38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 31. 15:44 | Link

Dóri, Hanka, Márk

A szag meglepően gyorsan eltűnik, helyét pedig kétséget kizáróan valami mágia hatására ibolyaillat veszi át, a tömeg viszont továbbra sem oszlik. Fogalmam sincs, hogy lehet élvezni, amikor lépten-nyomon emberek mászkálnak be az aurájába valakinek, aztán meg ki, nekem még elviselni is nehéz anélkül, hogy menekülőre fogva ne sétáljak ki innen. Kellene egy pohár víz, és egy csendes sarok hozzá, bár itt is most kizártnak tartom, hogy létezzen ilyen. Sebaj, túlélek egy beszédet, aztán csak akad valaki, aki eligazít, addig pedig megérdeklődöm, hová is kellene vagy éppen szabad ülnöm.
- Értem. Köszönöm. - válaszolok a lánynak, ha már volt oly kedves válaszolni, majd követem az említett asztalhoz és helyet foglalok mellette. Első dolgom keresni egy pohár vizet, és éppen azon volnék, hogy megigyam, lehetőleg ne egy kortyra, mint valami másnapos, amikor jön a kérdés, hogy hogy is hívnak, mert elakadt Dóri a bemutatásommal. Nyelek még egy kortyot a vízből, aztán leteszem a poharat és a többiek felé fordulva halványan elmosolyodom. Nem felhőtlen a kedvem, lehet arra fogni, noha nem kell senkinek magára venni, nem ők tehetnek róla, általában így vagyok a tömeggel. Már éppen szóra nyitom a szám, amikor a képbe kerül egy rivalló, és kissé összerándulok a hirtelen hangos szóra, pedig egyébként cseppet sem ijesztő az egész, sőt még némileg mulattat is. Egyszer én is kaptam apától, aztán rájött, hogy úgysem tud olyat mondani, amivel jobb belátásra bírna, főleg, hogy közben megszületett a diagnózisom. Amint véget ér a műsor, folytatom, ahol abbahagytam, mintha mi sem történt volna.
- Weöres Ioana Médea, de a Médea tökéletesen megfelel. Kolozsvárról érkeztem nemrég és elsőéves mestertanonc vagyok. - fogom rövidre a bemutatkozást, ennél több részlet közlését egyelőre ugyanis nem látom fontosnak. Kissé vacillálok azon, hogy most kezet mennyire kellene nyújtani az ismerkedés örömére, nem azért, mert kényszeres tisztaságmániás lennék és bacilusoktól félnék, hanem csak úgy nem nagyon szoktam kezet fogni senkivel sem. A kényszerességem szerencsére csak a számok iránti rajongásomban merül ki, úgyhogy végül is egy nagy levegőt veszek, kifújom, aztán kezet nyújtok röpke fél percnyi gondolkodási idő után.
- Igazán örvendek. - teszem hozzá illemből, majd ha már azt említi a fiú, Márk, ha jól tudom, hogy mindezt viccnek szánta, megpróbálok visszagondolni a szövegre, ami az imént mindenki füle hallatára elhangzott.
- Különös humorod van, de igazán figyelemre méltó. - jelentem ki, és gondolataim továbbra is a szöveg körül forognak. Talán túl valósághűre is sikerült, nem tudom eldönteni, és az a részlet még ennél is jobban foglalkoztat, hogy a lány, aki kapta... a klasszikus kondicionálás tökéletes példája. Apu fenyegetőzik, tehát engedelmeskedni kell. Akármit is mondanak a modern pszichológiai irányzatok meg a különféle reformpedagógiák képviselői, nem lehet semmisnek tekinteni azt, amit Pavlovra alapozva a behaviourizmus képviselői kifejtettek. A folytatást már inkább csak némán figyelem, felvéve a földről az elrepült pálcát, bár szerény véleményem szerint éppen a jelenet az, aminek most a legkevesebb értelme van, nem fogok beleszólni. Inkább az előttem fellelhető dolgokat rendezgem kissé odébb az asztalon, majd nekiállok a szalvétát hajtogatni. Ha sikerül, daru lesz, ha nem, akkor majd elrontott daru.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. március 31. 17:16 | Link

Dasha és Bálint

Nem lehetek most rosszul. Ez az évnyitó túl fontos ahhoz, hogy itt most jelenetet rendezzek – bár ezt nem én döntöm el. Kitartón szívtam be a levegőt, majd fújtam ki, de tudtam, hogy ez nem sokat segít. Úgy tűnt, hogy egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, ezért felemeltem a fejem, de a kezem még mindig a homlokomon nyugtattam. Jót tett ez a kis hideg, de a jobb tenyerem kezdett egy hőmérsékletűvé válni a homlokommal.
Ez most értelmes volt? Megcseréltem a kezem, így már a balon támaszkodtam. Nem láttam magam kívülről, de biztos voltam benne, hogy rosszul nézek ki. Az arcom sápadt lehetett, a hajam egy kissé széjjel esett, a szeme folyton lecsukódott, és így tovább. A mellettem ülő lány kóstolgatni kezdte a süteményeket, amikor én felálltam és az innivalós asztalhoz sétáltam. Útközben párszor meg is botlottam, de el nem estem.
Ittam pár korty… mit is? Na valamit, aztán megfordulva a szememmel a helyemet kerestem. Nem volt nagy előrelépés, de amint visszaültem a padra egy kicsit jobban éreztem már magam. A hölgy után én is vettem abból a kekszes valamiből, aztán jóízűen beleharaptam. Az arcom összerándult, szemeimet behunytam és úgy rágtam tovább a pépet. Mire elnyammogtam azt a hat-hét centis sütit, a fejem már egy kicsit alábbhagyott a fájással és már szédülni sem szédültem. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, aztán felnéztem a plafonra.
Amint visszafordultam az asztalhoz, tekintetem észrevette a sok körülöttem ülő embert, amitől újra szédülni kezdtem és kicsit megingtam. A mellettem ülő lány felém fordult és aggódva kérdezett valamit… pontosan nem tudom, hogy mi volt a kérdés, csak fásultan bólintottam és mosolyogni próbáltam. Pár korty víz majd segít – gondolkodjunk reálisan. Miután erőm nem volt, hogy felálljak, tovább szenvedtem a padon, amikor odalépett hozzánk egy fiú. Arcszerkezete hasonló volt, mint a lányé, aki mellettem ült és épp engem nézett.
A srác kérdezett valamit, talán olyasmit, hogy leülhet-e, de nem figyeltem. Szokás szerint. De várjunk, hiszen ez nem én vagyok. Ennyire nem lehetek antiszociális. Nem voltam magammal megelégedve, még egy kicsit sem. A fiú közben leült, amire szintén nem figyeltem, majd ő is aggódva tekintett rám.
- Igen, igen, persze, jól vagyok.
Válaszoltam mindkettőjük kérdésére, bár a lány előbb feltette. Komolyan, miért velem törődik mindenki? Bár nem azt mondom, hogy nem volt jó érzés, meg tudom, hogy fordított helyzetben én is aggódva tekintettem volna a diáktársamra, de egy kicsit furcsálltam. Viszont valahol bent örültem is és melegséggel töltött el az, hogy ennyire fontos vagyok nekik… fontos? Ugyan, csak nem akarják, hogy elájuljak. Igen, biztos ezért csinálják.
Hozzászólásai ebben a témában

Henrietta Regan
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 31. 23:20 | Link

Végardó Erik, Elena Rose

Nagy megkönnyebbülésemre a srácnak nincs ellenvetése az ellen, hogy leüljek mellé. Bemutatkozik. Erik a neve.
Megjelenik egy barna hajú lány. Nem túl kedvesen szól rám, hogy a hely neki van foglalva. Hallom a hangjában a fenyegetést.
 - Bocsesz - mondom fagyosan, a lány szemébe nézve. Idősebbnek tűnik nálam, így nyilván többet is tud. Egy varázsigével elintézhetne. Nem kéne feldühíteni, de nem biztos, hogy tudok majd uralkodni magamon. Nem féltékeny vagyok, hog  is lehetnék? Egyszerűen csak nem szeretem, ha dirigálnak nekem. A fenébe is, hiába karatéztam hét évet, ha itt ilyen egyszerűen kiiktathat bárki, aki jobban ért a varázsláshoz, mint én! Ami mondjuk nem nehéz, tekintve, hogy soha életemben nem varázsoltam még. De nem az a lány vagyok, aki megijed egy másik lánytól, aki alacsonyabb, mint én, még ha idősebb is.
Meglepetten veszem észre, hogy Erik kicsit arrébb lökdösött, helyet szorítva a barna hajú lánynak.
 - Nem magyar név - mondom Eriknek valamivel kedvesebben. - Apám angol, anyám magyar, úgyhogy én is angol nevet kaptam.
Megvárom, amíg az igazgató befejezi a beszédet, aztán felállok, és a barna hajú lány szemébe nézek. Teljes magasságomban kihúzom magam, és megállapítom, hogy tényleg nyilvánvalóan alacsonyabb nálam. Sokra megyek vele. Sokáig tudnám sértegetni, de nem teszem.Inkább csak azt mondom:
 - Megyek is. Szia, Erik és, hm... Barnácska! - jut eszembe a megfelelő szó. Ha én vöröske vagyok...   - Ne rajtam próbálgasd a hatalmad! - teszem hozzá a lánynak címezve, és körülnézek másik hely után.
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. március 31. 23:48 | Link

Sok minden történik, azonban gyakorlatilag reagálni sincs ideje, hiszen a tanári kar tagjai azonnal mozgásba lendülnek, és máris helyreállítanak mindent, az évnyitó pedig azonnal folytatódhat is. Már csak pár perc, és mindenki rávetheti magát az ételekre, melyek hamarosan megjelennek az asztalokon, hála a manók áldozatos munkájának. Egy apró köhintéssel jelzi, hogy akkor folytatná is, remélve, hogy a diákságot idő közben cseppet felerősített hangja hozzásegíti majd az információk befogadásához.
- Kezdjük a szokásos éves szavazásokkal.
Egy apró suhintással az igazgató mellett megjelenik egy asztal, rajta számos csillogó kupa. Van bronz, ezüst és arany is közöttük. Jó sok díjat készül kiosztani ma este, ami igazán boldoggá teszi, hiszen ez azt mutatja, hogy diákjai nagyon jól teljesítenek.
- Az év házvezetője idén Doléance Arslí na Fírinne lett.
Egy apró kézmozdulattal jelzi az ifjú kolleginának, hogy fáradjon ki mellé, és vegye át az arany kupát, melybe a neve, a dátum, az elnyert rang és a Levita ház címere van belegravírozva. Igazán szép darab, kicsit kiemelkedik a többi kupa közül, ahogy a többi éves szavazásért járó is.
- Az év házvezető – helyettese egy olyan ember lett, aki már nincs közöttünk, ám mivel nem volt új ember a poszton, így az emlékének adóztak ezzel a címmel azok a diákok, akik számára igen fontos volt a jelenléte. A díjat Seren Eric Weaver kapta, akinek díját a Trófeaterembe szállítjuk a holnapi nap folyamán, így mindenki megszemlélheti, aki szeretné.
A díjak közül az, melyen Seren neve, a díj, az év és a Rellon ház címere van, kiemelkedik, és az igazgató előtti részre röppen a háta mögött található tanári asztalon, majd néhány pillanattal később köddé válik, Wickler pedig, diákjai felé fordítva folytatja a kiosztásokat.
- Az év prefektusa idén, kiemelkedően sok szavazattal, Czettner R. Luca lett.
A tömegben megkeresi a kislányt, majd taps közben int neki, hogy fáradjon ki, és vegye át a díját. Mikor felér az emelvényre, kezet fog vele, majd a vállára tett kézzel a diákság felé fordítja. Nagyon sok jót hallott róla a tanároktól, diákoktól is, így úgy véli a kupa igazán jó kezekbe került. Csak úgy, mint az előzőkön, ezen is ez a négy felirat látható, és persze ahogy azt az igazgatótól megszokhattuk, a belseje tele van apró csokoládékkal és cukorkákkal. Mikor a lány visszaér, ismét szólni kíván, hiszen van még két éves díj, melyeket ki kell osztania.
- Az év tanára idén egy visszatérő kolléganő, akiről azt hallottam, bár szíve zöld, azért lassan kezd bekékülni. Remélem otthonra talált a Levita házban, a bájos Artemisia Rubya professzor.
Amíg a nő kiér tapsol, és kikeresi a neki szánt kupát. Ismét egy olyan, melyen a Levita címere tekint vissza az adományozóra, és az ajándékozottra. Megvárja, míg a nő visszatér a helyére, majd a diákság felé fordulva bejelenti az utolsó nevet, akihez az utolsó nagyobb kupa tartozik.
- Bár még csak elsőéves, pontosabban a holnapi naptól már másodéves, mégis nem telt el nap, hogy ne hallottam volna a nevét. Volt, hogy csak a folyosón, volt, hogy a tanáriban beszélték. A fiú, aki már most az egyik legismertebb diákká nőtte ki magát, és ezzel megszerezte az év diákja címet, nem más, mint Ombozi Noel.
A tapshoz ő is társul, amíg a zöldek asztalától kiér a fiú, majd kézfogás közben átadja neki a kupát, és úgy, mint Lucát, őt is a diákság felé fordítja. Mikor a fiú visszatér, ismét az elterülő kuparengeteg felé pillant, melyek még kiosztásra várnak. A taps elhallgat, ő pedig elmosolyodik.
- Néhány lényegtelen, de érdekes adat. Idén a Levita és a Rellon ház diákjai kapták a legtöbb kiválót, mind a két házból tizenkét diák kapott vissza kiváló értékelést. Az Iskolaelső egyetlen vizsgával írt többet, így majdnem döntetlen lett. A legtöbb kupát harmadévesek viszik ma el az asztalról. Lássuk a tényeket!
Elégedetten csapja össze a tenyereit, melyek között egy kisebb papírhalom jelenik meg. Kicsit olyan a jelenet, mintha a Mikulás kapott volna egy esti show-t, ahol bűvészkedhet. A növények mellett azonban ezt szereti, a kis trükköket.
- Az első évfolyamon bronz kupát kap Lyra Aurora Black, ezüst kupát Plata Luna, aranyat Lipovszky Dóra Villő.
Természetesen szándékosan nem mondja, hogy ki hány kiválót ért el, hiszen akkor egy idő után oda lenne az izgalom, hogy vajon ki lesz az iskolaelső. Megvárja, amíg a kislányok felérnek, mindenkinek átadja a díjakat, majd megtapsoltatja őket. Dórit nem engedi vissza, őt félreállítja, hiszen még versenyben van az iskolaelső címért.
- A másodévesek között bronz kupát vehet át Axel Sebastian Sjölander és Cindy Merryweather, ezüstöt Katie Runa Blackwood, aranyat pedig Ivy A. Ives.
A módszer ugyanaz. A négy kisdiák kisétál, megtapsolják őket, miután a díjat megkapták, és kezet is fogtak velük, majd Ivyt Dóri mellé küldik, a díjazás pedig tovább folytatódik.
- Következzen az a bizonyos harmadév. Összesen tizenhárom diákot jutalmazok. Bronz díjat vehet át Keith Coltraine,  Nathaniel Blackwood , Noel Rainsworth , Ophelia LaFonde , Ted Chamberlain , Tolland Clotan és Vanilia Perwinkle. Ezüstöt  Ashley Valerie Stanwood , Leonie Rohr , Podmaniczky Ádám , Újvári Adria. Aranyat pedig Gilbert Blythe és Mihael Gérard Saint-Venant.
Mivel ez egy kicsit hosszabb ideig tart, tekintve, hogy sok diákról van szó, türelmesebben, kicsit talán lassabban viszi végig az egészet, majd a két fiút félreállítja a többiek közé. Amikor az eridonossal fog kezet egyszerre óvatos és határozott is, amivel szeretné jelezni neki, hogy örül, hogy közöttük van ismét.
- Negyedéven bronz kupát kap Pethő Abigél, Ezüstöt Aileen Aurora és Shania Nayar, míg aranyat Várffy – Zoller Róbert.
Az előbbi tömeg után nagy váltás a négy emberke, akikből egy marad a színpadon, három pedig visszatér a helyére. Elérkeztünk az alapképzés utolsó évfolyamára.
- Ötödéveseink idén is megküzdöttek a Varázstani Alapismeretek vizsga borzalmaival, és szerencsére sikeresen legyőzték. Tablójukat hamarosan a többiek között megtalálhatjátok, azonban nézzük a kupákat. Idén bronz kupát kap Amanda Meggie Philips és Benjamin Lawrence Krise, ezüstöt Yarista Palarn, míg aranyat Ginnie Marrywather.
A kézfogások után a megmaradt diákokat állítja ki, hiszen ők évfolyamaik legjobbjai, akik méltóak arra, hogy a kupát a kezükbe tarthassák. Hárman azonban még kapnak egyet.
- Iskolánk harmadik legjobb tanulója a zöldek büszkesége Ivy A. Ives, aki tizenkét kitűnő vizsgát írt.
A lánynak átad egy bronz kupát, mely ezt hirdeti, majd a kézfogás után ismét a diákok felé fordul. _
- Iskolánk második legjobbja szintén zöld, méghozzá Várffy-Zoller Róbert, aki tizenhat kitűnővel zárta az évet.
Az ezüst kupa és a kézfogás után már csak egyetlen egyet kell átadnia.
-Idén iskolánk első helyezettje, az Iskolaelső, összesen tizenhét kiváló vizsgával a kékek büszkesége Lipovszky Dóra Villő lett.
A lány is megkapja a kupáját, majd egy hatalmas tapsot a többiekkel együtt, akik lassan visszatérnek a helyükre.
- Természetesen mestertanoncainkról sem feledkeztünk meg. Idén a hatodévesek közül ezüsttel gazdagodik Milan Blaise Felagund, arannyal pedig Lorelei K. Riviera, Leonard Harris és Laurena Aquamarine. Hetedéven bronzzal Caius Randy Woodrow, Czettner L. Zoé , Gál Botond, ezüsttel Emma McNelly, arannyal pedig Jenny Miles. Nyolcadéveseinknél aranyat kap Nothart Konstantin.  Mestertanoncaink között a legsikeresebb idén Jenny Miles lett, aki a Mestertanoncok között szerezte meg az elsők díját. Mindenkinek gratulálok. Ígérem már nincs sok vissza. Most tegyünk egy kis kitérőt, hiszen idén ismét lesz kviddics, az időpontokat pedig Damjanovits Ármin ismerteti.
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. április 2. 20:46 | Link

Évzáró/Évnyitó ünnepség- Doléance Arslí na Fírinne

Alina új talárban és díszsüvegben idegesen feszít a többi elsős között. Nem csoda hogy kész lámpaláz a lány,hiszen végig kell vonulni az egész iskola előtt, ami valljuk be egy elsős számára igencsak nagy kihívás. Az egyik tanár próbál a kis újoncokba némi lelket verni egy pár mondatos bíztató beszéddel, majd a terem hatalmas ajtaja kitárul, minden szem az ifjoncokra szegeződik, és megkezdődik a beosztási ceremónia. Alina vár, egyre türelmetlenebb, izgatotabb lesz. Már-már felmerül benne a gondolat, hogy talán az ő neve lemaradt a lsitáról, amikor egyszercsak szólítják. Remegő lábakkal vánszorog ki, és foglal helyet a széken. Izgul. Fejében száz gondolat cikázik, de lényege mindegyiknek ugyanaz: csak ne a Rellonba! A süveg nagy sokára felkiált: Levita! Az asztalnál kitör az ujjongás, és a kis szőkeség örömittasan foglal helyet a kékek asztalánál. Ezután elhangzik az igazgatói beszéd, rengeteg ismeretlen névvel. Csupán egy van, amelyik ismerősen cseng, a Levita házvezetője, ő lett az év házvezetője. Lina keresi őt, de nem találja. Arra gondol, hogy talán nem is ismerné fel, hiszen csak egyszer látott róla egy képet valahol a folyosón. Gondolatait próbálja elterelni, és ekkor tűnik fel neki, hogy tulajdonképpen mennyire egyedül van. Sóvárogva néz a felsőbbévesekre, akik mind széles mosollyal társalognak, mesélik egymásnak szüneidei élményeiket. A kis újonc alig várja, hogy végre valaki elfoglalja a mellette üresen tátongó helyet.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. április 2. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. április 2. 22:11 | Link

Alina Smiley

Doléance rémisztően giccses aranyszínű talárjában csücsül a tanévnyitó ünnepségen. Nem azért viseli ezt a hacukát, mert olyan nagyképű lenne, nem is azért, mert nincs ízlése, hanem azért, mert az apukájának nincs: kilenc éve, elsős kislányának, szeme fényének ezt a dísztalárt választotta, a lány pedig - mivel ritkán adódnak ünnepi alkalmak, amire felvegye - még nem nyűtte el, sőt, ahogy nőtt az évek során (bár nem sokat), a méretéhez igazította a ruhadarabot. Doléance szerette a megszokott öltözéket viselni, ezért is látható gyakran a fehér hálóingszerű nyári ruhájában és a fekete lakkcipőjében például, esős időben pedig sárga gumicsizmában. Az arany színű dísztalár is egy állandó darabjai közül.
Ahogy az illik, a lány a tanárok asztalánál kuksol, a lehető legközelebb szeretett levitásaihoz, onnan kacsint néha rájuk, de alkalmanként átinteget más asztalokhoz is, ahol kedves ismerősei diskurálnak vagy figyelik az igazgató beszédét.
A lakoma elején a lány teljesen lefoglalódik azzal, hogy a kávéhoz odakészített kockacukrokból tornyot építsen, ezért minden érdekesről lemarad - például a rejtélyes bűzbombás akcióról is. Ráncolgatja egy kicsit az orrát, de fel sem néz, mert akkor készül éppen a kockacukortemplom tetején a kereszt.
A Levita győzelmének hirdetésekor szomszédja oldalba böki. Felpattan a székről, hogy a hirtelen elébe kerülő Wickler professzortól átvegye a házkupát. Dagad a tizenévesnek tűnő házvezetőcske a büszkeségtől. Ez volt az első éve volt háza, a Levita élén, és milyen ügyesen dolgoztak keze alatt a szfinxpalánták! Ráadásul az igazgató úr (aki számára mindig olyan volt, mint egy másik nagypapa, pedig volt egy kedvenc, sajátja is) még puszit is ad neki. Ezt pironkodással fogadja, majd bódultan újra leül. Tanulva az előbbiből, most már jobban figyel a beszédre, épp csak a templommakett kockáit böködi a pálcájával, hogy minden kockacukor más színt kapjon, de amúgy nagyon koncentrál az elhangzottakra.
Amikor kihirdetik az év házvezetőjét, már annyira túlcsordul az örömtől, hogy szinte szétdurran a feje. Kótyagosan lép ki az aranyserlegért, és a házkupa mellé helyezi, ki sem lát mögülük. Ez elég kellemetlen.
Idén jó sok díjat osztanak ki a vizsgaeredményekért is. A nyuszilány mindent belead a Villőnek járó tapsba. Ismeri a nyertest, kuncogva emlékszik vissza az esetre, amikor Dóri rájött, hogy a filigrán lány, akit bőszen tegezett addig, a házvezetője.
A mestertanoncok jutalmazása közbeni tumultust Doléance arra használja fel, hogy észrevétlenül kislisszoljon a kilátást zavaró serlegek mögül, és végre a háza diákjai közé ülhessen. Meghajlított háttal tipeg végig a soron csöndes lépteivel - amelyet amúgy is elnyom a taps -, míg nem talál egy üres helyet egy elsős mellett. Remek! Megismerheti az utánpótlást!
- Szia! - köszön széles mosollyal, ahogy elfoglalja a rá váró széket, kihasználva a csöndet, amíg Ármin beszédbe nem kezd. - Hogy érzed magad? Üdv a Levitában!
Körbeinteget a többi levitásnak is, aki észrevette, hogy Doléance odalopózott közéjük.
- Én vagyok a házvezetőtök - magyarázza az új lánynak, ha nem lett volna még egyértelmű a díjkiosztás alatt -, ne árulj el! - kacsint Alinára. Minden egyes elsős nevét megjegyezte a beosztás alatt, ezért bemutatkozásra nem vesztegeti az időt.
- Hogy megy a varázslás? Izgulsz? - kérdezi, és rafináltan mosolyog, cukkolva egy kicsit a lányt, hátha megijeszti, hogy itt már varázslatokat is tudni kéne...
Ezen az asztalon nincsen kávé, így kockacukor sem jár, Doléance szétnéz a környéken, mivel lehetne játszani.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 3. 19:05 | Link

Állia

Nagyon örülök Állia viccelődésének, miközben helyet foglal az asztal mellett. Kicsit zavarban is vagyok, hiszen valamiért nem érzem magam éhesnek, de szomjasnak sem. Azért magam elé veszek egy- két szelet süteményt és egy kis méz-sört. Nagyon finom, alkoholmentes természetesen. Kicsit mentolos leheletet kölcsönöz, de nem ez az egyetlen furcsasága. Ha sokat iszik belőle egyszerre az ember buborékok jönnek ki a száján, persze a hangok helyett.
Miközben Állia észreveszi, hogy Őt figyelem és rákérdez miért is, hirtelen nagyobbat húzok a kupából.
 - Tudod....- mondanám szinte azonnal, de valahogy csak tátogok- nincs semmi különös...- mire kapcsolok, hogy színes buborékokat alkottam meg magam körül.
Állia arcát fürkészve elmosolyodok, majd mély levegőt veszek és megrázom a fejem.
 - Ne haragudj. Azt hiszem kicsit több méz-sör került a torkomba.
majd átgondolva a buborékos válaszom, hirtelen rájövök mi is történt. Alighanem elvarázsolt Állia szép arca. Jó lesz kicsit visszafogni ezt a feltűnő viselkedést Ron!- kiálltok magamra, na persze mindezt magamban.
- Nem, nincs semmi az arcodon, csak kicsit elbűvölt a tekinteted. Ne haragudj. Az a gond, hogy nagyon szép vagy. Jobban mondva, ez nem gond...- hebegem gyorsan.
 - Remélem nem haragszol, mert szívesen venném, ha táncolnál velem a buliban.
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 4. 18:27 | Link

Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


A szőke hajú lány elment az üdítős asztalhoz és ivott valamit. Ekkor már biztos voltam benne, hogy rosszul van. Amikor visszaért megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e, de nem nagyon adott választ rá. Csak jelezte, hogy meghallotta a kérdést. Nem akartam udvariatlan lenni ezért tovább folytattam a sütievést. Észrevettem, hogy ő is elkezd enni, ami jó hír volt számomra, hisz volt étvágya, amivel pedig egy kicsit tudhatta csillapítani a szédülését. Nem tagadom aggódtam miatta. Nem szeretek szenvedő embereket látni. Még szerencse, hogy időnként nem látom magam.
Hirtelen azt vettem észre, hogy mellettünk állt valaki, aki azt kérdezte, hogy leülhet-e. Felnéztem rá és megdermedtem. A szemeim kikerekedtek. Te jó ég! Egy másik koreai? Azt hiszem nem nehéz elhinni, ha azt mondom, hogy nem nagyon reménykedtem, abban, hogy egy velem azonos nemzetiségűvel találkozom ebben a magyar iskolában. Kicsit, vagyis inkább nagyon elpirultam és bólintottam neki, hogy igen. Visszafordultam az asztalhoz és folytattam az evést, ezúttal még kulturáltabban, ahogy egy koreaihoz illik. Még látszottak rajtam a pirulás jeleim, de igyekeztem leplezni őket. Nem mertem ránézni, pedig nagyon szívesen megtettem volna.  Ő megszólította a lányt, ugyanis ő is észrevette, hogy nincs jó állapotban. Ez látható is volt a lány válaszából is, hisz nem az ő kérdésére adott választ, hanem az enyémre, amit az imént tettem fel neki és amit épp hogy csak lereagált.
Szokásommal ellentétben odafordultam hozzájuk és megkérdeztem tőlük:
-Egyébként, - kis szünet - hogy hívnak titeket?
-Válaszukra vártam, közben egy újabb, sütit majszolgattam.
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. április 4. 18:27 | Link

Doléance Arslí na Fírinne- házvezető nénim Smiley

Alina csak ül és néz ki a fejéből, nem tudja hova tenni egyelőre még ismeretlen háztársait, ezért a bambulásba menekül. Nem is sejti, micsoda megtiszteltetés éri majd a következő pillanatban: nem más, mint házvezetője, Doléance Arslí na Fírinne foglal mellette helyet. Kedvesen bemutatkozik, és a lány legnagyobb meglepetésére még a nevét is tudja, ami igen nagy teljesítmény egy tanártól, hiszen nem egy-vagy két nebuló fordul meg a kezük alatt.
Alina először köpni-nyelni nem tud, annyira megilletődik, és a tőle jól megszokott módon fülig elvörösödik. Beletelik pár percbe, mire annyira összeszedi magát, hogy érthető választ tudjon adni.
-Köszönöm jól, rendkívül örülök, hogy itt lehetek! Varázslatos ez a hely.
A varázslatos szón elmosolyogja magát, hiszen ez tényle Varázslat. Aztán folytatja.
-Nem fogom elárulni!-Ismét elmosolyodik.-Hogy megy a varázslás? Igazából még csak pár egyszerűbb ráolvasást próbáltam ki kisebb-nagyobb sikerrel. Nem egyszerű megtanulni, hogyan kell a pálcával bánni. Érzékeny egy tárgy, legalábbis véleményem szerint.
Kicsit zavarba jön ismét, úgy érzi túl sokat fecseg, de nincs mit tenni ő már csak ilyen... Még mielőtt mélyen belemerülne az önmarcangoló önelemzésbe eszébe jut, hogy nem is gratulált a díjhoz. A tanári asztal felé pillant, majd vissza házvezetőjére, és pótolja a hiányosságot.
-Szívből gratulálok a serleghez!
Büszke mosolyt ölt magára, hisz az ő házának vezetője lett az év házvezetője. Körbepillant a termen, és most veszi csak észre, hogy minden a Levita ház színében pompázik. Rögtön felmerül benne egy kérdés, melyet fel is tesz a professzornak.
-Gyönyörű ez a terem, főleg így, hogy a mi színünket viseli. Hány ponttal győzött a Levita?
Miközben a válaszra vár újra és újra rácsodalkozik a nagyterem bámulatbaq ejtő szépségére.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. április 4. 18:27
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 4. 18:53 | Link

Dasha és Izabella~~


Elpirult. Állapítom meg, és egy pillanatra oldalra pillantok, és igyekszem nem hangosan elnevetni magam. Első nap, rögtön egy - nagy valószínűséggel - koreai lányba botlok, aki elpirul. Nem tudom miért, de mivel bólint leülök, és hol rá, hol a barátnőjére nézek. A barátnője kicsit jobban leköt, mert nem néz ki túl jól, és hiába mondja, hogy minden rendben, nem igazán hiszek neki. Főleg mert a kérdésemre nem is válaszol. Úgyhogy felállok, és elmegyek egy pohár vízért, majd szépen visszamegyek és egy szó nélkül leteszem elé. Majd előveszek a zsebemből egy kis dobozt, amiben a cukrokat tartom. Általában a lányoknak van ilyen kis dobozkájuk - amit csak azért tudok, mert a húgomnak is van hasonló, de ő nem cukrot tart benne, és igazából jobban örültem volna, ha sosem derül ki, miért kell neki, de már késő...- de az enyém diszkrét fekete, nem rikító. Kinyitom, és meglepetten látom, hogy nem is kockacukor van benne, hanem szőlőcukor. De talán még jobb is. Odafordítom a dobozt a szőke hajú lánynak, és ha nem lenne egyértelmű a gesztus, hozzáfűzöm:
- Vegyél egyet! Jobb lesz - még egy mosolyt és egy kacsintást is kap mellé, bár az nem biztos, hogy ő ezt érzékeli. Aztán fordulok az általam koreainak vélt lányhoz, hogy neki is válaszoljak.
- Legtöbbször úgy, hogy "gyere ide" de van még pár, amire esetlegesen hallgatok - persze ez nem jó vicc, de első alkalommal mindig elsütöm. Virág jól szokott szórakozni rajta, főleg, mióta érti is. Mert nem. Először nem értette. De nagy nehezen sikerült neki elmagyaráznom, és igazán megérte. De tényleg. Viszont, nem vagyok túl neveletlen, így arra is válaszolok, amit valójában kérdezett.
- Rentai Bálint. És neked, mi a neved? - Kérdezek vissza, figyelve rá, hogy még véletlenül se kövessem el ugyanazt a "hibát". Nincs annál rosszabb, amikor a saját hülyeségembe sülök bele. Remélhetőleg nem vágtam el magam már most, és hamarosan én is megtudom a lányok neveit.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. április 4. 18:54
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. április 4. 19:27 | Link

Ron

Kezemet végig húzva az arcomon nem találok semmit. Ettől kicsit meg is nyugszom. Ron is mondani szeretni valamit. Bár ebben nem vagyok biztos. Kérdésemre, egy gyors korty ital után válaszol vagy valami hasonlott csinál. Nem tudom. Egyenlőre csak tátog és buborékokat fúj. Ami nagyon mókás, Én pedig nem bírom ki, hogy ne nevesek. De hamar abba hagyom, mert nem akarok gonosz lenni. Most már csak vigyorgok, de az ért figyelek Ronra. Most már ő is összeszedte magát. Egy fejrázás után már beszélni is tud. Én pedig még mindig vigyorogva válaszolok.
-Inkább én kérek bocsánatot, nem akartalak kinevetni. Csak nagyon viccesen mutattál.
Ehhez már kis kutya arcot vágok, ne hogy haragudjon rám. De ez az arcot csak pár pillanatig tartom aztán megint mosolygok, mert észre veszem, hogy méz-sörös az arca. Ezt meg is mondom neki.
-Maszatos vagy.
Aztán keresek egy szalvétát az asztalon és oda hajolok hozzá, hogy meg töröljem az arcát. Egy óvatos mozdulattal letörlöm a méz-sör maradványát. Eközben Ron válaszol az előző kérdésemre. A válasz nem kicsit meglep. Zavaromban elkezdem a kezemben lévő szalvétát gyűrögetni. Kicsit pirulva, de válaszolok.
-Köszi.
Nem nézek rá, nem akarom, hogy lássa a pirulásom. Inkább felnézek az igazgató úrra. Aki most ment fel és elkezdet beszélni. De az ért még Ron utolsó mondatára válaszolok.
-Persze táncolhatunk.
Ez után viszont az igazgató rövid beszédét hallgatom meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. április 4. 20:41 | Link

Dasha és Bálint

Jól van, nyugi. Mindjárt jobb lesz. Ezekkel a szavakkal szoktam nyugtatgatni magam, ha szédülni kezdek. Bár a fejfájás és a sápadtság már eltűnt, de a szoba még mindig forgott velem. Ez ellen viszont nem tehetek semmit. Az étel még, úgy ahogy megnyugtat, de az, hogy itt mellettem aggódnak, na, hát az cseppet sem. Próbáltam valahogy leállítani őket, de hiába. Az ilyet nagyon utálom.
Próbálnak segíteni, de csak rosszabbítják a helyzetet. Ilyenkor kedvem lenne nyílpuskával… jó, inkább hagyjuk, még felidegesítem magam és idehányok. Na, az kéne még csak ide! Ha összerókázom a nagytermet az évnyitón, akkor biztos, hogy mindenki engem fog nézni és nem csak ketten fogják dobálni felém az idegtépő kérdéseket. Az idegesség-mérőm egyre feljebb kúszott, amíg ezeken rágódtam, de aztán a fiú felállt és elment. Meglepetten pillantottam fel, hogy vajon hova mehetett, de mire kifürkésztem a szememmel, már újra előttem termett és egy pohár vizet tett le elém az asztalra. Egy kicsit furán nézhettem rá, de aztán hálás mosolyt küldtem felé, végül pedig megfogtam a bögrét – már ha az – és egy húzásra kiiszom belőle a folyadékot. Egy kicsit ingerli a torkom, de sebaj.
A fiú utána egy dobozt vesz elő és újra felém nyújtja, majd felnyitja a tetejét. Kíváncsian, és már egy kicsit színesebb arccal pillantok a dobozra, amiben fekete szőlőcukrok fekszenek. A srác megkínált, egyel, de most komolyan nem erre van szükségem. Nem értem mi lehet velem. Ilyen még sosem történt, mióta megtörtént az az eset… utána voltak ilyen problémáim, de az már régen volt. El kellett volna, hogy múljon, helyette pedig visszatért. Ezt most nem értem. Mindenesetre az évnyitó további részét a szobámban lennék hajlandó eltölteni, de sajnos nem lehet. Egy ilyen fontos eseményt, mint ez, nem hagyhatok ki. Jaj, miért kellett egyáltalán eljönnöm ide? Akkor nem kellett volna se a hajammal, se a ruhámmal törődni, de most már mindegy. A koreai lány a nevünk után érdeklődött, amire én újra lehajtottam a fejem. A fiú, aki visszaült elém, Rentai Bálint néven mutatkozott be. Tudtam, hogy most rajtam a sor, de a nevem helyett valami mást mondhattam. Pontosan nem emlékszem már rá, hogy mit, de valamit biztos.
- Kaphatnék… kaphatnék egy… öhm…
Az állapotom rosszabbodott, a szívem egyre gyorsabban vert, az arcom teljesen elsápadt és a lábaim remegni kezdtek. A kezem, amivel eddig a fejem tartottam az asztalra zuhant, majd azt követte a fejem is. A homlokom az alkaromra esett, aztán a testem egyre csak csúszni kezdett a padról. Rázott a hideg, a fejem újra lüktetni kezdett, a szemeimet alig bírtam nyitva tartani, a lábaimból pedig kiszállt az erő.
Tényleg nem tudom mi történt velem, sőt a további eseményekre már nem is emlékszem. Az utolsó, ami még nem homályos, hogy a padról a földre zuhanok, ki a két széksor közé, aztán a szám és a szemem magától becsukódik, majd levegőt is alig kapok. Segítség! akarom mondani, de nem megy. Meg fogok halni…
Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 5. 09:57 | Link

Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


Magam sem tudom, hogy miért pirultam el. Talán mert nagyon nem számítottam rá, hogy egy velem hasonlóval találkozom itt. De lehet, hogy csak simán a koreai énemnek köszönhető. Mindenesetre eléggé szégyellős vagyok. Kis idő múlva feláll és elmegy az üdítős asztalhoz, épp úgy mint az imént a lány. Én is eléggé szomjas voltam, gondolkoztam rajta, hogy én is utána megyek, de nem akartam egyedül hagyni a mellettem ülő, rosszul lévő lányt. Mi van, ha elájul? Akkor tényleg szüksége lesz ránk. A fiú visszatért egy pohár vízzel, amit a lánynak hozott, majd meg is kínálta szőlőcukorral. Kár, hogy nem vett belőle, talán egy kicsit több ereje lett volna azáltal.
Kérdeztem, hogy hogy hívják őket. A lány nem válaszolt. Igazság szerint számítottam is rá. Eddig sem választ nagyon a kérdéseimre, ha válaszolt is, akkor is csak késve, vagy másra. De a fiú válaszolt. Először poénkodott, amit én személyesen viccesnek is találtam. Végül kiderült, hogy Bálintnak hívják. meglepődtem, mert nem magyar névre számítottam. Visszakérdezett.
-Hát van egy becenevem, amit Amerikában kaptam és van az igazi nevem. Itt általában Dasha-nak szoktak szólítani, de a születési nevem SonYeong.
-Mosolyogtam rá. Észreveszem, hogy a lány is motyog valamit. közelebb hajoltam hozzá, de nem értettem rendesen. Majd látom, hogy a feje az asztalon koppan és összeesik. A teste csúszik le a padról és a földre esik. Azt már nem hagytam, hogy a fejét beverje a földbe, odaugrottam hozzá, -nem érdekelt a ruhám épsége -  letérdeltem elé és megfogtam. A feje a mellkasomra esett. Szerencsére, még agyrázkódást is kaphatott volna.
Ha valaki elájul, akkor lábát kell felemelni, hogy a fejébe jusson a vér, azonban ő most szoknyában volt. Felnéztem ijedten.
-Bálint! - Ez az egy szó egyben volt segítségérés és kérdezés, hogy most mit csináljunk. Úgy láttam rajta, hogy pontosan értette.
Utoljára módosította:Tenshi Szivárványpóni Dasha, 2014. április 11. 20:28
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. április 5. 18:32 | Link

Az utóbbi időben nem sokat aludt, mivel megszülettek az ikrek, akik szeretnek különböző időpontokban felkelni és egymást is felkelteni. A három gyerek számára még mindig sok, főleg, hogy még mindig évei vannak addig, amikor ténylegesen utódot szeretett volna. Mindenesetre erre nincs ideje gondolni, hiszen huszonnégy órás szolgálatban van, ráadásul kezdődik a kviddicsidény is, így most a munkája lesz a hobbija, ahol ki tud kapcsolni. Nem az a tipikus apa figura, fiatal még hozzá kicsit.
- Köszönöm szépen igazgató úr!
Fellépve az emelvényre, lazán zsebre dugja mindkét kezét. Azért persze erőt vett magán, és az elmúlt napokhoz képest igen szépen öltözött fel, hiszen fekete nadrágja és öltönye, a hozzá illő cipővel, és a kissé lazán kigombolt inggel vagány eleganciát kölcsönöz neki. Csupán a hajával nem tud mit kezdeni, de azzal sosem tudott.
- Idén végre lesznek meccsek. Ez az egy év határozottan pozitívnak mondható, hiszen úgy tűnik minden ház ki tud állni a meccseken teljes látszámban. Idén is lesz egy adag szabálymódosítás, amint készen van, még az első meccs előtt, minden házban kifüggesztetem. Akik újak, és most lettek még csak beosztva, ne szomorkodjanak, minden csapatkapitány szeretettel várja, hogy a csapata plusz emberekkel gyarapodjon.
Hirtelen ötlettől vezérelve lesétál, miközben beszél, és az asztalok között mászkálva, felállítja a csapatkapitányokat, hogy mindenki jól megnézhesse őket, és aki szeretne, az tényleg jelentkezzen náluk, hiszen érez még egy kis bizonytalanságot.
- A Rellon csapatkapitánya David Benett.
A fiúhoz érve kezet fog vele, majd vállon veregeti, mielőtt tovább indulna. Kicsit olyan, mint egy showman, de ez mindig is jól ment neki. Eladni mindig el tudta magát, ezért nem bukott soha.
- A Navine csapatkapitánya Czettner R. Luca.
A kislánnyal is kezet fog, sőt rá is kacsint, hiszen az utóbbi időben vele kifejezetten sokat levelezett. Miután őt is jól megnézték, zavartalanul lép tovább, a következő asztalhoz.
- A Levita csapatkapitánya, Inedra Pote.
A lány kezét is megrázza kicsit, persze figyelve rá, hogy ő lány, majd a vállát megsimítva, bíztatja. A levitások nagyon lelkesek, igyekeznek jó csapatot összerakni, és érzi, hogy ezzel a kitartással össze is jön nekik. Az utolsó asztalhoz érve szélesen elmosolyodik, ahogy Kiva mellett elhalad, ösztönösen megsimítja a lány hátát, nem titok, hogy az egyik legjobb kapcsolata a lánnyal alakult ki a meccsek során.
- Az Eridon csapatkapitánya, Ginnie Marrywather.
A lány posztja csak nem rég alakult ki, amikor Kiva visszalépett, ő pedig helyettesből góré lett, így minden biztatás jót tesz neki is, így rá is rákacsint, mikor kezet fog vele, majd visszasietve az emelvényre szélesen elmosolyodik.
- Komolyan, jelentkezzetek srácok. Ha eltalál titeket egy gurkó, legalább lóghattok bájitaltanról...ami persze az egyik legnagyszerűbb tárgy itt Felagund professzor.
Néha elfelejti, hogy az évnyitó szerves részét képezik például a tanárok is. Kellemetlen. Bocsánatkérő mosolyt küld a férfi felé, majd megint vissza a diákokhoz.
- Megvannak a meccsidőpontok is. Természetesen a változtatás jogát fenntartjuk, de ezzel érdemes számolni. Köszönöm a figyelmet!
A pálcáját előhúzva kacskaringós mozdulatokkal felírja a levegőbe, jól láthatóan a meccsek időpontjait, majd az igazgatóra pillant, jelezve, hogy befejezte a mondanivalóját, így visszalép a tanári asztalhoz és elfoglalja helyét az iskola dolgozói között.

Eridon Navine: április  26.
LevitaRellon: május 17.
NavineRellon: május 31.
EridonLevita:  Június 21.
RellonEridon: július 05.
Navine Levita: július 26.
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 6. 10:12 | Link

Kékek, Dasha, Iza, Dol ~~


Bár késve érkeztem a lényegről azért nem maradtam le. Így még ha halkan beszélgetek is - próbálkozom a mellettem ülő két lánnyal - még látom a szemem sarkából, hogy a házvezetőnk kicsoda. Kissé meglepő jelenség, de nem aggódom emiatt. Már megszoktam, hogy a varázsvilágban semmi sem az aminek látszik. Kivéve talán a rosszullétet, mert a lány velem szemben, látványosan rosszul van. A vizet szerencsére elfogadja, és ezt jó jelnek tekintem, de a cukorból nem vesz, így némi várakozás után becsukom a kis dobozt, és nagyot sóhajtva, visszateszem a zsebembe. Nem erőszak, de hinnie kéne nekem. Mindegy. A másik lány kérdésére válaszolok, és bár hülye a viccem, úgy látom neki tetszik, ettől pedig kicsit jobb kedvem lesz. Érdeklődve hallgatom, milyen hosszú történetet kerít a neve mellé. Szívesen rákérdeznék arra is, hogy miért szólítják másképp, de nem teszem, helyette, koreaiul köszöntöm.
- 안녕 손영! 이름이 좋아해!
Azonban a szőke lányról nem tudunk meg semmit. Ha csak azt nem, hogy időközben még rosszabbul lett. Ez valami női dolog lehet, hogy amikor segítenének nem fogadják el, inkább szenvednek, majd látványosan lefordulnak az asztalról. Nem, nem ez az első eset, hogy ilyesmit látok, és nyilván nem is az utolsó. Nem is igazán ijedek meg. Nem úgy SonYeon, aki viszont már a földön pátyolgatja, a rosszul levőt. A nevem hallatára, csak biccentek. Felállok, és sietős léptekkel odalépek a nőhöz, akiről eddig feltételeztem, hogy a házvezetőnk. Mostanra biztos észrevették még páran, hogy valami nem stimmel... De nem számít. Kivételesen én sem foglalkozom az illemmel illetve azzal, hogy beszélget, egyszerűen megszólítom.
- Elnézést! Egy lány rosszul lett...
Részemről ezzel a probléma megoldva. Persze ha kérnek tőlem még valamit, azt megteszem. De tényleg úgy érzem, én megtettem mindent. Ha kell félreállok az útból, majd szépen visszasétálok, s ha máshogy nem utasítanak, visszaülök a "helyemre".
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. április 6. 17:05 | Link

Zoli a díjátadó után

 Immár a kékek asztalánál ülünk. Az Igazgató kezet fogott velem, Artemisia néném lett az év tanára. Előttem pedig ott áll a két kupám, amit az egész éves teljesítményemét kaptam. Az arany és a bronz csillogása elkápráztat és csak pislogok rájuk pár percig. A régi sulimban ilyesmi nem volt, úgyhogy most nagyon elégedett vagyok magammal. A mosolyt alig tudom levakarni az arcomról, mikor nagy nehezen sikerül akkor fordulok csak oda kísérőmhöz Zolihoz.

- Na erről beszéltem kiskomám! Levita vigyázz jövőre én leszek az ász!

 Látom rajta, hogy azt hitte én voltam a bombatámadás egyik kiagyalója vagy valami hasonló, mert épp előtte hívtam fel a figyelmét, hogy füleljen. Nem, egyáltalán nem. Szimplán csak számoltam és sejtettem, hogy jó helyen vagyok a tanulmányi versenyben és ebből az következett, hogy talán ki kell majd mennem a Diribá elé. Igazam lett, de most visszatérek Zolihoz és felveszem félbehagyott beszélgetésünk fonalát.

- Szóval mesélj mi is az a kívánságod, amit teljesítenem kellene? Mellesleg megjegyzem én tettem neked szívességet, de mindegy...

 Kíváncsian várom mit eszelt ki a kissrác, remélem nem valami "legyek a csaja" dologgal jön, mert akkor Merlin szakállára mondom képen törlöm. Nem akarok én senkit még, egyelőre fontosabb a családom és a tanulás nekem bárminél. haverkodás, az okés, de annál több nem. Az felejtős móka. Míg várom mit regél addig kortyolgatok egy pohár baracklevet, ami kellemesen bársonyos és hűvös. Elég meleg van idebenn, főleg talárban, de viselni kell ez a szabály és én követem.
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. április 7. 12:47 | Link

Alina, majd a kidőlt Iza és barátai Smiley

Láthatóan jól meglepte a lányt, de ez szokványos, így miközben észrevétlenül eltiedüli a vele szemben ülő sütis villáját, és a sajátjából meg abból próbál várat állítani, hagy egy kis időt Alinának, hogy összeszedje magát.
- Szó szerint - mosolyog rá Doléance. Tényleg varázslatos. Néha arra gondol, amikor nincsen semmi dolga, csak a szobájában ténferegni, mert a kastély nagy része órán ül, miközben ő nem tanít semmit, hogy vajon az adott pillanatban hány bűbáj születik meg éppen. Biztosan rengeteg. Egy teremben gyakorolnak varjút változtatni gitárrá, egy másikban a kereplő bűbájt veszik, míg a sötét varázslatok kivédése órán higgasztó átokkal próbálkozik a sok diák. És akkor még nem is beszéltünk a varázslatokról, amik a kastélyban dolgoznak állandóan, vagy a bájitalokról, amiket Felagund professzor kezei alatt rotyogtatnak a gyerekek. Sok-sok varázslat egyetlen, bár nagy birtokon.
- Bizony érzékeny a pálca - helyesel a lány letéve a villákat. Képtelenség varázslat nélkül rábírni őket, hogy állva maradjanak. - De hamar össze fogtok barátkozni.
- Miféle ráolvasásokat? - kérdezi izgatottan. A bűbájtémára mindig ilyen hevesen reagál, a kezdő boszorkányok és varázslók első varázsmondókáit pedig különösen szereti hallgatni még akkor is, ha azok nem sikerülnek.
- Nagyon köszönöm - sugárzón fogadja el a gratulációt a nyereményekre vonatkozóan. - A többiek nélkül nem sikerült volna - ismeri be szerényen.
- Háromezer-kilencszázhetvenhat pontunk lett - idézi vissza a korábban hallottakat. - Ezerhétszáztizenkilenc ponttal győztük le a második helyezettet. Remélem, jövőre is sikerül!
Közben megtapsolja Nedrát, a Levitások kviddics-csapatkapitányát, aki ugyan személyes okokból ki kellett húzza magát tavaly év végén a szfinxkviddicsből, de szerencsére helyettese, Keiko és a többi lelkes levitás addig is tartotta a frontot. Doléance tudja, példát kellene mutatnia azzal, hogy nem beszélget, miközben Ármin, a kviddicsbajnokságok vezetője beszél, de a lakoma végén már a diákok amúgy is nehezen tudják türtőztetni magukat, itt a Levita asztalánál például folyamatos csicsergést hall - bár a közelében duruzsoló beszéd aggodalmas jellege már nem jut el a házvezetőcske tudatáig.
- Felvetted a repüléstant? - kérdezi halkan asztaltársától, hogy a következő kérdése az lehessen, érdekli-e Alinát a kviddics. Erre azonban már nem kerül sor, mert egy újonnan érkezett, de már végzős csemete magasodik fölé, megszólítva őt.
- Oké - biccent Doléance nyugodtan a rosszul lett diák hírére. Nehezen lehet kibillenteni lelki világát, és mióta a félájult Rubyát összeszedte Szegeden egy utcáról, már nem érheti nagyobb trauma. - Hol? - pattan fel, és egy bocsánatkérő búcsúintéssel kénytelen ott hagyni a gólyát az asztalnál.
Elég könnyű észrevenni a padsorok között fekvő szőke másodikost a mellette térdelő barátnőjével. Doléance ugrásnak beillő nagy léptekkel ott terem a lányoknál. Ha lenne ideje morfondírozni, biztosan megfeddné magát, amiért ennyire nem figyel a levitásaira. De ha cselekedni kell, ilyen gondolatokra nincs idő. Megállapítja, hogy a lány nincs magánál, eszébe jut tájékoztatni Bálintot és az újonc Dashát, hogy nyugodtan üljenek vissza a helyükre, a gyengélkedőbe fogja vinni Izabellát, majd - Dolosan halvány bosszúságára, hogy a Bagolykő területén nem lehet hoppanálni - pálcájával elővarázsol egy gyerekekre méretezett kandallót, amelyben már fel is csapnak a zöld lángok. Az aranytaláros házvezető guggoltában belép a lobogó fénybe, Iza bűbájjal felemelt testét is magához vonzza, és néma szavaira kandallóstul, ájult lányostul felszívódik a Nagyteremből.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. április 7. 13:00
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 7. 16:10 | Link

Bálint, Dol és Iza


Nagyon jól esett már a fülemnek a koreai nyelv. Bálint nagyon kedves volt és szavaival mosolyt varázsolt az arcomra. Szerényen köszöntem meg bókját.
-감사합니다.
-Ott ültem a földön ölemben az ájult lánnyal. Bálint megértette a felkiáltásom és rögtön elment segítségért. Míg távol volt én a lány homlokára tettem a kezem, próbálva hűteni ezzel. Majd elővettem a pálcámat és egy kis szellőt csináltam, hátha segítek az állapotán. Láttam, hogy már jön is vissza Bálint a házvezetőnkkel, Doléance-al. Dol mondta nekünk, hogy nyugodtan üljünk vissza a helyünkre. A lány testsúlyát lehelyeztem magamról és óvatosan, a fejére különösen ügyelve letettem a lányt a földre. Dol egy kandallóval elvitte az ájult lányt a gyengélkedőre. Mikor már minden újra nyugodt lett, felálltam a földről és leültem a padra, ahol eddig is ültem. Kettesben maradtam Bálinttal, legalábbis úgy tűnt.
-Remélem hamarosan jobban lesz.
Mondtam aggódva, majd egy kicsit elgondolkoztam. Pár hosszú csöndes perc után odafordulok hozzá.
-Ésss, - kis szünet - hol születtél? Mesélj magadról kérlek. -Kérdezem tőle megszakítva a nagy némaságot.
Közben egy sor sütit pakoltam a tálcámra, és elkezdtem hallgatni őt. Időnként egyet-egyet haraptam a finomságokból. Próbáltam kinyomozni és megjegyezni, hogy melyik sütik ízlettek eddig, valamint, hogy melyik sütik esnének még jól.
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. április 7. 21:10 | Link

Házvezető nénim

A levitások feje, míg arra vár, hogy Alina végre összekaparja magát, és értelmes választ adjon, elkezd várat építeni két villából, amin a kis gólya igencsak jól szórakozik, persze csak magában, semmiképp sem szeretné, ha a házvezető néni úgy vélné, hogy a szőkeség kikacagja őt. Lina legnagyobb meglepetésére Fírinne professzor minden szavára figyelt, még arra is, hogy a lány kipróbált már egy-két ráolvasást, sőt érdeklődik is felőlük. Alina elmosolyodik, majd az előbbi megszólalásánál jóval fesztelenebbül reagál.
-Igazából tényleg csak nagyon egyszereű igézetekről van szó, például apukám szemüvegének megjavítása, vagy a műanyagpohár színének megváltoztatása. Azt hiszem ennél többre nem is igazán vagyok még egyenlőre képes, mert bár varázsócsaládból származom, nem sok varázslatot ismerek.
Kicsit belepirul a mondat utolsó szakaszába. Nem mintha szégyelné tudatlanságát, de kicsit kellemetlenül érzi magát, ha erről kell beszélnie.
A szó ezután a Levita pontjaira terelődik. A gólyácska elképedve hallgatja, és imétli magában a pontszámot: háromezer-kilencszázhetvenhat. Kimondani is nehéz, nemhogy összegyűjteni. Jól írják a fámák, a levita tényleg a legszorgalmasabb ház mindközül.
Ennél a témánál sem időznek sokat, hisz az egyik professzornak köszönhetően, aki a kviddicsről beszélt a szó a tárgyfelvételre, azon belül is a repüléstanra esik. A házvezető nagy érdeklődést mutat aziránt, hogy a lány felvette-e a tárgyat. Talán azért próbál informálódni, hogy beszervezze őt a ház utánpótlás csapatába- fut át a gondolat Alina elméjén. Ennél a szálnál le is akad egy időre, s csak pár percel később eszmél rá, hogy választ még nem adott professzorának. Nem szeretné ettől is jobban megváratni, éppen ezért gyorsan pótolja a hiányosságot.
-Nem, nem vettem fel ezt a tárgyat. Őszintén szólva még sosem ültem seprűn, és nem is nagyon szeretném. Bár az egyensúlyérzékem rendben van, itt a földön, de nem vagyok biztos benne, hogy a levegőben is megállnám, megülném a helyem.
Elmosolyodik az állás-ülés kapcsán szemei elé kerülő képen, ahol épp a seprűn maradásért küzd. Parádés a látvány, de inkább megtartja az illúzió világának.
Az események most hirtelen felgyorsulnak. Egy lány rosszul lesz, a tanárnőt elhívják, s ő ottmarad egyedül. Egy darabig még ücsörög magában, majd amikor elunja a társtalanságot észrevétlenül távozik a teremből.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. április 8. 20:18
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2014. április 8. 11:03 | Link

Évnyitó/záró - Boti
-Öltözék.-


Bár kívülről nem látszik rajta, de már a megérkezés pillanatában ott volt a gombóc a torkában, hiszen tudta, hogy ma derül ki, felveszik-e tanárnak, avagy sem, ráadásul úgy néz ki, utoljára ülhet ehhez, a számára nagyon kedves asztalhoz. Minden mosolygós arcot látva, csak egyre jobban belemélyedt ebbe a gondolatba, hogy nem akar tőlük elválni, nagyon megszerette őket. Alapból nagyon könnyen köt barátságokat, a háztársaihoz, meg a navinésekhez képest úgy alapból hamarabb gondolja komolyabbnak ezeket, így hozzájuk is kötődik. Abból is adódhat, hogy nagyon későn került ebbe a szocializáltságát hozó közegbe, ki tudja. Mindenesetre, amint megpillantja a párját, fellélegezve lépdel hozzá és öleli át őt, szüksége volt már erre.
Nagyon örül neki, mer tényleg ritka, hogy szabadidejük legyen, ha meg van is, biztos akad valami mellék tevékenység, ami elveszi azt a kevés lehetőséget is, de mire másra, ha nem erre jó ez az évnyitó. Kissé késlekedve, de még az igazgató nyitánya előtt érkezett be, majd gyorsan a talárt is magára kapta, aztán huppant kedvese közelébe.
- Gratulálok, akkor jó évet zártunk…
Hatalmas mosollyal néz rá, még az ölelési roham előtt. Nem véletlenül mondja így, ebben a maga részéről is benne van minden. Bár az utolsó pillanatokig izgult, hogy Holden professzornak írt vizsgája milyen lett, az volt a sorban az utolsó, és azon múlt sok minden… Igen, az a sok minden, talán itt az alkalom nekiveselkedni annak a nagy-nagy tervnek, aminek nekivágott, de csak az évnyitó után fogja megtudni, sikerült-e.
- Hát, a vizsgákkal nem volt gond, amiből lehetett, mindegyik Kiváló lett. Most más miatt izgulok egy picit… - Süti le a szemeit, aztán rá is tér inkább első körben az otthoni dolgokra. – Csak egy rövid látogatást tettem én is, anyu pedig egy perc nyugtot se hagyott, folyton kérdezgetett rólad, meg érdeklődött mikor ismerhet meg személyesen.
Nevetgél kicsit ezen, mert tényleg nagyon aranyos, de olyan, mintha egy tini lány első szerelméről lenne szó, jó ebben a mondatban több igazság van, mint azt megszoknánk egy 20 feletti lánykától. Közben az Igazgató is nekikezd a szokásos indításnak, a házkupát gyorsan átadja, mindenkinek gratulál. Ekkor azonban egy kisebb csetepaté, ami szó szerint bűzlik, keletkezik a nagyteremben, bár szerencséjükre a tanári kar tagjai hamar kezelni tudják az ügyet, így a hirtelen riadalom csillapszik, és lassan mindenki visszatér a terembe.
Az iskola legjei kerülnek elő ezután, majd miután mindenkit szépen megtapsolt, elérte a vizsgákhoz, és Botival együtt kivonultak és kezet fogtak Gyuri bácsival, az igazgató pedig büszkén mosolygott rá, megnyugodott egy kicsit, még visszaértek a helyükre.
- Van egy… meglepetésem. Szóval, tudod, mert sokat meséltem, hogy imádom a kutatói munkát, de a tanításba is beleszerettem itt. Így hát tettem egy próbát, és a vizsgáim függvényében beadtam a jelentkezésemet az igazgatónak.
Miközben mondja, már Árminnál van a szó a kviddics kapcsán, Emma sosem élt együtt ezzel a sporttal, szóval nehéz lenne azt mondani, hogy lekötné a figyelmét, a jelen mondottakkal szemben, nem is így történik. Így hát kiböki végre az egésznek a lényeget.
- Azért is késtem kicsit, mert éppen vele beszélgettem, és nagyon úgy néz ki, hogy tanár néni leszek ettől a tanévtől.
Szinte mosolyog a hangjával is, mert ő nagyon boldog tőle, reméli Ő is hasonlóan tud vele osztozni ebben a boldogságban majd, és nem érzi ezt korainak, vagy soknak, esetleg nem néz rá emiatt rossz szemmel. Persze ezeken már rég végigfutott magában a jelentkezéstől, milyen lesz a dolog visszhangja, de mély levegőt véve, egy kis önnoszogatás után, benyújtotta a papírokat. Amin vége ennek a kis rendezvénynek, alig várja, hogy azt a kis időt, amit a mai nap még megenged, legalább Botonddal tölthesse, ebből kifolyólag ad egy puszit neki még az ajkaira, aztán fel is áll a helyéről, hogy elinduljanak. Érdekes, hogy ismét a Navinénél kötött ki, bár most annyira sok rosszalló tekintet nem jött feléjük, mint korábban, jó, akkor vastagon benne volt az is, hogy a Navine elvitte a Levita elől a házkupát…

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. április 8. 11:05
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 8. 16:01 | Link

Kékek, Alina, Dol és Dasha~~


Mosolyra húzom a szám, ahogy válaszol, és hozzáfűzném még, hogy komolyan gondolom, de a szőke hajú lány elájul és nincs erre lehetőségem, sem időm. Son Yeon máris a lány mellett térdel, én pedig a házvezető nőnket veszem célba. Valahol sajnálom, hogy megzavarom a társalgását, ugyanakkor, elég felelőtlen lenne részéről, ha nem foglalkozna a diákjaival. Talán az is az, hogy nem vette észre, bár elég nagy itt a fejetlenség, és ahogy nézem, egy elsős forma kislánnyal foglalkozik, ami szintén fontos. Bocsánatkérően pillantok Alinára aztán egy szó nélkül mutatom az utat, vissza a másik szőkéhez, aki elájult.
Figyelem, ahogy pillanatok alatt, megoldódik a helyzet, aztán a kérésnek megfelelően visszaülök a korábbi helyemre, és nézelődni kezdek az asztalon, hogy mit is ehetnék. Az édes süteményeket gondosan elkerülöm. Előbb valami meleget ennék egyébként is. Amikor megvan nagyjából mit szeretnék felállok és a megfelelő tálakról összeszedem az ételt. Így végül egy szelet rántott húsra esik a választásom, köretnek meg rizst helyezek a tányéromra, majd visszaülök a koreai leányzó mellé. Épp csak elkezdek enni, rögtön kérdezősködni kezd. Felemelem a jobb kezem, benne a késsel, jelezve, hogy egy pillanat és válaszolok, csak előbb lenyelem, ami épp a számban van.
- Balatonfűzfőn születtem. Apám magyar - válaszolom, mert a kérdés indításból arra következtetek ilyesmikre kíváncsi - Anya koreai. 13 éves koromban Szöulba költöztünk. Ott derült ki, hogy varázsló vagyok, és ott is jártam suliba.
Miközben beszélek, felszeletelem a húst, és most teszek is a számba egy kisebb falatot. Miután lenyelem folytatom.
- Két hónapja jöttünk vissza Magyarországra. Én szerettem volna ott befejezni a sulit, de anyámék nem engedték, így átiratkoztam ide. Mesélsz te is?
Fejezem be egy kérdéssel, és remélem kielégítettem egy időre a kíváncsiságát. Szeretnék enni, amíg még meleg. De addig is figyelek arra, amit ő mesél.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 8. 17:14 | Link

Bálint
(발린트)


A kérdéseim feltevése után láttam csak, hogy elkezdett enni. Most biztos nagyon udvariatlannak néz. Intett, hogy várjak egy kicsit, míg lenyeli a falatot.
-Ó, ne haragudj.
-Mondtam neki és haraptam megint egyet a sütiből. Majd elkezdett mesélni magáról. Megtudtam, hogy ő félig magyar származású. Akkor ő szerencsésebb helyzetben van mint én. Említette továbbá azt is, hogy Szöulban járt suliba és, hogy ott derült ki, hogy varázsló. Kíváncsian figyeltem őt, mert tényleg érdekelt a múltja. Mikor befejezte visszakérdezett. Nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasságból vagy azért tette mert őt is érdekelte az én múltam. Elkezdtem hát én is mesélni magamról.
-Én Szöulban születtem. - Kezdtem el. - Kiskoromban elvesztettem a szüleimet, - néhány néma másodperc - én és az ikertestvérem új szülőkhöz kerültünk. Az új apám szintén koreai, az új anyám viszont amerikai. Pár évre kimentünk San-Francisco-ba, hogy anyanyelvi szinten elsajátítsam az angol nyelvet. - Elgondolkoztam, hogy még mit mondhatnék magamról - Én aranyvérű családból származom, sajnos nekem nem volt meg az a szép pillanat, amikor rájöttem, hogy varázsló vagyok. Sajnos.
-Megláttam egy sütit, amit már nagyon régen ettem. Az egyik kedvenceim közé tartozott. Nem volt elérhető távolságban ezért inkább még folytattam magam történetét.
- Amikor megkaptam a beiratkozási levelet az iskolától nagyon örültem és elkezdtem a nyelvet megtanulni. A családnak van egy nagyon jó magyar barátja és ő tanított engem. - Szerintem egész jól megy már, bár még vannak bőven hibáim.
Közeben láttam, hogy még eszik ezért inkább nem akartam kérdezgetni. Folytattam tovább.
- Én nagyon szerettem Szöulban élni. Mi Dobong gu-ban laktunk, ami egy viszonylag csöndesebb rész. Te merre laktál?
-Kérdeztem tőle kíváncsian. Ki tudja, a végén kiderül, hogy egész közel voltunk egymáshoz. Persze tudtam jól, hogy ennek kicsit az esélye.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 9. 17:23 | Link

Dasha (손영)~~


Intek neki a fejemmel, hogy semmi baj. Egyáltalán nem haragszom, nyilván egyedül érzi magát koreaiként és örül, hogy van valaki, aki hasonlít rá. Azt hiszem nekem ilyen problémám sosem volt, elvégre mindig is a két nemzetiség között nevelődtem, egyformán magaménak érzem a magyar kultúrát és a koreait is.
Amint lenyelem az ételt mesélek egy kicsit magamról majd arra kérem tegye ő is ezt. Így, amíg hallgatom nyugodtan tudok enni, és csillapítani az éhségemet. Amikor a szüleit említi, felpillantok rá, de nem nyilvánítok részvétet, mert tele van a szám. Abban bízom, hogy a pillantásomból észreveszi, mit mondanék. A rövid szünetben, amit tart még a rágást is abbahagyom, és csak akkor folytatom, amikor ő is tovább beszél. Bár nem éppen tiszteletre méltó, hogy épp eszem, de na... Nem tudhattam.
Viszont, ahogy tovább mesél, tesz egy megjegyzést, amire muszáj reagálnom, gyorsan le is nyelem, ami épp a számba van, hogy közbevessem:
- Annyira nem volt szép pillanat. Apám rossz viccnek gondolta, aztán kijött valaki a suliból, hogy segítsen megvásárolni a szükséges dolgokat, és elmagyarázta nekünk, hogy miről van szó. Az első hónapokban pedig attól rettegtem, hogy kiderül, hogy tévedés történt és hazaküldenek...
A villámmal mutogatok, de azért vigyázva, a végén pedig elmerengek,és be is kapom. Kell pár perc, hogy rájöjjek, talán butaságnak hangzik, amit mondtam. De aztán csak megrázom a fejem.
- Bocsi, mesélj tovább! - kérem, és tovább eszek, bízva benne, hogy nem veszi sértésnek, hogy a szavába vágtam. Beszél én pedig kicsit meglepődöm. Hogy lehet, hogy egy magyar iskolától kapott levelet, ha még a nyelvet sem beszélte. Oldalra döntöm a fejem, úgy próbálom elképzelni a helyzetet, de nem igazán megy. Viszont az biztos, hogy rövid idő alatt rengeteget tanulhatott, mert most egészen tökéletesen beszél. Ezt pedig muszáj meg is jegyeznem neki.
- Jó nyelvérzéked lehet. Nem mondanám meg, hogy csak egy rövid ideje tanulod a magyart - nehéz nyelvként tartják számon, bár szerintem a koreai mellett annyira nem az. Mégis. Mindegy. Lassan elfogy a vacsorám, be is fejezem, mire ő újra kérdez.
- Gangnam-gu-ban. De nem szeretem hangoztatni, mert mindenki a Gangnam style-lal jön... - megforgatom a szemeimet, bár nem tudom ismeri-e a nemrég híressé vált slágert. Azt viszont tudom, hogy itt Amerikában és itt Magyarországon is sokat játszották a rádiók. Ha volt muglikkal kapcsolata akkor biztos hallotta. A varázslók között, gondolom nem volt olyan elterjedt.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 10. 17:56 | Link

Bálint
(발린트)


Elmondta, hogy szerinte nem is volt olyan jó pillanat, amikor kiderült, hogy varázsló. Félt attól, hogy kiderül, hogy valami tévedés történt. Teljesen meg tudtam érteni, hisz én magam is sokszor tartok az ilyenektől. Mondta, hogy meséljem tovább. Én folytattam is.
-Tudom nem látszik rajtam, mivel eléggé nőiesen öltözködöm, de nagyon szeretek sportolni. A harcművészetek állnak hozzám legközelebb.
-Mondtam neki és eszembe jutott valami, amit meg akarok kérdezni tőle.
-Tudsz Taekwondozni? -Tettem fel a kérdést jókedvűen. Aztán elmeséltem, hogy hogy tanultam meg a magyar nyelvet.
-Igazság szerint sokat tartózkodtam Magyarországon és bemutatkozni már kiskoromban is tudtam. Mindig is érdekelt a nyelv, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nagyon nehéz. Úgy gondoltam a magyarokra, mint távoli rokonainkra. Amikor levelet kaptam az iskolától már a nyelv alapjait tudtam.
-Megjegyezte, hogy jó nyelvérzékem lehet. Elmosolyodtam, de legbelül nem teljesen értettem vele egyet. Vagyis talán azért éreztem ezt, mert tudtam magamról, hogy nem szeretek szavakat tanulni.
-Hát szerintem csak azért megy már ennyire a magyar, mert rá vagyok kényszerítve, hogy ezen a nyelven beszéljek. Ha más ország iskolájában tanulnám, akkor biztos, hogy béna lennék.
-Megtudtam, hogy Gangnam-gu-ban élt és nagyot röhögtem a  Gangnam style hallatán, de nekem természetesen nem Psy ugrott be először.
-Nem volt túl zsúfolt és zajos a belváros? Félre ne értsd, nagyon szeretek arrafelé járkálni, csak tudom magamról, hogy én ott nem tudnék lakni.
-Gyönyörű egy rész az biztos! Az egyik legmodernebb kerülete Seoul-nak, bár én inkább a csendesebb helyeket kedvelem, mint lakhely. Majd rátértem a Gangnam style témára.
-Én sem hangoztatnám. Az a fura, hogy Amerikában és Európában nagyon  nagy sláger, de Koreában valamiért nem. Díjátadókon is alig említették, ami azért fura, mert például a MAMA zenei díjátadón még a kis sztárokat is megemlítik.
-Azt nem tudom, hogy varázslók között mennyire népszerű. Nem nagyon beszélgettem erről senkivel. Közben látom, hogy befejezte az evést.
-Milyen ételeket szeretsz? -Kérdeztem meg, miközben elővettem a pálcámat, és egy varázslattal magamhoz csalogattam a már régebben kinézett sütit. Messze volt, de nem szerettem volna felállni, nem akartam elmenni Bálint mellől.
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 23:25 | Link

Szabó - Kelemen Zsombor, Évnyitó/-záró ünnepség

A halk köszönésre szemöldök ráncolva az illető felé fordulok hogy leteremtsem, de nem tudom. Ma valahogy ahhoz sincs erőm, hogy gúnyos megjegyzéssel illessem az embereket, ahogy tenni szoktam. Az, hogy látom a nyüzsgő diáksereget, felfordítja a gyomrom, viszont az is igaz hogy még mindig jobb itt, mintha egyedül ücsörögnék valahol. Talán így hamarabb megtalálhatnám az okot, miért kerülnek annyira...
Zavartan dörzsölgetni kezdem a tarkómat.
- Helló - köszönök vissza hűvösen, majd korántsem barátságos pillantásokkal végigmérem, ezután tekintetem az övéin állapodnak meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 00:54 | Link

Dasha (손영)~~


Próbálok úgy mesélni, hogy úgy tűnjön ez egy régi dolog és egyáltalán nem izgat már, de igazából most is elég ideges vagyok, hogy itt esetleg nem leszek majd elég jó. Fogalmam sincs, itt milyenek az elvárások és nem szeretnék beégni, pont ezért valószínű, hogy sokkal jobban fogok igyekezni, mint korábban. Viszont most még nem akarok ezzel foglalkozni inkább koncentrálok az evésre és Son Yeong-ra.
Ahogy a külsejét említi, végig is mérem újra, mert így ülve nem igazán látom, na meg az előbb a földön térdepelés sem volt éppen előnyös, de valóban csinos. Igaz, én még nem igazán láttam olyan koreai lányt, aki ne adott volna magára. Rámosolygok, de egyelőre nem mondok rá semmit. Nem igazán tudnék mit. A kérdésre viszont felelek.
- Nem - még a fejemet is megrázom - Kosarazok és futni járok rendszeresen de mást nem igazán próbáltam.
A miértekre meg nem térek ki. Bár nem titok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi korombeli, azért nem is ezzel szoktam kezdeni. Ha szóba kerül, akkor az persze más.
Tovább eszem, ő pedig tovább mesél. Így érthetőbbé válik a nyelvtudása, mondjuk, én továbbra is úgy érzem, hogy szerénykedik, de nem szeretném zavarba hozni, így csak egy-egy pillantással jelzem, hogy értem mire gondol.
- Mivel azt mondtad, érdekelt, szerintem nem lennél benne béna. Én legalábbis könnyebben tanulok meg valamit, ami érdekel, mint bármi mást. Bár az biztos, hogy gyorsabban megy, ha megfelelő környezetben van az ember.
Mondanám, hogy személyes tapasztalat, de én tudtam koreaiul, amikor kiköltöztünk, hiszen anyával szinte mindig koreaiul beszélünk. Viszont a húgom Bogi, aki szinte ott tanult beszélni most kicsit küzdött a magyarral. Érteni nagyon jól értett mindent, mert otthon a négy fal közt, mindig magyarul beszéltek hozzá, de az első hetekben, sok problémája volt, hogy szót értsen az itteni gyerekekkel. Nem igazán tudta kifejezni magát. Szerencsére ő még kicsi, és gyorsan belejött, most hogy kezdi a sulit nincs már semmi gondja.
- Őszintén szólva nem nagyon tudom. Keveset voltam otthon. A varázsló iskola ott is bentlakásos volt... szünetekben pedig mindig szerveztek a szüleim valamilyen családi programot, nyaralást...
Megvonom a vállam, mert tényleg így volt. Gangnam-gu nekem inkább csak egy hely, ahova be voltam jelentve, mint lakos. Igazán sosem laktam ott. Az a néhány hét, amit ott töltöttem egy évben, igazán nem számít.
- Szerintem nem fura. Más az emberek zenei ízlése. Szerintem PSY tudta mit csinál. Nem a koreai közönséget célozta meg, hanem a "nyugatot" és még ha mindenki azt is mondja, hogy nem szereti a számát, akkor is sikeres volt.
Fejtem ki a véleményem, amivel nem biztos hogy egyet ért, de én így látom. Az egész nem volt több marketingnél. Csinált valamit, ami vagy tetszik vagy nem, de beszélni fogsz róla ezáltal pedig terjeszted, és mások is megismerik. A negatív reklám is reklám. Neki pedig nagyon bejött.
Asztaltársam egy süteményt hív magához, én pedig befejezem az evést. Vicces, hogy pont most jut eszébe ételekről beszélni. De persze válaszolok erre is.
- Hmm... sok mindent szeretek... De a kedvenc az a 떡볶이 - amiből egyébként szintén nem ehetek sokat, ahogy tulajdonképpen semmiből sem, amit nagyon-nagyon szeretek. De megszoktam. És igazából azokat az ételeket is szeretem, amiket gond nélkül ehetek. - Meg a pattogatott kukorica... kár, hogy az tilos...
Az utolsó szavakat csak magamnak motyogom, de lehet, hogy meghallja. Hiába na, ez a téma, nem éppen a kedvencem, viszont ha elterelném a szót az sokkal feltűnőbb lenne. Inkább magamhoz intek a pálcámmal egy pohár vizet, majd visszakérdezek, így talán nem kérdez rá, miért nem ehetek kukoricát.
- Te miket szeretsz?
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. április 11. 20:55
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. április 14. 17:51 | Link

Ivy

Mikor meglátom, hogy a lány milyen trófeákat kap, kicsit elfog az irigység, de ez csupán egy pár másodpercig tart, majd utána helyét átveszi a tisztelet.

- Gratulálok a kupákhoz!

Mosolygok a lányra. Majd eszembe juttatja a majdnem elfelejtett kérésem.

- Csupán annyi lenne, hogy eljössz táncolni?

Figyelem a reakcióját, majd nevetek.

- Nyugi, csak vicceltem! Táncról szó sincs.

Odahajolok és súgom neki.

- Valójában egy párbajra szeretnélek kihívni, de nem pálcával, hanem Tender Tanár úr botjait kölcsönvéve! Mit szólsz?

Figyelem ezek után a reakcióit, igyekezvén mutatni számára, hogy ez lenne a kívánságom.

- Persze, mivel te tettél szívességet, ezért te is kívánhatsz, ráadásul kettőt, mert így leszünk egálban.

Mosolygok, majd elkapok két poharat és az egyiket Ivy-nek nyújtom. Közben néha átböngészem a termet, ki mit csinál! Azt is mérlegelve, mikor ideális a szökés pillanata. A kékek asztalát is végigfutom lopva, majd visszafordulok a partneremhez.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 17. 20:25 | Link

Bálint
(발린트)


Megtudtam, hogy nem taekwondozik, de sokszor kosarazik és fut. Elmosolyodtam, mert a kosarazás szintén közel áll hozzám.
- Én is szeretek kosarazni. Amerikában sokszor játszottam az ottani barátaimmal.
- Mondtam neki végig mosolyogva a kellemes emlékektől. Annyira jó volt San Franciscoban a tengerparton röplabdázni, kosarazni vagy éppen fürödni az óceánban. Nagyon szerettem ott lenni, de egy idő után már hiányoltam Koreát.
Gangnam-gu az egyik legismertebb fővárosi hely. Rengeteg turista van arrafelé, igazi belvárosi hangulata van ott. Bálintot meg tudtam érteni, bár jobban ismerem az ellenkezőjét. Sokan a város nyugodtabb helyein laknak és bejárnak a belvárosba nappal. Ő meg pont fordítva.
Teljesen igaza volt, PSY tényleg tudta, hogy mit csinál. Nehéz belátni, de sikerrel is járt, hisz most is róla beszélünk. De nem akartam róla többet beszélni, a témát szerintem kiveséztük.
Beleharaptam a sütimbe míg ő elmondta, hogy mit szeret enni. A kedvenc ételére felcsillant a szemem. A 떡볶이 ételt a nagymamám csinálta a legjobban a családunkban. Mindig kértük őt, hogy főzzön nekünk ilyet amikor nála voltunk.
- Azt én is nagyon szeretem. – mondtam két süti falat között. Nem ehet pattogatott kukoricát. Na, erre kíváncsi lettem. Általában akkor tilos enni egy ételt, ha az illető fogyókúrán van, vagy ha az étel megbetegíti őt. Mivel nagyon jól néz ki, gondoltam az utóbbi helyzet van nála.
-Hogy hogy nem ehetsz pattogatott kukoricát? – Kérdeztem meg.  A válasza után én is válaszoltam az ő kérdésére.
-Hát én sokfajta ételt szeretek bár talán egy kicsit válogatós vagyok. Az ikertesómmal ellentétben én nagyon édesszájú vagyok. Imádom a pudingokat és az egyéb csokikat.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 18:26 | Link

Dasha (손영)~~


Eddig tök szimpi. Szeret kosarazni, és koreai. Bár ha nem lenne az az sem lenne baj, de azért jó lesz, hogy lesz kivel beszélgetni az anyanyelvemen. Nem mintha a magyart nem vallanám annak, bonyolult ez az egész.
- Az jó, bár nem hiszem, hogy itt lehetőség lenne ilyesmit játszani - kicsit elhúzom a számat. A varázslók világában eddig nem nézték jó szemmel, hogy én egy ilyen mugli sportot űzök. De ha a kviddics kizárva a repülés miatt, akkor nem sok minden marad. A varázslósakk inkább szellemi sport, mint fizikai. Nekem meg kell a mozgás.
Megbeszéljük ki, merre lakott Koreában aztán a kedvenc ételemről faggat én meg persze egy koreai ételt nevezek meg.
- Mit szeretsz még? - érdeklődöm, ha több közös kedvencünk is van, akkor lehet majd főzhetünk együtt. A koreai konyhában sajnos nem vagyok a legjobb, de szívesen próbálkozom, és ketten biztos összehoznánk valami ehetőt.
- Igazából ehetek, de csak só meg vaj nélkül, egyszerre csak keveset és úgy nem az igazi, szerintem - mosolyra húzom a szám, de mivel tudom ez nem lesz elegendő válasz, még hozzá fűzöm - Cukorbeteg vagyok.
SonYeon viszont biztosan nem az, mert épp azt kezdi ecsetelni, hogy mennyire édesszájú, közben pedig elhint egy másik érdekes dolgot, is, amire körbepislogok, de nem látok senkit sem, aki kicsit is hasonlítana rá.
- Az ikertestvéred nem ide jár? - kérdezem meg végül, mert ez tényleg érdekel. Persze az is lehet, hogy nem rajong az ilyen rendezvényekért. Tökéletesen megérteném. Vagy egy másik asztalnál ül, de nem szeretnék túl feltűnően nézelődni, így inkább megvárom a választ.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 19. 10:10 | Link

Bálint
(발린트)


Sajnos itt tényleg nincs túl sok lehetőség kosarazni, bár ha nagyon erőlködnénk, akkor meg tudnánk oldani. Csak egy kis hókuszpókusz kell hozzá. Lehet, hogy mugli sport, de ez engem sosem érdekelt. Én mindig is azt csináltam, azt játszottam amit akartam, nem érdekelt más véleménye. Ha jól érzem magam, akkor tőlem mindenki szidhat, nem figyelek rájuk.
-Kár. Pedig elmehettünk volna dobálgatni. - Azért mondtam neki pozitívan.
Érdeklődött, hogy milyen ételeket szeretek még. Egy kicsit elgondolkoztam, majd válaszoltam a kérdésére.
-Hát az ételek közül a kedvencem a 김치. Nagyon egészséges és finom.
-Annak ellenére, hogy édesszájú vagyok, viszonylag egészségesen étkezem. A pudingokat leszámítva. Kell is mert sportoló vagyok. A taekwondomesterem nagyon szigorúan vesz mindent.
Megtudtam, hogy cukorbeteg. Az egyik legjobb barátnőm is cukorbeteg, meg tudom érteni a helyzetét. Nem lehet könnyű, bár egy idő után el lehet fogadni.
-Te szereted a 김치-t?
Az ikertestvéremről kérdez. Jogos a kérdés mert miért ne lenne ő itt, ha én is ide járok.
-Ő nem jár ide. Bár lehet, hogy majd ő is fog, még nem tudjuk biztosan.
-Tényleg kérdéses még a helyzet. Még ő sem tudja eldönteni, hogy akar-e itt tanulni. Mindig én vagyok az aki bevállalósabb, én kitaposom az utat, ő meg ha tetszik neki, akkor követ.
-Amúgy a neve Victoria.
-Nem bírtam nem megkérdezni, hogy neki van-e testvére. Már tett rá utalást is, de nem beszélt még róla.
-És neked van testvéred?  
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet