29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 28. 20:00 | Link

Lanetta




Mosolyogva hallgatta a lány szavait, majd amikor rábízta a választást, újfent felcsillant a szeme. Haját hátradobva kelt fel a babzsákból, mert valljuk be, azon ülve nem olyan egyszerű hegedülni. Újfent megemelte a fekete hangszert, és egy lassú, szomorkás dalba kezdett. Énekelni nem mert hozzá, az ő hangja nem olyan tiszta, mint a hegedűé, azonban a lány ismerheti a dalt. "Egy gyönyörű leányról szól, akinek népe az erdőben élt, ő maga pedig minden éjjel a Hold fénye alatt táncolt, az állatokkal, és a csillagokkal. Egy éjjel egy vadász járt arra, aki azon nyomban beleszeretett a lányba és zsákmány nélkül tért haza. Onnantól kezdve napokon keresztül. Mígnem egy a népéből való férfival jelent meg a lány, a vadászt pedig, aki a bokrok közül lesett, mint mindig, olyan féltékenység öntötte el, hogy azon nyomban véget vetett az életüknek, majd magával is végzett." A dallam néhol még vidámnak is tűnhetett, ahol a táncoló leányról van szó, vagy a szerelembeesésről, azonban a vége felé egyre baljóslatúbb, míg végül szomorú melódiába csap át, és hirtelen szakad vége, mint a három szerelmes életének.
- Hát, nekem ez a kedvencem, bár nem túl vidám.
Mondja halkan, egy kis szünet után.
- Persze tudok boldogabb dalokat is játszani, meg feldolgozásokat is, ha szeretnél.
Utoljára módosította:Cseke Domokos, 2015. július 28. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 28. 21:28 | Link

Adam Kensington

Az, hogy valaki más is tanúja a magánprodukciómnak, csak akkor veszem észre mikor elmegy mellettem. Befejeztem azt, amit énekeltem. Te jó ég, most mit tegyek? Jó kérdés. Felálltam, majd elkezdtem futni felé.
- Hé, te! - Kiáltottam az alak felé.
Mikor elégnek ítéltem a távolságot, a nyakába ugrottam. Jobban mondva a hátára, a nyaka körül a karomat,  a csípője körül  a lábamat fűztem össze. És végül érdeklődve, bizalmas hangon megkérdezem azt, ami napok óta fontos számomra.
- Nem láttad véletlenül a gitáromat? Mert nem tudom, hogy hol van. Amúgy, neked van gitárod? És ha igen, tudsz gitározni? - Itt már nagyon-nagyon kíváncsi voltam. A férfi, mert férfi volt az illető, hideg volt. Mint egy vámpír. Bár, lehet, hogy az. Ki tudja?
- A nevem Lilith. Hét éves korom óta gitározok. Valami, ami nem  köthető sem az apámhoz, sem az anyámhoz - az anya és az apa szavakat úgy mondtam ki, mintha gyűlölném, vagy legalábbis nem szeretném őket.
- Te játszol valami hangszeren? Mert én a gitáron kívül körtemuzsikán meg zongorán úgy-ahogy. Zavar, hogy itt vagyok? Miért indultál a kastélyba?- A fejemet a nyakába fúrom, miközben szívom az illatát.
- Vámpír vagy?
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 29. 10:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 21:29 | Link

Domokos



  Lala figyelte, ahogy a fiú felemeli a hegedűt és játszani kezd. Nem számított arra, hogy egy szomorú dalt fog játszani. Azt hitte valami vidámat, vagy csak egyszerűen komoly darabot. De ez kifejezetten szomorú volt, és gyönyörű.
Valóban nem tévedett, mikor a fiút tehetségesnek gondolta. Igazán ügyesen játszott, a dal mely a hegedű húrjairól szállt fel, képként lebegett a lány szemei előtt. Ismerte ezt a dalt. A dajkája énekelte néha mikor mikor együtt sütögettek a konyhában. Vagyis inkább a dajka sütött, míg az apró Lanetta inkább csak öklével széttrancsírozta a tésztát.
Először csak halkan dúdolta, nem szerette volna, hogy a fiú szereplését a saját hangjával elrontsa. Nem volt rossz a hangja, a fület nem bántotta, ám szépnek sem lehetett mondani. Átlagos volt, olyan mint ő maga.
  Azonban figyelve a fiút, mintha biztatást látott volna arcán. Először gondolkodott, majd úgy döntött, hogy ő is beszáll a vége felé. Próbált a lehető legszebb hangját elővenni, ahogy belekezdett az éneklésbe.

Szerető szíve, már féltékeny csak,
Bokrok között íját is felkapja.
Zengve száll már a két fehér vessző,
Életük lángjait így legyőző


Amint a fiú felemelte a vonót a húrokról a lány elpirulva sütötte le szemeit.
- Remélem nem gond, hogy beleénekeltem, nem szoktam... - mentegetőzött elmosolyodva. Csak olyan jó érzés volt számára, hogy kicsit visszahozhatta a múltat.
- Nem kell, hogy vidám legyen, ez az egyik legszebb dal amit valaha hallottam - vágta rá a fiú kijelentésére.
- Milyen zeneszerzőktől ismersz dalokat? - billentette oldalra kíváncsian fejét, hagyva, hogy ezüst haja a háta mögé hulljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 28. 22:06 | Link

Lanetta



A lány nem tévedett, valóban bátorító mosoly suhant át Domi arcán, amikor meghallotta, hogy a másik dudorászik. Szerette, ha van aki énekel a játéka alatt, így nem érezte annyira egyedülinek a dolgot. Amikor pedig elkezdte az utolsó versszakot, akkor Domi szélesen elmosolyodott játék közben. Már amennyire a dalból áradó melankólia engedte ezt neki. Amíg játszott, szinte euforikus érzés kerítette hatalmába, és ez nem szűnt akkor sem, amikor leengedte hangszerét. Mosolyogva tekintett a lányra, és nyugtatta meg.
- Ne aggódj, én kifejezetten örültem neki. Szerintem is. Sőt, szerintem sokkal több szomorú dal van, ami szép, mint a vidámak. Mélyebb érzéseket adnak át.
A következő kérdésen már kicsit elgondolkodik, elég sok dolgot tanult meg, és nem egy előadó van, akinek csak egy-egy dalát ismeri, és jásza, mert az tetszett csak meg neki. Végül a sokból hármat emelt ki, akiknek a dalai közül sokat ismer.
- Hát esetleg a francia előadó, Zaz, dalai, vagy ha magyar talajon maradunk, akkor Qimby, Kispál, vagy Kiscsillag, de az utolsó kettő nagyjából ugyanaz stílusra. Ha gondolod én játszok szívesen, énekelhetsz.
Ajánlja fel mosolyogva a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 22:28 | Link

Domokos


- Ez igaz, valóban mélyebb érzéseket adnak át... - bólintott egyetértően a lány - azonban a vidámakban van valami, amitől az ember is úgy érzi, hogy minden a helyén van az életében, mintha a zene hangulata átszállt volna a hallgatóra is - tette hozzá elgondolkodva. Nem kötekedésképpen jegyezte meg. Csupán elgondolkodott egy picit, és ez jutott eszébe. Az egyik gyönyörű a másik egyszerűen csak jó.
Míg a fiú gondolkodott a feltett kérdésen, addig a lány ismét helyezkedett. Próbálta megtalálni a tökéletes pontot, azonban ehhez sok próbálgatás kell. Végül törökülésbe helyezkedett el a babzsák közepén, hátát az egyik gerendának támasztva, és csak reménykedni tudott, hogy nem téved arra egy pók sem. Rettegett a pókoktól, és nem lenne szerencsés ilyen magasan találkozni egyik képviselővel sem, mert a végén még nyakát töri a nagy menekülésben.
- Kispál? - csillant fel Lala szeme. - Ha szeretnéd, szívesen kísérlek vacak énekhangommal, de csak ha megesküszöl rá, hogy nem bántja a füled - nevetett fel - Kispáltól melyik számokat tudod eljátszani? Van néhány amit ismerek jómagam is, azonban a Kiscsillag sem ismeretlen - tette gyors hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 28. 22:55 | Link

Lana


Csendben hallgatta végig a lány eszmefuttatását, és bólogatott is hozzá, hiszen egyetért vele, majd amikor az ficeregni kezdett, maga is megváltoztatta helyzetét, neki dőlt a falnak, és a hegedűt leengedte a hasa elé, de így is két kézzel fogta. Be kell szereznem egy ilyet. Suhant át agyán a gondolat, majd szállt is tova, amikor Lanetta megemlítette, hogy ismeri Kispálék munkásságát.
- Hát, tulajdonképpen bármelyiket, nyilván nem mindet, de jórészt. Ha mondasz egy kedvencet, akkor meglátjuk, hogy tudom. Vagy ha bízol a döntésemben, akkor Kiscsillag, Légyszíves. Azt például nagyon szeretem.
Mondja, és lepengeti az első pár hangot a kezeiben lévő hangszeren.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 23:32 | Link

Domokos


- Azt ismerem! - vágta rá a lány, kevés híján legurulva a babzsákról a hatalmas lendületben. - Mármint a Légyszíves-t. Bár régen hallgattam, lehet el fogok téveszteni pár szót, vagy néhol csak dúdolva leszek képes helyettesíteni a szöveget. Rég hallgattam már ilyesfajta zenéket. Mostanában inkább a csend az amit legszívesebben hallgatni szoktam, kicsit sok a zsongás az iskolában - elmosolyodott majd hirtelen elkerekedtek a szemei, ahogy rájött, hogy a fiú akár rosszul is érthette . Gyorsan megrázta fejét, ahogy megpróbálta összeszedni a megfelelő szavakat.
- Ne értsd félre! Én szeretek itt tanulni, és a diákokkal sincsen bajom - jelentette ki. - Csak otthon nagyobb volt a csend, és még nem szoktam hozzá, hogy itt... -szünetet tartott, ahogy elgondolkodva a füle mögé tűrte egyik eltévelyedett tincsét - más.
Felállt, és az egyik ablakhoz sétált. Muszáj volt mozognia, nem bírta ki egy helyben olyan sokáig. Picit félrehúzta a függönyt hagyta, hagyta, hogy besüssön a nap.
- Szóval kezdjük? Énekeljünk! - mosolyodott el, majd hirtelen rájött és gyors kipótolta a mondatát - Énekeljünk és zenéljünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 29. 11:58 | Link

Lana


- Ennek örülök. Akkor az jó lesz? Ne aggódj, éneklés közben szerintem eszedbe fog jutni. Ha meg nem, akkor sincs baj, nem koncertet adunk, csak zenélgeünk egyet magunkban.
Mondta, mosolyogva, majd kissé elgondolkodva tette hozzá.
- Én szeretem, hogy ennyi ember van itt. Sosem bírtam sokáig elviselni, ha nem vettek körül emberek. Vagy legalább egy valaki.
Majd fölemelte a hangszert és lágyan játszani kezdett. "Vigyetek el engem is lassúzni srácok, vigyetek el innen, mert nem jön ide más." Hegedűn a dal jóval lágyabb, és a dobok nélkül nem olyan pattogós, de amit lehet, azt a ritmussal visszaadja. De a feldolgozás éppen azért feldolgozás, mert nem pontosan ugyanaz, mint az eredeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 29. 12:51 | Link

Dom


A lány a fiú válaszára elmosolyodott. Majd figyelte, ahogy ismét nekikezd a játéknak. Azonban a dallam kicsit lassabb volt, gyengédebb, és mintha kicsit szebb is. Lala kivárta a belépést majd elkezdte énekelni.
-Vigyetek el engem is lassúzni srácok. Vigyetek el innen, mert nem jön ide más. Vigyetek el engem is lassúzni srácok, légyszíves!
 Külön ki szeretném hangsúlyozni srácok, köszöni az anyám, hogy lassúztok velem. Aggódik hogy tél lesz, jönnek majd a bálok és én...otthon nézem a hóesést...
- egyre jobban beleélte magát, és valóban ahogy a fiú is megmondta, a dal közben mintha a szavakat valaki más adta volna a szájába, mindent egyes ütemet körülbelül tudott. Persze voltak, mikor egyszer-kétszer picit elcsúszott, de gyorsan korrigálta. Nem volt profi énekes, éppen ezért nem volt képes mindig úgy viselkedni mintha az lenne. De iszonyúan élvezte, hogy kiengedheti a hangját, még ha csak egy isten háta mögötti faházban is van. Remek érzés volt, és ez az érzés arcára is kiült ahogy lehunyt szemekkel folytatta a dalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 29. 13:57 | Link

Lana




Csukott szemekkel, teljesen átadva magát a dalnak élvezte ezt a pár percet, amíg énekeltek, zenéltek. Majd észre sem vette, már át is váltott egy másik dalra, amikor ennek vége lett. Egy vidámabb, másfajta dalra, az Anna and the Barbiestól. "Főzzünk csókból, baracklekvárt, amíg van elég! Amíg a nektár, túl nem csordul, a peremén!" És csak játszott, játszott csukott szemmel, csak a hegedű, és a lány hangjára koncentrálva, teljesen elmerülve a zenében.
Utoljára módosította:Cseke Domokos, 2015. július 29. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 29. 15:10 | Link

Dom


A következő dal befejeztével Lala elmosolyodott.
- Azt hiszem ennyi elég volt, be fogok rekedni - nevette el magát kezével a torkát simogatva. Sosem bírták igazán sokáig a hangszálai, volt mikor egy fél órás röhögőgörcs után fél napig képtelen volt megszólalni. Azóta nem szívesen kockáztat, szereti ha képes elmondani, amire gondolt.
- Nagyon szépen játszol - jegyezte meg - Tervezel ezzel magasabb szinten is foglalkozni? Vagy csak egy kedves hobbi? - kérdezte. Kár lenne elpazarolni egy ilyen tehetséget. Persze az is érthető lenne, ha a fiúnak más tervei vannak, a művészet általában nem jövedelmezik olyan jól.
- Saját műveket már írtál? - tette fel a következő kérdését kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 29. 18:18 | Link

Lana


A lány hangja rántotta vissza a valóságba a zene ölelő karjaiból, a föld rideg talajára. Kissé elgondolkodik a kérdésen, igazából nem gondolkozott még vele, hogy mit szeretne kezdeni a zenével a jövőben.
- Köszönöm. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi lesz vele, én azért zenélek, mert élvezem, és szeretem csinálni, de nem gondoltam még rá, hogy ebből éljek meg. De szerintem más megélhetést találok majd.
Válaszolt a kérdésre mosolyogva, majd leült a babzsákra, és elrakta a hangszert.
- Nem írtam, bár még nem is próbáltam. Majd talán, ha lesz kinek, akkor írok egyet.
Dőlt  hátra kényelmesen, és valóban elgondolkodott rajta, hogy ha egyszer megtalálja azt az embert, akkor ír neki dalt.
- És te? Játszol valamilyen hangszeren?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Taylor Stark
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 29. 20:15 | Link

Állia Szipenni


Taylor a napokban kezdte csak felfedezni a kastély folyosóit. A kastélyon belül már nagyjából eltudott jutni abba a terembe, ahol épp órája lesz. Ma este úgy gondolta, hogy pár könyv kiséretében lemegy és körülnéz a kastély körül lévő területen, hiszen a kividics pályán kívül, még sehol sem járt. Így hát el is indult az erdő felé. Hirtelen egy kis faházat pillantott meg. Azt gondolta, hogy ez pont megfelelő hely lesz a mágiatöri megtanulására. Mikor odaért a faház ajtajához, halkan benyitott. A földön pár babzsák hevert, az egyiken pedig egy lány ült, kezében egy könyvvel. Taylor elvigyorodott, de azt, hogy miért még ő se tudta. Mivel nem akarta megijeszteni, ezért halkan szólt.
-Bocsi, nem zavarok?- Mi tagadás csinos lány volt, gyönyörű barna hajjal. Taylor nem igazán ismert más házakból jött diákokat, de már ideje volt. Első látásra gondolta, ha nem Eridonos, akkor csak Rellonos lehet. Ez egyáltalán nem zavarta Taylort, hiszen semmi baja nem volt a zöldekkel...
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. augusztus 16. 10:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 30. 16:19 | Link

Dom



- Igen és mit? Mit szeretsz még a zenén kívül? - kíváncsiskodott tovább a lány, miközben felállt és valósággal rávetette magát egy másik babzsákra. Annak szebb színe volt, vörös. Ami pedig pont illik hozzá. Kedvesen elrendezte a zsákot, megpaskolta, hogy éppen jó helyen legyen a töltőanyag, majd török ülésbe vágva magát felült rá és elégedetten sóhajtott.
  Szeme végigsuhant ismét a faházon, és megállt a hálózsákokon. Vajon ki aludhatott benne? Két jó barát, akik a kapcsolatuk megerősítése miatt döntöttek úgy, hogy kiköltöznek egy estére a vadonba? Vagy két lány tartott pizsamás bulit, ahol akárkit kifecseghettek? Lala elképzelte, hogy az egész faházat körbelengi a körömlakk és az az aceton jellegzetes büdös szaga, melynek ködéből csak a hangos rikácsoló nevetés tört magának utat, hogy aztán eltűnjön az ablakon, sokáig pattogva, a közeli fákon. De lehet, hogy szerelmespár töltötte itt egy éjszakáját. Összebújva, halkan egymás fülébe suttogva nézték innen a csillagokat. Figyelték, ahogy a Vénusz fénye elnyomja a többi csillagot, melyek a hajnalcsillagnál százszor színtelenebben pislákolnak, mintha csak magukat is szégyellték volna kevés fényük miatt.
  Aztán meghallotta a fiú hangját, mely visszarepítette fantáziája világából. Csak figyelte, ahogy Dom elmosolyodik, majd gyengéden mint egy gyermeket lerakja hangszerét.
- Egy szerelmes dalt? - gondolkodik el Lala, a fiú válaszából kikövetkeztetve. - Vagy Szerenádot?Biztos szerencsés lesz az a lány, akiről egy egész dal íródik. - nyugtázza végül lágy mosollyal.
- Hé Dom? - néz a fiúra egy rövid szünet után - ha megírod a dal, elolvashatom majd? - egy kicsit elpirult, nem volt benne biztos, mit fog válaszolni a másik. Persze érthető lenne, ha nemmel reagálna a fiú. Elvégre egy ilyen dal, lehet nagyon személyes ahhoz, hogy más idegen is bele tudjon nézni.
- Régen játszottam. - bólintott a kérdésre válaszolva. - Olyan nyolc éves lehettem, mikor a szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy tanuljak valamin, mert úri lánynak kötelező megismerkednie a zene rejtelmeivel - a mondat második részét anyja hangnemében levékonyított és rikácsoló hangon adta elő, mintha csak idézni akarta volna tőle azt a mondatot amit akkor mondott.
- Akkor a zongorát választottam. Ám nem sokáig tartottak tanulmányaim... - lenézett a cipőjére majd annak fűzőjével kezdett el játszadozni. - fogalmazzunk úgy, hogy nem tudtam tolerálni az oktatóm viselkedését, hangját és tanítási módszereit. - mosolyodott el halványan. Kissé enyhén fogalmazott, de az volt a lényege.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2015. augusztus 2. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 30. 17:26 | Link

Taylor Stark

Azt hiszem ezentúl csak késő délután jövök ide, vagy korán reggel. Ilyenkor egy diák se jár ide, szerencsémre. Bár ha ezt tudom, akkor itt kezdtem volna a vizsgákra való felkészülést. Már az első fejezet közepénél tarok és minden fontosat megjegyeztem. Igaz, hogy emiatt legszívesebben elmennék repülni, de most tanulnom kell. Nem mintha olyan szorgalmas lennék, egyszerűen csak nem akarok évet ismételni.
A gondolataimból a lépcső nyikorgása ráz fel. Előveszem a pálcám és az ajtóra irányítom.
- Insidiae!
A varázslat sikeres, néhány pillanat múlva megpillantok egy fiatal fiút a lépcsőtetején. Egy rövid sóhajjal törődök bele, hogy már megint lesz társaságom. Megszüntetem a varázslatot és egy fintorral folytatom a tanulást. Kb. két teljes percig tudok még békében tanulni, aztán belép a srác. A kérdésre felpillantok. Az arcán lévő hülye vigyor láttán enyhén megemelkedik a szemöldököm, de nem kérdezek rá. Ezen kívül nem tűnik fel semmi extra a srácon, a kinézete alapján elsős, talán másodikos lehet.
A kérdésre majdnem rávágom, hogy igen, de végül inkább finomítok a válaszomon egy kicsit.
- Ha csöndben leszel, nem.
Ezzel én befejezettnek nyilvánítom a beszélgetést és folytatom az olvasást.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. augusztus 16. 10:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 30. 23:32 | Link

L


Mosolyogva figyelte a babzsákfoglaló mutatványt, és közben halkan felkuncogott, hiszen vannak dolgok, amik mindenképpen kihozzák az emberből a nevetést. Amikor a lány alaposan megpaskolgatta, elrendezgette, meg kitudja mit csinált a babzsákkal, és végre elhelyezkedett a vörös textildarabon, akkor válaszol.
- Igazából halvány sejtelmem sincsen, de majdcsak kitalálok valamit. Előttem a suli, és még utána is lehetek mestertanonc, szóval bőven van időm mindenre.
Mondta, minden bizalmát a jövőbe fektetve, miközben tekintetével követte, hogy merre néz a lány. A hálózsákokra pillantva nem gondol semmi jóra, valami szivárványos, vattacukros éjfélig beszélgetős bulikra, meglehetősen biztos benne, hogy itt durvább dolgok folytak. Vagy éppen lágyabbak, ki hogyan szereti. Megrázza egy kicsit fejét, és visszafordul a lány felé.
- Ha megírom akkor talán. Persze ez nagyban függ attól, hogy megírom-e valaha.
Mosolygott, és közebn ő maga is máshogyan helyezkedett a zsákon, hiszen nem lehet folyamatosan ugyanabban a pózban üldögélni, teljesen elzsibbad az ember.
- Ez kár. Pedig szerintem megérte volna valami füldugót beszerezni mellé, vagy ha annyira rossz volt, akkor másik tanárt keresni. De abbahagyni, azt nem. Bár, nekem jó tanárom volt, szóval nem igazán tudom milyen ha a tanár kiállhatatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. július 31. 15:22 | Link

Lanetta és Domonkos


 Mélyen az erdőben érdekes dolog zajlott. Az állatok, amelyek általában ott lézengenek élelem után kutatva a fák között, az avarban, vagy a lombok rejtekében, eltűntek. A két eridonos elsős a faházban beszélgetett és muzsikált. Mindkettejüknek feltűnt, hogy nem láttak állatokat odamenet, de látszólag nem kerítettek nagy feneket az ügynek. Miután a lány kihúzta a függönyt és levetődött az egyik sokat megélt babzsákra, egy fülemüle szállt az ablakba. Torka szakadtából csivitelni kezdett, amíg magára nem vonta a diákok figyelmét. Amikor ez megtörtént, hirtelen elhallgatott, hatásszünetet tartott, aztán balra biccentette a fejét. A távolból furcsa, morajló zaj hallatszott, mely egyre közeledett. Egyre hangosabb és hangosabb lett, de nem látszott a fák miatt, hogy mi jön. A fülemüle beröppent az ablakon és egy magas, elérhetetlen pontján a szobának elégedetten helyet foglalt. Ő meghozta a hírt, ha a fiatalok nem értik, az az ő gondjuk. Egy utolsó trillába kezdett, csattanóként, mint egy epigramma vége, de nem tudta befejezni. Ijesztően hangos suhogással száz és száz különféle madár repült el az épület mellett, fölött és alatt. Pár szerencsétlen betévedt az ablakon és tehetetlenül körözött a gyerekek feje fölött. A suhogásba becsatlakozott egy újabb hang is, mely a morajlásból származott. Egy őz tűnt fel a fák között, tőle származott az ugatásszerű hang. Mögötte fajtársai jöttek temérdeken, patájuk moraja mostanra dübörgéssé fajult. Aztán, mintegy hiányzó hangszere az állati szimfóniának, megjelentek a rágcsálók is, a fákon ugrálva és a lábak között szlalomozva. Hangjuk szinte beleveszett a hangzavarba, de mégis csilingelőbb hatást eredményezett. A káoszt az tette teljessé, amikor egy nagyobb ragadozómadár becsapódott a lány mellé, majd amint magához tért, támadásba lendült.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. július 31. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Taylor Stark
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 31. 19:20 | Link

Állia Szipenni


Taylor hiába azt a választ kapta, hogy itt senkit nem zavar mégis úgy érezte, hogy nem látják szívesen. Nem akart se a lány agyára menni se pedig csak úgy elmenni.
- Köszi! - Mondta és leült egy babzsákra. Elővette a könyvét és elkezdte olvasni. Egy perc múlva észrevette, hogy már nem is a könyvet figyeli, hanem mélyen a lány szemébe néz. Mikor a lánynak feltűnt, hogy a fiú őt nézi, Taylor lesütötte a szemét. Nem hagyta valami nyugodni, mintha a lányt bántaná valami. Kénytelen volt megszakítani a csöndet.
-Hé, bocsi de minden okés?- Kérdezte Taylor. Ez után arra gondolt, hogy lehet, hogy csak ilyen a lány személyisége. De Taylor születésétől fogva ilyen, nem bírja elviselni, ha valakit szomorúnak vagy nyugtalannak lát.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. augusztus 16. 10:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 1. 20:06 | Link

Taylor Stark

Egy újabb mondat feléig juttok, mire a srác bejön és megköszönni. Nem igazán értem, hogy mit is köszön, de nem érdekel. Valahol beljebb a szobában elhelyezkedik és békén hagy. Ez így szerintem mindkettőnknek jó.Egy oldal elolvasása után felpillantok, a fiú pedig a szemembe néz, aztán gyorsan lesüti a szemét. Értetlenül nézek a néhány babzsákkal arrébb ülő elsősre, mert biztos, hogy nem másodikos ahhoz túl szerencsétlen.
Na, mindegy... Vissza fordítom a tekintetem a lapokra és újra elkezdek olvasni. Persze most sem sokáig tudok tanulni. Hiába mondtam, hogy legyen csendben ő mégis beszél, rá adásul hozzám. Egy fontorral veszem tudomásul a kérdést. Ránézek arra a sorra amit éppen olvastam, aztán fagyos tekintettel pillantok fel a srácra.
-Ha annyira tudni szeretnéd, elég zavaró, hogy bámulsz.
Ezzel én lezártnak tekintem a témát. Remélhetőleg most már nem fog nézni, helyette inkább ő is tanul.
Keresztezem a lábaim, aztán félkézzel lesimítom a szoknyám. Egy utolsó fagyos pillantás erejéig a fiúra nézek, aztán folytatom az olvasást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1239
Összes hsz: 8034
Írta: 2015. augusztus 2. 12:27 | Link

Tüszőfűi Lilith

Ó te jó ég... Már megint. Ez az első gondolatom, mikor a leányka rohanni kezd felém, és már most tudom, mire készül. Persze, nem erre mondtam, hogy már megint. Hiszen azért az nem mindennapi, hogy valaki így egyszerűen rám ugorjon. Főleg elismerésre méltó teljesítmény az, hogy sikerül is megmásznia langaléta testemet. Ami a már megint, az az újabb, egészséges életösztön híján lévő varázslótanonc. Mindig megtalálnak.
Ahogy felugrik rám, ráfogok a lábára, nehogy lezúgjon rólam. Bár elég erősen kapaszkodik. Arcom kissé hátrafordítom, profilomat mutatva neki, és máris érkezik kérdéseinek árja, kinyilatkoztatásainak tömege, közvetlenül a fülembe.
- Nos... - kezdődik meg mély hangú, komótos válaszadásom.
- Az én nevem Adam. Nem tudom, hol lehet a gitárod. Szinte minden hangszeren játszom, és az iskolaújság szerkesztőségébe indultam. - veszem szépen sorra a feleleteket, miközben a diák magába szívja nem létező illatomat. Nincsen nekem olyanom. Van külsőm, hangom, tapintásom és egy igen erős kisugárzásom, ami a hatását tekintve szinte betudható illatnak, de ténylegesen ilyesmivel nem rendelkezem. Arra nem reagálok, zavar-e, hogy itt van a hátamon. Engem ugyanis igazán kevés dolog zavar ténylegesen, viszont ha kimondanám, hogy nem zavar, akkor úgy tűnhetne, mintha egyáltalán nem is volna baj, hogy csak így rám vetette magát. Pedig ez nem túl illő cselekedet, ráadásul, ha nem engem meg a nyugodt természetemet fogja ki, talán sírás lett volna a vége.
- Az vagyok, igen. - bólintok a vámpírságomat illetően is.
- De nem fogom kiszívni a véred. - utalok a pólója feliratára.
- Gyerekekből nem iszom. - indoklom is meg egyből kijelentésemet. Az már más dolog, hogy persze felnőtteket sem kóstolok meg csak úgy az engedélyük nélkül. Nem mintha egyébként feltétlenül hinni kéne egy ilyen sötét idegennek, aki éjnek-évadján a tanoda birtokán sétál. A bagolyköveseket persze ezzel mit sem törődnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 2. 18:55 | Link

Dom és a mesélő


- Biztos vagyok benne, hogy egyszer megírod. - jelentette ki a lány figyelve, ahogy most Dom kezd el mocorogni és helyezkedni a zsákján. Lehet, hogy egy ideig kényelmesek ezek a vackok, de úgy tűnik hosszú távon nem biztos, hogy megállnák a helyüket. - Egyszer mindenkit elkap az a nyavalyás kölyök pelenkával a fenekén. Azt hiszem nem lehet elmenekülni előle, csak elbújni, hogy tovább tartson a fogócska. - elgondolkodva babrált továbbra is a már markában ücsörgő pertlivel.
- Most már magam is bánom az egészet - felsóhajtott, ahogy megrázta a fejét - igazán jó lett volna, ha valóban képes vagyok valamennyit felmutatni, zenei tudás gyanánt, de akkor egyszerűen nem jutott eszembe, hogy más is lehet. Csak az járt a fejemben, hogy mindenképp tűnjön el az a tanár aki akkor volt. Te szerencsés vagy, azt hiszem, bár a sors helyében én se hagytam volna, hogy a tehetséged elvesszen, holmi tanár miatt. - nevette el magát.
  Azonban nevetése után, halk énekszó szállt fel, megfojtva az előtte lévő hangot. A lány immáron csukott szájjal nézett az ablak irányába, ahol egy apró fülemüle ücsörgött, ki tudja milyen régen már. Hangja hirtelen elnémult, majd balra biccentett apró fejével. Lanetta álla leesett, ahogy a madárra meredt. Hogy volt képes emberi jelzésre egy nem emberi lény?
  Szája elé kapott, ahogy csak sután meredt a jószágra, és képtelen volt elhinni, hogy az valóban azt tette amit. Másodpercek hosszú áradata után volt képes végre arra nézni, amerre a jövevény mutatott az imént. Vélt attól, hogy mi les rájuk onnan.
Semmit nem látott, az ágak zöld függönyként rejtettek el mindent a kíváncsi szemeket tudatlanul hagyva. A lány halkan felsóhajtott, ám nyugalma nem volt hosszú életű, az erdőből kikúszó hátborzongató morajlás ugyanis szó szerint megfojtotta azt.
  Lanetta szemei elkerekedtek, és ismét a madarat kezdték kutatni, magyarázatot követelve tőle, de a fülemüle hallgatagon ücsörgött egy gerenda tövében, messze a lány fojtogató kezeitől, melyek legszívesebben lerángatták volna onnan, hogy aztán vallatóra fogja a beszédre képtelen állatot.
A morajok egyre közelebbről és közelebbről szálltak fel, és a lány mégiscsak magatehetetlenül ücsörgött tovább a babzsákon az ablakot bambulva. Ha tehette volna, azonnal feltépte volna az ajtót, és nyakát nyújtva kezdte volna keresni a lényt, vagy kitehénkedett volna a teraszra, ám lábai nem vitték sehova.
  A pillanatnyi néma csendet, a fülemüle zavarta meg, mely ismét dalra kelt. Azonban dala végére soha nem ért el, ugyanis a faház mellett hirtelen a semmiből előtűnve szárnyak, tollak és csőrök balladája csendült fel, miközben több száz a fajtáikban igen különböző madár zuhant el az ablak előtt. Néhány még a házikóba is betévedt, és aztán rémülten keringtek a bennülők feje felett, a kiutat keresve.
  A zöld tájon, mint barna festékpaca jelent meg egy őz, ugatva akár egy kutya, és mögötte a hömpölygő tengerhez hasonlítva, követték őt sorstársainak hatalmas hada. Patáik megrázták az egész földet, és belesikítottak a lány fülébe, ahogy az hitetlenkedve nézte a jelenetet. A rágcsálók is hamarost előtűntek. Vörös farkak lepték be az ágakat, ahogy ugrálva a levegőben szöktek egyre távolabb, a faház padlóját ellepték a távozni készülő egerek.
Ekkor végre Lanetta is magához tért a kábulatból, és hangosan felsikított, szemei elkerekedtek a rémülettől és a meglepetéstől. Még soha nem látott ilyet, talán csak filmekben. És ott sem jelentett jót, nemhogy a való életben.
  Kezei a pálcáját keresték, a fegyvert, mely képes volt megvédeni őt és a fiút is attól, ami feléjük közeledett. Mert biztos volt benne, hogy valami jön, valami ami képes rémületet kelteni az összes erdőben nyugodó élőlény szívébe, egyszerre.
Valami a falnak ütközött, közvetlenül mellette, és a világ egy pillanatra fehér tollak hurrikánja lett. Egy ragadozó madár volt, hatalmas, erős és halálra rémült. Éles körmeivel a lány arcába szántott, hatalmas vérző sebbel borítva annak jobb almácskáját, mielőtt Lanetta reagálva a madár támadására, rá nem olvasott egy szóbálvány átkot.
  A szerencsétlen állat megdermedve omlott a padlóra, hangosan koppanva rajta.
- úristen, mi a fene folyik itt? Jól van? - végre rájött, hogy nincs egyedül a házban. Felpattant és ügyetlen léptekkel a fiú felé rohant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy miden rendben, mármint annyira, amennyire egy ilyen borzalmas vészhelyzetben az ember rendben szokott lenni.
- El kell tűnnünk innen, akármi is rémítette meg ezeket az állatokat, én nem akarok találkozni vele!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. augusztus 2. 21:30 | Link

Lanetta- zárás


A fülemüle érkezése, a morajlás, az elsuhanó állatok, mind olyan gyorsan történt, hogy Domokosnak ideje sem volt felfogni, hogy mi történik, így aztán nem is nagyon tudta követni az eseményeke, csak szorosan kapaszkodott a hegedűtokba, és mire leesett neki, hogy mi az a fehér tollcsomó a lány közelében, addigra a madár már a padlón hevert sóbálványként. Domokos ekkor pattant fel, és egy szó nélkül kapta el a lány karját, majd iramodott meg az ajtó irányába. Gyorsan szedve a lépcsőfokokat hamar lent volt, és komolyan a lány szemébe nézett.
- Te fuss vissza a kastélyba, amilyen gyorsan csak tudsz. Itt leszek mögötted. Mozgás!
Kiáltotta, majd a lány nyomában megindult Bagolykő kastélya felé, a biztonságot nyújtó falakhoz. Azonban futás közben egy kiálló gyökérben megbotlott, és hasra vágódva, terült el a földön. Hegedűje kicsúszott a kezéből, a pálcája szintúgy, és nemsokára mindkettő apró darabokban összetörve állapodott meg az erdő talaján. Az állatok patája senkit nem kímélt. A fiút sem. Paták taposták testét mindenütt, a karjait, a lábát, a törzsét, a nyakát, a fejét. Iszonyatos kínok közepette feküdt a paták alatt. Azonban nem sokáig szenvedett, egy vaddisznó patája hozta el neki a megváltást, olyan helyre ugrott ugyanis, hogy a fiú szervezete végleg feladta tőle. Szeméből lassan tűnt el a fény, ajkain hangtalan kiáltás formálódott, majd teste végleg elernyedt, gyengén, erőtlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. augusztus 13. 09:54 | Link

Adam Kensington
Aki vámpír


Adam. A bibliai Ádám. Az Ádám bibliai férfinév, az első emberpár férfi tagjának neve.A név héber eredetű, az eredeti jelentése: ember (az emberi faj neve vált személynévvé). A szó alapjelentése „vörösnek lenni”, az adam szó valamennyi sémi nyelvben egyben „embert”, „földből valót” és „vörös színűt” is jelent. Hirtelen jutott eszembe. Egy kicsit hülyeség. Meg ironikus. Egy vámpír, aki egy bibliai személy nevét viseli.
Wow. Mennyi hangszeren játszik! Irigylem.
- Megtanítasz elektromos gitáron gitározni? - Leugrok a hátáról, majd elé megyek - na, lécci, lécci!
Majd csinálok egy cigánykereket. Ott egy kb. hét méter magas fenyőfa. Meg van a következő játék. Megérintem a vállát.
- Te vagy a fogó, vámpírka! - Elkezdek futni a fa felé. Felmászok rá. Egyik ág, másik ág. Nem követhet ilyen magasra, mert az az ág amin jelenleg vagyok, nem bírja el a súlyát. Ha feljebb megyek, leszakad a úlyom alatt a következő ág. Várom, hogy mit lép. Jelenleg 6, 5 méter magason vagyok. Ez azért nem semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 21316
Írta: 2015. augusztus 13. 15:24 | Link

My dear best friend
Egy normális, épeszű ember beszél a szeretteivel, ha valami problémája lenne. Egy normális, de nem nagyon épeszű ember a pszichológusához megy. Én meg csak fogtam a csapattársam terelőütőjét, és tök lazán kisétáltam a kastélyból. Mintha az mindennapos dolog lenne, hogy egy szöszke lány fadarabbal a kezében sétálgat fel s alá egy iskolában. Mondjuk itt még az is, egy apró pici bökkenőtől eltekintve: én nem vagyok terelő. Sosem voltam, és sosem leszek az. Akkor mit is keres nálam a szobatársam ütője? Hát nem kincset.
Azt hiszem látszott rajtam, hogy nem akartam beszélgetni. Azt hiszem az a pár elsős okkal tért ki ijedt arccal az utamból, és azt hiszem okkal nyitották ki nekem a bejárati ajtót. Na de nem azért, mert féltek, á dehoooogy. Igazából sejtelmem sem volt, hogy miért ez a nagy felhajtás, de sokat nem is törődtem vele. Az ütőt lóbálva értem el az erdő szélét, majd amint elhagytam pár fát, sóhajtva, lehunyt szemekkel dőltem neki az egyik közelben lévő törzsnek. Fejem a kéregnek hajtottam, és igyekeztem nem sírni. Kibírom, kibírom, kibírom... Sajnos a hang a fejemben nem volt elég meggyőző, az első könnycsepp már, hopp, le is gördült az arcomon. Egy suta mozdulattal töröltem le a sós cseppet, majd egy mély levegővétel után ellöktem magam a fától és tovább sétáltam. A nem tudom mi felé. A következő, amit észrevettem, az egy faház volt eléggé leharcolt állapotban, és mivel a józan paraszti eszem azt diktálta, hogy ne menjek be oda, csak felmásztam. Méghozzá ütővel a kezemben. De nem, nyugalom, nem rongáltam meg semmit.
A legtávolabbi sarokba kucorodtam be, hátamat nekivetettem a falnak, lábaimat felhúztam, és az ütőt vizslatva sírtam. Sírtam, igen. Nem találtam jobb módot a feszültségem levezetésének érdekében, mert ugyebár semmit - és senkit - nem akartam bántani, egyszerűen nem vitt rá a lélek. De mégis úgy éreztem, hogy törni-zúzni akartam. Mégis bennem volt a kényszer, hogy püfölhetném a babzsákokat, azoknak amúgy sem árt. De nem tudtam. Helyette inkább sírtam. A könnyeim egyre gyorsabban törtek elő, és mire az ütő hangosan koppant a padlón, addigra én már a kezembe temettem az arcom. De továbbra is itattam a nemlétező egereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2134
Írta: 2015. augusztus 13. 20:04 | Link



Kezd egyre rosszabbul alakulni ez az egész. Lyrát elnyelte a kastély, kezdődik a vizsgaidőszak, apáinkról semmi hír. Sőt, a baglyaimra sem válaszolnak, csak annyit, hogy maradjak a se****en, vizsgázzak, majd értesítenek, ha van valami. Na, de ki tud ezzel kibékülni, öcsém!? Úgyhogy nagyon nincs jó kedvem, talán egy kis séta segít majd, hogy kitaláljak valamit, és mondjuk, pont ne őrüljek bele az egészbe. Ez nem segít most a kastélyszeretetemen, szóval jobb is, ha elhagyom. A sok diák mellett simán elslisszolok, vagy, ha nagyon kötözködni akar valaki, nekimegyek vállal. Ez elég hatásos tud lenni, ha úgy akarom, mert beleteszem magam rendesen. Szóval néhány halk szitokszó és fájós váll után végre kijutok a szabadba. Ekkor látok meg egy ismerős lányt, kezében terelőütővel, aki igen morcos lehet, mert sokan kitérnek az útjából. ~ Hát ezzel meg mi van? ~ Még nem látta igazán agresszívnek Izabellát, és most sem fogja, mert nem keveredik konfliktusba senkivel. Mivel ez jó mókának ígérkezik és eltereli jófelé a gondolataimat. Izabella egy romos faházba megy be, és eltűnik a sötétjében.
Várok egy kicsit, hogy hátha el kezd tombolni, vagy megverni ott valakit, ha az illetőt követte. Akkor belépek majd, mint megmentő és jót röhögve leállítom a túlbuzgó prefektust, vagy beszállok az srác eldádázásába. Biztos, hogy srác lehet, lányok nem nagyon verekednek lány miatt. Eltelik egy kis idő, de semmi. ~ Akkor magát akarja megverni vele? ~ Nem értem, és unom már a várakozást, szóval elindulok befelé. Igyekszem halkan menni, hátha meglátok, meghallok valami érdekeset. Amint felérek hirtelen betoppanok, de Izabellát nem látom. Körbenézek és a lány egy sarokba sírdogál, előtte az ütővel.
- Ö, helló – üdvözlöm a szokásos fejbillentésemmel. – Neked meg mi bajod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 21316
Írta: 2015. augusztus 13. 20:43 | Link

My dear best friend
Azt hittem a józan paraszti ész azt diktálja az embereknek, hogy messziről kerüljenek el egy látszólag dühös, terelőütővel masírozó lányt, de nem. Úgy látszik ebben az iskolában már semmi sem meglepő, tehát ha egy nap mondjuk leborotvált hajjal, nyuszijelmezben, kezemben egy üveg alkohollal jelennék meg a folyosón, arra is csak bólintanának. Érdekes. Vagy nem. Szóval ezzel a józan paraszti ésszel csak arra céloztam, hogy nem tudtam húsz percet sem egyedül tölteni, mert valaki úgy gondolta, jó megzavarni egy érzelmileg labilis prefektust. Akinek nem mellesleg terelőütője volt. Gratulálok, tapsot a belépőnek! Tapsoltam én volna nagyon szívesen, ha éppen nem lettem volna elfoglalva szegény egérkék gondozásával, de mivel eme csodás tevékenységet űztem éppen akkor azokban a percekben, csak a hangra emeltem meg a fejem. Rögtön ezután letöröltem a könnyeimet, morogtam valamit - ami inkább hasonlított valami köhécselő-nyelő hangra, mint morgásra -, és összehúztam magam. Annyira vágytam Zétény társaságára, mint hóember a nyaralásra.
- Menj el - A kérdését figyelmen kívül hagyva homlokom az átkarolt térdeimnek döntöttem, és igyekeztem a lehető legkevesebb helyet elfoglalni. Na, nem mintha olyan nagy lettem volna a csekély kis 170 centimmel, de azért na. Hiába akartam viszont, hogy a srác elmenjen, úgy tűnt nem készült semmilyen nagy parádés távozásra. És abban is biztos voltam, hogy csak szimplán lelépni sem fog. Úgy meg ugye nem valami illendő beszélgetni, ha az egyik fél érdekesebbnek találja a saját vádliját, mint a beszélgetőpartnerét. De hé, nem lehet hibáztatni, a helyemben mindenki ilyen állapotban lett volna.
- Csak...Menj el - Nem akartam látni, nem akartam, hogy így lásson. Nem akartam vele beszélni, és a Madagaszkáron történtek után abban sem voltam biztos, hogy ő egyáltalán még szóba áll velem. Mondjuk amiatt se lehetne hibáztatni, de azt hiszem nem az lett volna a legmegfelelőbb alkalom a mikor lehet Izát hibáztatni érvek felsorakoztatására. Végül is senki sem tökéletes, ez pedig csak a negatív irányba dobta a véleményem erről az egész kialakult helyzetről. Még mindig csak azt akartam, hogy menjen el, közben meg valakinek el akartam mondani, hogy mi is bántott. De az nem Zétény lesz. A hang a fejemben néha nagyon okos dolgokat mondott, és ezúttal is hallgatnom kellett volna rá, csakhogy a rellonos még mindig a faházban tartózkodott, és...Nem, nincs és. Eddigi ismeretségünk alatt nagyon gyorsan rájöhettem már, hogy Zétény kifejezetten utálja a problémáimat hallgatni, így inkább ezt az ötletet is kidobtam a kukába. Jobb ott neki. Meg nekem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2134
Írta: 2015. augusztus 13. 21:10 | Link



Tök jó, hogy nem gondolok se apámra, se a közelgő házasságra, a vizsgákra, hanem csak követem a kedvenc prefimet, aki legutóbb jól beszólt nekem. Itt az ideje az egyenlítésnek nem, de bár ugye?
Most meg itt vagyok és nézem, ahogy sír bánatában. Megbántotta volna egy pasi, vagy mi? Ellopták a kedvenc könyvét? Megették a szeretett sajtgyűjteményét? Nem láttam még ennyire kiborulva, biztos nagyon komoly lehet. Az, nagyon komoly. Honnan tudnák az itt lakók, hogy mi az igazán komoly eset?
- Dehogy megyek. Látom, hogy valami bajod van – megállok az ajtóban, elég sok daccal a képemen. Elvégre jóban vagyunk, vagy mi a fene. Most még a múltkori vizihulla kinézeténél is ijesztőbben fest. Annál azért többet ér, hogy kiugorjon az ablakon, de tényleg. Figyelem egy kicsit, ő meg csak a lábait bámulja. A csodás kék szempár nem mosolyog, csak folyatja könnyeit. Egy költő veszett el bennem. Igen, mert kiskoromban lenyeltem a tollat. Azóta öntöm utána a tintát, hehe!
- Ki vigyázna rád, ha nem én? Amúgy is rosszba kéne lennünk a múltkori miatt, én mégis felülemelkedem rajta, mert oly nagyszerű vagyok – ami igaz, bárminemű bizonyítás nélkül is, de akkor mondjuk úgy, hogy értse más is. Meg van neki bocsájtva, mert beszólt. Hát nem csodálatos egy ember vagyok én? Dehogynem!
- Még sosem láttalak ilyen kis agresszívnak, meg összetörtnek. Úgy nyílt ki előtted a tömeg, mintha ölni készülnél. Nem hagyhatlak egyedül Iza – ritkán szólítom normálisan. Sokkal jobban mennek a becézések. Icsumicsu, meg ilyen baromságok, amikkel jól fel tudom húzni. Most én sem vagyok rendben, és egyáltalán nincs kedvem visszatérni az én bajaimhoz, amik mindenképpen nagyobb bajok, mint az övé lehet. Legyek kedves? Azt még úgyse próbáltam.
Odamegyek mellé és szó nélkül leülök a közvetlen közelébe, de egyelőre nem nyúlok hozzá.
- Tudod, azért jó, hogy hazaértünk. Itt is megsülünk, de legalább nem tudjuk lehűteni magunkat a tengervízzel – elvigyorodom, de nem nézek rá. Már csak azért is, mert szörnyű látvány, és talán nem tudnám folytatni a szövegezést.
- Nemsokára jön a meccs, készültök? Kemény lesz, azt hallottam, hogy az eridonosok valami különlegessel készülnek, bár nem hiszem, hogy ezek keményebbek lennének, mint ti – mondjuk tudni kell, hogy Zétény úgy mindkét csapatot semmibe veszi, a Rellont is csak azért nem, mert háztársai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 21316
Írta: 2015. augusztus 13. 21:30 | Link

My dear best friend
Nem ment el. Hát persze, hogy nem. Úgy látszik a józan paraszti ész neki sem segített azon a napon, vagy talán még elkapott valami fertőzést a szigeten, és azóta is az kísérti. Magyarul megakadályozza, hogy a fiú értelmesen gondolkodjon, és mindig a helyes cselekvés ellentétét viszi véghez. Na, most miért, könnyen megeshetett.
- És mióta érdekel téged, hogy nekem bajom van? - Őszintén szólva abban a pillanatban kedvem lett volna felé lendíteni Dasha ütőjét, de egyrészt túl szomorú voltam ehhez, másrészt túl bátortalan voltam ehhez, harmadrészt Zétény túl kedvesen viselkedett ahhoz, hogy csak úgy sitty-sutty leüssem. Na meg igazán indokom se lett volna a jó feszültséglevezetésen kívül.
- Akkor legyünk rosszba - már az se érdekel. Utóbbit persze csak magamban tettem hozzá, de ezt is betudhatjuk a rosszkedvűségemnek, és mielőtt még bárki is félreértené, ennek a labilis idegállapotnak semmi köze sem volt a Piroskához, egyszerűen csak a felgyülemlett feszültséget le kellett valahogy vezetnem. Pedig még el se kezdődött a vizsgaidőszak...
- De igen. Az lenne a legésszerűbb dolog, amit ma tehetnél, hogy egyedül hagysz - Szipogva felegyenesedtem, tekintetem egy pillanatra az előttem heverő ütőre esett, de ahelyett, hogy felvettem volna, csak ellöktem magamtól és inkább a karkötőm birizgálásába kezdtem. Még arra sem reagáltam sokat egy hosszabb pislantásnál, hogy leült mellém. Mellém. Mit akarsz?! Mikor újra megszólalt kérdőn pillantottam rá, aztán elnevettem magam a vizes kijelentésére. Nem olyan visítósan idegesítő nevetéssel, hanem azzal a sírtam, de azért oké vagyok nevetéssel. Már ha létezik ilyesmi.
- Ne is említsd. Ha a fél csapat nem kék-zöld, akkor senki. Néha olyan érzésem van, hogy kinyírom Dashát a sok edzés miatt, de... - Kérdőn tekintettel Zétényre; mennyire érdekli is ez most őt igazából? - Ne aggódj, megmarad a kedvenc büntető prefektusod, most ugyanis nem terveztem gurkó elé vetni magam - Halvány mosollyal az arcomon megvontam a vállam. Egy pillanatra a fiúra néztem, hátha meglátok az arcán valami jellegzetes "nem érdekel" arckifejezést, mert még mindig nem hittem el, hogy tényleg érdekli, mi van velem.
- De pont... Az, ami... Pont amiatt... - Csak nem bírtam kinyögni egy értelmes mondatot. Végül megelégeltem a dolgot, megráztam a fejem és homlokom visszahajtottam a térdemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2134
Írta: 2015. augusztus 13. 22:05 | Link



Ó, hát ha azt hiszi bárki is, hogy az ő kénye kedve szerint cselekszem, nagyon téved. Mindig megvannak az indokaim, még ha azokat, éppen akkor is találom ki. Előjogot élveznek mindennel szemben.
- Mondjuk ma óta. Nem hiszem, hogy erről számot kellene adnom, vagy akár számon tartsam, hogy mióta érdekelsz engem bárhogy is. Sőt, ha jól emlékszem, amikor elkaszált a gurkó, akkor is meglátogattalak, szóval vegyük úgy, hogy azóta – tiszta filozófus vagyok, öcsém! Lehet, hogy írnom kéne egy könyvet magamról, ami persze jó sok galleont is hozna, mert vinnék, mint a vattacukrot, ha már Izabellánál tartunk. Lehet, hogy ha hozok egyet neki, most örömében körbeugrált volna. Csakhogy el van kenődve, mint túl sok vaj a vékony kenyéren.
- Azt hiszed, hogy ilyen dumákkal majd megszabadulsz tőlem? – emelem meg a szemöldökömet. Tényleg nem gondolhatja ezt komolyan. Bár az ütő felé nyúlása majdnem megijesztett, de ahelyett, hogy kitombolta volna magát, csak félrelökte a gurkóbűvölő szerkezetet. Ki érti a lányokat, de komolyan? Még lehet, hogy hagytam is volna kicsit, hogy levezesse a bánatát, de így nemigen.
- Szerinted az lenne, de mire valók a barátok? – nem tudom, hogy ezt a mondatot mennyire gondoltam komolyan, de most inkább hiányzott a feldúlt, büntetős Izabella, mint ez a félemberi roncs. Azért az is kemény öcsém, hogy arra vágyom inkább, hogy beszólogasson, meg fenyegetőzzön a hú de nagy jelvényével. Még mindig nem tudom, hogy mi baja, de előbb utóbb ki fogja bökni. Ismerem már ezt…
Ezért megpróbálom kizökkenteni valami tök más dologgal, amit szeret. A nyakba tekert kviddicsével és sikerül is, még el is mosolyodik.
- Idehozzam neked? Megverjük együtt, vagy csak te – felvillanyozódom, mert szívesen iderángatnám a kis mandulaszeműt. Jókat röhögök rajta, ahogy pattogva adja az utasításokat, legalábbis a múltkor a kispadon nagyon kis élénk volt. El tudom képzelni, hogy mennyire sanyargatja őket, de hozzáteszem Izabellán egy kanyi folt nem volt. De most említsem meg neki? Egy önuralmusz maszterusz vagyok a jövőből, öcsém!
- Mi miatt? Nyögd már ki szép szemű – na, hátha kiesik az a száján az információ, amivel tudok mit kezdeni. Dr. Farkas rendel, és mindenre ad megoldást, akár fájdalmas, akár fájdalmasabb.
- Kit kell megvernem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 21316
Írta: 2015. augusztus 13. 22:42 | Link

My dear best friend
A gurkó említésére remegni kezdett a kezem, abban a pillanatban igazán nagyon szívesen leszedáltam volna annak a fejét, aki rám küldte a legutóbbi meccsünkön. Sajnos nem láttam melyik ügyes volt az, de ha már éppen a gurkókat meg a találataimat elemezzük, akkor, hé, miért is ne fortyoghatnék magamban az elkövető miatt?
- Hallod... nekem még mindig van egy ütőm. Tudod, bármikor lecsaphatlak vele, és akkor megszabadulok tőled - Kezdtem visszatérni. NEM! NO! NEIN! Csak egy halvány, gúnyos mosolynak induló görbe valami megvillantásáig emeltem rá a tekintetem, de nekem igazából az is bőven elég volt ahhoz, hogy elnevessem magam. Ismételten nem tudom, hogy mi miatt. Úgy látszik én kezdek megőrülni, ha ilyen állapotba kerülök, úgyhogy ennek akkor nagyon gyorsan vessünk is véget; ez annyiból állt, hogy ránéztem az ütőre, és hopp, szinte varázsütésre komorodtam el újra.
- Hogy micsodák? - Meglepetten kaptam fel újra a fejem, ugyanis erre a válaszra, hát nagyon nem számítottam. - Te most komolyan... azt mondtad...? - Azt hiszem még azt is normálisabban fogadtam, mikor Michelle bejelentette, hogy járnak Vasillal. Akivel még mindig nem találkoztam. Nadena, vissza a fő problémámra, vagyis a sokkos állapotba kerülésbe Zétény kijelentése miatt. Mi az istenről hablatyolt ez? Valamiért nagyon nehezemre esett ezek után komolyan venni az engem vizslató tekintetét, még akkor is, ha elpirulva el kellett volna fordulnom, mert igazából zavarba jöttem attól, hogy egy fiú ennyire közelről így méregetett.
- Nem kell, naaaa. Nem terrorizál ő minket, és nagyon jól tudja, hogy bármelyik este megfojthatom valamelyik párnájával, ha már nagyon lázadnánk. Én például még szerencsés vagyok, a gurkókat is elkerülöm...valamennyire - Vállammal picit meglöktem az övét, majd elmosolyodtam. Igazából még hálás is lehetnék a terelőinknek, ők azért kaptak a jóból rendesen. A hajtókról nem is beszélve. Borzalmasan véres és brutális ez a kviddics...pont ezért szeretjük.
De végül csak nem sikerült kinyögnöm, hogy pont az említett sport miatt voltak dühkezelési problémáim, már ha lehetett ezt így nevezni. Csak a fejem ráztam Zétényre, és már éppen visszasüllyesztettem volna a buksim, mikor kaptam egy újabb kérdést. Amire először egy furcsa nézéssel válaszoltam, de végül elnevettem magam. Olyan igazian.
- Héhéhéhé, nyugi. Senkit sem kell bántalmaznod, de mondjuk, ha már nagyon segíteni akarsz, a gurkókat eldughatnád Yar - minden szívbaj nélkül ejtettem ki a nevét, rossz vagyok; és nem ám Yarista, á dehogy- elől az Eridon elleni meccsünk végéig. Leköteleznél - Naaagyon komoly fejet vágva biccentettem Zétény felé azzal a feltett szándékommal, hogy én majd jól nem nevetem el a dolgot. Mert igen, komolyan gondoltam, csak hát sosem voltam jó színész.
- Na jó, ez már több mint furcsa - Kettőnkre mutattam, és még nem fejeztem be. - Mondd csak, igazából mit szeretnél? Büntesselek meg? Hiányérzeted van, mi? Nyugodtan szólhatsz ám bármikor, a nap huszonnégy órájában rendelkezésedre állok büntetni, bármikor találok valami indokot, csak egy szavadba kerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék