28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Budanekeresd
Írta: 2015. november 1. 14:38
| Link

Nathalie

Teljesen letaglózva érzi magát, amikor a lány egy sziáról átvált a magázódásra. Hát most ő minden, csak tanár nem, na meg egyébként, amikor tanár volt, akkor is jobban szerette, ha tegezték őt a diákjai. Valahogy közvetlenebb úgy a viszony. Persze a tekintélyt totálisan aláássa egy ilyesmi, de Viktornak nem fontos, hogy tekintélye legyen. Ő nem azért tanár, hogy felnézzenek rá, hanem azért, hogy újat oktasson a gyerekeknek, hogy valami egészen új dologgal bővítse azok tudását.
 - Maradjunk a sziánál! - Gyorsan rövidre is zárja a magázódást, és szerencsére a lány sem ragaszkodik hozzá, hogy tovább magázza a mi vénségünket. Szóval szent a béke és a világrend ismét helyreállt. Hurrá! Na, akkor már csak azt kell megtudnunk, hogy most akkor mit és hogy. Amit sikerül is, de mivel úgy néz rá a lány, mintha legalábbis valami borzasztóan rémes kérdést tett volna fel nem is fűzi tovább ezt a gondolatszálat, helyette inkább szépen próbálkozik valahogy viccesre fogni a figurát, ami nagyon sikeres, mert a lány el is kezd nevetni, amit aztán halk kuncogássá szelídít, majd észbe kap, hogy talán nem az út közepén kéne ácsorogni. Milyen igaza van! Azért egy pad mégis csak kényelmesebb, mint állni. Mondjuk egy kis sült gesztenye vagy kürtöskalács eszegetése mellett már egyenesen ideális.
 - Ez egy remek ötlet! Egyébként nem kérsz egy kis finomságot? Ott a sarkon van egy árus, meghívlak valamire. - Ajánlja fel természetes önzetlenséggel. Azért ennyit nagyon is megengedhet önmagának, és szerencsére egyre több mindent. Annak hála, hogy előadásokat tart egyre többen keresik fel és ez egyre több pénzt hoz a konyhára.
 - Egyébként minden oké? Amúgy még a nevedet sem tudom. Ne haragudj, de nem ugrik be az arcodról. Esetleg tanítottalak a suliban, hogy egyből tudtad, hogy tanár voltam? - Kezd egy kissé kíváncsiskodni a lánytól a lányról. Azért mégis jobb az, ha az ember tudja, hogyan szólítsa meg a másikat, és a gyere ide nem éppen a legjobb módszer egy emberrel szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. november 13. 12:27 | Link

Csuklóból tegeztem le egy olyan embert, akit nem kellett volna. De lehet, hogy nem is ő az a személy, akinél a magázás a nyerő. Bizonytalanít a helyzet, egészen addig, míg 100%-ra biztos leszek benne, hogy igen, hivatalosan neki kell, hogy szóljon ez a dolog, de mégsem kell, hogy ennél maradjunk.
 - Akkor szia.
Vigyorgok, mint a tejbetök, és nyugtázom, hogy tényleg olyan közvetlen, ahogy valaki, xy leírta nekem az elmúlt két hétben. Többet kéne kérdezősködnöm mindenkiről, ha ilyen jó tippeket kapok. Tiszta nyerő helyzet...
Ellenben azzal, hogy az út közepén nem beszélgetünk, ezt már kisiskolásként belénk verik a szüleink és a tanáraink. Úgyhogy kapok az ötleten, bár a... Mindegy is.
 - De. Egy hatalmas adag epres mochit most elfogadnék. Köszönöm.
Lassan elindulok a járda felé, noszogatni sem kell, elvégre is, nekem tűnt fel, hogy nem ott kéne traccspartit tartani vagy mifene...
A vigyorgás meghozta hatását, elfelejtettem, miért is voltam ott, a legrosszabb helyen az összeomláshoz, amikor viszont újra felidézem a mai délutánom igen kis részletét, azt hiszem, ideje átgondolnom a dolgaimat.
 - Két húgom van. Tinédzserek. És ezzel szerintem mindent elmondtam.
Tömör összefoglalása a helyzetemnek, de hát most kezdjek el panaszkodni? Annyira mégsem ismerem, és nem bízok meg az emberekben csettintésre. Akárki akármit mondhat, ennyire nem vagyok ostoba liba.
 - Igazából a toronyban sok mindenről szó van, és csak onnan, hiszen most jöttem, nagyjából két hete erre a helyre.
Még mindig nem mutatkoztam be, pedig ő már rég megtette, de most is valahogy kiment a fejemből. Egészen eddig, amikor van egy pici szusz, hogy levegőt is vegyek, és ne kelljen mindenen agyalnom, ami khm. szúrja a csőröm. De ami késik, az nem múlik, így hát rajta!
 - Én Nathalie vagyok.
Puff, megöltem a hangulatot, legalábbis így érzem, mikor odaérek (remélem -ünk) a kis bódé elé. Csodálkozásra ad okot, hogy ennyi minden elfér ezen a csöpp kis helyen, ami a viszonyokat illeti, de megtalálható a kedvenc édességem, ami roppantul feldobja a kedvem.
 - Kóstold meg te is a mochit. Én nagyon szeretem, nem sokan ismerik, de finom. És japán.
Na ezt se hittem volna, hogy megérem. Hiányzik a családom, a szüleim és Japán. Pf. Szerencsétlenség. De majd elmúlik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 1013
Írta: 2015. december 19. 10:48 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Laura, Gábor

Elégedetlenség és feszültség kavarog a levegőben. A nő még egyszer belenéz a tükörbe, hogy biztos lehessen benne, külseje tökéletes, ahogy mindig. Ajka felfelé görbül, mintha csak gyakorolná, hogyan kell a megszokott szívélyes mosolyt magára erőltetnie. Mintha nem tenné meg minden nap, amikor a felső kaszt egyik tagjával találkozik, amikor ráköszönnek, amikor meghallgatja unalmas és szánalmas történeteiket. Ma azonban egész más indokok vezérlik. Ma igazán anyai mosolynak kell arcán ülnie.
Férje korántsem ennyire előrelátó, mi több, bár megjelenése makulátlan, ahogy megszokhattuk, arca komor és morc. Szemeiben meg-megcsillan az érdektelenség apró fénye, ahogyan egy-egy gondolatára a düh is elfogja. Szégyen és gyalázat, hogy vendégül kell látnia saját fiát, aki egy vérfarkas. Aki javítóintézetben töltött éveket, aki egy egyszerű pultosként dolgozik Merlin tudja hol. Bezzeg Eszter! A legjobb körökben mozog, elit klubot nyit a tanodában csak aranyvérűeknek, hű a család nevéhez! Ma mégsem ő jön haza. Persze Gábornak végső soron teljesen mindegy, ki fordul meg ezek között a falak között, senkit sem szeret jobban saját magánál, s saját zsenialitása bűvöli el leginkább. Az oldalán díszként funkcionáló Laura megjelenése sem dob sokat hangulatán. De papíron az a jó ember, akinek családja van, aki kétkezi munkával építi fel házát, hosszú évek munkájának gyümölcseként szerettei körében lel nyugalomra.
Ez az idilli kép mindaddig tart, míg be nem jelentik, Krisztián megérkezett. Ekkor felpattan, tán túl gyorsan is, s csak felesége tudja fékezni. Megtudták, hogy egy egyszerű mugli képzésre iratkozott be a fiú, ezt pedig nem hagyhatják annyiban. Állítólag még valamilyen sárvérű nőszeméllyel is szóba elegyedett. Na de mi gond sincs, ők a megoldások emberei. Lépteik egyre hangosabbak, ahogy közelednek a fiú felé, s míg Laura a korábban oly sokszor megvillantott mosollyal ajándékozza meg fiát - melyhez lenéző tekintet társul -, addig apja egyszerűen csak int, hogy menjen a nappaliba. Köszönésre sem méltatja. A kényelmetlen hangulat adott, s ennél már csak rosszabb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. december 19. 11:05 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Annyira nem akart jönni. Végül is ő végzett ezekkel az emberekkel már évekkel ezelőtt. Amikor vérfarkas lett, kitagadták, de valójában már az előtt sem érdeklődtek iránta. A bátyja volt mindig az etalon, és Zoltán azóta Üstösd polgármestere lett. Így most már tényleg szabadon kiutálhatnak bárkit a városból. A húga meg a kastélyban kezdte meg terjeszteni az aranyvérűek eszméit. Amennyit hallott Eszter klubjáról, abból könnyűszerrel megállapíthatta, hogy nem más, mint teadélután unatkozó, gazdag és "jóvérű" lányoknak, akik ezen gyülekezet keretein belül együtt utálhatnak és nézhetnek le mindenkit, aki nem tartozik közéjük, és a többiek háta mögött egymást is.
Mély sóhajjal lép be az ajtón, és nem hagyja, hogy a kabátját elvegye a manó. Egyrészt, mert nincs szüksége ilyesfajta kiszolgálásra, ő nem érzi ettől nagyobb embernek magát, másrészt nem is tervez sokáig maradni.
Anyját meglátva keserű mosolyra húzódik a szája: semmit nem változott. Az undor és a szégyen kerülgeti szülei reakciójától, a helytől, az egész helyzettől. Valószínűleg belehaltak volna abba, hogy rendesen köszöntsék a fiukat, bár Krisz már nem is várja tőlük, hogy szülőkként viselkedjenek. Régen elfogadta már, hogy neki nem jutott szülői szeretet, neki enélkül az alap nélkül kell boldogulnia a világban.
Átvéve szülei stílusát, ő sem köszön, némán követi őket a nappaliba, ahol megáll zsebre tett kézzel. Tudja, hogy bosszantja őket a lezserség, éppen ezért tisztában van vele, hogy vastag béléses bőrkabátja, kopott farmerje és szakadozott edzőcipője sem kelt bennük jó benyomást. Bár már nem gyerek, valahogy megmaradt benne az, az erős dac, hogy csak azért is borsot törjön a szülei orra alá. Ha csak ennyivel is, megmutatja nekik, hogy ő nem tartozik közéjük, neki nem parancsolhatnak. És, ha hellyel kínálják - ha egyáltalán... -, ő akkor sem fog leülni. Nem, hiszen nem marad sokáig. Éppen csak benézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 1013
Írta: 2015. december 19. 11:24 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Laura, Gábor

Apja állkapcsa megfeszül, ahogy Krisztián egyszerűen zsebre vágja kezét, azokban az ütött-kopott, szakadt ruhákban. Mint egy útszéli hajléktalan. Erőt kell vennie magán, hogy ne tegyen olyasmit, amit később még igen komolyan megbánhat. Csak azért, mert fia ennyire semmirekellő, ő maga még nem válik azzá, kényelmesen elhelyezkedik saját fotelében, kezeit összekulcsolja, de esze ágában sincs hellyel kínálni őt. Nem érdemli meg és csak összepiszkolná a gyönyörű bútorzatot. Hiába van pénz a cserére, nem volna túl örvendetes.
Laura érzi meg először a tökéletes és színtiszta ellenállást, ami akár arcul csapásként is érhetné, ha érdekelné fia. Mivel látja, hogy Gábor részéről nem számíthat segítségre, így int a manónak, hogy hozzon három italt - természetesen azokat, amelyeket már jóval korábban előkészített. Három pohár, amelyből az egyikben bájital van, méghozzá a furfangosabbik fajta. Sem színe, sem íze, de még csak szaga sincs, az egyik legtökéletesebb, amit szerezni lehet manapság. Épp erre van szükségük. Ő maga, mintha csak gyermekét képviselné, fia oldalán áll, nem ül le, noha sugárzik belőle a kelletlenség.
- Szégyent hozol az egész családra. Mugli iskola? A Bagolykövet sem fejezted be. Gyalázat, amit művelsz, nézz csak magadra, milyen jövő vár így rád? - a férfi hangja nem dühös, nem agresszív, végtelenül nyugodt, tekintete azonban árulkodóbb, mint ezer szava. Gyilkos indulat forrong benne, melyet igyekszik a mélyben tartani. - Arról már rég letettem, hogy gondolj ránk is, vajon milyen véleménnyel lesznek rólunk, de legalább a testvéreidre! Nem ennek neveltelek - a nevelés persze erős túlzás, no meg a fejedelmi egyes szám első személy is. Neki aztán végképp semmi köze Krisztián viselkedéséhez, hacsak az nem, hogy gyűlölete manifesztálódott azzá, amivé Krisz lett.
A manó eközben megérkezik, Laura pedig könnyeden veszi el az egyik poharat, melyet az asztalra tesz férjének, a másik kettőt felemelve pedig a baljában lévőt nyújtja Krisztiánnak. Semmi gyanús, minden mozzanata arról árulkodik, puszta illemből adja és elvárja, hogy maradjon érintetlenül. Ismeri annyira Krisztiánt, ha ezt megneszeli, az utolsó cseppig kiissza majd. Ez a dac lesz a fegyverük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. december 19. 11:50 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Látja rajtuk, mennyire kényelmetlen ez nekik, de ő sem szándékozik megkönnyíteni semmit. Az undor, amit érez, viszonzásra talál, ez teljesen egyértelmű a számára. Már azon is csodálkozik, hogy egy hozzá hasonló veszélyes fenevadat beengedtek a házukba. Csak azért van itt, hogy megtudja, mit akarnak valójában. Mert, hogy nem a családi kötelékeiket akarják szorosabbra fűzni, abban holtbiztos.
- Én legalább érteni fogok valamihez - vonja meg a vállát a szidalmakat hallgatva. - A jövőmhöz pedig hál'isten semmi közöd. Valld csak be nyugodtan, hogy te is ezt gondolod! Nagyjából hat éve tagadtatok ki. Azt hittem, szorult beléd annyi értelem, hogy felfogd, a kitagadás azt jelenti, hogy már nincs semmi közünk egymáshoz.
Szavait apjához intézi, hiszen ő tudja, hogy anyja a legtöbb esetben csak kellék. Jól mutat a bálokon szép ruhákban, és ügyesen csavarja a szót, de ennyi. A fontos döntéseket a család feje egyedül hozza meg. És gyűlöli, ha éreztetik vele, hogy lenézik. Nagyon ritkán fordul elő, de Krisz élvezettel mutatja ki felé, hogy ő nem érzi nagy embernek őt, sőt.
- Zoltán szerintem a nevemre sem emlékszik, és valószínűleg nem is rólam pletykálnak a polgármesteri hivatalban. Eszter meg elég jól építi a maga kis karrierjét, és most, hogy már nem vagyok a suliban, a tetteim nem vetnek árnyékot rá. Szerintem inkább örüljetek, hogy megszabadultatok tőlem. Az újságok már rég nem is cikkeznek rólam. Felejtsetek el!
Ezzel a kijelentéssel szeretné elhagyni a házat, de a közben megjelenő manó, és anyja gesztusa megállítja. Laura úgy tartja a poharat, hogy azon látszik, nagyon nem örülne neki, ha fia hozzáérne. Kriszben működik a jól bevált régi reflex, az azonnali ellenkezés. Kikapja kezéből a poharat, lehajtja az italt, aztán elengedi az üveget, hadd essen a padlóra. A széttörő pohár zaja kíséri lépteit hangját, ahogy az ajtó felé igyekszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 1013
Írta: 2015. december 19. 12:49 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Laura, Gábor

Mintha Gábor halántékán kidagadna egy ér. Szinte érzi, ahogy lüktet, de türtőzteti magát, nem csinálhat balhét itt és most. Elszámol magában kettőig-háromig, aztán hangja még mogorvábban dörög a lakás amúgy is feszült csendjébe.
- És mihez? Valami utolsó kis pultos leszel? Mindenki kapcája? Ez aztán a jövő - még tapsol is kettőt kezeivel, aztán feláll a fotelből, hogy közelebb lépjen feleségéhez és Krisztiánhoz. - Talán kitagadtalak, de sajnálatos módon ettől még Neviczky maradsz. Próbáld meg megemberelni magad és legalább egy neves egyetemet végezz el, ha már mindenképp korcsok között akarsz élni - a férfi szavai metszően jegesek, atyai szeretetnek nyomát sem lelhetik benne a szobában tartózkodók.
Laura ekkor érzi meg az ügy valódi komolyságát. Látja férjén, hogy az szó nélkül bántaná is puszta kézzel a fiút, noha erősen uralkodik indulatain. Mit tehetne, ha nem azt, amihez a legjobban ért? Csendben marad és próbál döbbenetet és értetlenséget, de egyben csalódottságot is mímelni. A színészetben mindig is jeleskedett, most sem lehet oka panaszra.
Gábor szóra nyitná a száját, de ekkor Krisztián végre megteszi, amire vártak. Kikapja Laura kezéből a poharat, aki szája elé kapja kezét, s már csak annyit vesz észre, hogy a pohár a földön hullik szilánkjaira. Szó szerint felsikkant, mintha borzalmas veszteség érte volna, s még csak meg sem erőlteti magát, ahogy undorodva bámul az ajtón kisétáló fia után. Gábor ekkor meglepő módon leenged, a vállaiba beállt görcs eltűnik, arcára kedélyes mosoly ül ki, ahogy a bejárati ajtó becsapódik.
- Remélem ez elég lesz arra, hogy megundorodjon attól a nőtől. Mindenhol őt fogja látni, de egyik sem ő lesz. Nem érdemel boldogságot ez a veszélyes vadállat. Most pedig, ha megbocsájtasz, üzleti megbeszélésem lesz - mindenféle formaságot mellőz, nem ad csókot, ahogyan nem is int, egyszerűen hátat fordít Laurának, aki ott marad terve sikerével, s a törött pohár darabkáival. Valahogy mégsem teszi boldoggá ez a mai nap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. december 19. 13:22 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm (zárás)

Apja provokációjára már nem válaszol. Nem kíváncsi rá, hogyan vélekedik a fafaragásról ez a felfújt hólyag. ~Életében nem kellett valóban dolgoznia, a saját két kezével teremtenie valamit. A vagyont, a gyárat, a házat készen kapta, szinte a feleségét is. A gyerekcsinálás meg nem nagy dolog. A nevelés! Na, az kemény meló lett volna, ha megpróbálja, de ilyesmire nem fecsérelte az idejét. Így aztán igazából apának sem nevezhető.~
Krisz előveszi legneviczkysebb nézését, és azzal vág vissza Gábornak. Tekintetéből süt az arrogancia, a lenézés, ugyanakkor dermesztő fagyosságot árasztanak kék szemei. Csak akkor tekintik neviczkynek, ha az éppen nekik hasznukra van, de Krisz eleget látott, eleget hallott, amíg ebben a házban élt. Tudja, mivel tudna nagy kárt okozni nekik, és éppen ezért, meg is akarja mutatni nekik fölényét.
Semmi kedve unalmas kis csatákba bonyolódni szüleivel, de, ha nem hagyják, hogy úgy élje az életét, ahogy neki jó, hát akkor megmutatja, mit tanult Neviczkyként. Csakhogy abban nem lesz köszönet, mert Krisz úgy gondolja, jelenleg nincs semmije, nincs olyan, aminek elvesztéséért bánkódna, és ez igazán veszélyessé tesz egy embert.
Utolsó mozdulataiként kiissza az anyja által már-már féltve őrzöttnek tűnő italt, és nagy léptekkel elhagyja a házat. Csak odakint tűnik fel neki, hogy kissé szédül, de nem áll meg addig, míg a következő utcára nem ér. Ott nekitámasztja oldalát a falnak, és kifújja magát. Nem volt egyszerű számára visszatérni erre a helyre, és egészen megerőltető volt a csevej is a szüleivel. Rosszullétét is erre fogja, és inkább elindul vissza Budapestre, hiszen később még lesznek órái, amikre mindenképpen oda kell érnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. december 28. 16:02 | Link

Claire Love
Karácsonyi szünet vége felé
Szalamanton


- Nekem tetszik a története, izgalmas.
Mikor megérkezik a vonat, épp nagyban mesélem Clairenek, hogy miről híres Szalamanton. Menő hely lett az utóbbi években, főleg mióta az állandó lakosok rájöttek, hogy a turizmusból milyen jó összegek folynak be, azt hiszem valahogy engem is ez a szellem ragadott meg az utóbbi időben... csak evickélek a lehetőségek között, és közben azt se tudom, hogy ki vagyok igazából vagy mi akarok lenni. Egyértelmű persze, hogy szuperhős nem lehetek, mert az olyan elcsépelt, és különben is, hogy nézne ki az, ha én latexban szaladgálnék gyilkosok után. Mindig is valahogy férfiatlannak éreztem ezt a megoldást, másrészt meg a zenész vagy énekes se jó. Kötelezően tanultam zenélni, de onnan, hogy valami kötelező, már nem is érdekes, meg amint lehet, megszabadul tőle az ember. Lehetnék színész, bírom, ha eljátszhatom a hülyegyereket, de az meg egy csomó kapcsolatot és ilyesmiket igényel.
- Nos hát, üdvözlet a kis falucskában, ahol felnőttem.
Miután lekászálódunk a vonatról a megmagyarázhatatlanul sok csomagunkkal, megfogom a lányka pracliját, és elindulok vele ki a csöpp állomásról, bele a normálisnál is nagyobb forgatagba, ami kint fogad minket. Karácsonyi időszak van, valahogy erre mindig emlékeztetnem kell magam.
- Nyáron amúgy rosszabb, mivel akkor a Balaton miatt nyomulnak ide az emberek.
Menet közben dobok egy kicsit a vállamra tett táskán, úgy, hogy csak egy pillanatra engedem el Claire kezét. Anyám elutazott valahova a pasijával, azonban nem leszünk kettesben, mert az öcsém, és az anyai ági nagyszüleim otthon vannak nálunk. Az állomástól csak pár perc sétára lakunk, amit ebben a nagy hidegben nem bánok, és ami azt illeti, már most, az utca elején érzem, hogy a nagyi almáspitét süt. Igen, ez az a rész, amit valószínűleg behallucinálok már a nagy várakozásban, de az én ezen szakaszából a nagyi almássütije a kedvencem.
- Íme.
Váratlanul torpanok meg, és pillantok fel a házra. Az utcába többnyire közepes vagyont mutató házak vannak, de igen, az én anyámnak ezen is túl kellett lőnie.
- Bizony, pont annyira hivalkodó, mint anyám, és pont annyira lassan fog eltelni ez a két nap, mint amennyire kínosnak gondolod most.
A mai nap könnyed lesz viszonylag, de Merlin mentsen meg minket a holnaptól. A kulcsom valahol a táskám mélyén, nem vagyok valami praktikus gyerek, de hát csak van itthon valaki, aki kisétál majd a csengetésre.
- Gyönyörű vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2016. január 6. 22:21 | Link

Ervin  Love

Hatalmasat dobban a szívem, amikor a vonat begurul az állomásra.
Már az ajtóban állunk, leszállásra készen. A vonat megáll, az ajtó kinyílik és mi leszállunk. Pontosabban leesünk a peronra, mert annyi cucc van nálunk, mintha hónapokra jöttünk volna ide, pedig csak pár napra.
Osztozkodunk még a táskákkal pár percig, majd kéz a kézben, elindulunk. Természetesen az elosztásban Ervin kapta a nehezét. Én hősöm!
Közelebb lakik, mint gondolnám, abban reménykedem pedig, hogy az út és a hideg kissé lenyugtat. Ervin mellettem vacog, de nekem jól esik a hideg. A vonaton eléggé meleg volt és nagyon régóta utaztunk már. Rettegek a családi látogatástól, de már alig vártam, hogy leszálljunk.
Az út utolsó órái azzal teltek el, hogy Ervin mesélt a helyről, ahol él. Érdekes dolgokat mondott róla és tényleg gyönyörű ez a hely. Lehet, hogy csak a hó teszi, de nagyon szép.
Séta közben olyan erősen csimpaszkodom a kezébe, hogy érzem az izmait a vastag kabátján keresztül. Nem is csak a családtól tartok, hanem tőle is. Ez lesz az első, hogy együtt töltjük az éjszakát és ez szerintem bőven ad okot az izgalomra.
Aztán hirtelen megtoppan. Egy hatalmas ház előtt állunk meg. Pontosabban palota előtt. A mi házunk kétszer beleférne.Kitűnik a többi, átlagos ház közül. Hatalmas nagy és elegáns, nem tudom benne elképzelni Ervint, vagy a szobáját, ami úgy jelenik meg előttem, hogy egy nagy ruha halmaz, amit 4 fal vesz körül.
Egy hang sem jön ki a torkomon, de nem tudom eldönteni, hogy a csodálkozástól, vagy attól, hogy még jobban izgulok. Én nem vagyok ilyen elegáns családból származó. Mi, amikor otthon vagyunk, maci naciban flangálunk fel-alá és nyitott ajtónál pisilünk. De ez a ház, ahogy kinéz... A bent ülőket fűzőben és öltönyben tudom elképzelni.
De borítóról könyvet ne!
Ervin bátorítóan megszorítja a kezemet, rám néz és így szól:
- Gyönyörű vagy!
Ettől megnyugszom. Mitől félek? Hiszen pont ott vagyok, ahol lenni akarok.
Vele!
- Oké, menjünk be, mindjárt megfagysz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. január 9. 18:18 | Link

Claire

- Nem is fagyok meg.
Jegyzem meg egy kicsit felhúzott orral, ám ami igaz, az igaz, Magyarország kezd igencsak phává tenni. Eddig télen is plcsiban mentem mindenhova, ám tavaly kellett kabátot vennem, idén pedig rendesen fázok is. Pedig nincs hidegebb, mint eddig, vagy legalábbis nem annyival, hogy ezt ennyire megérezzem. A kulcsaim lehet, hogy kellenének, mert nem nagyon ézékelek mozgolódást. Épp mikor már rászánnám magam, hogy na, akkor most kutassunk át mindent, akkor végre nyílik az ajtó.
- Hát nem kapkodja el.
Mordulok fel, mert az ajtóban az öcsém áll, aki utána kényelmesen kisétál, mintha nem lenne nagyon hideg. Bence, az Isten áldjon meg ilyenkor. Szerintem ezt a gyereket többnyire lassítóval tömik, mert amikor a kastélyban látom, akkor is olyan lassan és megfontoltan sétálgat.
- Hello.
Köszön teljesen nyugodtan, majd ráérősen beledugja a kulcsot a zárba, és elfordítja. Claire amúgy korban hozzá közelebb áll, hiszen csak két év van közöttük, azonban az öcsém tökéletes példánya a férfi sztereotípiáknak. Messze van még az érettségtől, még nagyon gyerek, és nem érdeklik az olyan dolgok, mint, hogy milyen jó is az, hogy lányok is vannak a világon. Jaj, de kis aranyos lesz, amikor majd rájön, hogy pedig nagyon jók. Beenged végre, Claire-t pedig magam elé engedem, ám útközben megelőzöm, hogy ki tudjam neki nyitni az ajtót. Már az előszobában érződik, hogy nagyon finom illatok terjengenek a levegőben, készül a vacsora, és a gyomrom is kordul hozzá egyet. Gyorsan kibújok a cipőmből, a kabátomból, és Claire kabátjával együtt szépen felakasztom.
- Ezekért majd visszajövünk.
Bence közbe elhalad mellettünk, és visszaegy a kanapéhoz, hogy a videojátékban tovább gyilkolhassa a rá támadókat. Mi viszont - mivel menet közben a lányka kezét is sikerült megfognom - a konyha felé vesszük az irányt.
- Most nézd meg mit csinál, megint azokkal az erőszakos játékokkal játszik. Pszichopata lesz belőle.
Aranyos hangú az én nagymamám, és ahogy elnézem, mindannyinkat fel akar hízlalni, hiszen tele van a konyha süteményekkel, és minden lehetőségen étel készül.
- Szia nagyikám.
Nyomok egy puszit az aggódó arcára, amitől egyből elmosolyodik. Összeborzolja a hajam, amit viszont utálok - bár jobb, mint az arccsípkedés -, így felegyenesedek, és arrébb lépek.
- Szeretném bemutatni neked Claire-t, a páromat.
Nem a csajom, nem a nőm, nem, ő a párom, a lány, akit kerestem. Tudom, és kész. Nagyi persze egyből magához öleli, nem olyan, mint anyám, aki még velünk is kimért. Szinte hihetetlen, hogy ő nevelte fel. Tényleg igaz a generációs ugrás.  
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, szólíts csak Katinak vagy nagyinak, és tegeződjünk.


Bence
Nagyi
A ház belülről
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2016. január 9. 19:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. február 27. 17:32 | Link

Bianka
Üstösd, egy hétvégén kora délután

A svédországi jóslások nem csak abban segítettek, hogy az önbizalmam megerősödjön, de néhány új ismerősre is szert tettem. Vannak, akik még csak nem is nehezteltek amiatt, amit a kártyákból kiolvastam, és így viszonylag barátian válhattunk el. Biankának kifejezetten anyáskodó jóslatot sikerült tálalnom, ami őt láthatóan nem kifejezetten zavarta, talán ennek köszönhető, hogy ez után, ha összefutottunk, nem került el látványosan, mint némelyik svéd lány egy-egy rossz eredményű kapcsolati jóslás után.
Mivel Alexszel közeledő esküvőnk egyáltalán nem titok, valahogy arra terelődött egy beszélgetésünk a navinés lánnyal, és eközben derült ki, hogy nekem még nincs ruhám az eseményre. Eredetileg édesanyám ruháját akartam viselni, de egyrészt túlságosan át kellett volna alakítani, hogy stimmeljenek a méretek, másrészt nagymamám szerint eléggé rossz ómen lenne abban esküdni.
Szóval új ruha kellett. Apám némileg kisegített némi pénzzel, és a legutóbbi képem meglepő módon elég jó áron kelt el, így lett egy kisebb vagyonom, amit a ruhára fordíthatok. Persze így is lemondhatok a nagyon drága dolgokról, de nem is az a lényeg, hogy gyémánttal kirakott festett selyemruha simuljon rám a nagy napon.
Üstösdbe - ami híres, nemcsak piacáról, de rengeteg boltjáról is - hopp-hálózaton keresztül érkeztünk, és tanári hatalmamnál fogva magammal hoztam Biankát, aki valamiért lelkesedett azért, hogy velem sétáljon boltról boltra, amíg meg nem leljük a tökéletes ruhát.
- Még semmi konkrét elképzelésem nincs - sóhajtom a lánynak, mikor belépünk az első üzletbe. A eladónőt már az első kérdésnél hárítom egy gyors "Csak körülnézünk" mondattal, mert nincs hangulatom ahhoz, hogy körülugráljon minket valaki, akinek az minden vágya, hogy eladjon nekem valamit. Körülnézve azt is megállapítom, hogy valószínűleg nem is ez lesz az a tuti hely, ahol álmaim ruhája vár rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 28. 14:18 | Link

Linci

Hogy mi a legjobb a svédi kiruccanásban? Hogy vége. Lezártam, ahogy az életemnek azt a szakaszát is, elvégre... mikor máskor van itt az idő, hogy új lapot kezdjek, ha nem most?
Ez egy olyan elhatározás részemről, ami végleges, és nem hagyom magam eltántorítani. Viszont az akkor tett ígéretem megtartom, ezért kerestem meg hamar Lint. Nekem se ártana elmenni kicsit a kastélyból, és elmondása szerint, ő se találta még meg a megfelelő ruhát, így hát a mai napon belevetjük magunkat a sűrűjébe.
Az első legális hopponálásom ez, amire aztán méltán büszke vagyok, a vigyor meg nem tűnik el az arcomról még akkor sem, mikor Üstösdön kötünk ki. Bele is karolok Linbe, ahogy bevesszük az első boltot.
- Az a legjobb... egy ruhát nem lehet úgy választani, hogy kilométeres listád van az elvárásaidról, mert az sosem vezet jóra. Egy ruha akkor tökéletes, ha meglátod, és már az első pillanatban érzed - biccentek is mellé, hisz nálam ez bevett szokás. Sose követtem semmilyen divatot, mindig azt vettem meg, ami ordítozott azért, hogy a szekrényemben köthessen ki.
- De szerintem, nem az a bolt lesz az - vágok egy grimaszt, mert mikor körbe nézek, csak azt látom, itt minden túlságosan is hivalkodó, beleértve az alkalmazottak egyenruháját is, és gyanítom, Lin se az a lány, aki annyira adna az ilyesmire, nekem meg konkrétan a gyomrom forog.
- Hát köszönjük - mosolygok az eladókra, majd ki is vezetem a lányt, azzal az elhatározással, hogy a következő butikot én választom.
- Egyébként nekem se ártana valami ruha az évnyitóra, már az összeset feléltem - sóhajtok fel, mikor is megakad a szemem az egyik ruhán.
- Nézd, ebben olyan lennél, mint egy hercegnő - és ki ne vágyna arra, hogy hercegnő legyen ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. február 29. 11:20 | Link

Bianka
Üstösd, egy hétvégén kora délután

- Ennyi erővel otthon ülve is megjósolhattam volna magamnak, hogy milyen ruhában fogok menni - nevetek fel, amikor Bianka a megérzést emlegeti. Bár végül is igazat adok neki. Úgy sokkal nehezebb lenne találni egy megfelelőt, ha már pontosan tudom, mit akarok. Akkor már célravezetőbb lett volna varrónőhöz menni.
- Csak akkor nem szórakoznék ilyen jól - mondom, amikor a navinés lány, már fordít is sarkon, hogy elhagyjuk a helyszínt, amit cseppet sem bánok egyébként. - Egyetértek. Nem igazán az én ízlésvilágom.
A következő helyszín felé sétálva a szembejövők talárjait nézegetem ötlet gyanánt, de hát egy talár és egy menyasszonyi gönc nagyon távol áll egymástól, így aztán hamar fel is adom, hogy ezek alapján ihletődöm majd meg, ami az elvárásaimat illeti. Sosem lesz ruhám.
- Felélted? - csóválom a fejem hitetlenkedve, aztán felnevetek: - Az tény, hogy az iskolában aztán tényleg rengeteg bál van, de szerintem én már voltam ugyanolyan ruhában sulis rendezvényen. Szentségtörést követtem el? - pislogok a belém karoló lányra, majd a ruhára, amit ajánl.
- Nem rossz, de szerintem két lépés után összeroskadnék alatta - jegyzem meg, aztán elképzelem, és elfintorodok. - Gyönyörű ez a ruha, de ez a rengeteg fodor, meg minden... Legalább harminc kiló az egész. Bár a násznép hangulatát biztos jól feldobnám azzal, ha ebben próbálnék megjelenni.
Vidámodó hangulattal idézek magam elé különböző képsorokat, amiben megpróbálok megmozdulni a betonsúlyúnak érzett ruhában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 9. 20:38 | Link

Linci

- De az csalás lenne. A megérzés akkor jó, mikor meglátod, és azt mondod, igen, ez kell nekem... kivéve, ha rólam van szó, nálam a megérzések nem jönnek be, vagy egyszerűen rosszul érzek meg - nevetek fel, mert valljuk be, eddig aztán csúfos kudarcokat vallottam megérzés alapon, mondjuk akkor is, mikor az eszemre hallgattam, és... egyébként akkor is, ha csak hagytam megtörténni a dolgokat. Akkor most mikor jó?
- Jól szórakozol? - küldök felé egy szikrázó mosolyt, hisz a fő cél mégis ez, hogy Linnek jó legyen, elvégre az ő nagy napja lesz, neki kell úgy visszagondolnia ezekre az időkre, hogy ne azt érezze, a fogát húzták közben.
Én viszont nem nézek semmit, annyira lefoglal, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát Linnek, hogy lassan már életcélomként tekintek rá.
- Nem, nem az. Csak egyesek szerint. Azoknak az egyeseknek meg elég nagy szavuk van ahhoz, hogy pokollá tegyék az életed, így próbáljuk elkerülni ezt. Annak, aki nem egy kúriában nőtt fel, és nem pedigreet kapott reggelire, valóságos stresszfaktor egy bál - mosolygok vállat vonva, mert én élvezem, mikor a házat ellepi a feszkó, akkor van igazán összetartás is egyébként, mert mindenki görcsösen segíteni akar a másikon.
- Jó, ez kilőve. Nem csinálhatsz hülyét magadból az esküvődön, arra ott az összes többi nap - legyintek nevetve, és tovább masírozok Linnel, azért még visszatekintve a csodára, és elraktározva magamban későbbre, mert... ki tudja.
- Jó, fodrok kilőve. Csipke? - vigyorgok rá, mert számomra az is, de ki tudja, Lincinek milyen rejtett tulajdonságai vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. március 16. 14:06 | Link

Bianka
Üstösd, egy hétvégén kora délután

- Rendben, akkor próbálom majd megérezni - bólintok rá, és közben elképzelem magam egy olyan vízkutató, villás végű bottal, amint próbálok rátalálni a tökéletes ruhához vezető útra. Kifejezetten jól szórakozom. - Vagy nem is igazán hallgatsz a megérzéseidre. Vannak, akik az eszükkel észrevétlenül felülírják a megérzéseiket. Az ilyesmit sosem szabad átgondolni. Bár én mostanában igyekszem semmit nem átgondolni - vonom meg a vállam -, úgy sokkal érdekesebb minden.
Persze ez nem biztos, hogy mindenkinek bejön. Ha valaki hosszútávra tervez, még szép, hogy alaposan átgondolja. De aki csak élni szeretne, és közben még élvezni is, hogy él, az jobb, ha egyszerűen csak megy az ösztönei után.
- Csodálatosan - nevetek a lányra. - Kösz, hogy velem tartasz, egyedül biztos nem lenne ilyen jó móka. Valószínűleg a második hely után húznám fel magam azon, hogy nincs sehol egy normális ruha, és a negyediknél adnám fel.
Fejcsóválva ítélem el a saját nem létező kitartásomat, aztán a Bianka által talált ruhát is. Pedig tényleg csodaszép, valószínűleg gyerekkoromban valami ilyesmit képzeltem el magamnak. De így betegen, csontsoványan, örülök, ha magamat meg tudom mozdítani, nem még egy ilyen ruhát is.
- Kösz, tényleg. Mintha egyébként folyton hülyét csinálnék magamból - forgatom a szemem, aztán elgondolkodom a csipkén.
- Hm... Az jöhet. Az legalább nem nehéz. Valami egyszerű szabású kellene, könnyű anyagból, de azért mégiscsak esküvői ruha legyen - vázolom hirtelen elképzeléseimet, de aztán legyintek egyet. - Vagy, ami majd szembejön, és éppen tökéletesnek tűnik.
Két lépés után meg is torpanok egy ruha miatt:
- Óóó, azt nézd! - mutatok át az utca másik oldalán látható kirakatba. Teljesen jól nevelten viselkedem, elvégre minden illemtankönyv azt hirdeti, hogy hangosan óbégatva mutogatni az utca kellős közepén a világ legnormálisabb dolga.
A ruha egyébként nem esküvői viselet. A halványlila selyemgönc rövid, kicsivel térd fölött végződik a próbababán is. Deréktájt ezüst csatos sötétlila öv választja el a nem túl mélyen dekoltált felsőrészt, a két sor fodorral ellátott alsótól. A felsőn ezüst virágmintás díszítés látható, a ruha ujjai átlátszó, tüllös anyagból készültek, és finoman körüllengik a ruhát, inkább díszítésnek, mint valódi ujjrésznek tűnve.
- Szerintem jól állna neked. Ne nézzünk be? Talán még találunk valahol bent egy megfelelő esküvői ruhát is. Nevezzük ezt megérzésnek! - vigyorodom el, aztán finoman magam után húzva elindulok a bolt felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. június 2. 19:53 | Link

Rebeka Love
Budanekeresd, leendő tetkószalon


- Ahj, úgy örülök neki, hogy segítesz, egyedül semmire nem mentem volna - csicsergi Sára, a szokásos stílusában, amivel általában leveszi a világot a lábáról. Közben pedig a tetoválás-terveit ragasztgatja egy kartonra, amit majd üveglap mögé rak és mágikus gravírozással díszíti majd. Már mindenre megszületett a fejében a terv, csak a kivitelezésre kell időt szánnia. Figyelnie kell magára még mindig, nem hajthatja túl magát, ezért kér segítséget. Noel valószínűleg nem nagyon örülne a takarításnak, ami a felújítási munkálatok után elég nagy feladat. De attól igenis örül, hogy Rebeka segít neki, készséges, és még mindig itt van. Ugyanis a többiek már régen elmentek, csak ketten maradtak. Már a nap is régen lement, két pizzás doboz hever az egyik asztalon a káosz közepén, ami arra vár, hogy majd megvacsorázzák. Éhen- és szomjanhalni biztosan nem fognak, esetleg nem kell majd nekik estimesét olvasni az egész napos munka után.
- Áucs, áucs - nevetgél, közben pedig rázza a kezét. Így jár a fáradt, figyelmetlen művész, amikor forró ragasztóval dolgozik a tökéletes eredmény érdekében. Minél tovább fognak tartani a munka, a dekorálás, a takarítás és minden apróság elintézése, annál később állhatnak munkába. Úgyhogy Sára, az ő részéről iszonyat gőzerővel csinálja a dolgait és teszi oda magát.
- És, mi újság veled mostanság? Amióta már nem a kastélyban lakok, elég keveset láttalak, szóval jó sok dologról lemaradtam biztos - cseverészik tovább, mintha mi sem történne, mintha reggel lenne és kipihenten, dupla kávéval pörögne. Jót tesz neki ez az üzlet, elfelejt minden egyebet és lelkes lesz. Úgy is fogalmazhatunk, ez élteti most, ez hajtja előre, okot ad, hogy minden reggel felkeljen.
- Ha azt befejezted, összesöpröd még kérlek, ami a földön landolt? Ott a seprű és a lapát - mutat a sarok felé, ahol az említett munkaeszközök csak úgy várnak, hogy használják őket. Igen, elég lenne egy pálcaintés, hogy megoldja magát a probléma, de azt nem mondta, hogy Rebeka nem használja a pálcáját közben. Az ő gyomra már személy szerint korog, és ez a pocaklakónak sem tetszik, de ezt még szeretné befejezni, mielőtt vacsoráznak...
- Aztán eszünk, ígérem - jut eszébe Rebeka is, mert valahogy most olyan kis fiatalnak tűnik hozzá képest, mintha rá lenne bízva és rá is neki kéne vigyáznia. A mondat nem csak Rebekának, de a babának is szól, biztatásként.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2016. június 2. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. június 4. 22:07 | Link


- Ugyan, ez csak természetes - legyint egyet, miközben szorgosan folytatja a munkát. Az a helyzet, hogy Sára tetoválószalont nyit, amiben, ha minden jól megy, akkor a társa lesz. Együtt viszik majd az üzletet és híresek lesznek, mint egy igazi amerikai álom, magyar kiadásban. Az első találkozásuk után nem hitte volna, hogy majd idáig jutnak, de a Bogolyfalva Csillaga rendesen összekovácsolta őket és végtére is ez a lényeg. Az persze tény, hogy elég keveset találkoznak, mivel egyrészt a felügyelők mindenhol ott vannak és tényleg csak akkor lehet kimenni a kastélyból, amikor engedélyük van, másrészt unokanővére is végzett, így nem jár többé a tanodába. Az persze érdekes történet, hogy lett a baba, de ameddig Sára nem akar beszélni róla, vörösünk sem feszegeti a témát.
A jajgatásra azonnal odakapja a fejét, de aztán megnyugszik egy pillanat alatt. Ez most egy kényes állapot, amelyben rokona van, bármikor bármi megtörténhet, de leginkább akármi. Nem igazán ért sem a terhességhez, sem az ilyenkor előforduló hangulatokhoz, pláne nem ezek ingadozásához. Számára igazából időzített bomba a szőke, de mivel jól végzi a munkáját, így nincs mitől tartania.
- Hááát, neked több mesélni valód van. Meglepett, mikor megtudtam, hogy babát vársz - kissé habozik, hogy belekezdjen-e a Dávid sztoriba. Mert hát hogyne lenne mesélni valója, te jó ég?! Az az ember egy félisten, egy Adonisz, maga a megtestesült tökéletesség és fenségesség. A tisztesség, a becsületesség, az udvariasság és charme lovagja! Igen, egy picit odáig van érte... - Persze - biccent egyet rögtön és mivel igazából épp ebben a pillanatban végez, már nyúl is értük. Ekkor esik le neki, hogy miért akar kézzel söprögetni...? Elvégre varázsló, vagy mi a fene, talán kamatoztathatná a tudását. Így ahogy megfogta, úgy engedi is el és mormol el egy varázsigét, amivel már maguktól dolgoznak is az eszközök, Rebekáé pusztán az eszmei irányítás. Szerencsétlenségére alig pár percre rá kínosan hangosan megkordul a gyomra. Egyből odakap és elhúzza a száját, majd bocsánatkérően Sárára pillant. Nyilván ő is baromi éhes, amiről pillanatokkal később tanúbizonyságot is szerez, mert kánonban szólal meg mindkettejük gyomra. Rebeka felnevet, majd int pálcájával, hogy elég a takarításból.
- Gyere, együnk - ellentmondást nem tűrően ragadja kézen a szőkét és az asztalhoz húzza, hogy végre üljön le és egyen. Rájuk fér, az egész napot végigdolgozták, szinte megállás nélkül. Elhelyezkedve kinyitja az egyik dobozt és beleszimatol. Mmm, bolognai, a kedvence. Ki is vesz egy szeletet és miután félvállról kinyög egy 'étvágyat mondatot, már eszik is. Persze rögtön elégedett fejszerkezete lesz és hümmög, mint aki még életében nem evett ennél finomabbat.
- Igazából van egy srác, aki nagyon tetszik, de nem tudom, hogy viszonozza-e. Pár évvel idősebb nálam, rúnaszakértő, Dávidnak hívják. Imádja a színházat és el is vitt, viszont utálja az édességeket, a faluban lakik és jól korcsolyázik - ezeket összefoglalva elég sokat tud róla, most, hogy így végiggondolja. Aztán azon kapja magát, hogy ábrándosan nézi a pizzaszeletét, mintha ő lenne az a csodás férfi és beleharaphatna. Nagy nehezen ocsúdik csak fel és pislog Sárára. Igen, bajban van. Totál belezúgott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2016. június 4. 22:39 | Link

Rebeka Love
Budanekeresd, leendő tetkószalon


Igen, pontosan tudja, hogy ez természetes, és ha a vöröske nemet mondott volna, most borzasztóan fel lenne háborodva. De szerencsére ez nem történt meg, szóval jókedvűen csicsereghet, meg hálálkodhat. Így mindenki jobban járt, mindenki boldog és persze fáradt, elnyűtt. Nem mintha Sárán látszana, most éppen olyan jó hangulatban van, hogy sugárzik, mintha igenis sok oka lenne a boldogságra jelenleg.
- Ebben én nyertem, engem sokkal, de sokkal jobban meglepett - válaszolja, és még nevet is egyet. Ó igen, a gonosz kis meglepetés, ami egy apróság, de mégis akkora lyukat ütött az életén, mint egy bontógolyó. Közben még kiadja az apró feladatot is Rebekának, aki ezt ügyesen meg is oldja, addig pedig felragasztja a tervezeteket. Néha picit elnézegeti őket, mert annyira szépek és olyan sok munkája van bennük, hogy még kicsit el is érzékenyül tőle.
Aztán hallja Rebeka gyomrának korgását, amire máris szabadkozik, ígérgeti, hogy mindjárt esznek. Ő nem éhes, de a kis pocaklakója már egyenesen lázad a bánásmód ellen, úgyhogy Sára is kénytelen éhes lenni. A vöröske pedig már ott is terem mellette, és mielőtt még felocsúdhatna, megfogja a kezét és elhúzza. Sára pedig nem ellenkezik, inkább gyorsan lerakja a ragasztópisztolyt és enged Rebekának. Leül az asztal mellé, lófarokba fogja hosszú, szőke tincseit és aztán ő is nekilát enni. Közben érdeklődve hallgatja Rebeka mondanivalóját, zöld tekintetével őt vizslatja és huncutkás mosoly játszik az arcán. Kisujjával letöröl egy kis cseppnyi paradicsomszószt saját ajka széléről.
- Fúúúha, ez nagyon jól hangzik! - lelkesedik, mint egy tizenéves tinilány, még helyezkedik is a széken, fészkelődik, mert nem bírja türtőztetni magát. - Ahj, Rebeka, ahogy azt a pizzaszeletet nézed... beleestél, mint ló a gödörbe, igaz-e?
Nevetgél kicsit a másikon, de nem gonosz módon. Csak jó kedélyű, kedves nevetés, aztán eszik még pár falatot. Fel sem tűnt neki, milyen gyorsan sikerült eltüntetnie az első szeletet, úgyhogy vesz magának még egyet, és abba is beleharap. Közben pedig az egója máris a középpontban akar lenni, egy sóhajra kényszeríti Sárát. Annyira szeretne ennyire elvakultan szerelmes és gondtalan lenni, ezen felül semmi másra nem koncentrálni. Nagyon is tudja milyen érzés, és veszettül hiányzik neki. De ahogy jobban belegondol, inkább csak Viktor hiányzik neki, mint a tizenéves kamasz-szerelem, de ahhoz meg már volt ideje hozzászokni.
- Jaj, ne viccelj már. A fiúk nem visznek el színházba randizni olyasvalakit, aki nem tetszik nekik. Sőt, biztosan ki voltál csípve, valami csini ruha volt rajtad, ugye? Ha a szemedbe _is_ nézett, akkor még azt is feltételezheted, hogy kedvel is - fejti ki a gondolatmenetet, mint valami új-keleti bölcs, csak kissé más témában. Közben már megint azon kapja magát, hogy a pizza eltűnt benne, mintha egy fekete lyuk lenne a lénye. Pedig eskü, amíg a kis monológját adta elő, egy falatot sem evett és nem beszélt teli szájjal... na mindegy, amíg még van utánpótlás, addig nem feltétlen bánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2016. június 11. 18:40 | Link


Jótékonysági rendezvénysorozat
SZALAMANTON
június 11-12.


Mindent egy jobb célért, tartják sokan. Ezúttal nem másért szerveződött mindez, minthogy támogatásokat szerezzenek a Kereki-Nagy Iván Együtt a Gyermekekért Alapítványa, Leány és fiú gyermekotthon és az Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda számára. Mindezt egy jótékonysági futással, adománygyűjtéssel és erre való ösztönzéssel kívánják elérni. A cél nem kevesebb, minthogy valamivel mindenki hozzájáruljon ezen helyek jobbá tételéhez. De ezen túl lesz itt zene, tánc, programok, kikapcsolódási lehetőség és akciók a bódéknál, és minden egyébben, ami a rendezvényhez köthető.


Magáról a fő eseményről mit is érdemes tudni? Szombati nap középpontjában a Color Run áll majd, ami egy 5 km-es táv, melyet nem szabályoz semmiféle időkorlát. Részvevőinek száma több ezerre tehető és már nevük is van: Ők a Color Runnerek “Színes Futók” akiket minden km-nél, tetőtől talpig különböző színű porral borítunk be. Ezek jelképes összegért vásárolhatók pluszban, de a belépő megváltásával mindenki kap egy alap csomagot, ami ezt tartalmazza már.


Mindezen sorozat egy hétvégén át tart. Nagyobb koncertekkel (külföldi és hazai előadók, feltörekvő zenészek), ismert alakok látogatásával teszik mindenki számára még nagyobb élménnyé ezt. Nagy társaság, bulis hangulat, zene és remek ételek, valamint italok járulnak hozzá a jókedvhez. Bódék, sörsátrak, ételudvar és ivópontok, valamint kirakodók várnak mindenkit érdekes és értékes portékáikkal. Ezen felül vicces nyári programokat is lehet találni, ami egy mesterséges tónál lelhető fel a színpadoktól és a bódéktól nem messze. Itt van többféle sport kipróbálására lehetőség, úszni, napozni, „vízen járni” és egyéb különlegességeket tesztelgetni.


A szabad hétvége keretein belül erre az eseményre a DÖK kirándulócsoportokat szervez*, és a csoportvezetőkkel látogatható a rendezvény, annak szabályzatának betartásával. Az iskolánk diákjai is hozzájárulhatnak a jótékonysághoz, akár csapatban is nevezhetnek és ők is lehetnek Color Runnerek. Azok számára, akik végig kint kívánnak lenni, sátras elszállásolás is van, egy elkülönített részén a nagy kempingnek. A többiekkel az adott csapatvezető még az este folyamán visszautazik a kastélyba.



*Szombaton reggel 8-kor indulnak a csoportok a bejárati csarnokból. Bogolyfalvi szabad hétvége van, ezért nem kötelező a csoportokkal menni, de ajánlott, hisz így a belépő és az evés, ivás féláron van.
A fesztivál ránk vonatkozó szabályzata


//Kérjük a szálazásra figyeljetek, az első poszthoz (azaz ehhez) szálazzatok, hogy a játék egyben legyen!//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2016. június 11. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1299
Összes hsz: 4917
Írta: 2016. június 12. 10:00 | Link


külső


Nagy nap ez a mai, vagyis nagyon szeretné Maja is azt hinni, hogy az lesz azok számára, akikért teszik. A fesztivál is megdobogtatta a szívecskéjét már, de mikor megtudta az apropóját és DÖK-ösként kiderült, hogy ők is jönni fognak, csak izgatottabb lett. A korából kiindulva érthető okokból el kellett intézni az engedélyezést, de szerencséje nagyon modern és cuki anyukája van, aki ezer örömmel engedte el, pár jó tanács és kérés kíséretében. Ő megígérte, hogy vigyáz magára meg másokra is, természetesen. Ezután nem is volt más hátra, mint megvárni Anne instrukcióit, miként fognak menni és felkészülni, mint egy ügyes csapatvezető, ha nem is lehetne az egyes egyedül. Úgy volt a rellonos főninéni nyomában, mint holmi kiskacsa követi a mamáját. Két lépéssel mögötte, szinte a lábnyomaiban totyogott. Figyelt, tanult, várta mi következik.
Ez nem csak otthon, de a rendezvény színhelyén se történt másként, de azért tényleg próbált kicsit sem az agyára menni, bár ő úgy gondolta ezzel nem is tud. Nem tett fel még hülye kérdéseket, nem beszélt hozzá indokolatlanul és tartotta az elvárhatót. De nem tudta titkolni izgalmát. Pár hű meg woah kicsúszott a száján a helytől, a tömegtől, a látványtól. Táncos lányként azért eléggé a Mennybe menetelnek érezte az utat. Az anyukája, tekintve a saját múltját nem kedvelte, ha Maja eljárt ilyen fesztiválokra így egy-egy alkalomnál és napnál sosem volt többet, de most már egyre nagyobb, ideje tapasztalni, nem?
- Anne. - Szólította meg, meg is torpant egy picit még figyelte, ahogy a csoportból mögéjük tömörült, akik a color runra neveznének és indulnának, a többiek kicsit elmaradva kullogtak és nézelődtek. - Futunk együtt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 10:44 | Link





Már jó rég nem történt semmi, se velem se sehol se, ezért kezdtem igencsak megunni a mindennapjaimat. Aztán jött a megváltás! Az iskolától nem messze, egy hétvégi bulis program vette kezdetét, amit nem hagyhattam ki. Megszereztem a szükséges engedélyeimet, amit kissé jelentéktelennek tartottam, de a szabályokat tisztelni kell, és szerencsémre a szüleim is belementek, hogy a nagy tanulás és a magam kiválóvá való formálásomban pihenjek és szórakozzak kicsit. Minden cuccomat összeszedtem amit kellett, az időjárásra és a rendezvényre való tekintettel magamra egy szivárvány színű ruhát kaptam, de raktam el magamnak még futóruhát is, de az őszintét megvallva nem terveztem futni. Tény, hogy az esemény nagyon jószívű és komoly, de sajnos sosem voltam elég jó kondiban ahhoz, hogy ekkora távot kifulladás és végkimerülés nélkül lefussak. Inkább a különböző programok és a buli miatt jöttem, egy kicsit fel akarok szabadulni, élvezni a sok embert, a színeket és a hangulatot. Olyan rég volt már, hogy egy kicsit elszabadultnak éreztem magamat, azt hiszem ennek most jött el az ideje.
Szerencsére még időben csatlakoztam a csoporthoz, akikkel szépen lassan elindultunk a rendezvény helyszíne felé. Meg is lepődtem hányan vagyunk, nem hittem, hogy ennyi embert össze tud hozni ez a rendezvény, de megérte. Mikor már lent voltunk, azonnal nézelődni kezdtem, a szemem szinte már össze vissza forgott. A földön már így is színes porok nyomai voltak, a bódék már álltak, a jó hangulatot szinte belenyomták az ember arcába. Az én kedvem is egyik pillanatról váltott át nyugodt és kíváncsiból, borzasztóan izgatottá. Mikor a csoport megállt, kerestem magamnak egy üres sátrat ahová ledobtam a cuccaimat. Nem szerettem volna visszakullogni a nap végén a kastélyba, meg ha már kaptunk erre egy hétvégét, mindenképpen ki szerettem volna használni. Leterítettem magamnak egy pokrócot a sátorban, majd kiültem a sátram elé, és figyeltem a csoport többi tagját, miközben folytattam táskám tartalmának kiszedegetését. Lehet valaki azt hitte, hogy én ide egy hétre jöttem, annyi minden volt nálam, pedig csak hoztam ami szükséges, vagy az lehet. Mivel a földön már volt egy két por nyoma, a kezeim olyanok lettek, amit már csak akkor vettem észre, mikor szinte mindenemet, még az arcomat is kissé összetapogattam. Mikor végeztem, visszakuporodtam, és vártam a további történéseket, és hogy, mikor indulhatok el saját kis felfedező hadjáratomra.

Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. június 12. 12:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 11:42 | Link


Szép is az, mikor az ember érkezésére ilyen nagy banzájt csapnak. Pedig én mondtam, hogy nem kell felhajtás, se semmi, elég lesz egy ölelés vagy valami, de hát na, ha ezt akarja a nép, én nem leszek semmi jónak elrontója. Na de tényleg, viccet félretéve, biztos csak véletlen egybeesés a dolog, hogy pont most rendezték ezt a színes dolgot, ami több okból is megtetszett. Egyrészt mert bulis, mert kell benne mozogni, mert egy jó cél érdekében csinálják, és mert sok ember lesz. És hol máshol lehetne jól kapcsolatokat építeni, mint egy ilyen eseményen? Mert én bizony sok embert akarok magam köré, hát könyörgöm, nem azért jöttem, hogy full egyedül húzzam le itt a pár évet könyvekkel meg jegyzetekkel.
Az öltözés részét nem bonyolítom túl, egy sima fehér rövid ujjú meg egy fekete, térdig érő gatya van rajtam, szintén fekete sportcipővel. Bár egyedül érkezem, nem szándékozom ebben az állapotban maradni, így miután az egyik standnál kivásároltam magam - szigorúan gyümölcslé és karamellás pattogatott kukorica, csak semmi extra - meg is indulok a tömegben, hogy majd random kiszúrva valakit elegyedjek vele beszédbe.
- Téged biztos láttalak már. - szólok egy női háthoz angolul, és bár lehet, hogy célratörőbb lenne a magyar nyelvet használni, azzal még vannak gondjaim. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem megy, elvégre az utóbbi fél évben ismerkedtem vele, meg addig sem volt teljesen idegen - köszönhetően Radúznak -, de azért biztos ami biztos.
Mit ne mondjak, ennél klisébb szöveggel nem is állhattam volna elő, de hát ez van, valakinek ilyen nyomin is kell tolni. Meg amúgy is, ha nem küld el azonnal a jó fenébe, akkor lesz még alkalmam normálisan is beszélni hozzá. Úgyhogy easy van, csak semmi idegeskedés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Heléna Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 44
Írta: 2016. június 12. 12:33 | Link


ruhácska
Ugyan kinek van kedve ilyenkor a kastélyban maradni, mikor majdnem a szomszédban sokkal jobb elfoglaltságot találni? Egyértelműen a Color Run fesztiválra gondolok most, amire természetesen a leányzónak is mennie kell. Nem akar több napig maradni, pedig az lenne csak az igazán buli! Kimaradni a suliból egy fesztivál miatt, ahol nincsenek idegesítő tanárok meg diákok, akiket legszívesebben kilógatna valamelyik ablakból, de természetesen nem puszta kézzel, ugyan. Vannak azok a nagyon irritáló személyek, tudjátok, akiknek ösztönösen ki akarod kaparni a szemét, na hát a lány ezeket szeretné elkerülni. Minden alkalommal kirázza a hideg, hacsak rájuk gondol.
Mivel neki itt a helye és semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy egy napig ezen a helyen rontsa a levegőt, hamarosan meg is érkezik a fesztivál helyszínére. El van ragadtatva a látványtól, az a rengeteg ember még a meleg ellenére is kijött ma, hogy együtt bulizzanak egy jót. Több se kell a leányzónak, rögtön beleveti magát a sokaságba és igyekszik rövid idő alatt több dolgot is megtekintetni, semmiképp sem ragad le egy-egy érdekességnél fél óránál tovább. Először felméri a terepet és majd utána eldönti, hogy hol akar több időt eltölteni. Nem arról van szó, hogy kevés ideje lenne, de másokkal ellentétben csak egy napra jött és nála nem lép érvénybe a "majd holnap" opció. Az ide-oda rohangálástól azonban gyorsan megszomjazik ebben a melegben, ami nagyon nincs kedvére. Sosem szerette a nyári időjárást, mindig nagyon könnyen leégett a bőre a napon és olyan melege van, mintha minimum Afrikában lenne. Ma azonban nem érzi annyira a napsugarak perzselő hatását, lehet ez betudható a nyár kezdetének és a meleg levegő még nem érte el őket annyira gyorsan. Italra ennek ellenére szüksége van, így miután az italokat felszolgáló sráchoz lép és kér egy üveg gyömbért, úgy érzi sokkal boldogabb. És tényleg! A tömegben előrefurakodva talál magának egy félreeső, árnyékos helyet, ahol belekortyolhat a lehűtött italba, amikor valaki megszólítja hátulról. Kiengedett szőke hajába túr, és miután leesik neki, hogy hozzá intézték a mondatot, megfordul.
- He? - nem túl nőiesen szól vissza, de nem is lehetne hibáztatni. Ebben a hangzavarban semmi konkrétat nem értett a háztársa kijelentéséből, de feltételezem ha értett volna sem reagálhatna kedvesebben. Érdeklődve méri végig az előtte állót, aki remélhetőleg megismétli a mondatát kicsit szebben és mondjuk üvöltve, hogy a lány is meghallja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 10468
Írta: 2016. június 12. 16:44 | Link


futócucc


Nem sportja a futás, most mégis örömmel vállalta be, hogy a fesztiválon a szervezői teendők és szórakozás mellett fut is, már csak a kondija miatt is. Szalamanton az ő otthona, de reggel azért hazautazott, hogy a csapatát össze tudja szedni és újra visszatérjen a faluba.
Ezen a napon mindenkin érezhető volt a fesztiválhangulat, ahogy rajta is. A szokásosnál sokkal jobb kedvében találták, körülbelül mindenre rábólintott amit csak mondtak vagy kértek.
Ahogy azt kellett, először megmutatta a csapatoknak a szállásukként szolgáló tértágítós sátrakat, lepakolt ő maga is - mert két napra érkezett, ahhoz eddig kell egynél több ruha, ha nem akar hazarohangálni - és útjukra engedte a csapatokkal érkezőket egy-egy nyakba akasztható kártyával, ami azt jelezte, hogy a Bagolykőből érkeztek és ezzel járnak bizonyos kedvezmények. A kisebbeket persze nem engedte csak úgy el, folyamatos felügyelet alatt volt mindenki, mert képesek elveszni a nagy tömegben.
Érdekes, de egy picit sem zavarta Maja állandó jelenléte, sőt, néha még külön rá is mosolygott. Azt szereti, mikor csak figyelnek rá, nem zavarják butaságokkal.
Aztán amikor felálltak a futáshoz, és orrára tolta a napszemüvegét, megjelent újra a pici, méghozzá egy kedves kis kérdéssel.
- Ne maradj le, gyors vagyok - válaszolta egyértelműen belegyezésként, mosolyogva. Még az indítás előtt kigyújtóztatta tagjait és kezébe vette a színes porok csomagjait. - A porotok megvan? Maja? Vigyázz a szemedre... - mindenkihez szólt a kérdése, na meg a tanácsa is, de itt már főként a Czettner lányra nézett.
- Tíz, kilenc, nyolc... - kezdte el a visszaszámlálást az egyik rendező valahonnan távolról, hangosítással. Az utolsó számoknál már elhangzottak sikoltások, a rengeteg ember pedig együtt, izgatottan vágott neki a rajt elhangzásakor a néhány kilométeres távnak, köztük a bagolyköves csapatok is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 774
Írta: 2016. június 12. 17:11 | Link

Nem csak a fesztivál területén, de valószínűleg az egész faluban hallani az itt uralkodó állapotokat és zenéket, a fiatalok hangos sikolyait és a boldogság hangjait.

Néhány zene, amire biztos megmozdulnak a tagjaitok:

Everytime we touch
Shot Me Down
Lean On
Happy


A szombati futásra készülők pedig jó, ha időben érkeznek a rajthoz, mert lemaradnak a színkavalkádról!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
Művészetis tanonc, Világalkotó, Független boszorkány


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1299
Összes hsz: 4917
Írta: 2016. június 12. 17:24 | Link


külső


Furcsa volt még neki ez az egész, nem volt hozzászokva ahhoz, hogy nem egyszerű résztvevő bármiben, hanem olyan személy, aki már lassan szervezőnek mondható. A DÖK-ben pedig ez egyre csak rendszeresebb lesz majd. Az első hely volt, ahol befogadták és ahol tevékenykedni kezdett háza után, mikor az iskolába került. Ez mély benyomást tett rá és hálát is érzett, de ennél jóval több, amiért most ideállt: a jótékonyság és a bulissága a dolognak bevonzotta őt. Ahogy pedig Annere pillantott széles mosollyal felelt a kérdésekre, miután vette a kihívást. Gyorsnak kell lenni, nagyon. A kondija jó, hiszen sportol és szeret is, de azért no. Bár a táncnál nem volt olyan fizikumra szüksége, most a seprűn való gurkópasszolgatás nagyon is igényli. Így nem csak a futás, de sok más is az edzés része. Csúnya volna leégni, és nem végigfutni. Persze ez fel sem merül benne, hogy megtörténik, csak pozitívan (!), egyszerűen csak jó tempó kell, és az, hogy ne vesszen el az emberrengetegben. Sok korabeli is van ugyan, de több a felnőtt ember, akik hamar elsodornák.
- Nem fogok elmaradni. - Biztosítja, miközben jól átköti a cipői fűzőjét, hogy stabilan a lábán maradjon, valamint ki se oldódjon. Hajol párat, fut helyben és ugrálva szemléli mennyi ember sorakozott fel. - Itt van! Rendben. Itt maradsz egész hétvégén?
Azzal előszedte a kis dísznek felhúzott tütüjébe akasztott napszemüveget, ami pontosan illeszkedett rá, semmiképpen se hagyja el. Ezután pedig beállt a startvonalhoz, figyelte a visszaszámlálást. Boldogan tekintett előre, szíve a torkában dobogott, érezte, hogy mindjárt itt a rajt. Még egyszer futótársára pillantott, aztán mély levegő be, kifújta és elstartolt. Annak ellenére, hogy tényleg meglepte Anne tempója, és gyorsabb, mint számolt vele, lassan fel bírta venni és tartani is. Bár ahhoz erőt kellett gyűjtsön, hogy közben ki is nyissa a száját. Vette a bátorságot rá, sőt, sokkal inkább énekelni. Bár érezte, hogy jobb ha lassan becsukja a száját, nem kéne telibe kapjon majd port...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5350
Mikola Keve Áron
Írta: 2016. június 12. 17:28
| Link

#color run #edzés #kacsaetetés #kinézet - színesen

Öcsémtől nyúltam le azt a sapkát néhány perccel ezelőtt, ami alól most épp próbálom a tó partján ülve kihúzogatni az arcomba eső hajszálakat. Elhagytam a csapatunkat, mert egy kis üldögélésre vágytam és megláttam a vízen úszkáló kacsákat.
A kezemben egy maradék fél lángos van, mellettem pihen egy coca colás üveg. Utóbbiban boleropor (vagy szörp, ha úgy jobban tetszik) van keverve ami eleinte a napocska okozta kiszáradás ellen volt, most viszont már majdhogynem besötétedett és inkább iszogatásra alkalmas.
Nemsokára kezdődnek az éjszakai koncertek, épp az imént néztem meg a prospektusban, de azt hiszem, arra majd beesek és megpróbálom megkeresni az öcsiéket, egyelőre a kacsák jobban lefoglalnak. Hisz éhesek!
- Gyere, gyere, itt a finom lángos - gügyögök a piciknek miközben feltornázom magam a fenekemről guggoló helyzetbe. Nem megy az olyan könnyen, fél kézzel meg is támasztom magam oldalt és egy-egy gyors mozdulattal szabdalom szét a tésztát, hogy fél kézzel eléjük dobhassam.
Ez a boleropor és az egész napos mászkálás és táncolás váltja ki a dülöngélést. Elfáradtam rendesen, na meg lefutottam a távot is. A kviddics miatt ez még jól is esett, de azóta is színes vagyok, mint egy csillámporláma. A karomtól az arcomon át a lábamig szinte nincs olyan testrészem és ruhám, ami ne lenne rózsaszín, zöld vagy éppen hupilila festékkel összekenve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 423
Összes hsz: 10468
Írta: 2016. június 12. 17:59 | Link


futócucc


- Igen. Vigyázok a csapatokra - vigyorodott el és fejével hátrafelé bökött a felsorakozott bagolykövesekre. Nem mindenki került egy helyre, de azért elég sokan együtt futnak. Már csak az összetartás végett is jó ez a program.
- Te is maradsz? A tesóid nem jöttek? - nem igazán emlékezett arra, hogy látta volna valamelyik Czettner lányt a közelben, de aztán lehet, hogy a tesó megnevezés sem passzol. Igazából fogalma sincs arról, milyen rokonságban áll Lucáékkal.
Figyelmeztette ugyan, de megvárta volna, ha esetleg olyan van, de nem kételkedett Majában és a tempójában. Végül is ő maga sem futott abban a tempóban, mintha meg akarná nyerni a versenyt, hisz nem ez a cél, csak a mozgás és, hogy jól érezzék magukat. Na és persze nagy égés, ha az első kilométer után meg akar valaki fulladni, mert túlhajszolja magát.
Mivel mindenhol dübörgött a zene, a mosolya szinte levakarhatatlan volt, csak a por elkerülése érdekében csukta be a száját. Már az első néhány tízméteren akkora színes porfelhő borította be mindent, hogy igazából azt se nagyon látta, merre kell futnia, csak a szélen álló, őket szóró emberek mutatták az utat.
Jócskán megsokszorozódott a szívverése és érezte a zene ritmusát a tagjaiban. Majával együtt kezdett énekelni, aztán a célhoz közeledve, kissé belassulva a tömeggel együtt megfogta a kezét, hogy a magasba emelje. Csak úgy, a buli kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. június 12. 19:31 | Link

Barabás Dália Vanda

A pumpálj, pumpálj jeligére hallgatva bulizott végig egy koncertet így a délelőtt folyamán. Pihenésképp, az iskolától teljesen elszakadva látogatott el a rendezvényre és bele is vetette magát rendesen a fesztiválozásba.
Fehér pólója immár a szivárvány összes színében pompázik, mert bár a futást kihagyta, a színpad közelében is dobálták a porokat ezerrel. Igazából egyedül érkezett, de ez nem garantálta, hogy így is tölti az egész hétvégét. Sőt, már az első pillanatban átkarolt két ismeretlen, de csinos csajszit, akiket vitt magával - és ők nem ellenkeztek.
Hiába a korai időpont, bizony űzte azt a bizonyos szomjúságot rendesen, pénzt nem sajnálva. Egyszer élünk alapon úgy gondolta, most megtehet bármit és talán már Balázs sincs a nyomában, vagy ha mégis, a tömegben már rég elvesztette.
Az aktuális koncert után kis szünetet tartva sétál el a helyszínről, ott hagyva a két kis szőkét. Csápolásra használt karja elfáradt, vállát mozgatva, néha kissé ferdén lépve sétálgat a bódék között a csendes övezet, azaz a sátorhely felé. Ahogy belép, bántani kezdi fülét az a csend, ami ott uralkodik, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elsétáljon a helye felé. Egy egyszemélyes helyet kapott és előre figyelmeztették, hogy lesznek szomszédai. Csak azt nem mondták, hogy olyan csinos kislányok is lesznek a szomszédságban, mint az a szőke, akitől nem messze éppen ezekben a pillanatokban torpan meg.
- Heeelló életem szivárványa - köszönti végigmérve a hölgyeményt.
Azon gondolkodik, vajon látta-e már korábban, esetleg tudja-e a nevét, de nem, semmi nem ugrik be vele kapcsolatban. Csak azt látja, hogy szép és tiszta festékes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok