37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 11. 09:05 | Link

× Tanév közben × Overdose ×



A szemem alatt meghúzódó karikákat nem igazán sikerült elfednem, állapítom meg a reggeli kapkodásban, ahogy elhaladok a tükör előtt. De persze mindenkinek lehetnek nehezebb estéi. Egyszer-egyszer belefér. Nem igaz?
Gyors tempóban igyekszem a nagyterem felé. Nem sokkal később fogok leérni a reggelire, mint mindenki más, és nyilvánvalóan nem az étkezés hiánya hajt, nem túlzottan foglalkoztatna, ha a mai napon nem sikerülne táplálékot bevinnem a tanórák előtt. A helyiségbe beérve ügyet sem vetek saját házam asztala felé, azonnal a kék nyakkendők között kezdek keresni, míg meg nem találom a megfelelő tulajdonosát. Ahogy haladok feléjük, egy bögre kávét kapok csak fel az asztalunkról, bár nem érzem, hogy most épp különösebb szükség lenne rá.
Megkocogtatom Zalán vállát.
- Zalán. Jó reggelt. Ráérnél? - Vetem azonnal oda a kérdést kissé zilált hangon, s rögtön intek is fejemmel a nagyterem ajtaja felé. Az sem érdekel kifejezetten, ha épp teli szájjal pillant majd fel rám. Nagyon fontos ügyben keresem ugyanis.
Hozzászólásai ebben a témában


Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
Írta: 2023. szeptember 11. 17:32 | Link
The boiz
- A háttérközönség részeként -


A reggelek főleg az Instán romantikusak, kávéillatúak, ősztől tavaszig puha papucsos, bárányfelhős álmok. Nem úgy a valóságban! Ébredtél már úgy, hogy az egyik oldalra meg sem tudtad mozdítani a nyakad? Harmincon felül ez már a reggeleid része, sőt, ha minden reggel másutt fáj, tudod, hogy még élsz- főleg, ha egyáltalán fáj, mert ha már azt se érzed, lehet, felmondták az utolsó keneted. Tizenévesen ez inkább akkor jelentkezik, főleg Lafayette kedves szobatársánál, ha a barátnője egész éjjel a karján aludt. Paul, a Németországból idevergődött évfolyamtársa igen hamar rámozdult Zsófiára a harmadik évfolyamukból, és noha a szerelem gyönyörű, a reggeli, elaludt kar és nyakizom miatt most Paul úgy ül Lafayette bal oldalán, mint egy vécécsészényi válogatott hígfos. Úriemberünk jobbján szabad az ülőhely, nem úgy a túloldalán, ahol Kristóf az ötödévről épp egy hat tojásnyi rántotta adagot halmoz a tányérjára, mellette Karola pedig épp Zsófiával böngészi a Shein legújabb akcióit. Komolyan, sose fogja megérteni, mit zabálnak a lányok azon az oldalon, mint a disznók. Jó, olcsó meg minden, de helló, mágusok? Átváltoztathatnak bármit bármivé, könyörgöm. Néha annyira muglik...
Mellette Paul már nagyjából huszadjára nyaffan fel, hogy fáj a válla, mire ő türelmét vesztve végre rászorít a kérdéses testrészre, mire a másik hangos nyikkanással kap oda.
- Ember, észnél vagy? -
- Jajj mit vered már magad? Most rendbe akarod hozni a karod vagy sem? Vagy vigyelek a gyengélkedőre? A kigyúrt gyógyító jobban bejön a húsz köbméter izmával? - Az a nézés... ha ölni lehetne, Lafayette már gyufásdobozban tartana hazafelé.
A másik oldalra elnyúlva Zalán orra előtt elcsaklizza a lekvárt a miheztartás végett, miközben a szabad kezével barátságosan vállon veregeti. Néha indokolatlan szimpátiát érez három másodpercig a srác iránt tudván, hogy az éjszakai kiabálás és rémálmodás nagy mestere, valószínűleg megint nem aludt túl sokat, vagy ki tudja... Azért nem követi nyomon Zalán életét, hell no.
Nagyjából egyidőben a rellonos srác érkezésével Kristóf nagy hangon, szofisztikáltan bejelenti az újságát összetűrögetve, hogy "A kávé végre hatni kezdett, elnézést!".
A Levita asztala tehát nyüzsög, ébredezik, a diákok legtöbbje közel áll a műzli és a virsli lefejeléséhez az első kávé előtt, néhányan meg már elindultak megrohamozni a vécét a kávé után. Gyönyörű ez a reggel is, nem igaz?
Utoljára módosította:Lafayette David Saint-Venant, 2023. szeptember 11. 18:12
Hozzászólásai ebben a témában
Next dzsenerésön Saint-Venant
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2023. szeptember 11. 21:32 | Link
Kanbuli Levita-módra
Csak a háttérben...

Mi a legjobb megoldás, ha rémálom után pánikrohammal kelsz és aztán örülsz, hogy végre nem csak a seggeden át kapsz levegőt? A) bájital? B) azonnal a gyengélkedőre mész és ott töltöd az egész napod? Az én válaszom kérem: mire van a kávé? Nekem aztán mondhatta bárki, hogy ne igyak többé koffeintartalmú szereket, mert attól csak többet szorong az ember; ha egyszer felkeltett és még az íze is isteni, hülye lettem volna leadni belőle. Két szemem alatt gyönyörű, fekete bőröndök húzódtak, a mugli származású Gucci megirigyelte volna; amilyen méregdrágák voltak az ő cuccai, én röhögve ingyen gyártottam magamnak - akárcsak néző közönséget is, betoppanásomat követően. Hiába járok már öt éve ebbe az iskolába, mindig meglepő látványt nyújthatott egy magas, a kialvatlanság mintapéldájaként szolgáló szőke úriember, aki kómásan saját házának asztalához kullogott. Ahogy végighaladtam a saját kis közösségemhez, már zsibogott mindenki , háztól függetlenül. Néha egy zsúfoltabb erdőben éreztem magam. Fáradt, hörgő sóhajom után normál beszéd helyett valahol a kutyák morgása és a bálnák magas frekvenciájú, kommunikációra szolgáló hangjai között motyogtam valamit köszönés gyanánt háztársaimnak és ásítva lehuppantam valahová a fél-belga csávó mellé. Egy csokis croissant után nyúltam, mivel fejben remekül összepasszolt a kávéval, viszont ekkor egy babaarcú kissrác úgy gondolta, hogy a teli teás kancsót elég egy kézzel megfogni a kettő helyett és elegánsan megdöntötte annyira, hogy bögréje helyett centikkel odébb kidekorálja a terítőt és végigcsorgassa a jobb combomon egészen ékes középpontomig. Legutoljára talán egy Navinéstől hallottam, hogy támogassuk a sokszínűséget, nem tudtam elképzelni hogy mit érzett és miként érthette, az én arcom viszont most felvette a szivárvány kezdőszínét és olyan piros lett a hirtelen méregtől, hogy azt hittem a random emberkéből is kancsót csinálok. Mégsem robbantam, ugyanis még ehhez is hulla voltam, inkább erőltetett nevetésbe kezdtem, ami hamarjában őszintévé vált.
- Nagyszerű, nem csak leöntöttél, de legalább pont úgy is nézek ki, mint aki behúgyozott! - Az asztal köré összegyűlt társaság egy része nevetett, másik része úgy tett, mint aki mélyen elmerülve olvassa az éppen aktuális dolgát, a többiek meg amit akartak. Hangomban leheletnyi szemrehányást se tanúsítottam, próbálva könnyedén venni az akadályt. Minden esetre a pletykásként hírhedt fél-belga srác után én is megpaskoltam Zalán vállát, reménykedve, hogy neki jobb napja lesz, nem úgy, mint nekem, aki hozzám hasonlóan kifacsat lószarnak nézett ki. Nem sokkal később végre eljutottam addig, hogy egy kevésbé forgalmas pillanatban kihorgásszam a családi ékszerre vákuumocsomagolásként tapadó ruhadarabot és némiképp méltóságomat megőrizve kávét töltsek magamnak, mert ha a kíntól meg is haltam éppen... A kávé akkor is egy isteni nedű, én pedig nem voltam hajlandó távozni nélküle.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. szeptember 11. 21:36
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1475
Összes hsz: 1790
Írta: 2023. szeptember 12. 13:57 | Link
Levita asztal
Nem vagytok normalisak


Az Álomtalan Álomnak hála a körletük már nem zengett éjszakánként Zalán miatt, de hazudott volna, ha azt mondja, minden rendben volt. Hajnalban kelt, hogy lemehessen futni egyet a tisztásra, ám a roham így is megtalálta, mikor visszament a Levita toronyba lezuhanyozni. Szerencséje volt, hogy a többiek akkor még aludtak, mert fél órát töltött azzal a vizesblokkban, hogy leküzdje a fantomfájdalmat és meg tudja mozdítani magát. Kornél már csak annyit látott az egészből, ahogy épp próbálja kimosni a vér ízét a szájából. Immár sokadjára.
 Maga elé meredt a reggelivel megpakolt asztal felett, ujjai pedig lassan forgatták az emlékkel töltött fényes fiolát. Mintha teljesen kivonta volna magát a valóságból. Füle sem rezdült, amikor a fiúk az orra előtt csipkedték egymást, és még a kávétól meghajtott háztársa nyűgje sem tudta kirántani a gondolataiból, csak amikor Lafayette hozzáért. Értetlenül pislantott fel és konstatálta, hogy mindenkinek van valami reggeli mizériája, ami miatt a feje fájhat és ezt nem szégyellték hangoztatni sem. A sors fintora volt, hogy neki eközben egy hang nem volt képes kijönni a torkán.
 Mikor Zimmermann felegyenesedett vele  szemben, homlokát ráncolta a látottaktól s kérdőn pislantott fel, mégis miért képes ennyire nyugodtan kezelni azt, hogy csurom vizes ágyéktájon. Ha fel sem tűnt neki, az kétszer olyan kínos. Mikor ő is vállonveregette, jelentőségteljesen nézett a kritikus pontra, majd Stephenre, hogy vegye már észre magát.
 Amint ez megtörtént, egy oda nem illő hang csendült a háta mögött, amitől úgy megrémült, hogy az üvegcse kiesett a kezéből és csilingerő zörejjel gurult le az asztal másik feléről.
 - Basszus - hadarta feszülten, ahogy ráhajolt az asztallapra az emlék után kapva. Eredménytelenül.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. szeptember 12. 14:24
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2023. szeptember 12. 21:25 | Link
Levita asztal


Zsófi mellett ül és fogalma sincs, hogy ilyenkor hol van Amélia. Aligha tévedt el a Levita folyosóin, bár ki tudja. Vissza azért biztosan nem megy, hogy megnézze, nagy lány már úgyis, ha enni szeretne, idetalál még addig, amíg tart a reggeli. Ő addig is időnként szemét forgatja, miközben mellette a lányok arról áradoznak, hogy úristen, az a szoknya vagy blúz mennyire jól néz már ki és milyen jó áron van. Időnként oda is pillant, hogy aztán elszörnyedve forduljon vissza a tányérja felé. Tölt egy kis teát, szerez egy kis kenyeret, aztán lefoglalja magát azzal, hogy a mézet keresi, amiről nem tudja pontosan, hogy igazság szerint ma látta-e és titokzatos módon eltűnt azóta az asztalról vagy tegnap és rosszul emlékszik. Lehet, hogy inkább lekvárt kellene ennie. A káosz eggyel odébb közben fokozódik, ám egyelőre úrilányhoz méltóan igyekszik nem annyira tudomást venni arról, hogy a fiúk úgy viselkednek mint a... nos, pont mint a fiúk ebben a korban.
- Pff... és még Roliról van az embereknek véleménye - szalad ki a száján mégis a maga meglátása, miközben éppen a megfelelő pillanatban kapja el Stephen nagy jelenetét mindenféle nedves foltokkal. El is pillant azért a Rellon asztala felé is, ahol a prefektus ülni szokott, száját kissé csücsörítve próbálja felfedezni, hogy pontosan hol is ül most, de pillanatokon belül feladja. Még belefájdulna a nyaka ebbe a pózba, ahogy a válla fölött néz hátra, és különben is, délután majd úgyis találkoznak a szokásos bűbájhasználati különórára, elvégre ki kell használni az időt, mielőtt még beköszönt a szünet, aztán meg már az aurorképzőben fogja szédíteni a rellonos a lányokat. Szusszan egy aprót az újabb sipákolást hallgatva az éppen felfedezett akciós ruhadarabról, és inkább lekvárt ken a szelet kenyérre, közben teljesen véletlenül lökve meg könyökével az útba eső pohárnyi narancslevet, amitől máris nem az akciókon folytatódik a sipákolás, hanem a katalógus mentési folyamatát hivatott eléggé észrevehetővé tenni.
- Hoppá... bocsika - pillant fel ártatlan arcot vágva, majd beleharap a kenyére. Még lehet, hogy mindjárt nyakon öntik az egész kancsó teával, ha nem lesz miből tovább válogatni akárcsak átmenetileg is, de ki tudja, lehet mégsem. Mindjárt kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2023. szeptember 12. 22:39 | Link
Van ez a hely
[ Levita / Jó reggelt! / felöltő ]


Ma a megszokottnál is korábban ébredtem, hogy elmenjek kocogni. Nagyon régen volt, hogy utoljára futni mentem - úgy két éve - szóval azóta sem lettem csoda folytán maratonfutó. Bezzeg boszorkány tudtam lenni egyik napról a másikra. Ah, mindegy is. A futás után gyorsan lezuhanyoztam, addigra már üresen találtam a szobát. Úgy öltöztem fel, hogy ne közöljék velem a tárgyalóteremben, hogy hátra arccal távozhatok is, hanem mint aki tényleg az első nagyobb ügyében vesz részt dr. Laines oldalán. De előtte muszáj reggeliznem, különben valakinek a fejét fogom leharapni.
A Nagyterem most is ugyanolyan hangos, mint mindig. Futva pillantok csak körbe miközben automatikusan a kékek felé veszem az irányt, közben odaintek Marinának a Rellon asztalához. Egy nagyon fájdalmas képű srác úgy szuggerálja Zalánt, hogy akaratlanul is követem a tekintetét. Így toppanok oda időben, hogy elkapjam az asztal szélén egyensúlyozó fiolát. Hüvelyk és mutatóujjam közé fogom, a fény felé tartom, majd Zalánra pillantok.
- Óvatosan. Tudod, hogy rövidéletű lett volna, ugye? - kérdezem a fél szemöldökömet felvonva, de alatta ajkam kedves mosolyra húzódik. Mint mindig, amikor meglátom Zalánt, akkor is, hogyha még mindig gyanús nekem a réten zajló beszélgetés óta. Sőt.
Ahogy fordulnék, hogy Izzyhez szóljak észreveszem a bevizelt fiút is. Ajkam összepréselve nyomom el a nevetést, hogy elhúzott szájjal egy fokkal érettebben viselkedjek a többieknél. Középről veszek el szalvétát, majd felé nyújtom egy szó nélkül. Hátha egy bűbájjal megoldja, de ha mégsem, hasznos lehet. Ha nekem is ilyen szerencsém van esélytelen, hogy megússzam Saint-Venant elmés megjegyzéseit.
- Jó reggelt - érintem meg Izzy vállát és ahogy találkozik tekintetünk, szerintem már azzal is mindent megbeszélünk. Szerencsére nagyon egy húron pendülünk a szobatársammal. Ritka az ilyen, de annál jobb. - Látom minden a szokásos - teszem azért hozzá egy szórakozott csillanással a szememben. - Hozok magamnak valamit, jövök mindjárt. Neked hozzak bármit? - és mielőtt leülök elindulok a reggeli beszerzésre.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2023. szeptember 12. 22:57
Hozzászólásai ebben a témában
Meg nem értett, különleges hópihe.
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
Írta: 2023. szeptember 12. 22:55 | Link
Levita
- A háttérközönség részeként, ügyeletes bohóc szerepben -


Tessék, két percre nem figyel, mert épp Paul vállát akarja kiugrasztani a helyéről karját akarja rendbe hozni, és máris beindul a nem várt élet körülöttük: Stephen megérkezik és míg ő épp Paullal birkózik, a másik oldalán teás támadás történik (inkább nem emlegeti fel hangosan, ez bárkinek ritka kínos eset lenne), Zsófiék valószínűleg már berakták a kosárba a fél Sheint, és... még jó, hogy a hallása megfelelően funkcionál!
- Te is hallottad? - Rögtön összedugják a fejüket Paullal csöppet sem próbálva leplezni a hangos sutyorgást. Mintha egy sitcomban lennének a srácok.
- Naná. -
- "Roli" -
- Létai? -
- Gondolod? Nem hittem volna, olyan tűznek és víznek néznek ki.
- Ne viccelj, Létai is legyet röptében rellonos. -
- Szegény lány. -
- Szegény lány. -
Hogy a pofátlan kibeszélésüket méltóképp zárják, látványosan felsóhajtanak, miközben a szemüket le se vették mindvégig a másodéves levitásról. A produkcióért cserébe Karola rögtön megküldi őket egy almával olyan elgondolásból, hogy ha egyikük ki is térne a támadás elől, a másik... és milyen igaza van, Pault fejen találja a lövedék, mert a merev nyaka miatt nem tud időben elhajolni.
- Nyugi van már, na! Csak vicceltünk! -
- Óvodások vagytok, mind a ketten! -
- De legalább nem savanyú citromok, mint egyes vénlányok itt az asztalnál! Túl sokat nyalizol Kakasinak, már lassan olyan vagy, mint a Nagyi! - Karola ettől szabályosan felfújja magát, mint egy pulyka, és kockacukorral kezdi dobálni a pofátlan Lafayette-et több-kevesebb sikerrel, míg Zsófi látványosan forgatja a szemét és inkább elfordul Izidóra felé.
- Ne is foglalkozz velük, gyerekkorukban fejre ejtették mindkettőt a szülőszobán. -
Közben a kockacukor dobálás abbamaradt négy-öt darab után, ebből egy még a hajában van, úgy nyújtja a nyakát a vadászatra induló Amélia felé (végre észrevette, hogy a Levita rendőrnője is berobogott közéjük).
- Nekem hozhatsz egy pirítóst, de csak mert tudom, hogy imádod a mosolyom. - Meggyőzésképp mind a harminckét fogát megpróbálja kirakatba tenni.
Utoljára módosította:Lafayette David Saint-Venant, 2023. szeptember 12. 23:08
Hozzászólásai ebben a témában
Next dzsenerésön Saint-Venant
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 12. 23:31 | Link

× ...és Levita asztal × Overdose ×



A Levita asztala sokkal hangosabb, mint ahogy azt az én ízlésem megkívánná. Bár a hatalmas nyüzsgés olyan szempontból kapóra jön, hogy nem igazán vetnek rám ügyet, kissé megbotránkozva pillantok fel a zűrzavarra, még akkor is, ha a Rellon sem panaszkodhat ilyen szempontból. Először is: egy srác visszautasítja a pálcák használatát, és inkább vizes gatyával üldögél, míg egy másik felpattan az asztaltól, hogy hangosan is bejelenthesse mosdóhasználati igényét. Aztán persze ott van Saint-Venant is, aki társai kóstolgatása után sutyorogni kezd. Lányok nézegetnek magazinokat, mugli telefonokat, majd rögtön el is áztatják őket; és még a reggeli posta talán meg sem érkezett mindezen káosz közepébe. Meg kéne talán lepődnöm - hiszen ez biztos, hogy nem mindennapos a Levitában... igaz? -, ám fáradtságom és feszültségem nem engedi ezt, még akkor sem, ha normál helyzetben lehet, hogy még szórakoztatónak is találnám ezt a reneszánsz festményekre hajazó jelenetet. Zalán pedig...
Egy fiolát szúrok ki, mely vészessen tart lefelé az asztalról. S az a fiola egészen úgy néz ki, mintha...
Mielőtt pálcát emelhetnék, az egyik levitás mestertanonc már meg is oldja a problémát, egy barátságos mosollyal nyújtva a fiolát Hollósi felé. Ezen kívül nehezen tudom felfogni, mit nyüzsögnek a többiek; túl fáradt vagyok, hogy értsem, vagy hogy beazonosítsam az elhangzott neveket.
- Azért ennyire nem kell megörülni - jelzem Zalánnak, utalva az ominózus mini szívrohamra, ami majdnem egy... ki tudja, milyen emlék vesztét okozta. - Na... most, hogy megvan a kis titkos fiolád, beszélhetnénk végre? - Utalok az üvegcse tartalmára türelmetlen, érdes reggeli hanggal.
Hozzászólásai ebben a témában


Song Jiyun
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


> Bóbita <
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 81
Írta: 2023. szeptember 13. 02:05 | Link

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.   //Vámos Robi//


Már megint az egyik krimi olvasása közben szunnyadt el valamikor a hajnali órákban. Reggel azt sem tudta, hányadik századot írjuk, nem még azt, mennyi volt az idő. Az ébredést egy gyors zuhany és öltözés kísérte, hogy vihesse Ubit, annak nagy dolgát elvégezni. Természetesen, az eb által emelt piramist pálcája suhintásával könnyedén eltűntette, megelőzvén a csúfosan barna meglepetéseket mások cipőjének talpán. Ezt követően - természetesen alapos kézmosás után - a nagyterem irányába indult, hogy megreggelizhessen az órák előtt. Óvatos léptekkel haladt, nagyon figyelve környezetére, nehogy nekimenjen valakinek és ijedtében lenyelje vagy megint kiejtse a szájában tartott mandragóra levelét, melyet már ott tartott néhány napja. Sajnos, addigra nem az első levél volt, legalább a harmadik, erre pedig szeretett volna nagyon odafigyelni. Ne kelljen újra elkezdeni a számlálást.
Leült egy szabad, számára szimpatikus helyre, majd nekilátott reggeli teájának elfogyasztásához, mikor különös hangokra lett figyelmes. Tulajdonképpen Jiyun egészen a pisis nadrágtól, a fájdalmas nyögdécselésen és izgatott ujjongáson keresztül, Amélia fiolamentésén át nézett mindent végig biztonságos távolságból. Egy-egy szófoszlányt bár elkapott, nem tudta miről volt szó pontosan, igazából még a csésze is megállt a levegőben, annyira koncentrált a többiekre. Az arca vörösödött, zavarba jött a többiek láttán. Mi van, ha meglátta valaki, ahogyan értetlenül bámulta őket? El kellett rejtőznie, s jobb ötlet híján bekuporodott az asztal alá, azóta is azt a nyomorult csészét szorongatva.
- Ha nem mozogsz, nem látnak téged - sutyorogva mantrázta magának anyanyelvén.
Utoljára módosította:Song Jiyun, 2023. szeptember 13. 14:20
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1475
Összes hsz: 1790
Írta: 2023. szeptember 13. 02:59 | Link
Levita asztal


Lassú jelenetként pergett le szeme előtt az üvegcse útja az asztal széle felé, amikor egyszer csak karcsú ujjak fonódtak rá. Zalán még mindig félig az asztalon nyújtózkodott, mikor annak gazdájára pillantott fel. Megkönnyebbült sóhaj készült volna feltörni belőle, de összeszorított ajkai porlasztották el annak csak töredékét, mert nem tudta, milyen válaszra számíthatott Améliától, amikor közelebbről is szemügyre vette a folyékony selyemre emlékeztető anyagot. A megjegyzése pedig felért egy gyomrossal. Az... rövidéletű lett volna...
 Még mindig bamba ábrázata volt, mikor visszakapta az emléket, de a tükörreflex halovány mosolyt varázsolt az ő arcára is. Szeme sarkából akkor érzékelte, hogy pár lány tőle balra úgy pattan fel a padról, mintha petárdát robbantottak volna mellettük. Csak egy felborult pohár. Lehet, hogy Zimmermann sem azért néz így ki, mert neki nem sikerült időben utat találnia a mosdóba? Ahhoz túl higgadt volt, szóval ki van zárva.
 Lafayette beszólása merész volt, még Zalán is nyakát behúzva dőlt hátra, hiszen úgy nyitotta ki Saint-Venant a száját, hogy Amélia csupán kartávolságra volt tőle. Nem mintha a terem végéből nem lett volna képes leátkozni egyetlen pálcamozdulattal. Akkor a legkisebb gondja a felé hajigált kockacukor lesz.
 Lendületből fordult végül Theodore felé és már nyelve hegyén volt a diszkrét lekoptatás, hogy nem most kéne, de helyette csak egy sokatmondó nyögést volt képes produkálni. A rellonos szeme alatt sötét folt éktelenkedett.
 - Szent szalamandra, úgy nézel ki, mint akinek behúztak egyet... kettőt - tette hozzá vontatottan, de még erre a látványra is nehéz volt úgy koncentrálnia, hogy valaki idegen nyelven kántált mellette az asztal alatt.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. szeptember 13. 03:01
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2023. szeptember 13. 12:28 | Link
Kanbuli Levita módra
Csak a háttérben...

Megéreztem Zalán, a nyeles aszpirint filozofikusan fürkésző tekintetét, ami gondoltam, hogy csak jelzésértékű szeretne lenni, mégis átható szemeitől már én éreztem magamat zavarban. Picit bele is pirultam, amit ő simán vehetett másként is, tehát abszolút tudatába voltam helyzetem kínosságának. Köhintettem egyet az isteni nedű után nyújtózkodva.
- Ez... Nem az amire gondolsz. Viszont én a kávé miatt vagyok itt részben, úgyhogy ha megbocsájtasz - feleltem illedelmesen és a holtak nyugalmával kortyoltam a sötétbarna színű italba. Lazán haraptam croissantomból és Zalán legnagyobb, lehetséges döbbenetére továbbra is nyugodtan kezeltem a helyzetet. Ez itt mindennapos volt, ha hálát mellett mutatni, hát a háztársaimnak simán megtettem! Megspóroltak pár borotváltkozásra szánt időt számomra. Hamarosan felém nyúlt egy kéz, finom ujjai közt határozottan szorított egy csokor szalvétát. Ahogy résnyire nyíltak ajkaim, hogy megköszönjem, kiszökött belőlem egy rövidke, harsány nevetés és hozzá hasonlóan elvettem. Szó nélkül. Nem volt rá szükségem úgy igazán, mert körülbelül félretettem és talárom zsebéből pálcát rántottam, hogy körkörös mozdulatokat téve a folteltávolító bűbájjal szárazra súroljam a félreérthető folt helyét. Volt gond, nincs gond!
Tőlem balra a pad széle felé úgy áll és sikítozott pár lány, mintha most futott volna végig valamilyen pók az étkező asztalon
 Ahogy elnéztem, csak egy újabb tea borult ki. Éppenséggel el is csíptem ennek a "balesetnek" a forrását, de jobbnak véltem nem belefolyni az ilyen értelmetlen dolgokba. Valahol Zalán furcsa kis üvegcséje, amiért többek közt én is reflexből nyúltam, de végül nem volt rá szükség. Elkapta egy közelben lévő mestertanonc. Azt hittem ezzel lenyugodnak a kedélyek, de az ügyetlen kezű, amikor megpróbált felállni jobb oldalamról, ügyesen visszahuppant és elég szerencsétlen módon le is sodorta talára ujjával a félig rágott kajámat. Megpróbálta meggátolni, hogy a földre essen, ekkor szent ékszeremnek préselte, s egy olyan gyönyörű mintát nyomott oda, hogy a kétballábas házimanók egyike se csinálhatta volna jobban. Ekkor döntöttem úgy, hogy egy határozott jobb horoggal utat segítek neki eltávolodni az asztaltól, és dacosan takarítgattam a gatyámat... Megint.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. szeptember 14. 19:15
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Hollósi Szófia
Diák Levita (H), Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Szoff
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 130
Írta: 2023. szeptember 13. 13:25 | Link
Leviteaparty

Vannak azok, akik bal lábbal kelnek, és azok, akik azt tettetik, hogy az életükben minden a legnagyobb rendben megy. Közben lehet, hogy elalvás előtt Ödönöket puffogtatnak hangtompító bűbájjal ellátott szobában, az ordításra bűvölt párnákhoz, de reggel, ahogy csipás szemük az új napra sandít, csak magukban, mosolyogva mantrázzák a "gyűlölöm a hétfőt", nem hangosan. Ez természetesen sose lenne Szofi. Ez annyira nem lenne az ő stílusa...
Mintha az én kicsi pónim varázslatos csillámbarátság plakátjáról lépett volna be, felragasztott dudorászos vigyorral libeg be a nagyterembe. Szinte látszanak feje körül a pattanó virágszirmok, ahogy ragyogó tekintettel, ruganyos léptekkel rohamozza meg kedvenc asztaltársaságát, éles kontrasztot alkotva a többi szerencsementessel, akiknek a Disney már könyörögve fizetne, hogy zombiapokalipszis-túlélőket alakítsanak.
- Madárcsicsergős szép jó reggelt mindenkinek - trillázza, ahogy Stephen mellett megállva áthajol a fejek között egy gazdátlan zsömléért és nutellás késért. A zsemle aljára nemes egyszerűséggel lapátol fel egy kisebb Sziklás-hegységnyi mogyorókrémet, majd azt szájába tömve szívja magába a reggeli életképet. - Te egy varázsló vagy Zimzim - hörgi maga elé két morzsafulladás között a folteltávolító bűbájok láttán. - Óvatosan a kávéval, vagy máshol is lesznek foltjaid. - Azzal jóízűen harap egy következőt, még mindig társai mögött ácsorogva, nem érezve késztetést arra, hogy helyet foglaljon. Ide-oda mocorog, kicsit más mögé is beáll - Mizu Zsófi? -, hogy őt is frusztrálja a nyakba lihegéssel - Mizuka? - intézi szavait az éppen jobbhorgolt, felé dőlő egyénhez, és mindeközben fel-felveszi Mufurccal a szemkontaktust. Foglalkozz velem, kedves kuzin! Valaki ma igazán needy.
Utoljára módosította:Hollósi Szófia, 2023. szeptember 13. 13:32
Hozzászólásai ebben a témában
hsz
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
Írta: 2023. szeptember 13. 22:17 | Link

× és az a bizonyos Levita asztal × Overdose ×



A srác, aki a nadrágjával szenved, hamarosan megoldást talál, s még egy változó megérkezik a képletbe, méghozzá a másik Hollósi, aki valamilyen módon az engem érdeklő rokona, ám őszintén nem vagyok ezzel pontosan képben. A cukormérgezést kockáztató lány nem sok ügyet vet ránk, Zalán figyelmét viszont végre megnyerem, mikor válaszol.
- Nem mondod, Sherlock - nézek a srácra, s legnagyobb döbbenetemre szemem még nem kezd el rángani, holott ezt már csak a fáradtság is indokolná. - Úgy is érzem magam. Tudod, kissé inszomniás lettem tegnap óta. - Lököm felé a lehető legegyértelműbb célzást az ügyünkkel kapcsolatban, ezzel próbálván rábírni, hogy kapja már magát, és tűnjünk el a levitások reggeli lelazulós lélekemeléséről. Talán csak akkor tűnhetnék türelmetlenebbnek, ha ott helyben állnék neki toporogni és az órámat nézegetni. Meg akarom úszni, hogy megérkezzen a reggeli posta... és különben is, ez épp elég fontos ahhoz, hogy Hollósi most azonnal felálljon az asztaltól, és kövessen végre, tulajdonképpen bárhova, ahol nincsen közönségünk.
Utoljára módosította:Theodore Julias Ebony, 2023. szeptember 13. 22:44
Hozzászólásai ebben a témában


Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2023. szeptember 13. 22:25 | Link
Van ez a hely
[ Levita / Jó reggelt! / felöltő ]


Na mit mondtam? Nem is lenne igazi a reggelem egy látványos szemforgatás nélkül, amit Saint-Venant kéretlen megszólalása vált ki. Vállam felett nézek hátra, kék tekintetemmel végig nézek rajta, majd halkan horkantok egyet.
- Hogyne. Talán baj van a lábaddal? Használd őket, Saint-Venant - azzal vissza is fordulok, hogy a tányéromról hamarosan egy croissant és pár gyümölcs nézzen vissza rám. Olyan jó lenne, ha végre tényleg őszi idő lenne, akkor még egy jázmin teát is csinálhatnék, de harminc fokban egy forró tea után leszédülnék a sperűről! Hogy a boldogságom pótoljam, a kekszért nyúlok. Mosolyogva hallgatom magam mögül a kisebbik Hollósit és amint újabb becenév születik a Levitán belül. Aztán ennyi pont elég is belőlük és a kamaszfiúkból. Még egy utolsót Zalánra sandítok, lopva fürkészem egy pillanatig mert egyre inkább kíváncsivá tesz mindaz amit a réten beszéltünk és a mellé társuló fiola átlátszó tartalma. Ha pedig egyszer gyanakodni kezdek... nem lennék a helyébe, ez a lényeg.
A társaság mellett elhaladva ülök le Izzy mellé és bedobok egy témát, hogy Songot is bevonjuk a beszélgetésbe. Végignézve ezen az asztalon, bárki könnyen megmondja, hogy Adler professzor fele annyira sem alkalmas házvezetőnek, mint Keserű volt. Rendesen hiányzik, még a reggeli tornák is, de tényleg. Két sóhaj között dobok a számba egy áfonyát és azt majszolva beszélgetek tovább a többiekkel.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2023. szeptember 13. 22:25
Hozzászólásai ebben a témában
Meg nem értett, különleges hópihe.
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2023. szeptember 13. 23:54 | Link
Levita
Reggeli káosz
Egyenruhában


Az utolsó vizsgám van csak hátra, azon viszont szeretnék jól teljesíteni, így előttem fekszik a nyitott pszichológia könyv az asztalon. Majdnem az asztal legvégén foglalok helyet, ott tudtam leülni, mikor beértem a Nagyterembe. Nagy szerencsém, hogy zsivajban is tudok olvasni és tanulni, mert a terem szokásosan nyüzsög.
Mosollyal intek Améliának, ahogy elsétál előttem, és már hajolnék is vissza könyvem fölé, kezemben a frissen megkent pirítósommal, de a szemem elé tárul a Levita asztalának a szokásoknál is nagyobb káosza. Kezemben megáll az eperlekvárral vastagon kent kenyérszelet, ahogy szemem megakad a nedves nadrágban álló mestertanoncon, róla pedig Karolára siklik. Felvont szemöldökkel követem a kockacukrok útját, ám mielőtt észbe kapnék, már sikítanak is az asztal túloldalán ülő lányok, mert a narancslé csöpögni kezd előttük a tányérok között a földre. Míg ők a katalógust próbálják menteni, fél füllel tanúja vagyok Amélia és Lafayette párbeszédének is. Valahol még csilingel is valami, és nem esküdnék meg rá, de mintha láttam volna valakit eltűnni az asztal alatt.
Inkább csak rázok egyet a fejemen, és ismét megpróbálok visszatérni az olvasmányomhoz, de ekkor pont elkapom a tőlem nem messze lejátszódó jelenetet: először a tányér borul, majd Stephen keze lendül.
- Merlinre, mi a fene folyik itt? - egyenesedem fel az asztaltól, rátámaszkodva annak lapjára. Tekintetem főleg a Zimmermann felé fordul, s csak fél szemmel próbálom felmérni, hogy az addig mellette ülő háztársunk egészben van-e még.
Hozzászólásai ebben a témában
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
Írta: 2023. szeptember 14. 01:22 | Link
Levita
- A háttérközönség részeként, ügyeletes bohóc szerepben -


Egy pillanatra a rellonos talároson ő is jócskán végigbámul, de csak addig, míg a mellette ülő Paul le nem tapossa felebaráti szeretetből.
- 'nyádat már, haver! - Paul erre hangosan belecsámcsog a képébe a miheztartás végett. Szeretik egymást.
- Még szebbet minden Szófiának Bulgárián innen s túl! - Kitárt karokkal viszonozza Szofi érkeztét, mintha csak rég nem látott kebelbarátjáról lenne szó. Ezen a ponton az önprodukálás táplálja a baromsága forrását, miközben visszasandít Améliára vigyorogva, és leereszti a karjait, miközben Szofi ott körülöttük nyúlkál.
- Szeretnéd, ha futnék utánad rajtuk, mi, Kőszegi? - A rend kedvéért dob felé egy csicsás csókot is fél kézzel. Ha most nem, akkor semmikor nem fogja Amélia leátkozni, ennek tükrében nagyon gyorsan inkább átmegy búvárba és a mellette röhécselő Paulra ügyet sem vetve lebukik az asztal alá, nagyjából egyidőben Stephen újabb gatyatragédiájával. Az asztal alól felhangzó röfögés tőle származik, amint épp kiröhögi a balszerencsés háztársát.
- Most nézd meg, kiszabadult az állatkert. - Zsófi ciccegő hangok kíséretében bök a fejével Paul és a frissen eltűnt Lafayette felé, mikor Szofi mellé ér. - Amúgy, ha akarsz rendelni Sheinről, csinálhatunk nagy vásárlást. Karola is talált néhány cuccot. - Amaz helyeslően bólint, de le nem veszi a szemét Paulról, sőt még szinte fenyegetően tartja a kezében a doboznyi kockacukrot, hogy megdobálja szükség esetén a galádokat.

Lafayette-ünk odalent időközben sikeresen felfedezte, hogy nem ő az egyetlen, aki menekülőre fogta a dolgot. Egy darabig, úgy egy percig csak pislog Jiyunre, mint hal a szatyorban, aztán elkezd felé mászni ezzel elég nagy eséllyel telibe rátérdelve Stephen lábfejére, hacsak háztársa teljesen ki nem húzta a lábait az asztal alól. De amennyiben találat érte Stephent...
- Bocs, haver! - Ez is odalentről szűrődik ki, aztán villámgyorsan még arrébb kúszik, egyenest Jiyun felé (lehet, Betti közelébe is?).
- Te is felhúztad Améliát? - A köszönés olyan apró formalitás, lényegtelenség igazán.
Utoljára módosította:Lafayette David Saint-Venant, 2023. szeptember 14. 01:23
Hozzászólásai ebben a témában
Next dzsenerésön Saint-Venant
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1475
Összes hsz: 1790
Írta: 2023. szeptember 14. 02:00 | Link
Levita asztal


Theodore beszólása süket fülekre talált, amikor kuzinja beúszott a képbe. Zalán kapkodva vágta zsebre a nagyapjuk emlékével sűrített üvegcsét, hogy véletlenül se vegye észre. Azt a kérdésáradatot nem élné túl főleg ha ennyi... cukorral kezdi már megint a napot.
 Lafayette túlzóan harsány köszönése Szofi irányába azonban olyan falkavédelmi ösztönt élesített a fiúban, amit még a kentaurok is megirigyelnének. Pillantásával jószerével gyomrost küldött Saint-Venantnek és még az asztal alatt is emberesen rátaposott a lábára. Csak a miheztartás végett.
 A rellonostól érkező megjegyzés viszont hamar visszaterelte figyelmét. Fejét döntötte előre, hogy szavak nélkül vonja kérdőre a másikat, mert hát a mai nap mindenre számított csak arra nem, hogy fejleményei lesznek a látomások ügyében.
 Betti kifakadása tette fel a pontot az i-re, hogy ideje távoznia. Nem akar itt lenni, amikor a prefektusuk verekedés ügyében intézkedik. Zimmermann felkötheti a szebb napokat is látott gatyáját.
 Hamar átlendítette lábát a padon és megcélozta a nagyterem kijáratát.
Hozzászólásai ebben a témában
Song Jiyun
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


> Bóbita <
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 81
Írta: 2023. szeptember 14. 02:21 | Link

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.   //Vámos Robi//
>>Külön utakon az asztal alatti világ mélyén, kedves Lafayette társaságában.<<
pofi


Nem mondhatta el magáról, hogy minden rendben volt vele. Fizikailag tényleg semmi problémája, egészsége is nagyon jól szolgált, mentálisan is rendben volt, de valami baj mégis volt az emeleten nála. Ki az a nemnormálishülye, aki zavarában asztalok alá bújkál? Következő szintre, majd csak akkor fog érni, ha megkísérel bebújni valaki talárja alá. Aki mondjuk rellonos. És nem kedves. Bár szegény lánynak sosem volt rossz szándéka senki irányába, de valljuk be: a szükség nagy úr, megtenné. Simán bebújhat félelmében akár a TE talárod alá!
Nem lehetett olyan régóta az asztaluk alatt, hallotta a történéseket, odébb is húzódott, amikor a narancslé kiborult. Idegesen forgatta szájában lévő mandragóra levelét jobbra-balra, míg gondolkodott hova tovább. Olyannyira hevesen forgatta, hogy majdnem le is nyelte, de csak majdnem! Amélia és Izzy megjelenése reménysugár volt Jiyun számára az asztal alól. Mélyen zsebébe nyúlt, hogy ujjára húzza fordító gyűrűjét, végül négykézlábra emelkedve elindult kifelé, ám mandula szemei újdonsült asztal bunker partnerére villantak. Arca meglehetősen hasonlított egy bizonyos négyéves kislány arcára, aki épp nővérén kringézett, mert szüleik meglepetésből elviszik őket a Disneyland-be.
Lefagyott teljesen. Még jó, hogy levegőt nem felejtett el venni, amíg Lafayette oda nem ért hozzá. Elefánt a porcelánboltban. Továbbra is azon gondolkodott, vajon miért kezdett évfolyamtársa is bújkálni. Talán ő is bámult? Finoman szája oldalához tapasztotta a levelet, amennyire a hely engedte, de csak annyira, hogy tudjon normálisan beszélni. Az iménti kántálása is inkább hangzott kérődzésnek, mint artikulált beszédnek.
- A szégyen elől bújtam el - sziszegte halkabban, hisz újra szemei előtt volt Stephen és foltos nadrágja. Majd belepirult zavarában.
Utoljára módosította:Agárdi Kornélia Auróra, 2023. szeptember 16. 22:36
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2023. szeptember 14. 19:47 | Link
Kanbuli Levita módra
Csak a háttérben...

Éppen eltettem a pálcát és ismét csillogó csokis croissantomba haraptam, amikor megjegyezte egy női hang, hogy varázsló vagyok. Ezt bizony én is elhittem. Vidám fél mosollyal fordultam az "egércincogás" forrása felé. A reggeli kómának hála a hölgy neve eszembe nem jutott épp, de látásból már megvolt. Egyik kezemben kajámat tartottam, másikkal intettem neki és őszintén örültem, hogy legalább már kettőnél többen döglünk meg diabéteszben. Közben valaki az asztal alá menekült, valami halk mormogást hallottam is onnan, viszont be tudtam az iskola szellemeinek. Nekik se lehetett egyszerű minket, diákokat elviselni...
Örömöm, önuralmam addig tartottak, míg szerencsétlen nadrágom ismételten büntetést kapott puszta létezéséért a sorstól! Pedig semmi gond sincs a fekete-sárga kockás darabbal, aminek a közepén, "ott" egy bazi nagy lila szívecske volt. Feszülős darab, színes, ráadásul kedvenc darabjaim egyike, a Sheinen vettem akciósan, persze senkinek se kötöttem az orrára. Most, hogy csokis lett, ösztönből lendült az a jobbos, persze a legjobbkor, amikor imádott Bettink tyúkanyó módjára egyből odacaplatott hozzá(m)nk. Csakúgy. Tipikusan a ködből. Hozzátenném, el voltam annyira foglalva saját magammal, hogy észre se vettem korábban, miközben valószínű ő is csak élni próbált valahol a többiek között.
- Hát az úgy v'ót... - kezdtem bele jó parasztosan, amikor Laffy-boi úgy döntött, hogy istenesen rátérdel a lábfejeimre.
- Semmi gond haver! - szóltam vissza, felemelve a terítőt, mert hát reméltem még ott látom a srácot. A helyzet kínosabb volt, a húzott szemű csinos bige egyből beugrott, a love listámon a harmadik helyen szerepelt a Levitás hölgyek között és hát ott térdelt fülig pirulva előttem, nekem meg a lábaim eleve enyhén széttárva voltak. Kissé mögöttem Bettivel sajnos sokkal súlyosabbnak tűnt a helyzet, mint amilyen ténylegesen volt. A srác akit megütöttem, felült, arcát fogva rám nézett olyan sunyisággal, hogy olyan a rókának nincsen! Imádott, szeretett prefektusunk felé fordult, elhüppögve bánatát, illetve hogy a húzott szemű kisasszonnyal itt egész másra készültünk, tehát a croissant korántse baleset volt, inkább egy perverz terv része.
- Hé skacok, beférek még ide? - kérdeztem az asztal alatt összegyűlő társaságnak, s amennyiben marhára nem fértem be, szemeimmel cikázva kerestem a mihamarabbi kiutat Harmat kezei közül.
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Szikszay Izidóra
INAKTÍV


Izzy | Izgidóra
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 101
Írta: 2023. szeptember 15. 01:06 | Link
Levita asztal
Eridon is lehetne


Eseménydúsra sikerül ez a reggeli. Több folyadék végzi az asztalon meg mások ruháján egyelőre, mind bárki gyomrában, ami okot is ad nem csak vicces jelenetekre, de némi visongásra is. Az egyik pohár narancslével még ő is besegít, de a nedű többsége a földön végzi, ragacsos tócsába gyűlve. Nem ő lesz, aki feltakarítja egy hatékony evapores-szel, mert még lehet, hogy felsülne. Lefoglalja inkább magát a reggelije összerakásával. Karolának csak legyint, amikor magyarázni próbálja, hogy volt, akit fejre ejtettek már a szülőszobában. Ugyan, ő azt sem bánja, hogy az Edictum pletykál róluk. Alig pár hét múlva azzal a határozott céllal viszi haza Rolit a családi birtokra, hogy hátha az anyja megkapja végre a rég vágyott agyérgörcsöt. Igazán szerető anya-lánya kapcsolatuk tökéletes kulminációja lenne szerinte, a mesteri tervről azonban pontosan elég, ha ő meg Roli tudnak.
- Nem számít, az Edictum után nem tudnak már újat mondani - jelenti ki, miközben gondosan kenegeti a lekvárt a szelet kenyéren, olyan nagyon koncentrálva, mintha legalább kiállításra készülne a darab, nem mindjárt megenné. Legalább tízszer húzza végig oda-vissza a kést az egészen, hogy biztosan egyenletes rétegben legyen elkenve a baracklekvár.
- Jó reggelt - köszön Améliának is, aki csak befut, és most, hogy belegondol, biztos benne, hogy csak elment futni olyan korán reggel. Néha már-már irigységgel vegyes csodálattal nézi, milyen eltökélt, de a nyomdokaiba egyelőre nem tervez mégsem lépni. Úgy véli, olyan sokáig volt bezárva anyja fojtogató közelségével megspékelve, hogy egyelőre inkább élvezni igyekszik kicsit az életet és behozni valamennyit abból, amiről lemaradt.
- Köszönöm, nem - válaszol is a kérdésre egy mosoly kíséretében. Noha meglehetősen csúnya hisztirohammal reagálta le a tényt az első napon, amikor kiderült, hogy szobatársat kapott, azóta kifejezetten megkedvelte Améliát. Sőt, még Szöszmösz is bírja, de legalábbis megszokta. Azt nem veszi észre, hogy a lekváros kenyér mellé töltött kakaóból szép kis bajsza lesz mindjárt, egész elégedetten iszogatja egy-egy harapást követően.
- Mmm, láttátok Kakasi legújabb talárját? Tiszta idei párizsi divat, szerintem az öreglány tuti járatja a Modern boszorkányt. Betti, te mit olvasol? - kérdezi meg mellékesen, látva, hogy a prefektus mennyire belebújt a könyvébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
Írta: 2023. október 3. 06:16 | Link
Levita
- Jiyunnel az asztal alatt -


Úgy néz ki, Amélia nem követte idelentre, meg a legkellemetlenebb, ami történhetett, hogy lekönyökölte Stephen lábfejét, meg hát... farkasszemet néztt a csokis ágyékával, FÚJMÁR EMBER! Gyorsan tovább kúszik egyenest a nem túl távol elhelyezkedő Jiyun mellé.
- Szégyen... Mi vagy te, japán? - Lafayette-ről érdemes tudni, hogy azon kultúrbunkók közé tartozik, akik lehetnének nem bunkók, de lusták megugrani a lécet. Egyszerűen lusták, így van. Egy Google keresésébe fájna bepötyögnie vagy -mondania a csaj nevét, hogy rájöjjön, dél-koreai emberállatnak nem jó olyat mondani, hogy japán-e.
Stephen érkezésén már őszintén, meg sem lepődik, a gyerek vonzza a balszerencsét ezen a reggelen.
- Sztem ja. Csak ne daráld le az asztalt, meg tartsd kívül Améliát. - Még az kellene, hogy Betti vagy Amélia itt kihúzzák őket a hajuknál fogva az abroszok alól.
- Na hé ha hó! - Hát nyilván megint a kis elanyátlanodottnak kinéző csajra van ráfókuszálva, mint valami megrögzött macska. - Nem foglak felzabálni, most reggeliztem, eskü. Tényleg, te akkor nem is ettél... Húzzak be neked valamiket fentről? Nehogy itt éhen pusztulj nekünk. - Azért látszik, ha vannak kistesóid, a nagytesós reggeliztetős felelősség ott nyugszik a válladon. A másik véglet az lenne, hogy belenyomja Jiyun fejét a Nutellába komiszabb napjain.
Hozzászólásai ebben a témában
Next dzsenerésön Saint-Venant
Song Jiyun
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


> Bóbita <
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 81
Írta: 2023. október 31. 12:02 | Link

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.   //Vámos Robi//
>>Külön utakon az asztal alatti világ mélyén, kedves Lafayette társaságában.<<
pofi


Továbbra is képtelen volt a zavarba ejtő nadrágra nem gondolni. Olyan nagy volt az a folt... talán a tanári asztalnál is felfigyeltek a levitások megvadulására? Jiyun védelmi mechanizmusa hamar aktiválódott, ami az asztal alá kúszásban merült ki, hiába hívta Amélia, ő bizony már annyira meg volt rettenve, hogy az öreg, sok évet megélt faasztal biztonságérzetet nyújtott neki.
Lafayette és berobbanása újból kihozta Jiyun vietnámi flashbackjeit, amiket bár ő meg sem élt, hasonlóan meredt csak maga elé gondolataiban elveszve.
Aztán az a megjegyzés. Kikérte magának, ő nem japán! Bár valamennyire beszélte a nyelvet az ott töltött évei alatt, de akkor sem volt japán! Szíve szerint roppantul szofisztikált mondattal szeretett volna visszavágni, de nem. Jiyun ehhez túl félénk, túl mimóza lelkű. Ha ne adj isten egy személyeskedőbb megnyilvánulása lenne a fiúnak, ott sírná el magát helyben az elfojtott érzelmei miatt. Nem, ehelyett fekete íriszeivel sötéten pillantott fel, remélte ennyi elég lesz, vegye észre magát!
Stephen érkezésére ismét vörössé vált az arca, hamar a földet szuggerálta ismét, reménykedve abban, szőke tincsei elvonják figyelmüket a rákvörös képéről és csak úgy integetett a Zimmermann srácnak.
- N.... n... nem vagyok éhes - mondta ezt ki nehezen, beszédjéből pedig hallatszott, hogy volt valami a szájában. Hátha ezzel lenyugtatja Lafayette nagytesó ösztöneit és nem kell ennie előttük. Olyan kellemetlen lenne, így is majd meghalt zavarában.
Hozzászólásai ebben a témában
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
Írta: 2023. október 31. 12:21 | Link
Levita
- Jiyunnel az asztal alatt -


Akárhogy nézi, ritka vicces, ahogy ez a lány idelent kuksol és közben visszatérő jelenség a szorulásos arckifejezése. Meg kell zabálni, és halálra kell szívatni, hát szinte könyörög érte! Most is olyan mérges hörcsög módira néz rá, utána meg nagyjából egyidőben Stephen aláereszkedésével, visszavált az alap "mit keresek én itt?" mimikájába. Imádnivaló!
- Hogy mi? Nem értettem. - De, értette. Igen, köcsög. Még a jobbját is odatartja a fülkagylójához, mint akinek baj van a vallásával, meg a hallásával.
- De, ha nem reggelizel, akkor... mit csinálsz mégis idelent? Jó, lendüljünk túl azon, hogy épp gondolkodsz a harakirin vagy mi. - Továbbra is konzisztensen cseszegeti a japán vonallal, most már szándékosan. Kutya vagy, Saint-Venant, egy büdös kutya!
Hozzászólásai ebben a témában
Next dzsenerésön Saint-Venant
Song Jiyun
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


> Bóbita <
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 81
Írta: 2023. október 31. 12:44 | Link

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.   //Vámos Robi//
>>Külön utakon az asztal alatti világ mélyén, kedves Lafayette társaságában.<<
pofi


Jiyun borzasztóan zavarban volt a két fiú miatt az asztal alatt, Lafayette pedig még tetézte is a szitut. Nem volt elég Jiyun részéről a csúnyábbik nézés, mert még mellé cukkolta azzal, hogy nem hallotta, amit nehezen kiszenvedett magából.
Törékeny keze ökölbe rándult, még úgy is, hogy esze ágában sem volt használni kezeit, túl gyenge és valószínűleg meg sem érezné a lány ütését. Arról nem is beszélve, ő nem fizikailag erős, hanem agyban. Simán lealázná egy matekverseny keretein belül vagy csak egy újra írt VaV-val. Külön megdicsérte Holló professzor a vizsga végén, nem igazán hallott senkitől olyat, hogy külön dicséretben részesült a hibátlan tesztje után.
- Nem vagyok japán! - itt szakadt el a cérna Jiyun fejében, és a maga csendes természetéhez képest kikelt magából. Ez leginkább úgy hallatszott, mint másnak az alap hangszíne, Jiyunnek ez volt az üvöltés. De nem is ez a lényeg. Ahogy kikelt magából, teljesen átszellemült és a levél nemes egyszerűséggel kirepült a szájából. Egyenesen az őt cukkoló Lafayette mellkasára.
Jiyun azonnal megdermedt, hatalmasra kerekedett szemekkel nézte, ahogy a levél ráragadt félig a másik ruhájára, aztán lustán csúszni kezdett, míg le nem pottyant.
- Bo.. bo... bocsánat, nem nem úgy akartam. Én... én - kezdte hüppögve.
Hozzászólásai ebben a témában
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 367
Írta: 2023. október 31. 13:04 | Link
Levita
- Jiyunnel az asztal alatt -


Konkrétan látni, ahogy próbálja visszafojtani az idétlen fókavihogásos horkantós borzalmat, ami feltörhetne belőle, és erőnek erejével tuszkolja vissza a gyomrába. Még nem, még nincs itt az ideje, még bírja! Hőspóz!
- De hát ferde a szemed. - Neked meg a humorod, gyerek! De az nagyon! Ráférne két kiadós pofon, hogy visszatereljük az egyenes mederbe. Természetesen nem érzékeli, hogy ez a háztársánál már ordítási számba megy, bár elég árulkodó, ahogy a lány egyre látványosabban lesz idegesebb és idegesebb. Mi több, egyszer csak egy nyálas levél landol a felsőjén, ami legalább annyira meglepi, mint feltételezhetően a levél tulajdonosát.
- Jajj, ne ne ne! - Védekező pózba vágódva maga elé emeli a kezeit, és tagadólag integetni kezd velük, mintha ez Jiyun hüppögését megállítaná. Segítek: nem fogja. - Semmi baj, semmi baj. Mit rágtál? Dohánylevél? Citromfű, menta? Semmi baj, szerzünk másikat, jó? Csak ne sírj! - Bármit, csak azt ne! Azzal most nagyon nem tudna mit kezdeni a felspanolt endorfinlöketei után. Túl boldog a szomorúsághoz, na!
Hozzászólásai ebben a témában
Next dzsenerésön Saint-Venant
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2023. december 14. 15:28 | Link
Kanbuli Levita-módra
Csak a háttérben...
Meme a hangulathoz

Tekintetem Bettire siklott. Sajnos már rám késő, ha már rákérdezett, hogy mégis mi a jó rézfánfütyülős bánatot műveltem, de hát a férfiasságom erősebb volt, minthogy hagyjam magam megtörni egy idősebb diáktársam által.
- Őszinte leszek, hogy indulatos voltam, de ott bal szélen még indulatosabb az a kettő - mutattam asztalunk legeslegszélére, remélve elterelem annyi időre a lány figyelmét, hogy Venant áldó szavainak higgyek.
- Menjetek picit odébb - sziszegtem fogaim között, majd nem túl kecses mozdulatokkal lebuktam az abrosz takarásába, mint abban a bizonyos filmben tette Georgie a bohócjelmezes ürge kérésére.
Nagggyon masculine megmozdulás, Zimmermann!
Első lépésként megbizonyosodtam az asztal keménységéről azáltal, hogy egyből belevertem a fejem. Kicsit talán be is rezonált. Nem véletlen hagytam ki Svédországban a hóvár építést, rendszerint utáltak, mert mindig nagy voltam és akaratlanul leromboltam őket amikor felálltam. Itt inkább laposkúszásban közlekedtem, a koreai hölgyemény bal oldalára ültem szorosan magamhoz húzva lábaimat. Átöleltem őket az effektív helyspórolásért.
- Sziaaa Song Jiyuuuun! - suttogtam, megkésve reagálva kedves integetésére. Nem annyira ismertem, de elnézve a közte és Venant közt folyó magyar dráma jelenetet arra következtettem, hogy a lány hamarosan háborús hősnővé növi ki magát perceken belül.
- Betti már odakint van - kékjeim Venantra siklottak. Halkan kommunikáltam, remélve, hogy csak a fiú meg max. a köztünk lévő leányzó hallotta - Sajnálom.
Ajkamat haraptam. Én megpróbáltam elterelni a figyelmét... Viszont amennyiben így ment tovább, lassan tényleg elérjük, hogy valaki lerántsa az abroszt az asztalról és a bokánknál fogva felcibáljanak az igazgatóiba. Mindezt miért? Mert hármunk közül a női tag hüppögésbe fogott. A legrosszabb dolog, amit férfi tehet, hogy megríkat egy nőt... Venantra hunyorítottam.
- Venant! Mégis mi a jó istent mondtál neki?! - kérdeztem továbbra is halkan, de azért érezni lehetett benne a feszültséget. Remélem megbocsájtják, hogy nem teljesen füleltem, az agyam egy része le volt kötve a hallgatózással és az őrködés kimondatlan szerepével. Jobb kezemmel kinyúltam. Kedvesen a lány vállára helyeztem, gyengéden meglapogatva azt. Tekintetemet a fiún tartottam.
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Song Jiyun
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


> Bóbita <
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 81
Írta: 2024. január 3. 19:57 | Link

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.   //Vámos Robi//
>>Külön utakon az asztal alatti világ mélyén, kedves Lafayette társaságában.<<
pofi



De hát ferde a szemed - visszhangként ismétlődött a lány fejében ez a mondat. Pont annyira találta sértőnek, minta hogy az imént japánnak nevezte. Igaz, beszélte a nyelvet és oda is járt a Mahoutokoro Bűbájakadémiára, de ettől függetlenül továbbra sem onnét származott. Lafayette ártatlan tudatlansága annyira sértő volt a lányra nézve, hogy az egy - hozzá képest hangos - sivalkodás miatt még a mandragóra levelét is ráköpte a fiúra. Megjegyezném, ez véletlen volt!
Hangos hüppögésben tört ki, úgy pillantott fel az érkező Stephenre, amikor az már szinte magához ölelte őket, ekkor kezdett reszketni elfojtott sírása miatt. Nem elég, hogy szégyent hozott magára, de még le is köpte háztársát és az animágia feladatát is kezdhette elölről. Megint. Mi jöhet még?
- Nem is ferde a szemem! Ugye? - szipogva faggatta az érkező Zimmermannt, aztán talárja ujjával könnyeit próbálta letörölgetni, de ezzel csak pirossá és duzzadttá váltak - rontott a helyzeten. Figyelmen kívül hagyta Lafayette hablatyolását, csak szégyellte magát, amiért így kellett látniuk a srácok.
- Man... Mandragóralevelet - nyöszörögte tovább dörzsölve szemeit - Már csak pár  nap lett volna hátra, de kezdhetem elölről a feladatot. Sosem leszek animágus, ha már itt elbukom - könnyei elapadtak, reszketése elcsendesedet s nyugalma még messze járt. Hibás volt, hagyta magát elragadtatni.
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 307
Írta: 2024. január 28. 21:37 | Link
Kanbuli Levita-módra
Csak a háttérben...

Song Jiyun kérdésére meglepetten felvontam mindkét szemöldököm. Nem lehetett volna a közeledést egy "hogy vaggyal" kezdeni? Sokkal egyszerűbb, mint rögvest fejest ugrani a "Kinek van igaza?", nők által oly' szívesen alkalmazott halálos csapdájába. Elgondolkodva hümmentettem egyet arcát pásztázva, aztán végül láthatta a lány, hogy őszinte mosoly terült szét az enyémen.
- Nem, szerintem szépek, csak a talár anyagával nem éppen teszel jót nekik - figyelmeztettem. Mindenféle kosz megtapadhatott rajta, amitől tovább duzzadhatott a szemkörnyéke. Kibújtam az óvóhelyként szolgáló abrosz takarásából, kezemmel óvatosan áttapogatva az asztal tetejét. Magamhoz ragadtam valamennyi szalvétát és felé nyújtottam.
- Valamivel puhább, mint a talárod ujja - mosolyogtam hozzá. Miután átadtam, összehúzva leültem Venant mellé, szóval sorrendileg Song Jiyun volt tőlem legbalrább, utána a balfácán. Én zártam a sort. Küldtem pár további  megvető pillantást felé, aztán részemről lezártam a szituációt, nagyon úgy sem zavar, miről beszéltek, csak ne lássak többé nőt sírni, mert az szar érzés tud lenni. Még akkor is, ha nem te okoztad.
- Mandragóralevelet? - kérdeztem meglepődötten, aztán megvilágosodtam - Áááh, szóval animágus tanonc! Remélem tigris leszel és leharapod kettőnk közt ennek a jó embernek a... fejét
Bal kezemmel hüvelykujjával finoman a fiú felé böktem. Mosolyom vigyorrá fejlődött.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2024. január 28. 21:37
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Song Jiyun
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


> Bóbita <
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 81
Írta: 2024. február 2. 22:43 | Link

Nem ott vagy jó helyen, ahogy úgy érzed: fura dolog normálisnak lenni. Hanem ott, ahol normális dolog furának lenni.   //Vámos Robi//
>>Külön utakon az asztal alatti világ mélyén, kedves Lafayette társaságában.<<
pofi


Könnyes tekintettel nézett fel Stephenre, ajkait finoman összepréselte és csak bólintott egyet némán, Köszönöm-öt tátogva. Pici volt, így egész ügyesen ki tudta magát húzni az asztal alatt, amíg sarokülésben kezeit térdeire helyezte ökölbe szorítva - úgy figyelte, mit ügyködött a másik. Na, nem mintha olyan kényelmes lett volna a helyzet, de tűrhetőnek találta. Így szipogott még egy kicsit, mire felé nem lett nyújtva pár szalvéta.
- Kö... köszönöm - biccentett kettőt-hármat hálája jeléül, hiszen a meghajlás jelen esetben nem volt kivitelezhető tevékenység. Megtörölgette arcát s valóban nem érezte azt a durva, dörzsölő érzést, mint az előbb.
Kicsit mintha megnyugodott volna, legalábbis pityergése alábbhagyott. A mandragóra földre pottyant, poros és többször megrágott alakján merengett néhány rövid pillanat erejéig, aztán a kérdésre csak egy újabb bólintással felelt.
- Így van - aztán elkuncogta magát a feltételezett állat hallatán, berögzülten takargatta száját halk vihorászása alatt.
- A tigrisek nagyon szépek, de szerintem én mezei nyúl leszek, esetleg valami madárra tippelnék - kutatásai alapján ezek tűntek a leglogikusabb alakoknak, amiket felvehet a sikeres vizsga után.
- Vajon... vajon háború van még? - egyik fiúról a másikra vándoroltak mandula szemei, lassan tényleg el kellene jutnia ahhoz a félbehagyott teához.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet