36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kolf Krisztián összes hozzászólása (97 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 11. 19:53 Ugrás a poszthoz



Az utóbbi néhány évben a fal bámulásán kívül nem sok mindent csinálhattam. A magánzárka nem játszótér, mondogatta mindig Dávid, a fickó, aki az őrzésemre ki volt jelölve, bár sosem értettem, miért, elvégre egészen példás viseletű fogoly voltam. Kivéve persze, hogy kb. havonta egyszer meg akartam enni.
Na, szóval mostanában nem voltam hozzászokva az emberek látványához, vagy éppen a viselkedésükhöz, ezért az a nyüzsgés, ami az eridon tornyot jellemzi először nagyon furcsa volt, de mostanra már egészen megkedveltem. Igaza volt a börtöndokinak - valójában csak javítóban voltam, de ugyanúgy be voltam zárva, szóval fenn tartom a véleményem, miszerint az igenis börtön -, ez a suli tényleg nagyon menő hely. Egyelőre azonban még nem sikerült integrálódnom az új környezetbe, és a barátok szerzése is nehézkes. Hát még mennyire kemény lenne, ha azt is tudnák, hogy vérfarkas vagyok. A javítót lehetetlen volt eltitkolni, elvégre híresebb családom miatt az újságírók a parton vártak, mikor végre szabadulhattam, és nem egy sztárfotót készítettek a telihold áldásos hatásai miatt még eléggé kómás fejemről. Azt viszont, hogy havonta egyszer kiszőrösödöm, a tanárokon kívül nem tudja senki. Még szerencse, mert így is vannak, akik félve vagy gyanakodva pillantanak rám a rovott múltam miatt.
Így aztán barátokat is nehezebb találni, bár haverokat talán könnyebb. Jelenleg próbálom megjegyezni az évfolyamtársaim és a tanáraim nevét, és igyekszem nem elveszíteni a fonalat a tanórákon. Eléggé nehézkesen megy, elvégre ez a része sosem hiányzott a rácsokon túli életnek. Ahogy a szabályok sem, amiket bár suttyomban, de elég sokszor szegtem már meg ahhoz képest, hogy alig néhány hete érkeztem.
Most is éppen éjszaka van, én mégsem a gólyalakban múlatom az időt, hanem a stégnél a faluban. Persze, ha erre jár egy prefi eléggé megüthetem a bokámat, de nem hinném, hogy elítélhető vagyok azért, hogy hiányzott a szabad levegő. Ráadásul ilyen melegben egyáltalán nincs kedvem a fullasztó szobában dögleni, annál sokkal jobb ötletem támadt: megmártózom a tóban.
Két pillanat alatt dobom le a ruháimat, majd egy szál alsóban belépdelek a vízbe. Először túl hidegnek érzem, ezért csak lassan folytatom utam a mélyebb részek felé, de nem telik el sok idő, mire végre elnyújtózhatok a víz felszínén, és felnézhetek az átkozott holdra. Még van pár napom, mielőtt teljesen kitelik, addig pedig kiélvezem az életet.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 11. 21:25 Ugrás a poszthoz



Felesleges azon gondolkozni, hogy mi lesz két nap múlva, amikor átesem első átváltozásomon a kastélyban, mégis folyton e körül járnak a gondolataim. Persze mindenki biztosított róla, hogy nem lesz probléma és megfelelő embert jelöltek ki a felügyelőmnek, de azért bennem ott van a félsz. Egy magánzárkában nehéz bárkit is bántani magamon kívül, de egy iskolában ennek az esélye igencsak nagy. Túlságosan is nagy, szóval engem nem győznek meg a hangzatos szavaik a tökéletes biztonságról, mert a lehetőség ott van és a kockázat magas.
Bár ezen most tényleg feleslegesen túráztatom az agyam, elvégre, ha már szabályt szegek, legalább élvezzem ki, és ne azon görcsöljek, hogy esetleg vérfarkasként szét fogok tép... Eddig jutok, mikor valami hozzám ér, és annyira meglepődök, hogy hirtelen mozdulok, aminek fél liter víz szervezetbe jutása lesz a következménye. A következő pillanatban még egy rúgás is éri a vesémet. Merlin szakadt gatyájára, nem gondoltam volna, hogy a prefektusok itt így büntetnek. Szerintem egy kis éjszakai kilógásért még nem jár vízbe fojtás.
A fájdalomtól könnyes szemekkel felvergődök a felszínre, hogy legalább lássam támadómat, bár bántani nem bánthatom, hacsak nem akarok visszakerülni a javítóba. Mikor végre kipislogom a szememből a vizet, még épp látok elsüllyedni egy szőke üstököt. Most komolyan, hogy lehet valaki olyan béna, hogy egy másik ember vízbe fojtási kísérlete közben saját magát is a tóba öli?
Sóhajtva teszem a kötelességem, lebukok és elkapom az ismeretlen karját, majd közelebb húzom és tenyeremmel a derekát megtámasztva felküzdöm magunkat a víz színe fölé. Ott végre szemügyre vehetem támadómat, és bár a telő hold fénye nem éppen fáklyás kivilágítás, azt elég hamar sikerül levennem, hogy női lényt sikerült kihalásznom a vízből, aki ráadásul meztelenül szeret fürdőzni. Illendőségből odébb kéne mennem, vagy legalább elengedni, de félek, hogy akkor újra elsüllyed, így hát megvárom, míg rám néz és észleli helyzetünket.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 11. 22:43 Ugrás a poszthoz



Alig voltam tizenegy mikor bekerültem a javítóba, és egy átlagos srácot abban a korban még nem érdeklik a lányok. Elvégre mi a jó bennük? Nyafognak, vigyázni kell rájuk és velük, de amúgy nagyon alattomosak is tudnak lenni, ezt minden fiú megtanulja előbb vagy utóbb. Mivel nem ismertem túl sok nőnemű egyedet, és akit ismertem, azzal sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem mondhatnám, hogy a csajok különösebben hiányoztak, mikor zárkám homályában számba vettem, hogy mi mindenről maradok le, mi az, amiért érdemes lenne kijutni.
Éppen ezért nagyon is meglepő az a hatás, amit a szőke lány gyakorol rám. Amint végre mindketten levegőhöz jutunk az ő első dolga az, hogy a nyakamba vesse magát. Néhány pillanatig csak pislogni tudok, de nem csak amiatt, hogy a csaj teljesen meztelen, hanem azért is, mert hosszú idő óta ő az első ember, aki megölelt, vagy legalábbis valami hasonlóra tett próbálkozást.
- Nincs mit - nyöszörgöm válaszul, még mindig erősen ledöbbenve, mikor a szőkeség megköszöni, hogy megmentettem. Egészen szépek a szemei, főleg, ahogy a szempilláján megülő vízcseppek felragyogtatják az íriszét. Illetve...khm... talán tisztázni kéne, hogy mit is keres itt, egy... hát egy szál semmiben. Aztán valahogy meg kéne próbálni lefejteni magamról az ismeretlen lány végtagjait, mielőtt még kényelmetlenebb lenne a helyzet.
- Öhm... Mit is keresel te itt? - Jogos kérdés egy olyan fickótól, aki tilosban jár le a falu melletti tavacskához úszkálni. Meglátásom szerint ő is éppen hasonló okokból került a vízbe, csak kevésbé szégyenlős, mint én, ráadásul kevésbé jól is úszik. Bár az is lehet, hogy csak megijesztettem. Az viszont majdhogynem biztos, hogy nem prefektus, ha az lenne, akkor eléggé durva ütőkártyát adna a kezembe, de nekem sosem lesz ekkora mázlim. Mondja a srác egy csinos, meztelen, szőke lánnyal a karjaiban. Azt hiszem, felül kéne vizsgálnom a szerencse fogalmát.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 13. 09:56 Ugrás a poszthoz



- Öhm... én... akarom mondani... ahha - nyelek egyet, hogy végre befejezzem ezt az intelligensnek semmiképpen sem mondható, de még mondatfoszlánynak sem nevezhető képződményt, ami az ajkaimon kijön, és, ami után ráadásul a szám sem feltétlen csukódik be. Valójában fogalmam sincs, hogy mennyire tűnhetek értelmes lénynek, de erős a gyanúm, hogy nemigen. Persze az dobja rám az első követ, aki két év emberektől való elzárás után nem így reagálna arra, ha egy gyönyörű, meztelen lány, nemcsak, hogy úgy ölelné, mintha a kedvenc sztárja lenne, de ráadásul édesen kék szemekkel pislogna rá, és neki köszönné az életét.
Ezek a tények külön-külön is azonnali agyhalált okoznának, de így együtt... Csoda, hogy azt nem felejtettem el, hogyan kell levegőt venni.
- Izé - Szóhelyettesítő, csak éppen jelenleg fogalmam sincs, hogy milyen kifejezést is akartam vele helyettesíteni. De azért szép lassan eljutnak az agyamig is a szavai, nemcsak a fülemig, úgyhogy nyelek egyet, és újra megpróbálkozom a verbális kommunikációval hátha nem vágtam még el magam nála teljesen.
- Ha akarod, én segíthetek neked megtanulni úszni. - Felbátorodva attól, hogy mégiscsak ki tudok mondani teljes mondatokat is, folytatom a társalgást. - Hálára pedig semmi szükség, más is megtette volna a helyemben. De mondjuk, maradjunk annyiban, hogy ha legközelebb én szorulok segítségre, és épp alkalmad lesz kihúzni a bajból, akkor számítok rád. - Na, látod, nem is olyan nehéz viszonylag értelmes mondatokat összerakni és egymás után fűzni.
Rámosolygok, és próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy a teste hány ponton ér az enyémhez, hogy milyen puha a bőre és finom a lehelete. Régebben, mikor még a szülői lelki terror ellen lázadtam, gyakran átszöktem a közeli mugli városokba, hogy aztán ott olyan dolgokat próbáljak ki, ami őseim szerint proli dolog. Így jutottam el moziba is. Hogy ez most miért is jutott eszembe? Csak azért, mert ott, általában ha egy nő és egy férfi ennyire szoros testi kapcsolatba kerül, a pasas mindig valami kemény tárgyra fogja a dolgot. Hogy például az csak a zseblámpája - ez egyfajta világító szerkezet náluk -, vagy a pisztolya - mugli varázspálca kizárólag életellenes dolgokra -, vagy egy csavarkulcs. Nálam ez azt hiszem, nem fog működni, szóval szépen lassan elkezdek hátrafelé araszolni, hátha enyhül a lány szorítása, és, ha már nem kapaszkodik belém ennyire, könnyebb titkolózni is.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Sellőlány
Írta: 2014. június 22. 12:48
Ugrás a poszthoz

Mivel a lány lassan elkezd hátrálni, és én is megteszek mindent, hogy szabaduljak a kínos szituációból, egyre több vér kerül az agyamba, ami a gondolkodást is megkönnyíti. Nem először csodálkozom el rajta, hogy mit is kereshet itt egy lány, egy szál semmiben éjnek évadján, de lassan eljutok odáig, hogy rá is kérdezzek. Előtte azonban még a nevét is megtudom. Aniella. Nagyon különleges, sőt felettébb furcsa név, bár elég sok különleges nevezettel találkoztam már itt a suliban. Több itt a külföldi diák, mint az osztrák magánsuliban, ahova jártam.
- Krisztián vagyok. - Reflexből nyújtanám is a kezem, de még időben rájövök, hogy az itt most felesleges, ráadásul a lány éppen a karjaimba kapaszkodik, nem kéne elvenni tőle a támaszát.
- Lehet, hogy kicsit indiszkrét lesz a kérdés, de te mit is keresel itt tulajdonképpen? Mármint azon kívül, hogy úszni jöttél. Tudod a legtöbben inkább nappal próbálnák meg az ilyesmit, akkor többet látni is, na, meg valószínűbb, hogy van valaki a parton, aki kihúzza az embert, ha épp fuldokolni kezdene.
Nem akarom kioktatni, de azért próbálom éreztetni vele, hogy számomra kicsit sem egyértelmű, hogy miért pont ezt az időpontot választotta az úszkálásra. Az, hogy én is hasonlóan tettem, nem jelenti azt, hogy ez már alapot nyújt a megértésre is. Én eléggé különleges, vagy inkább sajátságos eset vagyok. Tudomásom szerint az első, aki igénybe vette a javító és az iskola közötti megállapodást. A múltamat tekintve pedig kicsit sem lehet csodálni való, hogy a szabadság iránti vágyam, és a korlátozások iránt érzett ellenszenvem érdekes és meggondolatlan tettekre sarkall. Aniella azonban nem úgy néz ki, mint, aki a hosszas bezártság alatt felgyülemlett felesleges energiáit szeretné levezetni.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Csongor
Írta: 2014. június 23. 16:00
Ugrás a poszthoz

Az Aniellával való múltkori találkozásom után eldöntöttem, hogy amint lesz rá lehetőségem, veszek neki egy axolotlot, elvégre mi lenne testhezállóbb a lánynak egy vízi kutyánál. Egyébként ez a furcsa nevű lény valamiféle gőte, legalábbis ezt sikerült kihámoznom abból a könyvből, amit a könyvtárban vágott hozzám egy levitás lány, miután már ötödszörre kérdeztem meg tőle, hogy mi az az axolotl. Először talán még azt hitte, viccelek, de aztán rájött, hogy komolyan érdekel a dolog, de annyira mégsem, hogy magam keressem ki a több ezer kötet közül azt, amiben fellelhetem az információt. Mivel nem hagytam tanulni, ezért kényszerítve érezte magát arra, hogy előkeresse nekem a axolotlokról szóló könyvet. Az, hogy aztán hozzám vágta, mutatja, hogy a levitások mégsem szeretik annyira a könyveket, mint állítják.
Na, de a lényeg, hogy valami azték halálistenről lettek elnevezve, és az axolotl egészen pontosan azt jelenti, hogy vízi kutya. De ami igazán menővé teszi az a regenerációs képessége. Nem viccelek, nemcsak, hogy a végtagjaikat képesek visszanöveszteni, mint mondjuk, a gyíkok a farkukat, de több belső szervüket is, sőt szívük és agyuk egy részét is! Emellett, ha kiszárad a tó, ahol élnek, egyszerűen áttérnek a tüdős életmódra. Szóval eléggé érdekes állatok, nem mellesleg pedig még aranyosak is. Vagyis pont megfelelő ajándék lehet egy lány számára, legalábbis szerintem.
Az egyetlen probléma, hogy fogalmam sincs, hogyan lehet szert tenni egy axolotlra, mert gondolom egy ilyen lényt csak nem árulnak minden sarki boltban. A pénz számomra nem akadály, mert bár szüleim hallani sem akarnak rólam, nem akarják, hogy a sajtó olyasmiket írjon róluk, hogy hagyták éhen veszni legfiatalabb gyermeküket. Igazából nem hiszem, hogy ilyesmi valaha megjelenne az őseimről, de elég, ha ők ezt hiszik, én pedig eléggé kitettem magamért, hogy elhitessem velük, nem lenne jó ötlet teljesen kitagadni engem. Így aztán nyitottak nekem egy külön széfet, ahova havonta küldenek egy bizonyos összeget letudva ezzel a gyereknevelés összes terhét, és továbbra is mereven elzárkóznak a kapcsolatfelvétel összes módjától. Nem mintha nekem hiányoznának.
Szóval pénznek nem vagyok híján, már csak a megfelelő boltot kell megtalálnom. Szerencsémre a faluban is található egy kisállat kereskedés, és bár nem bízom benne, hogy ott azonnal rálelek egy vízi kutyára, de talán tudnak nekem rendelni. Ezért is állok most eme boltot rejtő épület előtt, és lesek be a kirakaton át. Egyelőre nem túl biztató, amit látok, de hát próba cseresznye, ahogy mondani szokás.
Belépve az ajtón hangosan köszönök, bár egyelőre az eladót sehol sem látom, de nem baj, addig is van időm körülnézni.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Csongor
Írta: 2014. június 24. 13:08
Ugrás a poszthoz

Macska, bagoly, kneazle... Na, de hol tartják az axolotlokat? Nem kell sokáig nézelődnöm, hogy rájöjjek, ilyen lénnyel itt nem fogok találkozni. Fordulnék az eladóhoz, de időközben valaki más is igényt tart az öreg figyelmére, így hát folytatom a bámulászást ameddig az ismeretlen srác ki nem elégíti a kíváncsiságát, fél füllel azonban a beszélgetést is nyomon követem. Emiatt lehet, hogy felfigyelek szavaira, ami éppenséggel szólhatna az eladónak is, de valahogy érzem, hogy valójában nekem címezték őket. Persze foghatjuk üldözési mániára is, de én ezt inkább ösztönnek hívom.
Mivel a javítóban viszonylag kevés emberrel akadtam össze és ők se gyakran hozták szóba a nyavalyám, elég ritkán szembesültem olyan helyzettel, amikor farkasokra utaltak a közelemben. Ezért lehet, hogy a srác mondatát nemcsak, hogy magamra veszem, de olyan hirtelen fordulok felé, mintha megcsípett volna. Szemöldököm feljebb vándorol és egy hosszú percig csak figyelem őt kérdőn, majd inkább elfordulok. Szégyellem magam, amiért ilyen hevesen reagáltam a helyzetre, hiszen amennyire én tudom, senki nem ismerheti múltam ilyen részleteit, legalábbis a tanári karon kívül. Őket meg titoktartás kötelezi, és mivel reggel a szobatársaim nem úgy néztek rám, mintha valamilyen különösen fertőző betegségben szenvednék, és kerülni sem próbáltak, úgy gondoltam, hogy a titkom, titok maradt.
Most azonban valami félelemszerű érzés kúszik végig a gerincem mentén, és érzem, hogy farkasénem veszélyt szimatol. Messze még a telihold, jelenleg teljesen ártalmatlan vagyok, de az ösztönök szintjén mindig az állat irányít. Fogalmam sincs, mit tennék, ha valaki sarokba szorítana. Persze jelenleg nem a fizikai valómat kell féltenem, sokkal inkább a társadalmi helyzetemet, na, nem a szüleim szintjén, de azért az iskolában is megvan a hierarchia, aminek bizonyára nem kellemes az alján csücsülni. Márpedig egy vérfarkas, aki mellesleg bűnöző is nem sok jóra számíthat, még úgy sem, hogy mellesleg aranyvérű és híres felmenőkkel rendelkezik. Ma már a származás nem jelent semmit, vagy legalábbis nem sokat, hiszen egyre több a félvér és a mugliszármazású varázsló, előtérben pedig a képességek és nem az ősök állnak. Ami persze tökre jó, de így én egyre nagyobb hátrányba kerülök, főleg, ha kiderül a titkom.
Bármennyire is szeretnék, nem tudok nyugton maradni, rá akarok kérdezni egyenesen a srácnál, hogyan is értette, amit mondott, de, ha netán tévedek, és valóban a paranoiám a ludas, akkor én magam buktatom le saját magamat. Itt pedig azért talán még nem tartok. Próbálok inkább nyugalmat erőltetni magamra, és kivárásra játszok. Ha valamit akar tőlem, az előbb vagy utóbb úgyis ki fog derülni.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Miko
Írta: 2014. július 26. 23:50
Ugrás a poszthoz

Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét.


/Az itt moderáló prefektus figyelmébe: Nem irányítom Mikót, ezt a játékot bagolyban játsszuk, kb. négy soronként küldjük egymásnak, mert eléggé idő híján vagyok, és így gyorsabb a dolog. /
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Miko
Írta: 2014. augusztus 3. 14:58
Ugrás a poszthoz

A lány nem tiltakozik feltűnően, így megmaradok az általam kitalált becenévnél.
- Sosem bántanék egy lányt - vonom meg a vállam. - Na, meg annyira nem is fájt, hogy bosszút esküdjek miatta.
Közben a lány játssza a sértődöttet, és ehhez egészen aranyos arckifejezés vág.
- Oh, szóval a barátaidat csak finom tángálod el, értem - vigyorgok, egyre inkább élvezve Miko stílusát. - Ne, nem szükséges nagyobbat ütnöd, anélkül is éppen eléggé megfélemlítettél - játszom el a rémültet. Szegény vérfarkast elveri egy lány, na ez is poén.
- Szóval dühös... Na és mivel érdemelte ki szegény, hogy megpróbáld eltörni a karját? - túlzok teljesen direkt.
Szóba kerülnek a rellonosok is, mint a lány célpontjai:
- Annyira? - nevetek rá. - Szóval tényleg meg szoktad verni őket?
Eddigi ittlétem alatt már rá kellett jönnöm, hogy a rellonosok állnak a tápláléklánc csúcsán, ezért igazán furcsa és vicces gondolat, hogy egy ilyen vékony lány a velük azonos súlycsoportba tartozik, bár az is lehet, hogy nem mond igazat.
- Legalább van okod a verekedésre, van, aki minden ok nélkül szívózik másokkal. De persze a barátok védelme nagyon fontos - beszél a srác, akinek eddig szinte egy szál haverja sem volt. De talán pont ezért tudom, mennyire fontosak.
- Eridonos vagyok - árulom el végül a választ kérdésére. Miko bizonygatja, hogy ő sejtette, én pedig ráhagyom, végül is akár láthattuk is már egymást.
- Nagyon. Mint az a farkas, aki nemcsak a nagymamáról maradt le, de Piroska is elkerülte, és még a három kismalac sem végezte a gyomrában - próbálok poénkodni, bár a humorom némileg sajátos, talán a hosszú, magányos évek miatt, amikor nem volt kin csiszolnom a vicceimet. - De a fagyi sem hangzik rosszul.
Valójában idejét sem tudom, mikor ettem utoljára fagylaltot, nem ez volt az első dolgom a szabadulás után, aztán meg már a jövőm foglalkoztatott nem a nassolás.
- Öhm... Fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Az elmúlt pár évben nem követtem a ki... a világ fejlődésének alakulását. - Majdnem kinti világot mondtam, de még szerencse, hogy időben észbe kaptam. Mondjuk, lehet, hogy hallott már rólam és a múltamról, de, ha nem, hát én nem fogom reklámozni a javítót.
- Nehéz a döntés. Nem lehetne mindkettő? - töprengő arccal, látványosan szenvedve nézek a lányra. - Tudod a fagyi nekem fél fogamra se lenne elég, kifejezetten nagy étvágyam van. - Ha tudná, hogy havonta egyszer bundát növesztek, ezt is vehetné poénnak. Ha, a végén még kiderül, hogy vicces vagyok. Na, persze.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 17:51 Ugrás a poszthoz



A nejem éppen másutt bogarászik, ki tudja, mit csinál... ehh... még a barátnőm sincs itt.  *félre fog így nézni a végén*


Na és most vajon ki a nejed és ki a barátnőd? O__O
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 17:56 Ugrás a poszthoz

Ha elváltál, akkor nem nejed, hanem exnejed van. Rolleyes De te a nejednek nevezted, hm... Rolleyes
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 18:10 Ugrás a poszthoz

Igen, mi van? Ki keresett? O__O *mintha a nevét hallotta volna*
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 18:23 Ugrás a poszthoz

Velem mindenki jobban járna, mint Mihaellel. Cool Még úgy is, hogy a hold érdekes hatással van rám. Rolleyes
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 18:38 Ugrás a poszthoz

Hé, nem is vagyok szegény. XD Zsarolom a szüleimet, szóval van pénzem. Rolleyes Bár talán nem ártana rendes munka után nézni. Rolleyes
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 18:43 Ugrás a poszthoz

Hát tudod Keiko, a jelenlegi is elég jól jövedelmez. Rolleyes

Mert majd rávesz valaki, hogy bemenjek a kutyaólba, mi? Rolleyes
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 19:32 Ugrás a poszthoz

Runa Cheesy Idén azt tervezem, hogy elhasalok a vizsgákon. Rolleyes Jövőre korrepetálnál? Cheesy Fizetek is, ha kell. Rolleyes Ha nem jó a pénz, kérhetsz érte mást is. XD A nyári szállásért például fagyiban fizetek. Cheesy
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 19:44 Ugrás a poszthoz


Örömmel korrepetállak  *--* . Majd szólok a nagybácsimnak, hogy becuccolsz maratoni tanulásra hozzánk és ne vágjon nyakon véletlenül  :333 .


Mert olyan nyakonvágós a nagybácsid? O__O

*morog Joe-ra*
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2014. augusztus 4. 19:44
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 19:47 Ugrás a poszthoz

Ilyen szigorú a fickó? Vagy nincsenek hímnemű barátaid? Rolleyes
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 19:50 Ugrás a poszthoz

Mikóm <3 :*

Helló Eris, jöttél további tanácsokat adni a kutyák nevelésével kapcsolatban? Rolleyes XD Cheesy
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 19:52 Ugrás a poszthoz

XD Elvan a gyerek, ha játszik. Rolleyes A 6 meg a korod, mi? XD

Runám, akkor majd meglátogatlak. Cheesy
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. augusztus 4. 19:58 Ugrás a poszthoz

Oh, hát a klubba is szívesen belépek. Rolleyes Tanulhatunk sokan is, csak legközelebb menjek át. Cheesy XD

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 12. 17:02 Ugrás a poszthoz

*intenzíven sajnálja a srácot*
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 12. 17:09 Ugrás a poszthoz

Julien Armand Saint-Venant - 2014.09.12. 17:05
Kolf Krisztián - 2014.09.12. 17:02
*intenzíven sajnálja a srácot*


Kolfi-molfi *dorombol neki*


:333 *összeborzolja a srác haját*

Szerintem meg MÁLNA  *^*  ! Ha nagy leszek, málna akarok lenni  *----------*
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 12. 17:18 Ugrás a poszthoz

*Ádám és a hírneve szép csendben felakasztják egymást XDDDDD*
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 12. 17:26 Ugrás a poszthoz

De hát úgy csúszni fog? O__O
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 12. 18:10 Ugrás a poszthoz

A nagyon türelmes Renée :3

Krisz a mai napon is mindent megtett, hogy sikeresen elszökjön az óra elől, most éppen talán a mágiatörténet került sorra. Vagy a bűbájtan? A fene se tudja már. Korábban se nagyon járt be az órákra, ugyanis egyikhez sem talált magában elég motivációt. Végül is, mit nyer azzal, ha jó jegyeket kap? Hamarabb itt kell hagynia az iskolát, ezen kívül pedig nincs hely, ahova mehetne. A saját lábon állás is csak addig létszükséglet, amíg az ember oda nem kerül, hogy napi nyolc óra munka, nyolc óra minden egyéb és az utolsó nyolc órában fáradt kóválygás. Az meg kinek hiányzik?
Na, szóval Krisz nem állhatna modellt a mintadiák élő szobrának, de még talán az egyszerű diákénak sem, de ha létezne szobrász, akinek vágya lenne megalkotni a legtöbb óráról lógó, vagy a legtöbb nulla pontos dolgozattal rendelkező srác szobrát, keresve sem találhatna jobb alanyt. A fiú most is éppen a falu felé sétál, azon mélázva, hogy mivel is töltse ki üres óráit, melyet évfolyamtársai nélkül kénytelen tölteni. Eszébe villan egy múltkori óra, melynek kihagyása alkalmat teremtett számára, hogy kipróbáljon néhány egyszerű, de nagyszerű csapdát. Amíg a diákok odabent vért izzadtak, hogy eszükbe idézzék a megfelelő válaszokat, addig ő az ajtók fölé különféle hatású folyadékokat és porokat helyezett el, amik egy egészen primitív csapdának köszönhetően az elsőnek kilépő nyakában kötöttek ki. Krisz mázlijára a legtöbbször ez nem a tanár volt, bár a srác némileg talán sajnálta a dolgot. Na, de így is mulatságos volt nézni a viszketőportól vakaródzó, különleges folyadéktól állatfüllel parádézó vagy éppen egyszerű festéktől színes áldozatok arcát.
Gondolatai megnevettetik a fiút, aki közben lassan leér a faluba. Innentől kicsit óvatosabban közlekedik, hiszen nem akarja, hogy egy buzgó, aggódó lelkű falulakó kérdezősködni kezdjen, esetleg visszarángassa a kastélyba. Bokortól bokorig sunnyog, mígnem elér a Boglyas térig, ahol kinéz magának egy vastag törzsű fát. Éppen megfelelő búvóhelynek tűnik arra a kis időre, amíg eldönti, hogy innen hova tovább.
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2014. szeptember 12. 18:10
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 7. 15:25 Ugrás a poszthoz

Miko

Hát megbukott. Nem mintha másra számított volna, elvégre egy vizsgájára sem ült be, és az igazat megvallva annyira nem is érdekli a dolog. Bár azért idén nem ártana, ha összeszedné magát, ha nem akar még ötven évesen is az iskolapadban ülni.
A nyarat szöszkééknél töltötte, mert a lány családja volt olyan rendes, hogy nem hagyta őt a híd alatt aludni. Persze mehetett volna "haza" is, már, ha azt a horrorfészket otthonnak lehet nevezni. A szülei a komornyikkal - Krisz simán felismerte az öreg kézírását - küldettek neki egy levelet, amiben állítólag örülnének neki, ha visszatérne a Neviczky családhoz. Persze mindannyian tudják, hogy ez csak ámítás, amit még csak nem is a fiúknak, hanem az árgusan figyelő médiának szánnak. Bár, ha arra számítottak, hogy Krisz hazamegy, és címlapon szerepelhetnek a megtérő feketebáránnyal az oldalukon, akkor rohadt nagyot tévedtek. A srác nem tervez visszamenni sem ezen a nyáron, sem bármelyik másikon. Idén majd összekapja magát, keres valami munkahelyet, aztán kibérel egy lakást valamelyik mágusfaluban, hogy ne kelljen mások könyörületéből vakációznia.

Az évnyitó ugyanúgy kezdődik, majd telik, ahogy mindig is szokott. Tanárok és más iskolai alkalmazottak jönnek-mennek, kiderül, ki volt a legstréberebb, a legilyenebb, a legolyanabb. Krisz unottan piszkálgatja evőeszközeit miközben a többiek cseverészését hallgatja, szemével pedig a szöszke lányt keresi. Illő lenne megköszönni neki valahogyan a vendéglátást, bár a srácnak fogalma sincs róla, hogy az édességen kívül minek is örülne Miko. De majd kitalál valamit, elvégre az ötleteire mindig nagyon büszke volt, még ha a legtöbbször elég nagy bajba került is miattuk.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 7. 15:38 Ugrás a poszthoz

Miko
Szalamanton, a Hőhűtő héten

Őszintén hálás vagyok amiért Miko és a családja befogadtak nyárra, hiszen pár hónapja úgy voltam, hogy nagy valószínűséggel Üstösd valamelyik elhagyatott gyárépületében vagy Budapest valamelyik sikátorában fogom a hőség hónapjait tölteni. Egyik ötlet sem töltött el boldogsággal, de még mindig jobbnak tűnt, mint hazamenni és könyörögni azért, hogy egyáltalán beengedjenek. Vagy, hogy engem használjanak arra, hogy "megtérésemmel" címlapra kerüljenek. Na, nem, azt soha. Mehettem volna a börtöndokihoz is - valójában pszichológusnő, de hát valahogy becézni kellett odabent -, de ő a nyarat a pasijával külföldön tölti, én meg nem vagyok olyan pofátlan, hogy ezt tudva a nyakába varrom magam.
Szóval egyértelműen kijelenthetem, hogy Miko megmentett, így hát egészen kicsinységnek tűnik számomra, hogy ezt viszonozzam ahogy tudom. Még korábban megígértem neki, hogy megmutatom milyen a hőhűtő hét. Valójában még én sem voltam ott soha, hiszen, amikor elkezdték, én már a javítóban csücsültem, de hallottam róla, és jó mókának tűnt, ráadásul ebben a hihetetlen melegben igazi mennyország egy olyan hely, ahol mindenhonnan folyik a hűsítő víz.
Reggel Mikoval közösen indulunk el Szalamantonba a mágikus vasút segítségével. A terv szerint a többiekkel majd a város főterén találkozunk, addig viszont előttünk még egy rövid utazás, amin megkóstolhatom kedvenc pattogatott kukoricám legújabb változatát. Ezt a fajta rágcsát zacskókban árulják és mindegyikben mindig kétfajta ízű popcorn található. Illetve hát ez így nem teljesen igaz, mert mindegyik szem más ízű, de az egyik zacskóban például csak sós és keserű egy másikban pedig csak édes és savanyú ízek találhatók. A legújabb változat a sós és savanyú keverék, ezt raktam be korábban a hátizsákomba, most pedig kibontom és megkínálom vele Mikót is.
- Remélem, felkészültél vizes varázslatokból, mert, ha nem, nagyon nyerni fogok - vigyorgok rá kicsit önelégülten, amire valójában semmi okom, elvégre ügyesen sikerült megbuknom év végén. Bár áztató igékből az utóbbi napokban elég sokat bemagoltam, talán valamelyiknek hasznát is veszem majd.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 7. 15:54 Ugrás a poszthoz

Miko

Kifejezetten érdekes egyéniségnek tűnik a lány, bár a fele dolog, amiről beszél, számomra ismeretlen vagy értelmetlen. Mindazonáltal kedvesnek látszik, ezt csak erősíti, hogy megosztaná velem a fagyiját. Bár a legtöbbször az édes dolgok nem vonzanak, azért elképzelhető, hogy majdnem három év fagylalt megvonás után, hogyan is vélekedek a meghívásáról. Persze azért előtte jó lenne valami "normális" kaját is a szervezetembe juttatni, elvégre nem levegőn élek. Mikor Miko az étvágyam nagyságáról kérdez, nem tudom megállni, hogy ezt ne mondjam:
- Pont olyan - vigyorodok el, talán kicsit sötéten. Az iskolában a tanárokon kívül senki nem tudja, hogy vérfarkas vagyok, és ez jól is van így. Egyáltalán nincs kedvem kiközösítetté válni. Ráadásul valószínűleg a diákok szülei sem kedvelnék túlságosan a gondolatot, hogy csemetéikkel egy vérszomjas fenevad tanul együtt.
Sötét gondolataimat félretéve az eridonosok asztaláig kísérem a lányt, ahol ma is ínycsiklandozó ételeket szolgáltak fel. Persze a javítóban sem éheztettek, de azért az a dőzsölés, amit ebben a kastélyban étkezés címszó alatt nyomatnak, nem kevéssé szokatlan nekem. Apám már rég beperelte volna őket szándékos hizlalásért. Na, persze csak akkor, ha biztos benne, hogy meg is nyeri a pert.
Szedek egy kevés ételt a tányéromra, teljesen vegyesen: egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is. Körülöttünk sokan beszélgetnek, van, aki olvas, vagy talán tanul. Az egyik szomszédos asztalnál egy srác nagy hangon magyaráz valamit társainak, olyannyira beleélve magát a történetbe, hogy heves gesztikulációi közepette majdnem tarkón vágja a mellette elhaladót.
Olyasféle hangulat kap el, amit talán még sosem éreztem: egészen otthonosnak tartom ezt a helyet. Mosolyogva fordulok Miko felé, hogy kicsit többet is megtudhassak erről a furcsán rendes lányról...
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 13. 23:50 Ugrás a poszthoz

Egészen kellemesen indult a reggelem. Már azt is megszoktam, hogy néha úgy kelek fel, hogy Lex félig rajtam tehénkedik; szerintem a plüssmackójának, vagy pontosabban a plüsskutyájának gondol. Na, szóval annak ellenére, hogy a szoba teljesen káoszos, és a benne lakó arcok is furcsák - mondjuk egy volt rab, inkább ne beszéljen -, mostanra már mindent a helyén tudok kezelni. Reggelente megvárom Eriket vagy a lányokat, mert ők valamiért mindig csapatostul szeretnek járni mindenfelé, szóval, ha Mikóval akarok reggelizni, az egyben azt jelenti, hogy Elenával és Alízzal is. De már ezt is megszoktam.
Ma reggel azonban valami nagyon rossz dolog történt: megpillantottam valakit, akit rémálmaimban sem szerettem volna. Miko éppen mondott valamit, én pedig bólintottam neki, majd kortyoltam a kezemben tartott bögréből, lenyelni azonban nem sikerült minden folyadékot, mert felnézve szembe találtam magam a nővéremmel.
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, legalább annyira, mint az a fiú, aki velem szemben ült, s akire az egész pofányi kakaót ráköptem. ~Hogyaza... Ő meg mit keres itt?~ Mindig is úgy gondoltam, hogy neki és a családomnak ez a hely túl proli, azt hittem, ide soha nem fogják betenni a lábukat. Most Eszter mégis itt van, és úgy néz rám, hogy lassan már biztos lehetek benne, hogy a tekintete lyukat éget a homlokomba.
Pillantásából és ajakmozgásából rájövök, hogy szeretné, ha közelebb mennék hozzá, én azonban nem tudom, mennyire lenne ez jó ötlet. Sosem rajongtunk egymásért, miért nem teszünk úgy, mintha nem is történt volna semmi?
Végül mégis felállok, és zsebre tett kezekkel közelebb araszolok a szőke lányhoz. Nem mintha vágynék erre a találkozásra, de nem szeretném, ha egy másik szőkeség gyávának gondolna. Nem, én nem fogok meghátrálni. Legalábbis most biztos nem.
- Na, mi van? - nézek rá, még mindig alig akarva elhinni, hogy itt van. - Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Úgy terveztem ugyanis, hogy az a nap sosem fog eljönni... Szóval mi a fenét keresel te itt?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kolf Krisztián összes hozzászólása (97 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel