint panaszkodtak, akinek nem mellesleg, szintén a rendelkezésére állok. Mondjuk én elvagyok velük, hasonlóak, mégis másabbak, de a precizitásuk és a munkamoráljuk dicséretes, nekem pedig más nem is kell.
- Hollóvölgyi Zsófia. Bagolyköves vagy?
Ha már úgy alakult, hogy egymásba futottunk, vagyis Morcos, akit jobb ötlet híján a kezeim közé vettem, amit a kis dög még élvez is, mert elnyújtózva a karomban figyeli az eseményeket. Hát persze, erre jó vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kezd egyre jobb idő lenni, aminek igazán örülök, így egyre többet tudunk mi is haladni a házzal, valamint az udvarral. Hetek teltek el azóta, hogy Erika az életem része lett, és bár nem hittem volna, hogy ilyet mondok valaha is, de már nem tudom elképzelni, hogy ne legyen az életem része. Már majdnem, hogy teljesnek mondható a történet.
Azonban a munka, az munka, és nem csak a szórakozáson szabad, hogy az eszem járjon - nem mintha bármikor is ezt előfordulhatott volna -, így ennek megfelelően haladok előre, hogy az új vasúti menetrendet leegyeztessem, illetve, hogy vegyek jegyet jövőhétre. Két napig muszáj leszek Budanekeresden lenni, egy hivatali továbbképzésen, ahol ha újat nem is tanulok, de végre szemtől szemben láthatom a miniszter úr karót nyelt titkárnőjét. Elképesztő és idegbeteg nő, aki párnaponta rivallókat küld random. A múltkor Karin, a talárosi titkárnő hívott fel sírva, hogy rekordhosszú, másfél órás rivallót kapott, a végén már attól félt, hogy bevérzik a füle a hangzavartól. Miért is történt mindez? Mert egy oldalt véletlenül kétszer másolt bele a csatolmányba. Jobb a több, mint a kevesebb. Szóval nagyon várom ezt az alkalmat, hogy meglássam, ki is ez a borzalmas boszorkány.
Ezen elmélkedésem teljesen kizárja a külvilágot, így esélyem sincs védekezni a "támadás" ellen. Sikítva, hatalmas szemekkel nézek szembe a másikkal, aki nyilván nem akar bántani, csak összetévesztett valakivel. Csak ennyi. Mégis, a szívem hirtelen hevesen ver, a bőröm riadalmamban átforrósodik, és még jó, hogy ösztönösen nem ölelem vissza, mert az eltartott kezeimben, a felfelé álló tenyereimben felcsaptak a lángok. Képtelen vagyok ezen úrrá lenni. Ahogy azon is, hogy mennyire utálom, ha hozzám érnek, ha akaratom ellenére érintenek meg. Ezért is tudom, hogy ki és miért különleges, mert aki az, annak vágyom az érintését.
- Kiváló észrevétel.
Riadtan lépek egyet hátra, ahogy szabadulok, ujjaimat összezárva oltom el a lángokat, és a két karom magam előtt összefonva, zavartan pillantok félre, majd vissza rá.
- Timi... az óvónő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

El kellene szaladnom, vagy legalábbis nagyon gyorsan elsietni, de tudom, hogy abból nagyon kellemetlen közjáték lenne. Már ez is egy nagyon kellemetlen közjáték, de az még kellemetlenebb lenne. Így hát csak állok, magam sem tudom, hogy mégis miért, és bármennyire is tiltakozom, túl gyengének érzem magam ahhoz, hogy ténylegesen ellen tudjak állni.
Az ilyen heves érzelmekre pedig maga a tűz is reagál. A szívem még mindig nagyon dobog, ezért is szorítom olyan szorosan ökölbe az ujjaimat, hogy azok már szinte elfehéredtek. A nagyon szoros fogás eredményeként a tűz nem tud előbukkanni, de érzem bőröm forróságából, hogy képes lenne máshol megjelenni.
- Még nem tudom uralni.
Suttogom kettőnk közé, mintha ez érdekelné a másikat, az ismeretlent, aki minden illem nélkül nyitja szét ujjaimat, hogy újra megpillantsa a lángokat. Hiába próbálom összezárni, én is csak nézem őket, és abban reménykedek. hogy valahogy mégis kialszik. Meg abban is, hogy nem akar a férfira támadni, hogy engem védjen. Sosem tudhatja az ember, hogy valami, ami mindig vele volt, valami, amit eleve lekorlátoztak egy rúnával, hogyan viselkedik, ha a hozzá tartozó, ha lénye többi része retteg. Más kérdés, hogy én leginkább magamtól és az esetleges következményektől rettegek.
Nem kívánom elveszíteni az állasom, sem börtönbe kerülni, sem azt, hogy Erikának vissza kelljen mennie az árvaházba, és a fenébe is, értem, beszélnem kell Hegével erről. Annyira próbáltam nem így tenni, annyira próbáltam ezt elodázni, de nem lehet. Tudom, hogy az egész miatta is van, hogy azért is nem tudok kontrollt szabni, mert nem tudom, hogy hogyan mondjam el úgy, hogy ne mondjak el mindent. Vagy, ha elmondok mindent, hogyan tudok úgy tovább élni, hogy mondjuk elveszítem. Megkeményítve magam, próbálok vele szemben szemtelen hangot megütni.
- Kiélvezkedte magát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érzem, hogy a szívem olyan hevesen ver, hogy már képtelen a helyén maradni, helyette feljebb kúszik, a torkomban dobog, egyre erősebben. Nagyon nem szeretem, ha nem én irányítok, ha olyan érint meg, akit nem ismerek, vagy ismerek, de nem fogadok el. A munkám során megtanultam, hogy lehetnek akaratlan bőrfelület-súrlódások, de ez most nem az, akkor sem, ha én most éppen dolgozom. Egy valamit nem bírok az érintésnél is jobban, az olyan kérdéseket, amiknek egyértelmű a válasza, így, amikor felteszi a kérdést, nem is tudom honnan érkező gúnnyal vegyülő választ adok rá.
- Nem, évek óta megvan, felégettem már a fél világot, de senkit sem zavart.
Avagy, persze, hogy friss, hát csak nem így néznék ki, ha ne lenne friss. Rendben, tény, hogy nem teljesen friss, mert ez már a második körös esemény, először túl fiatal és túl heves voltam, és az évtizedek során elnyomott tűz most állandóan feltűnést akar okozni, és nem is csak akar, hiszen, akkor nem lennénk most itt. Nem lennénk most így. Nézem, ahogy közeledik hozzá, majd elhúzódik, aztán megint, mintha valami sosem látott csoda lenne. Tűz, az Isten szerelmére, ez csak tűz! Vajon, az ősember is ilyen arcot vágott, miközben ismerkedett vele. Az ember tényleg visszafejlődik, én meg tényleg egyre bunkóbb leszek, de szigorúan csak magamban.
- Pont úgy nézek ki, mint akinek az irányítás a kezében van.
Ajkaim vérszegény mosolyra húzódnak, mert, ha valahogy nem nézek ki, akkor az az, amit az előbb mondott. Bárcsak. Nekem szükségem van arra, hogy érezzem, én irányítok, hogy tudjam, minden egyes kis rezdülés úgy történik, ahogy azt én akarom. Mi van ehelyett? Ülök egy nagy kupacs hamuban, ami egykor a tökéletesen rendezett életem volt. Körülöttem minden káoszos, felborultak a hormonjaim, az érzelmeim, az egész életem, és vigyorgok, mint egy elmeháborodott. Valószínűleg azért, mert az elmém megbomlott eddigre már. Kiváló.
- Illúziómágia?
Kérdezem halkan, figyelve a lángokat, melyek már nem csak az én, de az ő tenyerén is jelen vannak. Tudom, hogy nem hazudik, hogy nem elemista, mert ha az volna, éreztem volna. Ez is egy olyan furcsa, új képesség, amit ezzel az egésszel kaptam. Megérzem az elemi mágusokat. Nem valami vadító különlegesség, mert ők is éreznek engem, meg egymást. Igen, mind érezzük egymást, így a helyes a kifejezés.
- Én meg bunkó lenni, csak nehezen viselem.
Ezt nem tagadhatom, visszahúzva a kezem, elrejtem, ahogy csak lehetőségem van rá. Képtelen vagyok még arra, hogy olyan büszkén viseljem, mint kellene.  Most még nem, majd egy nap, ha már tudom irányítani, és ha véget ért az őrületsorozat bennem.
- Szóval... illúziómágia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak ezek a tipikus mondatok, amiktől az ember a falra mászik. Ilyenek az: "Élet megy tovább", "Eljön, aminek el kell jönnie", "Mindenki azt lapja, amit megérdemel". Véleményem szerint, és bár én nem szoktam ilyen lenni, de véleményem szerint, mindenki bekaphatja. Az egész élet jelen pillanatban. Mintha nem lett volna már így is éppen elég a gondom, most éppen olyan, mintha bevárták volna egymást a kanyarban, és az atomcsapások egyszerre fordultak volna rám.
Én pedig túl azon, hogy egy dolgozó, egyedülálló anya voltam, aki egy cukorfüggő, manipulatív nőszemély életét is próbáltam koordinálni, most hirtelen a munka és Erika mellé kaptam egy önmagát nehezen ellátó felnőttet, és egy kisbabát. Egy csecsemőt. Vagy már kisbaba? Nem is tudom. Az elmúlt napokban nagyon sokat olvastam a három hónapos élőlények fejlődéséről, de még mindig nem tudom, hogy mit is kéne csinálnom. Nagyon sok mindenre reagál, nevet és sír és beszélget velem, ami jó, de nagyon fárasztó is. Emlékszem, hogy amikor kérdeztek erről az egész folyamatról, határozottan kitartottam amellett, hogy én Erikát és csak is őt szeretném, de aztán, fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan, egyszer csak a kezembe adtak egy babát, néhány holmit, és azt mondták, hogy amíg nem lesz meg a végleges családja, addig nálam helyezik el.
Apróbetű. Mindig olvassuk el az apróbetűt. Mert, ha nem így történik, akkor ott tartunk, hogy éjszaka a sírás határán állva, gyereket etetünk, miközben a másik halálosan meg van sértődve a figyelemmegosztáson, és még azt is lessük, hogy a harmadik megfelelően lélegzik-e. A házam egy káosz, egy őrület, és ha akarnám, se lenne esélyem arra, hogy a pálcámat a kezembe vegyem, szóval még mindig mindent úgy oldok meg, ahogy a muglik, kivéve, ha valamihez tudom használni az elemi mágiámat is. Mint most is, amikor a hűvösebb időt úgy oldom meg, hogy a testemből kibocsátott extra hővel tartom melegben a gyereket. Még jó, hogy a város fele tudja, hogy hogyan kell kisbabával bánni, mert ha ez nem így lenne, akkor fogalmam sincs, hogy mit csinálnék. Bár, valljuk be, így sem tudom.
De a nem tudást próbálom nagyon magabiztosan tenni, és nagyon határozottan haladni, mintha a látvány, hogy én egy rám erősített kendőbe csomagolt babával és pelenkával sétálok, egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Nem, nem az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem jellemező rém a haragtartás, és habár akkor nagyon egyedül voltam, és nagyon nem tetszett az, ahogy el lettem "hagyva", mégsem tartott sokáig a haragom, inkább amolyan ki így, ki meg úgy gondolattal éltem tovább, és, ami a jelen állapotot illeti, ha egy hete még haragudtam volna, mostanra már biztosan nem maradna rá energiám. A hang irányába fordulok, és azért, ahogy ez a csöppnyi embergyerek ásítva O alakra nyitja pinduri ajkait, nem tudok nem ellágyulni. Olyan árulkodó ez a nőknél. Én sosem hittem, hogy valaha anya leszek, aztán jött Erika, és úgy voltam vele, hogy elég lesz nekem őt átvinnem az elkövetkezendő évtizedek őrületén, majd, hirtelen kisbaba is költözött a házba, és valahogy minden annyira bonyolulttá vált.
- Ő Aina. Egy igen hangos, makacs emberlány, aki átmenetileg élvezi az elemi mágia meleg szeretetét.
Mert, hogy még mindig a gyereket fűtöm, aki láthatóan nagyon is jól érzi magát így. Szorosan a mellkasomhoz bújva újra ásít, és ahogy lassan kinyitja a szemeit, olyan, kissé talán meglepően élénk zöld szemekkel pillant körbe, amit az ember nem tud nem megjegyezni. Apró ujjait mozgatja kicsit szeme felé nyúl, de nem sír. Azt azonban nem mondhatom, hogy hála Merlinnek, mert bármikor, a legnagyobb boldog kacsajt követően is hajlamos nekiállni a sírásnak.
- Felhívtak, és azt mondták, hogy a szerződésben foglaltak szerint igénybe vennének, mint átmeneti nevelőszülő. Egy kicsit váratlanul ért, mert a rokonaim és közeli hozzátartozóim között nincs kisbaba, nem is volt, szóval fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de egyelőre túléltük a napokat.
Életben tartok, leginkább. Jól jönne anya segítsége, ő biztos tudná, hogy hogyan kellene tényleg jól tartani, jól etetni. Az például normális, ha nevetve pukizik húsz percig? Szerintem nem, de hát, eltérő a szakirodalom erről is.
- Állítólag több szülőjelölt is esélyes, de nem tudják megmondani, hogy meddig marad náluk. Az Isten nagyon unatkozik, vagy most ért el a H betűhöz, de nagyon szeret szórakozni velem. És... te? Um, hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tiltakozik, sőt, észrevehetően látszik, hogy igencsak élvezi a helyzetet, ugyanis előszeretettel bújik a nő keze alá. Valahogy teljesen más, mint Erika, mert Erika egy ilyen mozdulat közben már elérte volna azt, hogy a másik a fél paradis-t megvásárolja a részére. Aina csak úgy szereti, és bár nem mondom ki hangosan, főleg a lányom előtt nem, de néha nagyon is élvezem a puha és illatos bababőrt simogatni, miközben nevet, és megbízik bennem. Jó neki, mert én néha fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Mivel igen nagy az esélyem az ikerterhességre, így pedig azt hiszem, az a legjobb a világnak, ha sosem kerülök a szülés közelébe, mert eggyel még valahogy csak megoldom, de kettővel... egészen biztos vagyok benne, hogy ha lenne férfi, aki elköteleződne irántam, az van auror lenne, vagy katona, vagy ereklyekutató, vagy bármi, ami azzal jár, hogy az életünk nagy részében nincs jelen. Valahogy nem csodálkoznék, ha így járnék, úgy illene hozzám. Mintha valamiféle káoszkirálynő lennék, pedig esküszöm nem szándékos. Eddig olyan nyugodt életem volt, most meg... mintha nem is az én életemet élném.
- Miért, ezt állva is le lehet venni?
Bukik ki belőlem a kérdés, amit lehet, hogy nem kellett volna feltennem. Állva nem sikerült, szóval rendszerint fekve tekerem magunk köré, és állva már csak a gyereket igazítom meg benne, levetni pedig ugyanígy vetem le. Oké, hivatalosan is szörnyű szülőalap vagyok, mert a legegyszerűbb dolgokat se tudom megoldani, és szívem szerint az ilyen pillanatokban elsírnám magam. Mi van veled, Zsófia? Úgy tűnik a hormonjaim teljesen felborultak a ténytől, hogy életben kell tartanom most már nem csak egy, de két gyereket is. Hogy bírják ezt a nagycsaládosok?
- Szerencsés vagy, azt hiszem. Szeretném már ezt a szót én is kimondani, de Lia a napokban a házamba költözik, ami azt jelenti, hogy lesz egy lányom, aki féltékeny és túl jó stratéga, egy kisbaba, aki olykor csak sír, és nem tudom sehogy megvigasztalni, és egy nő, aki korlátozottan tudja ellátni magát, miközben a jelenléte gyakorlatilag halálos fenyegetés. Ha ennek vége, fontolgatom, hogy messzire költözzünk, hiába szeretem a munkámat és a főnökeimet mindennél jobban. Sosem voltam ekkora nyomás alatt, és lassan kezdem megérteni a függőket. Az elmúlt két hétben négy kilót híztam, és a gyerek igazából csak alibi, hogy ez ne látszon.
Próbálok lazán beszélni róla, és szerintem lazán is beszélek, de tegyük hozzá, hogy ez az idegállapotom miatt is van. Valahogy már tényleg csak nézem, ahogy az újabb és újabb őrület elér. Van az a pont, amikor már csak mosolyogsz, és azt hiszem, én éppen itt tartok.
- Nem bánom, hogy belefogtunk, csak, azt hiszem, nem számoltam vele, hogy ennyire belekeveredek. Azt hittem, hogy simán megoldjuk és boldogság, de nem. Akkor... nem jött össze nektek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bólintással jelzem, hogy egészen nyugodtan csináljon csak, amit szeretne, és bár én is mindig frászt kapok a mozdulataimtól, még jobban frászt kapok attól, hogy más csinálja rajtam, vele. De csak engedek, mert bízok benne, rutinos anyaként ő tudja, hogy mit csinál, én meg, nos, egy életre bepótoltam a frászkapást. Féltem, és mégis megborzongok akkor, amikor anyának hív. Én nem vagyok jó anya, és be kell vallanom, örülök, hogy a sajátom nem látja ezt, mert ő csodálatos érzékkel volt nagyon jó édesanya. Zavartan összehúzom kicsit magam, és a hirtelen jött távolság zavarát azzal próbálom magyarázni, hogy fázom, ezért saját magam testét kezdem el az elememmel melegíteni. Szörnyűek ezek az anyai érzések, ha így haladok tényleg rászokok valamire. Nyugtatóra, cigire, mindegy, csak csökkenjen a stressz. Nem vették el a kisbabámat, mivel nem is az enyém.
- Köszönöm, az nagyon jó lenne. Sokat olvastam a nevelésről, jó vagyok az elméletben, de sosem hittem, hogy gyakorlatban kell csinálnom. Anyu egyedül felnevelt, és fogalmam sincs, hogy hogyan csinálta, és nagyon sok kérdésem van, valójában. Nem is gondolkoztam soha Erikánál kisebb gyerekben. Önzőségnek tűnhet, de valójában tudtam, hogy nem tudom megcsinálni. Erika meg... ő tökéletes volt. Egy zsebmaffiózó.
Tényleg, már az első alkalommal ahelyett, hogy én kérdezgettem volna, hogy mi a kedvenc állata, vagy minek örülne a születésnapjára, azzal indított, hogy miért gondolom, hogy jó anya lennék. Nekem kellett válaszolnom, és valljuk be, számos alkalommal kínos kérdéseket tett fel. Tudtam, hogy őt akarom, mert a jég hátán is képes megélni. A levegőváltozás tudom, hogy nem megoldás, és most már nem csak rólam van szó, hanem Erikáról is, oda kell figyelnem rá.
- Umm... ennek eléggé banális oka van. Hat évesen vérszövetséget kötöttünk. Otília, Lizbet és én. Unokatestvérek vagyunk, de nagyon hasonlítunk egymásra. Szeplők, vörös haj, hasonló arcforma, száj, orr, még a fülünk is. Csak a szemünk más színű. Beté zöld volt, mint Aináé, Liáé barna, az enyém kék. Megfogadtuk, hogy sosem hagyunk hátra senkit. Lizbet néhány hónappal később játék közben összeesett, lázas lett és elaludt. Ketten maradtunk. Aztán Otília szerelmes lett, férjhez ment, kizárt, én pedig akkor zártam ki őt, amikor megkeresett. Az első ügyem a válása volt, de én Hegét képviseltem. Nem volt fair lépés. Elsodródtunk. A kórházban hagyhattam volna abban az állapotban, amiben volt, de nagyon régen megígértük Lizbetnek, hogy nem hagyjuk el egymást. Nem hagyhattam ott. Amikor felébredt, két dolgot kért. "Ne szólj nekik. Ne vigyél haza." Mit tehettem volna?
Azt, hogy hova kerül végül, csak két ember tudja, hivatalosan megszökik az ispotályból, és eltűnik a süllyesztőben. Gyakorlatilag haza jön, hozzám, és végre, remélhetőleg pontot teszünk az ügy végére. Csak tényleg olyan simán menne minden, mint, ahogy elképzeljük. Álmok.
- És, ha mindennek vége? Azt mondják, hogy a szép szerelmek mindent túlélnek. Ha már nem lesz fenyegetés, nem lesz, aki ártson, akkor együtt lehettek. Akár most is, Karsaként biztonságban van, letelt a gyászidő, szerethetsz szabadon, nem ítélne el senki, nem? Ne haragudj, én, nem nagyon értem a gyengéd érzelmek nyelvét, csak próbálok racionálisan gondolkozni valamiben, amit mindennel le szoktak írni, csak a racionális szóval nem. Elég sok mindent nem tudok a világról, én, kialakítottam egy burkot, amibe nem engedtem be senkit, és most, hogy szükségem lenne a felnőtt lét alapvető ismereteire, sorra bukom el.
Zavartan emelem az égre a tekintetemet, érezhető, hogy tényleg zavarban vagyok, elpirultam a tényen, hogy a nagy tudásom nem is olyan nagy. Szusszanva hunyom be a szemem, majd nyitom ki újra, mosolyogva pillantva rájuk.
- Nagyon jól csinálod, remek édesanya vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van némi ösztönöm, ami eddig nem volt, de ezzel a csöpp embergyerekkel jócskán megváltozott, ha nyöszörög, ahogy most is, elindul bennem a vágy, hogy mozduljak, hogy megmentsem, hogy ne nyöszörögjön, ne sírjon. Egészen nyugodt gyerek, ami lehet, hogy azért van, mert érzi Erika frusztrált és féltékeny hullámait, amit felé bocsát ki. Még én is érzem, pedig egyáltalán semmi oka nincs. A kislány csak átmenetileg lakik velünk, addig, amíg el nem döntik, hogy kik legyenek a szülei, és még nincs abban a korban, hogy elegye a csokiját. Vagyis, tökéletesen ideális lenne, még akkor is, ha velünk maradna örökre. De nem, én tudom, hogy képtelen lennék egyedül egy ilyen pici babával hosszútávon eredményes lenni, és azt is tudom, hogy nem akarom azt, hogy Riri állandóan frusztrált legyen. Nem látom magam sem terhesen, sem házason, sem picike gyerekesen, szóval nem hiszem, hogy ebből bármi jó kijöhetne.
- Összeírom őket, mert rengeteg van.
Nagyon kellemetlenül érzem magam, mert igent se mondtam igazából, pár pillanatnak tűnő perc alatt megtörtént, és én csak arra eszméltem fel, hogy itt vagyok, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mert már benne vagyok a helyzetbe, és nem volt időm gondolkozni és mérlegelni. Ez meg engem frusztrál, elképesztő mértékben. De meg akarom oldani, mert jót akarok ennek a csöppnyi kis nőszemélynek. A sectumsemprára kissé megreszketek, érzem, ahogy védőn elkezd bennem mozdulni a tűz, átjárva hirtelen jött hidegséget, mintha kifutott volna a vér a testemből. Így is van. Hetekkel később még mindig nem varázsolok, nem vagyok képes a pálcámat a kezembe venni, ellenben extra igénybevétellel működik az elemem, hogy megfelelő manaáramlásom legyen. Hogy miért? Na ez megint egy eléggé "vicces" történet.
- Attól tartok, hogy ha megtudja, hogy a volt felesége a rokonom, akartatlanul is elkezd egy falat építeni, elkezd hasonlóságokat keresni. Lia szebb, mint én, sokkal, de a legfőbb jegyeink egyeznek. A hajunk, a szemünk, a szeplőink. Örülnék neki, ha legalább a barátságunk megmaradna. És, én elmondtam neki ezt az egészet, a mágiám felbukkanását, az érzést, és nem váltott ki semmit. Ezt újra elmondani, félek, csak magamnak okoznék szenvedést.
Hűséges lennék, ez kétségtelen, de nem hiszem, hogy Marcell arra vágyik, amit én adhatok. Én rá vágyom, ő meg rá, és tekintve, hogy a mi kettőnk vérmérséklete ég és föld, nem hiszem, hogy más lennék egy adott esetben, mint a maradék, aki akkor jön, ha nem sikerül a tökéletessel. Én pedig nem akarok második lenni, nem tudok úgy élni, hogy elégedett legyek ezzel. Viszont akkor, amikor megvallottam az érzéseimet, és megkaptam, pontosabban nem kaptam meg a visszacsatolást, rájöttem, hogy ennek nincs értelme. Nem is tudom, hogy mit reméltem akkor, semmit talán, csak szerettem volna, ha tudja, és szerettem volna, ha valamit mond. Veszett fejsze nyele. Sosem fedtem volna fel az érzéseimet, ha ő nem kérdez rá. De szeretni valakit egy dolog, az összes többi érzést azonban nem lehet kívül hagyni, és nekem nagyon sok negatív érzésem van.
- Ösztönök. Akkor nem csak a szerencsén múlt, hogy három napnál tovább sikerült életben tartanom.
Egyedül, tegyük hozzá. Eléggé nagy lépés ez tőlem, amire büszke is leszek egy nap, amikor már a kicsi tényleg olyan közegben lesz, ahol vigyázni is tudnak rá. Én egy sikítozó nőszemély vagyok odabent, aki az elmúlt napokban mindent is megtapasztalt.
- Merrefelé mentél? Váratlanul kereszteztük az utad, nem késel el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szerintem nem volt virágnyelv, de, nem tudom, hogy én alkalmas lennék-e számára. Mi ketten mások vagyunk, és mivel tudom, hogy téged mennyire és milyen mélyen szeret, azt hiszem, már régen elfogadtam, hogy ez a történet egyirányú. Ott a munkám, Erika, most itt van Aina. Az életemet rendbe kell tennem. Amikor Erikát választottam, eldöntöttem, hogy a döntéseimnél őt veszem először figyelembe.
Erika pedig nem egyszer jelentette ki, hogy nem akarja, hogy legyen apja, és noha állandóan az édességkészlete felemésztését hozza fel indoknak, hiszen, engem, az anyját már ismer, tudja, hogy édességet csak akkor eszek, ha éppen egy katasztrófa közepén ülök, vagyis, szinte soha, mégis ez az érve. A pszichológus szerint így fejezi ki az érzéseit, és nem az édességét, hanem engem nem akar megosztani mással, ami melegséggel tölti el a szívem, hiszen az együtt töltött idő során mélyen megszerettem én is a cserfes kis szőkét. A dicséretre lesütöm a szemem, zavarban vagyok, és szeretnék valami helyeset mondani erre, de nem könnyű. Nagyon sok frusztráló gondolatom van ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Kicsit, mintha hazudtam volna, hiszen hosszú évekig nem mondtam ki a nyilvánvalót. De már ténnyé vált, ahogy az is, hogy Otília itt fog élni egy ideig, amíg lábadozik. Még jó, hogy nagy házat vettünk, és, hogy van lehetőségem otthonról is dolgozni. Nem mindig, de pár órát a héten muszáj.
- Mhm.
Valószínűleg nem, ha látnák Erika cukorfogyasztását, és azt, hogy átvette a hatalmat a családban. Inkább csak túl gyorsan mondtam igent, és mire felfogtam, hogy mit tettem, már késő volt. Aztán meg, hogyan kockáztathatnám azt, hogy a gyerekemet, már azt, amelyik az enyém, elvegyék tőlem, mondván, hogy baromira felelőtlen nőszemély vagyok. Naugye. Finoman segítek visszahelyezni a gyereket a kiindulási pozíciójába, és közben olyan érdekes megtapasztalni azt a sok érzést, ami eláraszt. A féltést, a szeretetet, a vágyat, hogy újra az én közelemben legyen. Remélem, hogy gyorsan eldöntik, hova kerüljön, mert még egy kis idő, és már erőszakkal kell majd elvenni tőlem.
- Óóó, máris ennyire elszaladt az idő? Ne aggódj, imádni fogja, amikor nem az igazgatóiba ülök meghallgatni Erika bűnlajstromát, egészen szeretek bejárni az intézménybe. Mindenki nagyon kedves és precíz, és elképesztően rendesek a gyerekekkel. És nagyon tetszik, hogy mindenkiről tudnak mindent. Szóval extrán odafigyelnek arra is, aki nem az ő csoportjukba tartozik.
Lelkesen és megnyugtatón mesélem el a tapasztalataimat. Ki hitte volna, hogy egyszer én, Hollóvölgyi Zsófia arról mesélek, milyen profi az előkészítő. Senki. Ez se véletlen.
- Viszont, ha tíz, akkor lassan el kell engedjünk, mert még a végén elkésel miattunk. De ha van kedved babázni, akkor szívesen látunk bármikor. Akár Imolával is, Erika jobb is, ha megismerkedik vele, így tudja, hogy kit kell majd megvédenie.
Nem rossz az, ha van egy olyan ember a hátad mögött, mint a lányom, de persze az sem baj, ha a lányom tudja, hogy ki az, aki szent és sérthetetlen.