A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=764804#post764804][b]Theory Delacroix - 2019.07.24. 12:47[/b][/url]

Egy icurka-picurkát fáradt voltam. Nehézkesen kecmeregtem ki az ágyból, mivel előző este alig aludtam valamennyit. Még szoktatnom kellett magam az új helyhez, az új helyzethez, ezek gondolatához. A megoldáson törtem a fejem, de újra és újra ott lyukadtam ki, hogy nem igazán van kedvem változtatni. Lesz, ami lesz.
Az egyetlen, ami némi megnyugvást jelentett, hogy ameddig én nem hőbörgök a helyzet miatt, addig a „drága” ─ nálam csak két perccel idősebb ─ bátyám idegbeteg miatta. Ő világ életében nehezen fogadta el, ha nem Ő lehet a középpontban. Most ott van, mivel fiú létére elég lányos, de emiatt is nyafog. Sosem fogom megérteni Theont, de szerencsére ez nem zárja ki azt, hogy szeressem Őt. Hiszen mégis csak a testvérem, és ezen a tényen nincs ember, aki változtatni tudna. Ami azt illeti, ha lehetne, kétszer is átgondoltam volna, jó-e nekem éppen Ő…
Szerencsére gyorsan összekaptam magam, és kellő rohanással odaértem az első órám kezdetére. Majd a másodikra is, de harmadik már váratott magára. Óra végén segítettem elpakolni, hogy jobb hírnevet szerezzek magamnak, de abból csak az lett, hogy valamivel elvágtam a kezem. Hogy mivel, az nem tudom, mert a vér jobban lekötött, de biztosan nem volt halálos, mert nem volt akkora a riadalom. Gyorsan átnavigáltak a gyengélkedőhöz, azonban az ajtaján már egyedül léptem át. Vagyis többedmagammal, mivel a kicsi kincsem, akit Theon nyárson akart megsütni, a zsebemben volt, de egyelőre még nem adott magáról különösebb életjelet.
─ Jó napot! Csak megsúgom, hogy először vagyok itt… ─ nézelődni kezdtem. Amerre csak elláttam, fehér falak és fény. Sokkal jobb volt, mint egy kórház, de a bent terjengő illat hasonlított hozzá. Szépen lecövekeltem az ajtó mellett, majd vártam. A kezem már nem vérzett annyira, de gondolom jobbnak látták, ha elnavigálnak vele ide, mint kiskoromban a volt tanáraim.
Hogy őszinte legyek, csak egy dolgot reméltem, hogy nem fog Theon fülébe jutni, hogy milyen szerencsétlen voltam. Most is. Mint mindig. De nem akartam ezt is egy életen át hallgatni, mint azt, amikor Delacroix nagyiék házában beszorultam egy ládába…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=764819#post764819][b]Theory Delacroix - 2019.07.24. 14:48[/b][/url]

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy a gyengélkedőn egy fiatal nőbe fogok botlani, és nem egy idősebbe. Síri csendben pislogtam rá, mint aki megszeppent, azonban korántsem erről volt szó, egyszerűen csak megdöbbentem. Pár másodperc múlva viszont arra jutottam, kit érdekel, mennyi idős, oka van annak, hogy itt van.
Az ágyhoz sétáltam, majd ügyesen és okosan leültem rá, és igyekeztem viszonozni a mosolyát, miközben felmért engem. Fogalmam sem volt, mi járhatott a fejében, de talán jobb is volt így.
─ Elvágtam. Nem emlékszem, mivel. ─ közöltem halálos higgadtsággal, majd megemeltem a jobbom, és kitártam az ujjaim, hogy a tenyeremen láthatóvá váljon az a kevésbé mély, de annál hosszabb seb, ami már alig vérzett. Egy kicsit szégyelltem is magam amiatt, hogy rögtön az első napjaimon ilyen történt velem. ─ De nem olyan vészes. Csak egy ici-picit fáj. Kicsit fáradt vagyok, mert az este nehezen tudtam elaludni.
Mint semmiből a villám, tért magához a hófehér golyó a zsebemben, és kezdett el mocorogni odabent, majd pottyant ki az erszényből, és landolt a matrac sarkán. Különösebben rá sem hederített a gyógyítóra, akinek a sziluettje csak pillanatokig tükröződött a kis vörös szemein, majd kacifántos útnak indult az ágyon. Néha két lábra állt, a levegőbe szagolt, majd trappolt lelkesen tovább. ─ Ő belőlem esett ki. ─ nyilvánítottam ki, ha látta ezt, ha nem. ─ És néha harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=764861#post764861][b]Theory Delacroix - 2019.07.24. 16:39[/b][/url]

Síri csendben, kissé elpilledve, lomhán pislogtam fel a nőre, majd nyakamat kitekerve a patkányom irányába.
─ Edgar mindig ilyen. Egész nap tud aludni a zsebemben, de csak akkor kel fel, amikor azt egyáltalán nem kéne. Este pedig mindig zörög, de nem miatta nem alszom. Még szoktatom magam az új helyhez, az új helyzethez. Egy kicsit nehéz vadidegenekkel lenni, főleg ha egész eddigi életedben egyedül sem voltál. Van egy bátyám, aki két perccel idősebb nálam. Ikrek vagyunk, ami üvölt is rólunk. Szörnyen kibírhatatlan, de mivel a testvérem, szeretem Őt.
Mélyet lélegeztem. Leszaladt a torkomon a rendelőre, kórházra emlékeztető illat, és számtalan emlék jutott az eszembe. Mindig is szörnyen esetlen voltam. De Theon mindig mellettem volt, főleg olyankor, amikor szükségem volt rá. Egy kicsit hiányzott a bátyám, de ezt soha nem ismertem volna be. A legnagyobb közös vonásunk a büszkeségünk. A fertőtlenítő puszta gondolatától is sziszegni támadt kedvem, és a kisszékes-kézfogós jelenet pedig halálra rémített.
Hála Shayleen mosolyának, amit nekem szegezett, már nem is érdekelt annyira, mint ügyködik a mancsommal.
─ Theory. ─ mutatkoztam be én is, halkan, mosolyogva. ─ És igen, új vagyok. ─ a patkány idő közben megpróbált felkapaszkodni rám, de végül eltért az eredeti tervétől, és nem trappolt végig a szabad karomon, egyenesen a vállamig. Hogy mi miatt, nem tudom, de a csöpp érintése elég volt ahhoz, hogy azonnal ránézzek.
─ Nem kedveled a patkányokat, igaz? Pedig tüneményes állatok, és okosak is. Na, nem éppen Edgar, de a többi igen. Az emberek többsége nem kedveli őket. A bátyám sem. Edgar miatta szokott rá a harapásra, de engem nem bánt, mégiscsak én etetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=764972#post764972][b]Theory Delacroix - 2019.07.25. 15:47[/b][/url]

Látványosan nem arra koncentráltam, amit Shayleen csinált a kezemmel. A gyomrom sok dolgot elbírt már, de ha volt rá lehetőségem, inkább másra koncentráltam, így a fehér falak lettek a kiválasztottaim.
─ Igen, Ő is idejár. Ráadásul zöld, mint én. Nincs olyan nap, hogy ne szólnánk legalább egy szót egymáshoz. Bár az esetek kilencven százalékában csak valamit a másik fejéhez vágunk. ─ tisztáztam a tényállást. Theon és én egymásnak lettünk teremtve, ha nem lenne, nem tudnám, hogy kit szidhatnék állandóan. Sokkal szebb vele az életem…
─ Anyát egyszer megkérdeztem. Nem igazán tudta megindokolni. Szerintem hirtelen felindulás volt. ─ ami azt illeti, nem hogy a nevem kiválasztására nem fordított kellő időt, de ránk sem. ─ A bátyám neve Theon. Gondolom én azért lettem Theory, hogy passzoljanak egymáshoz a kezdőbetűink. ─ mosolyogtam a házamat megszégyenítő szelídséggel. ─ Ha már itt tartunk, a Shayleen is különleges név. Először hallom. Te esetleg tudod, miért pont ezt kaptad? ─ vetettem fel a kérdést kölcsön kenyér visszajár alapon. Hátha a nő érdekesebb válasszal tud majd szolgálni, mint amelyet én hirtelen össze tudtam kaparni.
─ Jogos… ─ szusszantam. ─ A hüllők talán nem is annyira vészesek, de a rovarokat én sem viselem el. Főleg a pókokat. ─ Theon nálam is jobban rettegett tőlük, én mentettem ki mindig a karmaik közül. ─ A fárasztó enyhe kifejezés a bátyámra. Ő egyenesen elviselhetetlen. Szörnyen hisztis, nem viseli el, ha nem az van, amit eltervezett, vagy nem Ő van a figyelem középpontjában. És szörnyen lányos is. Egy egész fodrászkellékest hozott magával otthonról. ─ kezdtem el hunyorogni, amikor a fivéremre gondoltam, de csak közel tíz másodpercig, utána az arcom kitisztult. ─ Azért egy kicsit szeretem. De csak egy kicsit. ─ jegyeztem meg halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=765002#post765002][b]Theory Delacroix - 2019.07.25. 20:09[/b][/url]

Némán hallgattam Shayleent, miközben ügyeskedett a kötéssel. Nem siettem sehová, főleg nem órára. Ilyen szempontból átlagos gyerek voltam. De ha maradni akartam, az azt jelentette, hogy továbbra is beszélgetnem kell majd vele. Kedves és jó hallgatóság is, ráadásul a következtető képessége is példás, de nem igazán szoktam magamról beszélni. Helyesbítek, magunkról. ─ Édesapád végül nagyon jól választott. ─ mosolyogtam. Nem jutott eszembe jobb, így a gesztus mellé hozzácsaptam az első adandó gondolatom. Mivel gyógyító, és nagy sikerrel elemezget, valóban egy zseni.
─ Szerintem is. ─ szusszantam. Látszott rajta, hogy érzékenyen érintette a téma, így el kellett engednem. Ma olyan kedves voltam. Ez is lett a vesztem. Ezért vagyok most itt.
─ Amióta az eszemet tudom, Theon mellettem volt. És megkeserítette az életem. Ő nem igazán tudja elviselni, ha nem körülötte forog a világ. Emiatt neheztel rám még mindig, mert ugye anyunak és apunak nem csak Ő volt. Talán innen ered a csatabárdunk. Meg onnan, hogy Ő szörnyen lusta, és csak várja, hogy a szájába essen a sült galamb, ameddig én teszek is érte valamit, és így gyakran volt sikerem. Alapjaiba véve nem rossz testvér, de a hozzáállása az élethez valami szörnyű. Mostanság többet nyűglődik maga miatt, mert már nincsenek itt a szüleink, vagy a nagyszüleink, hogy istápolják Őt. Bármennyire is fáj elviselnie, csak én maradtam neki, de túl büszke hozzá, hogy ezt beismerje, így ha találkozunk, ezt elfedvén csak a vérem tudja szívni, én meg viszonzásul az övét. Ugyebár az évek meg a rutin. ─ egyszer van egy évben gyereknap, ahol málnás vattacukrot lehet kapni. ─ De ugye téged is köt az orvosi titoktartás? ─ Theon nem tudhatja meg, hogy a szívem legmélyén szeretem. Azzal csak két kilót hízna a mája… És nem férnénk el egy kastélyban az egójával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=765066#post765066][b]Theory Delacroix - 2019.07.26. 17:41[/b][/url]

─ Igazad van. ─ jegyeztem meg halkan a szülőket érintő részre. Tény, hogy több időt voltunk a nagyszüleinknél, mint otthon. ─ Hhhh, akkor megnyugodtam… ─ túrtam bele az ép kezemmel a hófehér hajamba. Megkönnyebbültem, nem is akárhogy. Theon így is épp elég beképzelt volt, nem szabadott, hogy adjam alá a lovat. ─ Nem igazán szorulok tanácsra, legalábbis nem Theont illetőleg. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy elbírjak a bátyámmal. Az eltelt évek alatt felvérteztem magam ellene, szóval nem kell félteni engem, legalábbis azt hiszem. Egy kis piszkálódásba, meg egy kis hajhúzásba eddig sem haltunk bele, szóval merem azt feltételezni, ezután sem fogunk. ─ mosolyodtam el, majd megdöntöttem a kobakom oldalra. ─ Viszont nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy ilyen kedves vagy velem. Szerencsés az iskola egy ilyen elhivatott gyógyítóval. ─ ezek csak a tények voltak, amik kicsúsztak a számon. Shayleen nem munkaként fogta fel, hogy itt kellett lennie, hanem láthatóan a szívét és a lelkét is beleadta a feladatába. Kevés az ilyen jóindulatú ember, bár Ő sem hibátlan. Nem fogom elfelejteni, ahogyan Edgarra nézett.
─ Értem. Víz. Jegyeztem. Ha pedig nem boldogulok el az újrakötéssel, akkor feltétlen visszanézek. ─ nézegettem meg a kötést, miközben a magasba emeltem a jobbom. Célnak megfelelt. ─ Az ellátást is nagyon szépen köszönöm. ─ szusszantam. Ezután elkaptam a zacskó és Edgar grabancát, aki persze, hogy nem koncentrált, és megleptem, amit egy tompa cincogással jutalmazott. Pillanatokkal később már a zsebemben tudtam a patkányt, mintha itt sem lett volna. ─ Igazán remek ajánlat, de nem akarok pótolni, szóval azt hiszem, visszasomfordálok órára. Ha valami gondom-bajom lesz, és ellátásra vagy beszélgetésre szorulok, még feltétlen visszanézek ide, hozzád. Addig is jó munkát kívánok, már ha az ilyen lehet jó. ─ reflexből a jobbom emeltem, hogy királynősen búcsút intsek, mert ugyebár nem az utca túloldalán voltam, hogy elnagyolt mozdulatokkal kapálóznom kelljen.