Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Valahol megértem, másfelől meg nem teljesen. Szerintem mindenki azt szeressen, akit akar... Mármint, ameddig az a valaki egy érett személy, aki tudja, mibe egyezik bele - tisztáztam le az álláspontomat. Én nem értem, hogy a fiúk miért csinálnak ebből ekkora ügyet. Szerintem többet kellene beszélgessenek és talán értenék is egymást.
- Jó. Még egyiken sem voltam, szóval... most már illene megnézni - vigyorogtam rá szélesen, el tudtam képzelni, hogy rengeteget nevetünk, meg hülyéskedünk az eseményen. Igazából talán pont ez lenne az, amire szükségem lenne az idei év után. Túúúl sok dráma volt benne az én ízlésemnek. Ahogy Kornél összefoglalta nekem az eseményeket, keskeny vonallá préseltem a számat, majd lassan bólogattam párat.
- Ja, lényegében ennyi történt. Borzasztóan hangzik - nevettem el magam fülig vörösen, a kezembe temetve az arcomat. Szerintem legjobb lenne, ha nem mutatkoznék most egy ideig nyilvánosan. - Nem, nem, dehogy. Mármint, egy tök népszerű zenekarban játszik, nem szorul rá egy olyan nyomira, mint én. Csak futólag ismerjük egymást.
Az ezt követő sóhajba a világ összes fájdalmát belesuvasztottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A szabály egyértelműen és világosan hangzott: az ifjú pár nem láthatja egymást, utoljára az esküvő előtti napon, délután tölthetnek együtt időt. Ezután a menyasszonyt felkészítik a következő nap eseményeire, korai alvással igyekeznek biztosítani kipihentségét és frissességét a nagy napra, melynek reggelén már hajnalban megkezdődik a tényleges felkészülés. Smink, ruha, haj, s még ezernyi apróság, melyre az ember álmában sem gondolna.
Ennek esett áldozatául a turbékoló gerlepár is, akiket elválasztottak egymástól, majd este kilenckor, miután minden fény kihunyt, magukra hagytak. Természetesen jobb helyeken ez azt jelentené, hogy mindkét fél békésen alszik a saját ágyában, nemúgy az aktuális jövendőbeliket. Cassandra képtelen lehunyni a szemét, elvégre másnap hozzámegy Kornélhoz! Hónapok óta várják ezt a napot, s az ég tudja, miképp, de megállták, hogy lefeküdjenek egymással. Most már mindjárt itt a nászéjszaka, a lány pedig rájött, hogy nem képes a férfi nélkül nyugovóra térni. Egy lenge hálóinget kapva magára halkan oson ki a folyosón, s az árnyak takarásában egyenes a férfi szobájáig lopózik, ahová hangtalanul jut be. Kornél mozdulatlan, lassan egyenletessé váló szuszogása tölti csak be a szobát. Hogy képes ilyenkor aludni? Cassy az ágyhoz oson, s a még épp csak álomba szenderülni készülő Kornél érezheti, ahogyan a matrac lágyan besüpped mellette, majd egy finom, vékony kéz kezdi cirógatni szőke haját.
- Nem tudok aludni kedvesem - halkan, suttogva ejti csak ki a szavakat. Ha Kornél ránéz, láthatja, ahogy az ablakon beszűrődő éjszakai fény ragyogó sziluetté varázsolja a lány alakját. Haja könnyeden, szinte már puritán módon omlik vállára és hátára, szemei pedig vakítóan világítanak az est sötétjében. Igéző látvány, akárha angyal ült volna mellé, különösképp azért, mert a fehér, aliganyagú hálóing is ezt a szűzies, ártatlan összképet erősíti. Csupán a gondolatok azok, melyek a pokolban születtek, s melyek idáig hozták eme csodaszép lányt, hogy minden intés ellenére még egyszer láthassa vőlegényét, mielőtt férjének szólíthatná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A sötétben kirajzolódik a szobor mellett a magas és szikár alkata, és annak hidegkék pillantása. Testét fedő bőrén megannyi minta és szín emeli ki valójában mennyire fehér krémes bőre van, amelyen az éles arccsontja vonalán, pirosas színnel jelzi: még valamennyi emberség szorult ezen testbe. Minden más pont az, ami miatt akkor is szépnek hathat amikor nem feltétlen ez a valóság. Pedig figyel magára, környezetére, és még erre a lepukkant helyre is úgy jött el, hogy ő maga rendezett. Igen, azt ígérték neki, hogy itt lehet faszán kuncsaftokat szerezni a megannyi szokatlan arcnak hála. Szokatlan. A másikról még nem döntötte el, hogy mit gondoljon. Vagy ő is szokatlan, vagy egy a tucatból akik nem bírnak a külső nyomással és a padlón kötnek ki. Ahogyan annak idején ő sem bírt - aztán más gondoskodott róla, hogy Feba se legyen a tucat része.
Lenéz rá, nem egészen magasodik fölé, hiszen valamivel arrébb áll. A türelme fogytán, az önuralma még kitart, de még hátrébb lép egy aprót a másik elől. A köszönetre némán biccentve válaszol mielőtt kékjeivel a sírhantok irányába néz, amerre a barna is a szavai után. Azok némileg tisztábbak. Mégis, Feba éles hallása még most is beleütközött a dobogásba és heves légzésbe.
Vége van. Az ismeretlennek pedig nagyon sok kérdése.
- Emberségből..? - hangja rekedtes, így kényszerül torkán köszörülni. Meglehet, hogy évekkel ezelőtt ott hagyta volna a lányt a padlón. Sőt, szinte biztos. De az ilyesfajta “mi lett volna ha” a legtöbbször csak késő bánat.
- Kellemetlen amikor a pánikroham a legpocsékabb időben és helyzetben ér - szemöldökét ráncolja. - Önmagában sem sétagalopp. Csak szimplán szar, lehetőleg ne tapossanak meg mellé - ereszti a lányra kellően józan pillantását. - Túl jól ismerem a szorongást - honnan máshonnan tudná? Nem ez a legjobb hely és a legjobb személy, hogy ezekbe belemenjen. Az ilyesfajta legjobbak még nem jöttek el az életében.
- Jobban érzed magad? - kérdezi, cipője talpa még egy lépéssel hátrébb nyomódik a kavicsok közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Regi olyat tesz, ami rájuk családilag kevésbé jellemző. Anélkül, hogy bármiképpen is kommentálná az elhangzottakat, úgy dönt, hogy ezúttal lenyeli a Kristóf által mondottakat. Nem számított rá, hogy a bicskanyitogató stílusára ez lesz a viszontválasz, talán ezért is kerekedik el úgy a szeme a sötétben, s belül még inkább bosszantani kezdi, hogy pár pillanatra hangos kiabálás helyett elcsendesedik körülöttük a levegő. Ha a lelkének nem is, a szervezetének biztosan jót tesz, hogy nem kell hallgatnia a kioktatást, a szópárbajtól ugyanis épp kezdett visszajönni az émelygése.
Kezeit csípőjére helyezi, sokat itt úgyse tudna tenni ilyen fényviszonyok mellett. Fájlalja még a végtagjait az esés következtében, mindene libabőrös a hideg ruházattól, hajáról cseppekben potyog le a sáros víz. Ha nem muszáj, nem menne a part közelébe, nehogy úgy járjon, ahogy percekkel ezelőtt, s megint a tavacskában kössön ki. Inkább halvány mosoly jelenik meg az arcán, amiért a rokonát fogta be pálcát keresni. Végezze csak a dolgát az auror, ha már kitanulta a szakmát.
- Biztosan akkor esett ki a zsebemből, amikor kiemeltél a vízből - bosszankodik hangosan, mintegy dorgálóan intézve hozzá a szavakat, amint átveszi tőle a saját pálcáját. Maga elé tartva gyors szemrevételezést követően megállapítja, hogy szerencsére nem látszik rajta sérülés nyoma, úgyhogy tényleg jó, hogy nem tört el a művelet során. Egy köszönömöt azért elmormog halkan. - Tüdőgyulladást fogok kapni, ha rajtam marad így a ruha. Az evapores segít ezen? - gondolkodik hangosan, de egyelőre nem mer varázslatot végrehajtani, már csak az állapota miatt is kockázatos lenne.
- A kulcsom, a kulcsom... Asszem a pult mögött hagytam - kijelentése után káromkodik egy sort, amiért úgy tűnik, mégiscsak a házban fog kikötni, ahol eredetileg nem akart. A csárda már bezárt, oda mégse törhet be érte, az éjszaka pedig már hűvös ahhoz, hogy a padon aludjon. Gondolkodik egy ideig, aztán beadja a derekát. Így durcogva ugyan, de Regi mögött haladva kóbor ebként, döcögve követni kezdi. Meleg hajlék, talán még egy kis ingyen kaja-pia is becsúszik, ha már az otthoni hűtő úgyis kiürült. Ez még nem jelenti azt, hogy odaköltözne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg sem lep. - Határozottan elismerés hallatszik ki a hangjából, nem gúny vagy szarkazmus. Seth rendkívül okos, ez a gyanú már a mágikus szemüveg láttán is feléledt benne. Az, hogy az iskola gondnoka szűkszavú és nem veri nagy dobra zsenialitását, csak még érdekesebbé és értékelendővé teszi. Tagadhatatlanul mai napig fúrja az oldalát a kíváncsiság sok, Seth-hez köthető közéleti részlet kapcsán, de úgy gondolja, elért a közepesen erős barátságuk egy olyan szintet, ahol mindezt félreteheti, és nem szükséges információt gyűjtenie róla a saját védelme érdekében, hogy később felhasználhassa szükség esetén. Valószínűleg nem is volna olyan könnyű ilyen jellegű kényes infókat beszereznie.
A pici képe teljesen eltereli a gondolatait egy igen érzelgős, számára roppant kedves irányba. Sokszor eljátszott a vízióval, milyen lesz, ha végre a karjaiban tarthatja a kisfiát. Megszűnik az állandó magány, a mellőzöttség érzete, hiszen ő lesz Noah világának közepe. Ő és Will, igen, a férjével hajlandó megosztani valamennyire ezt a pozíciót, de tudja jól, az anyáknak mindig különleges hely jut a gyermekük szívében vagy így, vagy úgy. Végre lesz valaki, akivel összekötheti az életét még hosszú-hosszú éveken keresztül, és ez nem jelent majd problémát, szájhúzást, veszekedéseket. Tesz majd érte, hogy Noah számára fontos legyen.
Egy 'Köszönöm'-mel társítva elfogadja a papírzsebkendőt és diszkréten megtörölgeti a szemét vele- a vízálló sminknek hála nem fenyegeti az a veszély, hogy pandává váljon.
Természetesen a gömböt továbbra is úgy fogja, mint egy igazi kincset, úgy hogy Agathának van elég helye hozzáférni, de a kedves anyuka nem szeretne még megválni a csöpp fiát bemutató mágikus eszköztől.
- Érthető, elég régóta küszködök ezzel a problémával. - Csendes, tárgyilagos megjegyzés. Sajnos nagyjából a második trimszter elejétől szinte ágyhoz kötött betegként kellett viselje magát, nem igazán tudtak vele mit kezdeni és úgy tűnik, ez csak rosszabbá vált a hetek halatt. Nagyban kárpótolja most a sok üres óráért a pici, de annál erősebb és ütemesebb dobogás a gömbön kivetítve, ami sejtése szerint Noah lüktető szíve.
- Hmmm... szereti, amikor játszok vele. - Elgondolkodóan pillant le a vígan domborodó hasára, de aztán úgy dönt, egyszerűbb ezt megmutatnia. A gömböt végül visszaadja Agathának, aztán belekezd egy gyerekmondókába, közben pedig úgy tesz, mintha az ujjaival sétálna a hasa alsó felén.
- Ez meglátta, - lép egyet - ez pedig elkapta. Ez hazavitte, - újabb lépés - ez megfőzte, - még egy utolsó lépés - és a legkisebb mind megette! - A végén úgy tesz, mintha megcsiklandozná a hasát. Noah erre végig szokott gyalogolni a tenyere alatt, ha ébren van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tőle megszokott határozottsággal és jó kedvvel lép be a tanterembe, miután az összes diák kisétált. Persze páran azonnal utánafordultak, amikor meglátták, ám Eleanora mit sem törődött a felsőbb évesekkel, neki ennél fontosabb dolga is akadt.
- Nos, hogy sikerült az óra? - mosolya szinte ragadósnak hat, magabiztosan sétál egészen a tanári asztalig, ahol Irving mellett megállva automatikusan felkarjára csúsztatja ujjait. - Gondolom lehengerlő voltál, mint mindig - nehezére esik, hogy ne kezdjen finoman csücsöríteni ajkaival, ezzel leplezve évődését és flörtölését, ám megállja. Szemei elárulják, hogy most is ugyanolyan boszorka, mint amilyen volt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

április
Megrezzenve fordul az érintés irányába, már készülne fagyos, meglepett tekintettel levetni magáról a tolakodó diák mancsát, ám amikor meglátja ki is áll mellette, megakad a mozdulatban, és végül kis habozás után nem lép fel ellene, helyette az évődésre felhorkan.
- Bevágtam egy Trollt egy értékelhetetlen feleletre, és az alvóknak feladtam egy extra fejezetet - fordul Eleanora felé könnyedén -, ha ezt nevezed lehengerlőnek, akkor valóban, azt hiszem, nem tiltakozhatok. Mi járatban? - Egyetértésének jelét keresve felvonja szemöldökét, majd a nyilvánvalóan érkező riposztot várva, gondolatait visszatereli papírjai rendezgetése felé. Püff. Püff. Püff-püff.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Impozáns felsorolás, kár is lenne tagadnia, az viszont mindkettejüket meglepheti, hogy a férfi felsorolása végén felnevet. Az a hír járja a folyosókon, hogy az új káros szerek ismerete tanár katonai iskolát faragna a Bagolykőből, ha rajta múlna. Nos, az imént hallottakat figyelembe véve Eleanora kétségei is kezdenek szertefoszlani.
- Nem vagy te egy kicsit szigorú? - alsó ajkát beharapva néz Irvingre, azonban kezét, mintha csak a felkaron felejtette volna, nem mozdítja. - Gondoltam beugrom megnézni, hogyan boldogulsz. De úgy látom, ma igazán... kemény vagy - visszafojtott nevetéssel, pajkos mosollyal és kihívó tekintettel toldja meg szinte zavarba ejtő szavait. Rá aztán nem lehet azt mondani, hogy nem vet be mindent...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

április
Legalább valami impozáns - az orrát leszámítva természetesen. Felkarja furcsán megragad a mozdulatlanság és a természetesség látszata között: egyrészt igyekszik nem elhúzni, nehogy azzal provokálja merészebb húzásokra a nőt, másrészt ahhoz, hogy a könnyedség látszatát fenntartsa, rendezgetései közben mozdulnia kell... Najó. Abbahagyja a terelést, és egy pillanat szünetet engedélyez mindkettejüknek, mert érzi, egyre csak zavarosabb, ahogy próbálkozik tettetni a semmit. Eleanora felé fordul, s csípőjével az asztalnak támaszkodik, így egyben válla is távolabb kerül a másiktól, de célja lehet akár pusztán az is, hogy jelezze, figyelmét teljesen a másikra irányítja.
- Nem szigorúbb a szokásosnál - von vállat - ez már egészen... Haladásnak nevezhető? - mereng az utolsó kislisszoló diák után, enyhe töprengéssel a hangjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sajnos Irving mocorgása előbb-utóbb arra készteti a nőt, hogy karját vissza kelljen húznia, s ez is inkább előbb történik meg, mint utóbb. Akárhogy is, nem az a feladós típus, letükrözi a férfi mozdulatait (ha valaki ezt teszi, azt jelenti, vonzódik hozzád - a szerk.), s maga is megtámaszkodik csípőjével az asztalnál, csakhogy maga előtt keresztbe fonja karjait. Nem szándékosan ugyan, de ezzel tökéletesen kiemeli melle vonalát, amely hiába rejtőzik a felső alatt, most valahogy markánsabbnak hat.
- Ha azt gondolod, hogy így meg fognak kedvelni, akkor le kell törjem a kedved, bár nem mondom, hogy nem tesz vonzóbbá ezen tulajdonságod - tekintete a férfi ajkára rebben, pusztán csak annyival marad ott tovább, hogy félreérthetetlenné váljon vágyának tárgya. Mégis, megígérte, hogy nem bűvöli meg Irvinget, s tartja is a szavát - igazi úrihölgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

április
Zavartan, torkát köszörülve rázza meg kissé fejét, hogy korrigálja az apró tévedést.
- Úgy értettem, hogy igyekszem puhítani. A tanácsodnak megfelelően. Ezek szerint nem látszik.
Szakadozott mondatai a benne kattogó gondolatörvényt tükrözik, értékeli saját magát, az előtte álló mintákat, saját tapasztalait, Eleanora finomság-
Veszélyes terep, húzza ki magát kissé, elkapva a nő elkódorgó, selymes pillantását, tárgyaként ismét egyetemista suhancnak érezve magát. Már megint játszik vele, sóhajt magában, a barnáiban ülő melegség kegyelemért könyörögve mélyül el, tágra nyílt pupillái kereteként. Nem számít a rezzenésre, ami gerincén fut végig a futó gondolatnak is alig nevezhető emlékképre, de villámgyorsan igyekszik is lehűteni magát - ádámcsutkája megugrik, ahogy kiűzi az oda nem illő gondolatokat. Nem pillant lejjebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Azt hiszem, egy kicsit jobban kell igyekezned - hamiskás mosolya rögvest megváltozik, ahogy tekintete az ajkakra téved, hiszen gondolatai korábbi találkozásukig kalandoznak. Mintha csak saját bőre égne, pedig alig kezdtek bele valamibe, mégis... Irving forró lehelete, mely nyakszirtjén csapódott le, s mely még a garbón keresztül is megborzongatta...
Talán ezért is tűnik fel neki, hogy bár a férfi hihetetlen önuralmról és lényegében merevségről tesz tanúbizonyságot, a megugró ádámcsutka és a feszült hallgatás, ha nem is teljesen, de részben leleplezik. - Szívesen segítek, hogy el tudj lazulni, úgy bizonyára sokkal jobban... meg lesznek veled elégedve - ujjai, mintha a zakót akarnák megigazítani siklanak a mellkasra, s valóban a finom szövetet rendezgetik, ám mindhiába az álca, Nora szándékai jóval egyértelműbbek ennél. Ezt mind mosolya, mind zavarba ejtő tekintete bizonyítják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

április
Bánatos következtetés. Mindent azért csak nem adhat fel, akkor mégis végső soron ki lenne a tanár és ki a diák? Neki kell diktálnia az órák ütemét, neki kell tartania a hátát értük és a szorgalmukért.
Nem fúj menekülőt a további közeledésre, de a helyzet egyre inkább kezd kicsúszni az irányítása alól, és ezt addig kellene megakadályoznia, amíg többségben vannak a józan hangok a fejében a kábultakkal szemben.
- Értékelem az önfeláldozásod - igyekszik magának elfogadható mederben tartani a társalgás menetét, s az udvariasság kereteit némiképp átlépve ugyan, de több is veszett mohácsnál címszó alatt jobbjával fogjul ejti a mellkasára kúszó finom, nőies ujjakat. Nem erőszakosan, ám határozott kérleléssel húzza őket feljebb, fejét megdöntve lehel pótló kézcsókot, ajkaival éppen csak megérintve az édes illatú ujjperceket. - De mindent nem szeretnék feladni, úgyhogy még alkudozok velük, keresve a megoldást.
Komoly válaszával vontatottan bontakozik ki a csábításból, de az illem határait így is pillanatonkkal lépi át, mire Eleanora kezét elengedve végre hátralép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

De még micsoda önfeláldozás! Ha tudná, hogy nem csupán lelki, hanem fizikai síkon is ilyen készséges volna, rögtön nem értékelné ennyire, esetleg másképp honorálná e tényt. Ujjai szinte szemérmetlenül markolnak a zakó szegélyére, hogy aztán kisimítsák az így keletkező mikroráncokat. Persze le is simíthatnák a széles vállról a ruhadarabot, de az már igazán merész lenne.
Engedi, hogy megállítsák kezét, amikor pedig Irving ajkai puhán érintik azt, megszakad lélegzete. Megvagy. - Ha esetleg én is alkupozícióban vagyok, érdekelne, hogy a kézfejem után az ajkaim is megérdemelnek-e némi dicséretet önfeláldozásom okán - közelebb lép, s noha már nem simul kezeivel a férfihoz, nincs is rá szükség, hiszen olyan közel vannak egymáshoz, hogy egy tű is alig férne közéjük. Fejét megemeli, rebbenő pillái aló csábítóan pillant Irvingre, s még egyszer, utoljára engedi, hogy tekintete az alig megismert ajkakra szegeződjön, mielőtt végleg visszatér a beszédes íriszekhez. Az illem határait így is csupán pillanatokkal lépi át...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

április
Ezen a ponton rég kár lenne tagadni a valót: a férfi vérében kristálytiszta pontossággal zubog múltkori találkozójuk emlékképe, és mintha minden kis vörösvértest őrizné a pillanatot, amikor ajkuk egymáséhoz ért; ezerszer is lejátszódik előtte az ismétlés.
- Eleanora, nem szeretnélek elutasítani -, így hát ne kérlelj ilyen nyíltan. Szavai szinte könyörgésként szelik át a köztük húzódó, inkább erkölcsi mintsem fizikai távolságot. Csábul, tagadhatatlanul, és még rosszabb, hogy jelenleg a vélamágiára sem foghatja. Mellkasán, hasán, ágyékán, combjain, mindenütt a nő testéből áradó hőt érzi remegni, tekintetük összefonódva számolja a másodperceket, ahogy balja végre a derék íve felé mozdul...
Majd az utolsó pillanatban lehanyatlik. A pillanat úgy törik meg ismét, mint legutóbb, hirtelen; Irving elmozdul, távolodik, ujjai meglazulnak a tenyér körül, cipősarkai kiábrándítóan élesen koppannak hátra a kövezeten. Lapockái pillanatok alatt húzódnak hátrébb, zártabb, feszesebb tartást adva az egyébként sem görbe testnek, s ezúttal bizony kérlelhetetlenül ellépve kerüli meg a tanári asztalt, előretolva egy papirost, rámutatva a tanmenet egy kérdéses pontjára. Nyakkendőjét hiába érzi fullasztónak, nem nyúl oda, hogy meglazítsa, ajkain csábító szavak, netán sóhajtól terhes hangok helyett tárgyilagos kérdések furakodnak elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Akkor miért teszed mégis? - vágytól fűtött hangon kérdez vissza, szinte súgva, a mosoly már nem játszik arcán, csak a kéj csillog tekintetében. Minden porcikája sóvárog Irving érintése után, vagy legalábbis azután, amit nem kaphat meg. Jelen esetben e kettő ugyanaz. Szinte érzi, ahogy a férfi keze megindul dereka felé, s igencsak vissza kell fognia magát, nehogy a másik test irányába kezdjen dőlni, amikor is...
Visszakapcsolódik a katona üzemmód, mely némiképp váratlanul éri. Talán képes lenne reagálni a hirtelen bekövetkező változásra, azonban végül tudomásul kell vennie, hogy a férfi már az asztal másik oldalán van. A felé tolt papírra néz és szinte gonosz mosollyal emeli meg a pergament.
- Nos, remélem a javasolt változásaid következetesebbek, mint a viselkedésed - egyértelmű kegyelemdöfés, ám hangja oly játékos, hogy az ember nehezen hinné el, valóban megsértődött. Azért egy picit fájt az elutasítás...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

április
Mert nem hagysz más választást. Nem teheti, kénytelen lesz rendezni magában a vágyait, mert ez így nem állapot. Egyikük számára sem. Épp ezért mozdul olyan gyorsan, épp ezért vált oly hirtelen témát, most tisztán menekül, mert nem bízik magában és abban, hogy ne tenne olyat, aminél már a megbánást is feladhatja.
- Igyekszem ezutóbbit is helyretenni mindkettőnk érdekében. - A szavak idegenül gördülnek le ajkairól, ahogyan a papírok fölé dermedve, az igazság előtt megrogyva, lassan fejet hajt Eleanora előtt. - Elnézésedet kérem a modortalan közeledésért.
Ha fáj is kimondani a szavakat, és önnön gyengesége által felerősödő szégyenérzete tovább sebzi is; ha megelőzni nem tudta, a legkevesebb, hogy őszintén bocsánatot kér, és nem söpri szőnyeg alá a kavarodásban vállalt saját szerepét. Még akkor is, ha csupán bátorító és szenvedélyét felkorbácsoló impulzusokat kapott is, nincsenek együtt, se kimondva se kimondatlanul - helytelen tehát bármi, ami  történt, és történhetett volna. Tekintete hosszan szegeződik maga elé, mielőtt kiegyenesedne, tekintetét Eleanora arcára függesztve keresné, mekkora károkat okozott lényének ez a - nem véletlenül - bújtatott fele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szóval elhiszed nekem? Biztosan az a madár? - hangja úgy csengett, mintha azért benne is élt volna némi kétely a dolgot illetően. Kissé elfordította törzsét, hogy szeme sarkából rálessen Ramira.
 - A hegyeken túl. Hát az... messze van. - szisszent egyet csalódottan, pedig egészen fellelkesült a felfedezéstől. Még ha el is merészkedhetnének odáig, biztosan nem most, suliidőben. Pláne nem ebédszünetben.
 Megbizonyosodott arról, hogy a navinés kapaszkodik-e rendesen, s csak akkor indult el újra. Ezúttal tényleg lassú tempóban, hátha több nyomot sikerül észrevenniük. Tekintete egyik toronyról a másikra vándorolt, az ereszeket és más potenciális kincslelőhelyeket kémlelte. De ha mással nem is, ezzel a tollal gazdagabbak lettek a kis körtúrának köszönhetően. Na meg a ténnyel, hogy tényleg valami különleges lény tette tiszteletét a birtokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eleanora szemöldökei ráncba szaladnak, ahogy homloka is. Persze tudja ő, hogy a komoly kapcsolatok könnyedén véget érhetnek, de végtére is felnőtt emberek, csak képesek ezt kezelni? Ráadásul hacsak nem arról van szó, hogy Irving megcsalja vagy bántalmazza, nem igazán történhet olyasmi, amiért megharagudna. Kiszeret belőle? Ezért nem lehet senkit hibáztatni, ráadásul nem is látja reaális opciónak - elvégre őt csak imádni lehet.
- Szerintem félreismersz, ha azt gondolod, megharagudnék. Már csak azért is, mert ha eddig nem tettem a sorozatos visszautasítások miatt, nem valószínű, hogy épp ezután fogom - ebben egyébként nem kevés ráció van. Igazság szerint, ha büszkesége teljesen más irányultságú lenne, már az első lepattintás után szóba sem szabadott volna állnia Irvinggel, nemhogy egy évnyi hiábavaló próbálkozást követően. Amennyiben fennállna annak veszélye, hogy kettejük kapcsolata végérvényesen megromlik, az minden bizonnyal már megtörtént volna. De az is lehet, hogy Nora látja ennyire szivárványosan és rózsaszínesen a világot, merthogy a valóságnak semmi köze ehhez.
A kérdésre nem felel azonnal, ízlelgetnie kell válaszát, hiszen nem akar hazudni a férfinak. Kristálytisztán emlékszik, milyen rossz döntésnek vélte utólag, hogy beleegyezett a néhai férjével való házasságba. Mégis érdemes reálisan néznie a jelenlegi helyzetet: Irving nem megkérte a kezét és nem gyereket akar tőle, egyszerűen arról van szó, hogy kimondva nem keresik más társaságát és együtt képzelik el az egy éjszakánál hosszabb jövőjüket. Ez nem is hangzik olyan rémisztően - már persze, ha innen nézzük. - Még az sem elképzelhetetlen - feleli végül teljes meggyőződéssel, tekintetét egyenesen a férfi íriszeibe fúrva. - Bizonyára meglep majd, mivel erről nem sokan beszélnek, de voltam már házas és legnagyobb meglepetésemre nem egy válás, hanem a néhai férjem halála vetett véget neki. Tehát ha azt gondolnád, hogy nem vagyok képes egy stabil, monogám kapcsolat fenntartására, akkor álljon itt ez a tény bizonyítékként arra, hogy de - elemeli a poharát, hogy megigya az utolsó, aprócska kortyot, ám mielőtt Irving válaszolhatna, feltartja mutatóujját, hogy még nem fejezte be. A történet egy pirinyó, ám annál fontosabb részletét még azért hozzá kívánja tenni, pusztán a félreértések elkerülése végett. - És nem én öltem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rómeó mély szusszanással nyúlt el az asztalon mint lusta diák bűbájtanórán. A zsibongás fejében azonnal csitult és úgy érezte, ebben a pózban tényleg képes lenne bealudni, ahogy azt Benett is megjegyezte csípősen.
Feleletként felemelte a fiú a fejét és széles, cinkos vigyort engedett Beni felé. Kis gödröcskéi édesen rajzolódtak ki arca két oldalán.
- Ami azt illeti, nagyon jól főzök. Otthon gyakran én csináltam a reggeliket. Tükörtojás, tojásrántotta, omlett, buggyantott tojás mind megy -  büszke képpel emelkedett fel lassan, mindkét kezén támaszkodva. Még mindig nehezen mozgott és ahogy érezte, hogy újra két lábon áll teste elnehezedett. A falhoz közel, ujjaival azt súrolva kikerülte a másikat, hogy a hűtőhöz léphessen és szélesre tárhassa azt.
- Kérdezhetek valamit a határokról?- összevont szemöldökkel vett magához minden fontos kelléket egy kiadós ebédhez. Vajat, szalonnát, lilahagymát, sajtot, tojást, paradicsomot, turista szalámit és virslit is. Ezeket utána mind fel is sorakoztatta a pultra, hogy visszanyúljon a majonézért, ketchupért és mustárért. Ezek után folytatta a szövegelést, függetlenül attól, hogy Benett milyen választ adott a kérdésére.
- A repülő autók zavartak, a vajsör, a szabadidőd boncolgatása vagy mindhárom egyszerre, esetleg a stílus amivel feltettem? - komoly tekintettel dőlt neki a pultnak egy virslit bontogatva. A felnőttekkel való kommunikációban sohasem volt biztos, leginkább azért, mert mindenki mást várt el tőle. Belián például nem szidta le, bármit is mondjon, néhány tanár pedig a magázást is megköveteli kőkeményen. Benettről viszont nem volt fogalma, merre vannak azok a bizonyos határok, amikbe néhány perce a folyosón belesétált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem meglepő módon esélyem sincs azonnal válaszolni mondataira, mert máris folytatja, így a "ne aggódj, ötödévben én sem tudtam mi lennék"-ből csak egy legyintés maradt, és a sóhajtás idejében ezt szóban is kiegészíthettem. - Ugyan, még ráérsz. - Barátságosan rámosolygok, és megint a hápogó tollasok felé fordulok, akik egymás elől kapkodják az eledelt. Egy újabb marékkal szórok be nekik, és közben visszaemlékezem, hogy nekem mennyire nehéz volt a döntés évekkel ezelőtt.
 A lány szavaira először csak egyetértőn bólogatok. Bizony az idő gyorsan elrepül. - Amikor harmadéves mestertanonc voltam, engem is meglepett, hogy már eltelt nyolc év. - És megbuktam, de legalább itt tölthettem még egy évet.
 Lassan pánikszerű beszédére már odafordulok, és mikor látom a padon, leülök mellé. Legutóbb Moont vigasztaltam, az ember azt hinné, hogy azóta jobban bánok mások érzéseivel, de sajnos tévedne. Kissé tétován átkarolom a lány vállát, és amilyen nyugtatóan tőlem telik, megszólalok.
- Ezzel még nem kell foglalkoznod legalább három évig. - Biztató szavakon töröm a fejemet ami kissé nehéz, hisz jómagam hasonló dolgokon aggódtam valamikor. Szerencsér azonban nincs szükség biztatásomra, Nonó ugyanis hirtelen lenyugszik. Ez a változás meglep, így kicsit bizonytalanul nézem a mellettem ülőt, kezemet levéve válláról. - Merre mennél? - Szinte teljesen besötétedett, úgyhogy mikor felállok, visszamutatok a falu felé. - Megnézhetjük, hogy van-e még nyitva valami, ha szeretnéd. Meghívlak egy forrócsokira. - Nem győzött meg a lány "jól vagyok"-ja ezért remélem, hogy elfogadja az ajánlatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Éppen megigazítja gondosan ápolt szőke tincseit a páncélon látott tükörképét figyelve. Homályos ugyan a kép, meg kell hagyni, de annyit azért lát, hogy ne támadjon kedve nekiesni inge ujjával tovább fényesíteni a mellvértet. Annyira meg mégsem hiú, hogy esetleg tükröt is hordjon magának, beéri az útjába akadó tükröző felületekkel. Már azon van, hogy menjen is tovább a nagyterem felé ebédelni, amikor valaki nem is olyan messze megszólal.
- Csak nem kincset rejtenek? Vagy szellemet, dzsinnt... öööö.... a gondnok macskáját? - kérdezi, felsorolva hirtelen néhány lehetséges opciót, ami hirtelen eszébe jut. A fényesen csillogó páncélok ugyan újnak nem néznek ki, de ha már kifényesítették meg kitakarították őket, legalább esélyes, hogy esetleges lakóik sincsenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Valóban találkoztak néhányszor már. A folyosón meg az utcán biztos felismerné Kristófot, és különben is a kapcsolatépítés fontos dolog. Jó eséllyel akkor is megpróbálkozna a barátkozással, ha sose találkoztak volna, csak egy nevet hallott valahol valamikor valakitől. A fiú pontosan érkezik. Örvendetes tényként állapítja meg ezt, ahogy az órájára pillant. A késést nemhogy nem szereti, de még csak nem is tolerálja. Ritka kivételt csak az képez, ha valaki méltóztatja jelezni, hogy ezen vagy azon okból kifolyólag késni fog, és az az ok minimum vis majornak minősül. Az azért késtem, mert nem indultam időben... nos, ezt meg sem hallotta. Na de Kristóf pontos, ez a fontos.
- Szintúgy - válaszol barátságosan mosolyogva és kezet ráz a fiúval. - Mi a helyzet? Édesanyád bírja még az iramot, amit apám diktálni képes? - érdeklődik. Nem akar ám ajtóstul rontani a házba, az nem az ő taktikája lenne. Meg aztán különben is, jó színben feltűnni is igazán érdemes. Mégiscsak illedelmesnek és udvariasnak nevelték.
- És hogy megy az iskola? Rellonban tanulsz, jól tudom? Milyen? Jaj, és mondd már el nekem, mi a logikája ennek a teremnek? Tisztségek szerint vannak a kupák? Az évek szerint sehogy sem áll össze - ad hangot imént már a teremnek megfogalmazott kérdésének, merthogy akkor még nem volt, aki válaszoljon. Ám ha szerencséje van, talán Kristóf tudhatja már, mi is itt a rendszer, ami ő öt perce felfedezni igyekszik. - Vagy teljesen körbe kellene mennem, és akkor összeáll?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Alig meri elhinni, hogy felvették tanárnak a Bagolykőbe, s mindezt nem csupán magának, de Hellának is köszönheti. Ha a nő nem ejt szót erről a lehetőségről, lehet nem is szerez róla tudomást, most pedig otthon ül a sötét szobájában, önmagát marcangolja és a sikertelen kutatásait temeti. Mindenképp meg kell majd köszönje neki, azonban immáron már kollégájaként.
Most viszont első a kötelesség, így útja a hivatalba vezet egy erkölcsi bizonyítványért, melyet mellékelnie kell a személyi anyagához. Vannak dolgok, amik nem változnak. Az aulába lépve egy kedves hölgy útba is igazítja, így nem kell magában azon aggódnia, vajon eltéved-e ennek a labirintusnak titulált, egyébként a polgármesternek hála jóval egyszerűbb épületkomplexumban. A folyosón sétálva megpillantja maga előtt a lebbenő vörös tincseket, melyhez pillanatokon belül egy ismerősnek ható hang is társul. A női alak megáll, hogy egy szikárabb férfinak a kezébe nyomhasson egy dossziét, tele bizonyára roppant fontos iratokkal. Leander ezt használja ki, hogy amint jó kedélyűen elköszönnek, maga lépjen oda a nőhöz.
- Zsófi? - kérdése bátortalannak hat, noha fellépése határozott. Annak idején, amikor még a Bagolykőben tanultak, jó barátok voltak eltérő személyiségük ellenére. Azóta persze rengeteget változtak: Leanderben túlteng a felelősségtudat és egy érett, komoly férfivá vált, a lány mellkasán pedig két formás gombóc nőtt, végzett jogi karon és a hivatalban dolgozik. Mondhatjuk, hogy mindketten sokat fejlődtek. Amint megérkezik a megerősítés, arca felderül, mosolya kiszélesedik és hirtelen nem is tudja, hogyan köszöntse a másikat. - Ezer éve nem találkoztunk, alig ismertelek meg! Sokat változtál - tónusa lágy, kedves, süt belőle az udvariasság és tisztelet. Meg persze a lenyűgözöttség, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Sűrű bólogatással fogadom bocsánatkérését. Az remek lesz, ha legközelebb kint megvár és nem helyezi csak így kényelembe magát az irodámban. De sajnos folytatja. Vesztére igen őszinte.
- Nézd, aranyom, ha ennyire szeretnéd itt otthon érezni magad, kényedre-kedvedre üldögélni, a földre gondosan leszórt iratokat rendezgetni, csak szólok, hogy az egyéb kötelezettségekkel is jár ám, amit könnyen a nyakadba vehetsz majd sok-sok év múlva, mikor kijártál mindenféle sulit meg egyetemet és jelentkezel a posztomra. Rendben? - kérdezem, nulla mérges arccal, ám szarkazmusba áztatott baráti mosollyal. És felvetésemre persze nem várok választ, tőlem haladhatunk tovább. Halljuk, mi járatban!
- Ha láttam volna sem emlékeznék rá - rázom a fejem, fancsali képpel nézegetve a fotográfiát. - Invitot próbáltátok? Jó, nyilván neked pálca nélkül nehéz, de... esetleg valaki más? - vetem fel, vajon éltek-e ezzel a kedves, egyszerű, hasznos bűbájjal. Közben visszaadom a képet.
- Mindenesetre szerintem első körben írjátok ki a házatok hirdetőjére, ha még az nem volt meg - jön az újabb javaslatom. - Illetve HVdnak mondtad? - dőlök hátra székemben, hasamon kulcsolva tovább ujjaimat, majd erősen összevonom a szemöldököm.
- Addig mivel varázsolsz? - pillantok végig rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon tudja szeretni az egyszerű dolgokat az életben, amiket talán a legtöbben nem is vesznek észre, hogy mennyire szépek. Ezek segítették át a nehéz időszakon, azonban fiatalon talán hajlamos volt erőszakkal keresni a jót mindenben. Ez a toxikus pozitivitás sem vezet célra, kényszerrel nem lehet valaki boldog, azonban a felfogását formálhatja tudatosan az ember.
A kellemes időjárás, a nap utolsó álmosan pislogó napsugara és a téren boldogan csipegető galambok mind olyan dolgok, amik mellett elmehet az ember, ha nem jár nyitott szemmel. Nem mindig szokta megörökíteni a látottakat, de elég gyakran előfordul vele, főleg, hogy ha inspirációt lel valamiben.
Félszegen pislogva várja Alíz reakcióját a váratlan ajándékra és az ismeretlen közeledésére. Érthetően nem volt túl lelkes az első pillanatban, ami várható is, hiszen csinos, fiatal nőként bizonyosan sok atrocitás éri az ellenkező nemmel kapcsolatban. Azonban szerencsére hamar tisztázódik magától a helyzet.
- Idő híján ennyi lett, de köszönöm. – Köszöni meg a dicséretet egy finom lapos pislogással vegyítve. Ha több ideje lett volna, lehet még egyfajta auraként körbe rajzolná Alíz színével az alakját, de erre most nem volt lehetősége. Szerencséje van, hogy van egy ceruzája, aminek a színét tudja bűvölni mágia segítségével, így a lehető legközelebb van a rajz ahhoz, amit lát.
- Tetszik az Ars Poeticád. Én magam is szívesen foglalkozom az érzelmek ábrázolásával…is. – Igaz, Dani kicsit másképpen, hiszen ez a terápiás eszköze, ahol minden forma, szín és árnyalat egészen megváltoztathatja az életre kelő mű hangulatát. De ennek a módszernek a tökéletesítése folyamatban van.
- Nekem sosem volt lehetőségem komolyabban megismerkedni a fényképészettel, elég hamar beszippantottak az ecsetek meg a ceruzák. – Meg az az igazság, hogy pénzük sem volt ilyen készüléket venni. Nem sok fénykép van róla és az öcsijéről a gyerekkorukból. Emlékek… azok vannak, hol jobbak, hol kevésbé.
- Jóslás? Az egy nagyon érdekes tudományterület, az elmének egy igen különös szeglete az, ami ilyen dolgokat érzékelni képes. – Huss, a pszichológus előtört. Az egyetemen tanulták azt, hogy az agy hogyan dolgozza fel a képeket, és hogy a mágiával rendelkező egyének hogyan lehetnek látók. És a klasszikus értelemben vett látók, nem pedig a kártyajósok, akiknek legalább a fele csaló.
- Én szinesztéziás vagyok. Az nem olyan különleges talán, de legalább… szép? – Feleli kicsit kínosan elviccelve a dolgot. Mind a kettőjüknek van egy érzékeléssel kapcsolatos kis ’defektje’. A szinesztézia nem olyan hasznos, mint a jövőlátás, de tényleg szép. Dániel hasznosnak is találja, segíti a művészetét kibontakozni.
- Gyermekpszichológus vagyok. Vagyis az jelenleg éppen mellékszál-féle, mert az AMS-en vagyok tanársegéd, ott kutatok. – Doktor Gófitz in progress, bár ő maga sem nagyon várja. Nem tudja, hogy mit szeretne azután, hogy ez megvan.
- Te a fényképezésből élsz? – Manapság talán a fényképészet az, amiből az ember legjobban meg tud élni. Sok az esküvő, mindenféle sajtótermékek. A férfi gyerekként a művészetéből akart élni, később került a pszichológia bűvkörébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ezt simán csak iktatni kellene, ezt pedig postázni is utána. Fontos, hogy elsőbbségi bagollyal menjenek ki, mert nagyon rövid a határidő. Még ma mindenképpen útnak kell indítani őket. Nyugodtan fogj két három lányt, akik addig megcímzik a borítékokat, van az elején lista, tudtok külön dolgozni.
Az eddig a kezemben tartott, vaskosabb mappát a kezében lévő kupac tetejére teszem, csak utána engedem útjára. Már vannak olyanok, akik az én beosztottaim, így az egyre bővülő munkakörömet jól el tudom látni, hiszen az apróságokkal, mint a levelezés, másolás, nem én foglalkozom. Ez pedig nagyszerű. Mosolyogva pillantok után, és a mosolyom egy pillanatra zavarttá válik, hogy lezsófiznak, hiszen itt mindenki Zsófiának szólít, vagy asszonyomnak, amitől a hideg futkos a hátamon. Valószínűleg azért, mert nem vagyok senki asszonya. De aztán egy pillanattal később a zavarom semmis lesz, és újra kiszélesedik.
- Esthy Leander Benjámin!
A hangomból csak úgy sugárzik az öröm, ahogy közelebb lépek felé, és nem törődve az illemmel, meg a protokollal, megölelem őt. Nem hiszem el, hogy itt van, ezer éve nem láttam.
- Benő tud rólad, ugye? Éreztem én, hogy sunnyog valamit, de nem tudtam, hogy mit. Hát ezt, hogy itt vagy. Jön pár perc múlva egy pár, akik csak néhány kelléket hoznak a holnapi esküvőjükhöz, de most éppen van egy kis időm, ha ráérsz. Mesélj, mit csinálsz itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Figyelem a prefektus mozdulatait, mert bármikor azt mondhatja, hogy “holnap reggel szólok az igazgatónak és majd ő elmondja mi lesz veled Nonó.” De szerencsére semmi ilyen nem történt. Amikor kiesnek a könyvek összeszedjük és enyhe mosollyal a számon nyugszom meg végleg, mert ezzel látható, hogy nem hazudtam. – Rendben. – Bólitnok. Figyelem a lány történetét. – Az szuper. És azért ebbe előbb utóbb belejön az ember. – A gondolataim megint elkalandoznak. És egy fiú jár a fejemben. Meglepődök én is. A gondolatokban annyira elmélyedtem, hogy nem is veszem észre az előttem lévő oszlopot. Szerencsére gyorsan kapcsolok és kikerülöm. Aztán csak a kezemben tartott könyvekre meredek. Befordulunk. Az eszem megint Jacobon jár pedig már elhatároztam, hogy nem fogok rajta gondolkodni. Mert most csak a VAV-ra szeretnék koncentrálni, vagyis az iskolára. És most nem szeretnék fiút amíg le nem mennek ezek. A lányra meredek és próbálok feltenni egy kérdést. De valahogy nem tudom rávenni magam. Sóhajtok egyet. – Betti, neked… – Köhintek egyet – Öhöm, volt barátod? – Teszem fel a kérdést aztán jövök rá, hogy ez mást is jelenthet. Végül nem fejtem ki, mert ha a kérdés nem érhető majd szól aztán pontosabban felteszem. A nyakamban lévő nyaklánccal babrálok amíg várok és megyünk a körletemhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy pillanatra elbizonytalanodik, vajon megismeri-e a nő, de szerencséjére a zavart villámgyorsan felváltja a meglepettség és öröm egyvelege. Igaz, ami igaz, sokkal vékonyabb, amolyan slim fit guy volt annak idején és, bár sohasem kellett panaszkodnia a népszerűségét illetően, előbb megnézték évfolyamtársait, mint őt. Hogy ez zavarta-e? Sohasem, elvégre jobb, ha az eszedért, mintha a külsődért szeretnek.
- Doktor, hadd javítsam ki kisasszony - nevetőráncok jelennek meg szeme sarkában, ahogy játékosan korrigálja a megszólítást, amolyan 'én kérek elnézést' módon, a felé lépő Zsófiát pedig ugyanolyan könnyedséggel zárja karjaiba, mint ahogy ő közeledik hozzá. Illata azonnal megcsapja orrát, ahogyan a puha haj is könnyeden omlik a lapockán nyugtatott kézre. Felidézi a régi estéket, amikor még a lány szívét összetörték a férfinem legmocskosabb képviselői, Leander pedig kérdés nélkül nyújtotta vállát, akár egy jó barát. De a sörpong és az egyéb versenyek győzelmének öröme is felsejlik előtte, amikor nevetve borultak egymás nyakába, gondtalanul, az élet terheitől mentesen.
- Érdekes módon Benedekkel nem találkoztam, úgyhogy ha sunnyog valami miatt, kezdj el rettegni, mert nem engem rejteget - emlékszik, hogy ők ketten hogy össze voltak nőve, sokan azt gondolták, talán együtt is vannak, azonban se veled, se nélküled kapcsolatuk, legalábbis Leander tudomása szerint, sohasem teljesedett ki. - Az erkölcsimért jöttem. Felvettek a tanodába és ahhoz, hogy oktassak, igazolnom kell, hogy nem vagyok bűnöző - csak akkor, ha egy jó töltött káposztáról vagy bolognai spagettiről van szó. Ilyen esetekben éjfélkor is hajlamos volt leosonni a konyhába és másnap reggelre az utolsó falatig mindent elpusztítani. Ez csak akkor volt kínos, mikor elfelejtette, hogy másnap vendégek jönnek, akiknek végül nem volt mit adni; anyukája minden bizonnyal abban a pillanatban bánta meg, hogy nem csak a húga látott napvilágot. - Maradjunk abban, hogy itt találkozunk nagyjából tíz perc múlva, addig te házasítasz, én pedig elhozom az igazolásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ha az ügyintézők rémálma szeretnék lenni, akkor mindenképpen megkérlek, hogy vegyél feleségül, és akkor én leszek Dr. Esthyné Dr. Hollóvölgyi Zsófia, sőt, még az Esztellát is kiírnám.
Mert, hogy úgy is hívnak, de azt nem nagyon reklámozom. Nem vagyok egy ölelgetős valaki, de a barátaimat végtelenül szeretem megérinteni, és teljen el bármennyi év is, ők olyan emberek maradnak, akiket nagyon szeretek, és akikkel nagyon sok időt szeretnék együtt tölteni.
- Akkor tényleg elkezdhetek félni. Van egy hagyományunk, a PizzaPéntek, minden pénteken pizzát eszünk, meglepetés a pizzériában, ha van kedved, a következőre csatlakozz, és akkor én okozok neki meglepetést.
Hátha kiböki, hogy mi az ő titka. Érzem én, egész héten éreztem, hogy sunyul, de a fenének nem jöttem rá, hogy mit. Azt hittem, hogy Leander a kulcs, de ezek szerint van itt még valami. Vagy talán valaki.
- Megbeszéltük. Gyorsan elintézem, mert csak átveszem, megbeszéljük a részleteket, és kész. Holnap házasodnak csak össze.
Viszont benne vagyok abban, hogy tíz perc múlta itt legyen, mert tényleg tudni szeretném, hogy hogyan alakult az élete. Milyen kicsi a világ! A Bagolykő után szétszéledtünk, és most mintha mindenki visszaszivárogna ide. Ez a hely valóban mágikusabb, mint bármi más.
- És gratulálok, a sikeres felvételhez!
Kiáltok még utána nevetve, mert nem szokásom kiabálni, de tényleg, most nagyon boldog vagyok, hogy itt van. Micsoda nap ez a mai! Alig várom, hogy tíz perc múlva legyen.