A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Az excalibur nyomábanA rengeteg kutatás, a hosszú előkészületek, szervezések, a csapat összeállítása, mind annyi munkámba került, hogy alig hittem el, mikor megérkeztem Glastonburybe. Hűvös, őszi nap volt, odkinn duzzadtak a pocsolyák és verte le az eső a megsárgult lombkoronát, kopaszra nyírva a fákat. Előbb érkeztünk mint a többiek, nem sokkal, csak, hogy biztos mi legyünk a fogadóbizotság, s valóban, senki nem volt még itt. Fél hétre kellett mindenkinek megérkeznie, az már csak percek kérdése volt. Fel s alá járkáltam a kandalló előtt, a hoppor ide kell, hogy vezesse őket. - Tíz perc van még hátra, miért nincsenek még itt? - kezdtem nyugtalan lenni, kezem összefűztem hátam mögött és pillanatonként néztem a faliórára. Az egész fogadó gyönyörű volt, ám ez puszta szerencse, ugyanis sok választásunk nem volt, ez az egyetlen varázslókat ismerő helye a városnak. Kis közösség, egyre csak fogy. - El fognak késni! - mordultam fel, általában érzékeny voltam a késésre, de akkor, az első igazi expedíciómon ez a milliójára nőtt, itt nem lehetett hibázni, nem volt helye semmi bakinak, mert én vezettem. Hangomra a recepciós feltekintett, aztán unottan vissza a régi magazinjába. De nem csak a lap volt régi. A falak mind ősöregek voltak, a berendezés úgyszintén. Nem mocskos, inkább antik, minden tárgy, bútor, dekoráció, akár ha egy kastélyba lépett volna be az ember, de nem olyanba mint a Bagolykő, hanem inkább amit a könyvekben lát, ha fellapoz egy történelmi példányt. - Öt perc, ezek szórakoznak velem? - megálltam és Scarlett felé fordultam. Kerestem tekinetét, azonban már puszta látványa is lejjebb csitította a bennem tomboló dühöt. Az ismerős szőke fürtök, a testtartás, ami soha nem árulkodott idegességről. A lányban volt valami lazaság, természetéből eredendő közönyös nemtörődömség, ami miatt nem tudott rágörcsölni a legtöbb dologra. Ez volt az egyik kedvenc tulajdonságom benne, mert én hiába próbálokztam vele, képtelen voltam megtenni. Nem tudtam elengedni dolgokat. A munka az munka, nem játék! Itt eredményeket fogunk elérni. Méghozzá nem kisebbet mint a híres, legendák százaiban szereplő Excaluburt.
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. október 16. 06:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=736946#post736946][b]Catherine Hope Payne - 2018.10.16. 06:48[/b][/url] Csipetcsapat Végül is, akkor ellavírozunk a kettő között, ami nem rossz egyáltalán, mert ez a Ginevra sztori felkeltette az érdeklődésemet. Nem igazán hiszek a romantikában meg a nagy Ő-ben és társaiban, de azért eléggé lányos lány vagyok ahhoz, hogy kedveljem a romcsi dolgokat. Szóval jó az, ha megnézzük, mert így hirtelen lett millió meg egy kérdésem a sztorival kapcsolatban, meg aztán ott volt az, amit Emerald látott, és igyekszem is jól a buksimba vésni azt, amit Emerald mondott. - Hm? Emelem meg a fejem Denis felé, és egy kicsit talán túl gyorsan teszem, mert érzem, ahogy a nyakam roppan egyet. Aham, szóval ezért mondják, hogy az éjszaka alvásra való, átkozottaknak meg különösen ajánlott, mert addig sem halnak bele a hülyeségeikbe. Na szóval, csak semmi hirtelen mozdulat. De most azért egy pillanatra úgy érzem magam, mint csóró kölyök a szülőin. Anyukám mondott valamit a tanárnéninek, apukám támogatta anyukámat, mert hát nem ostobaság, amit mond, a tanárnéni meg feltételekkel kezel, mert tudja, hogy nem buta vagyok, csak szörnyen lusta és/vagy pofátlan. Éppen ezért is érzek talán egy kicsinél erősebb élt abban, amit a szobatársnőm mond válaszul a felvetésre, hogy esetleg le is vehetnék az átkot. Ám ahelyett, hogy felpattannék és heves gesztikulálások között közölném vele, hogy akkor kenje a hajára a nagy tudományát, csak összepréselem az ajkaimat, és közben jó nagyot nyelek, mert inkább nem szólalok meg. Próbálom kivenni, hogy mit gondol a nő, de egyszerűen semmi, annyira egysíkú az egész viselkedése. Se érzelmek, se mimika, se hangsúly, se semmi. Oké, helyette itt vagyok én, élő érzelembemutatónak, de azért na, valami csak lehetne benne, nem? Szerintem ez a hűvösség iszonyatosan para, én biztos is vagyok benne, hogy vigyázni kell vele, mert észre se vesszük, és kinyír minket. ~ Ez lehet rossz ötlet volt. ~ Állapítom meg magamban, mert hát ugye a lelki szemeim előtt már az van, ahogy mind toljuk hullába, miközben Emerald kardozik, és ez nem egy igazán jó látvány meg jó elképzelés. Viszont amíg kimegy, meg kimegy Scar és North is, addig felkelve a szőnyegről besorolódom North mellé az ablakba, és most először, őszinte aggodalommal pillantok rá hosszú pilláimon át. Legalább ezek nem robbantak le az arcomról hajnalban. - Nem tetszik nekem ez a nő. Mi van, ha ő átkozott meg? Csak ő nem jött velünk tegnap este, és az a pasi egy nő volt. Láttam, hogy nő volt. Mi van, ha százfűlé főzete volt, ami idő előtt elfogyott? Oké, jó kicsit talán ráproblémáztam az esetre, de ki ne tenné, ha a másik fél azt mondja "ő dönti el", hát azért na. Ha valamit utálok, az az, ha megpróbálják szabályozni az életemet, ezt a szüleim is el tudják mondani, meg a testvéreim is, és azért az egy elég jelentős csapat. Kipillantok még az ablakon, mielőtt visszatér, és igyekszem rendezni a vonásaimat. Ezer éve nem jelentem meg emberek előtt smink nélkül, és nem, ki van zárva, hogy a műszempilla és a tusvonal öltöztet, még mindig azt látom, hogy úgy nézek ki, mint egy tizennégy éves. Aztán Emerald visszatér, és elkezd medálokat gyártani. - Csini darab, köszi. Itt már széles mosoly és aggodalommentes, kedves hang van. Nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, vagy bármelyikünk is mennyire, és oké, jó, majd azért meg kell vizsgálnom a másik oldalt is, de egyelőre még sok bennem a negatív érzés. Utálom, ha valaki olyan, mint egy szikla, annyira bosszantó és annyira nem szexi, és nem szeretem, ami nem vonz, mert nem tudok bízni benne. Anyámmal beszélnem kell erről, mielőtt még egy gyereket a világra hoz, vagy apámmal, mert nagy gebasz van bennem ilyen téren. Viszont betartom az utasítást, és a felső három gombot kigombolva teszem fel a medált, így látszik is, meg bőrön is van. - Na, akkor partira fel. Ha elterelés kell, csak szóljatok, elég jó vagyok a botránykeltésben. Ezzel a lelkesítő beszéddel pedig a magam részéről meg is indulok kifelé, hiszen jó lenne elindulni, és még a túra előtt körülnézni kicsit.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. október 17. 11:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737021#post737021][b]Denis A. Brightmore - 2018.10.17. 11:03[/b][/url] KenőkésCsendben figyelem az eseményeket a felismerés után. Emerald rögtön neki is áll a dolgoknak - thanks God - és végre haladunk. Valami fényes akármit kapok, amit kényeskedve veszek el, nem szeretem az ismeretlen dolgokat, de azt mondták húzzam a nyakamba és érintkezzen a bőrömmel. Rendben, főnök! Életemben először próbálok meg a lehető legkevesebbet beszélni, amit amúgy sem viszek túlzásba, de most tényleg feleslegesnek érzem. Mégis mi értelme van koptatni a szánkat? West végre eljutott odáig, hogy közli velünk az információkat, amik ténylegesen érintenek minket, vagy legalábbis engem. Nincs kedvem enigmákat fejteni, és amint a mellékelt ábra mutatja nem is fogok, mert egyáltalán nem kerülünk közelebb a kardhoz, ha Ádámról és Éváról beszélünk. Arthúr király is teljesen más vallást gyakorolt, míg a két fogyingerről a szent fánál ne is beszéljünk. Átbattyogva a szobámba, mindent beledobálok a táskámba. Leülök az ágy szélére, majd az ágyrács mögé kukkolva szemben találom magam ismét a mondattal. Nem mondd sokat, nem jelent semmit, mégis megigéz, akárhányszor elolvasom vagy eszembe jut. Két egyszerű szó. Megrázom a fejem, és az ablakhoz lépek. Lenézve látom Emeraldot már a gyülekezőhelyen, majd lassan a többiek is feltűnnek. A párkánynak háttal támaszkodok neki, utolsó pillantás a két - kib*szott - szóra, végül elhagyom a szobát. Leérve, azonnal kilépek a hűvös délelőttbe - ismét -, majd lassan felvíve testem hőjét kicsit arrébb sétálva rágyújtok. A nikotin jól esően érkezik le a tüdőmbe. - Apropó figyelem elterelés... ha segítség kell, szólj - kacsintok Cath-re, figyelmemet ismét a nikotin-rúdra szegezem. El tudom képzelni, ahogy a két hülye - vagyis ő meg én - valami iszonyúan megbotránkoztató dolgot csinálunk, ami egy apátságban nem nehéz, és nem is kell olyanra gondolni ehhez. Áh, király lenne!
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2018. október 17. 17:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737036#post737036][b]Choi Min Jong - 2018.10.17. 17:51[/b][/url] Excalidíció Reményeim, hogy kihagyom az apátságot North egyetlen mondattal rombolja le. Sóhajtok egy nagyot és bólintok. Bár nem rajongok az ötletért, és a másik helyet sokkal valószínűbbnek tartom, de menjünk a többség akaratával, elvégre az demokratikus. Na segáz. Emeraldnak van gyógymódja és nem csak Cathnek de nekünk is készít egy-egy érdekes követ. Elgondolkozva veszem el, amelyiket nekem szánta és akaratlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés mire alapozta a különböző rúnákat. Egyelőre azonban nem faggatom, valahogy nem tűnik úgy, hogy jó kedvében lenne. Persze tévedhetek is. Sosem voltam jó a nők olvasásában. North elenged minket, én meg visszamegyek a szobámba. Bekenem magam a lehető legtöbb naptejjel, aztán visszahúzom magamra a ruháimat, mert biztosra megyek. A felrúnázott hematit kőt egy bőrszíjjal a csuklómra kötöm. Karkötőnek menő. Bár vannak kétségeim, hogy mennyire leszünk feltűnés mentesek hatan felrúnázva egy apátságban, de hát nem nekem kell erre gondolni. Amikor kész vagyok és minden a táskámban van, kisétálok a többiekhez és Emerald mellé állok, mert eddig bírom hogy ne kérdezzem meg. - Miért pont a sowilo? És a többieké, mi alapján választottál rúnát nekünk? - Pillantok rá kérdőn és remélem, hogy kapok választ.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. október 17. 20:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737053#post737053][b]North West - 2018.10.17. 20:57[/b][/url] Az excalibur nyomábanMeglepődtem Emerald válaszán, s lényegében ez ilyen női hisztiszerű dolognak tűnt. Talán épp abban az időszakban van, vagy szimplán morcos, mégsem tudtam elmenni a megjegyzés mellett szótlan. - Megpróbálhatod eldönteni te is Emerald, de ha hallgatna a döntéseidre az átok akkor dzsinnek hívnánk - jegyzi meg halovány mosollyal a száján. Micsoda bóka is volna, ha döntögethetném, hogy mit csináljon a kis átok, ám megcsináltam a hászifeladatomat és bizony azok között a helyi használatú régi rúnákat és jelentéseiket is átvettem. Ezzel a rúnával is találkoztam, ezért tudtam, hogy enyire enyhe hatású. - Nem tudhatták mennyire király mellékbordával rendelkezem - súgtam a csókba, mielőtt bejött volna Cath. Picit meg is lepődtem, hogy valaki utánunk jött. - Emerald? Nem hiszem, hogy képes lenne rá. Lecsekkoltam mindenki múltját. Nem volt benne semmi furcsa. Talán csak rossz napja van - osztottam meg Cathel a véleményem majd az ajtóra emeltem pillanatom ahol nemrég lépett ki. - Bár nem lehetünk elég elővigyázatosak. Tartsd nyitva a szemed, és ne csak fele szembe - ez volt a legjobb tanács, amit adhattam a lánynak, majd megveregettem a vállát és visszaléptem a szobába. Nemsokára megjött a gyógyító rúnázott medálokkal. Meglepetten néztem az enyémet, de nem kérdeztem rá egyelőre, csak felakasztottam a nyakamba, majd csatlakoztam lenn a többiekhez. - Ha megoldható csak végszükség esetében használjátok a botránykeltést, az feltűnő lenne, már így is felhívtuk magunkra a figyelmet - szóltam, aztán elindultam. Nem volt messze az apátság, az utat viszont ha senki sem kérdezett csendben töltöttem, gondolkodtam valamin, s csak akkor álltam meg, mikor ott magasodtak előttünk az apátság ódon falai. - Rendben, nos akkor elsőként mint sima túristák megyünk. Scarlett, ne feledd el csattogtatni azt a masinát, ti pedig mindent elkerekedett szemekkel megbámulni. Menjetek előre, nekem még van egy kis dolgom, Min Jong, neked is. - tekintettem a férfira erőségteljesen, hátat fordítva az apátságnak.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. október 17. 23:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737068#post737068][b]Scarlett Conroy - 2018.10.17. 23:54[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" A szöszi eléggé furcsállta, amikor csapattársuk besomfordált a kis meghitt pillanatukba. No nem mintha annyira zavarta volna a dolog, csak szimplán nem szerette ennyire mutogatni az embereknek, hogy ők most "hú de szeretik egymást". Ez nem másoknak szólt, hanem maguknak. Viszont amikor a lány már megszólalt, értette, miért volt olyan halaszthatatlan a dolog. Scar is furának vélte kicsit a nőt, de lehet csak a modora miatt. Meg mert leszólta North-ot. Ilyet más nem csinálhat büntetlenül, csak ő. Visszamentek mind a szobába, és átvették Emeraldtól a medálokat. Nehezebb volt, mint amire elsőre számította, viszont a tapintása puha. Mintha neki szentelték volna, és ezt a kő, és ő is éreznék. Kíváncsi lett volna a jelentésére is, de azzal csak lebuktatta volna magát, hogy úgy ment át a rúnatan vizsgákon, hogy egy szót nem tanult. Így inkább hallgatott, és nézte az eseményeket. - Cat - szólította meg a lányt, mielőtt az kiment volna. - Itt egy paletta, nem a legjobb minőség, de igazán csak a fekete és szürke van róla használva. Vidd el nyugodtan - nyújtotta át a sminkszert. Hamar elindultak, és amíg megvárták a többi embert, a szöszi érdeklődve hallgatta Min Jong és Emerald társalgását. Örült neki, hogy végül volt aki rákérdezzen a dologra, habár sokkal árnyaltabban, mint ahogy ő tette volna. Az út eseménytelenül telt. Csodák csodájára senki nem akarta megtámadni, megátkozni vagy kitoloncolni őket. Elővette a lány a kameráját, és feltartott. - Mindenki álljon az ajtóba, csinálok egy közös képet. Arra az esetre, ha jól sikerül a dolog - jelentette ki, és lerakta egy távolabb lévő kődíszre a fényképezőt. Beállította, majd ő maga is a képre toppant. Majd felvette a készüléket, és elindult be a csapattal.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Emerald Stone INAKTÍV
offline RPG hsz: 108 Összes hsz: 147
|
Írta: 2018. október 18. 19:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737098#post737098][b]Emerald Stone - 2018.10.18. 19:53[/b][/url] K.K.K. Immár odakinn voltunk, a magam részéről elhúzódtam a többiektől, hogy megfigyelhessem viselkedésüket, meggyőződve a kiosztott mágustükrök viseléséről és a tagoknak kiosztott jelképek helyességéről. Ekkor jött oda hozzám a Késő, azaz Min Jong és kérdezett rá a párosítás mibenlétére. - Megérzéseim alapján adtam a véseteket. Te vitalizáló és tisztelet adó rúnát kaptál, Northé erősíti a kommunikációs képességeit és a csapatszellemét, Hope-nak gyógyerejét és életenergiáit nővelő ábrát adtam, Scarlett olyat visel, ami az akaratát és formáló erejét támogatja, Denis pedig olyan rúnát kapott, ami stabilizálja, kitartóvá teszi. - közöltem egyszerűen magyarázva, minden érzelem vagy elfogultság nélkül. A saját specularitomba csupán egyetlen rúna van vésve, ám az igen régóta. Az igazlátásomat erősíti, s másra nincs is szükségem jelen pillanatban. Erről azonban nem tartom fontosnak, hogy beszámoljak a mellettem állónak. Ezután a rövid utat néma csendben teszem meg, s a közös fotón is csak halván mosoly jelenik meg szám szegletében, hogy kisvártatva ismét alabástrommá szilárduljanak vonásaim. Belépve az apátságba meghajtom fejem, halkan sétálok a szenteltvíz tartó mellé, ujjam hegyét beleérintve magamhoz veszek néhány cseppet, majd keresztet vetek. Nevelő szüleim emlékére, akik szeretetben és boszorkány mivoltom ellenére katolikus hitben neveltek egy imát suttogok az ódon falaknak szó szerinti anyanyelvemen a horváton.
*Oče na, koji jesi na nebesima, sveti se ime Tvoje, dođi kraljevstvo Tvoje, budi volja Tvoja, kako na nebu, tako i na zemlji.
Kruh na svagdanji daj nam danas, i otpusti nam duge nae, kako i mi otputamo dunicima naim, i ne uvedi nas u napast, nego izbavi nas od Zloga!. Amen.
(*Miatyánk) Az épület jellegzetes alakú ablakain beáradó délelőtti fényben smaragdzöld szemeimet egy pillanatra könnyek felhőzik. A szívem elszorul, ahogy eszembe jut a temetésük, de egy mély sóhajjal elengedem az emléket, hogy azután gyorsan úrrá legyek a lelkemet elöntő gyászon. Néhány pillanat múltán immár újra hűvös nyugalommal követem a körülöttem zajló eseményeket. Figyelmem megosztom, s befelé fókuszálom egy részét, míg a maradékot éles szemű megfigyelésre, fürkészésre használom. Bal mutatóujjamon érzem a hematitból áradó, vérként hullámozva, buzgárként előtörő, sötétvörös energia lüktetését. Itt van csak igazán szükség az intuícióimra. Ezen a szent helyen, ahol a levegő hittel, reményekkel, de mindenek felett titkokkal teli.
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. október 18. 20:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737100#post737100][b]Catherine Hope Payne - 2018.10.18. 20:55[/b][/url] Áldott nép Tudom, hogy az lett volna a legjobb, ha sarkon fordulok, és kimegyek, mert hát meghitt pillanatok, és Istenem, bár én is tudnék ilyen lenni. Pontosabban tudok ilyen lenni, mert szerintem Denis nem panaszkodhat arra, hogy nem néztem rá szépen tegnap, csak nem az van mögötte, ami Scar pillantása mögött. Ő ezt komolyan is gondolja, nekem csak játék. És úgy, hogy én full romantikus vagyok ám, de tényleg. Leonak élnie kell, és hihetetlen, hogy Mia képes volt ennyi minden után otthagyni Adamet. De hát a hangja miatt kelt fel, aztán _lelépett_. Utálom az ostoba tyúkokat, és igazából én csak felbosszantottam magam mindig a Ha maradnék olvasása közben, de kell, ha igazán élvezni akarod a Hová tűntél?-t. Szóval egy szó mint száz, én az a bőgős-romantikus alkat vagyok, csak magamat nem tudom belehelyezni a sztoriba. Valahogy mindig én vagyok a rossz arcú lányok egyike, akinek megvolt a futballcsapat sztárja, miközben a szomszéd lány vágyott rá. Bevallom, a probléma ott kezdődik, hogy soha nem is akartam szomszéd lány lenni. De ez, ami közöttük van, ez szép, és tényleg nem akartam beletaposni, de beszélnem kellett valakivel, és bár eddig Denis jónak tűnt, most azért nem lóghatok mindig rajta. - És ennek ellenére bevettél? Jó oké, rossz vicc, mert azért nem vagyok se maffiózó, se tömeggyilkos, csak hát normális se nagyon. Egyszer megvádoltam anyámat, hogy apámnak túl közeli rokona, és azért vagyok zizzencs, de nem. Csak így sikerültem, meg Chris is, aki remélem, hogy életben lesz, akkor, amikor én hazajövök. Ha egyáltalán hazajövök. Na de megvan az intelem, amivel úgy nem megyek semmire, de van egy jó pont az egészben, az ajándék paletta. Hihetetlenül hálás vagyok, és itt jön ki, hogy milyen is a hétköznapi Cath, mert a következő pillanatban már Scar nyakában lógok, és nyomok neki egy nagy cuppanós puszit. - Az tuti, hogy téged védeni fognak az égiek. Remélem legalábbis, mert tök normális és rendes csajszi, de most már tényleg lépek is, és hagyom, hogy szerelmezzenek kicsikét, addig én némi burgundival egészítem ki a hullatini fejemet. Már majdnem olyan, mintha lenne valami haszna is a dolognak, ha szerzek egy alapozót még, meg némi spirált, akkor nem fogok frászt kapni magamtól. Kint Denisre vigyorgok, amikor mondja, hogy botrányt csinálna velem, és a kis agytekervényeim be is indulnak, de North eléggé hamar leoldja a lelkesedésemet, és a vigyor átvált lekámpicsorodott szájba, majd megint fel vigyorra, és még egy kacsintást is megengedek. Útközben, meg sminkelés után azért összedobtam egy kis hátizsákot minden jóval, mint gyógyital, erősítő főzet, egyszerű mugli gézlapok, fáslik, aztán különböző krémek, a pálcám, amit egy termoszba tettem bele, hogy ne láthassa senki, és ne is szúrjon szemet. Nem fogok a tegnapiak után nélküle menni sehova. A hátizsák amúgy macskafüles, és van rajta egy rajzolt macskaarc is, mert hát cat(h). Szörnyen szellemes perceinket látták, hallották. - Imádom a csoportképeket! Lelkesen beállok a szőke herceg mellé, akinek lelkesen nyuszifület mutatok, mert nem is én lennék, ha nem, és közben vigyorgok, mint a vadalma, bizton tudva, hogy valaki velem ugyanígy jár el. - Na akkor csapassuk. Indulok meg lelkesen és kicsit leválva a többiektől, jobbra indulok a fal mentén, hátha látok valami szokatlant.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Írta: 2018. október 21. 11:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737245#post737245][b]Denis A. Brightmore - 2018.10.21. 11:03[/b][/url] KenőkésVégre neki álltunk a dolog lényegi oldalának. El sem hiszem! Az apátság felé battyogva, ismét sereghajtóként dugom a pólóm alá az Emeraldtól kapott rúnát. Annyira nem turistás egy ilyen kővel a nyakadban mászkálni, akár mugli vagy akár nem. Itt most a nem a mérvadó, azonban egy muglikkal teli környezetben jobb óvatosnak lenni, főleg a tegnap este történtek után. Senki nem számít semmire, aztán BUMM! Beüt a krach. Az apátság elé érve gyors szemlével körbe kívülről is lemérem a terepet, amilyen gyorsan csak lehet. Kb 20-25 méter magas, 15 méter széles, gótikus építésű. Megérzés, de - ha mást nem is - valami a kardra utaló dolgot találni fogunk. Lehet nem is jönne rosszul, amikor a másik helyszínt megyünk felmérni, sok segítség lenne, ha legalább egy támpontunk lenne merre is induljunk West elképzelésein kívül. A csoportkép említésére összehúzom a szemöldököm, majd kelletlenül beállok a csoport legszélére, véletlenül sem a kamerába nézve. Utálom a csoportképeket. Ennél erőltetebb dolog nincs is a világon, de ha szükséges, akkor beadom a derekam. Belépve az apátságba, fejemet automatikusan felemelem, így pont elkapom, ahogy West elhívja Minget. Érdekes fejlemény, és érthetetlen. Miért pont csak őt? Valami amúgy sem stimmel ázsiai barátunkkal, de így csak még hajmeresztőbb a hófehér bőre és az, hogy állandóan napszemüvegben jár. Nem elhanyagolható az sem, hogy állandóan haloványan csillog a bőre, mintha mindig be lenne kenve valamivel. Nem gyanakszom, azonban az tuti, hogy rajta tartom a szemem. Elengedve az előbbi beszélgetésfoszlányt, ismételten felpillantva indulok meg középen, a két padsor között. Szemem mindent észlel, a legapróbb mozgásig. Ahogy a bejárattól számított második padsorhoz érek, a bal oldalon, rögtön le is vetem magam rá. Szememet lesütöm, kezeim összekulcsolom, azonban a jobboldali padsort fürkészem, leginkább azok alját, hátha van valami eltérés az egyforma sorok között. Isten ments - micsoda irónia -, hogy neki álljak imádkozni. Kicsit körbepillantva örömködik a lelkem, hogy rajtunk kívül annyira nincs sok turista, ami meglepő. Ki kell használni az időt, mert hamarosan megrohamozzák a tényleges turisták a helyet és akkor igen csak nehéz lesz érdemleges munkát végezni. Fürkésző tekintetemmel Cath-et keresem, amikor megpillantom az apátság jobb oldalán, megnyugszom. A tegnapi eset után fokozottan kell figyelnünk egymásra, akár tetszik, akár nem. Emeraldot és Conroy-t is szinte azonnal megtalálom. Nyugodt szívvel emelem fel a seggem és csusszanok át észrevétlen a másik oldalra, ahol ugyanazt a sémát követem.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2018. október 21. 11:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737247#post737247][b]Choi Min Jong - 2018.10.21. 11:51[/b][/url] Excalidíció Nem kapok túl bő választ Emeraldtól, de azért egy-két dolog a helyére kerül. Scarlett és North rúnáját értettem. Valamennyire Cathé is logikus. Denisét nem nagyon tudom hova tenni, de ráhagyom a nőre, a sajátommal együtt. Nem hiszem, hogy több tiszteletet kéne adnom bárkinek is, épp elég tiszteletet vertek belém Koreában, de inkább csöndben maradok. És folytatom az utat az apátság felé, továbbra is Emerald mellett lépkedve de elmerülve a saját gondolataimban. Lélekben próbálok felkészülni arra, hogy egy mugli szent helyre kell hamarosan belépnem. Nem olvastam mondjuk sehol se arról, hogy gondot jelentene, de a vámpírokra nézve biztos, hogy nem jó a szentelt víz, így lehetőség szerint azt én is elkerülném. Sajnos hamarabb érkezünk meg, mint szeretném, de nincs mit tenni. Nagy levegőt veszek és igyekszem jófejet vágni a dologhoz. A csoportképen még a mosolyom is őszinte, na nem a helynek örülök, de az ilyen képek utólag mindig viccesek. Beállok én is a szamárfülező Cath mellé és én neki mutatok szamárfület. Utólag majd jót szórakozunk ezen, az már biztos. A többiek aztán megindulnak befelé, én viszont még húznám a dolgot, azt tervezem bedobom, a "kintről mérjük fel a terepet" kártyát, de nem szükséges. North félrehív. - Zsír. Mi dolgunk van? - lépek hozzá közelebb leplezetlen örömmel az arcomon. Kíváncsi vagyok mit talált ki és bármiben benne vagyok, ha nem kell bemennem az apátságba. Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Megvártam, amíg mindenki belépett az aptásgába, s csak utána fordultam Min Jong felé. - Gyere, sétáljunk egyet - intettem fejemmel, majd elindultam, bízva abban, hogy a férfi majd követ engem. Ráfordultam az apátság utcájára, ahonnan jöttünk, kezeim zsebembe mélyesztve. - Gondolom nem igazán jönnek be az ilyen helyek mi? Legalábbis ha én damfir lennék, semmiképpen sem akarnék oda bemenni. Fáj nem fáj, az biztos, hogy roppant kényelmetlen és kellemetlen volna, egyetértünk? - beszédem alatt egész végig az utat fürkésztem, de a kérdésre a napszemüveg mögötti szemekbe pillantottam, vagy legalábbis a saccolt helyükre. - Lenne itt neked helyette egy másik meló. Most épp teszünk egy kört az apátság körül, s pont ugyanoda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk. Utána bejöhetsz velem a oda vagy elmehetsz a kocsmába, ahol tegnap voltunk. Körbeszimatolni. Erősebb vagy és gyorsabb, a kocsma pedig tízig zárva, tehát lenne két órád. Meg tudod oldani?
Bár elsőre meglep, gondolkodás nélkül követem Northot és amikor beszélni kezd, csak egy pillanatra húzom el a számat, ahogy kiejti azt a d betűs szót. Naiv lett volna azt gondolnom, hogy nem jött rá, vagy derítette ki. De valamiért bízom benne, hogy a többieknek nem kotyogta el. Ahogy rám néz kedvetlenül bólintok. Olyan lehetek most mint egy nyitott könyv, szégyen vagy sem, ez van. Valóban nem akarok bemenni, egyszerűen fura még a gondolat is és őszintén nem szeretném tesztelni, hogy a mentális hatáson kívül, fizikailag hogyan hat rám. A másik meló említésére felcsillannak a szemeim. Még a napszemüvegem is lejjebb tolom, hogy North íriszeibe pillanthassak és így fejezzem ki a hálát, amit épp érzek. - Sima ügy. Kocsmázok. Jó móka lesz - felelem vigyorogva, vissza tolva a napszemüveget az orromra. Azt hogy mennyivel vagyok erősebb vagy gyorsabb inkább nem fejtegetem. Hiszem, hogy meg tudom birkózni a feladattal. Így amikor körbe érünk, ha nincs más utasítás akkor az említett szórakozó egység felé veszem az irányt, hogy ott szimatoljak körbe.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A kocsma nappal egészen máshogy fest, mint éjjel, valahogy sokkal békésebb, szelídebb, sőt, ha Min Jong jobban szemügyre veszi, még azt a mókás tényt is tapasztalhatja, hogy az omladozó vakolat halovány rózsaszínre volt kenve. Azonban egyben nem különbözik a legtöbb épülettől, ami épp nem üzemel, bizony bizony ezeknek az ajtaja is zárva volt, mind a hátsóajtóé, ami a bűzölgő kukák és hányásfoltos szemét mellett állt, mind a bejárati ajtó, amit még rács is óvott.
*-*
Ahogy körbe járom az épületet több dolog is feltűnik. Az első, hogy valamikor szép rózsaszín volt. Meg is állok és a kezem a vakolatra teszem, megsimítom, s ahogy a festék málik az ujjaim is rózsaszínesek lesznek. Elmosolyodom. - 17-es - mondom magamnak feljegyezve, hogy a 72 árnyalatból, amit megkülönböztetek a rózsaszínből, melyik is ez. Aztán persze az ajtókhoz megyek és bár nem meglepő azért elszomorít, hogy a zárva tábla igaz és nem csak kéretlen látogatók távol tartására szolgál. Egyelőre nem sokan kószálnak kint de előlről betörni totális hülyeségnek tűnik. A hátsó ajtóhoz megyek s mivel mugli egységről van szó, mugli módszereket használva próbálom meg kinyitni a zárat. Ilyenkor jön jól, ha az ember...izé damfír, pluszban kleptomániás is. Viszonylag könnyedén nyílik az ajtó pár perc próbálkozás után, s miután még egyszer ellenőrzöm, hogy senki sem lát, résnyire nyitva besurranok, hogy bent aztán előbb füleljek, van-e itt más is, aztán meginduljak szétnézni.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Az ajtón túl a sötétség szinte késsel szelhető, ám ha valahogy sikerül látni akkor egy szürke raktárhelyiség tárul a szemek elé. Reteszekben ücsörgélő italok, amik várják kibontásukat, sörök, szeszek, minden féle árkategóriás és márkájú colák és gyümölcslevek. A sarkakban egérfogó csapdák sajttal megtöltve, a mennyezeti lámpa, amennyiben fel lett kapcsolva pislog, s alatta mojlepketemető bűzölög rodhadó testekkel, miket agyonrázott az áram. A reteszek egymásra vannak tócolva, közöttük kicsiny utak, kivéve azt, ami egyenesen egy másik ajtóhoz vezet, ez a "főút", a legtágabb pont a szoba közepét átszelve
*-* (még maradok)
A sötét elsőre nagyon sűrű. Leveszem a napszemüvegem és a baseball sapka ellenzőjét hátra fordítom. Mire a szemüveg a zsebem biztonságába kerül, hozzászokik a szemem a sötéthez és viszonylag gyorsan pásztázom át a helyiséget. Raktárnak tűnik. A fal mellett egy villany kapcsoló. Bár ebben a szobában nincsenek ablakok, úgy döntök nem kockáztatok, nem kapcsolom fel. Az orromba több vegyes illat kavarodik, némelyik alkohol, más pedig valami döglött állat lehet, kis égett szag. Nem tűnik egyik sem túl jelentősnek, elvégre egy raktárban ezek elég normálisak. Gondolom. Az én boltomban is akad döglött egér vagy odapörkölt bogár... Igaz én szoktam takarítani, de úgy látszik a kocsmai személyzet erre nem fordít időt. Megvonom a vállam és elindulok a sorok között. Először végigjárom a kisebb ösvényeket, meg-megnézve a dobozokat, rekeszeket hátha akad köztük más is italon és üdítőkön kívül. Viszonylag hangtalanul közlekedem és közben végig figyelek, hogy van-e más zaj a helyiségben, ami miatt esetleg óvatosabbnak kell lennem.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Valami mozgolódni kezd az egyik soron, Min Jonghoz közel, először halk nem az egész, aztán egyre hangosabb, kutakodó, majd kirohan a főutcára egy patkány. Hatalmas példány, meglepően furcsa, vörös szemekkel. Megáll, felfigyelt a férfire, s csak bámulja őt, mintha valamit forgatna a fejében. Fogai között valami halvány fehér fecni, sötét tintás írással. Egyelőre úgy tűnik a patkány nem óhajt tovább állni, ám nem mondhatni el róla, hogy veszélytelennek tűnik. Valami fenyegető villan tekintetében, valami olyan, amit a legtöbb állatnál nem lehet észrevenni, vagy csak képzelet szülöttje az egész?
*-*
Próbálom a sötét ellenére is alaposan megvizsgálni a dolgokat, aztán leszek figyelmes az apró neszre. Négy apró láb, ahogy szalad s nem sokkal később egy egész nagy méretű, furcsa patkány is felbukkan. Megállok a nézelődésben és az állat felé fordulok. A szemei nem szimpatikusak de látom, hogy van nála valami és kíváncsi leszek. Oldalra döntöm a fejem aztán szólalok meg, halkan suttogva. - Téged mi lelt kis pajtás? Megátkoztak, vagy csak át akarsz verni és animágus vagy? - érdeklődöm, bár nem várok választ. Teszek egy lépést közelebb az állathoz, és ha továbbra sem mozdul akkor még egyet, majd leguggolok, hogy közelebb legyek hozzá. - Megmutatod mi van a szádban? - kérdezem újra, bár közel sem tetszik a szeme villanása. Átfut a fejemen, hogy egyetlen gyors mozdulattal elvehetném, de azt is biztosra veszem, hogy nem egyszerű patkány. S az is lehet, hogy figyelem elterelésre van itt. De mindezek csak gondolatok. A kíváncsiság és az önfejűségem győz: a lehető leggyorsabb mozdulattal csapok le rá. Megpróbálom elkapni és épségben kikapni a szájából a papírkát, úgy hogy én ne sérüljek. Utóbbihoz mondjuk nem sok reményt fűzök, de egy patkányért nem fogok sírni, ha harap ő rosszabbul fog járni. Legalábbis ha rajtam múlik.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A patkány amint a férfi közelebb lép azonnal belemar ujjába, mocskos nyála összekeveredett a damfír vérével, ám mielőtt az bármit is tehetne a kis lény elrohan neki a falnak, eltűnve mögötte. A fecnit azonban kiejtette szájából, kicsit véresen ugyan és jó piszkosan, de ott hever a földön, várva, hogy felvegyék vagy örökké elfelejtsék.
Azonban Min Jongnak nincs szerencséje, a harapás csak úgy lüktet, másképp, mint egy sérülés, mintha valami nem kifolyna a lyukból, hanem inkább befelé szivárogna.
*-*
- Rohadt dög! - nyögöm hangosabban mint szeretném, ahogy belemar az ujjamba. Nem is értem, hogy csinálta, de csak még biztosabbá válik, hogy nem egyszerű patkány volt. A cetli azonban a földön hever így ép kezemmel azt kapom fel és vágom hirtelen zsebre, aztán pillantok az ujjamra, felhúzott szemöldökkel. - Mi a...? - kezdek bele, miközben nézem, hogy mi folyik vagy nem folyik kifelé. A számhoz kapom és szívni kezdem jobb ötlet híján, bár eszembe sincs lenyelni semmit sem, ha sikerül akkor mindent a földre köpök. A saját vérem eddig sem hozott lázba, de ezután még annyira sem fog, ez már biztos. Közben pedig a rekeszekhez fordulok és felkapom az első alkohol tartalmú üveget, amin megakad a szemem, leverem a tetejét és ahogy az üveg nyitottá válik úgy öntöm az alkoholt a sérült ujjamra. Ha mást nem legalább a koszt fertőtleníti. Körbe pillantok, gondolkodva hogy tovább, meg felmérve nem jött-e másik tíz dög, amelyik falatozni akar. Újabb pillantást mérek az ujjamra, ami még mindig furán lüktet, az üveget visszaejtem a korábbi helyére és a rekeszeknek dőlve, nyúlok a papírért, hogy megnézzem mi van ráírva.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Enyhe szédület járja át a férfit, ám ahogy egyre szívja ki magából a mérget, a hatás úgy tompul, s végül csak enyhe fejfájás marad hátra, ismertetőjelként, legalábbis egyelőre úgy tűnik nincs más hatása. A cetli viszont annál érdekessebb.
" Ne aggódj Dorian, az idegen varázslók magukat gáncsolják el..."
A szöveg maradék felét hirtelen egy a semmiből előbukkanó patkány kapja ki s tépi el épp elharmadolva lapocskát. Aztán sebes léptekkel megindul előre, a főfolyosón s az ajtó résén elillan a következő helyiségbe.
*-*
Szédülök, de érzékelem, hogy működik a vérszívás és ahogy egyre több mérget(?) sikerül eltávolítani az ujjamból, úgy leszek jobban. Leszámítva a fejfájást de azzal nem foglalkozom. A papírra nézek és olvasni kezdem a szöveget, azonban talán a fejfájástól, talán a még enyhe szédüléstől nem hallom meg az újabb neszt és mielőtt végig olvasnám a szöveget egy másik, vagy talán ugyan az a dög jelenik meg, és visszalopja a cédulát. - A franc beléd! - motyogom és ezúttal félre dobva az óvatosságot utána eredek. Magamban feljegyzem, hogy Doriannak hívják az egyik valakit, aki ellenünk van, hogy többen vannak, és bagoly helyett patkánnyal küldenek üzenetet. Ezek lehet jelentéktelen infók, de akár hasznosak is lehetnek. Az ajtó előtt megtorpanok, a rést figyelem, átszivárog-e valami fény, van-e bármi nesz a túl oldalon. Bár azt gondolom az eltört üveggel és a káromkodásommal már felhívtam magamra a figyelmet, így ha nem törtek rám, akkor lehet pont hogy előreszegett pálcával várnak. De jó lenne most, ha tudnék még rendesen varázsolni... Na mindegy. Nagy levegőt veszek és amíg hallgatózom, a dzsekim alá nyúlva letépek egy darabot a pólómból, hogy rögtönzött kötést csináljak az ujjamra. Aztán elszánom magam és az ajtó mögött maradva kinyitom azt.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A résen túl nagy fény nem szűrődik át, tehát villany biztosan nincs felkapcsolva, s hangok sem hallhatóak, se patkányé, se emberé. Ahogy hozzáér az ajtóhoz az kinyílik, s egy viszonylag rövid folyosót tár fel, ahol három ajtó található. Az egyik szemben, alóla halovány fény szűrődik be, feltehetőleg a kocsma nagy részéhez vezet. A második ajtó jobbra található, kopott, régi. A harmadik pedig bal oldalt leledzik, rajta felirattal " iroda". Ez a legújabbnak tűnő mindhárom közül, mintha csak pár hónapja lenne használatban. Kemény, vastag fémből készült, csillogó ezüstje durva és áthatolhatatlan, még a fül sem hall át rajta. A patkány sehol, mintha elnyelte volna a föld.
Merre mész?
*-*
Bekukkantok az ajtó mögül és mivel nem támad rám rögtön még négy patkány, sikerül szemügyre venni az ajtókat. Az első, amit kiszúrok egy új, ezüstösen csillogó ajtó, iroda felirattal. Egy részem erre indulna, de pontosan az ajtó színe miatt eltántorodom. A másik két ajtó közül, a régi kopott tűnik érdekesebbnek. Az lenne logikus, hogy azt próbálom kinyitni, de nem. Az utolsó ajtó mellett döntök, ami alól fény szűrődik be. Visszafordítom a baseballsapkám ellenzőjét a szemem elé, és a napszemüveget is visszateszem a fejemre. Bár nem tudom miért akarom magam szívatni. Inkább csak meg akarok győződni róla, hogy nem maradt semmi más jel ott tegnapról. Cath kapott egy rúnát, mi van ha más jeleket is elrejtett az az alak és csak nem vettük észre, mert a lányra koncentráltunk. Nem tudom. De nem vacillálok sokáig. Ezúttal valamivel határozottabban ragadom meg a kilincset és nyitom ki az ajtót, hogy lássam, valójában hova is vezet.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Az ajtó könnyen enged, s egy lépéssel a férfi a tegnap este már jól megismert részben van. Az illat alkoholtól és cigarettafüsttől súlyos, a fény beszűrődik a leeresztett rollók viszonylag nagy résein. Odabenn egy lélek sincs, az asztalokra fel lettek pakolva a székek, s valaki bizonyára nemtörődöm módon fel is mosott az éjjel, mert csíkos a padló. A bárpult bal oldalt van, rendbe van téve, talán le is van törölgetve, s mögé is most könnyedén be lehet menni. Az asztalok a másik oldalt, mind egyformák, első ránézésre semmi különleges nincsen velük.
*-*
Sejtésem beigazolódik és a tegnap megismert helyiségeben találom magam. A cigarettafüst és alkoholszag elegye megcsapja az orrom és a fejfájásomnak sem tesz jót, de egy fintor után túl teszem magam a kellemetlen élményen és a bárpult felé indulok. A székek most felpakolva, talán takarítottak is. Teljesen más így a helyiség. Az jár a fejemben, ha most valaki idejön, azt hiszi betörő vagyok, de talán az a legjobb. Még csak bajom sem lenne belőle. Itt Angliában kaptak már és a mugli hatóságoknak papírja van róla, hogy beteg vagyok, így ők nem is tarthatnak bent. Ennek köszönhetően viszonylag nyugodtan lépek a bár mögé és mérem fel itt a terepet. Remélhetőleg nem találok patkányokat vagy más dögöket. S az, hogy ez a gondolat átfut a fejemen kezd megijeszteni, mert hát na... Oké, hogy egy megharapott de azért nem kéne már rögtön mindenhova odaképzelni őket. Lehet valami paranoia mérge volt a kis rohadéknak? Megrázom a fejem és erőt veszek magamon, hogy a feladatra koncentráljak. Nyomokat kell találnom. Ha a pult mögött végzek majd az asztalokat is végig járom, a falakat és a padlót is próbálom rendesen felmérni, hátha észreveszek valahol, valami oda nem illőt.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A pult mögött semmi izgalmas nincs, legalább is elsőre. Poharak lemosogatva és szárazva száradva, a szeszes italok a polcokon ücsörögnek, némelyiken még rajta van a színes öntőke, amit a keveréseknél szoktak használni, ám a pult belső részén van néhány fiók, ami talán felkeltheti a férfi érdeklődését, azonban az összes zárva. Aztán ott vannak a felakasztott kötények, mind fekete a kocsma nevével és valami bugyuta rajzzal, ami kinn a cégéren is rajta van, no meg persze két-két fehér zsebbel, mert hát az mindig hasznos. oldalt van egy parafatábla, amit már nem lát az aki kívülről közelíti meg a pultot, itt különböző formájú, csíkos, kockás, sima lapra írt, más tintás cédulák lettek kitűzve. Időpontokkal, beosztásokkal és különböző nevekkel, hogy abban az órában ki volt a pultos, a pincér és a többi.
*-*
Nem fogadnak patkányok, így egy belőlem kiszökik egy megkönnyebbült sóhaj. Igaz a cetlim elveszett, azért valamit így is megtudtam, na meg sosem lehet tudni. Talán találok mást. Először a fiókokon akad meg a szemem, s ahogy megpróbálom kihúzni őket szembesülök vele, hogy zárva vannak. Előveszem a korábbi eszközeimet és megpróbálom mugli mód kinyitni őket. Mondjuk sérült ujja jóval nehézkesebben megy, de nem adom fel, csak ha megbizonyosodom róla, hogy mágikusan vannak zárva. Ha meg mégis sikerül kinyitni őket, akkor átnézem a tartalmát a fiókoknak. A kasszát is megnézem, s ha találok benne pénzt az szépen zsebre teszem. Miért? Mert ilyen kedvem van. Tovább nézelődök és ahogy minden zugba belesek egy parafa táblát is felfedezek. Elsőre nem tűnik lényegesnek de sosem lehet tudni. Azt viszont tudom, hogy időm, minden egyes cédulát megnézni, így megkeresem a telefonomat és készítek egy képet, hogy később olvassam végig a jegyzeteket. Miután meg vagyok visszamegyek és az asztalok között is nézelődök. Benézek az asztalok és a székek alá, hátha valaki hagyott nekünk valamit. Ha végzek akkor elhagyom a helyiséget és megpróbálok bejutni a kopottas, régi ajtó mögé.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A sóhaj amit megkönnyebbülésében enged ki Min Jong meglepően néma és hangtalan, mintha torka elfelejtette volna a hangképzést. A kasszát nem sikerül feltörnie, bizonyára bűbájjal védett tárgy, ám a fiókok java ellenben könnyen megadják magukat kulcs nélkül is az illetéktelen behatolónak. Az első üres, csak néhány porcica mászik elő belőle, a másodikban elemlámpa található és néhány elem, illetve egy cetli " 3 5 9 10 " felirattal, a kilences külön bekarikázva. Egyedül a harmadik, amit nem lehet feltörni, ez varázslattal van védve. Azonban ahogy megpróbálja a férfi felnyitni karcolások jelennek meg a fiók lapján, egy aprócska firkáld kard egy kőben.
Az asztalok alatt néhány rágó gumi van csak felragasztva, de semmi érdekes.
A kopott ajtó könnyen nyílik, s az első, ami megcsaphatja a férfi orrátaz a borzalmas szennyvíz, vizelet és ürülékszag, ugyanis egy régi wc-ben kötött ki. Nem nagy, épp, hogy elfér benne a wc és vele szemben egy ütődött mosdótál kopott csappal.
*-*
Furcsa lesz a csend, így ciccegek egyet csak magamnak, amolyan biztosításképpen, hogy teszteljem nem lettem süket vagy hasonló. A kassza nem nyílik így szomorú leszek. A fiókok közül viszont több is, bár nem rejtenek sok érdekes dolgot. Ha csak a számos cetlit nem vesszük. Mivel számok vannak rajta, nem tudok vele sokat kezdeni, de biztos ami biztos csinálok egy képet róla. Aztán jön az utolsó láda és nem, nem nyílik. - Franc! - motyogom és kedvem lenne jó nagyot belecsapni, mert idegesít, hogy egy zárnyitó bűbáj fog rajtam ki, de sajnos kifog. Varázserő már nincs, vagy ha van is... nos azt megtartom végszükségre... Nem mintha számítana... de mégis... A kitörni készülő düh azonban szertefoszlik, amikor a karcolást megpillantok. - Mi a... ? - felcsillan a szemem, rögtön felismerni vélem a keresett kardot az ábrán. Végighúzom rajta az ép kezem ujjait, miközben próbálom memorizálni. Készítek erről is képet, de ha mégse sikerülne, le tudom majd rajzolni, amint lehetőségem nyílik rá. Az asztalok baromi unalmasak, és csak arról tanúskodnak, hogy itt is sok a kultúrálatlan hülye, aki azt hiszi a rágót bárhol ott lehet hagyni. Ettől függetlenül a rajz miatt felcsigázva némileg reménykedve indulok neki a következő ajtónak, de rögtön meg is bánom. - Blöh... - nyögöm, és kifordulok a wcből. Gyorsan csukom be az ajtót és mély levegőt veszek, hogy kiűzzem az iménti bűzt a szaglószervemből. Ha van is ott bármi, én nem fogom megkeresni az biztos. Nagyot sóhajtva fordulok az utolsó ajtó felé. - Nem tetszik ez nekem. - A kabátomat ráhúzom a kézfejemre, nem szeretnék ténylegesen hozzáérni az ajtóhoz. Óvatosan nyomom le a kilincset, továbbra is fülelve, próbálva felkészülni bármire, ami mögötte van.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Hiába cicceg a fiú, annak sincs hangja, ahogy a francnak, a mi a-nak, és a nemtetszknek sem, talán mégsem sikerült egészen kiszívnia magából a mérget? Vagy a nyelvére jutott egy kevés és rossz helyen hatott?
Szerencséjére az ajtó könnyen nyílt, s hangtalan feltárta titkát, ami egy igen redentlen iroda volt. Középen egy íróasztal, tele papírokkal, íróaszerekkel és hasonló kacatokkal. Fiókjai mind zárva, kivéve egy, a legfelső, amiben valamiért benn felejtődött a kulcs. Ezen kívül még a szobában helyet kapott egy hatalmas szekrény, néhány cserepes virág és két, különösen felcsicsázott, ezüst rámájú tükör, ami egymással pont szemben helyezkedett el, minthacsak farkasszemet akarnának nézni egymással.
*-*
A ciccegésem sem ér el a fülemhez, így egy pillanatra megállok, süket lettem vagy megnémultam? Enyhe pánik, mert egyikre sem vágyom. De azzal nyugtatom magam, hogy van két gyógyító a csapatban, ha itt végzek - mert előbb csak azért is kiderítem mit rejtegetnek itt - akkor meggyógyítanak, vagy legalábbis is kicsit segítenek, javítanak rajta. Remélem. Figyelem, hogy a neszezésem hallom-e. A fiókok kihúzása, a matatás, nem hangtalan, így a süketséget kizárom. Marad, hogy nincs hangom. Megállapítom, hogy a méregben lehetett valami, bár elég fura. Kidugom a nyelvem, csak hogy lássam, az megvan még, aztán hülyéskedés helyett a feladatra koncentrálok. Időnként persze ki-kicsúszna egy megjegyzés a számon, és bosszant, hogy mégsem hallom, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy így legalább kisebb az esélye, hogy meghallanak. Bizony, fő a pozitív gondolkodás. Eddig is ez tartott életben...
Az irodába lépve elég nagy rumli fogad. Az asztalon a papírok tömkelege egy bosszús sóhajra ösztönöz, de persze ez is néma. Semmi kedvem átnyálazni az összes papírt, így előbb a többi dolgot veszem szemügyre. Megnézem a virágokat, de ellenállok és nem szaglászom meg őket, nehogy valami méreg legyen ezeken is... Aztán a két régi tükörre leszek figyelmes. Óvatosságból nem állok be közéjük. Nem tudom miért, de fura, hogy szembe állnak egymással. Inkább a díszítést kezdem vizsgálni, az íróasztalról fel is kapok egy viszonylag üres, számlának látszó papírt meg egy tollat és nagy vonalakban lerajzolom a tükör díszítését. Ha visszajutunk a hotelbe talán rá tudunk keresni és megtaláljuk mi is ez. Hátulról is megvizsgálom a tükröket, ha pedig végeztem, akkor a papírlapot zsebre vágom a tollat visszateszem az asztalra és megnézem a fiókokat. A legtöbb zárva, de az elsőben lapul egy kulcs, így azt használva megpróbálom kinyitni a többit is.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A fiókok közül csupán egy nyílik a kulcsnak köszönhetően, ahol képek találhatóak a csipet csapatról, ám csupán abból az időből amikor a kocsmában tartózkodtak, mindenkiről volt egy közeli és egy távolabbi, s a hátoldalukon kisebb személyleírás illetve tapasztalatok. Mint, hogy a szőke a vezér nője, a széttetovált az aki mozgatja a többieket, illetve, hogy a szőke fiú nagyon furcsa ruhákat és kiegészítőket hord, talán titkolnivalója van. Emellett még ott volt Denis és Cath képe mellett a szeretők szó kérdőjelle. Ám a képeket alig nézhette végig MJ mikor léptek hangjára lett figyelmes, majd jöttek hozzá a beszéd hangjai is. - Hé Dorian, itt vagy? Nyitva volt a hátsó ajtó, figyelj, itt hagytam a kabátom, Hahóóó, van itt valaki? - a hang egyre közeledik, majd az iroda kilincse megremeg, jelezve, hogy valaki a másik oldalról hozzáért.
*-*
Amikor befejezem a rajzot a tükrökről a papírt összehajtogatom és elteszem a farzsebembe, a tollat lazán visszaejtem az asztalra. A kulcs nem a legjobb, de legalább egy fiókot kinyit. Abban pedig érdekes képeket találok. Elég rossz minőség, Scar ennél tuti jobbakat csinált, de figyelembe véve, hogy a tegnap estét dokumentállják, nem panaszkodom rájuk. Sikerül mindegyiket megnézni és elolvasni. Egy-egy megjegyzésen felröhögök, így azon, ami Cathet és Denist szeretőkként írja le. A rólam szólón mélyen felsóhajtok. Hát igen... Bár szerintem semmi fura nincs a ruháimban, legfeljebb nem hasonlít az európai stílushoz... Na mindegy. Épp azon vagyok, hogy a telefonommal ezekről is csináljak magamnak egy változatot, amikor lépteket majd hangokat hallok. Gyors mozdulattal becsukom a fiókot a képeket benne hagyva, a kulcsot zsebre vágom, a telefonommal együtt és kapkodom a fejem, hogy hova kéne elbújnom. A kabátot is kutatom, mert nem emlékszem, hogy láttam volna. Azonban a léptek gyorsabban közelednek mint kéne. A tükrök mögött, egy szekrényen akad meg a szemem a sarokban, mögötte nincs sok hely, de tudom, hogy be tudom magam oda préselni, így hangtalanul ehhez suhanok és oldalasan behúzódom. Hurrá, hogy nem vagyok magas! Így pont eltakar. Ha csak benéz az illető, akkor szerencsém is lehet.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Még épp időben bújik be a szekrénybe, mert az ajtó szélesre táródik. - Dorian itt vagy? - kérdezi a hang, s hiába nincs rá válasz belép, maga mögött behúzva az ajtót. - Talán odaát van? De ha a tükörszobát használja előtte mindig bezár... - gondolkodik el hangosan, majd odalép az egyik tükörhöz s mintha ajtó lenne nyomban el is kezdi kopogtatni a férfi nevét kántálva. Min Jongról eddig tudomást sem szerez, sőt nem is veszi észre, hogy valaki a keresett személyen kívül járt itt, viszont az ifjú dámfir ekkor valami puha súlyt érez meg a lábán, s ha letekint megláthatja azt a patkányt, ak a múltkor megharapta levéllel a szájában. Most nem olyan agresszív mint a múltkor csak csendesen ül és felfelé tekint, majd lassan elindul a szekrény mögötti lyuk felé.
*-*
Megint ez a Dorian... Fut át a fejemen, aztán csak tovább állok mozdulatlanul, mintha a szoba része lennék. A belépő végül a tükrökhöz lép és egy tükörszobát emleget. Gondolatban hátba veregetem magam, hogy nem álltam a tükör elé. Bár nem tudom ez hogyan működik, azt tudom, hogy egyes tükrök mutatják a külvilágot a bent lévőknek, tehát ha elé álltam volna megláthatott volna ez a Dorian. De így talán nem tette. Reménykedem. Ahogy gondolkozom, valamit érzek a lábfejemen s ahogy lepillantok meglátom a patkány haverom. Csak pislogok rá, most egészen helyesnek látszik, de nem fogok bedőlni neki. Gondolatban elküldöm a francba, amiért megharapott, és azon kezdek töprengeni, hogyan űzhetném el a lábfejemről úgy, hogy ne keltsek feltűnést. Ekkor azonban magától indul meg, s ahogy figyelem, egy lyukba mászik a falban. Feljegyzem magamnak, ha tiszta a levegő megvizsgálom a lyukat is majd, de addig nem akarok felesleges bonyodalmat. Persze az még így is megtalálhat, de ameddig lehet nem kísértem a sorsot. Maradok mozdulatlan és figyelek, hogy a férfi kopogtatására az üvegen, érkezik-e válasz. Sejtem, hogy fog. Elvégre biztos voltam benne, hogy nem vagyok egyedül, csak azt nem értettem, hol van/vannak a tegnapi támadó(i)nk.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
A patkány végül úgy dönt nem megy be a lyukba, csak megáll előtte és szimatol, mintha valami kivetni valót talált volna benne, s inkább visszaindul a fiú felé, s a nadrágja száránál kezd el valamit matatni, mintha bele akarna bújni vagy hasonló. Közben a tükrök felől nincsen válasz, ami az idegen férfit is felettébb meglepi. - Elment volna és nyitva hagyta volna az ajtót? Ennyire szétszórt lenne? Biztos az a pincérnő... - sóhajt fel lemondóan majd boldogabb hangon adja a világ tudtára - márpedig én akkor sem fogok elmenni a kabátom nélkül! Csak hol is lehet? - picit még marad a szobában aztán elhagyja behúzva maga mögött az ajtót, de az épületből nem távozott, pusztán feltehetőleg a kocsmai részbe ment körbenézni.
*-*
Fura ez a patkány. Félúton meggondolja magát és nem megy sehova, helyette a nadrágomnál matat. Milyen jó, hogy ma egy szűk fazonú nadrág van rajtam, ami szinte hozzám tapad. A nadrág száramba így biztos nem mászik be. De azért bosszant. Mi van ha megint megharap? Az aggodalomtól fel megy bennem az adrenalin, de továbbra sem mozdulok. Csak amikor a férfi végre kimegy a szobából eresztem ki a levegőt. Valamiért mondjuk gyanús, hogy a kabátjáról ilyen hangosan beszél. Megfordul a fejemben, hogy sejti itt vagyok és két opció között vacillálok: lelépni de nagyon gyorsan elvégre megtudtam pár dolgot a zárt fiókokat és a tükröt meg varázserő nélkül nem nagyon próbálgatnám. Ugyanakkor csak ég bennem a kíváncsiság és a patkány sem hagy nyugodni. Lehet animágus? Nem tudom. Viszont túl sok időt sem érdemes tovább vesztegetnem. A férfi, aki itt járt egyszerű halandó, nem volt farkas szaga és a vámpírokra jellemző hidegséget sem éreztem, így még ha észre is vesz, simán lehagyom futásban. Hagyom a patkányt, és kislisszolok a helyemről, ki az ajtón, vissza a raktárba ahonnan jöttem, el az épületből, amilyen gyorsan csak tudok.
Az excalibur nyomában Titkos kiegészítés
Mikor megmozdul a férfi a patkány meglepetésében elejti a papírt. Ami az előző üzenet második fele.
" (...) Az apátságba mentek, de nem tudják, hogy amelyik hölgy megérinti Ginevra szívét az menten kővé dermed. Egyik már ma este a kertem fogja díszíteni, a többi pedig bizonyára eliszkol félelmében.
Ma egy italra a vendégem vagy,
P. "
Ezután a férfi gond nélkül kijut, az idegen nem veszi észre, viszont a patkány követi, s akármilyen hesegető mozdulatot is tesz MJ, ezen nem tud változtatni.
A kaland véget ért, eldöntheted, hogy mit kezdesz az információval, mit teszel, ám mostmár a rendes játékteret kell használnod. A patkányharapás miatt azonban megnémultál, így szavakat nem fogsz tudni használni egész nap, pusztán akkor jön nyelvedre újra szó, amikor felkel a következő nap.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. október 23. 21:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737502#post737502][b]North West - 2018.10.23. 21:27[/b][/url] Az excalibur nyomábanNagyjából tíz perccel később léptem be mint a többiek, immár egyedül. Mély levegőt vettem, a dohos szag csak úgy belecsapódot képembe, mint madár az üvegfalba. Túl gyakran szagoltam már ezt, de annyira, hogy valamiféle groteszk stockholm-szindróma szerűség kezdett gyökeret verni szívemben, amitől brutálisan megkedveltem. Az apátság belülről pont olyan volt, mint a képeket, amiket éjszakákon át napokig tanulmányoztam, mielőtt felemeltem volna tekintetem, tudtam, hol vannak padok, hol vannak szobrok, kiket ábrázolnak, milyen színnel teríttik be a rózsaablakok a térdeplőket s milyen freskók lesik a kíváncsiskodó, illem nélküli túristákat nap mint nap. Viszont ezek mind elenyésző információk voltak, érdektelenek, csak szépérzékre játszók, mert a fő tudnivaló a sírkamrák helye volt, amit az oltár mögötti ajtó rejtett. Ide túristákat nem engedtek be,lezárt terület volt. Egészen besétáltam az oltárig, közben egy-egy pillantást vetve többi társamra, hogy tudjam, mindenki biztonságban és egyben megvan. Nem kételkedtem ebben, itt volt Denis, megvédte volna a hölgyeket, s ha neki nem ment volna, akkor Conroy biztos helytáll, de azért jobb volt felderíteni, ki merre állt. Az ajtó nem látszódott, viszont az oltár mögötti freskó nem a falban volt, helyette szobrok tartották, tehát az egész inkább egy óriási szoboregyüttest alkotott, ami mellett volt valamennyi hely, talán épp annyi, hogy egy átlagos férfi be tudjon surranni rajta. Ám a dolog látványos lett volna, ha csak úgy odaléptem volna s megpróbáltam volna besurranni. Nem, ahhoz túl sok szem figyelt. Odaléptem a legközelebbi személy mellé, aki Conroy s úgy tettem mintha egy ottani szobrot szemléltem volna - Kelleni fog elterelés. Látod azt a két őrt? Valahogy ki kéne csali a templomból, vagy legalábbis lefoglalni a figyelmüket. Üzenem Cathnak, hogy itt az idő megmutatni mit tud. Ha kell, kérjen segítséget Denistől, ti pedig álljanak készen. Ha eltűnnek a szemek indulunk. Add tovább, de csak egy személynek, nem kell tudnia senkinek, hogy ismerjük egymást. - s már léptem is el mellőle, vissza az oltár irányába, az első padok környékére, remélve, hogy ezzel sikeresen elindítottam egy láncot.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. október 24. 16:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737572#post737572][b]Scarlett Conroy - 2018.10.24. 16:52[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" Amint belépett, valami furcsán rossz érzés kerítette hatalmába. Sose szerette, amikor azt éreztették vele, hogy nem ő uralja az életét, hanem valaki más. Éppen ezért nem szerette a vallásokat, és nem is tartozott egyikbe sem. Viszont néhány tanításával egyetértett, épp ezért vallotta, hogy szükség van rájuk. Végigsimította a falat amerre ment, körbe a templomban. Keresett furcsa kiemelkedéseket és bemélyedéseket, vagy bármit ami nem odaillő, illetve elmozdítható. Az egyik szobrot vizsgálta, amikor North mellé lépett. Nem nézett rá, nem kellett neki; a férfi illata azonnal elárulta. Szemével egy pillanat alatt felmérte az említett személyeket, majd visszafordult a szobor felé. Egy szót sem szólt, és miután barátja elment, még várt pár percet, mielőtt elindult. Rögtön Cathez lépett. - Ne haragudj, tudnál készíteni egy képet rólam? - kérdezte a szőke, és a fényképezőt a lány felé tartotta. - Megmutatom hogy kell! - lépett hozzá közelebb, aztán miközben nyomta a gombokat, tovább beszélt. - North üzeni, hogy kéne egy kis zajt csapni. A két őrt ki kell csalni az épületből, Denist is hívd ha kell - motyogta el az üzenetet. - Add tovább egy embernek, de csak egynek. Emeraldnak majd csak annyi az üzenet, hogy álljon készen - fejezte be, majd ezer wattos mosollyal újra távolabb lépett. - Menni fog? - kérdezte, aztán beállt a képhez, és amint Cat elkészítette, a fényképezővel együtt már tovább is állt. Az elterelés könnyű volt úgy, hogy turistát játszik az ember.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Írta: 2018. október 24. 20:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737587#post737587][b]Catherine Hope Payne - 2018.10.24. 20:12[/b][/url] Áldott nép Igazából nem is tudom, hogy mit keresek. Valami feliratot, valami nyomot, hogy hahó, itt a kard, most akciós, a lelkedért neked adom. Vagy valami ehhez hasonló, na nem mintha az én lelkem egy másik, ártatlan testet ne emésztene el egy pillanat alatt. Eléggé romlandó vagyok, de így szeretem. Igazából már az is eléggé nagy csoda, hogy a küszöbön nem égtem porrá. A borzalmasabbnál borzalmasabbnál gondolatok közé érkezik Scar, akinek a viselkedése egyetlen pillanatától levágom, hogy mi most nem ismerjük egymást. - Óóó, imádom a géped, nekem is hasonló van, isteni vloggereknek és blogger ének is. Rápillantok, ahogy egész közel áll hozzám, és a szám halvány mosolyra húzódik. - Bízz bennem, a legjobbat kapod. Kicsit feljebb az állad. Ahogy fotózok, úgy mérem fel a terepet is, hogy kiket kell kiiktatni, és Kacsintok rá egyet. - Szerintem lőttem neked egy új profilképet. Adom vissza a kamerát, és kihúzva magam, elindulok határozottan Denis felé, de közben kicsit kitérek Emerald irányába is, és bár nem a legokosabbat cselekszem meg, de a nyakamból leveszem a láncot, a tenyerembe rejtem, és szinte mellette lehajolok egy pillanatra. - Bocsánat, ezt el tetszett ejteni. Nyújtom felé a tenyerem, benne a medállal. - Oltári szép, ez égy Westcon modell?! Fejezem ki a tetszésem, miközben a tenyérébe ejtem a védelmemet. Valamit valamiért. A társaink keresztnevét gyorsan, de számára remélem érthetően fejezem ki. - Imádom az ott, de most kollekcióját. Illik önhöz. Jegyzem meg még vidáman, mielőtt továbbindulok, most már tényleg Denishez. - Nem érdekel az anyád, Henry, ez a hely szerintem nagyon semmilyen. Hangosan kezdek el beszélni hozzá, a csípőm úgy ring, mint akinek nem keveset költöttek az alkatrészekre. - Tökre nem lehet ezt feldobni strasszokkal. Te meg mit csinálsz, imádkozol?!?!? Nevetek fel hangosan, hogy magamra termeljen a lehető legtöbb ember figyelmét.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Figyelemterelőstéma Írta: 2018. október 24. 22:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737606#post737606][b]Denis A. Brightmore - 2018.10.24. 22:11[/b][/url] KenőkésSzememmel minden apró repedést megfigyelek a templomban, remélve, hogy találok valami használhatót. West is befárad közénk, ám ázsiai barátunk nélkül, ami nem tudom, hogy csak nekem tűnt-e fel, de nekem nagyon és eléggé furcsállom is. Valami fura avval a sráccal, de egyszerűen még az én összetett és logikus gondolkodásom sem tudja összerakni, hogy mégis micsoda. Térlátásomban érzékelem, hogy Cathhez odasétál valaki. Nem feltűnően, mert mégis csak turista vagyok, de odasandítok. Látom és szófoszlányokat is elkapok a beszélgetésből, amiből már sejthető, hogy bizony valami elkezdődik. Cath átsétál Emeraldhoz, majd ringva, mint aki mindjárt szétesik fenn hangom elindul felém és Henry-nek szólít. Fejemet felé fordítom, tizedmásodpercnyi zavar után vállat vonva megyek bele a baromságba. Tudom, hogy nem véletlen, a srácoknak valamire szükségük van és mi vagyunk az elterelés. Na hajrá! Az tuti, hogy Cath-tel nem fogunk csalódást okozni. - Kérlek Valerie - kezdek bele én is, felemelve hangom, ami így erélyesebbé válik. - Ne kezdd most, előtte a te anyád tanácsára jártunk be hat különböző országban tizenegy különböző helyszínt - pattanok fel a padról, majd elindulok Cath alias Valerie felé, ignorálva a szinte sipítva feltett kérdését, ami az imádkozásra irányult. Persze, csoda, hogy nem köpött ki a templom, nemhogy még imádkozzak. Túl sok dolog van a hátam mögött ahhoz, hogy nekem pofám legyen imádkozni. - És elmondanám - torpanok meg közvetlen előtte, mutatóujjamat felemelve. -, hogy már rohadtul elegem van ebből az egészből, de legfőképpen az irányításmániás anyádból! - nézek fürkésző tekintettel, mégis komolyan Cath-re, borzasztóan reménykedve abban, hogy nem fogom elnevetni magam, amíg a színjáték tart. Körülöttünk összegyűlt már pár ember, akik eljátsszák a jó turistát, hogy a falakat, festményeket, szobrokat nézegetik, de figyelmüket nekünk szentelik. Igen megtisztelő, főleg, hogy valószínűleg ez a cél, de még jobb lenne, ha minden tekintet ránk szegeződne. Bár emiatt nem hiszem, hogy aggódnom kellene, hiszen az emberek már csak ilyenek. Szomjaznak a botrányra, valószínűleg pár percen belül az egész templomi turista tömeg minket fog bámulni, akkor már egyáltalán nem diszkréten.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. október 25. 19:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737858#post737858][b]Mesélő - 2018.10.25. 19:55[/b][/url] excalibur A szerelmes házaspárA két őr roppantul elvolt, ahogy minden nap. Sztrázsáltak szorgosan, nézelődtek, de hibába, már mind a kettő öregebb volt, régóta dolgozott itt, tehát újat nemigen mutatott nekik az apátság. Helyette inkább gondolkodtak. Az egyiknek már az ebéden járt az esze, mert az asszony most, hogy vega lett igazán pocsékul kezdett főzni, a reggeli is valami olyan volt, minek a nevét se tudná visszamondani, ha rákérdeznek, így majd ebédszünetben ki fog szökni és egy óriási hamburgert benyomni, dupla hússal. Már érezte is az ízét, kicsit nyammogott, s néhány nyálcsepp is kiforudlt ajkai közül, amit az igen őszülő szakáll gyorsan elnyelt. A másiknak nem volt családja, evéssel jól állt, hasa is bőven kerekedett mint a hordó, egyenruháján a gomb is csak épp hogy tart a hordóhas közepén, mint hősi harcos, egy reménytelen háborúban, úgy feszített. Azonban a fülük mindkettejüknek igen kiválónak bizonyult, így aztán ők is hamar felfigyeltek a párra, aki egymás anyját szapulták. Az egyik felvonta szemöldökét a másik vigyorgott. - M ilyen kis tüzesek, estére biztos ennél is hangosabbak lesznek...bizony ám, mikor mi a feleségemmel még csak friss házasok voltunk... - itt belekezdett volna a mesébe, amit hetente többször elregélt, mert hát több pár fordult meg errefelé akik így összekaptak, vagy csak összebújtak mint turbékoló gerlepár, de amaz inkább faképnél hagyta, unta már, mint részeg a vizet. - Elnézést Uram, kisasszony - fordult mindkettejükhoz nagy tiszteltettel - kérem a nézeteltéréseiket odakinn beszéljék meg, mert itt csendnek kell lennie.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Elterelők Írta: 2018. október 25. 20:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=737879#post737879][b]Catherine Hope Payne - 2018.10.25. 20:54[/b][/url] Áldottan Bujkáló mosoly jelenik meg a szám szegletében, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ma este Valerie meglátogatja Henry-t. Technikailag mi elterelünk, így annyira nem érzem a veszélyt, az ilyesfajta játék azonban egyre inkább a véremben van. Már látom is magam előtt, milyen is Valerie. Harmincas évei elején jár, a haja mindig szigorú copfban, a ruhája egyszerű, konzervatív, és szinte biztos vagyok benne, hogy a munkához szemüveget használ. Remek lesz, és tudom, hogy Denis is élvezni fogja. - Attól még, mert én csak a titkárnőd voltam, nem vagyok ostoba. Ha ostoba lennék, most nem néznénk esküvői helyszínt. De ez nem kell, kopár. Az anyámra tett megjegyzésére csak olyan tipikus fintort ejtek meg, az orromat felhúzva, elfordulva, magam előtt összefonva a karjaimat. Meg vagyok sértve, hogy azt a szent asszonyt, aki nyilván rávett, hogy a ficsúrral összekeveredjek szidja. Az én anyukám nagyon is jól tudja, mi a jó nekem. Vagyis, hogy mi a jó Valerie-nek. Éppen nyitnám a számat a következő taktust előadva, amikor megjelenik mögöttem az őr. A mondandója végett lassan fordulok felé, kimérten végignézek rajta. - Elnézést kisasszony és uram. A sorrendben a nő előrébb jön a férfinál. Udvariasság, illedelmesség, a nők iránti tisztelet... maga se gyakran tölti az idejét hölgytársaságban, jól sejtem? Attól még, hogy nem bírunk el egy fél fát, még mi is emberek vagyunk, képzelje! A végére kicsit megemelem a hangomat, és érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe. Odabenn persze más játszódik le. Arra gondolok, hogy a legújabb ruhadarabjaimat szétszaggatják, meg arra, hogy a cipőimet valaki baltával aprítja fel. A könnyekkor egy gyönyörű, piros lábbeli esett áldozatul, amit fekete csipke tesz különlegessé. Kegyetlenség! - Te... meg... nem... csinálsz... semmit?! Minden szavamat megnyomom, a végén szinte sziszegek a fogaim között, de nem Denisre nézek, nem tudnék komolyan haraggal nézni rá, inkább a fülének szegezem a kérdést, és meg se várom a választ, már folytatom is. - Ez a baj, tudja? Hogy nem képes nemet mondani anyucinak, mert az aztán egy akkora szent, az, meg, hogy én másállapotban lejárom a lábam, megnézek ilyen ósdi helyeket, mert mekkora ebben a romantika, az senkit sem érdekel. De most komolyan, maga el tudja képzelni a helyet bájos púderrózsaszínnel, amit finoman arannyal szőnek át? Látja a lehetőséget arra, hogy itt ötszáz fő jól érzi magát? El tudja képzelni? Maga szerint eszénél van az, aki itt házasodik? Miközben beszélek, igyekszem minél inkább magamra fordítani az őr figyelmét, belekarolok, és elfordulok vele - reményeim szerint legalábbis - úgy, hogy háttal legyünk a többieknek, és mutogatok, felfelé, hogy ne nézze a velünk egy szinten történő eseményeket. És persze hangos vagyok, nagyon hangos, és érzem, hogy ha kell, akkor most még ki is borulok, de úgy igazán.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Figyelemterelőstéma Írta: 2018. október 28. 16:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738464#post738464][b]Denis A. Brightmore - 2018.10.28. 16:45[/b][/url] KenőkésAz elterelési hadművelet minden bizonnyal sikeresnek mondható, ha már az őrök is felfigyeltek ránk. Mindennemű megerőltetés nélkül sikerült ezt elérnünk Cath-tel, mintha a vérünkben lenne, komolyan. Magát a Henry-nek hívandó pasit, egy laza üzletembernek képzelem el, aki nem szokott rástresszelni semmire, inkább igent mondd, csak hagyják békén. Azonban, ha olyan a szituáció - mint most is - igenis kiáll magáért. Valerie, mint egy mintha feleség, csak költi a pénzt, hisztizik és álomesküvőt akar. Pont, mintha egy amerikai sikersorozatban lennénk főszereplők. Mindezek tudatában annyira nem is nehéz eljátszani egy ilyen szerepet. Cath... akarom mondani Valerie túl jól játssza a szerepet. Megsértődve, égnek emelt orral fordít nekem hátat, amire csak felemelem egyik szemöldököm, majd legyintek egyet. Legyintésem végén toppan be az őr, aki megkér minket, hogy... hát, hogy konkrétan kussoljunk és hagyjuk el a templomot. Már mindkettő szemöldököm az égnek emelem szerepemhez hűen, de Cath megelőz és nagyon nehezen tartom vissza a kitörni készülő röhögést. Mert ez az lenne, ez tuti, nevetésnek aligha hívnám. - Mégis mit csináljak? - emelem fel ismét a hangom. - Állandóan beszélsz, az embert nem hagyod szóhoz jutni, mintha te lennél a világ közepe, mert a kedves anyád ezt nevelte beléd, ha már egykeként születtél - mutogatok is közben mutatóujjammal, egyáltalán nem figyelve arra, hogy mit is mondok. A szavak automatikusan jönnek, mintha egy megírt forgatókönyv alapján játszanánk Cath-tel. - Maga meg - fordulok az őr felé dühös arckifejezésemmel. - Még egyszer ne beszéljen így a menyasszonyommal, mert nem állok jót magamért. Az ember eljön egy porfészekbe - tárom szét a karom körbemutatva, hogy egyértelmű legyen miről beszélek. - megadva a lehetőséget, hogy hátha itt lesz az esküvője, maguk meg kiküldik a csend miatt. Az életben nem történt itt semmi érdekes! - vágom az őr fejéhez a hátha szócskát erőteljesen megnyomva, csak a mihez tartás végett. Valerie-nek szentelem ismét a pillantásom, ahogy megint felhozza a drága anyámat. Monológja végén kis erőlködés után a fejem vörösre vált, egy ér kidudorodik a homlokomon - annyira nem is rossz, hogy tudom szabályozni a testhőmet -, majd belekezdek megint. - Anyámat hagyd ki ebből! - vágok oda erélyesen. - Ez az első helyszín, amit az ő kedvéért nézünk meg, nem hiszem, hogy probléma lenne belőle, főleg, hogy a te anyád semmiben nem támogat, mert egy kuporgatós vénasszony! Ha esélyt sem adsz neki, akkor így k*rva nehéz lesz megszervezni ezt az esküvőt! - fordulok háttal az őrnek és Cath-nek is, majd erőteljes léptekkel elindulok a bejárat felé, ám fordulásom közepette elég időm jut arra, hogy körbepillantsak és lássam több idő kell a többieknek. Hirtelen megtorpanva fordulok vissza. - És tudod mit? - szegezem kérdésem egyenesen Cath-nek. - Ha nem akarod ezt a szart, akkor felejtsük el az egészet, mert így rohadt nehéz lesz! - fejezem be mondandóm, várva a csodára és visszatartva még mindig a nevetést. Nem tudom meddig bírom még, remélhetőleg tovább, mint amennyire én számítok, mert egyelőre az előző körbekémlelésemnek köszönhetően a többieknek kell még egy kis idő, amit nekünk kell megteremteni nekik.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. október 28. 21:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738699#post738699][b]North West - 2018.10.28. 21:16[/b][/url] Az excalibur nyomában A-teamCsendesen figyeltem ahogy Scar elmegy és továbbadja az üzenetet, persze csak lopva, néhány pillanatra, nehogy feltűnő legyen. De szép az a faliszőnyeg, hopp Scart Cath fotózza, de ennivaló amaz a kőből faragott szobor, ahjjajjaj leesett a nyaklánc, kanyec a védelem, s aztán már jött is a várva várt botrányos elterelés. Minden folyik a maga medrében úgy, ahogy én elrendeltem. Ezért pedig iszonyat mód düllesztettem is a mellkasom. Nem kellett sokat várnom, hogy a nem kívánt szemek mindegyike az ifjú pár veszekedésére koncentráljon. Kicsit még azért maradtam türelemmel, mintha jómagam is csak azt nézném, hogy mi lesz a vége, ám közben azt fürkésztem, vajon az őrök mennyire mélyültek bele a dologba, ám nem voltak alapjáraton se túlsottan rátermettek. Mikor úgy éreztem eljött az idő mély levegőt vettem, kicsit izgultam, mert nálam a tilos az tényleg piros, nem szoktam átlépni, a szabályokat követni szoktam úgy, ahogy a kiskutya gazdája lábát, pláne, most mégis meg kellett tennem, muszáj volt. Talán nem is tilos...csak kicsit elrejtett, mint a halpiac a túristák elől... Szemem fürkészni kezdte Emeraldot, s ha tekintetét rám emelte állammal az oltár felé intettem, majd példaképp meg is indultam felé. Scarral nem foglalkoztam, felesleges volt, tudtam, hogy ő minden mozdulatomat érteni fogja, tudja majd, mikor kell elindulnia. Elvégre ezért választottam őt. A csinos pofia mellett. A résen könnyedén becsusszantam, nem mondom, hogy mégegy ember befért volna mellém, de egy fél bizonyosan, majd aztán az oltár mögötti kis részben karba tett kézzel vártam, hogy csatlakozzanak hozzám akiknek csatlakozniuk kell. Míg vártam, bár bizonyára nem volt sok idő, mert mind jókislányok voltak, fürgék, okosak, gyorsak, ám azért azt mégis sikerült felmérnem, hogy az ajtó lényegében egy padlóba vájt csapóajtó. - Vajon kulcs kell hozzá? - tanakodtam magamban leguggolva elé s alaposan szemügyre véve.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
A-team Írta: 2018. október 28. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738754#post738754][b]Scarlett Conroy - 2018.10.28. 21:57[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" Az információátadás sikeresen végbement. És azt is el kellett ismernie a szőkének, hogy tényleg jó kép lett róla. Pedig általában nem szerette annyira a róla készült fotókat. Még éppen látta, hogy Cat a nyaklánca segítségével adja tovább az infót. Ha nem lett volna nagyon komoly az ügy, talán odamegy lecseszni, de inkognitóban jártak. Még csak egy fintort sem engedhetett meg, pedig fejben nagyon is elhordta a vöröst mindennek, hogy csak ezt tudta kitalálni. Újabb kő, és kő. Denisék produkciójára nem is nagyon figyelt, maximum egy-egy sanda pillantást vetett rájuk, ahogy a többi turista is. Ezzel tökéletesen beivódva az ismeretlenek csoportjába. Rögtön észrevette, amikor North elindult. Ő maga az őrt kezdte el sasolni, hogy biztos legyen benne, hogy a másik kettő idejében bejut a résen. Szükség esetén ő maga is beszállt volna az elterelésbe, csak hogy ne bukjanak le. Viszont társai simán bejutottak. Cat és Denis egyszerűen túl jók. Ez után ő következett. Úgy közelítette meg a helyet, mintha csak meg akarná nézni, egy utolsó pillantás az őrökön, és zsupsz, már bent is volt. North ott guggolt előtte, és valamit nagyon nézett. Kicsit oldalra dőlt, hogy maga is megszemlélhesse az ajtócskát. - Egy Alohomora nem fogja? - suttogta bele a térbe. Végülis logikus kérdés volt a tegnap este után. Ha tudják róluk, hogy miért és hogyan jöttek, akkor talán minden előre be van biztosítva varázslat ellen.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2018. október 28. 22:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738813#post738813][b]Mesélő - 2018.10.28. 22:33[/b][/url] excalibur A szerelmes házaspárAz őrnek felszökött a szeme a fiatal nő sértett megjegyzésére, nem számított arra, hogy egy egyszerű felszólításban találna kivetnivalót, pláne nem arra, hogy emiatt a másik meg is fenyegeti, hogy nem beszélhet így a nejével. De hisz nem is szólt igazán a nőhöz, vagy hát pont csak annyira mint a férfihoz. Mintha leszidnák a metrókban a kisasszonyt, aki bemondja, hogy " végmegálló, kérjük hagyjyák el a vonatot. " ~ Őrült népség ~ gondolta magában, s társára pillant. Ide bizony erősítés kellett, ám míg nem jött, addig is próbált a helyzet magaslatán állni. - Nézzék, én nem akarok bajt és senki érzelmeibe nem akartam belekötni, ezért szíves elnézésüket kérem, ám felhívnám figyelmüket arra, hogy itt különben sem tarthatnák az esküvőjüket, itt már nem folynak misék. - Minden rendben Bob? - lépett ekkor oda a másik hatalmas mosollyal a képén - jaj gyerekek, ugyan minek ez a nagy veszekedés, civakodás? Fiatalok vagytok, gyönyörűek, élvezzék az életet, amíg lehet! Látom jön a baba is, kerekedik az a pocak! Tudják emlékeztetnek a fiatalkori önmagamra és feleségemre - fecsegett csacsogott, majd a végére a nagy aduászt is elsütötte az öreg, ami már egészen a hordóhasú férfi agyára ment. Képe is fájdalmas unalomba fordult, ahogy megdörzsölte orrnyergét gondterhelten. Pedig hányszor kérte, hogy más műszakba rakják ezzel a félnótással, bizony de hányszor, aztán tessék, folytjon ő kapja ki a mamlaszt. - Téged mindenki magatokra emlékeztet - sóhajtott fel, már bőven megbánva, hogy a másikat is belevonta. - Ettől függetlenül kérem tiszteljék a kolostor szabályait és ha itt akarnak tartózkodni maximum suttogva kommunikáljanak, de úgy akármeddig elszidhatják egymás anyját. Vagyis hatig. Akkor zárunk. Amennyiben pedig fennhangon óhajtják folytatni a vitát, úgy kérem távozzanak. - S Bob bizakodott benne, hogy ezzel le is lett tudva az ügy.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Elterelők Írta: 2018. október 28. 23:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738869#post738869][b]Catherine Hope Payne - 2018.10.28. 23:30[/b][/url] Áldott állapot - Henry, baby, én adtam neked időt, de ha tizenhárom és fél másodperc alatt nem nyitod ki a szádat, akkor nem akarsz szóhoz jutni, és tudod... ez gáz. Valahol a tipikus gettós ribi és a neked mindent szépen lassan magyarázok el, mert úgysem fogod fel között lebegek, fogalmam sincs amúgy, hogy mennyi ideig kell amúgy elterelnünk, arról nem beszélt senki. Mondjuk nagyon időnk se volt, de azért igyekszem. Amikor az őr megjegyzésére felszólal, hálásan Denis karjára teszem a kezem, és felpillantok rá, mintha ő lenne az én hősöm, aztán bumm, megint váltunk egyet, mert anyáink szidása jön, úgyhogy a pillanatnyi "mi vagyunk a legnagyobb szerelmesek" után, jön a következő kör felcsattanás, annyira látszik, hogy ez nekünk ettől függetlenül is menne, körülbelül ilyen intenzitással, és tudjuk, hogy mi lenne a vége. - És anyádnak micsoda egy lélekemelő ötlete volt! Csapok a homlokomra olyan hirtelen, hogy még én is meglepődök. Nem hittem volna, hogy ennyire jól sikerül ez a csapás. Aucs. Na mindegy, most szerepben kell maradni, mert most már mindenki minket néz, de ezért azért majd kell egy homlokpuszi, és remélem, hogy ezt meg is kapom. - Már nem azért Henry, de valljuk be, még a saját bevallásod szerint is, anyádnak hulla unalmas ízlése van. De komolyan, volt bármi olyan pont ennek a helynek az életében, amire azt mondhatjuk, hogy különleges? Komolyan, ha volt, elismerem, hogy a drága mama nem egy savanyú szipirtyó. Ezt a kérdést a már ott lévő őrnek címzem, mert hát sosem tudhatja az ember, hogy mikor mondanak egy olyan dolgot, ami nincs benne a kiadványokba, mondjuk, hogy van itt egy kard, ami eléggé híres. - HENRY! Ha most kimész azon az ajtón, akkor itt vége van! Érted?! Akkor közöttünk vége, és akkor sosem kapod meg a birtokot a papától! Tudom, hogy neked csak az a lényeg. Szinte sírok a végére, elkámpicsorodott szájjal nézek az érkező őrre, aki konkrétan lekövérez. Jó, hát mellben dinamikus vagyok, az tény, de hát azért egyből közölni velem, hogy terhes hasam van, na ez olyan, ami miatt tényleg elkezdek sírni. Azonban, nem Denis felé indulok, mint, ahogy annak normális esetben történnie kellene, hanem a kedvesebb biztonsági őr puha pocakjához bújok. - Én nem akartam ezt az esküvő előtt, de féltem, hogy nem jön hozzám, ha nem teszem meg neki, és most képes lenne elhagyni, csak mert dagad a bokám, hogy lehet ilyen szívtelen, amikor én tökre szeretem őt? Nem engedem az őt, és közben folyamatosan a másikhoz beszélek, majd mint akinek tényleg hormoningadozása van, megsimogatom a másik őr arcát. - Maga olyan kedves, hogy azt mondja, gyönyörű vagyok. Szeretném, ha boldog élete lenne, mert ilyen férfi, mint maguk, már nincs is a világon, de tényleg. Mit kell tennem ahhoz, hogy hat után is bejöhessek ide és férjhez menjek? Én nem lehetek egyedülálló anya, nem tudom, azt hogyan kell csinálni.
|
|
|
|
Emerald Stone INAKTÍV
offline RPG hsz: 108 Összes hsz: 147
|
Írta: 2018. október 29. 00:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738873#post738873][b]Emerald Stone - 2018.10.29. 00:03[/b][/url] K.K.K. Ha létezik igazi, a lehető legrosszabbkor, szándékosan elkövetett, felelőtlen tett, annak a fogalmát most az átokkal sújtott társnőm ki is merítette egy pillanat alatt. A Darwin díjat nominálás nélkül megítéltetném neki és húzását egyértelműen Taigetosz pozitív minősítéssel látnám el, ha nem lennék hűvös nyugalmam és figyelmem tudatában. De vagyok és ez a fő. Arcom rezzenéstelen, érzelmeknek rajta szokás szerint nyoma sincs. Az átadott medálját halk szóval köszönöm meg, s pillantásommal jelzem csupán felé, hogy megértettem a szavakba burkolt feladatomat. Kerülve minden feltűnést haladok előre a főhajóban. Körülöttem a kialakult csődületben is nyugodt maradok, hiszen tisztában vagyok a káoszkeltők kilétével és csetepatéjuk elterelő mivoltával. Tekintetemet lassan, fürkészőn vezetem végig az ősi falak és freskók mentén, az oltár előtt ismét keresztet vetek, majd észrevéve North jelzését óvatos komótossággal közelítem meg a Gazvezírt, vagyis a helyet, ahol sejtem, hogy megtalálom, mivel ő maga már eltűnt. Magam is bebújok az átjárón és a csapóajtó közelében állok meg. - Ott egy latin mondás a falba vésve! - mutatok a lejárat feletti részre - Bonus intra, melior exi, vagyis jó emberként lépj be és még jobbként távozz innen - mondom halkan, de gyorsan folytatom - Talán nem varászlat csak tiszta szív, igaz hit és szándék kell, hogy kinyíljon. Elvégre ez egy templom... - tekintetemet a többiek közt járatom körbe és várom mit gondolnak. A magam részéről szívesen tennék egy próbát, akár most azonnal, hogy sikerül-e kinyitnom a csapóajtót. Remélem egyetértenek velem és adnak egy lehetőséget számomra. Minden esetre szándékomban áll cselekedni mielőtt pálcát ragadnak, mert lehet, hogy a mágia ellen védve van és riasztva is lehet, bár ez nem az én szakterületem, de én biztosan ellátnám effélékkel azt amit védeni igyekszem.
|
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. október 29. 17:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=738949#post738949][b]North West - 2018.10.29. 17:52[/b][/url] Az excalibur nyomában A-teamAlig guggoltam le a csapóajtó mellé máris megpillantottam Emeraldot, mögötte pedig Scart. Remek, akkor úgy tűnik az elterelés sikerrel járt, bár azt még nem tudom, hogy ők hogyan képzelik, mert ugye valahogyan még ki is kell jutni, bár ki tudja, lehet a sírkamrából vezet titkos ajtó valamerre másfelé. Az írás meglep, mert nem vagyok benne egészen biztos, hogy ilyennek kéne itt lennie ahelyett, hogy inkább azt mondanák, tűnjetek el, vagy aki kinyitja az halálok halálával fog meghalni. - Tiszta nem tiszta ez be van zárva... - jegyeztem meg, picit megrángatva a tetejét,( s akárki próbálkozik akkor is ugyanez fog történni! ) majd elővettem a pálcámat és csendesen kipróbáltam az ajtónyitó bűbájt, ám mintha valami láthatalan búra vette volna körbe a kulcslyukat, el sem ért odáig a varázslat, hanem pár milliméterrel előtte lepergett róla. - Nincs is jobb bosziálló mint a mugli módszerek. Azt hiszem az egyik őr övén van egy nagy karika tele kulcsokkal. Meg kell szerezni. Conroy, számíthatok rád? - pillantottam kérdőn felé, kreatív lány, bíztam benne, hogy valahogy meg tudja oldani, vagy ha nem, akkor jelez Cathnak vagy Denisnek, hogy ők vegyék le, s aztán passzolják át neki. Óvatosan ki is kémleltem az oltár mögül, hogy mi a helyzet, úgy, hogy én még épp a sötétbe maradjak, a résbe, ahol csak akkor látna meg valaki, ha pontosan rám tekintene, s örömmel vettem, hogy az őr akinél a kulcs van éppen Cath karjai között ölelődik. Remek, csak maradjanak így továbbra is. - Annál van akit Cath ölel - súgtam még a lány fülébe mielőtt útjára bocsájtottam volna.
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2018. november 1. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739297#post739297][b]Scarlett Conroy - 2018.11.01. 22:15[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" A szőke csak távolról figyelte a próbálkozásokat és fejtegetéseket. Ketten is bőven elegek voltak ahhoz, hogy rájöjjenek ezek a dolgok nem így működnek itt. Viszont az igazán meglepte, amit North - immár felé fordulva - kért. - No, csak nem a nagy North West csábít engem bűnbe? Sose gondoltam, hogy eljön ez a pillanat - ingatta a fejét a lány, de közben egy kis ördögi mosoly továbbra is ott ült a szája sarkában. Egy pillanatig még kiélvezte a helyzetet, aztán a férfi utasításai szerint kibújt rejtekükből. Közelebb ment a kis jelent felé, és közben hol a kulcsokat leste, hol Denist próbálta szemmel verni. Az volt a gond, hogy mind a két őrt Cat bűvölte, és ezért rá is figyeltek. Viszont ha Denis szólalt volna meg, és felé fordulnak, akkor biztosan nem veszi észre egyik sem, ahogy hátulról ügyeskedik. Egészen az őr mögé sétált, majd még egy pillantást vetett Denisre. Ha sikerült neki, akkor egyszerűen a 'Beszélj!' parancsot tátogta neki. Amint a fiú beszélni kezdett ő gyors mozdulattal lekapta a kulcsokat a helyükről, természetesen nem a karikát fogva, hanem a darabokat összemarkolva, hogy ne legyenek hangosan. Viszont ha Denis nem figyelt rá, akkor még mindig ott volt neki Cat. A vörös hajú egyszerűen nem tudott nem rá figyelni, tehát őt csak egy egyszerű 'Ájulj el!' paranccsal illette, majd amikor a teste ernyedni kezdett, akkor egyszerűen hasonlóképp lekapta a kulcsokat. Ezután karba fonta a kezét, hogy a lopott dolog ne látszódjon ki, és lassan hátrálni kezdett, mint aki megunta a műsort. Még egy fancsali képet is vágott hozzá, miközben megfordult csak a többi néző számára. Még egyszer hátra pillantott, mielőtt belépett volna a rejtekhelyre, és ha nem figyelt senki, akkor bement és átnyújtotta a kulcsokat az expedíció vezetőjének.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Elterelők Írta: 2018. november 3. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739577#post739577][b]Catherine Hope Payne - 2018.11.03. 20:23[/b][/url] avagy Mr. Henry és a kulcs csenő manó Istenem, valahogy úgy érzem, hogy ezt a drámát sosem fogom lemosni magamról, soha többet nem jöhetek ide vissza, most már tuti. Remélem, apám nem találja ki, hogy ide hoz minket egyik nyáron, mert akkor sírógörcsöt kapok. Mondjuk, ahhoz előbb életben is kellene maradni. Felnézek Bobra, majd látom Scarlett-et, látom, hogy valamit tenni akar, és legalább odáig eljutottam a tanévek és Chris önpusztítása alatt, hogy szájról megtanultam olvasni, így tudom, hogy mit akar, és átölelve Bobot, tudok vele kommunikálni. Lehunyom picit a szemem, ahogy békésen ölelem a férfit. Szívesen Bob. Közben persze olyan dolgokra gondolok, amiket nem bírok elviselni, például bántalmazott állatokra, és érzem, ahogy a vér lassan kifut az arcomból, így amikor újra felnézek Bobra, már enyhén émelygek is. - Azt hiszem... nem igazán... vagyok jól... A térdem is megremeg, ahogy lejjebb csúszok, nem tudom megtartani magam. Ez az a tökéletes pillanat, amikor Scarnak cselekednie kell. Most, vagy soha. Hogy mi lett, azt nem tudom, mert egy pillanatra valóban elvesztem az eszméletemet. Oké, ezt nem terveztem, mert, ahogy hirtelen magamhoz térek, nem tudom azonnal megmondani, hogy milyen nevet is használtam Denisnél, így kimondom azt, amit megfogadtam, hogy csak tényleg akkor fogom kimondani, amikor komolyan is gondolom: - Szerelmem! Erre tessék, most történik meg, és bevallom őszintén, még én is megijedek azon, hogy ezt a szót az én hangomon, az én számból mondom ki egy srácnak, akit nem ismerek huszonnégy órája sem, viszont ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy tudjam, jók vagyunk együtt az őrült tettekben. Ezt viszont nem nagyon akartam megtenni, de szerencsére a riadalom beleillik az eseményekben. - Kérlek, menjünk ki innen, kérlek. Levegőre van szükségem. Nem akarok veled veszekedni, nem akarlak elveszíteni. Sajnálom, de kérlek, menjünk el innen, nem érzem jól magam. Közben kinyújtom a kezem, és ha visszalép hozzám átölelem Denis nyakát, megkapaszkodva a felsőjébe, és bármit is tesz, engedelmesen vele mozgok. Kiérve összébb húzom magam, átfogva a testem, elindulva arrébb a bejárattól, kerülve Denis pillantását egy kicsit. Vannak dolgok, amiket nem tudok jól kezelni, és a szerelemmel kapcsolatos kijelenések éppen ilyenek. - Eszünk egy fagyit? Én fizetek.
|
|
|
|
North West INAKTÍV
Drámakiráály offline RPG hsz: 119 Összes hsz: 707
|
Írta: 2018. november 4. 00:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739623#post739623][b]North West - 2018.11.04. 00:39[/b][/url] Az excalibur nyomában A-team Csak kölcsön kell venni oké? Nem csábítalak semmibe, felőlem akár el is kérheted - sóhajtottam fel zavartan, mert nagyon zavart, hogy Scarnak igaza volt, persze érvelhettem volna azzal, hogy ezek itt muglik a mugli törvények meg nem vonatkoznak rám, mint fiatal, feltörekvő mágusra, ám mivel itt voltunk az ő házaik mellett az ő apátságukba úgymond vendégségben, így azért mégis csak be kellett volna tartani a törvényeiket. Szerencsémre sokat nem agyalok rajta, mert Scar gyors, s nemsokára visszajön a kulccsal. - Köszönöm és egy szót se, nem is kérdezem hogy szerezted meg, bizonyára kölcsönadta - tudtam hogy nem. Miért adta volna? Nem vagyok naív, ennyire legalábbis bizonyosan nem, de megmelengette a lelkem a gondolat, hogy nem voltam bűnsegéd semmiben. Újra visszaguggoltam majd egyenként kipróbálattam a kinézetre gyanús kulcsokat. Nagyjából a harmadik bevált, kattant zár halkan majd recsegve kinyílt. - Én megyek előre, tudom, hogy az etikett mást követel, de nem akarom, hogy bárkinek is baja essék. Legyetek óvatosak és a parancsom szent, rendben? Ez vonatkozik arra is, hogy fussatok vagy meneküljetek, akármi történjék -szögeztem le, s bár ez Emeraldnak is szólt végig Scar szemébe néztem, mert ő a makacsabb, mert ő talán vissza akarna menni értem, még ha nem is volna szabad. Ezután elindultam. Lépcső vezetett lefelé a mélybe. Pálcámat elővettem és egy egyszerű varázsigével fényt csiholtam a végére. Csigalépcső volt, kacskaringózva vezetett a mélybe. A falakból áradt a bűz, a múlt szaga, a dohosságé, a penészé, az öregedésé. Förtelmes, de ilyen helyen nem meglepő. Megközelítőleg három perc volt lefelé a séta, majd egy óriási, négyzet alakú,sötét de tágas terembe érkeztünk. A sírkamrába. A falakon freskók voltak, végig feltehetőleg a két fél életéből való történeteket mesélték el. A két sír szemben volt egymással a jobb és bal fal mentén, mintha a lehető legtávolabb akartak volna húzódni egymástól. Az egyik síron egy női szobor feküdt, ruhája kőből faragott ráncai lekígyóztak a padlóig, hosszú tincsei csigákba rendeződtek kellemes, lehunyt szemű arca körül. Fején korona volt, melyben a kövek úgy csillogtak a pálca fényében, mintha valóban igazi drágakövek lennének. Talán azok is voltak. A másik síron egy férfi szobra feküdt. Kezében kard, vállán faragott palást, fején korona. - Itt lesz a láda...valahol - suttogtam, majd megindultam Ginevra felé, elvégre a legendák szerint nála lesz a kar. De vajon hol? Közelebb lépve a hölgyhöz alaposan szemügyre vettem őt. Ujjaimmal megcirógattam a szépen kimunkált szobrát, majd megnéztem a freskókat. Három is volt a sír felett. Az egyiken megkopott de látszólag fehér ruhát viselt, s mellette egy koronás férfi állt, talán az esküvőjüket ábrázolhatta, a másodikon a teraszon állt, kezében almával, s figyelte a távolodó királyi alakot, a harmadikon pedig már sírt, egy vitézt siratott, akit a koronás alak kardja szegezett a földhöz. - Hm... érdekes...
|
#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Figyelemterelőstéma Írta: 2018. november 4. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739651#post739651][b]Denis A. Brightmore - 2018.11.04. 12:00[/b][/url] KenőkésEszembe sem jutott volna, hogy így terelünk figyelmet, ahogy Cath megálmodta és véghez is vitte. Jól megy, ez tény és ahogy tekintetemet pár másodperc alatt végig jártatom az apátság belsejében észre is veszem, hogy Westék eltűntek. Valószínűleg sikeres volt a küldetésünk. Cath ölelgeti a dagadt fószert, én türtőztetem magam, hogy ne röhögjek és a semmiből előtűnik Conroy, aki tátog valamit Cath-nek. Az én drága menyasszonyom lábai jól láthatóan elgyengülnek, kétségbeesve próbál éber maradni. Túl jól játssza a szerepet. Úristen túl jól játssza! Automatikusan elindulok felé, öles léptekkel kerülök mögé és mielőtt a földön koppanna a feje elkapom. Zavarodottság van a tekintetemben, nem tudom mire vélni a dolgot. Nem tartom esélyesnek, hogy ezt szándékosan csinálta vagy ténylegesen ennyire jó színésznő. Egy pillanatra aggodalom van a tekintetemben, amit pár másodperc múlva felvált a meglepettség. "Szerelmem" hangzik el Cath szájából. Nem tudok mit kezdeni a szóval, így csak elengedem a dolgot, mintha ez a terv része lenne. Soha, senki nem hívott még így, és ahogy terveztem nem is kellett volna így hívnia a közeljövőben. A történések körülbelül harminc másodperc alatt zajlanak le, mégis úgy érzem, mintha egy örökkévalóság lenne. Lassított felvételként történnek a dolgok, és az aggodalom csak nőtt, amikor egy pillanatra belém hasított, hogy mi van, ha nem tudom elkapni időben Cath-et? Valószínűleg egy kis vér a padlón túl jóra csinálta volna a jelenetünket, senki nem szeretné azt. Karjaimba veszem a menyasszonyt, érzem, ahogy kapaszkodik belém. Remélem Conroy megszerezte azt, amiért idejött, mert ha nem, akkor k*rva ideges leszek. - Megyünk, édesem - csókolom homlokon. - Megyünk - utoljára hátra nézek és egy "Kösz"-t tátogok az őrnek, remélem örül annak, amit sikerült elérnie. Mert nyilván nem a mi hibánk, vagyis inkább az én hibám, hogy ez megtörtént. Ugyan már! Kiérve, óvatosan lerakom Cath-et a lépcső alján, majd magamhoz vonva megölelem. Valóban összhangban voltunk, de még egy idegen lányt sem szeretnék bántani, és ahogy a felismerés belém hasít, hogy talán tényleg miattam történt ez az előbb a mosolyom eltűnik. Cath álla alá nyúlok és felemelem a fejét, kényszerítve arra, hogy a szemembe nézzen. - Jól vagy? - kérdezem tőle őszintén. - Nem hiszem, hogy az ájulás csak színjáték volt, bocs, ha túltoltam és miattam történt a dolog - sütöm le egy pillanatra a tekintetem, majd ismét Cath-re nézek. Ahogy megemlíti a fagyit, óvatosan elmosolyodom és inkább elengedem az előbb történteket. Így se meg úgy se jöhetünk ide többet, akkor legalább történjen valami jó is. - Együnk - bólintok egy aprót, kézen fogva Cathet indulok el a központ felé. - És még jó, hogy te fizetsz! Egy ilyen jelenet után? Az a minimum, hogy kiengesztelsz, amiért megijesztettél - nevetek fel őszintén.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= offline RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Elterelők Írta: 2018. november 5. 17:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739754#post739754][b]Catherine Hope Payne - 2018.11.05. 17:56[/b][/url] Áldott állapotúak
Kijöttünk, de még mindig nem vagyok az igazi, megvárom, amíg arrébb megyünk, és Denis letesz. Nem indulunk tovább azonnal, előbb leülünk kicsit, és életemben először olyan teszek, amit nem hiszem, hogy hittem, hogy fogok, főleg nem egy még egy napja sem ismert sráccal szemben. - Nem. Pillantok rá őszintén, és közelebb csúszva hozzá odabújok a mellkasához. Ez most nem Bobnak meg nem is a másiknak szól, hanem annak, hogy tényleg megijedtem, és félek, hogy a tegnapiak miatt volt. Karomat, melyen a jel egy női alak ujjaiba van rejtve - a reggeli művem -, a képpel felfelé teszem a combjára és egy hosszú pillanat után felpillantok rá. - Csak el akartam sápadni. Kiskutyákra gondoltam, akiket bántottak. Egyszer találtam egy cicát, akinek a szomszéd kisfiú levágta a farkát. Nagyon kicsi cica volt. Sokan nem gondolnák rólam, hogy van érzelmes oldalam is, pedig rengeteg és nagyon nagy részemet teszi ki. Sokan nem néznek a felszín alá, megelégednek azzal, hogy Cath egy laza lány, akinek semmi sem árt. Pedig, elég sok minden, én nem úgy születtem, mint amilyen most vagyok, hanem sok kritika juttatott el oda, főleg anya szavai és sóhajai. - Mi van, ha ez a jel veszélyesebb. Most csak egy kőpadló volt, de mi van, ha legközelebb egy szakadék széle? És igazából, mi itt kint vagyunk, ők meg bent, és nem is tudjuk, hogy sikerrel jártak-e, vagy sem. Tárom szét végül a karjaimat, mert hát ez az igazság, nem tudunk semmit, csak csináltuk egy pontig, aztán történt valami, amiről egyikünk se tudja, hogy mi volt, és most itt ülünk, mint akik tényleg élvezik a napsütést. Közelebb hajolok hozzá és egy puszit nyomok az arcélére. - Köszönöm, hogy ott voltál velem, Denis. Egy pillanatra nagyon féltem, mert azt hittem, meghalok. Nem akarok meghalni. A végét már csak csendesen teszem hozzá, nem tudom elmondani neki, hogy mennyire jó, hogy tényleg ott volt, hogy mennyire féltem abban a pillanatban, és mennyire megnyugtató volt, hogy átölelhettem, hogy éreztem az illatát és a bőre melegét. Kicsit most úgy érzem, hogy sosem akarom elengedni őt, mert félek, hogy mi lesz, ha nem lesz ott mellettem. Őrültség, igaz? - Megijedtél? Kérdezem mosolyogva, kicsit megnyugodva azon, hogy fogja a kezem. Apró kuncogás is elhagyja a számat. Nem szeretem kimutatni a gyengeségem, és ő most megtapasztalhatta egy szeletét a felszín alatti világnak. - Biztonságban érzem magam melletted. Mosolygok rá őszintén Denisre, közben ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és gyorsabb tempóra kapcsolva indulok el vele, menet közben megkérdezve egy járókelőt, hogy merre van a legtökéletesebb fagyi a környéken. Tényleg legyen valami jó is a napban.
|
|
|
|
Emerald Stone INAKTÍV
offline RPG hsz: 108 Összes hsz: 147
|
Írta: 2018. november 6. 17:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739842#post739842][b]Emerald Stone - 2018.11.06. 17:41[/b][/url] K.K.K - A-team Miután Gazvezírünk inkább a bűbáj vetést választotta első, természetesen sikertelen ajtónyitási mód gyanánt én a magam részéról, s amennyire a helyég engedte félrehúzódtam. Ezután az ajtót védő zár kulcsának megszerzését tűzte ki szent célul, mely nemes és nem kevésbé veszélyes feladatra megvolt nyomban a kiválasztott embere. Ezen már meg sem rökönyödtem, még magamban sem. Míg vártuk a helyzet, s egyben az ajtó kulcsát a zsebem rezegni kezdett. Elővettem mindkét világban egyként működő mobilom és a kijelzőn egy rövid szöveges üzenet érkezésének tényét konstatáltam. A nyomozó volt az író, s a tartalom arra sarkallt, hogy a nélkülem is tökéletesen működő csapatot magára hagyjam. Annyira voltam hathatós segítség, amennyire közéjük való, s érzésem szerint azt sem vennék észre, ha szó nélkül mennék el, ám ezt mindenek felett udvariatlannak tartom, így odaléptem North mellé és közöltem vele, hogy halaszthatatlan családi ügy miatt el kell mennem. További sikeres kutatást kívántam, elmondtam, hogy a medálok ettől még jottányit sem óvják őket kevésbé. Visszaadtam a nálam lévőt, kérve a férfit, hogy juttassa vissza az elterelés végeztével jogos tulajdonosának, majd elhagytam a szűk kis helységet. Odakinn még bőszen állt a bál. Ezt kihasználva észrevétlen jutottam el a főhajó folyosójáig ahol egy rövid imát mondtam, keresztet vetettem, főt hajtottam, majd kisétáltam a templomból épp úgy, ahogyan jöttem, minden feltűnéstől mentesen. Gyors léptekkel visszasiettem főhadiszállásunkra, összeszedtem holmijaimat, majd, hogy minél gyorsabban Londonba érjek kerestem a közelben egy biztonságos helyet és elhoppanálltam.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
A-team Írta: 2018. november 6. 23:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739873#post739873][b]Scarlett Conroy - 2018.11.06. 23:45[/b][/url] Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" Amint visszaért, érezte, hogy valami megváltozott. A keze már ki volt nyújtva, hogy átadja a kulcsot, de az ujjai még nem engedtek. Zavartan nézett körbe, majd Northra sandított. - Hol van Emerald? Annyi ideig csak nem tartott a kulcs megszerzése, hogy megunja a várakozást - hitetlenkedett a szőke zavarában. Nem tetszett neki a helyzet. Ketten sokkal sebezhetőbbek, ráadásul most éppen egy gyógyító sem volt a közelben. Pláne, hogy a másikat amúgy is megátkozták, s félő többet árt, mint segít. Nem tetszettek neki a fiú mondatai, de nem is állt le veszekedni vele. Elég, hogy ő tudja, hogy úgy sem hagyná ott. Inkább mind a ketten lementek, óvatosan. De semmi csapda nem volt. Se mocsári szörny, ami őrizte volna a sírokat, se hihetetlenül bonyolult feladvány, amit ha nem oldanak meg, akkor beomlik az egész épület. Meg kellett mondani, hogy a szőke kicsit még csalódott is volt, és biztosra vette, hogy nem lesz ott a kard. Túl egyszerű lett volna. A sírok valahogy nem keltették fel a figyelmét a lánynak, viszont a festmények annál inkább. Megvárta, míg a férfi mellé állt, és csak akkor tette fel a nagy kérdést. - Emerald reggel pont valami almáról magyarázott nem? - kérdezte meg. A pontos kiindulásra sajnos már nem emlékezett csak a felvetésekre, arra, hogyan is hozta bele Ádám és Éva kapcsolatát. - Lehet igaza volt? Az alma a romlást jelenti? A festmény meg Lancelotra utal? - fűzte tovább a gondolatait, bár nem is tudta volna megmondani, hogy ezek inkább szóltak Northnak, vagy magának. - Mondjuk ha a sorozatból indulunk ki, akkor én is elhagytam volna Arthur-t egy olyan pasiért - vont vállat, majd sóhajtott egyet. Megfordult, és inkább elindult a koporsók felé. Úgy érezte csődöt mondott a freskókkal.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas offline RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Figyelemelterelőstéma Írta: 2018. november 7. 09:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=739882#post739882][b]Denis A. Brightmore - 2018.11.07. 09:54[/b][/url] KenőkésAmint megcsapta a friss, délelőtti levegő az orrom sokkal éberebbnek éreztem magam. Cath-et lerakva, gyorsan a hátunk mögé pillantok, hogy biztos, ami biztos alapon nem jött-e ki utánunk senki. Nem lehet az ember elég óvatos, főleg, amikor a csapata egy része a templom alatt barlangosat játszik és egy - tutira - nem ott lévő kardot keres. De hát mindegy, ez lett megbeszélve, ez a terv, így állunk hozzá. Ezért megyünk el fagyizni. - Jól sikerült az elsápadás - óvatosan simogatom a hátát, és ahogy hozzám bújik, egy pillanatra megmerevedek. Ilyen nem történik meg, ez csak egy kedves emberi gesztus, mert mégis fontos tagja a csapatnak, ezért hagyom. Lassan elengedem magam, nehogy még sértésnek vegye, így is elég szarul néz ki a csaj, ráadásul még az átok is közrejátszhatott abban, hogy majdnem a betonpadlóval találkozott a szép kis feje. Szerencsétlen arány lenne, ha már a második napon elvesztenénk valakit. Cath-re pillantok a macskás sztori után, de nem reagálok rá. Szeretem az állatokat, és nagyon soknak segítettem is, de ilyen mély érzelmeket bennem nem mozgatnak meg. Enyhe együttérzés van bennem, ugyanis a sajnálattal még az állatok is kitörölhetik, nem? Ezért mentem a madár-rezervátumba segíteni néha. Addig sem utaztam Olaszországba verekedni vagy keveredtem rossz társaságba. - Csss - húzom közelebb magamhoz. - Nem fogsz meghalni. Vagyunk rajtad kívül még öten, akik vigyáznak rád. Ez a kis cucc - mutatok a combomon heverő karjára. - Nem fog minket megakadályozni semmiben, ne aggódj - nevetve fogadom a puszit, már egyáltalán nem feszélyez úgy a helyzet, mint az elején. Életidegen tőlem, de próbálom legyűrni magamban a dolgot, ráadásul - don't worry - minden gyógyszerem a táskámban lapul, mint ugrani készülő vadállat. Okvetlenül vigyáznom kell a mellettem kicsit görnyedve ülő lánynak, ugyanis csak én vagyok mellette. Nem esik nehezemre, azonban hatalmas a felelősség, főleg, hogy Min Jong is eltűnt, a templomba sem dugta be a képét. Megfogom Cath mindkét kacsóját és óvatosan felhúzom a földről. Lelépkedve a maradék lépcsőről, hátrafordulva válaszolok a feltett kérdésre. - Kicsit - bólintok egy aprót. - Leginkább attól, hogy nem fogok odaérni időben, hogy elkapjalak - felelem őszintén, mondandóm végén ajkaimat összeszorítom, csak engedjük el a témát, majd várakozóan tekintek Cath-re, hogy mehetünk-e a várva várt fagyihoz. Arra, hogy biztonságban érzi magát mellettem, vállainál magamhoz húzom és egy lágy csókot nyomok a hajába, majd elengedem. Ujjainkat összefonjuk és úgy indulunk neki a városnak. Remélem a csapat többi tagja is legalább ilyen jól érzi magát.
|
RÉDNÜT CSÓTÁNY
|
|
|