31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 1. 00:00 | Link

Az excalibur nyomában



A rengeteg kutatás, a hosszú előkészületek, szervezések, a csapat összeállítása, mind annyi munkámba került, hogy alig hittem el, mikor megérkeztem Glastonburybe. Hűvös, őszi nap volt, odkinn duzzadtak a pocsolyák és verte le az eső a megsárgult lombkoronát, kopaszra nyírva a fákat.
Előbb érkeztünk mint a többiek, nem sokkal, csak, hogy biztos mi legyünk a fogadóbizotság, s valóban, senki nem volt még itt. Fél hétre kellett mindenkinek megérkeznie, az már csak percek kérdése volt. Fel s alá járkáltam a kandalló előtt, a hoppor ide kell, hogy vezesse őket.
- Tíz perc van még hátra, miért nincsenek még itt? - kezdtem nyugtalan lenni, kezem összefűztem hátam mögött és pillanatonként néztem a faliórára.
Az egész fogadó gyönyörű volt, ám ez puszta szerencse, ugyanis sok választásunk nem volt, ez az egyetlen varázslókat ismerő helye a városnak. Kis közösség, egyre csak fogy.
- El fognak késni! - mordultam fel, általában érzékeny voltam a késésre, de akkor, az első igazi expedíciómon ez a milliójára nőtt, itt nem lehetett hibázni, nem volt helye semmi bakinak, mert én vezettem.
Hangomra a recepciós feltekintett, aztán unottan vissza a régi magazinjába.
De nem csak a lap volt régi. A falak mind ősöregek voltak, a berendezés úgyszintén. Nem mocskos, inkább antik, minden tárgy, bútor, dekoráció, akár ha egy kastélyba lépett volna be az ember, de nem olyanba mint a Bagolykő, hanem inkább amit a könyvekben lát, ha fellapoz egy történelmi példányt.
- Öt perc, ezek szórakoznak velem? - megálltam és Scarlett felé fordultam. Kerestem tekinetét, azonban már puszta látványa is lejjebb csitította a bennem tomboló dühöt. Az ismerős szőke fürtök, a testtartás, ami soha nem árulkodott idegességről. A lányban volt valami lazaság, természetéből eredendő közönyös nemtörődömség, ami miatt nem tudott rágörcsölni a legtöbb dologra. Ez volt az egyik kedvenc tulajdonságom benne, mert én hiába próbálokztam vele, képtelen voltam megtenni. Nem tudtam elengedni dolgokat. A munka az munka, nem játék! Itt eredményeket fogunk elérni. Méghozzá nem kisebbet mint a híres, legendák százaiban szereplő Excaluburt.

Utoljára módosította:North West, 2018. október 1. 00:05
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 1. 10:08 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Most épp nyugodt volt. Bár látni kellett volna a vizsgaidőszakban. Az a rengeteg tanulnivaló mind előtte állt halmokban, erre North felhozta ezt az egész utazásos dolgot, meg hogy segítsen már neki. A hócipője kivolt már a folytonos alváshiánytól és kutatástól. De sikerült.
  Ott állt, nekidöntve a hátát a közösségi hely falának, és unottan nézte, ahogy North fel-alá járkál előtte. Megértette, hogy ez nagyon fontos a férfinak, de akkor sem tudta komolyan venni ilyen szituációban. Csak sóhajtott egyet válaszképpen.
  - North, nem késésben vannak, hanem csak pontosak. Örülj neki, hogy én veled jöttem, mert ha nem rángattál volna ki az ágyból korán reggel, akkor biztos, hogy elkéstem volna - jegyezte meg, utalva arra, hogy általában mindenhonnan elkésik, még akkor is, amikor a fiú vár rá - ezért általában egy röpke fejmosást is szokott kapni, csak az északi srác nem ér el vele valami sokat.
  Ellökte magát a csíkokban színezett faltól, és közelebb sétált a fiúhoz. Megfogta a kezét, és összefűzte az ujjaikat. - Hidd el, hogy itt lesznek. Pontosan időben. Ne legyél olyan ideges. Ráncos lesz tőle a homlokod - mosolyodott el féloldalasan a lány, és egy gyors puszit nyomott a fiú szájára. Remélte, hogy a viccelődés majd elvonja a figyelmét az órájáról, és ha a csapat tagjai el is késnek pár perccel, azt sem veszi észre.
  Mindazonáltal azt sem szerette volna, ha a társaik így ismerik meg őket. Még csak az kellett volna, hogy azonnal visszaforduljanak a sarkon egy "menjetek szobára" felkiáltással. Ők nem olyan páros, akik mások orra alá dörgölik a kapcsolatukat, így a lány csakhamar el is engedte North kezét, és inkább helyet foglalt az egyik kanapén, a lábát az asztalra pakolva.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 1. 16:54 | Link

Kard Kutató Kaland

 
Egy nappal korábban érkeztem az országba, hogy saját ügyemben is eljárhassak, ha már ide szervezték meg a csapat összeállító találkozóját. Felhasználtam lehetőséget arra, hogy utánanézzek megtalálásom részleteinek. Tatán a Sárkányölőben csak a jövő héten kezdek majd, így mikor jött ez a különleges lehetőség én megragadtam az alkalmat. Kivettem pár szabadságot és Krisznek azt mondtam van néhány elintézni valóm. Év eleje lévén nagyon elfoglalt, így nem rökönyödött meg egy pillanatra sem. - Remélem nem késtem le semmiről! - lépek be biztos tudatában annak, hogy három perccel tizennyolc harminc előtt érkeztem meg az előzetesen tudtomra adott helyre. Az órám mindig előbb jár, mint a valós idő, így sosem kések. Megbűvölt hátizsákomban minden szükségessel, amit csak össze tudtam szedni, állok meg nem messze a két már benn tartózkodótól. Vannak nálam mugli gyógyszerek, mágikus segítő főzetek, kötszerek, bűvös kövek, nővényi kencék és mi egyebek. A hűvös sötétségből a meleg helyre olyan jól esik, hogy hirtelen csak ez az érzés jár át, ám hamar visszazökkenek a jelenbe. Leengedem kapucnimat, mely igézettől időjáráshoz illeszkedő kabátom igen praktikus tartozéka. Alatta rétegesen öltözködve pólót, pulóvert, strapabíró farmert viselek és bakancsot mely jól ki van taposva, hiszen ki tudja mennyit kell majd gyalogolnunk. Természetesen olyan ruha és cipő is van nálam, mely megfelelő, ha esetleg protokolláris vagy ehhez hasonló eseményekbe keverednénk. Múzeumok kurátoraival, antikvitások gyűjtőivel és szakértőivel mégsem találkozhatunk túrafelszerelésben.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. október 1. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2018. október 1. 17:15 | Link

Csapassuk!
Kinézetem

Annyi a Payne a suliban, hogy fel sem tűnik, ha én egy kicsit nem vagyok ott. Oké, Willnek azért hízelegtem egy sort, hogy nézzen rá Chrisre, és ha rosszalkodna, akkor kösse ki. Komolyan. Kösse ki. Úgy, hogy kitisztuljon az agya, mert amikor visszamegyek, akkor beverem a csinos kis pofikáját, ha butus, és mert hát imádom, ha szív. A szervezet tisztulása pedig nem kicsit szívás.
Ezek tudatában pakoltam hát be, mert az nem mondtam el, hogy mégis hova lesz a móka, de főleg a praktikus dolgokkal kezdtem, mint például a zsebeimbe és a táskámba vándorolt gyógyító fiolákkal, amiket olyan szinten körbecsomagoltam, hogy egy robbanást is túlélnének. Aztán jöttek a kötelek, egy bilincs, amiről nem szeretnék beszélni, de valamiért úgy érzem, hogy még jó hasznát veszem, és hát mágikusan meg van bűvölve a hátizsákom, szóval elfér. Meleg holmik, a csodafésűm, ami nélkül nincs élet, egy százas csomag hajgumi, mert azok mindig elvesznek, kötszer, extra zoknik. Olyan, mintha tényleg a világ megváltására készülnék, és nem is könnyű. Amúgy eléggé rákészültem erre az egészre, rendesebben futottam mint eddig, és odafigyeltem a megfelelő táplálkozásra is, persze csak azóta, hogy tudtam, jövök, szóval leginkább halottnak a csók, de a tudat csodákra képes.
Mivel hamus utazás volt, ezért nem engedhettem meg magamnak, hogy úgy nézzek ki, mint ha hajléktalan lennék, így a mosdó felé vettem az irányt, letisztogattam magam, megigazítottam a pilláimat, és újrakentem a számat, mert aranyszabály, hogy egy jó rúzzsal csodára képes az ember. Imádom ezt a nude árnyalatot, van egy enyhe arany csillanás benne, de tényleg csak nagyon minimális. Egyszerre természetes és észvesztő. Nekem ez fontos na. Szóval amikor úgy egyben éreztem magam, akkor léptem csak ki, és ahogy befordultam a találkozási pontra, el is ütötte a felet az óra. Drámai belépés dadadadaaaaam.
- Sziasztok! Csókolom!
Az utóbbit Ms. Stone felé intézem, akivel felületesen ugyan, de ismerjük egymást, mivel a bátyámhoz elég sokszor bejárok, amikor éppen ő is dolgozik. Mindig viszek egy nagy adag kávét, meg némi aprósüteményt, szóval szívtunk már egy levegőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2018. október 1. 17:48 | Link

Kenőkés

Senkitől nem kellett elbúcsúznom, elköszönnöm. Nem volt puszika meg agyonölelgetés, semmi. Amiért igen hálás voltam. Egyszerűen összepakoltam a csomagomat, elrepültem Olaszországba a családhoz, hogy legalább lássam őket - hátha - mielőtt meghalok, beszélgettem velük pár órát és elindultam a helyszínre.
Mondhatnám, hogy minden, ami kell van nálam, de ez nem igaz. Két doboz cigi, két váltópóló, a pálcám - talán használni fogom -, pár könyv, hátha unnám magam, egy váltás zokni és ennyi van a hátizsákomban. A ruha, ami rajtam van szerintem nem számít csomagnak, de a cigi tuti az. Mondom tuti.
Mindig is késős voltam, de most szóljon mellettem, hogy a találkozóhelyre menet véletlenül ültem be egy kocsmába, meginni egy whisky-t, ha ez nem történik meg VÉLETLENÜL, akkor simán odaérek időben, de hát... na mindegy. A szállás előtt elpöckölve a csikket, nyomom le a kilincset, és lépek be a helyszínre. Lassan körbepillantva, fokozatosan víve le a testhőmet, hogy megfeleljen a benti hőmérsékletnek és ne kapjanak a körülöttem lévők hőgutát. Klassz lenne úgy kezdeni a közös kiruccanást, hogy mindenki kidől körülöttem. Nagy élmény lenne!
- Üdv - intek mindenkinek, majd elindulok North felé, hogy kezet foghassunk. A falon lógó órára pillantva, egy elégedett mosoly terül szét az arcomon. Nem is késtem sokat, mindössze 2 percet. Az nálam rekord, főleg, hogy néha az előadásokról is annyira elkésem, már nem is érdemes bemenni rájuk.
A szállás nem volt lerúgott, inkább antiknak jellemezném. Egy ilyen antik székre vetettem le magam, lábam mellé dobva a hátizsákom.
- Lemaradtam valamiről? - intézem a kérdést Northnak, tekintetemmel lassan pásztázva a helyet, hogy minden apró repedést megjegyezzek. Itt indul életem első igazi kalandja.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. október 2. 18:13
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 1. 19:30 | Link

Excalidíció
ilyen


Későn láttam meg a lehetőséget, de egy percig sem gondolkodtam, azonnal jeleztem Northnak, hogy ez a kutatás érdekel. Még ha amúgy történelmileg kicsi is rá az esély, ki nem hagynám. Mármint a legtöbb professzor szerint csak legenda a kard, de bizonyára azért mondják, mert nekik nem sikerült megszerezni. Én is azt mondanám. Ez viszont minden szempontból életre szóló élménynek tűnik.
Az egyetlen problémám a helyszín és az odajutás. Bagolykőről csak úgy Glastonburybe vagy hova jutni nem egyszerű mágia nélkül. Hopp-por ide vagy oda. Vagyis na... pont az a probléma, hogy ahogy veszítek a varázserőmből úgy tűnik egyre nehezebbnek ez a sok kandallós világutazás. De mugli repülővel még tovább tartana, nekem meg nincs annyi időm. Szóval épp csak összedobok pár cuccot a hátizsákomba, rúnázott telefonnal, extra aksikkal meg fülhallgatóval, aztán elbaktatok a legközelebbi működő kandallóig és szépen elhoppolok egyik helyről a másikra. Mert persze hogy elrontom és lépten-nyomon rossz helyen mászok ki a kandallóból. Már kezd hányingerem lenni, pedig becsuktam a szemem és eskü nem is ettem semmit, de mégis.
- A rohadt retekbe, hogy dögölne meg! - panaszkodom amikor már vagy tizedszerre esek ki valahol, csakhogy aztán leporolva magam ráeszméljek, hogy végre, talán... jó helyen vagyok.
- Heh? - nézek vissza a kandallóra meglepetten, mert már kezdtem elhinni, hogy vagyok annyira béna, hogy sosem jutok ide, de ahogy végig nézek a többi emberkén szinte biztos, hogy jó helyen vagyok. Több ismerős arc is van, igaz nem beszéltem hosszabban soha senkivel, de legalább láttam már őket. - Hali! - mondom végül nagyon értelmesen, aztán tovább porolgatom magam, próbálva elnyomni a még mindig bennem levő hányingert. Azt meg hogy mennyi az idő ne kérdezze senki. Van órám. De csak kiegészítő, mert jól néz ki.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2018. október 1. 19:31
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 1. 22:30 | Link

Az excalibur nyomában


- Tudom, így is majdnem elkéstün - mélyet sóhajtottam előbb lelassítva, majd meg is állva - mi lett volna ha háromnegyedre esünk be? Várj csak! Semmi, mert ezek még ötvenötkor sincsenek itt - tártam szét karjaim. Saját magamat ingereltem, minden gondolatommal egyre messzebb űztem megnyugvásom, vörösödött a kép, ahogy dühtől arcom is, majd mintha elvágták volna, a szelíd érintésre egészen magamhoz tértem. Megszorítottam a kezembe kulcsolt kezeket és hosszan beszívtam a levegőt teljesen eltelítve tüdőmet.
- Ne haragudj, igazad van - súgtam a csók után, s figyeltem, ahogy az eddig egymásba fonódó ujjak szétválnak és a lány leül. Én nem tudtam, nem voltam rá képes, nekem állnom kellett, mert ha helyet foglalam volna még ennél is tehetetlenebbnek éreztem volna magam.
Már épp újra elkezdtem volna a járkálást, mikor Esmerald belépett a társalgóba. Felemeltem fejem és biccentettem felé.
- Nem, örülök, hogy ideértél gyere -intettem, hogy ő is csatlakozzon hozzánk, nyugodtan tegye le hátsóját valamelyik kényelmesnek tűnő székre, kanapéra, fotelre, puffra, szőnyegre vagy izgat is engem, akár a parkettára is.
A következő csapattag Cath volt, aki szerencséjére épp akkor lépett be a szobába, mikor az óra elütötte a felet. Odafordulva felé elmosolyodtam.
- Micsoda pontosság - dicsértem meg, mert azért ez mégis csak szót érdemlő cselekedet volt. Aztán sokatmondóan Scar felé pillantottam jelezve, hogy van mit tanulnia ettől a fiatal hölgytől.
Mondanom sem kell, ezután már a 18:31 következett, tehát a két úriember úgy késik, ahogy csak kell.
Nem szóltam semmit csak álltam, nekidöntve hátam a kandallónak. Elhatároztam magamban, hogy tíz percet várok, s ha nem jönnek, majd megkeresnek a szobámba, amit könnyedén meg lehet tudakolni a recepción. Ettől a gondolattól el is mosolyodtam magamban. Önként jelentkezni a fejmosásra, igeen, pontosan ezt kell tenniük majd, ha tíz percet merészelnek késni.
Mindkettejük piszok nagy mázlijára azonban ez nem következik be. Előbb Denis érkezett meg, lazán, mint aki azt se tudja hány az óra, vagy épp mennyi a nyelvtani miheztartás végett, odalépett hozzám és kezet nyújtott. Elfogadtam, nem voltam udvariatlan, bár érzékeny orromat rögtön megcsapta az alkohol és füst szaga. Remek, akkor ezt Scar se fogja megúszni.
- Késtél! - néztem a szemébe - remélem ezt meg tudod magyarázni valami el is fogadhatóval. Adok tíz perc gondolkodási időt hogy kitalálj valami frappáns hazugságot. Minimum halljon meg benne valami rokon vagy kiskutya - Tettem még hozzá szárazon, s már indultam is volna a kulcsokért, mikor végre valaki használta a kandallót is. Ennek egyrészt roppant mód örültem, mert marhára azért szobroztunk itt, mert azt hittem mindenki azzal fog jönni, másrészt viszont az, hogy késett bő négy percet felháborító volt.
- Tíz perc! - mutattam rá köszönés helyett, majd Denis felé pillantottam - avasd be miért, mindjárt jövök - aztán otthagyva a már teljes csapatot elindultam a recepció felé.

Öt perc alatt felvettem a kulcsokat és visszatértem a társalgóba, ahol remélhetőleg mindenki már a fenekét belenyomta valamelyik ülőalkalmatosságba.
- Szóval hölgyeim és uraim, köszöntelek titeket itt, Glastonburyben. Mind azért vagytok itt, mert a jelentkezésetek alapján különlegesnek és a küldetésre alkalmasnak gondoltalak titeket. Mint vezető, hadd mutassalak be egymásnak titeket. Scarlett Conroy, a bestiakutató - mutattam a szőke lányra - Emerald Stone és Catherine Hope Payne a csapat két gyógyítója, Denis Albert Brightmore, aki a latin szövegek tudója és Choi Min Jong, történész. Illetve jómagam, North West, aki szintén történész.
Miután mindenki tudja a másik nevét, jönnek a szobák. Eredetileg öten lettünk volna, így csupán négy szobát foglaltam le. Több nem is volt, tehát nem tudtam ötödiket szerezni, ergo ketten együtt alszanak. Hope és Emerald, mivel a titulusotok is megegyezik rátok gondoltam. Tiétek a hármas szoba a földszinten
  - adom Cath kezébe a kulcsot - Min Jong, tiéd szintén ugyanitt az ötös - dobom felé arra számítva, hogy elkapja. - Denis, tiéd az emeleten a tízes - hajítom felé kicsit erősebben - Scar és én pedig a kilencesben leszünk, ha bármi baj van, oda gyertek. Van kérdés? Ha nincs uraim lejárt a tíz perc.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 1. 23:11 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Sorban intett mindenkinek, aki megjelent, bár felállni nem volt érte hajlandó. Annyira kényelmes volt az a fotel, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok elnökének megjelenése lett volna számára elegendő, hogy felemelje a hátsó fertályát - persze, csak ha Obama elnökről beszélünk, mert ugyebár Scar még abban az USA-ban nőtt fel.
  - Nem is tudom ki hisztizett még tíz perce, hogy nincs itt senki... - jegyezte meg a szőke az orra alatt a Cates megjegyzést követően. Persze úgy, hogy azért mindenki hallja, hiszen annak nem lett volna értelme, ha senki nem tud róla milyen hóbortos az öreg North.
  Hagyta, hadd élvezze ki a kegyetlen, kemény főnök szerepét a férfi a két másikkal szemben. Mintha bármi jelentősége lett volna a dolognak. - Csak mondjátok azt, hogy vissza szaladtatok még egy pár zokniért, és megbékél - tanácsolta a lány, amikor North elcaplatott a kulcsokért.
  A bemutatkozás során újra intett egyet a többiek felé a neve hallatán. Kicsit olyan volt, mintha megint visszacsöppent volna az általánosba. Csak akkor még nem volt ilyen jól hangzó titulusa mellé.
  Figyelt rá, hogy az eddig ismeretlenek neve is meglegyen, illetve azért a gyógyítókat is fontosnak tartotta megjegyezni. Aztán felállt, mint aki jól végezte dolgát, hogy el is induljon a szobájukba. A két táskát amit hozott, azt felkapta és elindult a lépcső felé. Hogy ő mennyire megutálta a félkúszást a Bagolykőben...
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 10:57 | Link

K.K.K.

 
Mind megérkeztünk, jórészt időben, aki nem az majd felel bűneiért, de mint vádlott nem számíthat West bíró joviális hozzáállására. Bár hellyel kínáltak betoppanásom után a magam részéről nem ülök le, helyette inkább a szoba egyik jó belátást nyújtó sarkába helyezkedem, mely az ajtótól sincsen messze, s akár egy macska, csendben figyelem meg a történéseket. Bemutatásomkor röviden biccentek, közben pedig igyekszem mindenkit úgy megjegyezni, hogy magamban egy becenevet kötök hozzá. Akivel már volt bármiféle kontaktusom természetesen ez sokkal könnyebb. Így lesz innentől nekem, de csakis nekem North West, a Fővezír, Scarlet Conroy, a Békeharcos, Catherine Hope Payne, a Csinoska, Denis A. Brightmore, a Buktató, s végül Choi Min Jong, a Késő. Ez a díszes kompánia kiegészül velem, aki elnézve a többieket a Vénasszony jelzőt érdemelném. Hűvös tekintettel, rezzenéstelen arccal szemlélem az eseményeket, s akkor is megőrzöm tökéletes hidegvérem, amikor kiderül, hogy a létszámban beállt változás okán egy hálótárssal leszek gazdagabb az éjszaka folyamán. A szobánk kulcsát gyógyításban szintén jártas kolleginám kapja meg, ennek fényében a mi birodalmunk lesz az egészségügyi részleg. Miután mindenki megkapta a kulcsait és Scarlett el is indult, hogy visszavonuljon én is felveszem hátizsákom egyik vállamra - Nyugodalmas éjszakát! - köszönök el mindenek felett udvariasan, de igen visszafogott hangon, s lépteimet a számomra kijelölt hármas szoba felé veszem, bízva abban, hogy hamarosan már egy kellemes zuhannyal lazíthatom el tagjaimat, mielőtt átadnám magam az álmok birodalmának. Holnap úgy vélem már érdemben is cselekedni fogunk, ezért fontos, hogy kipihenhessük fáradalmainkat és felkészülhessünk a ránk váró feladatok tökéletes teljesítésére.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2018. október 2. 16:20 | Link

Csapatépítősben

- Szeretem a drámai hatást.
Az még jobb lett volna, ha a konyakszőke tincseket, amiket a kalandra kreáltam még a szél is fújja, de nem baj, jó lesz így is. Megvolt az, amit akartam, elismerés és a nagy pillanat. Ráadásul nem a kandallón berobbanós, kormos orrú változatban. Pontosan tudom, hogy mit jelent egy ilyen kandallós utazás, nem véletlenül jöttem előbb, nekem kell az a tíz perc - háromnegyed óra -, amíg elfogadható leszek saját magam szerint is.
- Hellóka.
A füstös szagú fiút azért úgy megnézem magamnak, van egy olyan érzésem, hogy vele fogok a legjobb ellenni, mert olyannak néz ki, mint én, és kéremszépen én vagyok a verhetetlen kiakasztós liba a családban, szóval vannak dolgaim. Ha rám néz, még integetek is neki egy aprót cicás mosoly kíséretében. Várunk, és eszembe is jut valami nagyon frappáns vicc, hogy minek is nézünk mi így ki, de mire kinyitom a számat, berobban hatoskánk is, így aztán ennyi is volt a móka mára, apa szidás, és kulcsok.
Amíg várakozunk egy közeli fotel karfáján foglalok helyet, és nézem a többieket. Eléggé szimpatikusak vagyunk mi így együtt, szerintem ez egy jó buli lesz, már most élvezem. Egészen addig, amíg a kiosztás után el nem kezdenek elszivárogni az emberek. A kulcsot, ami nálam landol, Emerald felé nyújtom, mert én még nem biztos, hogy aludni szeretnék, elvégre még csak hét óra lesz. Otthon ilyenkor megyünk vacsorázni.
- Öhm... ennyi?
Kérdezem meg egy kicsit csodálkozva, hiszen ketten is elszállingóztak kapásból. Hát ez így lélekrombolás.
- Inni valaki?
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2018. október 2. 18:38 | Link

Kenőkés

Tehát kell egy frappáns sztori, amiért késtem kemény két percet. Rendben! Akkor kitalálok valamit, vállalom a kihívást. Ami igazából sokkal egyszerűbb lenne, ha komolyan venném, de így elég necces a dolog. Körbe pillantva a többieken, valószínűleg, csak én késtem. A szemem megakad egy lányon, aki felém mosolyog kedélyesen, csak biccentek felé egyet. Hatalmas eszmefuttatásom kellős közepére csöppen be hatodik tagunk, ami kicsit megnyugtatja a lelkem, hogy nem csak én késtem. North ugyanúgy kiosztja, majd elmegy.
- Szóval 10 perced van kitalálni egy nagyon pöpec sztorit a késésedre - bólintok egy aprót nyomatékosításképpen. - Ha jót akarsz rakj bele valami halált - dőlök hátra a széken, majd folytatom tovább a gondolkodást. Nincs nekem ehhez erőm, inkább elmondom az igazat és haladjunk, tököm sem akar már gondolkodni a mai napon, csak egy whisky-re vágyom az előző kocsmából. És még a pultos lány is aranyos volt. North pár perc múlva toppan be kezében a kulcsokkal, amik közül az enyém éppen felém repül. Most tudatosan használtam a szélelemem, amivel lassan kinyitott tenyerembe raktam a kulcsot.
- Kösz - biccentettem egyet. - Naná, hogy meg! Véletlenül beültem egy kocsmába, amit idefelé jövet találtam. De vigasztaljon a tudat, hogy a pultos lány cuki volt - vállat vonva tápászkodom fel a székemről, majd hajolok le a táskámért. Vállamra kapva indulok el a szobám felé, amikor meghallom Payne hangját. Szóval valaki másnak is van kedve itókázni egy kicsit, nem csak nekem. Hátrafordulva nézek a lányra, majd elgondolkodom. Mennyi az esélye, hogy csak 2-3 whisky-t iszom ezen az estén? Igazából - nem röhög - elég sok, mert akármennyire hihetetlen van annyi felelősségtudatom, hogy bizony holnap nagy nap van, így jó kondiban kell lennem. Egye fene! Payne-re emelve tekintetemet keresem a szemkontaktust, ami egy velem való beszélgetéshez elengedhetetlen.
- Dobd le a cuccod és 10 perc múlva a szálló előtt találkozunk - intek egyet még az ajtó felé is, hogy tuti legyen a dolog. - Más esetleg? Conroy? - emelem fel egyik szemöldököm, egy féloldalas mosoly kíséretében.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 2. 19:37 | Link

Excalidíció

Halál? Zokni? Mi a franc? Késtem? Milyen időszámítás szerint? Azért mert az ő órája mást mutat? Na segáz. Visszafordulok a kandallóhoz, beledobok egy kis hopport és bedugom a fejem, hogy felordítsam az öcsém egy pár zokniért. Valamiért a zoknis szöveg jobban tetszik, mint a halál, persze rá is ijeszthetnék, hogy megeszem reggelire, de nem szándékozom világgá kürtölni, hogy mi vagyok.
Szóval lehúzom a maszkom és kiabálok az öcsémnek, aki borzas álmos fejjel hamar előkerül, bár ezt rajtam kívül senki nem látja vagy érti, leadom neki a drótot, hogy dobjon meg egy pár zoknival, megadom a címet aztán visszafordulok a társasághoz. Megkapjuk a szobakulcsokat, az enyém az ötös, aminek örülök, mert ezt a számot még meg tudom jegyezni. A kulcsot gond nélkül kapom el, s ugyan abban a pillanatban a kandallóból is kirepül a zoknim. Ha nem lennék damfír nem kapnám el olyan lazán, ahogy, de így viszonylag észrevétlenül sikerül, szóval amikor rám kerül a sor a magyarázkodás terén csak megvonom a vállam.
- Az utolsó pillanatban élet-halál harcot vívtam, hogy legyen elég zoknim - mondom és meglóbálom a kezemben levő zoknikat majd rákacsintok a lányra, aki súgott, bár valószínűleg semmit nem lát belőle, mert még mindig napszemüvegben vagyok. Mindegy. Az ivás kapcsán elmosolyodom.
- Én jövök! - mondom a többieknek, aztán elmegyek a szobámba és ledobom a táskám, majd visszamegyek a megbeszélt helyre, hogy menjünk valahova. Nem mintha innék... De a társaságot jó lenne jobban megismerni.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 2. 21:14 | Link

Az excalibur nyomában


Miután megvolt az eligazítás és a kulcsokat is kiosztottam, jöhetett a két késő kifogása. Először Denis, akinek a válaszára csak felszökött a szemöldököm. Legalább kitalálhatott valamit, tíz perce volt rá, nem igaz, hogy nem olvasott mostanában egyetlen humorosabb olvasmányt sem amiből kivehetett volna egy két kifogást vagy megjegyzést. Rémes.
- Remélem minimum cukorbetegséget kaptál a csajtól, Min Jong? - fordultam a történész felé aki szívmelengető magyarázattal állt elő. Azt mondjuk sejtettem, hogy azt a zoknit valahonnan most szerválta, mert az előbb ilyesmi nem volt a kezében, de a gesztus. Elégedetten bólintottam és ha alkalmam nyílt rá még hátba is veregettem.
- Tudod iszonyatosan örülök, hogy a csapatban van rajtam kívül valaki aki ennyire előrelátó, te leszel a jobb kezem! Akarom mondani Scar után a másik jobb. Helyettes jobb - gondolkodom el a szón.
Azon, hogy az előbb említett lány ilyen gyorsan felpattan és megmenni készül meglepődtem. Pláne, hogy nálam volt a kulcs, felesleges lenne sietni.
Eztán szóba jött az italozás, ami nekem is jól esett volna, de nem akartam, hogy személyes igényeimet előtérbe kelljen helyeznem, nem vagyok én állat, hogy az ösztöneim után menjek.
- Én csak beszaladok a bárba egy pohár Jägerért, aztán felmegyek a szobámba átnézni egy-két papírt, hogy holnap biztos minden rendben legyen - ezután hiába várta bárki is, nem volt kioktatás a takarodóval kapcsolatban meg az alkoholfogyasztás mértékével, mindenki felnőtt tudja, hogy mit lehet és mit nem.
Odalépek Scarhoz és kezébe adom a kulcsot
- Ezzel bejutsz majd hagyd benne - mert biztosra vettem, hogy el fogja fogadni Denis ajánlatát. Aztán közelebb hajoltam hozzá, egészen a füléhez, hogy csak ő hallhassa - ha a cukros cigit nyom a szádba, zuhanyozz le mielőtt mellém fekszel az ágyban - aztán egy gyors puszi a fülhegyre és már el is tűntem a bár irányába, hogy kikérjem az italom és felcaplathassak boldog magányban a sok kutatást rejtő papír közé. Élvezetes este lesz, az biztos.
Utoljára módosította:North West, 2018. október 2. 21:59
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 2. 21:56 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A szőke nem várt mást, csak egy jó puha ágyat. North korai keltése teljesen megbolygatta a belső rendszerét. Lehet, hogy még a Bagolykőbe járt, de ez nem jelenti, hogy minden reggel nyolcra megy. Sőt. Ami azt illeti, elég régen kelt már ilyen korán. No persze a fiú amúgy sem volt sokáig alvó típus, pláne amikor egy ekkora kalandra készült.
  A saját neve hallatára fordult vissza. Pontosan tudta, ahogy a fiú is, hogy menni fog. Legutóbb is jót, sőt nagyon jót buliztak együtt a pubban. Ördögi mosoly villant a lány arcán, egyenesen visszatükrözte Denisét. Aztán a képbe bekúszott North. A szöszi imádta, hogy a férfi ennyire ismeri. Elmosolyodott, jól esett a törődés, de azért nem akarta ennyivel elengedni. A kezüket, melyben összefogták a kulcsot megszorította, hogy kicsit visszarántsa. Nem erősen, csak figyelemfelkeltően.
  - Biztos nem jössz le velünk? Jó csapatépítő lenne. A papírokat meg úgyis átnézted már sokszor - próbált az ész érvekre hatni Scar. Igazából nem szerette volna magára hagyni a srácot. - Vagy legalább ígérd meg, hogy ha befejezted a... mindent, akkor odajössz.
  Immáron a kulccsal a kezében intett Denisnek, és a csapatnak. - Öt perc, és visszatérek! - jelentette ki, és már a hűlt helye sem volt a lánynak. Imádott bulizni. Nem olyan "áttáncoljuk az éjszakát" módon, de most úgy érezte, abba is benne lenne. Ki tudja mik várnak rájuk később, élvezzék ki az utolsó estéjüket.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 22:47 | Link

K.K.K.

 
A szoba esztétikus és kényelmesnek tűnik a maga régimódi, már-már antik berendezésének ellenére. Szerencsére két ágy van benne összetolva, amiket egy pálcamozdulattal különválasztok. Nem szeretek együtt aludni senkivel, mert forgolódó típus vagyok. Jelen esetben pedig azért sem, mert hálótársam jószerével idegen. Furcsán összeszorul a gyomrom erre a gondolatra, pedig Csinoska nem tűnik veszélyesnek. A gyógyítás alaptétele, hogy ne árts, így kétlem, hogy jogalapja volna aggodalmamnak. Furcsa, hogy nem is olyan rég pont ugyanilyen esetben nem éreztem kellemetlenül magam. Más kérdés, hogy akkor önszántamból osztottam meg a szállásom egy tagbaszakadt férfival, akivel az Öreg tó melletti parkban találkoztam. Kiválasztom az ablakhoz közelebb eső ágyat, leteszem elé hátizsákom, kabátom felakasztom az ajtó melletti fogasra, majd kiveszek a táskából egy törölközőt, a már a tatai felderítő utamon is bevált tusolókrémet, a papucsomat, a fogkefe-fogkrém készletemet és selyempizsamámat. A hálóból nyíló kis fürdőszobába megyek, hogy megfürödjek lefekvés előtt. Odabenn örömmel konstatálom, hogy egy oroszlán lábakon nyugvó kád mellett egy zuhanykabin is helyet kapott. Levetem ruháim, zoknim és beállok a vízsugár alá. A vízcseppek szinte átmasszírozzák egész testemet, melyet a bőröm igényeihez és hangulatomhoz igazodó tusfürdő pedig körbeleng lágy mandulás-tejes illatával. Ellazulva jövök vissza immár pizsamában a szobába. Ruháim elrendezem zsákom tetején, majd kisvártatva nyugovóra térek
.  
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2018. október 2. 23:14 | Link

Csapatoska
Kinézetem

- Zoknifétised van?
Bukott ki belőlem a kérdés, még mielőtt nyeltem volna egyet, na nem mintha zavarna, csak van az a tipikus, hogy a beálló csendben bírod megkérdezni a kellemetlen dolgokat. Esküszöm, sosem láttam még pasit, akit ennyire lázba hozott volna a zokni tudata, de az már egyszer biztos, hogy ha ezt túléljük, karácsonyra küldök neki egy kézzel készített zoknicsomagot. Van egy idős néni, aki isteni téli zoknikat köt. Olyan, mint az álom.
- Nem gáz ám, nekem is vannak fétiseim.
Legyintek is hozzá egyet, aztán meg eszembe jut, hogy lehet, hogy nem kéne három perccel a kezdés után így kitárulkozni. A bilincset inkább meg sem említem, hiszen itt az emberek aludni mennek. Egy pillanatig. Aztán érkezik egy reakció, amire hosszú pilláimat megrebegtetem Denis felé.
- Tíz perc, Albert?
Biztos vagyok benne, hogy nem ezt a nevét használja, de hát ez van, nekem tetszik. Olyan, mint egy arisztokrata, aki tisztességesnek tűnik, de igazából az egész életét elnőzte és elkártyázta masszív alkoholizmusa alatt.
- Ám legyen. Tíz perc.
Mondjuk ha már ennyi van, akkor én is beléptem a szobánkba, és amíg Emerald zuhanyozott, áthúztam a ruhámat valami partiképesebbre. Hát csak nem gondolja senki, hogy ugyanabba megyek majd, mint amiben jöttem. Eszemben sincs. Így a tíz perces időkorlát nyolcadik percében robbanok vissza - kellett nekem már gyorsan helyszínt elhagyni - és kabátom zsebébe rejtve a kezeimet várom a többieket.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2018. október 3. 11:24 | Link

Kenőkés

North beszólásán csak felnevetek, miszerint cukros lettem a lánytól. Ha tőle nem is, de egy másiktól még lehetek, nem? Conroy válaszára hiába vártam, szinte egyértelmű volt, hogy jönni fog, azonban arra nem számítottam, hogy West meg itt marad, mint egy nyugdíjas.
- West gyere már! Lehet holnap-holnap után meghalunk - szólok oda nekik hangosabban kicsit nevetve, hogy biztosra meghallják. - Ne legyél béna - tárom szét a karom. Táskámat jobban a vállamra dobva indulok el az emeletre, ugyanis nekem már itt nincs semmi keresnivalóm, megpróbáltam, amit lehetett, amikor megint egy hang állít meg. Albert? ALBERT?! Ismét megtorpanok, azonban nem fordulok meg és úgy válaszolok.
- Igen, 10 perc - kukkantok hátra, és ha a lány éppen rám pillant, akkor egy gyönyörű és kifejező Denis-kacsintásban lesz része. Öblös léptekkel indulok el az emeletre vezető lépcső felé. Mit is mondott West? Első emelet kilences vagy tízes? A tízes a sanszosabb, nullás számra emlékszem, szóval legyen az. Maximum Conroy-ék kiküldenek. A szobában ledobva a cuccaimat, az első feladatom, hogy a táskámból az éjjeli szekrényemre rakom a könyvet. Fontos, nehogy, ha éjjel felkelek keresgélnem kelljen. Kitúrok egy pólót még a tasi legmélyéről, amit rögtön magamra is rántok, az előző az ágyon tesped. Mintha otthon lennék kérem szépen! Cigimet zsebre rakom, és körülbelül, ahogy beléptem úgy lépek ki a szobából. Ledöngetek a lépcsőn, majd az ajtó felé veszem az irányt, amikor feltűnt, hogy valaki már áll ott. Oké, tény, hogy innen is simán eltudnék késni, de a 10 percből még maradt egy, úgyhogy le lehet kopni rólam.
- Payne - biccent egyet a lánynak, majd lenyomva a kilincset kilép a hűvös éjszakába, kabát nélkül. Előveszi a cigit, majd boldogan meggyújtva, fokozatosan viszi fel a testhőjét, nehogy gond legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 3. 12:09 | Link

Excalidíció

Majdnem elröhögöm magam, hogy tényleg ennyire komolyan vette a zokni dolgot. De jó színészi képességeimnek hála csak bólogatok.
- Leszek a bal - mondom nagyon komolyan a kezekre. Bár igazából tök mindegy. Nekem elég, hogy itt vagyok és részt vehetek ebben a kutatásban. Ha valóban sikerül megtalálni a kardot, az egy életre szóló élmény lesz, amit a nem létező unokáimnak is mesélni fogok.
Tíz percben egyezik meg mindenki, ami bőven soknak tűnik. Hamar megtalálom a szobám és épp csak ledobom a cuccaimat. A kabátom, a maszkom, a sapkám és a napszemüvegem is magamon hagyom. Itt északon valahogy később sötétedik mint Magyarországon. Ennél csak Svédország volt rosszabb, na de túl élem. Mint mindent.
Visszasétálok és kint, friss levegőt szívva várok a többiekre. A friss levegő mondjuk hamar eltűnik, amikor Denis kiér és rágyújt, de nem zavartatom magam miatta.
- Hol van ez a bár, amiről beszéltél? - kérdezem közelebb lépve hozzá meg a hölgyekhez. Igaz tőlem másfelé is mehetünk.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 3. 14:10 | Link

Az excalibur nyomában


Meglepetten néztem a kérdés után Cathra, majd halványan elmosolyodtam. Ez bájosan buta kérdés volt.
- Nem, nincs zoknifétisem. Lábfóbiám van és ennek a kiküszöbölésére a legpraktikusabb módszer a zokni. De ha kartondobozzal fedi el az ember a lábfejét és körbetekeri még egy egész csomag ragasztószallaggal az is megfelel nekem - fejtettem ki álláspontom a témában, mielőtt megpróbáltam elszökni a közös ivászat elől, bár Scar ezt nem igazán hagyta.
- Soha nem lehet elégszer - ráztam meg a fejem, majd Denis beszólására csak egy gyilkos pillantást küldtem az irányába. Nem voltam béna. De ha tényleg meghalnánk akkor lehet előtte meg kéne nézni a vagyoni szerződéseket és a végrendeletemet.
- Rendben, átnézek még néhány fontosabb dolgot aztán lejövök kicsit hozzátok, így jó lesz? - próbáltam kiegyezni vele. Nem akartam egyedül hagyni a lányt, nem azért mert féltettem, tudott vigyázni magára, pusztán úgy tűnt, hogy szívesebben lenne velem mint nélkülem és ez a hétvége rólunk is szólt. Sok gyűrődésen mentünk keresztül a közelmúltban, mindketten veszültek voltunk, neki ott voltak a vizsgák, nekem az expedíció lezsírozása, tehát ez már majdnem olyan volt, mint egy kis pihenés. Csak közben vásárra visszük a bőrünket.
Ha ez így Scarnak is megfelelt és miért ne felelt volna, akkor felmentünk a szobába és letéve a bőröndöm az ágy egyik felére odaültem az íróasztalhoz. Igen, ezt külön kértem, hogy a szobámba legyen íróasztal. Ezután kipakoltam és belemélyedtem az újbóli áttanulmányozásba.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 3. 17:14 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Igen, ebben már határozottan kiegyezett a lány, és egy bólintás-mosoly kíséretével jelezte ezt. Felmentek a szobába, ott pedig a szőke gyorsan átbújt valami melegebbe, mert nem akarta, hogy amikor hajnalok hajnalán feljönnek, akkor megfagyjanak a csülkei. Áthajolt hátulról North válla felett, és egy gyors puszit nyomott rá.
  - El ne felejts minket a nagy munkád közepette! - figyelmeztette Scar. Lehet, hogy sokat zsörtölődtek mostanság, de attól még ismerte a fiút. Ha belefogott valamibe, akkor aztán se kép, se hang.
  Kiment a többiekhez, és meglepődve vette észre, hogy kicsiny társaságukba utoljára érkezett meg. Pedig fogadni mert volna, hogy mindenki Catre fog várni. Ezek szerint vesztett volna.
  - Indulhat... - benne ragadt a szó. A füst elért hozzá, és olyan emlékeket hozott neki el, amikről már azt hitte rég elfelejtette. Denisre nézett, vagyis inkább a kezében lévő cigire. Annyira szeretett volna beleszívni, akár csak egy slukkot is, de a leszokás is olyan nehéz volt neki.
  Megköszörülte a torkát, és igyekezett a többi emberre pillantatni. - Menjünk akkor, ha nem jön más - jelentette ki, és beletúrta a hajába pótcselekvésként. Ha a többiek is egyetértettek, akkor végre elindultak lefelé az utcán.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2018. október 3. 21:31 | Link

Felfedezősdi

- Kellemetlen.
Na ő nagyon nem érezné jól magát a családomban. A rengeteg gyerek, az nagyon sok láb, sőt rengeteg láb, így hát nem igazán érzem azt, hogy el kellene invitálnom egy Payne féle hat feleséges partira. A családom fura. Kint meg nincs meleg, de a szépségért szenvedni kell. Azért igyekszem hozzászokni a jóval hűvösebbhez. Kell egy ital, vagy kettő, azzal biztos kiolvadok. Utána jöhet minden más.
- Mindenkit foglalkoztat a pincérlány Denis.
Az Albertre nem nézett olyan szépen, pedig tudtam volna még hova fokozni. De majd remélem lesz alkalmam, és annak nem az lesz a jutalma, hogy lelök egy szikla pereméről azt kiabálva, hogy ez itt Sparta. Az érkezők közül Scar reakciója megmosolyogtat. Sejtem én, hogy azt hitte, majd én leszek az, aki "csak" öt percet késik.
- Párszor gyorsan kellett lelépnem.
Adom meg a választ nyugodtan, mert nem tagadom, de legalább nem is állítom, hogy olyan nagy erkölcs csősz lennék. Sőt, éppen ellenkezőleg, én az élvezeteket és az egyszer élést támogatom. A kis mancsaimat fázósan dugom a zsebemben és nézek a többiekre.
- Nekem mindegy, hogy hova megyünk, csak legyen bent normális hőmérséklet.
A pincérnőt is feledni tudom, ha Marcsi nénje tud inni adni, van valami zene, és esetleg kicsit jobban összeszokhatunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2018. október 4. 18:01 | Link

Kenőkés

A bár, amit véletlenül megtaláltam idefele jövet, az nem bár. Inkább ilyen romkocsma-zenés valaminek hívnám, mintsem bárnak, de jobb, mint a semmi. Pont megfelel annak, hogy megigyak a többiekkel 3-4 pohár whisky-t és örüljek a fejemnek.
- Az utcában - intek fejemmel a bejárat jobb oldala felé, miszerint majd arra kell elindulni. - Nekem szerintem így is magasabb a testhőm, mint nektek összesen, és - emelem fel mutatóujjam nyomatékosításképpen. - Remélem senki nem happolja el előlem a csajt - kuncogok fel, reagálva Payne megnyilvánulására. Nem is állunk sokáig az ajtóban, csikkemet eldobva indulok meg a cél irányába, amikor Conroy megérkezik. A kocsma előtt megtorpanva nyitok be a helyre és kivételesen nem engedem előre a lányokat. Nem azért, mert paraszt vagyok - most az egyszer tényleg nem -, hanem, mert nem ismerem a helyet. És ha már férfiként vagyok itt, akkor legalább engem érjen az első sörösüveg, ne egy aranyos arcot. Khm...
A pincér tekintetét rögtön el is kapom, aki bólint, majd egy szabad asztalra mutatva elindulok annak irányába. Az asztal köré rakott székek közül lehuppanok rögtön arra, ahonnan belátni az egész helyet, mégis könnyen ki lehet slisszanni, ha netalántán dohányozni lenne kedvem, mert ahogy elnézem, itt bent nemigen szabad.
- Nos srácok - mutatok körbe, ha már mindenki elfoglalta a helyét. - Bemutatom nektek Glastonbury - nem valószínű - legjobb kocsmáját! - mondatom végére toppan be a pincér is, aki készségesen néz végig a lányokon. Remélem akkor akar majd rányomulni Conroy-ra, ha West már ideért. Mekkora poén lenne! Ha Payne-re szeretne, sajnos azt sem hagyhatom, hiszen nagyon fontos tagja a csapatnak. Nem hiszem, hogy jól eső lenne a lelkemnek egy ilyen barom arcát bámulni akármikor. Még pincérnek sem felel meg, de jobb híján...
- Dupla whisky jég nélkül, a legjobból - adom le a rendelést, várva a többiekre.
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 4. 21:08 | Link

Excalidíció

Meg van mindenki és Denis az útirányt is megnevezi így elindulhatunk. A kocsmába közvetlenül mögötte lépek be, aztán odabent már engedem a lányoknak, hogy ők válasszanak széket, hova szeretnének ülni. Utoljára ülök le, aztán nézek szét. Érdekes egy hely. Nem pont ilyenre számítottam.
- Hol van a cuki csaj? - kérdezem, mert aki az asztalunkhoz jön, nem az esetem. Nem mintha fel akarnék bárkit is szedni, de legalább a szemeimet gyönyörködtetné másokon és nem csak az asztaltársaimon. Leveszem a napszemüveget, a maszkot és a sapkámat. Összeborzolom szőke, mármár fehér tincseimet, és mindent a sapkába dobok majd az asztalra teszek. Ezzel lehetőséget adva a hölgyeknek, hogy rendeljenek. Aztán ha mindenki megvan akkor én is elmondom, mit szeretnék.
- Nekem egy Bacardi lesz, citromos - Remélhetőleg van nekik. Ha nincs akkor valami más rumot kérek. De nem tervezek sokat inni. A következő menet nekem, alkohol mentes lesz.
- Titeket mi motivált erre a kalandra? - kérdezem, mert bár elég valószínű, hogy a legendás kard a válasz, azért mégis csak sokat elárul az emberekről, hogyan gondolkoznak, meg minden, ha erről beszélünk. Aztán lehet rögtön leoltanak, mert szórakoznának és nem a holnap induló expedícióról akarnak beszélni. De na. Én túlságosan is izgatott vagyok. Pont úgy érzem magam mint egy óvodás, aki megkapta álmai játékszerét.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 4. 21:47 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  A hely nem volt éppen egy megszokott környezet. Tipikusan nem a gazdagoknak készítették, inkább csak az átutazóknak, amilyen a kis csapat is volt. Scar menet közben megszemlélte a rendszám-táblákkal díszített falat, a fafelületig lejárt padlót és a már rég fényét vesztett bútorokat. Majd lehuppant az egyik, rettentően puha karfás székbe.
  - Nem vagyunk elég cukik neked Cattel? - vonta fel a szemöldökét a szöszi kihívóan. Erre a pincér csak mosolygott rá, és bármilyen nehéz is volt, Scarnak el kellett ismernie, hogy helyes. Olyan tipikus beletúrnivaló világosbarna haj, kék szem, és hozzá még egy kis borosta. Ha nem lett volna North, valószínűleg kikezdett volna vele, de így maximum Cat jár jól aznap este.
  Igazság szerint nem akart aznap este a kelleténél többet inni, viszont olyan nagyon régen húzott le egy felest. - Egy whiskey kólát - tartotta fel a mutatóujját, hogy jelezzen, majd azzal a lendülettel vissza is eresztette.
  Meghallgatta először a többiek reakcióját. Igazából érdekes volt a kérdés. És témába vágó is. Miközben egyesével meghallgatták egymást, addig az italaik is megérkeztek. Majd csak egy ember maradt, aki nem szólt hozzá a témához, bár azt hitte ez egyértelmű. - North - vont vállat. Egyszerű és kézenfekvő.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2018. október 4. 22:12 | Link

Partyhard

Fiúk előre, lányok hátra. Nem újkeletű ez, van, aki azért megy előre, mert így védi a nőket és van, aki azért, hogy megmutassa mekkora rajkirálycsávó. Nagyon remélem, hogy a szívem nem törik darabokra, és derül ki, hogy az előbbi igaz. Szóval a hely nem nagy szám, de nekem tetszenek az ilyen kis egyszerűbbek, megvan a maga hangulata annak, ha az ember csak be akar ülni. Le is dobom a kabátom, ami amúgy is csak dísz volt, és mire elkezdem felmérni a terepet, már van is kit méregetni.
- Egy whiskey gyömbért és egy vodkanarancsot kérek.
Az a helyzet, hogy nem tudom, melyikre vágyom, leginkább mind a kettőre, és ez így jó alap is lesz ahhoz, hogy kommunikatívabb legyek, de nem annyira, hogy minden kis mocsok titkomat kifecsegjem. Mondjuk, ha mindent elmondanék, valószínűleg a felét sem hinnék el, szóval nem lenne olyan kínos, de azért ne kockáztassunk.
- Szeretem halmozni az élvezeteket.
Vonom meg a vállam, de azért úgy, hogy a pilláim mögül azért némi szemkontaktust kialakítsak vele, és halvány cicamosoly jelenik meg a szám sarkában, amit viszonoz is, mielőtt elindul az italokért.
- Kár, hogy inkább rád indult be.
Pillantok Scar-ra, majd a tekintetem arrébb siklik a legvilágosabb tincsűhöz. Imádom a színét és nekem is kell. Pont.
- Dicsőségért, új kapcsolatok építéséért, hogy ne a suliban legyek a tesóim közelében, hogy ne állítsanak be ostoba tyúknak, meg amúgy is őrült vagyok, szóval nekem ez belefér.
A felsorolás végén azért nevetek is egy kicsit, mert hát tényleg, amikor meghallottam a dolgot, le is csaptam rá, de nem akartam elmondani senkinek. Willnek azt mondtam, hogy apának akarok ajándékot intézni, és vigyázzon Chris-re, ne nagyon engedje olyan helyre, ahol árthat magának, Chrisnek meg azt, hogy muszáj elmennem anyagokat vásárolni, mert Helena megkért, hogy varrjak neki egy ruhát. Mivel pedig ők nem beszélnek egymással, kizárt, hogy visszajut, bár Ariana veszélyes pont lehet még az életemben.
- Amúgy, én halálosan izgulok azon, hogy mi lesz, meg hogy lesz, meg leginkább, hogy mennyire bírom, meg mennyire tudok majd együttműködni ms. Stone-nal.
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2018. október 5. 17:56 | Link

Kenőkés

- A cuki csaj? - kérdezek vissza, mint egy hülye, aki nem érti a kérdést. De eskü nem erről van szó, egyszerűen nem találom. Amióta beléptünk őt keresem a szememmel, de sehol senki, pedig reménykedtem a dolgokban. Mármint nem abban, amire mindenki más gondol, hanem abban, hogy egyáltalán itt lesz és talán lesz a kutatás előtt egy jó napom.
- Nem látom - válaszolom végül a kérdésre, majd egy könnyed vállvonással elintézve a dolgot, már tovább is lépek.
Gondolhattam volna, hogy feljön a legsnasszabb kérdés eme kis összeröffenés végett, de még így is meglepett, főleg, hogy az kérdezte meg, akitől a legkevésbé számítottam rá. Megmondva az őszintét, egyáltalán nem gondolkodtam el rajta, hogy miért jöttem el. Alapból csak azért jelentkeztem, mert tudok egy hangyaf... akarom mondani hangyabokányit latinul és - asszem - benne volt a pályázatban, hogy ilyen tag is kéne. Így beadtam, de nem tudom, hogy van-e valódi oka. Mindenki simán megválaszolta, ami nem is meglepő, mivel nem egy eget rengető kérdést tettek fel. Az még csak a hab a tortán, hogy Payne keveri a whisky-t, ráadásul gyömbérrel. És ez az információ nem segít a kérdés megválaszolásában sem. Behalok ennek a csajnak.
- Nos... - merengek el még egy kicsit a válaszon, mint egy tényleges hülye, ez már biztos. - Unalomból meg talán kicsit azért, hátha tudom gyakorolni az elemeim - nyögöm ki, majd elmosolyodom a végén. Igen, valóban csak én lehetek ekkora barom, hogy egy ilyen kalandot szimpla unalomból vállalok be plusz pár mellékes dolog miatt. Bár Conroy viszi a prímet, aki csak West miatt jött el, ő sem semmi.
- Én leginkább abban reménykedek, hogy nem kell majd senkit egy szikla pereméről megmenteni, főleg nem akkor, ha én vagyok az - nevetek fel, mert simán el tudom képzelni a szituációt, pedig nem vagyok egy szerencsétlen típus, de bármi megtörténhet ugyebár.
- Na - emelem fel poharam, ha mindenki megkapta a rendelését már, egy koccintás erejéig. - Igyunk a holnapi kezdésre és arra, hogy velem tölthetitek el az utolsó estéteket!
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2018. október 6. 00:30 | Link

Excalidíció


- Igen
- vágom rá, hogy a csajra gondolok, de sajnos kiderül, hogy már nincs itt, és sajnos másikat sem látok. Scar megjegyzésére felhúzom a szemöldököm.
- Ti is nagyon cukik vagytok, de házi nyúlra nem lövünk - felelem és megvonom a vállam. Arról nem is beszélve, hogy ő egyértelműen Northszal van, tehát még egy ok, hogy tabu legyen. A másik lányról nem tudom, de nekem ő kicsit túl sok. Egy időben tetszettek az ilyen lányok, de mostanra azt hiszem öreg vagyok hozzá. Lélekben. Testben nem. Tutira senki nem mondaná meg, hogy hány éves vagyok. Én is el-el szoktam felejteni. Csak azért tudom most, mert Kwon nem rég felkeresett, hogy felköszöntsön. Mondanom sem kell, nem voltam elragadtatva, hogy már 32 vagyok. De mivel még mindig csak 20 körülnek tűnök, nem nagyon van okom aggódni. Ugye?
Figyelem a pincér és a lányok közötti interakciót majd leadom a rendelésemet és egy másik kérdést teszek fel. A válaszok közül Scaré az, ami egyáltalán nem lep meg, a másik kettő viszont érdekesen hangzik.
- Miért idegeskedsz azon, hogy hogy fogtok együtt dolgozni - kérdezem Cath-et, mert hát még csak most jöttünk semmit nem tudunk egymásról, én legalábbis rettentően keveset.
- Elemeid? Több is van? - fordulok Denishez, mert ez tök izgin hangzik, na meg ritka is, hogy valakinek egynél több van. Természetesen rettentően érdekel.
A magam részéről szándékosan elfelejtem elmondani, hogy engem mi motivált. Na meg engem nem is kérdeztek. Szóval... Szóval hallgatok és iszom az itókám, miközben a többiek beszélgetését követem.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2018. október 6. 00:30
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2018. október 6. 12:22 | Link

Az excalibur nyomában




Mikor mindent leellenőriztem, hogy jól van-e stimmel-e, hátradőltem a székben. Megígértem Scarnak, bár túl sok kedvem nem volt hozzá, pláne miután kinéztem az ablakon. Hogy lehet valahol ennyire nyálas az idő? Mintha végigmászott volna a városon egy óriási meztelencsiga.
Elfintorodva álltam fel és vettem magamra egy pulcsit, meg húztam fel a lehető legvastagabb zoknim. Fő az elővigyázatosság és elindultam. Először a fogadó ivójában néztem körbe, de ott nem voltak, így gondoltam, hogy a kiscsipetcsapat esetleg messzebbre vándorolt, mondjuk az utca végi kocsmába, ami remélem még nem dőlt rájuk.
Belépve aztán a helyiségbe sejtésem beigazolódott, megláttam őket az egyik kupéban. Intettem nekik, ám ahelyett, hogy hozzájuk siettem volna inkább a pulthoz léptem. Megérdemeltek egy kis ajándékot, ezért egy nagyobb összeget lehelyeztem a kocsmáros elé mondva, hogy az egész bagázs számláját én állom. A kiírt árakat nézve ez bőven elég volt, sőt bizonyára még jócskán maradt borravalónak is belőle. Ha pedig már ott voltam kikértem az áhított Jägerem is, mielőtt csatlakoztam volna hozzájuk.
Út közben viszont nem mással találkoztam mint a csinos pincérlány férfias alakjával, ez mégse gátolt meg abban, hogy utána ne forduljak, majd vigyorogva ültem le Scar mellé.
- Huha Denis, nem hazudtál, tényleg nagyon cuki a pincérlányka - iszom bele italomba.
- Na mi a helyzet veletek? Mi volt a téma?
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. október 6. 22:48 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Catnek csak fintorgott egyet a szőke, hiszen lehet, hogy a pincérsráccal szimpatizáltak, de azért még sem volt egy bizonyos északnyugati srác.
  Mindenki szépen sorjázta a válaszát. Denis válaszán már nem is lepődött meg a lány, ez tipikusan a fiúra vallott. Habár Cat aggályait nem tudta mire vélni. Persze, ő is látta, hogy Emerald kicsit más, mint ők, de az is lehet, hogy csak meg akarja adni nekik a kellő tiszteletet. Na nem mintha Scar erről olyan sokat tudna. De mielőtt még megszólalhatott volna, Choi már fel is tette a kérdéseit.
  - És te, Hófehérke? - kérdezte a fiút, aki valahogy kimaradt a szórásból. Nem csak szimplán a kíváncsiság hajtotta, de az is, hogy ha igazán jó csapatot alkotnak, akkor talán nem is kell minden expedícióhoz új bagázst keríteniük. Kivéve persze az elhalálozásokat, amivel számolni kell.
  Már épp emelte volna a poharát a többiekkel, amikor megpillantotta Northot - meglepő módon úgy stírölve a pincér fenekét, ahogy ő tette olyan fél órával azelőtt.
  - Örülök, hogy te is így látod, gondoltam talán meghívhatnánk őt is a hotelszobánkba - kacsintott a szöszi, szinte teljesen biztosan, hogy ezzel zavarba fogja hozni Northot. - Bocsi Denis, lehet kicsit hangos szomszédok leszünk - vigyorgott a másik fiúra. Nem akarta felajánlani neki, hogy csatlakozzon a társasághoz, az már egészen fura lett volna. És több ital kellett volna a szervezetében hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2018. október 7. 12:06 | Link

A jó popójú pincért stalkolók gyülekezete

- Mert együtt dolgozik a bátyámmal, és tudom, hogy volt egy csomó súrlódásuk, és aki az én bátyámmal, aki egy reinkarnálódott buddha, súrlódik, akkor engem lelök arról a bizonyos szikláról.
Nem tudom, hogy a csapatban ki ismeri Willt, azt tudom, hogy Scarlett tudja milyen. Lehet, hogy más is találkozott vele, ki tudja, hány útitársamnak mániája a gyengélkedők pihenni, vagy kappás koncerteken csápolni. Viszont tény, hogy én nagyon más vagyok nála, és tényleg aggódom is emiatt. Nem tudok ugyanis nem önmagam lenni, és igazából nem is nagyon akarnám erőltetni. Ez a cukiskodós, olyan halkan beszélek, hogy nem is érted, de zavarban vagyok miatta, nem az én stílusom.
- Denisé jobb.
Vonok vállat, miközben halvány mosoly ül ki az arcomra a Hófehérkézés miatt. A srác, akit így megszólított, tippjeim szerint olyan tizenhét körül van, talán a legfiatalabb itt. Mondjuk annyira nem bánom, hogy nem én vagyok a legkisebb a magam tizennyolc évével. Így is vannak bajaim, mint a végzős évben kincskeresés. Mindenki más tutira már most görcsöl azon, hogy hogyan fogja azt a sok mindent megtanulni, én meg azon parázok, hogy egy felnőtt nem kedvel, hát hihetetlen, tudom.
- Lehet, hogy Denisnek hangosabb vendége lesz.
Kacsintok Scarlettre, és el is nevetem magam. Jó ez a társaság, már ezért a beszélgetésért megérte eljönni ide, és én tényleg remélem, hogy akár sikerrel járunk, akár nem, lesznek még közös élményeink.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek