36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Mesélő hozzászólásai (73 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 6. 10:48 | Link

Anglia

Sharlotte Johanson;


Artie, a bagoly szélsebesesen suhant Magyarország felett. Egy bűbájnak köszönhetően villámgyorsasággal szelte át  a kontinenst, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt átlagos bagolytársai tették volna. Artie-t ez mérhetetlen büszkeséggel töltötte el, hisz tudta (már amennyire ezt bagolyagya engedte tudatosítani), hogy ő rendkívül fontos szerepet tölt be. Főleg most! Bár nem tudta, mi van a levélben, melyet még délelőtt kötöztek precízen a lábához… olvasni nem tudott sajnálatos módon; ám azt érezte, hogy rendkívül súlyos szavakat cipel a magyarországi Bagolykő felé. Artie nem töprenghetett azon, mit is rejt a boríték, vagy, hogy mi történhetett; nagyon kellett koncentrálnia, hogy az írás mindenképpen eljusson a címzetthez. Így hát nem állt le csevegni – akarom mondani huhogni – egy bagolylánnyal sem útközben, figyelmen kívül hagyta a mezőkön szaladgáló zsákmányegereket is! Helyette kitartóan és elszántan suhant a felhők között, míg végre fel nem bukkantak a Bagolykő Mágustanoda tornyai. Nem sokkal később meg is találta a lányt, Sharlotte-t, akit egy ismerős biccentéssel üdvözölt.
Amíg a lány a levelet bontogatta, és olvasta, Artie kíváncsian forgatta a fejét. Igazából csak szeretett volna egy kis eleséget kapni, jutalmul a megtett hosszú útért.
A levél rövid volt és lényegretörő:

Kedves Lotti,

Sajnálattal kell közölnöm veled a hírt, miszerint Daniel kórházba került. A részletekről majd később beszélünk, jó lenne, ha minél előbb Londonba tudnál utazni!

Édesapád


*************
A fiú tudata lassan tisztulni kezdett, de még mindig nem tudta megkülönböztetni az álomképeket a valóságtól. Egy-egy pillanatra volt csak képes kinyitni szemeit, elmosódott alakokat látott maga körül, érthetetlen motyogás ütötte meg füleit. Néha úgy érezte, egy ismerős áll mellette, talán még a kezét is megszorította valaki, ám annyira gyenge volt, hogy nem volt képes ezt kideríteni. Visszamerült a végeláthatatlan álomba.

Daniel körül gyógyítók sürgölődtek, egy londoni ispotály kórtermében. A fiú néhány nappal ezelőtt került be, elég súlyos sérülésekkel. Azóta sikerült stabilizálni az állapotát a különféle gyógyító varázslatoknak és bájitaloknak köszönhetően, ám az még idő kérdése, hogy a fiú mikor tér magához. S, hogy valójában mi is történt vele, az csak akkor derülhet ki. Egyelőre mindenki csak találgatni tud: rátámadtak, párbajozott… vagy csak rosszkor volt, rossz helyen? Ki tudja.
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. július 18. 11:35 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 12. 10:18 | Link

Elisabeth - Anglia

Ian és Annabell tudatosan készültek a látogató fogadására: a házimanók gyönyörűen kipucolták a házat, frissítőket készítettek elő, már készült az ebéd is, és az ifjú pár a nappaliban olvasgatott csendesen. Ian ilyenkor érezte igazán, mennyire szerencséje volt Annabellel. A lány a lehető legjobb pillanatban bukkant fel az életében, és azóta mindig mellette volt, bármikor, bármiben támaszkodhatott rá. Mikor Ian rájött, mit követett el az apja, és hogy mi minden történt a múltjában, amit kellemesen elfelejtettek vele, Annabell volt az első, akivel megbeszélte. És megbeszélte vele nemcsak a múltat, hanem a kétségeit is a jövőt illetően, a félelmeit is meggyónta, hogy talán kettejük kapcsolata sem olyan, amilyennek gondolta, talán az is csak átverés. De Annabell mindig tudta, mit mondjon. Miután figyelmesen meghallgatta Iant, megnyugtatta. A több órás beszélgetés végére a férfi ismét úgy érezte, hogy rend van a világban, nem kell többé aggódnia. Aznap este a feleségét átölelve aludt el. Ezt a beszélgetést továbbiak követték, majd egy héttel később végül megírta a levelet Elisabethnek. Annabell ötlete volt, hogy hívják meg Elisabethet látogatóba - Ian felesége feltételezte, hogy a másik lány is kissé elveszve érzi magát, neki sem lehetett könnyű ez az egész.
Az olvasásnak álcázott mélázásból a kapucsengő hangja riasztotta fel. Ian azonnal felugrott, hogy ajtót nyisson, miközben megnyugtatta a feleségét, hogy ő nyugodtan ülve maradhat. Lassan akkora pocakja volt már, hogy csak gurulva tudott közlekedni: ez sok kis viccnek adott helyet kettejük között, de mindketten tudták, Ian mennyire gyönyörűnek találja a feleségét még így is!
- Szia, gyere csak beljebb - nyitotta szélesre az ajtót, hogy betessékelje Elisabethet. Mikor a fiatal nő belépett a házba, sután odahajolt, hogy megölelje, majd mire elengedte, Annabell is megérkezett. Természetesen nem tudott nyugton maradni most sem, pedig már nem kellett volna ugrálnia, mert már csak három hét választotta el őket a nagy naptól!
- Szia, Elisabeth, Annabell vagyok, örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott barátságosan az újonnan érkezőre, majd ő is közelebb lépett, hogy megölelje.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 16. 17:02 | Link

Elisabeth

Ian, a mindig szolgálatkész férj az ajtót szélesre tárta, hogy Elisabeth be tudjon jönni. Miután beljebb terelte a régről ismert vendéget, gondosan megölelte.
- Nem is értem, hogy felejthettelek el - válaszolta mosolyogva. Furcsa volt belegondolni, hogy csak így elfelejthette ezt a lányt, aki iránt korábban annyi mindent érzett. De most, hogy immár az emlékei birtokában volt, és el tudott gondolkodni a dologról, Ian érezte, hogy bármennyire is szerette korábban Elisabethet, az csak fellángolás volt, és össze sem tudta hasonlítani azzal, amit a felesége iránt érzett, aki pont meg is érkezett az ajtóhoz. A férfi arcán kiszélesedett a mosoly, ahogy szemügyre vette, mennyire ragyogott a boldogságtól a felesége. A két nő megölelte egymást, és valahogy Iannek olyan megfoghatatlan érzése lett, mintha a múltja és a jelene békét kötött volna. De a csuda ért rá erre a szimbolikus maszlagra, mikor már javában zajlott a beszélgetés. Diszkréten a nappali felé terelte a hölgyeket. Elisabeth kérdésén zavartan nevetett egy keveset, hiszen ő sem tudta volna megmondani, melyik dolog volt a furcsább, hiszen össze sem lehetett hasonlítani a kettőt - mintha az ember a fagyit akarta volna összehasonlítani a madárürülékkel. Egyszerűen nem lehet.
- Hozhatok valamit inni? - kérdezte, miután megbizonyosodott róla, hogy a hölgyek kényelmesen helyet foglaltak a kanapén. Míg ő elment az italokat intézni, Annabell folytatta a beszélgetést:
- Ne is mondd! Egész mufurc volt, mikor megismertem! - emelte az ég felé a tekintetét, majd folytatta, kissé közelebb dugva a szőkés fürtjeit Elisabeth fejéhez:
- Azt hiszem, az volt számára a döntő, hogy leöntöttem egy pohár vízzel - vigyorgott cinkosan. Ian kezelhetetlen volt akkoriban, és bár mindketten tudták, hogy a másik az igazi, Ian nehezen volt csak hajlandó elfogadni az igazságot, kézzel-lábbal hadakozott ellene. A borogatás után Ian részéről jött még egy sor hiszti, közösen lenyomtak pár ordító-meccset, majd Annabell részéről jött egy sor hiszti. Akkor haraggal váltak el, de fél nap alatt lehiggadtak, és akkor leültek, és nyugodt körülmények között megbeszélték a dolgokat. Azóta még csak a hangjukat sem emelték fel egymással szemben.
- Veled mi történt az elmúlt időben? - kérdezte a szobába ekkor visszatérő férfi. Lepakolta a poharakat a dohányzóasztalra, majd ő is helyet foglalt az egyik fotelben. Pont hallotta a beszélgetés utolsó foszlányait, így mindenképpen új témára akarta terelni a szót, hiszen nem tudta, Elisabeth hogy viseli ezeket a régi emlékeket.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 18. 11:58 | Link

Anglia

Sharlotte Johanson;


A kórházban ma is nagy volt a rohanás, így Sharlotte-nak bizony várnia kellett egy keveset. Ágyakat toltak el mellette súlyos, és kevésbé súlyos betegekkel, és az életükért, gyógyulásukért küzdő orvosokkal körbevéve. A folyosón hozzátartozók ültek, álltak, beszélgettek. A lány talán elkapott egy-egy mondatfoszlányt a közelebb lévők beszélgetéséből... bájital által történt baleset, csúnya ügy. Valószínűleg mindez nem nyugtatta meg a lányt.
Végül egy magas, fekete bőrű férfi lépett oda Lotte-hoz, és azonnal egy kedves mosoly kíséretében meg is szólalt.
- Johanson kisasszony, igaz? - Kérdezett rá a fiatal lány nevére, csupán udvariasságból. A gyógyító tudta, hogy ő az a lány, aki Daniel nevű betegének egy hozzátartozója. Így, ha a lány válaszolt, ő azonnal folytatta.
- Doctor Maalik Parker vagyok, többek között én kezelem Danielt. - Ekkor körbenézett, és megállapította, hogy a zajos folyosó nem éppen a legjobb hely az elkövetkezendő beszélgetés lebonyolítására.
- Azt javaslom, keressünk egy nyugodtabb helyet. - Nézett a lányra újfent, majd ha Sharlotte beleegyezett a kezdeményezésbe, Maalik egy üres vizsgálóterembe irányította a lányt. Hellyel kínálta őt, s csak ezután kezdett bele mondandójába.
- Nem tudom, az édesapja mennyit mondott el a történtekből, így ha lesz olyan rész, amit már hallott, nyugodtan szakítson félbe. Igaz, egyelőre mi sem tudunk sok mindent. Danielt pár napja hozták be, egy félreeső sikátorban találta meg egy hajléktalan, ő kért segítséget az egyik járókelőtől, aki pedig értesített minket. Ha szeretne velük beszélni, megteheti, nem zárkóztak el ettől. Bár sok mindent ők sem tudnak. Annyi bizonyos, hogy a fiú súlyos sérüléseket szenvedett, és az is biztos, hogy nem baleset történt. - Itt elhallgat, hogy a lány fel tudja dolgozni a hallottakat, és közben Maalik felkészül arra is, ha esetleg vigasztalnia kell Sharlotte-t.
Amint úgy látja, hogy folytathatja, nem is késlekedik, rögtön belevág.
- Varázspálca által okozott sebek voltak a testén, égések, vágások... ezek nagy részét sikerült begyógyítanunk, már csak egy-két heg és horzsolás látható Danielen. Azonban... - Ismét megáll és a lányra pillant, majd miután megbizonyosodik róla, hogy folytathatja, így is tesz.
- A feje is megsérült egy ütés vagy esés következtében, így a fiú egyelőre nem tért magához. - Még átgondolja, nem hagyott-e ki semmit, de úgy tűnik, a mondandója végére ért, így csendben megvárja, míg a lány megemészti a hallottakat.


Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 19. 10:10 | Link

Elisabeth

Ha Ian kicsét fogékonyabb lett volna az apróságokra, észrevehette volna, mennyire megkönnyebbült Elisabeth attól, amit mondott, de ez egyáltalán nem volt jellemző rá - ha az lett volna, talán előbb is rájöhetett volna, hogy hogyan játszottak az emlékeivel. Pillanatokon belül már a nappaliban beszélgettek, és Ian azt próbálta kideríteni, melyik ifjú hölgynek mit hozhat inni.
- Miért, allergiás lettél rá? - kérdezte, egy hamarosan praktizálni kezdő apukához képest meglehetősen gyanútlanul, miközben Annabell szeme felcsillant, és enyhe vigyorral vette szemügyre újdonsült ismerősét. A nők valahogy jobb belső radarral rendelkeztek, így nem csoda, hogy Annabell helyesen tippelte meg az alkoholmentes lét okát, de nem szólt semmit. Úgy gondolta, Elisabeth döntése, hogy elmondja-e nekik hivatalosan.
Miután az egy szem férfi távozott a szobából, a két nő gyorsan beszélgetésbe elegyedett. Annabell csodálkozva konstatálta, hogy bár Elisabeth mennyire erősnek és magabiztosnak néz ki, mégis mennyire kedves és nyitott.
- Ennek igazán örülök. Vacak lenne, ha már most kiderülne, mennyire rossz hatással vagyok rá - nevetett fel. Mert csak nézőpont kérdése, hogy az olyan régi megszokást megbolydító változások, minthogy a férfi végre a szennyes kosárba dobja a koszos zoknijait azok pozitívnak vagy negatívnak minősülnek.
Ian visszatért az üdítőkkel, és mivel a két lány nem ihatott alkoholt, ő is szolidaritást vállalt velük és szintén limonádét ivott.
- Tééényleg? - hüledezett Ian, mikor Elisabeth bevallotta, hogy másállapotban van. Olyan meglepett arcot vágott, hogy Annabell nem bírta megállni, hogy fel ne nevessen.
- Ezek szerint férjhez mentél? - kérdezte a férfi döbbenten. Hát igen, előbb járt a szája, mint a feje.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 25. 00:51 | Link

Szellemtan óra, Anglia

A kis csoport éppen csak elkezd vonulni a Tower folyosóin, csöndesen beszélgetve, mikor váratlanul megérkezett az első kísértet. A fiatal nő szép ruhát viselt, és különleges nyakéket. A tekintete kedves és nyitott volt, bár kicsit talán fensőséges - a tartása mindenképpen hercegnői. Haja gyönyörű kontyba csavarodott a méretes fejfedő alatt, és míg a diákokat észre nem vette, vidáman sétált a kastély folyosóin, szinte tánclépésekben közlekedett, magában valami kis dallamot dúdolva.
- Jaj - sikkantott ijedten, mikor észre vette az őt bámuló csoportosulást, majd megpróbált szervesen beintegrálódni a falba. Párszor kidugta a fejét, hogy kikukucskáljon, ám mivel a bagolykő népe nem viselkedett ellenségesen, suttogva megkérdezte őket:
- Ugye ti nem akartok bántani engem? Tudjátok, Henrik, a férjem nagyon csúnyán megölt! - panaszkodta, majd közelebb lebegett a csoporthoz. Egész pontosan Elisabethet szúrta ki magának, valahogy vele érzett hasonlóságot, és ezért neki kezdett el panaszkodni:
- Igazán nem értem, mi volt a problémája! Egy nagydarab morcos öregember volt, aki folyton csak arra hajtott, hogy fiú gyereket nemzzen, és persze ő ennek érdekében bármit megtehetett, de amikor ÉN próbáltam kicsit rásegíteni a dologra, akkor meg egyszerűen megöletett! Nem értem, miért fájt neki, hogy fiatalabb, életrevalóbb emberekkel próbáltam ott segíteni, ahol ő kudarcot vallott! A lovak tenyésztésénél is így csinálják, nem? Mindez meg sem történt volna, ha Anna elsőre tudott volna fiút szülni, ugyebár!
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 28. 20:05 | Link

Zakopane, Lengyelország - Navinés banda

Tikkadó hőség köszöntött be így a nyár közepén, a Navinések mégis kirándulásra adták a fejüket. Reggel pontban 8 órakor már várta őket egy sárga-fekete varázsbusz, amely a célig repíti majd őket. Tértágító bűbájjal ellátott busz ez, hogy mindenki kényelmesen elférjen a holmijaival együtt, mégis csak több napra indulnak neki ennek a kis túrának.  Meg pluszban véve elég gyors is, persze mugli szemek előtt ez mind nem látszik.
Minden pici és nagy Unikornis toporogva várja a felszállást és az indulást, már háromnegyed hétkor. Az első célállomás Zakopane a Magas-Tátra lengyel részének legfontosabb városa. A Házvezető asszony, azzal kedveskedik diákjainak, hogy bemutatja nekik életének egy fontos szeletét, ami Lengyelországot foglalja magában. Kisebb nagyobb fennakadások után, mikor a legkisebbek is biztonságosan, minden cuccukkal együtt a buszon vannak, a Vezetőség is felszáll majd egy rövidke köszöntő után, Szendrei professzor a sofőr felé biccent, hogy indulhatnak.

Pár órán belül sikeresen megérkeznek Zakopane városába azon belül is a Krupówki utcába. Ennek a végén kezdődik a híres Sajtpiac, ami a kirándulók első állomása lesz, és amely kedves gasztronómiájával fognak ismerkedni a Sárkánytan tanárnő vezényletével. Az időjárás a Magyarországihoz képest egészen hűvös, a maga 20 fokával, a helyiek elmondása szerint meleg. Szépen sorban, kis hátizsákjukkal és költőpénzükkel felsorakoznak a Navinés diákok, majd követik Védát az úton. Kiosztja a reggelis zacskókat nekik, majd felszólítja őket, hogy fogyasszák el bátran, mert kimerítő nap vár rájuk.  
Hüledeznek és suttognak egymás között, a lengyel beszédet hallva, közben két kisgyerek csapódik melléjük észrevétlenül. Az egyikük Ágostont közelíti meg, még a másik Mary-t. Jobb lenne óvatosnak lenni, de ez a két csintalan ifjú, túljár az eszükön. Fandler úrfi két varangyos békát fog találni a hideg élelmében, mikor belenyúl, Glotter kisasszony se marad ki a mókából, egy megbűvölt robbanós rágó keveredik a reggelijébe, amire ha ráharap, bizony minden falat az arcában landol majd. A két elkövető az első lehetőségnél elszelel, mielőtt bárki felelősségre vonhatná őket.

Maga a piac a Krupówki utca folytatásaként indul az aluljáró túloldalán, és egészen a Gubałówka hegyre felvezető sikló épületéig tart, majd folytatódik a Gubałówka gerincén. Az első részén található Zakopane gasztronómiailag egyik legfontosabb része, a híres sajtpiac, itt helyi kistermelők házilag előállított sajtjait, szárított vagy ecetes gombáit, lekvárjait lehet megvenni, és a mai szerencsés napon megkóstolni is. Sajtokból van vagy ezer fajta, folyamatosan kóstoltatnak, és az idősebbek még tudnak egy-két szót magyarul is. Egyidős pár az egyik diákot, nevezetesen Elliotot, aki elsőre köpni nyelni nem tud, majd Volner V. Noelhez fordulnak, mikor sikertelen, magyarul üdvözlik a társaságot, addigra Véda is ott terem.
- Szép napot kedveskék! Most járnak itt először? Ajánlom a sarkon Lewandowskiék asztalát, majdnem, ha nem a legfinomabb sajtjuk van, éppen extra kóstoló jár a külföldieknek! - Ezután nevetgélve vonul el az idős hölgy férjével, valószínűleg kimerítette magyar tudását.
A sajtpiacon túl, a regionális termékek kapnak helyet. Itt bőr- és faáruból hihetetlen nagy választék van, de regionális mintájú kendők, ékszerek is kaphatók, no meg persze rengeteg szuvenír. A felüljáró alatt a piac utcácskája többfelé ágazik. E mellékutcácskákban lehet túraruházatot, télen sífelszerelést, helyi zenei albumokat, zöldséget, gyümölcsöt, szárított virágkompozíciókat, bőrkabátot, szőrmét, de még régiséget is találni. Itt bizony dúl az igazi, régi "lengyel piac" hangulat.  


// A játékot kérlek egy szálba tegyétek, bármi kérdés van írjatok a Mesélőnek (A levél tárgya legyen Navine kirándulás), vagy Szendrei Védának.
A kirándulás karakterileg: július 26-27-28-29. ; álmodói időpontja pedig: július 27. - augusztus 19. lesz. //
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. július 29. 10:43 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 30. 13:36 | Link

McKenzie és Benjamin; Anglia

A férfi sejtette, hogy ilyen reakciókra számíthat majd a drága csemetéitől. Nem is lepődött meg a hisztin, amit a két fiatal előadott. Mély sóhaj tört fel belőle, de mit sem törődött ezzel a kis színjátékkal.
Johnatan nem húzza sokáig az időt, hanem azonnal belecsap a dolgok majdnem közepébe. A csattanót a legvégére tartogatja. Elég sokáig gondolkodott, hogy hozzon-e magával füldugót, mert ami akkor lesz, azt nem fogja a füle bírni. Ha már most ennyire kikeltek magukból a gyerekei, akkor ezután már nem is tudja mit várjon.
- McKenzie, nem csak közönségnek jöttél. Neked is elég fontos szereped lesz. - közli a férfi lányával, miután az befejezte a monológját. De ezután Benjamin kezdi el mondani a magáét. A férfi csak türelmesen ül, összefonja az ujjait, és komoly tekintettel mered az édes kicsi fiára. Hatalmasakat sóhajtozik, a medencés résznél, de nem reagál rá. Jogos. Valóban elég sokszor hozta fel ezt a témát, de csak azért, hogy Benjamin érezze a dolgok súlyát. De sajnos ez a terve dugába dőlt. Fia még annyira gyerek, hogy nem fogja fel miről is van szó.
- Ha mindketten befejeztétek a nyavalygást, akkor folytatnám. McKenzie ülj le! -
Miután ráparancsolt a lányára, azonnal előveszi a pálcáját és egy könnyed mozdulattal bezárja az ajtót. Tudja, hogy a gyerekek is fél perc alatt kinyitják, de ezzel most nem foglalkozott.
- Benjamin kérlek nézd meg jól McKenziet. Ő lesz majd a felséged, mivel ez a legésszerűbb. Így a pénz családon belül marad. Miután elvégeztétek az iskolát megtartjuk az esküvőt. Az eljegyzést pedig még idén. Nem érdekel, hogy nem tetszik az ötlet. Nem vagyok kíváncsi a hisztitekre, hogy ti ugyan nem. Vagy ez, vagy felejtsétek el az örökséget. Majd a macska örököl mindent. -
Johnatan unottan megvonja a vállát, majd feláll, megigazítja a ruházatát, és az ajtó felé lépked. Ha drága gyermekei ordítozni kezdenek, az sem állítja meg. Elmormol egy zárnyitó bűbájt, majd távozik. Nem érdekli, hogy McKenzienek és Benjaminnak nem fűlik a foga erre a frigyre. Az ő döntésük. Vagy összeházasodnak, vagy mindent elfelejthetnek, ami a Krise névvel jár.
- Örülök, hogy láttalak titeket! - mormolja, de nem fordul hátra, hanem kilép az ajtón, ami nagy csapódással csukódik be utána.
Utoljára módosította:Mesélő, 2013. július 30. 13:36 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. július 30. 21:22 | Link

Elisabeth

Annabell elsőre is észrevette az apró jeleket Elisabeth állapotával kapcsolatban, de Iant teljesen megdöbbentette ez a fordulat.
- Komolyan?! Gratulálok! - vigyorodott el a férfi, majd közelebb hajolt, hogy óvatosan megölelje a volt barátnőjét. Miután elengedte a vendéget, Annabell is közelebb hajolt, és hasonlóan óvatosan ő is jókívánságait fejezte ki az örömhír hallatán.
A két nő beszélgetése közben egyre erősödött a csöndes szolidaritás érzése bennük, így a beszélgetés továbbra is zökkenőmentesen folytatódott, még az után is, hogy Ian visszatért. Ekkor kezdtek kicsit jobban elmerülni a baba-projektben.
- De hisz még nem is látszik! - hitetlenkedett a Worrington család örököse, miközben Elisabeth hasát vette szemügyre - sokadszor az elmúlt percekben. Talán egy ultrahangos felvétel kellett volna, hogy meggyőzze. Nem volt ennyire lassú, csak egyszerűen megszokta már Annabell méreteit, így a tudatalattija azt tekintette természetesnek.
- Már csak 2,5 hét! - vigyorgott Annabell, ahogy óvón a hasára tette a kezét. Az orvosa figyelmeztette, hogy nagyon vigyázzon magára, ne ugráljon - kis híján ágynyugalomra ítélte, de tisztában volt vele, hogy ahhoz ágyhoz kellene kötöznie a páciensét.
Elisabeth válasza kicsit megakasztotta a boldog párt, de az elterelés elég egyértelmű volt, a nő nem akart erről beszélni, így nem forszírozták.
- A babára készülünk, a házat megpróbáltuk bababaráttá tenni, és én meg annyi fagyit eszem, hogy egy elefánt is megirigyelné - mondta Annabell, alkalmazkodva a gyors témaváltáshoz. Ez után Ian felajánlotta, hogy körbevezeti a vendégüket, amennyiben szeretné megnézni szerény hajlékukat.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. augusztus 23. 21:32 | Link

Elisabeth

A beszélgetés csöndben folydogált tovább, nyilván leginkább a terhesség és a babavárás körül forgott, hiszen minden jelenlevő számára ez volt a legfontosabb téma jelenleg.
- Hát akkor legalább nem lesz ilyen borzasztóan meleg - látta meg a szeptemberi szülés pozitív oldalát Annabell. Innen kicsit elkanyarodtak és kibeszélték a medimágusokat, illetve, hogy melyik nő hol tervez életet adni az utódjának. Ian felesége figyelmét nem kerülte el, Elisabeth mennyire gondosan kerülte a gyermeke apját érintő témákat. A Lovelace lány azonban nagyon ügyes volt, ugyanez a dolog Iannak fel sem tűnt.
- Akkor gondolom, körülbelül annyiszor látogatod meg a mellékhelyiséget, mint jómagam - vigyorgott Annabel, miközben óvón átfogta a hasát. Míg Elsabeth fokozott mosdó-látogatását a görögdinnye víztartalma okozta, Annabellét az, hogy a hasában lakozó főbérlő focizni tanult a belső szerveivel - mikor ezt a hasonlatot elmagyarázta Iannek, a férfi közölte vele, hogy örüljön, hogy csak focizik a gyerek, képzelje csak el, mi lenne, ha kviddicsezni akarna!
Ez után elindultak körüljárni a házat. Elisabeth nyugodtan nézelődhetett, hiszen közben Ian szórakoztatta apró érdekességekkel a látható berendezési tárgyakról vagy azok eredetéről. Annabell egyre csöndesebb lett, egyre lassabban és görnyedtebben sétált a másik kettő után, míg végül az egyik szobában le is ült. A férje az ajtóból fordult vissza valami magyarázat közben, mikor hátrapillantva tudatosult benne, hogy valami nincs rendben.
- Szívem? Jól vagy? - kérdezte aggódva, mihelyst odaguggolt a felesége elé, aki a rend kedvéért kipréselt magából egy gyenge mosolyt.
- Azt hiszem... be kéne mennünk Madame Beowolfhoz - suttogta Annabell, és minden erejével azon volt, hogy megpróbáljon ne összerándulni a rátörő fájdalom miatt.
- Máris, máris - motyogta Ian, majd megkérte a feleségét, hogy maradjon ott (nem mintha Annabell nagyon ugrálni akart volna!), megkérte az egyik manójukat, hogy szedje össze a dolgokat, amiket be kell vinniük az ispotályba, majd Elisabethet kezdte a kijárat felé terelni. Folyamatosan magyarázkodott, bocsánatot kért, amiért így alakultak a dolgok, de nem tett ígéreteket a következő találkozót illetően, hiszen nem lehetett tudni, hogy alakulnak majd a dolgok. Miután kipaterolta a Lovelace lányt, visszatért Annabellhez, és elindultak az ispotályba. A nagy kapkodás ellenére is gyorsan beértek: hamarosan kiderült, hogy a sok mászkálás beindította a szülést, így potom öt órával később Ian gyönyörködve vehette szemügyre a kislányát, akit Charlene-nek neveztek el. A baba és a mama is teljesen egészségesek voltak, és Ian a világ legboldogabb emberének érezte magát!
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. március 16. 20:33 | Link

Szlovákia, Pozsony


A férfi hevesen kapkodja a levegőt, ahogy a lábait egyre gyorsabb tempóra próbálja ösztönözni. Kopp-kopp, kopp-kopp, kopp-kopp, már megérkezett ide, most már csak meg kell találnia, amit keres. Körbejárja a templomot, aminek a pontos mása bomlott elméjében szunnyad, majd végre, a harmadik kör után megleli, ami valójában mindvégig a szeme előtt volt. Megrángatja szakadt, kötött libazöld pulóverét, és ideges, hiénára emlékeztető vihogást hallat. Ezt gyakran teszi, mert élvezi a zajongást, és mert valahol a rég megkergült elméje mélyén tudja, hogy ezzel a frászt hozza a körülötte lődörgőkre. Igaz, most nincs itt senki, csak ő, és a kincs. Meg talán Isten, elvégre ez egy templom, de ennek kicsi a valószínűsége, lévén, hogy ateista. Ha hinne Istenben, biztos, hogy már nem élne...
Idegesen próbálja felemelni a koporsó fedelét, de nem sikerül, így végül egy robbantóátokkal zúzza darabokra, hogy hozzáférhessen a tartalomhoz...


Három nap telt el. Három nap, amióta itt kushad ebben a tetves templomban, és még mindig nem sikerült megfejtenie a rejtélyt. Idegesíti a zaj, hogy hallja a pusmogást, ahogy a rabul ejtett apácák imádkoznak. Kár volt idejönniük!
-Kár volt idejönnötök!- reccsen rájuk, majd ismét hallatja azt a jellegzetes, hiénára emlékeztető nevetést. Idegesíti, ha megzavarják a tervében, idegesítik a hívők, és idegesítik a muglik. Ezek a szerencsétlenek mindezeket elkövették, szóval örülhetnének, hogy még élnek. Igaz, nem sokáig...

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 19. 14:52 | Link

Nina, David, és Mihael

A félhomályban csak sebhelyes arcát lehetett látni a nagyfőnöknek. Ütések zaja visszhangzott a a régi ház falairól, illetve a halk sikolyok, melyek csak azért nem hallatszottak, mert kendőt tömtek az áldozat szájába. Aztán az erdő felől egy terepjáró érkezett, és pillanatokon belül bent termett két igen nagy darab, megviselt arcú, mégis viszonylag kirívó öltözetű férfi. Aleksandr Petrov, a maffia vezér figyelme innentől csakis rájuk korlátozódott.
- Megtaláltátok? - állt meg előttük vigyorogva. Végigmérte a két tagot, s már ekkor rosszat sejtett. Mikor meglátta az óvatosan fejrázást, idegesen dobbantott egyet. - Nem megmondtam, hogy ez az eddigi egyik legfontosabb ügyünk? Nem?! - úgy kiabált, hogy egy pillanatra mindenki megdermedt, de ahogy eltelt néhány másodperc, egy nagy levegő vétel után megállt. - Berliavskii! Intézd el ezt a két semmirekellőt. - legyintett idegesen, majd elfordult, és az ablakhoz lépett. Igencsak az éjszaka közepén járt az idő, de a maffia sosem pihen, főleg nem akkor, amikor ilyen idők járnak. A gondolatok, és a koncentráció közepette, mintha mozgást vélt volna felfedezni. Továbbra is a tájat figyelte, mikor egy árnyékot vett észre, amint közeledik a ház felé. Újabb bajok! Már nagyon unta, hogy sosincs egy nyugodt perce. Odaintette hát magához Berliavskii-t, és egy másik, kicsit alacsonyabb, mégis meglehetősen erős felépítésű emberét, majd a sarokba mutatott.
- Fogjatok egy AK47-est, és nézzétek meg, ki, vagy mi van odakint. Nem szeretnék meglepetést. - fordult el, és visszament a terem közepére, hogy megnézze, hogy állnak a többiek. Egy önelégült mosollyal konstatálta, hogy az eddig vert illető már rég nem a földön jár, elernyedt testtel ült a széken, pont mint aki az igazak álmát alussza. Elindult az ajtó felé, amely egy másik terembe vezette, egy különleges szobába. Amint belépett megcsapta orrát az alvadt vér szaga, és egy esetlen test látványa, amint a székhez kötözve ül, fájdalommal küszködve.
- Úgy néz ki, érdekes játszmát hallgathatsz ma végig. - jegyezte meg, majd felnevetett, és ismét a terembe ment. Két emberéből ugyancsak egyik tért vissza, egy lányt tartott a kezében, erősen magához szorítva.
- Hárman vannak, igencsak felfegyverkezve. Őt sikerült elkapnom. - Ezután Ninát a padlóhoz vágta, de olyan erővel, hogy ha nem is zúzódott meg, bizony mégis komoly fájdalom nyilallt az oldalába. A csípőcsontja kellemetlenül bizseregni kezdett, de mielőtt észbe kaphatott volna, hogy bármit is csináljon, újabb széket állítottak fel a terem közepére, és pont ugyanúgy, ahogy előző áldozatukat, kikötözték. A két fiúval már jobban meggyűlt a bajuk, azonban a Bennet fiúnak sikerült meglőni a lábát, Mihael pedig nagy csatát vívott az alacsonyabbik maffiózóval egy közelharc során.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. június 11. 16:31 | Link

Róma, Loveguard birtok, szent fogadalom


Elérkezett hát a várva várt nap, amikor a két szerelmes szív sorsdöntő igennel felel egymásnak. A leendő férj, Kristóf igazán kitett magáért, menyasszonyának semmivel sem kellett törődnie várandóssága idején, azon kívül természetesen, hogy gyermekei és ő maga is kitűnő egészségnek örvendjen. Most, hogy a csemeték már három hete gőgicsélnek, éjszakánként ébren tartják szerető anyukájukat, a fiatal nő vőlegényének figyelmességére bizonyára hálásan gondol vissza. Mint minden kislány, így az ő lelki szemei előtt is lejátszódott már ez a csodálatosnak képzelt nap, látta saját magát selyemruhájában, látta szemeit a fátyol alatt, érezte ujjait rászorítani csokrára. Tökéletesnek képzelte ezt a napot, magát pedig felhőtlenül boldognak. Azzal persze nem számolt annak idején - ahogy a többi kislány sem -, hogy a boldogság mögött megannyi feszült pillanat, ideges szó fog megbújni.
Az esküvő előtti napok kusza zavarát csak fokozta a nagy nap kora reggele, amikor a birtokra érkező szorgalmas embersereg elkezdte felállítani a sátrakat, behordták a székeket és asztalokat, dobozok százaival hozták a törékeny poharakat, ezüstétkészleteket, és mindenféle díszítőelemet. Kristóf ötletei nyomán azok tökéletes munkát végeztek, és az egyébként is gyönyörű kastély kivirult. A pompa mégsem keltett giccses, csicsás érzetet nézőjében, a maga nemében egyszerű, nemes és káprázatos volt egyszerre. A domináns szín a fekete-fehér párosa volt, melyet itt-ott zöld foltok tettek még egyedibbé, emlékeztették a vendégeket arra, hogy a menyasszony melyik házhoz tartozik.
A kastélyt körülölelő vidék zöldjében itt-ott fehér léggömbök mutatták az utat az esemény szívébe felépített szabadtéri ceremóniához, ahol több száz szék várakozott arra, hogy mindenki kényelmesen helyet foglalhasson, és megérkezzen a szerelmespár. A székek között fehér szőnyeg futott végig -  melynek zöld szegélyén virágszirmok pihentek -, a virágokkal díszített boltívig, amely alatt a korosodó pap várta az ifjú párt. A ceremónia utáni ünnepség egyik helyszíne odabent várta a vendégeket. A színek ott is hasonlóak voltak a kültéri elrendezéshez, a résztvevők fekete-fehér díszletet láthattak, csodás függönyökben gyönyörködhettek, melyek enyhe hullámukkal a plafont is befedték. Asztalok, és székek voltak mindenfele, hogy a nagyszámú vendégsereg kényelmesen elférjen. A pár, és a hozzájuk közelállók egy, a terem végében, a többivel merőlegesen elhelyezett hosszabb asztalnál ülhettek le. Az esküvői ételek mellett svédasztal volt két oldalt, köztük elvarázsolt gramofon és egy kisebb tánctér. Természetesen a ceremónia szabadtéri helyszíne is ünnepségre készen állt, kint is szólt a zene, megjelentek a mindenféle finomsággal telepakolt svédasztalok, és egy nagyobb rész volt kitalálva a táncra. Az asztalokon pihenő tányérokon mindenki névre szólóan megtalálhatta kártyáját, amely jelezni óhajtotta az illető helyét. A tányérokon fekete szalvéta, a szalvétán kártya, melyen fekete gyöngybetűk és selyemmasni kívánta magára vonni a figyelmet. A már boldog házaspár asztala különleges volt, hiszen az ő tányérjuk mellett nem egyszerű üvegpohár állt, hanem felöltöztetett, kifejezetten ünnepi díszben feleség, s férj megnevezésű poharak várták, hogy italt töltsenek beléjük. Az esküvői torta a házaspár előtt lett felállítva, és gyönyörű ezüsttálcán hirdette a nagy nap ígéretét: örökkön-örökké. Bevonata hibátlan marcipán, íze fenséges csokoládékülönlegesség volt.

A birtok látványát csak még inkább impozánssá teszik a kis Nóri által szórt gyönyörű zöld virágszirmok, és a gyertyák, melyek itt-ott feltűnnek, ám varázslat miatt sohasem égnek csonkig. A figyelmes vőlegény mindenről gondoskodott, a menyasszony bár otthon van, maga körül tudhatja a nagy múltú Rellon ház hangulatát is. A felsorakozó meghatódott mosolyú koszorúslányok ruhája is e színben pompázik. Karjukon hófehér virágdísz, nyakukban ékes nyaklánc pihen. Nórika ruhája az ártatlanság színét kapta alapnak, melyen zöld minta és vékonyka öv van. A kislány - Mira és Kristóf után  talán a legizgatottabb résztvevője az ünnepségnek. A fiúk fekete öltönyük alá egyformán fehér inget, s zöld nyakkendőt vettek. Az esküvőn a több száz vendég között helyet foglal Aliyaah - Đominik, Nina - David, Luca - Maximilian, Tiffany - Daniel, és Michelle - Mihael is.

A díszletek tökéletesen állnak, a vendégek elfoglalták helyeiket, a pap az oltár előtt várja, hogy kezdődhessen a ceremónia.

Jó szórakozást kívánunk mindenkinek!
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. június 11. 16:31 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 7. 22:16 | Link

A Nightingale fivérek

Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, több, mint méltatlan, amit csinálok.

Gondolkodott Angus Carpenter, egykori halálfaló, családok tönkretevője, csaló, szélhámos és rablótolvaj, miközben régi főnökének csuklóján megerősítette a csomót egy újabb védelmi bűbájjal, hogy a férfi biztosan ne szabadulhasson ki. Végül is, mit csinál? Azt, amit egy tizenéves kis kölyök parancsol neki, de aztán mire rajtakaphatná magát, hogy neem, nem, ez azért már mégis csak sok, már el is indul elvégezni a feladatot. Egy ideje ebben az állapotban van, eleinte nem is tűnt fel neki, aztán azonban fokozatosan egyre jobban és jobban ébredt tudatára az eseményeknek. Nem mintha tudna vele mit kezdeni - nyugtatja magát, miközben meglapogatja az alvó Sacheverell vállát, míg a szöszi elmerül a gondolataiban.
A ház körüli varázslatok már elkészültek, és némileg most már kezd világossá válni számára, hogy nagyjából mire készülhet a fiú. A véleményét persze megtartotta magának, de össze lehet foglalni e néhány szóval: ezek a mai fiatalok.
Mert persze, a saját generációja teljesen makulátlan és patyolat, mint azt a mellékelt ábra (ő) mutatja.
Dolga végeztével aztán leveti magát egy székre, és zakójának belső zsebéből kibányássza azt az olcsó fajta cigit, aminek a füstje talán csak a maga fajtákat nem készteti köhögésre. A fogoly továbbra is eszméletlen, mielőtt elhozták, Angus már említette Jarednek, hogy egy ideig még nem fog magához térni, mivel a gyógyszerosztás pont azelőtt volt, hogy megérkeztek volna. Amíg a bikaerős nyugtatók (ilyet biztos nem szeretni vény nélkül - fűzi hozzá magában) hatnak, addig kár is reménykedni, hogy lehet valamit kezdeni a férfival. Mármint, amennyiben Jarednek igénye van arra, hogy válaszoljon, kommunikáljon és egyébként is magánál legyen.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 23:02 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 14. 22:46 | Link

A Nightingale fivérek

Angus cigaretta füstjén keresztül bámul a kölyökre, mintha az valami nagyon valószínűtlen dolgot mondott volna. Hirtelen nem is érti igazán, hogy mit akarhat ebből Jared kihozni, de némileg utánagondolva már lennének ötletei. Heh. Huszonegyedik század! Milyen korán kezdik a kis szemetek.
- Elméletileg lehet, de tudod, ez olyan, mint a rulett. Vagy visszajön, vagy nem.
Széttárja a kezeit, ezzel is mutatva, hogy megteheti, amit tud, de nem fognak feltétlenül visszatérni az emlékei. Az utasításra aztán nincs mit tenni, kénytelen elnyomni a kezében tartott szálat és kivont pálcával a megkötözött, még mindig kába férfi felé sétál. Ez így annyira könnyű és van benne valami végtelenül megalázó. Bár, minden jobb lehet annál, mint ahonnan elhozták a férfit. Egy mugli szanatórium. Ha ezt tudná... Nomindegy, megcsóválja a fejét, és mindenféle különösebb átmenet nélkül, szinte kipöccinti a pálcából az első átkot, melynek hatására az egykori varázsló (most ugyanis nem lehetne annak nevezni) addigi kábaságából felocsúdva felordít. Nincs több józanság a tekintetében ugyan, mint korábban, de a teste, a szervezete és érzékei reagálnak a varázslatra.
Az a helyzet, hogy Angus nem valami kreatív ebben. Sosem volt. Ő a simliségekhez, a trükkös kis varázstárgyakhoz, a szimpatikus mágiához és a rúnákhoz ért, nem pedig az a kifejezett szadista alkat, aki végeláthatatlanul sokféle módon tud valakinek fájdalmat okozni. Mindig, amikor ezt teszi, akkor határozott célja van, és nem játszik az áldozatával, csak megteszi, ami szükséges.

Akármire is számított Gareth, miután végrehajtja a varázslatot úgy, hogy a birtok helyett a házat határozza meg célul, a Angus által felállított védelem reagál az érkezőre. Nincs erőszakos, fájdalmas visszapattanás a láthatatlan, mágikus pajzsról, az csak barátságosan lerakja a fiút egy, a verandához közel eső szakaszon.

... Angus pedig nagyjából ebben a pillanatban áll meg. Valahol a negyedik ötödik varázslatánál hirtelen kihúzza magát és az ablak felé néz, leengedve a pálcáját.
- Itt a vendéged.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 22. 18:12 | Link

A Nightingale fivérek

Angus jó munkaerőnek bizonyul itt létük alatt. Amikor Jarednek szüksége van bármilyen varázslat elvégzésére, azt a férfi készséggel végrehajtja, fellebegteti Gareth megdermedt testét a helyiségbe, ahol a két fiú apját is tartják. Végül aztán ahelyett, hogy közvetlenül Jared mellett maradna, visszasétál a fogolyhoz, és megáll mellette, mintegy elővigyázatosságként, ha valami történne. A pálcáját sem tesz vissza, ahogy valószínűleg azóta elöl van, hogy az első védőbűbájokat felvonta a ház köré.

Gareth kísérletei sikerrel létrejönnek, az erős hanghatást és füstöt követően pálcája felvillan, ahogy kilövi az első, majd a második varázslatot is. Jarednek nehezebb dolga van, mivel az idősebb varázslónak több ideje volt felkészülni, miután hallotta a Jared felé indított támadást, ellenben a fiú kapta az első varázslatot. Az erőteljes hang meg is zavarja egy pillanatra, s ez a pillanat elég, hogy a pálcája kirepüljön a kezéből.

Lehet, hogy Angus jelenleg szerencsétlen helyzetbe került, de közel sem mondható inkompetensnek, jó reflexekkel hárítja a támadást. Ám nem viszonozza azt, helyette fedezékbe húzódik, jobb híján, hát.. Sacheverell mögött.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 22. 18:20 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 24. 20:39 | Link

A Nightingale fivérek

Támadni, támadni, könnyű azt mondani, fiacskám. Kölykök.
Morran fel gondolatban Angus abban a pillanatban, hogy Jared rárivall, de a parancsot követően rögtön egy kábítóátkot lő Gareth felé, amely habár nem talál, de élénk csóvája épp eléggé el tudja terelni...
a figyelmet arról, hogy a kötözés viszont talál. Egyelőre nem tudja, hova esett a pálca, bár nem is kell.
- Invito pálca.
A varázslat hatására egy pillanatra Garethé is megmoccan, de ez a fajta varázslat nem olyan erős, mint egy lefegyverzés, hogy kirántaná a kezéből a fegyvert, így az marad is ott. A sajátja nála van, így arról az oldalsó, fal mellőli helyről röppen hozzá a tárgy, ahova nemrég gurult.
Nos, most már foglalkozhat azzal, hogy kiszabaduljon, s erre pontosan elég idő az a néhány másodperc, amit Jared szerez neki a maga támadásával. Felveszi apró animágusi alakját, a köré font kötelek pedig tartás nélkül csuklanak össze, mikor eltűnik a test, melynek eddig feszültek. Észrevétlenül surran el Sacheverell lábai közt (aki viszont a hangzavarra és a füstre, a felgyorsult események hatására hunyorogni kezd, de nem mocorog még mindig erőteljesen, mint aki feszegetni próbálja a köteleit.
Angus nem ostoba, nem vág át a teljes csatatéren, hogy ki lehessen szúrni, ehelyett kerülő úton, ám apró lábain megindul Jared felé.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 26. 00:28 | Link

A Nightingale fivérek

Mire Gareth elindul Sacheverell felé, addigra a kötelek rejtekéből már kisunnyogott Angus és javában útban van Jared irányába. Az utasítás elég egyértelmű és világos volt: el kell juttatnia a pálcát a fiúhoz. Hála animágusi alakja apró termetének, feltűnés nélkül tud mozogni a szobában. Sacheverell továbbra is ébredezik, de láthatóan kezd most már tényleg múlni a gyógyszerek hatása, még ha ennek egyelőre igazán feltűnő jelei nincsenek is. Az előbbi kínzás utáni kábulatból nehéz kitörni, de legalább már lassan-lassan kezdenek formát ölteni a világ történései körülötte, mert egyre értetlenebbül szemlél mindent maga körül.
Gareth mindössze néhány méterre van csak az apjuktól, amikor Angus a komód takarásába ér. Látja, hogy nem tud tökéletesen elbújni mögé, de azt kihasználja, hogy a szög pont úgy esik Gareth-hez képest, hogy megakadályoz egy esetleges teli találatot.
Visszaváltozik és mivel a fiatalabb testvér így nincs tőle túl messze, át tudja adni a pálcát Jarednek. Alapvetően saját magától nem tenne semmit most, ám Jared utasítja, így kelletlenül támadásra adja a fejét. Csonttörő átkot szór ki a fiúra, akinek most az első lehetősége, hogy vagy hárít, vagy kitér (távolabb Sacheverelltől). Ha hárít az egy rövid lehetőséget ad Jarednek is a cselekvésre. Angus részéről még egy varázslat érkezik, megkísérelve beszorítani Gareth-t abba a helyzetbe, hogy csak védekezni tudjon.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 23:01 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 26. 15:37 | Link

A Nightingale fivérek

Valóban Angus első reflexe az lenne, hogy az idősebb fiú felé indít egy újabb varázslatot, ám ebbéli terveiben megakasztja Jared figyelmeztetése. Hamar lebukott volna Gareth az illúziójával, az ilyen módon kimerevített kép nagyon törékeny, ám láthatóan nem is a teljes megtévesztés volt a cél, mindinkább az, hogy ezzel időt nyerjen. Ami sikerül. Angus elővigyázatosságból, nem ismervén az idősebb testvér pontos tartózkodási helyét, felvon maga köré egy mágikus védelmet. Így talán elébe mehet annak az eshetőségnek, hogy a semmiből hátba támadják. Ejnye, milyen amatőr dolog is lenne tőle? Csak nem fogja egy iskolás lefegyverezni, ennél már többet élt meg. Ha a komód mozdul, mozdul ő is vele – megtartva a menedékét.
Jared varázslata sikerrel létrejön, és a fiú szándékainak rendje és módja szerint eltalálja a megkötözött férfit a székben. Sacheverell felordít a fájdalomtól. Felzihál, s ha nem lenne a szék rögzítve alatta, akkor a lendülettől, amivel hátrapréseli magát a támlának, biztosan felborulna. Így azonban csupán tehetetlenül vergődik, végül összefüggéstelenül átkozódni kezd.
Gareth kábító átka szintén szépen kivitelezett, Jared nem is fog tudni hárítani protegoval, sem más varázslattal, de fizikailag van lehetősége kitérni. Annyi hátránnyal, hogy ennyire hirtelen, nem előre tervezett, inkább ösztönös kitéréssel nem fogja azonnal visszanyerni az egyensúlyát.
A komód pedig, amelyet Gareth fellökött, engedelmeskedik a fizika törvényeinek, és ráborul a mögötte kuporgó Angusre. Milyen ironikus, hogy az fordul ellene, ami addig a menedéke volt! Angus és a megtépázott berendezési tárgy környéke csendessé, mozdulatlanná válik. Abból az irányból egyelőre több hang és mozgás nem nagyon érkezik, csak a felborult komód nyikkan még egy utolsó fájdalmasat.
Azonban az a döntés, hogy Gareth inkább az egykori halálfalóra borítja a komódot, Jarednek lehetőséget ad arra, hogy visszanyerje az egyensúlyát és cselekedjen.

Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 26. 19:57 | Link

A Nightingale fivérek

Garethnek sikerül leszorítania az ütés miatt egy pillanatra megszédülő Jaredet, és a pálcáját rászegezve kábító átkot küld a fiúra. Azonban ahelyett, hogy az rögtön elveszítené az eszméletét, felordít a fájdalomtól.
Jared úgy éli meg az érzést, amit a kábító varázslat okoz neki, mintha az a vékony damil (végén az agyába kapaszkodó kampóval) egyre csak feszülne-feszülne, húzó, szúró érzés a koponyáján belül, aztán hirtelen elpattan. Egyszerre ömlik rá minden érzés, amelyek addig mintha ott sem lettek volna. Így, hogy ismét visszakapta őket, érthetetlen és sokkoló visszagondolni az elmúlt másfél-két nap eseményeire. Az ellentétes érzések, a maga fölött érzett megrökönyödés, a bűntudat, az értetlenség és valami állati pánik, mind-mind összecsapnak a feje fölött. Túl sok. Úgy érzi, mint aki mentem felrobban, túlcsordulnak benne az érzések, túl éles minden, túl harsány, túl erőteljes. A szelleme majd' beleroppan a rá zuhanó súlyba. Viszont sajnos, habár most azt kívánná, bárcsak az eszméletlenséggel együtt elmúlna a benne keringő káosz, a testvére által létrehozott varázslat ezúttal nem üti ki.

Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 26. 22:56 | Link

A Nightingale fivérek

Az, hogy a fiúk legalább annyira megnyugodjanak, hogy tisztán tudjanak gondolkodni, beletelik egy kis időbe. Gareth figyelmét az köti le, hogy megállapítsa, mi történik egyáltalán Jareddel. Jared figyelmét pedig.. tulajdonképpen minden, ami a fejében és érzéseiben zajlik pillanatnyilag.
Ez alatt az idő alatt Angus lehetőséget kap arra, hogy kikászálódjon csótány alakjában a komód alól, s éppen kifelé iszkolna a helyiségből, amikor is Jared felordít - ezzel egy időben az állatka szintén megáll. Valószínűleg jobban hozzá van szokva a fájdalomhoz, mint a kölyök, másrészt, a cselekedeteinek végig tudatában volt, még ha nem is tetszik neki. Könnyebb összeegyeztetnie magában a történteket, mint Jarednek. Néhány másodperc kell, míg összeszedi magát, átgondolja, hogy mi a teendő. Mit kezdjen most?
Apró lábait szedve eljut Sacheverell székéig, aztán átváltozik emberi alakjába és a saját korábban feltett bűbájait semlegesíti - többek között a kötözést is. A férfi arca elkínzott, nincs jó bőrben, nincs hirtelen erőre kapó epikus ellenségkép, csak feszülten összepréselődő ajkak és metsző tekintet. Amely aztán fiaira vetül. Ha erejénél lenne... Ha nem lenne ilyen gyenge, ha nem szédülne még mindig azoktól az átkozott.. (felfordul a gyomra, ha erre gondol) mugli gyógyszerektől.
- Mire vársz?
Feszülten szűri fogai között a hangokat, hangja reszelős és érdes, és ha lenne ereje, tombolna a benne halmozódó indulattól. Rá sem néz Angusre, de az anélkül is összerezzenve, kapkodva fogja a pálcáját és először Gareth-t támadja (gerinces módon) hátba a kábító átokkal. Jared érezheti bátyja testét elernyedni maga fölött, aztán nem telik bele egy-két másodpercbe, hogy őt is elnyelje az öntudatlanság feneketlen gödre.


***


A fiúk nem tudják meghatározni pontosan, hogy mikor, mennyi idő elteltével tértek magukhoz. Furcsa érzés felébredni. Nem teljesen olyan minden, mint általában, kicsit inkább álomszerű, mégis furcsán valóságosnak hat a helyiségben állni. A fürdőben. Gareth pontosan ismeri ennek a helyiségnek minden zugát, és a színültig töltött kád képe is az agyába égett már. Mellette Jared áll. Egyikükön sem ugyanaz a ruha van, illetve talán maga a ruha ugyanaz, de átváltoztatták rajtuk: tökéletesen rendezett pedáns - ahogyan Sacheverell szereti rajtuk látni. Nem mozdulnak a tagjaik, mégis tisztában vannak azzal, hogy nincsenek egyedül.
- Öröm látni, hogy felébredtetek. Sajnos előbb elaludtatok, minthogy végigmentetek volna a lefekvés előtti kötelezettségeken.. mint a fürdés, de lássátok, megbocsátó apa vagyok.
Kis szünetet hagy, míg melléjük sétál, egy varázspálcát a kezében forgatva. Seth és Sebastian tökéletesen egyvonalban állnak egymás mellett, arccal a kádnak fordulva.
- Seth, mintha rossz bőrben lennél. Majd Sebastian segít neked.
Összehúzza a szemeit, vonásai sakálszerű, mohó kifejezéssé torzulnak. Rosszindulat és káröröm parázslik a szavak mélyén, amikor azok elhagyják a száját.
- Sebastian, nyomd a víz alá a fejét. Csak akkor engedd el, ha szólok.
Sacheverell hagyja egy ideig, hogy a fiatalabb testvér a víz alatt tartja a másik fejét. Magában derűsen, árörvendően számolja a másodikperceket. Kár lenne most megölni, még csak az elején vannak. Amikor már régi emlékei alapján úgy ítéli, hogy Sethen eluralkodik az igazi, valódi halálközeli pánik, amikor érzi, hogy egyre kevesebb ideig tudja visszatartani a levegőt, felcsattan.
- Elég! Húzd fel.
Az idősebb zihálva kap az éltető levegő után, és épp csak néhány másodpercet hagy, amíg tüdejét ismét megtölti az oxigén.
- Vissza. - Mint egy karmester, úgy vezényeli ezt a szürreális kis szimfóniát, dallamos elégtétellel.


Az idő csupán egy elmosódott massza a két fiú számára a későbbiekben. Az ablakokat elsötétítették, csak a ház lámpáinak, mágikus fényeinek hideg érintése teszi láthatóvá a szobák vonalait. Sacheverell egy pillanatra sem engedi el őket mágiájának szorító hurkából. Élvezetét leli abban az erődemonstrációban, amelynek kényszerű szereplője lett a két fiú. A kegyetlen fürdetést hamar megunta, s amíg elhatározta, mi legyen a következő, feltakaríttatta a fiúkkal a helyiségeket, egyiket a másik után. Elvégre olyan elhagyatott és poros lett ez a ház nélküle! Élni sem lehet benne.
Egyetlen rövid intermezzo rontotta el csak a szórakozását. Angusszel készíttetett egy dobozt. Külön Sebastiannek, még a nevét is belevésette mágiával, hogy kétség se férjen ahhoz, kinek szánja. Az volt a szándéka, hogy  Seth-tel besegíti a testvérét a szűk helyre, tudván, hogy Sebastian enyhén szólva sem kedveli a zárt tereket, ám talán túl figyelmetlen volt, és lazábbra vette a befolyásolómágián a gyeplőt, mert Seth kitört belőle. Egyenesen rá támadt, eszét vesztve, védve az öccsét. Egy pillanatra még valami kifacsart büszkeséget is érzett az agresszív mozdulatokat és tekintetet látva, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy intsen Angusnek. A férfi habozás nélkül kábította el a fiatalokat.
Az öntudatlanság újabb órái következnek, aztán a tompa ébrenlét újabb periódusa. A sarokban térdepeltetik őket, mint a neveletlen kutyákat. Sacheverell épp a másik férfival vitat meg valamit, amikor nagy robaj hallatszik kintről. Aztán a szobát egy éles, haragos vörös fénycsóva szeli át.

Utoljára módosította:Mesélő, 2015. október 26. 23:01 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. március 14. 15:03 | Link

Mihael (és Michelle)
Jules | Írország | Tullamore | március 31.

A teavíz épp csak, hogy felforr, mikor kopogtatnak az ajtaján. Lekapcsolja a tűzhelyet és az ajtóhoz sétál, miközben még egyszer, utoljára belepillant a tükörbe. Elmosolyodik, ahogy egy magabiztos, erős nő néz vissza rá. A kilincsre fonódnak ujjai és kitárja a hatalmas tölgyfaajtót, melynek másik oldalán ott állnak a Saint-Venant ikrek.
Mihaellel való kapcsolata random és ködös. Noha annak idején pszichiátere azt tanácsolta, hogy igyekezzék stabil és kiszámítható kapcsolatokat kiépíteni, nem mindig hallgatott rá. Így lettek ők jóban Mihaellel, így tartják már a kapcsolatot több, mint két éve. A kósza sms-esek, a félszavak, amelyekből még így is megértették egymást, sokat jelentettek a számára. Nem voltak barátok, pusztán emberek a telefon és a világ két végén. Most viszont biztató mosolyra húzódik ajka, ahogy beljebb invitálja a párost szerény hajlékába. Nem láthatnak itt semmi különöset, majd' minden fából készült és melegséget áraszt. A falak fehérek és letisztultak, sem képek, sem rajzok nem színesítik az amúgy személytelen lakot. Nem nagy és nem fényűző, de az övé. Nem tudja nem észrevenni, hogy a férfi ideges, ám ez teljesen normális reakció ilyen esetekben.
- Gyertek velem - a ház egyik hátsó szegletébe kalauzolja el őket, ahová nem lehet belátni az utcáról. Az egyik legjobb boszorkánnyá vált az évek alatt, ennek egyik oka pedig a tökéletes diszkréció. Mert valóban teljesen tökéletes. Int, hogy foglaljanak helyet, Michelle-t azonban maguktól kicsit távolabb ülteti.
- Először is tudnom kell, hogy valóban ezt szeretnéd? Pár perc múlva már nem lesz visszaút - figyeli Mihael minden reakcióját, majd fejét a szőke lány felé fordítja. - Örülök, hogy eljöttél Te is, szüksége lesz rád. Neked kell gondját viselned addig, míg fel nem építitek az új múltját, rendben? - megvárja mindenki reakcióját, miközben pálcáját előveszi. Nehezére esik megtenni mindezt, de tudja, hogy a férfi nem kérte volna a segítségét, ha nem lenne valóban szüksége rá.
Utoljára módosította:Mesélő, 2016. március 14. 15:04 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. március 14. 18:28 | Link

Mihael (és Michelle)
Jules | Írország | Tullamore | március 31.

Érzi a testvérpár között meglapuló feltétlen bizalmat, de ha nem érezné is látható jele az, ahogy egymás kezét fogják. Persze megpróbálhatná lebeszélni erről Mihaelt, de ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog menni.
A hátsó szobába érve úgy dönt, hogy még egyszer, utoljára megkérdezi, biztosan ezt akarják-e, de főleg Mihael, aki szinte gondolkodás nélkül rávágja az igent. Jules figyelmét a zaklatott Michelle sem kerüli el. Tudtával a szőke nem éppen érzelgős vagy könnyen megrázható lány hírében állt, de meg tudja érteni, hogy ez most sok neki. Biccent egyet, mikor kisétál a rellonos, innentől pedig figyelmét egyedül a vele szemben lévőre fordítja.
- Sajnálom, hogy erre kérsz - feláll és kezébe veszi a pálcáját. Tudja, ha kimondja a varázsigét, utána a feje tetejére áll majd minden. Mély levegőt vesz, kifújja és koncentrál, majd nem találva újabb indokot, amivel húzhatná az időt, profi módon hagyja el száját az ítélet.
- Exmemoriam - határozottan hangzik el a varázsige, aminek pillanatokon belül hatása is lesz. Mihael innentől kezdve nem emlékszik sem gyermekkorára, sem tanulmányaira, sem az őt körülvevő emberekre. Jules elteszi a pálcáját és a fiú elé lép, majd leguggol. Nyilván fogalma sincs arról, hogy ő kicsoda, de ez így van rendjén. Kedves mosoly ül arcán, azonban testi kontaktust nem létesít a fiúval. Várja, hogy az megszólaljon és kérdezzen, ha szeretne. Valószínűleg bőven lesz mit.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 6. 23:27 | Link

Mihael (és Michelle)
Jules | Írország | Tullamore | március 31.

A nő csak elmosolyodik. Igen, rá hárul a teher, de ezt a maga módján szívesen teszi. Nem örül annak, hogy meg kell tennie, az viszont fontos számára, hogy ő teheti meg. Különös dolgok ezek.
Mégsincs ideje sokáig töprengeni, mert az átok eltalálja Mihaelt, aki mindent elfelejt. Úgy, ahogyan kérte. Jules egy könnyed mozdulattal leguggol és vár, míg a fiú ránéz. És igen, nincs benne a szikra, hogy tudja, kivel áll szemben, egyszerűen csak... Tudatlan. Az első pillanatok és napok a legnehezebbek, főleg a családtagok számára. No meg ez nem jelenti azt, hogy az emlékei visszahozhatatlanok.
- Mindent sorjában - felkel és tölt egy csésze teát, majd a fiú felé nyújtja. - A neved Mihael Gérard Saint-Venant, jelenleg súlyos amnéziában szenvedsz - azt mégsem mondhatja, hogy épp most küldte meg egy laza felejtésátokkal, végtére is egyelőre kiszámíthatatlan lenne a reakciója... Bármi megtörténhet, most semmiképp sem szabad felizgatni mindenfélével. - Ennél többet nem tudok, ellenben megkérdezheted az ikernővéredet, aki szintén itt van. Ha megengeded, behívom - kedves mosoly ül az arcán, hangja is lágy, s bár stílusa is simulékony, semmiképp sem leereszkedő. Akárhogy is, lassan menniük kell, ehhez pedig meg kell történnie a második első találkozásnak.
Ha a fiú rábólint, úgy az ajtóhoz lép és kinyitja azt, hogy beengedje Michelle-t. Ezek után könnyed mozdulattal lép el mellette, hogy magára hagyja a párost egy időre. Rá egyelőre nincs szükség.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. március 19. 00:46 | Link

Antoinette
Írország
Döntő meccs
Kenmare Kestrels ifi - Dallycastle-i Denevérek ifi


illusztráció
illusztráció

A mostanában zajló meccseken már az összes fontos játékosfigyelő tiszteletét teszi; a bajnokságok már kiszórták a gyenge ifiket és Antoinette az egyik olyan kiöregedő fiatal játékos, akire számít a Kenmare Kestrels. Attól persze, hogy valaki az ificsapatban játszik, keményen meg kell dolgozni a felnőtt csapatbeli helyért, a fogóknál különösen nagy a verseny. Sok múlik ezen a mérkőzésen.
Mikor a lány megpillantja a cikeszt, ügyesen kikerüli az elébe sodródó gurkót, ami ezután előre és lefelé veszi az útját. Épp mikor kissé felfelé rántja a seprű nyelét, éppen, mikor kinyúl az előtte tekergő cikeszért és szabaddá válik egy kicsiny, piciny gurkónyi terület a hasánál, az ellenfél egyik terelője éppen ezt az alkalmat választja ki, hogy egy vérprofi ütéssel alig 6 méter távolságból beillessze oda a vasgolyóbist. Ez nem gyakorló támadás volt; ezt akkor alkalmazzák, amikor valakit hirtelen akarnak kiiktatni. Az efféle alulról és elölről jövő ütések azok, amiket ritkán sikerül végrehajtani - ritka kincs a terelőknek. Nette szeme most csak a cikeszen - pontosan az elkapás pillanata előtt azonban a gurkó csapódik, egy gyomorszáj a tüdőig ugrik, egy lélegzet kimarad, a Kenmare Kestrels fogója pedig akkora lendületet kap, hogy hiába az iszonyatos tempója, a seprű egyszerűen kicsúszik alóla. A keze elernyed, egy őrjöngő tömeg felhördül, a test zuhanni kezd. Jobb, hogy elájult; levegőt amúgy se kapna. A félig lágy részre, félig bordákra érkező találat olyan erejű sokként éri az összes környéken lévő belső szervet, hogy az agy jobbnak látott egy instant power offot.

Hiába a gurkó útjában álló seprűnyél - a cikeszért való nyújtózkodás mindig veszélyes pillanat. A találat természetesen nem pont középre érkezik; Nette bal oldaláról jön, de gyomorszájat talál. Meg májat. Meg tüdőt. Meg a komplett baloldali alsó-borda-pakkot. Meg a szegycsont apró, kiálló kis nyúlványát...meg néhány tüdőeret...

Felkészült gyógyítók egész elnyúlt képű, tettrekész hada várja, hogy lent vissza leheljék a lányba az életet. Nehéz innen felállítani a diagnózist, ugyanis túl kockázatos területet ért a labda; azt hamar megállapítják, hogy jobb lenne mielőbb befoltozni a ketté-harmaddá-negyeddé tört bordák révén finoman kicsipképzett baloldali tüdőt (egy ideiglenes megoldást most rögtön alkalmaznak is), ám azt nem tudják megállapítani, hogy milyen mértékben sérült a máj, a gyomorszáj és az erek. Néhány kezdő gyógyító arról beszél, hogy örülhet, hogy nem szúrta át dárdaként az egyik borda; de az egészen biztos, hogy így is több helyen van belső vérzése és egy pillanatig jobban hasonlított Nette belülről egy aszalt gyümölcshöz, mint egy emberhez. Vajon sérült valamilyen formában szívér? Milyen mértékben károsodott a máj? Bűbájokat raknak rá és injekciókban bájitalokat fecskendeznek az oldalába, miközben készítik a terepet - a legközelebbi ispotályba kell szállítani. Valamikor két bájital között és egy lebegő hordágyra dobás után félig-meddig magához is térhet...úgy 3-4 pillanatra. Időszakosan.

A meccs végén a terelő le sem lép a pályáról, mikor szerződtetik.

Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. március 19. 14:15 | Link

Antoinette
Írország
Ispotály
Kenmare Kestrels ifi - Dallycastle-i Denevérek ifi


A teknősbéka esete; mindenhol páncél borítja, de van rajta olyan puha rész, amit eltalálva azonnal hatástalanítod. Nettének minden levegővétel komoly fájdalmakkal jár; az apró, sűrű lélegzetvételtől hamar elszédül, ezért a gyógyítók egy speciális légbuborékot helyeznek a feje köré, ami könnyíti neki a bőséges oxigénpótlást.
Mikor legközelebb felébred, már egy fehér ágyon van, homályos, fehér kórteremben, aminek néhány pontjára zöldellő állónövényt helyeztek el - ennyit reagál le, utána újra elkábul.
Aggódó csapattársak és barátok, rokonok egész zöme járul az ágya mellé, míg Nette szervezete megpróbálja újra megtalálni a belső harmóniát. Szerencséjére-szerencsétlenségére az őt kezelő gyógyító a természetes gyógyulás híve; lassan, de biztosan. Nem hajlandó több tucat bájitalt és krémet adni a lánynak, hogy mielőbb, mint egy versenyló, pályára tudjon lépni - úgy hiszi, a testének magának kell regenerálódnia, már amennyire ez megvalósítható. Az ipostályba szállítás után közvetlenül elállították a máj és a tüdőerek vérzését és másnap azt is megállapították, hogy a szív és gyomor nem sérült tartósan, de a rekeszizom és a hasfal igen. A gyomorszáj se tökéletesen befogadóképes; Nette-t szigorú diétán kell tartani és közvetlenül a véráramban pótolják a hiányzó ásványi tápanyagokat és vitaminokat. Egyelőre megfigyelés alatt tartják, hátha a májt ért ütés magával hoz néhány nem kívánt hormon vagy immunrendszeri problémát (ezt megelőzhetnék gyógyszerekkel, de a gyógyító inkább kivár és csak akkor kezeli, ha valóban szükséges). Nette mindeddig elég keservesen mozog; a hasában lévő nem szűnő feszülés, az állandó tompa, de olykor élesen bevágó fájdalom gyorsan szívja az erejét. A bordáit néhány óra alatt összeforrasztják, a tüdeje lassan-lassan gyógyulgat.
Napokig-hetekig nem érkezik hír arról, mit szólt mindehez Kenmare Kestrels. Csak a csapat fő edzője jött be, hogy jobbulást kívánjon és érdeklődjön - biztosítja a lányt a támogatásukról, de egyebet ő se tud mondani. A gyógyítója biztosítja Nettét, hogy képes lesz újra repülni, csak eltart egy ideig, míg rendbe jön - utána pótolni kell a kiesett rengeteg időt. Jelenleg úgy tűnik, egy álom összetört.
Most a gyógyulásra kell koncentrálni.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. október 8. 23:35 | Link

excalibur
A pincér átka


Éjfélig nincs zargatva a csapat, ám mikor a kocsma egyetlen órája elbőgi az éjnek közepét az asztaluknál megáll a pincér. Nem tűnik barátságosnak, sem kedvesnek, vonásaiban nincsen semmi helyes sem szép, a grimasza minden emberi csinosságot lemosott képéről.
- Maguk az idegenek akik azért jötték, hogy elvigyék igaz? - hevessége rögtön kitör belőle, még ha hangját igyekszik is halkra fogni, érződik rajta a düh. Angolja erősen brit akcentusos, nem is próbál ügyelni arra, hogy minél érthetőbb legyen.
- De ebből nem fognak enni - förtelmesen mordul rájuk és elkapja az első csuklót ami útjába került, ami nem másé mint Cathé. - Ez már évszázadok óta a miénk és az is marad - közelebb hajol a lányhoz sziszegve, közben szorítása erősödik, mintha égne a puha női bőr ujjai alatt.
- Hordják el magukat, mielőtt még a többieknek is bajuk esik - azzal elengedi a kicsiny kacsót, s ellép az asztaltól, alakja ahogy távolodik egyre kecsesebbé és formásabbá válik, mintha férfiból hirtelen nővé alakulna, majd ringó csípővel beleveszik a tömegbe.
Catherine azonban érezheti, hogy továbbra is ég a csuklója, s ha jobban megnézi észrevehet egy rúnát, ami beleizzott bőrébe. Ez a legtöbbjüknek ismerős lehetett, akik rúnatanra jártak, a bajt és szükséget jelképezte. Viselője pedig a következő két hétben bizonyosan számtalanszor tapasztalhat majd hirtelen támadt ügyetlenséget és bevonzott balszerencsét. ( Kockadobások esetén 1 számmal a negatív írányba való elmozdulással jár )
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. október 11. 21:59 | Link

excalibur
Jó reggelt hölgyek, urak


A jónak ígérkező, de borzalomba torkolló kocsmázás után mindenki visszavonult saját, vagy társa szobájába.
Emerald volt a legszerencsésebb, ő úgy aludhatott, hogy erről mit sem sejtett. Egyedül az lehetett szokatlan, hogy szobatársnéje nem tért vissza a szobájukba, ám mivel maximum csak ennyi lehetett a feszkó, ezért a nő egy kellemes, kényelmes éjjelt tölthetett el, ami után jól kialudva kelt fel másnap reggel.
Northnak és Scarnak sem volt különösebben zavaros éjszakájuk, az ágy kényelmes volt és meleg, a párna illatos, ha el tudták viselni a másikat, akkor akár mesébe illő éjszakát is össze tudtak hozni és szinte el is felejteni a kocsmai incidenseket.
Azonban Choi szerencsétlenségére olyan szobát fogott ki, amivel szemben két, kacarászó kisaszony vett ki szállást, kik egész éjjel csacsogtak és jó hangosan, tündérvékony hangon kacarásztak hozzá, tehát a kényelmes, mély alvás felejtős volt aznapra, talán majd máskor kisöreg.
Denis és Cath éjszakája bizonyára jól alakult, ha azzá formálták, ám ha megpróbáltak is aludni, úgy tűnt a szobájuk padlójba alatt egy kisegér fúrt járatot és egész éjjel fel s alá mászkált, kaparászott, hangoskodott. Ha ez nem lett volna elég sajnos Cath neszeszertáskája elromlott, így nem lehetett kinyitni, ha pedig pálcával próbált nekiesni, a végén az arcába robbant az egész, talán az átok miatt lehetett. Vagy így, vagy úgy, a lány elfelejthette aznapra a sminket, de ez egy kiváló alkalom, hogy felfedezze milyen szép is a természetes arca ( bár bizonyára mély karikák csücsültek szemei alatt ) vagy kreatívan másból eszkábál menő pofifestéket. Egyetlen öröm az ürömben, hogy az átok jele nem izzott már, csendesen feketéllett csuklóján, mint valami divat muglitetoválás.
Denis sem úszta meg, bár a holmiai épek maradtak de a nyaka beállt és a csípője sem volt igazán oda a rúgóért ami kiállt a matracból és egész éjjel a hátát nyomta.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. október 25. 19:55 | Link

excalibur
A szerelmes házaspár


A két őr roppantul elvolt, ahogy minden nap. Sztrázsáltak szorgosan, nézelődtek, de hibába, már mind a kettő öregebb volt, régóta dolgozott itt, tehát újat nemigen mutatott nekik az apátság. Helyette inkább gondolkodtak. Az egyiknek már az ebéden járt az esze, mert az asszony most, hogy vega lett igazán pocsékul kezdett főzni, a reggeli is valami olyan volt, minek a nevét se tudná visszamondani, ha rákérdeznek, így majd ebédszünetben ki fog szökni és egy óriási hamburgert benyomni, dupla hússal. Már érezte is az ízét, kicsit nyammogott, s néhány nyálcsepp is kiforudlt ajkai közül, amit az igen őszülő szakáll gyorsan elnyelt.
A másiknak nem volt családja, evéssel jól állt, hasa is bőven kerekedett mint a hordó, egyenruháján a gomb is csak épp hogy tart a hordóhas közepén, mint hősi harcos, egy reménytelen háborúban, úgy feszített.
Azonban a fülük mindkettejüknek igen kiválónak bizonyult, így aztán ők is hamar felfigyeltek a párra, aki egymás anyját szapulták. Az egyik felvonta szemöldökét a másik vigyorgott.
- Milyen kis tüzesek, estére biztos ennél is hangosabbak lesznek...bizony ám, mikor mi a feleségemmel még csak friss házasok voltunk... - itt belekezdett volna a mesébe, amit hetente többször elregélt, mert hát több pár fordult meg errefelé akik így összekaptak, vagy csak összebújtak mint turbékoló gerlepár, de amaz inkább faképnél hagyta, unta már, mint részeg a vizet.
- Elnézést Uram, kisasszony - fordult mindkettejükhoz nagy tiszteltettel - kérem a nézeteltéréseiket odakinn beszéljék meg, mert itt csendnek kell lennie.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. október 28. 22:33 | Link

excalibur
A szerelmes házaspár


Az őrnek felszökött a szeme a fiatal nő sértett megjegyzésére, nem számított arra, hogy egy egyszerű felszólításban találna kivetnivalót, pláne nem arra, hogy emiatt a másik meg is fenyegeti, hogy nem beszélhet így a nejével. De hisz nem is szólt igazán a nőhöz, vagy hát pont csak annyira mint a férfihoz. Mintha leszidnák a metrókban a kisasszonyt, aki bemondja, hogy " végmegálló, kérjük hagyjyák el a vonatot. "
~ Őrült népség ~ gondolta magában, s társára pillant. Ide bizony erősítés kellett, ám míg nem jött, addig is próbált a helyzet magaslatán állni.
- Nézzék, én nem akarok bajt és senki érzelmeibe nem akartam belekötni, ezért szíves elnézésüket kérem, ám felhívnám figyelmüket arra, hogy itt különben sem tarthatnák az esküvőjüket, itt már nem folynak misék.  
- Minden rendben Bob? - lépett ekkor oda a másik hatalmas mosollyal a képén - jaj gyerekek, ugyan minek ez a nagy veszekedés, civakodás? Fiatalok vagytok, gyönyörűek, élvezzék az életet, amíg lehet! Látom jön a baba is, kerekedik az a pocak! Tudják emlékeztetnek a fiatalkori önmagamra és feleségemre - fecsegett csacsogott, majd a végére a nagy aduászt is elsütötte az öreg, ami már egészen a hordóhasú férfi agyára ment. Képe is fájdalmas unalomba fordult, ahogy megdörzsölte orrnyergét gondterhelten. Pedig hányszor kérte, hogy más műszakba rakják ezzel a félnótással, bizony de hányszor, aztán tessék, folytjon ő kapja ki a mamlaszt.
- Téged mindenki magatokra emlékeztet - sóhajtott fel, már bőven megbánva, hogy a másikat is belevonta.  -Ettől függetlenül kérem tiszteljék a kolostor szabályait és ha itt akarnak tartózkodni maximum suttogva kommunikáljanak, de úgy akármeddig elszidhatják egymás anyját. Vagyis hatig. Akkor zárunk. Amennyiben pedig fennhangon óhajtják folytatni a vitát, úgy kérem távozzanak. - S Bob bizakodott benne, hogy ezzel le is lett tudva az ügy.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Európa - Mesélő hozzászólásai (73 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek