Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Ezt én is kérdezhetném. – Feleli a lány mimikáját másolva, ezzel egyértelművé téve, hogy csak húzza. Elvégre nem ő kezdeményezte a beszélgetést. Felemeli a nehéz csomagot, amit az imént vett át – Ezt. -Leginkább ezt szeretné. Valószínűleg a szokásosnál is álmatlanabb éjjele lesz, ha belekezd. Vagy pont, hogy álmosabb, ha nagyon unalmas és nem talál semmit. Ez majd kiderül, nagyon régen volt szerencséje ilyen témájú könyvhöz, különösen angolul. Reméli, hogy azt még nem felejtette el. – Nekem a legilimencia jobban tetszik. – Az okklumenciát már csak azért sajátította el, hogy teljes legyen a dolog. Az apja kiváló okklumentor, Ákosnak sosem volt különösebben az erőssége, éppen megadták neki a hivatalos engedélyt. Nem is csoda, hogy az a képessége az átokkal gyakorlatilag lenullázódott. De ő leginkább a legilimenciáját siratja, nem az okklumenciát – bár a pszichológusok előtt kétségtelenül jól jönne a másik képessége is.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a szőke eridonos mesélni kezdi, hogy mennyire nehezen tudja kontrollálni a mágiáját. A szoba romba döntésénél a száját félrehúzva szisszen egyet. Szerencsére nála ilyen probléma sosem volt, lényegében kiegyensúlyozott kölyöknek lehetett mondani, de hallani lehetett néhány balesetről akkoriban is az iskola falai között. De ez normális. Tinik, varázslat, hormonok. – Akkor tényleg jobb lesz így. – Bólogat megkönnyebbülten. Csak az ő óráján ne robbantson fel egyik sem semmit, plíz. Erre nem volt felkészülve, ez sok neki, ennyire nem fizet jól ez a munka. – Mindent? Az… az is egyfajta maximalizmus. –  Ákos is sok mindenbe belekapott, de ilyet nem tett volna magával szemben. Ennyire nem akart bizonyítani az apjának, hogy túlhatja magát, hagyott magának időt élni. – Oh, igen… ne is mondd azokat a gálákat… fúú… - Most magától vágatta le a haját, de iszonyúan sérelmezte, hogy minden ilyen alkalomra rövid hajat kellett csináltatni magának, mert bozontos és mit fognak szólni hozzá. Meg az a sok etikett óra, táncóra. A rémálmaiban se jöjjenek elő azok a bálok. Nem akart magának onnan feleséget. Nem akart portéka lenni.
Meglepődik, hogy a szóáradt közepén egy kérdést is szegeznek hozzá. – Mmm… ornitológia. Természetjárás. Sátorozás, ilyenek. – Az átkokat nem mondja, az nem feltétlen hobbi, az életstílus, hivatás. Átok, ami tönkretette az életét. Ambivalens érzései vannak vele kapcsolatban. Nem is reagál semmit a lány apokalipszissel kapcsolatos véleményére. Benne az van, és neki az épp elég. Az ő világa összedőlt és akárhogy kap a darabjai után, azokat nem képes elérni, homokként hullanak ki a kezei közül, bármit ragad meg a régi életéből. – Voltam. – Ismétli meg. Tisztában van vele, hogy már kicsit sem eridonos. Ha látta volna a lány nagyjából ilyen idősen, mint most ő maga…. Ő is ennyire sok volt ennyi idősen?  Jaj.
Ákos a boltos szavára visszateszi a könyvet a polcra, majd a saját előre kifizetett csomagjával bevárja a kassza mellett, majd együtt hagyják el az üzletet.
Biccentve búcsúzik Ráheltől, egy halvány félmosolyt megenged felé. Vicces lesz a találkozásuk az órán, már nagyon várja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Régen voltam annyira nyugodt, mint most, hiába járunk tilosban, az este csöndje, hogy nincsenek körülöttem sokan, nagyon relaxáló tud lenni. Csak fekszem a füvön, és az sem zavar, ha rám másznak a hangyák, vagy muslincák repkednek körülöttem. Csak hallgatom a szelet meg a baglyokat. Zinára nézek, és csak bólintok a kijelentésére. Sejtettem, hogy Prométheusz neve ismerős lesz számára, hiszen a görög mitológia egy igen híres alakja. Persze hírnevet számára nem a hőstettek hoztak, hanem szerencsétlen sorsa. Melyet szerintem nem érdemelt meg. De ez csak az én véleményem.
Egy pillanatra eltérünk a témától, de gyorsan vissza is kanyarodunk a görög történetekhez. Ennek ellenére egy pillanatra mintha elcsípném Zina arcán a megkönnyebbülést, melyet egyetértésem kifejezésével okozok neki. Felnézek a Holdra, elképzelem, ahogy nimfák járkálnak rajta, megbújnak a kövekben.
Aztán rajtam van a megnyugvás sora, ahogy Zina biztosít róla, hogy nem untatom. Nem szeretném álomba ringatni a történeteimmel.
- Szívesen mesélek, ha érdekelnek a történetek. De ígérd meg, hogy szólsz, ha sok vagyok! - kérem tőle. Nem szeretnék túlzásba esni, mert ha érdekli is a görög mitológia, a végtelenségig biztosan nem hallgatná. - Nem szeretném, ha unnád a dolgot. Csak akkor mesélek a tényleg érdekel - majd kezemet a fejem alá teszem, és ismét a csillagok felé fordulok. A fényes pontocskákat nézve gondolkozom el a kérdésén. - Szívesen lennék főnix - felelek kis gondolkodás után. - Szerintem nagyon csodálatos lények. De akár egy sellő bőrébe is szívesen belebújnék. Vagy Pallasz Athéné lennék. Ő a görög mitológiában a bölcsesség istennője - az istennő utólag jut csak eszembe, pedig mióta foglalkozni kezdtem ezekkel a történetekkel, ő a kedvenc mitológiai alakom. - Na és te? - kérdezek vissza. Már mondta ugyan, hogy nimfa szívesen lenne, de kíváncsi vagyok, kik vagy mik jutnak még eszébe, kiket ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rudolf bent főzi az iskolában a bájitalát, aminek éppen ebben az esti órában járt le a fövési ideje. Az utolsó lépés már nem olyan nehéz, tűz ki, bájital egy utolsó keverés után a palackba, hagyni hűlni, utána lezárni, addig pedig eltakarítani a mocskot, amit csinált az ember az üsttel. Hiába remeg a keze, ennyit – kisebb- nagyobb bakikkal- de meg tud csinálni. Amikor már nem volt olyan forró a bájital, hogy kilője a dugót, táskájába rejti a még meleg üvegeket. Ettől kicsit hangosan cseng minden lépte, de annyi baj legyen, nem lopta, legálisan az övé, vette az alapanyagokat. Meg különben sem sok emberrel találkozik már ilyenkor, lassan fellövik a pizsamát a kisebbeknek, a tanárok sem járőröznek még.
Eléggé fáradt már így estére, biztosan nem főzne otthon, úgyhogy úgy dönt, a Nagyteremben vacsorázik. Régebben is kimerült volt erre az időpontra, de cserébe egész nap hajtotta magát, de ma semmi olyat nem tud mondani, ami indokolná a fáradtságot. A nehéz ajtó kilincsét gondterhelten lenyomva lép be a hatalmas helyiségbe, ami sokkal kihaltabb, mint az évnyitón. Kintről hallott valami nagy viháncolást, azt hitte, hogy sokkal nagyobb tömeg lesz itt. Fáradtan pillant szét a lézengő diákokon, hogy mégis melyikük viháncol ekkorát, ám helyette megpillantja a könyvesbolti ismerősét. Áh, hát már csak nem ülhet a tanári asztalhoz. Ha játszanak, játsszanak rendesen. A maga kis merev, balra terhelős lépteivel csilingel oda a könyvet bújó lányhoz. – Szóval ilyen maximalizmus. – Köszönésként a fejével int felé, majd táskáját leteszi a földre, mert a több napra való bájital húzza a vállát, így a táska egy utolsó csörrenéssel végre elhallgat. – Nagyon be akarsz vágódni abból a tárgyból. – Folytatja lehuppanva olyan távolságba, hogy ha Ráhel nem kívánna beszélgetni, akkor tudja ignorálni – bár erre nem számít. Ej, Ákos, megérzed az Eridon szelét és már újra csibészkedsz?
Unottan szed magának az első ételből, amit meglát – bolognai spagetti. Úgyis régen evett már olyat. – Jó étvágyat egyébként. – Jegyzi meg mielőtt hozzáfog a saját kajájához. Majdnem elfelejtette, illik ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még ha le is pisszentenek, vagy hasonló, az nekem fel sem tűnik. Bár ha fel is tűnne, csak egy laza vállvonással letudnám, mert azért még nincs tiltólistán a röhögés. Az meg, hogy ki mit gondol rólam, már nem érdekel. Azt azért észleltem, hogy kevesen vannak már itt, akik ismerhetnek, és én ezt egy cseppet sem bánom.
Igazából csak lapozgatok, arra már nincs kapacitásom, hogy ténylegesen belemerüljek a könyvbe, s gyanítom, ha lett volna nálam egy Igéző például, előbb halászom elő azt. Mondjuk még ha árulónak is tűnök ezek után, nekem a francia magazinok akkor is jobban bejönnek. Ott az írok tényleg a legapróbb részletre is odafigyelnek, és megválogatják, ki szerepelhet a híres dupla oldalon. Na mindegy.
- Azt hittem, hirtelen december van - pillantok fel, meglepődést mímelve, elvégre olyan csilingelés kíséri, mintha a Mikulás jönne.
- Mit rejt a zsákod? - pislogok érdeklődve, bár azt nem várom el, hogy meg is ossza velem. Viszont így legalább jó eséllyel megérti, mire szólt a megjegyzésem.
- Ha tudnád... még a felét se láttad - vigyorodok el az ismerős hangot hallva. Nem mondom, hogy nem lep meg az, hogy csak úgy leszólít, mikor egyáltalán nem tűnt egy közvetlen típusnak, sőt. Az ember meg azt várná ennek fényében, hogy maximum odaköszön, aztán megy egy üres helyre. Mindenesetre a csalódás kellemes.
- Az összesből, nem csak abból... egyszerűen a táskámban maradt a könyv, és egyelőre a szobám beköltözés alatt áll. Ha pár perccel előbb jössz, lehet vissza is fordulsz, annyira röhögtem - vallok színt, még mielőtt tévesen ítélne meg. Kényelmesen hátradőlök a széken, bokám keresztbe fonva a lábam, ahogy újabbakat kortyolok a narancsléből.
- Köszi, még nagyon szemezek azzal a sütőtök pitével - és ha ezt bárki hallaná, aki szemtanúja volt annak, hogy annyit ettem, amitől egy afrikai falu jól lakna, talán most rosszul is lenne. De na, minden káros szevedélyem magam mögött hagytam, az evést leszámítva.
- Szóval... kiteríted a kártyákat, vagy jöjjek rá magamtól? - dőlök előre, hogy érzékeltessem, ez bizony egy komoly kérdés. Még a könyökeimmel is megtámaszkodok az asztalon, úgy vizslatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Rég nem találkoztam már Ráhel barátnőmmel, egy ideig úgy alakult, hogy a sors más utakat szánt nekünk. Azonban nagy meglepetésemre kaptam tőle egy baglyot, hogy találkozzunk a Falatozó Gyorsétteremben, aminek kifejezetten örültem. Megetettem a cicust, meg kapott innivalót is, aztán nekiálltam a készülődésnek. Egy Disney ruhás hacukát választottam magamnak, mert a mai napig bírtam ezt a stílust, ami manapság elég menőnek számított, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Amikor beléptem a gyorsétterem ajtaján kiült az arcomra a csodálkozás, ugyanis teljesen máshogy nézett ki, mint amikor legutóbb itt jártam. Nagyon modern lett, a helyiség színei is kellemesebbek lettek így belülről nézve, szóval teljesen rendben volt az egész, már ami engem illetett. Leültem az ablak mellé egy szimpatikus helyre, ahonnan látni lehetett a kinn történő eseményeket, majd a kezembe vettem az étlapot. Bizony, az is megújult... legnagyobb örömömre. Egy garnélás salátát rendeltem narancslével. Miközben vártam, hallgattam a kellemes zenét, ami a háttérben szólt. Közben azon agyaltam, hogy mostanság mennyi minden történt velem, örültem volna, ha a gyámság folyamata gyorsabban alakul, de egyelőre még várnom kellett vele. Reméltem, hogy Nathan segítségével a fotózásban jobban fogok jeleskedni, hiszen az volt minden vágyam, hogy abban nagyobb előrelépésre tegyek szert. A fiú segítsége pont kapóra jött, én pedig azon voltam, hogy minél sikeresebb legyek ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hüppögve próbál eleget tenni a kérésnek, miszerint nyugodjon meg, de belátható, hogy ez esetében nem kimondottan könnyű feladat. Lelki szemei előtt örökre ilyen esetlen, egyensúlytalan marad, aki kel és fekszik, majd közröhej tárgyává válik, ez a kép pedig annyira beleégett elméjébe, hogy képes volna olyan hangosan sírni, hogy az egész kastély remegjen belé.
- A folyosón, egyszer csak hátba találtak az átokkal, de én nem akarom, hogy meg legyen büntetve, aki csinálta, mert megint bosszút fog állni - kétségbeesetten tágulnak ki pupillái, ahogyan szemei is egyik pillanatról a másik váltanak kölyökkutyás kérlelőre. Pontosan jól tudja, ha most megkeresik, ne adja Merlin meg is találják, aki ezt tette, akkor megbüntetik, ezért pedig Layla lesz a hibás. Fogalma sincs, ki lehetett az orv támadó, de annyi bizonyos, hogy sikerült kiszúrni a navinéssel, nem is kicsit.
A mondatkezdetre a férfira emeli a tekintetét és, bár korához képes jóval ártatlanabb és naivabb, még neki sem nehéz kitalálnia, hogy a szó, melyet Ákos keresett, az "eltakarodnak". Egy másik helyzetben ezen megrökönyödne, de a vészhelyzet most valós, ráadásul ő is ugyanerre gondolt, még ha nem is mondta ki.
- Nagyon szépen köszönöm. Tessék mondani, hogy mit csináljak és akkor én azt úgy fogom csinálni - még kicsit szipog és a szemét törölgeti, de legalább már nem sír keservesen. Édes arcocskáján így is teljesen jól látszik, hogy pillanatokkal korábban még könnyek áztatták, ahogyan szemei is árulkodóak. Nem baj, a segítség ténye már eleve ad egyfajta megnyugvást, noha kétség sem férhet ahhoz, hogy akkor lesz csak igazán elemében és nyugalmának csúcsán, ha tényleg megszabadul ettől az átoktól. Vagy rontástól? Végül is neki mindegy, amíg Ákos tudja a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Futás. Ja, nem csak akkor szoktam, mikor féltucatnyian loholnak a hátam mögött. Hozzáteszem, az ilyen alkalmak száma igencsak megcsappant, de otthon Franciaországban volt, hogy olykor megesett.
De az ebédet le kell mozogni, főleg, hogy Mina szerint túltolom, pedig tényleg csak szeretek enni, az meg az ő hibája, hogy jól főz. A mozgás meg... olyan, mint a tetoválás, belekezdesz, aztán nem tudsz leállni. Egyikről sem. Ezért lelhető fel a karomon, meg a combomon, és a vádlimon is. Azért nem estem a ló túloldalára, igazán ízlésesek, mert nem engedtem, hogy ezt is homemadeban oldják meg, elmentem inkább szalonba.
Az viszont teljesen jó érzés, hogy nem úgy tekintenek rám az utcán lévők, mintha egy másik egy másik bolygóról érkezett űrlény lennék, aki nem fázik. Ilyenkor sose érzem, hogy hideg lenne. A fülemben dübörög a zene, és egyedül a légzésemre, meg a pulzusomra koncentrálok, meg az előttem haladó ismerős alakra. Kicsit belehúzok, hogy beérjem, majd mielőtt mellé érnék, kiszedem a fülhallgatót, és a zsebembe süllyesztem.
- Igaza volt, tényleg sokat változott ez a hely - nem tudom azt állítani, hogy nem direkt akarok szívbajt hozni rá a hirtelen felbukkanássommal. Még egy ártatlan mosolyt is küldök felé.
- Az utak például tök jók. Ja és köszönöm a tippet, megvan az a könyv, merre? - hogy hirtelen váltok? Megesik, de a kíváncsiságom sajnálatos módon még mindig nagyobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem szeretem a felfordulást és nem akarok Teodor életterébe belezavarni, így amíg ő pakol és berendezkedik, addig én sétálok egyet, veszek ebédet, keresek pár apróságot, amit nem árt otthon tartani, és kellene már most néhány alapvető élelmiszert is a házban tudni. Ilyen például a tészta. Szóval amíg ő pakol, addig én vásárolok. A falatozóba rendeltem ételt egy másfél óra múlvai időpontra, így pont elég időt hagytam magamnak, hogy bevásároljak. Az első állomás a vegyeskereskedés, itt sikerül az áhított tésztát beszereznem. Persze vettem sok más mindent is, nem kell azt hinni, hogy a bátyámat, akivel most életünk egy új szakasza kezdődik együtt, majd csak tészán fogom életben tartani, hiszen a házban van saját bájitalsarkom, ahogy neki is saját rendelője. Mi olyan átlagosan jó testvérek vagyunk, de vannak életünknek olyan beszélgetései, olyan pillanatai, amik megtörténtek és amikről, mintha egyértelmű lenne, nem beszélgetünk és nem utalunk rájuk. Nem kerülnek szóba feleségek vagy menyasszonyok, mert mind a ketten megvívtuk a magunk csatáját ebben a témakörben, habár...valójában azt hiszem, ez a téma mégsem olyan lefutott.
Ezen, egészen pontosan Martha-n elmélkedve lépek egyik macskakőről a másikra, hogy megnézzem, milyen boltok vannak még itt, mennyit változott az elmúlt évek alatt, amikor ismerős hang köszön rám váratlanul. Meglep, de nem ugrok ki a bőrömből, így egy pillanatnyi rezzenés után, kedélyes mosollyal fordulok felé.
- Ennek örülök.
Tudtam, hogy a bolt segít majd neki, és örömmel konstatálom, hogy valóban így lett. Van, ami nem változik, ilyen az is, hogy Őszike néniben nem lehet csalódni.
- A színházba, arra gondoltam, hogy veszek bérletet a következő évadra. És ön?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kicsit azért csalódott vagyok. Tényleg vártam, hogy összerezzen, vagy ugrik egyet, de semmi. Akkor annyira mégse mélyedhetetett el a gondolataiba. Pech.
Viszont hamar túllépek a dolgon, ez nem olyasmi, ami maga alá gyűrné az embert.
- Jöhetnek ám még tippek. Jó a kaja kivételével, azt a piacon szerzem be, vagy a Beeeen... na abba kereskedésbe. Azért durva, hogy ott aztán minden is van - pontosan ezért lett kedvenc boltjaim egyike. Ha szemspirál kell, van, ha fehérítős fogkrém, van.
- Hmmm.. miket játszanak? Meg egyébként az működik? Azt hiszem, mikor itt voltam, akkor igazgató váltás volt, talán? Na mindegy, nem igazán láttam egy darabot se, sőt a színészeinkkel se vagyok képben. A musicalt szeretem, csak a franciák vagy nagyon semmilyenek, vagy durván túltolják. Egyszerűen képtelenek megtalálni az arany középutat - igen, amikor azt mondtam, hogy tág az érdeklődési köröm, nem hazudtam. Jó, egy operára akkor se tudnának elrángatni, ha az életem múlna. Azt valahogy sehogyse veszi be a gyomrom, és nagyon fááj.
- Futottam. Otthon jó volt az ebéd, én meg szeretek enni... talán ez a legnagyobb bűnöm - nevetem el magam, s csak gondolatban téve hozzá, hogy már. Voltak durva dolgaim, de az egy másik szakasz volt, amit már lezártam és magam mögött hagytam. És úgy gondolom, jobb ha kamaszkorban jönnek ezek elő, minthogy harimncévesen családanyaként.
- Azt hiszem, múltkor láttam Elizabetet... ő az, aki nagyon esküvőt szervez? Csak nem first lady lesz? - vigyorodok el, mert a pletykák azok pletykák, épp csak nem tudom még magamban összerakni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Benzsay. Igen, én is kedvelem azt a helyet, éppen most voltam ott venni ezt-azt.
Mutatom fel a dupla agglegény élet kezdőkészletemet, amit két szatyorba rejtett nekem az a kedves asszony, aki, mint megtudtam a boltvezető felesége, csak akkor, amikor én még ide jártam, másabbul nézett ki, fiatalabb volt, kevésbé viselt arccal, de eljárt felette az idő, történtek rossz dolgok az életében, de a mosolya igazán kellemes.
- Nem tudom, csak láttam az egyik szórólapon, hogy megkezdődött a bérletértékesítés és szeretek színházba járni, így gondoltam veszek egy bérletet. Talán kettőt, egyet ajándékba.
Tudom, hogy most, az első időkben nem kellene csak úgy szórnunk a pénzt. Mármint, Teo elég jól keres, hiszen már karrierjének abban a szakaszában van, hogy ő mondja meg, mennyi az annyi, míg én bárhol és bármikor találnék munkát, hiszen igen elégedettek a munkásságommal. Mégis, megbeszéltük, hogy a pénz érték, és ezt elsősorban nekem kellene megtanulni, annak, aki éppen besétálni készül a színházba. Azért az egy kicsit elbizonytalanít, amit ő mond, mert valóban nem tudok én se semmit az itteni darabokról vagy arról, hogy milyenek a színészek. Lehet, hogy pénzkidobás lesz az egész, no de ha nem próbálom, nem tudom meg, nem igaz?
- Ha valakinek az evés a legnagyobb bűne, akkor igazából nem is bűnös, szóval még elég jól áll a menny-pokol kérdéskörben.
Igazából szerintem én is jól állok, bár lehet, hogy Martha mást mondana. Habár, nem hiszem. Szerettük egymást, szép volt a közös utunk és nagyon sajnálom, hogy az egész megváltozott valami mássá. Valamivé, ami szétszedett minket, és bár nem tudom, hogy hogyan, de tudom, hogy én hibáztam.
- Körülbelül ilyen magas, nagyszemű, az orra viccesen manószerű, barna hajó és többnyire szoknyákban mászkál? Mert akkor igen, ő az és igen first lady lesz belőle, Daróczy Elizabet. Egész jól hangzik, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez azért nem változott. Az itteni létesítményeknek kimondhatatlan a nevük... hát még megjegyezni. Nekem egyébként a falatozó a kedvencem most is, nagyon élem, hogy mindig más kaja van, például eszembe nem jutott volna elruccanni Koreába egy normális ramenért, de itt... - sóhajtok fel. Ilyen téren inkább az a kísérletező típus vagyok, és bizony van, hogy olykor mellélövök rendesen.
- Barátnő? - jön az értelemszerű kérdés, nem is törődök azzal, hogy ehhez nekem nem sok közöm van.
- Feleség biztos nem, a múltkor se volt gyűrű az ujján, és most sincs... - villantom meg Sherlockot megszégyenítő tehetségem, mert hogy figyelek ám a részletekre, még ha ez elsőre nem is tűnik fel senkinek.
- Hát nézze, ha Révay Lilinek bármi köze is van a színházhoz, akkor az már eredendően nem lehet szar. Apámmal egyszer csak azért hazajöttünk, hogy megnézhessük Júliaként - tehát az állításom nem elfogultság kérdése, főleg, hogy ha hozzámvágnak valamit, se tudom megmondani, beszéltem-e vele itt létem alatt. Túl sok rossz történt, és az így egybe is folyt, az ilyenket meg az ember nem szívesen idézi fel.
- Én nem hiszek ebben... mármint a menny-pokol dologban, meg a bűnbánatban - pedig valamennyire vallásos vagyok, vagyis apám szülei nagyon. Talán pont ezért nem kérnek belőlem, a világnézetem nem fér bele az ő értékrendjükbe.
- Igen, igen... - villanyozódok fel, mert akkor jól sejtettem. Annak a nőnek már most olyan kisugárzása van, mint ahogy egy egyszerű ember a first ladyt képzeli.
- Az attól függ... - komorulok el, lehajtva a fejem, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt.
- Ha a névért cserébe képes feláldozni mindenét. Képes végighallgatni egy pletykaáradatot, elnézni, hogy hol ezzel, hol azzal boronálják össze a férjét, csak mert leáll beszélgetni. Hogy rengetegen ismerik, és lehet még többen utálják... akkor ja, jó dolog - halkan beszélek, és lassan, de érződik a szavak mögött lévő tapasztalat.
- Tudja mit? Nem gond, ha elkísérem? Megnézném én is azt a színházat... csak gyorsan hazaszaladnék átöltözni, így már kezd hűvös lenni - mintha a libabőröm ennek lenne köszönhető, és nem a tapasztalatom tárgyának. Bárcsak képes lennék azt mondani, hogy jó érzéssel gondolok vissza rá... Nem megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Most én is onnan rendeltem ebédet.
Bele kell szoknunk azokba a változásokba, amik itt történtek, például, hogy már városról beszélünk, annak ellenére, hogy Jolán nénje még mindig a helyi seriff, akinek mindenkihez van egy rossz szava. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy ez a hely elképzelhetetlen lenne nélküle, és ezért is örülök, hogy vannak dolgok, amik az elmúlt harminc évben nem változtak itt.
- Ha házas lennék se hiszem, hogy gyűrűt viselnék, a munkámmal összeférhetetlen.
Az én esetemben minden ékszer kizárt, hiszen az emberek életével játszanék. Éppen ezért, vannak olyan bájitalok is, melyeknél muszáj másféle üstöt is beszereznünk a jól megszokott kettes ónnál, elképzelni se tudom, hogy milyen hatással lenne egy karikagyűrű. Mindazonáltal semmi sem változott, hiszen viszonylag hamar megkaptam azt, hogy a barátnőmnek veszem-e a bérletet.
- Testvér. A bátyámmal költöztem ide.
És neki is venném a bérletet ugyebár. Persze, jogos, harmincas éveikben lévő férfiaknak már nem egymással, hanem asszonyokkal kellene összeköltözniük, de mondjuk úgy, hogy ettől a témától egy ideje mind a ketten elszeparálódunk. Neki egy csúnya válás, nekem egy sok kérdőjelet maga mögött hagyott kapcsolatot jelent minden, ami a nőkkel kapcsolatos.
- Ismerem a nevét, de még nem láttam a színpadon, csak az apját.
De ha a lány fele olyan tehetséges, mint az apa, akkor már rendben van a dolog, nem igaz? Próba szerencse lesz ez a pénzkiadás, és ki tudja, talán már ma este eljövök, ha szimpatikus a darab címe, és akkor meglátjuk, hogy megéri-e a dolog.
- Ez máshogy hat azoknál, akiket így nevelnek. A tradicionális nevelést kapott aranyvérű lányok a feleség szerepre készülnek egész életükben. Megtanulnak társnak lenni a férfi mellett, irányítónak a család felett. Megtanulnak jó háziasszonynak, jó anyának, jó szeretőnek lenni. A tanulmányaik mellett nagyon sokat készülnek arra, hogy a megfelelő férfi mellett, őt segítve, teljes életet élhessenek.
Nem csak azért, mert Lizi közel áll a szívemhez, hanem azért is, mert én tisztelem azt az áldozatot, amit ezek a lányok vállalnak, veszem a védelmembe őket. Mondhatnak persze nemet, de azok, akik egy olyan családba születnek, ahol nagy jelentősége van a hagyományoknak, nem nagyon fordul elő.
- Odaadhatom a kabátom, ha az segít, nekem amúgy is melegem van kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez volt szerintem élete döntése - még biccentek is mellé, de ez már tényleg elfogultság. Az ottani kaja iránt természetesen, mert hogy a tulaj kilétéről fogalmam sincs, de az biztos, szobrot állítanék neki.
- Jaaa a bájitalok. Tudom ám, hogy átvette Fela helyét. És őszintén nagyon örülök neki, mert így talán a jövő generációja nem éli meg személyes traumaként az órákat. Imádtam Felát, de sokszor meghűlt a vér az ereimbe, mikor körbenézett, ki feleljen... és sose adott K-t, mindig csak VF-et, mert K-ra csak ő tudja az anyagot... gondolhatja, milyen jól esett ez a stréber önérzetemnek - forgatom meg a szemem, megmosolyogva az emléket, mert nem mondhatni, hogy ez most egy tátongó seb lenne, épp csak tanultam tőle is valamit. És ez a lényege egy tanárnak, nem? Most, hogy a módszerei milyenek, az megint más tészta, de ha én tanárnak adnám a fejem, inkább lennék olyan, akire még évek múltán is emlékeznek. Hát Fela ezt elérte.
- Ugye tudja, hogy most simán kemuzhatott volna valamit, ami nem vetne fel több kérdést? De nyugi, sok időbe telt, de megszereztem a kapcsolót, ami nem hagyja, hogy mások privát szférájába gyalogoljak a kíváncsiságom miatt - így biztosítom arról, ha nem akarja, nem faggatom tovább, elvégre kényes témák mindenkinek vannak, és én se beszélek az enyémről... illetve.
- Elmondjam a nagy titkom? Az anyám megszült, aztán pár hónap múlva lelépett. Ott hagyott engem a férjével egyik napról a másikra. Tizenhat voltam, mikor megtudtam, ki az, és hogy... hát prostinak állt - szárazan nevetem el magam, miközben ránézek.
- Érti? Jól élt, megvolt mindene, ami kell. Pénz, család, egy férj, akit állítólag szeretett, és ezt huss... eldobta... azért - rázom meg a fejem, mert ez számomra érthetetlen, főleg, hogy ő se tudta elmagyarázni, miért. Mindenesetre, most már tudok róla beszélni, mert tudom, nekem emiatt nem kell szégyenkeznem, ez az ő szegénységi bizonyítványa.
- De apu most rendben van, felesége van és lett egy öcsém, de nagyon sokáig élte az agglegény életet, és nem panaszkodott. Talán úgyis ez a fontos... a végeredmény, és tuti önnek is lesz majd happy end - biztatóan mosolygok rá, mert ebben az egyben biztos vagyok.
- Korombeli, az apja meg egy mumus - ebben pedig megingathatatlan vagyok.
- Mondjuk ez visszajöhetne a közdivatba, bár magamról nem tudnám elképzelni, hogy képes lennék egy férfi köré építeni az életem. Valószínűleg pont azért, mert nem ilyen nevelést kaptam. Jó, most nem azt mondom, hogy majd ha eljön az idő, ordítva fogok menekülni előle, épp csak nem akarok függni senkitől, és nagyon ritka az, ha valaki társat talál, nem valakit, akivel van... - én meg megvárom inkább azt. Voltam kiszolgáltatott, és az a legszomorúbb, hogy akkor azt hittem, ez így teljesen rendben van.
- Hát, ha tényleg nem gond akkor köszönöm - s ha megkapom a kabátot, szépen fel is veszem, még a cipzárt is összehúzom .
- Tényleg, és a tesója fog itt dolgozni? Elkell a városba egy pszichológus, majd meglátja - próbálom inkább másfelé terelni a témát, mielőtt még az életkedvem is lehúzom teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Biccentek egyet arra, hogy az életem döntésének nevezi a falatozót. Mivel kotyvasztok, szeretek főzni is, de olyan alkalmakor, amikor egy férfi pakol és rendezkedik, jobb, ha az élete meg van könnyítve olyanokkal, mint, hogy valaki más főzi az ételét. Arra, hogy Felagund utója vagyok, ismét bólintok, és habár hallottam a rémhíreket, én magam a tanítványa voltam, olyan, akit magam mellé vett, és az egyetlen befolyásoló tényező a Lizivel való harcunk volt a kegyeiért. Ott pedig végül, nem hirdettünk győztest.
- Mármint azzal kapcsolatban, hogy kinek veszem a bérletet? Szerintem, ha egy nőnek venném, több kérdést vetne fel, mint a testvérem.
Ámbár az is lehet, ugyebár, hogy visszatérünk az örök problémakörhöz, vagyis ahhoz, hogy homoszexuális-e Farkasházy Rudolf. Sajnálom a reménykedőket, nem, nem az, és nem is tervez azzá válni. Onnantól pedig, hogy hallotta, van az iskolában olyan vélavérű, aki lazán kezeli a szabályokat, még csak nem is kockáztat. Van az a bölcs mondás, ami erre tökéletesen igaz, de ez csak pár embernek humoros, így csak sóhajtva gördüljünk túl a kérdéskörön.
- Ha mindenünk megvan, igazából nincs semmink, mert arra amire vágyunk, nem lehet a miénk. Ilyenkor elkezdenek minket olyan dolgok foglalkoztatni, amik nem illenek az élethelyzetünkbe. Miért áll egy gazdag feleség és anya kéjnőnek? Mert hiányzik az életéből a kéj.
Elméletben nagyon okos vagyok, még a szexualitás kérdéskörében is, gyakorlatban azonban vannak hiányosságaim. De még mennyi! Az, amit otthon tanultam, nem olyan, amit a nagy átlag otthon tanult. Nem ismerem a családi egységet, a bajban összefogást, az anyai ölelésben rejlő erőt. Mert a mi szüleink sem úgy szerették egymást, mint más gyerekek szülei. Nem volt meg az, amit másoknál tapasztaltunk.
- Akkor Sebastiannak vetélytársai voltak mumustéren?
Kérdezem egy apró mosollyal, mert a férfi tudom, hogy régóta a kastély és környéke rémálma, amihez nyilván a felesége váratlan halála sem járult hozzá.
- Igazából ez olyan, hogy ők ebben nevelkedtek, nem tudják elképzelni azt az életformát, ahol a nőnek szabad akarata van. Nem ismerik például a válást, vagy azt, hogy több partnerük legyen, ne csak egy. Lizi valahogy a határon mozgott mindig is, mivel korát tekintve már közel tíz-tizenöt éve házasnak kellene lennie, utódokkal. Ő egyetemre ment, céget alapított és a saját termékeit árulja. Patikát akar nyitni, vannak tervei túl azon, hogy erős fiúkat szüljön. A kérdés az, hogy ebben a férje mennyire fogja támogatni.
Közben átadom a kabátot, és valóban megállapítom, hogy nincs hideg, legalábbis jó működik a fekete, kötött pulóver bűbája.
- Igen és nem. Ő speciális eset. Megválogatja a hozzá járókat. Nincsenek sokan, pár embernél többel nem foglalkozik. Szóval nem ő fogja elhozni a megváltást a településre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát nem tudom, szerintem így több a kérdés... harmincas, a testvérével él.. talán macska, vagy kutya. Vagy egy kisiklott házasság, vagy egy csúfosan véget ért kapcsolat, persze semmi közöm hozzá, és állítson le nyugodtan, ha túllépem a határt - szabadkozok egyből. Nem a melegség bennem tényleg nem fogalmazódott meg, egyszerűen tudom, hogy nem az, még annak ellenére is, hogy az első hozzá intézett kérdésem nem ezt sugallta.
- Akkor sem nevezem nőnek azt, akinek egy numera fontosabb a gyerekénél - nem mondom, hogy nem értem meg. Az apámat se kezdem védeni, hisz tisztában vagyok az alapvető hiányosságival, de. Én nem hagytam el, nem is tudnám, annak ellenére, hogy a nevét nem viselem.
- Révay mindenképp. Ő a sötét árnyék az ablak előtt. Fela nem feltétlenül mumus, tőle az ember megszokja, hogy ilyen, és egyszerűen beletörődik, és nem tart tőle tovább. Révay más. Nekem azok az ijesztő emberek, akiket nézhetek bármeddig, egyszerűen nem tudom hová tenni őket, nincs olyan skatulya, amelyikbe beleillenek, így nem is lehet tudni, hogy állj hozzá... mit fog reagálni, érted? - hogy átváltok tegeződésbe? Jelenleg fel sem tűnik, de ez ilyen. Én ilyen vagyok, ismerem a formaiságokat, követem is őket, de aztán egyszer csak jön, és felhagyok vele, még ha ez lehet most felháborító is.
- Egyenrangú félként talán sosem fogja tekinteni. Főleg, ha ő is ilyen tradícionális férfi, aki szerint az asszonynak a konyhában vann a helye, és csak a gyerek. Pedig kár lenne Elizabetért, az ilyen nők mindig baromi sikeresek, és valahogy bekerülnek a történelembe... de ugye ott a másik fél - amit nem ecsetelek, hisz nálam ő biztos jobban tudja, miről beszélek.
Amíg rám nem kerül az a kabát, fel sem tűnik, mennyire lehűlt az idő, vagy pusztán a pulzusom normalizálódott. De tény, hatványozottan jobban érzem magam, és nem kellet semmihez sem nyúlnom ezért, ez benne a legszebb.
- Talán ő csinálja jól, akkor gondolom nem is a pénz lebeg a szeme előtt, hanem, hogy akik hozzá járnak, tényleg meggyógyuljanak - mosolygok fel rá. Igen, fel kell, mert bár nőttem, azért nem eleget.
- Ooo, Szentivánéji-álom... na? - a plakátot anélkül ismerem fel, hogy a betűket is látnám. Merthogy közben odaérünk a színházhoz.
- Én veszek bérletet - halászom elő a telefontokomból a pénzt. Ez az, amiből nekem sose volt hiány, ellenben minden másból, így nem is ragadom meg két kézzel, és hajlamos vagyok úgy szórni, mint a konfettit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lepillantok a lábaimra, elvégre tényleg nincs baja, kicsit ugyan jobb lett volna, ha nyújtok egyet előtte, de a zsibogás már kiment belőle, ha mondjuk meghúzom és nyüszítek, jogos lett volna az aggodalma, meg a dorgálása.
- Köszönöm! Nem, annyira nem kell, ameddig nem varázsolok – mert akkor már tényleg kell, ha valami újba fogok bele, az alap és könnyed dolgok már egészen veszélymentesen sikerülnek, ha nem is olyan szép ívekkel meg mindennel, mint másoknak, de ha nem robban meg sül el balul, akkor már megéri.
- Na eghen. Nagy szamár vagyok, nem ide való és a többi. Mondjuk, nem is akarnám elfoglalni, mert olyankor simán leülök egy padra vagy máshova a faluban és elvagyok – vonok vállat, hogy nekem aztán mindegy hol lógatom a lábaimat, ha úgy tartja kedvem. Eleszegetek valami árnyékos helyen, vagy olvasok. – Aaa, hogy futni szoktál! Én nem szeretek, de néha jó, főleg, mikor edzés volt, akkor bemelegíteni meg ilyenek. Este viszont ugye nem járok erre, sejtelmem sincs, csak tippelni tudok, hogy semmi kellemes – húzom el a számat, mennyire lehet kellemes olyan közegben kocogni, ahol… inkább nem tippelek, miféle alakok vannak. Sőt. – Örülök, hogy nem volt semmi gáz. Én nem tudok hoppanálni, de szerintem sose lennék gyorsabb, ha látnám, hogy ilyenek közelednek felém – vélhetőleg akkorát sikítanék, amilyet sose hallottak. Nem is élek a faluban, így aztán könnyű elkerülni ezeket, mert mire sötét van, nekem már addigra a kastélyban kell lennem. Így könnyű, nem?
- Hát sose tudni, bekerülök-e jövőre, lesérülök-e, vagy leszek-e jobb. Ez olyan lutri, mint a mágiám – nevetek egy aprót, mert ahogy abban se lehet bízni, a jövőben sem. Lesz ami lesz alapon működünk együtt és bár nehezebb, kiszámíthatatlanabb, de eddig is működött.
- Eltévedni nem nehéz, még most is néha sikerül, ha elgondolkodom. De értelek. Hát nem tudom, nekem mindegy, hol vagyok, kint vagy bent, de sokat bent lenni nem jó – bólintok a dologra, bár a vízre nem, mert ahhoz nem ragaszkodom. Megértem, hogy nem tud most így hirtelen válaszolni rá, én még napok múlva sem tudnék.
- Én is maradni szeretnék. De passz. Egy biztos, auror meg gyógyító nem leszek, mert ahhoz ügyesnek kell lennem – és nem kéne mondjuk elbaltázni, mert… nos mert. Mindenki tudja. Talán a sport? Lehet. Én még ráérek, persze.
- Abból indulj ki, mit szeretsz csinálni? Hobbi? – hátha kicsit beszélünk róla és legalább ihletet adok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Türelmesen várom, hogy a lepedő színe megváltozzon, és közben figyelem Tamara reakcióit. Teljes mértékben magamra ismerek bennük. Pont olyan türelmetlen önmagával, mint én vagyok magammal. Persze a másikban könnyű felismerni a hibát, még tanácsot is adhatnék, de magamban nem tudom orvosolni a dolgot. Látom Tamin, hogy szörnyen izgul, és ráfeszül a dologra. Ettől viszont én is befeszülök kicsit. Hogyan segítsek neki? Mivel nyugtassam meg?
- Csak próbáld meg újra - mondom türelmesen. Nem vagyok türelmetlen ember, és nem is tudom, mennyi ideje próbálkozik már. Az a cél, hogy az a lepedő színes legyen, akkor addig próbálkozunk, míg el nem érjük. - Az átváltoztatás nehéz, csak bele kell jönni. Menni fog, hidd el! - biztatom. Majd kapva a válaszán megpróbálok a lehető leglelkesebben megszólalni: - Akkor legyen rózsaszín! Képzeld el milyen rózsaszínt szeretnél. Legyen a fejedben, mit akarsz csinálni. Minél tudatosabb vagy, annál nagyobb a siker - egészen kezdem magamat tanárnak érezni, ahogy az instrukciókat kiadom a lánynak.
Az én magabiztosságom megnőtt, mióta elkezdtük a gyakorlást, és reménykedem benne, hogy az övé is. Biztatóan intek, hogy próbálja meg újra, és izgatottan várom az eredményt. Ám mikor nem sikerül, akkor sem keseredem el, hanem új ötlettel állok elő.
- Igen! Te ezen a darabom gyakorolj, én pedig ezt fogom átváltoztatni - tolom vissza elé a lepedő egyik darabját. Elnevetem magam Tami megjegyzésére. - Szeretem a pinket - vonom meg a vállam nevetve, majd visszafordulok a epedőhöz. - Akkor háromra! - pillantok a lányra, pálcámat pedig az anyagdarabra szegezem. - Egy, kettő... - várok egy pillanatot, hogy Tami kifújja a levegőt, majd fojtatom Három! - rámutatok a lepedőre, és kimondom a varázsigét. - Coloris mutatio viridis! - az anyag lassan felveszi a piros színt, én pedig büszkén oldalra fordulok, vajon Taminak sikerült-e a bűbáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeret utazni. Az utazás valahol a változás szinonimája számára és ahelyett, hogy hoppanálna, vagy kandallón keresztül járkálna, inkább felül a vonatra és utazik pár órát. Erre persze most szüksége is van, hiszen a budanekeresdi lakását eladta, ám néhány holmija még ott van, amiket el kell hoznia. Öccsének szólt is, hogy a mai napon nem nagyon találkoznak majd, mert a "maradékot" elhozza és nem biztos benne, hogy összefutnak emberi időben.
Az állomásra sétálva hagyja, hogy kigombolt kabátjával játsszon az őszi szél, mely most még épp nem csípős és csontig hatoló, hanem kellemesen simogató. Szereti ezt az évszakot még annak ellenére is, hogy sokakat depresszióba és fáradtságba taszít, vagy épp lehangol a folyamatosan sötét és esős évszak. Szereti a színeit, ahogy a fák lassanként először csak átöltöznek, majd le is vetik ruhájukat november végére. Nincs is jobb dolog, mint az eső kopogására elaludni, vagy egy forró teával kémlelni az utcán járó-kelő embereket: jönnek és mennek, némelyek esernyőt tartanak, mások kapucniban próbálnak szárazak maradni és persze vannak, akik elfelejtenek bármit is magukkal vinni. Megáznak, futnak, valami fedett helyet keresnek, vagy egyszerűen csak sietős léptekkel igyekeznek eljutni a céljukhoz. És akkor ott van ő, aki szívesen visz esernyőt, de ha teheti, akkor anélkül, hagyva, hogy az égi áldás mossa arcát, sétálgat, akár mindenféle konkrét cél nélkül is.
Az állomásra érve valamennyire fel kell ocsúdnia abból a transzból, melybe gondolatai ejtették, hogy a jegyárusító ablak felé kanyarodjon és megvegye az utazáshoz szükséges papírokat. Az üveghez lépve meglepődve ismeri fel a mögötte ülő nőt, ám arcán nem látszik a sokk, csupán tekintete tükrözi, hogy igencsak váratlan egy találkozás ez a mai. - Asztrid kisasszony, nem gondoltam volna, hogy épp itt találkozunk majd - háta mögé pillant, hogy felmérje, mekkora sor fogja hamarosan erőszakkal eltávolítani, ha bájcsevejbe kezd, de egyelőre senki sem várakozik mögötte, így ugyanazzal a lazasággal és nyugodtsággal fordul vissza, hogy egy kedves görbe íveljen arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nincs háziállatom, nem voltam házas és nem ért véget csúfosan kapcsolatom.
Nem ért? Végül is, nem volt filmbe illő jelenet, ahogy Martha kisétált az ajtón, majd két hétre rá realizáltam, hogy még mindig nem sétált be az ajtón. Viszont nem volt semmi olyan, amit ilyenkor fel szoktak hozni. Nem verekedtünk, sosem mondtunk egymásra olyat, ami a másik lelkét megtépázta volna. A magam részéről ebben a kijelentésben biztos vagyok, az ő részéről meg hiszem, hogy így van, mert én hiszek benne. Arra azonban, hogy ő az édesanyját minek minősíti, nem teszek külön megjegyzést, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Nem az én anyám, még csak nem is ismerem, éppen ezért csak hagyom, hogy kimondjon mindent, ami a szívét nyomja.
- Értem, amit mond. Volt ilyen tanárom az egyetemen, mára pedig a kollégámmá vált.
Én, vele ellentétben, megmaradok a magázódó formánál. Az egyetemen is mindenkit magázok, legyen fiatalabb, idősebb vagy éppen velem egykorú. A kollégák közül párakkal természetesen tegeződünk, de az egy kollegális, nem tanár-diák viszony. Tudom, hogy itt vannak havertanárok, de magamat nem szeretném oda soroltatni.
- Sosem fogja, és senki sem várja el tőle, hogy így legyen. Ő a férfi, a család feje, ő osztja a szerepeket. Azonban, ahogy én látom, ő is a határon mozog, ezért is tűnnek riasztóan tökéletesnek. Konrád, ahogy én látom, sosem lesz az a fajta férfi, aki virágcsokorral rohan át a városon csak mert Lizi ujjába szálka ment, vagy éppen mert gyereket szült neki. De bizalmat szavazott neki, hiszen engedte, hogy a tanács tagjává váljon és nem vetette el a patika gondolatát sem. Ő a bizalmával mutatja ki, hogy Lizinek vannak jogai és ez nemesebb gesztus, mint az, ha valaki elhalmozza a másikat ajándékokkal.
Én hiszem, hogy ők jó párost alkotnak majd, mivel a női fél sem az a fajta, aki a férfin akar csüngeni. Nem olyannak ismerem, aki folyton kéz a kézben akar haladni a másikkal, és hosszú búcsúcsókokat váltana a kapualjban vele. Mondhatjuk úgy is, hogy szerencséjük van egymással.
- Nem, minket nem motivált sosem a pénz.
Hogy mi van a bátyám motivációja mögött? Valami, amiről nem kívánok beszélni. Őt sem kívánom kibeszélni, de része a nagy egésznek, hogy vele élek. Megvallom, elképesztően megnyugtat a tény, hogy vele jöttem ide, hogy esténként szólhatok pár jó szót egy olyan emberhez, akit igazán szeretek és csodálok. Szeretem, hogy úgy hajtom álomra a fejem, hogy ő itt van. Nem tudok kötődni, képtelen vagyok rá, de hozzá mindig ragaszkodtam, és amikor az eset történt úgy éreztem, hogy nélküle nekem sem szabad maradnom. De itt vagyunk. Más nem számít.
- Nem hangzik rosszul. A többi is elég ígéretes. Az arany időnyerőre  már amúgy is kíváncsi voltam. Egy pszichológusnak remek élmény lesz, úgy vélem.
Az ajtónál előre engedem, ahogy a sorban is, és most már biztos, hogy Teodor este kap tőlem egy bérletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Reggel hattól este hatig szóló, tizenkét órás munkaidő. Két nap munka, két nap pihenő. Ez az alap beosztása, de ma cseréltek egyik váltótársával. Kolléganőjének el kellett mennie valami halaszthatatlan okból. A műszakváltás nem okozott Asztridnak gondot. Nincs senkije akihez igazodnia kellene. Neki meg olyan mindegy, hogy ma vagy holnap lesz otthona négy fala között vagy, ha az idő engedi, akkor a természetben. Ma tehát itt van az ablakban és kiszolgálja az érkező utasokat. Gyorsan és hatékonyan ad jegyet. Nem cseveg, nem csacsog senkivel. Nem azért fizetik. Nincs rossz kedve, ennek ellenére nem mosolyog sokat. Ilyen a természete. A felrúnázott jegykiadó gépbe viszont olyan könnyed és kecses mozdulatokkal üti be a szükséges adatokat, mintha csak egy zongora billentyűin játszana. Egyik utazó jön a másik után. Telik a nap és lassan eljön az első rövid szünet, a reggeli ideje. Asztrid csak kétszer eszik egy nap és mindig otthonról hoz ételt. Rápillant a monitor jobb felső sarkában lévő órára mert rajta soha sincs. Nem hord. Bilincsnek érzi. Tényleg csak néhány perc és ehet ettől kicsit felfelé ível ajka szeglete. Meghallva, hogy beszélnek hozzá odafordul a hang forrásának irányába és már kezdi is a jól begyakorolt szöveget. - Jó reggelt! Miben segíthetek? - kérdezi lágy de tartózkodó hangon - Oh, Farkasházy úr, bocsánat nem ismertem meg - szabadkozik csendesen amikor meglátja ki áll előtte és még a vállait is lehorgasztja zavarában. Nem számított itt ismerősre. Főleg nem a szakemberre. Hirtelen nem is tudja mit csináljon ezért vékony ujjait elemeli a billentyűzetről és maga előtt a pulton összekulcsolja kezeit. Nem a szavak embere. Teljesen kizökkentette a nem várt találkozás abból a rutinból, amit a névtelen utasok kiszolgálása közben kialakított. Egyenruhában van. Fehér, hosszú ujjú ing, felette sötétzöld felöltő rajta a Magyar Mágus Vasutak logójával. Két aktív pálca előtt klasszikus szárnyaskerék. A mellénnyel megegyező színű nyakkendő, vastag csomóra szépen kötve. Még apja tanította. Ülve nem látszik de térd fölé érő szoknya tartozik még a szetthez. Mint egy pajzs vagy vértezet. Asztrid szeret így gondolni itteni viseletére. Megvédi őt az emberektől. De úgy látszik most ez sem segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hát, akkor nem tudom. De az mondjuk jó, mert akkor nem kínoz sokszor. Vagy… sokszor fáj amúgy? – érdeklődöm, mert az sem jó, ha igen, nekem tényleg ritka, hogy megesik, azt sem szeretném, ha neki ennyire gondja lenne vele, mert hát, nem jó az, de nem is én döntök róla. Azért beszélek neki, hogy jobb legyen, de nem fogom erőltetni sem a válaszokat, ha csendben szeretne lenni.
- Aha. Nem vagyok nagyon ügyes, elemem sose lesz, csak Duracell, így könnyű lenne. Persze, nem felejteném el ezt a világot, lehet, hogy mágusok között fogok élni végül, ezt nem tudom. De ha úgy adódik, akkor igen… Elemmel nehéz, azt úgy tudom gyakorolni kell, nem? – nem jó dolog, de nem is a vége mindennek, mivel tényleg nem tudom, ez is egy lehetőség, amelyből több akad majd, ha befejezem a tanulmányokat. A munkámtól fog majd függni, bizonyára, mert ha olyan, akkor nem lesz egyszerű muglik között végezni, szóval, előre nem temetek semmit. Ha úgy alakul, nem szeretnék megszakítani semmit sem, ott van Petya, minimum már miatta is fent fogom tartani a kapcsot a mágusvilággal. De nagyon előre van ez a dolog. Nagyon messze.
- Persze. A repülés az, így mágusoknak szerintem fura is. Nekem a seprű volt. Nagyon kíváncsi vagyok, miket tudnék kipróbálni, nem vagyok a legügyesebb, de kíváncsi igen – bólogatok is, csak adjon majd egyszer valaki tanácsot. Erre valók a tanárok, majd felkeresem a házvezetőm akár, egy tavaly végzett ismerősnek is ők adtak tippeket és lám, tök jól teljesít. Így, egyelőre ezt az ötletet elraktározom magamnak. Nem szégyen, nem szoktam ilyeneken aggódni.
- Olvastam róla, igen. Mármint arról, hogy tök sok baleset is lehet és kicsit parázok tőle, hogy na én lennék az a srác, aki elhagy ezt-azt. De tudom, ott a kandalló, meg minden ilyen izé. Meglássuk, fogalmam sincs ugye, hol leszek én akkor – mert jóslástanból szörnyű voltam, hamar le is adtam, mert nekem az álomnapló írás is sok volt, mivel ritkán álmodok bármit is, vagy ha igen, oltári nagy hülyeség. Egyelőre, én így látom a dolgokat. De minden képlékeny.
- Igen, szerintem is a legnehezebb. Mert még ott vannak a terelők is, hogy leüssenek a seprűről, meg ilyenek. Szóval… tényleg az. Meg jó is, én szeretem, viszont fejlődni kell benne, legalább az is egy cél – és amit még tudok is, mert nem kell hozzá pálca. Valahogy magabiztosabb vagyok nélküle, lehet, csak beképzelem az egészet, persze. Sosem tudni. Egyszer majd megér egy beszélgetést ez is, valakivel.
- Örülök, hogy jobb – mosolyodom el közben szavaira. – Szerintem nem, már úgy sincs érdemi, csak a kajálás meg a gratulációk. Amúgy is lassan vége lesz, nem? Sose tudom meddig tart, nem figyeltem közben az időt. De ha halljuk a zsivajt közeledni, akkor kell mennünk csendesebb helyre – nézek hátra, de egyelőre senki sehol. Nem is bánom, hogy nem vagyok ott, ha éhes vagyok, ott a konyha, megoldom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igyekszik minél kevesebb időt a tanodában tölteni, mert még szoknia kell ezt a helyzetet, de ha már itt van, akkor miért is ne vacsorázhatna meg, ha nincs akkora tömeg. Igaz, arra nem számított, hogy ismét találkozik Ráhellel és egy kicsit el tud szórakozni. Tudja, hogy nem helyes ezt csinálni, de szégyen, nem szégyen: élvezi. Régen nem szórakoztatta ennyire semmi. Talán azért, mert simogatta az egoját, amit az eridonos mondott, talán azért, mert végre tudott valamin röhögni, vagy akár a kettő keveréke is lehet.
Pókerarcot erőltetve az arcára igyekszik viselkedni, nem szeretné elárulni, hogy mennyire jót mulat a helyzeten. Az utóbbi hónapokban az esett nehezére, hogy valamilyen érzelmet mutasson, erre tessék. Lehet az eridonos asztal közelsége teszi.
- Csinglingling száncsengőt. – Feleli a lány kérdésére sejtelmes hangon, ahogy éppen szed magának egy adag ételt. Nem eszik nagy, férfias adagokat amióta ilyen állapotban van, nincs étvágya, inkább csak mindig inna, így most is tölt magának a kancsóból egy nagy pohár vizet, amit azonnal le is húz, majd egy újabbal kitölt, amit már lassabb tempóban kezd fogyasztani.
- Hmm… azért ne hajtsd túl magad. – Feleli egy adag ételt a szájába lapátolva, komótosan megrágva azt. Nem olyannak tűnik neki Ráhel, mint aki olyan könnyen összeroppanna a sok teher alatt, egyelőre nagyon magabiztos. Csak ilyenekből szoktak jönni a nagy nyekkenések. Járt már így. – Ó, értem. – Válaszolja a csalódottságát leplezve miután lenyelte a falatot. Hát nem csak nála? Ez szomorú. Valószínűleg már nem lesz olyan népszerű, ha kiderül, hogy tanítani fogja és végig húzta az agyát. Egyelőre még inkább csak összeszorul a gyomra, ha a tanításra gondol. – Egymagad voltál olyan hangos? Mi olyan vicces az átoktörésben? – Kérdi leplezetlen döbbenettel az arcán, fél szemöldökét felvonva majd egy újabb villányi ételt és folyadékot vesz magához. Betéve ismeri azt a könyvet, kizárt, hogy az olyan vicces legyen. Az új kiadásban csak nem csináltak ekkora nyomdai hibát. Ha mégis, azt neki is látnia kell. A sütőtök pitére helyeslően bólint, teli szájjal nem szeretne beszélni, valóban jól néz ki. Azonban a beszélgetésük hamar más mederbe terelődik. Egy pillanatra lefagyva, oldalról pislog párat Ráhelre. Két kezébe szalvétát vesz, hogy száját megtörölje az esetleges paradicsomtól, majd ő maga is előre dől, balját megtámasztva az asztalon. Hát ennyi volt a játék? – Farkasházy Rudi mondott valamit? – Arcára játékos csalódottság ül, tekintete kicsit bűnbánó. Pedig még az eridonos asztalhoz is ült, erre végig tudta? Ez a Rudolf!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kastély mintha hűvősebb lenne, mint szünet előtt. A kinti hőmérő higanyszála is egyre alacsonyabb. Reggel első mozzanatom a szemöldök ráncolás, ami a cidrinek szól. Még időben felkeltem ahhoz, hogy ne a nagy tömegbe menjek le reggelizni, amikor az összes asztal tele van, és mint a heringek a konzervdobozban, vagy Esti Kornél a villamoson. Igen, már a fülemben csengenek kedvenc részeim. "Sokáig tartott, míg a tornácra kerültem. Csak épp a peremén jutott számomra talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd talajon. Két kezemmel keményen szorítottam a kocsi külső vázát. Nem kellett immár félnem, hogy lerepülök." Elmosolyodom a kis idézeten, felöltözöm, a kis díszes zöld kreppapírba csomagolt sütisdobozért nyúlok a fejem fölött lévő polchoz. Körbenézek, mindenem megvan- e, és lebattyogok a nagyterembe. Ahogy reméltem, csak egy két diák botorkál még félálomban, gépies mozdulatokkal nyúl a kiválasztott ételhez, és csoszog az asztalhoz. Én éhes még egyáltalán nem vagyok, csak egy erős feketét veszek magamhoz. Kis kacsóimmal jól megmarkolom az XL méretű zöld csészét. Egy két pillanatig csak nézem, ahogy gőzölög. Nagyot szippantok belőle, és elégedetten ülök le egyenlőre a Navine asztalhoz, de mivel Rózit várom, így mikor bejön valaki egy ajtón, a nyakam nyújtogatom. Nézem a csészém, szép világoszöld. Lassanként kortyolok a kávéba. Az első két kortyot élvezem, aztán a harmadiknál, mikor a kávé a számban van, érzem, hogy valami nem stimmel. Van a számban valami, aminek nem kéne ott lennie. Óvatosan próbálom a dolgot megoldani, a kávét lenyelem, azt a valamit meg igyekszem a számban tartani, amíg nyelek. Szépen kiveszem a számból, és akkor látom hogy egy döglött légy. -Eeeeeehhhh..Hát barátom, azért...a halál oka, kávé. Szegény flótást egy zsebkendőbe csomagolom. Jó alaposan meglötyögtetem az amúgy finom kávém, van e esetleg enne még valami meglepetés így kora reggel, de tisztának tűnik. Mondjuk egy légy már úszott benne, de úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Az otthon lét feltöltött picit, és most újra itt, nekifutás egy újabb tanévnek, ami remélhetőleg kellemesebb lesz, mint a tavalyi. Az előttem lévő sütis dobozra nézek, amiben pár szelet sütőtökös pite lapul. Ráragasztottam a dobozra egy kis narancsárga töklámpást. Ez egy amolyan kis mini ajándék Rózinak. Örültem a levelének, amit írt a szünetben, és már várom, mit mesél. Arról a valakiről, akit látott a könyvtárban még szünet előtt, meg persze arról, hogyan telt a szünete. A nagyterem ilyenkor olyan békés. Egy két háztársam kóvályog erre felé. Biccentünk egymásnak, ők tovább mennek a péksütikkel, amiket magukhoz vettek. Táskámból előveszek egy könyvet és olvasgatni kezdem. Minden második mondatnál elkalandozik a figyelmem. Felpillantok. Senki ismerős, szemeim újra a könyv sorain. "Parancsomra tündökölj, Légi szellem, idejöjj! Rózsaszirmon harmat-vilii, bájitalt, mondd, tudsz-e főzni? Szélsebesen hozd nekem illatozó főzetem, édes, erős, gyors legyen, szófogadó szellemem!" Nagy lendülettel összecsapom a könyvet. hah, ha ez ilyen könnyű lenne!Felkuncogok, majd mégis gondterhes lesz arcom. Ezerenyi kis apró gondolat cikázik fejemben, miközben csak a csészémet bámulom. Igazából már nem is azt nézem, csak bambulok, a szemem pedig ottfejeltődött. Ilyet gyakran csinálok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ezen a délutánon szokatlanul későn indultam csak el az ebéd utáni sziesztámról az Eridon toronyból. Legtöbbször már a tanár előtt érkezem a terem elé, most azonban szinte utolsóként zártam a sort. Amint a lábam átlépte az SVK terem küszöbét, nagyot ugrott a gyomrom, és egészen az óra végéig megmaradt az a szorító érzés odabent. Mire megérkeztem, a helyiség már szép csendben átrendeződött, a padok és székek a terem végében lévő nagy ponyva mögött rejtőztek, kényelmesen nagy helyet hagyva a kezüket tördelő, vagy épp magabiztosan pálcájukért nyúló ötödikeseknek. A földbegyökerezettség-érzésből Wayne professzor hangja rázott fel, aki egy pillanatig sem teketóriázva nekilátott a párok kialakításához, majd gyorsan elmondta a párbaj játékszabályait. Minden páros egyesével fog felállni a terem közepén, hogy az összes párbaj egységes felügyeletet kaphasson, és kizárólag az iskolai keretek között tanult varázslatok használhatóak. Magamban ösztönösen mantrázni kezdtem a hirtelen eszembe jutó varázslatokat, és valószínűleg elég kétségbeesett képet vághattam, mert egy navinés lány folyamatosan aggódó arccal pillogott felém. Varázslatok terén nem volt gond, amíg magántanuló voltam, szorgosan tanultam és gyakoroltam az aktuálisan megtanulandó dolgokat, egyedül tavaly csúszott el valami, így nem mondhatnám hogy az idei évismétlésemmel együtt előnyben lennék a többiekkel szemben.
Aprót sóhajtva félszegen pillantok oldalra, a páromra. Látásból már ismerem, hiszen háztársak vagyunk, sokszor láttam már az Eridon asztalánál ebédkor, vagy a klubhelyiségben, és persze az óráink is mind közösek, mégsem beszéltem még vele egy szót sem. Nem meglepő, hiszen kevés olyan diák van, akikkel önszántamból, mindenféle kötelezettség hiányában is beszélek. Riley viszont azt mondta, hogy segítene, ha megpróbálnék kezdeményezni. Szóval az ajkamba harapva várom a megfelelő pillanatot, hogy megszólaljak, közben pár lépést előrébb lépünk, ahogy az első páros elfoglalja a helyét középen. Végül halvány mosolyt erőltetek az arcomra és megszólítom.
- Te is izgulsz kicsit? - Kérdezem suttogva, majd ugyanilyen halkan be is mutatkozom - Fanni vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Orromig felhúzott takarómmal fordulok át a másik oldalamra. Ahogy a kezem hozzáér a hideg orromhoz megborzongok. Lassan, hosszasan engedem a fénynek, hogy beférkőzzön a szemhéjjam alá. A tegnapi utazás, az évnyitó, és a hálótermi beszélgetés után még sokáig olvastam a pokrócom menedékében. Kipihenten, még ébredezve kerestem tekintetemmel mennyi az idő.
 Kékésben voltam. Elhúzott szájjal ültem fel az ágya szélére, és a bőröndömhöz hajoltam, amiben még néhány ruhám kipakolásra várt. Megkerestem a kötött fehér garbójú pulóveremet, és farmerembe bújtam hozzá. Hajamat ezúttal nem kötöttem fel, csak átfésültem és hullámcsattal oldalra tűztem.
 Vártam, hogy végre találkozzak Lizával. Annyira megszoktam a társaságát a kastélyban, otthon hiányoztak a beszélgetéseink. Jó érzés volt mádosikosnak lenni. Már tudtam mire vagyok képes, hogy mi minden áll előttem, mit hol találok az iskola berkein belül, ismerem a tanárok nagyrészét, és ami a legfontosabb: voltak barátaim.
 A nagyteremig haladva, elszórtan mindenfelől szállingóztak friss tekintetű diáktársaim. Figyeltem hátha kiszúrom valahol barátnőmet, de nem láttam sehol útközben. Amikor beléptem a terembe, még nem voltak vészesen sokan, de biztos nem a korán kelőkkel sikerült leérkeznem.
 Teával, töltött kiflivel és sajttal fordultam meg az asztalok felé. Gyorsan tettem egy lépést hátra, mielőtt a felsőbb éves kisöpri a kezemből a tányéromat, olyan elánnal sietett.
 Liza az egyik asztalnál ücsörgött. Mindössze egy bögre éktelenkedett előtte, de az akkroa volt, mint kétszer a lány tenyere. Könyv is volt nála, de tekintetével csak nézett maga elé. Úgy tűnt nem vette észre, hogy közeledek a Navine asztalához. Úgy döntöttem most oda társulok, nem nagyon hiszem, hogy lenne akit ez zavar, ha meg mégis, lezs majd így se.
 A megmentett reggelimmel csusszanok be elé, lábamat átvetve a padon ülök le.
- Nehéz feldolgozni a reggelt? - kérdezem, majd megengedek magamnak egy mosolyt, és jóreggelt kívánok. - Régóta vársz? - a kiflimbe harapok, amíg várom a válaszát.
 Körbenéztem a teremben, hátha látok még olyan ismerős arcot, akiét tegnap nem sikerült észrevennem. A pillantásom megakad egy felsőbbéves fiún. Azon gondolkozom honnan ilyen ismerős. Fejemet törve még a szememet is összehúzom. Zsombornak hívják, azt tudom, és valahol hallottam már róla. Kíváncsiságomat félresöpörve visszafordulok Lizához, és újabb falatot harapok a reggelimből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemeim előtt csak nagy homály van, csak a csésze alakja tű éles, így nem ismerem fel a homályos alakot, aki közeledik felém, sőt, azt sem látom, hogy leül, csak a hangja zökkent ki bamba állapotomból. Kicsit összerezzenek, mert nem számítottam emmi zajra, lévén, hogy azt sem láttam, emberi alaki van előttem. Ahogy felismerem Rózit, rögtön elműlik bamba szottyadt fejem, és örömmel fogadom, hiszen már izgatottan vártam.
-Róza, szia! Bocsi, még nem hat a kávé. Mosolygok, majd eszembe jut a légy incidens. Az a piszok, már kiitta a kávémból a koffeint, abba halt bele. Az áldóját, tudtam én! - A reggelekkel nincs bajom, de ez a kis hűvös még szokatlan. Nincs is elég vastag zokni nálam. A szemöldököm ráncolom a zoknik miatt, de gyorsan tovább suhanok a problémámon, majd lemegyek egyik szabad hétvégén és veszek egy pár meleg zoknit. -Remélem, jól telt a szüneted, hoztam neked egy kis finomságot. Szávai féle sütőtökös pite! Anya frissen tartó bűbájt dobott rá, még friss! A csinos kis dobozkát, amit én díszítettem fel, Rózi elé tolom az asztalon, és örülök, hogy személyesen is át tudtam adni neki, nem pedig bagolyban csomagban. Arra is lett volna lehetőségem, de úgy gondolom, sokkal jobb személyesen odadni az ajándékot.
-Nem, 5 perce ülhetek itt a kávém fölött. De képzeld, egy légynek sajnos ez a kávé lett a végzete. A számból kellett kivennem. Kinyújtom a nyelvem, és úgy fintorgok, majd a fintorgásom nevetéssé válik. Hát megesik. A légy már bezzeg fintorogni sem tud. Szegény. -Jó étvágyat, lehet lassan én is veszek magamhoz pár falatot.
Ahogy Rózi a kiflibe harap, izgatottan fészkelődni kezdek, mert nyilván az a legérdekesebb hogy ki az a fiú, de mégsem rohanhatom le vele. Már viszketek a kíváncsidágtól. Csak csendben ülök Rózival szemben, és nézem azzal a tekintettel, mikor valaki csak arra vár, hogy a másik mondjon végre valamit. De aztán csak nem bírom ki. -Ééééés? Ki volt a könyvtáros fiú? Elijah izé...honnan tudtad meg hogy hívják? Csak nem találkoztatok?A mondatok olyan izgatottsággal szaladnak ki a számon, mintha közben megittam volna három bivalyerős kávét. Nem ám a fahéjas izé mizé Starbucks kávéból, neeem. A jó erős kotyogósból, ami után érzed hogy ej, az áldóját, indulhat a nap.  Remélem, nem veszi rossz néven hogy ennyi kérdéssel lerohantam, de hát a bagoly óta arra várok, hogy megtudjam, mi is történt. Nem fejtette ki hosszasan, azt mondta, majd személyesen elmeséli. Egy manó elhalad az asztal mellet, kezében egy tálca, amin már csak 2 db  és 2 muffin van. Elnézést kérek a manótól, és lekapom az utolsó két gofrit is, nehogy vissza vigye és netán kárba vesszen. A kis pletykára rögtön meg is jött az étvágyam, a gofri pedig illik a "kis" kávémhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Abszolút úgy gondolom - bólogatok komolyan. Bármi lehet belőle, ami csak akar, hiszen előtte a jövő. Csak egy kis kitartás kell részéről és némi motiváció részünkről, és akkor semmi nem szabhat határt neki. - Vivaldinak tényleg olyan gyümölcsös hangzása van - erősítem meg. Igazából nem tudom, nagyon rossz vagyok az ilyen asszociációs játékokban, holott elvileg pont, hogy jónak kéne lennem bennük, nem? Azt mondják, hogy a művészeknek ez sokkal jobban megy, mert úgy vannak beállítva. Lehet, én vagyok a kivétel éppen, nem ez lenne az első eset, hogy valamiben vagy valamivel kilógok. De igazából szeretem, hogy ennyire ás vagyok, szóval nincs okom panaszra.
Mosolyogva megforgatom a szemem az aranyos kis ígéretre. Ha lesz is legközelebb akkor is én állom a sütijét, egyrészről mert így illik, másrészről megtehetem, harmadrészről pedig szeretem Pollikát, szóval nincs okom arra, hogy ne hívjam meg.
- Ó igen, Várffy már csak ilyen - kuncogok a történet végén. Miért nem vagyok meglepve? De komolyan, csak ő lehet ilyen amúgy, és már senki. Imádom, hogy ekkora forma ez az ember. - De az tök kreatív szerintem! Nekem igazából mindegyik egyformán nehéz volt - válaszolok apró fintorral. Hát igen, ha nem tanul eleget az ember, akkor igazából mindegy, hogy hova ül be, úgyis meg fogja szívni. A gyakorlati vizsgáim sikerültek a legjobban, az átváltoztatástan például kifejezetten jól ment, meg természetesen a mugliismeret, szégyen lett volna, ha az nem megy. Ezzel szemben bájitaltanon majdnem létrehoztam egy kisebb katasztrófát, és jóslástanon is össze-vissza beszéltem. De! Átmentem. És a többi nem számít, azt hiszem. Bár féle egy kicsit, hogy idén már nem lesz szerencsém és behúzok valamiből egy bukást, de megígértem magamnak, hogy végre kicsit ráállok erre a témára, és nem hagyom magam.
A sütim finom, megétre Polliára hallgatnom ez ügyben. Magamtól lehet nem sikerült volna ilyen jól választani.
- Nem tudom, Ravel sem rossz, de szerintem Vivaldi inkább gyümölcsösebb. Ravelt inkább csokisnak képzelném - megyek bele a játékba. Bár én magam sem tudom, hogy miért mondom azt, amit, de így jobban hangzik szerintem. Vagyis nekem így jobban passzolna a zeneszerzőhöz a süti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látszólag figyelmesen végig hallgattam drága bátyuskám Tomi mondanivalóját, hogy viselkedjek rendesen és ha lehet ne hozzak bajt magamra se szégyent az ő fejére. De szokás szerint egyik fülemen be a másikon ki. Túl sokszor oktatott már ki és olyan volt mint egy második apa. Mondjuk megértem, hisz mindig ő vigyázott ránk és nevelt fel minket. Így teljes joggal viselkedik úgy mint egy szülő. Majd végül elbúcsúztunk egymástól, hisz csak ő jött ki velem a vasútállomásra és felszálltam a vonatra, hogy helyet keressek magamnak. Szinte az egész vonatot végigjártam, és minden kabin tele volt. Lassan úgy voltam vele, hogy mindegy majd végig állom a vonat végében az utat volt már hosszabb utazásom is amin állnom kellett. De a vonat vége felé pont találtam egy kabint ahol csak egy lány ült és olvasott. Így gyorsan bementem, és közben leszűrtem a tanulságot, hogy legközelebb rögtön a vonat végén kezdjem a keresést, hisz úgy látszik itt van bőven hely. Mikor bementem, a lány felnézett a könyvéből és intett nekem egyet mire én egy biccentéssel együtt köszöntem, majd visszafordult a könyvéhez. Így én is leültem és előhalásztam egy könyvet, hogy elüssem az időt még odaérünk.  
Csak arra lettem figyelmes, hogy utitársam készülődni kezdett. Mikor ki pillantottam az ablakon láttam, hogy megérkeztünk, így én is a felvarrókkal és kitűzőkkel teli aggatott szimatszatyromban elsüllyesztettem a könyvet, majd a málha zsákomat magamhoz véve elindultam éni is. Kicsit meglepődtem amikor bemutatkozott.
- Én meg Neszta. - Válaszoltam neki nyugodtan. Azt hittem csak ennyit akart és majd az út további részében csend lesz, de meglepett hogy újra kérdezett.
- Nos, még nem tudom, ez az első évem. - Mondtam majd folytattuk az utunkat a suliig. Attól függetlenül, hogy Tominak azt mondtam nem lesz baj és nem vagyok ideges, teljesen az ellentétét éreztem. Nem igazán tudtam mire számíthatok, hisz egyedül Bettit ismertem itt, de úgy látszott elkerültük egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szia Liza - köszönök én is, amikor rájövök, hogy ez az imént lemaradt. Látszik, hogy nekem még nagyon reggel van. - Kivárjuk - legyintek miközben szabad kezemmel a jázmin teámért nyúlok. Ahogy közeledik a kezem a bögrémhez, úgy érzem egyre melegebbnek a levegőt. Az italom jól eső, kellemes hőt áraszt magából ezen a szokásosnál hidegebb reggelen. Pulóverem ujját lehúzom a kézfejemre, majd újabbat harapok, amíg Liza a zokni kollekciójára panaszkodik. Mondata végén csak a kezemre biccentek, amit nem győz beburkolni a kötött anyag - Átérzem. Igaz én zoknikból bőven jól állok, mert minden karácsonyra, húsvétra, születésnapra, névnapra azt kapok a nagynénémtől. - mesélem monoton sorolva az ünnepeket. - De ha gondolod valamelyik nap bemehetünk a városba.
 Reméltem, hogy beleegyezik a közös kimozdulásba. Szerettem volna jobban megismerni Bagolyfalvát, és az ott történő mágiát. Hajtott a kíváncsiság.
 Újabbat kortyolok kedvenc teámból, aminek gőzölgő illata ébreszt csak fel igazán. Lassan teszem vissza az asztalra bögrémet, amíg meglepetten pislogok barátnőmre. Beszéltünk róla, de nem gondoltam volna, hogy komolyan hoz nekem süteményt. Nem tudtam nem elmosolyodni, ahogy elém tolta a kreppapírba csomagolt ajándékot. - Már most tudom, hogy nem telt olyan jól a szünetem, mint amilyen finom a sütemény lesz. - mondom, majd tekintetemet Lizára emelem. - Köszönöm szépen - mosolygok szélesen. - Nagyon szép lett a doboz - pillantom körbe, ahogy arrébb tolom picit, nehogy összekenjem a reggelimmel.
 Szemöldököm összeugrik a kávéba fulladt légy hallatán, és szinte akaratlanul is belepillantok a teámba. Konstatáltam: tiszta a helyzet. Ahogy Liza kinyújtja a nyelvét, és nevetni kezd én is elnevetem magam. A nagyteremben egyre erősödő zsivalyt csak még inkább megerősítjük ezzel.
- Szerintem még most menj, amíg nincsenek annyira sokan. - Elvégre, vagy ott pihen a reggelije, vagy az azstalon, amíg meg nem kívánja, nem igaz?
 A figyelmem a kiflire irányul, amiből lassan kezd elfogyni a töltelék. Közelebb húzom a teámat, hogy legyen kéznél az üres részhez. Körbe is pillantok, mert nem lehet nem észrevenni, ahogy a nagyterem megtelik élettel. Amint Liza megszólal felé kapom a fejem.
 Annyira elvoltam reggel, hogy amíg ki nem mondta a nevét
nem is tudtam kiről beszél. - Shh! - a tányérra dobtam a kiflit, majd tenyeremet az asztallap felet mozgatva csitítgattam, pedig Liza nem is szólt hangosan, csak izgatottan. Az ő lendülete, az én érzelmi intelligenciámnak olyan volt, mint amikor lefulladás helyett nagyot rúg az autó... imádom, mert nem áll le, de azért döcögősen követem mi történik főleg ma reggel. Lehet nekem is azt kellett volna innom, amit neki. Majd viszgaidőszakban!
 Újra körbe fordultam, nem mintha bárkit érdekelne mit fecseg két másodéves a reggelije közben. - Dehogy találkoztunk! - hüledezek. - Ő felsőbbéves. Egy háztársam miatt tudom, ahogy a nevét is. - mondom bizalmasan elmosolyodva. - Szóba jött a szünet előtti napon a hálótermünkben. Biztos ő az. - pár perc szünetet adok magunknak, amíg Liza beszerzi a harapnivalóját a manótól. - Ezzel finomabb lesz a legyes kávé - felidézve a korábbi sztoriját, halkan elnevetem magam.
- Különben rajtad kívül senki nem tud róla. - jegyzem meg halkan. Nem vagyok az a nagyon megnyílós, idegenekkel locsogós típus, így ahogy sok minden mást, ezt is csak Lizának meséltem el. Meg sem kérdezem, hogy köztünk marad e, mert valahogy tudom, hogy így lesz. - A figyelmemet amúgy sem terelheti el semmi az órákról. - a hangom határozott. Újabbat kortyolok a teámból. - A szünetben azt álmodtam, hogy a szorgalmi feladatommal eltéved a bagoly, tehát mindent, ami rajtam múlik, kézben kell tartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hajszál híján felnevet azon, hogy a másik nem akarja kiadni magát: és mégis mit? Hogy otthon bátran felvesz rózsaszínt is? Ugyan, ha itt valakinek vigyáznia kell a valódi mivoltára, az például Mester, de gondolom evidens, hogy ezt az érzékeny információt megtartja magának.
- Szerintem szimpatikusabb az, aki most vagy – megvonja vállát, elvégre tagadhatatlan tény, hogy jóval szívesebben ülne le beszélgetni olyasvalakivel, aki nem nyel karót és osztja ki a lapokat. Ha másért nem, hát azért biztosan, mert ez az ő reszortja. Ezen felül pedig némiképp meglepő számára, hogy egy jogásszal áll szemben vagy, ahogy ő fogalmazott, egy ügyvéd-titkárnővel. Nem szokványos szakmapárosítás, az egyszer biztos.
- Hát hogyne – kedvesen elmosolyodik, bár társai minden bizonnyal egyből leszűrnék belőle azt a fajta kényszeredettséget, amivel ezt megteszi. Ha ilyen testvére lenne, már nem lenne, ez egészen egyértelmű. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglett volna saját öntudata és ítélőképessége kialakul, minden bizonnyal mérget rakott volna minden piás üvegbe, amit Ruben akár csak eshetőlegesen is megfoghat. Mégis ki kételkedne abban az italban, amit saját magának tölt ki…? Ugye-ugye. De most nem ez a lényeg, hiszen a vöröske bemutatkozik és mintha nem akarná elereszteni Nairobi vékony ujjait, melyek határozottan fognak rá a másik kezére.
- Átadom neki, bár tudod, hogy milyen precíz… - az unokahúgaként nincs ember a földön, aki nála jobban ismerné Adriánt, ugyebár, s mivel a Tanács okán vélhetően jó ideje együtt dolgozik Zsófiával, ezt ő is tudja. De azért egy kis fényezés belefér. – Köszönjük, hogy elhoztad, szerintem még az este átolvassa és felkészül majd hétfőre – amolyan búcsúzásképp mosolyodik el ismét, hogy végül becsukja az ajtót és a csomagot unottan dobja be a férfi szobájába. Fontos emberek, pff.