38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek!
E hét vasárnap éjfélig várjuk a mixelt multikat. Részletek a főoldalon!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 631
Írta: 2020. július 25. 22:51 | Link

Alexander
... fekete hibák tömkelege ...


Mindennel elmaradtam. Jelenleg itt nem csak a súlyos tananyagot kell érteni, bár az a mérvadó jelenleg. Az életben is lemaradtam, és attól tartok, hogy nem is tudok bele visszatérni sehogy, bármennyire próbálkozom is. Félek, hogy minél jobban próbálkozom, annál messzebb kerül tőlem a visszatérés lehetősége. A doktornő azt mondta, hogy normális dolog ennyire bizonytalannak lenni egy ilyen helyzet után, de nehezen fogadom el. Nem szeretem a bizonytalanságot, a biztos adott mindig támpontot. És hogy most mi a biztos? Semmi. Az égadta egy világon semmi, mert akivel osztozhatnék a gyászomon, amely lassan felemészt, több száz kilométerre tartózkodik tőlem, a leveleimet pedig kétes, hogy megkapja-e. Minden bizonytalan, még az is, hogy az elém tett könyv sorait megértem-e az órán, mert kezdek ebben is kételkedni. A tanárok megértőek és együtt érzőek velem, amiért hálás vagyok, de nem tudok figyelni rájuk, ami nem az ő hibájuk. A kedvességüket sem használhatom ki a végtelenségig, kérdés, hogy meddig tűrik a figyelmetlenségemet és a késztetést, hogy valami biztosat találhassak az életembe. Félek.
Minden félelmet mégsem tud legyőzni az ember, így amikor megkaptam a Sárkánytan ajánlott olvasmányait, rögvest tudtam, hogy melyikre fáj a fogam. Hogy melyikben vagyok biztos, hogy melyik az, ami lefoglalhatja az agyamat órákra. A könyvesboltot hamar elhagyhattam, az eladó néni sem kérdezgetett feleslegesen, eleve képtelen lettem volna felvenni a szemkontaktust, hogy megadjam neki a beszélgetés lehetőségét, így bementem, megtaláltam, kifizettem, és kijöttem. A boltból kilépve bújom az első oldalakat már. Lefelé hajtom fejemet, a könyvet teljesen magam előtt tartom, és a körülöttem lévő világ megszűnik létezni, ahogy Salmander sorait olvasom. Figyelemfelkeltő, érdekes és még tanulok is belőle, talán minimális szinten, de segíthet felzárkózni a tananyagban. Másra amúgy is képtelen vagyok.
A könyv teteje hirtelen nyomódik bele valamibe, felcsúszik rajta a lendületemtől, majd azzal tökéletes ívvel nyomódik bele arcomba. Megszeppenek, halk sikkantásféle hagyja el ajkaimat az ijedségtől, orrom nyomódik a könyv lapjai közé. Akaratlan toporgok előre még párat az el nem múló lendülettől, de amikor végre sikerül megállnom, nem merek felpillantani. A könyvet még jobban arcom köré húzom, már ha ez lehetséges, az sem érdekel, ha az orrom piros lesz tőle. Csak eltűnni szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 3. 22:16 | Link


apró ütközet. tintafoltos illusztráció


Hosszabb körút volt, mint terveztem, de egy művészellátóban az ember talál olyat, akivel szóba elegyedik. Még ha amatőr is volt – bár én is annak számítok, tudom -, akkor is, de mégsem kapott el olyan hév, mint Cole esetében. Csak jó volt, jól esett és észre sem vettem, hogy a pasztellszínek sora előtt mennyire elment az idő. Nem kínzott az éhség, ami végül mégis kihúzott a boltból és a gyorsétteremben találtam magam, ahol már nem volt kellemes beszéd, csak evés és végül a hazajövetel. Muszáj volt elmennem, az olajfesték erre ritka, nekem pedig kell, már az iskola miatt is. Vettem mégis vízfestéket is, pedig azt kifejezetten utálom, de ha Bogi kedvet kap, azzal mégis jobban boldogul és mossa le magáról, mint azt, amiket én használok. Szeretem, ha érdeklődik, még ha ez gyermeki is, de épp elég, én pedig megadom neki a teret. Bármire. Meg, gyerek, a gyerekek pedig szeretnek a színekkel játszani, még ha én kevésbé is szoktam, mikor milyen erő hajt. Akadnak még apróságok, ecsetek, lényegében oldaltáskám tele, kezemben maradt a három tintásüveg, amit nem az órai jegyzetelésre tartogatok. Megjött a kedvem, hogy ezzel fejezzek be egy ideát és húzzak másikat, a lehető legsötétebb színben pompázik, kellően formálható és mégis, tartós. Az illata pedig…
Itt vagyok a faluban már és a lezárt tégely ellenére is érzem. Ezt egyedül szoktam művelni, leginkább, van egy bukéja, ha nem csak vonalakat húzok vele, terveim szerint ecsettel, de mégsem rakom be a többi közé, mert ha ez egyszer kiömlik… Így is húzza a vállam, elragadtattam magam és akkor még mindent még nem is szereztem be. Megállok, mert épp szükségem van az egyik kezemre ahhoz, hogy zsebembe túrva megnézzem, hogy a mugli pénz mellett hoztam-e olyasmit, amivel itt fizethetek. Valamennyi akad, süteményt vinnék, hátha meglephetem vele, őt, vagy Annát, de azt hiszem, fordulnom kell majd, ez csak egy nyamvadt szelet islerre, ha elég. Épp fújtatnék, amikor érzem, hogy valami a hátamba áll. Vaskos, mégsem a legkeményebb él, amely hátamba fúródik és a lendülettől előre lendülök, akaratlan. Szegény, mögöttem sikolt, én néma maradok, ellenben hirtelen fordulok és kapok karja felé – nem fogom meg, ellenben míg inog, ott van, hátha el kellene kapnom. És csattan. Az egyik üveg kicsusszan ujjaim közül, a földnek csapódik és fekete pacát hagy csak csupán, szilánkokkal. A freccsenő tinta cseppjei kötnek ki cipőinken, talán még a lábszáron is, amikor erre már felszisszenek, aprót.
- Ne haragudj – engedem le a kezem és figyelem, de semmit sem látok belőle, csak a könyvet. Kissé oldalra dőlve kukkantok felé, de olyan közel van a laphoz, hogy szinte arcára másznak a betűk. – Minden rendben? – ekkor pillantok le. – Nagyjából – kezdem keresni pálcám valahol a táska mélyén, ha itt van, hogy legalább róla eltűntessem, de leakadva kezdem képzeletben összekötni az apró pontokat. Érdekesek.
Utoljára módosította:Alexander Burton, 2020. augusztus 3. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 631
Írta: 2020. augusztus 6. 18:08 | Link

Alexander
... fekete hibák tömkelege ...


Apa mondta mindig azt, hogyha így olvasok, ennyire elmerülök az adott könyvben, akkor előbb vagy utóbb baleset lesz a vége. Ilyenkor, már-már állandó jelleggel küldtem felé egy elnéző mosolyt, ahogy az egy kamaszlánytól várható, és ugyanúgy olvastam tovább. Valahogy ösztönszerűen kerülgettem az embereket mindig is, miközben olvastam, hiszen a periférikus látásom ilyenkor nem veszik el. Folytattam, és soha nem történt semmi baj, mert ha én nem, akkor ők kerültek ki engem, hogy végül sűrű elnézések közepette mehessek tovább. De ma, Merlinre, ma mindenképpen meg kellett történnie annak, ami eddig soha. Pont ma, hogy fejemet nyomhassam teljesen elvörösödve a könyvem gerincébe, mintha nem lennék normális, és most nem is érzem magam annak. Ilyenkor okosabb az ember mindig, apámra kellett volna hallgatnom, aki - biztos vagyok benne -, hogy éppen Anubisszal karöltve nevetgélnek a markukba, amiért végig nézhették az egészet.
Aztán jön a csattanás. Kékjeim kerekednek ki, a túlzóan közeli betűket pillantom meg először, amikre nem tudok fókuszálni. Eltörtem valamit. Merlinre, tényleg eltörtem valamit a figyelmetlenségem miatt, mert így olvastam. Ha fontos volt? Ha kedves volt az illető számára? Ha... A könyv alját húzom el arcomról, hogy legalább lefelé sandíthassak, ha már a srác - a hangja alapján - arcára képtelen vagyok ezek után. Miattam tört el valamije, ami számára fontos lehet. Arcomon a pír még jobban elterül, alsó ajkamat rágcsálva figyelem a fehér cipőmön szétterülő cseppeket. Milyen szép...
- Olyan, mint a Sárkány csillagkép - kerekednek ki a szemeim a felismerésre, majd húzom vissza arcomba a könyvet azonnal, ahogy tudatosul bennem, hangosan mondtam ki a szavakat. Komolyan az az első megszólalásom, amit Teótól tanultam, miközben a srác tintája csordogál a földön? Alsó ajkamat rágcsálom, végül mélyet szusszanva kezdem lejjebb ereszteni a könyvet arcom elől. Érzem, hogy orromat eléggé megnyomta a kötet, de már mit sem számít.
- Saj-sajnálom, én nem akartam - szám előtt áll meg a könyv, hangom lehet elhal a körülöttünk lévő szavak nyüzsgésében. Csak remélem, hogy meghallja. Felpillantani továbbra sem merek, fejemet kissé előre biccentve tartom, talán abban a reményben, hogy előre hullott ezüstös tincseim takarnak el. Nagyjából örökre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 9. 22:14 | Link


apró ütközet. tintafoltos illusztráció


Nagyon el akar tűnni. Akárhogy nézem – márpedig semmi harag nincs abban -, szinte legilimencia sem kellene ahhoz, hogy tudjam, mire gondol. Megértem, sokszor az a legjobb megoldás, de most semmi olyasmi nem történt, amely miatt végleg el kellene tűnnie. Vagyis, számomra biztosan nem. Ketten nem figyeltünk, nem is vagyok az az alak, aki az utcán is, egy vállkoccanás miatt üvölteni kezd, se ingerem, se kedvem nincs sosem ezekhez, időm pedig főleg. Teljesen felesleges, attól nem leszek sem több, sem kevesebb, hogy valaki idegent elküldjek a halálba, bár tény, van amikor indulatos vagyok és hangos, de ahhoz több kell. Sokkal.
Arcomra barátságos mosoly kerül, mert valóban, nem nyitnék a harag felé. A könyv gerincére vándorol tekintetem, majd vissza arra, amit látok – arcának apró szeglete, az ezüstös tincsek, ahogy omlanak, mozdulnak és ahogy csillan rajtuk a fény. Aztán ott a tintám a földön. Kár érte, de koránt sem pótolhatatlan. Óvatosságból rejtem a többi üvegcsét a táskámba, lehet eddig sem lett volna nekik rossz ott, de nem bánom. Igen, felitathatnám és elfelejthetném, de a tinta nem lenne tiszta, ha a bűbáj nem tökéletes, akkor főleg nem, de mindig kerül bele pár apró szemcse, amely miatt már nem lenne tökéletes. Megtanultam ezt a festékeimmel, megtanultam most, hogy ne cipeljem a kezembe. Ennyi. Aprót mozdul, lesandít nyilván ő is, hogy mi történt. Nem erőltetem, hogy tegye el és beszéljen velem, én is vele tartok, a cseppeket figyelem és ahogy vékony, bátortalan hangja szólal meg, úgy hümmögök. Lépek, mellé leginkább, egy irányba fordulok, mintha el akarnám kísérni a további úton, de igazából az ő szemszögét állítom be. Pár pillanat némaság, majd leguggolok és úgy nézem tovább, fejemben összekötögetve a pontokat.
- És valóban. Jó a szemed hozzá. Csillagászkodsz vagy alkotsz? – pillantok fel, így kicsit belesve a könyv mögé, de semmit sem látok. Csak, hogy piros. Felemelkedem és visszalépek oda, ahol álltam, hogy a távolság könnyítse azt a zavart és feszültséget, ami belőle árad. Kezem leengedem magam mellé, a tintát kissé beissza a föld. Nincs itt probléma.
- Ugyan, kérlek. Ne okold magad. Nincs baj, ez csak egy üveg tinta. Nem haragszom – mivel nem lát, hangomból kell meghallani, hogy nincs így. – Szeretnéd, hogy eltűntessem a foltokat? – nem moccanok, de ha kell, akkor megteszem. A magam cipőjén is van belőle, de egyelőre nem jöttem rá, mi, így még hagyom ott. Ameddig bátorságot gyűjt – más nem, a meneküléshez – addig azzal foglalom le magam. Mint valami pacateszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 631
Írta: 2020. augusztus 13. 16:09 | Link

Alexander
... fekete hibák tömkelege ...


Ő egy nagyon kedves srácnak tűnik. Vagyis nagyon kedves srácnak hallom a hangja alapján, mert ugye az arcát a könyvön keresztül aligha látom. Inkább elfoglalom magam a pacák tanulmányozásával, hogy rögtön kimondjam azt, ami először az eszembe jut. Egyetlen csillagképet ismerünk Teóval, és az a Sárkány, ami gondolkodás nélkül hagyja el számat is. És még nem is vagyok pontos sem, mert Teó csak ismerte. Alsó ajkamra harapok, hogy ne engedjek utat a rám törni készülő szomorúságnak, mert sem az idő, sem a hely, sem a szituáció nem alkalmas arra, hogy magamba zuhanjak. Fel kell zárkóznom az évfolyamtársaimhoz, kellene barátokat is szereznem, de ezek mind nehézkes dolgok, hogyha egy egyszerű csillagképről az engem ért veszteségek jutnak eszembe. Döntöttem, és tartanom kell magam ahhoz, hogyha előrefelé szeretnék haladni az életben.
Óvatosan rázom meg a fejemet a kérdésre, pár másodperc erejéig találkozik pillantásunk, de nekem éppen elég ahhoz, hogy fülem végéig ismét elpiruljak. Alsó ajkamba harapok, nagyot szusszanva, borzalmasan lassan veszem el arcom elől a könyvet, de fejemet továbbra is lehajtva tartom. Egy mélyebb levegőt veszek, majd hátizsákomat lököm előre, hogy belecsúsztathassam a könyvet. Kicsit még szöszmötölök, mintha nem férne bele rendesen, de csak időt szeretnék nyerni magamnak. Már-már kellemetlenné alakulna, amikor behúzom a cipzárt, és felpillantok a srácra. Magasabb nálam, minimum egy fejjel, az arca mérhetetlen kedvességről árulkodik, én meg megint elpirulok, amikor eszembe jut, hogy eltörtem a tintatartóját.
- Vesz-veszek neked másikat - sütöm le tekintetem, mert bármennyire is nem gond neki, és ezt is érzem ki hangjából, akkor sem hagyhatom csak így a helyzetet. - Ne! Kérlek... ne - kapom fel fejemet rögtön. Kékjeim csillogni kezdenek, ahogy elkapom a srác tekintetét, aki csak határozottságot láthat benne. Nem szeretném, ha a foltok eltűnnének, sőt... - Megköszönném, hogyha megbűvölnéd, hogy maradjon rajta örökre. Ná-nálam nincs pálca - sütöm le tekintetem megint, és ahogy egy ezüst tincs esik előre tűröm hátra azonnal. Alsó ajkamba harapok. Egy olyan emlék, amit soha nem szeretnék elfelejteni, még ha fáj is rá gondolnom. De vidámak voltunk olyankor mindig. Mindig, amikor egymás mellett feküdtünk, és az összes csillagkép a Sárkány volt. Mindig, amikor próbáltuk kitalálni, hogy mi a többi. De a mindig véget ért és nincs többet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. augusztus 30. 22:47 | Link


apró ütközet. tintafoltos illusztráció


Hagyok én neki időt a válaszra, bőven, se hangom, se testtartásom nem siettető, nem mindenki olyan nyitott és bátor, hogy csak úgy beszéljen. Mikor kicsi voltam és először kerültem közösségbe, én sem akartam senkivel sem beszélni, csak valami mögé elbújni és onnan nézni a többieket, ahogy játszanak és barátkoznak. Aztán jött Vivi és nem is kellett más az életembe, talán kicsit önző módon zárkóztam el teljes mértékben, hogy végül nyitottam mégis a többiek felé. Olyan mély és szoros kapcsolat senkivel sem alakult ki, de abban segített, hogy ne féljek ösztönösen megtenni ilyesmit. Nem tudom, hogy neki miért nem megy és miért bátortalan, de nem is kell, elvégre a nevét sem tudja, nemhogy abba vájkáljon, hogy miért is olyan, amilyen. Ez teljes mértékben mindenki magándolga, még ha én sokakat vázlatolok fel és örökítek meg egy lapra. Valahogy, még ha élőben is ül valaki modellt, sosem megyek annyira messzire, hogy kényelmetlen legyen végképp.
De az legalább kiderül, hogy nem csillagász. Nos, nem is kell, hiszen lehet azt amúgy is tudni, nekem valamelyest kell is, hiszen a szakirányban van erről egy fejezet, egy ág, amivel még ki kell békülnöm, hogy értsek mindent, amit csak kell. Lehet hülyén választottam, még ha némely része érdekes is. Elhúzza végül arca elől a könyvet és így láthatom, kivel is van dolgom. Ismerős, bizonyára láttam már sétálni a falak között és megjegyezhettem arról, hogy haja olykor érdekes árnyalatokban mutatkozik, most épp ezüstös, mintha csak a folyékony fém csillanna meg a napon. Egy barátságos mosolyt küldök felé, hogy nem, így sem fogok harapni, még ha ő engem sose látott vagy jegyzett meg.
- Dehogy kell, majd szerzek, úgyse írásra kell – ha nagyon necces, hát felhígítom, kérek valakitől, visszamegyek. Nem nagy kunszt, nem veszem a szívemre, nem az egyik vásznat borította le, amelyen valami már alakul, akkor lehet mérges lennék, de az természetesen nem itt történne és nem vele. Mindegy is. Hátha csak elég az, ha leszedem róla. Meglepetésemre tiltakozni kezd ellene. Lepillantok a cipőre ismét, majd rá, majd bólintok.
- Oké, nem bántom akkor. Jól sikerült – mintha ők alkották volna ketten, nem a véletlen, meg a gravitáció, de a művészet bőven jelen van a természetben is, ott a legjobban, mert nem ér hozzá emberi kész, csak történik és csodálhatjuk. Én néha szoktam, még ha a legtávolabb áll tőlem az, hogy tájképeket alkossak. Csak órára szoktam és akkor, ha valami nagyon vad vagy fura dolog, a színek fognak meg.
- Ó, máris. Csak tudnám merre van – most rajtam a sor, hogy a táskámban matassak, van benne elég holmi, amit részben kezembe halmozok és fél kézzel keresek tovább. Majdnem bemondom, hogy én nem tudom hol van, lehet nálam sincs, amikor ráfonódnak az ujjaim. Ritkán használom, ha azt nézzük. – Bocsáss meg, sok a cuccom – fülem mögé tűzöm, ameddig visszapakolok, majd leguggolva veszem újra kézbe és a cipőre célozva bűvölöm meg, ahogy a biztosan maradandóra ítélt vásznaim szoktam. Egy röpke mozdulat, aztán egy másik, amivel azért a lábszárára került felesleget mégis eltűntetem.
- Készen is vagy. Egész feldobta így ezt a darabot – egyenesedem ki, majd felé nyújtom pálcátlan kezem. – Mellesleg, Alex, ha valaha szükséged lenne még lábbeli dekorra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Virágszál
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 631
Írta: 2020. szeptember 2. 11:40 | Link

Alexander
... fekete hibák tömkelege ...


Alsó ajkamat harapdálva próbálom összeszedni magam. Nem alkalmas az időpont, s egy váratlan pillanatban utat is tör a gondolataim között Teó arca. A mosolya és nevetése, a hangja, ahogy a tananyagot magyarázza nekem, miközben én értetlenül ráncolom a szemöldökömet és az orromat, mert egy szavát sem értem. Ő pedig kezdi elölről, hogy mindenképpen megértsem, sikerüljenek a vizsgáim, és... a pillanat tört része alatt, ahogy egyre jobban és jobban tisztul a kép, Teó helyett látom Dodit. Végig ő lett volna? Ugyanolyan mosoly van ajkain, mint a testvérének, szinte már fekete tekintetében csillan mégis valami más. Szomorúság. Őszinte és tiszta szomorúság van a pillantásában, ahogy küzd magával, küzd testvére elvesztésével. És éppen azért kell nekem erősnek lennem, hogy segíthessem őt. Támogassam, és ha csak némán is, de ott legyek mellette, amikor minden csak rosszabbra fordul, hogy tudja, számíthat rám. Még ha szavakkal képtelen is vagyok kimondani neki. Erre van szükségem.
Ez ad elég bátorságot ahhoz, hogy felpillantsak és szemben találhassam magamat egy háztársammal. Láttam már a folyosókon, de soha nem beszéltünk, megmerem kockáztatni, hogy idősebb is nálam, szóval annyira nem is olyan meglepő, hogy elkerültük egymást. De kedves. Nagyon az. A mosolya is, ahogy rám néz, a tekintetéből jövő őszinteség miatt jövök azonnal zavarba és hajtom fejemet előre ismét. Mélyeket lélegzem, kénytelen vagyok, ha nem szeretném, hogy piros arcomat nézze az egész falu, majd az iskola is, mert tuti biztos, hogy kitartana addig, amíg visszaérek a kastélyba. Aprót biccentek, elfogadom, hogy nem kell, de valószínűleg úgyis fogok neki venni másikat, aztán valahogy eljuttatom neki. Valahogy...
- Valóban nagyon jól - mosolyodom el szélesen, majd végre fel is tudok pillantani. - Másra használod, mint az írás... akkor rajzolsz vele? - kékjeimben csillan meg a kíváncsiság, miközben arcát fürkészem. Ha már lehetőségem van kapcsolatot kialakítani, nem futamodhatok meg. Erősnek kell lennem, hogy tudjam támogatni Dodit, és ahhoz ez az első lépés. Legalábbis nekem biztosan.
Folyamatosan arcát és mozdulatait figyelem, ahogy keresi pálcáját a táskájában. Egyre több cucca kerül ki belőle, mire végül megtalálja, és füle mögé tűzi. Olyan természetes mozdulatként cselekszi ezt meg, hogy szinte leesik az állam tőle, ajkaim nyílnak el egymástól, ahogy figyelem. Észre sem veszem, hogy esetleg kellemetlen lennék már, mert annyira el van foglalva a dolgai visszapakolásával, hogy én is csak akkor eszmélek fel, amikor a pálca vége a cipőmre irányul. Csillogó kékjeimmel figyelem, ahogy egyébként semmit nem változik a cipőm, de a tudat, hogy örökre ott marad rajta, elég, hogy boldog legyek. Kicsit feljebb emelem jobb lábamat, hogy megcsodáljam a cipőt, mintha így jobban látnám. Akaratlan kerül fel egy széles mosoly ajkaimra, miközben tekintetem ismét - mint kiderül - Alexre vezetem, majd a felém nyújtott kézre.
- Margaréta - fogok rá jobbjára, majd rázom meg óvatosan, egy hatalmas mosoly mellett. - Mindenképpen neked szólok majd... Navinés vagy, igaz? - mert az ilyen dolgokat nem árt tisztázni még az elején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 20. 11:20 | Link

Hunor
~Hazafelé valamerre~

Reggel úgy keltem ki az ágyból hajnalok hajnalán, mint kisgyermek koromban, mikor nyaralni vagy kirándulni mentünk valahova. Agyamban azonban ezúttal nem az pattogot folyton folyvást hogy hurrá, kirándulunk, hanem hogy hurrá, hazamegyek! Kicsit szégyellem magam, amiért nem írtam mostanság levelet, amiben megérdeklődöm, hogy vannak az ikrek és zsóka. Meg persze anya és apa. Valahogy eszembe se jutott mi lehet otthon. Ahogy a reggeli kávém mellett felnyögtem feleszmélésemben, fájó pillantást vetettem magamra a tükörben. Cseppet sem kialvatlan, pláne nem kiegyensúlyozott Liz látványa fogadott a tükörben. Körbe pillantva a szobán, a cuccaim szana-szerte hevertek mindenhol.  A vonatom csak este felé indul, így ma az a tervem, hogy ellátogatok kicsit a faluba. esetleg iszom egy finom teát, veszek egy határidő naplót, talán még a kisállatokat is meglátogatom, megsimogatok egy két kutya és macska buksit. Igazából egy kellemes, kora őszi, késő nyári napot terveztem. A hétvége reggeli rutin után elkezdtem a ruháim nagy részét összepakolni, és beszuszakolni a bőröndömbe. Nem viszek haza mindent, mert otthon háromszor ennyi cucc vár rám, így igazán nem érdemes sok időt feccölni bele. Miután a szoba elfogadható állapotba került, felkaptam kistáskám, és elindultam a faluba. A fő utcára beérve az üzleteknél lelassítok. Jaj Liz, ne vegyél semmi feleslegeset...itt van az Őszike könyvesbolt. Megállok a kirakata előtt. Tétován hintázok egyik lábamról a másikra állva..oldalra sandítok, ahol a művészeti bolt felirat fityeg. Összeráncolom szemöldököm, veszek egy mély levegőt, és egy szempillantás alatt eltűnik az alakom. 10 perc múlva úkra feltűnök a Fő utcán, immár 4 könnyvel a kezemben, közben szitkozódom, hogy miért kellett megint egy csomó pénzt elköltenem olyasmikre, amik nem feltétlenül kellenek. Az ajkamba harapok, aggódó arcom láttán egy kisgyerek megijedne. De csak csak meggyőzöm magam. Végülis...kell egy kis jutalom a vizsgák után. Igaz, még nem javították ki mindet, de amikkel elkészültem, azok nagyon jók lettek, az egyik max pontos. Igen, igenis, megérdemlem! Egy galopp szögdelléssel az egyik egyik padhoz kerülnék, hogy a könyveim a nálam lévő vászon bevásárló szatyorba rakjam, amikor egy száguldó biciklis kiveri az ölemből a könyvhalmazt. Próbálom a könyveim épségét megőrizni, de az egyik ahogy próbálom megfogni, elszakad. Szemeim szikárkat szórnak, de a bringásnak már nyoma sincs.
-Hogy a gurkó simogatna meg jó alaposan te kretén!
TUdom, semmi értelme nincs utána kiabálni, de hirtelen haragom muszáj legalább a levegőbe kiabálni. Csak bámulom a lábam előtt heverő elszakadt könyvet, amin cirádás betűkkel a következő cím szerepel. Varázsművészet a középkorban. Pedig milyen jól indult ez a nap. Vagy talán ez a jel, hogy mégem kellett volna könyveket vásárolnom. De mi van, ha egy kiskutyával jövök, és elüti ez a kis trolltakony?!
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 20. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. szeptember 20. 17:49 | Link

Egy követ rugdosok magam előtt Bogolyfalva Fő utcáján. A falu határába, a földekhez igyekszem. A birtokról még fúriaként csattogtam ki, valójában mire idáig elértem, némileg csillapodott a tomboló vihar odabent, azért még mindig 4-es erősségű szarul érzem magam. Gondolom a szemem sem vörös már, a fejem még lehet az az idegtől. Melegnek tűnik.
Nagyon várom már, hogy hazamehessek. És közben pedig... nem tudom, mi lenne a jó. Ezen nincs mit tisztázni, ezt nem lehet tisztázni. Egy másik suliban talán újrakezdhetném. Mondjuk erre a váltásra is azt hittem, most majd minden más lesz.
Az előző kövem úgy megküldtem, az árokban kötött ki, hát cipőm orrával kibökök egy másikat, és folytatom a focit.
Úgy érzem, sosem fogom megtalálni a helyem. Senkinek nem beszélhetek erről, nem lehet, nincs értelme, és úgysem értenék meg.
Egy pillanatra felötlik bennem, hogy most igazán van muníció írni egy haikut, de úgy fortyogok, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
A második kőbe is túl nagyot rúgok, balra térül. Követem útját tekintetemmel, ahogy átpattan egy könyvön és nekiütődik egy lábnak.
Na de jó.
- Öh, sorry - mondom a láb tulajdonosának, egy lánynak, aki lefelé bámul az arccal a földön heverő könyvre. Valószínűleg egy levitás, aki sokkot kapott. Ahogy közelebb érek, azt is ki tudom venni, hogy a kötet elszakadt.
- Meg tudom javítani - ajánlom fel neki, és lehajolok a könyvért.
A kövemet meg elvesztettem szem elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. szeptember 21. 15:55 | Link

Hunor
~Hazafelé valamerre~

Nem sokat jártam le eddig a faluba, főleg mert vizsgaidőszak előtt pár héttel érkeztem, erre tessék, alighogy kiteszem a lábam, máris baj ér. H még így ácsorgok pár percig, a végén bambi hangomon hüppögni kezdek. Az utca azonban nem állt meg, emberek jönnek-mennek, figyelmen kívül hagyva engem és a földön heverő könyvem.Ahogy a földet bámulom, szemem sarkából egy fiút látok, aki megáll, és elnézést kér, bár nem tudom minek. Annyira elszállt a figyelmem, hogy egyáltalán nem vettem észre a kis kavicsot, ami átpattant szerencsétlen könyvön. Zavartan habogni kezdek, nem várom meg míg felveszi a könyvet, felkapom én, és szorongatom, mint valami ereklyét.
- Hogy mi? Tessék? Az ismeretlen a segítségét ajánlja. Nem mindig tudom mi az udvarias, a kedves dolog. Összeszedem magam és arcberendezésem igyekszem újból emberinek formálni. A papírlap úgy fityeg, mint egy félig leszakadt testrész. Ha a könyv érezne, egészen biztos vagyok benne hogy most sírna. Sértettség még minidg van a hangomban, persze nem a mellettem álldogáló fiú miatt, de lehetséges hogy rossz kedvem miatt véletlenül ráförmedek.
- Igazán kedves vagy, de boldogulok egymagam is. Fixample!
Hangom kissé élces, de határozott. Pálcám visszeteszem a helyére, majd elégedetten bólintok saját magamnak, konstatálva, hogy megy ez nekem.  A többi könyv össze vissza hever a padon, ezeket pikk pakk összerakom, és belehelyezem a táskámba. Ekkorra végigfut rajtam, hogy lehetséges, hgy az imént én is egy nagy bunkó voltam. Zavartam tűrögetem kósza hajtincseimet, és hangnemet váltok. Nem is figyeltem szegény idegenre, aki csak a jobbját nyújtotta.
- Öö..bocsánat, ne haragudj, csak...csak felhúztak picit. Az előbb egy biciklis csak úgy átsuhant és felborogatott mindent. Ha ideges vagyok, gyakran ráförmedek arra, aki a közelemben van, nem neked szólt...
Mosolygok, és remélem érti a dörgést, és em én leszek a suttyó csaj az utcáról. Azt hiszem zavarna a dolog.
-Eliza vagyok, de inkább csak Liza. Jobb napokon kedves.
Mit is csináljak, hogy kevésbé legyek kínos? Bemutatkozom, hátha ezzel tovább siklok ezen a könyves allűrön. Van egy ismerősöm, aki mikor azt érzi kellemetlen neki egy helyzet, elkezd borzalmas vicceket mesélni. Nem azért mondom hogy jobb színben tüntessem fel magam, csak eszembe jutott.  
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. szeptember 21. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. szeptember 29. 21:18 | Link

Gyorsabban mozdul, mint én, felveszi a könyvet. Okafogyottan, lassan felegyenesedem. Hát jó.
A lány kábé leugat a segítségfelajánlásra. Érzem, hogy nincs kedve barátkozni, de nem szívom mellre: nekem sincs. Indulok tovább, zsebre vágom a kezem, kitapintom a robbantós snapszli dobozát. Elfelejtettem kirakni.
Még nem jutok messzire, amikor újra hallom a hangját.
- Semmi - válaszolom kurtán bocsánatkérésére, és mennék már, de ő még folytatja. Így már abszolút megértem, hogy miért nincs jó passzban.
Bemutatkozik, halvány mosolyt csal arcomra megjegyzésével. Jobb napokon kedves.
- Szia, én meg Hunor vagyok. Jobb napokon barátságos - somolygok nem létező bajszom alatt.
- Nem értem mi ez az új bicikli őrület. Repülhetnének seprűn, mint más normális ember, ahol nem zavarják a járókelőket.
Alapvetően nem szoktam házsártoskodni, egy vállvonással elintézném a biciklis bunkót, de valahogy csak ki kell nyilvánítani empátiámat.
Egyik lábam remegése elárulhatja: indulnék tovább. De ha már bemutatkoztunk, illik még beszélgetni. Nekem mégsem jut eszembe semmi. A könyveire rákérdezhetnék, de lehet, valami kényes témáról szólnak, azért kapta fel olyan gyorsan, ezértinkább jegelem a témát.
- Merre mész? - kérdezem ehelyett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 3. 21:41 | Link

Hunor

Az ismeretlen is bemutatkozik, így megtudom a szőke nevét is. Hunor. Eközben olyan gondolatok söpörnek végig agyamon hogy hű, milyen szőke. Mármint hogy mennyire...világos. Mert van ugye a sima szőke, amit másik aranyszőkének hívnak,aztán van az extrém világos szőke. Hunor pont ilyen extrém szőke. Igyekszem nem bámulni a haját, remélem sikerül is.
-Hunor. Jó kis név. Tetszik. Jobbb napokon barátságos. Áh, lehetséges, hogy ez a nap valami sötét nap. Pedig  reggel olyan jól indult. Erőt veszek magamon, hátha lehet még fordítani a dolgon. Csak nem hagynám veszni a kellemes reggel után. És igazából jó kis könyveket vettem. Veszek egy nagy levegőt, és úgy döntök, elengedem ezt a biciklis őrültséget.
-Igaz, seprűn sokkal jobb lenne. De ha belegondolok, amennyi őrült van, sok boszorkány és varázsló pottyana az égből, lehet hogy az ernyőm nem fogná meg őket. És hát...én amúgy sem vagyok az az esernyős típus. tekintetem az égre emelem, elkpzelném, ahogy fönt megy a hatalmas forgalom. Valaki aztán ügyetlenül fékezik, és bumm...eltarol, és én kifeküdve kiterülve a földön jajgatok. Erre aztán kissé összeráncolom a szemöldököm, majd mosolygok, és az egészet elvetem. Mikor aztán megkérdezni merre megyek, nem tudom rávágni a válaszom. Nem azért mert nem akarnék én válaszolni, csupán fogalmam sincs merre megyek. Mert hát...a könyveim megvettem. Most menjek vissza a kastélyba? Vagy nézzek be esetleg a bestiáriumba? Rövid habozás után sikerül válaszolnom. - Hát az állomásra megyek majd haza fele, de előtte leugrottam a faluba. A vonatútra viszont még be akarok vásárolni...némi édességget. A következő állomásom a Paradis bolt.
Mutatok előre az üzlet irányába. Igen, ez van, muszáj vennem valami édességet, és nem csak magamnak, hanem odahaza Zsókának is. Az ikrek még csak 2 évesek, nekik már varrtam ajándékot, és be is van csomagolva fent a szobában. Hunor sem tűnik éppenséggel olyannak, akit majd szétvet a jókedv. Talán egy kis csoki segítene rajta, de mivel nem tudom, hova igyekszik nem akarom elrángatni magammal. Pedig tényleg egy csokibéka rá férne.
- Na és te merre felé?
De csak csak. Amúgy is híján vagyok most a ttársaságnak, Rózi is hazament, és nincs itt még olyna sok barátom. Így hát, próba cseresznye.
-Ha esetleg te is pont oda igyekeztél, akkor mehetünk együtt. Meghívlak egy csokibékára, végülis segíteni akartál, azt meg illik megköszönni.  
Lehet nem is szereti a csokit, de hát...ki az aki nem szereti? Mindenesetre remélem nem ő az. Az a furcsa, hogy ha elkezdek jobb dolgokon gondolkodni, valahogy a kedvem is hasonul hozzá.


 
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 4. 13:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 4. 10:42 | Link

Újdönsült ismerősöm egy darabig fixíroz. Átsuhan az agyamon a gondolat: Tudja.
Talán nem ül ki semmi az arcomra, amíg kevésbé paranoiás lehetőséget gondolok ki. Lesimítom a hajamat. Lehet, hogy feláll.
Muszáj felnevetnem az ötletére, hogy esernyővel hárítja a zuhanó seprűsöket. Látom magam előtt fantáziaképét, én is felemelem az égre a tekintetem, hogy jobban kivehessem a fölöttünk cikázó képzeletbeli szupersztrádát.
Nem semmi agy.
Én meg - most, hogy belegondolok -, azt sem tudom, mitől szuper egy sztráda. Csak hallottam valahol.
- Én, hát...
Elbizonytalanodom egy kicsit. Kimondva elég nevetséges, hogy mi járatban vagyok. Úgy döntök, egyszerűsítek rajta.
- Csak ide az utca végében lévő mezőre - mutatok ugyanarra, amerre ő.
- Végül nem igényelted a segítségem, de mehetünk, legalább egy darabon - bólintok, és ha készen áll, megindulok az édességbolt felé.
Nem maradt valami sok pénzem, mivel nem sikerült munkát szereznem. (Na nem, mintha a tanulnivalók mellett nagyon sok állásra értem volna rá jelentkezni.) De azért mégis illene valamit adni az új barátoknak, akiktől most elbúcsúzom a nyárra.
Mire odaérünk, addigra kitalálom, mit is akarok.
- Milyen volt a tanév? Hányadikos vagy? - érdeklődöm tőle. Nekem ez volt az első évem itt, és ehhez mérten minden nagyon izgalmasra sikerült, és nem csak azért, mert most már törvényesen varázsolhattam. Kíváncsi vagyok, más hogy van vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 6. 16:32 | Link

Hunor


Úgy tűnik, Hunornak tetszett a képzelgésem a repkedő flótásokról, és a landolásukról, mert felnevet. És igaza is van, mert kívülről ez az egész repkedő káosz tényleg vicces. Az utakon is sok az idióta, és abban biztps vagyok, hogy ez attól hogy a közéekedés egy szinttel feljebb lenne, ez a probléma nem szűnne meg. Sőt. Ugyebár.
- Az igaz, hogy nem igényeltem, de mindig értékelem a szándékot, mert szerintem számít. Sőt. Az számít igazán.
Valószínű ezt azért is gondolom így, mert nekem sem sikerül minden, közben meg annyira próbálkozom. Tudom, ez más fajta példa, de a lényeg, hogy a szándék mindig fontos, az valóban fontos. Ahogy veszek egy nagyobb levegőt, és a tüdőm megtelik a kora őszi fuvalattal, rögtön érzem, hogy egy a szünidő jó lesz. Kicsit itt felejthetem a zűrzavart a fejemben meg a szívemben, és elcsitíthatom a bennem bugyogó feszültséget. Az otthon melege egy biztos bázis, amiben mindig bízhatok. Szépen, lassú sétával haladunk előre. Miután a biciklisem elvihrzott, az utca csendesebbé, és békésebbé vált.
- Most fejeztem be az első évet. Navine. Egy kis ideig tétovázok, folytassam e, mikor is jöttem, és hogyan érzem magam, de ha nem mondom, akkor itt buzog bennem. Mivel konkrétan a vizsgaidőszak előtt 2 héttel jöttem, barátokkal elég gyéren állok, így egyenlőre hálás vagyok, mikor valakivel összeismerkedem. Barát barát, akit merek annak nevezni, egy van, ami hozzám képest nagy dolog, mert nem szoktam beszélgetést kezdeményezni. Van a komódom alsó fiókjában egy csomó levél, Melaninek címezve, de eddig még egyet sem küldtem el közülük. Egy hatalmas falat érzek közte és közbem. Valamikor pedig én voltam számára az egyetlen ember, akinek el merte mondani, mi van náluk otthon. Úgy döntök végül, megnyílok picit, mert szükségem van rá.- Csak tudod, később jöttem. Vagyis igazából a vizsgaidőszak előtt 2 héttel. Édesanyám beleesett egy csúnya betegségbe, ami az izmaira, izületeire húzódott rá, így be kellett segítenem a testvéreimnél, meg..hát szóval majdnem mindenbe. Na, eljutottam ide is, hogy hangosan is, másnak is el merem ezt mondani. Ha mélyen magamba nézek, akkor se tudom megmondni, miért is feszülök bele a dolgoba, hiszen meggyóhyult, mindenféle szövődmény nélkül. Automatikusan lesütöm a szemem, zavartan más felé pillogok. Talán a félelemtől. Attól félek, hogy ha ki van mondva hangosan, talán újból visszaesik. Meg kell nyugtatnom magam, hogy ez nem így van. Anya jól van. És mindenki más is. Liza...nyugodj meg. Erőt veszek magamon, ránézek Hunorra, és mosolygok. -De most már minden oké. Anyu soha jobban van. Így a tanév rövid volt, és kicsit húzós. De minden vizsgám jó lett, így jöhet a második év. Egy teljes. Így is van, vidáman, előre.
- Na és kedves Hunor, veled mi a helyzet?
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 6. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 7. 21:11 | Link

- Én is elsős vagyok! Voltam. Csak én a Levitában. Nem szúrtalak ki az órákon - belecsöppenek és belefeledkezem a beszélgetésbe, így már nem is annyira rémes a hangulatom, mint mikor elindultam.
Hamarosan megmagyarázza, hogy lehet, hogy egész eddig nem vettem észre a kastélyban annak ellenére, hogy évfolyamtársak vagyunk. Úgy rámönti a személyes története részleteit, hogy egy ideig csak kerekre tágult szemmel állok.
Miért mondja ezt el nekem? Milyen ősbizalom kell ahhoz, hogy az ember megossza egy vadidegennel az ilyen dolgokat? Lehet bennem van a hiba, már megkaptam, hogy túl zárkózott vagyok.
Összességében azt hiszem, megtiszteltetésnek érzem, hogy bizalmába avat ez a különös lány. De fogalmam sincs, mit illik mondani erre. Észreveszem, hogy elfelejtettem járni, szóval újra megindulok, közben mély együttérzés ül ki az arcomra, de mit mondhatnék valakiről, akinek az anyukája valószínűleg lebénult? Ez annyira réme...
Oh, már jobban van. Egy perc alatt kisimul összeráncolt homlokom, és a szám is alapállapotba görbül vissza. Hála Istennek!
- Két héttel?! Az nagyon húzós! Addig otthon tanultál, vagy honnan tudtad, mi a tananyag?
Azért szíven ütött ez a történet az otthoni dolgokról.
- Rettentően sajnálom, ami anyukáddal történt. Biztosan nagyon rémisztő és borzalmas volt.
Most miért hoztam ezt elő?! Bár, ha nem akarna róla beszélni, meg sem említette volna. Nyugimár.
- Én, hát... mivel még nem voltunk együtt sok órán, bemutathatom magam: előtted áll a világ legpocsékabb bájitalfőzője. Nemcsak, hogy a bájitalokhoz nem értek, de még egy rántottát sem bírok összeütni. Nagyjából ennyit érdemes tudni rólam.
Na jó, talán ennél többel kéne megajándékoznom azt, aki ilyen nyíltan beszélt velem. Még alig haladtunk az úton, már így is mennyi minden kiderült!
- Öhm... de tényleg. Nagyon vártam, hogy ide jöhessek.
Azt hagyjuk, miért...
- De sokkal keményebb, mint vártam. A bátyáim is bagolykövesek voltak, de szerintem sokkal könnyebben vették az akadályokat.
- Viszont már nem gyakran tévedek el a kastélyban, az is valami - próbálom valami viccessel zárni a végét.
- Neked milyenek a tesóid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 10. 19:08 | Link

𝓗𝓾𝓷𝓸𝓻

Hunor tekintete bár nem biztos hogy tudatában van, de elárulja azt a kis értetlenséget, ami nyilván arra irányul, miért is avatom be ilyen dolgokba. Nem azért, mert olyan fantasztikusan érdekesnek gondolnám, és még csak azért sem, mert azt gondolom, érdekli őt, kíváncsi rá, vagy ilyesmi. Egyszerűen muszáj néha kelelemetlen dolgokat hangosan is kimondani. Nem csak magadnak a négy fal között. Vannak dolgok, amikhez időnként kell a közönség. Nem számolok azzal, mit fog reagálnia másik, egyszerűen majd kialakul. Azt hiszem, szerencsés vagyok, amiért Hunorral futottam össze, mert ha nem is érdekli igazán a sorsom, nagyon kedvesen tűri a szövegelésem, és ezért én hálás vagyok. A meglepődöttségtől persze megtorpan, de én csak egy rejtett halovány félmosollyal reagálom le, hiszen én is hasonlóan reagálnék.
- A feladatok bagolyban jöttek, a könyveim megkaptam, így otthon küzdöttem az életemért. Nevetek fel, mert hát igen, otthon egyedül, néha tényleg azt éreztem, éppen az életemért küzdük. Nehéz tanár nélkül boldogulni, ezt soha többet nem kívánom megismételni. Persze a sors mindig közbe szólhat, soha ne mond, hogy soha, ugyebár, de nem tervezem ilyesmit tenni. Ha rajtam múlik. Ahogy bandukolunk, megbizonyosodom róla, hogy nem kell megbánnom, amit mondtam. "Rettentően sajnálom, ami anyukáddal történt. Biztosan nagyon rémisztő és borzalmas volt."
-Á, most már az a lényeg, hogy minden okés. Minden jó, ha a vége jó...szokták mondani. Nehéz volt így minden egyszerre, hosszú távon lehet megroppantam volna, de szerencsére most már itt vagyok.
Igen, itt vagyok, és iyekszem a lemaradásaimat bepótolni, de persze van ami több, van ami kevesebb sikerrel megy. A bájitaltanból egyenesen pocsék vagyok, így kitörő örömmel fogadom kijelentését, aztán persze rögtön mentegetni is kezdem magam.
- Ó de jó, én is borzasztó pocsék vagyok belőle! Mármint úgy értem hogy nem az a jó, hogy nem megy neked, hanem hogy nem vagyok egyedül vele...szóval érted.... Igyekszem nem belepirulni a hülye a felkiálltásomon, és tovább gördülök, mintha magamnak sem tűnt volna fel a baklövésem.
-Én az idén nem vettem fel. Úgy éreztem pihenteerm egy kicsit ezt az egészet. Talán majd jövőre újból megpróbálom.
Vgy nem. Nem tudom, ezzel kapcsolatban még nem jutottam dűlőre, majd egy év múlva újból átgondolom. - Te vagy legkisebb testvér? És jól kijöttök egymással? Nálunk ugye én vagyok a legidősebb, de kíváncsi vagyok, milyen lehet egy családban a kis testvérnek lenni. A libikóka másik felén ülni. Szeretek nagy testvér lenni, de bevallom, előfordult már, hogy elképzeltem, hogy én vagyok kicsi, és van 2 bátyám, meg egy nővérem.
- A tesóim? Nos, az iker öcséim még totyogósak, nem rég töltötték be a hármat. Imádom őket, ez a legaranyosabb korszak. A húgom, Zsóka 7, ő néha idegesít. Sokszor érzem azt, hogy dikrekt bosszant. Szeretem, nem arról van szó, csak tudod...sok. Néha kicsit sok.Különös, mert ez az érzés csak egy éve van jelen. Tavaly még nem éreztem ezt. Zsóka is csendesebb volt, visszahúzódóbb. Most, mikor hazamentem, meg folyton azt éreztem, versengeni akar velem. Mintha...mintha örült volna neki, hogy én már nem vagyok otthon, és ő a nagy testvér. Nem tudom, hogy jól érzékeltem e, lehet csak túlreagálom. Sétánk közben egy pillanatra most én torpanok meg. Eszembe jut, hogy szeretnék csinálni egy kis őszi kosarat, kis gesztenyékkel, száraz falevelekkel, ilyesmi. Tőlünk balra van egy nagy gesztenye fa, ami alatt már vannak lepottyant, szép barna gesztenyék. A táskámra pillantok, van e benne még elég hely. A könyvek azért húzzák a vállam rendesen, de egy pár gesztenye még belefér.
-Várj, egy pillanat, csak a fa... A fa tövében pihenő gesztenyékből felveszek úgy négy öt darabot, és a táskámba süllyesztem.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 11. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 13:10 | Link

Rudolf


Futás. Ja, nem csak akkor szoktam, mikor féltucatnyian loholnak a hátam mögött. Hozzáteszem, az ilyen alkalmak száma igencsak megcsappant, de otthon Franciaországban volt, hogy olykor megesett.
De az ebédet le kell mozogni, főleg, hogy Mina szerint túltolom, pedig tényleg csak szeretek enni, az meg az ő hibája, hogy jól főz. A mozgás meg... olyan, mint a tetoválás, belekezdesz, aztán nem tudsz leállni. Egyikről sem. Ezért lelhető fel a karomon, meg a combomon, és a vádlimon is. Azért nem estem a ló túloldalára, igazán ízlésesek, mert nem engedtem, hogy ezt is homemadeban oldják meg, elmentem inkább szalonba.
Az viszont teljesen jó érzés, hogy nem úgy tekintenek rám az utcán lévők, mintha egy másik egy másik bolygóról érkezett űrlény lennék, aki nem fázik. Ilyenkor sose érzem, hogy hideg lenne. A fülemben dübörög a zene, és egyedül a légzésemre, meg a pulzusomra koncentrálok, meg az előttem haladó ismerős alakra. Kicsit belehúzok, hogy beérjem, majd mielőtt mellé érnék, kiszedem a fülhallgatót, és a zsebembe süllyesztem.
- Igaza volt, tényleg sokat változott ez a hely - nem tudom azt állítani, hogy nem direkt akarok szívbajt hozni rá a hirtelen felbukkanássommal. Még egy ártatlan mosolyt is küldök felé.
- Az utak például tök jók. Ja és köszönöm a tippet, megvan az a könyv, merre? - hogy hirtelen váltok? Megesik, de a kíváncsiságom sajnálatos módon még mindig nagyobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 807
Írta: 2020. október 11. 13:51 | Link

Ráhel

Nem szeretem a felfordulást és nem akarok Teodor életterébe belezavarni, így amíg ő pakol és berendezkedik, addig én sétálok egyet, veszek ebédet, keresek pár apróságot, amit nem árt otthon tartani, és kellene már most néhány alapvető élelmiszert is a házban tudni. Ilyen például a tészta. Szóval amíg ő pakol, addig én vásárolok. A falatozóba rendeltem ételt egy másfél óra múlvai időpontra, így pont elég időt hagytam magamnak, hogy bevásároljak. Az első állomás a vegyeskereskedés, itt sikerül az áhított tésztát beszereznem. Persze vettem sok más mindent is, nem kell azt hinni, hogy a bátyámat, akivel most életünk egy új szakasza kezdődik együtt, majd csak tészán fogom életben tartani, hiszen a házban van saját bájitalsarkom, ahogy neki is saját rendelője. Mi olyan átlagosan jó testvérek vagyunk, de vannak életünknek olyan beszélgetései, olyan pillanatai, amik megtörténtek és amikről, mintha egyértelmű lenne, nem beszélgetünk és nem utalunk rájuk. Nem kerülnek szóba feleségek vagy menyasszonyok, mert mind a ketten megvívtuk a magunk csatáját ebben a témakörben, habár...valójában azt hiszem, ez a téma mégsem olyan lefutott.
Ezen, egészen pontosan Martha-n elmélkedve lépek egyik macskakőről a másikra, hogy megnézzem, milyen boltok vannak még itt, mennyit változott az elmúlt évek alatt, amikor ismerős hang köszön rám váratlanul. Meglep, de nem ugrok ki a bőrömből, így egy pillanatnyi rezzenés után, kedélyes mosollyal fordulok felé.
- Ennek örülök.
Tudtam, hogy a bolt segít majd neki, és örömmel konstatálom, hogy valóban így lett. Van, ami nem változik, ilyen az is, hogy Őszike néniben nem lehet csalódni.
- A színházba, arra gondoltam, hogy veszek bérletet a következő évadra. És ön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 14:05 | Link

Rudolf


Kicsit azért csalódott vagyok. Tényleg vártam, hogy összerezzen, vagy ugrik egyet, de semmi. Akkor annyira mégse mélyedhetetett el a gondolataiba. Pech.
Viszont hamar túllépek a dolgon, ez nem olyasmi, ami maga alá gyűrné az embert.
- Jöhetnek ám még tippek. Jó a kaja kivételével, azt a piacon szerzem be, vagy a Beeeen... na abba kereskedésbe. Azért durva, hogy ott aztán minden is van - pontosan ezért lett kedvenc boltjaim egyike. Ha szemspirál kell, van, ha fehérítős fogkrém, van.
- Hmmm.. miket játszanak? Meg egyébként az működik? Azt hiszem, mikor itt voltam, akkor igazgató váltás volt, talán? Na mindegy, nem igazán láttam egy darabot se, sőt a színészeinkkel se vagyok képben. A musicalt szeretem, csak a franciák vagy nagyon semmilyenek, vagy durván túltolják. Egyszerűen képtelenek megtalálni az arany középutat - igen, amikor azt mondtam, hogy tág az érdeklődési köröm, nem hazudtam. Jó, egy operára akkor se tudnának elrángatni, ha az életem múlna. Azt valahogy sehogyse veszi be a gyomrom, és nagyon fááj.
- Futottam. Otthon jó volt az ebéd, én meg szeretek enni... talán ez a legnagyobb bűnöm - nevetem el magam, s csak gondolatban téve hozzá, hogy már. Voltak durva dolgaim, de az egy másik szakasz volt, amit már lezártam és magam mögött hagytam. És úgy gondolom, jobb ha kamaszkorban jönnek ezek elő, minthogy harimncévesen családanyaként.
- Azt hiszem, múltkor láttam Elizabetet... ő az, aki nagyon esküvőt szervez? Csak nem first lady lesz? - vigyorodok el, mert a pletykák azok pletykák, épp csak nem tudom még magamban összerakni a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 807
Írta: 2020. október 11. 14:21 | Link

Ráhel


- Benzsay. Igen, én is kedvelem azt a helyet, éppen most voltam ott venni ezt-azt.
Mutatom fel a dupla agglegény élet kezdőkészletemet, amit két szatyorba rejtett nekem az a kedves asszony, aki, mint megtudtam a boltvezető felesége, csak akkor, amikor én még ide jártam, másabbul nézett ki, fiatalabb volt, kevésbé viselt arccal, de eljárt felette az idő, történtek rossz dolgok az életében, de a mosolya igazán kellemes.
- Nem tudom, csak láttam az egyik szórólapon, hogy megkezdődött a bérletértékesítés és szeretek színházba járni, így gondoltam veszek egy bérletet. Talán kettőt, egyet ajándékba.
Tudom, hogy most, az első időkben nem kellene csak úgy szórnunk a pénzt. Mármint, Teo elég jól keres, hiszen már karrierjének abban a szakaszában van, hogy ő mondja meg, mennyi az annyi, míg én bárhol és bármikor találnék munkát, hiszen igen elégedettek a munkásságommal. Mégis, megbeszéltük, hogy a pénz érték, és ezt elsősorban nekem kellene megtanulni, annak, aki éppen besétálni készül a színházba. Azért az egy kicsit elbizonytalanít, amit ő mond, mert valóban nem tudok én se semmit az itteni darabokról vagy arról, hogy milyenek a színészek. Lehet, hogy pénzkidobás lesz az egész, no de ha nem próbálom, nem tudom meg, nem igaz?
- Ha valakinek az evés a legnagyobb bűne, akkor igazából nem is bűnös, szóval még elég jól áll a menny-pokol kérdéskörben.
Igazából szerintem én is jól állok, bár lehet, hogy Martha mást mondana. Habár, nem hiszem. Szerettük egymást, szép volt a közös utunk és nagyon sajnálom, hogy az egész megváltozott valami mássá. Valamivé, ami szétszedett minket, és bár nem tudom, hogy hogyan, de tudom, hogy én hibáztam.
- Körülbelül ilyen magas, nagyszemű, az orra viccesen manószerű, barna hajó és többnyire szoknyákban mászkál? Mert akkor igen, ő az és igen first lady lesz belőle, Daróczy Elizabet. Egész jól hangzik, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 14:42 | Link

Rudolf


- Ez azért nem változott. Az itteni létesítményeknek kimondhatatlan a nevük... hát még megjegyezni. Nekem egyébként a falatozó a kedvencem most is, nagyon élem, hogy mindig más kaja van, például eszembe nem jutott volna elruccanni Koreába egy normális ramenért, de itt... - sóhajtok fel. Ilyen téren inkább az a kísérletező típus vagyok, és bizony van, hogy olykor mellélövök rendesen.
- Barátnő? - jön az értelemszerű kérdés, nem is törődök azzal, hogy ehhez nekem nem sok közöm van.
- Feleség biztos nem, a múltkor se volt gyűrű az ujján, és most sincs... - villantom meg Sherlockot megszégyenítő tehetségem, mert hogy figyelek ám a részletekre, még ha ez elsőre nem is tűnik fel senkinek.
- Hát nézze, ha Révay Lilinek bármi köze is van a színházhoz, akkor az már eredendően nem lehet szar. Apámmal egyszer csak azért hazajöttünk, hogy megnézhessük Júliaként - tehát az állításom nem elfogultság kérdése, főleg, hogy ha hozzámvágnak valamit, se tudom megmondani, beszéltem-e vele itt létem alatt. Túl sok rossz történt, és az így egybe is folyt, az ilyenket meg az ember nem szívesen idézi fel.
- Én nem hiszek ebben... mármint a menny-pokol dologban, meg a bűnbánatban - pedig valamennyire vallásos vagyok, vagyis apám szülei nagyon. Talán pont ezért nem kérnek belőlem, a világnézetem nem fér bele az ő értékrendjükbe.
- Igen, igen... - villanyozódok fel, mert akkor jól sejtettem. Annak a nőnek már most olyan kisugárzása van, mint ahogy egy egyszerű ember a first ladyt képzeli.
- Az attól függ... - komorulok el, lehajtva a fejem, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt.
- Ha a névért cserébe képes feláldozni mindenét. Képes végighallgatni egy pletykaáradatot, elnézni, hogy hol ezzel, hol azzal boronálják össze a férjét, csak mert leáll beszélgetni. Hogy rengetegen ismerik, és lehet még többen utálják... akkor ja, jó dolog - halkan beszélek, és lassan, de érződik a szavak mögött lévő tapasztalat.
- Tudja mit? Nem gond, ha elkísérem? Megnézném én is azt a színházat... csak gyorsan hazaszaladnék átöltözni, így már kezd hűvös lenni - mintha a libabőröm ennek lenne köszönhető, és nem a tapasztalatom tárgyának. Bárcsak képes lennék azt mondani, hogy jó érzéssel gondolok vissza rá... Nem megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 807
Írta: 2020. október 11. 15:08 | Link

Ráhel


- Most én is onnan rendeltem ebédet.
Bele kell szoknunk azokba a változásokba, amik itt történtek, például, hogy már városról beszélünk, annak ellenére, hogy Jolán nénje még mindig a helyi seriff, akinek mindenkihez van egy rossz szava. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy ez a hely elképzelhetetlen lenne nélküle, és ezért is örülök, hogy vannak dolgok, amik az elmúlt harminc évben nem változtak itt.
- Ha házas lennék se hiszem, hogy gyűrűt viselnék, a munkámmal összeférhetetlen.
Az én esetemben minden ékszer kizárt, hiszen az emberek életével játszanék. Éppen ezért, vannak olyan bájitalok is, melyeknél muszáj másféle üstöt is beszereznünk a jól megszokott kettes ónnál, elképzelni se tudom, hogy milyen hatással lenne egy karikagyűrű. Mindazonáltal semmi sem változott, hiszen viszonylag hamar megkaptam azt, hogy a barátnőmnek veszem-e a bérletet.
- Testvér. A bátyámmal költöztem ide.
És neki is venném a bérletet ugyebár. Persze, jogos, harmincas éveikben lévő férfiaknak már nem egymással, hanem asszonyokkal kellene összeköltözniük, de mondjuk úgy, hogy ettől a témától egy ideje mind a ketten elszeparálódunk. Neki egy csúnya válás, nekem egy sok kérdőjelet maga mögött hagyott kapcsolatot jelent minden, ami a nőkkel kapcsolatos.
- Ismerem a nevét, de még nem láttam a színpadon, csak az apját.
De ha a lány fele olyan tehetséges, mint az apa, akkor már rendben van a dolog, nem igaz? Próba szerencse lesz ez a pénzkiadás, és ki tudja, talán már ma este eljövök, ha szimpatikus a darab címe, és akkor meglátjuk, hogy megéri-e a dolog.
- Ez máshogy hat azoknál, akiket így nevelnek. A tradicionális nevelést kapott aranyvérű lányok a feleség szerepre készülnek egész életükben. Megtanulnak társnak lenni a férfi mellett, irányítónak a család felett. Megtanulnak jó háziasszonynak, jó anyának, jó szeretőnek lenni. A tanulmányaik mellett nagyon sokat készülnek arra, hogy a megfelelő férfi mellett, őt segítve, teljes életet élhessenek.
Nem csak azért, mert Lizi közel áll a szívemhez, hanem azért is, mert én tisztelem azt az áldozatot, amit ezek a lányok vállalnak, veszem a védelmembe őket. Mondhatnak persze nemet, de azok, akik egy olyan családba születnek, ahol nagy jelentősége van a hagyományoknak, nem nagyon fordul elő.
- Odaadhatom a kabátom, ha az segít, nekem amúgy is melegem van kissé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 15:41 | Link

Rudolf


- Ez volt szerintem élete döntése - még biccentek is mellé, de ez már tényleg elfogultság. Az ottani kaja iránt természetesen, mert hogy a tulaj kilétéről fogalmam sincs, de az biztos, szobrot állítanék neki.
- Jaaa a bájitalok. Tudom ám, hogy átvette Fela helyét. És őszintén nagyon örülök neki, mert így talán a jövő generációja nem éli meg személyes traumaként az órákat. Imádtam Felát, de sokszor meghűlt a vér az ereimbe, mikor körbenézett, ki feleljen... és sose adott K-t, mindig csak VF-et, mert K-ra csak ő tudja az anyagot... gondolhatja, milyen jól esett ez a stréber önérzetemnek - forgatom meg a szemem, megmosolyogva az emléket, mert nem mondhatni, hogy ez most egy tátongó seb lenne, épp csak tanultam tőle is valamit. És ez a lényege egy tanárnak, nem? Most, hogy a módszerei milyenek, az megint más tészta, de ha én tanárnak adnám a fejem, inkább lennék olyan, akire még évek múltán is emlékeznek. Hát Fela ezt elérte.
- Ugye tudja, hogy most simán kemuzhatott volna valamit, ami nem vetne fel több kérdést? De nyugi, sok időbe telt, de megszereztem a kapcsolót, ami nem hagyja, hogy mások privát szférájába gyalogoljak a kíváncsiságom miatt - így biztosítom arról, ha nem akarja, nem faggatom tovább, elvégre kényes témák mindenkinek vannak, és én se beszélek az enyémről... illetve.
- Elmondjam a nagy titkom? Az anyám megszült, aztán pár hónap múlva lelépett. Ott hagyott engem a férjével egyik napról a másikra. Tizenhat voltam, mikor megtudtam, ki az, és hogy... hát prostinak állt - szárazan nevetem el magam, miközben ránézek.
- Érti? Jól élt, megvolt mindene, ami kell. Pénz, család, egy férj, akit állítólag szeretett, és ezt huss... eldobta... azért - rázom meg a fejem, mert ez számomra érthetetlen, főleg, hogy ő se tudta elmagyarázni, miért. Mindenesetre, most már tudok róla beszélni, mert tudom, nekem emiatt nem kell szégyenkeznem, ez az ő szegénységi bizonyítványa.
- De apu most rendben van, felesége van és lett egy öcsém, de nagyon sokáig élte az agglegény életet, és nem panaszkodott. Talán úgyis ez a fontos... a végeredmény, és tuti önnek is lesz majd happy end - biztatóan mosolygok rá, mert ebben az egyben biztos vagyok.
- Korombeli, az apja meg egy mumus - ebben pedig megingathatatlan vagyok.
- Mondjuk ez visszajöhetne a közdivatba, bár magamról nem tudnám elképzelni, hogy képes lennék egy férfi köré építeni az életem. Valószínűleg pont azért, mert nem ilyen nevelést kaptam. Jó, most nem azt mondom, hogy majd ha eljön az idő, ordítva fogok menekülni előle, épp csak nem akarok függni senkitől, és nagyon ritka az, ha valaki társat talál, nem valakit, akivel van... - én meg megvárom inkább azt. Voltam kiszolgáltatott, és az a legszomorúbb, hogy akkor azt hittem, ez így teljesen rendben van.
- Hát, ha tényleg nem gond akkor köszönöm - s ha megkapom a kabátot, szépen fel is veszem, még a cipzárt is összehúzom .
- Tényleg, és a tesója fog itt dolgozni? Elkell a városba egy pszichológus, majd meglátja - próbálom inkább másfelé terelni a témát, mielőtt még az életkedvem is lehúzom teljesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 807
Írta: 2020. október 11. 16:54 | Link

Ráhel


Biccentek egyet arra, hogy az életem döntésének nevezi a falatozót. Mivel kotyvasztok, szeretek főzni is, de olyan alkalmakor, amikor egy férfi pakol és rendezkedik, jobb, ha az élete meg van könnyítve olyanokkal, mint, hogy valaki más főzi az ételét. Arra, hogy Felagund utója vagyok, ismét bólintok, és habár hallottam a rémhíreket, én magam a tanítványa voltam, olyan, akit magam mellé vett, és az egyetlen befolyásoló tényező a Lizivel való harcunk volt a kegyeiért. Ott pedig végül, nem hirdettünk győztest.
- Mármint azzal kapcsolatban, hogy kinek veszem a bérletet? Szerintem, ha egy nőnek venném, több kérdést vetne fel, mint a testvérem.
Ámbár az is lehet, ugyebár, hogy visszatérünk az örök problémakörhöz, vagyis ahhoz, hogy homoszexuális-e Farkasházy Rudolf. Sajnálom a reménykedőket, nem, nem az, és nem is tervez azzá válni. Onnantól pedig, hogy hallotta, van az iskolában olyan vélavérű, aki lazán kezeli a szabályokat, még csak nem is kockáztat. Van az a bölcs mondás, ami erre tökéletesen igaz, de ez csak pár embernek humoros, így csak sóhajtva gördüljünk túl a kérdéskörön.
- Ha mindenünk megvan, igazából nincs semmink, mert arra amire vágyunk, nem lehet a miénk. Ilyenkor elkezdenek minket olyan dolgok foglalkoztatni, amik nem illenek az élethelyzetünkbe. Miért áll egy gazdag feleség és anya kéjnőnek? Mert hiányzik az életéből a kéj.
Elméletben nagyon okos vagyok, még a szexualitás kérdéskörében is, gyakorlatban azonban vannak hiányosságaim. De még mennyi! Az, amit otthon tanultam, nem olyan, amit a nagy átlag otthon tanult. Nem ismerem a családi egységet, a bajban összefogást, az anyai ölelésben rejlő erőt. Mert a mi szüleink sem úgy szerették egymást, mint más gyerekek szülei. Nem volt meg az, amit másoknál tapasztaltunk.
- Akkor Sebastiannak vetélytársai voltak mumustéren?
Kérdezem egy apró mosollyal, mert a férfi tudom, hogy régóta a kastély és környéke rémálma, amihez nyilván a felesége váratlan halála sem járult hozzá.
- Igazából ez olyan, hogy ők ebben nevelkedtek, nem tudják elképzelni azt az életformát, ahol a nőnek szabad akarata van. Nem ismerik például a válást, vagy azt, hogy több partnerük legyen, ne csak egy. Lizi valahogy a határon mozgott mindig is, mivel korát tekintve már közel tíz-tizenöt éve házasnak kellene lennie, utódokkal. Ő egyetemre ment, céget alapított és a saját termékeit árulja. Patikát akar nyitni, vannak tervei túl azon, hogy erős fiúkat szüljön. A kérdés az, hogy ebben a férje mennyire fogja támogatni.
Közben átadom a kabátot, és valóban megállapítom, hogy nincs hideg, legalábbis jó működik a fekete, kötött pulóver bűbája.
- Igen és nem. Ő speciális eset. Megválogatja a hozzá járókat. Nincsenek sokan, pár embernél többel nem foglalkozik. Szóval nem ő fogja elhozni a megváltást a településre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 11. 17:43 | Link

Rudolf


- Hát nem tudom, szerintem így több a kérdés... harmincas, a testvérével él.. talán macska, vagy kutya. Vagy egy kisiklott házasság, vagy egy csúfosan véget ért kapcsolat, persze semmi közöm hozzá, és állítson le nyugodtan, ha túllépem a határt - szabadkozok egyből. Nem a melegség bennem tényleg nem fogalmazódott meg, egyszerűen tudom, hogy nem az, még annak ellenére is, hogy az első hozzá intézett kérdésem nem ezt sugallta.
- Akkor sem nevezem nőnek azt, akinek egy numera fontosabb a gyerekénél - nem mondom, hogy nem értem meg. Az apámat se kezdem védeni, hisz tisztában vagyok az alapvető hiányosságival, de. Én nem hagytam el, nem is tudnám, annak ellenére, hogy a nevét nem viselem.
- Révay mindenképp. Ő a sötét árnyék az ablak előtt. Fela nem feltétlenül mumus, tőle az ember megszokja, hogy ilyen, és egyszerűen beletörődik, és nem tart tőle tovább. Révay más. Nekem azok az ijesztő emberek, akiket nézhetek bármeddig, egyszerűen nem tudom hová tenni őket, nincs olyan skatulya, amelyikbe beleillenek, így nem is lehet tudni, hogy állj hozzá... mit fog reagálni, érted? - hogy átváltok tegeződésbe? Jelenleg fel sem tűnik, de ez ilyen. Én ilyen vagyok, ismerem a formaiságokat, követem is őket, de aztán egyszer csak jön, és felhagyok vele, még ha ez lehet most felháborító is.
- Egyenrangú félként talán sosem fogja tekinteni. Főleg, ha ő is ilyen tradícionális férfi, aki szerint az asszonynak a konyhában vann a helye, és csak a gyerek. Pedig kár lenne Elizabetért, az ilyen nők mindig baromi sikeresek, és valahogy bekerülnek a történelembe... de ugye ott a másik fél - amit nem ecsetelek, hisz nálam ő biztos jobban tudja, miről beszélek.
Amíg rám nem kerül az a kabát, fel sem tűnik, mennyire lehűlt az idő, vagy pusztán a pulzusom normalizálódott. De tény, hatványozottan jobban érzem magam, és nem kellet semmihez sem nyúlnom ezért, ez benne a legszebb.
- Talán ő csinálja jól, akkor gondolom nem is a pénz lebeg a szeme előtt, hanem, hogy akik hozzá járnak, tényleg meggyógyuljanak - mosolygok fel rá. Igen, fel kell, mert bár nőttem, azért nem eleget.
- Ooo, Szentivánéji-álom... na? - a plakátot anélkül ismerem fel, hogy a betűket is látnám. Merthogy közben odaérünk a színházhoz.
- Én veszek bérletet - halászom elő a telefontokomból a pénzt. Ez az, amiből nekem sose volt hiány, ellenben minden másból, így nem is ragadom meg két kézzel, és hajlamos vagyok úgy szórni, mint a konfettit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 807
Írta: 2020. október 11. 18:46 | Link

Ráhel


- Nincs háziállatom, nem voltam házas és nem ért véget csúfosan kapcsolatom.
Nem ért? Végül is, nem volt filmbe illő jelenet, ahogy Martha kisétált az ajtón, majd két hétre rá realizáltam, hogy még mindig nem sétált be az ajtón. Viszont nem volt semmi olyan, amit ilyenkor fel szoktak hozni. Nem verekedtünk, sosem mondtunk egymásra olyat, ami a másik lelkét megtépázta volna. A magam részéről ebben a kijelentésben biztos vagyok, az ő részéről meg hiszem, hogy így van, mert én hiszek benne. Arra azonban, hogy ő az édesanyját minek minősíti, nem teszek külön megjegyzést, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Nem az én anyám, még csak nem is ismerem, éppen ezért csak hagyom, hogy kimondjon mindent, ami a szívét nyomja.
- Értem, amit mond. Volt ilyen tanárom az egyetemen, mára pedig a kollégámmá vált.
Én, vele ellentétben, megmaradok a magázódó formánál. Az egyetemen is mindenkit magázok, legyen fiatalabb, idősebb vagy éppen velem egykorú. A kollégák közül párakkal természetesen tegeződünk, de az egy kollegális, nem tanár-diák viszony. Tudom, hogy itt vannak havertanárok, de magamat nem szeretném oda soroltatni.
- Sosem fogja, és senki sem várja el tőle, hogy így legyen. Ő a férfi, a család feje, ő osztja a szerepeket. Azonban, ahogy én látom, ő is a határon mozog, ezért is tűnnek riasztóan tökéletesnek. Konrád, ahogy én látom, sosem lesz az a fajta férfi, aki virágcsokorral rohan át a városon csak mert Lizi ujjába szálka ment, vagy éppen mert gyereket szült neki. De bizalmat szavazott neki, hiszen engedte, hogy a tanács tagjává váljon és nem vetette el a patika gondolatát sem. Ő a bizalmával mutatja ki, hogy Lizinek vannak jogai és ez nemesebb gesztus, mint az, ha valaki elhalmozza a másikat ajándékokkal.
Én hiszem, hogy ők jó párost alkotnak majd, mivel a női fél sem az a fajta, aki a férfin akar csüngeni. Nem olyannak ismerem, aki folyton kéz a kézben akar haladni a másikkal, és hosszú búcsúcsókokat váltana a kapualjban vele. Mondhatjuk úgy is, hogy szerencséjük van egymással.
- Nem, minket nem motivált sosem a pénz.
Hogy mi van a bátyám motivációja mögött? Valami, amiről nem kívánok beszélni. Őt sem kívánom kibeszélni, de része a nagy egésznek, hogy vele élek. Megvallom, elképesztően megnyugtat a tény, hogy vele jöttem ide, hogy esténként szólhatok pár jó szót egy olyan emberhez, akit igazán szeretek és csodálok. Szeretem, hogy úgy hajtom álomra a fejem, hogy ő itt van. Nem tudok kötődni, képtelen vagyok rá, de hozzá mindig ragaszkodtam, és amikor az eset történt úgy éreztem, hogy nélküle nekem sem szabad maradnom. De itt vagyunk. Más nem számít.
- Nem hangzik rosszul. A többi is elég ígéretes. Az arany időnyerőre  már amúgy is kíváncsi voltam. Egy pszichológusnak remek élmény lesz, úgy vélem.
Az ajtónál előre engedem, ahogy a sorban is, és most már biztos, hogy Teodor este kap tőlem egy bérletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 13. 16:14 | Link

Elismerően pillantok a lányra, aki épp azt magyarázza, hogyan oldotta meg otthonról a tanulást egész tanév alatt. Nem csak azért, mert bebiflázta az anyagot és sikerrel vette a vizsgákat is. Még sosem varázsoltam otthon, hiszen még nem volt pálcám, mielőtt idejöttem volna. Ez lesz az első, hogy hazamegyek, és otthon gyakorolhatok. Még át sem gondoltam, miket fogok elvarázsolni a szobámban!
Ezután a bájitaltanra terelődik a szó. Megnyugvással tölt el, hogy lelki társra akadtam ebben a tárgyban. Szabadkozásán a rosszul megválasztott szavak miatt őszintén felnevetek. Ugyanúgy követi el ezeket a bakikat, mint én.
Mondjuk ő eleve hátrányból indult, hiszen én minden órán ott tudtam lenni és együtt haladni a tanárral a receptek elkészítésekor. Neki mindezzel otthon egyedül kellett megbirkóznia. Talán innentől már jobban fog menni. - Ezt el is mondom neki, de ő már eldöntötte: leadja a tantárgyat.

- Igen, én vagyok a legkisebb. Hát, úgy elvagyunk. Jól áll nekünk a távolság. Amikor mindannyian otthon voltunk, sokat piszkált Bende, a kisebbik bátyám - szűkszavúan beszámolok a tesóimról. Az ő meséje sokkal érdekesebb.
- Ikrek? És ugyanúgy néznek ki? - mindig érdekesnek tartottam az ikertestvéreket.
- Akkor örülsz, hogy itt a suliban nyugtod lesz a húgodtól, vagy inkább hiányoznak?
Talán most még nem tudja, hiszen csak két hétig volt tőlük távol, máris utazik vissza.
Egy kicsit megállunk egy gesztenyefánál. Azt hallottam, hogy ha magadnál tartasz egy gesztenyét, az jó hatással van rád. De nem emlékszem, pontosan milyen értelemben, ezért nem tudom megosztani Elizával.
Amikor visszatér hozzám, végignézek az előttünk álló úton. A bolt már csak egy köpésre van.
- Figyu, nem megyek be veled, nem baj? Még van egy kis dolgom.
Igazából nincs, csak megint rám telepedett a szomorúság, úgyhogy folytatnám az utam a falu végébe, ahogy terveztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. október 16. 13:35 | Link

𝓗𝓾𝓷𝓸𝓻


Látom Hunoron, hogy miután beavattam, mennyire pocsék is vagyok bájitaltanból, szája nyílik, bizton mondani akart valamit, de én gyorsan lehadarom a mondandóm, ami után még sem mondd semmit. Biztos olyasmit mondott volna hogy a nehezén már túl vagyok, új év, új energiák, ilyesmi. Hát nem tudom, ezt a kérdés egyenlőre lezárom magamnak. Vagy csak zárójelbe teszem.
Jól áll nekünk a távolság. Furcsa ezt így hallani. Az első reakcióm az lenne, hogy hogyan is állna jól a távolság! A távkapcsolat sem működik senkinek soha, és ha valaki azt mondja, szükségem van egy kis távolsága, meg időre, az a dolog már ment a levesbe. Ez az első reakcióm, ami ösztönös, mélyről jövő. De ha jobban belegondolok, van ebben az állításban valami. Van a kis ajtó mögött olyan eset, nem is egy, amikor valóban jót tesz a távolság. Bólintok, jelezve hogy igen értem, meg hogy aha, talán még egyet is értek, ha picit bizonytalankodom is.
-Igen, egypetéjűek, teljesen egyformák. Illetve azért a közeli családtagok meg tudják különböztetni. Vendel orra picit hegyesebb, na meg mindig ő a hangosabb. Ha veszekednek, és valamelyik kiabál, akkor az tuti hogy Vendel. Pár másodpercre elgondolkodom a következő kérdésén. Örülök vajon? Vagy kevésbé? Megvonom a vállam, kifejezvén, hogy hát, fene tudja.
- Hát..tudod, most még ilyen kettős érzés van bennem. Váltakoznak. Hol örülök neki, hol meg nem találom ez miatt a helyem. Amikor itt vagyok, akkor nem vagyok a nagy testvér, hanem én vagyok csak, Eliza. És tudod.. habozom kicsit, keresem a szavakat, amik nehezen jönnek nem is tudom, melyikeket keresem, csak megbotlok bennük.
-Megszoktam az otthoni szerepköröm. Itt meg egy új Eliza van, aki nem valakihez mérten valaki. Olyan, mintha..mintha most keresném meg magam, mint önálló egyén. Egy zavart kis hümmögéssel zárom le a dolgot. Közben a bolt elé érkeztünk, aminek kicsit örülök, az édesség ugyanis mindig feldob.
-Persze, semmi gond,menj csak. Elindulok, majd az ajtóból még visszafordulok, és ki kiabálok.- Ha bármikor van kedved csinálni valamit, baglyozz meg! Integetek, majd magam mögött becsukódik az ajtó. Kedves srác, a szőke. Közben azon is elgondolkodom, én milyen lennék szőkén, de arra az elhatározásra jutok, hogy borzalmas. Nem véletlenül lettem barna, és ez így is marad.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. október 16. 22:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 16. 22:47 | Link

- Jó! - tátogom vissza egy intéssel és heves bólogatással, amikor arra kér, baglyozzak neki. Mégsem kiabálhatok az utca közepén! De amikor rájövök, hogy fogalmam sincs, kinek címezzem a levelet azon kívül, hogy Elizának a Navinébe, lépek párat felé, és mégiscsak kieresztem a hangom.
- De mi a vezetékneved?!

Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, folytatom az utamat. Egy követ rugdosok, és közben azon gondolkodom, amit Eliza mondott. Hogy otthon ő a nagy testvér, itt meg csak ő, egy lány, aki nem máshoz mérten valaki. Hogy itt még ránehezedett a feladat, hogy megtalálja önmagát.
Értem, amit mond, és azt hiszem, én is hasonló cipőben járok. De én örülök, hogy nem a bátyáim árnyékában kell ezt tennem. Ezen az új helyen lehetőségem van kialakítani Hunort.
Csak azt hiszem, nem a megfelelő módon teszem.
Addig ballagok, míg véget nem érnek a házak, és nem kezdődik az elhagyatott rét. Azt a tanácsot kaptam, hogy ha minden vacak, üvöltsem ki magamból a nyílt pusztaságban. Ezt fogom tenni. Megindulok a vádliig érő fűben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2020. november 22. 15:04 | Link


apró ütközet. tintafoltos illusztráció


Láttam már őt, ahogy ő is engem és mindig körbevette valami furcsa, csendes és sötét felleg, amely tekintetében is ott ül, még ha a kíváncsiság is, vagy bármely, amely épp benne tombol. Nem ismerem a történetét, nem ismerem a szavait, ahhoz nem vagyok annyit a falak között, hogy mindenki meséjét meghallgassam, plusz, én látok, mást látok és abból dolgozom, ami körbevesz, ami átjár embereket, azokat kapom el és rögzítem. Azok néha még többet mondanak, mint a szavak, mint a kimondott történetek. De végül, kérés nélkül, kérlelés nélkül emeli fel fejét, tekintetét, csúszik az az enyéimbe, pillanat az egész, mert ismét megretten tőle, ismét a földet bámulja. Csendes lányka, szégyellős, olyan, aki bezárkózott és aki ott él igazán, ahol nehezen érik el. Továbbra sem lankad mosolyom, sem barátságos tartásom, türelmem pedig másokkal sokkalta jobb, mint saját magammal, azzal, ahogy néha ülök, várom az ihletet, várok valamit, csak nem jön. Csak nem akar és akkor elszakad, akkor nincs és akkor ömlik minden más. Ellenben velük, vele, semmit sem siettetek el, van, hogy órákig ülök magam is mozdulatlan, vagy mások, amint épp rögzíteni kell őket, furcsa kettősség ez, olyan, amiben sokan nem igazodnak ki, csak én, mint egy rendetlen asztalon, amit én okoztam.
- A véletlen néha a legnagyobb művész – mindenki elidőzött már akár csak egy fa furcsa növekedésén, a faerezet tekervényeiben nyúló mintákon, a természet alkotásain. Felhőket bámulni, csillagokat, vagy akár csak a kavicsok formáját. Ez mellett ott a véletlen, amikor kiborul, kilöttyen, történik valami, amely miatt végül valami teljesen új és más teremtődik. Csak egy folt, csak egy paca és mégis, mennyi mindent hozhat. Nekem sosincs szívem eltakarítani, csak muszáj, azonban vannak foltos felsőim, amin direkt ott hagytam, mindent, amit csak lehetett. És ennek eredménye az öröm, amely a lány arcán csillan fel, amint ő is meglátja az apró pacák között az a vékonyka szálat, ami összeköti őket, az egészet, ahogy kirajzolódik, szinte visszaköszön tekintetében. Már ezért megérte.
- Örülök, hogy tetszik. Spontán szépsége – bólintok magamnak, ahogy végül a törött üveg maradványaira emelem tekintetem, meg a fekete masszára, már ami maradt belőle. szétterült, egyet odébb is kell lépni, ha nem akarja, akarjam, hogy a folyam falni kezdje a cipő további pontjait. – Igen. Pontosabban festek. Néha kicsit felhígítom, néha úgy, ahogy van, a sötét színével. Nem írok szépen, ahhoz nincs türelmem – érdekes lehet, ha a festésre utalok, de írni már kevésbé, pedig szoktam, megesik, de betűim néha csak magamnak értelmezhetőek. Nem is számít, legtöbbször, magamnak is írok.
Nem zavar, ahogy figyel, ahogy meglepem ismét, vagy csak követi, mik kerülnek elő a táskából, nem titkolom. Nincs benne titok, csak káosz. Végül minden előkerül, nem irányítom figyelmem zavarára, mert akkor tudom, hogy megzavarom, elrontom, megrémítem talán, teljesen természetesen viselkedem és cselekszem, hogy kényelmesen és biztonságban érezze magát, hogy ne érezze, hogy valamit rosszul tesz. Vivivel volt időm kitapasztalni, hogy miképp és hogyan kell úgy tennem, hogy senkinek se legyen kellemetlen. Elhúzom kezem, a pálcát a helyére rejtem, ahogy végül végzek és felegyenesedek, időt hagyva, hogy megcsodálja és ahogy, végül kibontakozzon belőle egy őszinte, igazi mosoly.
- Csodás név – és úgy nyílt ki a mosolya, mint valami virág, bontogatta ki a szirmait, ahogy lassan és óvatosan rázok vele kezet. – Igen, igen, Navine. Mesterszak. De a festést máshol tanulom. Nem lakom a kastélyban, inkább itt-ott lelsz meg. Vagy küldhetsz levelet – nem zárkózom el én ettől, ha szükséges, ha jobb. Ezért alkotok. Hogy minden jobb legyen.
Utoljára módosította:Alexander Burton, 2020. november 22. 15:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza