27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítést, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelica Black Wing
KARANTÉN


Visszatért, Levitás rímfaragó, extekergő
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 742
Írta: 2018. szeptember 3. 20:06 | Link

Zippmancs és Moongas

Az az igazság, hogy a kómában lévők tényleg hallanak, és meg is jegyeznek dolgokat, ezért voltam olyan biztos abban, hogy mi történt körülöttem. Azt pedig, hogy elmehetek, a gyógyító mondta személyesen. Máriának teljesen igaza volt, így, miután ezt megjegyeztem, el is indultam volna a Levita felé fölfelé... vagy lefelé. Na szép! A fő dologról megfeledkeztem. Nincs torony! A lányt megkértem, hogy kísérjen el, majd egy kicsit később, egy frissítő zuhany és átöltözés után, amikor egy kicsit már összeszedettebb voltam, átgondoltam néhány dolgot, és ezt mondtam: Nem, elfáradni semmi képpen!-Adtam ki magamból a nemrég (számomra legalábbis) hallott információkat. -Viszont akkor mehetnénk is.- Elmentünk az édesség-kuckóba a cukrászda helyett, mert meggondoltuk magunkat Máriával. Az úton eszembe jutottak a szüleim. Hát persze! Feltétlenül írok nekik, hogy mi a helyzet, még, ha ezt az iskola meg is tette előttem. Biztos szeretnék tőlem is hallani.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. október 13. 13:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 615
Írta: 2018. szeptember 8. 14:20 | Link

Maja és a Kedves édesapja

- Nem is tudtam, hogy van még egy lánya, professzor úr.
Én az a fajta vagyok, aki mellett nyugodtan pletykálhatnak, mert egyrészt nem adja tovább, másrészt meg nem tölti azzal a napja egy bizonyos szakaszát, hogy azon elmélkedjen, mit is jelent ez. Szóval én az ilyesmit nem szoktam annyira összerakni.
- Nem kell aggódnia, nem lesz baja. Szakszerű ellátásban részesítjük.
Hogy éppen ilyenkor nincs itt Adrian! Pedig nekem rá lenne most szükségem, vele megvolt az a harmónia, amit úgy is tudtam produkálni, hogy nem kellett beszélgetnünk sem egymással. Mind a ketten tudtuk a magunk dolgát, és azt is, hogy mit tudunk mi vagy a másik jobban csinálni. Mostanra azonban más világ van, és tudom, hogy Adrian érdeke is ez, az, hogy jobban legyen. Mindannyian azt akarjuk, hogy legyen jövője.
- A rellon sem biztonságosabb, és az sem kizárt, hogy emögött az eset mögött nem egy eridonos vagy egy rellonos áll.
Ez az Will, így kell egy aggódó apát még fel is húzni. Amúgy nincs benne semmi házak közötti gyűlölet, mert ő az Eridon ház egyik feje, én meg a Rellon ház volt diákja vagyok. Szóval ez mindenhogyan egy semleges utalás arra, hogy könnyű leírni egy házat azonnal, különösen úgy, hogy ki tudja, mi maradt meg belőle.
- Biztosan jól van ő is, most több helyiségben látjuk el a sérülteket, a könnyebbek egy szomszédos teremben vannak, de ha szeretnéd, Cath megkeresi neked. Viszont most előbb rám kell koncentrálnod, mert rendbe kell hoznom a lábad. Amint zsibbadni kezdesz, hozzálátok, egy kicsit kellemetlen érzés lesz, de fogd apukád kezét, és akkor nem lesz semmi baj. Rendben?
Legalább a férfi itt lesz vele, tud kire összpontosítani, és Cath is itt van, így ha a tanára be akarná törni az orrom, akkor ő majd megvéd engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1021
Írta: 2018. október 7. 18:10 | Link


Az éjszaka általában eseménytelenül telik, amennyiben nem alakul ki tömegverekedés a folyosón, vagy nem kószál valaki védtelenül az erdőben és találnak rá a deffenzorok - az ilyen esetek pedig mindig kellemetlenek és stresszesek, de nem annyira, hogy ne tudjuk végezni a dolgunk. Szerencsére azért ez egy ideje kevesebbszer fordul elő, mint régebben.
Unottan pakolom elő a sakktáblám - annyira nem nagy a tömeg, mint lehetne, alig nyolcan-kilencen vannak most a gyengélkedő ágyain, és mindegyikük békésen alszik. Mikor lejjebb veszem a hőfokot, jó pár légzés egyenletessé válik, a forgolódók lassan lenyugszanak.
Enyhén világító sakkfiguráim nem zavarják a pihenni vágyókat, csak éppen derengenek, hogy jobban lássam őket, és ne romoljon tovább a szemem. Magammal játszom, ezzel szórakoztatom magam. Néha Will is beáll, ha éppen nincs dolga.
Persze, ha valami adódna, nyilvánvalóan teszem, amit kell, hiszen én örülök a legjobban, ha van valami munka, amivel el tudom ütni az időmet - a mostani betegek közül viszont egyikük sem súlyos eset annyira, hogy kitüntetett figyelmet kelljen szentelni rájuk.
Egy ideig békésen sakkozgatok, és már vagy kétszer legyőztem magam, és megint vesztésre állok a sötéttel, mikor halk motyorászást hallok az egyik ágy felől. Tekintetemet felemelve keresem a baj forrását - ugyanis ez a motyorászás nyögdécseléssé, káromkodássá erősödik. Szemöldökömet összevonva állok fel halkan a székemből, hogy Dante ágya felé vegyem az irányt. Végigpörgetem magamban ismét, ahogy kezeltem, és minden bizonnyal hibátlanul tettem - nem értem akkor, hogy fájhat neki, hiszen még mindig kell hatnia a bűbájoknak.
- Valami baj van, Dante? - kérdezem tőle csak halkan, hogy ne ébresszem fel a körülötte lévőket az ágya mellé érve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 188
Írta: 2018. december 29. 10:37 | Link

Thomas
Innen jöttünk


- Ez akkor sem normális.
Mondom határozottan. Eddig nem is tűnt fel, hogy a Brightmore vér felvértez egyfajta igazságosztó szereppel. Denisen elmélkedem, miközben haladunk a folyosón a gyengélkedő irányába. Denis odakint egyszerre volt félelmetes, olyan ember, akivel nem szeretnék szembe kerülni - igen, éppen arra készülök, hogy elé álljak és elmondjak mindent -, és csodálatos, ahogy megvédett minket. Először azt hittem, miattam teszi, hogy felismert, de ahogy nézett rám, tudtam, hogy ez nem így van. Azért tette, mert bajban voltunk, és mint védelmező lépett fel, és védett meg minket Thomasszal. Utóbbi miatt pedig, hogy nem ismert fel, egyszerre éreztem megnyugvást és csalódottságot is. Nem akartam azt, hogy most történjen meg, de mégis, azt szerettem volna, hogy emlékezzen rám. Nem tudom, hogy van-e elég időm ahhoz, hogy minden bátorságomat összegyűjtsem, hogy megtörténjen, és félek, ha idő előtt megyek el, a szüleink elhallgatnák a létezésemet, és ahogy eddig, úgy ezután is csak egy titok lennék, csak mostantól nem egy elrejtett szobában, hanem egy márványtáblán. Elég furcsa megoldásaik vannak. Egyszer voltam kint velük a temetőbe, ahol a családom felmenői nyugszanak, és akkor láttam meg a saját síromat is. Ott áll rajta a nevem, a születési dátumom és egy igen impozáns idézet arról, hogy mennyire igazságtalan az élet. Úgy tippelem, ha bekövetkezett volna a dolog, bármikor eddigi életem folyamán, ott kötöttem volna ki, a sírkő alatt, és azt, hogy léteztem egykor, örök homály fedné el. Mennyire drámai.
- Will?
Belépve a gyengélkedőre egyből az egyik legközelebbi ágyhoz vezetem Thomast, csak most tűnik fel, hogy a kezünk összekulcsolva van. Elmosolyodom, ahogy finoman kihúzom az ujjaimat az ujjai közül.
- Mindjárt visszajövök.
Ígérem, és elsétálok az iroda felé, hogy megkeressem a férfit.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2018. december 29. 10:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 615
Írta: 2018. december 29. 10:52 | Link

Thomas&Annie

Éppen a mintákat készítem össze, amikor nyílik a gyengélkedő ajtaja, de mivel nem kiabál senki, ezért nem sietek ki én sem. Tudom, tudom, és akkor mi van, ha némító átok történt, és egyebek, de azért a morajlást hallom, és megállapítom, hogy legalább egy nőnemű egyed van az érkezők között. A saját nejemből kiindulva tudom, hogy ha egy nő jelen van, ott nagy baj nem lehet. Az én szerelmem a problémamegoldás istennője, így én, mint férfiember, csak bólogatok, polcot fúrok, és csak akkor lógatom a gyereket fejjel lefelé, amikor ő nem látja. Így hát a címkék megírása közben, hallom, ahogy nyílik az ajtó, felpillantva pedig Anniet látom bejönni, aki röviden vázolja a cselekményt, és hálásan nézek rá, mert tényleg csak azt, ami engem is érint. Felkelve az asztaltól bólintok egyet, és a köpenyemet visszavéve kisétálok Thomashoz.
- Mr. Middleton, üdvözlöm a gyengélkedőn.
Biztos, hogy ilyen fogadtatást szeretne kapni mindenki, de egy kicsit rápihentem az ünnepekre, letudtam minden vizsgámat, így mostanra képes vagyok tényleg nyugodt, kedves hangot megütni, sőt, már a szakállam is rendezett formában van, a hajam ízlésesen felkötve, így nem is gondolhatja azt senki, hogy egy együttes szökött dobosa vagyok. (Pedig de!) Odahúzok egy széket, és finoman lehúzom a fiú kezét a szeméről, remélve, hogy lesz lehetőségem megvizsgálni rendesen.
- Egy kicsit kellemetlen lesz, de próbálj meg nyugton maradni, a nejem szándéka szerint még szülne gyerekeket, és örülnék neki, ha nem a postásra hasonlítanának.
Kicsit talán oldom a helyzetet, tudom, hogy fáj, és hogy nem kellemes, de minél előbb megtörténik, annál tovább lesz jó neki.
- Ahogy látom, némi szennyeződés is került a szemedbe. A hógolyó nem volt teljesen tiszta. Feküdj el, kérlek.
Mondom neki, miközben a szekrényhez lépek, és kinyitva előkeresem a megfelelő fiolákat, amiket egyesítve édeskés, banánhoz hasonló illat száll fel, ám maga a kevert lötty nem olyan szép, méregzöld és piros furcsa egyvelege. Ezzel lépek hozzá vissza, és ha elhelyezkedett, akkor lassú mozdulatokkal elkezdem a szemét tisztítani, ami talán egy kicsit kellemetlen lehet, mert a meleg folyadék szabályosan összegyűjt mindent, ami a szemében van, és kicsit úgy mozog, mintha önálló élete volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 274
Összes hsz: 1634
Írta: 2018. december 31. 12:56 | Link

ANNIE és Will
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

Nekem is akkor esik le ténylegesen, hogy még mindig egymás kezét fogjuk, amikor a lány elenged. Visszamosolygok rá és várok szépen, lüktető arcomat fogva. Ahogy Will feltűnik, helyzetemhez képest derűsen bólintok neki és engedelmesen követem az utasításait. Az nem nagyon áll össze bennem, miként akadályoztathatnám én egy újabb Payne lurkó születését, mivel azonban valami viccnek vélem, csak mosolyogva bólogatok. Nyugton fogok maradni. Megpróbálok. Hagyom magam vizsgálni, néha fintorgok meg nehezebben lélegzem, illetve sajnos közben esik le, mire is utalt az előbb, amitől szusszanva nevetek egy aprót, de különben nem mocorgok. Hát ez van, na, kívül esnek a gondolatkörömön az ilyen poénok.
- Oh, értem. Oké - nyugtázom kissé feszülten a fejleményeket.
- Tényleg jó ötlet volt benézni - fordítom fejemet Annie felé, miután hanyatt dőltem. Nem vagyok túlságosan otthon a gyógyítás területén, de azzal még én is tisztában vagyok, hogy a szennyeződés nagyon ronda dolgokat okoz. Fertőzés, miegyéb kellemes fejlemények. A szemedben ez főleg nem mókás. Minden esetre a készítmény illata elég bizalomgerjesztő, viszont, amikor kiderül, hogy ezt nem meginnom kell, ráadásul a kinézete sem túl csinos, akkor azért nyelek egy nagyot. De bólintok, hogy jöhet, rendben vagyok. Igyekszem nem összeszorítani a szemem. Hősként tűröm a végtelenül fura kezelést. Közben azért sűrűn szipogok, hiszen a művelet beindítja az orromat rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 188
Írta: 2018. december 31. 13:40 | Link

Thomas&Will


- Nagyon ügyes leszel.
Mondom biztatóan, és amikor Will elfekteti, újra megfogom a kezét. Az embernek, ha egy kórházi vagy gyengélkedői ágyon fekszik, jól esik, ha fogják a kezét. Anya is mindig fogta az enyémet, amikor bent lehetett velem, és nagyon jó volt a meleg bőr érintése. Egy pillanatra honvágyat érzek, a bűntudat mellett ez az új érzés jelent meg. Nem a szobám hiányzik, vagy a régi életem, hanem az, hogy anya átöleljen. Az ő ölelése puha és tele van szeretettel. Önző voltam, amikor eljöttem otthonról, de annyira megijedtem, amikor azt mondták, romlanak az eredményeim. Nem akartam azt, hogy sosem hallom milyen hangja van a bátyámnak, hogy sosem ismerem meg az illatát. Sosem mutattak be neki, pedig az is elég lett volna. Ha csak beszélek vele, ha csak egy estét is. Ha meg is haltam volna, akkor is emlékekkel, illatokkal és hangokkal a tudatomban tettem volna. Most nem lenne ez az egész, talán már én sem. Kicsit rászorítok Thoma kezére, biztatóan. Sajnos az én végtagjaim mindig hidegek, de remélem, Thomast nem bántja annyira, nem kezd el fázni tőle, mert akkor nagyon rosszul érezném magam. Azt szeretném, hogy kényelmesen legyen, hogy ne fájjon neki, hogy ne okozzon maradandó sérülést.
- Eléggé gonoszak itt a gyerekek.
Fejtem ki a véleményemet, egy apró szájhúzással. Bence azt mondta, jó fejek, hogy jó a társaság, de most valahogy nem azt érzem, hogy ez így lenne. Thomas nagyon aranyos, nagyon szeretem a társaságát, és a rellonos fiú is normálisnak tűnt, viszont egy kicsit most elbizonytalanodtam. Kérdeztem Willt, hogy szerinte lenne-e esélye annak, hogy jövőre én is bejárhassak iskolába, és azt mondta, ha nem romlanak az eredményeim, beszél az igazgatóval, de most eléggé elbizonytalanodtam.
- Denis mentett meg minket, nagyon magabiztosan csinálta.
Azt nem mondom el neki, hogy nem ismert fel, nem akarom Willt is ezzel terhelni. Ő volt az első, akinek elmondtam a történetemet, az első, akivel beszélgettem erről, és az ő szavai a mai napig nagyon fontosak nekem.
- Miért mondja mindenki, hogy a rellonosok gonoszak? Szerintem nem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 615
Írta: 2018. december 31. 14:03 | Link

Thomas&Annie


Miközben tisztítom a szemét, hosszú patakokban kezd el folyni a sok apró szemcsés kosz, ami a kemény, fehér golyóban lapult. Veszélyes dolog, szánt szándékkal ártani a másiknak, arról nem is beszélve, hogy az eldobott erő okozta pirosság alapján minimum egy hajtó, de inkább terelő poszton játszó kviddicses lehetett. Nem értem, hogy nekik miért van elnézve jobban, mint másnak, ha ilyet tesznek.
- Nagyon csúnya vége lett volna, ha nem jössz el.
Állapítom meg nyugodtan, miközben egy újabb réteget halmozok a szemére. Alaposan ki akarom tisztítani, még ha neki egy kicsit hosszabb kellemetlenséggel is jár, nem szeretném, ha esetleg egy hanyag kezelés miatt később nagyobb baja legyen. Elmosolyodom, ahogy Annie megfogja a kezét, látom rajta, hogy fontos neki a fiú, ilyenkor a tekintete élénkzöld. Elég könnyen elárulja, magát. Fiatalok. Az én szemem is más állítólag, amikor Norinára nézek, mindig azon csipkelődnek, hogy kamaszgyerek fejem lesz a közelében. Persze máskor meg azon, hogy úgy nézek ki, mint egy hobo, szépen vagyunk ám.
- Csak izgulnak a téli szünet miatt.
Nem teszem hozzá, hogy már mindenki otthon lenne, mert ez pont Annie jelenlétében egy nagyon érzékeny kijelentés. Letörölgetem a kifolyt koszt, és amikor úgy néz ki, már nem is jön több, felkelek.
- Hozok egy krémet a pirosságra.
Csúnyán eltalálta ezt a szerencsétlen gyereket a golyó, még jó, hogy itt vagyok, és el tudom látni. A kastély lassan kiürül, nem teljesen, vannak, akik bizonyos okok miatt nem mennek haza, de ők elég jól tudnak vigyázni magukra. Ebben az időszakban én szenteste és a másnapi karácsonyi Payne vacsora idején nem szoktam csak bejönni, de lehet, hogy ez az idén csak a szentestére szűkül. Kifejtettem apámnak a véleményemet ezekről a kiházasításokról, és nem igazán alakult jól a dolog. Aztán azt is megtudtam, hogy miért nem. A krémet felvéve sétálok vissza hozzájuk, és felbontogatva nézem, a szemét. Kitisztult, szerencsére.
- Ez kellemesen meleg lesz, de egy két percig csukva kell tartanod, hogy beszívódjon.
Egy nagyobb adagot kiveszek, és ujjaim segítségével elkezdem eloszlatni a szemén és körülötte, de azon, amit Annie mond, azért felnevetek.
- Én azért vigyáznék, még méregfogunk is van.
Villantom meg azt az egy fogamat, amiből letört egy kis darab. Nem most, még az iskolás éveim alatt, de szerintem roppant mókás, mert olyan vagyok mint egy félfogú vámpír. Persze nem gondolom komolyan, de azért jót mulatok.
- Maradjatok nyugodtan, ameddig szeretnétek, én visszavonulok, úúúgy egy órára még. Ne kószálj el, mert Denis se lehet ott mindig.
Még ha ő azt is szeretné, hogy ott legyen. Nem mesél, de Cath folyamatos nálunk lógása és a vékony falak azért némiképp segítenek abban, hogy képben legyek a körülöttem élő nők szerelmi - nem is szerelmi Will nyafogna itt Cath -, kényszerházassági, és eltitkolt testvéri életével is.
- Kellemes szünetet, Thomas.
Köszönök el a fiútól, majd székemmel beállok a megfelelő szögbe, és lendítve magamon, visszagurulok az irodámba.
Utoljára módosította:William Eric Payne, 2018. december 31. 14:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 274
Összes hsz: 1634
Írta: 2019. január 1. 14:48 | Link

ANNIE és Will
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

Mély levegőt veszek és aggodalmas vonásokkal szusszanom ki, amikor Will elárulja, hogy mekkora ostobaság lett volna nem eljönni ide. Ő nem így mondja, dehát a lényeg ez. Máskor nem legyintek majd rá. Csak folyton emlékeztetnem kell magam, hogy nem kell feltétlenül úgy csináljak dolgokat, mint ezelőtt.
Elmondhatatlanul jól esik, ahogyan a lány törődik velem. Azért ez így sokkal kellemesebb, mint amikor néha nagyobbakat kaptam az árvaházban és vonszolhattam el magam valamelyik nevelőhöz a sebeimmel, akik persze csak odavittek a gyengélkedőre, de nem maradtak ott, nem volt rá idejük. Nyilván lett volna azért egy-két olyan társam, aki szívesen meglátogatott volna, ám nem volt érdemes kockáztatni, hogy a támadóim ezután őket pécézzék ki. Úgyhogy viszonylag új élmény nekem ez, hogy nem egymagam gyötrődöm a harci sérüléseimmel. Az meg egyáltalán nem zavar, hogy hűs Annie keze. Lehet, hogy az enyém mindig jó meleg, az övé viszont finom puha.
- Csak néhányuk - rázom a fejem, hogy nehogy azt higgye, ez olyan általános.
- Ők is inkább akkor, ha többen vannak - megyek kicsit tovább az elemezgetésben. Hihetetlen, mennyire másként tudnak viselkedni emberek egy csoport részeként. Mialatt ezen morfondírozok, meg Will is hozzáteszi a maga gondolatát, szipogok tovább és most inkább a számon lélegzem, miközben csak folyik és folyik szememből valami. Nem is tudom, a könnyeim-e azok vagy az a valami, amit a szememre tett. Talán mindkettő. Hagyom aztán bekenegetni szemhéjam.
- Rendben - bólintok, hogy csukva fogom tartani. Tényleg jó meleg. Elvigyorodok a rellonosok méregfogán és majdnem meg is lesem Willét, de rájövök, hogy pont most ígértem meg, hogy nem nézelődöm egy darabog. Szóval csak próbálom felidézni a látványt. Tényleg van olyanja! De szerintem sem gonoszak különben. Véleményemet bólogatással adom tudtukra. Szabad kezemmel viszont előhalászok egy zsepit, elfordítom kicsit a fejem és kifújom az orrom.
- Köszönöm. Kellemes ünnepeket! - szólok utána hálásan, mind a kívánságért, mind az egész ellátásért. Kettesben maradunk a lánnyal. Helyezgetem kicsit a kezem a kezében, jobban elmosolyodva, miközben szépen, nyugodtan heverek a hátamon, lehunyt szemmel. Nagyon jól esik ez a krém.
- Ha menned kell valahova vagy ilyesmi, nyugodtan. Én megvagyok... - biztosítom róla kedves hangon a lányt, hogy nem sértődöm meg, ha itt hagy. Biztos éppen csinálni akart valamit vagy tartott valamerre, mikor a kis incidensünk történt. Oké, az más kérdés, hogy sokkal jobban örülnék, ha maradna, viszont ha valami, az önzősg meg kisajátítás az távol áll tőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 188
Írta: 2019. január 1. 15:04 | Link

Thomas

Elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy méregfoga van és meg is mutatja azt. Szeretek nevetni, és amióta Bogolyfalván vagyok, mindig nevetni van kedvem. Jó, nem mindig, akkor nem akartam, amikor Will a két karjában hozta be az ájult testvéremet, vagy akkor, amikor hallottam, ahogy megüti Cathet. Voltak olyan pillanatok, amiket nem akarok újra átélni, de összességében mégis a mosolygás és a nevetés játssza a főszerepet.
- Rendben.
Mondom az egy órára, és továbbra is mosolygok, ahogy Will kilövi magát, és eltűnik az irodájában. A sorsom egyik legnagyobb csodájának tartom, hogy éppen az ő házik előtt kötöttem ki, és, hogy ő életben tud tartani. Persze, nem csak rajta múlik, tudom, de nélküle nagyon nehéz lenne, és nem hiszem, hogy még lenne olyanra lehetőségem, mint érezni Thomas meleg kezének érintését, pedig, ha valami jó, akkor ez határozottan az.
- Nincs semmi dolgom, meg amúgy is, hogy mehetnék ki, ha te itt bent vagy? Még a végén megkergetnek azok a nagyok, és nem tudok futni.
Pontosabban tudok, csak a szervezetem nem szereti, ha megteszem, mert utána minden, amit eddig elértünk, újra elromlik, és most, hogy Will azt mondta, nem romlottak az eredményeim az elmúlt hetekben, szeretnék nagyon odafigyelni arra, hogy minden jó legyen.
- Meg sem köszöntem még, hogy megvédtél.
Felülve az ágyra, nem sok helyet elvéve Thomastól, lehajolok hozzá, és az arcára adok egy puszit. Lassan már kinyithatja a szemét, így ezt addig kellett megtennem, amíg nem tud elhúzódni. Nem mintha azt gondolnám, hogy elhúzódna.
- Ugye, most már nincs kétséged afelől, hogy jó prefektus vagy?
Tudom, hogy a múltkor ebben nem volt még annyira biztos, de most tökéletesen megmutatta, hogy alkalmas a feladatra, hiszen megvédett engem, és nem is tudja, hogy ez mennyire fontos lépés volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 274
Összes hsz: 1634
Írta: 2019. január 1. 23:06 | Link

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

Marad. Örülök. Nem is szándékozom tovább győzködni arról, hogy bárhova menjen. De azért a lehetőséget meg kellett osszam vele. Helyezkedek kicsit, szabad kezem hasam tájára pihentetve, lábfejemet ingáztatom és csak mosolygok a magyarázaton.
- Áh, nem kergetnek meg, szerintem elment a kedvük attól... - kezdem nyugtatgatni, aztán megakadok és összevonom a szemöldököm, amikor eljut a tudatomig, amit mondott.
- Hogyhogy nem tudsz futni? Fáj a lábad? - találgatok. Olyan furán hangzott ez hirtelen, mert jó, sokan nem tudnak úszni vagy seprűn lovagolni meg ilyenek, a futás viszont nem olyasmi, amit szerintem így külön tanulni kéne. Vagy amire lehetne képtelennek lenni, hacsak valaki nincs testileg akadályoztatva.
Alig van időm megilletődni a készülő köszönetnyilvántásán, már érzem, ahogy odakepeckedik mellém. A szememet viszont még nem nyithatom ki. Szóval csak sejtem, mi folyik körülöttem. Minden esetre próbálok kicsit arrébb húzódni, hogy több helye legyen, elférjen. Ez persze nem nagyon sikerül. Csak jól összepréselődve tudunk az ágyon lenni. Nagyon közel. De bevallom, én nem bánom. Aztán megkapom a puszit. Ez már a második ma tőle. Csak én képzelődöm vagy egyre finomabbak és finomabbak? Akárhogy is, szemöldököm felszökik, nyelek egyet, zavartan megnyalom a számat, amit egyszerre tök kiszáradtnak érzek, aztán csak vigyorgok tovább kiszolgáltatott helyzetemben. Elég ismeretlen terület ez nekem. Mármint nem a kiszolgáltatottság (az egyáltalán nem), hanem a lányok általi puszilgatottság.
- Hát, azért nem bánom, ha még győzködsz - felelem lazán vállvonva, aztán rögtön ráncolok egyet a homlokomon, mert alig hiszem el, hogy ezt én mondtam. Egyáltalán honnan jött? Honnan szedek ilyen szöveget? Ezt hívnák flörtnek? És én most azt csináltam? Tudok olyat? Jó egyáltalán, ha tudok olyat?
Zavartan mosolygok a kis feleletem után.
- Úgy értem... szóval... örülök, ha szerinted az vagyok. Igyekszem - hebegem, jól belerondítva az iménti macsóskodásmba, ami valószínűleg meg is érdemli, hogy belerondítsak, hiszen igazán távol áll tőlem.
- Szerinted kinyithatom már? - kérem ki a véleményét a bekent szememet illetően. Teljesen elvesztettem az időérzékem. Is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 188
Írta: 2019. január 1. 23:28 | Link

Thomas


- A szívem.
Felelem neki nyugodtan. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy azt mondjam neki, a lában miatt, hogy rosszul léptem és azért nem tudok rendesen futni, de nem akarok hazudni. A hazugság a legrosszabb dolog a világon. A szüleim hazudtak a bátyámnak, aki nem tudja, hogy ki vagyok. Cath szintén hazudik a bátyámnak, bár az szerinte csak a kellemetlen részletek kikerülése, de nem értem, hogy a szerelem, hogyan kellemetlen. Én még sosem voltam szerelmes, de a történetekben mindig az van, hogyha valaki szerelmes, és a szerelme beteljesedik, akkor elnyeri a méltó jutalmát. Szóval nem nagyon értem a logikát. Azok, akiket eddig megismertem, mind hazudtak valamiben, és eddig nem lett jobb tőle senki élete. Ezért nem hazudok én sem, hanem megmondom Thomasnak.
- Eléggé rosszul ketyeg.
Ez talán megmagyarázza, hogy miért nem lehetek diák, holott a korom ideális rá, megmagyarázza, hogy miért vagyok ennyire sápadt és miért lakok Willéknél. Sokan azt hiszik, hogy én is Payne vagyok, mások azt, hogy Kálnoki, én pedig ezt a tényt nem mondom el senkinek, hogy tévednek, hogy én Brightmore vagyok. Edinának, a pizzáriában ugyan véletlenül elmondtam, de azóta nagyon figyelek erre.
- Thomas!
Nevetem el magam arra, amit mond, és el is pirulok. Ez határozottan flört volt, senki se mondja nekem, hogy nem, mert de. Életemben először, flörtöltek velem. Érzem, ahogy elpirulok, és el kell kicsit fordítanom a fejem, amíg ő korrigál. Akkor is flört volt, és kész.
- Hadd nézzem!
Megnézhetném másként is, ám én kifejezetten úgy érzem, hogy hasznosabb, ha a mellkasára hajolva, alulról nézve, hogy fénylik-e még, megtapogatom a szemét, majd elmosolyodva adom ki a diagnózist.
- Kinyithatod, a krém megfelelő időben felszívódott, a szemed pedig olyan, mint amilyen volt, mielőtt aljas támadást intéztek ellened.
Még mindig el vagyok pirulva, de nem érdekel, nem zavar, remélem, hogy Thomast sem. Eléggé kedves fiú, szóval mindenképpen szeretném, ha jó szünete lenne.
- Nem fogod lekésni a hopposbigyuszt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 274
Összes hsz: 1634
Írta: 2019. január 2. 00:01 | Link

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

A szíve. Mielőtt még nekiállnék mélyebben eltöprengeni róla, ez mit takarhat, már érkezik is a kis kiegészítés hozzá. Egy csöndes "ah"-t hallatva adom tudtára, hogy "vagy úgy! értem". Persze, nyilván koránt sem értem tökéletesen, azonban ebből már lehet róla fogalmam. Valamilyen szívbetegsége van, ami miatt kímélnie kell magát. Reakciómban nincsen sajnálkozás, pusztán elfogadás. Egyértelmű, hogy szívesen megtudnék többet is erről a dologról, viszont nem akarok most nekiállni faggatózni. Különben is, ez most itt az én időm a betegeskedésre!
Örülök, hogy ilyen derűsen fogadja a csajozós szövegemet. Nevetek vele én is. Aztán egészen komolyra vált az arcom, amikor felajánlja, hogy szemügyre vesz. Próbálok jó ápolt lenni. Elég klasszul megy szerintem. Még akkor sem izgek-mozgok túlságosan, amikor ismét ilyen közel húzódik. Csaknem rám fekszik. Oké, nem, de nekem ez felér azzal. A diagnózisa meg zene füleimnek.
Kinyitom a szemem, ami már tényleg nem is fáj. Pislogok párat, a lányra nézve. Éreztem én, ahogy a krémtől lassan alább hagy a lüktetés meg az égés is múlik, azonban azt remélni sem mertem, hogy tényleg így elillant. Nem úgy, mint a lány pirulása, amit csak most nyílik alkalmam megcsodálni. Hogy zavar-e? Nincs, ami kevésbé zavarna. Nagyon helyesnek találom.
- Hopposbi...? - kezdek visszakérdezni, miközben egyik kezem fejem alá rakom.
- A hopphálózatra gondolsz? - szökik fel szemöldököm, megsejtve a megoldást.
- Onnan nem nagyon tudok elkésni. Mármint akkor igen, ha bezár a hivatal, de késő éjjelig nyitva van az a része, ahol a kandallók vannak. Mások is járnak onnan haza - magyarázom neki, lazán heverészve mellette az ágyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 188
Írta: 2019. január 3. 16:17 | Link

Thomas


- Igen! A hopphálózat!
Tudtam, hogy van valami köze a "hopp" szóhoz, és már az is tudom, hogy micsoda. Hopphálózat! Milyen vicces neve van. A mosolyom széles ívet ír le az arcomon, ahogy mondja, hogy mi is a neve annak, amivel ő közlekedik. Nekem Will azt nem engedi, mert szerinte az én szívemmel nem biztonságos, így amikor kivizsgálásra jövünk, mindig vonatozunk. Egyszer pedig autóval is jöttünk, az nagyon érdekes volt, mert nem gondoltam volna, hogy vannak olyan varázslók, akik tudnak vezetni, pedig de, van jogosítványuk.
- Én min keresztül történik? Van egy lyuk, amibe bele kell ugranotok?
Hirtelen eszembe jut az Alíz csodaországban. Ott volt, hogy Alíz egy lyukon át egy teljesen másik világba került, ami legalább annyira varázslatos, mint ez a hely. Persze, itt még nem találkoztam a gonosz szívkirálynővel, és remélem, hogy nem is fogok. Viszont érdekel a varázsvilág minden kis szeglete, még akkor is, ha nem tudom kiélvezni. Igaz, egyelőre nem is terveztem nagyon elutazni, mert jól érzem magam a mostani élethelyzetemben. Viszont hiányzik a tanulás és az új ismeretanyag megszerzése. Otthon általában egy könyvet kiolvastam naponta, ha nagyon ráértem akkor kettőt is.
- Azért biztos várnak otthon, hiszen ez az első karácsonyotok. Nem szeretném, hogy a bácsikád megharagudjon rám, mert feltartottalak.
Komolyan gondolom, nem szeretném, ha otthon mindenki csak arra várna, hogy Thomas mikor jön haza, mert addig senkinek sincs kedve fát díszíteni meg dalokat dúdolni.
- Viszont, itt leszek az új évben is, ha lenne kedved meginni velem egy forró csokit, annak nagyon örülnék, nem szeretek egyedül forrócsokizni és a harminchárom ízből még csak tizenhatot próbáltam ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
online
RPG hsz: 274
Összes hsz: 1634
Írta: 2019. január 4. 23:04 | Link

ANNIE
a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x

Különös, hogy nem tudja, pontosan micsoda a hopphálózat. Azt hittem, csak a nevét felejtette el, erre kiderül, hogy azt sem tudja, min keresztül utazunk. Viszont durvaságnak érezném rákérdezni, mugli környezetben nőtt-e, hogy ennyire nincs képben. Dehát csomó varázsló ismerőse van. Vagy ők hirtelen lettek? Na majd egyszer kiderítem. De nem most.
- Nem - nevetek kicsit a lyukas ötleten.
- Kandallóba lépünk - kezdek a magyarázatomba, amihez kihúzom a kezem a tarkóm alól, hogy nekiláthassak a gesztikulálásnak, mutogatásnak.
- Van egy por, amit magunk alá kell hintenünk, miután kimondtuk a nevét annak a helynek, ahova szeretni mennénk - tárom elé a teljes folyamatot.
- Vigyázni kell, hogy érthetően ejtsd, különben nagy baj lehet belőle - teszem hozzá a teljesség kedvéért. Megnyugtatom ezután afelől, hogy a bácsikám nem fog rá megharagudni. Meg senkire. Szerintem ma is csak későn jön, úgyhogy semmi gond azzal, ha én még máshol lődörgök. A fát meg elvileg csak holnap díszítjük úgyis.
Pompásan hangzik a forrócsokis ötlet. Ezt megosztom vele is. Aztán mostmár lassan felülök. Odanyúlok még kicsit a szememhez, mert alig akarom elhinni, hogy már rendben is van. Váltunk még pár szót, aztán elbúcsúzunk. Kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak és én elindulok kifelé a gyengélkedőről. De azért párszor még visszanézek menet közben a lányra, akivel jól össze is akad a tekintetünk néhányszor és ilyenkor összemosolygunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Diák Rellon (H), Animágus, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 499
Írta: 2019. január 11. 23:43 | Link

Szépvölgyi Richárd

A helyiség levegője hidegnek és száraznak hat számára. Bár öntudatlan állapotában nem tudatosul benne, mi történik a szervezetével. Életműködéseinek ritmusa megváltozik, mérséketlen lassul ugyan, de épp eléggé, hogy a ritmushoz szokott test tiltakozzon ellene. Bőre érintésre hűvösebbnek hat, vérnyomása alacsony, koponyájának hátsó szekciójára ismeretlen erő fejt ki enyhe nyomást - ez a megfoghatatlan prés pedig nem engedi a tudatának, hogy kitisztuljon, visszarántja egy felszínes alvási fázis annál mélyebb mocsarába. Nem hallja az alkimista hangját sem, s bármennyire örülne, ha ezt tudná, hogy lehetséges előidézni ezt a létállapotot, ez most csak újabb lehetőséget vesz el az éberség visszanyerésétől.
A szeme nyitva, talán valamiféle összeszedetlen gondolatmenet is lassan végiggördül benne, de nem kapcsolódik össze az éber tudattal. A nappali és éjjeli ember közti átmeneti pont ez, mikor lenyomjuk a reggeli ébresztőt, de később nem emlékszünk rá. Mikor a reggeli csengetésre ajtót nyitunk valakinek, de még az álombeli gondolatmenetet folytatjuk szóban. Cselekvés, amely mögött áll valami szándék, ami hozzánk tartozik, de a nappal fényénél nem tudjuk felidézni azt.
Érzékeli, ahogy fölé hajolnak, ebből a közelségből hallani a ruha szövetének sűrlódását, megérzi, ahogy kissé besüpped a matrac széle. Ép karjával reflexszerűen nyúl ki abba az irányba, megragadva Richárd karját. Szorítása nem erős, könnyedén ki lehetne húzódni belőle. Egészen addig, míg a tapintás új érzékelésének hála meg nem érzi a másik jóval magasabb testhőjét. A hidegnek érzékelt szobában, azon a szűk négyzetméteren, amely elérhető távolságban van számára, a fiú bőre a legmelegebb pont, s ahogy ezt az információt adaptálja, ujjai szorosabbra fonódnak. Fogása határozottabb lesz, majd egy teljesen váratlan mozdulattal rántja maga felé a gyógyító tanoncot, a hirtelenség végett valószínűleg kibillentve az egyensúlyából. Merthogy.. ha ez sikerül, a mozdulatsor folytatása talán még váratlanabb - Weiler Dante jellemét, előéletét, habitusát ismerve bárki erőszakra, fájdalomra számítana a rántásból, azonban mindössze annyi történik, hogy maga mellé húzza az aeromágust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Sára
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 117
Írta: 2019. január 14. 18:16 | Link

Will

Ketten cipelnek fel a gyengélkedőre, ezt is csak a két kézből tudom, amik támogatnak. A könnyeim patakokban folynak, és a fájdalom nem akar szűnni.
Én mondtam, hogy hülyeség lenne engem kviddicsre buzdítani. Megmondták, hogy a lábam miatt már nem csinálhatok akármit, hogy a mozgás koordinációmnak is annyi, erre mégis felpattantam a seprűre. Miért? Mert nem akartam csalódást okozni senkinek, és egy pillanatra elhittem, talán még be is kerülnék a csapatba.
De nem, nem elég, hogy úgy zúgtam le a seprűről, hogy azt öröm volt nézni, még nem is olyan alacsonyról, a lábam érte először a földet, és megint hallottam a reccsenést. A fájdalom mellett még aggódik is. Nem akarok tolószéket, meg egy lábat, és megesküszöm Merlinre, ha ezt helyre tudják nekem pofozni, sétálni is csak lassan fogok.
Persze sok kérdő, meg sajnálkozó tekintet is elkísér utamon. Nyilván nem minden nap lehet látni az ablakból, ilyen kiváló zuhanást. Valahogy nem tudok törődni velük, a számat harapdálom, hogy ne ordítsak fel, vagy kezdjek el zokogni, pedig mennyire ezt tenném. A gyengélkedő ajtaja viszont nyílik, és először a mellém szegődött kneazlet látom meg a könnyfátylon keresztül. Nem tudom, mennyire szabad itt bent lennie, de kicsit elfog a nyugalom, persze az értetlenség mellett, hogy mit keres mégis itt. Utána kéne néznem, hogy működnek őt.
A cica sok vizet nem zavar különben. Az ágy tövében nyaldossa mancsait, de látszik rajta, hogy nem hajlandó tágítani mellőlem. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nevet még nem sikerült adnom neki.
Letesznek az ágyra, legalább is halványan érzékelem. Aztán az ajtó már csukódik is utánuk, én meg csak várok. Főleg arra, hogy elapadjanak a könnyeim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 615
Írta: 2019. január 18. 15:25 | Link

Sára


Papírmunka. Nem is bánom ma annyira, mint hittem, hogy fogom. Szépen lassan minden a helyére kerül, és olyan lesz, mintha sosem lett volna sehol se kiesés, se átszerveződés. Több időt kellene otthon lennem, de tudtuk, hogy ha ez a pillanat eljön, akkor a dolgok áthárulnak Norinára. Igyekszem könnyíteni őt, és átvenni terheket, de jelenleg úgy érzem, hogy ha még valamit felveszek, elúszok. Amikor a egész projektet elkezdtem, még csak Chris-re kellett figyelnem, hogy ne ölje meg magát. Ma már ott van Annie és Cath is, ráadásul az apám agymenése is rátett egyet erre az egészre. Éppen egy hosszútávú szerződést bogarászok át, két önéletrajz között levezetésként, amikor nyílik az ajtóm, és a belépő röviden tájékoztat, hogy mi történt. Nem késlekedem, azonnal felkelek, és kilépek az iroda nyugalmából.
- Kösz.
Pillantok a csukódó ajtóra, mert a srác, aki szólt, le is lépett. Jó kis banda ez, minden van bennük, csak nagyon mélyen titkolják. Közelebb lépek a beteghez, és akkor látom meg a kneazle-t. Nem szólok egy szót sem, amennyi minden és mindenki megfordul itt, belefér. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tiszta állatok, sőt, az állatok sokszor sokkal tisztábbak, mint az emberek. Egy fiola tartalmát pohárba töltöm, hozzá vizet öntök, az ital színe élénk rózsaszínre vált. Sára fejét megemelve finoman megitatom. Semmi különös, csak egy kis nyugtató ital.
- Kérlek, meséld el, mi történt.
Fordulok hozzá kedvesen, miközben elkezdem átvizsgálni a testét. A fiú, aki hozta, mondott valamit, de annyira nem pontosat, meg látszott, hogy feszeng is. Inkább tőle akarom hallani. Mondjuk lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy ő egy Várffy lány, nyilván Robival senki sem akar kekeckedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Diák Rellon (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 300
Írta: 2019. február 21. 22:20 | Link

Levi

Szóval itt van. Magához képest némileg izgatottan (és nem a jó értelemben) álldogál a gyengélkedő bejáratától kicsit balra, míg megvárja, hogy az egyik levitás kviddicsedzésen eltört kezét lássák el. Délelőtt van, a napnak azon szakaszában járnak, amikor nincs nagy forgalom itt, mégis sikerült pont azt az időpontot kiszúrnia, hogy rendhagyó módon egy ilyen esetet kelljen kezelni. Szóval megmondták neki - miután felmérték, hogy nem sürgősségi eset -, várjon egy picit, míg rákerül a sor.
Hát ő vár.
Türelmesen.
Olyan türelemmel, ahogy egy haldokló ember kapkodna az egyetlen elérhető élettöltő bájital után, ami visszahozza az életveszélyes helyzetből. Jó, lássák csak el azt a törött kezet. Az számít igazán. Hogy tíz perccel előbb vagy utána rakják mágikusan sínbe. Nyugodtan, csinálják csak. Addig lehet, hogy ő itt a sarokban csendben meghal, de nem számít ám. A törött kéz nagyon komoly dolog. Meg is mondja a szervezetében bújkáló halálos kórnak, hogy várjon még egy kicsit, mert hát el kell látni előtte a kviddicssérülést, mielőtt vele foglalkoznának.
A wizard-webbeteg is megmondta, hogy minden bizonnyal valami komoly baja lehet, az is lehet, hogy fel kell függeszteni a tanulmányait! Már, ha egyáltalán lesz alkalma felfüggeszteni őket és nem hal meg előbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2019. február 23. 10:32 | Link

D I Á C S K A

Kétféle beteg, és ehhez híven kétféle kezelési mód van. Tegyük fel, hogy az egyik véglet a levitás srác, aki kicsit ugyan szipogva - amit teljes mértékben megértek, úgy értem, a testedben eltörik valami, ami lényegében összetart, mégis hogy ne fájna veszettül? -, de hősiesen bírja a fájdalomcsillapító által ugyan tompított, de el nem tüntetett megpróbáltatásokat. Egy varázslat nyomán fásli tekeredik a sínbe tett keze köré, tökéletesen simul rá, kicsit szorít, hogy mindenképp helyben tartsa a csontokat.
- Ma este itt alszol bent, oké? - bár kérdésnek hangzik, ez nagyon is kijelentés, ő pedig elég okos ahhoz, hogy felfogja ezt. - Ebből - megkocogtatom a csontforrasztó bájital üvegcséjének oldalát - be kell venned egy kortyot ma este, nem kell sokat, mert annyira nem gázos a karod. - leteszem az üveget az ágy melletti éjjelire, kezeim a fehér orvosi köpeny zsebeibe dugom. - Szólj, ha úgy érzed, kezd hatni a csillapító, vagy rosszul érzed magad.
És ennyi. Így néz ki egy "jó beteg" kezelése, könnyen, gördülékenyen, nincsenek felesleges akadékoskodások, és "bezzeg a Jolika azt mondta!" körök. Aztán itt van ez a lány. Ismerem, persze, hogy ismerem, felületesen, tudom, ki ő, tudom, hogy hívják, tudom, hogy az apámnál tanul - tanult? fogalmam sincs, régen volt - legilimenciát, és nagyjából ennyi. Mélyen beszívva a levegőt fordulok felé, teszek pár lépést az irányába, hogy ne zavarjam meg felesleges hangoskodással a gyengélkedő nyugodt csendjét.
- Gyere, ülj le - jobbommal lazán intek az egyik frissen behúzott, fehér ágy felé, közben pálcámmal hívom magamhoz az előbb elhagyott székem.
- Mi a probléma?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2019. május 10. 16:37 | Link

B A T H I L D A

Will pár napja szólt, hogy be kéne ma ugranom, mert közbejött neki valami, én pedig itt vagyok, mert őszintén, nem igazán tudom, hol kellene máshol lennem. A Minisztérium megvan ma nélkülem - különben sem szakadnak le kezek, vagy ütik fel a fejüket komoly átkok -, a családom pláne megvan nélkülem, és ha sokáig nem csinálok semmit, elkezdek olyan dolgokon gondolkozni, hogy, talán ideje lenne valamit komolyan is kezdenem az életemmel, mondjuk az elkövetkező öt évben illene megállapodnom és családot alapítanom, mert a húgom biztosan nem fogja tovább vinni a nevünket, és legyünk őszinték, ezeknek a gondolatoknak semmi jó végük nincs, soha, legfeljebb egy kapuzárási pánik, amihez azért kifejezetten fiatal vagyok - még.
Az elmúlt napok időjárása többnyire a kastély falai közé kényszerítette a kölyköket, ezért a gyengélkedő is átlagosan nyugodt, csendes. Nincsenek bőr alá szoruló tüskék, nincsenek növényszúrások és bogárcsípések, senki nem kopog be felhorzsolt térdekkel és zúzódások tarkította karokkal. Halkan, leginkább a saját magam szórakoztatására dúdolva fordítom el a kulcsot az egyik szekrény zárjában, hogy összeírjam, miből mennyi van még, mi az, amiből lassan kellene rendelni, minek jár le a közeljövőben a szavatossága.
Kifejezetten jó kedvem van. Nem volt bajom a teliholddal, ahogy nincs most sem, sőt. Fogaim között tartva a varázstalan golyóstoll kupakját írom fel bájitalok és gyógyszerek neveit, összeszámolom a fáslikat, bájital alapanyagokat és méregtelenítő szereket, sőt, ahhoz is érzek affinitást, hogy egy újabb táblázatban vezessem, miből mennyi fogyott az elmúlt időszakban. Nem sajognak az izmaim, nem érzek jellegzetes fájdalmat az ízületeimben. Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ennyire jól, járulékos kellemetlenségek nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bathilda Elphick
Diák Navine, Elsős diák



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 25
Írta: 2019. május 10. 18:25 | Link

                                  Levi
Nagyon fájt a fejem ezért arra gondoltam benézek Levihez,közben meg megnézem mit csinál.
Fogalmam se volt hogy miért fájhatott ennyire a fejem de már vagy 3 hete és egész nap 39 fokos lázam is volt,gondoltam Levi majd segít majd.
Elindultam a gyengélkedő felé és az ajtóban megállok mert látom hogy Levi valamit nagyon ír nem akartam megzavarni gondoltam biztos fontos dolgot végez megvárom csendben az ajtóban míg idefigyel és majd megszólítom.
-Szia Levi
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsõd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet