Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lassan két nap is eltelt már a pizzéria óta, s egyre izgatottabb lettem Bence miatt. Azóta nem is beszéltünk, pedig nekem nagyon is fúrta az oldalamat az, hogy vajon mit csinál, írogat-e Flashként másoknak levelet, vagy akár Benceként, várja-e, hogy újra találkozzunk, s vajon mi játszódhat le a fejében?
A játszótérre érve kiszemeltem magamnak egy félreeső padot, s azon megtelepedve halásztam elő a mobilomat, majd pötyögni kezdtem rajta neki. Aztán bizonytalan lettem, hogy talán még ki kéne várnom ezt az estét, így inkább töröltem az üzenetet. Rá egy percre újra pötyögtem, aztán megint kitöröltem, s ez így zajlott jó negyed órán át, miközben azon agyaltam, hogy miért is kell megvárnunk a holnapot, miért kellene még egyet aludnom, ha már döntöttem?
A gondolataimból egy furcsa csipogás rántott vissza, mely meglehetősen közelről hallatszott, s egyáltalán nem úgy tűnt, mintha egy játszó gyerek adná ki magából a hangokat. Ez sokkal inkább olyan volt, mintha egy madár csipogna, vagy valamiféle lény. Fel is kaptam a pillantásom, s fülelve a hang irányába fordítottam a fejem, amikor megpillantottam egy pöttöm lányt a közelben a bokrok közt kutakodni.
Kíváncsi lettem, hogy vajon miféle jószág után kutat, így felegyenesedve a padról, megindultam felé, s már csak azt láttam, hogy valamit el akar kapni. Magam is felgyorsítottam a lépteimet, így nagy nehezen sikerült beérnem őt, közben a mobilomat a zsebem mélyére csúsztattam.
- Hát te mit üldözöl? Csak nem valami háziállat? - kérdeztem kíváncsian, mert igen csak fülsértő volt a hang, amit az az akármicsoda kiadott magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem akartam megijeszteni a lányt, de szerencsére nem is ijedt meg, az viszont látszott rajta, hogy valami nagyon is felkeltette az érdeklődését, s mivel korábban is úgy láttam, hogy kerget valamit, így már szinte biztos voltam abban, hogy valami lapulhat abban a rózsabokorban.
-Tündér? Nem sűrűn látni erre tündért, nahát - egy kicsit meglepődtem ezen, bár nem volt lehetetlen, hogy efféle lényekkel is találkozhassunk a játszótéren. Mondjuk nem hittem azt, hogy kedvelik a zsúfolt helyeket, de a lány szerint eltévedhetett ez a kis tündér. - Segíthetünk, csak nem tudom, hogyan találjuk meg az anyukáját, sajnos annyira nem értek a tündérekhez - vallottam be a tapsikoló lánynak, egy picit furcsálltam a lelkesedését, de ki tudja, lehet hogy ez neki újdonságnak számított.
- Óvatosan, ez eléggé szúr - próbáltam figyelmeztetni őt, miközben még mindig hallatszott a kis tündér visítása. Rossz érzésem támadt, s még az is megfordult a fejemben, hogy talán ő is megsérült, vagy az is lehet, hogy valaki ráijesztett, és ezért menekült a rózsabokrok közé.
- Nem tudom, még az is lehet, hogy valami ráijesztett, emiatt menekült el, és akkor talán az anyukája meg sem találja. Egyszer olvastam egy történetet, amiben azt írták, hogy a tündérek félnek a macskáktól és a nyestektől. Talán egy nyest lehetett a ludas - tártam szét karjaimat, hisz ebben sem voltam biztos. Közben magam is odaléptem a bokorhoz, hogy segítsek azt széthúzni.
- Hopp, nézd csak, ott iszkol! - sikerült kiszúrnom, amint a kis tündér átevickélt a levelek közt, és megiramodott a másik bokor felé. Sietve el is tűnt annak sűrű zöldje közt, s egy ideig csönd lett a játszótéren. - Lehet, hogy tőlünk is fél - jegyeztem meg, miközben a lányra pillantottam. - Amúgy Karola vagyok, az arcod ismerős, nem te vagy az egyik új elsős a suliban? - prefektusként próbáltam figyelemmel követni a legújabb diákokat, s ez nagyjából ment is, kivéve, amikor egyszerre többen is érkeztek.
- Ajjaj, megint sír. Lehet, hogy megszúrta őt a rózsatövis. Jó lenne neki segíteni valahogy, de nem nagyon értek a tündérekhez. Szerinted mit csináljunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rossz volt hallani a kis tündér sírását, teljesen megértettem azt, hogy a lány miért aggodalmaskodik, s láthatóan már őt is kezdte zavarni az egyre élesedő hang.  - Reméljük, hogy nincs, mondjuk inkább az lesz a gond, hogy valószínűleg elszakadt a családjától és nem talál vissza hozzájuk - ezt tartottam a legésszerűbb magyarázatnak, bár annyira nem voltam képben azzal, hogy milyen ellenségeik lehetnek a természetben ezeknek a kis lényeknek, s hirtelen azt sem tudtam volna megmondani, hogy honnan is kerülhetett ide ez a kicsi.
- Tőled? Nem, dehogy! Nem vagy ijesztő - mosolyogtam a lányra, s ezt az elméletét teljességgel kizártam. Bár, utólag átgondolva eszembe jutott valami, s ahogy gondolkodtam, talán még az arcomra is kiült az, hogy éppen töröm valamin a fejemet. - Hm, tudod mi lehet? Ugye ez egy játszótér, és elképzelhető, hogy mondjuk valamelyik kisgyerek játékként nézett rá, talán rá is ijesztett, és lehet hogy emiatt van ennyire megijedve. Mondjuk én is ijedt lennék, ha elszakítanának a saját környezetemből, de ne vedd magadra, oké? - bátorítóan szóltam hozzá, hisz nem akartam azt, hogy a lelkére vegye ezt az esetet. Közben feltűnt, hogy ismerős a lányka, bár elég picinek tűnt, így nem voltam biztos abban, hogy vajon a suliba jár-e, vagy esetleg máshol láthattam.
- Örvendek Polli, akkor most már tudom, hogy miért tűntél olyan ismerősnek! Eridon, klassz ház - mosolyogtam rá kedvesen, és a kezemet is nyújtottam felé egy kézfogás erejéig, miután bemutatkoztam. - Év elején töltöttem ott néhány napot, mert nálunk volt egy kis forgatag a levitában, elég sok minden felújításra került, szóval addig szétosztottak minket a házak közt. Jó volt az ott töltött időszak is, szép a klubhelyiségetek - ez maradt meg bennem leginkább, ugyanis az idő jó részét ott töltöttük.
- A levitában vagyok, de ne higgy a híreszteléseknek, azért nem csak a tanulásról szól az életünk - mondtam mosolyogva, mígnem visszakanyarodtunk a tündérekhez, s lényegében kiderült hogy egyikünk sem ért hozzájuk igazán.
- Ez jó ötlet Polli, csak azt nem tudom, hogyan tudnánk őt csapdába csalni. Nagyon gyorsan mozog, kis helyen is megtud bújni előlünk. Hm - tanácstalanul sóhajtottam egyet, nem voltam felkészülve ilyen tündérmentőakcióra, így erősen agyaltam, viszont Polli közben egész jó ötleteket osztott meg velem.
- De , azt hiszem, ezzel nem is mondasz hülyeséget. Talán próbáljunk meg kedvesen szólni hozzá, ha megérti, lehet hogy idejön hozzánk. Próbáljuk meg - azzal leguggoltam ahhoz a bokorhoz, aminél a legutóbb láttuk őt, Pollira pillantottam, majd vissza a bokor sűrűjébe.
- Szia Kistündér, Karola vagyok, ő pedig Polli, nem akarunk bántani, segíteni szeretnénk - nem mozdultam, csak vártam, hátha lesz valami reakció, bár abban sem voltam biztos, hogy érti majd a szavaimat. - Lehet, hogy fel kéne adnunk ezt Polli - bár szerettem volna segíteni a tündérnek, nem tudtam, hogy mit kellene ilyen helyzetben tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Áh, nem gond, én is csak azért, mert prefektusként igyekszem odafigyelni az újakra - kedvesen rámosolyogtam, tényleg nem volt miért szégyellnie magát, nagy ez az iskola, és nem ismerhetünk mindenkit. Most viszont itt volt az alkalom a bemutatkozásra, ez gyorsan meg is történt, így Pollinak is lett már legalább egy ismerőse, bár biztos voltam benne, hogy már másokkal is találkozott.
- Ó a miénk is klassz, én mondanám, hogy gyere és nézd meg, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Csak úgy nem járkálhatunk be egymáshoz, ezt valamiért nagyon is szigorúan veszik, amióta áll ez az épület. De néha akadhatnak olyan helyzetek, amikor megnyílnak a kapuk. Mi mondjuk nem voltunk szerencsések, szükséges volt sajnos a házrészünk átépítése - ecseteltem kicsit talán hosszan a történéseket, s remélem, hogy ezzel nem untattam nagyon Pollit.
- Hangulatos, és nagyon otthonos, kicsit hasonlít a tiétekhez - mosolyogva idéztem fel, hogy milyen is a klubhelyiségünk, a tanulással kapcsolatos dolgokon pedig elmosolyodtam.
- Fogalmam sincs, de egy közös van mindannyiunkban, imádunk olvasni. Talán ez a titka, hogy több időt is képesek vagyunk ráfordítani valamire. De azért ne gondold azt, hogy minden levitásra jellemző az, hogy nagyon jól tanulunk. Azért ezt az élet is befolyásolja, mert akadhatnak jobb és rossz napjaink. Valójában én sem vagyok mindenből jó, van, amit nem ártana gyakorolnom. De szorgalmas vagyok, amennyire lehet. Azt hiszem, hogy inkább ez a titka, a szorgalom, meg az időráfordítás. Amúgy nálatok is vannak jó tanulók, és a rellonosok közt is van egy-két kiemelkedően teljesítő tanuló - súgtam meg, már csak azért is, hogy Polli ne adja fel, s bízzon magában. Tényleg nem a ház színétől függ az, hogy ki hogyan tanul.
- Hű látod, ez egy nagyon jó kérdés. Sosem harapott még meg tündér. Szerintem olyan lehet, mint egy darázscsípés, de nem vagyok szakértő - elmosolyodtam, ez egy jópofa kérdés volt, s őszintén tényleg nem tudtam, hogy mennyire kellene félnünk egy apró pici tündértől.
- Akkor mindegy, legfeljebb átváltozol - mondtam komolyan, de valójában csak ugrattam a lányt, s rögtön újra elnevettem magam. - Ne félj, nem fogsz átváltozni, ha meg is harap, szerintem csak bepirosodik majd, de nem vészes-
Egy ideig próbálkoztunk a tündér csalogatásával, minden kedvességet bevetettünk, amit csak lehetett, még sem értünk célt. Kezdtem feladni a reményt, tanácstalanul guggoltam a bokor előtt, mikor Polli érdekes dolgot tátogott felém. Az ötlet jó volt, egész jó, viszont ahogy tovább gondoltam, mégis el kellett vetnem ezt.
- Nem, ez nem biztos, hogy jó lesz Polli, mert akkor sosem találjuk őt meg. Várj csak...- hirtelen eszembe jutott, hogy maradt a zsebemben egy szem bonbon, így azt kicsomagoltam a papírból, hogy a finom csokoládé illatával csaljam oda magunkhoz a kis tündért.
- Tündérke, nézd csak milyen finom csokoládé van itt. Nyamm de finom...hmm, ezt neked is meg kellene kóstolnod - picit még beljebb is toltam a kezem, amikor egyszer csak megmozdult a bokor, s úgy tűnt, mintha előbújna a kis tündér.
- Nézd Polli...beszélj hozzá - súgtam oda a lánynak, s kíváncsian figyeltem, hogy mi lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

-  Sajnos adódtak gondok. Az illúzió és a varázslat, ami a házunkat tartotta, valami oknál fogva meghibásodott, és elkezdett tönkre menni minden. Eleinte nagyon nyomasztó érzés volt, és muszáj volt átépíteni. De most már szerencsére minden rendben van, szépek lettek a helyiségeink - meséltem mosolyogva az eridonosnak, s ha már szóba jött, hogy milyenek is a levitások, erről is fecserésztünk kicsit.
- Wow, akkor te is szereted a zenét! Ez jó dolog, van egy srác, Marci, ő például gitározik, néha együtt énekelünk, ügyes srác, akár te is zenélhetnél velünk - jegyeztem meg, hisz jó dolog az, ha szeretjük a zenét, az meg pláne, ha még műveljük is.
- Igen, elég fájdalmas, és veszélyes is. Egyszer az egyik ismerősömet megcsípték, aztán allergiás lett tőle. De már jól van, meggyógyították. Azt viszont tényleg nem tudom, hogy a tündér harap-e, és ha igen, lehetsz-e rá allergiás. Tündérallergiáról még nem hallottam - mondtam nevetve, a lány kérdésére, majd mindenféle ötletet megpróbáltunk, hogy kicsaljuk a tündért, mire az végre csak méltóztatott előjönni.
A tündér továbbra sem tűnt bőbeszédűnek, viszont úgy tűnt, hogy a csoki tetszett neki, ugyanis apró lépteivel egyre közelebb merészkedett hozzánk. Meg sem mozdultam, nehogy elijesszem, csak csöndben guggoltam, figyelve, hogy Polli hogyan is csalja oda a kis lényt.
- Vagy csak édesszájú, és szereti a csokit - súgtam vissza Pollinak, aztán mosolyogva figyeltem, hogyan majszolta a csokoládét a tündér.
- Szia, Karola vagyok, ő pedig Polli. Ne félj tőlünk. Hogy segíthetünk?- ha már bátrabb volt, akkor halkan, kedves hangon tettem fel neki a kérdéseket. A pici tündér viszont nem tűnt túl beszédesnek, viszont egyszer csak a közelünkben megjelent egy másik tündér is, valamivel nagyobbacska, mint az, amelyik a csokiból evett.
- Szerintem ő lehet az anyukája, lehet, hogy hagynunk kéne, hogy hazavigye - súgtam Pollinak, s nagyon lassan elhúztam az ujjamat a kistündértől, hogy nehogy megijedne ő, vagy az anyukája. - Gyere, mi meg menjünk el fagyizni - tettem még hozzá, hisz nagyon úgy tűnt, hogy a tündérkét haza fogják vinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Kende, annyira jó, hogy Te is itt tanulsz! - örömteli mosollyal sandítottam rá a nálam magasabb fiúra, miközben tovább lépdeltünk a faluban. A családjaink tulajdonképp már régóta ismerték egymást, szüleink tartották is a kapcsolatot, mi viszont a tavalyi évben barátkoztunk össze a Balaton partján. Kiderült, hogy sok közös is van bennünk, hasonló zenéket hallgatunk, szeretjük a vizet és a vízi sportokat, meg amúgy is, mindenről el lehetett vele beszélgetni. Éppen ezért is örültem annak, hogy ide került, mert az utóbbi időben kezdtem egy kicsit magányosan érezni magam, főleg azért, mert már Bencével sem volt olyan a kapcsolatom a történtek miatt, és a többieknek is meg volt a maguk kis gondja. - El se hiszem, hogy itt sétálgatsz. Mondjuk amennyire anyukádékat ismerem, szerintem a fejüket fognák, ha látnák, hogy nem épp egy puccos étterem felé készülődsz - jegyeztem meg egy mosollyal, nem sértésből, de ennyire már sikerült őket megismernem, s ilyen szempontból nagyon is hasonlóak voltak a szüleimhez. - Aha, már tavaly is gondolkodtam ezen a …persze - láttam ám, hogy elkalandozott a figyelme, de nem haragudtam rá, amúgy is, sok látni való volt itt a téren ilyenkor Karácsony közeledtével. Követtem is őt az árus bódéjához, s míg a sapik közt válogatott, addig azért folytattam. - Szóval át szeretném úszni a Balatont jövőre, és ebben jó lenne a segítséged, hogy felkészíts. Kéne rá edzenem szerintem, mit gondolsz, fel tudnál készíteni? - kíváncsiskodtam, közben ráböktem az egyik satyira. - Az tök jól néz ki, lánynak lesz vagy fiúnak? - kíváncsiskodtam, megvártam, míg fizet, majd tovább folytattuk a sétánkat. - Hú, a Pubot szeretem, mert ott néha vannak ilyen táncos esték, a cukrászda is remek hely, finom sütikkel, de a kedvencem a pizzéria. Oltári jó pizzáik vannak, egyszer beülhetnénk! - dobtam be az ötletet, ám megakadt a pillantásom egy forralt borozó bódén. - Szereted a forralt bort? Kóstoljuk meg azt a meggyeset! - mondtam lelkesen, bízva abban, hogy nincs ellenére, s meg is indultam a bódé felé, ami mellett finom illatok kavarogtak a levegőben, érződött a frissen sült kolbászok, bográcsos ételek illata. - Emlékszel arra a lángososra a Balcsinál? Annyira fincsi volt, olyat is már rég ettem. Tényleg, mi lett a szörfdeszkáddal? Sikerült megcsináltatni? - kíváncsiskodtam, mert ha jól emlékszem, letört belőle egy jókora darab.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira nevetnem kellett, mikor Kende elkezdte utánozni az anyukáját, hogy egyik kezemet a szám elé kaptam, s jóízűen nevettem tovább a sok hülyeségen. Bírtam a srácban azt, hogy ilyen laza volt, és ennyire jó humorral rendelkezett. Szerintem még a színjátszóban is megállta volna a helyét, meg is fordult a fejemben az, hogy majd bemutatom Beninek, hátha lenne rá szerep a következő darabban. - Olyan bolond vagy hallod - jegyeztem meg egy mosollyal. - Anyám még a szemeim is eltakarná, sarkon fordítana és lökdösne a távoli irányba, hogy minél távolabb kerüljek ezektől a sátáni dolgoktól - mondta nevetve, bár nem igazán voltak vallásosak, de az anyja mégis mindig ilyen jelzővel illette a neki nem tetsző embereket, vagy szituációkat. - Úgy tudtam, hogy neked legalább tetszeni fog az ötlet - feleltem lelkesen, ezért is gondoltam Kendére, mert ő is imádta a vizet, s nem atyáskodott felettem. - Hahaaa, dehogy is, na jó, néha kicsinálod az idegeimet, de nem mindig - barátságosan vállon veregettem őt, mert annak ellenére, hogy jóban voltunk, tényleg akadtak pillanatok, amikor képes volt kiakasztani valami hülyeséggel. Mondjuk egész biztos, hogy nekem is voltak olyan zizzenéseim, amikkel felőröltem az idegeit, de mindennek ellenére jól kijöttünk. - Ezt akkor egy igennek veszem. Kezdetnek kitalálhatnál nekem valami karizom erősítőt, mert az utóbbi időben a pennán kívül nem sok mindent emelgettem - mondtam nevetve, most ha belökött volna a vízbe, tuti, hogy odafulladok néhány csapás után. Közben, a sapikat nézve rájöttem, hogy milyen hülye kérdést is tettem fel, mert hát mikulássapi az mind egyforma, alapból piros, fehér bojttal, szóval abból nem igen lehet lányosat vagy fiúsat választani. - Jó, nézd el nekem, túl sok mézeskalácsot ettem - mondtam nevetve, s ha fizetett , utána célba vehettük a következő állomást.
- Jajj igen, de ez is miattad van, mert ha te nem mondod azt, hogy jöjjek le veled sapit venni, akkor szerintem még mindig valamelyik tankönyvet bújnám. De most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent hagytam ki az utóbbi hetekben, szóval ezeket szép sorjában be is iktathatjuk. Majd bemutatlak a barátaimnak  - lelkes lettem, hisz Kende még új volt a suliban, szerintem neki is biztos jól jöttek az új ismeretségek, és egy baráti kör. Abban meg biztos voltam, hogy gyorsan befogadják majd, hisz nagyon közvetlen, jó fej srác volt.
- És ez így jöhet is ilyen sorrendben? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert ez így lehet hogy sok is lett volna, legalábbis nekem, de tény, hogy bármilyen formában is volt a bor, mindenhogyan kedveltem.
- Uhh, de jól néz ki az a kolbász. Egyszer lementünk néhányan egy vidéki faluba, ott kóstoltam ilyet, de az illatta...mennyei - jegyeztem meg, amint végig pillantottam a kínálatot, közben Kende kért nekünk egy-egy pohár finom bort. Míg várakoztunk, nosztalgiázni kezdtem, ahogy eszembe jutottak a régi, balatoni emlékek. - Igen, alig várom, hogy megint nyár legyen, és újra ott kössünk ki a büfében - nem tudom miért, de a kaja az mindig jó téma volt, nagyon szerettem enni, s olyankor nem számított az, hogy figyeljek a vonalaimra. A franc fog pufirizst enni, meg csökkentett szénhidrátot, mikor ilyen finomságokkal tömhetem az arcomat. - Ha már így kérdezed...megkóstolhatnánk azt a kolbászt...húúú vagy a palacsintát, nézd, most sütik! - lelkesen böktem ujjammal a nénire, aki nagyon ügyesen pörgette a levegőben a finom tésztát. Emellett kenyérlángos, és egy tál étel illata is az orromba kúszott, akárhova is néztem, mindenütt láttam valami finomságot. - Ajh, nem is tudok dönteni, szívem szerint mindenből kóstolnék egy falatot. Majd légyszi, iktass be az edzéstervembe valami fogyasztó progit is, mert ha most végig eszem a karácsonyt, akkor kizárt, hogy induljak a versenyen - feleltem nevetve, aztán koccintásra emeltem a poharam.
- Mindkettőre igyunk, meg rád és arra, hogy itt vagy. Komolyan örülök neked, már hiányzott az a vérszívás - nevetve emeltem ajkaimhoz a poharat, még mindig gőzölgött a forró ital, de a kesztyűben szerencsére nem volt vészes tartani a poharat. Kicsiket kortyolva ízlelgettem a meggyből készült finomságot, pillanatok alatt megéreztem az erejét. - Uhh, ez jobb, mint az a macifröccs ott a parton. Annak meg örülök, hogy a deszkád helyrehozták, nekem szerintem többé nem fognak kölcsönözni, mert a nyár alatt hármat is tönkretettem, ééés még mindig nem tudok szörfözni. Két éve egyébként voltam sítáborban, az jó volt, de idén nem szóltak arról, hogy lesz. Ha mégis lenne, nincs kedved jönni? - egyedül nem szerettem táborozni, de ha volt jó társaság, akkor szívesebben mentem. - Tényleg, meg akartam kérdezni, hogy mit szólsz a Navinéhez, jófejek a háztársaid? - nem túl rég érkezett, jobban örültem volna annak, ha ő is a Levitába kerül, de ha már ennyi távolság volt köztünk, érdekelt, hogy befogadták-e, bár nem féltettem őt, úgy éreztem, hamar talál majd magának ott is cimborákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Van egy nagyon jó tó a közelben, de az most fürdésre mondjuk nem alkalmas, odafagynánk - mondtam nevetve, s folytattam. - A kastélyban is van egy medencés rész, ott szerintem tudnánk edzeni, igaz nem olyan nagy a táv, de akkor legfeljebb többször úsznék ide-oda - rámosolyogtam Kendére, azért sokkal szívesebben úszkáltam volna a kellemes hőmérsékletű medencében, mint abban a fagyos tóban. - Jól van, nem csalódtam benned - nevetve bólintottam, abban biztos voltam, hogy ha Kendén múlik, akkor jól meghajt. Ő is sportos volt, biztos hogy sok időt és munkát tett bele, szerintem tudta is, hogyan kell megfelelően készülni egy ilyen versenyre. Ami meg engem illet, valóban rám fért az edzés, és már el is határoztam magamban azt, hogy bármilyen feladatot is ró ki rám, azt teljesíteni fogom.
Menet közben több minden szóba jött, köztük a baráti kör is, meg minden egyéb, s ez természetes volt, hogy bemutassam azoknak, akiket magam is kedvelek. Szemöldököm hangyányit feljebb szökkent, mikor a problémákról kérdezett, szerencsére nem volt gondom, így egy mosollyal ráztam meg a fejem, miközben tenyereimet a zsebeim mélyére csúsztattam, csak mert átkozottul hideg volt. - Na várj, most tényleg azt akarod mondani nekem, aki imádja a pizzát és a hamburgert, hogy a versenyig csak salátán élhetek? - hirtelen elkerekedtek a szemeim, azért ezt nem gondoltam át igazán. Bele sem mertem gondolni, hogy mi lenne, ha megvonnák tőlem a húst, vagy a sajtot. Szerintem harakiri, minimum.
- Benne vagyok, egészségedre! - koccintás után jól meg is húztam a pohár tartalmát, baromi jó volt ez a meggybor, majd megindultam a palacsintaárus felé, és vettem is, két nutellásat, két lekvárosat és két túrósat. Az így felpakolt tálcával indultam meg a kusza ágú fához, de azért kellett kicsit sasolnom, hogy kiszúrjam Kendét.
- Hoztam többfélét, mert nem tudom, hogy melyiket szereted - az asztal közepére csúsztattam a papírtálcát, rajta a gőzölgő palacsintákkal, s helyet foglaltam az asztalnál. Közben egy kicsit kíváncsiskodtam, mert azért érdekelt, hogy mennyire fogadták be Kendét, kikkel sikerült összehaverkodnia.
-  Neee, a rellonosok jófejek? Ugye most szórakozol? - hitetlen nevetésre görbült a szám, azt hiszem, hogy Kende totál más bolygóról jött, vagy az is lehet, hogy csak én fogtam ki a rellonosok közül rossz társaságot, s emiatt lehet, hogy túlságosan is előítéletes voltam velük szemben.
- A levitát? Hát…ha belépsz a kh-ba, azt látod, hogy mindenki olvas, vagy tanul. Vagy sakkozik. De nagyjából mindenki elmerül a gondolataiban, vannak akik az ablakban elmélkednek, és sokszor olyan nagy a csönd, mintha könyvtárban lennél. Ezt leszámítva egész jó, de tényleg! Vannak kvízestjeink, azokat nagyon élvezem - meséltem lelkesen a srácnak, közben ha megkínált a kolbásszal, törtem belőle egy darabot, hogy megkóstoljam.
- Nem mondod, hogy egyedül van egy saját szobád? Mekkora egy mázlista vagy! Oké, átmegyek - még rá is kacsintottam, mi a fene, ez amolyan rögtönzött reakció volt. Egyébként tényleg érdekelt, hogy milyen zenéket hallgat, mióta rákaptam a mugli mobilra, azóta elég sok számot sikerült elmentenem és meghallgatnom, kedveltem a mugli előadók zenéit.
-  Na mit szólsz a palacsintához? A kolbász az isteni - jegyeztem meg, ahogy egy újabb falatba haraptam, s közben leöblítettem egy kis meggyborral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nagyon sok mindenről nem tudsz még Kende, de lesz időd feltérképezni ezt a várost, meg a sulit - mondtam nevetve, hisz újoncként biztos nem tudott minden titkos kis helyről, pedig a suli is tartogatott izgalmas dolgokat. - Egyébként jó ötlet a Kívánságok terme, mert ez nekem nem is jutott volna az eszembe - sokszor megfordult már a fejemben nyár óta a gondolat, hogy talán Kendének kellene levitásnak lennie, nekem meg valamiféle mixnek, mert sok esetben nem gondoltam egyszerű megoldásokra, míg a háztársaim igen. - Óóó igen, a palacsinta! - miután az edzés, s azzal együtt a nem létező diétám is szóba jött, nem ártott tisztázni azt, hogy bizony engem nem fog rászedni holmi salátalevelek fogyasztására. Mondhat bárki bármit, de egy jó kis töltött káposztát, vagy palacsintát nem múlhat felül semmilyen turmix vagy natúr csirke.
S ha már itt tartottunk, kapva az alkalmon nem maradhattunk éhen, így éhes szemekkel faltam a frissen sült kolbászokat, na meg a palacsintát, miközben teli szájjal, kevésbé úri hölgy módjára érdeklődtem a kedvenc ízei kapcsán. - Ez nagyon jó válasz Kende, szerintem is jó mindennel- bólogattam helyeslően, s a kolbász után jöhetett az ínycsiklandozó, mogyorókrémmel töltött palacsinta, melyet azt hiszem, egy kis banánnal is megbolondítottak. - Wuhh, ezért imádom a karácsonyi vásárokat - mondtam egy elégedett mosollyal, nem törődve azzal, hogy esetleg csokis lett a fogam. - Ezt örömmel hallom, majd bemutathatnál nekik, mert eddig nem találkoztam jófej rellonossal - igen, tényleg volt bennem előítélet, de nem zárkóztam el az elől, hogy megismerjek olyanokat, akik megcáfolnák az eddigi tapasztalataimat. - Igen, szuperjók azok az esték, szerintem még Ti is jöhetnétek - ebben mondjuk nem voltam biztos, Izát kellett volna meginterjúvolni, vagy Matyi bá-t. Ó, Matyi bá, hogy milyen helyes...na igen. - Kókuszosat még nem is ettem, de már nem fér belém több, én is tele vagyok - még kézmozdulatokkal is mutogattam, hogy mennyire, tényleg jól sikerült ez a kis kiruccanás, hisz az éhség gondot máris megoldottuk. Kende megjegyzésén pedig azonnal felnevettem, s elképzeltem, hogy az edzője mennyire kiakadna, ha látta volna az előbbi burkolást. - Még szerencse, hogy nincs itt, én meg nem fogom elárulni neki - mosolyogva halásztam elő egy zsepit, hogy megtöröljem a számat, aztán még megvártam, hogy Kende is tutira végezzen az étkezéssel. - Na jól van barátom, lassan ideje visszatérnünk, és nem ártana egy jó kis sétával ledolgozni ezt a sok palacsintát. Közben meg elmesélhetnéd, hogy mi lett abból a nyári kalandból - jó, nem tudom, hogy mennyire volt kaland, de úgy emlékszem, az a kiscsaj nagyon hajtott rá, szóval szívesen meghallgattam a sztorit, miközben visszatértünk a kastélyba.