Mindig is vonzottak a sárkányok. Ezért is örültem, hogy az idén mélyebben belemerülhetek a témába a sárkánytan felvételével. Amikor meghirdették a kirándulást, azonnal tudtam, hogy jelentkeznem kell. Hűvös, de napsütéses nap volt. A helyszínre hop-porral utaztam. Ezt az utazási formát még szoknom kell, de nem volt olyan vészes. Amikor odaértem együtt sétáltunk tovább. Pár perc után a környezethez illő faházhoz értünk. Itt találkoztunk vezetőinkkel. A csapatot három csoportba osztották. Amelyikbe én kerültem egy Évi nevű nő lett a vezetője. Miután bemutatkozott, mindenki kapott egy zöld pólót. Én a pulcsimra vettem rá. Amikor mindenki elkészült, megkerestük a faházat, majd Évi elmesélte, hogy nemcsak sárkányokat, hanem más sérült állatokat is. Most pedig várom a folytatást. Egyenlőre minden világos és majd később kérdezek, mert lehet, hogy elhangzik a válasz.

Llg kirándulás

Amíg sétáltunk Évi elmesélte, hogy milyen állatokat is gondoznak. Amikor megérkeztūnk Évi véletlenszerűen kiválasztott egy karámot, ami első látásra ūresnek tűnt. Először Évi ment be, majd kiderūlt, hogy egy hippogriffel van dolgunk. Amíg Évi a sérūlt lábát vizsgálta, elmondta, hogy mi is a feladatunk. Egy vízben feloldott port, egy adag vitaminos tápot és egy bájitalt kellett odaadnunk a lénynek. Rachel vállalta a poros vizet. Nagyon figyeltem, a mozgását, hogy amikor én következem én is ilyen megfontolt legyek. Mikor kijött, Veronika megfogta a tápot és felém biccentett.
"-Persze! Semmi gond, nyugodtan vigyed csak!-" Mondtam neki. Majd miután kijött én következtem. Gyorsabban kezdett verni a szivem, de ha már bevállaltam muszáj volt megtennem.
Kezembe vettem a dobozt a bájitallal, majd szépen lassan elindultam a hippogriff felé. Amikor odaértem elé, majd leguggoltam és belenéztem a szemébe. Óvatosan a lábához nyúltam és ráöntöttem a bájitalt. Majd felálltam és kimért léptekkel kisétáltam a karámból a többiekhez.

LLG. Kirándulás

Miután lekezeltem a griff lábát ismét kinn gyűltūnk össze. Itt Évi válaszolt Veronika kérdésére. Ezután továbbsétáltunk és egy unikornist láttunk meg. Ez egy gyönyörű állat. Mielőtt bementūnk hozzá, Évi elmondta, hogyan közelítsūk meg az állatot. Ezután egyenként bementūnk hozzá. Én voltam az utolsó a sorban. Amikor kijöttek a többiek, egy nagy levegőt véve elindultam. Nagyon lassan lépkedtem. Amikor elértem, kinyújtottam a kezem és vártam, hogy ő kezdeményezzen. Nagyon félénk egy jószág. Megpróbáltam minél nyugodtabb lenni. A tūrelem beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert hozzáérintette a fejét a kezemhez. Nagyon megörūltem neki, mert nem minden nap találkozik az ember unikornissal. Majd lassan megfordultam és kimentem a többiekhez.
"-Az unikornis mikor szokott vedleni? Csak pálcához szokták használni a szőrét?-"


//Bocsánat a késésért, de magamhoz képest csúsztam el.//