37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
LLG kirándulás - kezdetek
Írta: 2015. december 28. 23:04
 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci


Miroslav
Évi
Újabb év, vele egy csomó újdonság, már amennyire. Még a tanév kezdetén elutazott egyik hétvégén tanársegédével és gyakorló tanárával, Đomival, hogy ezt a most januári kirándulást leszervezze. Két nagyon kedves ember, a gondozók vezetője Miro és egy alsóbb alkalmazott, akivel Emma együtt töltötte gyakorlatát annak idején szedresen fogadta őket és tűzték nekik napirendre a január negyediki alkalmat. A navinések vezetője meghirdette, összeszedte a kisdiákokat, majd még napfelkelte idejű korai órára kitűzte a gyülekezést, hogy az utazás és odakeveredés biztosan beleférjen.
Reggel nyolcra várták őket a zöldhatárra, ahol a rejtett intézmény helyezkedik el. A közelébe, egy magyar faluba utaztak hopp-porral Bogolyfalváról. Emma mindenki számára átadta a kellő mennyiséget, majd egyesével elindultak, hogy odaérjenek. Emma nyitotta a sort és Đomi zárta a megbeszéltek szerint, hogy mindenki meglegyen. Szerencsére nem is volt nagyobb gond belőle. Az érkezés pontjától még egy jó 10-15 perces sétájuk volt, amin a csevegésre és kérdésekre volt lehetőség, már akinek esetleg volt erre kényszere. Emma már előre ismerte a járást így rutinosan szelte az erdei utat, még nem elkezdett kimagasodni előttük a hatalmas, természetbe ágyazott fa épület, ami a központi rész. A verandán állva pedig már ott várta őket Miroslav és Évi. Emmát és Đomit régi ismerősként üdvözölték, majd köszöntötték a diákokat is. Ezután a tanárnő vette át a szót.
- Remélem mindenki felkészült, ők itt nagyon kedves dolgozói az intézménynek, segíteni fognak ma nekünk a feladatokban és a gondozói életbe való belekóstolásba. Három csoportra fogunk bomlani, egyet mi vezetünk majd Đomival, egyet Miroslav, egyet pedig Évi. Mindenkinek más dolga lesz, de senki nem fog unatkozni. - Mondja végig, aztán pedig előveszi a névsort és gyorsan felsorolja, hogy kik és hova kerülnek. – Levendula, Veronika és Rachel fognak Évivel menni, Annamária, Timi és Maris Miroslavval, Adri, Lilith és Lilla pedig velünk.
Ezután a csapatok összeállásáig váltott pár szót, hogy hova is mehetnek ők a helyi erővel, majd a csapatához indult, hogy megnézze felkészültek-e.
- Na, megvagytok, indulhatunk? Mi az intézmény keltetőjébe fogunk menni. Ebből adódik, hogy tojásokkal fogunk dolgozni. Az legyen még meglepetés, miket csinálunk majd. Itt bemegyünk, majd ki az udvarra egy kisebb épületbe be. Egyetlen dologra lesz szükségetek, kesztyűkre, ezek itt vannak. Húzzátok fel.
Mondandója közben elmutogatta a helyeket mosolyogva, majd átadva a felszerelést elindult, hogy átvezetve őket a gyakorlós helyig. Nem volt messze, így remélte, hogy ha van is felmerülő kérdés, azokra tud majd időben reagálni.
Közben a másik két csapatnál is elkezdődött az élet, Miroslav volt a határozottabb, de a vicceskedőbb is. Gyorsan a közepébe vágott a dolgoknak és elkezdett zöld köpenyeket osztogatni, na meg kesztyűket.
- Ezeket vegyétek fel, aztán akár mehettek is befogni pár sárkányt. – Vigyorogva adta át az utolsó darabot is, majd folytatta. – Miroslav vagyok, nyugodtan tegezzetek, nagyjából 22 éve dolgozom és élek itt, az összes gondozó munkájáért én felelek, de a szakterületem a befogott sérült vagy beteg sárkányok állapotának felmérése és gyors kezelése. Az Ellátó-központba fogunk menni és a mai munkát fogjátok velem végezni, illetve megismerni.
Zárta rövidre, és Emmáékkal egy időben nekiindultak szintén az épületnek, Miro végig mutatta az utat és felelt a felmerülő aggályokra. Évi csapata volt, akik utoljára indultak el, de a párbeszéd náluk is hamar lezajlott, mikor a többieknél.
- Sziasztok, Évi vagyok, bár valószínűleg senkit nem ismerek közületek mesterképzést én is a Bagolykőben végeztem, így lettem gondozó és keveredtem Szedres után ide. – Kis szünetet tartva végignéz az érkezőkön, aztán mindenkinek ad egy zöld pólót, nagyobb méretben hogy pulóverre is ráhúzható legyen, ha valaki fázósabb. Majd elindult, intve, hogy kövessék. Megkerülte az épületet és jó 5 perc gyaloglás után egy vaskerítésen léptek be, ahol egy istállókhoz hasonló épületegyüttesbe sétáltak be. – Mivel befogadó egység is vagyunk, előfordul, hogy nem csak sárkányokkal van dolgunk, hanem más, sérült lények is kerülnek be hozzánk. Értük felelek mostanság, hogy megfelelő elhelyezésük legyen. Velük fogtok ma dolgozni.
Miután minden csapatnak kiderültek az alapok, aki akart kérdezhetett, megkezdik lassan az igazi „tanulást”.




//Első hozzászólást a megérkezésről, esetleges kérdésekről, és így tovább január 3. 23:59-ig írjátok meg, egy szál legyen!
Egyéb kérdésekkel írjatok baglyot nekem! Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2015. december 29. 14:46 | Link
LLG kirándulás

Eléggé hihetetlen, hogy most olyan programon veszek majd részt, ami sárkányokról szól, hiszen eddigi életem során ezzel az állattal maximum a szép színes, kisgyerekkori mesekönyvem illusztrációin keresztül találkozhattam. Ezen a kiránduláson viszont igazi, élő példányokat fogok látni, amik biztosan nagyon nagyok, és gondolom erősek, meg veszélyesek. Többet nem igazán tudok róluk, mert még órán sem tanultunk ezekről a lényekről túl sokat. De most hogy itt vagyok, akarva-akaratlanul is meg fogom őket egy kicsit ismerni, és ki tudja, ha nagyon megtetszenek nekem, akkor akár még a Sárkánytan tantárgyat is elkezdem tanulni.
Hopp-porral érkeztünk, és habár azt már kipróbáltam néhányszor, még most is rendkívül rossz érzés volt mind a rövidke út, és a landolás is. Talán ez is olyasmi, amit majd csak sok-sok idő elteltével fogok megszokni annyira, hogy ne akarjak utána rögtön ágyba feküdni a hányingertől. Szerencsére a levegő friss, és üdítő volt, ezért a 10-15 perces séta után már egészen jól éreztem magam, és ezért meg tudtam csodálni a helyszínt, ahol a központ található. Egy hatalmas fa épülethez értünk először, ami tökéletesen illeszkedett a környezetébe. Már aránylag messziről is láthattuk a központi épületet és azt is, hogy a verandán egy nő és egy férfi várakozott, és miután mi is ott álltunk meg, világossá vált, hogy ők velünk fognak foglalkozni. Emma tanárnő szinte azonnal magához vette a szót, bemutatta a két segítőkész és kedvesnek látszó dolgozót, valamint elmondta, hogy hogyan fog zajlani a program. Három csoportba osztott minket. Én Évihez kerültem, de mivel sem őt, sem a csapattársaimat nem ismertem, ezért csak mosolyogtam, és odamentem, ahova tereltek. Végül aztán kialakultak a csoportok, és Évi vezetésével elindultunk mi is, miközben ő magyarázott magáról, a befogadó állomásról, és adott egy zöld egyenpólót.
- Nekem lenne kérdésem - szólalok meg, mikor eljött az erre alkalmas idő. - Milyen más állatokat fogadnak még be ide? És hányféle sárkány él itt?
Ha már itt vagyunk, akkor kérdezzünk, okosodjunk, hiszen nem hiába döntöttünk úgy, hogy eljövünk. Meg aztán azok a kérdések, amiket mi fogalmazunk meg, nagyobb benyomást tehetnek ránk, mint amit általánosságban elmondanak.
Hozzászólásai ebben a témában
“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2015. december 29. 18:54 | Link
LLG kirándulás


Rachel izgatott volt az LLG kirándulás miatt, ez volt az első alkalom, hogy testközelből is jobban megismerhesse a sárkányokat, ugyanis idáig nem volt módja rá. Ezért is jelentkezett erre a programra, ráadásul barátnője is részt vett rajta, így nem volt ellenére a dolog, viszont a helyszínen kiderült, hogy külön csoportba kerülnek, ami egy kicsit letörte a lányt, de úgy volt vele, hogy feltalálja magát, majd beszélgetnek utána.
A lány egy világoszöld pulcsit, sötét farmernadrágot és sportcipőt viselt, direkt jól beöltözött, mert fázós volt és így nem kellett attól tartania, hogy szétfagy az út alatt. A helyszínre hop-porral érkezett meg, eléggé kellemetlen volt számára ez a fajta utazási forma, de tudta, hogy célszerű és villámgyors. Jól érezte magát a friss levegőn, egyébként is szeretett kint tartózkodni a természet lágy ölén. A vezetők első blikkre nagyon szimpatikusak voltak a Rellonosnak, a csoporttársai egyelőre semlegesek voltak számára, úgy volt vele, hogy majd megismeri őket, ha sor kerül rá, de ami nem megy, azt nem erőlteti. Egy Évi nevű személy lett a csoportvezetőjük, vele indultak útnak az istállószerű épületegyüttes felé, ahol a sárkányokon kívül egyéb lények ellátását biztosították. Rachel örült a zöld pólónak, gyorsan fel is öltötte magára, mert annak ellenére, hogy azt gondolta, hogy elég melegen öltözött fel, mégis fázott. Egyelőre csendes megfigyelője volt a történteknek, úgy volt a dologgal, hogy útközben majd kérdez, ha valamit nem ért, persze arra természetesen odafigyelt, hogy mit válaszol Évi a csoporttársa által feltett kérdésre. Kíváncsi volt rá, hogy milyen sebesült lények kerülhetnek még hozzájuk a sárkányokon kívül, továbbá az is érdekelte, hogy egyáltalán olyan kiszámíthatatlanabb lények gyógyítását is bevállalják -e, azon az alapon, hogy joguk van élni, amíg nem jelentenek rájuk veszélyt, amelyeket előtte egyáltalán nem vettek számításba, de nem akart felesleges, badar kérdéseket feltenni, így a bölcs hallgatás mellett döntött és érdeklődő tekintettel pásztázta végig az egész helyszínt, beleértve a csoportot is. Rachel könnyen teremtett kapcsolatot bárkivel, de jelenleg nem élt a kezdeményezés jogával, úgy gondolta, hogy jobb, ha előbb megfigyeli a dolgokat és a háttérben marad, aztán, ha eljön az idő, akkor ő is aktívan bekapcsolódik a témába. Jó hangulatban vágott neki ennek a kirándulásnak és kíváncsi volt, hogy milyen feladatokat fog kapni és vajon elég leleményes lesz -e ahhoz, hogy megoldja őket. Minden esetre a legjobbakat remélte és bizakodóan tekintett előre, hiszen mint mindig minden helyzetben, próbálta magából kihozni a legjobbat.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2015. december 29. 20:01
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. december 31. 16:22 | Link
LLG

A kis navinés sosem volt oda a legendás lényekért, kivéve, ha az madár vagy kutya. Többnyire azért nem azok, úgyhogy nem is nagyon nézte a hirdetést - hanem hát sárkányok, hát ki ő, hogy kihagyja a lehetőséget, hogy öregen és roskatagon az unokáit szédítse majd ezzel az élménnyel? Hát ki nem hagyná. Amúgy is, sárkányok, gyerekek, sárkányok.

Az utazás fárasztó volt, legyen akármilyen kényelmes is ez a mód, és szokás szerint mire odaér valahova, szíve szerint ott egy helyben fordulna is vissza. Sose teszi mondjuk, de szeretne. Most is, engedelmesen megy a többiekkel, áll a saját csoportjába, és erőteljesen bámulja a talpa alatt a földet. Nem gondolta ezt végig rendesen, itt csinálni is kell majd valamit, ami magában is izé, de itt sárkányokkal kell majd mindenféle dolgokat csinálni, és habár tudja, hogy vigyáznak rá, azért sose szerette még ennyire a végtagjait. No de mindegy már, jöjjön, aminek jönnie kell.

Legalább a csapata is érdekes - van egy ismeretlen eridonos meg egy ismerős háztárs. Hamar megjegyzi a nevüket - mindig tudd, kit kell hívnod, ha egy sárkány sütögeti vacsorára a karodat. Hé, Maris, hozzál sót is!

Ő nem kérdez, és fél füllel figyel is a válaszokra - lelkiekben készül a sárkányokra. De ahogy elnézi a számára kiosztogatott ruhákat, legalább dizájnosan megy sárkányt befogni. Az is fontos.
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 1. 20:22 | Link

magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

Izgalmasnak ígérkezett a mai nap. Tulajdonképpen soha nem voltam az a buzgómócsing típus, aki önszántából tanulmányi kirándulásokra jár, de valahogy mégis azon kaptam magam, hogy Rachellel belehergeltük egymást az ötletbe, egészen addig, amíg a kezdeti lanyha lelkesedésből végül valós döntés lett. Hiszen mi az, ami még egy Rellonosnál is menőbb? Semmi. A Rellon jelképállata, a sárkány. És mi máshoz vonzódna jobban az ember, egy megzabolázhatatlan, hatalmas gyilkológépnél? Egy pici, cuki, baba-gyilkológéphez, bizony. Éppen ezért aztán felcsillant a szemem, amikor fény derült rá, hogy a mi csapatunk a tojásokhoz fog menni. Persze senki nem ígérte előre, hogy a tojásoknál az ember babasárkányt is fog látni, de az esélyeink legalább jobbak voltak, mint bárki másnak... Én pedig tápláltam magamban a hiú reményt, hogy ez a találka meg fog történni. Elvégre nőből vagyok, vagy mi, és le mertem volna fogadni, hogy egy babasárkány irtó édes. (Az anyukájával való találkozáson már nem morfondíroztam ilyen szívesen, ezt a gondolatot csak szépen elnyomtam, ahogyan azt már csak az ilyen kellemetlenségekkel szokásom volt tenni.)
Rachelre vetettem egy fancsali pillantást, ugyanis a beosztás alapján most nélkülöznünk kell majd egymás társaságát egy kicsit. Miután a pillantást pár másodpercig kitartottam, kivárva, hogy viszonozza azt, elmosolyodva megvontam a vállam, és a tanárnő felé fordultam. Rekordsebességgel tettem túl magam a dolgon, távol állt tőlem, hogy most végig ezen bosszankodjak.
- Köszönöm. - vettem el a kesztyűt, és kezdtem készségesen a mancsaimra húzni. Közben egy utolsó pillantást még vetettem a barátnőmre, aztán határozott léptekkel megindultam abba az irányba, amelyet a tanerő saját lépteivel kijelölt számunkra. Elgondolkodtam rajta, hogy mi vár majd vajon ránk a keltetőben. Sok életveszély biztosan nem, inkább sárkánykaki, de ki tudja... Igyekeztem nem belelovalni magam a babasárkányok gonolatába, mert tudtam, hogy annál nagyobb lesz majd a csalódás, ha csak a tojásokon keresztül barátkozhatok majd velük, vagy esetlen még azon keresztül sem, mert valami teljesen mást fogunk csinálni.
Lassan végignéztem a csoporttásaimon, egyikőjüket sem ismertem, sőt órán sem találkoztam velük. Elgondolkodtam rajta, van-e értelme külön bemutatkozni, amikor most hangzottak el a neveink az előbb... Egyelőre úgy döntöttem, nem erőltetem a dolgot, inkább szépen vártam, hogy mi lesz a sorsunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2016. január 2. 17:53 | Link
Mindig is vonzottak a sárkányok. Ezért is örültem, hogy az idén mélyebben belemerülhetek a témába a sárkánytan felvételével. Amikor meghirdették a kirándulást, azonnal tudtam, hogy jelentkeznem kell. Hűvös, de napsütéses nap volt. A helyszínre hop-porral utaztam. Ezt az utazási formát még szoknom kell, de nem volt olyan vészes. Amikor odaértem együtt sétáltunk tovább. Pár perc után a környezethez illő faházhoz értünk. Itt találkoztunk vezetőinkkel. A csapatot három csoportba osztották. Amelyikbe én kerültem egy Évi nevű nő lett a vezetője. Miután bemutatkozott, mindenki kapott egy zöld pólót. Én a pulcsimra vettem rá. Amikor mindenki elkészült, megkerestük a faházat, majd Évi elmesélte, hogy nemcsak sárkányokat, hanem más sérült állatokat is. Most pedig várom a folytatást. Egyenlőre minden világos és majd később kérdezek, mert lehet, hogy elhangzik a válasz.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. január 14. 15:43
Hozzászólásai ebben a témában
Levy
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 2. 21:48 | Link


Kezdi úgy érezni, hogy nem volt élete legjobb ötlete jelentkezni erre a kirándulásra. Nagyot nyelve pislog a kezébe nyomott zöld köpenyre és meg se tud mukkanni a döbbenettől, olyan hatással volt rá Miroslav iménti kijelentése. Sárkányt befogni? Mi van? Ő még egy holdviolától is majdnem kiszaladt a világból, pedig az aztán teljesen ártalmatlan teremtménye az anyatermészetnek. Megfordul a fejében, hogy nem értette jól a feladatot, erre azonban nem sok remény van egy sárkányrezervátum területén. Mibe keveredett? Hála az égnek, hogy legalább nem kell még Bátort is elviselnie eközben, vagy meggondolná, hogy önkéntes vacsorája lesz valamelyik bestiának, bár lehet, hogy így is úgy végzi. Felveszi a köpenyt, nem túl nagy lelkesedéssel mozogva, ahhoz képest, hogy a jelentkezés önkéntes alapon működött, és elindul a többiek után.
Az egész annak köszönhető egyébként, hogy amikor egyetlen szerencsétlen alkalommal sikeresen eltévedt az erdőben az iskola közelében, rájött, hogy nem is tudja, mi támadhatja meg. Valami azonban sikeresen rá hozta a frászt, hát úgy döntött, biztosabb, ha szakavatott tanáris segítséggel megismerkedik az esetleges veszélyforrásokkal, amikkel szembetalálhatja magát séta közben. Arról nem volt szó, hogy sárkányeledel lesz. Sárkányokról eddig csak órán esett szó, és nem is tudja, mire gondolt, amikor abszolút határozottan a levegőbe lendítette a karját a kérdés elhangzását követően, hogy ő márpedig megy tanulmányi kirándulni, lásson legendás lényeket közelről. Gondolta, hogy majd valami kis bolyhoskákat simogatnak, megnézi, hol élnek, ilyesmi. De sárkányok? Nem figyelt eléggé. A hideg zuhany akkor jött, amikor megkapta a részletes leírást és elolvasta, mire is vállalkozott. Na most vállon veregetheti magát. Legalább még a jópofa, normális kísérő tanárhoz van szerencséje. A navinéseket sem ismeri, de a névsorolvasásnál vagy a Maris vagy az Annamária neki szólt - mindkettőre hallgat, így édes mindegy -, hát csatlakozott hozzájuk. Túlságosan beszélgethetnéke nincs egyébként, csak bólogat, és próbál lenyugodni, hogy ha már szervezett iskolai kirándulás, akkor mégsem arról szól, hogy csoportosam hozzák őket egy nagyra nőtt ukrán vasgyomornak vacsorára, mert jól viselkedett. Várjunk csak, van itt egyáltalán olyan? Vagy csak román hosszúszarvú akad? És egyáltalán jól tudja a fajtákat? Ez ma nem az ő napja, úgy érzi, miközben a zöld kabátba kapaszkodva lépked a többiek nyomában. Vajon, mi lesz még ebből?
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2016. január 3. 23:27 | Link
LLG kirándulás

 Szerencsére sikerült időt szakítania egy ilyen kirándulásra is. Elvégre úgy van vele, hogy mikor menjen, ha nem az iskolás éveiben? Nem hiszi, hogy később lenne rá lehetősége, hogy ilyen helyekre látogasson, maximum hogy ha jó sok pénzt leperkál, így viszont minimális összegért kapja meg ugyanazt az élményt, ráadásul Emmával is eltölthet egy kis időt. Nem sokat szoktak mostanság beszélgetni, pedig eléggé jóban lettek, amikor a fiatal nő segített neki anno süteményt főzni a bájitalához. Ma már nagyon cikinek érzi, hogy akkoriban csak úgy tudta bevenni azt a bájitalt, hogy valamilyen erős ízű süteményt átitattak vele. Persze, borzasztó az íze, de végül is csak 5-6 korty,valahogy le kellett volna már csússzon.
Izgalommal várta már az indulást, előtte este összekészítette a dolgait. Egy elég nagy táskát készített össze, benne olvasnivalóval, jegyzetelni való dolgokkal, illetve sok-sok meleg ruhával, zoknival. A lábai nagyon könnyen átfagynak – ez meccs közben is előjön, úgyhogy akkor is legalább két meleg zoknit húz a bakancsa alá.
Reggel korán felkelt, gyorsan még zuhanyozott egyet, mert fogalma nem volt róla, hogy milyen körülmények között lesznek.  Pontosan időre megérkezett, ahogy szokott – bár meg kellett szaporáznia ezért a lépteit.
Csendben, másokra nem nézve, de azért mégis figyelve várta az indulást.

*

Miután megérkeztek csöndesen, érdeklődéssel a szemében várakozik, hogy valami izgalmasba fogjanak. Roppantul megörül, amikor megtudta, hogy Emmával lesz egy csoportban, mert nem igazán akar idegenekkel ismerkedni. Sejti, hogy a betegségére mindenképp ügyelni fognak, úgyhogy nem vágyik rá, hogy az idegen rezervátumi dolgozók felhozzák neki, hogy jelezze, ha bármi van.
Szemmel láthatóan fiatalabb nebulók lesznek a társai, akiket még látásból sem igazán ismer. Fogalma nincs, hogy melyikük melyik – igazából az egész kirándulásról talán két ember, ha ismer látásból. A háztársain kívül nemigen foglalkozik különösebben másokkal.
A kérés szerint követi Emmát és a két ismeretlen lányt. Valószínűnek tartja, hogy sárkányok tojásaival fognak foglalkozni, elvégre a hely fő profilja- a neve alapján a sárkányok. Sárkánytanon tanulták is, hogy sok sárkánytól elveszik a tojást, nehogy megsérüljön, úgyhogy ez is idevág. Aztán persze lehet, hogy egy streeler petéit fogják megnézni.
Némán elpakolja a táskájába a jegyzetfüzetét és a tollait, majd a kiadott kesztyűt felhúzva Emmát követve várja a következő utasítást.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 5. 21:42 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Évi könnyedén vezeti az imént „munkatársának” fogadott három lányt az istállók és elkerített legeltetők felé. Igazság szerint nagy szerencséjük van itt, az egész intézmény területén talán a legkönnyebb az eligazodás és a tényleges munkáig a leg veszélytelenebb is. Általában az ápoláson és állapotfelmérésen túlvannak már az állatok, és nem is teljesen kicsik és extra gondozást igénylők már, bár így is van velük munka. Még beértek figyelmes volt és nem felejtette el a barna hajú lány kérdését. Miközben kinyitott egy első látásra üresnek tűnő nagyobb karámot válaszolt is.
- Ha nem akarunk nagy dolgokra gondolni egyszerű, elkóborolt vagy kitett crupok és kneazle kölykök is kerültek már ide. De a profilunk inkább a veszélyesebb vagy nagyobb testű állatokat érinti. Átmenetileg időzött, vagy időzik akár jelenleg is itt hippogriff, granian, abraxan vagy éppen thestrál. – Mondja végig, mire egy kis mozgolódás hallatszik, de elő semmi nem jön. – Ma egy visszatérő vendégünkkel fogunk foglalkozni, Emmától ha jól tudom nem nagyon volt még ilyenben részetek, de majd segítek mindenben. Nem nagyon akar előbújni. Megnézzük?
Zárja le végül a beszélgetést, majd int a lányoknak, hova is álljanak, hogy belássanak, ő pedig a lábait maga alatt tartó, a földön fekve éppen csak a fejét megemelő lényhez sétál be. Sasra emlékeztető fej, lótest, nagybestia. Valószínűleg, ha még nem is találkoztak vele a hippogriffre hamar ráismernek ezekből ők is. Egész csendesen és határozottan közelíti meg Évi. Elé guggol, megvárja, még felé emeli a lény a fejét, a szemébe néz és kivárva emeli a kezét a bekötözött láb felé, hogy felszínesen megnézze mi a helyzet.
- Először meg fogjuk etetni és nekiadjuk a szükséges gyógyszereit. Csillag néven talál egyikőtök egy dobozt, balra a kis helyiség asztalán, ketten pedig be tudjátok hozni a vizet és a neki szánt táplálékot, az ajtó mellett van ahol bejöttünk. Együtt pedig ezeket mind nekiadjuk majd.
Ezután még megnézte az állatot, majd kiadta az utasításokat, hogy a dobozból a port a vízben oldják fel, majd egyikük, egészen bátran, de nyugodtan sétáljon be a tállal és tegye le elé, aztán jöjjön ki, a második lány a jelenleg vitaminokkal teli tápot kellett bevigye ugyan így. A harmadiknak jut a neheze, a dobozban marad bájitalt a sérült lábra kell majd önteni, viszont ehhez előbb meg kell majd közelíteni, ha a többiek megtették a magukét.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 5. 21:43 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Végigmérte új embereit, ezután pedig vigyorogva csapta össze tenyereit, ahogy elindultak végre. Nem volt kérdést, ezt valahol szereti, jobb, ha a tényleges munka, mintha az elmélet hozza elő a kételyeket és érdeklődést. Abból mindenki többet tud tanulni. Pontosan tudta mi vár rájuk odabent, a kérdés csak az volt, erre fel vannak-e a lányok készülve. Mielőtt a kezelő rész felé fordultak volna megállt, és mikor mindenki tekintetét magán érezte beszélni kezdett.
- A napokban volt egy nagyobb rajtaütésünk Romániában. Egy úriember úgy gondolta sárkányszaporító lesz a szakmája és valahogy hozzájutott két fiatal Román Hosszúszarvúhoz. Az egyik sajnos belehalt a tartásba és szakszerűtlen kezelésbe, valamint az ellenállása miatti támadásokba, a másikat idejében idehoztuk még, de elég rossz állapotban van. A szárnyait képtelen használni, leginkább csak füstöt tud fújni és a hirtelen, támadónak érzékelt mozdulatokra támadóan reagál. Kérlek benneteket, a lehető legnagyobb nyugalommal gyertek utánam, beszélni nyugodtan lehet, csak ne kiabáljatok, valamint ha közelíteni akarjátok, a kezelés után akár a simogatásnak sincs akadálya, mert úgy egy óráig kába lesz.
Miután végzet, megvárta, ha volt kérdés, hogy még odafelé felelhessen, aztán bevezette őket a már vázolt helyzetben lekötözött és szenvedő fiatal hímhez. Mindig jól jönnek a plusz kezek, így most sem hagyja, hogy csak nézőként unatkozzanak. A két hasonló nevű lányt a hatalmas méretezésű kötszerek felé inti, ahol ki vannak készítve, csak ide kell őket hozni, a harmadik, fiatalabb lányt pedig két bájitalos üvegért, amire szükség lesz. Ő maga a sárkányt közelíti meg, akin már elkezdett hatni a nyugtató, de mintha alig kapott volna, még próbálna verdesni, de már nem fújtat.
Amint elszenderedett, közelebb inti a lányokat, az egyiket a bal, a másikat a jobb oldalára, a harmadikat pedig szembe velük, aki nyújtott szárny másik oldalára. A feladatuk egyszerűnek tűnik, a néha még mozduló szárnyról le kell az eszközök segítségével fejteni a régi kötést. Ezután aki a bájitalokat hozta azzal kezelni a részt, majd átkötözni. Úgy gondolja, miután elmutogatja és magyarázza menni fog a lányoknak így várja őket.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 5. 21:45 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Rutinosan szelte Emma, maga mellett segédjével és diákjaival az utat. Valahol azért hiányzik neki az ilyen élmény, a hely, a munka, de jelen helyzetében nem nagyon kéne ilyen munkahelyben gondolkodnia. Egyelőre még érzi a levegőben a férje és maga közötti parázsló kis ellentétet, hiszen lelépett, sárkányok közé, terhesen. Mindegy, a legkevésbé megerőltető, ám ezzel ellentétben is érdekes részének bemutatását választotta a rezervátumnak. Egyelőre a kíváncsiságot a szemekben látta, szavakkal nem tapasztalta, de ő is valahogy hasonlóan szótlan volt annak idején az első alkalommal.
- Szóval, azt tudjuk hová tartunk, de a feladatot és azt mit fogunk csinálni ma, még nem egészen. Most először tojásokat fogunk rendezni. Bűbájokkal és folyamatos felügyelettel érik el számukra a megfelelő hőmérsékletet, valamint ellenőrizni kell, nem-e sérült, törött, vagy kezdett el repedezni. Az is fontos, ha a tojáson bármi furcsa jel van, kiderüljön. Elszíneződés, eltérő a megszokottaktól és így tovább.
Sorolja, miközben megérkeznek a kis kifutókon rendszerezett tojásokhoz, a helyiségben jelenleg 5 működő van, kettő tojás elkülönítve, amiről Emma hamar elmondja, hogy nem az ő dolguk lesz, ezt a hármat kell megvizsgálják, mielőtt elárulja majd nekik hova tovább. Hiszen… a keltetőből a kissárkányok nem reppennek ám csak úgy ki…
- Egyszínű, mintátlan fekete tojásoknak kell lenniük, hiszen mindet egy elhagyott Norvég Tarajossárkány fészkében találták. Meg kell őket vizsgálnotok rendben vannak-e, van kérdés?
Emma sorban elé állítja őket, ahogy követték őt, majd a védőbűbájokat levéve int, hogy vizsgálják meg őket, minden rendben van-e, jó alaposan, hogy aztán mehessenek tovább. Ha ilyen egyszerű volna… Az első tojás teljesen rendben van, leszámítva a nekik jelenleg hátul lévő hajszálrepedést, mai a kelés közeledtét jelzi. A második alján, ha megemeli, van egy kis elszíneződés, szürkés, jele, hogy a tojás rossz hőmérsékleten volt egy ideig, amin szükséges változtatni. Végül a harmadik, ahogy egészen egyszerűen nincs hiba, de ha megfogja, érezheti mennyire kihűlt a tojás, ami nem jó jel.
Megvárja, még mindenki kielemzi a magáét, és ha ez sikerül, feljegyezteti velük egy papírra, majd Đomit segítségül hívva megkezdik a tojások gondozását is remélhetőleg.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 6. 22:07 | Link
LLG kirándulás


Rachel akaratlanul is választ kapott a kérdésére, hogy egyáltalán befogadnak -e veszélyes lényeket. A Rellonos örült ennek, mert legalább nem kellett így külön rákérdeznie a dologra, de remélte, hogy nem az egyik legveszélyesebb teremtménnyel kell majd foglalkozniuk. Amikor odaértek a helyszínre és meglátta a hippogriffet, kicsit megrökönyödött, mert tartott tőle, már csak a mérete miatt is, bár igazából nem nézett ki emberevőnek, azért a megjelenése hagyott valami erre utaló jelet maga után...
Miután Évi elmesélte a történetét és felsorolta a feladatokat, a lány úgy gondolta, hogy jobb minél előbb túlesni a dolgon, amúgy sem szeretett utoljára hagyni semmit sem, eldöntötte, hogy megteszi az első lépést a lény felé és ő fogja odaadni neki a vízben oldódó port. Miután eljutottak odáig, hogy elkészült az "első fogás", Rachel megmarkolta a tálat és elkezdett a hippogriff felé közeledni.
~ Nyugi Rach, nem fog megenni, nem kaparja ki a szemed, nem nyír ki, minden a legnagyobb rendben lesz...~ -nyugtatta magát a Rellonos, akinek igazából nem volt ínyére, hogy közel kerüljön ehhez a furcsa lényhez, de tudta, hogy el kell végeznie ezt a feladatot és jó esetben nem hagyják, hogy bármi bántódása essen.
A lány erősen megmarkolta a tálat, majd magához szorította, vett egy mély lélegzetet és a nagybestia felé vette az irányt. Ahogy közelebb ért hozzá, egyre hevesebben vert a szíve, de próbált nyugodtnak mutatkozni, már amennyire tudott. Amikor odaért hozzá, nem nézett rá, hanem arra koncentrált, hogy legalább látszólag megőrizze a hidegvérét és közben próbálta elterelni a gondolatait más felé, de az nem igazán jött össze neki. A hippogriff közvetlen közelében erőt vett magán és egy óvatos, lassú mozdulattal lerakta a tálat a lény elé. Gondolatban gyorsan elfutott volna, de erőt vett magán és egy határozott mozdulattal megfordult, majd lassú léptekkel visszasétált a többiekhez. Nagyon örült, hogy egy darabban távozott a fura teremtménytől, majd kíváncsian fürkészte a többieket, érdekelte, hogy milyen eredménnyel fogják teljesíteni a feladatot, ami látszólag könnyű volt, de a hippogriff közelében azért kicsit félelmetes volt számára saját jelenléte, de tudatában volt annak, hogy talán a többiek nem éreznek semmilyen ijedelmet és teljes higgadtsággal fogják megoldani a rájuk kitűzött küldetést. Rachel látta, hogy a tanárnő nagyon elégedett a teljesítményével és azzal is, hogy felül tudott kerekedni félelmein és bátran elvégezte a rá kiszabott feladatot, ezért a pontokon túl Emma egy Várakozáson felüli jegyet ajánlott meg neki, aminek nagyon örült és szívesen el is fogadta ezt az ajándékot.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. február 27. 14:13
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 10. 11:27 | Link
LLG kirándulás

Annak örülök, hogy nem kellett sokat sétálni, hanem szinte rögtön odaértünk, ahova kell. Sőt, a kérdésemre is hamar választ kaptam, ezért elmondhatom, hogy itt aztán nagyon rutinosan, gyorsan kezelik a dolgokat, ami igazán lenyűgöző, és egyben megnyugtató is. Évi nagy szakértelemmel meséli, hogy milyen állatok húzzák meg itt magukat kisebb-nagyobb időre, és közben egy karámot is kinyit, amiben gondolom, egy olyan állat lakozik, mint amelyekről épp most beszél nekem. Igyekszem nagyon figyelni, és a felsorolt állatokat beazonosítani, de szerencsére jó pár ismerősen hangzik az órákról, így hát nem kell elszégyellnem magam, hogy nem tudtam értelmezni a lány mondandóját.
- Ó nézzük! - lelkesülök fel. - És persze köszönöm a válaszodat.
Kicsit elpirulok, hogy majdnem elfelejtettem megköszönni, hogy reagált rám, ugyanis arra tanítottak otthon, hogy az a normális, hogyha mindig kifejezzük a hálánkat annak, aki időt szakított ránk. De most túlzottan fellelkesültem, mivel a karám irányából kisebb mozgolódás hallatszott. Most aztán tényleg igazból elkezdődött a program.
Évi int nekünk, hogy jöjjünk közelebb, és miután ez megtörténik, megláthatjuk a hippogriffet, amint ott fekszik. Vezetőnk nyugodtan, de persze óvatosan sétál oda hozzá, és megvárja, amíg az állat megengedi, hogy megvizsgálja a sérült lábát. Ezután elmondja nekünk a feladatot. Meg kell etetünk, aztán oda kell neki adni a vitaminjait, legvégül pedig egy bájitalt kell önteni a sérült lábára. Az egyik lány (talán Rachel) szinte rögtön elindul, és megeteti, ezért én úgy döntök, hogy majd én adom oda a vitaminokat. Biccentek a harmadik társunknak, hogy ez biztosan rendben van-e így, utána pedig megragadom a gyógyszereket, és érdeklődve, de azért lassan megközelítem a bestiát. Lenyűgöz a nagysága, és a varázslatossága, hiszen ez az első alkalom, hogy ilyen teremtményt látok.
- Meg lehet amúgy esetleg simogatni? - érdeklődöm félénken Évitől, miután visszaértem a többiekhez. - Ne haragudj, ha butaságot kérdezek - teszem gyorsan hozzá.
Utoljára módosította:Kiss Veronika , 2016. január 10. 11:28
Hozzászólásai ebben a témában
“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2016. január 10. 14:04 | Link
Llg kirándulás

Amíg sétáltunk Évi elmesélte, hogy milyen állatokat is gondoznak. Amikor megérkeztūnk Évi véletlenszerűen kiválasztott egy karámot, ami első látásra ūresnek tűnt. Először Évi ment be, majd kiderūlt, hogy egy hippogriffel van dolgunk. Amíg Évi a sérūlt lábát vizsgálta, elmondta, hogy mi is a feladatunk. Egy vízben feloldott port, egy adag vitaminos tápot és egy bájitalt kellett odaadnunk a lénynek. Rachel vállalta a poros vizet. Nagyon figyeltem, a mozgását, hogy amikor én következem én is ilyen megfontolt legyek. Mikor kijött, Veronika megfogta a tápot és felém biccentett.
"-Persze! Semmi gond, nyugodtan vigyed csak!-" Mondtam neki. Majd miután kijött én következtem. Gyorsabban kezdett verni a szivem, de ha már bevállaltam muszáj volt megtennem.
Kezembe vettem a dobozt a bájitallal, majd szépen lassan elindultam a hippogriff felé. Amikor odaértem elé, majd leguggoltam és belenéztem a szemébe. Óvatosan a lábához nyúltam és ráöntöttem a bájitalt. Majd felálltam és kimért léptekkel kisétáltam a karámból a többiekhez.
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2016. január 10. 14:58
Hozzászólásai ebben a témában
Levy
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2016. január 11. 18:30 | Link
LLG kirándulás


Fárasztó a tanárság… még ugyan nem fejeztem be a képzést, de a gyakorló tanári rész is bőven leszív, ha arról van szó. Legnagyobb szerencsémre egy régi kedves ismerős lett az, aki mellé beosztottak, és az illető nem más, mint Emma. Egész jó kis történeteink vannak, hála annak, hogy elsős koromban ő volt az első személy, akit megkedveltem. Fura… mennyire régen volt, most meg már a társának mondhat. Annak a társának, aki nem csak a munkában, de a magánéletében is mellette van. Most, hogy Emma terhes, különösebb figyelmet igényel, és ki más fordíthatna rá nagyobb figyelmet Kornél után, ha nem én? Ez is nyomott a lantba, hogy elkísérjem a kirándulásra, amit már elég régóta szerveztünk. Nem lenne jó, ha bármiféle komplikáció fellépne, de nem tudom megakadályozni a hopp-hálózat használatában. Így, mikor már az össze tanuló eltűnt a lángok között, én következtem az utazásban. Mirot és Évit mosolyogva köszöntöttem, régi kedves ismerősként természetesen. Megkedveltem a két tagot, mikor jöttünk egyeztetni a dolgokat. Emma közben elkezdte a beszédet, amit jó volt nekem is megjegyezni. A csapatosztás után, követtem a kolleginát a megfelelő helyre.
Hátul lépkedtem, terelgetve a diákokat, ha netalán eltévednének, illetve így jobban rájuk láthattam. Nem lenne jó, ha elveszne valamelyikünk, mert Portnipper professzor biztosan kitér a hitéből, ha pár fővel kevesebb tér vissza, mint az indulásnál lévő létszám. A keltetőhöz érve Emma ismételten elmondja a feladatokat, és én, mint jó TS, learatom a sikert. Noha, ez ilyen könnyű lenne, akkor nem lenne rám szükség. A tojásokat nézve, az egyikről máris meg tudtam állapítani, hogy mi a gond vele, de mivel először a diákok feladata volt a vizsgálódás, csak figyeltem, illetve válaszoltam, ha érkezett felém kérdés. Amint megvolt mindenki a maga feladatával, és Ems jelzést adott, odaléptem ahhoz a tojáshoz, amelyik rossz hőmérsékleten volt tartva, az elmondottak alapján. Azért vetettem rá egy pillantást, nehogy valami más gond legyen, vagy másik gond is legyen, és az információk alapján hozzáláttam a tojások gondozásához. A hajszálrepedésest nem mozdítottam, ennyire tapasztalt azért nem vagyok még a sárkányok terén, hiába keresztanyu az ST tanár, meg van is egy példányom.
– Te Ems! Az itteni kis lakó mindjárt napvilágot lát. Szerintetek hím vagy nőstény lesz? –intéztem a kérdést elsősorban a diákok felé, de igazából Ems véleménye is érdekelt. Felkeltem a guggolásból, és hátrébbléptem párat, de ha kaptam információt, hogy mit csináljak, hát megcselekedtem, amit megkövetelt a haza.
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 11. 20:25 | Link

magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

Miközben lépkedtünk a tojások irányába, ide-oda forgattam a fejem. Elvégre az ember nem minden nap jár ilyen helyen, és egyébként sem hasonlított túl sok mindenhez, amivel eddig találkoztam.
Mikor odaértünk, figyelmesen hallgattam az utasítást, közben pedig próbáltam előhívni azzal kapcsolatos emlékeimet, hogy egy ilyen tojásnál mi számít "normálisnak". Elvégre azért ezek mégsem egyszerű tyúktojások, amivel az ember gyakran találkozik, szóval az, hogy esetleg arra nem hasonlítanak, még nem jelent semmit. Szerencsére ezzel kapcsolatban nagyjából informálva lettünk, ám még így sem éreztem magam teljesen biztosnak.
Tétován léptem oda az egyik tojáshoz, miközben vetettem egy gyors segélykérő pillantást a másik két lányra. Látszólag semmi baj nem volt a tojással, és egyelőre nem voltam túl bátor, hogy nekiálljak emelgetni, vagy egyáltalán fogdosni... De aztán látva a többiek határozottságát, úgy döntöttem, én sem leszek beszari.
Gyerünk Lilla, nem harap. Legalábbis most még...
Azért élveztem volna, hogyha tényleg végignézhetjük egy kissárkány kibújását a tojásból, ám egyelőre igyekeztem a feladatra koncentrálni.
Először csak két ujjamat, majd az egész tenyeremet a tojásra tettem, végigsimítva gyengéden a tetején. Valahogy mindig az volt a benyomásom, hogy egy ilyen tojás meleg. Emlékeim szerint épp az imént Emma is említette a fontos megfelelő hőmérsékletet, így aztán kissé ráncolva a szemöldököm, a tanárnőhöz fordultam.
- Ez a tojás nem túl hideg? - érdeklődtem, mivel azért tekintettetel a hozzá nem értésemre, nem akartam halálbiztos következtetéseket levonni. Inkább igyekeztem hangsúlyozni, hogy ez csak az én véleményem. Éppen azért aztán azt reméltem, hogy esetleg más is megtapogatja kissé, hogy biztos legyen a diagnózis a hőmérsékletet illetően.
Közben felcsillant a szemem, mikor a tanársegédünk azt mondta, lehet, hogy nemsokára tényleg elő fog kerülni egy új kis jövevény is.
- Kislány! - vágtam rá, sokkal nagyobb bizonyossággal, mint az előbbi megállapításomat, holott erről sokkal kevesebbet tudtam. De na, akkor is éreztem, sárkány-hölgyemény lesz. Egy pillanat alatt teljesen elfogott a lelkesedés, hirtelen még a túl hideg tojásom problémájáról is megfeledkeztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 11. 21:50 | Link


Sárkányok? Még a gondolattól is égnek áll a haja is, de nincs mit tenni. Visítva menekülni elvetendő ötlet. Egy életen át nem mosná le magáról, hogy megfutamodott az llg tanulmányi kirándulásról. Már van elég baja anélkül is, hogy esetleg valami csodaszép becenevet is kiérdemeljen, amin aztán egy fél kastély röhöghet, ha kedve tartja. Nyel egy nagyot, és bár nem tűnik el arcáról egy-kettőre az a kétségbeesett arckifejezés, amit az imént előcsalt belőle a feladat részletezése, felveszi azt a zöld köpenyt és a többiek után ballag. A lelkesedés hiányzik. Túlságosan is. Mozdulatai olyan erőltetettek, mintha legalább pálcát tartanának a tarkójához. Őt még a baglyok is összecsípik folyton, akkor is, ha már nem retteg tőlük. És akkor most ez a tűzokádó óriásgyík... ez fel fogja falni. Pánikol magában egész rendesen ezen az egészen, de aztán eljut a füléig, amit Miroslav mond. Meglepetten pislog a szerencsétlen sárkányra, rajta is felejti a tekintetét hosszabban, mint amúgy tőle várható lenne. Megesik szerencsétlenen a szíve. Hogy lehet valaki olyan eszement, hogy sárkányokat akarjon tenyészteni? Egyáltalán minek őket tenyészteni? Van belőlük elég amúgy is. Az eredmény meg aztán ehhez hasonló. Agyongyötört szerencsétlen állat, ami sose lesz a régi. Felhorkan a gondolattól, akármennyire is nem akar sárkányt ápolni, aztán vesz egy nagy levegőt és közelebb megy. Araszol, hogy egész pontosak legyünk. Ő aztán nem tesz semmilyen fenyegetőnek vélhető mozdulatot. Több időbe telik közelebb jutni, mint bármikor máskor kellene, de mégiscsak egy olyan állat fekszik tőle pár méternyire, ami normál esetben estére konzervként fogyasztja a páncélos lovagokat, ő meg se kottyanna neki. Igyekszik nem túl látványosan félni sem, állítólag azt is érzik az állatok, és prédának tekintik az embert tőle, vagy hogy magyarázták. Sose értett ehhez, csak az biztos, hogy a legbarátságosabbnak mondott állatokból is képes kicsikarni valami fura reakciót. Amikor még a teknős is megharap, na már nem semmi. Remélhetőleg a kába sárkány nem elevenedik meg hirtelen, miközben remegő kézzel és kavicsméretűre zsugorodó gyomorral igyekszik leszedni a sérüléséről a kötést. Nesze neked, jellemfejlődés. A végére már egészen megnyugszik, és nekibátrodik, annyira, hogy futólag még végig is simít néhány pikkelyen, aztán átengedi a terepet a navinéseknek, jöhet az a bájital, meg az újrakötözésnek is ideje lesz lassan. Nem ígéri, hogy segít is, ha kell, de szurkol. Mondjuk. Megkönnyebbülten lép hátra, hogy ezt túlélte. Gergő el se fogja hinni. A gondolatra egész elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Most komolyan egy sérült sárkányt gondoznak éppen. Még el kell ezt ismételni ma vagy százszor, mire el is hiszi rendesen, de sebaj, lassan csak felfogja.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Mondhatni, hogy a legidőigényesebb feladatok egyike az, mikor új emberekkel kell közösen felvenni a munkát, mindeközben ügyelni mindenre. Évi azonban szerencsésnek mondhatja magát, mert a lányok bármennyire is fiatalok, nem iszkolnak a munka elől és érdeklődőek is. Neki a legnehezebb a saját kis betegeihez mást odaengedi, de most egy közös jóért teszik, és mikor már látja a lányokon is, hogy a hozzáállásuk is becsülendő, nagy kő esik le a szívéről a feladatok kiosztásával egy időben.
Nem is olyan meglepő módon az első ránézésre leghatározottabbnak tűnő lány, aki karizmatikusan lép fel kezdeményez. Magára vállalja az itatós részt, ezzel együtt megtöri a jeget is maga és az állat között. Fogja a tálat, közeledik, Évi pedig tisztes, de biztonságot adó távolságból figyel és segít ha szükséges. Nem lett azonban szükséges még. Bárlátszott némi idegesség, amire a griff is fel-felmordult, de ügyesen és megfelelően oldotta meg a hölgyike. Ezután jött a vitamingazdag táplálás rész, amikor a helyi tápot kellett elvinni neki. az aranyos, korábban kérdezősködő és érdeklődő lány fogott neki. Nem jegyezte meg a neveiket, de ő elsőre is kellően előzékenynek és édesnek tűnt, le merné fogadni, hogy vagy navinés vagy levitás. A csendes tevékenykedést egy kérdés töri meg, amin elmosolyodik, majd még mielőtt a harmadik személy is belefoghatna, gyorsan megállítja, hogy még kint feleljen nekik.
- Ha a sérülést is kezeltük, olyan negyed óra múlva elfog pihenni, de éberen fog figyelgetni. Mivel sérült és a mozgásában is korlátozott, mondhatnánk, hogy nem olyan veszélyes, de azért az. Szóval, ha komolyan gondoljátok, és szépen betartjátok, amit kell, mikor elpihent megpróbálhatjuk a simogatást. Mit szóltok?
Mondja végig, majd a válaszok után útjára engedi az utolsó csapattagot, aki nagy bátorságot tanúsít, hiszen ellátja a sebet. Büszkén és elismerően bólogat mindhármuk munkája nyomán, aztán visszatérve a karámot nyitva hagyva kijjebb sétálnak, hogy ott beszélhessék meg a továbbiakat. Hiszen ez sem volt egy rövid idő, még kivárták és végignézték, ahogy eszik, majd elkezd elfeküdni.
- Biztos vagyok benne, hogy tanultatok már az unikornisról, ha a hippogriffről részletesen még nem is. Csillag is különösen nehéz eset, nagy tisztelettel, összeszedettséggel és pozitivitással kell megközelíteni. Simogatni pedig… nem szabad hirtelen és meg kell várni, még ő közelít a kinyújtott kezedhez, irányíthasson ő ezáltal. Várunk még egy kicsit, aztán előre megyek, megmutatom, hogy is mehet, aztán ha szeretnétek, egyesével odajöhettek ti is megpróbálni…
Ezután pedig fogta magát, majd z imént elmondottak szerint elindult be, leguggolt az állattal szemben, megvárta, még felé néz, előrenyújtotta kezét, majd várt. Kis idő után fejét Évi végtagjához simította…


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Szerencsére semmit nem kellett kétszer elmondjon, és minden tanácsát figyelembe véve cselekedtek mai tanoncai. Örült neki, hogy legalább ez a része simán ment, bár voltak kételyek benne, meg merik-e majd tenni. Végül a vöröshajú lány nekikezdet kisebb hezitálás mellett, amit bár kiszúrt nem tett szóvá, elismerően bólintott, mikor eltávolította a kötést, majd a rázósabb részeknél besegített a másik két lánynak. Fogalma sincs meddig tartott, nem szokta ilyenkor az időt figyelni, vagy azt, hogy sietni kéne. A bájitalra mintha önkénytelen mozgásban a sárkány megrázkódott volna, de Miroslav higgadtsága a lányokat is igyekszik átlendíteni ezen.
- Köszönöm a közreműködést.
Gyorsan zárta ezzel, az utolsó mozdulatok után pedig a közeli kis helyiséghez indult, ahol kimosakodhatott, ahogy a lányok is. Lassan a páciens is annyira elpihent a nyugtató hatása alatt, hogy még a mozgásra se riadt körülötte, pedig valaki egy egész tálat borított le a teremben. Intett a lányoknak, hogy ha gondolják, meg lehet simogatni. Ha élnek vele, ha nem, lehetőséget hagy, csak eztán indul tovább.
- Tudom, hogy sokan tartanak a hasonló munkáktól, azt is, hogy nem leányálom. De fontos tudni, hogy az egyik leghálásabb munkakör, ha látjátok… - Kis szünetet tartva vezette ki őket egy hátsó ajtón, ahol egy nagyobb udvarra volt kilátás. Az imént ellátott sárkányhoz hasonlóak, de felépült, egészséges, példányok voltak. Miroslav meg mert volna esküdni rá, hogy ezek „boldog” sárkányok, legalábbis vidámak. De végül csak befejezte a mondatot feléjük intve. – milyen eredménnyel jár. Én ezért csinálom végig minden nap, ettől van erőm, és ha egyszer bármelyikőtök úgy döntene, ez lesz a hivatása, én csak biztatni tudom.
Mondja végig egész vidáman, igazából a tény önmagáért beszél, nem is pazarol egyelőre több szót rá, megvárja, hogy lesz-e bennük érdeklődés vagy sem, mielőtt visszatérnek a betegükhöz.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 13. 16:33 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Emmának volt jelenleg a legegyszerűbb dolga, ha azt vesszük, hogy nem is életveszélybe vitte a csoportját, ráadásul még Đomi is itt volt, hogy segítsen neki. Valahogy, anno mikor ő volt gyakorlótanár Véda mellett is így volt ezzel, nem tud rá már diákként tekinteni, meg eleve még mindketten a padot koptatták, mikor megismerte. Valahol örült is neki, hogy először megoszthatja kicsit a felelősséget, bármennyire is utál hárítani. Elfoglalta az odafigyelés és a feladatkiszabás, amiben már egy ideje nem volt ilyen gyakorlati része neki sem. Na meg így egyszerűbb volt jegelni azt az aprócska tényt, ami otthon vár majd rá a kiruccanás mivolta miatt…
- Csak bátran vizsgáljátok meg őket…
Bátorította, aztán amint látta előbb a rellonos lányt, Lillát, úgy tűnt, baj már nem lehet, mert mindenki teszi a dolgát. Összemosolygott az imént említett lánnyal, mikor az felvetette, hogy hideg a tojás. A felmérő lapra be is írta, majd megvárta a másik két lányt is, hogy megkeressék, ha van gond. Mikor vége szakadt, éppen beírta volna, hogy rendben van már, Adri tojásához értek, amire Đomi fel is szólalt.
- Úgy tűnik, eggyel többen lesznek már a napokban. Hát… jó kérdés, ritka, hogy pontosan tudják a gondozók a fajtán kívül, mi várható. Egészséges-e aki előbújik és így tovább. Ezért is fontos, hogy gondosan figyeljenek a tojásokra, minél jobb állapotban kelhessenek ki.
Mondja, mintha teljesen hétköznapi dolgokról beszélne, ahogy vidáman közelebb lép ő is, hogy megvizsgálja a repedést. Mikor felmérte a dolgot, látta, hogy bizony-bizony eljött az idő, így a protokollt ismerve át kell tenni egy másik, külön helyre, azonban nem venné el a diákok elől a lehetőséget, és mivel a barna hajú rellonos lány volt a legelső reagálója is, neki szánja a lehetőséget. Megmutatja, hogy hogyan emelje fel a tojást, nem bántva azt, majd teheti át egy egyéni megfigyelő részbe. Ez jóval alacsonyabban van és a környéke úgy van berendezve, ha nincs gondozó a közelben, se lehessen baja a kissárkánynak. Mikor sikerül végrehajtani, a helyiség közepén megvárja Đomit is, ha visszatette a védőbűbájokat is a másik két tojásra, majd elmondja mi is jön.
- Arra gondoltam, ha már tojások, biztos érdekelne titeket az, hogy az első pár hétben mi történik a kicsikkel, főleg azokkal, akiknek az itteni gondozók lesznek a szüleik, mert találtak.
Belekezdett, de többet nem is árult el, csak kivezette őket egy udvari részre, ahol pontosan lehetett látni négy, egészen fiatal egy és három hét közötti, szárnyukat bontogató lényt. Egymással viaskodtak vagy éppen pihentek. Annyira nem kicsik, mint mondjuk egy kölyökkutya szokott születés után, de a monstrumokhoz képest egészen. Innen lehetősége nyílt őket megfigyelni a kis csapatnak. Emma már várta azt a bizonyos kérdést, ami minden diákban ilyenkor motoszkál, ha már majdnem ott van, hogy találkozhasson velük testközelből, de egyelőre nem lőtte le a poént, merre tartanak, amíg nézik őket.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 14. 19:40 | Link
LLG kirándulás


Rachel örült, hogy a tanárnő végig mellette állt a feladata teljesítésénél, legalább úgy érezte, hogy valamennyire biztonságban van, ha rosszra fordulnának a dolgok, de ez szerencsére nem így történt. Az is pozitívum volt számára, hogy valamelyest túllépett a félelmén és ellátta a griffet, ráadásul problémamentesen sikerült véghezvinnie ezt az akciót.
~ Amazeballs! De jó, hogy ilyen simán ment minden, nagy szerencsém volt, hogy nem vette át a félelmemet ez a lény és ép bőrrel megúsztam a dolgot! ~
Miután véghezvitték a küldetést, Évi egy újabb feladattal látta el őket, mégpedig egy unikornis simogatásával, ami már jobban elnyerte a lány tetszését, ugyanis ezeket a lényeket nem tartotta annyira ijesztőnek, mint a hippogriffeket.
Rach nagyon lelkes volt, megnézte, ahogyan a tanárnő odamegy ehhez a csodás teremtményhez, majd megszeretgette, miután az a végtagjához simította a buksiját. Ha a lány érzelgős lett volna, akkor nagyon meghatódott, illetve elérzékenyült volna a történtek láttán.
Miután a tanárnő visszatért hozzájuk, a Rellonos óvatos léptekkel megközelítette Csillagot, egyáltalán nem volt feszült, mert semmilyen ellenérzése nem volt az állattal kapcsolatban, nem félt tőle és nagyon bizakodóan közelítette meg ezt a szituációt, úgyhogy mikor odaért, leguggolt hozzá és teljes nyugalommal szemlélte az unikornist.
Türelmesen megvárta, amíg a lény feléje néz, majd higgadtan előrenyújtotta a kezét, rámosolygott az állatra és nagyon lassú mozdulatsorral megérintette a fejét.
Legnagyobb örömére meg tudta simogatni az állatot, persze nagyon elővigyázatos volt, figyelt minden mozzanatára és most először úgy érezte, hogy teljes harmóniában áll ezzel a szép teremtménnyel.
Miután megsimogatta, szép lassan elvette tőle a kezét és felállt, majd óvatos léptekkel visszament a többiekhez és várta, hogy ők is megtegyék ugyanezt a lépést Csillag felé.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 14. 19:40
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 17. 20:26 | Link

magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

A kezdeti feszengésem hamar enyhült. Bármennyire is természetellenes és furcsa volt a helyzet, a tanárnő hozzállása rengeteget segített a feloldódásban, és ugyan hangosan soha ki nem mondtam volna, de azért a lelkem mélyén éreztem a motoszkáló hálát a bíztató mosolyért és a bátorító tekintetért. Ugyan várakozásommal ellentétben senki nem vizsgálta meg jobban, hogy tényleg hideg volt-e a tojás amivel barátkozni kezdtem, azonban a reakcióból hamar leesett számomra is a tantusz – ők már tudták előre, hogy melyikkel mi a helyzet. Igazából csak azon csodálkoztam, hogy ez eddig számomra nem volt egyértelmű.
Kissé meglepődve vettem tudomásul, hogy a másik két lányból nem váltott ki túlságosan heves vagy lelkes reakciókat a kissárkányok gondolata. Egy nagyon picit elszégyelltem magam, hiszen egy Navinés és egy Eridonos mellett egyedüli Rellonosként annak lenni, aki ettől a témától elérzékenyül... Hát, mondhatjuk úgy, hogy örültem neki, hogy a háztársaim nem látnak most, lehet, hogy nem én lennék a Rellon büszkesége. Bár ki tudja, ezek mégiscsak sárkányok, nem nyuszik. Tőlük azért talán csak el lehet érzékenyülni, nem? Milyen lenne már, ha még egy kis tűzokádó mini-szörnyetegtől sem szabadna egy Rellonos női léleknek úgy elolvadnia, mint a földre ejtett fagyinak? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtattam magam, mikor konstatálnom kellett, hogy újra feladat elébe nézek.
Azta.
Ez volt az első gondolatom, mikor én lettem kiválasztva. Most már ugyan nem féltem annyira attól, hogy tojást kell fogdosnom, de ez azért más volt... Ez egy repedt tojás. Csak nagyon pici választ el a "tartalmától", vagy pontosabban a lakójától, aki már nem is lesz olyan sokáig a lakója. Ez a gondolat azért picit ijesztő volt. De szerencsére most is megkaptam a szükséges bátorítás-adagot, illetve az útmutatást, hogy hogyan kell megfogni és arrébb tenni.
Óvatosan, megfontolt mozdulatokkal vettem az ujjaim közé a tojást, majd megtettem vele a szükséges lépéseket. Előre kinéztem, hogy pontosan hova fogom tenni, óvatosan lehajoltam, és finoman letettem a helyére, aztán még végigsimítottam a felszínén. Ezzel a kis gesztussal kívántam sok szerencsét a kishölgynek a nagy kalandja előtt. Mert lány lesz. Tuti.
Ezek után új irányt vett a kirándulás, és áttértünk arra a részre, amitől végképp teljesen lázba jöttem. Igen, csak látunk babákat. Széles vigyor terült el akaratlanul is az arcomon, ahogy a cél felé közeledtünk, majd messziről megpillantottam a csöppségeket. Csöppek ugyan éppen nem voltak, de a mamájukhoz képest minden bizonnyal nagyon is annak számítottak, és ettől arányaikban ugyanolyan aranyosnak tűntek. Arról nem beszélve, hogy a babák – legyen ember vagy állat, vagy akár varázslény – nem csak a méret miatt szoktak édesek lenni, hanem van még egy fontos összetevője: a bénázás. És bizony ez alól a sárkányok sem voltak kivételek, ez pedig rendkívül aranyossá tette őket is.
- Meg lehet őket simogatni? - bukott ki belőlem a kérdés, pár másodperc múlva pedig már sejtettem, hogy ezzel most jó eséllyel égettem be magamat. Legalábbis nem találtam rá sok esélyt, hogy a sárkányokat, még ha aprók is, csak úgy simogatni lehetne. Pedig olyan jó lenne, jajj.
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. január 19. 19:19 | Link
LLG Kirándulás

Eddig ez az egész teljesen jó, még ha nem is nagyon szólaltam meg vagy csináltam valamit. A tojások szépek voltak, szerintem kislány lesz majd az, ami először ki fog kelni, de ezt még nem lehet ugye tudni. A másodikat megvizsgálom egy kicsit, de az elszíneződés kívül nincs rajt más. Csak rámutatok arra a részre és kész. Ennyi, nem nagyon mutatom ki hogy mennyire fontos ez, mert ne tudom. Orvosolni kelleni fog majd ezt a problémát, különben szegény fióka nem biztos, hogy egészséges lesz. Ha viszont nem lesz az, akkor talán soha se mehet ki a szabadba. Aj, már megint ez az izé érzés, amit egy kicsit utálok.
Miközben átmegyünk, elgondolkozok. A sárkányok szépek, okosak, meg minden, de akkor is. Mi jót láthatott régen bennük Dédi? Meg miért szerette volna régen ezekkel a hüllőkkel foglalkozni, mit mára már nem is nagyon értek. Végül is, nem vagyok több egy másodikos lánynál, akinek sínen van az élete, ahogy mondani szokás. Néztem a sárkányfiókákat, mert egyszerűen csodálatosak. Aranyosak, cukik, szívem szerint megtartanék egyet. Elvigyorodok, közben már tennék is fel egy kérdést, de az egyik lány már meg is tette. Konkrétan nem találom a szavaimat, amivel kitudnám fejezni, hogy mennyire milyenek. Egy kis lépéssel közelebb lépek hozzájuk, s közben végig őket figyelem.
- Nagyon aranyosak. Lehet majd örökbe fogadni, vagy ez hogy van? - Kérdezem meg a tanárnőhöz fordulva. Oké, egész kirándulás alatt most jutok szóhoz, de ez teljesen lényegtelen ebből a szempontból szerintem. Mert ha lehet örökbe fogadni, még csak névlegesen is akkor én azt megteszem. Végül is, próba szerencse. A mugli állatkertekben a névleges örökbefogadás annyiból áll, hogy az örökbefogadó személy kap egy papír és állja az állat állatorvosi költségeit, mint például éves vizsgálatot, injekciót, védőoltást. Ki tudja, hogy milyen itt ez.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. március 9. 16:11
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Veronika
INAKTÍV


Kiscsikó
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 635
Írta: 2016. január 20. 20:29 | Link
LLG kirándulás

Elképesztő élmény volt már az is, hogy megközelíthettem egy ilyen állatot. Annyira nagy, tiszteletreméltó, és meseszép. És éppen ezért most döbbenek rá arra igazán, hogy engem mennyire érdekelnek az ilyen legendás lények. Pedig már az iskolai órákat is mindig rendkívül élveztem, és mindig igyekeztem nagyon aktív lenni, hátha úgy még jobban beleáshatom magam ebbe a témába, de az mind eltörpül amellett, amikor az ember szemtől szemben áll az általa annyira csodált élőlények előtt. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és hogy nem voltam olyan ostoba, hogy egy ilyen jó alkalmat veszni hagyjak.
Közben a harmadik leányzó is elindul, Évi pedig, aki amúgy olyan jól bánik velünk, minthogyha az egyik tanár lenne a Bagolykőben, válaszol a kérdésemre, és elmondja, hogy lehetséges a simogatás, csak nagyon vigyázni kell vele. Éppen ezért előremegy, hogy megmutassa nekünk miként kell bánni Csillaggal. Természetesen most is óvatosan, de nyugodtan, illetve gyakorlottan közelíti meg a sebesült bestiát, aztán kinyújtja a kezét, és megvárja, amíg az állat magától hozzásimul a karjához. Ezután a "mindig első" Rachel lépked oda, és miután sikerrel jár, én is úgy döntök, hogy megpróbálkozom. Nagyon lassan teszem meg az első lépést, mert nem szeretném, ha pont miattam lenne baj, de azért annyira sok félelem sincs bennem, mert egyszer már voltam ott bent, jó közel ehhez a mágikus lényhez. Hasonlóan a többiekhez, én is hagyom, hogy Csillag kezdeményezzen, és mikor hozzáér a feje az ujjaimhoz, önkéntelenül is egy picit beleborzongok az érintésébe, hiszen mégis csak ez az első alkalom, hogy ilyesmi történik velem. Egy keveset még átadom magamat az élménynek, utána pedig helyet adok a harmadik társunknak is.

/Engedéllyel írtam később. Smiley/
Hozzászólásai ebben a témában
“Ha ég a házad, melegedj a tüzénél!” (spanyol közmondás)
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2016. január 21. 15:04 | Link
LLG. Kirándulás

Miután lekezeltem a griff lábát ismét kinn gyűltūnk össze. Itt Évi válaszolt Veronika kérdésére. Ezután továbbsétáltunk és egy unikornist láttunk meg. Ez egy gyönyörű állat. Mielőtt bementūnk hozzá, Évi elmondta, hogyan közelítsūk meg az állatot. Ezután egyenként bementūnk hozzá. Én voltam az utolsó a sorban. Amikor kijöttek a többiek, egy nagy levegőt véve elindultam. Nagyon lassan lépkedtem. Amikor elértem, kinyújtottam a kezem és vártam, hogy ő kezdeményezzen. Nagyon félénk egy jószág. Megpróbáltam minél nyugodtabb lenni. A tūrelem beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert hozzáérintette a fejét a kezemhez. Nagyon megörūltem neki, mert nem minden nap találkozik az ember unikornissal. Majd lassan megfordultam és kimentem a többiekhez.
"-Az unikornis mikor szokott vedleni? Csak pálcához szokták használni a szőrét?-"


//Bocsánat a késésért, de magamhoz képest csúsztam el.//
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. március 9. 16:06
Hozzászólásai ebben a témában
Levy
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2016. január 23. 22:53 | Link
LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Miroslav
Évi

Évi elégedetten mosolyog, hogy a három lány a munka végeztével lelkesedést mutat. Bár lehet csak az újdonság varázsa teszi, ő mégis bízik benne, hogy kicsit az itteni munka és élet, amibe belecsöppenhettek kicsit teszi. Tudja, hogy nincs sok ember ma már, aki ennyire önzetlenül és mindent beáldozva vállalná, hiszen ez egy teljes idős elfoglaltság, jóformán csak aludni van ideje mellettük a gondozóknak. Ez nem a legkecsegtetőbb a jövő generáció számára persze. De ezek a tanulmányi utak is lehetnek döntőek, bár ahogy nézte még mindannyian elég fiatalok, nem feltétlenül állnak pályaválasztás előtt.
Gondolataiból a kérdések zökkentették ki, majd felajánlotta Csillag megsimogatását, ami szerencsére békésen és a lányok szemszögéből sikeresen lezajlik. Kibírják minden magánakció nélkül és szépen betartják az utasításokat is. Mikor kijönnek a karámból, becsukatja azt, majd elpakolja az elővett dolgokat, miközben elárulja, hogy ha már az idejük nagyrésze elment még van egy apróság, ez pedig a bejárat melletti kistálak feltöltése. 4-5 a rezervátumban kóborló kneazle kölyök tulajdona, akik minden falatot nagyon várnak. Talán még elő is botorkálnak, ahogy hallják a mozgást etetőhelyük környékén.
- Ebből, ebből és ebből kell beletenni, meg a kannákból a vizesedényeket feltölteni és elkészültünk. Nagyon nagy segítség voltatok, köszönöm. – Mondja, miután elmutogatta mi, hol, merre, majd összecsapva tenyerét körbenéz.
- Nincs más vissza, minthogy megrohamozzuk a mosdókat, aztán a kantint, nem engedhetjük, hogy üres gyomorral menjetek haza…
Azután mosolyogva mutatta az utat előbb a tisztálkodási lehetőség felé, majd ahol már várták őket remélhetőleg a többiek.

Miroslav tekintete ingázott új segítőin, próbált valamit leszűrni róluk, miként élték meg az iméntieket. Hiszen elláttak egy sérült sárkányt, nyilván mindenkiben volt félelem, ijesztő volt a helyzet, de úgy tűnik nem okozott maradandó károsodást, amin jót vigyorog, mikor bemutatja a lábadozó részleget. Ez a „jövő” részleg más néven, hiszen a felépült vagy egészségesen befogadott, kifejlettebb példányok mind itt kapnak helyet, innen épül majd a borzalmas múlt után a jelenük.
Azonban hamar hallja a hívást, tudja ez mit jelent, egy sárkányt nehéz altatni, nyugtatni vagy kábítani, hosszú időre meg lehetetlen. Lassan éledezik bent, így a szakszerű gondozók már az elszállítást kezdik meg, addig ők itt nézelődnek, Miroslav is éppen csak pár percre indul vissza, hogy megnézze nem-e kell segítség.
- Visszamehetünk mindjárt, elpakoljuk a használt dolgokat, aztán kimosakszunk és mindenkinek jól fog esni egy kis evés, megrohamozzuk a kantint!
Mondja nagy vidáman, ahogy int a lányoknak. Visszagyalogol az iménti kezelőbe, összeszedi a hulladékot, a lányokat segítségül hívja a bájitalos fiolák elpakolásában, majd mutatva az utat elindulnak. Mosdó, aztán az étkezde a végállomásuk.

Emmánál túl aktuális téma ez a babadolog, szóval ahhoz képest, hogy tanárként jött, legalább annyira élvezett a tojások és az állatok közelében lenni, mint ők. Amúgy is a kötelességeinek legalább egy húsz százalékát átvette Đomi, amiért nagyon hálás, másfelől meg, ki ne örülne egy ilyen kiránduláson? Szinte látta a csillogó szemeket miután a tojások kezelésén túlesve elindultak nézelődni. ahogy pedig a látókörbekerültek a kicsik, ő is tudta mi fog következni.
- A szó szoros értelmében nem lehet úgy, mint a rendes állat meg lénysimogatókban a veszélytelenebbeket. De amíg egy gondozó karjaiban van, egy két simítást meg lehet ejteni, ha már eléggé kézhez szokott, hogy ne kapjon oda egyből. De ezeket ritkán, rettentően nagy óvatossággal végzik.
Mondja végig elég természetesen, gyakorlatilag se igent, se nemet nem mondott, bár lehet lehangolóan hangzott nekik, ekkor viszont int lentről egy férfi, hogy menjenek ét a lengőfolyosón, majd le hozzá. Emma át is vezeti őket, ahol egy üvegfalas megoldás mögött várakoznak, közben persze a másik kérdést is meghallotta a navinések feje.
- Nem, itt nem lehet. Náluk egész speciális a sárkányok helyzete, ha jól tudom, viszont Szedresen van lehetőség, bár nem egyszerű, sok dolog kell hozzá.
Közben az iménti gondozó közelebb érkezett levéve a záróbűbájt a kiskapuról, kezeiben nem akárkivel. Emma végül a lányok felé fordult, majd szigorúan elmondta a szabályokat az óvatosságról, hogy egyszerre egyikük mehet be, ha akar és mer, és amennyiben a gondozó szól, tessék távolodni, senki nem szereti, a kissárkányok se az idegeneket, hiába emberek között nevelkednek ők eleinte.
Végül kivárja, segít is, ha kell, bármiben, aztán ők is, mint a többi csoport mosdó, majd kantin útvonalon a főépületet célozzák be.

Miután mindenki beért, Emma összehívta őket induláshoz, hogy ahogy jöttek, úgy haza is mehessenek. Szépen, rendezetten, bár biztosan hulla fáradtan. De abszolút megérte eddig úgy tűnik. Mindenkinek ad lehetőséget elköszönni a segítőiktől, összeszedni a holmikat, hogy aztán mehessenek.


//Elnézést a késésért, a válaszokat, amiben kérlek zárjatok is részetekről, január 29. 23:59-ig írjátok meg, hogy aztán én is befejezhessem. Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 25. 16:11 | Link


Marisunk hallgat. Csendben végzi, amit rábíztak, még besegít a többieknek is, ha igénylik, mert nem szokott ahhoz, hogy csak úgy lógassa a lábát, ha munka van, de azért a keze időnként ökölbe szorul. Emészt. Próbálja lenyelni, amit lát. Sajnálja szegény sárkányt. Rendben van, hogy éppen egy fene tudja, hány x-szel rendelkező veszélyes bestiáról van szó - majd a vizsgáig megtanulja a pontos besorolást, most hirtelen akkor se tudná, ha az élete múlik rajta, csak abban biztos, hogy sok -, de mégse érdemelte ki szerencsétlen, hogy így bánjanak vele. Na az ilyen roppant mód feldühíti. Csendben fortyog végig. Nem állítja, hogy oda meg vissza van az állatokért. Ha teheti, távol marad tőlük, mert a többségük a frászt hozza rá, és ha ez nem lenne elég, még ki is szimatolják, hogy fél tőlük, aminek szép eredményei szoktak lenni. Lógott már nyúl az ujján, akármilyen cukorfalat állatok is azok, amit azért nehéz elfelejteni, ugye? De ettől még nem érzi úgy, hogy az összes védtelen állatot le kéne gyilkolni csak úgy. Mi több, lelkes állatvédő is lehetne belőle, amilyen vehemenciával képes érvelni az állatok jogai mellett. Már majdnem megnézték az egész részleget közben, de ő még mindig azon a gondolaton kérődzik, hogy ki a jó fészkes fenének képzelhette magát az a vadbarom, aki képes volt ezt csinálni egy sárkánnyal, pontosabban kettővel. Védett állat egyáltalán? Mintha olvasott volna valamit, hogy vannak megcsappanóban lévő populációk, meg amúgy se tenyésztésre ajánlott kezes, szelídíthető háziállatról van szó. Tényleg csak valami iszonyatos nagy idióta lehet az illető. Pszichopata. Az. Ismét ökölbe szorul a keze, sokadjára, aztán robban, mint valami szunnyadó vulkán. Szép lassan még az arca is enyhén pirosba hajló árnyalatot ölt, ahogy felemeli a kezét, hogy ő bizony szólna. Késve, de sebaj, a lényeg, hogy mondanivalója van. Az engedélykérést kivárni is sok időbe telik már, csak úgy kiszalad a szó a száján.
- Azt akarom, megkérdezni, hogy lehet egyáltalán hozzájutni egy sárkányhoz? Az, aki ezt csinálta, csak úgy kiment és az első völgyben befogott két ilyet? Egyáltalán élnek még szabadon? Mármint na, nem védett vagy valami? Meg egyébként is, szerencsétlen állat nem érdemelte ki, hogy ez csinálják vele, akkor se, ha sárkány és köztudott, hogy veszélyes meg minden. Őrült az ilyen... - dohog, épp füst nem jön ki a fülén, bár talán az se lenne meglepő.
- Egyébként milyen büntetés jár ezért? Gondolom, azért mégse úszta meg csak egy pénzbírsággal, ugye? - már szinte reménykedő a hangja a végére. Igaz, hogy a sárkánynak nem lesz attól jobb, ha a vétkes lehúz pár évet valami mágikus fegyintézetben vagy legalább valami társadalmi izére ítélik egy időre, ami alatt gondolkodhat, de akkor is, bőven megérdemli.
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 26. 11:36 | Link

magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ

Tulajdonképpen meglepetésként ért még ez a válasz is, amelyet a tanárnőtől kaptam. Arra számítottam, hogy egyáltalán nem is szabad a kis bestiákat x méternél jobban megközelíteni, hogy erre szigorú szabályok és büntetések vonatkoznak, illetve meg van határozva, milyen képesítés kell ahhoz, hogy az ember a közelükbe mehessen. Ehhez képest csak az a gondolat, hogy egyáltalán közelről lehet őket ellágyulva bámulni, és akár még hozzájuk is lehet érni, számomra már döbbenetes nagy csoda volt.
Figyelmesen hallgattam az instrukciókat, elvégre én is tisztában voltam vele, hogy ez nem játék. Nem állt szándékomban széttépetni magamat
Végül aztán lelkesen jelentkeztem, hogy én szívesen bemennék, és úgy tűnt, most is én voltam a leglelkesebb, így elsőként mentem be a gondozóhoz és a kissárkányhoz.
Lassú léptekkel, a gondozó szavainak megfelelően megfontoltan közelítettem a lény felé. Mikor közelebb kerültem hozzá, az eddiginél is jobban ellágyultam, és ha nem féltem volna, hogy felzaklatom vele, biztos kiszökött volna belőlem egy "aaaaaaj, deéééédi vagy" is, de így ezt a lányos olvadozást inkább megtartottam későbbre. Csak szimplán vigyorogtam és végigfutott rajtam a jóleső borzongás, amit általában akkor éreztem, mikor valami nagyon aranyosat láttam. Maga a kissárkány nyugodtnak tűnt, nagyokat pislogott rám és türelmesen üldögélt a gondozó kezében. Felmerült bennem a gondolat, hogy még egyes embergyerekek is hatalmas hisztit tudnak csapni, szóval hamar megértettem, hogy ez egy kissárkánytől valószínűleg nagy teljesítmény.
Végül szépen lassan az állatka felé nyújtottam a kezem és a gondozó által körülírt  helyen, a két szárnya között a hátán egy picit megsimítottam. Nagyon érdekes tapintása volt a bőre felületének, semmihez nem hasonlított, amihez korábban hozzértem. Ezt próbáltam éppen megfogalmazni magamban, amikor a gondozó intett, hogy menjek és hívjam be a következőt. Vetettem még egy búcsúpillantást az újdönsült kis barátomra, aztán ahogy jöttem ki is mentem, utat adva a többieknek.
A kantinban nagyon furcsa volt számomra az étel, és az izgatottság miatt az étvágyam sem volt túl nagy, így aztán az ételt többnyire csak piszkáltam, ám közben Rachelnek hatalmas lelkesedéssel meséltem el mindent. A hazaúton is a részleteket tárgyaltuk, és együtt megállapítottuk, hogy nagyon megérte eljönni. Biztos voltam benne, hogy ez egy olyan élmény, amelyet örökre el fogok tenni magamnak, és mindig jószívvel fogok rá gondolni majd.


/Elnézést, hogy belenyúlok, az LLG kirándulást lezártnak tekintem, a pontokat hamarosan kiosztom! Smiley - Emma/
Utoljára módosította:Reviczky Emma, 2016. február 26. 23:02
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Külföldi helyszínek