Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853475#post853475][b]Hollósi Zalán - 2022.09.28. 21:29[/b][/url]

Bátorságot adott neki a bizalom, amit Ramóna belé fektetett minden apró gesztusával. Nem lett volna rá túl sok oka, vagyis talán... az Augustine-nal történt incidens óta esetleg változhatott valami.
 Nem tudta eléggé visszafojtani a nevetést, melyet a lány szótlansága szült. Tudta, hogy ez most másfajta csend. Jót jelentett. Annyira lekötötte az, hogy a lányt ellenőrizze, majdnem el is felejtette, miért jöttek. Egy darabig hagyta, hogy elámuldozzon a kilátásban, s csak akkor kezdett újra neki, amikor már a torony közelében jártak. Lassan kezdett köröket leírni körülötte.
 - Ezt használtam fordulópontnak vissza a pályáig, és úgy látszott - itt elengedte egyik kezével a nyelet, hogy a legközelebbi hegytető felé mutasson -, hogy arra tart. Nem sokat láttam belőle, de tényleg nagyon jellegzetes... volt.
 Halkan lehelte a mondat végét, mert a torony cserepein észrevett valamit. Homlokráncolva repült közelebb, majd előrenyúlt, hogy aztán égő kíváncsisággal nyújtsa hátra Raminak szerzeményét: egy bámulatosan fényes tollat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853482#post853482][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.09.28. 23:24[/b][/url]

Még ő maga sem hiszi teljesen, de megbízik Zalánban. Tudja, hogy vigyáz rá odafent, hogy azonnal lerakná, ha Ramóna beijedne. Félelme azonban múlóban van, ahogy meglátja a tájat. A képet mindenestül elraktározza magában, mert az megihleti, írna róla egy dalt. Szemeit alaposan végig járatja a táj minden egyes pontján.
Csak akkor tér vissza a jelenbe, mikor a fiú megszólal. Nem reagál semmit, egészen addig, míg kezébe nem kapja a tollat. Azt aztán alaposan megvizsgálja, bár másik kezével továbbra is erősen szorítja a levitás vállát. Kékjei kerekednek el aztán. Eddig kételkedett barátja igazában, most viszont kezdte őt is meggyőzni a toll látványa, kíváncsisága pedig az eddiginél is nagyobbra nőtt. Tekintetét abba az irányba emeli, ahova a fiú mutatott.
- Lehet a hegyeken túl él... - Csupán hangosan gondolkodik a lány, fejében pedig pörögnek az információk, melyeket erről és más, hasonló madarakról olvasott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853546#post853546][b]John Harris - 2022.09.30. 11:01[/b][/url]

Meleg tekintetét csak egy pillanattal tartja tovább Adelinán, mint azt a helyzet feltétlen megkívánná, s utána már nevet is, lágyan ingatja közben a fejét, jobbjával pedig még mindig mellkasát simogatja. Általában így sétál, balja nadrágja zsebében, jobbja szíve körül, gondolatai ki tudja, milyen messzeségben járnak. Nem úgy, mint most, mikor elég csak felé pillantani, máris tudni lehet, hogy minden porcikájával és gondolatával itt van, jelen. Izgalma szeme fényében ragyog vissza, és csillogó tekintetén túl egész lényében is van valami különleges, amivel a hétköznapok során nem találkozni, csak egyszer-egyszer, egy-egy tanórán tűnik át rajta valami, ami akkor is csupán árnyéka mostani önmagának.
- Óvatosabban kellett volna eljárnom a feladatot illetően - vallja be végül a belőle minduntalan oly őszintén áradó alázattal, és habár magában még hozzáfűzi, hogy jobban mondva, inkább Margarétát illetően, ezt már nem mondja ki hangosan.
Szája sarkában ott felejtődik a halvány mosoly, és abban a röpke csendben, ami sétájukhoz harmadikként csatlakozik, tűnődni kezd. Közel sem mélyenszántó gondolataiból azután Adelina elévágódó karja ugrasztja ki, mire megtorpan, és a hirtelen adrenalinfröccstől félredobbanó szívvel és nagyra táguló pupillákkal a nő felé fordítja fejét. Ha akarná se tudná most levenni róla a szemét, egyszerűen dolgozik benne az ösztön s talán az egyre lázasabb vágy is, hogy figyelje őt, mozdulatait, mimikáit, gesztusait. Mert ez számára tudomány - sűrűn hazudik efféleképpen saját magának is. Nem mozdul. Tekintetében fellobbanó tűzzel várja ki, hogy Adelina leengedje előle a karját, és egész testével felé forduljon. John keze válaszul mellkasára fagy, balja sem mozdul nadrágja zsebében. Szemüvege mögül, kissé elnyíló szájjal hagyja, hogy a másik fekete tekintete belemásszon az övébe. Egy múló pillanatra még levegőt is elfelejt venni, azután összehúzza szemöldökeit, és értetlenül mozdítja arcát.
- Az olyan lelkeket, mint amilyen Margaréta is - kezdi, hangjából kihallani némi óvatosságot, hogy még véletlenül sem szeretne rosszul fogalmazni. - Nos, könnyű kihasználni. A határhúzás azonban tanulható, és ha tudja, meddig engedheti be az embereket anélkül, hogy sérülne közben, talán a visszaélés esélye is csökken. Bár tizenhét-tizennyolc évesen már...
...bizonyosan túl van az életkor sajátosságain, amiről ez a férfi itt, Adelinával szemben nem kíván beszélni. A szexualitás egy olyan szegmense az életének, amit csak azokkal oszt meg, akikkel át is éli azt. Az élményeiről, tapasztalatairól, vágyairól senki mással nem beszél, önös érdekből témába sem hozza, hiszen nem érzi szükségességét. Az egyedülálló és privát.
- Üdítő - biccent egy aprót, s kiszélesedő mosollyal lábai elé pillant. - Tudja, Adelina, a vámpírok mindenkit érdekelnek - egy bizonyos fokig. A varázstalanok vámpírimádata és botor szexualizálása átivódott a varázstársadalomba is. Növekvő tendenciát mutat, hogy a diákjaink testi jellegű, végtelenül felelőtlen kapcsolatba kívánnak bonyolódni az éjlényekkel - bocsánatkérő pillantással fordítja arcát a nő felé. - A világért sem szeretném megbántani kegyedet, de manapság a halálos kimenetelű vámpírtámadások majd harmincöt százaléka szexuális kapcsolattal kezdődik. És a számok évről-évre növekednek. A fiatalok romantikus filmeket és könyveket olvasnak a témában, amivel látja, szívemen a kezem, nincs is semmi baj. Csak ne hinnének el mindent.
Nem véletlenül került sor rá tavalyelőtt, hogy Európa-szerte törvényrendeletbe iktassák a Vámpírológia tantárgyat érintő kötelező szexuális felvilágosítást minden évfolyamon. Évente kétszer. John nem is lehetne boldogabb, csak ne neki kellene zavartan köszörülnie a torkát a pódiumon, miközben az esetleges együttlétek veszélyeiről beszél.
- Nem téved - halvány mosollyal pillant Adelinára. - Az Afrikai Kontinens Központosított Vámpírbibliotéka a doktorátus megszerzéséig nem engedélyezi a belépést. Jövő ilyenkor beszélgessünk róla, milyen odaát.
Ajánlata közben a másik tekintetét keresi, de ha meg is találja, nem sokáig tartja vele a szemkontaktust. Ő nem a flörtöt nyíltan élvező, egyáltalán, átélni képes férfiak táborába tartozik, sőt. Sokkal visszafogottabb ember annál, mintsem, hogy ilyen leplezetlenül kikezdjen bárkivel is, ettől függetlenül ajka ívelő mozdulatában és vonásainak rózsás tónusában ugyanúgy rálelni a teste mélyén felpiszkált vágyra.
- Adelina - sóhajtja iramodó szívveréssel, miközben a nő légies lépteivel prédaként táncolja körbe, és csak azután szólal meg ismét, hogy tekintetük találkozna. - Kegyedet csupán megismerni szeretném. Sokat jelentene, ha betekintést engedne a napjaiba és ha nem veszi tolakodásnak, a gondolataiba is. Beszélgessen velem, és cserébe én szívesen éltető kapcsolatba kerülök Önnel.
Ennyi volna? Meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853650#post853650][b]Hollósi Zalán - 2022.10.01. 13:49[/b][/url]

- Szóval elhiszed nekem? Biztosan az a madár? - hangja úgy csengett, mintha azért benne is élt volna némi kétely a dolgot illetően. Kissé elfordította törzsét, hogy szeme sarkából rálessen Ramira.
 - A hegyeken túl. Hát az... messze van. - szisszent egyet csalódottan, pedig egészen fellelkesült a felfedezéstől. Még ha el is merészkedhetnének odáig, biztosan nem most, suliidőben. Pláne nem ebédszünetben.
 Megbizonyosodott arról, hogy a navinés kapaszkodik-e rendesen, s csak akkor indult el újra. Ezúttal tényleg lassú tempóban, hátha több nyomot sikerül észrevenniük. Tekintete egyik toronyról a másikra vándorolt, az ereszeket és más potenciális kincslelőhelyeket kémlelte. De ha mással nem is, ezzel a tollal gazdagabbak lettek a kis körtúrának köszönhetően. Na meg a ténnyel, hogy tényleg valami különleges lény tette tiszteletét a birtokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853832#post853832][b]Văduva Adelina - 2022.10.04. 11:42[/b][/url]

Fejét ingatja meg, ajkain elnéző mosoly villan fel. A férfi fejében csak fellobbanó gondolat kegyetlenül furakszik be elméjébe, és szíve szerint felnevetne, azonban tudja moderálni magát. Igen vaknak kellene lenni ahhoz, hogy az ember fia ne tudja rögtön: Margaréta nem a szerencséjéről híres. Önmagában a kisugárzása is angyali, ezt tetőzi azzal, hogy minden szava kedvességet és megértést sugall, így megérti, amiért John aggódik érte.
És bár a nőt megnyerte a diák, valamint immár a tanára is kezdi, mégsem lehet fontosabb semmi annál, minthogy igen rövid időn belül megszeretett városát valaki esetlegesen veszélyezteti. Eddig nem találkozott magához hasonlóval, mindössze damfírok tisztelték meg jelenlétükkel, mégsem kockáztathat. Valahol, a szíve mélyén, amint beköltözött, tudta, hogy önkéntesen fogja védeni a kis városkát. Nem hősiességből, sokkal önzőbb okok vezérlik: egy ilyen befogadó közösséget nehezen adna fel. Amint bensője megnyugszik, elnézést kérve a férfitől folytatja a kedélyes társalgást, mintha mi sem történt volna. Halkan kuncog fel végül.
- Talán ő így segít jobb hellyé tenni a világot - vonja meg vállait. - Tudja, ha a lány helyében lennék, jól esne a lelkemnek, hogy van egy oktatóm, aki ennyire szívén viseli a sorsomat - hiszen annak idején, mikor ő volt gyermek, nem adatott meg neki ilyesfajta törődés. Édesapja hátat fordított neki a születésekor már, nővére ugyan gondját viselte, de önnönmaga fontosabb volt mindenkinél. Az emlékek mosolyt csalnak arcára, hiszen mindennek ellenére - természetesen - szerette a családját. Még akkor is, ha egy anya teljes hiányában kellett felnőnie, és most élnie még a végtelenségig. Először azt hiszi, ismét kellemes csend telepszik rájuk, miután kifejtette véleményét és ehhez kapcsolódó örömét a férfi felé, amiért megtalálta azt, amiért érdemes élnie, de legnagyobb megdöbbenésére a férfi igen részletes okfejtésbe kezd.
- Kérem - hajtja előre fejét, mikor a bocsánatkérés megüti fülét, visszafogott, kedves mosoly ül ajkain, ahogy a férfire sandít. Megvárja, míg befejezi, és nem nehéz rajta látni mennyire egyet is ért a másik mondandójával. - Kell valami a fiataloknak, amibe kapaszkodhatnak. A legtöbb mozgókép és regény rólunk tévesen formálja meg egy vámpír igazi énét, a belső küzdésre, mely azzal jár, hogy emberek között vagy mellett tengetik mindennapjaikat, semmiségként tekintenek a megformálók - emeli fejét az ég felé pár lépés erejéig. - A fajom becstelensége, az én becstelenségem is, mert közéjük tartozom. Ha tehetném, változtatnék ezen - fejezi be végül. Igazat mondd. Ha valahogy lenne rá lehetősége, az összes embert megvédené attól, hogy csalódnia kelljen a fajában, ami nem is feltétlen olyan szörnyű, de nem is olyan szerethető, mint azt sokan gondolják. Ő szereti hinni, hogy valahogy sikerül megtalálnia minduntalan az arany középutat és aszerint cselekedni.
- Sajnálattal hallom - ingatja meg fejét. - Türelmetlenül várom a beszámolóját, John - megy bele a ki nem mondott ajánlatba. Remélte, hogy lesz még alkalma beszélgetni a férfivel. Mindig felüdülést jelent külső szemmel látnia magát, más szemszögből és nézőpontból, azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy a kis játék, amit elkezd, odáig fajul, hogy a szavakkal keveredik a vénájában csörgedező vér hangja. Több, mint egyetlen pillanatra valóban prédaként tekint rá. Ajkain érzi vérének ízét, hallja a fájdalmas nyögést, ahogy foga vájja át a puha bőrt, míg ujjai szántanak a sötét tincsek közé. Szemfogát nyalja meg, ahogy ismét szembe kerülnek egymással.
- Nyugtasson meg, hogy csak félreértem a szavait, és nem éppen a vérét ajánlja fel nekem néhány olyan információért, amit a könyveiből - jószerivel - nem tud meg - lép egyet közelebb. Kecses, jéghideg ujjai simítják végig a férfi nyakát felfelé, míg hosszú, fekete körmei karcolják végig a felületet lefelé. Túl régen vett már magához emberi vért, és ha komolyan gondolja szavait, ha tényleg ugyanarra gondolnak, félő, nem fog tudni megálljt parancsolni magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853927#post853927][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 21:43[/b][/url]

Kis kavicsok vannak a kezemben, amelyekből már vagy tízet feldobtam a fára, abban reménykedve, hogy az az átkozott állat mozdul. De nem, ott van, onnan néz rám, miközben vernyákol. - Ne nekem panaszkodj, fasznak szereztél szárnyakat - tárom szét karjaimat és az engem bámuló, megjegyzem egyre nagyobb, tömegnek intek. - Segítetek is, vagy csak bámészkodni jöttetek köcsögök? - intézem hozzájuk nem túl kedves kérdésemet, melyre néhányan továbbállnak, néhányan meg telefonjuk kameráját szegezik rám. Milyen szépen fog kinézni majd, mikor tovább küldözgetik ilyen szövegekkel, hogy “Bontovich esze elment”, “Kettyós lett”, “Tiszta lúzer”, stb. Hát meg a tököm. Az a kurva Yorki, minek szerzett szárnyakat, aztán ment fel a fára? Most, hogy hozzam le csórit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853928#post853928][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 21:48[/b][/url]

Kellemes nap, békés, amikor semmi furcsa nem történik. Persze, ez éppen olyan, mint, hogy csak egy nyugodtk tanári állásra vágytam. Az se jött össze. A kisebb csődületre sóhajtok egyet, és vágyódva pillantok el a távolba. Sóhajtok egyet, és végül ráveszem magam arra, hogy ha már tanár vagyok, akkor tanárként is viselkedjek, és elindulok a csoportosulás felé.
- Miksa?
Nyilván a többi fölé magasodik, így nem nehéz észrevenni őt, a magasság áldás és átok is egyszerre, jelenleg az utóbbi.
- Magyarázatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853929#post853929][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 21:49[/b][/url]

- Nahát a kedvenc házvezetőm - köszönök derűsnek nem nevezhető arccal, majd dobok egy újabb adagnyi kavicsot a fára. - Az a hülye kutya felrepült a fára, most meg baszik lejönni. Hopp. Párdon. Nem hajlandó levánszorogni - kezemmel mutatom neki, hogy hol a dög. - Esküszöm, nem én voltam. Maga is tudja, hogy jó vagyok bájitalok terén - veszem elő legszebb vigyorom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853930#post853930][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 21:51[/b][/url]

- Repülő kutya. Értem.
Az a baj a kamaszokkal, ezt megmondta a Józsi bá is, hogy egész nap csak henyélnek, meg drogoznak, meg szexelnek. Na már most, én nem vagyok hülye, az elsőt meg az utolsót tudom nála, és az utolsónak nem örülök, de a másodikat eddig még azt hittem, megúsztuk. Eddig. Most azonban igencsak úgy néz ki, hogy az a mocsok drog is bejött. Tündérpor, pedig annyira reméltem, hogy legalább az én gyerekeimet elkerüli.
- Tudom, de ez nem biztos, hogy kizáró ok az állat elszárnyasítására. Kié az eb?
Nyilván a tömeg nem oszik, csak arrébb vándorol, sehogy jobb szögben lehessen hallani minket, de az biztos, hogy a hír gyorsan terjed. És abba bele se szeretnék gondolni, hogy ha a nyakába venne, ketten együtt elég magasak lennénk, hogy elérjük azt a bizonyos pontot. Elég nekem mellette állni, tipikus hajolj ide egy pofonért, fiam méretű kölyök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853932#post853932][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 21:54[/b][/url]

- Nem hiszi el, igaz!? - sóhajtok. Hát mikor hazudtam én neki? Soha. SOHA. Maximum füllentettem, de az teljesen más tészta. - Látja, ott! - mutatok fel, mikor az eb ijedtében feljebb repül. Anyád..
- Sacikáé, megkért, hogy vigyázzak rá pár napot, én meg a legjobb bátyja szerepében vigyáztam rá. De ez a rohadt dög ma kiszökött míg Graceszel beszélgettünk és valahogy szárnyakat növesztett - hihetetlen, hogy ehhez most tényleg semmi közöm. Pedig iszonyatosan jó hecc, kár, hogy nem az én fejemből pattant ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853933#post853933][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 21:58[/b][/url]

- Mostanában sok furcsaság történik a kastélyban.
Nem mondom, hogy nem hiszek neki. Az egyik legjobb diákom, de azért van előélete, és most, hogy kiballag, mit mondhatnék? Én nem akarok haragban elválni tőle. Figyelem a pontot, amin a kutyát mutatba, és most már látom én is.
- Erről a beszélgetésről akartam is már beszélni. Felelősségteljesen beszélgettek remélem. Felelősségteljesebben, mint, ahogy arra a kutyára vigyáztatok… hogyan lett… milyen szívtelen az, aki megátkozna egy kutyát?
De tényleg, hát az a szerencsétlen állat nem tehet semmiről.
- Tudsz fára mászni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853934#post853934][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 21:59[/b][/url]

Felelősségteljesen beszélgettek remélem.
Ettől a mondattól meghűl bennem a vér és elég ostoba arccal nézek rá. - Maga tudja? - Hát ez parádés, mert ha ő tudja akkor más is és Grace ezen totál ki lesz akadva. Nem is tudom, hogy el merjem-e mondani neki.
- Én nem tudom.. Ugyanúgy a helyére tettem, mint tegnap vagy tegnap előtt, de a kis vakarék kijutott - mérgelődök egy kicsikét, majd ismét a fára szegezem a tekintetem, mikor a mászás lehetőséggel jön.
- Nem azért, de nem gondolja, hogy ha elindulok, még feljebb megy? Egy dermesztés nem lenne célszerűbb? - nézek rá, amolyan engedélykérőn. Nyughatatlan és csínytevő vagyok, de tiszteletet is neveltek azért belém. Még jó, hogy nem állok neki csak úgy pálcával hadonászni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853935#post853935][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:04[/b][/url]

- Én mindent tudok.
Szólalok meg bölcs, öregapós mondattal, és valljuk be, sokszor nem is állok messze attól, hogy olyan legyek, mint egy koravén Gandalf.
- De minden, amit kérek, hogy biztonságban legyetek, mind a ketten, nem akarok botrányt, ezen túl viszont, nem érdekel. Sokkal jobban örülök neked, mint bárki másnak.
Azért az olyanok, mint a Danvers fiú, sőt a legtöbb rellonos, nem váltottak ki bennem akkora szimpátiák, mint a Bontovich klán eme példánya. De nem, attól, hogy én tudom, más nem tudja, én nem pletykálkodom, csak pletykákat hallgatok.
- Hát…Hm. Mi van, ha nem tudjuk elkapni? Én az ilyen kéz- és szemkoordinációs játékokban nem voltam valami eredményes. Van egy ötletem, de nem biztos, hogy tetszeni fog, viszont utána garantáltan tegeződhetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853936#post853936][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:05[/b][/url]

- Nézze, én tudom, hogy mindenki neveletlen és semmirekellő kölyöknek tart, de higgye el, hogy nagyobb szeretettel vagyok Grace iránt, mint az egyezségünk szerint kellene… nem ártanék neki és nem hoznám kellemetlen, az egész életét megpecsételő, botrányos helyzetbe - el sem hiszem, hogy tényleg erről kell a házvezetőmmel társalogni. Hát ember, jó, hogy nem itt mindjárt szexuális felvilágosítást tart nekem egy banánnal meg egy kotonnal.
- Kiváló képességekkel rendelkezem sport terén és  a magasságom előnye, hogyha valamit nem kapok el elsőre, másodikra még sikerülhet, mielőtt földet ér - nevetem el magamat, majd a kutyusra nézek, aki kétségbeesetten nyüszög. - Mi az ötlet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853937#post853937][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:07[/b][/url]

- Örülök, hogy ezt hallom. Azt mondják, hogy egy házvezető legyen pártatlan, és szeressen mindenkit egyformán. De azért, vannak kedvenceim.
Még rá is kacsintok, hogy érezze, közéjük tartozik. Véleményem szerint az, ha valaki eleven és egy kicsit rossz, egyáltalán nem hátrány. Nem a gonosz rossz, hanem a kreatív, olykor pikírt megoldásokkal rendelkező. Emellett a másik fél sem ostoba, sőt, és ez még nagyobb megnyugvással tölt el. Sok más párossal ellentétben, náluk sosem fogtam a fejem, pirospont.
- Nos, az egyik opció szerint lebegtető bűbájjal olyan magasra lebegtetem, mint a kutya, elkapja, leszedi, és valahogy leoperáljuk a szárnyakat. Azonban, én bájitaltan tanár vagyok, a pálcás mágiában nem jeleskedem. A másik opció szerint, ha számításaim nem csalnak, és nem szoktak, ha a nyakába vesz, olyan magas leszek, hogy le tudom venni őt, ez pedig ugyebár egy csodás barátság kezdete lenne. Harmadik opcióban pedig megkérhetjük a közönséget, hogy lebegtessék, de a gyerekek gonoszak, ki tudja, hogy melyik ponton találják ki, hogy megszüntetik a varázslatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853938#post853938][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:08[/b][/url]

Remélem valaki felveszi ezt a beszélgetést, mert ha én mondom el Gracenek biztosan nem hiszi el, hogy tényleg lezajlott. Hát még én se hiszem el, meg mi az a kacsintás? Beszarok.
Az ötletei meg. Fenomenálisak egytől egyig parádés mind, de tényleg. A közös bennük az, hogy halálba égek mindenki előtt, szóval ennek fájdalmas kimenetele lesz rám nézve.
- Nos, simán a nyakamba venném, de a kutya meg Gracetől is összefosta magát, szóval gondolom, ez egy idegentől sem lenne másként - pedig parádés produkció lenne, évkönyv fotó meg miegymás. Kajak körbe is futnék vele a nyakamban.
- Fenyegesse már be őket, hogy ha leejtenek megbuknak vagy valami - legalább az Eridonosokat, azok tuti befosnak tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853939#post853939][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:09[/b][/url]

- Ideggyenge az eb?
Érdeklődöm kedélyesen, miközben a kupac kölyök felé pillantok. Ennyit arról, hogy az év tanára legyek. Megköszörülve a torkom fordulok a sereglet felé.
- Hölgyek, urak, van egy feladatom a diákság számára. Nagyon fontos feladat, mely a bájitaltan vizsgán feljogosítja önöket, hogy egy lépésnél segítséget vegyenek igénybe. Emellett, amennyiben Bontovich úr törés nélkül, sértetlenül ér földet, úgy vendégei egy nagy gombóc fagylaltra a cukrászdában. Ez fair ajánlat.
Az utolsó mondatot már a fiúnak intézem, miután a nevében cirka tizenhat gombócnyi fagylaltot odaígértem. Mindenki pálcát ragad, és kötelességtudóan figyel Miksára.
- Amennyiben leesik, mind megbuknak bájitaltanból és harminc pontot veszítenek a házuktól.
Azért nem úgy van az. Én is előhúzom a szőlőfa pálcámat, és felé fordítom.
- Mehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853940#post853940][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:10[/b][/url]

- Csak bizalmatlan - és pont bennem bízik, igen. Engem ismer már kölyök kora óta és tök jól is bánok vele, egyébként. Arról nem tehetek, hogy Grace idióta személyiségét nem bírta elviselni, hát néha még nekem is sok a tyúk.
- Jaj bazdmeg, tuti meghalok - nézek végig a jelenlévőkön, akik beszopták Rudolf szavait. Látszik, hogy nincsenek tisztában a dolgokkal a büntetéseket illetően, csak remélni tudom, hogy legalább varázsolni tudnak.
- Még mindig jobb ötletnek tartom, hogy ő legyen sóbálvány, hát ennyien egy lepedőt simán szétfeszítenek az elkapás érdekében - jegyzem meg csak úgy mellékesen, hát félem én a halált, egyezséget kötöttem vele, hogy majd csak akkor pusztulok mikor Albert, az pedig nem most van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853941#post853941][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:11[/b][/url]

- Csonttörés lehet a legrosszabb, ami történik. Arra van nálam bájital. Csak semmi pánik.
Elég, ha én aggódom egy kicsit, mert ahogy egy kéz törik, úgy egy nyak is tud törni. Arra nem segít a bájital, de majd megoldjuk.
- No,  Bontovich úr, hogy érzi, mehet? Reményteljes ifjak várják, hogy meghívja őket a cukrászdába.
Páran kuncognak, de inkább jellemző az izgatottság a társaságra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853942#post853942][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:11[/b][/url]

- Hát ez parádésan hangzik - forgatom meg a szemeimet. Majd ha a gerincem törik és örökre nyomorék leszek, akkor mi a faszomat fog mondani? Én szóltam, vagy mi?
- Annyira nem érzem, hogy készen lennének a feladatra - nyögöm ki végül, aztán csak odaállok. - Had szóljon, végül is, valamiben ki kell múlni, nem? - címlap leszek az kurva élet. Címlap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853943#post853943][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:12[/b][/url]

- Nagyszerű!
Csapom össze a tenyeremet vidáman, hogy aztán a várakozók felé forduljak.
- Kezeket fel, aki harmadéves vagy idősebb! Nagyszerű, önök már tisztában vannak a Mobilicorpus varázsigével és a hozzá tartozó pálcamozdulattal. Mindenki, aki fiatalabb pedig most megtanulhat egy harmadéves varázslatot. Mutatom a csuklómozdulatot, kétszer, háromszor megismételjük, ahogy a varázsige kiejtését is, aztán mehet élesbe is, rendben. A negyedik lesz az éles. Figyelem!
Mutatom, hogyan is mozdítsák a pálcájukat, majd a varázsigét miként mondják ki, és amikor elérkezik az idő, mint egy emberként fordulunk Miksa felé.
- Csak egy kicsit kell megemelni Bontovich urat, hogy elérje azt az ágat. Kicsit lebegtetjük, a kutya megszerzése után pedig szépen visszaengedjük. Háromra. Egy, kettő, három. Mobilicorpus!
Egyszerre mozdulnak, és Miksa szépen el is emelkedik, mintha a nagykönyvben lenne megírva a történet. Rendben, eddig jók vagyunk. Hálistennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853944#post853944][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:13[/b][/url]

Nem tudok örülni annak, hogy ennyire élvezi. Hát látszik rajta, hogy hetek óta ez a legizgalmasabb programja, ami valljuk be szomorú, mert az öreg rókának is kijárna végre egy alapos dugás. De biz' Isten, ha túlélem ezt, fogadok neki egy escortot, olyan jó minőségit, csillió pénzért.
Nyelek egyet, ahogy tanítja a kölyköket, ha valamelyik rám néz, azt szemmel fenyegetem, talán még a megöllek és kísérteni foglak szavak is elhangzanak, de ezekért nem vállalok felelősséget.
Aztán, aztán lebegnek, haladok felfelé és mikor végre kéz magasságban van Szotyika, a yorki, egész bátran nyúlok érte, mintha csak hinnék abban, hogy ezek a gyökerek képesek arra, hogy én megússzam sérülés nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853945#post853945][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:14[/b][/url]

- Lassan, lassan.
Mondom nyugodtan, miközben emelik felfelé, mindenki nagyon szépen dolgozik, és lassan eléri a kívánt magasságot.
- Állj. Most finoman tartsuk meg a magasságot. Miksa, itt az idő.
Lágyan, nyugtatón beszélek, ő pedig most nyúlhat az ebért. Erőteljesen koncentrálok. Én is meg tudom őt tartani, ha muszáj, de így biztosabb.
- Ha megvan a kutya, finoman elkezdjük lejjebb ereszteni. Fiam, szorosan fogja, ha megvan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853946#post853946][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:15[/b][/url]

Mikor végre földet ér a lábam, hálásan nézek körbe a közreműködő kölykökön. - Lehet kettő is, mert kibaszott királyok voltatok - ennyit megér az életem na, majd jól ledolgozom. Rudolfot meg még jól meg is ölelem. - Maga is veszettül hiányozni fog - veregeti hátba az öreget, majd csóró kutyára néz. - Neki tud segíteni? - mert a szárnyak még ott vannak és én maximum ollóval esek nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853947#post853947][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:16[/b][/url]

- Oh, persze, persze.
Még az ölelés hatása alatt vagyok, de közben megszemlélem a szerencsétlen állatot. Azért így mégsem adhatja vissza. Bár valljuk be, jelenleg a legmenőbb kiskutya a környéken. A pálcámat újra elővéve, egyszerű mozdulattal mondom ki a varázsigét:
- Finite Incantatem.
És, ahogy jött, valószínűleg úgy is ment a szárny, hiszen egy másodperccel később már újra önmaga a kiskutya.
- Azt javaslom, hogy a nap hátralevő részét töltse a kisasszony nélkül, vagy jól zárja be az ablakot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853948#post853948][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:19[/b][/url]

Tartom Rudi bá felé Szotyikát, aki olyan segélykérőn néz rám, hogy majd belesajdul a szívem. Hát csóró mit kellett, hogy átéljen, én is összeszartam volna magam a helyében.
- Hát, azt gondoltam ennél bonyolultabb varázsige kell - nevetem el magamat, majd jól megszorongatom az ebet, aki csak nyűszít a mozdulara.
- Ne aggódjon, hát látja, hogy ide se kísért el, nem? - már az előtt otthagyott, hogy a kutya eltűnése feltűnt volna. Pedig biztos vagyok benne, hogy ő lett volna az egyetlen, aki bejátssza a le vagy fel menetelnél, hogy ne legyen annyira sima.
- Köszönöm szépen a segítséget, Sacika nagyon boldog lesz, hogy nem egy szárnyas kutyát kap vissza - meg, hogy egyáltalán visszakapja a kezébe és nem a fára kell mászni érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853949#post853949][b]Farkasházy Rudolf - 2022.10.06. 22:21[/b][/url]

- A legjobb varázsigék egyike. Mindent megszüntet, amit meg kell.
Van pár olyan bűbáj, amit nagyon jól tudok, amik lételemek és amiket jól begyakoroltam, pont annyit, amennyi elég az élethez.
- Rossz fát tett a tűzre?
Mert azért az ember nem vak, látja, ha egyesek igen sokszor keresik a másik társaságát. Ugyanakkor az is tény, hogy a kisasszony nem halogatja a kötelességeit, szóval nem kizárt, hogy éppen azoknak adózik, és azért nincs itt. Mondjuk, ha nem segített a keresésben, de tudta, hogy kellett volna, az meg csalódás ugyebár. Áh, bonyolult emberi érzelmek.
- Én pedig az élményt, amit nyújtott. Tudom, hogy még van pár napja, mielőtt lezárná a tanulmányait, de ha erre jár, ugorjon be egy kis beszélgetésre, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853950#post853950][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 22:23[/b][/url]

- Én? Én soha nem tennék olyant - emelem fel szabad kezem védekezőn. - Magának csinál valamit, nem tudom mit, nem igazán figyeltem oda. Tudja, kikapcsol az agyam, amikor ezek a prefektusi szarok vannak -hát most mit tehetnék. Nem véletlenül nem lettem sose az. Kötelességtudó tudok lenni, de hogy én betartassak másokkal olyan szabályokat, melyek többsége szerintem nevetséges, na azt már nem.
- Ne aggódjon tanár úr, találkozunk még - vigyorodom el teljesen ártatlanul, majd a kutyát a hónom alá csapom és intek még egyet Rudolfnak, majd elindulok vissza a szobámba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=854247#post854247][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.10.15. 13:35[/b][/url]

A lány - önmagához híven - csak bólint a kérdésre. Most már elhiszi, ő is biztos benne. Lelkesebb is.
- Messze - húzza el ő is száját apró bólintással. Talán Zalánnal együtt el merne menni odáig. Talán. De szinte biztos, hogy bajba kerülnének érte, ha kiderülne, azt pedig nem akarja.
Kicsit összerezzen, ahogy ismét elindulnak, de erősen kapaszkodik a fiúba, nem eshet baja. Kékjei a kastélyfalon húzódó repedéseket, köveket fürkészik, hátha meglát még egy nyomot, ami a madárra, vagy esetleg fészkére utalhat. Végülis víz van a közelben, a madár életben tudna maradna itt is, hiába nem őshonos a Bagolykő vidékén.
Szemei hirtelen megakadnak valamin az egyik mélyedésben. Távolról nehéz ugyan kivenni, hogy micsoda, de a navinésnek leginkább egy hal maradványaira hasonlít. Nem nyújt szép látványt, de számukra lehet most fontos.
- Ott! - Ball mutatóujja bök a mélyedés felé, hogy a fiú figyelmét is felhívja a halra, mely mintha valakinek a vacsorája lett volna korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=854762#post854762][b]Sarkady Auróra Morgána - 2022.10.20. 14:05[/b][/url]

Ez a kérdés bőven elég ahhoz, hogy elpiruljon. Honnan kéne tudnia, hogy milyen az, ha valakinek van pasija? Ezt a srácok csak úgy meg szokták érezni, vagy egyszerűen csak Auróra nem az a típus, akinek szívesen udvarolnak. Nem úgy a barátnőinek, akik sorra kapják a randimeghívásokat és nem győzik őket visszautasítani. Talán tényleg Fülöp az oka annak, hogy még mindig szingli.
- Hát akkor most már tudod - bólint egyet, bár arca továbbra is enyhén bíborszínben játszik. Nem ciki beismerni, hogy közel a húszhoz még nem is nagyon volt párja - bár ezt hál' istennek nem mondta ki -, ami pedig ennél is rosszabb, hogy jelenleg sincs, de még csak kilátásba sem? Talán Roland tervez majd ezen változtatni, bár ha igazak a pletykák, ebben nem reménykedhet. Ő volna a herceg fehér lovon? Egy feketén még talán. - Úgy érzem, nem igazán vagy romantikus típus - rá kell harapnia ajkára, nehogy elmosolyodjon a fiú arcát látva. Nem mintha elvárható lenne az összes hímnemű egyedtől, hogy szerelmes filmek és könyvek százait bújja klisésebbnél klisésebb ötletek után kutatva. Kár, hogy ennek ellenére mégis azok a legnyerőbb sztorik, amiket a forgatókönyvírók hoznak össze és nem azok, amiket az élet - legalábbis Auróra jelenleg így véli.
Azonnal a rellonos után szalad, nem akarja hagyni, hogy túlságosan elhúzzon, mégis előbb gázol bele a vízbe, hogy mire a lány odaér, már le is tudja fröcskölni. Felsikkantva kezd nevetni és automatikusan viszonozza, amit kap. A felhevült testét érő hideg vízcseppek automatikus libabőrt varázsolnak karjaira, ám mielőtt elkezdhetne fázni, a nap melege rögtön forrón öleli körül. Haja vizesen, csapzottan lóg arcába és takarja be hátát, ahogy egyre keményebben küzd. - Nehogy azt hidd, hogy legyőzhetsz! - próbál közelebb férkőzni a rellonoshoz, lehetőleg karnyújtásnyira. Amint sikerül, nem tétlenkedik, egy lendületes mozdulattal Rolandra veti magát, hogy leránthassa a víz alá. Talán ezért van az, hogy előbb nézik havernak, mint becserkészendő vadnak.