LLG kirándulás

Rachel izgatott volt az LLG kirándulás miatt, ez volt az első alkalom, hogy testközelből is jobban megismerhesse a sárkányokat, ugyanis idáig nem volt módja rá. Ezért is jelentkezett erre a programra, ráadásul barátnője is részt vett rajta, így nem volt ellenére a dolog, viszont a helyszínen kiderült, hogy külön csoportba kerülnek, ami egy kicsit letörte a lányt, de úgy volt vele, hogy feltalálja magát, majd beszélgetnek utána.
A lány egy világoszöld pulcsit, sötét farmernadrágot és sportcipőt viselt, direkt jól beöltözött, mert fázós volt és így nem kellett attól tartania, hogy szétfagy az út alatt. A helyszínre hop-porral érkezett meg, eléggé kellemetlen volt számára ez a fajta utazási forma, de tudta, hogy célszerű és villámgyors. Jól érezte magát a friss levegőn, egyébként is szeretett kint tartózkodni a természet lágy ölén. A vezetők első blikkre nagyon szimpatikusak voltak a Rellonosnak, a csoporttársai egyelőre semlegesek voltak számára, úgy volt vele, hogy majd megismeri őket, ha sor kerül rá, de ami nem megy, azt nem erőlteti. Egy Évi nevű személy lett a csoportvezetőjük, vele indultak útnak az istállószerű épületegyüttes felé, ahol a sárkányokon kívül egyéb lények ellátását biztosították. Rachel örült a zöld pólónak, gyorsan fel is öltötte magára, mert annak ellenére, hogy azt gondolta, hogy elég melegen öltözött fel, mégis fázott. Egyelőre csendes megfigyelője volt a történteknek, úgy volt a dologgal, hogy útközben majd kérdez, ha valamit nem ért, persze arra természetesen odafigyelt, hogy mit válaszol Évi a csoporttársa által feltett kérdésre. Kíváncsi volt rá, hogy milyen sebesült lények kerülhetnek még hozzájuk a sárkányokon kívül, továbbá az is érdekelte, hogy egyáltalán olyan kiszámíthatatlanabb lények gyógyítását is bevállalják -e, azon az alapon, hogy joguk van élni, amíg nem jelentenek rájuk veszélyt, amelyeket előtte egyáltalán nem vettek számításba, de nem akart felesleges, badar kérdéseket feltenni, így a bölcs hallgatás mellett döntött és érdeklődő tekintettel pásztázta végig az egész helyszínt, beleértve a csoportot is. Rachel könnyen teremtett kapcsolatot bárkivel, de jelenleg nem élt a kezdeményezés jogával, úgy gondolta, hogy jobb, ha előbb megfigyeli a dolgokat és a háttérben marad, aztán, ha eljön az idő, akkor ő is aktívan bekapcsolódik a témába. Jó hangulatban vágott neki ennek a kirándulásnak és kíváncsi volt, hogy milyen feladatokat fog kapni és vajon elég leleményes lesz -e ahhoz, hogy megoldja őket. Minden esetre a legjobbakat remélte és bizakodóan tekintett előre, hiszen mint mindig minden helyzetben, próbálta magából kihozni a legjobbat.

LLG kirándulás

Rachel akaratlanul is választ kapott a kérdésére, hogy egyáltalán befogadnak -e veszélyes lényeket. A Rellonos örült ennek, mert legalább nem kellett így külön rákérdeznie a dologra, de remélte, hogy nem az egyik legveszélyesebb teremtménnyel kell majd foglalkozniuk. Amikor odaértek a helyszínre és meglátta a hippogriffet, kicsit megrökönyödött, mert tartott tőle, már csak a mérete miatt is, bár igazából nem nézett ki emberevőnek, azért a megjelenése hagyott valami erre utaló jelet maga után...
Miután Évi elmesélte a történetét és felsorolta a feladatokat, a lány úgy gondolta, hogy jobb minél előbb túlesni a dolgon, amúgy sem szeretett utoljára hagyni semmit sem, eldöntötte, hogy megteszi az első lépést a lény felé és ő fogja odaadni neki a vízben oldódó port. Miután eljutottak odáig, hogy elkészült az "első fogás", Rachel megmarkolta a tálat és elkezdett a hippogriff felé közeledni.
~ Nyugi Rach, nem fog megenni, nem kaparja ki a szemed, nem nyír ki, minden a legnagyobb rendben lesz...~ -nyugtatta magát a Rellonos, akinek igazából nem volt ínyére, hogy közel kerüljön ehhez a furcsa lényhez, de tudta, hogy el kell végeznie ezt a feladatot és jó esetben nem hagyják, hogy bármi bántódása essen.
A lány erősen megmarkolta a tálat, majd magához szorította, vett egy mély lélegzetet és a nagybestia felé vette az irányt. Ahogy közelebb ért hozzá, egyre hevesebben vert a szíve, de próbált nyugodtnak mutatkozni, már amennyire tudott. Amikor odaért hozzá, nem nézett rá, hanem arra koncentrált, hogy legalább látszólag megőrizze a hidegvérét és közben próbálta elterelni a gondolatait más felé, de az nem igazán jött össze neki. A hippogriff közvetlen közelében erőt vett magán és egy óvatos, lassú mozdulattal lerakta a tálat a lény elé. Gondolatban gyorsan elfutott volna, de erőt vett magán és egy határozott mozdulattal megfordult, majd lassú léptekkel visszasétált a többiekhez. Nagyon örült, hogy egy darabban távozott a fura teremtménytől, majd kíváncsian fürkészte a többieket, érdekelte, hogy milyen eredménnyel fogják teljesíteni a feladatot, ami látszólag könnyű volt, de a hippogriff közelében azért kicsit félelmetes volt számára saját jelenléte, de tudatában volt annak, hogy talán a többiek nem éreznek semmilyen ijedelmet és teljes higgadtsággal fogják megoldani a rájuk kitűzött küldetést. Rachel látta, hogy a tanárnő nagyon elégedett a teljesítményével és azzal is, hogy felül tudott kerekedni félelmein és bátran elvégezte a rá kiszabott feladatot, ezért a pontokon túl Emma egy Várakozáson felüli jegyet ajánlott meg neki, aminek nagyon örült és szívesen el is fogadta ezt az ajándékot.

LLG kirándulás

Rachel örült, hogy a tanárnő végig mellette állt a feladata teljesítésénél, legalább úgy érezte, hogy valamennyire biztonságban van, ha rosszra fordulnának a dolgok, de ez szerencsére nem így történt. Az is pozitívum volt számára, hogy valamelyest túllépett a félelmén és ellátta a griffet, ráadásul problémamentesen sikerült véghezvinnie ezt az akciót.
~ Amazeballs! De jó, hogy ilyen simán ment minden, nagy szerencsém volt, hogy nem vette át a félelmemet ez a lény és ép bőrrel megúsztam a dolgot! ~
Miután véghezvitték a küldetést, Évi egy újabb feladattal látta el őket, mégpedig egy unikornis simogatásával, ami már jobban elnyerte a lány tetszését, ugyanis ezeket a lényeket nem tartotta annyira ijesztőnek, mint a hippogriffeket.
Rach nagyon lelkes volt, megnézte, ahogyan a tanárnő odamegy ehhez a csodás teremtményhez, majd megszeretgette, miután az a végtagjához simította a buksiját. Ha a lány érzelgős lett volna, akkor nagyon meghatódott, illetve elérzékenyült volna a történtek láttán.
Miután a tanárnő visszatért hozzájuk, a Rellonos óvatos léptekkel megközelítette Csillagot, egyáltalán nem volt feszült, mert semmilyen ellenérzése nem volt az állattal kapcsolatban, nem félt tőle és nagyon bizakodóan közelítette meg ezt a szituációt, úgyhogy mikor odaért, leguggolt hozzá és teljes nyugalommal szemlélte az unikornist.
Türelmesen megvárta, amíg a lény feléje néz, majd higgadtan előrenyújtotta a kezét, rámosolygott az állatra és nagyon lassú mozdulatsorral megérintette a fejét.
Legnagyobb örömére meg tudta simogatni az állatot, persze nagyon elővigyázatos volt, figyelt minden mozzanatára és most először úgy érezte, hogy teljes harmóniában áll ezzel a szép teremtménnyel.
Miután megsimogatta, szép lassan elvette tőle a kezét és felállt, majd óvatos léptekkel visszament a többiekhez és várta, hogy ők is megtegyék ugyanezt a lépést Csillag felé.