Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A falu látványa minden alkalommal valami más érzést vált ki belőle: ma éppenséggel megkönnyebbül, hogy kiszakadhat egy kicsit a felügyelőkkel teli iskolából és másfelé indulhat, ahol talán nem akad össze semelyik minisztériumi csókával. Az lenne ám csak a nagy szívás! Az évnyitó végét ellógta, ráadásul ameddig ott volt sem figyelt nagyon az igazgatóhelyettes szavaira, így arról is teljesen lecsúszott, hogy kinek kell engedély és kinek nem. Valószínűleg a pszichokinézis miatt is jobban figyelnek majd rá, viszont ez teljesen hidegen hagyja, ahogy az engedély is. Már felnőtt nő, azt csinál, amit akar.
Az elmúlt öt évben minden nap végigment ezeken az utcákon, jobban ismeri, mint egyes itt lakó idősebb boszorkány és varázsló. Sosem feledi az éjjeli kiszökéseket és az éjfél után kihalt utcákat. A falu mindig olyan volt számára, mint egy igazi otthon, néha el is játszadozott a gondolattal, hogy végleg ideköltözik. Nyit valami boltot, vagy ha sikerül befejeznie a képzését, akkor varázslópszichológus lesz és az iskolába járó diákokkal foglalkozik. Vesz egy szép házat is talán, lesz egy csodás férje, sok gyereke. Így álmodozik és közben betér az első vele szembejövő étterembe, hogy megtöltse a hasát is, mielőtt még elkezdene morogni. Nincs is annál bosszantóbb, mint mikor ölni tudnál egy kis ételért. Szépen beáll a rövid kis sorba és míg az előtte álló szőke lány italt kér magának, addig előhalássza a pénztárcáját valahonnan táskája mélyéről. És sikerült! Büszkén húzza elő, ekkor azonban a szöszi előtte megfordul és... a pohara tartalma egyenesen a fehér pólójára ömlik. Pislogni is elfelejt egy pillanatig, és amíg az előtte álló gyorsan bocsánatot is kér, a sorukra várók már nem ilyen illedelmesek. Azonnal méltatlankodni kezdenek, hogy feltartja a sort, valaki még a "nem érek rá egész nap" mondatot is elsüti, csakhogy teljes legyen az összkép.
- Gyere - gyorsan ragadja meg a lány kezét és kilépve a sorból arrébb húzza, mielőtt még meghurcolnák itt őket. Amint biztonságos a terep, rögtön elengedi a másik kezét és pénztárcáját elpakolva inkább pálcáját keresi elő. Amíg ezzel foglalatoskodik, rábízza a lányra a döntést: most vagy elmegy, vagy megvárja míg az áldozat végez a folt eltüntetésével. Amint előkerül a varázspálca, egy könnyed mozdulattal maga felé int, a fehér pólóján éktelenkedő paca pedig olyan gyorsan tűnik el onnan, mint ahogy keletkezett.
- Nincsen semmi baj, de legközelebb figyelj kicsit jobban - a fejét is megcsóválja hozzá, hátha így majd meggyőzőbb lesz, bár mikor a lányra pillant, egy ismerőst vél felfedezni benne. A nevét ugyan nem tudja, de teljesen biztos benne, hogy látta már valahol, csak még nem tudja, hogy hol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megkordul a hasa először, másodszor, majd megint. Első alkalommal nem tulajdonít neki nagy figyelmet, úgy gondolja hamarosan elmúlik ez az érzés és folytathatja kedvenc itteni cselekvését: a semmittevést. Itt töltött évei alatt nem érzett késztetést, hogy belépjen a háza kviddicscsapatába, így a magán jellegű edzés alapból kiesett, hangszeren nem játszik, a faluban sem talált még magának munkát, hozzáteszem annyira nem is keresett, így egyszerűen nem tudja mivel magát lefoglalni. Tanulni meg mégsem kezd el, mikor ilyen jó az idő! Hasa morgása azonban nem hagy alább a türelmes várakozás után sem, ezért muszáj elindulnia valamit ehetőt keresni. A vacsorán meg sem jelent jóllakottságra hivatkozva, most azonban tényleg érzi, hogy fel tudna falni egy nagy tál akármit.
Belebújik a strandpapucsába és hangosan csattogva el is indul úti célja felé, ami természetesen a konyha. Ilyen időben nem is mehetne máshova, bár a felügyelőkkel vigyáznia kellene, mert ki tudja milyen indokkal akarják visszaküldeni a hálókörletébe még a vacsorája elfogyasztása előtt. Ráadásul még mindig nem kérdezte meg egyik diáktársától sem, hogy kinek kell az az engedély, amit a két szép szeméért kaphat valamelyik minisztériumi csókától, ennek fényében azzal sem szolgálhat. De mindegy is, mert közben megérkezik a konyha elé, mielőtt azonban benyithatna, egy test zuhan a hátának. Ijedten kiált fel és rögtön a dereka felé kap, holott a földre esett lánynak ez biztosan fájdalmasabb élmény, mint neki. Ujjai lesiklanak a kilincsről és megfordul, hogy szembenézhessen az emberrel, aki ilyen gonosz módon hátba támadta, amikor azonban meglátja a lányt, rögtön ingatni kezdi a fejét. Ismeri, de még mennyire, hogy ismeri.
- Minden oké, Fanni? - kezét elveszi a hátáról és a lány felé nyújtja segítségképp, hogy a másik elfogadja-e vagy sem, az már nem rajta áll. Türelmesen megvárja, hogy eridonos háztársa ismét két lábra álljon, csak azután méri végig jobban a nála jóval kisebb lányt, hátha ez a szerencsétlen találkozás a földdel maradandó sérülést okozott neki. Nem venné a lelkére, ha fel kéne vele rohanni a gyengélkedőre, bár akkorát csak nem eshetett.
- Figyelj legközelebb jobban, mert meglehet a következő áldozatod egy felügyelő lesz - természetesen nem gondolja komolyan mondata második részét, arckifejezése másról árulkodik viszont. Pár másodpercig még tartani tudja ezt az arcát, majd vonásai meglágyulnak. Most nem tud haragudni a lányra, túlságosan is éhes ahhoz, hogy elkezdje fegyelmezni itt a konyha előtt. És igen, csak egy ajtó választja el attól, hogy a csodás illatok birodalmába lépjen, és nem hagyhatja, hogy Fanni akadályt jelentsen számára ebben.
- Ide készültél? - beszéd közben a háta mögé bök az ajtó irányába remélhetőleg, az eridonos válasza után megragadja annak kezét és behúzza maga után a konyhába, ahol rögtön megérzi a kellemes illatokat, szájában összefut a nyál és a hasa is mordul egyet. Az eléjük toppanó manónak leadja a rendelését; SOS kér egy egyszerű csirkesalátát és rögtön megfordul, hogy helyet foglaljon az asztalnál. Ujjaival türelmetlenül dobol a falapon, közben elvileg Fanni is csatlakozik hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ugyan kinek van kedve ilyenkor a kastélyban maradni, mikor majdnem a szomszédban sokkal jobb elfoglaltságot találni? Egyértelműen a Color Run fesztiválra gondolok most, amire természetesen a leányzónak is mennie kell. Nem akar több napig maradni, pedig az lenne csak az igazán buli! Kimaradni a suliból egy fesztivál miatt, ahol nincsenek idegesítő tanárok meg diákok, akiket legszívesebben kilógatna valamelyik ablakból, de természetesen nem puszta kézzel, ugyan. Vannak azok a nagyon irritáló személyek, tudjátok, akiknek ösztönösen ki akarod kaparni a szemét, na hát a lány ezeket szeretné elkerülni. Minden alkalommal kirázza a hideg, hacsak rájuk gondol.
Mivel neki itt a helye és semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy egy napig ezen a helyen rontsa a levegőt, hamarosan meg is érkezik a fesztivál helyszínére. El van ragadtatva a látványtól, az a rengeteg ember még a meleg ellenére is kijött ma, hogy együtt bulizzanak egy jót. Több se kell a leányzónak, rögtön beleveti magát a sokaságba és igyekszik rövid idő alatt több dolgot is megtekintetni, semmiképp sem ragad le egy-egy érdekességnél fél óránál tovább. Először felméri a terepet és majd utána eldönti, hogy hol akar több időt eltölteni. Nem arról van szó, hogy kevés ideje lenne, de másokkal ellentétben csak egy napra jött és nála nem lép érvénybe a "majd holnap" opció. Az ide-oda rohangálástól azonban gyorsan megszomjazik ebben a melegben, ami nagyon nincs kedvére. Sosem szerette a nyári időjárást, mindig nagyon könnyen leégett a bőre a napon és olyan melege van, mintha minimum Afrikában lenne. Ma azonban nem érzi annyira a napsugarak perzselő hatását, lehet ez betudható a nyár kezdetének és a meleg levegő még nem érte el őket annyira gyorsan. Italra ennek ellenére szüksége van, így miután az italokat felszolgáló sráchoz lép és kér egy üveg gyömbért, úgy érzi sokkal boldogabb. És tényleg! A tömegben előrefurakodva talál magának egy félreeső, árnyékos helyet, ahol belekortyolhat a lehűtött italba, amikor valaki megszólítja hátulról. Kiengedett szőke hajába túr, és miután leesik neki, hogy hozzá intézték a mondatot, megfordul.
- He? - nem túl nőiesen szól vissza, de nem is lehetne hibáztatni. Ebben a hangzavarban semmi konkrétat nem értett a háztársa kijelentéséből, de feltételezem ha értett volna sem reagálhatna kedvesebben. Érdeklődve méri végig az előtte állót, aki remélhetőleg megismétli a mondatát kicsit szebben és mondjuk üvöltve, hogy a lány is meghallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ahogy szembekerül a szépfiúval, minden erejét össze kell szednie, hogy ne üvöltsön rá szerencsétlenre még egyszer, mert hát azért kérem szépen, nem értett ő az előbbiből egy mukkot sem, tessék hangosabban beszélni. Még a szempilláit is megrebegteti,  mikor az eddig még be nem azonosított háztársa megszólal, akit nem mellesleg fel sem ismer. Mondjuk nem is hibáztatom érte, mostanában amúgy sem tartózkodott az Eridonban... se a kastélyban.
- Aha, most itt vagyok, láthatsz - szépen ívelt jobb szemöldökét felvonja, italát megforgatja ujjai között, ahogy a fiúra néz. Meg kell hagyni, tetszik neki a látvány, ez tagadhatatlan tény. Tekintetével végigméri az előtte állót, lassan, áttanulmányozva minden, vagy legalábbis majdnem minden pontját. Még csak leplezni sem akarja a dolgot, hadd növelje ezzel a Kafka gyerek egóját.
- Azért jöttél, hogy jobbá tedd? - ismét megemeli egyik szemöldökét, amely a nagy nézelődésben került vissza normális állapotába, most azonban megint feljebb kúszik a lány homlokán. Amíg a Kafka gyerek végigpillant a fesztiválon, addig ő a hajába túrva iszik bele egyelőre még hideg italába, és valószínűleg nem jó ötlet pont itt üldögélni, ez azonban a két eridonost egyértelműen nem érdekli. Csak nem tiporják el azért őket, ha meg mégis, legalább együtt kerülnek kórházba, mint két... mint két idióta, akik arra sem voltak képesek, hogy legalább valami padra üljenek. Nem, mert ők veszélyesen élnek és majd amúgy is feltámadnak hamvaikból, mint egy csodás főnix.
- Te amúgy ki is vagy? Ha már annyira emlegetted, hogy találkoztunk vagy mi - egy gyors mozdulattal rántja ki a pólójára csúsztatott napszemüveget és illeszti az orrára, aminek következtében bő fazonú felsője lecsúszik egyik vállán. Mintha észre sem venné, kezdi el magát legyezni szabad kezével, közben azért várja ám a választ, mert nem szeretne rossz benyomást kelteni. Csak kevésbé udvarias ilyen melegben, mint általában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem is az a legnagyobb problémája, hogy az egyik ember figyelmetlenségéből adódóan az itala a pólóján landol, hanem az, hogy ma történetesen egy fehér darabot vett fel, az meg, mint tudjuk, nagyon gyorsan válik átlátszóvá. Így lesz ez most is, Heléna viszont nem szándékozik visszasétálni még a kastélyba, hogy lecserélje a narancsfoltos darabot, inkább félrehúzódva egy pálcaintéssel tisztítja meg az anyagot.
- Kőszegi Heléna Viktória - bemutatkozik azért ő is, ha már így összetalálkoztak, és Tánya is elárulja a nevét. Mosolyogva biccent neki, majd mivel a sorba visszaállni már nem tud, tekintve, hogy a mögötte lévők szinte rögtön előrenyomulnak, ahogy ő kiáll a sorból. Csalódottan csettint nyelvével, aztán, mivel mást már úgysem tehet, besorol a harmadik ember mögé, míg új nem érkezik. Fél szemét azért közben Tányán tartja, újonnan szerzett ismerősét nem szeretné elhagyni rögtön így az elején.
- Menj csak, ülj le és majd csatlakozom hozzád - fejével az egyik szabad asztal felé bök, de nem feltétlenül afelé, ahol Tánya is ül. Az eridonos végül elindul valamerre, Heléna egy ideig figyeli, hogy tudja hova kell mennie, de mikor ő kerül sorra, tekintetét az üvegen túl sorakozó ételekre függeszti. Olyan nagy a választék, hogy rövidesen tanácstalan lesz azzal kapcsolatban, hogy mit kérjen. Tényleg sok mindent lehetne itt enni, de nem tudja, hogy melyiket válassza, annyira pedig nem éhes most, hogy egy kicsit mindenből megkóstoljon. "Kis" töprengés után egy salátás-húsos ételt választ ki magának, kér hozzá innivalót is és fizetés után két kezében az ebédjével egyensúlyozva indul el Tánya felé.
- Te is itt tanulsz fent a suliban, ugye? Olyan ismerősnek tűnsz, de most meg nem mondom, hogy honnan - tűnődve veszi kezébe a villáját, miután leül, és szúrja bele az egyik uborkakarikába, még egy kicsit hadonászik is vele, az iskola felé mutat, meg vissza. Teljesen biztos benne, hogy ismeri a lányt, csak még nem teljesen biztos benne, hogy a suliból vagy a falubeli sétája alkalmával volt szerencséje látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Senki sem mondta neki, hogy könnyű lesz az élete így, itt a Bagolykő falai között. Hát tényleg nem könnyű. A tudat, hogy most okozhatott egyik diáktársának akár maradandó sérülést is, nem segít neki abban, hogy higgadtan kezelje a helyzetet, ezért reagál úgy, mint normál esetben reagálna a többi ember is. Kezdetnek felüvölt, majd gyorsan betapasztja a száját, mielőtt a könyvtáros kisasszony haragja üldözné ki innen, közben bocsánatkérő pillantásokat lövell a fiú felé, hogy azért már legyen szíves ne verje le itt a két könyvsor között, mert egyrészt szereti az életét, másrészt pedig nem szívesen borítaná rá az egyik állványt a rellonosra. Mert bár képes lenne rá, ez nem szerepelt a napirendjében.
- Bocsánat, nem volt szándékos - halkan rebegi a szavakat, mintha még mindig attól tartana, hogy Matilda hamarosan felbukkan és kitessékeli a könyvtárból úgy, hogy még csak könyvet sem talált magának! Hisz eleve ezért van most itt, nem pedig rongálás vagy bántalmazás céljából, hanem egy jó olvasmány kereséséből. Erre nem is telik el egy óra, már itt a szerencsétlen, aki áldozatul esett a pszichokinézisének. Szuper.
- Nem csak a hangszálaim - teljesen természetesen legyint, aztán ha Ward nem üti félre a kezét vagy húzódik hátra, mutatóujját óvatosan nekinyomja a halántéknak, hogy kitapogassa a puklit. Természetesen pozitív dolognak veszi, hogy Ward még eszméleténél van és tud is beszélni egész szépen, ha ez számít valamit. Márpedig biztosan számít valamit, Heléna azonban sosem tudott túl sok dolgot a gyógyításról; ahhoz ért, hogy hogyan vigye le a lázát, meg tudja hogyan kell újraéleszteni, de hogy mi a teendő, ha valakit leütöttél egy könyvvel... nos, arról viszont fogalma sincs, de valószínűleg nem is most fog varázslatosan megvilágosodni.
- Megmaradsz? - amennyiben igen, vagy ennek a rokonértelmű szavainak egyike a válasz, bólintva int a könyve felé, hogy ettől a mozdulattól az felemelkedjen a padlóról, mert az meg útközben valahogy kicsúszott a kezéből. A fekete borítójú könyv hátlappal lefelé fekszik a földön, kinyitva a 42. oldalnál. Neki teljesen természetes, hogy pszichokinézissel intézi el ezeket a könnyen elintézhető dolgokat, Ward meg tuti nem fog hasra esni ettől. Hozzászokik, aztán úgyis elmegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egy pillanatig tényleg elhiszi, hogy a fiú csak azért jött ide, mert nem talált magának jobb partnert a mai napra. Aztán megszólal, Heléna szája pedig rögtön mosolyra húzódik még azelőtt, hogy akár befejezhetné a mondatát. Most mondjátok meg, hát így sem csajozott még senki.
- Akkor kezdhetsz futni, mert ott megy. Vesz nekem valamit és már jön is – találomra bök rá az egyik kigyúrt fiatal fazonra a közelükben, mert tudja, hogy egyrészt a hapsi úgysem hallja és többet az égvilágon nem is látják, másrészt pedig a háztársa nem fog belekötni. Nyugodt szívvel mutatja be az álbarátját háztársának, a nevét azonban egyelőre nem árulja el. Ha Leonard ennyire kíváncsi lesz, majd utána küldi, hogy keresse meg, addig meg szépen lelép és valószínűleg addig nem is találkoznak, míg a klubhelyiségben egyikük bele nem rohan a másikba. Nem szó szerint természetesen.
- Kőszegi Heléna Viktória, nem prefektus, Eridon – mosolyogva fogadja a felé nyújtott jobbost, ezúttal az is bebizonyosodik, hogy ők ketten bizony háztársak. Ha eddig még egyikük sem tudta volna, hát most majd akkor rádöbbenhetnek azon döbbenetes tényre, hogy még nagyon sokat fognak találkozni, akár akarnak, akár nem. Vegyük csak például a házként szolgáló Eridont, aminek bizony van klubhelyisége, ahol pedig az emberek szeretik az idejüket tölteni, mondjuk a leányzónak kimaradt az elmúlt öt év, de hát hé! Valószínűleg Leonardnak sem voltak álmatlan éjszakái amiatt, mert nem láthatták egymást.
- Csajokat jöttél ki bámulni, vagy már nem bírtad a többieket hallgatni a folyosókon? – tetszik tudni, nem mindenki olyan aranyos és tündi-bündi, mint ez a leányzó itt a prefektus úr mellett. Vannak úgyszólván bunkó emberek is, akiktől a falra lehet mászni, meg akik pont ilyen helyekre üldöznek el olyan embereket, mint Leonard.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem mondhatnánk, hogy oly nagyon kellemes volt a találkozás, de ezt már mondjuk majdhogynem el is várhatnánk Fannitól. A kis főnix nem csak a kviddicspályán, hanem a kastélyban is ugyanannyira pattog. Heléna ugyan nem szokott kviddicsmeccsre kijárni, de azért ő sem hülye, és azt mégis meghallgatja, ha valamelyik háztársáról van szó. Fanniról pedig elég sokat beszélnek erre-arra a kviddicsben nyújtott teljesítménye miatt, ezért is ismeri fel rögtön a leányzó. Na meg azért, mert tudja, hogyan néz ki.
- Le bizony - biccent a lánynak, majd végre beléphetnek a konyhába, ahol a jobbnál-jobb illatok rögtön megcsapják orrát és már majdnem beképzeli, hogy előlép egy hotdog, amikor megjelenik előttük egy manó. Óóó! Szóval az a hotdog valójában csak egy itt dolgozó, kedvesen a nadrágját ráncigáló manó, aki alig várja már, hogy felvegye a leányzók rendelését. Heléna amint ezzel meg is van, lecsüccsen az asztalhoz és körmeit ütemesen az asztal lapjához koppintva várja, hogy elkészüljön a salátája. Fanni már kevésbé türelmesebb, a beszédén is látszik, hogy bizonyára pont annyira éhes, mint Heléna.
- Hát figyelj, egy szendvicset nem olyan nagy dolog összedobni, ha nem kértél bele rákot, akkor pillanatokon belül meghozhatják, és... - nem tudja befejezni a mondatot, Fanni ugyanis felpattan, hogy ő majd utánanéz a dolognak. Piroskánk egy biccentéssel hagyja rá a dolgot, aztán rájön, hogy lehet mégsem kellene zargatni munka közben a manókat és feláll ő is, hogy háztársa után induljon. Valószínűleg a manóknak sem az minden vágya, hogy két eridonos lány tébláboljon körülöttük, de hát most ez van. Fannit viszonylag gyorsan beéri, a lány nem jutott túlságosan messzire.
- Mit akarsz csinálni? Megcsinálod helyettük, ha esetleg még nem készek vele? - ő maga egyébként nyugodtan kivárta volna a vacsoráját, ha nem jutott volna Fanni eszébe ez a kis rögtönzött vizit. De hát most már mindegy, inkább figyel fiatalabb társára, minthogy valami baj történjen vele és a manókkal. Meg a kajával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amint megszerzi a maga kis ételét ezzel a szükséges sorban állással, fizetés után rögtön elindul megkeresni újdonsült ismerősét, aki ugyan ráborította az itala jó részét a pólójára, de ettől meg nem harapjuk le a másik fejét, mert vannak balesetek, ugyebár. Az már mondjuk más kérdés, hogy mi számít balesetnek és mi nem, azonban Heléna nem érez késztetést, hogy nekicsapja a falhoz a lányt és fel is szögezze oda. Csak enni szeretne végre, ezt pedig meg is teheti Tánya társaságában.
- Tényleg? Melyik házba jársz? - fontos megjegyezni, hogy Heléna az első öt évét nem igazán töltötte az eridonosok között, így jóformán fogalma sincs róla, hogy ki háztársa és ki nem. Néha szokott hallani a folyosón pletykálni diákokat, és ha felmerül az Eridon és valamelyik név, akkor általában meg szokott állni, és hallgatózik egy kicsit, hogy képben legyen a dolgokkal, mert csak most költözött vissza a toronyba, és igazából most kezd szocializálódni. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, néhány embert már ismer, Tányát viszont még nem. Róla azt sem tudja, hogy háztársa-e vagy sem, ám ez pillanatokon belül kiderül, csak figyeljünk jól.
- Lehet, hogy apukám vett tőletek valamikor valamit. Én mondjuk nem nagyon emlékszem rád, de volt sok főzetünk, igen. Mondjuk apu sosem engedte, hogy megszagoljam őket, pedig arra voltam a legkíváncsibb! Na mindegy - megrázza a fejét és villájára szúr egy csirkemell szeletet és jóízűen kapja be. Tekintetét elszakítva a tálról a lányra emeli, némán rágcsálja el a darabot és érzi, hogy ez már tényleg nagyon kellett neki. Hamarosan le is nyeli a falatot, iszik egy kortyot és ismét megszólal.
- Milyen a suli egyébként? - ezt most igazából úgy kérdezi, mintha minimum Tánya anyja lenne, pedig ilyenről szó sincs, csak nem akarja, hogy befagyjon a beszélgetés. Ez minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Úgy látszik a rellonost nem igazán hatja meg bűnbánó arca, vagy ha igen, akkor jól titkolja, esetleg még szóba jöhet azon lehetőség is, hogy leányzónk nem veszi észre a sokktól, amit a szegény fejére dobott könyv okozott neki. Hiába szeretett volna csak egy könyvet levenni a polcról, ahhoz úgy látszik járt még egy, meg egy szerencsétlen huszonéves, aki a lány hibája miatt valószínűleg kénytelen lesz meglátogatni a gyengélkedőt, amennyiben kettőt lát a könyvekből… vagy Helénából, aki egyelőre még nem képes felfogni, hogy a srác jól van. Akinek egyébként még a nevét sem tudja, úgy mellékesen.
- Igen, nekem ez a szabadidős programom. Könyveket dobálok rájuk, aztán megijedek, hogy mit tettem. Hogy találtad ki? – szemét forgatva válaszol, még gúnyosan fel is nevet egy kicsit. Tekintetével követi saját kezét, ahogy a fiú pukliját keresi, majd mikor nem találja, elégedetten fújtat. Az előbbi gúnyos hangnem rögtön el is tűnik, ahogy ujjai a bőrt érintik. Rövidesen abbahagyja az óvatos nyomkodást és visszahúzza kezét, szemeit nem veszi le egyelőre a másikról. Ki tudja, lehet szeretne elájulni itt hirtelen mellette, minden előzmény nélkül, csakhogy még nagyobb frászt hozzon a leányzóra. Bár talán nem olyan puhány ez a gyerek.
- Hát.. Ütök, ha kell, érted. Meg simán rád döntök egy könyvespolcot, az meg se kottyan nekem. De öhm, nem fogok! – még gyorsan korrigál, amíg tud. A végén még a rellonos észbe kap és végre menekülőre fogja, mert most már lassan azt kellene. Egy ilyen kis incidens után csoda, hogy még mindig itt áll mellette és éppen társalognak(!!), de ahogy mondta, egyre furább ez a suli. Heléna ugyan erre nem tud túlságosan helyeselni, mert az első öt évét nem igen töltötte a kastélyban, többnyire csak órákra járt be és vizsgázni, de hisz újdonsült ismerősének.
- Hmm.. mi? Mit csináltam? Ja, hát izé felvettem egy könyvet, miért? – érdeklődve pillant az előbb még a nagy hőst és macsót játszó fiúra. Igen, neki teljesen természetes, hogy pszichokinézist használ idegenek előtt is akár, pedig most nem ártana vigyázni, nehogy az egyik felügyelő elé ugorjon és lecsukja, mert csak. Mr. Macsó viszont nem tűnik felügyelőnek, csak nem köpi be.
- Biztos jól vagy? – megkérdezi azért még egyszer, hátha. Sosem lehet igazából tudni, mikor mond igazat és miikor beszél belőle az egója, ami nem hagyja, hogy gyengének látsszon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ward nevetése egy furcsa grimaszt csal arcára, amit hirtelen nem is tudnám mivel azonosítani. Úgy néz rá, mintha a szellemet látott volna és az ennek meg mi a baja arckifejezéseket keverte volna össze a saját arcán. Mindezt oly természetesen, mintha minden nap ilyen fejet vágna, pusztán szórakozásból, vagy unalomból.
- Ömm, Heléna vagyok. Nyújtanám a kezem is, de nem tudom, ez mennyire jó ötlet - Ward kérdésére készségesen bemutatkozik, az illem azonban most kicsit a háttérbe szorul nála, tekintve a rellonos mostani állapotát. Meglehet csak rontana a helyzeten egy kézfogással, pedig nem is szokott olyan ügyetlen lenni, ez az aprócska baleset a pszichokinézissel csupán egyszeri alkalom remélhetőleg, és többé nem kell senkinek megsérülnie miatta. Többször még Wardnak sem, ha minden jól megy.
A pszichokinézisre Ward nem éppen úgy reagál, mint ahogy az elsőre hitte volna. Nemhogy nem megy arrébb csendben még egy pillantást se vetve a kezében pihenő könyvre, csak megkérdezi, hogy ez mégis mi volt. Heléna pedig erre mit válaszolhatna? Ami neki teljesen természetes, az szegény srácra jóformán ráhozza a frászt, vagy legalábbis felkelti annyira az érdeklődését, hogy lecövekeljen mellette.
- És cserébe bármikor kupán vághatlak egy könyvvel, aztán senki nem bizonyítja be, hogy én tettem - nem igazán tudja, hogyan kellene most reagálnia. Ward lassan csak túlteszi magán azon tényen, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül képes emelgetni tárgyakat és ahogy most mondta, még egy könyvespolcot is simán rádöntene. Jó, mondjuk ez így elsőre tényleg elég ijesztően hangozhat, de nem neki.
- Te, figyelj, szerintem el kéne mennünk a gyengélkedőre. Nem lenne jó, ha itt elájulnál nekem - árgus szemekkel vizslatja a rellonost, aki nem éppen a "persze, jól vagyok" kategóriába lenne sorolható ezekben a pillanatokban, és ha egy mód van rá, inkább előzzük meg a bajt. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz úgy, ha Wardot megnézi a javasasszony és nem úgy kell majd felcipelni hozzá, mert teszem azt a végén még tényleg összecsuklik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ward túl furcsán viselkedik neki, pedig a gondolatait még nem is hallja szerencsétlen srácnak, ha azonban hallaná, egész biztosan rádöntené ezt a könyvespolcot itt mellettük, hogy még véletlenül se emlékezzen a rellonos erre a találkozóra és semmiképp se legyen köztük semmilyen kapcsolat. Mivel azonban a gondolatokat szerencsére nem hallja, csak feszengve áll és várja, hogy Ward mondjuk kigyógyuljon a hülyeségből vagy valami. De amúgy mélyen nem is akarja ám, csak ez a nagy komolyság mondatja vele.
Az illemszabályok egyszerűen a háttérbe szorulnak, Ward pedig elég gyorsan fennakad azon, amit csinál. Érdeklődve és egész kedvesen pislog a fiúra, hogy megtudakolja mi az oka ennek a nagy ijedtségnek, mert ez csak egy könyv. Mondjuk megfordulhat a fejében, hogy akkor ezt most Heléna szépen hozzá fogja vágni a fejéhez ismételten, de a leányzó fejében ilyesfajta gondolatok meg sem fordulnak, ezt azonban egyelőre nem osztja meg a rellonossal, mert hát ugye miért is tenné, elvégre most nem azon van, hogy megnyugtassa a másikat. Dehogy. Csak pislog rá nagy szemekkel, majd elneveti magát Ward beszédét követően.
- Hát, én most - a polcra mutat, aztán a könyvre - bosszultam meg - ajkai kedves mosolyra húzódnak. Rápillant a kezében tartott kötetre, majd mikor rájön, hogy igazából semmi kedve sincs most olvasgatni, mert jobban aggasztja eme szerencsétlen állapota, mint az eredeti célja, inkább egy mozdulattal elengedi a könyvet, amely ezt követően visszalebeg eredeti helyére. Tekintetével követi annak mozgását, majd mosolyogva visszapillant Wardra, aki engedelmesen helyesel, aztán elindul.
- Na jó, várj meg! - még utánakiabál, de rájön, hogy még mindig egy könyvtárban vannak és tényleg nem kéne már itt üvöltözni összevissza, szóval csendben a rellonos után rohan, hogy segíthessen eljutni neki a gyengélkedőre. Ha útközben összecsuklana, majd maximum fellebegteti odáig, azon ne múljon, hogy használnia kelljen az erejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az eridonos hamarosan válaszol is kérdésére, mire érdeklődve pillant fel, a felelet hallatán pedig még el is mosolyodik. Szóval a lány a háztársa és talán még az évfolyamuk is közös lehet. Tánya egy idősnek tűnik vele, maximum egy évvel lehet fiatalabb, de azt nem igazán nézné ki belőle, hogy esetleg idősebb.
- Én is - kicsit megkésve bár, de reagál végül újdonsült ismerőse válaszára. Biztosan még sokat fognak ezek után találkozni, ha máshol nem is, hát akkor az Eridon klubhelyiségben. Mostanában egyre több időt tölt a háztársaival, elvégre csak öt évet kell bepótolnia, ami kimaradt neki. Az alapképzés alatt ugyanis nem nagyon állt le társalogni háztársaival, akkor nem is ismerte őket, mondjuk ez a mai napig sem változott túlságosan. Tény, hogy már sokkal több emberről hallott, de kevéssel beszélt annyira hosszú ideig, mint most például Tányával, ez pedig csak jó dolog.
Jóízűen kezd bele a mai ebédjébe, összekeveri kicsit a húst és a salátát, majd mindegyikből szépen tűz a villájára. Eléggé éhes lett mostanra már, ez az étel pedig nem csak jól néz ki, hanem nagyon finom is. Tánya közben beszélni kezd az iskoláról, amire felpillant, majd igyekszik gyorsan megrágni a szájában lévő falatot, hogy erre is tudjon hamarosan reagálni. Nem lenne jó, ha beállna közéjük a csend, az olyan furcsa dolog, elvégre itt ül két lány és némán esznek. Mintha nem is lenne miről beszélgetniük, pedig nagyon is van. Remélhetőleg.
- Hát valószínűleg te vagy az egyetlen ebben az évszázadban, aki szeretne iskolába járni, gratulálok - szélesebbre húzza ajkait, majd visszapillant az ételére. Tánya kérdésére azonban hirtelen lefagy, arcáról eltűnik a mosoly, aztán felnéz. Mindez csak pár másodperc alatt történik meg, számára viszont ez nagyon hosszú időnek tűnik. Tényleg nagyon hosszú. Ahogy az is, hogy tekintete visszavándoroljon Tánya arcára és felvonja egyik szemöldökét, úgymond felfogva a kérdését.
- Hát tulajdonképpen már árva vagyok. Apám és anyám is meghalt, testvérem nem is volt - szomorú mosollyal az arcán vonja meg vállát, egy kicsit elnéz az étterem másik oldala felé. Felméri a terepet, megnézi kik ülnek a közelükben, még a pincérekre is vet egy pillantást, de aztán mindig visszanéz Tányára. Nem lenne valami illendő dolog, ha a beszélgetésük közben másfelé tekintgetne, elveszne a hang is útközben, meg minden. Jó lesz inkább visszanézni.
- Na és veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bármennyire is volt furcsa eset a múltkori, még mindig nem verte nagy dobra, hogy az erejével egy picike sérülést okozott egyik diáktársának. Persze, a végén még bántalmazás miatt büntetőmunkára ítélték volna. Igazán nem akart ő bántani senkit sem, így utólag viszont már nem sok mindent tehet szerencsétlen rellonosért, az állapotára viszont nagyon kíváncsi volt, így küldött neki egy levelet, amelyben megérdeklődte, hogy a kedves él-e még, vagy esetleg már ispotályban ápolják. A fiú viszonylag gyorsan vissza is küldte a baglyot, így esett meg tehát, hogy ma ketten ők bizony találkozni fognak.
Heléna külsőleg egy kis átváltozáson ment keresztül, hosszú szőke haja most már csak a válláig ér, alja általában hullámosabb, hajpántként a napszemüvege funkcionál, mint most is. Egy egyszerű, sötétkék koptatott farmert, fehér trikót húzott magára, lábait tornacipőbe bújtatta, szemeit vékonyan kihúzta, feltett egy kis szempillaspirált, és tulajdonképp neki ennyi elég is volt a tökéletes megjelenéshez. Nem valami első randira illő, de hát ez nem is lesz az... Hova gondoltok. A megbeszélt időpont előtt indul el pár perccel, hogy még kényelmes tempóban leérhessen a fénylő lelkek udvarára, amit ő sem tudja, miért így hívnak, de nem is szándékozik belekötni. Annyi ideje még úgysincs itt, hogy bármilyen problémája lehessen az iskola területeinek elnevezéseivel. Wardci lila hátát gyorsan kiszúrja az egyik boltív alól, ma esti meglepetésvendégünk annak ellenére is halkan közelít felé, hogy körülöttük vannak még diákok, akik azért megalapozzák az alapzajt - de amúgy is, kizárt, hogy Wardci meghallaná, biztos valami nagyon fontos dologról gondolkozik. Való igaz, Heléna fejében megfordul a gondolat, hogy rá kellene ijeszteni szegényre, de a balesetre való tekintettel ezt most inkább elnapolja, és csak szépen lazán sétál oda, mintha mi sem történt volna.
- Látom nagyon unalmas életed van neked. Itt ülsz és bámulod a jó csajokat, hátha az egyik majd megelégeli és idejön pofont osztogatni? - az meg sem fordul a fejében, hogy Ward akár még amnéziás is lehetne. Neeem, amúgy nem ütött olyan nagyot ez a könyv, de ez a varázsvilág, lehetett egy bazinehéz varázskönyv is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ha valaki egyszer az életben megkérdezné tőle, hogy milyen tulajdonságot gondol legjobbnak az emberekben, valószínűleg azt a tipikus vállvonogatós, nem tudom választ adná rá. Pedig nagyon is jól tudja, hogy mi az az egy tulajdonság, amit nagyon szeret másokban: az értelmet. Azzal, hogy Ward belement a kis játszmájába és szó nélkül kapcsolódott a viccelődésbe, bizonyította neki, hogy igenis megérte eljönni erre a találkozóra. Már csak azért is, mert így bizony láthatja, hogy Wardnak nincs se agykárosulása, se amnéziája, se nem bénult le és se nem lett néma. Szuper.
- Nem lehet mindenki egyforma. De szerintem az a barna ott nem fog beleverni a földbe - elhelyezkedik Ward mellett és futólag az említett lányra pillant, rá is mutat, mire az az mellett álló lány, valószínűleg a barátnője, sértődötten felhúzza az orrát és elráncigálja onnan az eridonos kiszemeltjét. - Francba - ez az összes reakciója erre a kis incidensre, rögtön vissza is fordul beszélgetőpartnere felé. Lábait keresztbe rakja egymáson, megigazítja fején a napszemüvegét, ide ugyanis pont nem süt a nap, ergo minek, a fején tökéletesen elvan és megvonja a vállát a neki szegezett kérdésre.
- Hát figyelj. Ezt nem itt akartam megbeszélni veled, de szükségem lenne a segítségedre - idegesen fészkelődni kezd egy picit, aggódó pillantást vet Wardra, majd folytatja a kis színjátékot. - Tudom, hogy egy csomó pletyka kering a rellonosokról és arról, hogy ti miket csináltok ott lent a pincében, szóval mondd csak, el tudnál tüntetni egy hullát? Csak egyről lenne szó és még fizetnék is érte, ha akarod, de a szobámban már nem tudom tovább rejtegetni, érted, meg fogják találni a szobatársam, szóval S.O.S. kéne a segítséged. Na mit mondasz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az már egy bizonyos piros pontnak könyvelhető el, hogy most nem ijesztette meg a fiút, egyelőre nem dobott rá semmit - a szemben álló fa mondjuk elég csábító -, egyikük sem sérült, fizikailag vagy lelkileg terhelt, azonban mindig hangsúlyozni kell az egyelőre szócskát. Sosem lehet ugyebár tudni, mikor szakad rájuk az egyik boltív, na de remélhetőleg nem ma és nem abban az időpontban indul omlásnak, mikor a gerlepár itt romantikázik.
- Nem az eseted? Pedig... - vet még egy pillantást a gyorsan távozó párosra, még meg is billenti a fejét Ward felé, hogy végigtanulmányozza a lányokat. - Nem, igazad van, tényleg nem lehetnek az eseteid. Nem tudnak rád dönteni egy könyvespolcot.
Ward felé fordítja arcát, ajkai mosolyra húzódnak beszéd közben. Magabiztosan ki is húzná magát, mintha annyira büszke lenne arra, hogy ilyen nagyon veszélyes dolgokra képes és még csak baja sem lenne belőle, mármint azon kívül, hogy ezért talán akár még ki is csaphatnák, de nem teszi. Nem húzza ki magát, csak bájosan mosolyog Wardra, miközben az előző páros helyére egy másik lánycsoport települ.
- Hát tudod én arra gondoltam, hogy feljössz ma este és kicsempésszük valahogy, vagy kidobhatom az ablakon is, csak attól tartok, hogy onnan meg valami varázslat visszalökné. Tuti el van látva az egész kastély valami betonbiztos védelemmel, hogy a szuicid hajlamú emberek ne tudjanak kiugrálni az ablakon. Vagy tudja a franc, de ott nem hiszem, hogy sikerül majd kitaszigálni - kelletlenül elhúzza a száját, miközben felpillant a kastély azon részére, amit innen látni lehet. Kívülről ugyan nem látszik semmi, az iskola falai úgy állnak ott, mintha mindig is erre születtek volna, ápolnak és eltakarnak.
- Amúgy hogy vagy? Ugye már nem fáj a fejed? - ideje lenne most már végre rátérni a témára, ami miatt ideráncigálta a rellonost, mert arról még egy szó sem esett, amiről kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az utóbbi pár hétben eléggé lecsökkent a társaival töltött délutánjai száma, holott még csak vizsgára sem kellett készülnie, amire ráfoghatta volna ezt a kihagyást. Az iskolát nem hagyta itt, továbbra is a kastélyban tartózkodott, de inkább az Eridonon belül bóklászott, mint azon kívül. Nem igazán ismeri még a helyet, az öt éve alatt talán kétszer mászott át a portrén, abból is egy a legelső napján volt, mikor csoportosan kellett felvonulniuk a prefektusaikat követve. Volt mit felfedeznie, volt kivel megismerkednie, és ha az összeset nem is, de jelentős számú eridonossal találkozott és beszélgetett már, ezt pedig nagy sikernek könyvelte el magában. Végre egy kis szocializálódás.
Az az igazság, hogy kezdett neki hiányozni kedvenc rellonosa. Nem, mintha olyan sokat ismerne közülük, Wardot azonban igen, és rá kellett jönnie, hogy szó nélkül tűnt el, nem szólt róla a férfinek - mondjuk lehet, hogy nem is igényelte, Helénát viszont bántotta a dolog. Hogy csökkentse bűntudatát, a jól bevált módszert választotta: egyik este levelet küldött Weavernek, ma pedig a találka helyszínen sétálgat, ujjait végighúzza a könyvespolcok szélein. Nem tudja, hogy Wardot érdekli-e, hogy mi van vele, eljön-e vagy levele a kukában végzi, mélyen belül azért reménykedik a boldog végkifejletben. A rellonossal nagyon jól megértik egymást, kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni.
Nagy levegőt vesz és befordul egy másik sorba, tekintetével a könyveket pásztázza, hátha talál magának valamit, egyelőre azonban egyik címe sem fogja meg annyira, hogy magához hívja valamelyiket. Csalódottan húzza el száját, kifúj egy hajtincset arcából és folytatja útját. Szőkésbarna haja még mindig csak a válláig ér, habár nőtt azóta, hogy Ward utoljára látta, még mindig eléggé rövid. A napszemüveg és a csinos öltözet ezúttal elmarad, most talár és lapos sarkú cipő idő van. Ez mondjuk legalább jól melegít. Heléna aztán hirtelen megtorpan, felpillant a könyvespolc egyik feljebb lévő polcára, és igen! Mint aki megvilágosodott, szemei felcsillannak, közelebb lép az állványhoz és nyújtózkodva próbálja ki, eléri-e a könyvet. Szabad kezével belekapaszkodik az egyik polcba, egészen a lábujjai hegyéig emelkedik, de próbálkozása még így is kudarcba fullad. Mivel ez így nem megy, kénytelen lesz egy intéssel magához hívnia a könyvet - a pszichokinézis egyik nagy előnye, hogy bármit magadhoz hívhatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Igazából - bármennyire is próbálja ezt magába sulykolni - nem nagyon hiszi el, hogy Ward el fog jönni ma. Tudja, hogy ennek pontosan az ellenkezője fog történni, így kissé csalódottan keresgél a sorok között. Marad még egy kis ideig, hátha a rellonos csak stílusosan akar késni, bár egyelőre még időben van, bármelyik pillanatban érkezzen meg. Addig is leányzónk elfoglalja magát a könyvekkel, de sohasem tanulni érkezik a könyvtárba, pedig itt aztán nagy a csend, hanem valami könyvet keres magának, amit magával vihet a szobájába, hogy a szabadidejében majd olvashasson. Ez pedig annyit jelent, hogy kiveszi, fent lerakja az asztalára és a határidő lejárta előtt pár nappal visszahozza, kiolvasatlanul. Valahogy sosem tudja rábírni magát, hogy végig is olvassa őket.
- Ward, szia! - hirtelen fordul a hang irányába, ujjai még épp érintik az előbb megtalált könyv borítóját, amit most szorosan a melleihez szorít, nehogy egy óvatlan mozdulattal véletlenül leüsse a férfit. Nem lenne túl szerencsés, azt hiszem. - Hát... igen. De valami baj van? Olyan fura vagy.
Szaporán pislogva néz fel a legalább egy fejjel magasabb rellonosra, szinte már ijesztően nagy köztük a különbség, mégsem fél. Elvégre eridonos lenne, vagy mi. Ward viselkedése azonban nyugtalanítja, ezt a férfi is érzékelheti rajta, legyen szó a görcsösen szorított könyvről vagy az ide-oda cikázó tekintetről. Eltűnt az a magabiztos nő, aki egykor volt, most sokkal inkább egy frusztrált, kissé ijedt Heléna áll előtte.
- Azért haragszol rám, mert úgy eltűntem? - kérdez rá, holott nem biztos benne, Wardnak miért hiányzott volna annyira nagyon a jelenléte, hisz nem töltöttek együtt olyan sok időt, habár Heléna tagadhatatlanul élvezte a közös beszélgetéseiket. Ward talán az első olyan ember, akivel tökéletesen meg tudja érteni magát, mióta visszaköltözött a suliba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Eléggé fáj neki az a hangszín, ahogy Ward visszaköszön neki, rögtön elszégyelli magát az elmúlt pár hét kimaradás miatt. Csúnya dolog volt, tényleg írhatott volna a rellonosnak és mindenkinek, akinek egy kicsit is hiányzott, de mióta a szülei meghaltak, eléggé elszokott már attól, hogy bárkinek is helyzetjelentéseket küldözgessen, hogy tudják, még él és virul. Na meg nem hitte volna, hogy Ward igényli, mondjuk fordított esetben Heléna igényelte volna. Megkedvelte a rellonost, ez már csak abból is látszik, hogy bűnbánóan hajtja le fejét, mikor a férfi megint beszélni kezd.
Nincs mersze visszakérdezni. Ebben a pillanatban csak annak tud örülni, hogy Ward legalább vette a fáradtságot és annak ellenére is elfáradt ide, hozzá, hogy tudja, nem érdemelné meg. Lehetne kifogást keresni, tudna is, képes lenne felsorakoztatni ide ötöt minimum, de felesleges lenne. Látszik a férfin, hogy így is dühös rá, vagy csak unja magát, vagy nem is érdekli, hogy mi van a lánnyal, csak nem akart annyira bunkó lenni, hogy nem jön el. Heléna mindegyikre gondol, megpróbálja Ward arckifejezése és testtartása alapján kitalálni, hogy melyik eset áll most fent, egyelőre azonban nem jár sikerrel.
- Jó, figyelj - felsóhajt, felnéz a férfira. - Tudom, hogy eltűntem hosszú hetekre és egy árva szót sem szóltam senkinek, de... igazából nem mentem messzire. Az Eridonban voltam, szocializálódtam, meg ilyenek, és mióta már nincs kinek írnom, eléggé elszoktam tőle és nem gondoltam volna, hogy neked meg írnom kellene, de olyan jól elvoltunk. Veled tudtam beszélgetni, meg kedvellek is és szerintem te egy nagyon jó srác vagy, és lehet, hogy ma el sem akartál jönni, de itt vagy, és nem tudom, hogy ez mit jelent. Most akkor haragszol-e vagy sem, de remélem, hogy nem, mert nem szeretnék veled haragban lenni, és azt hiszem túl sokat beszélek.
Levegőért kell kapnia, az egyre hadaró beszéd közben nagyon gyorsan elfogyott az oxigénje. Zilálva keresi Ward tekintetét, a könyvét egyre csak karjai közt szorongatja. Körmeit belevájja a borítóba beszéd közben, és csak akkor enged a szorításon, mikor befejezte a nagy monológot. Most már kizárólag Wardon áll, hogy akarja-e még látni vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Jó, meglehet, egy egészen kicsikét, de tényleg csak egy nagyon picikét elkezd hadarni a magyarázkodása közben. Beszéd közben egész végig Wardot nézi, le sem bírja venni róla a szemét, ezúttal viszont nem amiatt, mert tetszik neki, vagy mert van valami a rellonos arcán. Kicsit fél a reakciójától, így képtelen máshova nézni, nehogy lemaradjon valami fontosról, amely átsuhanhat Ward arcán, miközben ő beszél. Csak mondja és mondja és mondja, be sem áll a szája, magyarázkodása ellenben egyre jobban halkul, ahogy fogy a levegője. Aztán végül csak befejezi, hisz oxigén nélkül nem igen tudja tovább mondani, így a száját befogva, halkan pihegve várja, hogy erre mit fog válaszolni a férfi - majd elneveti magát. Ajkai széles mosolyra húzódnak a szavak hallatán, meg is nyugszik egy kicsit. Örül, hogy Ward nem fújja fel ezt annyira, mégis bántja, hogy eltűnt.
- Nem értem - megrázza a fejét, majd oldalra dönti azt, vállával nekidől a könyvespolcnak. - Hogy érted, hogy eleged van az ilyen eltűnésekből?
Érdeklődve fürkészi a férfi arcát, még mindig árulkodó jeleket keresve arra, hogy esetleg mérges rá, vagy csak esetleg átsuhan majd egy érzelem az arcán, ami a mostani témájukhoz kapcsolódik. Vagy Ward egész egyszerűen csak megvonja a vállait és alpakka fejjel - amit kedves rellonosunk szeret alkalmazni - továbbáll. Férfiak. Sosem lehet őket igazán kiismerni.
- Jól, köszönöm. Most már nem tervezek eltűnni - sajnálkozva hajtja le a fejét, körmeivel könyve már így is eléggé megtépázott szélét piszkálja. - És te? Mi történt veled, amíg nem találkoztunk? Sikerült már becserkészned valami lányt?
Mosolyogva pillant vissza a férfira, visszautalva a jó régi beszélgetésükre még ott a padon, mikor a lányokat stírölték és viccelődtek egymással. Szép is volt az, meg jó régen, Heléna pedig ismét elkedvetlenedik kicsit, mikor ez eszébe jut. Ezt egy ideig még jó nehéz lesz elfelejtenie.