37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Orbán S. Bíborka
INAKTÍV


Borka
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 69
Írta: 2023. szeptember 21. 15:41 | Link

Beni és a Médiék - mindenkit megvillangózunk

A "he?" mint kedves megszólítás nálunk már épp annyira normális, mint más családoknál a jó reggelt. Hát evvan, szprájt. Rá is nézek a díszek kis csapatra, van itt aztán minden, de többnyire mi vagyunk a nem ide illő jelenségek.
- Ja, igaz. Azt a szőkét láttam már az egyetemen, tuti rokonok - bökök a fejemmel a magas, szőke csávóra. - De mitü ilyen fényes ezeknek a hajuk? - a fene se érti, komolyan. Lehet ez ilyen szőke dolog, a Nahowskyknak is a hajukban a tükörképemet tudnám nézegetni.
- Hol a lovad, Ken? Patriarchátus meg Médizmus, he? - ciccegek egy sort, mintha valóban rossznak gondolnám, hogy így lemédizi őket. - Majd most megtanulnak repülni - villantok egy elégedett vigyort rá, kezemben a csillámporos kancsóval. Eltanultam már a bulikban a nagyoktól, hogy van ehető csillámpor, szóval miért is ne lehetne ez a welcome drink?
- Nem tudom, miről beszélsz, Vizsla. Én mindig józan vagyok - olyan komolyan mondom ezt ki, esküszöm ha Pinokkió lennék se nőne meg az orrom. Egy pillanatra megtorpanok, visszanézek a Benire és a cigijére. Vigyorogva bólintok és a fejemet tolom a szálhoz. Hümmögök, mert ez a legjobb cucc, aztán kifújom a füstöt mielőtt még Médi és a barátja között átdugnám a fejem meg a kancsót.
- Adjátok körbe, Orbán specialitás. Finom lesz, eskü - rájuk vigyorgok és a félig töltött poharammal visszasétálok a kutyushoz. - Egs, bongyi - emelem poharam rá meg az életre. - Szerinted mi lesz itt éjjel?
Utoljára módosította:Orbán S. Bíborka, 2023. szeptember 21. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 414
Írta: 2023. szeptember 21. 18:56 | Link

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna

Helyszín

Vigyorogva ingatom meg a fejem, miközben a színes hálózsákra esik a pillantásom. Élőben még nem, képen már láttam ezt a szerzeményt - ahogy talán az összes csicsás, színes, flitteres, csipkés darabot is, ami Berci gyűjteményét képezi. Az én öltözködésembe nem férnek bele, így a szőke herceg gardróbján élem ki érdeklődésemet ezen csodás műalkotások iránt.
- Jól nézel ki, hozzád képest én a rút kiskacsának öltöztem - csettintek a nyelvemmel, ahogy végigmérem. A hátizsákomban ugyan lapul egy szép kis miniruha, ezt arra az alkalomra pakoltam be, ha kitörne belőlünk Barbie és Ken. Erdő Barbie és Erdő Ken.
A hajammal bíbelődve hallgatom, és mivel új infóval szolál, még a szemöldököm is megemelkedik.
- Alexa? Hát nem tudom, Bercus, biztos vagy benne? Mit adsz te elő otthon magadról, hogy rád bíznak egy gyereket? - nevetve ingatom meg a fejem. - Vendég? És a koszorúlányod nem lehetek? Meg foglak harapni, Bánffy. Meg foglak harapni - még a fogaimat is összecsattintom, mutatva, hogy komolyan gondolom. Bólintok egyet szusszanva és elengedem a hajam, jobb az, ha ő bíbelődik vele, mint én tükör nélkül. Így csak itt-ott kilógó, tekert-csavart fonat készült.
- Ő valahol kint van, szerintem felkészül a társaságra. Utaztunk egész nyáron, úgyhogy meglep, hogy ezt is bevállalta - válaszolom meg a Fela-kérdést. Valóban meglepett, mikor Dami igent mondott, emellett örülök is ennek. Ha már a Sárkányölőbe kerülve hónapokig nem is beszélhetünk, most még ki kell használni az időt a barátokkal.

Egy órával később már a tűz körül beszélgetünk, továbbra is a szöszit boldogítom, amikor Borka limonádét hoz nekünk. Kedvesnek tartom, ezért el is veszem és minden kérdés nélkül töltök a mellettem ülők poharába, majd a sajátomba.
- Partigyilkos vagy? - lengetem meg Berci előtt az üveg vodkát, remélve, hogy tölthetek a csillámporos limonádéjába. - Ki fut velem versenyt a tóhoz a harmadik pohár után? - a kérdésem mindenkihez szól, de közben Bercinek vonogatom a szemöldököm. Elég gyorsan lehúzom az italt, valószínűleg mert elfelejtettem inni, mióta megjöttünk. A gyomromban már kezdem is érezni a furcsa bizsergést, amit egyelőre betudok az alkoholnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wesselényi Arabella Valéria
Művészetis tanonc, Illúziómágus, Végzett Diák


Mammon
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 121
Írta: 2023. szeptember 22. 10:18 | Link


A kényelmesebb rucikah.


Sosem hittem volna, hogy az utolsó közös bulinkat Dorcival külön töltjük. Úúúúgy hiányzik! Bár azok után, amit Ribanckával művelt… talán jobb, hogy nem a füle hallatán fogom a csajt szapulni. Dorián semmiről sem tehetett! Ez a riherongy csak kihasználta az ittasságát, mert kérdőre mertem vonna, mi a faszért rángatja róla le a nadrágot a folyosón! Full jogos volt szerintem a részemről. Féreg az ilyen, nem eridonos! A legszomorúbb, hogy a csajnak még azóta is van mersze a pasim környékén hesszelgetni. Azért ehhez is pofa kell, de látszik mennyire alacsony a nő IQ-szintje, hiszen egy Wesselényivel húzott ujjat.
Bandi, a saját sofőröm repített idáig apu egyik luxi autójával, igazán csini darab,  mármint a kocsi! Ha egyszer ráveszem magamat, hogy szerezzek jogsit, egyedül fogok mindenhova menni Berci és Dorci oldalán. Esetleg, ha itt találok barikat a saját súlycsoportomban, őket sem bánom. Nekünk, luxi gyerekeknek össze kell tartani!
- Haliiii! - tipegtem be egyedi, designer szandimba a faházba, ahonnét Berci és egy csaj hangját hallottam. - Úristen, ez a hely annyira… szupcsi! Nem tudom ki választotta, de Bella-skálán tízből tizenkettes! Jaj, hajat fontok? Had én is! - bőröndömet letettem a bejáratnál és apró léptekkel odatopogtam hozzájuk, Bercusnak egy nagy ölelést adva, a csajszibaracknak pedig bemutatkoztam.
- Wesselenyi Arabella, De a Bellát jobb szeretem. Örülök, hogy végre találkoztunk, Médi! Berci sokat mesélt rólad - sejtelmes mosollyal a fiúra pillantottam, hiszen mindig pletykáltunk mindenkiről jót-rosszat a mani-pedi alatt vagy szépítkezős estéken az eridonban.
- Hová pakolhatok le? - bukott belőlem ki a következő legedeslegfontibb kérdés. Aztán még át is kellett öltöznöm, mert ha a milliós szandikámnak baja esik, sikítok!

***


A tűznél - immáron egy valamivel kényelmesebb outfitben - mosolyogva ültem Berci unokahúga, Zsolna mellett egy pohárnyi borral a kezemben. Meg kell adni az ivásnak is a módját, butus! Telefonomon folyamatosan jöttek Dorcitól az üzik, mosolyogva pötyögtem neki vissza, tele emojikkal és nyálas, nyűgös szöveggel, mennyire is hiányzott az én hercim. A Médi kérdésére széles mosoly ült ki hibátlan arcomon, kezemből letettem a poharat és tekintetem rá valamint Bercire irányítottam.
- Játszunk nagyban! Legyen négy pohár, aki utoljára ér be a vízbe, annak öt felest kell lehúznia abból a vodkából - mutatóujjammal Médi kezében tartott üvegre böktem.
- Ki van benne?
Utoljára módosította:Wesselényi Arabella Valéria, 2023. szeptember 22. 10:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am so fab
Check out, I'm blonde, I'm skinny, I'm rich
And I'm a little bit of a 🍑
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. szeptember 22. 11:02 | Link

☆.´ `. ☽¸.☆, Buli ☆,.¸☽ .` ´.☆

ruhácska | A little party never killed...


Miután Berci megadta a helyet, hogy hol lesz, én mondtam neki, hogy majd beesek. Anyu jön vizitre, András Krisztiánnak meg egy gyors teát ígértem, ha már egyszer lett egy fél órája rám. Magnus Axel pedig megint beesett elferdült orral. Hát... itthon vagyok.
Még az utolsó simítások a hajamon, aztán oda is hopponálok a helyszín közelébe, még szerencse, hogy betéve tudom, hol van a minisztériumban a kandalló. A cuccaim természetesen előbb odakerülnek, mint én, hála a manónak, akit kölcsön kaptam mára. Nem félek attól, hogy bárkit is zavarna a sertepertélése. Pár háztársam mesélt ugyan valami buliról a tónál, de Berci azt mondta, az felejtős, és ez jobb. Én meg hallgatok rá.
Mit adsz te elő otthon magadról, hogy rád bíznak egy gyereket? Érkezek meg a hangra. Igen, beazonosítom Médit, hisz bár nem voltam itthon, nem felejtek.
- Valakinek vigyázni is kell rá - jelzem jöttömet, aztán septiben meg is ölelem a szőkét, nagybátyám arcára meg nyomok egy puszit.
- András Krisztián kéri, hogy hétfőn ugorj be hozzá - adom át az üzenetet, míg el nem felejtem. Igen, nálunk mindenki kötelezően használja a két nevét. Sőt Magni, Andriska, és Lexácska sincs, mert anyám teljes mértékben kiborulna. Így hát... megszoktam. És érkezik Bella is. Nem tehetek róla, elmosolyodok, noha nekem sok a csaj sokszor, azonban Berci szerint majd megszokom.

***


Újabbat kortyolok a borból, de a többiekkel ellentétben, én nem viszem túlzásba.
- Ő ki? - hajolok oda Bellához, hogy rákérdezzek a göndör hajú lányra, aki... nos, aki valahogy nem illik a nagy egészbe.
- Legyen - vonom meg a vállam, noha nem tudom én, mire vállalkozok. Félreértés ne essék, buliztam én, de nem itthon, és nem olyan helyen, ahová tudom, hogy ellát anyám szeme.


Utoljára módosította:Bánffy Zsolna Alexandra, 2023. szeptember 22. 11:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2023. szeptember 23. 00:54 | Link



- Óh, édesem, te sosem vagy rút kiskacsa. Bármiben gyönyörű vagy - válaszolja, közben kezével is legyintve kijelentését még inkább hangsúlyozandó. Ugyan nem csak ennyiről van szó, de legalább részben azért is kedveli Médit, mert a lány is olyasvalaki, aki mindig nagyon odafigyel a külsőre is. Hülyeség szerinte az, hogy majd a belső szépségtől sugárzó lesz az ember. Lehet bármilyen szép belül, ha elhanyagolja a külsejét. Szerencsére ezt sem Médi nem teszi, sem pedig Bella vagy akár az unokahúga, akiknek hamarosan meg is kellene érkezniük, ha minden jól megy. Nem türelmetlenkedik azonban, majd csak ideérnek mindketten. Egy nő csak stílusosan késsen mindig egyébként is, főként ha nem múlik ezen semmi komoly.
- Pontosan, Alexa. Én pedig csakis önmagamat adom, mint mindig - válaszolja nevetve. Igazán nem vádolhatja őt senki azzal, hogy ne játszana nyílt kártyákkal, ám az is tény, hogy bár a szigorú, előítéletes és karót nyelt, német és dán felmenőkkel rendelkező sógornője nem kedveli, a bátyjával egészen jó a viszonya. Csupán Wilhelmina esetében lett ez inkább kölcsönös iszony. Nem is igazán érti, Ákos hogyan képes elviselni. Néha úgy véli, hogy a bátyja talán megcsalja, de ha így is van, ő se nem hibáztatja, se pálcát törni nem fog felette. Ákosnak is jár a boldogság. A gondolatait erről azonban megtartja magának, mert mégiscsak esetleges családi szennyes volna csupán. Ehelyett inkább arról számol be, hogy a menyasszonya még mindig megvan és továbbra is úgy tűnik, kénytelen lesz elvenni is pár éven belül.
- Jaj, ne harapj. Persze, hogy az leszel. Majd nekem lesznek koszorúslányaim, Milena pedig addig is kitalálja mit szeretne - válaszolja magabiztos mosollyal, kissé megvonva a vállát a menyasszonya említésére. Még mindig nincs elragadtatva az egésztől, de sajnos kiskaput még egyáltalán nem sikerült találnia. Közben leül Médi mellé, hogy szépen befonja a lány selymes haját. Még sikerül Médi vőlegényére is rákérdeznie ennek az egyébként nem túl terjedelmes beszélgetésnek a záróakkordjaként, mielőtt berobbanna Bella is, Zsolna is. Szépen, gondosan összefogja az elkészült hajfonatot, majd megöleli Bellát, két puszit is nyomva szigorúan a levegőbe az arca mellett üdvözlésképpen.
- Szia, drágám. Örülök, hogy el tudtál jönni - mondja széles, őszinte mosollyal, és bár bemutatná Bellát, ha ragaszkodnának az illemtanon tanultakhoz, tudja, hogy barátnője tökéletesen boldogul egyedül is. Ő már halad is tovább, hogy Zsolna is részesüljön a hasonlóan lelkes üdvözlésben.
- Ugyan, nagylány vagy te már, szívem - feleli, majd Zsolna bátyjának említésére bólint. - Mindenképp. Ákost is tervezem meglátogatni úgyis, de ma mindenekelőtt szórakozzunk még, gyere csak, pakolj le - javasolja továbbra is széles mosollyal, bennebb tessékelve őt is, majd segít mindenkinek megtalálni a helyét.

***


Már a tűznél ülnek egy órával később, amikor Médi kérdésén látványosan felvonja a szemöldökét.
- Én? Én vagyok a parti lelke, ha kell - közli kihúzva magát, majd a csillámporos limonádét a lány elé tartja. - Ne sajnáld - adja ki az utasítást, rábízva ezzel barátnőjére, hogy annyi vodkával tegye izgalmasabbá a már egyébként is számára tetszetős innivalót, amennyit csak jónak lát. Őt már egyébként is megvették a csillámporral is. Meg is köszönte a lánynak, aki hozta. Bár a nevét nem tudná megmondani, tudja, hogy az egyetemen látta már egyébként.
- Sok minden lehet még abból, főleg, ha elég nagy az a pohár - nevet. Csinált már azért hülyeségeket bulikon, nem ez lenne az első alkalom, főleg alkohol hatására. Nem kell félteni. Bella azonnal rá is tesz az egészre még egy lapáttal.
- Ha aztán nem lesz morcos érte az a jóképű szőke herceged, nekem nincs kifogásom - megy bele a játékba, majd bele is kortyol a vodkával kevert limonádéba.
- Majd küldhetünk neki szelfit, hogy lássa, mit hagyott ki - közli még Bellára kacsintva, aki azért időnként rápillant a telefonjára. Jó is az, hogy még mindig turbékolnak, főleg a Grétával történtek után.
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2023. szeptember 25. 21:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 414
Írta: 2023. szeptember 23. 13:45 | Link

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna

Helyszín

Berci az a barát, akit minden lánynak receptre kellene felírni. El is vigyorodok a bókra, mert feldobja a kedvem. A családom miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy elhanyagoljam magam és tegyek magasról a puccra. Hazudnék is, ha azt mondanám, nem tetszik az érkező lányok öltözete, csak hát ezerszer kényelmesebb a farmer.
- Jó újra látni - boldogan ölelem meg Alexát. Elég régen volt már olyan alkalom, hogy ennyi barátom együtt lett volna. Remélni merem, hogy az este jól fog sikerülni, mert erre biztos emlékezni fogunk.
- Radetzky Médi. Médi - mosolyogva mutatkozom be a másik szőkének. - Tetszik a szetted. Ilyen szandi kell nekem is - a tekintetem egyből a lábára siklik. Valószínűleg Damien kellene hozzá, hogy megtartson benne, de hát az mellékes. - Remélem csak rosszat - Bercire kacsintok vigyorogva, majd hátradobom a vadiúj fonatomat és egy laza kézmozdulattal mutatok körbe. - Oda pakoltok, ahol szimpatikus.

Eddig tényleg úgy alakul minden, ahogy terveztem. Felnevetek Berci arckifejezését látva és jó pár shotnyit töltök a limonádéba. A vigyorom csak szélesedik attól, hogy Bella rákontráz és magasabbra emeli a tétet.
- Legyen - bólintok én is Alexával egyszerre. - Ki a fiúd, Bella? Mutasd meg - kérem közelebb hajolva, ha már úgyis a kezében van a telefonja. Mások szerelmi élete engem úgy tesz boldoggá, mintha egy Jane Austen regényt olvasnék. Át is nézek mellette Alexára, hátha belőle is kihúzom ugyanezt az infót. - És neked, Zsolna? Van herceged? Amúgy meg ebből igyatok, nem ér, hogy csak bort szürcsöltök - nyelvemmel csettintve nyúlok a két műanyagpohárért, amibe szintén került a csilládéból. Vodkát töltök bele és a kezükbe nyomom. Négy pohár, ugye, de nem mindegy, hogy miből. - Idd! - kérem...talán inkább parancsolom kedvesen. Most kezdem érezni, ahogy az alkohol oldja a feszültséget nem csak a fejemben, de a végtagjaimban is. Mintha súlytalanok lennének a kezeim. - Berci, én berúgtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
Írta: 2023. szeptember 24. 20:18 | Link

Nyárbúcsúztató
Mindenki

Kellően stílusos érkezést választok, egy halk pukkanás jelzi jöttömet a faházhoz. Szeretném kihasználni a hoppanálás előnyeit, amilyen gyakran csak lehet. Szomorú, hogy ilyen gyorsan eltelt a nyár, és hamarosan kezdődik az új tanév. Jó ez az egyetem is, de már kezdem kicsit unni. Tárgyfelvétel, szorgalmi időszak, vizsgaidőszak, beadandók, zárthelyik, egy kicsit kezd monoton lenni. Rövid volt a szünidő, pihentem volna még szívesen. Érzem minden porcikámon, hogy egy újabb nehéz időszak következik. Addig viszont kihasználom az időt, az olyan alkalmakat, mint a mostani. És ezért nagy pacsi jár Médinek.
- Sziasztok! Melyik ágyat foglalhatom be? - mérem végig az egybegyűlteket. Öregdiákként, gyakorlótanárként nem hiszem, hogy bárkinek is be kell mutatkozzak. Az is előfordulhat, hogy egy tanítványomat látom viszont. - Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy magánemberként vagyok jelen, nem pedig tanárként - szögezem le előre, még mielőtt bárki is befeszülne a látványomtól. Adok egy ölelést és puszit Médinek, illetve megköszönöm a meghívást, amint sikerül ledobnom a cuccaimat, és hálózsákostul, na meg mindenestül berendezkednem a részemnél.

A tábortűznél Médi közelében telepszem le, mert ott érzem komfortosnak, de egyébként ha más nem, arcról azért ismerem a csapatot. Limonádét választok, mondván, abban talán nem lesz annyi alkohol, de kérek egy kis vodkát, hogy feldobjam. Mértékkel persze. Kényelmes ruhákat hoztam magammal, egy sötétzöld pulcsi van a derekamra kötve, ha este már hidegebb lesz. Kíváncsian fülelek a magánéletbeli témákra, remélve, hogy az enyémre senki nem kérdez rá, mert hát nem nagyon van miről mesélnem sajnos...
- Én is benne vagyok! - szólalok meg, kissé megkésve, s némi habozás után, de úgy tűnik, nem fogom józanul végezni. Szerencsére tudok másnaposság elleni bájitalt kotyvasztani, hoztam is egy fiolával holnapra a táskámban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wesselényi Arabella Valéria
Művészetis tanonc, Illúziómágus, Végzett Diák


Mammon
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 121
Írta: 2023. szeptember 24. 22:47 | Link


A kényelmesebb rucikah.


- Ugyan Bercim, sosem hagynék ki egy bulit sem, ahol Te ott vagy! - a levegőben puszit dobtam felé, hogy éreztethessem mennyire is imádtam a legeslegjobb barátomat. Zsolna és Médi is annyira, de annyira irtó cukik voltak, hát beleolvadtam a szandimba.
- Megtisztelsz, Médi! - azért nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Radetzky Andor unokájával bulizik. Én elmondhatom, mert megtehetem! - Köszcsiii! Nekem is nagyon tetszik a te szetted, majd cserélnünk kell butikneveket, mert ezt a márkát nem ismerem, de elég dög, csajszi! - rákacsintottam és úgy éreztem, ennyi elég is volt egymás körbeugrálásából. Hagyjunk későbbre is.
- Rosszat azért nem, de már szerettelek volna megismerni rég! Berci bír, így én is! - s amint megkaptam az engedélyt fogtam magam, hogy lepakolhassak, ám újabb alak érkezett. Kérdőn fordultam az ismerős hang irányába és… tanár? Bőröndömet óvatosan az ágyra kipakolt alkohol elé toltam, nehogy meglássa, ám téves riasztás volt, nem felügyelni jött. Halálos nyugalommal léptem oda üdvözölni őt is, hogy aztán visszasasszézhassak átöltözni.

- Hogy ő? -  néztem a bongyorka után - Nem tudom, de jó arcnak tűnik, és ha a többiek szerint rendi, engem nem zavar - vontam meg a vállamat Zsolna kérdésére. Bíborkának el is felejtettem bemutatkozni, de ezt orvosolhatjuk még. Előtte viszont meg kell nyernem ezt a versenyt.
- A fiúm? Na várj! Megmutikázom, szerintem Bercus már a falat fogja kaparni Dorci miatt, de az a pasi - vettem egy mély levegőt - OLTÁRI! - fanatikusan sikítottam fel és Médi felé tartottam a mobilomat, természetesen az én lovagom volt a hátterem, ki más? Ha más is meg szerette volna nézni, oda is mutattam, mindenkinek látnia kellett, ki volt ott a Jani.
- Jankovits Doriánnak hívják. A testvére, Dávid vezeti a Bogoly burgert. Nagyon finom ott a kaja, sajni nem ehetek túl sokat belőle, a végén akaratlanul is meghízhatok - derekamon végigsimítottam, hogy jelezzem, mennyire is vékony vagyok a sok fogyókúrás bájital és különleges étrend miatt.
- Tényleg, Zsolna! Mutasd meg te is, mesélj róla!  - elvettem Méditől a csilládét köszönetképp biccentve egyet - Meg te is Médi! Milyen volt az eljegyzés? Na, és te Berci? Teddy miért nem jött? Ú, és a professzor úrnak van valakije? Talán a tanári karból? Vannak ám ott is fiatal hölgyek! - vigyorogtam Benettre sejtelmesen, bár jóformán semmit sem tudtam róla. Hátha az alkohol megereszti a nyelvét.
- Jaj, édes drága Bercim, ne félj te attól! Nagyon jól tudom, hogy engesztelhetem ki. Csak használom Dorci régi, bevált taktikáját - finoman, de annál komiszabban nyújtottam ki félig nyelvemet, értsék csak a poént.
- Akkor még most csináljuk, amíg nem vagyok nagyon ittas, mert nem szeretném viszontlátni magamat az Edictum lapjain részegen. A végén szégyent hoznék apcira és anycira! - elővéve telefonomat magasra emeltem s lőttem is pár képet Bercivel összebújva, amit villámgyorsan továbbítottam a lovagomnak. De akartam még.
- Az ivászat előtt meg szeretném örökíteni ezt a ma estét! - felpattantam és valamivel távolabb szaladtam, hogy az egész társaság rajta lehessen a képen.
- Mondja mindenki: Kelpi! - szélesen mosolyogtam, hogy amint mindneki a telefonomra néz megnyomhassam rajta a gombot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I am so fab
Check out, I'm blonde, I'm skinny, I'm rich
And I'm a little bit of a 🍑
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. szeptember 25. 18:13 | Link


ruhácska | A little party never killed...


Médi abszolút nem ismeretlen, nem is feszülök be, ahogy egyébként szoktam. Már Bella jelenléte se kényszerít katapultálásra, noha tudom, azért idő kell amíg én megszokom a pörgését.
Nem is tudom, ismerek-e olyat, aki ennyire energikus, hisz felénk ez nem szokás. Jó, persze Berci, de tőle már az lenne a furcsa, ha nem pörögne. Vinném is az Ispotályba szerintem, mert elromlott.
- Csak tudnám, mi folyik ott, hogy egyikük se ér rám. Mindig sietnek valahová - forgatom meg a szemem, bár azért nem bánt annyira. Kezembe kerül az első ital is, amit majdnem ki is ejtek a kezemből, mikor a hangos puffanást hallom.
Az első sokk utol is ér, mikor látom, az egyik tanerő lep meg minket. Lehet, kicsit furcsán nézek, mert ehhez nem szoktam hozzá. Mármint, hogy a tanárok leereszkednek egy magunkfajta bulihoz, na mindegy.

***


Odakint a tűz mellett, hamar kellemetlen témára terelődik a szó, így sokat nem kell könyörögni. Kikapom én Médi kezéből a rövidet, akármilyen csillám is van benne, le is hajtom, miközben segítségkérőn nézek Bercire. Vannak dolgok, amikről ugye nem beszélünk.
Persze Bella fiúját megnézem, el is könyvelem szépen, hogy illenek egymáshoz, de aztán akarva-akaratlan rám kerül a sor.
Aprót rázok a fejemen, és megvonom a vállam. Nincs olyan senki, akiről mesélhetnék, de aztán valami mégis eszembe jut, így felcsillan a szemem, mégsem leszek annyira égő.
- Két éven keresztül odavoltam Rasztovich Márkért... - azért ki nem húzom magam, mert ez nem olyasmi, amire büszke lehetek, tekintve, hogy a srácot már akkor is annyira lekötötte a kviddics, hogy őszintén remélem, még csak az arcomra sem emlékszik.
- Igazából írtam neki egy levelet, és ismerve a bunkó háztársaim... tuti odaadták neki - húzom el a szám, bár nem gondolnám, hogy akkora patália kerekedne belőle. Szerintem még az enyémen kívül is kapott bőven, hisz akkor ő volt a helyi menő gyerek, na.
Egyre jobban kedvelem Bellát, szépen be is pózolok a képhez, a lehető legjobb formám mutatva, és megvillantom azt a gyönyörű mosolyom is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2023. szeptember 25. 23:10 | Link



Olyannyira belefeledkezik abba, hogy most éppen igazán fontos barátnői veszik körül, hogy szinte már majdnem el is felejti, még másokat is meghívott ide Médi. Ezért kissé meg is lepődik, amikor Benett is felbukkan a semmiből gyakorlatilag, habár noha ez mágusok körében nem ritka, és tekintve, hogy a hoppanálás művészetét tanítja a Bagolykőben, nem is kellene meglepőnek lennie sem. Gyorsan vált azért széles mosolyra, mert mi tagadás, meglehetősen kellemes látványt nyújt a tanár úr, akibe mostanában többször botlott bele az egyetemen, mint a Bagolykőben.
- Üdv, tanár úr - köszön neki is, és széles mosolyából és hanglejtéséből kiérezni, hogy azért csak félig mondja komolyan a dolgot. Mennyivel is lehet idősebb vajon nála? Három-négy évvel talán? Majd egy alkalmas pillanatban megkérdezi, dönti el, jövőre úgyis letudja a bagolyköves képzést, és különben sem tanul már nála. Közben figyel azért a lányokra is, már amikor gondolatai nem kavarodnak el kicsit eme váratlan fordulat okán.

***


Nem kell sokáig győzködni, főleg nem a lányoknak. Nehogy azt merje róla bárki is gondolni, hogy gyáva lenne. Nem fog megijedni egy kis vodkától, ugyan. Tartja is a poharát, majd Bella még rátesz minderre, amin már csak nevet. Egyszer egy évben ez is belefér, hogy ne legyen meg a szépítő alvásuk, majd holnap úgyis helyrehoznak mindent jó sok víz meg a megfelelő bájitalok segítségével. Amíg nem rendszeres a dolog, nem lesz baj.
- Gyere közelebb, tanár úr. Nem harap egyikünk sem - javasolja nevetve Benettnek, aki meglehetősen halkan van egyelőre jelen a társaságban, mintha tartana tőle, hogy nem látják szívesen, pedig dehogynem. Ilyen jóképű pasit amúgy is ki ne látna szívesen?
- Teddy nem igazán rajong az ilyen szerinte puccos alkalmakért, pedig képzeljétek el, ha tényleg elvinném egyszer egy jótékonysági cuccra - válaszolja Bellának a szemét forgatva. Belekortyol az italba, amitől jóleső bizsergés fut végig a gerincén, hogy a gyomrában állapodjon meg végül az érzés, miközben ő előbb behúzza a vállait, majd ismét kiegyenesedik hátradobva a haját.
- Huh, ez jó, Médi. Na, tölts mindenkinek. A tanár urat se hagyjuk ki. Oldódjon egy kicsit, ha már bulizunk - veti fel, már azután, hogy a lányok megnézték az ifjabbik Jankovits fotóit. Bár ő már látta a képet is, sőt a fiút is élőben, azért szintén odapillant, és újfent megállapítja magának, hogy ha nem Bellát boldogítaná, már amikor éppen azt teszi ugye és nem valami marhaságot csinál, jobban sajnálná, hogy kicsit sem érdeklődik a saját neme iránt. Bella ötletére már vigyorog is, nem kell kétszer mondani. Szelfi lesz ebből mindjárt, méghozzá csoportos.  
- Kelpiiii - mondja ki, közelebb hajolva kicsit a kép kedvéért, csak utána pillant meglepetten Zsolnára.
- Rasztovich? Levelek? Zsolnaaaa... - hallani a hangján, hogy ez azért új információ, bár tulajdonképpen mivel nem itt végezte az alapképzést, igazság szerint annyira nem is meglepő. Szélesen vigyorog aztán Médire, majd a félig megivott italára pillant, aztán vissza a lányra.
- Lehet én is... olyan könnyűnek érzem magam. Milyen vodkát szereztél te? Ki jön fürdeni? A víztől szerintem majd jobb lesz - dönti el, és felhajtja a maradék italt is, miközben szabad kezével már gombolgatja kifelé az áttetsző ing gombjait. - Versenyt futhatunk egy pohár után is. Na? Ki jön? Lányok? Szépfiú?
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2023. szeptember 25. 23:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 414
Írta: 2023. szeptember 26. 17:06 | Link

Nyárbúcsúztató kiruccanás
Helyszín


Beni érkezése számomra a hab a tortán, de remélem a többiek sem fogják majd vissza magukat azért, mert Ivanich tanárféleként funkcionál. Engem például egyáltalán nem zavar, ahhoz túl jó barátok vagyunk, úgyhogy minden gond nélkül itatok vele is vodkával jól felöntött csilládét.
Dami mellett kissé elszoktam a hangzavartól és sipítozástól, emiatt váratlanul ér a szöszi lelkesedése a barátja iránt. Meg is rezzenek kissé és pár sűrű pislogással fordítom a fejem a képernyő irányába.
- Dávidot ismerem, néha tanulunk együtt - jegyzem meg leginkább magamnak, elhelyezve ezzel Doriánt a családfán. - Egyébként helyes. Nem az esetem, de helyes - bólogatok sűrűn, biztosítva Bellát egyszerre arról, hogy jó választás, valamint eszem ágában se lenne rámozdulni. Igazán nagy szerencse, hogy elfoglalom magam a poharakkal és egyszerre mindenki mesélésbe kezd, mert így nem kell részleteznem a saját magánéletemet. Milyen volt az eljegyzés? Borzasztó. És hat éve történt. Már rég össze kellett volna házasodnunk. A vőlegény pedig itt van valahol és kétlem, hogy kényelmesen érezné magát a történetünk kibeszélésétől. Ugyanez az érzésem Beni felől is, akihez közelebb húzódom a kép erejéig és rákacsintok.
- Fogadok, hogy el fogsz esni a nacidban futás közben - vigyorogva súgom az arcába. A hátam mögül hallom Teddy nevét és a jótékonysági estet egy mondatban, ami nem csak összezavar, de az arcomra is kiül ennek jele. Meg is rázom a fejem Berci felé pillantva. Ez lehetne a következő fogadás...
- Rasztovichnak? - Berciével együtt emelkedik meg az én hangom is. - Neked régen bejött Mihail... Mihail Sztravinszkij, igaz? Vagy nem neked, Alexa? Mindegy. Képzeljétek, egyszer randiztam vele. Nyugi, nyugi, licit randi volt, lényegében csak pizzáztunk NA DE... Megfenyegettem, hogy amikor auror leszek, bilincsbe verem és órákig fogom kihallgatni... - arcomat a tenyerembe temetve nevetek fel. Érzem, hogy túlságosan kezdek ellazulni, mert ezt még soha senkinek nem említettem. - Gondolhatjátok, mennyire ciki volt rájönnöm utána, mit mondtam - még mindig nevetve döntöm Berci vállára a fejem.
- Én nem tu... Booorkaaa, mi a nyavalyát tettetek a limonádéba? - ebben a pillanatban realizálom csak, mi történhetett. A bongyor nevet és legyint, nyugi, csak ellazultok tőle, nincs gáz. - Hát... fussunk akkor! - egyetlen mondattal sikerül megnyugtatnia és felcsillan a szemem a szőke barátom ötletére.
- Az lesz a vesztes, aki utoljára ér a vízbe és, vagy két ruhadarabnál több marad rajta - közlöm a játékszabályokat izgatottan, miközben felkelek a tűztől. Ha kívülről hallanám most magam, biztosan visszakérdeznék; Médi, te vagy az? Igen és ez a Médi épp hátrál, bevárva a többieket, hogy aztán valaki visszaszámolása után elhangzott rajt felkiáltásra rohanni kezdjen a tó felé, félúton szanaszét elhagyva szinte az összes ruhadarabját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
Írta: 2023. szeptember 29. 00:19 | Link

Nyárbúcsúztató
Mindenki

Feszültnek látszom. Az is vagyok. Attól a pillanattól, hogy felbukkantam, valahogy azt érzem, hogy nem fogadnak be teljesen. Ez érthető, de valahol mégsem. Korban nagyjából egyformák vagyunk. Néhány évvel ezelőtt többekkel együtt koptattam a padokat, csak aztán egyetemre mentem, elkezdtem a gyakorlatot, és odaálltam a katedra mögé, de még egyáltalán nem tartom magam igazi tanárnak. Sok év, tanulás munkája. És közben mindenki azt hiszi, hogy áruló lettem, gyanakszik, feszeng, pedig nem hiszem, hogy én lennék a legszigorúbb. A kollégák bezzeg titkon az az érzésem, taknyosnak, zöldfülűnek vélnek, mert hát még ott van a tojáshéj a seggemen, és bizonyítanom kell, hogy szakmailag egyszer felérjek hozzájuk.
Szóval innom kell ma. Sokat. Jó ez a limonádé itt a tűznél. Amint a lángokba bámulok, még mindig felidézem Berci furcsa hangsúlyát a köszönésénél, vagy a lányok zavarodott pillantását. Remélem, még néhány pohár és elfelejtem. Megrázom a fejem. Berci szavaira szélesen elmosolyodom, meg a fejem is vörös lesz, mintha nagyon azt akarná, hogy oldódjak, vagy le akar mindenki itatni, mert olyan vicces lesz majd egy tanárt látni itt részegen. Hümmögve közelebb húzódom közéjük, és iszok, mint a güzü, hogy hasson a cucc és ne izguljak ennyire.
- Próóóóó fesszor? Ácsi, én csak egy egyszerű gyaktanár vagyok még, majd ha már szakállam lesz, akkor hívhatsz így... - emelkedik magasba a mutatóujjam, hogy kiigazítsam a megnevezéseket Sokáig ízlelgetem ezt a megszólítást, de távolinak érzem, ahhoz le kell tennem az asztalra. Összeráncolom a homlokomat, mint aki nagyon gondolkodik, és felvetek egy merészet. - Na jó, akkor menjünk bele abba, hogy szerintetek ki néz ki jól a tanári karból. Férfi-női szekció vegyesen! - dobom be a talán túl korai témát. Még el se hiszik, hogy nem kémkedni jöttem, és már ilyenekkel bombázom őket... Kissé félve is nézek körül, nem mondtam-e nagyon rosszat. De tényleg kíváncsi vagyok, ha már így kifaggatjuk egymást, rögtön a szaftos magánéletről. Alig győzöm felvenni a fonalat, ki-kivel van, hiába vannak korban közel hozzám az említettek zöme.
- Kelpiiiii - bambulok a kamera felé, nagyon igyekezve azon, hogy mosolyogjak, de azt hiszem úgy festek most, mint akit csak úgy a semmiből idevarázsoltak, hogy jó lesz úgy. Igazából már mintha fel se fognám nagyon, hogy mi történik, az előbb még a pattogó tűznél röhögtek, meséltek, és most meg csoportképezünk, hát hol vagyok amúgy? Valami nem stimmel. - Mindenki jól van? Vagy csak én? - nevetek fel, és az italomra pillantok. Fogalmam sincs, miért érzem azt, hogy már vagy hatot ittam meg, elvégre biztos vagyok benne, hogy ez nem tömény. De ilyet még sosem éreztem korábban. Csak pislogok és pislogok, mint egy őzike.
- Most komolyan vetkőzés lesz? Erre nem voltam felkészülve - mérem végig magam kellemetlenül, és fejem vakargatom, hogy most akkor felálljak-e a többieket követve, vagy még kössem az ebet a karóhoz, és maradjunk a tűznél, vagy mi lesz itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2023. november 3. 20:30 | Link



- Csak helyes? Görög félisten is lehetne mindkettő - jegyzi meg futó pillantást vetve a képre Bella válla fölött, noha még mindig érez leheletnyi csalódást, hogy mindkét Jankovitsot csakis a lányok érdeklik. Rémes. Természetesen örül annak, hogy Bella a szerencsés lány, akinek sikerült Dorián figyelmét magára vonni, neki pedig ott van Teddy, aki viszont nincs itt, úgyhogy most ezért inkább Benettre irányul a figyelme. Amúgy is alig létező gátlásai alkoholban kifejezetten gyorsan oldódnak ráadásul, úgyhogy nem kell sok idő, mire kezdi úgy érezni, hogy lassan bezsong ettől az italtól.
- Hát növessz szakállat, bááár... biztos öregítene, inkább ne tedd - ad tanácsot máris, amint kijavítja a másik, hogy nem is professzor. Lazán vonja meg a vállát, itt most egyébként sem számítanak ezek a formaságok. Felnevet aztán a kérdésen, ő már kész is van a válasszal erre a kérdésre.
- Ráczhalmi a pasi, másért lennék a tanársegédje? De Selwyn se utolsó, meg Várffy... és a sárkánytanosban is van valami különös, meg a reptan... és hát... téged se hagyjunk ki - közli a srácra kacsintva, aki végtére is nem tanítja. Mi baj lehet ebből így, ugye? Főleg, hogy csak a szája jár, a tagjai amúgy is olyan különösen könnyűek, zsibbadtak, nem is tudja, mi történik, de Médivel határozottan egyetért, hasonlóan érzi magát ő is éppen. Fel is kászálódik ebből adódóan, mert gondolja, hogy a víz talán majd jót tesz, aztán széles, fogkrémreklámba illő mosolyt villant a tanárra, még egyszer rákacsint, és ahogy megszabadul az ingétől, a magasba emeli, majd hagyja az egyébként is könnyű, áttetsző anyagot a földre esni.
- Csak nem félsz? Mi történik, ha meglátnak? Oda a tekintélyed? - hecceli, aztán a nadrágjától is megszabadul, hogy egy szál alsóban induljon a víz felé, lovagiasan előre engedve Médit. Egyébként is úgy érzi, mintha a levegőben lépkedne, nem is a földön. - Médiii... hol vetted te azt a vodkát? Vagy mi került bele? Olyan, mintha repülnék? Nagyon duuurvaaaa....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2023. november 20. 20:59 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Wirklich? Das ist doch alles Quatsch - háborog egészen kivörösödve. Miután nem volt hajlandó tiszteletét tenni az egyetemi kötelezettségeire és a szakmai gyakorlatra hivatkozva, előbb az apja rángatta be az irodájába a minisztérium épületében, hogy beszéljen vele, majd a nagyapjától kapott rivallóba öntött idézést gyakorlatilag, szerencsére csak a bogolyfalvi ház udvarán. Végül egy manót küldtek utána, aki olyan lendülettel hoppanált vele, hogy úgy tűnik, sikerült közben elhagynia a lazán csak a nyakába akasztott selyemsálat. Emiatt is panaszkodik rendületlenül már negyed órája az anyjának, aki tőle szokatlan módon már harmadjára inti le, hogy hagyja már, kap majd másikat. Ami Bercit illeti, egyébként sincs jókedvében napok óta. Panaszkodott volna szívesen Zsolnának, de a lány roppant elfoglalt utóbb, akárcsak a Kelemen-Révay család az ikrekkel, és úgy általában mindenki körülötte, ezért végül ő is csak próbált tudomást sem venni az egész cirkuszról. Alig örülhetett pár napot annak, hogy Milena talált magának valami zágrábi aurortanoncot, így ő most nem veszi el a lányt, ám a szabadság pillanatnyi illúzióját hamar tönkre is vágta a nagyapja levele, amelyben tudatta, hogy a horvát menyasszony helyett talált neki egy ideális oroszt.
- Aber Mutti... - nyekereg tovább, nem akarja ezt az egészet semennyire sem. Azóta Teddy-vel sem sikerült beszélnie ráadásul, most meg úgy érzi, őt büntetik, pedig Mila lépett félre. Mély levegőt vesz, amikor ismét leintik, és minden kommentár ellenére ráteszi a kezét egy pohár vörösborra, mert ezt másképpen biztos nem fogja túlélni. Az egyik ablaküveg előtt aztán elidőzik, hogy megigazíthassa szőke haját éppen úgy, mint bíborvörös talárját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2023. november 25. 18:57 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska



Az hogy mennyire van kedvem férjhez menni, egy dolog. Az hogy mennyire van kedvem Bánffyhoz férjhez menni, egy másik dolog. Ami a közös bennük, az az, hogy egyik sem érdekli a családom.
Nem értem magam, hisz nem újdonság, nem hidegvízként zúdították rám, hisz mióta tudom, mi az, hogy házasság, tudom azt is, hogy marhára nincs beleszólásom abba, ki lesz a férjem. Valahol azért sejtem, ha lenne sem lenne más a felállás, rábíznám a családomra. Jó, talán akkor nem egy srác mellett kötnék ki, aki úgy fűt, mint a kandalló a nappali közepén. Követem viszont a nagynéném tanácsát, és próbálok a pozitív oldalára gondolni, ami meglehetősen nehéz tekintve, hogy amint kinyitom az ajtót, máris a nyivákolását hallom, ami felérne egy áriával is. Újra elfog a késztetés, és most már engedek is neki. Odabillegek a fésülködőasztalomhoz, és elveszem a pálcám, hogy a ruhámba rejtsem. Ha nem fejezi be, én esküszöm elkussoltatom. Azt sem értem, hogy engedheti meg ezt magának, és miért nem törlik érte képen? Nekem egy szemforgatást is rendesen meg kell fontolnom, mennyire éri meg, ez meg mint egy csecsemő, óbégat.
Erőt veszek magamon, és fohászkodok egy sort Merlinhez, hogy legyen elég türelmem, majd meg is indulok.
A nő kijön a helyről, és szabadkozni kezd, mire én legmegértőbb mosolyom varázsolom elő a kalapból, eltüntetve az arcomról mindennemű ellenérzést, ami belül ordít egyébként.
Kétszer is a kilincsre teszem a kezem, mielőtt benyitnék. Persze, hogy legszívesebben most tűnnék el, de apám arcát túl élénken fel tudom idézni ahhoz, hogy meggátoljon a katapultálásban.
Belépek, becsukom magam mögött az ajtót, és összefonom a kezem a mellkasom előtt, arcomról minden érzelmet eltüntetve, meredek a leendő férjemre. Páva. Nehéz megállni, hogy fintorogjak egyet, de nem hiába neveltek úgy, ahogy. Megy ez.
- Befejezted a nyivákolást? - a kérdés kicsit erélyesre sikeredik, mert végtére is nem tartom magam olyan szörnyű nőnek, hogy rinyálni kelljen miattam. A nagyapja találhatott volna nálam sokkal rosszabbat is.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2023. december 2. 16:11 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


Gyűlöli ezt az egészet, és még anyja utolsó tanácsát is fintorogva veszi tudomásul, mielőtt magára hagyná. Méghogy nézze a dolgok jó oldalát. Mégis milyen jó oldala van annak, hogy erre az egészre rákényszerítik. Milának se örült, de azzal legalább volt ideje megbékélni, most viszont derült égből villámcsapás ez az egész. Megigazítja a talárját éppen, amiből véletlen sem valamelyik szerinte unalmas feketét választotta, de még csak nem is a Bánffy család kékjében pompázó, arannyal hímzett dísztalárt, hanem ezt a bíborvöröset, ezüstszállal átszőve. Ha bárki ilyen remek és egyedi talárokat szeretne, szíves-örömest ajánlja Talárost minden érdeklődőnek. Egy rossz szava sem lehet, igazi csodákra képes ott egyik-másik talárszabász. Az ablaküvegen tükröződő látvánnyal egyébként is teljesen elégedett, már majdhogynem el is mosolyodik, amikor betoppan a lány. Lehunyja a szemét és elszámol háromig. Arcára kikívánkozó fintorát szája belsejét harapdálva fogja vissza, mielőtt megfordulna, hogy a leendő gonosz mostohának is beillő Zoya irányába nézve enyhén színpadias meghajlással üdvözölje őt. Minden mozdulatában akad némi túlzás, ami valóban inkább egy színdarabba illene, semmint a való élet eme nem feltétlen reálisnak tetsző jelenetébe, de igyekszik inkább az illem határainak innenső oldalán maradni azért többnyire mégis, semmint átesni a túloldalra. Ki tudja, mit vesz zokon a barbár Kelet szülötte és hogyan reagál. Mégiscsak a Durmstrangban tanult, most meg állítólag likvidátor óhajt lenni.
- Dragomirova kisasszony, ha minden igaz - szólal meg hűvösen, nem nyújtva a kezét, hiszen azt mégiscsak a nőnek illik először. Ha ő nem ajánlja fel, Berci nem erőlteti. Közelebb sem lép mondjuk, így nem könnyíti meg a dolgát. Szentül eldöntötte azt is ebben a percben, hogy neki csakis Albert lesz és maradhatnak a magázódásnál nyugodtan egyelőre. Csak ne tegyen fel neki ilyen kérdéseket senki, mint azt az iméntit. - Nem tudom, miről beszél. Vörösbort?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2023. december 23. 20:28 | Link


Karácsonyi Jótékonysági bál a la Bánffy | ruhácska


- Mondtam, hogy ne ezt a ruhát vedd fel - ha bárki azt hinné, Wilhelmine Schönfeld-Hohenburg engem bármikor is megdicsér, az súlyosan téved. Az anyám a nekem szánt bókjait a vendégeknek tartogatja, és amúgy is puskaporos köztünk a hangulat épp. Szeretném azt hinni, tényleg megbeszéltük és lezártuk a Dominikos témát, de ismerem a nőt, aki szült, így csak abban tudok reménykedni, hogy nekem okoz sebeket, és nem az eridonosnak.
- A nagyi mutatott be a tervezőjének, gondolom erős célzás jelleggel - szeretnék, de nem vagyok határozott. Épp csak nem húzom be a nyakam, ahogy anyámmal beszélek, pedig soha nem ütött meg, ő nem az a fajta. Elegánsabban oldja meg a nevelési dolgait. Nagyit természetesen megértem, ebben a ruhában én is komfortosabban érzem magam, nem mintha annyira jobban viselném már a tömeget körülöttem. Ittam a nyugtató bájitalból, szóval gond nem lehet, de a gyomrom görcsösen zsugorodik össze a tudattól, hogy anyu is okkal készül oly' serényen.
A Bánffy-birtok persze nem okoz csalódást. Nagyi a legapróbb részletekre is odafigyel, nem hiába szervezi minden évben ő. A tudat, hogy ennek legalább értelme is van, és nem csak annyi, hogy cédulát aggassanak rám, és odadobjanak az első útba kerülőnek, aki megüti a mércét, azért valamit ellensúlyoz a kedvemen.
Épp elég ránéznem Bercire, akit valószínűleg újonnan leakasztott menyasszonya is elkísér, hogy tudjam, egyáltalán nem kell ezt siettetni. Bárcsak anyu is megértené.  
Az idősebbik bátyámba karolva, lépek be a tágas előtérbe és köszöntöm először a nagyszüleim, akik láttán őszintévé is válik a meleg mosoly az arcomon. Jeromos dédapát is köszöntöm a neki kijáró módon, ahogy előttem a többiek is, és megint elámulok kicsit attól a kisugárzástól, ami őt övezi körül. Nem is hiába.
Ahogy belépünk a nagyterembe, mindenki szétszéled. Vannak már itt jó páran, a lányok is, akikkel társalogni szoktam, így egyenesen oda is veszem az irányt, hogy leküzdjem a szemforgatást az újabb pletykákat hallva. Jó sok van, aminek áradatát apám szakítja meg.
- Kislányom, anyád ragaszkodik ahhoz, hogy mutassalak be valakinek - mély levegőt veszek. Kezdődik. Biccentek, és kiiszom az utolsó kortyot az időközben elmart pezsgőből, majd belekarolok apámba. Biztató mosollyal jelzem neki, hogy semmi gond, tudom, hogy ha az anyám akar valamit, akkor az úgy is lesz.
Illedelmesen köszönök, vagy épp biccentek mindenkinek, míg oda nem érünk a kisebb Hellerékhez. Mintha ezt suttogta volna apám, hogy ez a nevük.
- És végre bemutatnám a legkisebb gyermekem is, Zsolna Alexandrát. A Bagolykőben tanul, levitás és épp a végzős évét teljesíti. Szívesen segít neked Arion, noha ő is csak most jött vissza, két évet kint töltött Franciaországban cserediákként - ahogy apu büszkén mesél, úgy az én zavarom is nő. Ahhoz már hozzászoktam, hogy ennek ez a módja, épp csak kellemetlen, hogy úgy adják elő, mintha feltaláltam volna a rák ellenszerét, vagy tudom is én.
- Jó estét, szia - köszöntöm először a szüleit, aprót pukedlizve is, aztán a fiút...férfit? Azt látom, apám kedélyesen elcseveg Arion szüleivel, így meg is bizonyosodok róla, jó kapcsolatot ápol velük. Csodálatos. Valahogy apu ismerőseivel mindig könnyebben elvagyok, mint anyáméival. Ők... túlságosan hasonlítanak anyámhoz.
- Igazán kedves, hogy ti is a szíveteken viselitek az árvák sorsát - próbálok én beszélgetést kezdeményezni, de sose voltam benne jó, főleg akkor nem, ha megannyi tekintetet magamon érzek közben... többek között az anyámét. Akármennyire is próbálom palástolni, a tartásom is feszült ettől. Ma nem hibázhatok.
- Ha sikerült jól leszűrnöm, te is a Bagolykőn tanulsz? Apám nem hazudott, tényleg szívesen segítek, amiben csak tudok - a sok mosolygástól már lassan begörcsöl a szám, de sebaj.
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2023. december 23. 20:54 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


Pedig én tényleg igyekszem, de nehéz valakit komolyan venni, aki úgy hisztizik, mint valami kis gyerek, aki nem akar ebéd után lefeküdni. Arról nem is beszélve, eleve nem értem, hogy engedheti meg ezt magának. Az én apám ennél kevesebbért is megmutatta volna már, hogy hol a helyem, nem hogy még szabadkozzon, mint ahogy azt Albert anyja teszi.
Nem is sikerül a legbarátságosabban bemutatkoznom, holott azt mondják, az első benyomás fontos. Ha ez valóban így van, akkor nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy teljes vállszélességgel állítsam, valamelyikünk hamar meg fog özvegyülni.
- Teljes életnagyságban - határozottan, már-már katonásan nyújtom a kezem. Arcomon semmi érzelem nem árulkodik arról, legalább annyira élvezem ezt, mint leendő férjem. Ellentétben az övével.
- Az előbbi kis előadásról. Őszintén remélem, hogy csak egy szerep miatt kérte az anyja segítségét, különben nem lesznek egyszerű napjaink, kedvesem - ahogy az ő tónusai, úgy változnak az enyéim is, már-már jó kedélyű csacsogásba megy át, bár csak a vak nem látja, az idegein készülök táncolni.
- Csak ha száraz - biccentek aprót, hisz az édes borral nincs jóban a gyomrom, olyan savat csinál, hogy az valami eszméletlen.
- Csodálatos a birtok - kezdek fecsegni, s ha kapok poharat, azzal együtt sétálok az ablakhoz.
- Tarthatnánk az esküvőnk ott az udvaron, a tó mellett... Áprilisra gondoltam - igazából rá se nézek, tényeket közlök vele, és biztos lehet abban, hogy ugyanezt már a nagyszüleivel, és szüleivel is átrágtuk. Meglepő módon nagyon kompromisszum készek voltak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2023. december 30. 18:18 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok



Kirázza a hideg is attól hirtelen, amilyen lekezelően beszél vele Zoya. Mintha csak a nagyanyját hallaná, vagy éppen kedves sógornőjét, Wilhelminát, akit az égvilágon senki sem kedvel a családban. Tekintve, hogy mennyire sokan tobzódnak már a családfán, ez nem kis teljesítmény őméltóságától, aki olyan fenn hordja az orrát, hogy addig senki fel se tud érni. Inkább válaszra sem méltatja. Beszéd helyett csak kimért mozdulattal emeli a poharat az ajkáig, hogy belekortyoljon, közben végig mérve a lányt. Vajon miből gondolja, hogy annyival jobb nála, hogy ilyen stílusban beszéljen vele?
- Édes - közli majdhogynem elégedetten. Kifejezetten igyekeznie kell, hogy szája sarka ne görbüljön szinte már csúfondáros mosolyra, hogy ebből is több marad neki. Mégiscsak igazán kivételes cuvée, amiből véges számú üveggel van a borospincében. Samu nevét dicséri ez is, már bőven az első pár évi kísérletezés utánról, ugyanis az unokafivére hobbiborász. Vagy tíz éve kitalálta, hogy amikor éppen nem adásvételi szerződésekkel foglalkozik, felvirágoztat egy kissé elhanyagolt dűlőt Szalamanton határában. Azóta már alkalmanként egyik-másik karácsonyi vásáron is árulja a különleges borait, leginkább azért, hogy ne csak a családtagjaitól kapjon visszajelzést. Mindenesetre Berci úgy véli, hogy a finom borait kár Zoyára pazarolni. Igyon csak vodkát vagy mit szeretnek ők olyan nagyon az orosz vidékeken. Tisztában van vele, hogy most történetesen ő is éppen olyan lekezelően gondolkodik a lányról, mint ahogyan az megnyilatkozott az imént irányába, és talán lehetne bölcsebb, aki nem játszik ilyen játszmákat, de még egyelőre azzal mentegeti magát, hogy a másik kezdte. Milával valahogy egyszerűbbnek tűnt mégis. Ő nem volt ilyen kioktató. - Hmm... ha nem vagyok indiszkrét, mit követtél el, hogy velem büntetnek? Mármint gyanítom, vagy legalábbis remélem, hogy tisztában vagy a... hogy is mondjam... velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2024. január 16. 18:40 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


Egy ideális világban, egy nőnek maximum el kell stagnálnia a férje mellett, nem nevelni, vagy épp a sarokba küldeni, ha nekiáll hisztizni. Szar világba születettem, ezt így meg tudom állapítani.
Ezzel az a probléma, hogy tőlem a gyereknevelés a legtávolabb áll. Nem feltétlenül akarnám a gyereket olyan markokkal nevelni, mint ahogy engem neveltek, de más módszert aligha ismerek, így bölcsebb, ha nem aggatok a nyakamba még egyet. Mert egyet hirtelen kaptam, ha kértem, ha nem.
Hamar szóvá is teszem, hogy a nyafogása nekem baromira nem imponál, és nem mondhatnám, hogy meglepődöm a reakción. Pontosan mint egy sértett kamasz, épp csak azt csodálom, nem szaladt nyomban anyja után, de... türelmes vagyok, kivárom én itt az ablak mellett állva.
Csak akkor fordítom felé a fejem, mikor megbizonyosodok róla, hogy ő most feltett pár értelmes kérdést, a gúnyos mosolyom ennek köszönhető, nem is maguknak a kérdéseknek.
- Megszülettem - aprót vonok a vállamon, mást aligha tudnék felhozni, és voltaképp... ez tényleg így van.
- Ahhoz bátor vagy, hogy a nagyapád idegein táncolj, de ahhoz nem vagy elég bátor, hogy kimond meleg vagy? - teszem fel a kérdést pislogás nélkül, szerintem jogosan, és ezen ponton teljes testemmel felé is fordulok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.
- Nézd, nem azért megyek hozzád, mert egész életemben a szőke hercegre vártam. Azért megyek hozzád, mert apám idedobott nektek. Szóval engem baromira hidegen hagy, hogy mit hová dugsz. Csak játssz okosan, és ha lehet, még egyszer ne kerüljünk ennyire szem elé. Gyomorforgató a családod - úgy érzem, ezen a ponton már én is nyugodtan lehetek őszinte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2024. január 18. 22:22 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Ekkora bűn Dragomirov lánynak születni? Vagy bocsánat, hogy is van ez? Dragomirova? - kérdez vissza, majd némileg meglepetten pislog a kérdésre. Komolyan azt hiszi Zoya, hogy ezt ő egy percig is titkolná? Tudja, hogy Oroszország anyácska, ahogy azt mondani szokás, nem tűri az ilyesmit, de ez itt már azért annál nyugatabbra van. Felvilágosultabbak kicsit az emberek, még ha némelyikük ragaszkodik is még ilyen ódivatú dolgokhoz, mint a házasság, mintha attól bármi is megváltozna. Ő biztosan nem fog.  
- Sosem volt titok - közli, majd belekortyol a borba. Sosem gondolta, hogy attól igazabb vagy éppen érvényesebb lenne, hogy ezt úgy közli bemutatkozásként, mintha a személyisége is erre épülne. Ugyan. Miért kellene közölni? Evidens. Nekidől végül a széles ablakpárkánynak lazán, bal kezével megtámaszkodva a biztonság kedvéért, és érdeklődve hallgatja a lányt. Milyen kis durcásnak tűnik így, a mellkasa előtt összefont karokkal.
- Pedig... most megkaptad, még fehér lovam is van. Csak annyi a gond, hogy nem akarok tőled semmit - feleli elvigyorodva, ha már szőke hercegekről beszél Zoya, elvégre Hektor történetesen egy hófehér lipicai. Micsoda klisé. Majdhogynem el is neveti magát ezen, ezért, hogy az inger legyűrje, inkább újra a borba kortyol bele.
- Ennyire? Pontosan mennyire? És... ugyan már... miért gondolod ezt? - kérdezi már egészen kíváncsian. Őt már semmi nem lepi meg ebben a családban, de azért azt is tudja, hogy lehetne ez sokkal rosszabb, viszont mégsincs honnan tudnia egyelőre, hogy mi is a lány viszonyítási alapja pontosan.
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. február 1. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2024. január 28. 02:08 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


- Dragomirova - biccentek, kivételesen nem hibáztatva, mert én is belátom, furcsák a névadási szokásaink.
- És nem gondolnám, hogy nagyobb bűn, mint Bánffynak - épp csak egy fél pillanatra rándul meg az arcom. Mintha elmosolyodnék. Nem látok sok különbséget a két család között, főleg mert a leendő férjemmel beszélgetek épp.
És mivel jelen van, könnyen meg lehet állapítani, hogy annyira dönthet ő, mint én. Szerintem az egyetlen különbség, hogy más a két ország, és hogy én nem összecsinálom magam a nagyapjától, hanem megnyitottam a kettőnk játszámáját. Nem kellett a beszélgetés az öreggel, tudtam én anélkül is, honnan fúj a szél, de az óvatossága velem szemben nem mondom, hogy nem legyezte meg kicsit az amúgy is egészséges önbizalmam.
- A te dolgod - kecsesen vonok vállat, ez a része engem nem érdekel, és nem is érint, főleg mert nem sokára rá is világítom arra, hogy én magam se őt kértem karácsonyra.
- Sose vonzottak a szőke hercegek. Te is olyan vagy. Adod itt a magabiztos nagyfiút, de az első adandó alkalommal, már rohansz is anyád szoknyája mögé - erősek a szavak, és lehet fájnak is neki, főleg hogy tényleg nagyon csevegősen adom elő, mintha nem is megbántani szerettem volna.
- Nézz végig rajtuk - felsóhajtok, kicsit engedve a merevségemen, és megmutatom a gúnyos mosolyom, azt a valódit.
- Anyád azt sem tudja, hogy járjon a kedvemben, lesik minden lépésem... ki se kell nyitnom a szám, ha valamit akarok... ez idegesítő, ha figyelembe vesszük azt, hogy eladtak minket. Az én családom se szent, de legalább nem képmutatóak - még az állam is felszegem. Az apám olyan amilyen, de abban Albert is biztos lehet, hogy nem fog tőle ilyen bánásmódot kapni.
Utoljára módosította:Zoya I. Dragomirova, 2024. január 28. 03:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2024. február 1. 22:16 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Akkor kinek mi jutott, Fräulein Dragomirova - állapítja meg szerény véleménye szerint roppant bölcsen. Ugyan nem tudja, és eddig különösebben nem is érdekelte, miféle okból küldi egy magasrangú és gazdag orosz aranyvérű a lányát éppen ide, és taszítja egy ilyen értelmetlen házasságkötésbe, ami inkább szerződés, mint házasság, de biztos benne, hogy az ő családjának ebből valami haszna származik. A nagyapja sosem bíz semmit a véletlenre, és korántsem önzetlen és nagylelkű ember.
- Óh, egy Iván nevű barnát szerettél volna medveháton? - kérdez vissza kötekedve. Ugyan kicsit többet tud annál, hogy nem ez az általános érvényű valóság Oroszországban, mégis meglehetősen népszerű sztereotípiának tűnik. Kelet felé egyébként viszonylag felületes ismeretekkel rendelkezik mind a kulturális, mind pedig a politikai viszonyokról vagy éppenséggel iszonyokról, inkább a Nyugat keltette fel az érdeklődését eddig, azonban még változtathat ezen. Zoya apja mégiscsak egy mágiaügyi miniszter például tudomása szerint. Már fontolgatja is gondolatban kicsit, hogy azért ebből mégiscsak lehet haszna némi kapcsolati tőke formájában, csak kár, hogy Zoya olyasvalakinek tűnik, aki táncolna szívesen az idegein.
- Biztos? Ha én érkeztem volna oda, nem ez lenne? - kérdezi, zokon véve azért, hogy az anyjáról bárki is ilyen véleményt mer mondani, de ennek egyelőre nem ad hangot. Inkább ismét belekortyol a vörösborba, kíváncsian várva a választ. Valamiért nem hiszi, hogy ez az egész csak az ő családjának jönne jól. Valami bűzlik ebben az egészben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 18
Írta: 2024. február 10. 21:12 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


- Medvém van. Szása. És hiányzik - teljesen komolyan beszélek. Amit sajnálok, hogy nem hozhattam magammal a húgomon kívül, az tényleg csak ő. Jobbnak látták nem terhelni vele a Bánffykat.
- Mit számít, ha csak egy Albert jutott? - villantom meg a gúnyos mosolyom. Neeeem, ebbe a körbe én nem megyek bele, a múltamról sem fogok fecsegni. Főleg, mert múlt és a jelen helyzetben teljesen lényegtelen is, mert az előttem lévő pávával fogom leélni az életem. Ami remélhetőleg jó rövidre sikerül. Vagy neki.
- Ugyaaaan, nem vagy te olyan ostoba, hogy átlépd az orosz határt. Az ottani légkörtől meg amúgy is felzokognának a pólusaid - belerúgok? Lehet. Ennyire becsülöm? Ennyire. Gúnyos a hangom? Csöpög tőle. Emellett abszolút nem értek az ilyen-olyan rutinokhoz, azért vannak rá embereim. Meg mert anyám rögeszméje, én meg adhatok hálát, hogy lett Vanya, és már háttérbe szorultam. Ki nem bírnék még egy mani-pedi vagy mi a franc napot.
- Azt tudod, hogy házat néztünk Bogolyfalván? Anyuddal. Nekünk. Nem fogok ott lakni - teljesen határozottan közlöm ezt vele, most már le is ülve vele szembe.
- Nem akarok szomszédokat, se százéves térfigyelő kamerákat.... se embereket. Azt se tudom, téged hogy foglak elviselni, és nem áltatom magam, sem téged... ha megöllek, nem szeretnék kéretlen szemtanúkat - ó, most már nem is mosolygok. A tekintetem villan csak, ami kellően mutatja, hogy mennyire élvezem, hogy itt most főleg én diktálok.
- Vagy neked más terveid vannak? - azért az illendőség kedvéért csak megkérdezem. Nem mintha érdekelne. Nem mintha.... lenne választása.
Utoljára módosította:Zoya I. Dragomirova, 2024. február 10. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 183
Írta: 2024. február 11. 05:00 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Pedig van hely a birtokon, és melegíthet majd hideg téli estéken - válaszolja most már szarkazmussal a hangjában, nem sikerül kellőképpen visszafogni magát. Belekortyol inkább a borba, majd széles mosolyt villant a lányra.
- Nos, ez már valóban eldöntetett a véleményünk nélkül is - állapítja meg végül, mielőtt kissé megemelné a szemöldökét a következő mondat hallatán.
- Az északi vagy a déli pólusom? Azért nem vagyok én bolygó - közli most már kevesebb energiát ölve abba, hogy ne legyen ő is gúnyos esetleg, főleg, hogy drága menyasszonya mintha ebből sportot űzne éppenséggel. Sebaj, még pár korty bor, és ő már igazán remek lesz minden, csak kevésbé fog az illemre fókuszálni.
- Természetesen, bár csak átmenetileg. A család minden tagja itt él egyébként, Bogolyfalván csak a tanulmányaim miatt lakom jelenleg - feleli, azt inkább nem osztva meg, hogy azt is szereti, hogy ott valamivel szabadabb. Itt mindig szem előtt van, meg sem próbálja hazahozni Teddy-t például, ami ott mégis jóval egyszerűbb tud lenni.
- Majd ragaszkodni fogok ezesetben Budanekeresdhez, drágám. Akad ott egy családi birtok, ami egészen félreeső és rengeteg bűbáj védi, viszont azt tudatni fogom mindenkivel, hogy ha egyszer holtan találnak, akkor drága nejem az egyes számú gyanúsított - válaszolja elmosolyodva. Ez egyébként is bizonyára evidens lenne, bár azért reméli, hogy Zoya ennél értelmesebb és kevésbé agresszív. Talán. Nem lenne rossz, ha kiderülne, hogy csak a szája nagy. - Mondhatjuk. Felmerült bennem, hogy amennyiben mindenki élheti a maga életét diszkréten, talán nem óhajtjuk egymást eltenni láb alól, de ez csak egy javaslat végülis. Gyanítom, hogy ha már csak egy Albert volnék, úgysem tőlem szeretnél egy fél kviddicscsapatnyi gyereket. Vagy tévednék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 11. 19:24 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Értetlen fogom a levelet a kezemben, ahogy Üstösd főutcáján sétálok. Lényegre törő volt és egyértelmű: 3-kor az étteremben, ami a település legjobbja. Köztudottan. Az étteremben foglalásom is van, és amikor leültetnek csak egy kólát vagyok képes rendelni. Az asztalon virág és gyertya.
A levelet forgatom ide-oda, hátha látok rajta valami olyat, ami engedi kitalálni, mégis kitől jött, de semmi. Az egyszerű farmerem és fehér pólóm kicsit alul öltözöttnek mutathat, de ezen sokat dob határozott kisugárzásom. Megköszönöm az italt és azonnal kortyolok is belőle, hogy ne fulladjak meg, ahogy torkom folyamatosan szárad ki.
Egy sima szerdai napnak indult. Valószínűleg egyébként jobban ki lennék öltözve, ha tudnám, hogy ez egy randi, és nem előtte fél órával kapom meg a levelet, de az elsőről nincs fogalmam. Naivan hiszem azt, hogy csak egy ügyfél akarja megtartani a névtelenségét, ezért ez a nagy hű-hú, de nem is sejtem, hamarosan kiderül, mekkorát tévedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 11. 19:48 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


Azzal szerintem semmi újat nem mondok, ha újonnan lever a víz egy nekem címzett levél láttán. Jeromos rivallójának a hangja még most is a fülemben zeng, és már csak attól kiráz a hideg, hogy visszahallom a hangját. Értettem. Felfogtam. Esküszöm, de nem tudok mit csinálni. Számolom vissza a napokat, és imádkozom, hogy sikerüljön a tervem, és eltűnhessek innen mielőtt még tényleg Szibériában találom magam.
Az írás sem ismerős. Összevonom a szemöldököm, és mélyet sóhajtok. Míg felöltözök is azon gondolkodok, hogy lehet szólnom kellene valakinek, de hamar elvetem. Üstösdöt legalább ismerem, és azért a pálcámat is szépen elrakom. Mások szerencsétlenségére még használni is tudom annak ellenére, hogy sokszor ódzkodok tőle.
A hopponálás után kicsit a falnak dőlök, mert a gyomrom amúgy sem a barátom mostanában, és egyébként sem bírom annyira. Inkább sétálok el a kandallóig. Még rendbe szedem magam, mielőtt belépnék az étterembe, és egyszerűen kiül az arcomra a döbbenet, ahogy felfogom, engem itt vártak. Mi a fene van már? Persze nem hagyom, hogy az idegességem szembetűnő legyen, annyira illedelmes és jó modorú vagyok, amennyire itt egy Bánffyhoz szoktak, és mégis... ahogy egy asztalhoz vezetnek, egy ponton lecövekelnek a lábaim. Nem tudok többet lépni, a mosoly is az arcomra fagy, és tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam, két pillanat alatt sápadok le.
- Mi folyik itt? - nem vagyok benne biztos, hogy a kérdés célt is ér valakinél, mert még én sem hallottam a saját hangom. Lehet a hangszálaim is katapultáltak, ahogy én is tenném, ha meg bírnék mozdulni, de még csak a pislogás se megy. A férfire meredek, aki ott ül. Annál az asztalnál, amit elvileg valaki lefoglalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 11. 20:08 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Ujjaim dobolnak az asztalon, a kóla előttem szinte érintetlenül hever. Nem nyúltam hozzá az első két korty óta. Az agyam pörög, hogy mégis melyik ügyfelemnek kell ennyire biztosra mennie, és ha tényleg erről van szó, akkor mégis mit csinált vagy mi történt, amiért ez szükséges. Az iroda sokkal kényelmesebb lenne, és nem kellett volna megint elviselnem Vera tekintetét, amiért lelépek.
Az ablakon nézelődök kifelé, és érdekes, de a pincérek nem is járnak a nyakamra, hogy sikerült-e már választanom. Még étlapot sem kaptam. Ha tudnám, hogy ennek az oka az, hogy egy nőt várok, már nem lennék itt.
Sóhajtok, szemeimet lehunyva fordulok vissza előre és veszem kezembe az itallapot. Ha már eljöttem idáig, a minimum, hogy kényeztetem magam valami finom borral legalább. És ha nem kötnék le a figyelmem a gondolataim, lehet még azt is észrevenném, hogy már nem vagyok egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Bánffy Zsolna Alexandra
Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 214
Írta: 2024. február 11. 20:16 | Link


02.14 |megakarnakölni | ruhácska


És itt hagy. A lány, aki eddig kedvesen kísért, de nem tudtam kiszedni belőle semmit, most fog és itt hagy engem Vele. Vele. Hát nem érti, hogy nem szabad? Miért játszik ellenem össze mindenki, mikor én csak... én csak nem akarok több bajt? Nem is magamnak, az engem pont nem érdekel, de neki. És végignézem, ahogy az itallapot veszi a kezébe, és hogy unott. És nem tudok megszólalni, csak bámulom, mint... pontosan, mint egy ostoba kamasz. Rá is parancsolok magamra, megrázom a fejem, és tekintetemmel keresek egy felszolgálót, akinek ahogy elhalad mellettem, meg is ragadom a kezét, de annyira kétségbeesetten, hogy azt már tényleg öröm nézni.
- Elnézést... ez... itt valami tévedés lesz - most hallom a hangom, ami kedves, de határozott, és még mosolygok is mellé. Teljesen elnézően, mert biztos az. Tévedés. De erre megrázza a fejét, mire behunyom a szemem. Miért kell ezt tenni velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2024. február 11. 20:28 | Link

Titkos Valentin
02.14. >> mosoly >> vigyázz

Telefonom kezd el rezegni a zsebembe. Fél kezemmel engedem el az itallapot, a másikkal túrom ki zsebemből és emelem fülemhez.
- Lia - szólok bele mosolygós hangon, ami azonnal elmúlik, ahogy meghallom szavait. Nem késtem-e el? Mennyire vagyok gázul felöltözve? Megérkezett-e már? - Miről beszél- - a mondat marad félbe, ahogy észreveszem szemem sarkából a mozgást és arra fordulok: Zsolna áll mellettem, a pincérlány pedig rázza a fejét neki. Ajkaim nyílnak el, ahogy felfogom: Lia van az egész mögött. Nem ügyfélre várok, hanem Lia randit szervezett nekem és az egyik diákomnak. Köszönés nélkül nyomom ki a telefont.
Az asztalra támaszkodva állok fel és sétálok hozzájuk.
- Elnézést kérek, innen intézem - mosolygok a lányra, majd fordulok Zsolna felé és kezdem el terelni az asztal felé. Az asztalunk felé. A széket húzom ki neki, végül vele szemben helyezkedem el én is.
- Tőled pedig még egyszer elnézést kérek, amiért Lia ezt tette - mutatok körbe nyeglén. - Most hívott, ő küldte a leveleket, és nagyon büszke volt magára - sóhajtok lemondóan, de hangom nem árulkodik arról, hogy haragudnék rá. Szinte lehetetlen haragudni arra a lányra, és most sem tudom megtenni, még akkor sem, ha tudom, mennyire vékony jégen táncolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok