LLG Kirándulás

Eddig ez az egész teljesen jó, még ha nem is nagyon szólaltam meg vagy csináltam valamit. A tojások szépek voltak, szerintem kislány lesz majd az, ami először ki fog kelni, de ezt még nem lehet ugye tudni. A másodikat megvizsgálom egy kicsit, de az elszíneződés kívül nincs rajt más. Csak rámutatok arra a részre és kész. Ennyi, nem nagyon mutatom ki hogy mennyire fontos ez, mert ne tudom. Orvosolni kelleni fog majd ezt a problémát, különben szegény fióka nem biztos, hogy egészséges lesz. Ha viszont nem lesz az, akkor talán soha se mehet ki a szabadba. Aj, már megint ez az izé érzés, amit egy kicsit utálok.
Miközben átmegyünk, elgondolkozok. A sárkányok szépek, okosak, meg minden, de akkor is. Mi jót láthatott régen bennük Dédi? Meg miért szerette volna régen ezekkel a hüllőkkel foglalkozni, mit mára már nem is nagyon értek. Végül is, nem vagyok több egy másodikos lánynál, akinek sínen van az élete, ahogy mondani szokás. Néztem a sárkányfiókákat, mert egyszerűen csodálatosak. Aranyosak, cukik, szívem szerint megtartanék egyet. Elvigyorodok, közben már tennék is fel egy kérdést, de az egyik lány már meg is tette. Konkrétan nem találom a szavaimat, amivel kitudnám fejezni, hogy mennyire milyenek. Egy kis lépéssel közelebb lépek hozzájuk, s közben végig őket figyelem.
- Nagyon aranyosak. Lehet majd örökbe fogadni, vagy ez hogy van? - Kérdezem meg a tanárnőhöz fordulva. Oké, egész kirándulás alatt most jutok szóhoz, de ez teljesen lényegtelen ebből a szempontból szerintem. Mert ha lehet örökbe fogadni, még csak névlegesen is akkor én azt megteszem. Végül is, próba szerencse. A mugli állatkertekben a névleges örökbefogadás annyiból áll, hogy az örökbefogadó személy kap egy papír és állja az állat állatorvosi költségeit, mint például éves vizsgálatot, injekciót, védőoltást. Ki tudja, hogy milyen itt ez.