37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok
Mágusfalvak - Barabás Dália Vanda hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 10:44 | Link





Már jó rég nem történt semmi, se velem se sehol se, ezért kezdtem igencsak megunni a mindennapjaimat. Aztán jött a megváltás! Az iskolától nem messze, egy hétvégi bulis program vette kezdetét, amit nem hagyhattam ki. Megszereztem a szükséges engedélyeimet, amit kissé jelentéktelennek tartottam, de a szabályokat tisztelni kell, és szerencsémre a szüleim is belementek, hogy a nagy tanulás és a magam kiválóvá való formálásomban pihenjek és szórakozzak kicsit. Minden cuccomat összeszedtem amit kellett, az időjárásra és a rendezvényre való tekintettel magamra egy szivárvány színű ruhát kaptam, de raktam el magamnak még futóruhát is, de az őszintét megvallva nem terveztem futni. Tény, hogy az esemény nagyon jószívű és komoly, de sajnos sosem voltam elég jó kondiban ahhoz, hogy ekkora távot kifulladás és végkimerülés nélkül lefussak. Inkább a különböző programok és a buli miatt jöttem, egy kicsit fel akarok szabadulni, élvezni a sok embert, a színeket és a hangulatot. Olyan rég volt már, hogy egy kicsit elszabadultnak éreztem magamat, azt hiszem ennek most jött el az ideje.
Szerencsére még időben csatlakoztam a csoporthoz, akikkel szépen lassan elindultunk a rendezvény helyszíne felé. Meg is lepődtem hányan vagyunk, nem hittem, hogy ennyi embert össze tud hozni ez a rendezvény, de megérte. Mikor már lent voltunk, azonnal nézelődni kezdtem, a szemem szinte már össze vissza forgott. A földön már így is színes porok nyomai voltak, a bódék már álltak, a jó hangulatot szinte belenyomták az ember arcába. Az én kedvem is egyik pillanatról váltott át nyugodt és kíváncsiból, borzasztóan izgatottá. Mikor a csoport megállt, kerestem magamnak egy üres sátrat ahová ledobtam a cuccaimat. Nem szerettem volna visszakullogni a nap végén a kastélyba, meg ha már kaptunk erre egy hétvégét, mindenképpen ki szerettem volna használni. Leterítettem magamnak egy pokrócot a sátorban, majd kiültem a sátram elé, és figyeltem a csoport többi tagját, miközben folytattam táskám tartalmának kiszedegetését. Lehet valaki azt hitte, hogy én ide egy hétre jöttem, annyi minden volt nálam, pedig csak hoztam ami szükséges, vagy az lehet. Mivel a földön már volt egy két por nyoma, a kezeim olyanok lettek, amit már csak akkor vettem észre, mikor szinte mindenemet, még az arcomat is kissé összetapogattam. Mikor végeztem, visszakuporodtam, és vártam a további történéseket, és hogy, mikor indulhatok el saját kis felfedező hadjáratomra.

Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. június 12. 12:11 Szál megtekintése
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 21:16 | Link




A többiek szétszéledtek, voltak akik a futáshoz készülődtek, voltak akik azonnal belevetették magukat a buliba. Azt se tudtam, hogy merre menjek először, úgyhogy egy kis ideig még csak ott üldögéltem a sátram előtt, és nézelődtem. Figyeltem, próbáltam elemezni az előttem elsétáló emberek arcát, és mindenkit olyan izgatottnak és boldognak láttam. Befordultam a sátramba, csak a lábaim lógtak ki, kutatgattam a táskámba, ahonnan elővettem a tornacipőmet, majd áthúztam, mivel a szandálomat most olyan kényelmetlennek éreztem. Lehet, hogy a ruhámhoz nem passzol a piros tornacipő, de nekem így kényelmes, kit érdekel kinek mi a divatos? Mikor végeztem, és újra felpillantottam, már egy fiú ült mellettem, engem bámult és hozzám szólt. Egy pillanatra meglepődtem, és ezt valószínűleg Ő is észrevette. Összekuporodtam, próbáltam normálisnak tűnni, majd elmosolyodtam. Őszintén szólva tetszett, ahogy megszólított, és éreztem, hogy itt az én esélyem az elszabadulásra.
- Üdv, neked is! - Mondtam egy széles vigyorral. A fiú arcán láttam azt a tipikus "most akkor bevetem magamat" mosolyt, és ahhoz képest, hogy én mindig is annak a lánynak tartottam magamat, aki kiszűri a jó, és a rossz embereket, ez a srác igencsak megfogott. Bár, az is előfordulhat, hogy csak a kalandot láttam benne, gondolom minden velem egykorú erről álmodozik, hogy egyszer kitör, és megállíthatatlan lesz. Ehhez nekem egy partner kell, aki talán bele is vihet a bajba. Talán egyszer hagynám magamat.
Kezemet a földre tettem, ott támaszkodtam, majd egy pillanatig felnéztem az égre, és behunytam a szememet, a nap pont oda sütött ahol én ültem. Kellemes érzés volt.
- Amúgy nem kell ennyire hivatalosan, nyugodtan szólíthatsz Dáliának is. Mások is ezt teszik - Árultam el a mellettem ülő, látszólag a bulitól teljesen felpörgött fiúnak. Én is kíváncsi vagyok a koncertekre, szóval lehet hamarosan elnézek majd arrafelé is, de előtte mindenképpen enni fogok.
- Te nem hasonlítasz a szivárványra. Minek szólíthatlak akkor? - Kíváncsiskodtam, gyermeki huncutsággal a hangomban.

Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. június 17. 08:39 Szál megtekintése
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 29. 15:49 | Link




- Ahogy akarod, nem vagyok az a vitatkozós fajta- mondtam, majd vállat vontam, és beletörődtem kedves kis becenevembe. Igazából még passzolt is volna gyerekkori énemhez, az aranyos kis angyalkához, aki sosem húzott fel egy sötét ruhát sem, igyekezett mindig a szivárvány színeiben pompázni. Így próbáltak nevelni legalábbis.
Hihetetlen milyen szép idő lett hirtelen, azt hiszem nagyon meg is bántam volna, hogyha most kihagyom ezt az egész bulit. Alig fújt egy kisebb lágy szellő, de az éppen elég volt arra, hogy egy kicsit felfrissítse az embert. Mindenki rohangált ide-oda, figyeltem a talpig poros embereket, nevetni, vattacukrot enni és minden egyéb jót csinálni.
- A ruhád lehet, hogy színes, de Te magad nem tűnsz annak, és ez azt hiszem most kicsit filozofikusra sikerült- vallottam be, majd picit belepirultam mondandómba. Itt mutatkozott meg rajtam még gyermekiségem. Kicsit elbíztam magamat, azt gondoltam játszhatom a menőt és a magabiztosat egy olyan előtt aki ténylegesen is az, de az, hogy látni rajtam zavaromat teljesen lebuktatott. Mindegy, egy próbát megért, de azért igyekeztem folytatni a beszélgetést olyan stílusban, mint ahogyan az eddig is ment.
- A színvak nagyon csábítóan hangzik, de azért lehet néha a Niko-t is igénybe veszem majd- mondtam, egy apró de meggyőző mosollyal az arcomon. Otthon mindenki azt mondta, az én igazi fegyverem a mosolyom, az tesz azzá aki vagyok, és nem mellesleg még aranyos is. Ez szinte majdnem minden egyes mosolyomnál eszembe jut, szóval jó idegesítő néha a vigyorgás. Kezdtek kicsit elgémberedni a lábaim, de pont jókor álltam fel, mivel a fiú is indulni akart. Nem mertem bevallani neki, hogy nem vagyok valami nagy úszóbajnok, de ez a nap legyen a "csináljunk olyat, amit máskor nem" nap. Felkaptam a táskámat, amibe fürdőruhát is eltettem a biztonság kedvéért, majd csípőre tett kézzel néztem le a Nikolaira.
- Oké, miért is ne?- mondtam, majd megfordultam és abban a pillanatban az egyik háztársam, mivel felismertem az arcát, mindkét kezével megdobált a színes porból. Megráztam magamat, majd felsóhajtottam.
- Oké, győztél, most már tényleg 100%-ban szivárvány lettem.- mondtam, hangomban hallatszott a megadás, majd halkan felnevettem, mert ahhoz képest hogy elsőre dühös voltam, hogy "összekoszolódom" most már inkább mókásnak tűnt, mintsem bosszantónak. Kezemben erősebben markoltam a táskám fogókáját, majd ismét a fiúra pillantottam, várva, hogy kis utunk elkezdődjön.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:17 Szál megtekintése
Mágusfalvak - Barabás Dália Vanda hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok