[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=867470#post867470][b]Ivanich R. Benett - 2023.09.24. 20:18[/b][/url]

Kellően stílusos érkezést választok, egy halk pukkanás jelzi jöttömet a faházhoz. Szeretném kihasználni a hoppanálás előnyeit, amilyen gyakran csak lehet. Szomorú, hogy ilyen gyorsan eltelt a nyár, és hamarosan kezdődik az új tanév. Jó ez az egyetem is, de már kezdem kicsit unni. Tárgyfelvétel, szorgalmi időszak, vizsgaidőszak, beadandók, zárthelyik, egy kicsit kezd monoton lenni. Rövid volt a szünidő, pihentem volna még szívesen. Érzem minden porcikámon, hogy egy újabb nehéz időszak következik. Addig viszont kihasználom az időt, az olyan alkalmakat, mint a mostani. És ezért nagy pacsi jár Médinek.
- Sziasztok! Melyik ágyat foglalhatom be? - mérem végig az egybegyűlteket. Öregdiákként, gyakorlótanárként nem hiszem, hogy bárkinek is be kell mutatkozzak. Az is előfordulhat, hogy egy tanítványomat látom viszont. - Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy magánemberként vagyok jelen, nem pedig tanárként - szögezem le előre, még mielőtt bárki is befeszülne a látványomtól. Adok egy ölelést és puszit Médinek, illetve megköszönöm a meghívást, amint sikerül ledobnom a cuccaimat, és hálózsákostul, na meg mindenestül berendezkednem a részemnél.

A tábortűznél Médi közelében telepszem le, mert ott érzem komfortosnak, de egyébként ha más nem, arcról azért ismerem a csapatot. Limonádét választok, mondván, abban talán nem lesz annyi alkohol, de kérek egy kis vodkát, hogy feldobjam. Mértékkel persze. Kényelmes ruhákat hoztam magammal, egy sötétzöld pulcsi van a derekamra kötve, ha este már hidegebb lesz. Kíváncsian fülelek a magánéletbeli témákra, remélve, hogy az enyémre senki nem kérdez rá, mert hát nem nagyon van miről mesélnem sajnos...
- Én is benne vagyok! - szólalok meg, kissé megkésve, s némi habozás után, de úgy tűnik, nem fogom józanul végezni. Szerencsére tudok másnaposság elleni bájitalt kotyvasztani, hoztam is egy fiolával holnapra a táskámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=867637#post867637][b]Ivanich R. Benett - 2023.09.29. 00:19[/b][/url]

Feszültnek látszom. Az is vagyok. Attól a pillanattól, hogy felbukkantam, valahogy azt érzem, hogy nem fogadnak be teljesen. Ez érthető, de valahol mégsem. Korban nagyjából egyformák vagyunk. Néhány évvel ezelőtt többekkel együtt koptattam a padokat, csak aztán egyetemre mentem, elkezdtem a gyakorlatot, és odaálltam a katedra mögé, de még egyáltalán nem tartom magam igazi tanárnak. Sok év, tanulás munkája. És közben mindenki azt hiszi, hogy áruló lettem, gyanakszik, feszeng, pedig nem hiszem, hogy én lennék a legszigorúbb. A kollégák bezzeg titkon az az érzésem, taknyosnak, zöldfülűnek vélnek, mert hát még ott van a tojáshéj a seggemen, és bizonyítanom kell, hogy szakmailag egyszer felérjek hozzájuk.
Szóval innom kell ma. Sokat. Jó ez a limonádé itt a tűznél. Amint a lángokba bámulok, még mindig felidézem Berci furcsa hangsúlyát a köszönésénél, vagy a lányok zavarodott pillantását. Remélem, még néhány pohár és elfelejtem. Megrázom a fejem. Berci szavaira szélesen elmosolyodom, meg a fejem is vörös lesz, mintha nagyon azt akarná, hogy oldódjak, vagy le akar mindenki itatni, mert olyan vicces lesz majd egy tanárt látni itt részegen. Hümmögve közelebb húzódom közéjük, és iszok, mint a güzü, hogy hasson a cucc és ne izguljak ennyire.
- Próóóóó fesszor? Ácsi, én csak egy egyszerű gyaktanár vagyok még, majd ha már szakállam lesz, akkor hívhatsz így... - emelkedik magasba a mutatóujjam, hogy kiigazítsam a megnevezéseket Sokáig ízlelgetem ezt a megszólítást, de távolinak érzem, ahhoz le kell tennem az asztalra. Összeráncolom a homlokomat, mint aki nagyon gondolkodik, és felvetek egy merészet. - Na jó, akkor menjünk bele abba, hogy szerintetek ki néz ki jól a tanári karból. Férfi-női szekció vegyesen! - dobom be a talán túl korai témát. Még el se hiszik, hogy nem kémkedni jöttem, és már ilyenekkel bombázom őket... Kissé félve is nézek körül, nem mondtam-e nagyon rosszat. De tényleg kíváncsi vagyok, ha már így kifaggatjuk egymást, rögtön a szaftos magánéletről. Alig győzöm felvenni a fonalat, ki-kivel van, hiába vannak korban közel hozzám az említettek zöme.
- Kelpiiiii - bambulok a kamera felé, nagyon igyekezve azon, hogy mosolyogjak, de azt hiszem úgy festek most, mint akit csak úgy a semmiből idevarázsoltak, hogy jó lesz úgy. Igazából már mintha fel se fognám nagyon, hogy mi történik, az előbb még a pattogó tűznél röhögtek, meséltek, és most meg csoportképezünk, hát hol vagyok amúgy? Valami nem stimmel. - Mindenki jól van? Vagy csak én? - nevetek fel, és az italomra pillantok. Fogalmam sincs, miért érzem azt, hogy már vagy hatot ittam meg, elvégre biztos vagyok benne, hogy ez nem tömény. De ilyet még sosem éreztem korábban. Csak pislogok és pislogok, mint egy őzike.
- Most komolyan vetkőzés lesz? Erre nem voltam felkészülve - mérem végig magam kellemetlenül, és fejem vakargatom, hogy most akkor felálljak-e a többieket követve, vagy még kössem az ebet a karóhoz, és maradjunk a tűznél, vagy mi lesz itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879678#post879678][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.18. 22:16[/b][/url]

Félméterre tőle követem komótos léptekkel, jobbommal finoman ráfogok a könyökömnél leengedett bal karomra, mintha félig össze akarnám őket fonni magam előtt, csak éppen készenlétben tartom a kezem, ha kérdés esetén mutatni kéne valamelyik irányba. Mert kérdéseim lennének bőven, azon túl is, hogy részletgazdag idegenvezetésben részesít, amihez személyes történeteket told hozzá, hogy még izgalmasabb legyen. Ha nem ismerném eléggé, biztosan unnám, de érdekfeszítően bólogatok minden egyes családjával kapcsolatos kijelentésére. Nem kell kierőltetnem a figyelmet az arcomra, mert tényleg érdekel. Szalamantonra is nagyon kíváncsi voltam már, hiszen ciki vagy sem, varázsló létemre még sosem jártam itt rendesen, valahogy kiesett a Budapest-Bogolyfalva-Pécs-Munkács négyszögből, ahol jellemzően megfordulok.
- És ez az apai ág, vagy az anyai ág? - kérdezek vissza, amint lehetőségem adódik rá. Persze lehet, hogy mindkettő, de legalább azt már tudom, hogy kolozsvári gyökerekkel rendelkezik, nekem meg ugye kárpátaljai van, csak az Ivanichok mindmáig, a nehéz helyzet ellenére is határon túliak maradtak.
Furcsa és különös, hogy most Berci mellett sétálok. Nem hittem volna, hogy tényleg lesz valami a pécsi ígéretből, pedig kezet ráztunkk annak idején, amit persze én mindig komolyan veszek és nem felejtek. Azóta sok minden történt. Leveleztünk, a vártnál többet, na meg találkozni is elhívott, amit úgy fogtam fel, hogy a múltkori ebédet viszonozta, meg amúgy is ajánlott éttermeket korábban, úgyhogy ha valamit tudok róla, akkor az a szavatartósága. Jó tulajdonság. Az esküvőjével kapcsolatos fejlemények is teljesen váratlanul értek, valahol nagy kő esett le a szívemről, de valahol meg jól megkavarta a dolgokat.
- Mármint a Rejtélyügyire? Oda továbbra se hiszem, hogy jelentkezni kell, sokkal inkább megkeresik az embert. Ami esetemben még nem történt meg - harapom el az utolsó mondatot. - Viszont a Hoppanálási Vizsgaközpontban bármikor meglátogathatsz, ha ráérsz. Gondolom, te elfoglaltabb vagy, de akkor is... - mondom, majd a bíróság épületére nézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879852#post879852][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.24. 00:08[/b][/url]

Ha tudnám, hogy merre van pontosan Götterberg, vagy Darmstadt, akkor nem pislognék rá ennyire zavartan, de... ha nem is vagyok rossz földrajzból, azért vannak településnevek, amik kifognak rajtam. A Mikes név még mond valamit az irodalom- és történelemkönyvekből, már ha valóban arról a családról van szó. És miért ne lenne reális, amilyen büszke rá Berci, és ezt jól is esik tőle hallgatni mindig, csak azért nem szeretném, ha folyamatosan a máját dagasztanám a nyitottságommal. Persze ahogy elismerően hümmögök a családfáját érintő tájékozottsága miatt, ennek nem mutatom jelét. Mégis, alapvetően rá vagyok kíváncsi, meg Szalamantonra, ha már eljöttem végre.
- Hát... Örülök, ha bizonyítani tudok majd a vizsgaközpontban. Ha esetleg kiderülne, hogy egy másik részlegre kacsintgatok... Nem akarok két szék közé esni - rázom meg a fejem, határozottan elvetve a gondolatot, hogy bárminemű magánakcióba kezdjek. Túl veszélyes. Nem tudom, ki kivel van jóban, és a kapcsolati hálókon keresztül valakinek a fülébe jutna, hogy ott akarom őket hagyni, amikor összetehetem a két kezem, hogy lett egy második munkahelyem. Mert hát jelenleg nincs annyi órám a kastélyban, hogy tisztes fizetést kapjak. Ezért kényszerülök lakótársként élni, még ha látok is esélyt arra, hogy kitörjek a pénztelenségből. Na de milyen áron...
- Legrosszabb esetben munka után ülünk be valahová - vonok vállat, hátha tetszik neki az ötlet. A munkahelyen tényleg nem mindig olyan kényelmes a helyzet, és látványosabban tudna zavarba hozni, szóval lehet, jobb ezt az egészet diszkréten kezelni. Az utolsó kérdésétől egy pillanatra lefagyok, és érzem, hogy nem fogok jól kijönni a válaszból.
- Adódott egy lehetőség, hogy a faluba költözhessek, de lakótársként. A kastélynál jobb lesz remélem - ez úgyis csak hosszú távon derül ki. - Közel van innen a vízpart? - terelem vissza a témát az idegenvezetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=879956#post879956][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.26. 15:52[/b][/url]

Nem értem, miért nem érti az én helyzetemet egy kicsit jobban. Illetve de, csak attól szomorú és csalódott leszek, hiszen megint oda lyukadunk ki, hogy túlságosan különbözik a családi hátterünk, legalábbis a befolyásosság szempontjából. Kérdésétől felszalad a szemöldököm, de nem válaszolok egyből. Szerintem összekever két dolgot. Az egyik az önbizalmam, amit valóban aláírok, hogy nincs valami sok. Lehet, hogy másik szakra jelentkezem, és teljesen máshol tartanék, ki tudja. A másik viszont a munkahelyi íratlan szabály, amit sejtek, hogy létezik, de pályakezdő vagyok, ezért olyan óriási tapasztalatom nincs benne. Mondjuk neki sincs, szóval...
- Büszke vagyok arra, amit elértem - és ezt tényleg így gondolom. Határozottan, némileg felháborodott hangon válaszolom neki vissza. - Odateszem magam a vizsgaközpontban. Elhivatott vagyok. Pont emiatt nem merem őket otthagyni, mert akkor azt hinnék, hogy elárultam őket. És mindenki haszonlesőnek fog gondolni, akit a pénz meg a pozíció motivál - vezetem le neki az álláspontomat. Nekem fontos a stabil munkahely, a kiszámítható jövedelem. Ha a fülükbe jut, hogy át akarok onnan menni, és esetleg következménye lesz, akkor nem vagyok abban a helyzetben anyagilag, hogy be tudjam vállalni. Kész. Remélem, megérti ezt a részét. Az önbizalom csak utána jöhet.
Sejtettem, hogy értékelni fogja a vacsora-lehetőséget, emiatt én is elmosolyodom. Azonban a lakótárs témánál ismét csak az önbizalmam az ellenségem, mert nem akarok egy életképtelen csődtömegnek tűnni a szemében, aki se a karrierjét, sem a lakhatását nem tudja megoldani.
- Az egyik tanár kollégám, és elvileg társulna hozzánk egy kedves régi évfolyamtársam is. De sok még a kérdőjel - én lennék a legnyugodtabb, ha pont kerülne végre ennek az egész költözősdinek a végére, de ahogy hallom, ez sosem egyszerű. Azért legszívesebben az ember egyedül költözik, vagy a párjával, de most ez van - vonok vállat, próbálva beletörődni a sorsomba.
- Hát, nem hoztam fürdőruhát - vakargatom meg a tarkómat nevetve. - Már voltam Tihanyban és Siófokon. Kíváncsi lennék, milyen itt a vízpart, ha nem bánod. Jól hangzik bármelyik lehetőség - adok neki szabad kezet, hogy oda vezessen, ahova szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880062#post880062][b]Ivanich R. Benett - 2024.06.30. 18:20[/b][/url]

- Csak azt gondolom, hogy a minisztériumon belül óvatosan kell taktikáznom. Nekem nincs hátszelem, ezért nagyobb a kockázat - forgatom meg a szemeimet, miközben próbálom megállni, hogy ne bosszantsam fel magam a kelleténél jobban ettől az eszmefuttatástól. Berci nyeregben érzi magát, mert neki adottak a lehetőségei. Rokonok, családi barátok gondoskodnak arról, hogy hátradőlhessen. Jó anyagi háttere van, ezért attól sem kell aggódnia, hogy egyik napról a másikra utcára kerül. Én nem szívesen költözöm vissza a budapesti lakásba. Apám családjánál sem érezném magam otthonosan. Ezért marad a küzdés. Nem feltétlenül a lojalitásról és az elvekről van itt szó, szimplán nem akarok magyarázkodni, kínos helyzetekbe kerülni az első munkahelyeimen.
- Valószínűleg nem nagyon fogok tudni látogatókat fogadni - nevetem el magam kínosan, mert két másik emberhez alkalmazkodni művészet lenne, és sem a vendéggel, sem a lakótársakkal nem akarnék kiszúrni. Felnőttek vagyunk már, bulikat nem nagyon hiszem, hogy szerveznénk, de akkor is. Aztán lehet, hogy az egészből nem lesz semmi, és mégiscsak egyedül kell kiköltözzek a kastélybeli lakrészemből. Remélhetőleg heteken belül kiderül végre, mert már kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Ennyire jól emlékszel? - sandítok rá, egy leplezetlenül huncut mosollyal a számon. Gyakorlatilag az volt az az este, amikor mi ketten először megismertük egymást, de akkor még nem nagyon tudtunk kettesben beszélgetni, csak egynek gondoltam őt Médi haverjai közül.
- Mondjuk ha elkezdünk inni... akkor nem biztos, hogy utána jó ötlet bemenni a vízbe... De... elég csábítóan hangzik... Nincs valamelyik rokonodnak elfekvőben egy fürdőgatya otthon, ami jó lehet rám? Akkor fürödhetnénk is, és a bort is megkóstolhatom valamikor. Előbb csak sétáljunk el a vízparthoz, aztán rád bízom, hogy merre menjünk, én úgysem ismerem a járást felétek - döntöm el nagy nehezen, hogy mit is akarok. Vontatottan, többször elkalandozva válaszolok, miközben már meg is teszem az első lépéseket a víz irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880163#post880163][b]Ivanich R. Benett - 2024.07.05. 11:21[/b][/url]

Kapcsolatok, persze. Ezt már nagyon jól tudom másoktól, állandóan ezzel jönnek. Rajta vagyok. Azt hiszem, most is valami olyasmit csinálok. Hosszú távú befektetés, meg kell alapoznom, de előbb-utóbb bízom benne, hogy megtérül. Jó lenne, ha lehetőséget kapnék bekerülni egy olyan helyre, ami jövedelmező és elismert. Ehhez meg kellene végre ragadnom a szó szerint előttem álló lehetőségeket. Mert valószínűleg nem véletlenül sodorta elém őket az Élet.
Megrántom a vállam a megjegyzésére. Tudom, hogy nem az, de ez van. Egyelőre ez lesz, úgy néz ki, és bízom benne, hogy innen már csak feljebb lépek, hiszen már az is nagy szó lesz, hogy nem az iskolában lakom. Lassan ott tartok, hogy ciki ezt bevallani másnak, Bercivel mégis megengedek ennyi őszinteséget. Méditől úgyis mindent visszahall, ebben biztos vagyok. Akkor én minek szépítsem?
- Nekem pont amiatt esik ki néhány emlék. Illetve van, amiről nem tudom pontosan, hogy álmodtam-e, vagy tényleg megtörtént - merengek el, miközben bizonytalanul Berci szemébe nézek. - Jó, de akkor magunk közt voltunk, zárt helyen, itt meg azért feltűnhetnek idegenek - még ha nem is ismertem mindenkit abból a körből, azért elég jól el tudtam magam engedni velük, hiszen közösek a barátaink, és azért mentünk oda, hogy kicsit kieresszük a gőzt.
- A múltkori az volt. És néha igen. De általában sosincs jó vége - mosolyodom el, és még el is pirulok egy kicsit. Viszonylag hamar a parthoz érünk. Már messziről érezni lehet a víz kellemes illatát. Tényleg békés hely. - Te is bemennél így a vízbe? Vagy te készültél? - mutatok végig az öltözetén, majd tekintetem lejjebb vándorol a nadrágja felé.
- Most akkor vetkőzzek, vagy csak maradjon a séta? - nevetek zavaromban, mert érzek egy kis nyomást magamon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880563#post880563][b]Ivanich R. Benett - 2024.07.22. 22:17[/b][/url]

- Jó, de a táborba nem is nagyon jártak be idegenek rajtunk kívül. Szerintem inkább mindenki menekült egy bulizó társaság elől. Vagy elterelték a figyelmet a nálam jobban hangoskodók. Azaz majdnem mindenki más rajtam kívül, amilyen kevés vizet tudok zavarni - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, miközben megvonom a vállaimat. Általában nem szoktam büszke lenni erre a tulajdonságomra, de néha előnynek érzem, hogy visszahúzódóbb vagyok, úgyhogy büszkén pislogok fel rá, mintha valami nagyon találót mondtam volna. Azóta is kihoz belőlem dolgokat Médi, amire nem számítok.
- Ezt nem tudtam - csodálkozom el, pedig végül is logikus, hogy egy mágustelepülésen mindenféle varázslat van. - Jaj, ne kezdjük megint a korrepetálást. Szerintem nem azért hívtál meg - veszek egy nagy levegőt, mert majdnem olyat mondok, ami nem lenne szép, de hát egyszerűen érzem rajta, hogy provokál. Néha nem tudom eldönteni, hogy csak csipkelődik, odaszúr, vagy bóknak szánja, de nagyon zavarba tud hozni a kis megjegyzéseivel, és láthatóan élvezi a helyzetet. Egyszer még visszakapja valahogy.
Megrázom a fejem. Nem akartam ennyire csapdába sétálni. De nyár van, a Balaton partján vagyok, és semmi nincs abban, ha én úgy döntök, hogy csobbanok egyet. Vékony vagyok, nincs kidolgozott felsőtestem, amivel magamra vonzanám a figyelmet, de legalább sokkolni se tudok senkit a külsőmmel, csak maximum az óvó boszorkányokat, akik szerint azonnal be kellene tolnom két üstnyi vadhúst. Egy hangos sóhajtás után lekerül rólam a felsőm, kibújok a cipőmből, leveszem a zoknimat, és ráérős mozdulatokkal, a víztükör felé fordulva a nadrágomból is kibújok. Csak néha sandítok oda Berci felé, hogy lássam, ő mennyire van lemaradva hozzám képest. A ruháimat elrendezgetem az egyik sziklán, biztonságos távolságra a víztől, aztán óvatosan bemegyek bokáig a tóba, amely egészen kellemes hőmérsékletű.
- Idén még szerintem nem is strandoltam... Kár lenne kihagyni. Majd valahogy megszárítom magam utána, remélem nem fogok nagyon fázni - fordítom Berci felé a fejem, de alig várom, hogy beljebb sétálhassak a vízben. - Belőled amúgy nehezen nézem ki, hogy ebben fürödnél. A part lehet exkluzív, de a vízbe bármi és bárki bemehet - próbálom viszonozni a csipkelődést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880606#post880606][b]Ivanich R. Benett - 2024.07.24. 01:30[/b][/url]

- Hm? - kérdezek vissza, miközben felvonom a szemöldököm. Fogalmam sincs arról, hogy most már a Bánffy birtokon járok, csak azt látom, hogy bármerre is forgatom a fejem, nem látok rajtunk kívül senkit szerencsére. Berci viszont tudja, hogy hova hozzon, ha nem akarunk a turistákkal vegyülni, betudom a kiváló helyismeretének. Még mindig libabőrös tudok lenni a mosolyától. Kezd olyan érzésem lenni, mintha készülne valamire, de egyébként is van egy olyan nézése, mint aki mindig forgat valamit a fejében.
A víz kellemes, de ahogy beljebb sétálok rájövök, hogy még szoknom kell. Komótosan haladok, a víz itt tiszta, így egészen a lábfejemet is látom.
- Igeeeen? - bizonytalanodom el még a saját válaszomban is, de inkább nem gondolom végig, mert az önmarcangoláshoz vezetne. Zavarban vagyok mellette, és ahelyett, hogy csendben lennék, próbálok mondani valamit, amire persze ezt kapom.
Berci lefröcsköl, amitől összehúzom magam, majd bosszúból mindkét kezemmel pöckölgetni kezdem a víztükröt, hogy őt is eltaláljam. Az én sápadt bőrömhöz és csontos alkatomhoz képest ő úgy fest mellettem, mintha görög szobrokhoz állna modellt másodállásban, de ezt hülye lennék az orrára kötni, ahhoz már most is túl nagy az egója.
- Nem tudom. Hagyjuk - vonok vállat, miközben óvatos mozdulatokkal öntök maréknyi vizet magamra, hogy hozzászoktassam magam a hőmérsékletéhez. Aztán nyakig merülök, és úszok egy kisebb kört Berci körül, majd kikötök vele szemben. Felszabadít, hogy végre fürödhetek, és erre a széles mosolyom a tanú, vagy csak Bercinek próbálok szót fogadni. - Semmit. Itt végül is úgyse hiszem, hogy felismernének - nyugszom bele, majd megmosom az arcomat, hogy felfrissüljek. Már csak a hajam száraz.
- Amúgy meg ne mondd, hogy te nem vagy körülményes. Szerintem mindenki azt gondolja rólad, hogy piperkőc vagy. És ha én is ennyire nyeregben lennék, mint te, akkor persze, hogy lazább lennék. Szóval másokat is szoktál piszkálni, vagy csak engem élvezel? - kérdezem pimaszul, és kissé el is nevetem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880747#post880747][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.04. 00:01[/b][/url]

Ujjaimmal elsimítom tincseimet, hogy a végükről lefolyó vízcseppek ne mehessenek a szemembe, miközben Berci elégedett mosolyával állok szemben. Aztán még egyszer, csak a biztonság kedvéért, de félrepillantok kétoldalt. Sehol senki. A víztükör sima, a távolból szinte semmilyen zavaró zajt nem hoz a szél, csak valami halk nyári zúgást, talán már a mugli világból, na meg a néhány kőhajításnyira kezdődő nádas növényzete susog alig hallhatóan. Úgy érzékelem, egyre közelebb lép hozzám. Talán ilyen közel még nem voltunk egymáshoz, nem emlékszem hirtelen, de nincs is időm végiggondolni, emlékek után kutatni, mert az események váratlanul és gyorsan történnek meg velem.
Mielőtt szóra nyílna a szám, előtte valami mosolyfélére húzódik, amit a válasza idéz elő belőlem. Humorosnak találom a feleletét, néha az az érzésem támad, hogy minden szavában van valamiféle viccelődés elrejtve, hol gúnyos, hol rejtett, máskor pedig nyíltabb formában. De ott lapul benne. Ha őszintén kérdeznének, olyan ő, mint egy kényes macska, bár ő inkább egy oroszlánnak képzelné magát.
Megcsókol. Néhány másodpercig még nyitva marad a szemem - elfelejtem becsukni, de aztán megteszem. Végigfut a hátamon valami bizsergető, hideg érzés, de a szívemben és fejemben egyúttal forróság kezd elönteni. Erre nem voltam felkészülve, pedig voltak előjelek. Ha számítottam volna rá, tuti, hogy rágózom előtte, vagy beveszek valami cukorkát, mert most minden bizonnyal ki van száradva a szám, fogat is csak reggel mostam utoljára. De végül arra jutok, hogy emiatt nem kellene aggódnom, mert ahogy az előbb utalt rá, el kéne engednem a körülményeskedést.
Hagyom, hogy tartson ez a pillanat addig, amíg csak lehet. A karjaim magam mellett lógatom, de testemmel esetlenül közelebb dőlök hozzá, a magassága miatt még lábujjhegyre is állok közben. S miközben még nem nyitom ki a szemem, egy pillanatra olyan, mintha... sok-sok évvel ezelőtt, egy hasonlóan szőkével, de mintha ugyanott és ugyanúgy történne meg. Nem tudom, mit tegyek.
- Na jó... Ez fura - szakítom meg aztán. A baráti kör, a nemrég meghiúsult esküvő, az eltérő háttér, a minden, hogy én nem igazán akarok egy lenni a sok közül, de közben vágytam erre, ami most történik. Végigfut rajta még egyszer a szemem. Ez a test... és a vágyak, amiket eddig elfojtottam... Megfogom a kezét, és bátortalanul visszacsókolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880814#post880814][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.07. 23:06[/b][/url]

Fura még az is, hogy egyáltalán vissza kell kérdeznie, mintha nem lenne tisztában azzal, hogy bár egy ideje benne volt valami a levegőben köztünk, és alkalomról alkalomra nőtt a feszültség, végül mégis átléptünk egy bizonyos határt itt, a Balatonban ácsorogva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne képzeltem volna el a jelenetet már valamilyen formában. Inkább eljátszottam a gondolattal, egyre többször, ahányszor csak elejtett egy-egy bókot, flörtöt, de aztán elhessegettem gyorsan. És most már a valósággal állok szemben. Nem hiszem, hogy csak azért vagyok libabőrös, mert fázom vizesen. Elmélyedek számomra oly különleges világoskék szemeiben, ahogyan ő is az enyéimben. Emlékeztetem magam aztán, hogy milyen személy hírében áll, és minden zavaros lesz bennem.
Még jól is esik, hogy lefröcsköl, megszoktam már a vizet ahhoz, hogy inkább azzal érintkezzen a testem, mintsem a levegővel. Erőltetek egy apró mosolyt az arcomra, de aztán csak lesütöm a szemem, és nem merek ránézni. Muszáj ilyeneket kérdeznie? Nem lehetne szóbeli válasz nélkül továbbmenni valamerre?
- Honnan veszed? - forgatom meg a szemeimet. - Így is van elég önbizalmad. Nem hiszem, hogy számítana a szavam - játszadozom vele egy nyelvöltéssel kísérve, mert könnyebb kibújni ezzel a komoly válasz alól.
- Ússzunk még? - kérdezem, miközben megköszörülöm a torkomat. Túlságosan izgatott vagyok még, igen, úgy is, hogy csak úgy kisétáljak a vízből. Előbb meg kellene nyugodnom, és feldolgoznom, hogy mi is történt az előbb. Nem gondolnám, hogy innentől fogva rózsaszirmokat fog hinteni lépteim elé, ő nem az a romantikus alkat szerintem. Megkapta, amit szeretett volna, és most már én is tudok valóságot társítani az álmodozásaimhoz. De hogy mi lehetne még ebből... Talán túl veszélyes feszegetni a határaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880877#post880877][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.14. 22:12[/b][/url]

- Ja, csak azért, hogy az egódat növeld, tudom - úgy hangzik, mintha megsértődtem volna, és nem teljesen vagyok tisztában a pillanatnyi érzéseimmel, de egy erőltetett mosolyt azért varázsolok az arcomra, miután ezt csak úgy odavetem a kérdésére. Azt hiszem, így van, vagy így kell lennie, mert ha tévedek, az sajnos túl szép, hogy igaz legyen. Bőven van önbizalma, az enyémhez képest ég és föld. Nyilván jól mutat egy-egy újabb trófea, valaki, akit meg tud nyerni magának. Azért belegondolok, hogy mostanában elég sok időt töltöttünk együtt, a baráti körünknek is van metszete, és ha úgy vesszük, akkor nem egyik pillanatról a másikra csattant el a csók, nagyon nem. Szóval elképzelhető, hogy itt másról van szó. De azért mégis, jobbnak érzem, ha szkeptikus maradok, hiszen ha valami komolyat akarna, akkor már szóba hozta volna. És hát Médi, aki jól ismeri, már eljátszotta volna az ilyen jellegű közvetítőt, ami ugye nem történt meg... Mindegy, zavaros ez most, csak megrázom a fejem, és úszok tovább.
- Vagy te mit szeretnél? - kérdezek vissza értetlenkedve, és most már egyre inkább kényelmetlen, hogy így vagyok vele itt. Azt se tudom, mi vár ránk, ha kimegyünk a partra, és hogyan kell vele viselkedjek. Egy csók persze még nem a világ. Nem jelent semmit. Csak egy csók volt. Vagy kettő. Vagy több, ha a hosszúakat úgy vesszük. De leginkább az bizonytalanít el, hogy a borozás milyen véget érne. Nem akarom, hogy csalódjon, ha esetleg befeszülök, és még nem állok készen valamire, mert lehet, hogy naivan azt gondolom, ez csak egy ártatlan látogatás, és ő már közben bekészítette a rózsákat és a gyertyát az ágya mellé. Biztosan hatalmas van neki, amiben akár többen is elférnénk... És selyemtakaró. Az illik hozzá. És illatos párnák! Hm...
- Ha már itt vagyok, akkor szívesen megnézem, persze nem tudom, hogy hányan vagytok otthon éppen, és nem zavarok-e meg bármit a látogatásommal - simítom hátra ismét a hajamat, és közben utánzom őt, felfekszem a víztükörre egy pillanatra, hogy bámulhassam az eget. Úgyis nemsokára kimegyünk. A bonyolult családjától persze szerintem joggal tartok, ha lehet, velük nem ismerkednék meg most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880879#post880879][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.14. 23:12[/b][/url]

Pont arra lennék kíváncsi, hogy mégis mit. Ehelyett mosolyoghatok tovább. Megilletődve kissé, de azért a válasza tipikusan rá vall, azon már akaratlanul is felhorkantok. Szóval marad a fantázia. Én és ő. Titkon elképzeltem már ezt-azt, de tudom, hogy a valóság másképp nézne ki. És beleélni sem szeretném magam semmibe jelenleg.
- Nem tudom. Nem ismerem őket. Lehet, hogy nem szívesen fogadnak vendégeket. Mennyire van ebbe beleszólásod? Mégiscsak "otthon" laksz, és azért nem engedheted el csak úgy magad, igazodnod kell a többiekhez, alkalmazkodni, gondolom... - próbálkozom megmagyarázni, hogy miért fogalmaztam így az előbb. Egy kicsit arra is kíváncsi vagyok a kérdésemben, hogy mennyire elégedett a jelenlegi életével, hiszen egy olyan helyen lakhat, amiről én álmodni se mernék, még ha jól fizető pozícióba is kerülnék a minisztériumban, és mégis megvannak a hátrányai, minthogy az ember kötve legyen a családtagjaihoz. Nekem nem jött be annyira a bátyámmal közösködés, mondhatjuk úgy, hogy elég volt. Sokan is voltunk, kis lakásra, az ő rokonsága meg attól még lehet teljesen más, bár amit hallok tőle, az inkább a formalitást helyezi előtérbe. Közben elfáradnak a karjaim, de az is lehet, hogy csak az izgalomtól, hiszen a vér inkább a fejembe tódult, úgyhogy elindulok a part felé. Itt egyébként sem hamar mélyül a víz, legalább addig is száradni tud a felsőtestem a gyaloglásban.
- Pedig azt hittem, hogy az enyémnél izgalmasabb a szerelmi életed... - elharapom a mondatot, és úgy pillantok rá kíváncsian, majd a hatásszünet után folytatom, ha addig nem válaszol. - Ahogy alakul... Most nem is öltöztem úgy, hogy megnyerő legyek. De igazad van - ismerem be, miközben kiérek a partra, és enyhén libabőrösen az egyik sziklára kucorodom, átkarolva a térdeimet, közel Bercihez. Nézem, ahogyan csepeg róla a víz, végig a testén, de próbálok diszkrét maradni.
- Ez most jólesett. Persze egy törölköző jó lett volna. Szép ez a hely... Köszi, hogy körbevezetsz - fordulok felé jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880881#post880881][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.15. 01:07[/b][/url]

Már attól feláll a szőr a hátamon, ahogy rám tud nézni ilyenkor. Zsigerből összeszorítom a szemem a nevem hallatán, és még a fejem is behúzom előtte, mintha valami szülői szidásnak készülnék elszenvedője lenni. Ami aztán inkább egy tanácsként hangzik. A hangja olyan higgadt marad, pedig biztos vagyok benne, hogy fárasztom a nehéz természetemmel. Be kell látnom, hogy igaza van. Felnőtt ember, tudja, hogy mit csinál, és ő ismeri a legjobban a családját, ahová vinni készül. Ezért bólintok egyet, miután egy nagyot sóhajtok, amolyan beletörődve.
- Nem vagyunk egyformák - állapítom meg. Mondhatnám azt is, hogy na ugye, én megmondtam, és dörmöghetnék magamban, de akkor egy hisztis és féltékenykedő lányhoz hasonlítanék, amihez semmi jogom. Másrészt borzasztóan tiszteletlen lenne vele szemben azok után, amit tett, hiszen perpillanat jelenleg is a vendégszeretetét élvezem. Keserédesen mosolygok tovább. Irigylem, amiért ennyire önmaga, és hogy ilyen népszerű, mármint hozzám képest biztosan az. Neki ez könnyebben ment. Én csupa hülyét fogtam ki, aztán hagytam a dolgot, és a tanulásra meg a munkára koncentráltam. Nem tudom, volt-e rendes kapcsolata, amit én standardnak mondok, de nem is merek rákérdezni, mert attól csak még inkább úgy érezném, hogy valami megülte a gyomromat. Így viszont borzasztóan érdekel, hogy milyen lehet ő, és mi van benne, amiért mások annyira odavoltak. Bár lennének tippjeim.
- Nem kell - közlöm vele a pálcámra gondolva, amit bármikor elővehetnék, hogy megszárítsam magam, de mégsem teszem, mert most jólesik megélni a pillanatot, és hagyni, hogy megszáradjak. Nyár van. Tehetek kivételt.
- Egy pillanat - válaszolom sietősen, ahogy felpattanok ülőhelyemről, és a ruháimhoz hajolok, hogy visszavegyem őket. Hát, nem mondom, hogy teljesen megszáradtam, különösen a nadrágot fura visszavenni még a vizes alsóra, de szerintem mire az otthonához érünk, nem lesz gond, a teteje a tóban kilógva is száradni kezdett már, vagy tényleg egy bűbájt hívok segítségül az utolsó pillanatban. Amint megvagyok, követem őt a Bánffyak sokat emlegetett otthona felé.
- Persze. Gondolom, Médit ismerik, hivatkozhatunk rá közös barátként. Szoktátok egymást látogatni amúgy? Vagy mi miatt nem voltak nálad gyakori vendégek? Inkább te lógtál át másokhoz? - azt hiszem, a kelleténél jobban érdekel az, hogy másokkal mit csinált, mint hogy arról álmodoznék, hogy velem mit szeretne. Féltékeny lennék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880886#post880886][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.15. 22:26[/b][/url]

- Élveztem - rándítom meg a vállam, minden izmomat arra összpontosítva, hogy vissza tudjam tartani kitörni készülő nevetésemet. A helyzetet is élveztem, na meg a történteket. Berci olyan, mintha a tanítómesterem akarna lenni. Ő mindent jobban tud nálam. De vajon érti-e, hogy miért vagyok olyan, amilyen, és át tudja-e érezni, vagy buborékban nőtt fel, és csakis a saját szemével látja a dolgokat? Azt hiszem, ha erről meg is kell valaha bizonyosodnom, az nem ez a pillanat. Ahhoz túl kellemes. Cseppet sem feltűnésmentesen bámul, s én belemenve a játszmába, kissé mintha kéretni kezdeném magamat. De csak olyan visszafogottan, hogy ne tűnjek nevetségesnek önmagamhoz képest. Tehát a mozdulat kimerül abban, hogy jól láthatóan felé fordulok, széjjelebb terpesztem a lábam, kiegyenesítem a hátam, és egy lassú mozdulattal a bal vállam felett hátrasimítok kézfejemmel a lapockámon, mintha nyújtózkodni próbálnék. Megismétlem ezt a másik oldalon is, majd a mellkasomon simítok végig, de csak lopva nézek Bercire közben, mert főleg a túlparton kémlelem a hegyeket azon gondolkodva, hogy milyen szívesen lennék most egy borteraszon, ahonnét talán rá lehetne látni a rezidenciájukra. Bár gondolom, biztosan védi valami bűbáj a kíváncsi szemek elől. Nem úgy, mint most száradó testemet.
Minden jónak vége szakad egyszer. Nem csigázhatom örökké, és az idő is szorít minket. Ha sokáig itt maradunk, előbb-utóbb a szúnyogok is felbukkannak, és inkább Berci szívja a vérem a beszólogatásaival, mert az utána nem viszket legalább. A hely felé haladva egyre kíváncsibb leszek, hogy mi vár rám odabent, főleg ha a látogatás eleje már ennyire izgalmasra és meglepetésekkel telire sikerült.
- Fura, hogy azt mondod, hogy a pasijaid... Akkor mégiscsak valamennyire tartósak? - az esküvőt inkább fel se akarom emlegetni, de ezt jó lenne megértenem. - Gondolom, az ott az - bökök közben a házra, hogy azért ha úgy van, vissza tudjam terelni a témát valami átlagosra is, és ne úgy élje meg, hogy én diszkréten kifaggatom a fiúzási szokásairól, és a szexuális életéről, pedig gyanúsan zavartan viselkedem. Fortyogni nincs időm a kis kommentjén, mert jön, és újból megcsókol, amire már magától csücsörít rá a szám, amikor fél méternél is közelebb jár. Ugyanolyan jólesik, mint először. - Jaj... Hát jó... - megyek utána engedelmesen.
- Mindig itt laktál? - kérdezem, mielőtt belépnénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=880929#post880929][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.18. 19:35[/b][/url]

Vagy nem kérdeztem rá elég nyíltan, vagy nem akart belemenni a részletekbe. Helyette megerősíti a szóbeszédeket. Szemmel láthatóan nem jön zavarba a témától. Neki ez csak ennyi. Volt ez-az, meg még ki tudja, hogy mi, és nem szégyelli mások előtt felfedni. Irigylem, hogy ilyen, azt viszont már kevésbé, hogy a hallomások alapján nem veszi komolyan a szerelmi kapcsolatait. Hogy ki akarom-e deríteni az igazságot a gyakorlatban? Nem is tudom... A boldog tudatlanságnak is megvannak az előnyei. Nem biztos, hogy az otthonába belépve kell megvilágosodjak róla. Inkább élvezem a pillanatokat. Az érintését, a csókjait, és a pimasz mosolyát.
- Hú, és hogy viselted a szobatársaidat? Vagy ők téged? - nevetek fel, mert már az is önmagában megmosolyogtató, ahogy odaképzelem az éjjeliszekrénye mellé azt a sok piperét, illatszert, a temérdek bőröndöt a ruhákkal, és mindenféle kényes szettet... Gondolom, hogy még az iskola által kapott egyenágyneműt is lehúzatta, hogy feltegye a sajátját. Mindenféle rosszindulat nélkül, mert Bercit azt hiszem pont ezért kedvelem, hogy csomó mindenben el van kényeztetve hozzám képest családilag, de közben megkapom néha tőle, hogy körülményes vagyok. Látta volna az én szobámat... Pontosabban a kisszoba galériáját. Amiről most beszélhetek is neki jóformán, mert a kíváncsiságom ára, hogy most őt is érdekelni kezdi a családom. Elismerően kell ránéznem, hogy milyen jól tájékozott.
- Pesten. A belvárosban van a szüleimnek egy polgári lakása. A varázserőm jelentkezése után viszont a nagybátyáméknál töltöttem nagyjából fél évet Kárpátalján, és azóta is gyakran járok hozzájuk a szünetekben... Ők az ismertek. Az apám... nem igazán. Én meg inkább határeset vagyok, mert a nagybátyámék támogattak, és van varázserőm - szándékosan nem emlékeztetem őt arra, hogy az apám kvibli, és egy muglihoz ment hozzá, emiatt kiestem a klasszikus aranyvérű családfánkból, de nem akarok hazudni, és kényelmetlenül is érezném magam, ha titkolni kellene előtte. Inkább most derüljön ki, hogy nem akar ezek után semmit, vagy legalább még egy csókot kapjak tőle utoljára, úgyhogy elé is vágok, hogy lábujjhegyre állva megpusziljam a száját. Az is lehet, hogy egy játék vagyok, de akkor legalább mondhassam el magamról, hogy megcsókoltam. Remélem, nem vágtam el magam nála a válaszommal... A lakást se jellemeztem még, pedig fú... Elég szegények voltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881116#post881116][b]Ivanich R. Benett - 2024.08.26. 01:04[/b][/url]

Nem lep meg, hogy nem szeret osztozkodni. Nekem se volt jó érzés annak idején mindenben az idősebb testvéreim ukázát követni, de az évek során hozzászoktam a szerephez, aminek hála átlagon felüli alkalmazkodóképességre tettem szert. Vetek rá egy együttérző pillantást, miközben azért remélem, hogy ha legközelebb például egy cukrászdában lenne amolyan randifélénk, akkor a fagylaltkehelyből a kedvenc fagyigombócának a felét szívesen adná oda nekem. Biztosan kivételt tenne, ha szépen néznék rá... Abban meg lenne valami gúnyosan élvezetes, ha egyszer kiesne az úrifiú szerepéből, és megtapasztalná, hogy milyen a közemberek élete. Vajon milyen lenne a személyisége, ha nem a Bánffyk gazdagságában szocializálódott volna?
Eddig tartott a viszonylagos inkognitóm, már ami a származásomat illeti. Megtorpanok egy pillanatra, az arcom megfeszül, de lehajtom gyorsan a fejem, hogy ne legyen olyan feltűnő, és ez idő alatt egy szánakozó mosoly is megjelenik a számon. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, mert most ugrik a majom a vízbe. Megköszörülöm hát a torkomat, és úgy szegezem rá a tekintetem színt vallva.
- Rajta vagyok a családfán, persze. A nevemet senki nem veszi el tőlem. De nem sorolom magam a híresek közé. És a híresség is viszonylagos. Az apám azért lógott ki a sorból, mert kviblinek született, és egy muglit vett el - emlékszem, mennyire haragudtam rájuk, amikor jelentkezett a varázserőm, és apám kis híján ellökött magától, amiért a családjára emlékeztettem, akiket otthagyott. Utáltam, hogy mindaddig titkolták előlem, és a varázsvilágról semmit sem tudtam. Utólag volt benne logika, de nagyon irigylem azokat, akiket születésük óta körülvett a mágia, nem pedig a semmiből csöppentek bele. Nekem lemaradásom volt, amit pótolni kellett, és még mindig olyan, mintha szégyenkeznem kellene a hátterem miatt, hiszen vannak azok az aranyvérű családok, akik sosem ismernek el teljesen amiatt, hogy félvér vagyok. Berci jól ráérez arra, hogy ha az apám varázstudó lett volna, és egy boszorkányt vesz el, akkor a társadalmi és vagyoni helyzetem merőben jobban alakult volna.
Mindenesetre akármit is gondol rólam Berci, megmosolyogtat, hogy heccel. Szemeimet forgatva követem őt a tuják takarásába, kifejezetten izgalmasnak találom a helyzetet, hogy felvisz hozzájuk, én pedig mondhatni egy rejtélyes látogatójuk lehetek. Elnevetem magam, majd viszonzom a csókot, tudva, hogy most egy ideig nem érhetek hozzá, legalábbis amíg nem jutunk el a szobájáig.
Nem sok időt hagy körülnézni a helyiségeken, mert szinte rögtön felmegyünk a lépcsőn az első emeleti hálószobájába. Kérdésére megrázom a fejem, de azért odadob egy törölközőt, amit így magamhoz véve áttörlöm végtagjaim a forma kedvéért, bár egészen megszáradtam az út során.
Motyogok valamit a szavaira, és megpróbálom otthon érezni magam, miközben elmegy a fürdőszobába. Az időt igazából a háló kevésbé diszkrét felfedezésével töltöm. Szóval itt élsz, így élsz... De vajon milyen vagy valójában? Mennyire különbözik attól, amit mutatsz? Lassú léptekkel végigsétálok a szekrényei előtt. Odahajolok egy-egy kihelyezett fényképhez, szemügyre veszek néhány elöl hagyott személyes tárgyat. Leveszem az egyik parfüm kupakját, s mikor az orromhoz emelve megillatolom, összerezzenve konstatálom, hogy közben valamikor visszatért Berci. Sebesen visszarakom a parfümöt a helyére. Remélem, nem veszi zokon kíváncsiságomat...
Ha már felajánlja a fürdőszoba használatának lehetőségét, jobbnak látom élni vele, hogy én is tiszta legyek. Gyorsan lezuhanyozom, megmosom a hajamat is, de a szemem félig az ajtón tartom, mert kinézem belőle, hogy egy váratlan pillanatban utánam jön, vagy megles... Az egyik szimpatikus tusfürdőjét használom, amitől olyan illatom lesz, amilyet én szoktam érezni rajta. Aztán mikor végzek, megtörlöm magam, és a törölközőt a derekam köré csavarva visszasétálok hozzá.
- Ahogy látom, idegenvezető úr elfáradt - jegyzem meg viccesen, elnézve az ágyon heverő Bercit. Így nem valószínű, hogy további részleteket tudok meg a Bánffy rezidenciáról. - Egy ilyen ágy után abszolút megértem, hogy miért nem érezted jól magad a hálókörletben. Itt minden tökéletesen illik hozzád - dicsérem tovább az ágya szélén ácsorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881222#post881222][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.02. 21:25[/b][/url]

- Mármint ez a márkája...? Vagy te nevezted így el? - gyanakodva mosolygok rá, mint akiből bármit ki tudnék nézni. Ujjaimmal visszanyúlok a parfüm nyakához, és enyhén oldalra fordítva keresni kezdem rajta a feliratot. Még nem hallottam róla. Egy időben teljesen a varázstalan divat szerint öltözködtem, a többiektől örökölt, nekik nem tetsző illatú parfümöket fújtam magamra, ha fújtam egyáltalán. Később kaptam a Fő utczáról vásárolt terméket, azóta rájöttem, hogy a varázslók is remekül bánnak az illatokkal, de azért nem követ illatfelhő a lépteim után általában, valahogy elvagyok nélküle. Kérdésére bólintva felelek. Ezt éreztem ahányszor csak közel került hozzám, legutóbb amikor megcsókoltuk egymást. Teljesen Bercire asszociálok, ahányszor megérzem, és ez kellemes érzéssel tölt el.
- Ugye nem baj? - kérdezem bizonytalanul, mert valóban udvariatlanság volt csak úgy szemrevételezni a holmijait. - Trófeának szánsz a dekoráció mellé? - fut végig tekintetem művi drámaisággal a falon található képeken. - Hm, jó kérdés. Mondjuk azonos értékrend, közös célok. Megfelelő dinamika. Elköteleződés - hűség. Amit nem ejtek ki, de ott van a nyelvem hegyén, ahogy rápillantok, majd leülök az ágya szélére, miközben tördelni kezdem az ujjaimat az ölemben. Nem volt még rendes kapcsolatom, ezért a másoktól hallottakra és az innen-onnan összeszedett információkra hagyatkozhatok. Meg arra, hogy mit súg a szívem. Szerintem Berci nálam kevésbé komoly, nem mindent tud úgy átérezni, ahogy szeretném, talán az eltérő anyagi hátterünk miatt. Ebbe viszont nem szeretnék belegondolni most, mert csak elszomorodom. Ismét felnézek a bútorokra, és elképzelem, hogy milyen életem lett volna, ha egy ilyen házban növök fel, vagy hogy ez akár az enyém is lehetne valahogy. El se hiszem, hogy itt vagyok.
- Te mit gondolsz? - fordulok felé félve, halkan téve fel a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881257#post881257][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.06. 10:44[/b][/url]

- Neked nincsenek elvárásaid? - kérdezek vissza némi megdöbbenéssel a hangomban.
Két oldal harcol most bennem. Az egyik be akar feküdni mellé az ágyba, hogy ő kedve szerint használhasson engem, én pedig szintén bármit megtehessek vele, amit csak akarok. Ez valószínűleg akkor sem következne be könnyen, ha egyenesen megparancsolná nekem, de attól még a fejemben motoszkál ez az ábránd, és egyszerűen nem tudom kiverni a gondolataimból. A másik szerint meg kell húznom a határaimat, résen lenni, és nem hagyni, hogy valaki megint megsebezzen, ahogyan az történt eddig minden alkalommal. Ismerem ezt a szöveget, sokszor megkaptam már. Legyek laza, és akkor minden jó lesz. Hát, nem tudom, nekem mások kissé a tapasztalataim valamiért. Jobb óvatosnak lennem, még ha szeretnék is hinni a szavainak. Mikor Berci felül mellettem, én visszatartom a lélegzetemet, és hosszasan lehunyt szemekkel hagyom, hogy ujjára csavarjon egyet a tincseimből. Érzem, hogy a torkomban dobog a szívem a közelségétől, ami mágnesként vonz maga felé, mondhatni egy hajszál választ el attól, hogy újra megcsókoljam. Itt vagyok az oroszlán barlangjában. Naivan belementem a látogatásba, feljöttem hozzá, most pedig az ágya szélén ülök, egy szál törülközőben. Mi következik most, mi az, ami adja magát ilyenkor? Másra se tudok gondolni, csak hogy arra megy ki a játék, hogy mi most ketten...
- Lehet... - nyögöm ki kissé bizonytalankodva. Annyira szeretném, ha lenne valaki, aki komolyan vesz, értékel és támaszkodhatok rá. De olyan rég nem engedtem el magam a csalódásoktól való félelmek miatt, hogy tisztában vagyok a káros hatásaival. Ez így sehogy sem jó. Azt hiszem, össze vagyok zavarodva... Megfogom a kezét, gyengéden megszorítom, aztán megrázom a fejem.
- Az a lényeg - pillantok a plafonra, miközben egy nagy levegőt veszek - hogy most itt vagyok... És te is. És ez most jó... - fújok egy nagyot, mosolyt erőltetve az arcomra, de még mindig borzasztóan zavarban vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881414#post881414][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.09. 22:46[/b][/url]

- Néha nem árt, ha vannak - de ez csak az én véleményem. Inkább megvonom a vállam, és magamban mosolyogva elfogadom, hogy ismét egy Bercihez méltó választ kaptam. Nekem nincs túl magasan a léc, talán csak külsőre mondanám, hogy azért akárkivel nem biztos, hogy összeállnék. A jellemnél viszont, hát abszolút azon múlik, hogy tudok-e a másikkal egy hullámhosszra kerülni.
Értetlenül pislogok rá, hogy most rosszat mondtam-e, vagy miért húzódik el hirtelen és invitál ki az ágyából, amikor már az a jóleső hideg érzés futkorászott a hátamon attól, hogy egy karnyújtásnyira se vagyok tőle, de engedelmesen követni kezdem őt a gardrób felé.
- Gyors témaváltás - sandítok rá elismerően. - Jól hangzik. Addig én is gondolkodom. Nem szeretnék túl szigorú lenni, nem vagy a diákom szerencsére - nevetek fel halkan, szórakozottan, miközben az éttermen gondolkodom. Vajon ez az átgondolás azt jelenti, amit sejtek, vagy inkább ne éljem bele magam semmibe?
- Nem csoda. Ők gondolom elég régimódiak. Ez azért elég feltűnő darab - viszolyogva végigmérem a talárt, és hát... Ízléstelen? - Pedig jó a stílusod szerintem, de ez valahogy nem... - rázom meg a fejem csalódottan.
- Itt mindegyik nagy rám, igaz? - kérdezem ártatlan hangon. Végül is, hátha akad valami, amit gyerekkorában kapott, csak elfelejtett kidobni. Az még pont jó lehet rám, kivéve, ha dagi fiú volt. Az volt? Meg merjem kérdezni? Majd máskor. Vagy előbb jön a közös fényképalbum-nézegetés. Ha mázlim van, ma felveszek egy drága szettet, ha nem, akkor maradok ruha nélkül. Mondjuk ha ledobnám a törölközőt, Berci biztos jobban értékelné. Ennyire még nem ismer.
- Menjünk Pestre, szeretem, amikor kilépsz a komfortzónádból, és muglik közt mutatkozol - mosolygok, visszaemlékezve a pécsi evésünkre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=881505#post881505][b]Ivanich R. Benett - 2024.09.13. 00:26[/b][/url]

- Gondolom, valami bosszúvágy fűt iránta. Fogalmam sincs, mivel húzta ki a gyufát így nálad - van humorérzéke, meg kell hagyni. Megfogom a ruha ujját. Ahhoz képest, hogy ronda, az anyaga még így is minőséginek érződik tapintásra. Hozzá kell persze tennem, hogy nem sokat értek a divathoz. Büszkén nézek Bercire, amiért elég bátor ahhoz, hogy konfliktusba szálljon a családjával. Nekem ez nem ment ennyire könnyen. És egyébként sem szeretem a hosszú háborúkat. Van okom miért haragudnom egyesekre. Bennem is vannak tüskék. De inkább kerülöm őket, mert megtehetem.
Átveszem tőle a talárt. Kedves emlék lehet számára, s ha jó rám, akkor látszik, hogy a Herzberg után nőtt úgy meg, mint a gomba. Vicces belegondolni tényleg, hogy milyen lehetett kisfiúként ez a zsiráf... Csak úgy mosolygok, majd elvonulok a fürdőbe, hogy legalább részlegesen visszaöltözzek, majd rávegyem a talárt. Egy napszemüveget azért magammal csempészek az egyik polcról, mert támadt egy ötletem. Az átalakulás befejeztével kinyitom az ajtót, és kecsesen, a férfi modellekre jellemző stílusban kivonulok Berci elé, mintha egy divatbemutatón lennék - igen, a napszemüveget is felvéve.
- Na? - tolom lejjebb orrnyergemen a szemcsit, majd kacsintok, és beletúrok a hajamba, hogy kissé felborzoljam.
- Remek hétkezdés lenne - egyezek bele az időpontba. - Ja hogy jutalomként kellene felfogjam, hogy itt vagyok... - ingatom meg a fejemet. Ezt azért ne játssza velem, hogy majd én itt meg akarjak neki felelni, és cserébe kaphatok valamit, amit igazából ő is legalább ugyannyira akar. Hülyére azért nem akarom venni magam.
Nevetek, majd ismét elbújok a fürdőben, hogy visszavegyem a normál ruháimat. Aztán kezdődhet az igazi körbevezetés. Végre megismerem, hogy hol él. És még csókolóztam is vele! De több nem történt, egyelőre még. Ez is megnyugtató. Teljesen megérte eljönnöm. A jövő meg majd alakul, talán pont azon a beígért vacsorán.