37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 185
Írta: 2023. november 20. 20:59 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Wirklich? Das ist doch alles Quatsch - háborog egészen kivörösödve. Miután nem volt hajlandó tiszteletét tenni az egyetemi kötelezettségeire és a szakmai gyakorlatra hivatkozva, előbb az apja rángatta be az irodájába a minisztérium épületében, hogy beszéljen vele, majd a nagyapjától kapott rivallóba öntött idézést gyakorlatilag, szerencsére csak a bogolyfalvi ház udvarán. Végül egy manót küldtek utána, aki olyan lendülettel hoppanált vele, hogy úgy tűnik, sikerült közben elhagynia a lazán csak a nyakába akasztott selyemsálat. Emiatt is panaszkodik rendületlenül már negyed órája az anyjának, aki tőle szokatlan módon már harmadjára inti le, hogy hagyja már, kap majd másikat. Ami Bercit illeti, egyébként sincs jókedvében napok óta. Panaszkodott volna szívesen Zsolnának, de a lány roppant elfoglalt utóbb, akárcsak a Kelemen-Révay család az ikrekkel, és úgy általában mindenki körülötte, ezért végül ő is csak próbált tudomást sem venni az egész cirkuszról. Alig örülhetett pár napot annak, hogy Milena talált magának valami zágrábi aurortanoncot, így ő most nem veszi el a lányt, ám a szabadság pillanatnyi illúzióját hamar tönkre is vágta a nagyapja levele, amelyben tudatta, hogy a horvát menyasszony helyett talált neki egy ideális oroszt.
- Aber Mutti... - nyekereg tovább, nem akarja ezt az egészet semennyire sem. Azóta Teddy-vel sem sikerült beszélnie ráadásul, most meg úgy érzi, őt büntetik, pedig Mila lépett félre. Mély levegőt vesz, amikor ismét leintik, és minden kommentár ellenére ráteszi a kezét egy pohár vörösborra, mert ezt másképpen biztos nem fogja túlélni. Az egyik ablaküveg előtt aztán elidőzik, hogy megigazíthassa szőke haját éppen úgy, mint bíborvörös talárját.
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
Írta: 2023. november 25. 18:57 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska



Az hogy mennyire van kedvem férjhez menni, egy dolog. Az hogy mennyire van kedvem Bánffyhoz férjhez menni, egy másik dolog. Ami a közös bennük, az az, hogy egyik sem érdekli a családom.
Nem értem magam, hisz nem újdonság, nem hidegvízként zúdították rám, hisz mióta tudom, mi az, hogy házasság, tudom azt is, hogy marhára nincs beleszólásom abba, ki lesz a férjem. Valahol azért sejtem, ha lenne sem lenne más a felállás, rábíznám a családomra. Jó, talán akkor nem egy srác mellett kötnék ki, aki úgy fűt, mint a kandalló a nappali közepén. Követem viszont a nagynéném tanácsát, és próbálok a pozitív oldalára gondolni, ami meglehetősen nehéz tekintve, hogy amint kinyitom az ajtót, máris a nyivákolását hallom, ami felérne egy áriával is. Újra elfog a késztetés, és most már engedek is neki. Odabillegek a fésülködőasztalomhoz, és elveszem a pálcám, hogy a ruhámba rejtsem. Ha nem fejezi be, én esküszöm elkussoltatom. Azt sem értem, hogy engedheti meg ezt magának, és miért nem törlik érte képen? Nekem egy szemforgatást is rendesen meg kell fontolnom, mennyire éri meg, ez meg mint egy csecsemő, óbégat.
Erőt veszek magamon, és fohászkodok egy sort Merlinhez, hogy legyen elég türelmem, majd meg is indulok.
A nő kijön a helyről, és szabadkozni kezd, mire én legmegértőbb mosolyom varázsolom elő a kalapból, eltüntetve az arcomról mindennemű ellenérzést, ami belül ordít egyébként.
Kétszer is a kilincsre teszem a kezem, mielőtt benyitnék. Persze, hogy legszívesebben most tűnnék el, de apám arcát túl élénken fel tudom idézni ahhoz, hogy meggátoljon a katapultálásban.
Belépek, becsukom magam mögött az ajtót, és összefonom a kezem a mellkasom előtt, arcomról minden érzelmet eltüntetve, meredek a leendő férjemre. Páva. Nehéz megállni, hogy fintorogjak egyet, de nem hiába neveltek úgy, ahogy. Megy ez.
- Befejezted a nyivákolást? - a kérdés kicsit erélyesre sikeredik, mert végtére is nem tartom magam olyan szörnyű nőnek, hogy rinyálni kelljen miattam. A nagyapja találhatott volna nálam sokkal rosszabbat is.  

Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 185
Írta: 2023. december 2. 16:11 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


Gyűlöli ezt az egészet, és még anyja utolsó tanácsát is fintorogva veszi tudomásul, mielőtt magára hagyná. Méghogy nézze a dolgok jó oldalát. Mégis milyen jó oldala van annak, hogy erre az egészre rákényszerítik. Milának se örült, de azzal legalább volt ideje megbékélni, most viszont derült égből villámcsapás ez az egész. Megigazítja a talárját éppen, amiből véletlen sem valamelyik szerinte unalmas feketét választotta, de még csak nem is a Bánffy család kékjében pompázó, arannyal hímzett dísztalárt, hanem ezt a bíborvöröset, ezüstszállal átszőve. Ha bárki ilyen remek és egyedi talárokat szeretne, szíves-örömest ajánlja Talárost minden érdeklődőnek. Egy rossz szava sem lehet, igazi csodákra képes ott egyik-másik talárszabász. Az ablaküvegen tükröződő látvánnyal egyébként is teljesen elégedett, már majdhogynem el is mosolyodik, amikor betoppan a lány. Lehunyja a szemét és elszámol háromig. Arcára kikívánkozó fintorát szája belsejét harapdálva fogja vissza, mielőtt megfordulna, hogy a leendő gonosz mostohának is beillő Zoya irányába nézve enyhén színpadias meghajlással üdvözölje őt. Minden mozdulatában akad némi túlzás, ami valóban inkább egy színdarabba illene, semmint a való élet eme nem feltétlen reálisnak tetsző jelenetébe, de igyekszik inkább az illem határainak innenső oldalán maradni azért többnyire mégis, semmint átesni a túloldalra. Ki tudja, mit vesz zokon a barbár Kelet szülötte és hogyan reagál. Mégiscsak a Durmstrangban tanult, most meg állítólag likvidátor óhajt lenni.
- Dragomirova kisasszony, ha minden igaz - szólal meg hűvösen, nem nyújtva a kezét, hiszen azt mégiscsak a nőnek illik először. Ha ő nem ajánlja fel, Berci nem erőlteti. Közelebb sem lép mondjuk, így nem könnyíti meg a dolgát. Szentül eldöntötte azt is ebben a percben, hogy neki csakis Albert lesz és maradhatnak a magázódásnál nyugodtan egyelőre. Csak ne tegyen fel neki ilyen kérdéseket senki, mint azt az iméntit. - Nem tudom, miről beszél. Vörösbort?
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
Írta: 2023. december 23. 20:54 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


Pedig én tényleg igyekszem, de nehéz valakit komolyan venni, aki úgy hisztizik, mint valami kis gyerek, aki nem akar ebéd után lefeküdni. Arról nem is beszélve, eleve nem értem, hogy engedheti meg ezt magának. Az én apám ennél kevesebbért is megmutatta volna már, hogy hol a helyem, nem hogy még szabadkozzon, mint ahogy azt Albert anyja teszi.
Nem is sikerül a legbarátságosabban bemutatkoznom, holott azt mondják, az első benyomás fontos. Ha ez valóban így van, akkor nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy teljes vállszélességgel állítsam, valamelyikünk hamar meg fog özvegyülni.
- Teljes életnagyságban - határozottan, már-már katonásan nyújtom a kezem. Arcomon semmi érzelem nem árulkodik arról, legalább annyira élvezem ezt, mint leendő férjem. Ellentétben az övével.
- Az előbbi kis előadásról. Őszintén remélem, hogy csak egy szerep miatt kérte az anyja segítségét, különben nem lesznek egyszerű napjaink, kedvesem - ahogy az ő tónusai, úgy változnak az enyéim is, már-már jó kedélyű csacsogásba megy át, bár csak a vak nem látja, az idegein készülök táncolni.
- Csak ha száraz - biccentek aprót, hisz az édes borral nincs jóban a gyomrom, olyan savat csinál, hogy az valami eszméletlen.
- Csodálatos a birtok - kezdek fecsegni, s ha kapok poharat, azzal együtt sétálok az ablakhoz.
- Tarthatnánk az esküvőnk ott az udvaron, a tó mellett... Áprilisra gondoltam - igazából rá se nézek, tényeket közlök vele, és biztos lehet abban, hogy ugyanezt már a nagyszüleivel, és szüleivel is átrágtuk. Meglepő módon nagyon kompromisszum készek voltak.

Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 185
Írta: 2023. december 30. 18:18 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok



Kirázza a hideg is attól hirtelen, amilyen lekezelően beszél vele Zoya. Mintha csak a nagyanyját hallaná, vagy éppen kedves sógornőjét, Wilhelminát, akit az égvilágon senki sem kedvel a családban. Tekintve, hogy mennyire sokan tobzódnak már a családfán, ez nem kis teljesítmény őméltóságától, aki olyan fenn hordja az orrát, hogy addig senki fel se tud érni. Inkább válaszra sem méltatja. Beszéd helyett csak kimért mozdulattal emeli a poharat az ajkáig, hogy belekortyoljon, közben végig mérve a lányt. Vajon miből gondolja, hogy annyival jobb nála, hogy ilyen stílusban beszéljen vele?
- Édes - közli majdhogynem elégedetten. Kifejezetten igyekeznie kell, hogy szája sarka ne görbüljön szinte már csúfondáros mosolyra, hogy ebből is több marad neki. Mégiscsak igazán kivételes cuvée, amiből véges számú üveggel van a borospincében. Samu nevét dicséri ez is, már bőven az első pár évi kísérletezés utánról, ugyanis az unokafivére hobbiborász. Vagy tíz éve kitalálta, hogy amikor éppen nem adásvételi szerződésekkel foglalkozik, felvirágoztat egy kissé elhanyagolt dűlőt Szalamanton határában. Azóta már alkalmanként egyik-másik karácsonyi vásáron is árulja a különleges borait, leginkább azért, hogy ne csak a családtagjaitól kapjon visszajelzést. Mindenesetre Berci úgy véli, hogy a finom borait kár Zoyára pazarolni. Igyon csak vodkát vagy mit szeretnek ők olyan nagyon az orosz vidékeken. Tisztában van vele, hogy most történetesen ő is éppen olyan lekezelően gondolkodik a lányról, mint ahogyan az megnyilatkozott az imént irányába, és talán lehetne bölcsebb, aki nem játszik ilyen játszmákat, de még egyelőre azzal mentegeti magát, hogy a másik kezdte. Milával valahogy egyszerűbbnek tűnt mégis. Ő nem volt ilyen kioktató. - Hmm... ha nem vagyok indiszkrét, mit követtél el, hogy velem büntetnek? Mármint gyanítom, vagy legalábbis remélem, hogy tisztában vagy a... hogy is mondjam... velem?
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
Írta: 2024. január 16. 18:40 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


Egy ideális világban, egy nőnek maximum el kell stagnálnia a férje mellett, nem nevelni, vagy épp a sarokba küldeni, ha nekiáll hisztizni. Szar világba születettem, ezt így meg tudom állapítani.
Ezzel az a probléma, hogy tőlem a gyereknevelés a legtávolabb áll. Nem feltétlenül akarnám a gyereket olyan markokkal nevelni, mint ahogy engem neveltek, de más módszert aligha ismerek, így bölcsebb, ha nem aggatok a nyakamba még egyet. Mert egyet hirtelen kaptam, ha kértem, ha nem.
Hamar szóvá is teszem, hogy a nyafogása nekem baromira nem imponál, és nem mondhatnám, hogy meglepődöm a reakción. Pontosan mint egy sértett kamasz, épp csak azt csodálom, nem szaladt nyomban anyja után, de... türelmes vagyok, kivárom én itt az ablak mellett állva.
Csak akkor fordítom felé a fejem, mikor megbizonyosodok róla, hogy ő most feltett pár értelmes kérdést, a gúnyos mosolyom ennek köszönhető, nem is maguknak a kérdéseknek.
- Megszülettem - aprót vonok a vállamon, mást aligha tudnék felhozni, és voltaképp... ez tényleg így van.
- Ahhoz bátor vagy, hogy a nagyapád idegein táncolj, de ahhoz nem vagy elég bátor, hogy kimond meleg vagy? - teszem fel a kérdést pislogás nélkül, szerintem jogosan, és ezen ponton teljes testemmel felé is fordulok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.
- Nézd, nem azért megyek hozzád, mert egész életemben a szőke hercegre vártam. Azért megyek hozzád, mert apám idedobott nektek. Szóval engem baromira hidegen hagy, hogy mit hová dugsz. Csak játssz okosan, és ha lehet, még egyszer ne kerüljünk ennyire szem elé. Gyomorforgató a családod - úgy érzem, ezen a ponton már én is nyugodtan lehetek őszinte.
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 185
Írta: 2024. január 18. 22:22 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Ekkora bűn Dragomirov lánynak születni? Vagy bocsánat, hogy is van ez? Dragomirova? - kérdez vissza, majd némileg meglepetten pislog a kérdésre. Komolyan azt hiszi Zoya, hogy ezt ő egy percig is titkolná? Tudja, hogy Oroszország anyácska, ahogy azt mondani szokás, nem tűri az ilyesmit, de ez itt már azért annál nyugatabbra van. Felvilágosultabbak kicsit az emberek, még ha némelyikük ragaszkodik is még ilyen ódivatú dolgokhoz, mint a házasság, mintha attól bármi is megváltozna. Ő biztosan nem fog.  
- Sosem volt titok - közli, majd belekortyol a borba. Sosem gondolta, hogy attól igazabb vagy éppen érvényesebb lenne, hogy ezt úgy közli bemutatkozásként, mintha a személyisége is erre épülne. Ugyan. Miért kellene közölni? Evidens. Nekidől végül a széles ablakpárkánynak lazán, bal kezével megtámaszkodva a biztonság kedvéért, és érdeklődve hallgatja a lányt. Milyen kis durcásnak tűnik így, a mellkasa előtt összefont karokkal.
- Pedig... most megkaptad, még fehér lovam is van. Csak annyi a gond, hogy nem akarok tőled semmit - feleli elvigyorodva, ha már szőke hercegekről beszél Zoya, elvégre Hektor történetesen egy hófehér lipicai. Micsoda klisé. Majdhogynem el is neveti magát ezen, ezért, hogy az inger legyűrje, inkább újra a borba kortyol bele.
- Ennyire? Pontosan mennyire? És... ugyan már... miért gondolod ezt? - kérdezi már egészen kíváncsian. Őt már semmi nem lepi meg ebben a családban, de azért azt is tudja, hogy lehetne ez sokkal rosszabb, viszont mégsincs honnan tudnia egyelőre, hogy mi is a lány viszonyítási alapja pontosan.
Utoljára módosította:Bánffy Albert Tamás, 2024. február 1. 21:59
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
Írta: 2024. január 28. 02:08 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


- Dragomirova - biccentek, kivételesen nem hibáztatva, mert én is belátom, furcsák a névadási szokásaink.
- És nem gondolnám, hogy nagyobb bűn, mint Bánffynak - épp csak egy fél pillanatra rándul meg az arcom. Mintha elmosolyodnék. Nem látok sok különbséget a két család között, főleg mert a leendő férjemmel beszélgetek épp.
És mivel jelen van, könnyen meg lehet állapítani, hogy annyira dönthet ő, mint én. Szerintem az egyetlen különbség, hogy más a két ország, és hogy én nem összecsinálom magam a nagyapjától, hanem megnyitottam a kettőnk játszámáját. Nem kellett a beszélgetés az öreggel, tudtam én anélkül is, honnan fúj a szél, de az óvatossága velem szemben nem mondom, hogy nem legyezte meg kicsit az amúgy is egészséges önbizalmam.
- A te dolgod - kecsesen vonok vállat, ez a része engem nem érdekel, és nem is érint, főleg mert nem sokára rá is világítom arra, hogy én magam se őt kértem karácsonyra.
- Sose vonzottak a szőke hercegek. Te is olyan vagy. Adod itt a magabiztos nagyfiút, de az első adandó alkalommal, már rohansz is anyád szoknyája mögé - erősek a szavak, és lehet fájnak is neki, főleg hogy tényleg nagyon csevegősen adom elő, mintha nem is megbántani szerettem volna.
- Nézz végig rajtuk - felsóhajtok, kicsit engedve a merevségemen, és megmutatom a gúnyos mosolyom, azt a valódit.
- Anyád azt sem tudja, hogy járjon a kedvemben, lesik minden lépésem... ki se kell nyitnom a szám, ha valamit akarok... ez idegesítő, ha figyelembe vesszük azt, hogy eladtak minket. Az én családom se szent, de legalább nem képmutatóak - még az állam is felszegem. Az apám olyan amilyen, de abban Albert is biztos lehet, hogy nem fog tőle ilyen bánásmódot kapni.
Utoljára módosította:Zoya I. Dragomirova, 2024. január 28. 03:01
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 185
Írta: 2024. február 1. 22:16 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Akkor kinek mi jutott, Fräulein Dragomirova - állapítja meg szerény véleménye szerint roppant bölcsen. Ugyan nem tudja, és eddig különösebben nem is érdekelte, miféle okból küldi egy magasrangú és gazdag orosz aranyvérű a lányát éppen ide, és taszítja egy ilyen értelmetlen házasságkötésbe, ami inkább szerződés, mint házasság, de biztos benne, hogy az ő családjának ebből valami haszna származik. A nagyapja sosem bíz semmit a véletlenre, és korántsem önzetlen és nagylelkű ember.
- Óh, egy Iván nevű barnát szerettél volna medveháton? - kérdez vissza kötekedve. Ugyan kicsit többet tud annál, hogy nem ez az általános érvényű valóság Oroszországban, mégis meglehetősen népszerű sztereotípiának tűnik. Kelet felé egyébként viszonylag felületes ismeretekkel rendelkezik mind a kulturális, mind pedig a politikai viszonyokról vagy éppenséggel iszonyokról, inkább a Nyugat keltette fel az érdeklődését eddig, azonban még változtathat ezen. Zoya apja mégiscsak egy mágiaügyi miniszter például tudomása szerint. Már fontolgatja is gondolatban kicsit, hogy azért ebből mégiscsak lehet haszna némi kapcsolati tőke formájában, csak kár, hogy Zoya olyasvalakinek tűnik, aki táncolna szívesen az idegein.
- Biztos? Ha én érkeztem volna oda, nem ez lenne? - kérdezi, zokon véve azért, hogy az anyjáról bárki is ilyen véleményt mer mondani, de ennek egyelőre nem ad hangot. Inkább ismét belekortyol a vörösborba, kíváncsian várva a választ. Valamiért nem hiszi, hogy ez az egész csak az ő családjának jönne jól. Valami bűzlik ebben az egészben.
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
Írta: 2024. február 10. 21:12 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


- Medvém van. Szása. És hiányzik - teljesen komolyan beszélek. Amit sajnálok, hogy nem hozhattam magammal a húgomon kívül, az tényleg csak ő. Jobbnak látták nem terhelni vele a Bánffykat.
- Mit számít, ha csak egy Albert jutott? - villantom meg a gúnyos mosolyom. Neeeem, ebbe a körbe én nem megyek bele, a múltamról sem fogok fecsegni. Főleg, mert múlt és a jelen helyzetben teljesen lényegtelen is, mert az előttem lévő pávával fogom leélni az életem. Ami remélhetőleg jó rövidre sikerül. Vagy neki.
- Ugyaaaan, nem vagy te olyan ostoba, hogy átlépd az orosz határt. Az ottani légkörtől meg amúgy is felzokognának a pólusaid - belerúgok? Lehet. Ennyire becsülöm? Ennyire. Gúnyos a hangom? Csöpög tőle. Emellett abszolút nem értek az ilyen-olyan rutinokhoz, azért vannak rá embereim. Meg mert anyám rögeszméje, én meg adhatok hálát, hogy lett Vanya, és már háttérbe szorultam. Ki nem bírnék még egy mani-pedi vagy mi a franc napot.
- Azt tudod, hogy házat néztünk Bogolyfalván? Anyuddal. Nekünk. Nem fogok ott lakni - teljesen határozottan közlöm ezt vele, most már le is ülve vele szembe.
- Nem akarok szomszédokat, se százéves térfigyelő kamerákat.... se embereket. Azt se tudom, téged hogy foglak elviselni, és nem áltatom magam, sem téged... ha megöllek, nem szeretnék kéretlen szemtanúkat - ó, most már nem is mosolygok. A tekintetem villan csak, ami kellően mutatja, hogy mennyire élvezem, hogy itt most főleg én diktálok.
- Vagy neked más terveid vannak? - azért az illendőség kedvéért csak megkérdezem. Nem mintha érdekelne. Nem mintha.... lenne választása.
Utoljára módosította:Zoya I. Dragomirova, 2024. február 10. 21:13
Hozzászólásai ebben a témában
Bánffy Albert Tamás
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


Berci | zsiráf
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 185
Írta: 2024. február 11. 05:00 | Link


Szalamanton, Bánffy-birtok


- Pedig van hely a birtokon, és melegíthet majd hideg téli estéken - válaszolja most már szarkazmussal a hangjában, nem sikerül kellőképpen visszafogni magát. Belekortyol inkább a borba, majd széles mosolyt villant a lányra.
- Nos, ez már valóban eldöntetett a véleményünk nélkül is - állapítja meg végül, mielőtt kissé megemelné a szemöldökét a következő mondat hallatán.
- Az északi vagy a déli pólusom? Azért nem vagyok én bolygó - közli most már kevesebb energiát ölve abba, hogy ne legyen ő is gúnyos esetleg, főleg, hogy drága menyasszonya mintha ebből sportot űzne éppenséggel. Sebaj, még pár korty bor, és ő már igazán remek lesz minden, csak kevésbé fog az illemre fókuszálni.
- Természetesen, bár csak átmenetileg. A család minden tagja itt él egyébként, Bogolyfalván csak a tanulmányaim miatt lakom jelenleg - feleli, azt inkább nem osztva meg, hogy azt is szereti, hogy ott valamivel szabadabb. Itt mindig szem előtt van, meg sem próbálja hazahozni Teddy-t például, ami ott mégis jóval egyszerűbb tud lenni.
- Majd ragaszkodni fogok ezesetben Budanekeresdhez, drágám. Akad ott egy családi birtok, ami egészen félreeső és rengeteg bűbáj védi, viszont azt tudatni fogom mindenkivel, hogy ha egyszer holtan találnak, akkor drága nejem az egyes számú gyanúsított - válaszolja elmosolyodva. Ez egyébként is bizonyára evidens lenne, bár azért reméli, hogy Zoya ennél értelmesebb és kevésbé agresszív. Talán. Nem lenne rossz, ha kiderülne, hogy csak a szája nagy. - Mondhatjuk. Felmerült bennem, hogy amennyiben mindenki élheti a maga életét diszkréten, talán nem óhajtjuk egymást eltenni láb alól, de ez csak egy javaslat végülis. Gyanítom, hogy ha már csak egy Albert volnék, úgysem tőlem szeretnél egy fél kviddicscsapatnyi gyereket. Vagy tévednék?
Hozzászólásai ebben a témában

Zoya I. Dragomirova
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 19
Írta: 2024. március 26. 13:21 | Link

Bánffy birtok| ótejóég |ruhácska


Óhatatlanul felvonódik a szemöldököm. Láthatóan próbálom keresni a poént, és esküszöm, még nagyobb erőfeszítéseket is tennék, ha nem a leendő férjem próbálná kikezdeni az idegeim. Közben meg tudom, akárhányszor ülnénk ennél az asztalnál se nagyon változna a véleményem. Bánffy Albert rohadt idegesítő.
- Pedig. Elnyelhetne egy fekete lyuk - ezen a ponton már negédesen mosolyodok el, meg se próbálva elrejteni azt, jelenleg mennyire is irritál.
- Ugyaaaaan, biztos sokan eljátszottak már a gondolattal rajtam kívül is - mélázok kicsit, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt az embert kedveljék. Ami egyébként közös vonás. Én sem vagyok az oroszok szíve csücske, mégis nyugodtan aludtam, amíg ide nem száműztek.
Budanekeresd viszont több mint jól hangzik, szóval nem is ágálok ellene. Csak legyen kellően távol a családjától, meg attól a... falutól.
- Egyáltalán nem akarok gyereket. Nem csak tőled. Senkitől. Ha apai örömök elé szeretnél nézni, javaslom akassz le egyet valahonnan - azzal elegánsan fel is állok, mert már így is több időt töltöttem vele, mint amennyit szerettem volna. Lassan indulok el az ajtó felé, és ráteszem a kilincsre a kezem, de mielőtt kilépnék még visszafordulok, egy bájos mosollyal az arcomon.
- Viszlát az esküvőn.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok