Szinnyai Merse Bánk
Prefektus Eridon, Előkészítős önkéntes, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 23
Összes hsz: 28
|
Vöröske
Nem sok mindenkit követnék vakon, de őt igen, mert tudom, hogy egy cseppnyi rosszindulat sincsen benne. Fura lány, ezt is belátom, de én pont ezért szeretek időt tölteni vele. Nekem ő sokkal érdekesebb, mint egy harsány, mindenki által ajnározott bárki.
– Mi? – nézek rá értetlenül. – Miért akarnék én itt lányokkal csókolózni? – honnan a fenéből vesz ma ilyeneket? Komolyan az agyam eldobom, mert nem igazán vagyok képes követni a gondolatait. Először a szőke lányok, aztán most az, hogy idehoznék bárki mást csókolni. Megvan neki vagy mi van ma? – Telihold lesz ma? – de hát nem is átváltozó fajta, akkor meg megint mi a fene kerítette hatalmába? Találnom kell valakit, akivel ezeket meg lehet normálisan beszélni és nem csak farok mérgetést akar kivitelezni velem.
|
|
|
|
|
Morvay Abigél
Mestertanonc Eridon (H), Előkészítős önkéntes, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
|
Mersike- Cinti azt mondta. Meséltem neki, hogy visszajövünk tanulni, amikor festettük a kerítést az előkészítőnél, és akkor mondta, hogy jönni fognak a lányok, akikkel majd csókolózni fogsz. - ez egy kiborító dolog, mert tudom, hogy természetes, de nem szeretném, hogy "dobjon" miattuk. - Csak stresszelek. - sütöm le a szemem, és kicsit megrázom magam, hogy felpillantva mosolyogva nézzek rá. - Nem, nem szabad ilyen dolgokon rágódnom. Visszajövünk és jó lesz. Most már a nagykorú diákok között vagyunk, meg azok között, akik bármikor hazamehetnek, és nem kell mások szuszogását hallgatnunk. - ezek azért nagyon jó dolgok, és éppen ezért én is nagyon optimista szeretnék lenni. - Lassan lehet, hogy mennünk kéne, nehogy a virágok miattunk hervadjanak el. És beszélnünk kell Barniékkal, meg apával is. - mindenen szeretnék minél előbb túllenni, nem szeretek várakozni, nem nagyon megy az nekem.
|
|
|
|
|
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák
Malenkaja princessa
RPG hsz: 43
Összes hsz: 72
|
Na jó, muszáj volt most már megpattannom kicsit. Nem mintha rab lennék, vagy akármi, csak mintha tilosban járnék, pedig aztán micsoda képtelenség már! Hát ott járok, ahol tetszik!
Most például épp a szalamantoni utcákon bóklászom, ismerkedem a hellyel és a helyiekkel, és megpróbálok közben nem elveszni. Mert megígértem. Pedig amúgy izgi lenne, végre történne valami!
Valahogy egyébként bájos, hogy mennyire kis semmilyen ez a település Miamihoz képest. Az persze nem egy rejtett kis városka a varázslótársadalom számára, hanem egy mugli paradicsom, hatalmas, égig érő házakkal és olyan tengerparttal, hogy nem látni a végeit. Itt is van "tenger", a magyar tenger, de kuncognom kell. Hát hagyjuk már! De azért tök cuki.
A partot közelítve ki is nézek egy édes kis leülős helyet. Persze kényelmetlennek tűnő, egyszerű, dísztelen fapadok és asztalok csupán, amiket bódék vesznek körül, ahol mindenféle olajos mifenét, halat, palacsintát sütnek, de van napernyő és ami még ennél is fontosabb, fagyi is!
Kissé durcásan, de beállok a sorba, és ki is várom, míg én jövök, mert hát nem akarok én feltűnősködni, de mikor végre kézbe kapom a cukorszórásos édességemet, kénytelen vagyok felháborodni, mert nem nagyon akarnak dolgomra ereszteni.
- Hogy érti azt, hogy fizessek!? - nézek rá elképedve, az angolomat elővéve, miután némi érthetetlen mondat után az eladó is azzal próbálkozik. - Nem hordok magamnál pénzt, ne vicceljen már. - Még nevetnem is kell. Hát nem abszurd?
De ő csak köti a crupot a karóhoz, úgyhogy kénytelen vagyok a napszemcsimet is lejjebb tolnom az orromon, hátha szúrós tekintetem betalál.
- El lesz intézve, apám mindig mindenkit kifizet, mi akkor a gond? - Komolyan nem értem, mi történik, és a mögöttem morgolódókat se, bár azokat csak a nyelv miatt, amit nem beszélnek, ők meg egyre felháborodottabban.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 379
Összes hsz: 381
|
Szentesi Lilla Kamilla A hívás hamarosan megszakad, ő pedig egy fáradt nyújtózkodással hagyja, hogy a mobilja kicsússzon a kezéből és elpattogjon a padlón. BEhunyja a szemét, kinyúl maga elé és a kézfejével megállítja a tollat az írásának útján, amire az először megtorpan, majd pedig erejét vesztve eldől a papíron. Majd folytatja később, amikor ismét egyedül marad.
Bő húsz perc telik el addig, amíg a csengő halk búgással megszólal az ajtó fölött. Farmerben, pólóban, de mezítláb sétál végig a tasmán akácia parkettán a nappalitól a tágas előtéren át a bejáratig. A lakás berendezése az édesanyja gondos kezének munkája és a méretes, absztrakt festményt is ő választotta, ami előtt Damian megtorpan egy pillanatra, hogy egy elfojtott szitkozódással a lábával a fal mellé tolja padlón heverő, elhagyott női magassarkút. Majd mielőtt ajtót nyithatna ugyanezt kell tennie a közvetlenül a bejárat előtt hagyott drága, Hermés kézitáskával, hogy beengedhesse a vendégét.
- Oww... borzasztóan sajnálom. Talán ki tudlak engesztelni valamivel - Félreáll az útból és a kezével az előtér felé int - Üdv itthon.
|
|
|
|
|
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
|
Hatalmas termetű hősünk összerándul feltételezett lánya felkiáltására. Nem erre számított és így most tehetetlenül áll, várva, hogy megmagyarázhassa ezt a számára sem könnyen felfogott tényt. Még jó, hogy keze a zsebében van, mert ökölbe szorítaná idegességében. - Elektra, az unokahúgom, oknyomozó riporter. Neki megvoltak a forrásai, hogy segítsen. Tudni akartam, hogy tényleg lehet valami a megérzésemben veled kapcsolatban - beszél zaklatottan és lesüti a szemeit. Megtermett fanyűvő létére nem mer a lányra nézni. - Nem akartam neked rosszat - teszi még hozzá gyorsan, hogy aztán egy fásult sóhajjal némaságba burkolja magát. Tényleg nem ezt akarta. Igazából azt sem tudja most, hogy mi tévő legyen. - Egy nagyon rövid ideig jártam édesanyáddal, de ő egy szóval sem mondta, hogy várandós. Viszont bárhogy számolom, tőlem lett terhes... - válaszol a maga egyszerű de lényegre hagyatkozó módján. Sosem volt és nem is lesz a szavak embere. Bezzeg a rokona tudná mit kell mondani. Neki jutott a vérvonal összes szókincse. - Ha tudtam volna, nem szakítok vele - rázza meg fejét és most egyenesen ránéz a doktoranduszra, aki a szeméből láthatja, hogy őszinte és nagyon bántja ez az egész kialakult helyzet. Tamás egy nagy szívű és tisztességes fickó, aki most iszonyatosan szenved, legalább annyira, mint talán a lánya. Tudja, hogy nem pótolhatja be a sok évet, ami kiesett és Grétának szüksége sincsen rá, de az igazságot megérdemlik mindketten.
|
|
|
|
|
Szinnyai Merse Bánk
Prefektus Eridon, Előkészítős önkéntes, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 23
Összes hsz: 28
|
Vöröske – És Cinti mindent tud? – ráncolom össze a homlokomat, s szinte érzem, hogy lassacskán elönt a méreg. Soha nem bírtam igazán a csajt, de amióta ostobaságokkal tömi a Vörös fejét, azóta igencsak a bögyömben van.
Ahogy Abigél beszél és beszél, nekem folyamatosan az jár az agyamban, hogy azt gondolja csókolóznék másokkal, főleg az ő helyén. Tulajdonképpen nem is tudom a továbbiakban követni, hogy mit mond, mert valami külső erő mozgat, még pedig felé. Kezemmel álla alányúlok, hogy magam felé fordítsam és az ajkaimmal érintem az övét, de csak néhány pillanatra, mert aztán rádöbbenek, hogy ezt rohadtul nem kéne. Szemeim hatalmasra nyílnak és tátott szájjal nézek rá, mikor eljut a mogyoró nagyságú agyamig, hogy mégis mi a fenét csináltam.
– Ne haragudj. Én nem. Nem kellett volna. Ne haragudj, menjünk. Vagy nem tudom. Én megyek. Jössz te is? Vagy inkább maradsz. Vagy mész Cintihez és elmondod mekkora gyökér vagyok? Mindegy, én megyek. Szia - de ahogy mozdulok le is fejelek valamit, ami persze visszaránt a lendületből, szóval csak kieresztem a levegőt, de rá nem nézek, azt hiszem soha többé.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 54
Összes hsz: 64
|
A kastély hideg kőfalai közül eredetileg csak málnáért ugrott ki, de mit ad isten, a piactér szélén belebotlik a százéves utazó antikvárosba, akinek útja csak néhány havonta vezet Bogolyfalvára, és akitől már nem egy esetben vásárolt olyan kötetet, amitől egyébként teljesen leesett az álla. Ennélfogva, ha málnáért jött, ha nem, kénytelen megállni. Az ilyen-olyan, őt többé-kevésbé érintő könyvhírek bősz, bár inkább udvarias hallgatása alatt mosolyogva néz szét; őszintén szólva, fogalma sincs róla, hogy az öreg hogyan jut hozzá egy-egy, a szakmában szokatlanul ritkának számító példányhoz, amivel ő máskülönben kizárólag őrizet alatt találkozott, de felesleges kérdezősködés helyett mindig inkább csak fizet. Szótlanul és minél gyorsabban.
- Nem, most tényleg nem, csak gyümölcsért jött... - em, fejezné be arcára fagyott mosollyal John, ha a könyvkereskedő lenne oly kedves és hagyná. Az öreg persze meg sem hallja az ujját a válla fölött felejtő professzort, és egyre növekvő hangerővel győzködi őt a szerzeményről, ami holtbiztos, hogy érdekli, mert a hétszázas évek szibériai vámpírtámadásairól szól, és egyébként is, ki másnak adná el, ha nem neki? Hát más ilyen félcédulás vevője aligha akad, aki fogzó hullák történeteiért fizet vagyonokat, mondja, és még hahotázik is mellé. Csodás.
Végül John is elneveti magát, közben viszont még mindig maga mögé mutat, és fejét oldalra billentve, félhangos ciccegéssel húzza félre száját, jelezvén, hogy ez alkalommal - kivételesen - nem kívánja itt hagyni kéthavi tanári fizetését.
Kisvártatva aztán hátrálni kezd, de mert hajmeresztően illemtudó, továbbra is tartja a szemkontaktust az öregúrral, aki levegővétel nélkül, lelkesen beszél hozzá. Így azonban nem veszi észre a nőt, akinek hátával nekiütközik, és akire valószínűleg egy hangyányit rá is lép.
Akkor viszont...
- Ó, te jóságos ég! - kiáltja azonnal, ahogy ütköznek, és pillanatok alatt megfordul, hogy két kezével finoman, de annál határozottabban fogjon rá két oldalt a nő karjára. - Ezer bocsánat! Rémesen röstellem, istenem, nagyon megtapostam?
Kezét szája elé kapva pillantgat lefelé, majd különösebb gondolkodás nélkül féltérdre is ereszkedik, hogy közelebbről tudja szemügyre venni a nő cipőjét. Úgy, kezeivel a kisasszony cipőit simítgatva emeli vissza rá tekintetét, és homlokát ráncolva szólal meg.
- Mondja, hogy nem fáj nagyon! - mert ha nem teszi, félő, hogy John a piactér kellős közepén kap frászt.
|
|
|
|
|
Morvay Abigél
Mestertanonc Eridon (H), Előkészítős önkéntes, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
|
MersikeAz biztos, hogy tapasztaltabb, mint én. Nem vagyok prűd, csak valahogy nem volt senki ahhoz fogható, amit keresek. De, hogy mit keresek? Őszintén nem tudom. Olyat, aki olyan mint apa, meg olyan, mint Merse, meg kicsit Barni is, pozitív férfi példáim összességét. Valójában, azt hiszem van egy fa, amitől nem látom az erdőt. Másoknak sikerült, nekem meg nem. Szóval beszélek és beszélek és beszélek, egészen addig, míg csak meg nem érzem, hogy egy száj van a számon, és olyan közelről nem látom Merse szemeit, mint eddig még soha. Mit kellene tennem? Pár pillanat ugyan az egész, de az agyam vadul kattog, és kiabál, más és más hangokon: "HUNYD LE A SZEMED!", ez sokszor elhangzik, és én mégsem tudom megtenni, a szemem jön ki, mint a csigának. Hogyan kell lecsukni a szemünket? Most valahogy nem is tudom. Csak nézem őt, a szívem meg olyan, mintha a torkomban dobogna, és amikor ellép, és össze-vissza magyaráz, akkor sem pislogok. Ami eléggé szemfájasztós, és csak annak köszönhetően nem égetem ki a szemem, mert Merse lefejel egy ágat, de nem ájul el, szóval nem csak pislogok, de ki is fújom a levegőt. Közelebb lépek hozzá, és a vállammal óvatosan megbököm a keze azon részét, ami a vállam magasságában van.
- Mindig van kivétel a szabályok alól, Merse. - nem tudom, hogy milyen arcot vág, én se merek ránézni, mert a vörösek másként vörösödnek, mint mások, mint ahogy jobban le is égnek. Szóval tutira nem kellene most felnéznem, mert még a végén megijedne. - De azt hiszem, ezt jobb, ha nem mondjuk el apáéknak. Akkor nem aludhatnék nálad.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
RPG hsz: 302
Összes hsz: 344
|
 ruhácska| hétvége | VarsóTényleg próbálom a lehetetlent, és nem azt figyelni, hogy a lift tágasabb, mint a nappalim, vagy hogy mennyire pazar a kilátás, csak ne nézzek nagyon le. Nem tudom, hogy tériszonyos vagyok-e, mert még sose voltam ennyire magasan. Akarva-akaratlan telepszik rám az érzés, hogy nekem aztán komolyan semmi keresnivalóm nincs itt, ennek ellenére is mosolyogva nyomom meg a csengőt.
- Egy hűségesebb mókussal esetleg? - pislogok rá szépen, persze végig mosolyogva, mert annyira nem vettem a szívemre. Nálam elfogyott a mogyoró, a sétáló párnál meg volt. Pontosan olyan volt, mint a kis makik az állatkertben. Óvatosan megyek beljebb, és próbálok... igazán nagyon próbálok egy helyre fókuszálni, és nem turista módjára járatni a tekintetem.
- Hah. Majdnem olyan, mint az enyém, csak nálam jobb a kilátás - húzom az agyát most már személyesen. Nyilván agyon dicsérni azért nem fogom, ő is tudja, hogy gyönyörű a lakása, én is... meg hát bárki, akinek van valamennyi szép érzéke.
- És csontváz? Kikandikáló női végtag? - fordulok aztán felé, ahogy megcsap a hiányérzet, mert azért várna valami ilyesmit az ember.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 790
Összes hsz: 2563
|
A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.
A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol. - Igen, feljelentést szeretnék tenni.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos
~Kiérző~
RPG hsz: 96
Összes hsz: 100
|
John Harris Zacskó helyett fájdalom lesz osztályrésze. Egy villanásnyi az egész, de ahhoz épp elegendő, hogy kizökkenjen és minden érzelem, különösen azok, melyeket a karjait megfogó ismeretlenből érez, átáradjanak rajta. Riadt tekintettel, a helyzethez talán nem illő elhúződással reagál. Hirtelen még megszólalnia sem sikerül, csak miután az illető már fél térdre vetődve pillant rá felfelé. Összenéznek. A közben őt ostromló érzések hatására még a szeme is könnybe lábadni látszik. - Nem, nem fáj...Kérem...Ne aggódjon ennyire... - beszél halkan, s egy kicsivel szaggatottabban, mint az várható volna. Az ilyen intenzív érzelmi megnyilvánulások mindig letaglózzák. Hiába igyekszik edzeni magát, ezekre nem lehet felkészülni. Váratlanok és erősek. Lassan tudatosul benne, hogy mi is történt. Az ütközéskor lejtette a padlizsánt. Ösztönösen hajol le érte, s így egy magasságba kerül a férfival, aki a cipőjét fogja. Kopott darab, de ebben legalább nem fáj a gerince. Egyészen közel vannak egymáshoz, amikor a zöldséges föléjük kiabálva felszólítja, hogy ezt bizony lesz szíves megvenni, ha már aszfaltot ért az imént. - Bocsánat, természetesen elviszem - válaszolja Marfa, de szomorú kék szemét még mindig az idegenen tartja. Közben igyekszik kizárni újra a belsőjét szétfeszíteni igyekvő idegen érzéseket. Nem könnyű feladat és nem is teljesen sikeres. A férfi színei átvibrálnak a felállított barikádon. Ez történik, ha megérinti valaki, akinek áthatóak az emociói, vagy épp ő van kibillenve valami okból lelki egyensúlyából. Jelen pillanatban mindkét tényező egyszerre adott.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 379
Összes hsz: 381
|
Szentesi Lilla Kamilla Félreáll az útból és beengedi a lányt maga mellett, mielőtt becsukná mögötte az ajtót.
- Sajnálom, Pramberger-térrel nem szolgálhatok - sóhajt fel színpadiasan, majd ellöki magát az ajtótól, hogy kövessen a beljebb sétáló a lányt. - Az anyám dekorált különben, szóval amit látsz, az mind az ő jó ízlése és nem az enyém. Apropó, ha cipőben rálépsz a fehér szőnyegre, akkor meg fog ölni, hiába nem jár ide soha. Inni kérsz valamit?
Beszél, myg elindul, hogy mutassa az utat a tágas nappaliba, hiszen nem az első eset lenne, hogy valaki feszélyezve érzi magát az otthonában. Az előtérből nyíló nappali két oldalról végig üvegezett falának egyikét, a déli oldalt jelenleg fa lamellák sötétítik, így csak a keleti oldalon fekszik végig alattuk Varsó belvárosának látképe. A dolgozóasztal, ami előtt korábban ült, a besötétített fal oldalán áll és jelenleg az egyedüli tárgy, ami látványosan rendezetlenebb a többinél. A papírokon kívül csak a kanapén hagyott pulóvere és a bárpulton álló két pohár tanúskodik arról, hogy bárki élne a lakásban.
- Csontvázak nincsenek, csak a húgom szarjai... itt lóg a napokban és nyilván széthagy mindent. Szóval ha elhagyott melltartókat találsz valahol, akkor már most mondom, nem én hordom őket.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
RPG hsz: 302
Összes hsz: 344
|
ruhácska| hétvége | Varsó- Szeretem ezt a várost. Nagyon szép... már az, amit eddig láttam belőle... csak a lengyel - megrázom a fejem, nekem az kész útvesztő, és egyszerűen zavar, hogy nem tudok szavakat kimondani anélkül, hogy ne törjön bele a nyelvem.
- Jajj bocsánat - észbe kapok, és szépen levéve a cipőm, a helyére is teszem, mielőtt még tényleg megfeledkeznék magamról. Hajlamos vagyok rá.
- Anyukádnak remek ízlése van, és láthatóan jól ismer téged. Illik hozzád ez a lakás - hamar le is vonom a konklúziót.
- Öhm.. gyümölcslé? - azt ugyanis bármikor és bármennyit, de nem tudom tart-e. Igazából a víz is jó. Közben a zsebembe csúsztatom a telefonom, és közelebb megyek az üvegfalhoz, de egy ponton mégis megtorpanok, és úgy nézek ki a városra. Mint mondtam, fogalmam sincs, hogy tériszonyos vagyok-e, így meg még komfortos.
- Mondjuk azért sötétebbnek képzeltem, tudod... olyan keresztapásnak - a mosolyom úgy néz ki levakarhatatlan, épp csak halványodik kicsit, de még erre se figyelek, mert túlságosan leköt a látvány.
- Nem áll szándékomban teljes vizitet tartani - nevetem el magam, egyből kicsit be is feszülve, és keresek egyetlen apró jelet, ami arról árulkodna - már a poharakon túl -, hogy a kérdéses húg itthon van. Valahogy elkerülném a kellemetlen helyzeteket.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 379
Összes hsz: 381
|
Szentesi Lilla Kamilla - Nem azért mondom ám - hárít gyorsan, amikor a lány elkezdi lekapkodni a cipőit, akkor is, ha minden szava igaz. Alexandra feltörölné a padlót bármelyikükkel, ha meglátná őket az Ausztráliából importált szőnyegen sétálni . Majd átadom neki a dícséretedet. Én is szerettem volna, ha kicsit... keresztapásabb, de lakberendezési ügyekben egyáltalán nincs szavazatom a családban.
A fekete márvánnyal fedett bárpulthoz lép, lehajol, és az szekrényben sorakozó italok közt kezd válogatni. Így hallja csak az utolsó, cseppet reszketegr sikerült megjegyzést csak.
- Elsie nincs itthon és nem is jön haza - ezt úgy érzi nem árt hozzátennie, pedig nem tervez semmi olyasmit a lánnyal, amire kellemetlen lenne, ha a legfiatalabb húga rájuk nyitná az ajtót. Eleve azért hozta fel mindössze, hogy választ adjon az itt-ott elszórva heverő női dolgokra, mielőtt Kamilla feltételezné, hogy valamelyik jégyottjától származik. Az ilyesmit nem árt tisztázni, mielőtt Kamilla kényelmetlenül érezhetné magát, hiszen mégiscsak egy majdnem teljesen idegen férfi lakásán van.
Az egyik kezében egy üveg alma, a másikban ananászlével emelkedik fel és leteszi őket a pultra.
- Örülök, hogy tetszik a város. A nyelv pedig... nos, igen. De ha engem kérdezel nem sokkal rosszabb, mint a magyar.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
RPG hsz: 302
Összes hsz: 344
|
ruhácska| hétvége | Varsó- A nagymamám is ilyen. Már rég tockost kaptam volna, ha itt lenne, csak szétszórt vagyok, mert új a hely és sok az inger - ami egyébként valószínűleg látszik is rajtam. Rendesen élvezem, hogy olyan helyen vagyok, ahol ezelőtt még sose voltam, és nem is jár át a pánik, hogy most mi lesz velem.
- Ohh... de kedves vagy, hogy hagyod itt lógni - tényleg megnyugtat az a pár szó. És nem is azért, mert én bármit is terveznék, csak magyarázkodni se szeretek, meg hát mit? Egy ismerőse vagyok, talán egy barátja aki lestrapálja agyilag a hülyeségeivel. És igazából jó ez így.
- Naaa.. a magyar valami csodálatos - szinte kikérem magamnak, aztán ahogy kibámultam magam, oda is sétálok mellé. Természetesen vigyázva arra, hogy még véletlenül se lépjek a szőnyegre.
- Mondasz valamit lengyelül? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, mintha köhögnél meg tüsszögnél egyszerre - a parkban nem hallottam, csak angolt, utána meg már nem figyeltem, szóval megint csak a pillarebegtetés marad.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 54
Összes hsz: 64
|
Az ilyesfajta közvetlenség kicsit sem jellemzi Johnt. Sem kollégáival, sem diákjaival szemben nem enged meg magának efféle könnyedséget, ő nem vereget vállon vagy simogat dicséret gyanánt és mert általában könyvekkel van tele a keze, a folyosói kézfogások is el-elfelejtődnek. Mégis, az emberekben a melegség emléke marad meg róla. A tekintete, ahogyan nézni tud és ahogy élénk arcmimikáival üzen. A másik szinte magán érezheti a kezeit.
A hirtelenség azonban, ami az ütközést követi, ösztönösséget ébreszt benne, ami a nő féltésében nyilvánul meg. Azonnal utánanyúl, hogy egyensúlyban tartsa, nehogy elessen, és megüsse magát az ő hibájából eredően. Az idegen egyszerre mozdul vele; ő hátrál, míg John rögvest leveszi róla kezeit, hogy a következő pillanatban már előtte térdeljen, és odalentről pillantson fel rá.
Olyan törékenynek tűnik!
- Dehát... - kezd bele alig hallhatóan, de csak azután folytatja, hogy a kisasszony lehajol hozzá. Tekintete az övébe simul. - Kegyed sír.
Baljával a megtaposott cipőről a guruló padlizsán után kap, és ha még a másik előtt fogja meg, akkor azzal együtt egyenesedik fel. Elsötétülő tekintettel fordul az ingerült kereskedő felé, és szabad kezével nadrágzsebében kezd kutatni.
Futólag visszapillant az átható kék szemekbe, csak hogy ellenőrizze, minden rendben vele, majd a padlizsán árát jócskán megfizetve pöccint át az áruk felett a férfinak egy aranyló galleont.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 379
Összes hsz: 381
|
Szentesi Lilla Kamilla - Nem lehet sokkal, mint az én nagyanyám.
Ezt ismét a pult alatti szekrényben kutakodva teszi már hozzá fennhangon. Mint minden unokája, természetesen ő is fél Madlentől, a családban betöltött helyzete és általános jó magaviselete okán azonban eddig nem gyakran rendelték az angliai birtokra elbeszélgetésre. Két magas, sötétzöld üvegből fújt pohárral a kezében emelkedik fel, majd kihúzza a csípőmagasságban lévő fiókot és egy idióta kis csipesszel jégkockákat dobál mindkettőbe.
- A hely nem az enyém, hanem a családé, csak épp én lakok benne. Szóval sajnos nincs jogom kitiltani bárkit még akkor sem, ha az a bárki a rúzsát rendszeresen végigkeni az összes díszpárnán.
Bosszantja Elsie jelenléte, de nem sokkal jobban, mint ami testvérek közt normális lenne. Csak rühelli a rendetlenséget és az igénytelenséget, a húga pedig tizenhat éves kora óta képtelen kinőni ezt a lázadó korszakból visszamaradt viselkedést.
- Jasne. Cokolwiek chciałbyś usłyszeć - válaszol egy szárakozott vállrándítással - Meddig maradsz különben a városban?
|
|
|
|
|
Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
|
ruhácska | shopping | Маленькая принцесса | Üsötsd- Gyere - nem kérem. Azt én nem szoktam. Mikor elhoztuk világosan közöltem vele, hogy ha jót akar magának, csendben marad és bólogat. Szeretem, nem arról van szó, de az én felelősségem, és semmi kedvem kamaszos hisztik okozta károkat hárítani. Lehet, nem mondom hogy nem fogja visszasírni az USA-t.
Noha Albert segített, nem lett a kapcsolatunk annyival jobb, hogy ne lépnék le Vanyaval az első adandó alkalommal. Bármit, csak abból a ravatalból kiszabaduljak.
Apámmal való találkozásnak már nyoma sincs rajtam, hála a mágiának persze. Senki nem lepődött meg azon, hogy rivalló várt itthon, igazán elismerendő a férfi reakcióideje, és nem mondom, hogy nem voltak jogosak a lépései. Ellenkeztem, és szembe mentem a döntésével, életemben először. Bánom? Cseppet sem.
Üstösdön már jártam, ezért tudom, hogy itt még jó eséllyel meg is tudjuk venni, ami kell. Nem sokat teketóriázok, hamar a bevásárló utcára hopponálok a kis Hercegnővel.
- Apu már intézi, hogy idejárj, szóval... - vállat vonok, mintegy szabaddá eresztve a vadat. Nem hiába anyám lánya, és nem hiába olyan az én fejem, mint akinek a fogát készülnek húzni.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
RPG hsz: 302
Összes hsz: 344
|
ruhácska| hétvége | Varsó- Sokat elmond, ha még én is tudom, kicsoda Madlen Cadington-Krise. És nem... nem informáltalak le - azért halványan elmosolyodok, de igazat adok neki. Az én nagyim nem olyan... nagyon nem.
- De legalább nem unalmas az életed mellette... Most gondolj bele, ha egyedül lennél, azt tiszta unalmas - próbálom én vigasztalni, vagy legalább azt láttatni, hogy az nem is akkora probléma, holott.. még én is hajlamos vagyok rászólni Aurélra, ha nálam eszi a fene.
- Ugye... nem most vallottál szerelmet? Mert az elég ciki úgy, hogy nem értem - vigyorogva nézem a zöld poharakat.
- De tényleg olyan... a hétvégén, előrehozott és marhára nem tervezett nyaralás - aprót vonok a vállamon, de a lelkesedésem akkor sem tudom palástolni.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 379
Összes hsz: 381
|
Szentesi Lilla Kamilla - Aucs... igen...
Hozzászokott, hogy ismerik a nagyanyját, ahhoz is, hogy az apját emlegetik előtte. Tinédzserként egyszerre bossantotta és legyezgette is az egóját a tény, hogy sokan rajonganak Petre-ért, mára azonban ebből leginkább bosszúság maradt tudva, hogy az apja olyan lányokkal randizik, akik még nála is fiatalabbak. Mindazonáltal Damian, ahogy minden Krise, szenzációs abban, hogy süketnek és vaknak tettesse magát.
- Történetesen megkértem a kezed és határozottan sért és bánt, hogy nem mondtál azonnal igent. Kevesebbért is indítottak már háborúkat a régióban, ugye tudod?
A kitöltött alma-ananászlevet, amitől sokan undorodnak, a lány elé tolja a márványon. A pohár párától vizes csíkot hagy a felületen.
- És terv van már, vagy csak felfedezés, Tinder, ilyesmik...?
|
|
|
|
|
Halty Lianna
Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 136
Összes hsz: 193
|
Névtelen kávébarátBiccentve, széles mosollyal köszöni meg a kávét, amit a névtelen nyújt felé. Többedik alkalommal van egymáshoz szerencséjük már, hol egyikük, hol másikuk hoz kávét a másiknak - névtelenül. Az újságot még nem teszi le keresztbe tett lábairól, ám a mondat végére érve csukja össze bosszúsan és teszi maga mellé. A férfire néz.
- Nem volt szerencsém látni nekem sem, de hozzám is eljutott. Szegény férfi - ismeretlenül is képes empátiát mutatni mások felé, ehhez nem kell hatalmas érzelmi intelligencia. - Katasztrófaturista vagy, ugye? - itt azért elmosolyodik szélesen, érezhető, hogy csak hecceli a másikat. A kapcsolatuk kívülről elmélyültnek, sőt mi több, barátinak tűnhet, pedig tényleg mindössze két idegen egy kávé mellett beszéli meg az adott nyűgjeit.
- Most olvastam el egy cikket a vélákról. Hihetetlennek tartom, hogy vannak még olyan mágusok, akik nem a társadalmunk rendes tagjainak hiszik őket.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
RPG hsz: 302
Összes hsz: 344
|
ruhácska| hétvége | Varsó- A pletykákkal ellentétben... biztos bájos asszony - próbálom enyhíteni a helyzetet, még nagyokat pislogok is rá, mert... mert ha folyton a pletykákra alapoznék, most nem a huszonkilencediken állnék, és hisztiznék, mert lepattintott egy mókus.
- Tudom. De jobb helyeken azért eléd tolnak egy négy oldalas szerződést előtte - szegem fel az állam dacosan, mert én ugyan annál alább nem adom. Persze csak viccelek, és várom ám, hogy valójában mit mondott. Ahogy elém kerül az innivaló, kortyolok is belőle. Először talán még furcsa fejet is vágok, majd egy újabb korty után döntöm.
- Ez nem is rossz - még a szemem is felcsillan, mert amúgy sose keverném a kettőt, nekem valahogy nem fér össze. De így meg... tényleg finom.
- Hát... vettem ilyen turista térképet... aztán láttam benne három elgépelést, kiakadtam, és kivágtam a kukába. De láttam azt a várat a parkból, oda el akarok menni, meg majd valahol elmorzsolok pár könnycseppet, hogy megint nem látok tengert, hiába szeretnék olyan nagyon. Van itt sírós kút? - a kérdés viszonylag hülye, mert körülbelül mindenhol van. Ott meg csak sokkal jobb zokogni egyet.
|
|
|
|
|
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák
Malenkaja princessa
RPG hsz: 43
Összes hsz: 72
|
Nem ellenkezek ugyan, de azért úgy csinálok, mintha az enyém lenne az utca, ahová épp érkezünk. Lenyelem a rosszullétemet, sőt, szerintem sikerrel őrzöm meg az arcszínem is, bár biztos segít a smink is elfedni, ha netán elfehérednék a felkavarodó gyomrom miatt, amit az utazás okozott.
- Ühm - mondom, egyelőre csak óvatosan bólintva egyet, aztán mikor érzem, hogy semmi sem fog már feljönni, megpördülök a sarkamon, és egész elvarázsolva folytatom: - Szóval vásárluuuuunk!
Le sem tagadhatnám, hogy ez a kedvenc hobbim, Papa pénzét költeni mindenféle csinire. Zoya kicsit másként tekint rá persze, azt hiszem, de most majd megmutatom meglátja, hogy ennél nincs is jobb.
|
|
|
|
|
Damian B. Krise-Flaviu
Független varázsló
nepo baby | "ewww"
RPG hsz: 379
Összes hsz: 381
|
Szentesi Lilla Kamilla Felciccent. Bájos asszony. Igen... igen, annak is lehet nevezni. Tény, hogy Madlen sosem emelte fel a hangját az unokái jelenlétében. Azonban ez nem jelenti, hogy a közelsége nem terror.
- Bocs, a szerződés valahol a kupac alatt van az asztalon, de ha vársz egy kicsit, előkotrom neked.
Megfogja a jégtől nedves poharát és ellép a lány mellett, hogy átsétáljon a kanapékhoz, ahová kényelmesen ledobja magát a varsói látképpel háttal.
- Miért nem mész le a tengerhez akkor? - Hirtelen kérdez vissza, őszinte csodálkozással. - Érdekesebb, mint a vár és csak pár órára van innen. Hopp-hálózattal pedig legfeljebb tizenöt perc.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos
~Kiérző~
RPG hsz: 96
Összes hsz: 100
|
John Harris Egyszerre nyúlnak a padlizsán után, egyfajta furcsán tökéletes ritmusban. A futó érintésből, mellyel ez végződik, megint számtalan érzés színe jelenik meg Marfa látóterének peremén. Visszahúzza ugyan kezét, de nem azonnal teszi ezt meg, mert meghallja a férfi szavait. - Csak a szemembe ment valami - válaszol lágy, mégis kissé rekedtes hangján és megérinti szemét, hogy letörölje azt a kis nedvességet. Megszokta már, hogy ezekkel a frázisokkal és mozdulatokkal fedje el az igazságot arról, ami valójában történik vele ilyenkor. Ezután mindketten felegyenesednek, ám a zöldséget még mindig a férfi tartja a kezében. A magát szégyenlősen összehúzó Marfa érte nyúl, azonban mintha az idegen auráját érinené ujjaival. Nagyon erős kisugárzása van a vele szemben állónak, mert megint érzékelni kezdi emocióit. Aggódással vegyes ingerültség jeleit igazolja vissza ezután a férfi cselekedete. Odaveti az érmét, ami el is találja az árust, akit a hajlott hátú, törékeny nő szintén érezni kezd magában.- Kérem, ne... - szólal meg és teszi a férfi karjára kezét, vállalva mindent ami ezzel jár, hogy valahogy magára vonja az őt megtaposó úriember figyelmét. Joggal tart ugyanis attól, hogy összekapnak az eladóval, akinek ez az iménti gesztus nagyon nem tetszik, hiába próbál szájára mosolyt húzni. Marfa érzi a benne gyűlő megalázottságot és haragot. - Menjünk innen...Kérem, uram... - súgja alig hallhatóan, majd ujjait valamiféle nyomatékosítás gyanánt, ahogy csak erejéből telik, ráfeszíti az alak alkarjára. Nehezen tudja tartani tudatának védvonalait. Hihetetlenül erős színek áradása keveredik saját félelmével. Kínlódik az ilyen helyyzetekben. Kékjeiből sugárzik a kétségbeesés.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 54
Összes hsz: 64
|
A kisasszony érintésére a férfi aggódó, ugyanakkor melegséggel telt tekintete az övét kezdi keresni, és ujjai között a padlizsánt tartva, vele együtt emelkedik fel. Egy szavát sem hiszi, de ebbe nem most, a mérgelődő árus előtt kíván belemenni. - Csak ennyit szeretett volna vásárolni? - kérdezi lágyan, arcát felé fordítva. Az alkarján pihenő vékonyka ujjakat észre sem veszi. A nő közelsége megütközően természetes számára, mintha régről ismerné őt, de könnyen lehet, hogy csupán az érzés ismerős, amit kivált benne, és amiről egy ideje egészen elfeledkezett. Habár az ő döntésének köszönhető, de a könyvtár, az egyetem és a pulpitus egyike sem teszi lehetővé, hogy magánemberként itt, Bagolykövön vagy az afrikai kontinensen, ahol ideje jelentős részét tölti, kiteljesedjen. A kedvese, ha hozzá tartozik még egyáltalán, több ország távolságban él, levelezésük hónapról-hónapra csendesebb. - Csss, nincs baj - suttogja ő is szája szélén finom mosollyal, és közelebb dől hozzá, hogy szavait biztosan meghallja. Pillantása közben a túloldalon pöffeszkedő kereskedőn nyugszik. Kivár, mert kíváncsi, hogy az hangot ad-e méltatlan mérgének, vagy inkább a mellettük almát válogató idős asszonnyal kezd foglalkozni. Úgy tűnik, az utóbbi mellett dönt. - Most már akár indulhatunk is - búgja John. Hangját játékosság színezi, és jobbjában a kisasszony táskáját tartva sétálni kezd. Hogy az ujjak időközben eltűntek-e a karjáról, kérdéses, de ha még ott vannak, ő semmi jelét nem adja annak, hogy ez zavarná. - Kegyed elfogad egy kis málnát vagy csak szörnyűséges zöldségekkel tudom kiengesztelni?Merthogy az eset nem marad kárpótlás nélkül, az biztos.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Marfa
Bogolyfalvi lakos
~Kiérző~
RPG hsz: 96
Összes hsz: 100
|
John Harris Zavaros érzések érkeznek felé a hangokkal együtt. Riadalma jottányit csökken, ám értetlensége növekszik helyette. A kedves szavak, melyeket elsuttog az idegen különösnek hatnak a fülének. A kérdésre csak bólint egyet, mivel mást nem szeretett volna venni. Ennél a pultnál valószínűleg most már nem is fog, ahogy a helyzet áll jelenleg. Ezután még lágyabb, szinte becéző nyugtatást suttog a férfi, amire Marfa lesüti szemét, de a kezét nem veszi el a másik alkarjáról. Érezni akarja a másikat, hogy ha bármi történne, valahogy közbeavatkozhasson. Szerencsére az árus kufár vére erősebbnek bizonyul és inkább a másik, eddig katasztrófaturistaként őket figyelő almás hölgy felé fordul nyájaskodva. - Miért csinálta ezt? - kérdedzi azután, hogy pár lépéssel már eltávolodtak a standtól. Tekintete állandó szomorúsága mellett frusztráltságáról vall. Boldogult volna, ha ez az ember nem viselkedik ennyire furcsán. Érzékeli a benne kialakult jó hangulatot, a nosztalgikus érzéseket, de ez csak még bonyolultabbá teszi az egész szituációt a magát és képességét örökké lebecsülő Marfa számára. - Kiengesztelni? - kérdez vissza, mint aki méltatlannak hiszi magát bármi ilyesmire. Közben összébbhúzza magán kabátját és lehajtja a fejét. Szeretne láthatatlanná válni. Eltűnni innen, hogy belső világába menekülve visszanyerje lelki békéjéjét. - Nagyon szeretem a málnát - suttogja végül mégis, de lehet olyan halkan, hogy a férfi meg sem hallja. Ekkor veszi észre, hogy keze még mindig az ismeretlen karját szorongatja. Miért nem tette szóvá? Ezt kérdezve néz fel rá oldalvást fordítva fejét. Az alak aurájába burkolózva feledkezett meg róla, az idegen mégsem jelezte és most még a szatyrát is viszi helyette. Érthetetlen ez az egész és egyre inkább azzá válik.
|
|
|
|
|
Tóth E. Krisztián
Minisztériumi dolgozó
Eddie | Amneziátor, Budapesti Divízió
RPG hsz: 72
Összes hsz: 72
|
- A kávétárs -Bemutatkozhatnának már, -mondhatnád- de minek? Vicces és izgalmas egy kicsit, hogy csakis akkor futnak össze, ha a véletlen úgy hozza. Tudom, tudom, szerinted nincs véletlen és mindenre van magyarázat. Szerinte van, szerencse legalábbis biztos, neki pedig már párszor összejött ez a mutatvány.
- Ízig-vérig. - Abszolúte büszke vigyorral bólint a helytálló megállapításra. - Tudtad, hogy a felkapott turisztikai helyeket merényletek után érdemes meglátogatni? Sokszorosan jobb a közbiztonság, egy halom ember visszamondja az útját, tehát nem kell tülekedni a tömeggel, és a hely maga olcsóbban fogja kínálni a szolgáltatásait ideiglenesen, hogy visszacsábítsa a bevételét jelentő embereket. A katasztrófaturizmus megérős biznisz. - Ő pedig soha nem utazott még így, de eladni az elméletet annál nagyobb elánnal képes.
- A vérőrültekre gondolsz? Akik még mindig ebben a tiszta mágusvér szarságban hisznek? - Azok tényleg piszok őrültek, nem is érti, hogy van ennyi idejük és energiájuk totál felesleges dolgokkal foglalkozni. Miért nem választanak valami kellemesebb elfoglaltságot, mondjuk a szélhámosságot, mások átverését, valamit?
- Sosem értettem, hogy van egyeseknek ennyi szabadidejük, hogy másokat cseszegessenek a származásuk miatt. - Nem mintha tehetne bármelyik kölyök is róla, ha vélának, félvélának, negyedvélának, sőt bármiféle keveredésnek születik.
- A végén kiderül, hogy aktivista vagy, aki a diszkrimináció megszüntetéséért lobbizik. - Ami nem elképzelhetetlen tekintve, hogy intelligens válaszokat szokott kapni a könnyelmű felvetéseire a kávétársától.
|
|
|
|
|
John Harris
Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 54
Összes hsz: 64
|
Johnnak nem tűnik fel, hogy kezd megfeledkezni magáról, és nem csak arca, de egész lénye is kivirul. Ajkai mosollyá szélesednek, tekintete ragyog, ahogy a mellette sétáló nőre pillant. Még annak ellenére is, hogy a másik csalódottnak tűnik. - Miért fizettem ki ezt az egyszem padlizsánját? - kérdez vissza, és mutatólag fel is emeli a kezében himbálózó táskát. - Mert előtte a figyelmetlenségem miatt majdnem elsodortam Kegyedet. Édesanyám illemre nevelt, és higgye el, ez a szegény zöldség még éppen belefér a havi keretbe.Jókedélye nyilvánvaló, az a tekintetéből, hangjából, szavaiból, de még járásából is kiérződik. Az kissé furcsa ugyan, hogy így megered a nyelve, hiszen a pódiumon kívül általában ő a beszélgetések hallgatólagos részét képezi, de most még ezt sem veszi észre. - Esetleg valami érdekeset lát az utca kövén? - kérdezi aztán, és látványosan megtorpan, hogy színpadiasan ő is lehajtsa a fejét, és elgondolkodott arccal, nagyon komolyan keresse azt, amit a kisasszony olyan elánnal figyel. Természetesen tudja, hogy nincs ott semmi, csak... - Nem értem, miért nem felemelt fővel jár. - Egy kicsit még maguk közé is dől, hogy alulról nézhessen fel a szemét lesütő nőre. - A világ egy-két méterrel a föld felett kezdődik. Valahol itt - a csörgő szatyorral együtt emeli fel a kezét, és mutat széles mosollyal saját magára. Azután finoman kibontakozik a nő karjából, és eltávolodva tőle pont úgy kezd hátrálni, mint ahogy azelőtt tette, hogy nekiütközött volna. Tekintetét végig a kisasszonyon tartja, és egyik lábát a másik után téve, jobbra-balra kanyarogva halad háttal a forgalomnak és mindenki másnak. - Én is - mondja John, s halványan még a vállát is megvonja. A mosolya képtelen kisimulni, csak nézi a nőt és hátrál.
|
|
|
|
|
Artemisia D. Rubya
Auror, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 42
Összes hsz: 43
|
Ránki Magor Elgondolkozik megint. Úgy látszik a vele szemben ülő aurornak ez lehet a módszere. Arra készteti az embereket, hogy elmélkedjenek. Ujjai megint a karkötőjére tévednek, amit a már emlegetett Alberto Rubya parancsnoktól kapott, amikor beépett az auror kötelékbe. Fontos emlék számára. Tio Berto mindig támogatta és folyton azon volt, hogy megértesse szüleivel, hogy lányuk jó helyen van ott, ahová került. - Néha. Igazából inkább azt érzem, hogy kár volt ennyi évet a katedrán töltenem, amikor annyival többet tehettem volna kinn a való életben. Ez nem bűntudat, inkább megbánás - magyarázza gesztikulálva, majd beleiszik poharába és elmosolyodik azon, ahogy a férfi kijavítja. - Igen, ez az! Két legyet egy csapásra! - reagál vidáman, hogy közben arra jusson, hogy ideje lesz megtanulnia a gyűrű nélkül boldogulni. Úgyis tetszik neki a nyelv. Keres majd egy tanárt és belevág. - Ismeri Tio Bertót? Akarom mondani Rubya parancsnokot? Vagy az unokanővéremet Artemisia Rubya professzort? - kérdezi szélesen mosolyogva. Olyan jó lenne valakivel beszélgetni, aki hallotta már a családjuk nevét. Ritkák az ilyen emberek, mint a fehér varjak, de hátha akad végre egy ilyen személy. Reménykedve néz a vele szemben ülőre. - Azt már kiderítettem, hogy tehetséges táncos volt. Képzelje! Megnyerték egyszer a későbbi férjével a helyi tehetségkutatót. Aztán még azt is megtudtam, hogy itt vannak eltemetve a gyermekei a város széli temetőben. Szomorú történet... - sóhajt megtörten, mint aki átérzi a gyász fájdalmát. Amikor olvasta a nő naplójából készült könyvet már akkor is nagyon mélyen érintette. Hiába teljesen más a természetük, meg tudta érteni. Rokonának megszakad a szíve. Végül ebbe is halt bele. Nem a betegségébe, hanem a bánatba.
|
|
|
|
|
