MAGYARORSZÁG MÁGUSFALVAITALÁROSTaláros
Történelmi áttekintés: Talárost később alapították a többi mágusfalunál, mivel az alapítói nagyon sokáig megpróbáltak együtt élni a muglikkal, füves asszonyokként, emberekként ismerték őket. Az ország három részre szakadásakor döntöttek úgy, hogy ki szeretnének maradni a mugik harcaiból és biztonságos helyen nevelik fel a gyermekeiket. Történt ugyanis, hogy az általuk lakott Nyírbélteket is feldúlták a török seregek, s majdnem az összes család földönfutóvá vált, a házaikat felégették, a jószágaikat pedig elhajtották. Szerettek volna már meglévő falvakban letelepedni, ám a közelben lévő Szalamandra-Szentegyed nem fogadta be őket, mivel elítélték őket a muglikkal való közösködésük miatt. Nem szerettek volna túlzottan messzire menni, így a mai Püspökladány közelében, 1529-ben megalapították a falujukat, melynek nem adtak rögtön nevet. Az elsődleges célja az volt az akkori körülbelül 30 embernek, ahogy biztonságban tudhassák magukat, hogy ne kelljen rettegésben élniük. A falu alapítói között volt egy híres talárszabász is, Veres József, aki híres volt arról, hogy a gyengébb anyagból is minőségi talárt volt képes varrni. Később őt választották meg a polgármesternek- tekintve, hogy azon kevesek közé tartozott, aki képes volt írni-olvasni, s 1567-ben bekövetkezett halála után a tiszteletére Talárosnak keresztelték el a falut. Az évek alatt a lakosság megtöbbszöröződött, mindenkit szívesen láttak a kis közösségükben. Egyre jobb és jobb kapcsolatot ápoltak a többi varázslófaluval, sőt néhány külföldi mágusfaluval testvérfalukká váltak, így segítve egymás fejlődését. A két világháború között több olyan családot fogadtak be, akiknek a biztonságuk érdekében menekülniük kellett a szülőhazájukból.
Látnivalók: - A faluban található egy régi ösvény, mely mentén idősebb-fiatalabb fák sorakoznak, szám szerint 6 darab. Ezeket a testvérfalvak egykori polgármesterei ültették, a testvérük pedig a másik városban áll. Az ösvény végén áll egy park, a testvériség parkja. - Egy régi talármúzeum is talárható a talárszabászat emeletén, melyben 1200-as évekből származó talárok is találhatóak. Nyomon lehet rajtuk követni a divat fejlődését, illetve a talárkészítés rejtelmeibe is bevezetnek Veres József leszármazottjai.
Érdekességek: - A talárokat külföldre is innen szállítják, olyan híresen jó minőségűek. Különféle bűbájokkal ellátott talárokat, védőkesztyűket gyártanak a vállalkozásban, mely családiból ma már faluszintűre nőtte ki magát, kifejezetten keresik a tehetséges, fiatal szabászokat. - Nem mindegyik testvérfalut lehet megközelíteni hopphálózaton keresztül, ám Talárosról mind a 6 falu elérhető ilyen módon is.
Szendrei Véda munkája KUNSZENILAKunszenila Történelmi áttekintés:Kunszenila valaha egy nyüzsgő, élettel teli hely volt, s bár lakosainak száma soha nem ért el bűvös magaslatokba, de másfél emberöltőnyi ideje még nem gondolták azt, hogy valaha majd magukénak mondhatják az egyben szomorú és megtisztelő címet, ami a legkisebb varázslófalunak jár egész Európában, s ami még szomorúbb; ha nem csak a varázslófalvak listáján nézzük, akkor is valahol a sor végén kullogna. Sok mindennek tulajdonították az emberek és a lakosság nagyon magas számú eltelepülését, de rá kellett jöjjenek, hogy különösebb oka nincsen; egészen egyszerűen senki nem szeretne egy aprócska, a semmi közepén lévő faluban lakni, ahol a vízért is a kútra kell járni. Az itt élők ma már nem mások, mint a sok-sok évvel ezelőtt itt született boszorkányok és varázslók - szám szerint 12 fő -, akik valószínűleg itt fognak elhunyni, hogy aztán ez az aprócska kis hely örökre megszűnjön.
Látnivalók:
- az ország legnagyobb karácsonyfája - egy emlékfal, ahova azok nevét vésik fel, akik az elmúlt öt évtizedben távoztak a városból Érdekességek: - a nagy kivándorlás az előző nemzedéknél kezdődött, szinte minden fiatal elhagyta akkor a szüleit. - egy ideig próbálkoztak a falu feltámasztásával, nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, különböző programokkal akarták csalogatni az embereket - sikertelenül - semmilyen közintézmény és bolt nincsen a településen, és egyedül egy kandalló van rácsatlakozva az országos hopphálózatra, ezen keresztül tud mindenki közlekedni.
Szabó-Kelemen Zsombor munkája SZALAMANDRA-SZENTEGYEDSzalamandra-Szentegyed
A legtisztább mágusfaluként emlegetett helyiség jelzője nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk. Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.
A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.
Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő "átkot", de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben. Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal. Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?
Dolánszky Alex munkája ÜSTÖSDÜstösd
Történelmi áttekintés:
A település első írásos említése az 1300-as évek elejéről származik, ekkor költözött az addig lakatlan vidékre (a mai Győrtől kb. 20km-nyire délnyugatra) hat varázslócsalád, köztük Buchmeier Pál is, aki tíz évvel később megnyitotta első üstöntödéjét. Talán ez volt az, ami a falut elindította a gyárvárossá válás útján. 1425-ben itt nyitották meg az ország első mágikus édességgyárát, majd ötven évvel később egy játékgyárat is, bár akkor még mind a kettő céhes formában működött. Az ez után következő évszázadokban sokan azért költöztek az időközben várossá terebélyesedett Üstösdbe, hogy céheket, majd később manufaktúrákat és gyárakat hozzanak létre, vagy ezekben dolgozzanak. Mivel a települést a kezdetektől fogva álcázóbűbájokkal védték, nyugodtan fejlődhetett a mugli háborúktól mentesen. Virágkorát az 1800-as évek végén élte, ekkor vált világhírűvé a város hatalmas piaca, ahol a pletyka szerint minden megtalálható. Az 1900-as évek elején a bűnözés elharapódzott a városban, egy híres banda a félvérek és a muglik kilakoltatását követelte, céljukat zsarolással, kínzásokkal és gyilkosságokkal akarták elérni. 1940-ig több, mint 230 ember hagyta el a települést, de a banda tagjait csak húsz évvel később tudták elfogni. Azonban az alapítóról sosem tudtak meg semmit. Sokan úgy gondolják, hogy később új tagokat toborzott, és így a csoport a mai napig tevékenykedik. Manapság viszonylag kevesen lakják a helyet, és nem is vonzó az új lakóhelyet keresők körében, de turisták gyakran megfordulnak a városban. A város régi pompáját nem sikerült helyreállítani, de erre próbálkozások az utóbbi években is voltak.
Látnivalók: - A bevásárlónegyed, a város leghosszabb utcáját foglalja magában. A régi céhek maradványaiként kisebb-nagyobb boltokat találunk itt, melyekben csupa minőségi, kézzel készített terméket vehetünk. A boltok többsége a külföldi megrendelésekből él meg, mert már nincs akkora forgalom, mint a város fénykorában. - Az ország legnagyobb mágikus piaca, mely minden hónap harmadik vasárnapján a főtéren található meg. Hajnaltól késő estig a legkülönfélébb árusok portékái közül lehet válogatni, bár azért mindent nem árusítanak. - Játékmúzeum, ami a régi játékgyár épületéből lett kialakítva. Tizenkét szobában mutatják be a régi és új idők mágikus játékait, valamit egy helyiséget a muglik által kedvelt játékoknak is fenntartanak. A látogatás alkalmával mindent ki lehet próbálni, bár néhány dolgot csak felügyelet mellett. - Az édességgyár, ahol magyar mágikus édességeket lehet megkóstolni, és megtudni, hogyan készülnek. - Az öntöde, egészen pontosan a régi üstöntöde, bár csupán egy része szabadon bejárható, hiszen itt még ma is folyik termelés.
Érdekességek: - A bevásárlónegyedben sok külföldi cég kisebb üzlete is megtalálható - A gyáraknak köszönhetően a település levegője füstös, az eget ritkán látni miattuk, ezért mindig félhomály uralkodik a városban.
Merkovszky Ádám munkája SZALAMANTONSzalamanton
Történelmi áttekintés:
A történet szerint évszázadokkal ezelőtt élt egy velejéig romlott, gonosz varázsló, aki eltökélte, hogy minden muglival végez és, amikor ez megtörténik, a varázslók végre békében élhetnek. Ezt azonban már az akkori varázslók többsége sem nézte jó szemmel, pedig azokban az időkben még sokkal többet jelentett az úgy nevezett tiszta vér és a varázslóönérzet. Végül a mágust a Balaton északi partjának nyugati csücskében sikerült bekeríteniük, és megölniük. Ekkorra azonban már több száz mugli áldozata volt gonosz tetteinek, és a közben mellé szegődött híveinek. A végső csatában tíz hős mágus – 6 varázsló és négy boszorkány vesztette életét. Állítólag, amikor az ártatlanok kiontott vére a földre hullt, ott kinőtt egy virág, melyet később nagyezerjófűnek neveztek el, mai ismertebb nevén ez a boszorkányfű. Az egykori csata helyén még ma is áll a hősök emlékműve – ez a város egyik terén található meg, a megölt muglik sírjaival együtt. A tíz hős sírja is megtalálható még, folyamatosan gondozzák őket és évente egyszer, május 7-én meg is koszorúzzák. Ennek közelében lelhető fel Szalamanton falu, amely viszonylag új település, az 1600-as évek végén hozták létre. Mivel a falu a Balaton partján áll, ezért az itt élők elsősorban a turizmusból élnek, híresek a fesztiváljaik, és több közismert személyiség is Szalamantonban telepedett le. A falu összetétele vegyes, bár legfőképpen félvérek lakják. Főszezonban főleg külföldi turistákkal találkozni a település utcáin, ellenben télen alig lézengenek emberek a faluban. Bűnözés szinte nincs, az egyik legbiztonságosabb mágusfalunak nevezhető, ami köszönhető a Balatoni javító-nevelő intézet, valamint a bíróság közelségének, hiszen ezek miatt az aurorok gyakran megfordulnak Szalamantonban.
Látnivalók:
- A hősök sírjai, valamint a csata emlékműve, illetve a közelében épült múzeum, amely bemutatja, hogy mi történt akkor régen - Az ország fiatalkorú bűnelkövetőkre szakosodott mágikus bírósága ebben a faluban működik, szinte az összes fontosabb ilyen típusú tárgyalás itt zajlik le.
Érdekességek: - A Mirákulum nevű cirkuszi társulat központja, elsődleges előadóhelyük - Mágikus Dallamok Napja fesztivál helyszíne - Itt rendezik meg a Hőhűtő hetet - Bűbájos Bálint-napi mulatságok helyszíne - A Balaton közepén található a fiatalkorúak javító-nevelő intézete, ahová Szalamantonból szokták átszállítani a rabokat
Merkovszky Ádám munkája CSERMELYMENEDÉKCsermelymenedék
A menekültek eldugott varázslófalva
Történelmi áttekintés:
Ez a helyiség valamikor a muglik két nagy világháborúja között jött létre. Eleinte csak pár varázslócsalád menekült fel az Északi-középhegységbe a pusztítások elől, hogy mágiájukkal feltűnésmentesen megvédjék családtagjaikat, később többen is csatlakoztak a csoportosuláshoz, így elég változatos manapság is a lakók nemzetisége. A mugliriasztó bűbájok segítségével tökéletesen el tudtak együtt rejtőzni, s egy összetartó közösségben építgették-szépítgették településüket. A községben működött egy igen fejlett aurorképző intézmény is, de a 18 évvel ezelőtti nagy aurormészárlás után, - amit környékbéli sötét varázslók követtek el -, a hely bezárt, az épület azóta is üresen áll, a gyereket rémisztgetik vele rémtörténet gyanánt.
Látnivalók: - Csermelymenedék nem az a falu, ahol annyi mindent nézegetni lehetne, de a helyiek nagyon büszkék a patak tisztaságára és a hidaktól varázslatossá tett hangulatára.
- A falu egykori aurorképzője bezárás után is vonzza még az arra tévedő turistákat.
Érdekességek: - Alapvetően a Hosszú-völgyi-patak két felére építkeztek, romantikus hidak kötik össze a két oldalt.
- Érdekes, hogy manapság még a fiatalok sem nagyon hagyják el ezt a nyugodt környezetet, ha ki is repülnek a családi körből, idővel úgy is visszatérnek.
- Mivel sokféle mágus gyűlt itt össze, nincs a falunak konkrét iparága, mindenki értett valamihez, ami később azzá fejlődött ki, hogy az évek alatt önellátóvá váltak.
Vikohino Thaihasy munkája
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. szeptember 22. 11:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=867352#post867352][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.22. 11:02[/b][/url] ☆.´ `. ☽¸.☆, Buli ☆,.¸☽ .` ´.☆ ruhácska | A little party never killed... Miután Berci megadta a helyet, hogy hol lesz, én mondtam neki, hogy majd beesek. Anyu jön vizitre, András Krisztiánnak meg egy gyors teát ígértem, ha már egyszer lett egy fél órája rám. Magnus Axel pedig megint beesett elferdült orral. Hát... itthon vagyok. Még az utolsó simítások a hajamon, aztán oda is hopponálok a helyszín közelébe, még szerencse, hogy betéve tudom, hol van a minisztériumban a kandalló. A cuccaim természetesen előbb odakerülnek, mint én, hála a manónak, akit kölcsön kaptam mára. Nem félek attól, hogy bárkit is zavarna a sertepertélése. Pár háztársam mesélt ugyan valami buliról a tónál, de Berci azt mondta, az felejtős, és ez jobb. Én meg hallgatok rá. Mit adsz te elő otthon magadról, hogy rád bíznak egy gyereket? Érkezek meg a hangra. Igen, beazonosítom Médit, hisz bár nem voltam itthon, nem felejtek. - Valakinek vigyázni is kell rá - jelzem jöttömet, aztán septiben meg is ölelem a szőkét, nagybátyám arcára meg nyomok egy puszit. - András Krisztián kéri, hogy hétfőn ugorj be hozzá - adom át az üzenetet, míg el nem felejtem. Igen, nálunk mindenki kötelezően használja a két nevét. Sőt Magni, Andriska, és Lexácska sincs, mert anyám teljes mértékben kiborulna. Így hát... megszoktam. És érkezik Bella is. Nem tehetek róla, elmosolyodok, noha nekem sok a csaj sokszor, azonban Berci szerint majd megszokom.
***
Újabbat kortyolok a borból, de a többiekkel ellentétben, én nem viszem túlzásba. - Ő ki? - hajolok oda Bellához, hogy rákérdezzek a göndör hajú lányra, aki... nos, aki valahogy nem illik a nagy egészbe. - Legyen - vonom meg a vállam, noha nem tudom én, mire vállalkozok. Félreértés ne essék, buliztam én, de nem itthon, és nem olyan helyen, ahová tudom, hogy ellát anyám szeme.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. szeptember 25. 18:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=867493#post867493][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.25. 18:13[/b][/url] ruhácska | A little party never killed... Médi abszolút nem ismeretlen, nem is feszülök be, ahogy egyébként szoktam. Már Bella jelenléte se kényszerít katapultálásra, noha tudom, azért idő kell amíg én megszokom a pörgését. Nem is tudom, ismerek-e olyat, aki ennyire energikus, hisz felénk ez nem szokás. Jó, persze Berci, de tőle már az lenne a furcsa, ha nem pörögne. Vinném is az Ispotályba szerintem, mert elromlott. - Csak tudnám, mi folyik ott, hogy egyikük se ér rám. Mindig sietnek valahová - forgatom meg a szemem, bár azért nem bánt annyira. Kezembe kerül az első ital is, amit majdnem ki is ejtek a kezemből, mikor a hangos puffanást hallom. Az első sokk utol is ér, mikor látom, az egyik tanerő lep meg minket. Lehet, kicsit furcsán nézek, mert ehhez nem szoktam hozzá. Mármint, hogy a tanárok leereszkednek egy magunkfajta bulihoz, na mindegy.
***
Odakint a tűz mellett, hamar kellemetlen témára terelődik a szó, így sokat nem kell könyörögni. Kikapom én Médi kezéből a rövidet, akármilyen csillám is van benne, le is hajtom, miközben segítségkérőn nézek Bercire. Vannak dolgok, amikről ugye nem beszélünk. Persze Bella fiúját megnézem, el is könyvelem szépen, hogy illenek egymáshoz, de aztán akarva-akaratlan rám kerül a sor. Aprót rázok a fejemen, és megvonom a vállam. Nincs olyan senki, akiről mesélhetnék, de aztán valami mégis eszembe jut, így felcsillan a szemem, mégsem leszek annyira égő. - Két éven keresztül odavoltam Rasztovich Márkért... - azért ki nem húzom magam, mert ez nem olyasmi, amire büszke lehetek, tekintve, hogy a srácot már akkor is annyira lekötötte a kviddics, hogy őszintén remélem, még csak az arcomra sem emlékszik. - Igazából írtam neki egy levelet, és ismerve a bunkó háztársaim... tuti odaadták neki - húzom el a szám, bár nem gondolnám, hogy akkora patália kerekedne belőle. Szerintem még az enyémen kívül is kapott bőven, hisz akkor ő volt a helyi menő gyerek, na. Egyre jobban kedvelem Bellát, szépen be is pózolok a képhez, a lehető legjobb formám mutatva, és megvillantom azt a gyönyörű mosolyom is.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. december 23. 20:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=870103#post870103][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.23. 20:28[/b][/url] Karácsonyi Jótékonysági bál a la Bánffy | ruhácska - Mondtam, hogy ne ezt a ruhát vedd fel - ha bárki azt hinné, Wilhelmine Schönfeld-Hohenburg engem bármikor is megdicsér, az súlyosan téved. Az anyám a nekem szánt bókjait a vendégeknek tartogatja, és amúgy is puskaporos köztünk a hangulat épp. Szeretném azt hinni, tényleg megbeszéltük és lezártuk a Dominikos témát, de ismerem a nőt, aki szült, így csak abban tudok reménykedni, hogy nekem okoz sebeket, és nem az eridonosnak. - A nagyi mutatott be a tervezőjének, gondolom erős célzás jelleggel - szeretnék, de nem vagyok határozott. Épp csak nem húzom be a nyakam, ahogy anyámmal beszélek, pedig soha nem ütött meg, ő nem az a fajta. Elegánsabban oldja meg a nevelési dolgait. Nagyit természetesen megértem, ebben a ruhában én is komfortosabban érzem magam, nem mintha annyira jobban viselném már a tömeget körülöttem. Ittam a nyugtató bájitalból, szóval gond nem lehet, de a gyomrom görcsösen zsugorodik össze a tudattól, hogy anyu is okkal készül oly' serényen. A Bánffy-birtok persze nem okoz csalódást. Nagyi a legapróbb részletekre is odafigyel, nem hiába szervezi minden évben ő. A tudat, hogy ennek legalább értelme is van, és nem csak annyi, hogy cédulát aggassanak rám, és odadobjanak az első útba kerülőnek, aki megüti a mércét, azért valamit ellensúlyoz a kedvemen. Épp elég ránéznem Bercire, akit valószínűleg újonnan leakasztott menyasszonya is elkísér, hogy tudjam, egyáltalán nem kell ezt siettetni. Bárcsak anyu is megértené. Az idősebbik bátyámba karolva, lépek be a tágas előtérbe és köszöntöm először a nagyszüleim, akik láttán őszintévé is válik a meleg mosoly az arcomon. Jeromos dédapát is köszöntöm a neki kijáró módon, ahogy előttem a többiek is, és megint elámulok kicsit attól a kisugárzástól, ami őt övezi körül. Nem is hiába. Ahogy belépünk a nagyterembe, mindenki szétszéled. Vannak már itt jó páran, a lányok is, akikkel társalogni szoktam, így egyenesen oda is veszem az irányt, hogy leküzdjem a szemforgatást az újabb pletykákat hallva. Jó sok van, aminek áradatát apám szakítja meg. - Kislányom, anyád ragaszkodik ahhoz, hogy mutassalak be valakinek - mély levegőt veszek. Kezdődik. Biccentek, és kiiszom az utolsó kortyot az időközben elmart pezsgőből, majd belekarolok apámba. Biztató mosollyal jelzem neki, hogy semmi gond, tudom, hogy ha az anyám akar valamit, akkor az úgy is lesz. Illedelmesen köszönök, vagy épp biccentek mindenkinek, míg oda nem érünk a kisebb Hellerékhez. Mintha ezt suttogta volna apám, hogy ez a nevük. - És végre bemutatnám a legkisebb gyermekem is, Zsolna Alexandrát. A Bagolykőben tanul, levitás és épp a végzős évét teljesíti. Szívesen segít neked Arion, noha ő is csak most jött vissza, két évet kint töltött Franciaországban cserediákként - ahogy apu büszkén mesél, úgy az én zavarom is nő. Ahhoz már hozzászoktam, hogy ennek ez a módja, épp csak kellemetlen, hogy úgy adják elő, mintha feltaláltam volna a rák ellenszerét, vagy tudom is én. - Jó estét, szia - köszöntöm először a szüleit, aprót pukedlizve is, aztán a fiút...férfit? Azt látom, apám kedélyesen elcseveg Arion szüleivel, így meg is bizonyosodok róla, jó kapcsolatot ápol velük. Csodálatos. Valahogy apu ismerőseivel mindig könnyebben elvagyok, mint anyáméival. Ők... túlságosan hasonlítanak anyámhoz. - Igazán kedves, hogy ti is a szíveteken viselitek az árvák sorsát - próbálok én beszélgetést kezdeményezni, de sose voltam benne jó, főleg akkor nem, ha megannyi tekintetet magamon érzek közben... többek között az anyámét. Akármennyire is próbálom palástolni, a tartásom is feszült ettől. Ma nem hibázhatok. - Ha sikerült jól leszűrnöm, te is a Bagolykőn tanulsz? Apám nem hazudott, tényleg szívesen segítek, amiben csak tudok - a sok mosolygástól már lassan begörcsöl a szám, de sebaj.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 11. 19:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873586#post873586][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.11. 19:48[/b][/url] Azzal szerintem semmi újat nem mondok, ha újonnan lever a víz egy nekem címzett levél láttán. Jeromos rivallójának a hangja még most is a fülemben zeng, és már csak attól kiráz a hideg, hogy visszahallom a hangját. Értettem. Felfogtam. Esküszöm, de nem tudok mit csinálni. Számolom vissza a napokat, és imádkozom, hogy sikerüljön a tervem, és eltűnhessek innen mielőtt még tényleg Szibériában találom magam. Az írás sem ismerős. Összevonom a szemöldököm, és mélyet sóhajtok. Míg felöltözök is azon gondolkodok, hogy lehet szólnom kellene valakinek, de hamar elvetem. Üstösdöt legalább ismerem, és azért a pálcámat is szépen elrakom. Mások szerencsétlenségére még használni is tudom annak ellenére, hogy sokszor ódzkodok tőle. A hopponálás után kicsit a falnak dőlök, mert a gyomrom amúgy sem a barátom mostanában, és egyébként sem bírom annyira. Inkább sétálok el a kandallóig. Még rendbe szedem magam, mielőtt belépnék az étterembe, és egyszerűen kiül az arcomra a döbbenet, ahogy felfogom, engem itt vártak. Mi a fene van már? Persze nem hagyom, hogy az idegességem szembetűnő legyen, annyira illedelmes és jó modorú vagyok, amennyire itt egy Bánffyhoz szoktak, és mégis... ahogy egy asztalhoz vezetnek, egy ponton lecövekelnek a lábaim. Nem tudok többet lépni, a mosoly is az arcomra fagy, és tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam, két pillanat alatt sápadok le. - Mi folyik itt? - nem vagyok benne biztos, hogy a kérdés célt is ér valakinél, mert még én sem hallottam a saját hangom. Lehet a hangszálaim is katapultáltak, ahogy én is tenném, ha meg bírnék mozdulni, de még csak a pislogás se megy. A férfire meredek, aki ott ül. Annál az asztalnál, amit elvileg valaki lefoglalt.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 11. 20:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873593#post873593][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.11. 20:16[/b][/url] És itt hagy. A lány, aki eddig kedvesen kísért, de nem tudtam kiszedni belőle semmit, most fog és itt hagy engem Vele. Vele. Hát nem érti, hogy nem szabad? Miért játszik ellenem össze mindenki, mikor én csak... én csak nem akarok több bajt? Nem is magamnak, az engem pont nem érdekel, de neki. És végignézem, ahogy az itallapot veszi a kezébe, és hogy unott. És nem tudok megszólalni, csak bámulom, mint... pontosan, mint egy ostoba kamasz. Rá is parancsolok magamra, megrázom a fejem, és tekintetemmel keresek egy felszolgálót, akinek ahogy elhalad mellettem, meg is ragadom a kezét, de annyira kétségbeesetten, hogy azt már tényleg öröm nézni. - Elnézést... ez... itt valami tévedés lesz - most hallom a hangom, ami kedves, de határozott, és még mosolygok is mellé. Teljesen elnézően, mert biztos az. Tévedés. De erre megrázza a fejét, mire behunyom a szemem. Miért kell ezt tenni velem?
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 11. 20:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873599#post873599][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.11. 20:40[/b][/url] Igazából nagyon büszke vagyok magamra. Egyszerűen látom, hogy azért nem veszett el minden abból a Zsolnából, aki a történtek előtt voltam, hisz tudom én helyén kezelni a dolgokat. Ez pedig ad némi reményt arra, hogy nincs minden veszve. Nagyot kell nyelnem a név hallatán, mert... ismerősen cseng, de.. megállom, hogy odakapjam a fejem, épp csak próbálom megértetni a lánnyal, hogy ez itt egy fatális tévedés. Nagyon terelni sem kell, még én is érzem, jobb ha leülök, és nagyon próbálom figyelmen kívül hagyni az érzést, ami belém hasít mikor hozzám ér. - A barátnője? - megdöbbenek, most már hagyom is kiülni az arcomra, mert... nem értem. - Miért? És... te jó ég - túrok bele a hajamba. - Önt is átverte igaz? - esik le szép lassan, ahogy a sokkot is dolgozom fel. Épp csak nem értem, miért kellett ezt. - De miért tette? Komolyan nem értem... és Ön meg ügyvéd létére eleget tesz névtelen levelek követeléseinek? - rázom meg a fejem. Igen. Én. Aki itt ül vele szemben.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 22. 18:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873963#post873963][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.22. 18:29[/b][/url] Összeszűkítem a szemeim. Nem, nem akarok belemenni, mert amúgy... semmi közöm hozzá. Épp csak nem értem, mert én nem szoktam barátok ingében kijönni a szobájukból, de bizonyára ez is olyan dolog, ami csak nekem furcsa. - Az ízlése viszont jó. Messze az egyik legjobb étterem - sóhajtok fel, ahogy némileg sikerül rendeznem a katyvaszt a fejemben, vagy épp megfeledkezni arról, hogy ezért akár még a fejem is vehetik. Én csak gyümölcslevet kérek, ahogy általában szoktam, mert abban is biztos vagyok, nekem nem kell inni. Nekem tilos. - Ohh... nem értem az embereket. Mármint nem azért, de az ügyfelei gondolják, hogy csak mert szép a körítés, nem is annyira nyilvánvaló, hogy a trutyiból kell kirángatni őket? - pislogok, miközben összekulcsolom kezeim az asztalon. Én nyilván arra tudok gondolni, hogy azok az ügyfelek nem épp a könnyű esetek közé sorolhatók. - Mert má... kíváncsi voltam - kipirul az arcom, főleg mert tudom, hogy pocsék egy mentés. Kíváncsiság ide vagy oda, nem feltétlenül jöttem volna, ha nem kaptam volna már hasonló rejtélyes levelet. Viszont azt is tudom, Berci végképp nem örülne, ha erről másnak is beszélnék. - És az én szakmám nem is kíván veszélyességi pótlékot - rázom meg a fejem, de állom én a tekintetét, mert nem fogok bocsánatot kérni azért, mert vakmerőnek gondolom. Körbe nézek, párok... kisebb társaságok, senkit nem érdekel, hogy én itt ülök, és ez valahol nagyon jól esik, annyira, hogy érzem ahogy kicsit felszabadultabb leszek. - Nos, dr. Laines... kérem meséljen magáról - nézem én, épp csak halványan mosolyodok el, mert ez az egész... nagyon randinak tűnik, hát akkor, miért ne játszhatnám? Komolyan úgyse gondolom, de túllépni és kiélvezni az alkalmat, ha már egyszer valaki összehozta, az... az még igazán nem bűn.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 22. 18:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873965#post873965][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.22. 18:53[/b][/url] Csak mosolygok, mert igazából... nem esik nekem túl jól másik nőt kibeszélni. Főleg mivel láttam, és láttam azt is, mennyire gyönyörű és mennyire... illik a professzorhoz. - Annyi más módja lenne - felsóhajtok, hisz nem értek hozzá. Mi nem rejtegetjük magunkat, vagyis... a családom a dolgát is óvatosan csinálja, amibe még csak belegondolni sem akarok, mik lehetnek. - Komoly és megterhelő... - biccentek, természetesen teljesen komolyan. Legalábbis nagyon próbálom azt a látszatot kelteni, pedig csak... szórakozom kicsit. - És karitatív, nem tudja, milyen megélni egy vizsgaidőszakot... ja de, tudja - megforgatom a szemem, végre halkan fel is nevetek, de csak megvonom a vállam. Nekem most ez a dolgom, és próbálom nagyon jól csinálni, később.... később talán lesz munkám is. Remélem. Szeretném. Én is gyorsan leadom a rendelést, még csak fel se nyitom hozzá az étlapot, amennyire sűrű vendégek vagyunk erre, már szólnak, ha változás, vagy újítás történt, de mivel most nem tették, maradok a szokásosnál, hogy ne érjen csalódás. - Nem tudom. Bármit. Kedvenc szín? Kedvenc együttes? Milyen tanuló volt? - apróságok, tudom. De számomra lényeges apróságok, és talán most van először meg utoljára alkalmam arra, hogy ezeket megtudjam anélkül, hogy... bajt hozzak a fejemre. - Sportolt? Kividdcsezett? Roxfortba járt? - persze hamar el is kapatom magam, de a lelkesedés nem csak a szememben csillan, szerintem az arcomra is szépen kiül. Viszont kortyolok, le nem véve a szemem az előttem ülőről, mert elrettenteni se szeretném.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 22. 19:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873969#post873969][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.22. 19:24[/b][/url] - Egyáltalán nem - értek vele egyet biccentve. - Figyelmeztessen csak nyugodtan, mert az, hogy a tanárom... hamarosan érvényét veszti - így hát a korkülönbségbe kell kapaszkodni. Persze próbálom ezt viccelve előadni, és csak alig észrevehetően nyelni egy nagyot, mert bármennyire is próbálkozom, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy Vele ülök épp egy asztalnál egy étteremben, még ha... ezt egyikünk sem akarta, vagy tervezte. - Remélem nem haragszik, ha ez nem lep meg - már az, hogy iskola első. - Gondolom elvárások hada, kevés vagy épp egyáltalán nem létező szociális élettel. Irigylem azokat, akik azért buknak meg egy vizsgán, mert előtte durván kibulizták magukat - ami csak azért vicces, mert alapjáraton ők irigyelnek minket. Pedig ha tudnák, mennyi mindenről kell lemondanunk épp csak látszólag fontos dolgok miatt... nem irigyelnének. - És ezt mind tizenéves diákként? Ennyire nagy volt a szülői nyomás? - óvatosan kérdezem és halkan, mert ez soknak tűnik. Ugyanakkor értetlenül is meredek rá. - De hát miért? Gondolom, akkor is már ennyire kedves és aranyos volt... miért bántották? - valahogy nem áll össze a kép a fejemben, főleg mert el nem tudom képzelni, hogy már akkor is mentek a szekálódások. - És egyáltalán hogy maradt ilyen? Minden oka meglenne arra, hogy megvesse az embereket, de Ön inkább segít rajtuk... nem értem. Olyannak kellene lennie, mint... mint a Sallow lánynak - más példa hirtelen nem jut eszembe, abban pedig biztos vagyok, hogy a rellonos híre eljutott hozzá is. A kastélyban kevés dolog van, amiről ne tudna mindenki, ahogy azt én is megtapasztaltam.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 22. 19:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873971#post873971][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.22. 19:50[/b][/url] - Ha Önnek ez kellemetlen, soha többé nem hozakodok elő vele... sajnos, nem sajnos, egyszerűen tényleg nem tudom, mit kellene tennem, vagy mondanom, vagy hogy kellene viselkednem, hogy... ne legyen ennyire egyértelmű - most már könnyedén beszélek róla, mert tudom, hogy következmények nélkül megtehetem. Látom, hogy néz, és látom azt is, Maynek mennyire nincs igaza, ő nem érez úgy, ahogy én... még csak a közelébe se járt, és... ez jó. És hálás vagyok, amiért én megtehetem, mert... hagyja. - És most biztos büszke is lenne - biccentek annak ellenére határozottan, hogy én épp csak a nevét hallottam. Direkt nem akarom a családjáról kérdezni, már a múltkor is éreztem, ingoványos a talaj, azt meg végképp nem szeretném, hogy rosszul érezze magát, vagy maga alá gyűrjék a kellemetlen emlékek. - És azért bántotta? Mert szerelmes volt? - meredek rá pislogás nélkül. Látható, hogy ez nekem magas, meg hogy mennyire nem vagyok képben ezzel a szerelem nevű dologgal. Hát én is az vagyok, de eszembe se jutna bántani miatta. Ahhoz meg nem vagyok elég konzervatív, hogy most nemi kérdéseken akadjak fent, mert... mindenkinek joga van az érzéseihez. - Remélem, hogy ráfog. Én őszintén sajnálom, de a bátyám is egy kaptafa. Nem tudom, nálunk valami gikszer kerülhetett a vérvonalba, mindegyikünk nagyon impulzív, nem tud Magnus sem tiszta fejjel gondolkodni, a nővéremet meg inkább hagyjuk - Augustát se kell félteni, annyi szent. Megköszönöm az ételt, és rámosolygok a pincérre, hogy biztosítsam, tényleg minden rendben. - Hogy bekkelte ki? - jön a következő kérdés, miután egy falat húst le is nyeltem. - Hogy házasodnia kelljen? Lehet annyi ideig húzni valamit? - ezen őszintén elgondolkodok, hogy miként húzhatnám addig az időt, míg Jeromos meg nem gondolja magát. - Rettegek tőle. Attól, hogy egyszer arra megyek haza, hogy ott ül a nappaliban egy idegen, akihez hozzá fognak adni... És lehet nem is jó ember, és lehet bántana... - most nem nézek rá, a húst vágom fel, de tudom, hogy a gondolatra lesápad az arcom.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. február 23. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=873985#post873985][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.02.23. 18:58[/b][/url] - Tudom - sóhajtok fel, és a poharában lévő bor most valamiért sokkal izgalmasabbnak tűnik. Épp csak addig, míg meg nem hallom nevetni, mert utána máris az arcát nézem, talán az enyémre kicsit ki is ül az értetlenség. - Lehet... csak titkolta. Mármint biztos büszke volt, csak őt is úgy nevelték, ahogy Ő Önt - próbálom tisztára mosni, csak mert az én világomba nem fér bele egy olyan férfi, aki Maximilan lehetett. Pedig sejtem, épp csak nem vagyok hajlandó elismerni. - Ha ismerné őket, nem ezt mondaná - most rajtam a sor, hogy elvigyorodjak, de szeretem őket, így nincs mit tenni. - Huhhh, megvan... azt hiszem most három helyen tört el az orra. És nem tudom, hogy sikerült-e már megvernie Dominikot, de.... - beharapom az ajkam és megvonom a vállam. Nem vagyunk a világ legjobb tesói, de ez szerintem sose fog változni. Ha velem történik valami, Magnus verekszik. Túl finom az étel, és annak ellenére fogy gyorsan, hogy próbálok lassan enni, de nem tehetek róla, nem mostanában látott normális ételt a gyomrom. A kérdést persze felteszem, de amíg válaszol, én el is helyezem az evőeszközöket, hogy jelezzem, végeztem. - Sajnálom, nem akartam... - igazából mosolyogtam vele együtt, míg meg nem láttam azt, ahogy megborzong. Reflexszerűen nyúlnék, hogy végigsimítsak a kezén, mégsem teszem meg, mert... nem lehet. - Reina tényleg nagyon szerencsés. Magnus ezt soha nem tenné meg - nem magam sajnáltatom, épp csak közlöm a férfivel a tényeket, hisz ha valaki nálam is jobban irtózik a házasság gondolatától, az a bátyám. - Őszintén sajnálom, dr Laines - halkan beszélek, nem tudom, erre mit lehet mondani. Nyelek is, de érzem, hogy az ahhoz kevés, innom kell. - Lehet tudni, hogy miért? Nem kell rá válaszolnia, sőt... nincs kedve sétálni? - most kivételesen tőlem jön az ötlet, de csillogó zöld szemeim is rá emelem.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. március 17. 19:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=875177#post875177][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.03.17. 19:24[/b][/url] - Mintha Jeromosról beszélnénk - suttogok magam elé, mert rossz a felismerés, hogy… én tulajdonképp tudom, hogy ő miről beszél. Elvárások és elvárások. - Viszont a tudat mindenképp bíztató, hogy meg lehet ugrani a lécet - nézek aztán rá csillogó szemekkel, hisz most olyan ember ül velem szemben, akire az apja okkal lehetne büszke. Így hát naivan hiszem, hogy tényleg van remény, hogy egyszer majd az én erőfeszítéseim is elismerik majd, és nem csak újabb elvárásokat aggatnak a nyakamba, csak mert az a nevem, ami. Hiába szeppen meg dr. Laines, az én arcom megkeményedik, és szinte kérelhetetlen leszek, pontosan olyan, amilyen a bátyám is. - Dominik túllépett egy határon. Nem tudom, mennyire tudja, de… elvileg készült rólunk egy kép a bál után. Az eridonos, meg azt terjeszti, megcsaltam őt… Önnel - rázom meg a fejem, de ugyanolyan dühös tekintettel meredek a poharamra, mint amilyen dühösen közöltem Domival is, mivel foglalkozzon inkább. - Akármennyire barom a bátyám, bármitől megvéd engem, és most még meg sem akarom állítani benne, mert… megérdemli Domi. Hihetetlen, hogy nem képesek felfogni, hogy a sértett egójuk miatt, mit tudnak művelni más emberekkel… - és ez az, ami igazán dühít. Ha csak engem ócsárolna, magasról tennék rá, még a vállam is megvonnám, de… mást is belekever. - Lehet… de nem biztos, hogy hagynám - azért itt már elnevetem magam, mert én nem akarom, hogy mások hozzanak áldozatot miattam. Mindenkinek megvan a saját keresztje, nem vagyok én senki, hogy az enyémet valaki más cipelje helyettem. Ahogy biccent felállok én is, és míg rendezkedik, magamra veszem a kabátom. A kávét megköszönöm, mégis kicsit bizalmatlanul forgatom a kezemben, mert nem… még mindig nem mindegy, hogy laktózmentes-e a tej. - Kérem ne! Én… ostoba voltam, semmi közöm hozzá - nézek rá ijedten, és remélem, az arcom pirulását is betudja annak, hogy mennyivel hűvösebb lett idekint. Nem is értem, mit gondoltam. Az egy dolog, hogy én beszélek a családomról, de ez nem várható el tőle is, ráadásul… tényleg semmi közöm hozzá. - Viszont egy valami tényleg érdekel. Lia miért gondolta azt jó ötletnek, hogy randit szervez egy diákjával? - pislogok fel rá, arcomon őszinte kíváncsisággal, miközben lassan megindulok talán a tér felé.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. március 18. 12:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=875210#post875210][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.03.18. 12:43[/b][/url] - Nem tudok vele nem törődni, ha közben Önnek ártok. Tudom milyen az, ha egy tanárra rányomják a bélyeget függetlenül a valóságtól - szomorúan sóhajtok, mert ez bánt igazán engem. Hát látom, hogy furcsán néznek még akkor is, ha csak köszönök dr. Lainesnek, látom azt is, hogy összesúgnak a hátam mögött, pedig az utóbbi időben tényleg nagyon figyeltem, hogy ne adjak erre okot. Szinte azonnal meg is bánom, hogy engedtem a kíváncsiságomnak, és feltettem a kérdést. Belepirulok a válaszba, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a kezemben tartott papír poharat. Úgy nézem rajta a címkét, mintha most látnám először, mert fogalmam sincs, mit kellene erre mondanom. Szívem szerint egyből és határozottan vágnám rá, hogy a nőnek mennyire igaza van, de azt is tudom, aligha lehet ezt komolyan venni olyas valaki szájából, aki nem is olyan rég még másról állította ezt. Akkor tényleg azt hittem, valódi az, amit Domi iránt érzek, de még csak meg sem közelítette ezt. -És Ön? Mit gondol? - nem nézek rá, megint a kirakatokba menekülök, hangom is halkabb és óvatosabb, túl élénk a deja vu, és nem szeretném, hogy megint úgy elsiessen, mint akkor tette. Az fájt. - Nagyon sajnálom dr. Laines. Akármilyen is volt az apja, senki nem érdemli meg, hogy elvegyék tőle a családját - nekem meg a szívem szakad meg. Még nyelnem is kell egyet, csakhogy ne sírjam el magam. Pedig ha csak arra gondolok, mennyire fiatal lehetett, és mennyire egyedül lehettek Reinaval…. Próbálom alig észrevehetően letörölni a nyamvadt könnycseppet.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. március 18. 12:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=875212#post875212][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.03.18. 12:47[/b][/url] - Ön fontos - pislogok rá, szinte azonnal vágva rá a szavakat, még csak át se gondolom őket, ami baj. Valószínűleg, ha átgondolnám nem ilyen hirtelen és nem ennyire tömören fogalmaznám meg. Másrészt meg mit számít, semmi olyat nem mondtam ezzel, ami nem lett volna nyilvánvaló eddig is. Kortyolok én is a kávéból, bár először csak óvatosan, viszont ahogy megérzem, valóban laktózmentes, bátrabb leszek, és a szemeim is felcsillannak. - Nem mertem inni belőle - vallom be, bocsánatkérőn nézve rá, de nem tudok nem mosolyogni, és nem boldog lenni már csak a ténytől is, hogy nem felejtette el. Apróság, tudom én, mégis jól esik. Az is jól esne, ha valahogy jelezne Merlin, vagy az égiek, vagy bárki, hogy nekem mikor kellene abbahagynom most a kérdezősködést például. Utálatos ez az érzés, mert hallani akarom, mert kíváncsi vagyok, de közben meg nem akarom hallani, mert bármit is mond, az biztos, hogy össze fog törni. Közben meg persze két kézzel kapaszkodok az illúzióba, hogy bármi is van most, lehetünk olyanok, mint régen. Mehetek hozzá a hülye kérdéseimmel, vagy a hirtelen feltörő pánikjaimmal, amiken általában ő csak nevet, és aztán csak beszélgetünk, de utána minden sokkal könnyebb lesz, és még én is belátom, hogy sokszor túltolom. Most is azt szeretném. Csak beszélgetni erről, de annyira nehéz, mert róla van szó. - Nem igazán… voltak érzéseim. Mármint, két fiúval voltam, és mindkettőnél azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, de… annyira nevetségesnek hatnak azok ehhez képest. Domit csak a családomtól akartam óvni, nem akartam, hogy anyám ártson neki, de élek a gyanúval, akkor is jobban tartottam attól, én mit fogok kapni tőle. Aztán én képeltem fel… dühből. Mert nem engem bántott, hanem Önt. És azóta se bánom, és azóta is megtenném, és bárkivel megtenném, aki Önt bántja - sóhajtok fel, csak kicsit fordítva el a fejem, csak hogy egy pillanatra ránézzek, de aztán hamar visszatér a tekintetem a kirakathoz, a ruhák látványa most sokkal biztonságosabb. - Annyit gondolkodtam ezen. Annyi mindenkit meghallgattam, akik bölcsebbek nálam. Kerültem, aztán Önre rontottam részegen, aztán megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is történt volna semmi… sehogy sem volt jó, mindig csak szenvedtem a végén. Aztán már csak azért kerültem, hogy Önt ne hozzam kellemetlen helyzetbe, hogy ne kelljen többet az igazgatóhelyetessel beszélnie… erről. Bűnösnek éreztem magam, mert érzéseim vannak, de… én már ebbe is belefáradtam. Nem akarom tovább ezt játszani - szóval ahogy felegyenesedik, én ugyanúgy állok vele szembe, hogy a szemeibe nézzek, mint akkor Pécsen. - Én szerelmes vagyok Önbe, dr. Laines. Én szeretném, hogy ennek legyen jövője, sőt… csak Önnel tudom elképzelni a jövőm. Az sem érdekel, hogy milyen minőségben van mellettem. Legyen a tanárom, legyen a barátom, ha az kell, még ügyvédemnek is felfogadom - széttárom a karjaim, persze figyelve arra, hogy a kávé ne löttyenjen ki, de egyedül csak a megkönnyebbülés az, ami az arcomon látszik. Még halványan el is mosolyodok, mert tényleg nagyon jól esett hangosan is kimondani a szavakat, és nem megint hadakozni saját magammal is. - Látja? Mondtam én, hogy csapnivaló ügyvéd lennék, sajnálom - de halkan elnevetem magam, és elveszem a zsebkendőt, és megtörlöm vele a szemeim. - Mutathatok valamit? - jut hirtelen eszembe, hogy Üstösdön vagyunk.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. március 18. 12:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=875214#post875214][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.03.18. 12:50[/b][/url] Látom én, hogy az arca megváltozik, a mosolya szépen fokozatosan tűnik el. Egy pillanatra még el is fog a késztetés, hogy csendben maradjak, és mondjam megint, hogy felejtsük el, de… nem akarom. Úgy érzem, ha most nem mondom adok hangot a gondolataimnak, akkor soha nem fogok, és igazán elegem van már az őrlődésből, a kérdésekből és a “mi van ha”-ból. Annyiszor lezajlott már minden a fejemben, hogy szinte minden reakciójára van forgatókönyvem. Aha. Gondolom én naivan. Biccentek, hisz igazán ráérek, és most tekintsünk el attól, hogy itt sem kellene lennem. Tényleg jobban érzem magam, még úgy is, hogy tudom, épp a szavakat keresi, amikkel véget vethet ennek. Mosolyogva nézem végig azt is, hogy a kávém a patkányra kerül, épp csak kiül az értetlenség az arcomra. Boldognak viszont határozottan boldog vagyok, hisz nem ment el, visszaáll pontosan elém, és nézhetem a szemeit a háta helyett. Jó érzéssel tölt még akkor is, ha most épp nem csillognak. Már nyitom a szám, hogy szabadkozni kezdjek, mert bajkeverő nem vagyok annak ellenére sem, hogy az utóbbi időben voltak olyan cselekedeteim, amik engem is megleptek. A szám viszont résnyire nyitva marad, mert nem csak a szó, de a levegő is bennem akad, és másodperceken keresztül meredek dr. Lainesre pislogás nélkül, míg az agyam sebesen dolgozza fel, hogy azok a szavak elhangzottak. Az ő szájából. Ő mondta őket. Keresem a szánalmat az arcán, vagy bármi árulkodó jelet arra, hogy megint csak arról van szó, nagylelkű és hagyja, de nincs. Nyoma sincs hasonlónak sem. - Öhm. - annak ellenére hogy sose volt gondom azzal, hogy kifejezzem magam, most ennyi bukik belőlem, de még ez is lehelet gyengén. - Bevallom, minden eshetőségre volt egy forgatókönyvem… erre nem - még a fejem is megrázom, és ijedten pislogok rá, de a boldogságom közben sehogy sem tudom elrejteni. Még a szemem is behunyom, ahogy végigsimít az arcomon, és végre visszakerül az én mosolyom is. - Persze, de dr. Laines… Én nem várok Öntől semmi ilyet. Ha azért mondja ezt, mert nem akar megbántani… teljes mértékben megértem, hogy Ön másképp képzeli el a jövőjét. Akármennyire is szeretném, nem hunyhatok szemet a több mint tíz év felett, érthető ha másra vágyik - muszáj vagyok leszögezni, mielőtt még teljesen belelovalnám magam. Óvatosan beszélek, de határozottan és mosolygok, mert teljesen nem ment el az eszem szerencsére. Felsóhajtok, hogy folytassam a kis monológom, de belekezdeni nem tudok, hisz a sajátomén érzem ajkait. A hasam akkorát buckázik hirtelen, hogy azon meg is döbbenek, de mire észbe kapnék, élvezném már vége is, mintha meg sem történt volna. A kezem ugyanúgy marad, ahogy elvettem a poharat, és úgy állok a járdán, mint akire most szórtak sóbálvány átkot. - Fogalmam sincs - érkezik a reflex válasz, ajkaim még mindig elnyílva és jóformán csupán magam elé pislogok.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2024. március 18. 12:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=875216#post875216][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.03.18. 12:51[/b][/url] Teljesen elveszett vagyok. Én csak magamon akartam könnyíteni, valahogy pontot tenni ennek a végére, főleg így vizsgaidőszak előtt. Nem akartam magammal cipelni még ezeket a gondolatokat is, hogy aztán emiatt ne sikerüljön, így megragadtam az alkalmat annak tudatában, hogy jövőre dr. Laines már nem lesz mellettem. May minden szava ellenére is erre jutottam, soha nem gondoltam teljesen komolyan azt, hogy a szőke lánynak igaza is lehet, erre most… Most sokáig nem kell noszogatnia a férfinek, hogy csendben maradjak. Zavar van az arcomon, ami persze keveredik a boldogsággal. Az a csók nem tart sokáig, mégis olyan reakciókat csal elő belőlem, amiken őszintén megdöbbenek, és nem is tudom őket hirtelen hová tenni. Viszont nem is most fogom elemezni őket, minden agysejtemmel azon vagyok, hogy figyeljek, és fel is fogjam a szavakat, amiket mond, bár meglehetősen nehéz úgy, hogy látom az ajkait mozogni. - Tegezni. Megpróbálom - ígérem meg egy bólintás kíséretében. Nem tudom rávágni, hogy az nekem kapásból menni fog, hisz annyi ideig volt dr. Laines, hogy ha nem mondja újra a nevét, lehet eszembe se jutna, és még mindig nem katapultált el. Valahol most kezd bennem teljesen tudatosulni, hogy ez most akkor valóban megtörténik, hogy ő… hogy ő tényleg nem küldött el a fenébe, a nevetséges érzelmeimmel együtt, persze még most sincsenek illúzióim, tudom én, hogy ennek ellenére se lesz kevésbé egyszerűbb, csupán most már ott a tény, hogy ebben már együtt vagyunk benne, és nem egyedül vagyok. Így valamivel könnyebb, és nem fog el a rettegés kapásból. - Én attól tartok leginkább, hogy téged fog - vallom be némi gondolkodás után, és meg kell állapítanom, ez a tegezés dolog, nem is annyira idegen, vagy furcsa. - Ha mindig azzal foglalkoznék, hogy ítélnek meg mások, roppant megkeseredett ember lennék. A családom nélkülem is kellő figyelmet fordít erre… Akárhogy is, jobban bánt az, hogy minden rajtad csattan. Kakasi engem például nem hívott be, nem érdekelte, noha én is ugyanazt tudtam volna elmondani. Attól tartok hiába is akarnék beleállni, azzal csak rontanék… de te tényleg ezt szeretnéd? Mert… tudok én várni, tényleg nem sok idő már… - muszáj felpislognom rá, hisz ő már így is túl sokat kapott miattam, és még csak rá se szolgált. Én voltam ostoba és meggondolatlan. - És engem előbb-utóbb úgyis férjhez adnak - akármennyire is boldog vagyok most, arcomra mégis árnyék vetül, mert ezt soha, de soha nem felejthetem el, még most sem. Nem tudom, mikor fog megtörténni, nem tudom, mikor cipelnek egy vadidegen elé, hogy vele kell leélnem az életem, de fognak. - Eszembe jutott - torpanok meg egy szűk utca előtt, majd némi hezitálás után, megfogom Reece kezét óvatosan, csak hogy bevigyem oda magammal. Pár régi ház, ami lakatlan is már, de nem is ez a lényeg. - Itt régen egy szabászat volt. Az egész család idejárt. Egyszer leégett egy baleset miatt, és a családom segített újra építeni. Még nagyon picik voltunk Magnussal, de… - előveszem a pálcám, amivel fényt varázsolva, mosolyogva mutatok a járdára. Tele van furcsa kriszkrakszokkal, meg tipikus gyerekrajzokkal, meg a monogrammunkkal. - Teljesen ki voltak borulva apuék, de így hagyták. Az épületet meg megvettük. A nővérem itt akar gyógyszertárat nyitni - mosolygok, noha sejtem, Reecet ez mennyire érdekli, épp csak jól esik, hogy meg tudom neki mutatni, mindennek ellenére, voltak elvétve alkalmak, mikor voltam én is csak simán gyerek. Mindebben a legszomorúbb, hogy még csak nem is nekem jutott eszembe, hogy én konkrétan kilógtam. Pár perc csupán, ami marad, míg Reece nem figyelmeztet, hogy nem ártana visszamennem a börtönbe, mielőtt még egy egész osztagot riasztanak az eltűnésem végett, és kénytelen vagyok belátni, igaza van. El is köszönök tőle, bármennyire is nem szeretnék, és még pont sikerül Farkasék előtt hazaérnem.
|
|
|
|