37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 11. 20:40 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


Igazából nagyon büszke vagyok magamra. Egyszerűen látom, hogy azért nem veszett el minden abból a Zsolnából, aki a történtek előtt voltam, hisz tudom én helyén kezelni a dolgokat. Ez pedig ad némi reményt arra, hogy nincs minden veszve. Nagyot kell nyelnem a név hallatán, mert... ismerősen cseng, de.. megállom, hogy odakapjam a fejem, épp csak próbálom megértetni a lánnyal, hogy ez itt egy fatális tévedés.
Nagyon terelni sem kell, még én is érzem, jobb ha leülök, és nagyon próbálom figyelmen kívül hagyni az érzést, ami belém hasít mikor hozzám ér.
- A barátnője? - megdöbbenek, most már hagyom is kiülni az arcomra, mert... nem értem.
- Miért? És... te jó ég - túrok bele a hajamba.
- Önt is átverte igaz? - esik le szép lassan, ahogy a sokkot is dolgozom fel. Épp csak nem értem, miért kellett ezt.
- De miért tette? Komolyan nem értem... és Ön meg ügyvéd létére eleget tesz névtelen levelek követeléseinek? - rázom meg a fejem. Igen. Én. Aki itt ül vele szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 22. 18:15 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Lemondóan sóhajtok, tenyerembe támasztom arcomat, miközben megvárom, hogy mindent sikerüljön feldolgoznia.
- Nem a barátnőm. Legalábbis nem romantikus értelemben - teszem helyre a dolgokat ismét. Megszeppenek, hátradőlve vigyorodom el szélesen végül. Ujjaim kopognak az asztalon, ám mielőtt felelhetnék a pincérnő lép oda. Leadom a bor rendelést és nézek vissza ismét a lányra.
- Sok ügyfelem van, akik szeretnek névtelenségbe burkolózni és nem felfedni kik ők. Általában ők csinálnak ilyesmiket vagy ehhez hasonló dolgokat - tartom vigyoromat. - Nem tetszik, hogy számon kérsz, amikor Bánffy-ként ülsz előttem te is, ugyanúgy - rebben meg szemöldököm kihívóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 22. 18:29 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


Összeszűkítem a szemeim. Nem, nem akarok belemenni, mert amúgy... semmi közöm hozzá. Épp csak nem értem, mert én nem szoktam barátok ingében kijönni a szobájukból, de bizonyára ez is olyan dolog, ami csak nekem furcsa.
- Az ízlése viszont jó. Messze az egyik legjobb étterem - sóhajtok fel, ahogy némileg sikerül rendeznem a katyvaszt a fejemben, vagy épp megfeledkezni arról, hogy ezért akár még a fejem is vehetik.
Én csak gyümölcslevet kérek, ahogy általában szoktam, mert abban is biztos vagyok, nekem nem kell inni. Nekem tilos.
- Ohh... nem értem az embereket. Mármint nem azért, de az ügyfelei gondolják, hogy csak mert szép a körítés, nem is annyira nyilvánvaló, hogy a trutyiból kell kirángatni őket? - pislogok, miközben összekulcsolom kezeim az asztalon. Én nyilván arra tudok gondolni, hogy azok az ügyfelek nem épp a könnyű esetek közé sorolhatók.
- Mert má... kíváncsi voltam - kipirul az arcom, főleg mert tudom, hogy pocsék egy mentés. Kíváncsiság ide vagy oda, nem feltétlenül jöttem volna, ha nem kaptam volna már hasonló rejtélyes levelet. Viszont azt is tudom, Berci végképp nem örülne, ha erről másnak is beszélnék.
- És az én szakmám nem is kíván veszélyességi pótlékot - rázom meg a fejem, de állom én a tekintetét, mert nem fogok bocsánatot kérni azért, mert vakmerőnek gondolom.
Körbe nézek, párok... kisebb társaságok, senkit nem érdekel, hogy én itt ülök, és ez valahol nagyon jól esik, annyira, hogy érzem ahogy kicsit felszabadultabb leszek.
- Nos, dr. Laines... kérem meséljen magáról - nézem én, épp csak halványan mosolyodok el, mert ez az egész... nagyon randinak tűnik, hát akkor, miért ne játszhatnám? Komolyan úgyse gondolom, de túllépni és kiélvezni az alkalmat, ha már egyszer valaki összehozta, az... az még igazán nem bűn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 22. 18:36 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

- Liának valóban remek ízlése van - bólintok egyet. Bár nem voltunk együtt soha, volt közünk egymáshoz, és sokszor segített vásárolni például, ha éppen Reina lemondott, mert nem ért rám. Ami igencsak sértette az egómat, de túlléptem rajta.
- Dehogyis. Védik a személyazonosságukat - mosolyodom el. - Véletlen se olyan helyen találkozzunk, ahol felismerhetik őket, ilyesmik. Mintha bárki is tudná hogy néznek ki a nagyobb cégek fejei - csóválja meg fejét. Megértem Zsolnát, én sem szeretem ezt, de ezt dobta a gép, én pedig élek vele.
- Szakmád? A diáklét már szakma? - kihívóan emelem meg fél szemöldököm, mosolyom is visszafogottabb lesz, ahogy arcát fürkészem. Bár én nem randira készültem egyáltalán, Zsolna kitett magáért. Eddig nem akartam észrevenni, de ahogy az ablakban tükröződik vissza a fehér színű anyag... sóhajtok, felpillantva köszönöm meg a kitöltött bort. Megvárom, míg Zsolna kér ételt, majd kérek én is magamnak.
- Mit szeretnél tudni? - kortyolok aprót. - Hajlandó vagyok mindenre válaszolni, nincs titkolnivalóm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 22. 18:53 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


Csak mosolygok, mert igazából... nem esik nekem túl jól másik nőt kibeszélni. Főleg mivel láttam, és láttam azt is, mennyire gyönyörű és mennyire... illik a professzorhoz.
- Annyi más módja lenne - felsóhajtok, hisz nem értek hozzá. Mi nem rejtegetjük magunkat, vagyis... a családom a dolgát is óvatosan csinálja, amibe még csak belegondolni sem akarok, mik lehetnek.
- Komoly és megterhelő... - biccentek, természetesen teljesen komolyan. Legalábbis nagyon próbálom azt a látszatot kelteni, pedig csak... szórakozom kicsit.
- És karitatív, nem tudja, milyen megélni egy vizsgaidőszakot... ja de, tudja - megforgatom a szemem, végre halkan fel is nevetek, de csak megvonom a vállam. Nekem most ez a dolgom, és próbálom nagyon jól csinálni, később.... később talán lesz munkám is. Remélem. Szeretném.
Én is gyorsan leadom a rendelést, még csak fel se nyitom hozzá az étlapot, amennyire sűrű vendégek vagyunk erre, már szólnak, ha változás, vagy újítás történt, de mivel most nem tették, maradok a szokásosnál, hogy ne érjen csalódás.
- Nem tudom. Bármit. Kedvenc szín? Kedvenc együttes? Milyen tanuló volt? -
apróságok, tudom. De számomra lényeges apróságok, és talán most van először meg utoljára alkalmam arra, hogy ezeket megtudjam anélkül, hogy... bajt hozzak a fejemre.
- Sportolt? Kividdcsezett? Roxfortba járt? - persze hamar el is kapatom magam, de a lelkesedés nem csak a szememben csillan, szerintem az arcomra is szépen kiül. Viszont kortyolok, le nem véve a szemem az előttem ülőről, mert elrettenteni se szeretném.
Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2024. február 22. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 22. 19:06 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

- Valóban az - évekkel ezelőtt volt, de jól emlékszik a diák éveire. Nem kellemes emlékek, sőt, kifejezetten rosszak, de a vizsgaidőszakok élénken megmaradtam elméjében, mintha tegnap lett volna az összes. Arra is emlékszik, milyen nehéz volt a teherrel a vállán jól teljesíteni minden vizsgán.
- Nem botor tőlem kijelenteni, hogy többet megéltem, mint te és mindkét oldalon voltam. Egyik rosszabb, mint a másik - őszintén, de halkan nevetek fel, ahogy meghallom az övét is.
Ismét tenyerembe támasztom arcomat, ám most másik kezem a borospohár szárát fogja, a benne lévő borral játszok. Türelmesen várom meg, amíg a felsorolás végére ér. Szóval bármit. Ezzel az egyetlen problémám, hogy egyetlen vidám emléket sem tudok felidézni a múltamból, ami még akkor számított és jelennek hívtam.
- Nincs kedvenc színem, együttesem sincs kedvenc, amolyan mindenevő vagyok, és iskolaelső voltam több éven keresztül a Roxfortban - elmosolyodva fúrom tekintetem övébe. Én is iszok egy kortyot, majd tartva a szemkontaktust szólalok meg újra. - Nem sportoltam, de jól repültem. Két tárgyból voltam tanársegéd, míg párbaj magánoktatásokon vettem részt és elviseltem, hogy céltábla van a hátamon - nevet fel halkan az emlékre. - Hiába voltam aranyvérű, Hugrabugos voltam, szerettek szekálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 22. 19:24 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


- Egyáltalán nem - értek vele egyet biccentve.
- Figyelmeztessen csak nyugodtan, mert az, hogy a tanárom... hamarosan érvényét veszti - így hát a korkülönbségbe kell kapaszkodni. Persze próbálom ezt viccelve előadni, és csak alig észrevehetően nyelni egy nagyot, mert bármennyire is próbálkozom, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy Vele ülök épp egy asztalnál egy étteremben, még ha... ezt egyikünk sem akarta, vagy tervezte.
- Remélem nem haragszik, ha ez nem lep meg - már az, hogy iskola első.
- Gondolom elvárások hada, kevés vagy épp egyáltalán nem létező szociális élettel. Irigylem azokat, akik azért buknak meg egy vizsgán, mert előtte durván kibulizták magukat - ami csak azért vicces, mert alapjáraton ők irigyelnek minket. Pedig ha tudnák, mennyi mindenről kell lemondanunk épp csak látszólag fontos dolgok miatt... nem irigyelnének.
- És ezt mind tizenéves diákként? Ennyire nagy volt a szülői nyomás? - óvatosan kérdezem és halkan, mert ez soknak tűnik. Ugyanakkor értetlenül is meredek rá.
- De hát miért? Gondolom, akkor is már ennyire kedves és aranyos volt... miért bántották? - valahogy nem áll össze a kép a fejemben, főleg mert el nem tudom képzelni, hogy már akkor is mentek a szekálódások.
- És egyáltalán hogy maradt ilyen? Minden oka meglenne arra, hogy megvesse az embereket, de Ön inkább segít rajtuk... nem értem. Olyannak kellene lennie, mint... mint a Sallow lánynak - más példa hirtelen nem jut eszembe, abban pedig biztos vagyok, hogy a rellonos híre eljutott hozzá is. A kastélyban kevés dolog van, amiről ne tudna mindenki, ahogy azt én is megtapasztaltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 22. 19:34 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

- Így van - tovább tartom rajta tekintetem, mint az indokolt lenne, ám tudom, hogy élvezi a helyzetet, még ha egyikünk sem tervezett itt lenni. Kiélheti azt, amit eddig nem: büntetlenül beszélgethet velem egyelőre, a rizikók ellenére, mindazok után, ami történt. Még akkor is, ha azóta sem tudok többet tenni vagy mondani arra, amit akkor mondott. Meg kell élnie az érzéseit, többet nem tehet, ahogy én sem.
- Kinek mi adatott meg - vonom meg vállaimat. Nekem a kiváló tanulmányi eredményeim mellé a kiegészítő teendőim. Olykor úgy éreztem ugyan, hogy a fejem és a testem is feladja a túlterheltség miatt, de valamit valamiért. Hogy megóvjam azokat, akiket szeretek, áldozatokat kellett hoznom.
- Laines-ként mindenben ki kellett tűnnöm. Elsőszülött fiúként pedig főleg rajtam volt a teher, hogy büszkévé tegyem Maximiliant és a Laines-ek még inkább feltörhessenek - végül is, nem úgy, ahogy Maximilian elképzelte, de sikerült. Reina büszke rám, és kitörtem. Nem miatta. Nem azért, mert Laines a nevem, hanem csak és kizárólag miattam történt ez meg.
- Mint évekkel később kiderült, a fiú, aki leginkább szerette megmutatni a dominanciáját, szerelmes volt belém, csak nem tudott vele mit kezdeni - halványan mosolyodom el. Barnáim lesznek homályosak, ahogy visszaemlékszem arra az estére, amikor ez kiderült. Hogy Lafayette mindent azért tett, mert szeretett már akkor. És hogy utána? Nem tudhatom. Talán soha nem múlt el.
- Én túl tudtam lépni a sérelmeken, és szeretném, ha ezt mások is megtudnák tenni a segítségemmel. A Sallow lánynak még van ideje rájönnie arra, hogy az út, amit jár, nem biztos, hogy kifizetődő - a kiöntött bort iszom meg, majd húzom arrébb az üveget, hogy az ételt tehessék elénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 22. 19:50 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


- Ha Önnek ez kellemetlen, soha többé nem hozakodok elő vele... sajnos, nem sajnos, egyszerűen tényleg nem tudom, mit kellene tennem, vagy mondanom, vagy hogy kellene viselkednem, hogy... ne legyen ennyire egyértelmű - most már könnyedén beszélek róla, mert tudom, hogy következmények nélkül megtehetem. Látom, hogy néz, és látom azt is, Maynek mennyire nincs igaza, ő nem érez úgy, ahogy én... még csak a közelébe se járt, és... ez jó. És hálás vagyok, amiért én megtehetem, mert... hagyja.
- És most biztos büszke is lenne - biccentek annak ellenére határozottan, hogy én épp csak a nevét hallottam. Direkt nem akarom a családjáról kérdezni, már a múltkor is éreztem, ingoványos a talaj, azt meg végképp nem szeretném, hogy rosszul érezze magát, vagy maga alá gyűrjék a kellemetlen emlékek.
- És azért bántotta? Mert szerelmes volt? - meredek rá pislogás nélkül. Látható, hogy ez nekem magas, meg hogy mennyire nem vagyok képben ezzel a szerelem nevű dologgal. Hát én is az vagyok, de eszembe se jutna bántani miatta. Ahhoz meg nem vagyok elég konzervatív, hogy most nemi kérdéseken akadjak fent, mert... mindenkinek joga van az érzéseihez.
- Remélem, hogy ráfog. Én őszintén sajnálom, de a bátyám is egy kaptafa. Nem tudom, nálunk valami gikszer kerülhetett a vérvonalba, mindegyikünk nagyon impulzív, nem tud Magnus sem tiszta fejjel gondolkodni, a nővéremet meg inkább hagyjuk - Augustát se kell félteni, annyi szent. Megköszönöm az ételt, és rámosolygok a pincérre, hogy biztosítsam, tényleg minden rendben.
- Hogy bekkelte ki? - jön a következő kérdés, miután egy falat húst le is nyeltem.
- Hogy házasodnia kelljen? Lehet annyi ideig húzni valamit? - ezen őszintén elgondolkodok, hogy miként húzhatnám addig az időt, míg Jeromos meg nem gondolja magát.  
- Rettegek tőle. Attól, hogy egyszer arra megyek haza, hogy ott ül a nappaliban egy idegen, akihez hozzá fognak adni... És lehet nem is jó ember, és lehet bántana... - most nem nézek rá, a húst vágom fel, de tudom, hogy a gondolatra lesápad az arcom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 23. 18:37 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

- Mondtam, hogy éld meg az érzéseidet - ingatom meg fejemet rosszallóan, de arcomon ül a mosoly. Abból a mosolyból lesz nevetés, ahogy meghallom a következőket. Fejemet csóválom meg magabiztosan.
- Kötve hiszem. Maximiliant nehéz, szinte lehetetlen volt lenyűgözni - és még csak nem is hazudok. Bármit tettem, bárhogyan tettem, soha nem volt elég jó. Az évek távlatából már a sebek hegekké lettek, ám nem fájnak kevésbé, még visszaemlékezésként sem.
Bólintok a kérdésre, vállamat is megvonom mellé, mintha csak annyit mondanék "látod". Gyerekek voltunk, visszagondolva nem tudom hibáztatni érte. Akkor és ott utáltam, teljes szívemből megvetettem, de a múlt köddé lett és sokkal kellemesebb érzések kerültek a helyére. Felnőttünk. Felnőttem.
- Remek testvéreid vannak. Apropó... Magnus hogy van? Rég hallottam felőle - veszek ki egy sültkrumplit és dobom a számba. Komótosan rágcsálom a hússal, amíg a válaszra várok, ám helyette kérdést kapok. Aprót köhintek, a vizemért kapva iszok jókora kortyokat.
- Sehogy - felelem tömören először. Utolsót kortyolok, a szalvétával törlöm meg számat. Pár másodpercig nézek ki az ablakon, majd fordulok vissza Zsolna felé. - Ugyanaz a sors várt volna rám, mint rád. Partner voltam a házasságban, így megkaptam azt a privilégiumot, hogy választhattam. De egyik lány sem volt jó... tudtam, minél tovább húzom, a húgom annál később kerül porondra - csillannak meg szemeim, ahogy szóba jön Reina - és bár boldogsággal és szeretettel gondolok rá, a hátamon lévő hegek akkor is bizseregni kezdenek. Jól láthatóan borzongok meg. - Végül a szüleimet meggyilkolták, így nem kellett tovább színlelnem, Reina pedig feloldozást kapott - fejezem be a történetet. Hangomban nincs harag, düh vagy szomorúság. Anyámat meggyászoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 23. 18:58 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


- Tudom - sóhajtok fel, és a poharában lévő bor most valamiért sokkal izgalmasabbnak tűnik. Épp csak addig, míg meg nem hallom nevetni, mert utána máris az arcát nézem, talán az enyémre kicsit ki is ül az értetlenség.
- Lehet... csak titkolta. Mármint biztos büszke volt, csak őt is úgy nevelték, ahogy Ő Önt - próbálom tisztára mosni, csak mert az én világomba nem fér bele egy olyan férfi, aki Maximilan lehetett. Pedig sejtem, épp csak nem vagyok hajlandó elismerni.
- Ha ismerné őket, nem ezt mondaná - most rajtam a sor, hogy elvigyorodjak, de szeretem őket, így nincs mit tenni.
- Huhhh, megvan... azt hiszem most három helyen tört el az orra. És nem tudom, hogy sikerült-e már megvernie Dominikot, de.... - beharapom az ajkam és megvonom a vállam. Nem vagyunk a világ legjobb tesói, de ez szerintem sose fog változni. Ha velem történik valami, Magnus verekszik. Túl finom az étel, és annak ellenére fogy gyorsan, hogy próbálok lassan enni, de nem tehetek róla, nem mostanában látott normális ételt a gyomrom.
A kérdést persze felteszem, de amíg válaszol, én el is helyezem az evőeszközöket, hogy jelezzem, végeztem.
- Sajnálom, nem akartam... - igazából mosolyogtam vele együtt, míg meg nem láttam azt, ahogy megborzong. Reflexszerűen nyúlnék, hogy végigsimítsak a kezén, mégsem teszem meg, mert... nem lehet.
- Reina tényleg nagyon szerencsés. Magnus ezt soha nem tenné meg - nem magam sajnáltatom, épp csak közlöm a férfivel a tényeket, hisz ha valaki nálam is jobban irtózik a házasság gondolatától, az a bátyám.
- Őszintén sajnálom, dr Laines - halkan beszélek, nem tudom, erre mit lehet mondani. Nyelek is, de érzem, hogy az ahhoz kevés, innom kell.
- Lehet tudni, hogy miért? Nem kell rá válaszolnia, sőt... nincs kedve sétálni? - most kivételesen tőlem jön az ötlet, de csillogó zöld szemeim is rá emelem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. március 12. 21:06 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

- Volt idő, amikor még naiv gyerek voltam, és én is ezt hittem - mosolyodom el, ám nem boldogan, és tudom, ez eléggé látszik. - De Maximiliannek csak az volt a fontos, hogy a Laines névre ne kerüljön csorba, ne hozzak rá szégyent és úgy viselkedjek, ahogy elvárja tőlem - bár már tényleg régen volt, mégis bennem maradtak a megtanult és szó szerint belém vert dolgok. Hogy üljek, hogy egyek, hogy bánjak egy hölggyel. Sok minden megragadt, tény, ám valahogy ezeket oldottabban használom ma már.
Megszeppenek először, majd nevetek fel.
- Reméljük nem sikerült - felelem teljesen komoly arccal. Ugyan iskolán kívül vagyok, de nem szeretnék arra visszemenni a kastélyba, hogy szembesülnöm kell a ténnyel: két diák összeverekedett. Ráadásul ez a két diák Dominik és Magnus. Fiatalok…
- Nekem nem volt más választásom. Ha olyan helyzetben lennétek, mint én anno, biztos vagyok abban, hogy Magnus megtenné - mert nem mindegy, hogy kihez mész férjhez, tudom. De az is biztos, hogy a testvéredért mindent képes vagy megtenni, legyél akármennyi idős. Úgy vélem, Magnus is képes lenne áldozatot hozni azért, hogy a húga jó férjet kapjon maga mellé, még ha nem is akadályozza meg a házasságot.
- Köszönöm - biccentek aprót. - Menjünk - felelem. A pulthoz lépbe fizetek ki mindent, kérek elvitelre egy kávét, természetesen Zsolnának is, ha szeretne inni egyet, majd tárom ki a lány előtt az ajtót, hogy utána lépjek ki a friss levegőre.
- Miért gyilkolták meg őket? - teszem fel a kérdést, hogy tisztázzam, mielőtt válaszolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. március 17. 19:24 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


- Mintha Jeromosról beszélnénk - suttogok magam elé, mert rossz a felismerés, hogy… én tulajdonképp tudom, hogy ő miről beszél. Elvárások és elvárások.
- Viszont a tudat mindenképp bíztató, hogy meg lehet ugrani a lécet - nézek aztán rá csillogó szemekkel, hisz most olyan ember ül velem szemben, akire az apja okkal lehetne büszke. Így hát naivan hiszem, hogy tényleg van remény, hogy egyszer majd az én erőfeszítéseim is elismerik majd, és nem csak újabb elvárásokat aggatnak a nyakamba, csak mert az a nevem, ami.
Hiába szeppen meg dr. Laines, az én arcom megkeményedik, és szinte kérelhetetlen leszek, pontosan olyan, amilyen a bátyám is.
- Dominik túllépett egy határon. Nem tudom, mennyire tudja, de… elvileg készült rólunk egy kép a bál után. Az eridonos, meg azt terjeszti, megcsaltam őt… Önnel - rázom meg a fejem, de ugyanolyan dühös tekintettel meredek a poharamra, mint amilyen dühösen közöltem Domival is, mivel foglalkozzon inkább.
- Akármennyire barom a bátyám, bármitől megvéd engem, és most még meg sem akarom állítani benne, mert… megérdemli Domi. Hihetetlen, hogy nem képesek felfogni, hogy a sértett egójuk miatt, mit tudnak művelni más emberekkel… - és ez az, ami igazán dühít. Ha csak engem ócsárolna, magasról tennék rá, még a vállam is megvonnám, de…  mást is belekever.
- Lehet… de nem biztos, hogy hagynám - azért itt már elnevetem magam, mert én nem akarom, hogy mások hozzanak áldozatot miattam. Mindenkinek megvan a saját keresztje, nem vagyok én senki, hogy az enyémet valaki más cipelje helyettem.  
Ahogy biccent felállok én is, és míg rendezkedik, magamra veszem a kabátom. A kávét megköszönöm, mégis kicsit bizalmatlanul forgatom a kezemben, mert nem… még mindig nem mindegy, hogy laktózmentes-e a tej.
- Kérem ne!  Én… ostoba voltam, semmi közöm hozzá - nézek rá ijedten, és remélem, az arcom pirulását is betudja annak, hogy mennyivel hűvösebb lett idekint. Nem is értem, mit gondoltam. Az egy dolog, hogy én beszélek a családomról, de ez nem várható el tőle is, ráadásul… tényleg semmi közöm hozzá.
- Viszont egy valami tényleg érdekel. Lia miért gondolta azt jó ötletnek, hogy randit szervez egy diákjával? - pislogok fel rá, arcomon őszinte kíváncsisággal, miközben lassan megindulok talán a tér felé.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. március 18. 12:42 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Aprót bólintok. A lécet mindig meg lehet ugrani, ha olyan ember teszi elénk, aki az érdekeinket nézi. Maximilian soha nem azt nézte, hogy nekünk mi a jó, csak és kizárólag az volt a fontos, hogy neki és a vezetéknevének alkosson kedvező szituációkat. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy a családja fél tőle.
- Hallottam hírét. Már beszéltem erről Kakasival és biztosítottam a professzorasszonyt arról, nincs miért aggódnia - nem tudom magamra venni, hogy egy sértett diák a saját érdekeit helyezi minden elé egy szakítás után. Főleg egy szakítás után. Fordított esetben talán és ujjal mutogatnék a kézzelfogható emberre, akivel összehozták az ex-barátnőmet.
- Ne törődj vele, el lett simítva a helyzet - még akkor is, ha esetleg ez később visszaüthet rám. Mint tanárra és mint ügyvédre egyaránt. Soha nem jó dolog, ha összehoznak egy diákkal, vagy egy jóval fiatalabbal, ám itt a karrieremre is gondolnom kell - hiába tudom, hogy egy ilyen összeszedetlen és megalapozatlan pletyka aligha ronthat a hírnevemen.
A kávét fogva a kezembe indulok el a főutcán és akaratlan nevetek fel a visszakozáson. Fejemet ingatom meg jókedvűen.
- Lia hisz az igaz szerelemben, mióta csak ismerem és szerinte, amit irántam érzel, az az. Őszinte, tiszta és teljesen szívből jövő - mosolyogva felelek a kérdésre. Lia mindig is borzasztóan romantikus volt, túlságosan hamar lesz szerelmes és enged magához mindenkit közel, aminek eredményeképpen köt ki nálam egy borzasztóan mérgező kapcsolat után, hogy összeszedje magát és telesírja a párnámat. Mert neki minden férfi, aki szembe jön, az igazi.
- A szüleimet apám munkája miatt gyilkolták meg. Mély tiszteletnek örvendett a brit minisztériumban - ő volt az, akinek az ügyeinek az aktájára mindig azt írták, hogy titkos. Közvetetten kellett védenie a minisztert minden áron - az életükbe került, hogy ezt tette és tényleg minden áron - kortyolok a kávémból féloldalas mosollyal. Már nem fáj erről beszélnem, régen volt és meggyászoltam anyámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. március 18. 12:43 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska



- Nem tudok vele nem törődni, ha közben Önnek ártok. Tudom milyen az, ha egy tanárra rányomják a bélyeget függetlenül a valóságtól - szomorúan sóhajtok, mert ez bánt igazán engem. Hát látom, hogy furcsán néznek még akkor is, ha csak köszönök dr. Lainesnek, látom azt is, hogy összesúgnak a hátam mögött, pedig az utóbbi időben tényleg nagyon figyeltem, hogy ne adjak erre okot.
Szinte azonnal meg is bánom, hogy engedtem a kíváncsiságomnak, és feltettem a kérdést. Belepirulok a válaszba, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a kezemben tartott papír poharat. Úgy nézem rajta a címkét, mintha most látnám először, mert fogalmam sincs, mit kellene erre mondanom.
Szívem szerint egyből és határozottan vágnám rá, hogy a nőnek mennyire igaza van, de azt is tudom, aligha lehet ezt komolyan venni olyas valaki szájából, aki nem is olyan rég még másról állította ezt. Akkor tényleg azt hittem, valódi az, amit Domi iránt érzek, de még csak meg sem közelítette ezt.
-És Ön? Mit gondol? - nem nézek rá, megint a kirakatokba menekülök, hangom is halkabb és óvatosabb, túl élénk a deja vu, és nem szeretném, hogy megint úgy elsiessen, mint akkor tette. Az fájt.
- Nagyon sajnálom dr. Laines. Akármilyen is volt az apja, senki nem érdemli meg, hogy elvegyék tőle a családját - nekem meg a szívem szakad meg. Még nyelnem is kell egyet, csakhogy ne sírjam el magam. Pedig ha csak arra gondolok, mennyire fiatal lehetett, és mennyire egyedül lehettek Reinaval…. Próbálom alig észrevehetően letörölni a nyamvadt könnycseppet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. március 18. 12:47 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

- Én majd ezzel foglalkozok. Te csak törődj a VAV-val. Törődj azokkal a dolgokkal, amik fontosak - mert ez nem az. És tudom, rosszul hangzik, de tényleg nem az. Tényleg nem hiszem, hogy ez ártana a karrieremnek vagy a hírnevemnek, mert bár sokan mondják, hogy a pletykáknak mindig van alapjuk: ennek nincs. Lehet mi leszünk az az egy, akik erre rácáfolnak, ám tényleg nincs köztünk semmi. És ha valaki bebizonyítja az ellenkezőjét, kezet csókolok neki.
Feltűnik a hallgatagsága, de csak egy mosollyal nyugtázom. Tudom, hogy ilyenkor mindig megbánja, hogy feltette a kérdést, és az is valószínűleg meglepi, hogy teljesen őszintén beszélek erről. Lia olyan, eltekintve a kisebb kalandjainktól ismeretségünk elején, mintha a húgom lenne. A kérdése nem lep meg, szinte már vártam, mikor kötünk ki ismét itt. Itt a pletyka alapja - nem volt igazam, nem leszünk kivételek. Arcomat dörzsölöm meg, majd állok meg mellette a kirakat előtt, és hajolok lejjebb, hogy én is láthassam mit nézünk ennyire.
- Egyetértek Liával - felelem végül az üvegen fürkészve vonásait töretlen mosollyal. - Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem bárki érzéseit? Főleg, ha felém irányulnak - egyenesedem fel, hogy aprót kortyolhassak a papírpohárból. - Talán még jövője is lenne - fűzöm még hozzá, elfordulok a kirakattól és állok irányba, hogyha Zsolna kinézelődte magát, akkor tovább sétálhassunk.
- Meggyászoltam édesanyámat, régen volt - sóhajtok egyet megkönnyebbülten. Tényleg régen volt. - Tessék - nyújtok felé egy zsebkendőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. március 18. 12:47 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska



- Ön fontos - pislogok rá, szinte azonnal vágva rá a szavakat, még csak át se gondolom őket, ami baj. Valószínűleg, ha átgondolnám nem ilyen hirtelen és nem ennyire tömören fogalmaznám meg.  Másrészt meg mit számít, semmi olyat nem mondtam ezzel, ami nem lett volna nyilvánvaló eddig is.
Kortyolok én is a kávéból, bár először csak óvatosan, viszont ahogy megérzem, valóban laktózmentes, bátrabb leszek, és a szemeim is felcsillannak.
- Nem mertem inni belőle - vallom be, bocsánatkérőn nézve rá, de nem tudok nem mosolyogni, és nem boldog lenni már csak a ténytől is, hogy nem felejtette el. Apróság, tudom én, mégis jól esik.
Az is jól esne, ha valahogy jelezne Merlin, vagy az égiek, vagy bárki, hogy nekem mikor kellene abbahagynom most a kérdezősködést például. Utálatos ez az érzés, mert hallani akarom, mert kíváncsi vagyok, de közben meg nem akarom hallani, mert bármit is mond, az biztos, hogy össze fog törni. Közben meg persze két kézzel kapaszkodok az illúzióba, hogy bármi is van most, lehetünk olyanok, mint régen. Mehetek hozzá a hülye kérdéseimmel, vagy a hirtelen feltörő pánikjaimmal, amiken általában ő csak nevet, és aztán csak beszélgetünk, de utána minden sokkal könnyebb lesz, és még én is belátom, hogy sokszor túltolom. Most is azt szeretném. Csak beszélgetni erről, de annyira nehéz, mert róla van szó.
- Nem igazán… voltak érzéseim. Mármint, két fiúval voltam, és mindkettőnél azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, de… annyira nevetségesnek hatnak azok ehhez képest. Domit csak a családomtól akartam óvni, nem akartam, hogy anyám ártson neki, de élek a gyanúval, akkor is jobban tartottam attól, én mit fogok kapni tőle. Aztán én képeltem fel… dühből. Mert nem engem bántott, hanem Önt. És azóta se bánom, és azóta is megtenném, és bárkivel megtenném, aki Önt bántja - sóhajtok fel, csak kicsit fordítva el a fejem, csak hogy egy pillanatra ránézzek, de aztán hamar visszatér a tekintetem a kirakathoz, a ruhák látványa most sokkal biztonságosabb.
- Annyit gondolkodtam ezen. Annyi mindenkit meghallgattam, akik bölcsebbek nálam. Kerültem, aztán Önre rontottam részegen, aztán megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi… sehogy sem volt jó, mindig csak szenvedtem a végén. Aztán már csak azért kerültem, hogy Önt ne hozzam kellemetlen helyzetbe, hogy ne kelljen többet az igazgatóhelyetessel beszélnie… erről. Bűnösnek éreztem magam, mert érzéseim vannak, de… én már ebbe is belefáradtam. Nem akarom tovább ezt játszani - szóval ahogy felegyenesedik, én ugyanúgy állok vele szembe, hogy a szemeibe nézzek, mint akkor Pécsen.
- Én szerelmes vagyok Önbe, dr. Laines. Én szeretném, hogy ennek legyen jövője, sőt… csak Önnel tudom elképzelni a jövőm. Az sem érdekel, hogy milyen minőségben van mellettem. Legyen a tanárom, legyen a barátom, ha az kell, még ügyvédemnek is felfogadom - széttárom a karjaim, persze figyelve arra, hogy a kávé ne löttyenjen ki, de egyedül csak a megkönnyebbülés az, ami az arcomon látszik. Még halványan el is mosolyodok, mert tényleg nagyon jól esett hangosan is kimondani a szavakat, és nem megint hadakozni saját magammal is.
- Látja? Mondtam én, hogy csapnivaló ügyvéd lennék, sajnálom - de halkan elnevetem magam, és elveszem a zsebkendőt, és megtörlöm vele a szemeim.
- Mutathatok valamit? - jut hirtelen eszembe, hogy Üstösdön vagyunk.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. március 18. 12:48 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Mosolyogni tudok csupán. Vannak olyan emberek, akiknek nyilvánvalóan fontos vagyok, ahogy nekem is vannak ilyeneket - ezért van megjelölve a papírpohár oldala, hogy az a laktózmentes. Nem említem meg, hogy nem felejtettem el, végül is rájött időben.
Láthatóan fagy le mosolyom arcomról, ahogy belelovalja magát. Ezzel még önmagában nem is lehetne feltétlen problémám, azonban a szavai meglepnek. Nem is kicsit. Hogy engem védve dobna el magától mindent, túlzásnak érzem, hiszen már amikor részegen jött, sejthető volt, hogy nem csak a tanáraként tekint rám. Most mégis tudom, hogy mi fog következni és azt is tudom, hogy meg kellene állítanom. Mindkettőnknek sokkal egyszerűbb lenne, ha nem mondaná ki azt, amit mindketten tudunk. Hogy az ártatlan kedvellek átfordult pillanatok alatt egy szerelmes vagyok-ba.
Ott állva, lefelé pislogva rá, kezemben a kávémmal legszívesebben csak nevetnék. Olyan abszurd és felfoghatatlan a helyzet, hogy nem tudom mit tehetnék. Erre nem készítenek fel a jogon, sőt sehol máshol sem - most kell a leginkább embernek lennem, hogy a megkönnyebbülés Zsolna arcán véletlenül se váltson át másba.
- Várj egy kicsit, előbb hadd dolgozzam fel az előbb elhangzottakat - nézek rá bocsánatkérően. - Kérlek - teszem még hozzá. Közelebb lépve hozzá veszem ki kezéből a kávés poharat, majd a sajátommal együtt teszem le a kirakat párkányába, hogy visszaálljak elé.
- Nem akarok az ügyvéded lenni, Zsolna, amennyi bajt okozol néha, lehetetlen lenne tartanom a lépést. Ám szívesen lennék több ennél… nem mondhatom azt, hogy ugyanazt érzem jelenleg, mint te, de szerintem ez változhat. Hamarosan nem leszel a diákom, és ezt pofátlan módon szeretném kihasználni - kezem nyúl fel, hogy arcára simítsam tenyeremet és hüvelykujjammal kezdjem el simogatni. - Mit gondolsz? Úgy is működőképesek lehetünk, ha nem az ügyvéded, de még a tanárod sem leszek, hanem elviszlek vizsgaidőszak után valahova? - úgy döntöttem, nincs értelme figyelmen kívül hagyni azt, ami túl régóta van az orrom előtt. Nem tagadom, Zsolna vonzó nő, a korához képest sokkal érettebb, én pedig nem vagyok vak: észrevettem ezt már akkor, mikor visszajött a franciáktól. Ujjam áll meg arcán, lassan hajolok le elnyílt ajkakkal és csókolom meg óvatosan. Csak egy apró csók, rövid, nem húzom el feleslegesen. Visszaadom a poharát, én is iszok egy kortyot és indulok tovább mosolyogva.
- Mit szeretnél mutatni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. március 18. 12:50 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska



Látom én, hogy az arca megváltozik, a mosolya szépen fokozatosan tűnik el. Egy pillanatra még el is fog a késztetés, hogy csendben maradjak, és mondjam megint, hogy felejtsük el, de… nem akarom. Úgy érzem, ha most nem mondom adok hangot a gondolataimnak, akkor soha nem fogok, és igazán elegem van már az őrlődésből, a kérdésekből és a “mi van ha”-ból. Annyiszor lezajlott már minden a fejemben, hogy szinte minden reakciójára van forgatókönyvem. Aha. Gondolom én naivan.
Biccentek, hisz igazán ráérek, és most tekintsünk el attól, hogy itt sem kellene lennem. Tényleg jobban érzem magam, még úgy is, hogy tudom, épp a szavakat keresi, amikkel véget vethet ennek. Mosolyogva nézem végig azt is, hogy a kávém a patkányra kerül, épp csak kiül az értetlenség az arcomra. Boldognak viszont határozottan boldog vagyok, hisz nem ment el, visszaáll pontosan elém, és nézhetem a szemeit a háta helyett. Jó érzéssel tölt még akkor is, ha most épp nem csillognak.
Már nyitom a szám, hogy szabadkozni kezdjek, mert bajkeverő nem vagyok annak ellenére sem, hogy az utóbbi időben voltak olyan cselekedeteim, amik engem is megleptek. A szám viszont résnyire nyitva marad, mert nem csak a szó, de a levegő is bennem akad, és másodperceken keresztül meredek dr. Lainesre pislogás nélkül, míg az agyam sebesen dolgozza fel, hogy azok a szavak elhangzottak. Az ő szájából. Ő mondta őket. Keresem a szánalmat az arcán, vagy bármi árulkodó jelet arra, hogy megint csak arról van szó, nagylelkű és hagyja, de nincs. Nyoma sincs hasonlónak sem.
- Öhm. - annak ellenére hogy sose volt gondom azzal, hogy kifejezzem magam, most ennyi bukik belőlem, de még ez is lehelet gyengén.
- Bevallom, minden eshetőségre volt egy forgatókönyvem… erre nem - még a fejem is megrázom, és ijedten pislogok rá, de a boldogságom közben sehogy sem tudom elrejteni. Még a szemem is behunyom, ahogy végigsimít az arcomon, és végre visszakerül az én mosolyom is.
- Persze, de dr. Laines… Én nem várok Öntől semmi ilyet. Ha azért mondja ezt, mert nem akar megbántani… teljes mértékben megértem, hogy Ön másképp képzeli el a jövőjét. Akármennyire is szeretném, nem hunyhatok szemet a több mint tíz év felett, érthető ha másra vágyik - muszáj vagyok leszögezni, mielőtt még teljesen belelovalnám magam. Óvatosan beszélek, de határozottan és mosolygok, mert teljesen nem ment el az eszem szerencsére.
Felsóhajtok, hogy folytassam a kis monológom, de belekezdeni nem tudok, hisz a sajátomén érzem ajkait. A hasam akkorát buckázik hirtelen, hogy azon meg is döbbenek, de mire észbe kapnék, élvezném már vége is, mintha meg sem történt volna. A kezem ugyanúgy marad, ahogy elvettem a poharat, és úgy állok a járdán, mint akire most szórtak sóbálvány átkot.
- Fogalmam sincs - érkezik a reflex válasz, ajkaim még mindig elnyílva és jóformán csupán magam elé pislogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. március 18. 12:50 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Akaratom ellenére lesz mosoly arcomon, ahogy megkapom a választ. Soha nem tudja mikor kellene csendben maradnia és nem hülyeségeket beszélnie.
- Tudom, hogy nem vársz, de szeretném, ha kicsit csendben maradnál - nagyon nehéz úgy megcsókolni valakit, amit teljesen komolyan gondolsz, ha közben folyamatosan ilyeneket mondd. Ezért kérem, hogy legyen kedves egy kicsit csendben maradni, mert megkönnyítené a dolgom, hiszen egyelőre tilosban járok. Másfél hónap ugyan, és ennek vége, ám a jég vékony még.
Bólintok.
- Majd eszedbe jut - somolyodom el. - Még valami: tegezz, légy szíves. Mindezek után nagyon furcsán érezném magam, ha ugyanúgy magáznál -  nyomatékosítom a nevemet a végén. Bár meg kéne tartani még legalább egy kicsit a látszatot, hogy valóban nincs köztünk semmi - és tényleg nincs -, de innentől részemről már mindegy. Ha már belevágtam, rendesen szeretném csinálni.
- És mindenképpen beszélnünk kell arról, hogy mennyire zavar a korkülönbség. Tudom, elmondtad, amit elmondtál, ám ez fontos megbeszélnivaló. 32 éves vagyok Zsolna, te még csak a VAV-ra készülsz. Sokaknak nem fog ez tetszeni - jelentem ki szemrebbenés nélkül. Másokkal ellentétben én soha nem idegeskedtem a korom miatt, és valamiért - valószínűleg Reina jótékony hatása -, meg sem látszik rajtam. - Felkészültél a pletykákra, pillantásokra és arra, hogy engem is elő fognak venni? Nem állhatsz bele ezekbe a helyzetekbe - még akkor sem, ha nagyon imponáló, hogy engem védene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. március 18. 12:51 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska



Teljesen elveszett vagyok. Én csak magamon akartam könnyíteni, valahogy pontot tenni ennek a végére, főleg így vizsgaidőszak előtt. Nem akartam magammal cipelni még ezeket a gondolatokat is, hogy aztán emiatt ne sikerüljön, így megragadtam az alkalmat annak tudatában, hogy jövőre dr. Laines már nem lesz mellettem. May minden szava ellenére is erre jutottam, soha nem gondoltam teljesen komolyan azt, hogy a szőke lánynak igaza is lehet, erre most…
Most sokáig nem kell  noszogatnia a férfinek, hogy csendben maradjak. Zavar van az arcomon, ami persze keveredik a boldogsággal. Az a csók nem tart sokáig, mégis olyan reakciókat csal elő belőlem, amiken őszintén megdöbbenek, és nem is tudom őket hirtelen hová tenni. Viszont nem is most fogom elemezni őket, minden agysejtemmel azon vagyok, hogy figyeljek, és fel is fogjam a szavakat, amiket mond, bár meglehetősen nehéz úgy, hogy látom az ajkait mozogni.
- Tegezni. Megpróbálom - ígérem meg egy bólintás kíséretében. Nem tudom rávágni, hogy az nekem kapásból menni fog, hisz annyi ideig volt dr. Laines, hogy ha nem mondja újra a nevét, lehet eszembe se jutna, és még mindig nem katapultált el. Valahol most kezd bennem teljesen tudatosulni, hogy ez most akkor valóban megtörténik, hogy ő… hogy ő tényleg nem küldött el a fenébe, a nevetséges érzelmeimmel együtt, persze még most sincsenek illúzióim, tudom én, hogy ennek ellenére se lesz kevésbé egyszerűbb, csupán most már ott a tény, hogy ebben már együtt vagyunk benne, és nem egyedül vagyok. Így valamivel könnyebb, és nem fog el a rettegés kapásból.
- Én attól tartok leginkább, hogy téged fog - vallom be némi gondolkodás után, és meg kell állapítanom, ez a tegezés dolog, nem is annyira idegen, vagy furcsa.
- Ha mindig azzal foglalkoznék, hogy ítélnek meg mások, roppant megkeseredett ember lennék. A családom nélkülem is kellő figyelmet fordít erre… Akárhogy is, jobban bánt az, hogy minden rajtad csattan. Kakasi engem például nem hívott be, nem érdekelte, noha én is ugyanazt tudtam volna elmondani. Attól tartok hiába is akarnék beleállni, azzal csak rontanék… de te tényleg ezt szeretnéd? Mert… tudok én várni, tényleg nem sok idő már… - muszáj felpislognom rá, hisz ő már így is túl sokat kapott miattam, és még csak rá se szolgált. Én voltam ostoba és meggondolatlan.
- És engem előbb-utóbb úgyis férjhez adnak - akármennyire is boldog vagyok most, arcomra mégis árnyék vetül, mert ezt soha, de soha nem felejthetem el, még most sem. Nem tudom, mikor fog megtörténni, nem tudom, mikor cipelnek egy vadidegen elé, hogy vele kell leélnem az életem, de fognak.
- Eszembe jutott - torpanok meg egy szűk utca előtt, majd némi hezitálás után, megfogom Reece kezét óvatosan, csak hogy bevigyem oda magammal. Pár régi ház, ami lakatlan is már, de nem is ez a lényeg.
- Itt régen egy szabászat volt. Az egész család idejárt. Egyszer leégett egy baleset miatt, és a családom segített újra építeni. Még nagyon picik voltunk Magnussal, de… - előveszem a pálcám, amivel fényt varázsolva, mosolyogva mutatok a járdára. Tele van furcsa kriszkrakszokkal, meg tipikus gyerekrajzokkal, meg a monogrammunkkal.
- Teljesen ki voltak borulva apuék, de így hagyták. Az épületet meg megvettük. A nővérem itt akar gyógyszertárat nyitni - mosolygok, noha sejtem, Reecet ez mennyire érdekli, épp csak jól esik, hogy meg tudom neki mutatni, mindennek ellenére, voltak elvétve alkalmak, mikor voltam én is csak simán gyerek.  
Mindebben a legszomorúbb, hogy még csak nem is nekem jutott eszembe, hogy én konkrétan kilógtam. Pár perc csupán, ami marad, míg Reece nem figyelmeztet, hogy nem ártana visszamennem a börtönbe, mielőtt még egy egész osztagot riasztanak az eltűnésem végett, és kénytelen vagyok belátni, igaza van. El is köszönök tőle, bármennyire is nem szeretnék, és még pont sikerül Farkasék előtt hazaérnem.
Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2024. március 29. 14:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2024. március 26. 13:21 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


Óhatatlanul felvonódik a szemöldököm. Láthatóan próbálom keresni a poént, és esküszöm, még nagyobb erőfeszítéseket is tennék, ha nem a leendő férjem próbálná kikezdeni az idegeim. Közben meg tudom, akárhányszor ülnénk ennél az asztalnál se nagyon változna a véleményem. Bánffy Albert rohadt idegesítő.
- Pedig. Elnyelhetne egy fekete lyuk - ezen a ponton már negédesen mosolyodok el, meg se próbálva elrejteni azt, jelenleg mennyire is irritál.
- Ugyaaaaan, biztos sokan eljátszottak már a gondolattal rajtam kívül is - mélázok kicsit, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt az embert kedveljék. Ami egyébként közös vonás. Én sem vagyok az oroszok szíve csücske, mégis nyugodtan aludtam, amíg ide nem száműztek.
Budanekeresd viszont több mint jól hangzik, szóval nem is ágálok ellene. Csak legyen kellően távol a családjától, meg attól a... falutól.
- Egyáltalán nem akarok gyereket. Nem csak tőled. Senkitől. Ha apai örömök elé szeretnél nézni, javaslom akassz le egyet valahonnan - azzal elegánsan fel is állok, mert már így is több időt töltöttem vele, mint amennyit szerettem volna. Lassan indulok el az ajtó felé, és ráteszem a kilincsre a kezem, de mielőtt kilépnék még visszafordulok, egy bájos mosollyal az arcomon.
- Viszlát az esküvőn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 52
Írta: 2024. március 28. 21:28 | Link


::: Szalamanton ::: nézelődős szett :::

Na jó, muszáj volt most már megpattannom kicsit. Nem mintha rab lennék, vagy akármi, csak mintha tilosban járnék, pedig aztán micsoda képtelenség már! Hát ott járok, ahol tetszik!
Most például épp a szalamantoni utcákon bóklászom, ismerkedem a hellyel és a helyiekkel, és megpróbálok közben nem elveszni. Mert megígértem. Pedig amúgy izgi lenne, végre történne valami!
Valahogy egyébként bájos, hogy mennyire kis semmilyen ez a település Miamihoz képest. Az persze nem egy rejtett kis városka a varázslótársadalom számára, hanem egy mugli paradicsom, hatalmas, égig érő házakkal és olyan tengerparttal, hogy nem látni a végeit. Itt is van "tenger", a magyar tenger, de kuncognom kell. Hát hagyjuk már! De azért tök cuki.
A partot közelítve ki is nézek egy édes kis leülős helyet. Persze kényelmetlennek tűnő, egyszerű, dísztelen fapadok és asztalok csupán, amiket bódék vesznek körül, ahol mindenféle olajos mifenét, halat, palacsintát sütnek, de van napernyő és ami még ennél is fontosabb, fagyi is!
Kissé durcásan, de beállok a sorba, és ki is várom, míg én jövök, mert hát nem akarok én feltűnősködni, de mikor végre kézbe kapom a cukorszórásos édességemet, kénytelen vagyok felháborodni, mert nem nagyon akarnak dolgomra ereszteni.
- Hogy érti azt, hogy fizessek!? - nézek rá elképedve, az angolomat elővéve, miután némi érthetetlen mondat után az eladó is azzal próbálkozik. - Nem hordok magamnál pénzt, ne vicceljen már. - Még nevetnem is kell. Hát nem abszurd?
De ő csak köti a crupot a karóhoz, úgyhogy kénytelen vagyok a napszemcsimet is lejjebb tolnom az orromon, hátha szúrós tekintetem betalál.
- El lesz intézve, apám mindig mindenkit kifizet, mi akkor a gond? - Komolyan nem értem, mi történik, és a mögöttem morgolódókat se, bár azokat csak a nyelv miatt, amit nem beszélnek, ők meg egyre felháborodottabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2024. március 29. 12:54 | Link


ruhácska | shopping | Маленькая принцесса | Üsötsd


- Gyere - nem kérem. Azt én nem szoktam. Mikor elhoztuk világosan közöltem vele, hogy ha jót akar magának, csendben marad és bólogat. Szeretem, nem arról van szó, de az én felelősségem, és semmi kedvem kamaszos hisztik okozta károkat hárítani. Lehet, nem mondom hogy nem fogja visszasírni az USA-t.
Noha Albert segített, nem lett a kapcsolatunk annyival jobb, hogy ne lépnék le Vanyaval az első adandó alkalommal. Bármit, csak abból a ravatalból kiszabaduljak.
Apámmal való találkozásnak már nyoma sincs rajtam, hála a mágiának persze. Senki nem lepődött meg azon, hogy rivalló várt itthon, igazán elismerendő a férfi reakcióideje, és nem mondom, hogy nem voltak jogosak a lépései. Ellenkeztem, és szembe mentem a döntésével, életemben először. Bánom? Cseppet sem.
Üstösdön már jártam, ezért tudom, hogy itt még jó eséllyel meg is tudjuk venni, ami kell. Nem sokat teketóriázok, hamar a bevásárló utcára hopponálok a kis Hercegnővel.
- Apu már intézi, hogy idejárj, szóval... - vállat vonok, mintegy szabaddá eresztve a vadat. Nem hiába anyám lánya, és nem hiába olyan az én fejem, mint akinek a fogát készülnek húzni.  


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 52
Írta: 2024. március 29. 13:31 | Link


::: старшенькая ::: shopping szett ::: Üstösd :::

Nem ellenkezek ugyan, de azért úgy csinálok, mintha az enyém lenne az utca, ahová épp érkezünk. Lenyelem a rosszullétemet, sőt, szerintem sikerrel őrzöm meg az arcszínem is, bár biztos segít a smink is elfedni, ha netán elfehérednék a felkavarodó gyomrom miatt, amit az utazás okozott.
- Ühm - mondom, egyelőre csak óvatosan bólintva egyet, aztán mikor érzem, hogy semmi sem fog már feljönni, megpördülök a sarkamon, és egész elvarázsolva folytatom: - Szóval vásárluuuuunk!
Le sem tagadhatnám, hogy ez a kedvenc hobbim, Papa pénzét költeni mindenféle csinire. Zoya kicsit másként tekint rá persze, azt hiszem, de most majd megmutatom meglátja, hogy ennél nincs is jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 70
Írta: 2024. március 29. 15:49 | Link

Vanya

cucc


Valériához - a nagynénjéhez - szünetekben gyakorta ellátogattak a testvéreivel,  nem csak azért mert Valika imádta, ha néha napján meglátogatja a rokonság, hanem azért is, mert ilyenkor végre eljuthattak egy kicsit a Balcsihoz. Noel kifejezetten élvezte ezeket a napokat, mert azon túl, hogy el voltak kényeztetve finomabbnál finomabb ételekkel, az egész napjuk nem szólt másról, mint a szórakozásról. Most például a partot látogatták meg a testvérek, s míg két idősebb nővére ledobta magát az egyik padra, hogy onnan fürkésszék a vizet, addig Noel lelkesen felajánlotta, hogy vesz nekik fagyit és lesz olyan jófej, hogy ezt még oda is viszi nekik. A lányok persze nem kértek semmit, ő viszont akart fagyizni, így neki is iramodott a legközelebbi fagyizóhoz.
Szépen sorba is állt, azonban az már az odaérkezésénél szemet szúrt, hogy valami probléma van kibontakozóban. Eleinte csak zsebre tett kézzel bámészkodott, mert volt mit, hisz gyönyörű a táj, de a hangosodó szóváltás már az ő fülét is megütötte. Úgy tűnt, hogy egy külföldi csaj került konfliktusba az eladóval, aki viszont láthatóan nehezen boldogult a szőkeséggel. Noelnek meg kicsit már kezdett tele lenni a hócipője, élvezni akarta ezt a délutánt és nyalni a fagyiját. Végül, elnézést kérve előzte be az előtte ácsorgókat, s megállt a szőkeség mellett.
- Bocsi, velem van, én rendezem - mosolygott az eladóra, mintha ez tényleg így lenne, és elő is húzta az ingyenes kuponokat a zsebéből, amit volt szerencséje alig egy nappal korábban megnyerni egy sorsoláson. Az eladó persze még mindig morcosan ráncolta a homlokát, addig Noel a szőkére pillantott és angolul felelte.  - Nyugi húgi, rendezem - még kacsintott is, bár gőze nem volt, ki ez a csaj, higgyék azt, hogy valami távoli kuzin. Az eladó végül elfogadta a papírosokat, és már adta is át a fagyit a szőkének.
- Hékás, a kuponon még van pénz, szóval kérek egy tölcsérbe csokit és meggyet - még egy vigyort is elengedett az eladó felé, aki láthatóan nehezen vette be, hogy kiszúrják a szemét egy kuponnal, de hát, el kellet fogadnia.
-  Na, most már megnyugszol? - ezt közben angolul kérdezte a lánytól, mert végülis, elhárult a probléma és megkapta a fagyiját.
Utoljára módosította:Noel B. Duffet, 2024. március 29. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 52
Írta: 2024. március 29. 18:17 | Link


::: Szalamanton ::: nézelődős szett :::

Már épp azon vagyok, hogy elkezdek Zoya után kiabálni, mikor felbukkan mellettem egy tök helyes srác, és valamit magyaráz az egyre türelmetlenebb embernek és egy fecnit nyújt át. Igaz, hogy nem sűrűn látok pénzt, de az biztosan nem az!
- Hogy? Az valami fenyegető üzi, vagy mi? - kérdezem tőle, és meglepettségemben még erősebben kijön az akcentusom.
Úgy látszik, errefelé is vannak befolyásos emberek, biztos az ő papája is valami fontos ember, vagy csak olyan, akitől mindenki fél. Az enyémre mindkettő igaz, azért se értem, hogy gondolta egy egyszerű fagyi árus, hogy nem jó neki utálag fizetni.
Átveszem a fagyim, és angyali mosollyal "tánkjúzok", majd pillantásom a fiúra szegezem, és félrebillent fejjel pislantok párat.
- Eddig is nyugiban voltam - jelentem ki, majd hajamat meglibbentve elsétálok, hogy letelepedjek az egyik padra.
Belemártom az édességbe a kis műanyag kanalat, majd kissé kidugott nyelvemre kenek egy keveset. Még pattogó cukor is van benne, hmmmm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 70
Írta: 2024. április 1. 19:05 | Link

Vanya

cucc


- Dehogy, csak kupon, ingyen járnak érte cuccok, múltkor nyertem - mosolyog a lányra, igen egy kicsit büszke is, hogy ilyen szerencsés a keze, mindig sikerül hozzájutnia valami ingyenes cucchoz, a franc tudja miért. Kiérzi a lány hangjából az akcentust, azt mondjuk nem tudja pontosan beazonosítani, hogy a szőke hová valósi lehet. Szemöldöke kicsit felcsusszan, neki úgy tűnt, hogy a lány azért összeakasztotta a bajszát az eladóval, de tény az, hogy a pult mögött álló sokkal dühösebbnek tűnt, főleg most, hogy még Noel kezébe is fagyit kellett nyomnia.
- Köszi! Máskor is jövök - vigyorog az eladóra, aztán már meg sem hallja, hogy mit morog a fószer, elindul a padhoz és ledobja magát a lány mellé.
- Hová valósi vagy? - kérdi, miközben nagyot nyal a csokiba.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanya Dragomirova
Diák Navine (H), Másodikos diák


Malenkaja princessa
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 52
Írta: 2024. április 5. 19:54 | Link


::: Szalamanton ::: nézelődős szett :::

Nekem az "ingyen" és a "méregdrága" tulajdonképp egy és ugyanaz. Persze tudom, hogy van, ami értéktelen és van, ami meg olyan, hogy a többség álmodni se mer róla, de valójában, ténylegesen nem tudom interpretálni a jelentését ezeknek. Megszoktam, hogy megkapom, amit akarok, az meg, hogy ez a srác ezt egy papírfecnihez köti, ugyanolyan értelmezhetetlen, mint a nyelv, amin a fagyiárus bosszakodik, míg elsétálok.
Nincs ellenemre, hogy csatlakozik hozzám, szerintem világosan a tudtára adtam az előbb, úgyhogy fagyim felett sűrűn pislogva figyelem, ahogy közeledik, majd letelepszik mellém.
- Oroszországba - felelem. - Mid van? Sima csoki?
Jobban foglalkoztat, mit nyal épp, mint az, hogy honnét jött, kezdjük az aktualitásokkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel B. Duffet
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 70
Írta: 2024. április 5. 20:13 | Link

Vanya

cucc


- Az komoly - hümmög két nyalás közt, csak sejtése volt, miből eredhet ez az akcentus, de épp az orosz nem jutott volna az eszébe. - Felül csoki, alul meggy. Megkóstolod? - nem csak most, általában is adakozó kedvében van, és attól sem fél, hogy herpeszt kap, amúgy se tűnik a lány betegnek. Ha kér, akkor odatartja egy nyalásra, ha nem, akkor vállat vonva újra belenyal a csokiba, amiben apró kis kekszdarabok is vannak, elég jó.  - Tiéd milyen? - arra már nem is emlékszik, hogy a lány mit kért, a kuponokkal volt elfoglalva.
- Francia amúgy, Noel Bastien Duffet - nyújtja kezét kézfogásra.  
- Merre tanulsz? - túl sok iskola nincs, legalábbis idehaza csak a Bagolykőről tud.
Utoljára módosította:Noel B. Duffet, 2024. április 5. 20:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok