31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. március 15. 14:45 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Ismerős volt az arc, aki a porfelhőből kibontakozott. A szöszi először nem ismerte fel, csak nézte, és tudta, hogy ha ránéz nem egy kedves ismerőst pillant meg. Karjában ott hordozta MJ-t, akinek még az eltűnését sem sikerült felfognia. Te jó ég, mennyire szét vannak már esve...
  Northra nézett. Komoran, ami tőle elég szokatlan. Nem akarta, hogy a férfi bárhová is menjen azzal az alakkal, még ha el is vitte csapatuk egyik tagját. Tudta, hogy az invitálás csak North-nak szólt, de Isten a tanúja, hogy ő aztán nem hagyja, hogy egyedül menjen. Pláne akkor nem, amikor Cat elmondta mi van a kertben.
  Fejébe újra és újra visszatért a kép a kardról. Felkapkodták ruháikat még nedves bőrükre, és már indultak is. Scar úgy ment előre, mintha nem fájnának a porcikái, mintha nem gyalogoltak volna egész nap, mintha nem lenne más, csak a kard. Egyik kanyart vette be a másik után, aztán ott voltak. Nem tudta mennyit jöttek, sőt azt sem, hogy a többiek tudták-e követni. Megbabonázta az ereklye, mintha csak egy furcsa kötelék függne köztük.
  Közelebb lépett, óvatosan megérintve a követ. Úgy vizsgálta, mint a kisbaba a plüssállatot, amikor először kapja meg. Leült a tövébe és várt. Nézett a többiekre, mint valami guru, aki megadta az engedélyt a próbálkozásra.
  - A legigazlelkűbb kell, hogy kihúzza - pillantott végig a többieken, és várta, hogy valaki megpróbálja.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. március 21. 11:49 | Link

Az excalibur nyomában


Scarlett elvezet minket a helyre, végre, olyannak tűnt ez a két nap, mintha egy egész félév lett volna, s a várakozásomnak most végre meglett az eredménye. Nyelek egyet, a mágia csak úgy átjárja a helyet, belehatol csontjainkba, inainkba és egybeolvad vérünkkel. Csodálatos látvány, úgy érzem, már csak ezért megéri mindaz, amin végigmentünk. Újabb nyelés és egy tétova lépést teszek előre. Annyira sérthetetlennek tűnik, hogy félek, ha túl gyorsan mozgok még megtöröm az illúziót.
- Nem is akarom Payne - suttogom, csak fél füllel figyelve a nőre. Egyelőre egy helyben állok, szemem a kardon s pusztán mellékesen beszélek, mintha valami olyasmit mondanék, ami nem is volna fontos, mert emellett nem is az. Eltörpül, mint bolha a macskában. - Ezért is utaztok el ma este. Te, Scarlett, Denis. Én majd elmegyek a barátunkért és megteszem amit meg kell tennem. Utána ünneplünk Magyarban. - minden szavam halk, s aztán végre elindulok a kard felé. Először körbejárom, megnézem minden oldalról, majd leguggolok, hogy a rúnákat a pengében is alaposan meg tudjam nézni. Ismeretlenek számomra, azonban ha hazavinném bizonyára meg tudnám fejteni pár hónap alatt.
- Ez nem játék Brightmore. Nem lehet csak úgy kihúzni akárkinek - azonban kezem mégis közelíteni kezdtem a nyélhez, mikor szemem sarkából valami csillanásra lettem figyelmes. Felemeltem fejem s ekkor megláttam a fénycsíkot, ami megfürdette Conroyt, s szinte földöntúli megjelenést adott neki. Elléptem a kardtól.
- A mi szobánkban volt a kiválasztott szó. Sokáig azt hittem engem jelöl, de most már úgy érzem, hogy inkább téged - a nőre néztem, hangom pedig lágy volt és szelíd.
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. március 21. 23:03 | Link

Excalibur
"That cross is an important artifact. It belongs in a museum!"

  Az a furcsa erő egyszerűen nem hagyta. Vonzotta, mintha nem lenne más választása, minthogy afelé haladjon, és közben másra nem is nagyon tudott koncentrálni. Persze fél füllel hallotta, ahogy a bolond West azt mondta, hogy hazaküldi őket. Mintha képes lenne a gondolatával feljutattni a repülőre a másik őrült barátnőjét.
  Mikor végre odaértek, csak vártak. Valószínűleg mindenki azt hitte, hogy North odamegy, kirántja a kardot, és ennyi. Ezért is lepödött meg a szőke, amikor a férfi azt mondta övé a megtiszteltetés.
  Félszegen állt fel, még benne volt az előző megpróbáltatás varasodott hege. A kerd felé lépegetett, és mint aki a ringben felméri ellenfelét, pontosan olyan arccal nézett a tárgyra.
  - Nem, ez így nem jó - ingatta a fejét. - Nem akarom egyedül csinálni - nézett kérlelően Northra. - Amúgy is a kettőnk szobájában volt - hozott fel újabb érvet Scar, csakhogy ne tűnjön olyan beszarinak.
  Amint North rámondta az igent, közelebb lépett, és kezét óvatosan ráhelyezte a fémre. A rosda ellenére is valami egészen földöntúli érzés kapta el, mintha az egész addigi életének össze csodája most egyszerre történne meg. Letaglózó élmény volt. Érezte, ahogy North keze az övéhez ér, és aztán belenézett azokba a sötét szemekbe, amiket annyira imád. Bólintott, és húzni kezdte.
  Nem volt olyan könnyű, először nem akart a szép szóra hallgatni. A gyengéd fogásról így kénytelenek voltak durvábban próbálkozni. A szőke érezte, hogy megmozdul a fém, épp kezdett volna örülni, amikor egy fülsüketítő fémes csilingelés szakította félbe a csodát. Az excalibur ketté tört.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 572
Összes hsz: 3685
Írta: 2019. március 24. 11:24 | Link

Kenőkés

Türelmes típusnak tartom magam. Vagyis, na... ez így nem feltétlen igaz, de akkor mondjuk úgy, hogy a nagy átlagnál türelmesebbnek vagyok. Ezért vagyok még itt, ezért hagyom, hogy a hely ereje átjárjon, ezért követtem eddig mindenhová a csapatot.
West mártírkodását figyelmen kívül hagyom, csak megemelem rá egyik szemöldököm, hogy hazaküld. Nem tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak. Eljöttünk idáig, erre West hazaküld minket, mintha eddig is mindent egyedül kellett volna megölnie. Csak haloványan elmosolyodom, úgy döntöttem, nem kell kétszer kérnie ezt. Ha haza küld, hát haza megyek, midenféle balhé nélkül, nem mintha eddig is olyan fontos tagja lettem volna a csapatnak. Király vagyok, nem tagadom, de ennyi erővel a két szerelmes pár is eljöhetett volna ketten. Hogy nem játék? Örüljön, hogy annak fogom fel, és nem egy halálos táncnak az itteniekkel vagy a kard őrzőjével, mert így legalább röhögve nézek a halál szemébe, ha meglátogat. Mi is lehet ennél jobb? Vidáman szembesülni a kaszással. Zseniális. Conroy-t, mint valami isteni szikra, jelöli ki a napnak a fénye, hogy bizony, még mindig ő a kiválasztott a kard kihúzására. True love, én mondom, mert ketten indulnak a kard felé, hogy kihúzzák. Várok, és csak várok, mosolyom egyre jobban lehervad, ahogy a kard meg sem mozdul, csak húzzák tovább, majd egyszer csak a jellegzetes hang, amikor törik a fém. Felkapom a fejem, odanézek, szám kicsit tátva is marad a cselekmény felfogása közben.
Az Excalibur kettétört. Conroy-ék kezében van az egyik fele, a másik pedig szépen ugyanúgy beékelődve a kőbe. Hirtelen tör ki belőlem, engem is meglep, ahogy nevetésem... nem, röhögésem átvágja a csendet, mint vihar egy szép tavaszi napot. Csak hagyom, hogy átjárjon, térdemen támaszkodom meg, nehogy összeessek, a folyamatosan feltörő nevetéstől.
- Édesistenem - hadarom két röhögőgörcs között, kicsit megvárom, amíg nevetésem lecsillapodik, éppen csak annyira, hogy értelmesen tudjak beszélni. Vagyis... inkább érthetően. - Ez remek volt srácok! Akkor mehetünk? - pillantok Conroy-ra és Payne-re jelentőségteljesen. Azt a "parancsot" kaptuk, hogy haza megyünk. Ezek után, ha fegyvert tartanak a fejemhez sem maradok itt, így komótosan lépkedve indulok visszafelé.
Jobb kezemet felemelem, kicsit hátrafordítom a fejemet.
- Kösz West! - mosolyodom el. - Egy élmény volt - mondom szemtelen, ismét elindulok, blázomat taszigálva a számba. Hát, ez tényleg egy élmény volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
Tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Gyakorlótanár, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 352
Összes hsz: 1157
Írta: 2019. március 24. 12:22 | Link

Az út végén?

Évek óta abban a hiszemben vagyok, hogy nekem senki és semmi nem árthat, hogy erős vagyok lelkileg, hogy képes vagyok pillanatok alatt túllendülni a problémákon, hogy ha valami nem megy, akkor legyintek, továbblépek, majd ha elkap a harcig kedv, akkor "csakazértis" üzemmódba kapcsolok, és végigviszem a dolgot. Nem szeretem a lehetetlent, nem szeretek veszíteni. Szerintem nem is nagyon tudok, mert az anyám, meg az életemben ideig-óráig megjelenő gyökerek elérték, hogy ellenálló és győztes legyek. Győztes vagyok. Nem érdekel, hogy hogyan és mily módon, de nyerek.
Szinte már nyugodtan, lelki békémet megtalálva dugom zsebre a kezeimet, és nézem a napsütést, ami eddig fel sem tűnt, de nagyon hiányzott. Szeretem a napot, a meleg dolgokat, a fényt, a csillogást. Ki csodálkozik azon, hogy olyan emberekkel veszem körül magam, mint Vajdáék vagy Wittnerék? Nekem valahogy szükségem van arra, hogy a fény mindig ott legyen az életemben. Elveszek a napsütésben, meg a romantikában - mert bár nem vallanám be magamnak sem igazán - megvan bennem a fogékonyság a romantikára. Az a tipikus lány vagyok, aki kifelé csak a szemöldökét emeli meg az aranyos párokra, befelé meg azon gondolkozik, hogy melyik romantikus filmet tegye be este a lejátszóba. De ezt, sosem fogom elmondani, szóval elvagyok a gondolataimmal, mint pédául, hogy mennyire csodás és idilli kép lenne, ha még két egymást kergető pillangó is megjelenne.
- Az igaz szeretet mindent legyőz?
Pillantok vigyorogva Brightmore barátomra, mert hát az elmúlt huszonnégy órában volt már ő is minden nekem, ivócimbi, egyéjszakás, vőlegény borzalmas anyával, támasz, valaki, akinek beszólhatok, meg aki nekem is beszólt, meg úgy valaki, akit jól esett fogdosni. Ilyen drámai időkben sokat számít, ha van valaki, akivel összepillanthat az ember, és megállapíthatja, hogy ő sem jobb nála. Ez pedig a mi szintünkön bók. Te is öcsém pont olyan kis szemét vagy, mint én.
Aztán jön a hang, én meg Denisről átfordítom a fejem Scarlettékre, és csak nézem őket, meg a törött kardot, arcomon őszinte csodálkozással.
- Eltört?
Hülye kérdés száz forint, mert ha a hang nem lett volna elég, akkor azért a mellékelt ábra is ott van. Egy pillanatra úgy érzem, hogy mégsem vagyok eléggé erős, és a nagy döbbenetben el is feledkezem magamról, két kósza könnycsepp indul el a szemeimből. Denisre pillantok, még mindig csodálkozva, miközben ő röhög, és valahogy a nevetése engem is magával ragad, az egész napos feszültség belőlem kuncogást vált ki. Igyekszem persze moderálni magam, de valahogy tényleg a végét járom. Koszos vagyok, letört két körmöm, az egyik társunk csak úgy lelépett, mert fun, a másikat elvitte egy barom, aki tegnap megátkozott, majdnem kőszobor lettem, felajánlották, hogy beintegrálnak a köves családi bizniszbe, belöktek egy kútba, beestem egy lyukba, Denis hülye cigarettája összefröcskölt, majdnem kinyírt a tó asszonya, és akkor a kard, amiért az egész cécó volt, eltörtik. Nem is a kard, az excalibur törik el. Hát komolyan mondom, nem tudok nem nevetni azon, mennyire szerencsétlenek vagyunk. Aztán hirtelen torpanok meg, amikor rájövök, hogy egyedül maradtam középen, mert Denis elindul visszafelé, a többiek meg állnak.
- Várj, együtt kellene visszamennünk!
Szaladok utána, mert hát mégsem szeretném, ha most itt egyedül kellene visszajutnom.
- Ebből tuti, hogy óriási baj lesz, nem kéne most különválnunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 1174
Írta: 2019. március 26. 23:35 | Link

Epilógus


A megilletődés leginkább Scart és Northot tölti el, s ezt még Denis csengő hahotázása sem tudja elmulasztani. A nap ekkor lemegy, a sötétség előbb szürkeségével öleli körbe a kis csoportot majd szénszínű mivoltjával helyezkedik rájuk végleg, mint fekete holló szárnyai. A kard fele ott fekszik Scarlett mellett a földön, tompán és fénytelenül, mintha halott volna, pedig a józan ész azt diktálja, hogy az a tárgy soha sem élt.
Néhány pillanatig nem történik semmi, csend telepedik rájuk, ha Denist már nem rázza a kacagás. Ha igen, akkor csak azé a terep, körbetáncolja a fákat és bokrokat, sőt ki tudja, lehet a város első házainak is ha volna füle, hallanák azt a csuda jókedvet amit a kalandor produkál.
Aztán hirtelen mintha újra nappal volna, ám a fény nem az égről hanem magából a kőben maradt kardból jő. A fénycsóva felkúszik a fák lombjáig, majd olyan fényessé nőtte ki magát, hogy ha nem hunyja be a szemét az ember, a szeme világát menten elveszítheti. Majd semmi. A fény kihalt, az éjszaka ismét birtokába vette az erdőt. Ám a kard ott nyugszik a kőben, egyben, mint mi soha nem törött ketté, egyedül csak a Scar mellett heverő félkard a tanú.
Nincs közöttük a valódi kiválasztott, a kard mint évszázadok óta, tovább alussza álmát a kőben. Még próbálkozhatnak ameddig akarnak, North valószínűleg többször is idegesen nekifut, azonban hiába, se nem törik, se nem mozdul, semmi se történik.

Másnap kora reggel Glastonbury utcáit már csak egy kalandor koptatja. Léptei kimértek, tekintete hideg és álmos. Épp csak, hogy a hajnal elmúlt már, a harmat még ott ücsörög a növények szárain, a város lakói még alusszák álmukat. A kerthez érve tétovázás nélkül belép a kapun, közömbösen szeli át a szobrokkal tarkított sétányt, az alakokra nem is nézve.
A kert közepén aztán egy másik férfi várja, mellette a padon MJ ül, eszméleténél ugyan nincs, de lélegzete egyenletes, néhány óra múlva úgy kel majd fel, mintha csak egy éjszakát aludt volna át, két eseménytelen nappal között.
Az idegen egy papírt nyújt át, amit North elvesz, majd egy rövid átolvasás után zsebbe nyúl és tollával aláfirkálja az arra kijelölt helyet. Ez a dokumentum megvédi a kard helyét, s a csapat többi tagja sem tudja többé feleleveníteni emlékezetében, hogy hol is a pontos helye a becses ereklyének. A férfi tehát emlékekkel fizetett barátjukért cserébe, ami ugyan a többiekkel szemben nem feltétlen fer, ám mint vezető ezt a döntést ő hozta meg. Amaz kezet nyújt Northnak, a férfi fogadja, s aztán sietősen távozik kedvenc ázsiai barátjával, kinek zsebében titkon ott ül a patkány, s az utolsó hang , ami a kertkapuban utol éri őket egy kedélyes üdvözlet, ami Cathnak szól a polgármestertől.

uo4_r1_1280.png


Az excalibur nyomában
Titkos kiegészítés







Utoljára módosította:Mesélő, 2019. március 27. 00:00
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek