Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873888#post873888][b]Eszterházy Konstantin - 2024.02.18. 18:53[/b][/url]

- Olyan vékony vagy, bébi, muszáj ennünk egy jót - aggodalmas anyuka és szerető egyben, még a tekintete is kétségbeesést tükröz. Mondjuk utóbbi csak a színjáték része, minél drámaibban adja elő, Csinszka annál inkább rávehető lesz a duplaburgerre.
- Amúgy is éhen halok. Anyám hozott valami cuccot, amit ő főzött. Az étvágyam is elment tőle két napra. Mintha trolltakonyba áztatott volna galuskát... - Szájához emeli az öklét, a gyomra fordul egyet, de amint belépnek az étterembe és megcsapja orrát az egészségtelen, zsíros kaja és olajos krumpli illata, összefut a nyál a szájában és kezd visszatérni belé az élet.
- Mi a helyzet amúgy? Vagy három napja nem küldtél snapet, kezdtem aggódni - őszinte érdeklődéssel fordul a nő felé, akinek egész idő alatt a derekán tartja a kezét. Közel húzza magához és lopva a nyakába csókol. Képtelen fegyelmezni magát, ha az oldalbordájáról van szó. Egyelőre nem akarja szóbahozni, hogy Valentin napon mit csinált, mert kezdetekben volt arról szó, hogy magával viszi az esküvőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873902#post873902][b]Weisz Csinszka - 2024.02.18. 20:34[/b][/url]

- Eszek, csak ne nézz így rám, mert elviszlek a gyógyítóhoz. - Ez Koni részéről felér egy csendes szívatással, főleg a kétségbeesés. Nem, ettől irtózik, inkább akkor eszik, csak ne kelljen ezt a megrúgott kiskutya fejet néznie.
- Már megint rájött a havi szerethetnék? - Eszterházy grófné egy jelenség, nyugdíjas éveire szült még egy gyereket, de egyébként a férjével folyton a világ különböző sarkait járják, örök szerelmesek és bohém életet élnek. Nem csoda, hogy Koni olyan lett, amilyen. A kedves mama havonta egyszer ráébred, hogy van másik négy gyermeke, akikre gondot kellene viseljen, és beveti magát a konyhába, hogy egy sokadik Hiroshimát okozzon, aztán a bombasztikus végterméket lepasszolja Konstantinnak és/vagy bármelyik másik testvérnek.
Követi Konit a burgerezőbe, és mi tagadás, a benti kecsegtető illatok az ő gyomrát is korgásra késztetik. Nem lesz itt baj az étkezéssel.
- Sok volt a munka... meg a helyes kis csaj a könyvtárból igazán elbűvölő. - A kis Margaréta csupa bűbáj, és olyan helyesen tud csicseregni a kedvenc könyveiről, hogy viszketett benne már néhányszor a rosszaság, hogy behúzza egy könyvespolc mögé és csúnya dolgokat műveljen vele.
- Miért, ennyire hiányoztam, drága? - Mondjuk neki tényleg hiányzott Koni társasága, csak a végére már arccal előre dőlt az ágyába és nehéz volt még a Snapchatet is megnyitni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873929#post873929][b]Salamon Gréta - 2024.02.20. 17:32[/b][/url]

Jó volt Rolanddal összefutni, nem csak azért, mert meghívott egy finom epres shake-re, hanem azért is, mert már rég láttam és mindig jó a régi arcokkal összefutni, váltani pár szót és megtudni, hogy mi is van velük, ha már maguk mögött hagyták az iskolát.  A felszínes témák között azért felbukkantak komolyabbak is, mint kiderült, egy szakításon van túl és nem is viselte olyan jól, de azért próbáltam bíztatni és lelket önteni belé, nem mintha ez ilyenkor számítana. A csalódás már csak csalódás marad. Végül megbeszéltük, hogy majd akkor körbevezet az egyetemen, csak időpontot nem egyeztettünk, mert egyelőre nem tudtam, hogy mikor lesz szabadnapom efféle dolgok intézésére. A doki nagyon sok munkát adott, a vizsgák is a nyakamon voltak, így tényleg nem volt egyszerű a helyzetem.  
- Jól van, én fizetem legközelebb - mosolyogtam rá, számot már cseréltünk, szóval ezzel sem volt gond. Roli kifizette a mostani számlát, legalábbis a rá eső részt, én meg az enyémet, aztán felkeltem és már húztam is magamra a kabátom. Mondjuk nagyon nem kellett sietnem, amúgy is át akartam sétálni a szomszédos üzletbe, a srácnak viszont láthatóan dolga volt.
- Okés, köszi  a shaket! - intettem még egy mosollyal, aztán lassan összeszedtem magam és én is elhagytam a burgerezőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873961#post873961][b]Jankovits Dávid - 2024.02.22. 16:16[/b][/url]

Egy pillanatra láthatja rajtam, hogy komoly gondolkodóba esem a kijelentésén. Arcizmaim megfeszülnek, szemeim kétségbeesetten hallgatják a választ, de nagy kő esik le a szívemről, mikor kiderült, hogy csak viccel. Persze a lelkem mélyén nem nyugszom meg teljesen, aminek hangot is adok. Mégis, szeretném, ha tényleg a legjobbnak gondolnák az emberek a helyet, árban és minőségben egyaránt.
- Na, ezt most biztos csak azért mondod, mert ismersz. Maradj mindig őszinte - keresem a kifogásokat megilletődve, majd látom el őt tanáccsal.
- Kinéznéd belőlem, hogy valami rosszban sántikálok? - pislogok rá angyali tekintettel. Most, hogy így bogarat ültet a fülembe, a fantáziám elszabadul, de az is lehet, hogy csak a forrni készülő bor gőze csapja meg az orromat. Mondjuk ahhoz még korán van. Bevallom, általában én voltam a jó gyerek a családban, de nyilván van sötét oldalam, vaj a fülem mögött. Leginkább akkor, amikor Doriánnak kellett például falaznom, vagy az ügyeit eltussolnom. Mosolyogva nézem, ahogy vágja a gyümölcsöket, szerintem ügyesen dolgozna nálunk. Érzek egy kis mentegetőzést a szavában, mintha nem lenne elég önbizalma.
- Valóban? De hát... ez kicsit olyan, mint a gyógynövénytan és a bájitaltan keveréke, azt meg nem tanították a gyógyítóknak alaposan? - kérdezem enyhén számon kérően. - Egyébként meg ne aggódj, van tűzgátló bűbájunk, de ne akard kipróbálni - kacsintok, mert hát akkor úszna minden, akár egy mugli öntözőrendszer.
Gréta jelzésére odamegyek a forrásban lévő edényhez.
- Remélem, jók lesznek az arányok... - öntöm össze izgatottan a két edény tartalmát egy szűrést követően, és a gyümölcskarikákat lehetőség szerint közösen belehelyezve pár percig még forrni hagyom, a szabaddá vált edényt pedig egy pálcaintéssel a tisztítóba küldöm. - Azt hiszem, készen lesz. Hűlnie kell, addig kereshetünk valami cuki bögrét, mit szólsz? - ajánlom fel, hogy elsétáljunk a szekrények közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874006#post874006][b]Salamon Gréta - 2024.02.24. 16:59[/b][/url]

- Ó ugyan, dehogy. A Jankovitsok csakis jóban sántikálhatnak - nevettem fel, mert ismerve a családját azért a húgának is voltak húzásai, nem beszélve az öccséről. Ettől függetlenül szerintem Dávid volt közülük a legjózanabb, egy igazi báty, aki példaként szolgálhatott a tesói előtt.
- Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a tesóidért tűzbe mennél - jegyeztem meg ezt már akkor, mikor ellépett a közelemből, hogy ellenőrizze a bort. Egy kicsit olyan volt, mint én, hisz Erikért én is mindent megtettem volna, csak ne essen baja.
- De megtanították, és az egész jól is megy, a főzés viszont azt hiszem, hogy kevésbé az asztalom - ez azért túlzás, néhány ételt egész jól és ügyesen tudtam elkészíteni, de biztosan nem volt annyi tudás a zsebemben, mint mondjuk Dávidnak, aki ezt mesterszinten tanulta a suliban.
- Jól van, igyekszem nem felgyújtani a konyhádat, mester - elnevettem magam, majd rámosolyogtam mikor kacsintott, fura, tényleg olyan volt, mintha már túl lettünk volna egy pohár pezsgőn minimum.
- Nem hiszem, hogy el tudnád rontani, legfeljebb vagy túl erős lesz a fűszerezése, vagy a gyümölcsöt fogjuk kiérezni belőle - bármi megtörténhetett, ez tényleg csak az arányokon múlt. Míg Dávid a gyűmölcsöket helyezte az edénybe, addig a csaphoz léptem, leöblítettem a kést, és a vágódeszkát, hogy azokat aztán tisztán tegyem a csepegtetőre. Kezeimről egy konyharuha segítségével szárítottam fel a vízcseppeket, majd mosolyogva bólintottam Dávid ötletére és elindultam vele a szekrényekhez, hogy bögrét válasszunk.
- Nahát, nem tudtam, hogy itt ilyen figurás bögrék is vannak. Az a macis nagyon cuki! - mutattam a jobb felső sarokban ácsorgó bögrére, és Dávid mellett próbáltam nyújtózni, hogy elérjem a porcelánt, de még lábujjhegyre állva sem sikerült. - Leveszed nekem kérlek? - felé fordulva rámosolyogtam, a konyhát körül lengte a finom forralt bor illata, egészen karácsonyias lett a hangulat.  - Kár, hogy nem karácsonyozhatunk együtt, hogy mindenki hazautazik az ünnepekre - jegyeztem meg elgondolkodva, mert eddig valamiért sosem sikerült a barátokkal megünnepelni a karácsonyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874084#post874084][b]Eszterházy Konstantin - 2024.02.26. 19:02[/b][/url]

Diadalittas mosoly kúszik arcára. Bevált a "könyörgés", Csinszka pedig beadta a derekát és hajlandó enni. Ez Koninál egyet jelent a boldogsággal és valószínűleg egy heti vacsorát fognak egy este alatt betömni, jó kis forgalmat generálva ezzel a burgerezőnek.
- Ja. Át is vittem a bátyámnak az egészet úgy, ahogy volt. Hátha Leo állatainak legalább ízlik. - Legyint egyet, hogy részéről ennyi volt az anyja finomsága, egye meg akinek hat anyja van.
Kíváncsi, persze hogy az, na de nem rajong azokért a válaszokért, amelyekben valaki más is szerepel, aki nem ő. Épp csak egy másodpercre préseli össze ajkait, mint egy durcás kisfiú.
- Aha, szóval másra volt időd, csak rám nem - bosszúból a nő oldalába csíp, remélhetőleg meg is ugrik tőle. - Dehogy hiányoztál, nem vagy te az angol királynő. Csak hát tudod, rengeteg lufi, vörös bugyik mindenhol, gondoltam talán magányos vagy ebben az időszakban... Bocs, hogy végül nem mentünk az esküvőre. Jobb dolgom akadt, mint nézni a bátyám botrányát meg hallgassam a húgaim pletykálását.
Miközben felsóhajt, a hajába túr, totál drámai. Ezután elfoglalják az asztalukat és hümmögve kezdi böngészni az étlapot, amit a jóseggű pincérlányka eléjük rak.
- Remélem a desszert is beléd fog férni - jegyzi meg felpillantva az étlapból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874089#post874089][b]Óvári Bernadett - 2024.02.26. 20:57[/b][/url]

- Na várj... azt mondod, hogy ez most egy randi? - kérdezi meg nagy szemeket meresztve a vele szemben ülő Balázsra a félig megevett hamburger fölött. Még jó, hogy véletlen sem öltözte túl ezt az alkalmat. Bő, fekete pólót visel, aminek az elején a Guns N'Roses tagjai virítanak, még ha kissé megkopva is, na meg kék farmert és bakancsot. Magassarkút azóta se húzott, hogy csónakházban volt alkalma Balázshoz vágni őket a karácsonyi bál estéjén. Ma se tudja, mi is motiválta pontosan arra, hogy elfogadja azt a meghívást, ráadásul Mátétól, beleerőltesse magát abba az egész maskarába, és el is menjen, de legalább valami jó abból is kisült, végtére is itt vannak. Igaz, az valahogy elsiklott a füle mellett, már amennyiben egyáltalán valaha is elhangzott, hogy ez egy randi, de legalább véletlen se gondolta túl.
- Nem öltöztem túl, de nézzük a jó oldalát. Ha kikuncsorogtad volna csodával határos módon, hogy még egyszer magassarkút húzzak, lehet, hogy az este végére egy gyógyító operálhatná ki belőled - jegyzi meg egy kortynyi jeges teát követően, majd ismét beleharap a hamburgerébe. Akármit is gondolt Balázs, amikor ezt kitalálta, helyet biztosan jól választott. Hátát a szék támlájának dönti, és a szalvétával megtörli a száját, mielőtt ismét megszólalna.
- Uhm... jövő hónapban elutazom egy hétre Stockholmba... és arra gondoltam, ha van kedved, megmutathatom, hol diplomáztam... meg ilyenek - osztja meg, min is gondolkodott éppen, aztán az utolsó falatot is befalja, mellé két szál sült krumplit is bekapva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874145#post874145][b]Jankovits Dávid - 2024.02.28. 11:44[/b][/url]

Megerősíti, amit gondolok. Mondjuk viccnek szánja, mert általánosít, de ha egyedül engem emelne ki a családból, akkor biztosan a legártatlanabb testvérnek mondana. Ez részben annak köszönhető, hogy az öcsémmel és a húgommal kialakított véd- és dacszövetség olyannyira titkos és kiismerhetetlen a külső szemlélők előtt, hogy a végeláthatatlan falazások kuszaságában még mindig nem sikerült fényre derülnie az én felelősségemnek.
- Ez így van - bólogatok nagyokat. - Igyekszünk segíteni egymást, ahol csak lehet. Szerencsém van a családommal - ahogy ezt kimondom, mosoly szökik az arcomra, és még ki is húzom magam a büszkeségtől. Aztán eszembe jut Gréta testvére, hiszen ő is eridonos, és a hálókörletben gyakran összefutok vele. Mondhatni mindkettőnk családjában vannak nagy bajkeverők, de talán Erik esete már más kategória.
- És te hogy bírod a dolgokat Erikkel? Őt mennyire kellett védened? - utóbbira hirtelen lettem kíváncsi, az előbbit már régóta meg akartam kérdezni, csak a megfelelő alkalmat vártam. Tudom, hogy alapból nem szívesen beszél a múltjáról, családról, ezek sokaknak kényes pontok. Hallgatok, nevetek, és a fogyasztáshoz készülődöm.
- Ez van, ezt kell szeretni - vonok vállat. Ha tudott volna jobbat, csinálta volna ő. Annyira azért nem vagyok bizonytalan, forgok eleget a konyhában ahhoz, hogy egy forralt bor se jelentsen akadályt. - A többieké, vagy csak úgy vannak. Jó lesz még valamire. Vendégek ritkán kapják - mesélek. Örülök, hogy tetszik neki a macis bögre, lábujjhegyre állva óvatosan leemelem neki a szekrényből. - Én nem leszek messze... Falusi vagyok - világítok rá arra, hogy a szünet ellenére gyakran találkozhatunk. Kitöltöm a hűlni hagyott bort magunknak, a saját bögrém ezúttal csak egy kékszínű alapdarab, majd hosszasan, lehunyt szemmel beleszimatolok a tartalmába. Illatra nagyon finom. Aztán épphogy csak beleszürcsölök, mert még egy kicsit túl forró nekem, de ez ízlés dolga.
- Egészségünkre - emelem koccintásra, szorosan Gréta mellett állva, pedig talán helyet kellene foglalnunk valahol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874308#post874308][b]Salamon Gréta - 2024.03.03. 19:40[/b][/url]

Bizony, nagy szerencséje volt a családjával, irigylésre méltó volt az övék, hisz egyben voltak, szeretett szülők és tesók. Bárcsak mi is így egyben lettünk volna, de sajnos nálunk minden máshogy alakult. Ez egy kicsit le is hangolt, akár csak az, amikor Erik jött szóba.
- Erik egy idióta, mindig bajba kerül, utána meg elvárja, hogy segítsek, de sosem hallgat rám. Bunkó is és megy a saját feje után - vontam meg a vállam, azt hiszem, ha lett volna mondjuk egy olyan bátyám, mint Dávid, akkor ő hatással lett volna Erikre is, mert én nem tudtam vele bánni rendesen.
Inkább tereltem is a témát, vissza a forralt borra, egy kicsit még be is szóltam Dávidnak, de csak viccelődtem és nem gondoltam komolyan. Úgy volt jó, ahogyan készítette, bíztam az ízlésében és a tehetségében.  - Köszi - rámosolyogtam, amikor megkaptam a Macis bögrét, mivel kiderült, hogy ez nem az étterem tulajdona és talán az egyik dolgozóé, így még inkább vigyáznom kellett rá, nehogy összetörjem véletlenül.
- Na jó, de téli szünetben azért csak nem állíthatok be hozzád - nevetve ráztam meg a fejem, azért biztos nem örülne egy ilyen látogatásnak, mikor mindenki épp a családjával tölti az ünnepeket. Közben odatartottam a bögrémet, hogy Dávid nekem is merjen, s hozzá hasonlóan én is beleszimatoltam a forró italba.  - Annyira jó az illata, érződik belőle minden fűszer - jegyeztem meg, ezzel is utalva arra, hogy ez bizony jól sikerült. - Egészségünkre - mosolyogtam rá, miközben összekoccintottam poharam az övével, majd belekortyoltam, de még tényleg nagyon forró volt. - Húú leég a nelvem - mondtam pöszén, nevetve. - Szóval mi leden a neve ennek a follalt bolnak? Nelvégető Szálkány? - mosolyogva fürkésztem Dávidot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874327#post874327][b]Weisz Csinszka - 2024.03.04. 00:08[/b][/url]

- Borzalmas vagy. - Ennek ellenére úgy nevet, ahogy nem szégyell. Nem is várt mást Konstantintól; nagyon szeretné látni Kilián fejét, amikor szembesül a gasztronómiai undormánnyal és megpróbálja lepasszolni a barátjának.
- ÁÚH! Hülye vagy? Miért csipkedsz? - Persze, hogy megugrik, ki ne pattogna, ha a pas... ha a haverja itt molesztálná kajálás kellős közepén? Kissé szúrós szemmel, morcos macskaként pislog pár másodpercig, de aztán kifújja a bentrekedt haragját, hadd szálljon el.
- Akkora kretén vagy. Szerencséd, hogy így is kellesz. - Évek óta hallgatja a sértődéseit, a gonoszkodásait, és már szinte immunis rájuk, ez is csak a mindennapjaik része. - Mit művelt az az aszkéta bátyád? Csak azt ne mondd, hogy van egy eltitkolt gyereke! - Mekkora dráma lenne! Belegondolva még nagyobbat puffanna, ha Koni állítana haza egy pelenkással, de annak az esélye konvergál a nullához.
- A desszertnek mindig külön gyomrot tartogat. Szóval? Mesélj, miféle botrány volt ez? - Látszik rajta, hogy él-hal a kíváncsiságtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874416#post874416][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.03.07. 18:05[/b][/url]

- Nem én mondtam! - teszi fel védekezően a kezeit, s fél szemmel még a sietve távozó fiatalok felé pillant, akik megjegyzéseket tettek rájuk. - De amúgy meg…miért is ne? - utóbbit már mosolyogva fűzi hozzá, mert hogy végül is, ketten vannak és remekül érzik magukat, csevegnek - privát dolgokról is - és látták egymást pucéran, ráadásul Balázs hívta meg Dettit. Szóval, akárhogy is nézzük, nevezhető ez randinak.
- Nyugodtan edd azt a burgert, én fizetem - kacsint rá, aztán nevet is, majd ő is beleharap a saját hamburgerébe, ami már a második, mert hogy alapjáraton is éhes volt, meg aztán neki két hamburger kell legalább, ha jól akar lakni.
- Azt nem szeretném, meg nekem így tetszel. Nem bírom a magassarkús macákat - konkrétan most Hédi jut az eszébe, őt tényleg nagyon nem bírja, és az eddigi tapasztalatai alapján a magassarkús nők amúgy is túlságosan kényesek. Az más kérdés, hogy tetszik-e neki, mert végül is, legutóbb Dettinek is jól állt, Balázs elméjébe is véste azt a képkockát, bár egész biztos, hogy nem fogja erre kényszeríteni. Jó, ha netán egyszer arra vetemedne, hogy feleségül vegye - kizárt - akkor esetleg megkérné, hogy ne már ebben az acélbetétesben tegye át a lábát a templom küszöbén. Úgy egyébként meg tényleg nem érdekli, neki így is tetszik Detti, bakacsonstul, rockerestül.
- Ezt akkor most vehetem meghívásnak? - elmosolyodik, emlékei szerint nem is nagyon utazgatott eddig Dettivel, ez az ajánlat viszont tetszik neki. Ugyan sok a dolga, több projektbe is belefogott, ettől függetlenül nincs ellenére a dolog.  - Hát ami azt illeti, idén még nem vettem ki szabadságot, szóval szerintem néhány napot ad a főnök, és akkor megnézhetem, hogy hol diplomáztál. Ugye megvan még az a talárod? - egy szemtelen mosoly szökik az arcára, mert igen, akadt egy kósza ötlete is, ha már elutaznak olyan messzire, de ezt nyilvánosan nem fogja megosztani, csak mélyen Detti szemeibe néz.
Aztán harap ő is a hamburgerből, majd rögvest kortyol rá az üdítőből is, aztán jöhet egy kis sült krumpli ketchuppal.
- Miért kell amúgy odautaznod? Munka? Azt hittem, hogy Bagolykőn szeretnél elhelyezkedni - kíváncsi, mert munkáról az elmúlt napokban nem sokat beszélgettek, leginkább mással voltak elfoglalva. Azt meg nem vallaná be, de azért egy kicsit aggasztja, hogy mi van, ha Detti úgy dönt, hogy visszaköltözik Stockholmba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874571#post874571][b]Eszterházy Konstantin - 2024.03.08. 17:15[/b][/url]

Koni elégedett vigyorával néz le a barátosnéjára. Kevés olyan ember van, akit semmire sem cserélne el, de az egyik mindenképpen Csinszka. Pontosan a dinamikájuk miatt gondolja úgy, hogy egyszer sokára, mondjuk úgy negyven év múlva majd elveszi feleségül a lányt.
- Hé, vigyázz a száddal - figyelmezteti a szemöldökét megrántva. Nem szereti, amikor szájalnak vele, és általában megbünteti a barátnőit, ha hasonló jelzőkkel illetik.
- Eltitkolt gyereke? Arról még nem tudok, de kinézem belőle - laza vállrándítással intézi el, mintha amúgy totál természetes lenne, hogy családtagjaik random gyerekekkel jönnek haza. - Állítólag szopatta a csaját Katarinává változva. Nem is egyszer, többször, lehet veled is beszélgetett. Gratulálnom is kell még neki, ennél az én kapcsolataim is hosszabbak - felhangzik egy röhögés Koni szájából, miközben hátradől és int a lánynak, hogy leadják a rendelésüket. A szokásosat kéri, nem meglepő.
- Valamikor akarsz kimozdulni amúgy? Disneyland mondjuk? Párizs? Csak te meg én, egy üveg Dom Perignon? - beveti a szemöldökvonogatást is, mintha az ölet önmagában nem lenne elég. - Mehetek mással is, de valljuk be, az kevésbé lenne szórakoztató.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874575#post874575][b]Weisz Csinszka - 2024.03.08. 19:07[/b][/url]

- Blablabla - Úgy csinál a kezével, mintha egy kerepelő gólyát imitálna, hogy Koni beszéljen csak, úgyis kedveli, úgyis megbocsátja neki a pofátlankodást is. Sokkal jobban érdeklik a szaftos részletek az Eszterházy részről.
- Komolyan? Én nem. Mindig olyan karótnyelt fejet vág, ha találkozok vele, pedig úgy mosolygok, hogy más már ledobta volna az ékszíjat tőle. A bátyád meg fapofát vág. Bezzeg, ha Bogi szolgálja ki, úúúristen, látnád a fejét; kenyérre lehetne kenni. Mintha a bátyád most lenne szerelmes életében először. - Ki tudja, lehet, hogy így van, és ha ez igaz, akkor különösen aranyos jelenség, már ha lehet ilyesmit mondani egy harmincas éveiben járó férfire.
- Ne... NEEEEE! - Kicsit hangos a meglepettsége, de nem üvöltözően hangos, mégis a szomszéd asztalnál rájuk pislognak, hogy mi történt. Nem foglalkozik velük, sokkal izgatottabban kezd helyette fészkelődni ültében. - Akkor ezért volt Kata ott néhányszor, és olyan komolyan viselkedett, hogy szabályosan elütött a természetétől! - Már csak a homlokára kéne csapjon, teljes lenne a felismerés. Kilián viszonylag jól alakította a húgát, csak nem tudta levetkőzni a saját komolyságát. Hát ez zseniális!
- Nem mással, velem mész, baby. Cserébe kiválaszthatod, melyik szexi cuccom vigyem magammal. - Nem mintha sokáig rajta maradna, de ez részletkérdés. - Majd viszek onnan valami cukit az öcsédnek. Mekkora már? - Konstantinnal ellentétben ő imádja a kiskölyköt és néha-néha visz neki egy-egy plüsst vagy kirakóst, mesekönyvet, stb.
- Tényleg, van egy kérdésem, és próbálj meg őszintén válaszolni: ha azt mondanám pár év múlva, vegyük a nyakunkba a világot és szakadjunk ki innen, jönnél? Otthagyni mindent, én a kávézót, te az egyetemet és az írást, és csak járni a világot. - Ez mostanában egyre többször jut eszébe, talán az is közrejátszik benne, hogy a húga kezd révbe érni, aminek őszintén maximálisan örül, másfelől elkezdett terjedni benne ez a viszkető érzés, hogy egy idő múlva tovább kell majd lépniük. Már eljátszott a gondolattal, hogy valahogyan megpróbálja kifizetni a kölcsön nagyjától már most, és a lehető leggyorsabban a többit, aztán átíratni a lakást Phoenix nevére. Imádja a húgát a végtelenségig, és ha ez egy ajándék lehet Phoenix stabil életéhez, akkor több, mint készségesen meglépné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874638#post874638][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 16:06[/b][/url]

- Sajnálom - horgasztom le a fejem a vállvonását követően. Láthatóan elzárkózik attól, hogy bővebben meséljen. Olyan, mintha egy falat húzott volna az érzelmei köré, és nem szeretné feltépni a fájó sebeket a testvérével kapcsolatban. Elhiszem, mert sajnos valóban nem mindenki olyan szerencsés, mint mi hárman. Nem szeretném éreztetni Grétával egy pillanatig sem, hogy nekünk különböző a helyzetünk, ezért támogatóan a kezéért nyúlok, és gyengéden megszorítom, majd elmosolyodom. Van ebben valami furcsa, de mégis jó.
- Szemmel tartom, amennyire tudom. Sajnos sok kamasz ilyen, de hidd el, később nagy eséllyel megváltozhat - próbálom lelkesíteni Grétát, de aztán mindketten inkább a forralt bor főzésének befejezésében merülünk el. Miután elkészül az illatos ital, bögrébe töltöm, hogy hamarabb kihűljön. Társam azonban kissé türelmetlen, és meg is égeti a nyelvét. Én fújkálom előtte, és az ajkaim hegyével nyalok bele, ezért szerencsére nem sérülök meg, de még valóban érdemes egy kicsikét várni a fogyasztással. Addig lerakom a pultra a bögrét, és várok.
- Jó itt, vagy leüljünk? - kérdezem. - Forralt bor, ala Jankovits, ez nem elég találó? - érdeklődöm szórakozottan. Kikészítek egy-egy kiskanalat is, ha szeretné, még ha nem is feltétlenül szokás kavargatni, na meg szalvétákat hozok, karácsonyi mintásat, mert az is kellhet. Kérek tőle egy pillanat türelmet, amíg megkeresem a pálcám, és egy intéssel a háttérben halk ünnepi zenét indítok el, néhány hangulatgyertya pedig kellemes fényt árasztva lebeg körülöttünk, biztonságos távolságban bármi gyúlékonytól. Ezt nevezem én kedvcsinálásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874640#post874640][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 16:30[/b][/url]

- Áh - legyintek csak, s ebben a pillanatban most tényleg láthat rajtam szomorúságot. Nem igazán szoktam kimutatni, mert nem szívesen fárasztom a környezetemet az efféle magán jellegű dolgokkal, talán ezért se mesélek többet Dávidnak. Pedig néha jó lenne úgy valakivel megosztani úgy igazán mindent is, de miért terheljem? Neki is sok a suli, mellette ez a munka, és azért az ő tesóival sem egyszerű az élet. Elég csak Doriánra gondolni…
Azért az, hogy érzem az érintését, jó érzéssel tölt el, mert így olyan, mintha szavak nélkül is támogatna. Felpillantva rá el is mosolyodom, mintha csak annyit mondanék, hogy köszönöm. De a pillanat el is száll, amit leginkább én hajszolok más irányba, hisz nem akarom sem az ő, sem pedig az én kedvemet lehúzni. Ehelyett végre egy kicsit megalapozzuk a közelgő karácsonyt, s ha már nem sikerült eljutnunk forralt borozni, hát bepótoljuk itt.
- Jó itt - mosolygok rá, s inkább az ő módszerét használva én is inkább fújkálom egy kicsit az italt, közben figyelem, hogy milyen figyelmesen hoz kanalat és szalvétát, egy igazi gentleman veszett el ebben a fiúban.
- Nahát, Te aztán értesz ahhoz, hogy hangulatot csinálj - jegyzem meg egy mosollyal, mikor meglátom a fényeket, s közben felcsendül a háttérben ez a kellemes dallam. A forralt borból ezúttal óvatosan kortyolok, majd félre teszem a csészémet, s a kezem nyújtom felé. - Táncoljunk egy kicsit- őszintén, nem is emlékszem, hogy táncoltunk-e már valaha, talán pár évvel ezelőtt valami sulis bálon, szóval nem tudom, hogy úgy egyébként szeret-e, de amilyen hangulatot teremtett, nekem meghozta hozzá a kedvem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874643#post874643][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 16:56[/b][/url]

Nagyon sok mindent fojthat el magában, ami sosem jó, mert előbb-utóbb a felszínre tör. Szerencsére bennem nem sokáig maradnak rejtve az érzelmek. Csak nagyon ritkán van, hogy elrejtem őket. A hangulatom, így a lelkivilágom és a gondolataim is nagyon könnyen elterelődnek, ezért inkább előbb változnak meg, minthogy elkezdjenek kárt okozni a lelkemben. Ez valahol jó, valahol pedig rossz tulajdonság. Szeretnék valahogy segíteni Grétának. Tudatni vele, hogy rám számíthat, hiszen régi barátja vagyok. Megnyílhat, és gyakorlatilag bármit elmondhat. De látszólag elég makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy milyen Erik.
- Tudom, hogy nehéz vele... De mi itt vagyunk, segítünk - erősítem meg őt. Valahol az ő problémája, mert az ő testvére, azonban minden terhet nem cipelhetünk teljesen egyedül. Pont erre valók a társak.
A pultoknál maradunk. Megteremtődik az igazi karácsonyi hangulat, az a tipikus téli, csak a nagy hóesés marad el odakint. Elpirulok a dicséretére, végtére is a vendéglátásban dolgozom. Nekem hivatalból tudni kell, hogyan nyűgözhetem le az ide betévedt embereket. Pláne azokat, akiket ismerek, akik fontosak, velük még könnyebb dolgom is van. Leteszem a bögrét, addig is tovább hűl az ital, teljesen hideg úgysem lesz ilyen hamar. A nosztalgikus, régi karácsonyi dallamra Grétának táncolni támad kedve. Így olyan, mintha a karácsonyi bálon érezném magam. Mások előtt lehet, hogy lámpalázam lenne, de benne megbízok. És csak mi ketten vagyunk. A keze után nyúlok, és a konyha tágasabb pontján keringőállást veszek fel. Udvariasan meghajolok, aztán egyik kezemmel a kezét fogva, másik kezem a csípőjére helyezve lassú ringatózásba kezdek.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghozom a kedved a tánchoz. Az előbb még a forralt bor után nyaggattál. Na de igaz, addigra begyógyul a nyelved. Kár, hogy nincs itt valami gyógyszer rá. Mondjuk egy leendő gyógyító gondolom feltalálja magát - jönnek belőlem a szavak könnyedén, viccelődve. A humorom a régi, szerintem ő is veszi a lapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874648#post874648][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 17:17[/b][/url]

Mosolyogva fürkésztem a pillantását, miközben a kezem nyújtottam felé, azt hiszem így próbáltam meggyőzni, hogy adja be a derekát és végre táncoljunk egyet. Igazából Dávidon nem mindig tudtam kiigazodni, néha kicsit merevnek tűnt, mintha nem merne megtenni bizonyos dolgokat, máskor viszont épp az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, szóval hajlamos volt az embert összezavarni.
A táncra viszont nem mondott nemet, megfogva a kezét követtem őt a konyha közepére, el is mosolyodtam azon, ahogy meghajolt előttem, hozzá hasonlóan megadtam a tiszteletet, pukedliztem egyet, majd közelebb lépve hozzá elfogadtam a kezét, s a másikat a vállára helyeztem, így pedig elkezdtünk táncolni a karácsonyi dalra. S bár tudtam táncolni, nem is annyira szabályosan akartam ezt most művelni, leginkább a közelségét akartam érezni. Felpillantva rámosolyogtam, aztán el is nevettem magam, néha képes annyit beszélni.  - Dávid..mondták már, hogy sokat beszélsz?- mosolyogva megráztam a fejem, aztán a következő pillanatban inkább odahajoltam és megcsókoltam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874650#post874650][b]Jankovits Dávid - 2024.03.09. 17:28[/b][/url]

Nos, én szentül meg voltam győződve arról, hogy mi most itt keringőzni fogunk, mint valami iskolai szalagavatón, vagy ahogy mondtam, a karácsonyi bálon. Mondjuk ott pont nem tudtam Grétát felkérni, ezért jól is jött ki, hogy most ezt pótolhatom négyszemközt. Ha zavarban vagyok, akkor rólam tudni kell, hogy rengeteget tudok beszélni. Mondhatni ezzel oldom a feszültséget. Sokkal jobb, mint a kínos csend, találóan fojtogató csendnek is szokták hívni, na abból nem kérek. Ahogy felvesszük az alapállást, belegondolok, hogy még sosem voltam hozzá ennyire közel, vagy ha igen, akkor gyorsan elhessegettem magam körül mindenféle olyan gondolatot, ami túlterjeszkedett azon a tényen, hogy ő a mi régi, gyerekkori barátunk, családi ismerősünk, mondhatni együtt nőttünk fel egy idő után, és amilyen gyakran voltak nálunk vendégségben, természetessé vált a jelenlétük az életemben. Erre...
- Hát, mondták már párszor, de én már sajnos ilyen vagyok, engem így kell... - és megszakad a mondat, mert megcsókol, én pedig lehunyom a szemem és hagyom, hogy megtörténjen. Gyengéden csókolok, de karjaimmal szorosan magamhoz húzom. Jaj, mit csinálok, hiszen egyáltalán nem ittam annyit, hogy az alkoholra kenjem! Azt hiszem, magányos vagyok, vagy csak jó vele, esetleg mindig is érdekeltek az ajkai, és most végre megtörténhetett ez a dolog. Talán fél, vagy egy percig tart a csókom, s csak utána húzom el a fejem, hogy megszólalhassak.
- Mi most... csókolóztunk? De hát te a barátom vagy... Mármint érted... - még mindig vörös a fejem, egy kicsit el is szégyellem magam. Most mit fogok mondani Doriánnak, meg a többieknek? Vagy csak álmodom? És ha még mindig tart az álom, mert Grétát elkapja a hév?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874652#post874652][b]Salamon Gréta - 2024.03.09. 17:58[/b][/url]

Legszívesebben csak úgy hozzá bújtam volna, hogy a vállára hajtva a fejem, andalogjunk erre a kellemes karácsonyi dallamra, ő viszont a papírforma szerinti keringővel állt elő. Igazából ez sem volt ellenemre, sőt, meg is mosolyogtatott Dávid azzal, ahogyan felvette az alapot. Egy pillanatra el is képzeltem őt frakkban, s eszembe jutott az, hogy talán a következő bálra majd abban jön.
A táncot megkezdve tettünk pár tanult lépést, a maga módján egész ügyes volt Dávid, egyszer sem lépett a lábamra. Az viszont feltűnt, hogy nagyon sokat beszél, ami persze megmosolyogtatott. Mondjuk őszintén meglepett a vicces megjegyzésével is, s azt hiszem, hogy ott abban a pillanatban ezt valamiért annak vettem, ami talán nem is volt. Mindenesetre éltem a lehetőséggel, s belé fojtva a szót inkább megcsókoltam. Közben lehunytam a szemeimet is, néhány másodpercre megfeledkezve arról a tényről, hogy mi amúgy barátok vagyunk. Mert azok voltunk, s őszintén nem tudom, hogy mi történt velem. Talán csak a karácsonyi hangulat volt a hibás, a kellemes zene, a gyertyafény, vagy az a gyengéd kedvesség, ami Dávidból sugárzott. De az is lehet, hogy csak magányos voltam.
És persze egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy ez talán rossz ötlet, vagy hiba lenne, ahogyan abba sem, hogy nem is olyan rég még a testvére irányába tápláltam érzéseket. Vajon csak ez zavart meg? Nem, annyira nem is hasonlítottak egymásra, ég és föld volt a két fivér.
Mégis kellemes volt, akár csak az, ahogyan szorosan magához húzott. Abban a pillanatban nem is volt ellenemre, s talán meg se fordult volna a fejemben az, hogy mi bármi rosszat is tettünk, ha Dávid nem reagál olyan zavartan. Kicsit hátrébb húzva a fejem, meglepetten figyeltem őt, miközben habogott. Most vagy pánikrohamot kapott, vagy ennyire rossz volt? Nem tudtam megítélni, de egy kicsit zavart az, hogy így reagált. - Nyugi Dávid, higgadj le – tenyerem a mellkasára helyeztem, nyugtatásként, de mintha ki akart volna ugrani a szíve, s nem voltam biztos benne, hogy most épp jó ötlet az, ha tovább érintkezem vele, így inkább vissza is húztam a kezemet. Kínos. Eddig még soha, egyetlen srác sem esett ennyire kétségbe attól, hogy csókolózott velem. Magam sem tudtam eldönteni azt, hogy most kellemetlenül érezzem-e magam, vagy nevessek? Bár valahogy nem volt kedvem ezen nevetni.
- Értem, és ez csak...a pillanat, biztos...a zene, meg a karácsony, tudod. Nem olyan nagy dolog ez. Csak egy csók – mosolyogtam rá haloványan. -  Kérsz egy pohár vizet? - aggodalmasan fürkésztem az arcát, nehogy a végén nekem itt rosszul legyen, mert aztán még magyarázkodhatok Doriánnak, hogy mivel ütöttem ki a bátyját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874683#post874683][b]Jankovits Dávid - 2024.03.10. 18:31[/b][/url]

Oh, basszus, ezt elszúrtam! Végre elcsattant egy csók köztem és Gréta között, erre félrehúzom a fejem, és zavart magyarázkodásba kezdek. Nem csoda, ha az ő arcáról is az összezavarodottság jeleit tudom leolvasni. Egyre jobban elszégyellem magam attól, ahogy viselkedem, így kénytelen vagyok lehorgasztani a fejemet. A lejátszó megérzi a hirtelen hangulatváltozást, egyébként is bosszantó lett volna, ha marad, így a háttérbeli dallamok egy pillanat alatt elhalkulnak. Csak én és Gréta kínos szavai törik meg a csendet.
- Csak megijedtem, ne haragudj - hagyom, hogy egy pillanatig a mellkasomra helyezze tenyerét, majd megfogom és összekulcsolom övét a sajátommal. Így nyugodtabbnak érzem magam, viszont ujjaim forróak az adrenalintól. Túlzásnak tartom, hogy ennyire felhúztam volna magam. A higgadj le kérés úgy hangzik, mintha elvesztettem volna a fejem. Holott pont ő volt az, aki megcsókolt. Én ezt az egészet nem biztos, hogy mertem volna. Mármint eljátszottam a gondolattal, de ez csak egy gondolat. És most mégis valóra vált. Valahogy... túlságosan adta magát a helyzet, hogy mi itt így kettesben, hátul, a konyhában... Szóval ez nagyon kínos!
- Jaja, nem arról van szó. Hanem hogy te a barátunk vagy. És tudod, ott van az a hazakísérős sztori is Doriánnal, mármint tudom, hogy nem volt köztetek semmi, csak hát... Most nem lesz ciki ezentúl, ha átjössz hozzánk? - kérdezem tőle némi kétségbeesettséggel, de leginkább csak összezavarodott hangon, a kezét viszont továbbra sem engedem el. Megrázom a fejem, jelzem, hogy nem kell víz, inkább a forralt bor esne most jól egyébként. Aztán veszek egy nagy levegőt, és némi habozás után, de újból megcsókolom. Nem tudom, mi ütött belém.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874694#post874694][b]Salamon Gréta - 2024.03.10. 19:17[/b][/url]

Ahogy megláttam Dávid reakcióját, rögtön bevillant az, hogy butaságot csináltam. Biztosan félreértettem ezt az egészet, megzavart ez a hangulat és a Karácsony. Kellemetlenül éreztem magam immár és rosszul esett, hogy Dávid ennyire furán viselkedett. Talán leginkább magamat akartam valahol nyugtatni, mint sem őt, ezért is hangsúlyoztam, hogy nyugodjon meg, sőt még egy pohár vizet is hoztam volna neki, de ez mind-mind amolyan pótcselekvés lett volna, csak hogy ne érezzem magam ennyire hülyén a történtek után. Abban ugyanis igaza volt, hogy barátok vagyunk, ráadásul Dorián testvére.
- Látom - bólintottam magyarázatára, s már közben épp húztam volna el a tenyerem a mellkasáról, amikor megéreztem kezét az enyémen. Ezzel most újra meglepett, pillantásom összekulcsolt kezeinkre szökött, mintha perzselt volna az érintése, aztán a tekintetét kerestem, csak hogy értsem, most pontosan mi is a baj. Aztán ahogy a Doriános részhez ért, éreztem, hogy ez egyre kellemetlenebb helyzet számomra. Igazából azt sem tudtam, hogy Dávidék ezeket a dolgokat megbeszélik egymás között, de most ez kiderült, s emiatt csak még kínosabbnak éreztem a helyzetünket.
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor ráeszméltem arra, hogy őrült nagy hülyeséget csináltam. Hogy ciki lesz-e? Ez az egész már most kínos volt.
- Ha elmeséled neki, akkor biztosan - sóhajtottam, nem mintha Dávidra bármilyen módon is haragudtam volna, leginkább csak nekem nem jutott az eszembe az, hogy a tesók azért megbeszélnek egymás között ilyen dolgokat. Ebből az egészből pedig leginkább csak én jöhetek ki rosszul, ez nem is kérdés, már lassan rám is aggathatták volna a skarlát betűt.
Ő nem kért vizet, én viszont most elpillantottam a pult irányába, mert valamit innom kellett. Lehet, hogy nem vizet, hanem inkább valami mást, de már épp el akartam húzni gyengéd szorításából a kezemet, hogy elinduljak, amikor Dávid megcsókolt. Ezzel persze nagyon meglepett, de alig pár másodperccel később lehunyva szemeimet, elmerültem a csókjában.
- Várj - végül ezúttal én voltam az, aki elhúzódva a csókból most megálljt parancsolt. - Ez…azt hiszem, tényleg rossz ötlet - pedig nagyon is jó volt a csók, de azt is tudtam, hogy ha most nem állunk meg, akkor ennél sokkal tovább fogunk elmenni ezen az estén. Tenyeremet ekkor húztam ki a szorításából, s távolabb lépve a közelségéből, visszaléptem a konyhapulton heverő bögrémhez, majd nagyot kortyoltam a már kihűlő félben lévő forralt boromból. Bal kezemmel megmasszíroztam a homlokom, s aztán újra Dávidra pillantottam. - Most biztosan megvan rólam a véleményed - utaltam ezzel erre az egészre, meg Doriánra. Közben persze az is megfordult a fejemben, hogy vajon ők ketten hogyan is gondolkodnak rólam. Lehet, hogy Dorián adta neki a tippet, hogy velem szórakozhat? Ez úgy igazán rosszul esett. Elég sok minden kavargott a fejemben, miközben a bögrémet fogva elsétáltam az egyik székhez, amire végre letelepedtem, s hol magam elé bámultam, hol meg Dávidra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874819#post874819][b]Óvári Bernadett - 2024.03.11. 22:49[/b][/url]

Megvonja a vállát. Most nem jut eszébe se érv, se ellenérv, bár az igazat megvallva, nem is nagyon próbálkozik találni sem. Leköti a hamburger, amit éppen jóízűen rág, mielőtt az egyik szalvétát összegyűrve Balázshoz vágná pillanatokkal később, bár ha annyira akarja, fizessen nyugodtan végülis.
-Ja, főleg, ha nincs rajtam... azt vettem észre - jegyzi meg két falat között éppen, felpillantva, mert valahogy az elmúlt hetekben ahányszor csak találkoztak, a végén valamelyikük a másiknál kötött ki éjszakára. Nem panaszkodik, mi több, ezt most valahogy élvezi is, mert kifejezetten kötetlen ez az egész mégis a maga módján. Még azt is felveti nem sokkal később, hogy nem lenne-e kedve Balázsnak amúgy megnézni Stockholmot, ha már nemsokára visszalátogat oda.
Igen, ez egy meghívás, és nem tudom - feleli kissé megemelve a szemöldökét, amikor a férfi a talárjára kérdez rá. Beletelik pár másodpercbe, mire kapcsol, hogy miért is kérdezhette a másik, és hirtelen összeráncolja a homlokát.
- Balááááázs, neked tényleg csak ezen jár az eszed? - szól rá, bár ő is elneveti magát, mielőtt az egészet belefojtaná az utolsó falat hamburgerbe, mert úgy érzi, ezt talán mégsem itt kellene megtárgyalniuk. Ráérősen rágja azt az utolsó falatot néhány percig, addig is átgondolva, mit is válaszoljon a kérdésre, legalábbis az utolsóra.
- Uhm... most csak meghívtak egy rendezvényre, az egyik volt kollégámat díszdoktorrá avatja az egyetem, és akkor már maradnék kicsit. Hiányzik Stockholm. A Bagolykő meg... nyeh, ott van Hédi... de túl sok választásom nincs, mert vagy bepróbálom itt a rúnatant, vagy az foglalkozhatok az átoktörés módszertanával, amit ki nem állhatok. Szóval az... alszom még rá. Utálom, de muszáj - válaszolja végül, és megissza a maradék üdítőjét is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=874876#post874876][b]Jankovits Dávid - 2024.03.12. 22:25[/b][/url]

Menteni akarom a menthetőt, ő már a kezét húzná el, de én még ragaszkodom az érintéséhez. Szeretném, ha nem ijeszteném meg a viselkedésemmel. Mondjuk pont én ijedtem meg. Hogy pontosan mitől, az nem teljesen világos számomra. Egyszerűen váratlanul jött ez az egész. Gréta nagyon határozottnak tűnt. Mondjuk, ha belegondolok, ő általában ilyen szokott lenni. Szeretem, hogy vagány, de ott van a fejemben, hogy azért másokkal is szívesen kezdeményez. Én túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy kockára tegyem a sokéves barátságunkat egy ilyen vágy miatt, ami valljuk be, eléggé megmozgatta a fantáziámat itt a konyhában. Ami furcsa még ebben, az az ismertségünk, és hogy azért eddig úgy láttam, hogy Dorián érdekelte jobban. Nem volt még komoly kapcsolatom, de jól olvasok a jelekből, ismerem azt a nézést, ahogy pillantott rá, még ha az öcsémmel ennyire sose elemeztük ki a dolgot, mert a közeli barátainkról ez túlságosan kockázatos lett volna. Persze tudom, hogy nem akarja rajtam keresztül féltékennyé tenni, meg minden, csak hát... Egy sor megválaszolatlan kérdés van, én meg csak azt mondom, hogy ne siessünk annyira, ne veszítsük el a fejünket, mert rossz vége lesz.
- Hé, most ezzel mire célzol? - basszus, érezhetően a szívére vette, amit mondtam. Nem kellett volna utalnom arra, hogy tudok a hazakísérésről. - Nyugi, nem teregetem ki senkinek a testvéreim magánéletét. Csak arra akartam utalni, hogy... én eddig úgy éreztem, nem én érdekellek - azt már nem teszem hozzá, hogy ha nem én, akkor Dorián, mert ha úgy fogalmaznám a mondandómat, az olaj lenne a tűzre. Jó lenne, ha tovább tartott volna a csók, minthogy rögtön a történteket elemezzük. Ezért megpróbálok újra visszatérni ahhoz a jó pillanathoz egy újabb csókkal. Ez azonban nem tart sokáig, Gréta elhúzza magát, én még az eddigieknél is jobban összezavarodom, és elszégyellem magam.
- Nem igazán értelek... - beletúrok a hajamba, és én is a bögrémhez sétálok, hogy igyak belőle. De legszívesebben kiönteném az egészet mérgemben, hogy így elrontottam a pillanatot... Ez is csak én lehetek.
- Gréta, ha az lenne rólad a véleményem, akkor nem lennénk jóban - világosítom fel, megnyomva az az szócskát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875005#post875005][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.03.15. 14:09[/b][/url]

Egyetértően mosolyog, mert ez az igazság, tényleg tetszik neki mindenhogy, de leginkább ruha és cipők nélkül, ezt kár lenne tagadnia. Azt pedig egyáltalán nem bánja, hogy az a csónakházas este így alakult, mert ugyan fogalma sincs, hogy merre is haladnak, de remekül érzi magát Detti társaságában és erről nem biztos, hogy le tudna mondani.  - Hát pedig jó lenne, ha előkerítenéd - mosolyog, miután tisztázódott, hogy ez bizony egy meghívás volt. Sejtette, csak hallani is akarta, mert Detti bizony nem sűrűn dobálózott efféle meghívásokkal. Szemöldökeit közben fel-le emelgeti, mire végre csak leesik a nőnek, hogy miért is jönne jól az a talár.
- Nem mindig, csak úgy fél óránként - röhög fel, közben végig nyalja az ajkait, s megint csak mélyen néz Detti szemeibe. Oldalra néz, a mosdó irányába, kissé beindult a fantáziája, igaz már felnőttek és nem kamaszok, de őt nem feltétlen zavarná, ha Dettit sem.
- Nanana - megcsóválja a fejét, mert már érzi, hogy ismét elindul a Hédi lavina.  - Először is, felejtsd el azt a nőt. Nagy az iskola, ha meg szembe jön, majd rámosolyogsz. Aztán meg szerintem meg kellene próbálnod azt a rúnatant, lehet, hogy jó lenne, mégis csak taníthatnál, lennének diákjaid, inspirálhatnád őket - egy kicsit próbálja Balázs noszogatni őt, hisz ez nem is lenne olyan rossz elfoglaltság itt a faluban.
- Egyébként elmegyek veled. Stockholmba. Csak beszélek a munkaadóimmal, hogy néhány napig távol leszek. Meg szólok a lakótársamnak is, mielőtt még frászt kapna, hogy eltűntem - mosolyodik el, ha Dávidra gondol, igazán megkedvelte őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875163#post875163][b]Salamon Gréta - 2024.03.17. 15:37[/b][/url]

- Arra, amiről az előbb beszéltél – sóhajtottam – Doriánra. Azon az estén feljött hozzám, de túlságosan kiütötte magát, így nem volt semmi – egészítettem ki, bár fogalmam sem volt arról, hogy Dávid egész pontosan mennyit is tudott erről az egészről. Utólag belegondolva, elég ostoba voltam, hogy nem mondtam azon az estén határozottan nemet. Fejemet megtámasztva meredtem a bögrém irányába, mielőtt újra kortyoltam volna a borból, az íze még mindig mennyei volt, bár talán túl édes volt most ehhez a pillanathoz. - Eddig én is...- tártam szét a karjaimat, nagyon is össze voltam zavarodva, már csak azért is, mert nem tudtam igazán választ adni Dávidnak. Teljesen érthető volt az, ha összezavarodott, de azt hiszem, engem is megzavart a túlzott figyelmessége, már nem tudtam, hogy mindez csak a pillanatnak szól-e, vagy valóban kedvelem őt. Mondjuk kedveltem, persze, hogy kedveltem, csak mellette ott volt a mamlasz öccse is, aki szintén megkavarta bennem mindent. - Jó tudom, sajnálom – vettem egy mély levegőt, de el is pityeredtem közben, ujjaimmal kezdtem törölgetni a szemeim sarkát.
- Ne haragudj rám Dávid, nem tudom, hogy mi ütött belém – pillantottam rá közben, elég vacakul éreztem magam miatta. - Nem lehetne...nem lehetne, hogy elfelejtsük ezt az egészet? - mi mást is mondhatnék, miközben magam sem tudtam pontosan, hogy mit akarok? Csak arra tudtam gondolni, hogy nem szeretném őt elveszíteni egyetlen csók miatt, igaz, fogalmam sem volt, hogy számára ez mit is jelenthetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875348#post875348][b]Óvári Bernadett - 2024.03.21. 22:49[/b][/url]

- Héé... nőj már fel - szól rá, hitetlenkedve rázva közben a fejét. Balázs olyan lett, mint valami nagy kamasz, aki hirtelen másra sem tud gondolni. Újabb szalvéta repül felé, de ez aligha segít a helyzeten, amit tovább tetéz azzal, ahogyan éppen ránéz, majd a mosdó felé pislog.
- Felejtsd el - közli vele határozottan, megdörzsölve a homlokát, mintha olyan igazán gondterhelt lenne, de most nehogy már elkezdjenek úgy viselkedni, mintha még mindig tizenhét évesek lennének, akik nem tudnak megülni a fenekükön. Ráérősen iszogatja az üdítője maradékát inkább, és még némi sültkrumplija is akad, amivel foglalkozzon, amíg a tanítás kérdését fejtegetik. Nem annyira álma megint a nővére árnyékában létezni, mintha nem lenne elég amúgy is a családja közelében élni, de tudja, hogy nem sok választása van. Vagy ez, vagy valami, amit még kevésbé szeret. Az átoktörés Ákos szakterülete, neki inkább kötelező volt, szükséges rossz, aminek árán ereklyevadász lehetett. Tény, hogy elboldogul az átkokkal is, de mégis jobban átkoz, mint amennyire gyakorlottan töri meg az átkokat. Erre vannak hivatásos átoktörők, akik ezt élvezik, ő pedig ezt nem szokta bánni, remekül megvan a dologgal elméleti síkon is, ha van éppen választási lehetősége.
- Aztán majd jönnek az okos levitások. Emlékszel, amikor egy elsősből karácsonyfát csináltak páran a klubhelyiségben? - kérdezi visszaemlékezve diákéveire. Nem akar ő annyira senkit sem inspirálni azért, inkább a maga kedvére szerezné meg a doktori címet is, mielőtt még megunná a jelenlegi munkáját és esetleg visszatérne terepre a Nemzetközi Ereklyevédelmi Szervezet valamelyik kis csapatában, hogy ismét izgalmas helyeken fordulhasson meg a világ minden táján.
- Helyes - válaszol aztán a férfi mondandójára egy mosoly kíséretében. Stockholm tényleg nincs is olyan messze, és pár nap távol Bogolyfalvától nem fog ártani. - Van pár régi ismerősöm Häxholmenben, akiknél alhatunk pár napig, de lehet megkérdezem, hogy van-e üres szoba valamelyik helyi fogadóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875442#post875442][b]Jankovits Dávid - 2024.03.24. 18:09[/b][/url]

Bólintok egy aprót, és úgy nézek rá, mint aki a történet folytatását várná, vagy hogy pontosan mire akar ezzel kilyukadni. Oké, ezt eddig is tudtam. Mármint most azért megkönnyebbültem, hogy ő is ugyanezt a sztorit mondja el, mint az öcsém. Meglepetésekből a mai napra azt hiszem kijutott bőven, nem hiányzik egy újabb csavar. Nos, szerintem az is egyértelmű, hogy tudok erről a dologról, és egy kicsit fura is az eset. Mert nem az zavar, hogy megtörtént, mármint a semmi. De ugye mégis együtt aludtak, és szerintem azért, mert Gréta akart valamit Doriántól. És ez az utóbbi tény aggaszt. Hogy nem akarok pótlék lenni. Biztosra tudni akarom, hogy tőlem szeretne valamit. Az időzítéssel van a baj. Mert hát eddig a barátom volt Gréta, és remélem, ezek után is az marad. Már ha van esély arra, hogy a helyzetünk rendeződjön.
- Szóval én csak egy barát voltam... vagyok... - és nem mondom tovább, mert inkább elharapom az ajkaim a felgyülemlett érzések hatására. Mert nem akarom hozzátenni, hogy egy barát, haver, ráadásul gyerekkori, akivel azért ha épp egyedül van, és nincs más, jólesik csókolózni. Lehet, hogy ez bizonyos lányokkal működne, de Gréta más, több szempontból is. Vele azért ennek durva következményei lehetnek, ha megkavarjuk a dolgokat. Borzasztó dühöt érzek magamban, amiért megtette. Nekem mit kellett volna tennem? Ellöknöm magamtól? A szándékot már mindképp látom, az bőven elég ahhoz, hogy feltépje bennem a sebeket. Forralt borozganti, hogyne... kettesben. Olyan hülye vagyok, hogy vakon ehhez a helyzethez asszisztáltam...
Inkább tényleg vízért megyek, egy nagy lendülettel kiöntöm a bögrém tartalmát, és türelmetlenül megtöltöm vízzel, majd sebesen elkortyolom a tartalmát.
- Hát én is - mondom neki sértődötten, miközben a fejemet rázom. Ezt most csúnyán elrontotta... De ahogy a szemem sarkából látom, hogy könnyezik, megesik rajta a szívem. Ismerem Grétát, és tudom, hogy sajnálja, őszintén bánja.
- Nincs gond, Gréta... Magányos voltál, kellett valaki. Hidd el, megértem - nyújtok át egy zsebkendőt beletörődő hangon. - Ha ettől jobban érzed magad, nem mondom el senkinek a ma estét. Még Doriánnak sem - ajánlom fel a lehetőséget, hogy megnyugodjon. Nekem nem tudom, mennyi időbe telik ezt feldolgozni, de fel vagyok dúlva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875706#post875706][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 13:07[/b][/url]

Ma nincsenek sokan, szóval nyugodt szívvel tartok élménybeszámolót, és még képeket is mutatok. Teljesen lelkesen hagyom ki azt a cseppnyi bosszúságot is, amit Flaviu okozott, mert tényleg nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Én megpróbáltam, nem jött be, viszont Varsó igazán gyönyörű hely, és biztos, hogy az életben egyszer még visszamegyek oda.
- Ezt a mókust meg majdnem hazahoztam - mesélem csillogó szemekkel, és csak sóhajtok egy nagyot, mikor hallom nyílni az ajtót. Szétszórva azért vannak itt páran, de láthatóan nem ez az a nap, mikor aztán még a fenekem is elhagyom, vagy be kell segítenem valahol. Tudom is értékelni.
- Jó estét - köszönök olyan bájosan, ahogy szoktam, épp csak a kockás ingemmel bíbelődök közben, mert megint kioldódott rajta a csomó. Nem, nem rajongok Dávid ötletéért, hogy legyenek egyen ruhák, szeretem a sajátjaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875737#post875737][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.30. 15:40[/b][/url]

Ewww.
Az orrának megránduló fintora jelzi csak a véleményét. Bogoly Burger. Azokat a helyeket juttatja eszébe, ahová a roxfortos évei alatt jártak hétvégente hajtani a lányokat, amikor még mindannyian túl gyávák és tapasztalatlanok voltak hozzá, hogy bármit kezdjenek velük. Nosztalgikus, kicsit kellemetlen emlék. Ezekkel a fejében nyomja le a kilincset és lép be a helyre.
Olaj és só szaga fogadja. Elfojt egy köhintést, a jobb kezét visszaejti a zsebébe és a pulthoz sétál.
   -  'estét. A konyha nyitva van még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=875742#post875742][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.30. 15:50[/b][/url]

Én szentül hittem, hogy engem már nem lehet meglepni. Még mindig nevetve kicsit nézek fel, ahogy meghallom a hangot.
- Persze, de a bélszín sajnos elfogyott - az arcomra kiülő döbbenet is mutatja, hogy ezek a szavak önkéntelenül hagyták el a szám. Merlinre mondom általában kedves vagyok, sőt. Most is gyorsan rendezem a vonásaim, és kicsit a pultra dőlve hajolok közelebb a lengyelhez.
- Figyelj, ne mondj semmit, csak szorítsd ökölbe a kezed, ha fenyegetnek - teljesen halkan beszélek, de csak vigyorogni vagyok képes. A látvány hirtelen feledteti velem, hogy amúgy menjen a francba. Annyira szürreális.